Készült: 2020.07.05.23:06:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

184. ülésnap (2004.11.09.), 117. felszólalás
Felszólaló Karakas János (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:15


Felszólalások:  Előző  117  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm az elnök úr megértését. Elnézést ezért a félperces késésért.

Tisztelt Ház! Gondolom, hogy a patkó mindkét oldalán ülők egyetértenek abban, még akkor is, ha itt a tévénézők számára látszólag nagyon acsarkodunk egymásra, hogy a mezőgazdaság mindannyiunk számára fontos, és nélkülözhetetlen ágazata az országnak. Miért? Mert nemcsak árut termel, legyen ez élelmiszer vagy pedig ipari alapanyag, hanem egyben megújuló energiaforrás is, ami perspektívát mutat a mezőgazdaságból, a földből élőknek, illetve a természeti és a hozzáépített környezetet is fenntartja, alakítja. Ezt a hármas gondolatot kellene igazából nekünk, politikusoknak elfogadtatni az ország minden lakosával, megértetni, hogy miért fontos a mezőgazdaság, megértetni, hogy miért fontos az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés, megértetni, hogy miért alakult külön egy grémium arra, az Agrárgazdasági Tanács, amelyik minden évben elkészíti a jelentését.

Ez a jelentés immár hatodik alkalommal jelenhetett meg, mindig egy adott évet értékel. Hozzáteszem, hogy igazából már jó lenne, ha egyszer olyan statisztika is megjelenne, amelyik összegezné ezeknek a jelentéseknek a tartalmát, és elénk kerülhetne egy olyan számsor, amelyik már bizonyos trendeket is mutathat, amiből szakértők, politikusok jövőbe mutató következtetéseket vonhatnak le, olyanokat, amelyek segíthetik is az ágazatot, segíthetik az országot. Ha ezeket a számokat nézzük, persze így is, úgy is lehet belebeszélni a számok jelentésébe, meg lehet magyarázni, amit eddig is tapasztaltunk.

Én nem látom a mezőgazdaság szerepcsökkenéseként azt, hogy csökkent a GDP-ből való részarányunk néhány tized százalékot. Miért? Hát akkor nem látom persze igazából problémának, ha nő az ország teljesítőképessége; akkor szinte természetes folyamat, hacsak nem egy agrárországról van szó, hogy abban az esetben csökken a mezőgazdaság részaránya. Ugyanígy nem látok gondot abban, hogy a fogyasztásból való részarány csökken, hiszen ez azt jelenti, hogy több pénzük jut az embereknek arra, hogy lakást vásároljanak, műszaki cikkeket vásároljanak, és relatíve a jövedelmükből kevesebbet kell költeni élelmiszerre. Hozzá kell tennem, hogy még mindig nagy gondnak találom azt, hogy vannak olyanok, akik sajnos jövedelmük felét élelmiszerre kénytelenek költeni.

Az export kapcsán is, hogy 3 tizedet csökkent 2002-höz képest, összességében nem tartom olyan nagy gondnak abban az esetben, és e mögött a szám mögött az a tény húzódik meg, hogy ha nő a gazdaság összes exportteljesítménye, és ezen belül valamennyit csökkenhet a mezőgazdaságé, és ez a 3 tized eltérés, még mindig azt mondom, hogy ha nem mutat egy tartós és kemény trendet, akkor ez még tartható. Hiszen azzal, hogy mi egy nyitott gazdaság vagyunk, néhány tizedes eltérés még nem jelenthet gondot egy ágazat jövője szempontjából. Különösen úgy nem jelenthet gondot, csak figyelmeztetés lehet, hogy azért még mindig 1,5 milliárd USA-dollár pozitív szaldója van az ágazatnak. Ezt az arányt célszerű lenne hosszabb távon is megtartani.

A számokat tekintve kicsit problémásnak tartom azt, és ezt az Agrárgazdasági Tanács is hangsúlyozza, hogy az agrobizniszből való részarány az össznemzeti termékből csak 12 százalék. Kérem, az USA-ban, ahol azért tudjuk, hogy összességében a GDP-ből a mezőgazdaság részaránya milyen kicsi, ott 18 százalékos részarányról beszélnek az agrobiznisz tekintetében. Tehát ott valahol a mezőgazdaság és a mezőgazdaságra épülő ipar szervesen összekötődött. A mezőgazdaság alapanyagot szolgáltat az iparnak, illetve az ipar gépekkel, eszközökkel, egyéb technikával látja el ezt az ágazatot, és ebből nagyon sokan meg tudnak élni. Tehát valahol ezen érdemes elgondolkodni, érdemes fejlesztési programokat kidolgozni, hogy igenis nőjön ez az arány, még úgy is, hogy a mezőgazdasági termelés összességében az agrobizniszen belül is csökken.

Nem látom igazából katasztrófának azt sem, még akkor sem, ha a Fidesz vezérszónoka így látja, hogy valamennyit csökken a mezőgazdasággal foglalkozóknál a foglalkoztatottsági arány, és alig haladja meg a 225 ezret. Igazából a gondot abban látom, a következő sorban, amely azt mondja, hogy ezen foglalkoztatottak jövedelme még mindig 30 százalékkal elmarad a nemzetgazdasági átlagtól. Ez nagyon rossz. Ez nagyon rossz, ez mutatja, hogy vidéken a mezőgazdaságból élőknek mennyivel többet kell dolgozni azért, hogy tudjanak egyéb cikkeket vásárolni.

(14.00)

Én szintén pozitív tendenciának tekintem, hogy koncentrálódik a földterület, nő a gazdaságosan működtethető gazdaságok száma; ebből adódóan természetesen vannak, akik kiesnek ebből a termelésből. Ha ezek az emberek, akik kiesnek a termelésből, és eladják a földjüket, de máshol találnak életteret, vagy nekik ez esetenként arra kell, hogy a földeladásból származó jövedelmet át tudják csoportosítani másra, én ebben nem látok problémát és nem látok gondot.

És gondolom, hogy fideszes ellenzéki képviselők is észrevették ebben a számsorban azt, hogy csökkent a nagy területű birtokoknak a nagyságrendje és száma is, tehát valahol kezd kialakulni egy olyan egészségesebb szerkezet is, ami jogos elvárás lenne. Mert azért ne feledjük: a rendszerváltás okozta trauma, ami a birtokok szétaprózódásában, a nagyon sok eszköz tönkremenetelében közel ezer milliárdos kiesést okozott ennek a mezőgazdaságnak, azért ezt is ki kell valahol gazdálkodni, valamilyen formában ezt az ágazatot egy ésszerűbb koncentrálódási, birtokszerkezeti fejlődéssel szintén ki kell gazdálkodni, mert ez is nyom minket, és nem tudjuk lenyelni, ennyi pénzt egy nemzetgazdaság nem tud lenyelni, még akkor sem, hogyha a városi megérti azt, hogy milyen szüksége van a mezőgazdaságra.

Azért annak is örülök én személyesen, hogy növekedett a regisztrált termelők száma, immáron 263 ezer fő volt, a szántóterület 90 százaléka regisztrált gazdálkodókkal van lefedve, ugyanez gyümölcsösnél 79, szőlőnél 63 százalék. Hozzá kell tenni, hogy ez utóbbi kettőben benne van az is, hogy az ötszáz négyzetméter feletti területeket regisztrálják.

És én nem látok gondot abban sem, hogy a mezőgazdasággal foglalkozóknak a száma a korábbi 1 millióról 766 ezerre csökkent. És ugyancsak kedvező trendnek tekintem azt, hogy nőtt a vállalkozások száma, ezen belül különösen az egyéni vállalkozások száma, kétezerrel, mert ez is mutatja azt, hogy érdemes vállalkozóként bejelentkezni, nem életcél, hosszú távú életcél, hogy valaki akár adómegkerülő, akár ügyeskedő technikákkal is - lásd őstermelő, családi szétosztás, egyebek - próbálja az életnívóját fenntartani vagy növelni, hanem lát perspektívát abban is, hogy adózva, ellenőrzött, szigorúbban ellenőrzött körülmények között gazdálkodhat, és látja azt az előnyt is, amit az uniós rendszer hozhat, hogy ha valakit regisztrálnak, akkor az kérhet is és tarthatja is a markát. Ennyit általánosságban.

És én egy ágazatról, egy nagy területről szeretnék szólni, megítélésem szerint ez egy perspektivikus ágazat: ez a kertészet. Erről nemcsak azért szólnék, mert ez az alapvégzettségem is, hanem tényleg én magam is perspektivikus területnek látom, bár hozzá kell tenni - és itt a kétperces kapcsán is elmondtam -, hogy esetenként a táblázatos kimutatásokban, elemzésekben ez csak akkor számolható ki vagy akkor hozható ki, hogyha az ember mélyebben a számok mögé néz. Tehát a következő évi agrárgazdasági jelentésben, ne adj' isten, érdemes lenne ennek a területnek a számait is jobban összefogni, jobban értékelni.

Mi tartozik a kertészeti ágazatba? Igazából a zöldség-, gyümölcs-, szőlő-, dísznövény-, illetve a rá épülő faiskolai termesztés. És ha azt nézzük, hogy 2003-ban Magyarországon előállítottak 1,6 millió tonna zöldséget, ez a világ termelésének 0,2 százaléka, de 117 ezer hektáron tették ezt, hozzá lehet persze tenni, hogy nézzük meg a nálunknál sokkal, de sokkal rosszabb természeti adottságú Hollandiát, ahol ugyanez a mennyiség 3,7 millió tonna, és a világ zöldségtermeléséből 0,5 százalékkal részesedhet, hogy mennyi lehetőség és jövő van ebben az ágazatban, ha az egyéb környezetet is sikerül, mondjuk, a hollandhoz igazítani, legyen ez közgazdasági, legyen ez piaci és egyéb téma.

Gyümölcsből 1,3 millió tonnát állítottunk elő, ami a világ termelésének 0,3 százaléka, 98 ezer hektárt műveltek. Szőlőből 523 ezer tonnát, ez a világ szőlőtermelésének 0,8 százaléka, 93 ezer hektár. Nézzük meg Ausztria adottságait, amelyik 0,2 százalékkal van csak elmaradva a világbeli részesedéssel, de ha a lehetőségeinket, természeti adottságainkat nézzük, akkor még mennyi perspektíva lehetne ebben az ágazatban is.

Külön a dísznövényre nincs kimutatás, de ha megnézzük, hogy Hollandia mennyi virág és dísznövény előállítására képes, és mik a lehetőségeink, akkor ebben is érdemes, és láthatunk is jövőt. És ami még nagyon fontos, hogy itt viszonylag kis területen lehet óriási értékeket teremteni, viszonylag kis területen lehet sok embernek kenyeret biztosítani, munkát biztosítani.

(14.10)

Ha ezen ágazat megítélését nézzük, akkor jelenleg a mezőgazdasági mintegy 1500 milliárd kibocsátásából a kertészeti ágazat 260 milliárd forinttal részesedik, ami viszont biztató, hogy enyhén növekvő tendenciát mutat. Mint mondottam, nagyon szeretném, ha ez a tendencia nemcsak enyhén növekedő, hanem ennél erősebb lenne. Nőtt - az alapanyag-termelésnek köszönhető - az élelmiszer-ipari feldolgozása is.

Persze, mitől lesz perspektivikus egy ágazat? Attól, ha a megtermelt áruját el is tudja adni a piacon és érdemes termelni. Ilyen szempontból pozitív folyamatnak tekintem, hogy a 3/2003. számú rendelet elősegítette a tészek - termelő-értékesítő szervezetek - alakítását, és mára már száz körül vannak, 21 milliárd körüli árut forgalmaznak. Hozzá kell tenni, hogy az uniós 40 százalék helyett csak 10 százalékos a forgalom lefedettsége, tehát bőven van még mit tenni. Ha a termelői kiszolgáltatottságról beszélünk, ha a termelők nem fognak össze, ez a kiszolgáltatottságuk továbbra marad, ha nem érik el legalább az uniós 40 százalékos átlagot. Ugyanígy pozitív tendenciának veszem, hogy 662 bész és 108 termelői csoport alakult.

Ha ez az önszerveződés ebben az ágazatban is összejön, megerősödik, akkor képviselhet olyan gazdasági erőt, mint amilyent az állattenyésztési ágazatban Dánia, a növénytermesztésben Hollandia, de összességében amit az Unió jelent és mutat számunkra.

Én ezért a látszólag kicsi ágazatért szóltam, próbáltam a számokat kigyűjteni ebből az agrárgazdasági jelentésből. Ha ki-ki a saját szakterületét, ezeket a kis apró egységeket próbálja összerakni, és kialakul végre az egész, az lenne az igazi. Ha, ne adj' isten, sikerülne egy bizonyos politikai konszenzust megteremteni - és itt most nem csak az ágazat megítéléséről van szó -, és nem játszanánk rá esetenként a város-falu ellentétre, a vidéken élők és a városban élők közötti jogtalanul nagy életszínvonal-különbségre, akkor, úgy érzem, ezért az ágazatért is sokat lehetne tenni, és akkor lenne igazából értelme a következő évek agrárgazdasági jelentéseinek is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  117  Következő    Ülésnap adatai