Készült: 2024.03.29.12:38:24 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

200. ülésnap (2012.06.11.),  323-361. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:04:35


Felszólalások:   321-322   323-361   361-378      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Mi is köszönjük államtitkár úrnak.Várhatóan a következő ülésünkön döntünk majd a benyújtott módosító javaslatokról.

Most soron következik az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélet végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/6853. számon, a határozati javaslatot pedig H/6854. számon kapták kézhez a képviselők. (Dr. Rétvári Bence az emelvényhez lép. - Szabó Timea: Csak nem onnan?)

Előterjesztői expozé következik. Ha jól látom a készülődésből, államtitkár úr egészen közel jött ide az elnöki pulpitushoz. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára következik, a napirendi pont előadója, maximálisan 20 perces időkeretben öné a szó.

(21.50)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága a véleménynyilvánítás szabadsága körében, a vörös csillag viselésével kapcsolatban, a Fratanoló kontra Magyarország ügyben elmarasztalta Magyarországot.

Fratanoló János 2004. május 1-jén egy felvonuláson vett részt, amelyen Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását ünnepelték. A pécsi televízió által vele közölt riportban a zakóján egy vörös csillagot viselt, amely a széles közönség számára is jól láthatóan jelent meg, ezért büntetőeljárás indult ellene a büntető törvénykönyv 269/B. § (1) bekezdés c) pontja alapján önkényuralmi jelkép használata miatt.

A Pécsi Városi Bíróság bűnösnek találta tiltott önkényuralmi jelkép használatának vétségében, amely ellen a vádlott fellebbezett. A megyei bíróság felmentette, végül ügyészi fellebbezéssel került az ítélőtábla elé az ügy, amely újból bűnösnek találta, és Fratanoló Jánost a legenyhébb büntetésben, megrovásban részesítette. Fratanoló János ezt követően az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Kérelmében a bíróságnak előadta, hogy a vörös csillag használata miatti elítélése indokolatlan beavatkozást jelentett a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő emberi jogának gyakorlásában.

A bíróság az emberi jogok európai egyezménye 10. cikkének megsértése miatt 4000 euró kártérítést és 2400 euró költséget állapított meg a kérelmező számára. A strasbourgi bíróság ítéletének indoklása szerint a hazai bíróság által kiszabott ítélet aránytalanul korlátozta a kérelmező véleménynyilvánítási szabadságához fűződő jogát, és ahhoz, hogy e szimbólum viselésének korlátozása igazolt legyen, az szükséges, hogy valamennyi politikai mozgalom vagy párt részéről a kommunista diktatúra visszaállításának vélt vagy közvetlen veszélye álljon fönn.

A bíróság a vörös csillag többszörös jelentése miatt a Btk.-ban megfogalmazott tilalmat túlságosan szélesnek tartja, kiterjed olyan tevékenységre és eszmékre is, amelyek az egyezmény 10. cikke által védett körbe esnek. Az egyezmény alapján lehetőség van három hónapon belül az ítéletet a bíróság nagykamarája elé terjeszteni, ha az ügy az egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek értelmezését vagy alkalmazását érintő lényeges kérdések értelmezését veti föl. A kérelemről egy öttagú tanács dönt. Magyarország kormánya az egyezményben foglalt szabályoknak megfelelően kérte az ügynek a nagykamara elé utalását, tehát kvázi jogorvoslattal élt, amelyet egyébként indokolás nélküli válaszlevelében elutasított az öttagú tanács, így a bíróság 2011. november 3-án hozott ítélete 2012. március 8-án véglegessé vált, amelyben Magyarországot megfosztották a jogorvoslat és a másodfokú döntés lehetőségétől.

Magyarország kormánya nem ért egyet az ítéletben foglaltakkal, s fenntartja a bírósági eljárás folyamán is kifejtett álláspontját. A magyar szabályozás egyáltalán nem kivételes az Európai Unióban és Európában sem, több állam jogrendszere is bünteti a diktatúrák jelképeinek használatát, így Ausztria, Németország, Franciaország vagy Románia, sőt Litvániában kifejezetten nevesítik is a kommunista múlt szimbólumait a jelképek között.

A Btk. 269/B. §-ának alkotmányosságával már az Alkotmánybíróság is foglalkozott 14/2000. határozatában, és rámutatott arra, hogy a jelképek egy sor eszmét, elvet és gyakorlatot egyetlen tárgyba, személybe vagy piktogramba sűrítve nagy hatású üzenetet továbbítanak. A vörös csillag Magyarországon nem csupán a nemzetközi munkásmozgalom jelképe. Magyarország második világháborút követő tragikus történelmében - folytatja az Alkotmánybíróság - a vörös csillag egy olyan önkényuralmi rendszer jelképévé vált, amelyet az emberi jogok tömeges megsértését, a hatalom erőszakos megragadását és gyakorlását igazoló ideológia és gyakorlat jellemzett. Az ötágú vörös csillag viselése azonosulást jelentett és jelent a mai napig a kommunista eszmékkel, illetve azok propagálásával.

Az Alkotmánybíróság a fentebbi Ab-határozatban kifejtette, hogy a szabályozás bevezetését nyomós társadalmi szükséglet indokolta a köznyugalom és mások jogainak védelme érdekében, és ennek megfelelő eszköze volt a büntetőjogi szabályozás bevezetése. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a korlátozás arányban áll az elérni kívánt céllal, mivel a szóban forgó jelkép nyilvános használatának csak néhány pontosan körülírt formáját érinti, és csak azokat a használatokat korlátozza, amelyek az általuk szimbolizált önkényuralmi ideológiákkal való azonosulást, illetve ezen ideológiák nyilvános terjesztésének szándékát tartalmazzák. A jelképek tiltása pedig nem vonatkozik sem tudományos, sem művészeti, illetve oktatási vagy ismertterjesztési célú használatra.

A jelképek és így a vörös csillag korlátozás nélküli szabad használata minden, a gyűlölet és agresszió formáit elítélő, a demokrácia mellett elkötelezett személyt súlyosan sért, különösen a kommunizmus üldözötteit, áldozatait és az ő hozzátartozóikat. Elevenen él a mai magyar köztudatban és az üldözéseket túlélők emlékeiben a mai napig a kommunizmus rémtetteinek emléke. A kommunizmus hazai áldozatainak számát szakértők mintegy félmillióra teszik - persze vannak más becslések is -, a világon pedig közel 100 millióra. Ennyi ember esett áldozatul a hadifogságnak, a malenkij robotnak, a Rákosi-rendszernek és az '56-os szabadságharc utáni kegyetlen megtorlásoknak. Ezen események a magyar társadalom nagy részét érintették, és a kommunizmus jelképei - a vörös csillaggal az élén - sokakat megrémítenek a mai napig, rossz emléket, félelmet keltenek. Ugyanakkor nincs Magyarországon olyan szakszervezet, amely a szimbólumokat a saját emblémájában szerepeltetné.

A magyar kormány éppen ezért nem értett egyet az ítéletben foglaltakkal, a mai napig is fenntartja az eljárás során képviselt álláspontját, amiről már számos magyar civil szervezet is támogatásáról biztosította. Így például június 4-én a 224 tagszervezetet számláló Civil Összefogás Fórum vagy a Kárpát-medence egyik legnagyobb civil szervezete, a Civil Együttműködési Tanácskozás közös nyilatkozatban jelentette ki, hogy a vörös csillag ügye Magyarország belügye. Véleményük szerint a strasbourgi ítélet azt sugallja, hogy az elfogadott és elutasított szimbólumok vonatkozásában egy ország, egy nemzeti közösség nem dönthet szabadon. Felteszik a kérdést, hogy milyen közös Európa az, ahol közösségi értékeinket bírálják felül, ahol valaki jogot formál arra, hogy megmondja egy másik népnek, hogy mit szabad és mit nem szabad elvetnie. A két szervezet hangsúlyozza: a magyar állam nem fizethet kártérítést a vörös csillag híveinek, mert - mint írják - ártatlan zsidó, keresztény és cigány polgárai már életükkel fizettek meg a nagy vezérek őrületeiért.

A kormány álláspontjával szemben is megfogalmazták civil szervezetek álláspontjukat, tizenkilencen, így például az Amnesty International, a Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transzvesztita Szövetség, a Mental Disability Advocacy Centre, az Eötvös Károly Intézet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány, a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Iroda, a Friss Gondolat Egyesület, a Patent Egyesület, a Rendőr Szakszervezet, a Romaversitas Alapítvány, a Háttér Társaság a Melegekért, a Szimpozion Egyesület, a Labrisz Egyesület, a Szivárvány Misszió Alapítvány, a Helsinki Bizottság és a TASZ. Ők azt hangsúlyozták, hogy bár lehet 100 millió áldozata a kommunizmusnak világszerte, Magyarországnak az ítéletet végre kell hajtani.

Június 5-én a reprezentatív és vezető magyar szervezetek, amelyek a kommunizmus áldozatait képviselik, így a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Recski Szövetség, a Pesti Srác Alapítvány, valamint a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete közös nyilatkozatban fejezte ki tiltakozását a strasbourgi döntés ellen és a magyar kormány álláspontja mellett. Támogatják azt az álláspontot, amely szerint hiába mondta ki a strasbourgi emberi jogi bíróság, hogy a vörös csillag nem önkényuralmi, hanem mozgalmi jelkép, azoknak, akik vörös csillagot viseltek vagy viselnek, a kormány ne fizessen kártérítést.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány ezzel a jelentéssel és ezzel a határozati javaslattal ahhoz kéri az önök hozzájárulását, ahhoz kéri az egyetértésüket, hogy Magyarország tiszteletben tartva azoknak a honfitársainak az emlékét, akiket százszámra bírói ítélet nélkül a vörös csillag nevében végeztek ki, ezer- és tízezerszámra börtönöztek be, százezerszámra telepítettek ki és milliószámra fogtak be vagy indítottak ellenük valamilyen büntetőeljárást rendőrségen vagy bíróságon, az ő emléküket tiszteletben tartva ne engedjük, hogy mások, akik Magyarország történelmét nálunk sokkal kevésbé ismerik, ők határozzák meg a mi jogszabályainkat, és ők mondják meg, hogy Magyarországon mely jelképek tiltottak, melyek sértik mások érzékenységét és melyek nem.

Mi úgy gondoljuk, hogy Magyarország szuverenitásának része, hogy el tudja dönteni, hogy mi kelt félelmet, mi kelt rettegést a magyar állampolgárokban. Szerencsére még sokan élnek közülünk azok közül, akik börtönbüntetést szenvedtek, vagy kitelepítést kellett elszenvedniük, vagy B-listázásokat.

(22.00)

Már csak az őirántuk érzett szolidaritásból, illetőleg az áldozatok iránt érzett kegyeleti okból is, úgy gondolom, Magyarországnak kötelessége a büntetőjogi fenyegetettséget fenntartania mind a vörös csillaggal, mind a sarló-kalapáccsal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a központi költségvetés forrásaiból a vörös csillag viseléséért senkinek kártérítést fizetni nem szabad, mert abban az esetben ez egyfajta megélhetéssé válik, ki-ki kitűzi magára a vörös csillagot, majd utána több ezer eurós kártérítést vár a strasbourgi bíróságtól.

Kérem a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat, támogassák a kormány határozati javaslatát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor. Staudt Gábor képviselő úr az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója, öt percben.

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottság részéről csak többségi álláspont bemutatására kerül sor, mert engem kért fel a bizottság. A bizottság nagy többséggel támogatta a kormányzat határozati javaslatát és a jelentést. Több érv is elhangzott ezt alátámasztandó. Az érvek közt szerepelt, amit itt az expozéban is hallhattunk, a bizottság úgy gondolta, hogy a vörös csillag itt Közép-Kelet-Európában nem azonosítható a munkásmozgalommal, oly mértékű volt a szenvedés és az emberáldozat, amit a kommunizmus itt végzett, és ezekben az országokban végzett, ahol ez valójában a gyakorlatban működött, hogy ez összehasonlíthatatlan azzal a kívülről való szemléletmóddal, amely a Nyugatot jellemzi ebben a kérdésben.

A bizottság úgy gondolta, Magyarországnak szemben kell mennie ezzel a döntéssel, és Magyarországnak nyilvánvalóvá kell tennie, hogy nem engedi, büntetőjogilag is üldözi a diktatúra jelképeinek a használóit, ugyanúgy, ahogyan Ausztria, Franciaország és Litvánia esetében is ez bevált gyakorlat. Felmerült véleményként, hogy azok a nyugat-európai vezetők, akik annak idején voltak fiatalok, amikor nálunk még a kommunizmus a fénykorát élte, jelen pillanatban egyfajta nosztalgiával tekintenek a munkásmozgalmakra, a kommunizmusra. Tehetik ezt, hiszen nem élték át fizikai valójában, és a bizottságban megfogalmazódtak olyan álláspontok, hogy nekik, akik ott kint, Nyugaton szemlélték az eseményeket, teljesen mást jelent, és nemcsak elfogadott, hanem pozitív színben tűnhet fel úgy a munkásmozgalom, mint a kommunizmus.

Elhangzott a bizottság ülésén, hogy Európában kettős mérce működik, mert a baloldal bűneit mindig relativizálják, a baloldal jelképeivel szemben megengedők, és fellépnek, akár olyan áron is, hogy egy országot arra kényszerítsenek, hogy igenis engedje, vagy büntetőjogilag ne üldözze, legalábbis a szólásszabadságra hivatkozva enyhébben ítélje meg ezeket a jelképeket, hozzátéve, hogy itt a munkásmozgalmi megközelítés csalóka lehet. A bizottságban elhangzott az is, hogy különböző sörmárkákra utalva bemutatni a képet elferdíti, és nem kellőképpen emeli ki Magyarországon a legalább 500 ezer áldozatot, amelyet a kommunizmus évtizedei alatt el kellett szenvednie ennek az országnak. Elhangzott az is, hogy ez mélyen sérti azoknak a honfitársainknak az érzékenységét, nem kevés honfitársunk érzékenységét, hiszen ha belegondolunk, akkor majdnem minden családba jut olyan ember, akit akár elhurcoltak, akár a háborúban vagy a kommunizmus egyéb bűnei miatt halálozott el, vagy egész életére rokkant lett, vagy pszichológiai és egyéb sérüléseket szenvedett el. Ezeknek az embereknek védelmet kell nyújtani, és nem engedhetjük meg azt, hogy a vörös csillag használatával az érzékenységüket bántsuk.

Oly sokszor hivatkoznak a jobboldali diktatúrákra, de valahogyan akik itt, Keleten élnek, vagy a volt kommunista tömbben élnek, ők tudják megérteni, hogy mit jelentett a kommunizmus. Ne a Nyugat mondja meg nekünk, hogy milyen módon álljunk ehhez a kérdéshez, és álságos, ahogyan ehhez viszonyulnak. A bizottság ezért meghatározó többséggel azon az állásponton volt, hogy a kormánynak ezt a határozati javaslatát támogatni lehet és támogatni kell, ezzel tudjuk, ahogyan említettem, azoknak az állampolgártársainknak a méltóságát megőrizni, akik vagy akiknek a családjuk oly sokat szenvedett a kommunizmus évtizedeiben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának.

DR. LUKÁCS TAMÁS, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság 1 ellenszavazattal általános vitára alkalmasnak találta a határozati javaslatot és a jelentés elfogadását.

Azt gondolom, ezt majd később a vitában kívánom kifejteni, hogy egy adott strasbourgi ítéletnek milyen értelmezési lehetőségei lehetnek. Azt gondolom, helyesen tette a minisztérium, hogy a Ház elé terjesztette, hiszen egy parlamenti demokráciában éppen a parlamentnek kell olyan súlyos kérdésekben állást foglalnia, hogy az önkényuralmi jelképek használata miként megengedett, és miként büntetendő egy demokratikus jogállamban.

A strasbourgi bíróság ítélete mindig eseti jog, és itt felhívom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy azt gondolom, ennek az eseti jognak az elemzése csak úgy mehet végbe, ha magát a strasbourgi döntés kérdésfelvetéseit végezzük, és majd a vitában kívánok rámutatni arra, hiszen itt adott esetben a magyar bírósági ítélet áll szemben a strasbourgi ítélettel. Azt gondolom, a magyar bírósági ítélet megvédése adott esetben a feladatunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Az írásban előre jelentkezett képviselői hozzászólásokra kerítünk sor. Mátrai Márta képviselő asszony következik.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Kormánya beterjesztette a J/6853. számú jelentését, valamint a H/6854. számú országgyűlési határozatát.

Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogyan az elhangzott, a 47 tagállam részvételével működő Európa Tanács által létrehozott Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban a véleménynyilvánítás szabadsága körében a vörös csillag viselésével kapcsolatban Fratanoló kontra Magyarország ügyben elmarasztalta hazánkat. A Bíróság álláspontja szerint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 10. cikkében foglalt szabad véleménynyilvánítás jogát Magyarország megsértette, és a 2011. november 3-án hozott ítéletében a marasztaló ítélet úgy hangzik, hogy 4000 euró kártérítésre és 2400 euró költség megtérítésére kötelezte hazánkat.

Úgy, ahogyan azt az államtitkár úr is mondta, az ítélettel szemben a kormány kérte az ügynek a bíróság nagykamarája elé terjesztését. Sajnálatosan vettük tudomásul, hogy a bíróság öttagú tanácsa 2012. május 8-án hozott indokolás nélküli levelében jelezte, hogy nem fogadja el a kérelmünket, a bíróság 2011. november 3-án hozott ítélete így 2012. március 8-án véglegessé vált, és a megítélt összeget 2012. június 8-án rendelte megfizetni.

Az ügynek közvetlen uniós jogi kapcsolódása álláspontunk szerint nincs, azonban az Európa Tanács és az Európai Unió között 2007. május 23-án megkötött egyetértési nyilatkozat tartalmazza az emberi jogok és alapvető szabadságok területén folytatandó együttműködés általános keretét, és kiemeli az Európa Tanács szerepét az emberi jogok, a jogállamiság, valamint a demokrácia letéteményeseként Európában.

(22.10)

A nyilatkozat értelmében az Európai Unió az Európa Tanácsot tekinti az emberi jogok európai szintű forrásaként, tiszteletben tartja az Európa Tanács által felhasznált eszközök egységességét, érvényességét, eredményességét az emberi jogok helyzetének nyomon követése érdekében.

Ahogy azt államtitkár úr is említette, Magyarországon azonban az ötágú vörös csillag nem csupán a nemzetközi munkásmozgalom jelképe, hiszen huszonkét évvel a rendszerváltás után is elmondhatjuk, hogy szinte visszaköszön a múlt, és Magyarország második világháború utáni történelme megváltoztatta e jelkép jelentését, hiszen a nemzetközi munkásmozgalmi jelképet nagymértékben sikerült a kommunista diktatúrának lejáratnia. Ugyanis ennek a jelképnek a jelentését - mint ahogy mondtam - a történelem megváltoztatta, hiszen ennek következtében egy olyan önkényuralmi rendszer szimbólumává vált, amit az emberi jogok tömeges megsértését, a hatalom erőszakos megragadását és gyakorlását igazoló ideológia és gyakorlat jellemzett. Ezért az ötágú vörös csillag viselése azonosulást jelent a kommunista diktatúrát jellemző önkényuralmi eszmékkel, illetve ezek propagálásával, ahogy azt államtitkár úr is nagyon helyesen megállapította.

Szükségesnek tartom továbbá felhívni a figyelmet az Európai Unió Bíróságának két ítéletére. Az ítéletekben foglalt megállapítások arra engednek következtetni, hogy az önkényuralmi jelképek viselése, használata az uniós jogi környezetben eltérő minősítést kap. A bíróság egy korábbi vörös csillag viselésével kapcsolatos ügyben - ez az úgynevezett Vajnai-ügy volt - megállapította, hogy az semmilyen módon nem kapcsolódik a szerződések rendelkezéseinek hatálya alá tartozó egyik helyzethez sem, és a bíróságnak nincs hatásköre a tagállami bíróság által feltett kérdés megválaszolására. A másik ilyen ügy volt a szovjet címer közösségi védjegyként történő lajstromozását megtagadó határozat felülvizsgálata, ugyanis ennek során az Európai Unió törvényszéke elfogadta azt a megállapítást, hogy a megjelölést bizonyos tagállamok - és itt külön kiemelte Magyarországot is - területén az emberek közrendbe vagy közerkölcsbe ütközőnek tartanák, illetve hogy Magyarországon a szovjet címer jelentéstartalma nem halványult el, nem változott meg olyan mértékben, hogy azt az emberek ne politikai jelképként fognák fel. Mindezek alapján feltételezhető, hogy az Unió részéről nem várható olyan elvárás, hogy az említett büntető törvénykönyvi rendelkezéseket Magyarországnak módosítani kellene.

Megemlíteném a 61/2011. (VII.13.) alkotmánybírósági határozatot. Az Alkotmánybíróság általánosságban megjegyezte, hogy az alkotmány ugyanúgy fogalmazza meg az alapjog lényegi tartalmát, mint valamely nemzetközi szerződés, például a polgári és politikai jogok egyezségokmánya és az emberi jogok európai egyezménye. Ezekben az esetekben az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi, jellemzően a strasbourgi bíróság által kibontott jogvédelem szintje. A pacta sunt servanda elvéből következik az alkotmány 7. § (1) bekezdése, valamint az alaptörvény Q. cikk (2), (3) bekezdése, ami a következőt tartalmazza, hogy "Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját" - itt a kettő összhangjára hívnám fel külön a figyelmet -, valamint "Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé." Azt hiszem, ez önmagáért beszél, amit az alaptörvényünk megfogalmaz. Tehát az Alkotmánybíróságnak akkor is követnie kell a strasbourgi joggyakorlatot, az abban meghatározott alapjogvédelmi szintet, ha saját megelőző precedens határozatából ez tényszerűen nem következne.

Tisztelt Országgyűlés! A jelenleg hatályos büntető törvénykönyv - ami az 1978. évi IV. törvény - 269/B. §-a kimondja: "Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, közszemlére tesz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő."

Nemzetközi kitekintésben - mint ahogy azt államtitkár úr is mondta - a magyar szabály nem kivételes Európában, hiszen több állam szabályozása bünteti a diktatúrák jelképeinek a használatát: Ausztria, Franciaország, Németország, Románia. Aztán említhetjük Litvániát is. Litvániában kifejezetten nevesítik a kommunista múlt szimbólumait a tiltott jelképek között. Litvániában két jogszabály tartalmaz szabályozást a tárgykörben, a gyülekezési jogról szóló, amit 1993. december 2-án hirdettek ki, ez a Law on Meetings, a horogkereszt, az SS-jelvény, a sarló és kalapács, valamint az ötágú vörös csillag viselését tilalmazza a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeken általános jelleggel. A közigazgatási szabálysértésekről szóló törvény a fenti körbe sorolható szimbólumok viselésének tömegrendezvényen vagy demonstráción való használata esetében a megsértőket pénzbírsággal sújtja, nevezetesen 145 és 295 euró közötti pénzbírsággal.

Az Európai Unió törvényszéke a T/232/10. számú, 2011. szeptember 20-i ítéletében elutasította az uniós védjegyhatóság azon határozatával szemben emelt kifogást, amely a szovjet címer közösségi védjegyként történő lajstromozását megtagadta. A törvényszék elfogadta azt a megállapítást, miszerint a megjelölt bizonyos tagállamok területén az érintett közösség jelentős része közrendbe vagy közerkölcsbe ütközőnek tartaná, illetve hogy Magyarországon a szovjet címer jelentéstartalma nem halványult el, nem változott meg oly mértékben, hogy azt az emberek ne politikai jelképként fogják fel.

A már hivatkozott büntető törvénykönyv 269/B. §-ának alkotmányosságával az Alkotmánybíróság 14/2000. (V.12.) alkotmánybírósági határozatában foglalkozott, és rámutatott arra, hogy a jelképek egy sor eszmét, elvet és gyakorlatot egyetlen tárgyba, személybe vagy piktogramba sűrítve nagy hatású üzenetet továbbítanak. Magyarországon az ötágú vörös csillag nem csupán tehát a nemzetközi munkásmozgalom jelképe, a második világháború után a történelem megváltoztatta e jelkép jelentését, amely ennek következtében egy olyan önkényuralmi rendszer szimbólumává vált, amit az emberi jogok tömeges megsértését, a hatalom erőszakos megragadását, gyakorlását igazoló ideológia és gyakorlat jellemzett.

Az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy a korlátozásnak törvényes célja volt-e, bevezetését nyomós társadalmi szükség indokolta-e, és hogy a korlátozás arányban állt-e az elérni kívánt törvényes céllal. Tehát az arányosságot is vizsgálta, hiszen ez is nagyon sokszor kifogás tárgyát képezi. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Magyarország történelmi tapasztalatai alapján a szóban forgó korlátozás nyomos társadalmi szükségletre adott válasznak tekintendő, a köznyugalom és mások jogainak védelme érdekében.

Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a törvényes célok védelme büntetőjogi szankciónál enyhébb eszközt nem biztosít. Továbbá a korlátozás arányban áll az elérni kívánt céllal, mivel a szóban forgó jelkép nyilvános használatának csak néhány pontosan körülírt formáját érinti, és csak azokat a használatokat korlátozza, amelyek az általuk szimbolizált önkényuralmi ideológiákkal való azonosulást, illetve ezen ideológiák nyilvános terjesztésének a szándékát tartalmazza.

A tiltás nem vonatkozik a jelkép tudományos és művészeti, oktatási vagy ismeretterjesztési célú használatára, ahogy azt az államtitkár úr is kiemelte.

(22.20)

A cselekmény vétséget képez, amelynek elsődleges szankciója a magyar jog alapján elrendelhető legenyhébb szankciót vonja maga után, a pénzbírságot.

Rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy a demokratikus jogállami értékek védelme az állam minden szervének kötelessége, kötelessége az emberi személy méltóságának tisztelete is. Az erőszak, a gyűlölet, a szembenállás megnyilvánulásaival szemben pedig fel kell lépni a jog eszközeivel. A szóban lévő jelképek minden korlátozás nélküli, nyilvános, szabad használata a jelen történelmi helyzetben az emberi személy méltóságát tisztelő, ezért a gyűlölet és agresszió eszméit elítélő, a demokrácia értékei mellett elköteleződő minden személyt súlyosan sért, és különösen sérti a nácizmus és a kommunizmus üldözötteit. Magyarországon elevenen él mindkét eszme emléke és a jelképek használata mellett elkövetett minden bűn. Ezek nem merülnek feledésbe.

Közöttünk élnek a súlyos sérelmet szenvedett személyek és hozzátartozóik. A jelképek használata felidézi a még közeli múltat, az akkori fenyegetettségeket, az embertelen szenvedéseket, deportálásokat és a halált okozó ideológiát. A kommunizmus áldozatainak számára szakértők mintegy félmillióra teszik. Ennyi ember esett áldozatul a munkatáborokban, a málenkij robot során, a Rákosi rendszerben, az '56-os forradalom és az azt követő megtorlások következtében. A diktatúrához kapcsolódó jelképek használata sokakban rossz emléket és félelmet kelt. Sok esetben kegyeleti jogokat sért, ezért Magyarországon az ilyen magatartások alkalmasak lehetnek a közrend és a köznyugalom megzavarására.

Ezen elmondottak alapján azt kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy a kormány által beterjesztett országgyűlési határozatot fogadja el, amely kimondja, hogy tudomásul veszi az Országgyűlés, hogy az ítélet végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló jelentés valóságtartalmát megismerte, és állást foglal amellett, hogy a Magyarországot marasztaló ítélet végrehajtásával, továbbá a törvény módosításával nem ért egyet.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Következik Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP, ugyancsak 15 perces maximális időkeretben.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy e témáról érdemes és kell beszélni, azonban két összefüggésben érdemes erről beszélni. Egyrészt érdemes közjogi és nemzetközi jogi megközelítéssel hozzáállni, másrészt pedig szakmai, büntető jogdogmatikai és büntetőpolitikai szempontból. Természetesen ide bizonyos erkölcsi értékeket is hozzá lehet keverni, én ezt hozzáértem a büntető jogpolitikai megközelítéshez.

Amilyen megközelítésben azonban nem érdemes róla beszélni, az az, hogy ki tud jobban elhatárolódni a kommunista diktatúráktól. Sokan, ahogy látom a mai vitában, bár viszonylag visszafogott formában, de egy újabb lehetőséget látnak arra, hogy az előterjesztés kapcsán megint lehet egy kicsit kommunistázni és hangulatot kelteni. Ez egyébként államtitkár úrtól nagyon nem áll távol. És mivel a vita eddig stílusát ez adta, szeretnék három dolgot nyilvánvalóvá tenni. Az egyik, hogy nem védem, sőt elítélem a kommunista diktatúrát. A másik, hogy nem szeretném a vörös csillagot kiemelni az önkényuralmi jelképek közül, a harmadik pedig, hogy nem szeretném megszüntetni a büntetőjogi tiltását az önkényuralmi jelképek használatának. Nos, ezzel a három indító mondattal szeretném az összes többit elmondani, mielőtt még a kétpercesek hadát nyomnák meg a felszólalásom közben.

Az első a közjogi és nemzetközi jogi megközelítés. Sajnos azt kell látni, hogy a kormány úgy viselkedik ebben a vitában, mint a peres fél vagy egy rossz ügyvéd egy magyar bírósági tárgyalás után. Miután elvesztette a pert, szidja a bírót, és fogadkozik, hogy ő aztán nem tesz eleget az ítéletnek, mert az nem igazságos; mit tud a bíró a körülményekről?, nem volt alapos s a többi s a többi. Aztán a végén persze csak kikényszeríti az állam az ítélet végrehajtását, de lehet úgy is fogalmazni, hogy hová vezetne mindez a magatartás, ha ezt a kikényszerítést mint körülményt le is vesszük a gondolatmenetből, amikor azt mondja valaki, hogy lehet, hogy van egy jogerős bírósági döntés, de akkor sem fizetek tartásdíjat, mert szerintem nem igazságos. Lehet, hogy a bírósági döntés engem jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélt, de nem megyek be a börtönbe, mert szerintem nem követtem el semmit, nem volt igazságos ez a döntés. Nos, a kormány körülbelül így viselkedik.

Az Emberi Jogi Bíróság hatáskörét, a magyar ügyekben való döntési jogát az állam önként vállalt nemzetközi szerződés elfogadásával teremtette meg. Ha egy döntés nem tetszik, én ezt elhiszem, nem lelhet azt mondani, hogy ja, erre, kérem, nem érvényes a felhatalmazás, erre nem érvényes a hatáskör, csak azokra a döntésekre, amelyek nekem tetszenek. A harmadik világot vagy éppen Fehéroroszországot idézi az a stílus, ha a kormány egy nemzetközi jogon alapuló bírósági döntést nem hajlandó tudomásul venni, azt nem hajlandó végrehajtani. Lehet a saját magát sem demokratának tartó szélsőjobb hozzáállásával azonosulni (Dr. Staudt Gábor: Ne csúsztass!), hogy lépjünk ki az Európai Unióból, ne legyünk gyarmat, külföldről senki ne mondja meg nekünk, magyaroknak, hogy mit tegyünk és mit ne. Csak ezzel, tudják, tisztelt képviselőtársaim, teszünk még egy lépést a szalonképtelenség felé Európában.

És ez sajnos nemcsak erkölcsi kár, hanem ebből Magyarországnak már meglehetősen sok gazdasági kára is származott. Nem véletlen az, hogy Magyarországot mostohagyerekként kezelik az Unióban. Ez nem azért van, mert a magyarokat nem szeretik, hanem azért, mert Magyarország mindenkivel és minden szervezettel összerúgta a port. Ez most egy újabb alkalom, amikor egy nemzetközi szervezet döntését Magyarország nem hajlandó tudomásul venni, és bár kötelező lenne, annak nem hajlandó eleget tenni. Sokatmondó egyébként, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy a kormányzati álláspontot, már ami az alkotmányügyi bizottságot illeti, egy jobbikos képviselő ismertette, és a jobbikos képviselő úrnak a retorikája gyakorlatilag egy az egyben megegyezett államtitkár úr mondandójával, államtitkár úr mondandójának tartalmával. (Dr. Staudt Gábor: Ilyen az élet.)

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ebből mindenkinek érdemes levonnia a megfelelő következtetést, de ez a következtetés a kormány szempontjából semmiképpen nem lesz pozitív.

De nézzük azt, hogy mi lesz mindennek a következménye. Egyébként részben erről a határozati javaslat is szól. Természetesen lehet azt mondani, hogy az ítélet nem kötelezi Magyarországot a büntető törvénykönyv rendelkezéseinek felülvizsgálatára. Csak hát, ha ezt nem tesszük meg, akkor mi lesz a további menet? A tényállás alapján újabb elmarasztalások várhatóak. Sőt, ahogy egyébként valamelyik kormánypárti képviselő utalt is erre, talán éppen Mátrai Márta képviselő asszony, sokan lesznek, akik majd úgy próbálnak politikai tőkét kovácsolni, hogy önkényuralmi jelképeket fognak használni, ki a horogkeresztet, ki a vörös csillagot, ki éppen az SS-jelvényt vagy a sarló-kalapácsot azért, hogy ebből ügy legyen, azért, hogy ezzel a médiába be tudjanak kerülni. És talán lesznek olyanok is, akik azt szeretnék elérni, hogy a nehéz anyagi helyzetükön úgy segítsen majd a strasbourgi bíróság, hogy az elítélés után néhány ezer euró kártérítést majd megítél számukra.

Én pedig nem gondolom, hogy az adófizetők pénzét érdemes volna erre elkölteni. Aminek nem az a megoldása, hogy a magyar kormány azt mondja, hogy nem hajlandó kifizetni a pénzt, hanem talán az lenne a jobb megoldás, ha változtatnánk a jogszabályon, de erre mindjárt rá fogok térni. És mi lesz még ennek a hozzáállásnak a következménye, tisztelt Országgyűlés? A miniszteri bizottság végső soron, ha nem szerez érvényt Magyarország a strasbourgi döntéseknek, márpedig most már ebben a témában kettő is született, akkor kötelezheti, ő már kötelezheti Magyarországot a büntető jogszabály módosítására. Meddig kellene még várni, tisztelt képviselőtársaim? Miért nem volt elég ez a két eset? Miért kell megvárni azt, hogy a miniszteri bizottság kötelezze Magyarországot a módosításra? Miért kell megvárni azt, hogy Magyarország ismét valamilyen elmarasztalásnak legyen kitéve?

De térjünk rá arra, hogy milyen megoldást javaslunk, ugyanis nemcsak kritizálni szeretnénk, hanem megoldást is javasolni. Ezt meg is tettük a büntető törvénykönyv vitájában.

(22.30)

Előterjesztettünk egy módosító javaslatot mintegy 20 oldalas indokolással. Sajnálom, hogy a kormány, úgy tűnik, még arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa ezt az indokolást, mert sehol nem jelenik meg még ellenérvként sem, annak egyetlen eleme sem a parlamenti vitában.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A bűncselekmény jogi tárgya tágabban a demokratikus politikai közélet fenyegetésmentes létezésében megnyilvánuló köznyugalom, azonban szűkebb értelemben vizsgálva a védeni kívánt jogi tárgyat, be kell látnunk, hogy az nem más, mint az emberi méltóság védelme. Erre a következtetésre jutunk önmagában akkor is, ha a bűncselekmény elkövetési tárgyait szemügyre vesszük. Valamennyi, a zárt taxációban felsorolt jelkép valamely eszmének, személynek vagy eseménynek jelvénnyel vagy képpel való megjelölése, amelynek rendeltetése, hogy valamilyen kognitív érzelmi vagy tudati folyamat által a jel és a megjelölt eszmék, személyek vagy események közös vonásaik révén egymással kapcsolatba hozhatók legyenek.

A hatályos szabályozással több probléma is van, azaz állítom, tisztelt Országgyűlés, hogy nem csak az európai döntés, a strasbourgi döntés miatt indokolt a változtatás. A mai hatályos jogszabály alapján tulajdonképpen bűncselekményt követ el az, aki Heineken sört iszik a kávézó vagy az étterem teraszán, hiszen azon egy vörös csillag van, a vörös csillagot pedig nagy nyilvánosság előtt közszemlére teszi.

Egyébként, amit a helyettes államtitkár asszony a bizottságban erre a példára mondott, az egész egyszerűen nevetséges, már elnézést kérek. Egy picit többet várna az ember attól a helyettes államtitkártól, aki a nemzetközi jogért a KIM-ben felelős. Azt mondta, hogy tudományos célú felhasználása az önkényuralmi jelképnek az, hogy valaki sörözik, és egy ilyen sörösüveget az asztalra tesz. Nem megmosolyogtató, tisztelt Országgyűlés, ez az érvelés? Még az államtitkár úr is mosolyog rajta, teljes joggal. Én azt gondolom, erre nem érdemes elmenni.

Szóval, én azt gondolom, hogy ez egy olyan példa, ami miatt már önmagában érdemes lenne módosítani. De nézzünk még két ilyet! Az egyik, hogy éppen a jelképet kifigurázni, mondjuk, a fasizmust vagy a kommunizmust elutasítani szándékozó csoport használ egy horogkeresztet vagy egy vörös csillagot, amit áthúz, azt a politikai véleményt szeretné kifejezni, hogy nem ért egyet ezekkel az eszmékkel, ez is sajnos a tiltás körébe esik. Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor abszolút indokolt a szabályozás, akkor, amikor valaki az ötvenhatosok túlélőinek megemlékezésén vörös csillagot tűz fel a zakójára, vagy éppen ugyanezt a zsinagóga előtt teszi meg egy horogkereszttel. Itt természetesen indokolt a tiltás.

Amit én állítok, tisztelt Országgyűlés, hogy lehetséges olyan jogi norma megalkotása, amely mindkét szempontnak megfelel, és összhangban van a strasbourgi ítélettel is. A bíróság a szankció alkalmazásának feltételeként gyakorlatilag a célzatos elkövetést, jelesül az önkényuralmi rendszerek propagálása szándékának bizonyítását kívánja meg. Szerintem is részben ez a megoldás, azaz a bűncselekmény célzatossá tétele.

Szeretnék még egy szót szólni a vörös csillagról, illetve annak kiemelésének az igényéről az önkényuralmi jelképek közül. Voltak olyanok, akikben ez megfogalmazódott, hiszen azt mondják, hogy a vörös csillag a nemzetközi munkásmozgalom szimbóluma, és ez így is van valóban, amelyet a kommunista diktatúra kisajátított, és amelyet nagyon sok kultúrállamban használnak, ott is, ahol az önkényuralmi jelképek használatát egyébként tiltják. Én ezzel nem értek egyet itt Magyarországon. A szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali ideológiákat összevetve megállapítható, hogy az előbbi bizonyos embercsoportok ellen irányul, azok kirekesztése, megsemmisítése a célja, míg a szélsőbaloldali eszmerendszer épp az egalitárius eszméket hangoztatva a társadalmi egyenlőség jegyében korlátozza az emberi jogokat. (Szávay István közbeszól.) Módszereit illetően mindkettő a demokrácia alapvető értékeit támadja, éppen ezért álláspontom szerint pusztán nézőpont kérdése, hogy ki melyik ideológia promotálását tartja inkább alkalmasnak arra, hogy a demokratikus államberendezkedést veszélyeztesse. Azt gondolom, az álláspontom elég egyértelmű ebben.

Továbbmenve a jelképekre, a történelmi kontextus relevanciájával kapcsolatban pedig az az álláspontom, hogy Magyarországon nem vonatkoztathatunk el valóban a történelemtől. A vörös csillag számos emberben kelt ellenérzést és fájdalmat, sokakban idézi a terror korszakát, saját és felmenőik bebörtönzésének, megkínzásának és kivégzésének fájó emlékét. Nem állítom persze, hogy egyenlőségjel tehető a horogkereszt, az SS-jelvény és a vörös csillag között, de az bátran kijelenthető, hogy a kommunista, avagy tetszés szerint munkásmozgalmi jelkép igencsak alkalmas arra, hogy egyes történelmi eseményekhez való kapcsolásával, ezen események felidézéséhez való társításával megsértsék vele az emberi méltóságot. Ez esetben pedig nem kell tovább vizsgálni a jelképek vagy a diktatúrák egymáshoz való viszonyát, mert a jogalkotónak a törvényi tényálláson keresztül semmiképpen sem feladata a jelképek történelmi megítélése, a hozzájuk kapcsolódó eszmék kiértékelése. A feladat igen egyszerű, tisztelt képviselőtársaim, ha a jelképhasználattal a közösségek vagy individuumok emberi méltósága sérül, akkor a szankció alkalmazása, azt gondolom, indokolt.

Látható azonban az is, hogy a jelenlegi és a tervezett szabályozás alapján nem biztosítható az összhang sem az egyezménnyel, sem a bíróság határozatával. Az egyezmény 46. cikke alapján Magyarország kötelezettsége az ítélet végrehajtása - még egyszer mondom, tisztelt képviselőtársaim, kötelezettsége az ítélet végrehajtása -, amelyet az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ellenőriz. Mint mondtam, önmagában az ítéletből nem keletkezik jogalkotási kényszer, de keletkezik kötelezettség arra nézve, hogy az összhangot hazánk vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeivel megteremtse, ahogy egyébként ezt Mátrai Márta képviselő asszony is elmondta.

Nem maga az ábrázolás, hanem a jelkép segítségével kifejezésre juttatott emberi méltóságot és becsületet sértő gondolatok nagy nyilvánosság előtti hangoztatása az, ami tiltást igényel. Azt gondolom, hogy megoldást jelent az "önkényuralmi jelkép használata" elnevezésű bűncselekmény célzatossá tétele ahelyett, hogy a büntethetőséget kizáró okokat részleteznénk a felhasználási cél alapján.

Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy ez a megoldás az egyik, de természetesen lehet más megoldás is, hogy hogyan tudjuk fenntartani az önkényuralmi jelképek használatának tiltását úgy, hogy az strasbourgi bíróság ítéletének is eleget teszünk. Tisztelt Országgyűlés! Éppen ezért én azt javasolnám önöknek, hogy ne ezt az előttünk fekvő határozatot...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Kéri egy perccel meghosszabbítani?

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Egy percet.

ELNÖK: Megadom, igen.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. Szóval, én azt kérném, tisztelt Országgyűlés, hogy ne arrafelé menjünk el, hogy mint a sértett gyerekek, a kormány azt mondja, hogy márpedig én nem teszek eleget akkor sem a határozatnak, ha egyébként az nekem kötelességem lenne, hanem próbáljon meg úgy eleget tenni a határozatnak, hogy figyelembe véve a magyar történelmi hagyományokat és a magyar alkotmányos berendezkedést, alkossunk egy olyan jogszabályt, amely a jogalkotó által elérni kívánt célt is biztosítani tudja, s egyúttal eleget tud tenni a nemzetközi kötelezettségeinknek, elvárásainknak. Mi erre, még egyszer mondom, egy javaslatot előterjesztettünk. Én azt kérem inkább, hogy a büntető törvénykönyv vitájában fontolják meg, hogy támogatják ezt a módosító javaslatot, ezt pedig, ami most előttünk fekszik, és amiről ma tárgyalunk, ne támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)

ELNÖK: A következő felszólaló Puskás Imre, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is hadd kezdjem egy apró kiigazítással. Bárándy képviselő úr talán mégsem figyelt a vitára teljesen, vagy a helyettes államtitkár asszony válaszára. Nem az volt a válasz, hogy a Heineken sör fogyasztása a tudományos tevékenység körébe tartozik; kulturális. (Dr. Bárándy Gergely: Kulturális.) A képviselő úr tudományost mondott. Tehát a kulturális tevékenység körébe tartozó, és ezért vélhetően a tényállást nem meríti ki.

De ennél komolyabbra fordítva a szót: miről is beszélünk, illetve amiről beszélünk, azt hogyan lehet értékelni, milyen dimenziókban lehet vizsgálni? Nyilvánvalóan van egy magától értetődő dimenziója, amelyről a képviselő úr az elmúlt 16 percben beszélt, amely nagyon egyszerűen úgy írható le, hogy a helyzet olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Magyarország csatlakozott egy szervezethez, elfogadott egy egyezményt, abban magáévá tett értékrendet, elfogadta egy bíróság joghatályát magára nézve, illetve az állampolgáraira nézve, innentől kezdve nyilvánvaló, ha jogvitába keveredik, akkor ezen bíróság előtt hozott jogerős ítélet rá nézve kötelező erejű.

(22.40)

Innentől kezdve akár azt is mondhatnánk, hogy a dolog túl van beszélve, hiszen a napnál világosabb az a magatartás, amelyet követni kell, és ha így tekintenénk a dolgokra, akkor még azok a példák is jogosak volnának, amelyeket képviselő úr sorolt a duzzogó gyerektől a tartásdíjat megtagadó szülőn át számos más magatartásig.

Azonban ennek a kérdésnek talán van egy másfajta olvasata is; erről beszélt szakmai alapossággal államtitkár úr és Mátrai Márta képviselő asszony is. Van még egy kevésbé jogászi megközelítés szerinti dimenziója is ennek az ügynek. Magyarország egyrészt nyilván azért csatlakozott az Európa Tanácshoz, mert magáévá teszi azokat a demokratikus alapelveket, amelyek ezt a szervezetet létrehozták, és amely elvek betartása szükséges ahhoz, hogy egy ország ennek a nemzetközi szervezetnek a tagja legyen. Magyarország értékrendhez való csatlakozás okán fogadta el azokat az emberi jogi passzusokat, amelyeket az az egyezmény írt le, fogalmazott meg, amelyet 1950-ben fogadtak el az alapító európai országok. Tehát alapvetően egy értékrend alapú közösség ez a szervezet, s e tekintetben különbözik például az Európai Uniótól, amely sok tekintetben gazdasági alapon, gazdasági érdekek mentén létrejövő európai szervezet.

Ha értékalapon közelítjük meg a kérdést, akkor máris fontos annak felvetése, hogy valójában milyen ellenvélemények, másfajta megközelítések feszülnek egymásnak ebben az ítéletben, illetve abban a jelentésben megfogalmazva, amelyek elénk kerültek. Ez pedig mégiscsak az a kérdés, amely megkerülhetetlen, és bár lehet sarkítva azt mondani, hogy egyesek kommunistáznak, mások pedig ettől elemelkedettebben, akár a nemzetközi közjog vagy éppen a büntetőjog nyelvezetén közelítik meg ezt a kérdést, de azt hiszem, ebben az esetben mégiscsak az a kérdés, hogy Magyarország egyszerűen elfogadja-e az ítéletet, és ennek az ítéletnek jogkövető módon eleget tesz, és ezzel gyakorlatilag elfogadja azt az értékrendet, amely értékrendet ez az ítélet képvisel. Ez az értékrend pedig azt sugallja számunkra, hogy valóban nem olyan magatartás az önkényuralmi jelképek viselése, terjesztése, felmutatása, ami más emberekben olyan érzéseket kelthet, amely valóban az emberi méltóságuk megsértését jelenti számukra. Ez az ítélet nyilvánvalóan arról szól, hogy önmagában az ilyen jelképek viselése más emberek emberi méltóságát nem sérti.

Erre mondjuk mi - s mondták többen a felszólalások során -, hogy Nyugat-Európából nézve ez a dolog így néz ki. Nyugat-Európából nézve a vörös csillag elsősorban a munkásmozgalom jelképe. Persze másrészről meg egy diktatúrának is a kisajátított jelképe, de önmagában nem olyan magatartás ennek a viselése, amely a megnyilvánulásában mások jogait sérti. Akik pedig Európának ezen a felén élünk, és személyes benyomásokat is szereztünk arról a rendszerről, vagy jobb esetben kimerítőbb történelmi tanulmányokat folytattunk, mint a nyugat-európaiak - és azt meg lehet nekik bocsátani, hogy nem ismerik annyira részleteiben Magyarország vagy Kelet-Európa történelmét, mint esetleg fordított esetben igaz lehet -, ezért mi másképpen látjuk ezt a kérdést. Ha pedig másképpen látjuk, akkor érthető módon szabályozta a Magyar Országgyűlés azt a büntető törvénykönyvi tényállást, amely az önkényuralmi jelképek használatát tiltja.

Innentől kezdve nagyon fontos kérdés, hogy a magyar jogi szabályozás egyébként kiállta az Alkotmánybíróság próbáját. Azt gondolom, nem mellékes körülmény ebben a kérdésben, hogy kiállta az Alkotmánybíróság próbáját ez a büntető törvénykönyvi tényállás. Tehát van egy magyar jog, és - ami ebből a szempontból talán nem mellékes - van egy magyar, széles társadalmi támogatottsággal rendelkező megközelítése ennek a kérdésnek, és ezzel szemben van egy európai bírósági ítélet, van egy ottani értékrenden alapuló megközelítése ennek a dolognak.

Ebben a helyzetben az, ami most itt a parlamentben történik, olyan, mint amikor a társadalomban van igény a változtatásra, és a jogrend vonatkozásában különböző megnyilvánulás van arra az igényre, hogy változzon a jogrend. Azt hiszem, hogy Magyarországon akár az, hogy erről ma a parlamentben beszélünk, akár az, hogy egy ilyen határozati javaslatot támogatunk, fogadunk el, egy nagyon erős kinyilvánítás, nagyon erős figyelemfelhívás mindazok felé, akiknek Nyugat-Európában akár ezekben az intézményekben, akár a Strasbourgi Bíróságon dolga véleményt nyilvánítani, állást foglalni, bírósági ítéletet hozni azzal kapcsolatban, hogy mi ebben a kérdésben mást gondolunk. Mi ebben a kérdésben a történelmi hagyományaink, a történelmi tapasztalataink alapján mást gondolunk, mert jelentősen mások a tapasztalataink. Ha erre nem hívjuk fel a figyelmet, akkor egyrészről nem teszünk eleget annak a társadalmi elvárásnak, amely megnyilvánul a büntető tényállásban, másrészt pedig az esélyét sem teremtjük meg annak, hogy esetleg Nyugat-Európában másképpen tudják majd nézni Kelet-Közép-Európa történelmét. Ez egy nagyon fontos, a jogon túlmutató kérdés. Annak a kérdése, hogy szeretnénk, ha nemcsak mi tudnánk egy kicsit többet arról, hogy Nyugat-Európa hogyan működik, Nyugat-Európában miért gondolkodnak úgy, ahogy gondolkodnak, hanem ez viszonosan is működhetne, hogy kicsit jobban értsék, mi hogyan működünk, hogyan gondolkodunk, hogyan szeretnénk önmagunkat meghatározni, hogyan szeretnénk akár az emberi jogokról, akár a demokráciáról gondolkodni, és ezt milyen szabályozás szerint szeretnénk megtenni.

Azt gondolom, hogy most ennek a dimenziónak van itt nagyon fontos szerepe. Ez egy nagyon komoly felszólalás a mellett az értékrend mellett, amit képviselünk. És ha az emberi jogokat védő bíróságról és egy olyan egyezményről beszélünk, amelynek a kikényszerítésére jött létre ez a bíróság, akkor nagyon fontos kérdés az, hogy itt, Kelet-Közép-Európában hogyan gondolkodunk az emberi jogokról, és hogyan gondolkodunk azokról az értékekről, amelyek alapján szeretnénk a társadalmunkat meghatározni, és amely alapján alapvetően szeretnénk a demokráciánkat élni, működtetni. Énszerintem erről is szól ez az előterjesztés, ez a határozati javaslat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces reagálásra következik Bárándy Gergely, az MSZP képviselője.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Méltányolom azokat az érveket, amiket mondott, és találok is bennük olyat, ami az én meglátásom szerint is abszolút legitim. Úgy hiszem, hogy legitim cél lehet a magyar álláspontról meggyőzni az Európai Unió bármely szervét vagy az Európa Tanácsot. Erre törekedhet a magyar kormány, sőt azt tudom mondani, hogy sok esetben törekednie is kell a magyar érdekek védelme körében.

(22.50)

De a sorrend nem helyes. Tehát ha van egy európai döntés most jelen pillanatban, az Emberi Jogi Bíróság döntése, a kormánynak nem sikerült meggyőznie az európai bíróságot, erről államtitkár úr is beszámolt, és egyébként mutatja maga a döntés is, akkor Magyarország egyet tehet, hogy ennek a döntésnek érvényt szerez, ennek a döntésnek eleget tesz. Természetesen ezután nem kell neki lemondania arról, hogy a későbbiekben, akár ezen a fórumon, akár más fórumon az ő igazát megpróbálja érvényesíteni, az ő álláspontját megpróbálja az Unión belül vagy az Európa Tanácson belül többségi állásponttá tenni. Ez lehet egy helyes célkitűzés és lehet egy járható út, csak ez az előterjesztés sajnos, azt tudom mondani, hogy nem erről szól, hanem arról szól, hogy negligálni szeretnénk azt a döntést, ami egyébként Magyarország számára kötelező.

Tehát én arra buzdítanám önöket, képviselőtársaim, hogy ezt gondolják át, és képviseljük a magyar álláspontot akár közösen is, mert bizony van igazság abban, amit önök mondanak, és én sem osztom egyébként maradéktalanul a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság döntését. Gondolom, ez a felszólalásomból kiderült, már aki olvasta a strasbourgi döntést részleteiben, akár a Vajnait, akár ezt az újat. Csak azt tudom mondani, hogy most ennek eleget kell tenni, és próbáljunk meg azért tenni, hogy a jövőben a mi álláspontunkat jobban érvényesíthessük Európában.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percben Harangozó Tamásnak, MSZP.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselőtársam nagyjából elmondta, de azért én is szeretném rögzíteni, hogy azért itt nem másról van szó - és leginkább államtitkár úrnak mondom -, mint hogy a jelenlegi magyar kormány nem tudta jól képviselni Magyarország érdekét. Önök rosszul képviselték a magyar állam érdekeit ebben a bírósági eljárásban.

Ezek után önök nem azt mondják, hogy ezt önök elszúrták és nem sikerült, és akkor változtassunk a szabályokon, hanem nyilván másra mutogatnak, és nyilván, ahogy képviselőtársam is elmondta, mint egy durcás gyerek, magára a bíróságra mutogatnak. Nézze, képviselő úr, be fogja tartatni az Európa Tanács, mint minden más tagjával is a döntését, tévedés ne essék. Csak nagyon-nagyon sokba fog ez már megint kerülni Magyarországnak és annak minden egyes állampolgárának.

Nagyon szépen kérjük, fejezzék be ezt a szabadságharcos hozzáállást, mert nem tudunk a végén győzni, mint Magyarország nem tudunk. Csak mondom: a Tatar kontra Románia ügyben egyébként ugyanez a bíróság a tiszai ciánszennyezésben a román állammal szemben megítélte azt a kártérítést, amit kellett, és kimondta, hogy törvénytelen volt az, hogy a román kormány nem biztosította az egészséges élethez való jogot.

Szeretném kérdezni, hogy akkor is gond volt-e a strasbourgi európai bíróság ítéletével. Nem, nyilvánvalóan, és erre szeretném én is a hangsúlyt tenni, hogy ezt az ítéletet most végre kell hajtani, ha tetszik nekünk, ha nem, és nyilván itt az utóbbiról van szó.

Viszont a kormánynak az lenne a dolga, hogy nem ilyen látszatjelentéseket hoz ide, hanem valóban egy olyan törvényi tényállást csinál a Btk.-ban, ami eléri azt a célt, hogy önkényuralmi jelképekkel ne lehessen Magyarországon visszaélni, semelyikkel ne lehessen visszaélni, és egyébként pedig megállja a helyét mind az Alkotmánybíróságon, mind a nemzetközi porondon.

Puskás képviselőtársamnak: ha meg akarjuk értetni Európával, hogy Közép-Európában milyen érzéseket okoznak ezek az ügyek, biztos, hogy nem azzal fogjuk elérni, hogy az Európa Tanács határozatait és a bíróság jogerős döntését nem vesszük figyelembe, arról nem is beszélve, hogy a magyar állampolgároknak mit üzenünk ezzel. Azt gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy találunk pár tízezer embert, aki egy jogerős bírósági ítélet után pont ezzel az érzéssel megy haza a bíróság épületéből. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Staudt Gábor, a Jobbik képviselője.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott itt az üggyel kapcsolatban, megpróbálok egy-két olyan aspektust is kiemelni, ami talán még újdonság lehet, illetve reagálni is az előttem szólókra.

Az nem volt egy nagy meglepetés, hogy az MSZP, a kommunizmus pártjának utódpártja ilyen vehemenciával fogja védeni, bár jogi érvek mögé bújtatva, a vörös csillag használatát. Nem hiszem, hogy ellenkező esetben ennyire vehemensek lennének. Ez önmagában nem lepett meg, és azt is tudtuk, hogy nem öreg, volt bolsevik arcokat fognak beküldeni, hanem az ifjú szocialistákat, akiknek már semmi közük a kommunizmushoz, ők már a demokrácia gyermekei, ők már Európa, a liberalizmus és a szabad elveknek a csodálatos tisztelői (Dr. Bárándy Gergely: Itt ültél eddig, Gábor? Hülyeségeket beszélsz!), és semmi közük nincsen az MSZMP-hez vagy az MSZP-hez, vagy a volt diktatúrához. Életkorukból kifolyólag nem is, de amikor beléptek egy olyan pártba, az MSZP-be, amely deklaráltan is az MSZMP utódpártja, akkor nyilván azt az eszmerendszert továbbviszik.

De nem szeretném elvinni a vitát, szeretnék a tényekre koncentrálni. Fontos azonban elmondani, hogy minden esetben, amikor az MSZP az európai elvekre vagy Európára tekint, segítséget kér, egyébként általában gyalázza saját hazáját, és mindent megtesz, hogy minden fórumon ellehetetlenítse és rosszat mondjon róla. Néha azért elfelejtenek egy-két dolgot, és úgy állítják be ezt a külpolitikai közeget, hogy azoknak a szemlélőknek, akik mondjuk - bár tudom, hogy ilyen késői órában nem nézik a televíziót, de nyilván értesülnek a sajtóból -, azt a látszatot keltik, hogy ezek pont ugyanolyan bírósági döntések, mint amit egy magyar bíróság meghoz, és pont annyira egyértelmű azoknak a végrehajtása, mint amit mondjuk, az emberek megszokhattak a saját peres ügyeikben. Ehhez hozzájárul, hogy önök még a példákon keresztül is azt próbálják sulykolni, hogy bizony-bizony, itt született egy döntés, amit egy az egyben végre kell hajtani, mert ha nem tesszük, akkor vége a világnak.

Az Európa Tanács által létrehozott Emberi Jogok Európai Bíróságáról beszélünk, ami nem az Európai Unió bírósága. Tehát ezt fontos leszögezni. Bár a Jobbikot nem lehet azzal vádolni, hogy mi az Európai Unió nagy barátai lennénk, mi az európai jogrendszerben elfoglalt helyének, Magyarország hierarchikus helyének a problematikusságát, a demokratikus deficitet, ami az Európai Unióban fennáll, többször szóvá tettük, de itt még erről sincs szó, hiszen az Európa Tanácsról beszélünk és annak a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságáról, amely hozott már sok döntést. A Fratanoló-ügy nem az első, tudjuk, hogy a Vajnai-ügy szintén a vörös csillag viselésére vonatkozott, de mindenesetre ezek a döntések mély felháborodást keltettek, azt kell mondanom, hogy nemcsak Magyarországon, hanem itt, az egész keleti blokkban, ha szabad így fogalmaznom. Mégpedig azért, ami itt már többször elhangzott, mert Nyugaton nem nagyon értik, nem nagyon tudhatják, hogy mit jelentett itt a kommunizmus, nem nagyon lehet rálátásuk, és maximum egyfajta értetlenkedéssel, rosszabb esetben nosztalgiával vagy szimpátiával tekintenek erre a korszakra. Nyilvánvalóan ott próbálják a kommunizmus bűneit egy kicsit más színben feltüntetni, a munkásmozgalomhoz kötni.

Itthon persze el lehet mondani a sörpéldát. Egyébként hozzáteszem, hogy én azt sem tartom jónak, és amikor ez megtörtént, akkor ez személyesen az én érzékenységemet is sértette, amikor különböző sörmárkák óriásplakáton megjelenítve, hatalmas vörös csillagokkal reklámozzák a saját logóikat. Szerintem erre is megoldást kell találni, mert ugyanúgy nem hiszem, hogy ha egy horogkeresztes sörrel ugyanez történne, akkor MSZP-s képviselőtársaim ugyanilyen liberálisan állnának hozzá, és azt mondanák, hogy ez egy indiai sörmárka, amit most hoztunk be, és ősi indiai jelképet tartalmaz, tehát hadd hirdessük óriásplakátokon. Nem hiszem, hogy ugyanezt a liberális hozzáállást tanúsítanák.

De visszatérve: ez a döntés nagyon furcsa, hogy ha már a döntésről beszélünk, és le van írva a jelentésben, hogy a magyar kormány kérte a bíróság nagykamarája elé terjesztését, tehát hogy próbált egyfajta jogorvoslattal élni, hogyha már a bírósági példánál maradtunk, mert a bíróságokon, rendes, normális bíróságokon illik jogorvoslatnak lennie, és ha a jelentésnek hinni lehet, márpedig nyilván így kellett hogy történjen, indokolás nélküli levélben visszakaptuk, hogy nem fogadják el a nagykamarához való fordulást. Tehát ez olyan lenne, ha a saját belső jogrendből való példát említenénk, mintha fellebbezne az állampolgár az őt ért sérelem ügyében, és akkor visszadobják, hogy márpedig nem. Nincs hivatkozás, nincs az, hogy miért, hajtsa végre ezt a döntést.

Ami viszont még érdekesebbé teszi az ügyet, és majd egy kicsit később fogok arra kitérni, hogy itt az ítélet végrehajtása esetén mi várhat ránk, de ahogy mondtam, nem szabad ezt az Európai Unióval sem összemosni.

(23.00)

A jelentésben szerepel, hogy annak idején hasonló ügyben, hasonló vörös csillagos ügyben, Vajnai Attila ügyében a Fővárosi Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás céljából az Európai Közösségek Bíróságához fordult, tehát megpróbált mindenben megfelelni a Fővárosi Bíróság, és úgy gondolta, hogy ki kell kérnie az Európai Közösségek Bíróságának a véleményét, hogy megfelelő döntést hozhasson. Tehát a Fővárosi Bíróság annak idején, még 2005-ben úgy gondolta, hogy mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződésekbe ütközik-e ez az ügy, illetve a fennálló jogszabályok. Hozzáteszem halkan, abban az esetben, ha abba ütközne, én akkor is amellett lennék, hogy óriási probléma lenne, ha az Európai Unió egyes tagországai számára azt előírná, hogy ilyen módon a régi történelmi sebeik és sérelmeik által és a diktatúrában eltöltött évtizedek után milyen jelképet tiltsanak büntetőjogi tényállással, vagy mit nem szabad büntetőjogi tényállással üldözniük. Ebben az esetben az Európai Unió ellen is nagyon keményen felemelnénk a szavunkat és kérnénk a szembemenetelt az ilyen döntéssel. De itt még erről sincs szó, hiszen úgy döntött ez a bíróság, az Európai Közösségek Bírósága, hogy semmilyen módon nem kapcsolódik a szerződések rendelkezéseinek hatálya alá ez az ügy, magyarul az Európai Unió joga alapján ez egyértelműen magyar belügynek tekinthető, és európai döntéshozó fórumoknak az alapszerződések alapján nincs hatásköre ebben az ügyben, amely tulajdonképpen teljes egészében hasonlatos a jelen tárgyalt üggyel.

Tehát az Európai Unió részéről nem lehetnek aggályok; hozzáteszem, hogy van elég demokratikus deficit a tisztelt Unióban, hogy ezt nem is tehetnék meg. Viszont akkor meg kell vizsgálnunk, hogy ha már ezt a kérdést tisztáztuk, hogy itt nem az Európai Unióról van szó, és nem az Európai Unió szankciórendszerével találkozhatunk szembe, ha netalántán az ítélet végrehajtását nem úgy tesszük meg, mint ahogy azt a szocialista képviselőtársaink elvárnák, de akkor mi is lehet ez a szankció? Ebben a jelentésben ez is le van írva, ugyanis a miniszteri bizottság az egyes tagállamok külügyminisztereiből állva napirenden tartja az ügy vizsgálatát, amennyiben nem végezzük el a megfelelő lépéseket, és az Európa Tanács parlamenti közgyűlése és miniszteri bizottsága diplomáciai eszközöket vehet igénybe. Hát, azt kell mondjam, nagyon örülnék neki, ha eljutna idáig az ügy, és ezek a diplomáciai eszközök előkerülnének, és meg is mondom, hogy miért.

Ha odajutnánk végre, és ebben az esetben nem arról van szó, hogy elképesztően alacsony felkészültségű emberek az Európai Unióban vagy az Európai Parlamentben, ahogy azt láthattuk itt korábbi, Magyarországot ért támadásoknál, kígyót-békát kiabálhatnak olyan módon, hogy a hatályos törvényeket el sem olvasták, semmiféle fogalmuk vagy rálátásuk nincs; hozzáteszem, nem az lenne az a fórum, ahol meg kellene beszélni. Rólunk azért sok mindent lehet mondani, talán azt kevésbé, hogy a kormánnyal vagy a Fidesz-KDNP-vel ne lennénk kritikusak, ha úgy érezzük, hogy igazunk van, és nagyon keményen, a legszilárdabban ellenállunk akár azoknak a törekvéseknek, amelyekkel néha a törvényalkotás folyik, de nem hiszem, hogy az Európai Unió lenne az a színtér, ahol Magyarországot, a saját hazánkat becsmérelni kellene.

Viszont visszatérve az eredeti fonalhoz, nagyon várom, hogy megvédhessük ezt az álláspontot. A magyar diplomácia vélhetően elég kemény lesz, és meg tudja védeni az álláspontját, és ahogy mondtam, egy európai vita keretében, legyen az Európa Tanács vagy bármely más fórum vagy a miniszteri bizottság, hogy elmondhassuk, hogy ez miért van, és ezt az ügyet talán könnyebben megértik a Közép-Kelet-Európában, Kelet-Európában vagy a posztkommunista vagy a kommunista utódállamokban, hogy miről beszélünk. Egy vörös csillag, egy diktatúra nagyjából náluk is ugyanazt, ha nem még rosszabbat jelentett, és ebben az esetben nem hiszem, hogy Európa egységesen azt mondaná, hogy bizony akkor, amikor a csúnya magyarok nem akarnak végrehajtani egy olyan rendelkezést, hogy nekik hagyniuk kellene, hogy a vörös csillagot szabadon használhassák, mert tulajdonképpen hiába mondja Bárándy képviselőtársam, ez erre vonatkozik. Persze ki lehet találni, hogy hol és milyen körülmények között, de ha valaki úgy nyilatkozik egy tévének, hogy a hajtókáján rajta van a vörös csillag, ezt nyilván tudvalevőleg teszi, ezáltal felvállalja, és ezáltal egyébként a tévénézők nagy számában megbotránkozást és egyéb sérelmeket okoz, akkor igenis beletartozik ez a cselekmény abba a körbe, amit mi a kommunista diktatúra propagálásának tekintünk, és egyébként úgy gondolom, hogy ebben a térségben, a volt kommunista országok térségében ezt mindenki így gondolja.

Nem hiszem, hogy ha ez vita lenne vagy a miniszteri bizottságnál ez felmerülne, akkor ne tudnánk magunkat megvédeni. Annál is inkább, mert arról az Európai Unióról beszélünk, vagy akár az Európa Tanácsra is igaz, hogy nem minden esetben úgy járnak el, ahogy az elvárható lenne, ahol például ott a Beneš-dekrétumok léte, és a Beneš-dekrétumok elfogadásáért voltak, akik harcba mentek és győztek ebben a harcban, egy olyan szabályozás esetében, ahol a németeket, magyarokat kollektíve jogfosztottá nyilvánítják, kollektíve elüldözik a szülőhazájukból, a szülőföldjükről, és kollektíve megfosztják minden anyagiaktól. Tehát azt hiszem, ennek az Európai Uniónak egyrészt helyre kellene raknia néhány dolgot, az Európa Tanácsnak is helyre kellene raknia néhány dolgot. Ezek a fórumok és akár ezek az ügyek is lehetőséget teremthetnek arra, hogy megfelelő módon napirenden tartsunk bizonyos témákat. Ez ráadásul egy olyan téma, ami nemcsak a magyar ügyre vonatkozik, tehát könnyű hozzá szövetségeseket találni, de lehet látni, hogy ez nem egy olyan téma, amit ne értenének meg. Fel lehet hozni egyébként ezzel párhuzamosan a magyar ügyre vonatkozó kérdéseket is, és egyébként pedig ha történelmi példákat nézünk - és ez is elhangzott az alkotmányügyi bizottság ülésén egyébiránt -, Magyarország elég sokszor betartotta az úgymond szent, üdvös nyugati célokat, legyen az Népszövetség vagy wilsoni pontok, leépítettük a hadseregünket annak idején, mert azt mondták, hogy ez az üdvös, és majd jön Amerika, meg jönnek az angolok, jönnek a nyugatiak, és rendet teremtenek. El is vezetett ez az állapot Trianonig. Azt hiszem, az a mentalitás, amit akkor felvettünk, és egyébként azt kell látnom, hogy az akkori baloldal és a mostani baloldal nem sokat változott, mert körülbelül akik akkor a wilsoni pontok mindenekfölöttiségét hirdették, és amely politika elvezetett Trianonig, azt halljuk most itt a patkónak tőlem jobbra lévő, de egyébként a szocialista oldalán. Ezt meg kell gátolni. Ennek a minimum lépése az, amit a kormányzat az Országgyűlés elé terjesztett. Nagyon jól tette egyébként, hogy idehozta, mert így egy magasabb támogatottságot tud felmutatni, mintha önmaga kormányzati lépésként tette volna ezt. Nyilván Európa felé vagy az Európa Tanács felé vagy a miniszteri bizottság felé meghatározó és jelzésértékkel bírhat az, hogy nemcsak a Fidesz-KDNP fogja támogatni ezt a javaslatot, hanem támogatjuk mi is, és remélem, hogy az LMP is meggyőzhető ebben az irányban, és nem bújnak most is mindenféle álságos, szépnek mondható, de ebben a szituációban nem alkalmazható elvek mögé, mert itt, ebben az esetben, azt hiszem, egyértelműen ki kell állni a határozat mellett, és el kell mondani Európának, hogy mi Magyarország és a keleti blokk véleménye erről a kérdésről.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szabó Timea, az LMP képviselője.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is megtisztelőnek tartom, hogy Staudt Gábor képviselőtársam mélyen érdeklődik az LMP véleménye iránt. Az LMP egyébként a véleménynyilvánítás szabadsága mellett fog kiállni, de én most először egy másik megközelítésben szeretném elmondani az LMP álláspontját ezzel kapcsolatban.

Kezdeném egy olyan esettel, amely a kilencvenes évek elején történt, amikor a lakók kedvezményes áron vásárolhatták meg az önkormányzati bérlakásokat. Volt egy lakó, akinek a bérleti szerződése a lakás részeként tüntetett fel egy egyszerűen sufninak is tekinthető apró, de akár üzlethelyiségnek is használható kamrát, amely a lakáson kívül közvetlenül a ház bejárata mellett volt található.

(23.10)

Amikor a bérlő megvette a lakást, az önkormányzat közölte vele, hogy a sufni az önkormányzat tulajdona marad. A lakó a bírósághoz fordult, nyert, az önkormányzat fellebbezett, végül a Legfelsőbb Bíróság mondta ki jogerősen, hogy a sufni a bérleti szerződés alapján a lakás része, tehát most már a lakó tulajdona.

Az önkormányzat mégsem adta át ezt a helyet. Az a sufni akár 1 millió forintot megért, érvelt akkor az alpolgármester. "Nekem a kerület érdekeit kell néznem, nem fogom odaadni ingyen a lakóknak csak azért, mert van egy 10 évvel ezelőtti bérleti szerződés meg egy hülye bírói ítélet." - mondta az alpolgármester.

Nyilván az önkormányzati választás után ez az alpolgármester eltűnt a süllyesztőben, a lakástulajdonos pedig birtokba vehette a sufnit. Pedig az alpolgármesternek is megvolt a maga igaza, hiszen neki valóban a lakók érdekeit kellett néznie, illetve a kerület gyarapodását kellett szem előtt tartania.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy gyakran van ez így, hogy az igazságérzet szembekerül a joggal. A jog értelmezésére pedig a bíróság hivatott. A bíróság persze tévedhet, de egy jogállamban a bíróság ítéletét tiszteletben kell tartani, mert a jog tekintélyének megrendülése nagyobb kárt okoz, mintha egy-egy konkrét ügyben az igazságérzetünk háborog.

A makacskodó polgármester meg a sufni esete természetesen inkább a vicc kategóriájába tartozik, az már viszont nem vicces, tisztelt képviselőtársaim, amikor manapság a kormány vagy a kormány kezdeményezése nyomán a törvényhozás kerül a hajdani alpolgármester szerepébe.

Nemrégiben az Országgyűlés Balsai István indítványa alapján semmissé nyilvánította a 2006-os őszi események kapcsán hozott ítéleteket. Ha az ügyészség perújrafelvételt kezdeményez, és a megalapozatlan ítéleteket a bíróság hatályon kívül helyezi, az jogállami megoldás lett volna. Ha az Országgyűlés amnesztiát hirdet, az is elfogadható lett volna. De a sommás semmissé nyilvánítás azt jelenti, hogy a törvényhozásnak semmit sem jelent a hatalmi ágak szétválasztása, hiszen még az 1963 és 1989 közötti politikai ítéleteket sem nyilvánították egyetlen jogi aktussal semmissé, csak a perújítást tették lehetővé. Pedig akkor éppen Balsai István volt az igazságügy-miniszter.

Az igazságügyért felelős mai miniszter, Navracsics Tibor a Kúria elnökének írt levelében a Cozma-ügyben hozott másodfokú ítéletet kifogásolja, holott nála jobban kevesen tudják: a bírói függetlenség lényege, hogy a bírót ítélkező tevékenységében sem a törvényhozás, sem a kormány, sem valamely magasabb bírói fórum nem befolyásolhatja.

A bírói függetlenség nélkül nincs jogállam, jogállam híján pedig a diktatúra visszatér akkor is, ha képviselői nem hordanak vörös csillagot. A Cozma-üggyel kapcsolatban Orbán Viktor is kijelentette, hogy magánemberként is egyetértene a kérdező - akkori esetben - jobbikos képviselővel, de miniszterelnökként nem teheti ezt meg. Természetesen ezzel a mondatával meg is tette, ami ellen ő tiltakozott. Abba nem megyek bele, hogy a parlamenti felszólalásában egy miniszterelnök mennyire nyilvánulhat meg magánemberként.

A mostani előterjesztéssel a miniszterelnök-helyettes a nemzetközi, az európai politika szintjére próbálja emelni azt a hazai gyakorlatot, hogy a politika bolhacirkuszt csinál a bíróságokból. Csakhogy az Emberi Jogok Európai Bíróságát nem lehet úgy ugráltatni, mint a frissen átkeresztelt legfelsőbb hazai bírói fórum frissen kinevezett elnökét.

Az emberi jogok európai egyezményének 46. cikke 1) bekezdése szerint a magas szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek. Ha mégsem, akkor a további bekezdésekben meghatározott eljárás következhet. Nem hagyható figyelmen kívül az 1. cikk sem, amely szerint a magas szerződő felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára jelen egyezmény első fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat.

Mindebből következik, hogy a bíróság döntése alapján nem csupán a közvetlen kötelezésnek kell eleget tenni, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a jogok az egyezmény értelmezésére és alkalmazására hivatott szerv iránymutatásainak megfelelően érvényesüljenek, vagyis akár jogszabályi változtatásokkal is eleget kell tenni a határozatokból folyó követelményeknek.

Az Országgyűlés most mindkét vállalt kötelezettség teljesítését megtagadná. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatára való hivatkozás természetesen nem fogadható el. Az egyezmény megsértésének megállapítása ugyanis a strasbourgi bíróságra vonatkozik. Vélemények, értelmezések eltérhetnek, végrehajtani mindig a jogerős döntést kell; esetünkben az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozata minősül ilyennek.

Az ítélettel való nyílt szembeszegülés éppen ezért a jogállamiság elemi követelményeit sérti. Hogyan várhatja el egy ilyen magatartást tanúsító állam a jogkövetést saját állampolgáraitól? Az, hogy előfordult más esetekben is a végrehajtás elmulasztása, megtagadása, természetesen szintén nem lehet érv, mint ahogyan az sem, hogy más is lop.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a javaslatot így elfogadjuk, számolni kell azzal, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottsága újra és újra számon fogja kérni Magyarországon a Fratanoló kontra Magyarország perben hozott ítélet végrehajtását. A külügyminiszter pedig hiába mondja majd azt, hogy a parlament kétharmados többsége úgy határozott, hogy ezt az ítéletet nem kell végrehajtani: a római egyezmény nem ismer ilyen kibúvót.

Amikor az önkényuralmi jelképekről szóló szakasz bekerült a büntető törvénykönyvbe, a parlamenti vitában számos képviselő elmondta: az új tényállás egyrészt ellentétes a szólásszabadság elvével, másrészt rendkívül könnyen kijátszható. A diktatúrához hasonló jelképek használata sokakban rossz emlékeket, félelmet kelt, megbotránkozásra ad alkalmat, mondja az előterjesztést megalapozó jelentés. Az ilyen magatartások alkalmasak lehetnek a közrend és a köznyugalom megzavarására.

Ettől függetlenül a strasbourgi döntés akár ürügyet is adhatott volna a hibás szabályozás megváltoztatására. Nem csupán a védeni kívánt jogtárgyra gondolunk, hanem arra is, hogy például a ma már sokat emlegetett sörmárka meglehetősen hivalkodóan használja az önkényuralmi jelképet anélkül, hogy bármi történne. A törvényi kitétel között a kereskedelmi cél nem szerepel. A szabályozás tehát kudarcos, nem alkalmas az eredetileg kitűzött cél elérésére.

De térjünk vissza a közrend, a köznyugalom megzavarására! Vajon nem mondható-e el ugyanez akár az Árpád-sávos zászlóról? Ki gondolja ma azt komolyan, hogy az Árpád-házi királyok családi lobogója mai tüntetők kezében magyarországi Szent Erzsébetet idézi, nem pedig mondjuk, Szálasi Ferencet? Vagy be kellene tiltani az Árpád-sávos zászlót is, vagy ki kellene dobni az egész büntető törvénykönyvből vöröscsillagostul, nyilaskeresztestül. Erről Schiffer András képviselőtársam a későbbiekben szólni fog. Úgy gondoljuk, hogy hordjon akár SS-jelvényt, akár sarló-kalapácsot, aki akar, csak éppen szóba állni nem szabadna velük. Nem gondoljuk azt, hogy a büntető törvénykönyv vagy a büntetés eszközeivel kell a társadalomban fellépni az ilyen emberek ellen, sokkal inkább az oktatásra-nevelésre kellene helyezni a hangsúlyt.

Tisztelt Ház! Bizonyos szánakozással tudjuk csak figyelni a kormánynak ezen tervezetét. Reméljük, hogy átgondolják ezt még egyszer, és reméljük, hogy nem készülnek éppen megszegni az európai emberi jogi egyezmény már említett szakaszát. Szánalmasnak tartjuk azt az véleményt, ami bizottsági ülésen is elhangzott, illetve Rétvári államtitkár úr is elmondta, hogy azért hozták ezt a Ház elé, hogy kikérjék az Országgyűlés véleményét. Egyrészről nézzük meg az órát: negyed 12 van. Tehát valószínűleg annyira komolyan vették az Országgyűlés véleményének kikérését, hogy este 11-re tették ennek a javaslatnak a vitáját, másrészről meg nézzünk körbe! Most jelenleg a kormánypárt képviselői között Rétvári államtitkár úron kívül, akár már el is bújt a pulpitus mögé, két darab képviselő van jelen. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Négy!) Nyilván ez jelenti azt, hogy milyen széles tömegek és a képviselők összességnek véleményét szerették volna kikérni ebben az ügyben. Másrészről meg tényleg ne vicceljünk már ezzel, hogy az Országgyűlés véleménye ezzel a kétharmaddal, amivel egyébként az egész Országgyűlést bábszínházzá silányították, mit is jelent.

Mi hisztérikus kapkodásnak tartjuk a kormány részéről ezt a mostani megnyilvánulást, és nagyon szomorú, hogy egy olyan felkészült és egyébként józanságra törekvő kormánytag, mint Navracsics Tibor, a nevét adja ehhez az egész javaslathoz.

Schiffer András képviselőtársam pedig beszélni fog egyébként a véleménynyilvánítás szabadságáról, mit gondolunk erről a kérdésről, úgyhogy ő folytatja innen.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

(23.20)

ELNÖK: Kettőperces reagálásra következik Staudt Gábor, a Jobbik képviselője.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, ha oda felnéznek a falra, akkor egy csúnya fasiszta, náci, neonáci jelképet láthatnak, amelyet eleink az 1800-as években festettek oda. Nyilván váteszi képességgel látták előre, hogy mi fog történni. (Szabó Timea közbeszólása.)

Egyébként igen, figyeltem, hogy mit mondott a képviselőtársam, de az a gond, hogy egy Árpád-házi lobogóhoz képest a nyilas lobogó körülbelül úgy arányosítható, mint egy vörös csillaghoz egy vörös háromszög, tehát körülbelül ennyi a megfelelője a kettőnek. (Szabó Timea közbeszólása.) Se a sávok száma, se a heraldikája a két dolognak...; persze megértem én, hogy össze lehet mosni, de akkor az Amerikai Egyesült Államok zászlaját is szépen össze lehet mosni például Szálasival, tehát nyilván akkor Szálasi ihlette az Egyesült Államok zászlaját is. (Szabó Timea: Nyilván.) Tehát ez nem vezet sehova.

Lehet magyarázatot találni arra, hogy a vörös csillag használatát miért kell engedélyezni, és hogy ez miért a szólásszabadság körébe tartozik. Mi úgy gondoljuk, hogy nem tartozik oda. Nem tartozik oda, mert a szólás szabadsága addig terjed, ameddig a világtörténelem legkártékonyabb diktatúrája áldozatainak a jogát nem sérti; márpedig ebben az esetben sérti. Ebben az esetben nemcsak arról van szó, hogy ezt meg kell tenni az áldozatok emlékéért, hanem meg kell azért is tenni, mert a magyar joghatóságot egyébként minden esetben megpróbáljuk megvédelmezni.

Egyébként meg a nemzetközi jogot, kérem - tudom, hogy süket fülekre talál -, hogy ne keverjék össze a belső joggal. Egy belső jogi hierarchiát a nemzetközi jog szabályaival ne keverjenek össze, mert semmi köze nincsen hozzá. A kettőnek csak annyi köze van egymáshoz, hogy mind a kettőben a "jog" szerepel, de egyébként ne tévesszük meg azokat, akik esetleg, mondjuk, felvételről nézik ezt a vitát. A két dolgot, kérem, ne hozzuk párhuzamba, mert nem erről szól.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percben Mátrai Mártának, a Fidesz képviselőjének.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Röviden szeretnék reagálni a korábban elhangzottakra, ugyanis azért tartom fontosnak, mert egy olyan mondat hangzott el itt az Országgyűlésben, hogy lesznek olyan emberek, akik majd haszonszerzés céljából fogják ezeket az önkényuralmi jelképeket használni. Azt gondolom, hogy ez egy felelőtlen kijelentés volt, mert nem a figyelmet kell erre felhívni, hanem éppen azt az üzenetet kell tolmácsolni, hogy minden magyar állampolgárnak jogkövető magatartást kell tanúsítani, ez a jogkövető magatartás pedig nem egyéb, mint hogy a hatályos törvényeket be kell tartani mindenkinek.

Mint említettem a felszólalásomban is, az európai jogban sem egységes ez a szabályozás, és én azt gondolom, hogy ennek az üzenetnek, ami itt elhangzott, rendkívül negatív értelme lehet.

Az alkotmányügyi bizottságban megfogalmazódott Bárándy képviselő úr részéről, aki azt mondta, hogy a kormány makacsságát kell megemlíteni ezzel az üggyel kapcsolatban. Én viszont kiemelem azt, hogy a kormány nagyon helyesen fogalmazta meg a kritikáját ezzel az előterjesztésével, illetőleg az előterjesztés tartalmával. Azt is kiemeltem a felszólalásomban, hogy az önkényuralmi jelképek viselése, használata az uniós jogi környezetben is eltérő minősítésben szerepel.

Tehát összefoglalva csak annyit szeretnék elmondani, hogy egyrészt a jogkövető magatartás, másrészt a törvények betartása mindenki számára kötelező érvényű, és az erre való felhívás, illetőleg a figyelem felkeltése pedig annak a felelőssége, aki ezt megteszi.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót előterjesztőként Rétvári Bence államtitkár úrnak, kettő percben.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Én csak arra hívnám fel mindenkinek a figyelmét, hogy még itt a vitában sem szégyen megváltoztatni az álláspontjukat. Hadd olvassak fel önöknek egy mai hírt, az olasz államfőről szól: súlyos hibának nevezte a volt Olasz Kommunista Párt 1956-os, a magyar forradalom szovjet leverését helyeslő állásfoglalását Giorgio Napolitano olasz államfő az olasz és a lengyel sajtónak adott interjújában. (Szabó Timea: A Nemzeti Sportban olvastad?) Súlyos és égbekiáltó hiba volt a pártvezetőség részéről - mondta Napolitano -, aki maga is tagja volt a párt felső körének. Emlékeztetett rá, hogy az Olasz Kommunista Párt tanult a leckéből, és a '68-as csehszlovákiai szovjet megszállást már ellenezte. A későbbiekben elmondja, hogy revideálta korábbi álláspontját, önvizsgálatot végzett, és ezért fordult meg az '56-os magyar forradalom leverésével kapcsolatban a véleménye az olasz államfőnek.

Tehát bárki bármilyen állást foglalt el az elmúlt időszakban ezzel a kérdéssel kapcsolatban - bár azoknak a szocialista képviselőknek a jó része azért nincs itt, akik erről másfajta véleménnyel voltak, és nyilván ez befolyásolja a párt mostani álláspontját -, lehet ezen változtatni, az olasz kommunisták ilyen szempontból példát mutathatnak mindenki számára.

Annyit mondanék el, hogy voltak azért olyan észak-atlanti állam- és kormányfők, akiknek oroszlánrészük volt a kommunista rendszer megdöntésében, mondjuk, Ronald Reagan vagy Margaret Thatcher. Ha itt lennének köztünk, szerintem egyikőjük sem tűrné el, hogy bárki vörös csillagot tűzzön ki magára vagy sarló-kalapácsot tűzzön ki magára. Ők hajlandóak voltak egész politikai pályájukat annak szentelni, hogy az ezen két gyilkos jelkép mögött meghúzódó eszmét leverjék, és az egész világból eltüntessék. Mi nekik is és sok mindenki másnak is nyilván itt Magyarországon is vagy II. János Pálnak is hálásak lehetünk, hogy nem kommunizmus alatt élünk. Szerintem, ha ők itt lennének, Margaret Thatcher vagy Ronald Reagan, nekik egyértelmű lenne, hogy ilyen jelképeket szabad-e magunkon hordani vagy sem. Ők annak szentelték a politikai pályájukat, hogy az egész világról kiirtsák ezeket a politikai jelképeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Szintén kettőperces felszólalásra következik Bárándy Gergely, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egypár gondolatot legyen szabad megosztani a felszólalások kapcsán. Egyrészt nem igazán értem a hasonlatát az államtitkár úrnak például '56-tal kapcsolatban. Őszintén szólva soha nem változott a véleményem róla, régen is az volt és most is az, hogy hiba volt leverni és problémás.

Azt is tudom mondani, államtitkár úr, hogy amit én ma elmondtam ezzel a témával kapcsolatban, az a Magyar Szocialista Pártnak az álláspontja és véleménye, úgyhogy ezt legyen szíves értékelni, és nem olyat mondani, ami egész egyszerűen nem igaz.

A másik az, hogy a kritikával, amit megfogalmazott, illetve a döntéssel, amit megfogalmazott az Emberi Jogi Bíróság, természetesen lehet nem egyet érteni, a kormánynak is joga van arra, hogy egyet nem értését kifejezze, csak végre kell hajtania. Ha azok az emberek itt lennének most a parlamentben, akikről beszélt az államtitkár úr, például Thatcher asszony, akkor valószínűleg az lenne a véleménye, hogy ezeket a döntéseket végre kell hajtani, ugyanis ő hisz a jogállamban, ő hisz abban, hogy ha vannak olyan normák, amelyeket az állam magára nézve kötelezőnek elfogad, akkor azt be kell tartani. Valószínűleg ez lenne a véleménye, mert ezek az emberek demokraták voltak, és tisztelték, tisztelték a jogbiztonságot, tisztelték az európai normákat és tisztelték a hazai normákat. Lehet, hogy nem értettek volna egyet ezzel a döntéssel, ezt el tudom képzelni, de az biztos, hogy ha megkérdezték volna, hogy az európai bíróság döntését végre kell-e hajtani, akkor azt mondták volna, hogy igen.

Mátrai képviselő asszonynak a felvetésére, hogy nem kéne olyat mondani, hogy hogyan lehet kijátszani valamit: hát dehogynem, képviselő asszony, pontosan erről van szó! Fel kell hívni arra a figyelmet, hogy ez a szabályozás így kijátszható, azért vitatkozunk róla az Országgyűlésben. Azt javaslom, hogy olyan szabályozást alkossunk, ami nem kijátszható. Erről szólt az, amit mondtam.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő felszólaló Schiffer András, az LMP képviselője.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Túl azon, hogy szeretném megerősíteni én is azt, amit Szabó Timea képviselőtársam az imént elmondott, hogy a kormánynak példát kell mutatnia jogkövetésből, ha egyszer Magyarország alávetette magát egy nemzetközi joghatóságnak, csatlakozott egy nemzetközi egyezményhez, akkor ez azt is jelenti, hogy a nemzetközi jogi normák a magyar jog részévé válnak. Továbbmegyek: ebben az esetben - akár tetszik ez egyes frakcióknak, akár nem, akármi is valakinek a véleménye az Európai Unióról vagy más európai szervezetekről - a helyzet úgy áll, hogy a kérdés alkotmányos megítélésénél nem lehet eltekinteni attól, hogy Magyarországnak van egy nemzetközi jogi kötelezettsége.

Ha már csak a szóban forgó alkotmánybírósági döntéseket megnézzük, rendszerint a strasbourgi döntések ismertetésével kezdődik az okfejtése az Alkotmánybíróságnak; méghozzá azért, mert az alkotmány, illetve jelenleg az alaptörvény maga mondta ki, hogy Magyarország biztosítja a nemzetközi jog és a belső jog összhangját.

(23.30)

Ami a konkrét határozati javaslatot illeti, az LMP frakciója azt szeretné, hogy Magyarország úgy tegyen eleget a strasbourgi bíróság döntésének, hogy a teljes büntető törvénykönyvi szakaszt, tehát amelyik a tiltott önkényuralmi jelképekre vonatkozik, hatályon kívül helyezi. Szeretném rögzíteni elöljáróban azt, hogy nincsen különbség a szimbolikus kifejezés, a szimbolikus szólás és a verbális szólás alkotmányos státusa, alkotmányos védelme között, sőt továbbmegyek: hogyha valaki követi az Alkotmánybíróság gyakorlatát a kommunikációs jogok tekintetében, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak a verbális és a szimbolikus szólás, hanem a gyülekezés mint kollektív kifejezési forma és a szólásszabadság alkotmányos határai között sincsen érdemi és elvi különbség. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha valaki egy jelképpel vagy valakik jelképekkel tüntetnek, mondjuk, egy néma tüntetésen jelképekkel vonulnak fel, ez a jelképes kifejezés egy néma tüntetésen éppúgy élvezi a korábbi alkotmány 61. §-ának, illetve az alaptörvény védelmét, mint bármilyen írott cikk.

Mielőtt az ember állásfoglalást alakít ki a határozati javaslat, illetve a strasbourgi döntés kapcsán, érdemes végigkövetni, hogyan alakult az elmúlt 20 évben az Alkotmánybíróság gyakorlata. Már csak azért is fontos ezt megtenni, hiszen a kormány maga is az Alkotmánybíróság mögé egy meglehetősen szerencsétlen 2000. évi alkotmánybírósági döntés mögé bújik. Szeretném leszögezni, hogy nem a 14/2000. alkotmánybírósági határozat az Alkotmánybíróság elmúlt 23 éves történetének a legfényesebb pontja. Mire alapítom ezt? A gyűlöletbeszéddel összefüggő alkotmánybírósági gyakorlat kiindulópontja a 30/1992. alkotmánybírósági határozat. Több fontos elvi tétel van ebben az Ab-döntésben. Az egyik: a vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely intézmény közvetítésével véd, és legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya. Kifejezetten felhívja itt az Alkotmánybíróság például a köznyugalom fogalmát.

Az Alkotmánybíróság ekkor mondta ki azt a nagyon fontos elvi tételt, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi, nem aszerint, hogy a tartalom milyen ideológiai áramlatba soroltatik be, értve ez alatt a jelképes kifejezést is. Ebből következik logikusan egy másik alkotmánybírósági tétel 1992-ből, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak, csak amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Majd úgy folytatja az érvelését a testület, hogy például a gyalázkodás, amelynek a büntetőjogi visszaemelésével egyébként, hála istennek sikertelenül, Bárándy képviselő úr már próbálkozott az előző ciklusban, nem külső korlátot állít, hanem valójában a vélemény értéktartalma alapján minősít, s ehhez a köznyugalom sérelme csak feltételezés és statisztikai valószínűség révén kapcsolódik. Majd azt is mondja a testület: egyes szavak - és itt jegyzem meg, értsük ide nyugodtan az egyes szimbólumokat is - stilisztikai értéke azonban annyira szituációhoz és kulturális szinthez kötött és változó, hogy a bűncselekményi tényállásba felvett hipotetikus, értsd alkalmas vagy tényleges visszacsatolás nélkül valóban megzavarta a köznyugalmat, a gyalázkodással a köznyugalomban okozott sérelem olyan feltételezés csupán, amely a szabad véleménynyilvánítás korlátozását kielégítően nem indokolhatja.

Az Alkotmánybíróság itt és ekkor tér át arra az érvelésre, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor a köznyugalomra hivatkozással kívánja valaki a szólásszabadságot korlátozni, nem szabad elfeledni azt, hogy a köznyugalom maga sem független a véleményszabadság helyzetétől, hiszen egy olyan társadalomban, ahol sokféle véleményt sokféle módon közzé lehet tenni, ott maga a közvélemény is toleráns lesz, tehát a köznyugalom is, ha úgy tetszik, sok mindent elbír. Itt jegyzem meg, hogy egy olyan nyitott társadalomban, ahol sokféle vélemény szabadon elhangozhat, és senki családtörténeti traumája önmagában nem lehet tilalom a szólásszabadság előtt, ott okkal várhatunk el egy olyan tisztázó diskurzust, amely segíti a társadalmat évszázados sérelmek, traumák feldolgozására.

A 14/2000. alkotmánybírósági határozat, túl azon, hogy idézi például a Rekvényi kontra Magyarország ügyet, amely az egyik első magyarországi strasbourgi ügy volt, amelyre mindjárt még kitérek, ehhez képest egy elég furcsa érvelést tartalmaz, arra utal, amire itt államtitkár úr is utalt, hogy ezek a szóban forgó jelképek, tehát a tiltott önkényuralmi jelképek olyan eszméket idéznek fel, amelyekkel szembeni félelem elevenen él a köztudatban, és az üldözéseket, üldöztetéseket túlélők közösségeiben a tiltott jelképekben sűrűsödő mindkét eszme emléke külön súlyos sérelmeket idézhet fel. Látható, hogy ennek a 2000. évi alkotmánybírósági határozatnak az érvelése frontálisan szembemegy az 1992. évi alkotmánybírósági határozat érvelésével, hiszen egy hipotetikus veszélyt, sérelmet jelenít úgy meg, mint a szólásszabadság korlátját, ráadásul nem másik alapjog nyilvánvaló és közvetlen sérelmére hivatkozik, hanem a köznyugalomra, amely köznyugalom megzavarása adott esetben akár az emberi méltóság sérelmével is jár. Majd ezt követően ki is fejti az Alkotmánybíróság, hogy az elmúlt diktatúrák ideológiáin alapuló tevékenységek nyilvánosságban való megjelenése milyen sérelmeket idézhet fel a társadalomban.

Egy szó mint száz, a 2000. évi érvelés szakít az 1992. évi alkotmánybírósági határozat logikájával, majd a 18/2004. és a 95/2008. alkotmánybírósági határozat, mindkettő két kitűnő elnök indítványára, Mádl és Sólyom elnök urak indítványára visszalép az 1992. évi alkotmánybírósági gyakorlathoz, és helyre rakja azt, amivel itt Bárándy képviselő úr vezényletével az akkori parlament próbált sérelmet ejteni a szólásszabadságon. Különösen érdekes, hogy a 18/2004. alkotmánybírósági határozat világossá teszi, hogy csak a köznyugalom megzavarása nem lehet alap, a köznyugalomban okozott veszély mint feltételezés, nem lehet alap a szólásszabadság korlátozására. Elmondja azt is a 2004. évi határozat, hogy a gyűlöletre uszítás elkövetési magatartás esetében szükséges a szólásszabadság büntetőjogi korlátozása, hiszen itt más jogágak eszközei alkalmatlanok a kívánt cél kiváltására, és ebben az alkotmánybírósági határozatban újra felidézi az Alkotmánybíróság azt a régi tételt, hogy akkor lehet a büntetőjogot mint ultima ratiót felhívni, hogyha más jogágak eszközrendszere - gondolok itt például a médiajogra, más közigazgatási jogágakra - csődöt mondott.

Érdekes az is, hogy miként változott a strasbourgi joggyakorlat, illetve miként viszonyult Magyarország a strasbourgi joggyakorlathoz. Kétségtelen, hogy a már idézett Vajnai-ügyben kártérítést nem kellett fizetni, költséget kellett fizetnie Magyarországnak, és ezt megfizette, de valójában Magyarország tartalmi értelemben nem most van mulasztásban, 2008 óta van mulasztásban, hiszen az előző kormány sem volt hajlandó tartalmilag végrehajtani azt, amit Strasbourg kívánt. A már idézett Rekvényi kontra Magyarország ügyben Strasbourg igenis reagált arra, hogy a kelet-közép-európai országoknak sajátos történelmük van, és pontosan ezért a rendőrségben dolgozó személyek szólásszabadságával kapcsolatban elfogadhatónak tartotta az 1990-es évekre nézve a szigorúbb eljárást a totalitárius rendszer emlékei miatt.

(23.40)

Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy a strasbourgi bíróság igenis értékelte a gyakorlatában a volt kommunista diktatúrákban meglévő történelmi emlékeket.

Viszont nem lehet arról sem elfeledkezni, hogy mi mégis a két jelkép vagy a két jelképrendszer közötti eltérés indoka a strasbourgi gyakorlatban. Én nem kívánom összemérni az egyes traumákat, és nem kívánok ideológiai elemzésekbe bocsátkozni, mint Bárándy képviselő úr tette. Ma Európában - akár Kelet-, akár Nyugat-Európáról van szó - a náci szimbólumok mögött ma is felsejlenek közvetlen erőszakcselekmények. Ugyanakkor jelenleg a kétezres években vagy a kilencvenes években a kommunista szimbólumok mögött konkrét, ma létező, nem a múltban elkövetett bűncselekmények, erőszakcselekmények nem bontakoznak ki. Ez az oka annak, hogy a strasbourgi bíróság nem egyenlő mércével mért. Viszont azt is elfogadom, hogy Kelet-Közép-Európában az az érvelés, ami a strasbourgi bíróságon megáll, itt nem áll meg. Az is igaz, hogy egy olyan társadalmi légkörben, ahol még elevenen él a kommunista diktatúra hagyománya azzal az egyébként teljesen korrekt és objektív mércével, amivel Strasbourg mér, nem lehet előhozakodni.

Ezért indítványozzuk viszont azt, hogy hagyjuk abba azt a játékot, hogy összemérünk történelmi traumákat, mérlegre tesszük azt, hogy ki és hogyan szenvedett többet, és hogy az egyes gyalázatos diktatúrák mögötti ideológiák mégis szerkezetükben mennyiben másak. Ez egyszerűen nem tartozik egy jogvitára, nem a parlament kompetenciájába tartozó kérdés, ezt különböző filozófiai kurzusokon nyilván meg lehet vitatni. Hagyjuk ezt abba, és vegyük tekintetbe azt, amit a Sólyom László által vezetett bíróság 1992-ben kimondott, hogy a közvélemény pontosan ott lesz toleránsabb, abban a társadalomban, ahol a szólásszabadság határai tágabbak, ne hadakozzunk szimbólumokkal, töröljük el ezt a meglehetősen sikertelen és egyébként, azt gondolom, hogy Magyarországhoz méltatlan büntetőjogi tényállást.

Én azt gondolom, hogy a büntetőjog nem arra való, hogy mérlegeljük azt, hogy ki mikor szenvedett többet, és Magyarország számára melyik diktatúra hozott nagyobb tragédiát. Ez teljes tévút, tisztelt Országgyűlés. Azt tudjuk megtenni, hogy tiszteletben tartjuk az Alkotmánybíróság húsz éven keresztül töretlen, egyetlen alkalommal, 2000-ben megbicsaklott gyakorlatát, és tudomásul vesszük Magyarország nemzetközi kötelezettségeit, amit 2008 óta nem hajlandó Magyarország teljesíteni, elfogadjuk azt, hogy Magyarországon azzal az érveléssel nem lehet megnyugtató rendezést találni, amivel Strasbourg úgy gondolja, hogy megnyugtatóan rendezni lehet ezt a történetet. Éppen ezért teljeskörűen ezt a tényállást helyezze hatályon kívül a Magyar Országgyűlés, Magyarország így tegyen eleget nemzetközi jogi kötelezettségének.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Bárándy Gergelynek, az MSZP képviselőjének.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Schiffer képviselő úr, bár érzek késztetést, hogy vitába szálljak önnel, hiszen a legszűkebb kutatási területemhez tartozik, tartozott ez a téma, amit most ön felvetett, de úgy hiszem, hogy egy ilyenfajta tudományos vitának a tudományos lapok hasábjain lenne helye. Én többször biztattam önt, hogy az én disszertációmat cáfolja meg tudományos értekezés formájában, mind ez idáig várok arra, hogy ezt megtegye, képviselő úr. Szerintem nem a plenáris ülés alkalmas erre.

Egy dolgot azonban ebben a témakörben szeretnék kiemelni. Az egyik, hogy Schiffer képviselő úr egy húsz éve már meghaladott álláspontot képvisel ma is makacsul. Képviselő úr, ha igaz lenne, amit ön mond és a mostani gyakorlat alapján, hiszen most nincsen gyűlöletbeszéd mint törvényi tényállás a büntető törvénykönyvben, akkor sokkal toleránsabbnak és elfogadóbbnak kellene lenni a társadalomnak. Én nem így érzem, hogy ez így lenne, képviselő úr, ez az álláspont meghaladott. De meghaladta ezt az álláspontot az Emberi Jogi Bíróság is, amelyik kimondta azt, hogy nem illeti meg a védelem azt a véleményt, amely az emberi jogi chartában foglalt alapvető értékeket támadja.

Éppen ezért tehát az európai jogfejlődés iránya nem az, amit mond, az egy elavult szemlélet. És hogy mennyire igaz ez: az a kárhoztatott jogszabályhely, amit én módosítani törekedtem, és alkotmányellenes lett, ebben az utolsó alkotmánybírósági határozatban két párhuzamos vélemény és egy különvélemény fogalmazódott meg. Ebben több alkotmánybíró felvetette azt, hogy mielőtt ebben döntést hozott volna a testület, érdemes lett volna azt a húszéves gyakorlatát, ami erre irányul az Alkotmánybíróságnak, felülvizsgálnia, és utána meghoznia a döntést. Ez a három alkotmánybíró szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy várhatóan, vélhetően ez a vélemény, ez az álláspont meghaladott, az Alkotmánybíróságnak túl kellene lépni rajta. De továbbra is várom a véleményét, már ami a tudományos lapokban kifejtetteket illeti. Én most ennyit erről.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felhívom valamennyi képviselőtársam figyelmét, hogy több felszólaló nincsen, úgyhogy meg tudják hallgatni Rétvári Bence államtitkár úr válaszát. Megkérdezem... (Dr. Rétvári Bence jelzésére:) Igen, államtitkár úr válaszol a vitában elhangzottakra azoknak, akik a vitázók közül az ülésteremben maradtak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Senkit nem kívánok megsérteni azzal, amit mondani fogok, meg senki se vegye magára, aki úgy érzi, hogy nem inge az, ami itt most itt el fog hangzani.

Én úgy érzem, hogy amennyiben Magyarország, a magyar Alkotmánybíróság álláspontja vitatkozik a strasbourgi ítélettel, és nyilvánvalóan szembenállás van az LMP-MSZP kontra többi párt között, de ettől függetlenül az alapállásban szerencsére egyetértünk, a kommunizmust mindannyian elítélendőnek tartjuk, ez így is van rendjén, ezért vagyunk demokraták, ezért vagyunk ebben a parlamentben. Ezt szerintem pozitívumként megállapíthatjuk. Onnantól kezdve, hogy ezt a jelen konkrét helyzetet és a strasbourgi bíróság ítéletét hogyan ítéljük meg, innentől viszont van sok különbség köztünk.

Én úgy látom, hogy mind a magyar Alkotmánybíróság úgy mondja, hogy ez a szólásszabadságnak egy szükséges, arányos és alkalmas korlátozása, mind azok a szervezetek, amelyeket felsoroltam önöknek és amelyek a kommunizmus üldözöttjeit, még túlélő társainkat vagy polgártársainkat magukba foglalják vagy érdekképviseletükként működnek, ők is egyértelművé tették, hogy azt kívánják a magyar kormánytól, hogy már csak a mellettük való kiállás miatt is igenis ebben a tekintetben ne fogadja el ezt a nemzetközi bírósági ítéletet. (Dr. Harangozó Tamás: De nincs ilyen.)

Harmadsorban azt is elmondanám, hogy azért ez nem egy egyszerű adóügy, ahol az adóalap tekintetében van egy vitánk különböző számítási képletek alapján, és úgy kijön olyan eredmény, amit mindenki valamelyest el tud fogadni, mert objektív tényeken alapszik. Itt azért arról van szó, hogy nagyon távoli országok kultúrájában felnőtt emberek, akik soha nem tapasztalták meg valószínűleg a kommunizmus rémtetteit, azok döntöttek. Tegyük hozzá, hogy az eljárásrend szerint ebben egy magyar bírónak is közre kellett működni, az ő hozzáállásán nyilván valamelyest jobban csodálkozunk. De jól láthatjuk, hogy ettől függetlenül jó lett volna, ha Magyarország jogorvoslati jogát tiszteletben tartják. És látja mindenki, hogy ez érzékeny ügy, nem egyértelmű ügy, nagyon különbözőképpen ítélik meg Angliában, ahová 1066 óta nem tette be külföldi katona a lábát és Magyarországon, ahonnan keleti és nyugati irányból végigtapodták a mi hazánk földjét a keleti és nyugati pogányság különböző képviselői. Rendkívül más kulturális helyzetben vannak ezek az országok, nagyon nehéz egyiknek megítéli a másik kérdését.

Éppen ezért fontos szerintem, hogy belülről vezérelve nézzük ezt a kérdést és nem kívülről vezérelve. Ha mi magunk úgy gondoljuk, hogy helyes ezek ellen a szimbólumok ellen fellépni, és nem jó, ha valakinek megélhetési forrás vagy feltűnési lehetőség lesz az, ha vörös csillagot, sarló-kalapácsot tűz magára, akkor járunk jó úton és nem akkor, ha kívülről vezéreltek vagyunk ebben a döntésben. És úgy gondoljuk, hogy nem nekünk kell a saját álláspontunkat kialakítani, hanem tőlünk több száz kilométerre élő és felnőtt embereknek, akik egy jogorvoslati lehetőség nélküli távoli eljárásban azt mondták, hogy bár a magyar Alkotmánybíróság és sok mindenki más is indokoltnak tartja ezt a korlátozást, ők mégis feloldanák, hiszen nem látják a közvetlen veszélyét a kommunizmus újbóli bekövetkeztének. Szerencsére szerintem az Európai Unió vagy az Európa Tanács államaiban a nácizmus feléledésének sincsen reális lehetősége, csakhogy a kommunizmus áldozatai közül még több ezren, tízezren itt élnek közöttünk.

(23.50)

Tehát, ahogy mondani akartam, ha lett volna jogorvoslati lehetőség, talán könnyebb lett volna ezt is elfogadtatni Magyarországgal. De így, hogy még a jogorvoslattól is megfosztották Magyarországot, nem is indokolták meg, hogy miért nem kerül ez kvázi másodfokra, még kevésbé elfogadható.

Kitől félünk, kedves képviselőtársaim, jobban? Attól, hogy itt ez a miniszteri tanácskozás Magyarországgal szemben diplomáciai nyomást fog gyakorolni? Vagy attól, hogy itt élnek közöttünk azok az emberek, akiket megnyomorított a kommunizmus, ezért élnek szegénységben, kicsi nyugdíjpótlékot adtunk nekik a rendszerváltás után, de ezzel nagyon kevés dolgot tudtunk pótolni, a kárpótlás csak részleges volt, erkölcsileg valamelyest jóvátettünk, de az életüket helyrehozni nem tudjuk, egy életen át megbélyegzetten éltek? Az ő kegyeleti jogaiktól, vagy akik még életben vannak, az ő szemükbe való nézéstől félünk jobban, vagy ennek a miniszteri tanácsnak a különböző diplomáciai nyomásgyakorlásától?

Úgy gondolom, hogy ezen a területen, amikor kommunista rémtettekről van szó, mégiscsak az a helyénvaló, hogy azoknak az embereknek a véleményét képviseljük, akik a leginkább megszenvedték, akik ott vannak a POFOSZ-ban, a Hortobágyi Kitelepítettek Egyesületében, a Pesti Srác Alapítványban, és a többi szervezetben, amelyek egyértelműen kérték a kormánytól, hogy ebben a tekintetben belülről vezérelten, magyar álláspontot képviseljen, és ne fogadja el azoknak az álláspontját, akik sokkal kevésbé ismerik a magyar helyzetet és a magyar történelmet, mint akár mi, akik itt élünk, vagy akár azok, akik a leginkább megszenvedték azt a 40 évet.

Én köszönöm szépen mindenkinek a vitában való részvételt, köszönöm, hogy sikerült legalább egy minimumot kialakítanunk a kommunista rendszer elítélésével kapcsolatban, de bízom benne, hogy ahogy az olasz államfőnek is sikerült, igaz, 50 év alatt, az álláspontján módosítani egy kardinális kérdésben, itt egy eljárási kérdésben talán egy kicsit árnyaltabb lesz egyes ellenzéki pártok véleménye is a későbbiek során.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Az együttes általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája. Az előterjesztés T/7493. számon a hálózaton elérhető. A házszabályi rendelkezések 128/C. § (2) bekezdése szerint a vitában elsőként az előterjesztő, egyben a kormány képviselője szólal föl, ezt követően kerül sor a bizottsági ajánlás ismertetésére. A vita során a képviselőcsoportok álláspontjukat 30 perces, a független képviselők pedig összesen 8 perces időkeretben fejthetik ki.

Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a javaslat előterjesztőjének, időkeret nélkül.




Felszólalások:   321-322   323-361   361-378      Ülésnap adatai