Készült: 2019.10.14.11:36:12 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 204 2010.05.21. 8:21  175-221

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a törvénymódosításról szólnék, előtte - mint frissen megválasztott országgyűlési képviselő - szeretettel köszöntöm az itt lévő képviselőtársaimat, és szeretném kifejezni a köszönetemet is a sajószentpéteri választókerület 31 településén élő választópolgároknak, akik a szavazatukkal felhatalmazást adtak arra, hogy itt lehetek ezen a parlamenti ülésen is.

(22.40)

Több települési vezetővel beszéltem ma, és szeretnék köszönetet mondani most, ebben a késői órában azoknak a felebarátainknak, akik még a mai napon is a gátakon dolgoztak, az árvíz ellen küzdöttek, hogy megvédjék a településeiket, és megvédjék a családi otthonaikat. (Taps.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években, ahogy az már elhangzott, sok településen került sor iskolák bezárására, összevonására, évtizedekig önállóan működő oktatási intézmények tagintézménnyé való átminősítésére, és sok oktatási intézmény került ugyanezen idő alatt a megyei önkormányzatokhoz. A nehéz helyzetbe került önkormányzatok az állami normatívák csökkenésére, a finanszírozás átalakítására nem is adhattak más választ, mint az említett lépések valamelyikét. Emlékszem mint polgármester az akkori kormányzat prominensének arcpirító mondatára - (Dr. Hiller Istvánhoz:), ön az, miniszter úr -, aki azt mondotta, hogy az iskolákat a településeken nem a kormány záratta be, hanem a helyi önkormányzatok képviselő-testületei döntöttek így. Igen, de miért? Vajon hogyan lehetett volna másképpen dönteni egy településéért felelősséget érző képviselő-testületnek, amikor az iskolák fenntartása mind törvényileg, mind pedig anyagilag lehetetlenné vált az önök kormányzása idején a kistelepüléseken? Meggyőződésem, hogy a jelenlegi, közoktatásról szóló törvény is oka volt annak, hogy ezekben a folyamatokban az egyházak mint lehetséges iskolafenntartók nem tudtak nagyobb szerephez jutni. Hiába illeti meg a szülőket az az alkotmányos jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák, ami természetesen a vallásos nevelést is jelenti, ha nincs meg a lehetőségük, hogy a lakóhelyükön vagy annak közelében találjanak például egy olyan egyházi iskolát, ahol szívesen taníttatnák gyermeküket.

A borsod-gömöri református egyházmegye épp ezekben a hónapokban folytat tárgyalásokat a kazincbarcikai önkormányzattal egy református általános iskola indításáról, mert olyan nagy igény van a városban és a környező településeken egy egyházi oktatási intézményre, hogy magas tanulói létszámmal tudna indulni és működni egy ilyen iskola. Az emberekben igenis növekvő bizalom van az egyházi oktatás, az egyházi iskolákban folyó nevelőmunka iránt.

A közoktatási törvény általunk módosítani kívánt szakaszai éppen azt célozzák meg, hogy megkönnyítsék azt a folyamatot, hogy az önkormányzatok az oktatási intézményt átadhassák az azt működtetni kívánó egyházaknak, hiszen a közoktatási törvény változtatni kívánt részei olyan fékeket jelentenek, amelyek adott esetben meg is hiúsíthatják az egyébként meglévő szándékot. Konkrét példa volt erre Borsod megyében az elmúlt évben, ahol egy települési önkormányzat, Zádorfalva, ahol nehéz anyagi helyzetük miatt nem tudták tovább vállalni az iskola fenntartását, és ahol megvolt a szándék is az egyik történelmi egyházzal a megállapodásra, éppen a tárgyalások során szembesültek azzal a ténnyel, hogy három évig, illetve a legutóbbi módosítás nyomán már öt évig gyakorlatilag az önkormányzatnak kell fizetni a kiegészítő normatívát. Ezt nem tudta vállalni a jelentős forráshiánnyal küszködő önkormányzat képviselő-testülete.

Amennyiben az egyoldalú nyilatkozattétel joga a megfelelő feltételek mellett azonnal megtehető lett volna, és már az új tanévtől a központi költségvetés terhére kerül kifizetésre a kiegészítő támogatás, akkor már eggyel több egyházi iskola működne Borsod megyében, de minden bizonnyal még több az országban. A másik rendelkezés pedig, amit javaslunk kivonni a törvényből, hogy a kiegészítő támogatás összegébe be kell számítani a helyi önkormányzat és a társulás által az egyházi jogi személynek a közoktatási feladatellátáshoz kapcsolódóan, illetve az egyházi jogi személy fenntartásában működő nevelési-oktatási intézménynek a működéshez és a felújításhoz bármilyen formában nyújtott támogatást. Maga a támogatás válik ezzel értelmetlenné, hiszen nem tudja funkcióját, nem tudja a célját elérni akkor, ha a támogatás levonható a kiegészítő normatívából. Az önkormányzatok nyilvánvalóan az egyházi oktatási intézmény munkáját, céljait és tárgyi feltételeit segítenék, látva és tisztelve azt a missziót, amelyet ezek az intézmények a gyermekek és a fiatalok nevelésében végeznek. Csak akkor lehet értelme a támogatásnak, ha az ténylegesen pluszt jelent az érintett intézményeknek. Hogy egy ilyen támogatási lehetőség egyáltalán működjön, és elérje a célját, szükséges a 118. § (10) bekezdés jogalkotói elgondolásának törlése.

Tisztelt Ház! Ezek a lépések elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy ahol önkormányzati oktatási intézményt szeretnének valamelyik egyházi fenntartónak átadni, ahol az önkormányzat érdeke és az egyházi oktatás lehetősége találkozik, ott ne legyen ennek anyagi természetű, az addigi fenntartót érintő akadálya, ha pedig egy önkormányzat támogatásra méltónak ítél egy egyházi oktatási intézményt, és esetleg van lehetősége adni, akkor az valóban többletforrásként jelentkezzen az egyházi fenntartó számára. Én azt gondolom, hogy közös felelősségünk a jövő nemzedékének oktatása-nevelése. Sajnos, a túlliberalizált oktatáspolitikának már most láthatjuk a negatív következményeit, és én azt gondolom, hogy az egyházi iskolák komoly szerepet töltenek és tölthetnek be az ifjúság nevelésében, és ugyanakkor kézzelfogható a társadalomban az igény, hogy változtassunk az oktatáspolitika más területein is.

Ezek a törvénymódosítások első lépések lehetnek ezen az úton, és ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a közoktatási törvény javasolt módosításait. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDP és a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 337 2010.12.06. 1:54  242-378

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorló polgármesterként (Nyakó István: Valami polgármesteri találkozó van idebent?) azt gondolom, hogy minden egyes embernek felelősségteljesen kell végeznie a munkáját, vagyis becsülettel kell dolgozni. És ez vonatkozik az élet minden területére, és ha valaki kapott egy lehetőséget, valamelyik munkahelyen alkalmazott lett, akkor úgy gondolom, hogy ez a lehetőség adott volt arra, hogy tudjon bizonyítani, hogy megfelelőképpen tudta és tudja elvégezni a munkáját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném megkérdezni, hogy aki nem dolgozik becsületesen, és nem végzi el a munkáját, akkor azt az embert miért kell törvénnyel védeni, vagy esetleg miért kell még megjutalmazni azzal is, hogy több hónapos végkielégítést kell számára kifizetni. A szocialista képviselőtársaim, nyolc éven keresztül, azt gondolom, hogy nem felelősségteljesen végezték a munkát, nem becsületesen dolgoztak, aminek meg is lett az eredménye, a következménye, hiszen a magyar választópolgárok nemes egyszerűséggel leváltották önöket.

Azt gondolom, hogy aki tényleg becsületesen és felelősségteljesen dolgozik, annak az embernek nem kell félnie, legyen az köztisztviselő, közalkalmazott vagy bármelyik területén dolgozzék az életnek. Tehát egy a lényeg, hogy aki dolgozik, felelősséget érez települése, községe iránt, annak nem kell félnie, mert az a helyén maradhat, és továbbra is végezheti a dolgát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 146 2011.03.23. 5:08  1-177

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmánytervezet Alapvetésének D. cikkelyéhez szeretnék néhány gondolatot fűzni az általános vitában. Ahhoz a szakaszhoz, amely a határon túl élő magyarok és az anyaország viszonyáról rendelkezik. Trianon, illetve a II. világháborút lezáró békediktátum óta ezzel a kérdéssel semmilyen magyar alkotmány vagy alkotmányos törvényi szándék nem foglalkozott megfelelően. Az 1946-os I. törvényben sem olvasunk a határokon túl rekedt több milliónyi magyarhoz való viszonyról, az 1949-es XX. törvény pedig, a kommunista alkotmány - majd ugyanígy a diktatúra - legszívesebben kitörölte volna az anyaország állampolgárainak fejéből, szívéből, hogy a magyar nemzetnek csak egy része él a trianoni határokon belül.

Az 1989-es, többször módosított jelenlegi alkotmányunk is csupán annyit mond a 6. § (3) bekezdésében, hogy van felelősségünk a határon túl élő magyarok iránt. Az az alkotmány, amely önmaga szerint is ideiglenes, amelyik több mint 20 éves immár, amely a kommunista alkotmánnyal jogfolytonos, amely jelenleg is érvényes, nem tekinti a határon túli magyarságot a magyar nemzet részének.

Tisztelt Országgyűlés! Több mint 20 éve várunk arra, hogy a magyar választópolgárok olyan felhatalmazást adjanak a magyar parlamentnek, a magyar kormánynak, amely kétharmados többséggel rendelkezik, és el tudja végezni az alkotmányozás rendszerváltoztatás óta elvárt felelősségteljes feladatát. Olyan új alkotmány elkészítését, amely nem jogfolytonos egy diktatúra alaptörvényével, és nem sötét paktumokon alapul, hanem végre megfogalmazza egy ország, egy nemzet akaratát, jogrendjének az alapját.

Meggyőződésem, hogy ennek az új alkotmánynak egyértelműen és világosan rendelkeznie kell a határon túl élő magyar testvéreinkhez való viszonyunkról, arról, hogy amikor róluk szólunk, akkor nem idegen emberekről, nemcsak olyanokról beszélünk, akiknek szintén magyar az anyanyelve, hanem világosan és egyértelműen, az egységes magyar nemzet eszméjétől vezéreltetve kell rájuk tekintenünk.

(16.50)

Ebből ered a felelősségünk, az anyaország felelőssége irántuk, hiszen ők Trianon óta megmaradtak magyarnak, és azóta is úgy tekintenek a csonka anyaországra, mint ahová lélekben tartoznak. Hányszor és hányszor nyújtotta már ez a gyermek a kezét felénk, és milyen fájdalmas az, hogy amikor a szülő nem fogja meg a gyermek feléje nyújtott kezét, vagy nem hallja meg őt szólító hangját! Ezt éltük meg olyan sokszor az elmúlt évtizedekben, akkor is, amikor a diktatúra számára semmit nem jelentettek, szinte tudni sem volt szabad róluk, és akkor is, amikor 2004. december 5-én, mondhatjuk így is, hogy a szülő megtagadta gyermekét. Nem fordulhatott volna elő ilyen szégyen, ha alkotmányos kötelesség köti az akkori magyar kormányt, hogy az egységes magyar nemzet eszméjéhez hűségben kell szólnia és döntenie ebben a kérdésben.

Számomra felemelő érzés volt, hogy ez a mostani parlament átérezte tartozását és felelősségét ebben a kérdésben, amikor elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt óriási többséggel, három szocialista ellenszavazat mellett, és megalkotta a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt. Ezt viszi tovább az új alkotmány tervezete, amikor a nemzeti hitvallás első mondatában megfogalmazza, hogy minden magyarért felelősek vagyunk, az Alapvetésben pedig azt, hogy ez a felelősség az egységes magyar nemzet eszméjéből táplálkozik.

Felhatalmazást kaptunk most arra, hogy olyan alkotmányt fogadjunk el, amely nagyon hosszú időre meghatározza nemcsak a jogrendünket, hanem a jövőnket is, ebben pedig kétséget kizáróan ott van a helye annak is, hogy kifejezzük összetartozásunkat és felelősségünket a határon túl élő magyar testvéreinkkel is. Kérem képviselőtársaimat, hogy ennek szellemében támogassák az alkotmánytervezetet.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 10 2011.06.23. 2:15  1-91

DEMETER ZOLTÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság 2011. június 20-án, hétfőn 10 órai kezdettel ülésezett, és a 2. napirendi pontban tárgyalta a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot.

Igaz, hogy csak az általános vitára való alkalmasságot vizsgálta a bizottság, mégis nagyon sok hozzászólás hangzott el, sőt azt is mondhatom, hogy vita alakult ki. Ezekre most nem szeretnék kitérni, mert az ellenzéki képviselők jelezték, hogy a mai általános vitában részletesen is el fogják mondani az ezzel kapcsolatos véleményüket.

A bizottság tagjainak többsége üdvözölte a törvény beterjesztését, mert úgy gondoltuk, hogy ezen a területen valóban áldatlan állapotok uralkodnak Magyarországon. Ezt nagyon sokan látják és tudják, csak ők nem tettek ellene húsz esztendőn keresztül.

Úgy gondoljuk, hogy olyan alaptörvényt sikerült megalkotni, amely alapvetően jó választ ad az előttünk álló kihívásokra is. Ha sokat beszélünk arról, hogy Magyarországnak megújulásra van szüksége, akkor nemcsak gazdasági megújulásra kell gondolni, hanem erkölcsi és morális megújulásra is. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk érni, meg tudjuk valósítani, mindenképpen szükség van az egyházakra is.

Mindezeket figyelembe véve a bizottság többsége 3 ellenszavazat és 1 tartózkodás mellett elfogadta az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 14 2011.06.23. 13:22  1-91

DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Országgyűlési képviselőként, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként, református lelkészként igen megtiszteltetés és ugyanakkor megható érzés számomra, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatnak az egyik vezérszónoka lehetek.

A 2012. január 1. napjától hatályos alaptörvényünk VII. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. A rendelkezés értelmében ennek a sarkalatos törvénynek a megalkotása természetesen a törvényhozás feladata, azonban fontosnak tartom, hogy a törvényhozó ezen kötelezettségének úgy tegyen eleget, hogy a változás ne csupán újítást jelentsen a régi szabályokhoz képest, hanem érdemi különbséget is hordozzon magában.

Az elmúlt húsz év rossz tapasztalataiból okulva, és figyelembe véve az egyházi kérdésekben született alkotmánybírósági határozatokat, és ugyanakkor tiszteletben tartva az alapvető emberi jogokat, hogy azok csorbát ne szenvedjenek, kell a nemzeti együttműködés rendszerébe illeszkednie a jogszabálynak. Úgy vélem, ezen szempontokat az előterjesztő igenis figyelembe vette, különös tekintettel azon alkotmánybírósági határozati megfogalmazásra, mintegy intelemre, hogy az egyház elválasztása az államtól nem jelenti azt, hogy a vallás és az egyház sajátosságait az államnak figyelmen kívül kell hagynia.

Amikor egyházi sajátosságról beszélünk, akkor számomra a legfőbb specifikum maga a vallás és természetesen az Istenbe vetett hit, amely nélkül egyházi közösség nem létezik. És bármennyire is furcsa, de ezen alaptétel az elmúlt húsz esztendőben egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű. Az eddigi szabályozásoknak köszönhetően sajnos sorra alakultak gazdasági társaságok, amelyek megpróbáltak - így is fogalmazhatunk - egyházi köntöst ölteni az adókedvezmények és más előnyök megszerzése érdekében anélkül, hogy tényleges hitéleti tevékenységet folytattak volna. Ez a fajta gondolkodás, úgy vélem, nemcsak a jogszabály kijátszásának egy módja volt vagy ha úgy tetszik, ügyeskedés, hanem annál sokkal több, visszaélés a szabad vallásgyakorlás alapvető jogával, a valódi egyházak társadalmi presztízsének rombolása és talán azt is mondhatjuk, hogy a hívő emberek megsértése. Nem véletlen, hogy ezen szervezetek a köznyelvben bizniszegyházak néven váltak ismertté.

Ennek a jelenségnek és üzleti gyakorlatnak vet véget most az előttünk fekvő törvényjavaslat, egyrészt azzal, hogy megfogalmazza, mit is jelent a vallási tevékenység, másfelől pedig azt gondolom, hogy precíz és pontos az egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokkal kapcsolatban. Ez utóbbiból kiemelném, hogy az egyház nyilvántartásba vételére irányuló kérelem akkor nyújtható be - ahogy ez már elhangzott államtitkár úr részéről is -, ha a közösség legalább húsz éve szervezett formában és egyesületként működik Magyarországon, és legalább ezer, magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személy tagja van; szemben a jelenlegi nagyon rossz, hatályos törvénnyel, amely csupán csak száz természetes személyről rendelkezik mint alapításhoz szükséges létszámról, és ezen kívül más megszorító feltétel nem is szerepelt.

(9.00)

Tisztelt Országgyűlés! Vallási tevékenység végzése, a tanítás lényegét tartalmazó hitvallás vagy legfőbb vallási tanok összefoglalása olyan bejegyzéshez szükséges feltétel, nóvum az új törvényjavaslatban, amellyel az álegyházak kiszűrése elérhető szakértők bevonásával. És fontosnak tartom megjegyezni, hogy az egyházbiznisz nemcsak az adókedvezmények megszerzésére korlátozódott az elmúlt években, hanem sokszor a hívők megtévesztésével jutottak szervezetek különböző összegekhez, és megtehették ezt azért, mert a jogszabály nem részesítette jogvédelemben a korábban bejegyzett akár történelmi egyházakat sem.

A mostani törvényjavaslat kimondja, hogy más szervezet elnevezése és jelképei nem kelthetnek olyan benyomást, hogy a szervezet, illetve tevékenysége más, korábban nyilvántartásba vett egyház működéséhez kapcsolódik. Ez a fajta védjegyvédelem az egyházi szolgáltatásnyújtások tekintetében is elvárható követelmény, amely szabályozás nemcsak az egyházakat védi, hanem a rendelkezésnek fogyasztóvédelmi célja is van: ezentúl a szolgáltatást igénybe vevő számára is egyértelműen beazonosítható lesz, ha az igénybe vett szolgáltatás valamelyik egyház tevékenységéhez kötődik. A törvényjavaslat esszenciáját, értéktartalmát azonban nem az egyházak nyilvántartásba vételére, megszűnésére vonatkozó úgymond technikai szabályok adják, amelyek nélkül természetesen koherenciáját és garanciáit vesztené a jogszabály.

Kiemelném, hogy a törvény fő célja a lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása, az egyházak önállóságának biztosítása és az állammal fennálló kapcsolatok szabályozása. És ez utóbbi céllal foglalkoznék az állami törvényhozás szereplőjeként. Nem véletlen ugyanis, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke nemzeti hatáskörbe helyezi az egyházügyi szabályozást, hiszen az Európai Közösségen belül is az állam és az egyház különválasztásának módjai jelentős eltéréseket tartalmaznak.

Az államegyház modell még például ma is működik az Egyesült Királyságban, de Észak-Európa protestáns államai is megőrizték az államegyházi berendezkedésüket. Tudjuk, hogy az anglikán egyház feje az angol királynő, Norvégiában pedig gyakorlatilag teljes és közvetlen a költségvetési egyházi finanszírozás, és ez a modell mindenütt hosszú és szerves történelmi fejlődés során alakult ki. Az államegyház ellentéte az egyház és az állam radikális elválasztása, amelyre Európán belül, azt gondolom, Franciaország a legjobb példa, Európán kívül pedig az Amerikai Egyesült Államok. Az állami finanszírozási tilalom azonban eltérő következményekkel jár a két országban, hiszen míg Franciaországban az egyház, mondhatni, szegénységben él, addig az Amerikai Egyesült Államokban a számtalan vallási közösséget professzionálisan szervezett adománygyűjtési akciók és gazdasági vállalkozások tartják el.

Közép-Európa német nyelvű államaiban, így Németországban az államegyháziság és a radikális elválasztás között átmenetet képező modell fejlődött ki, és ebben a modellben a hangsúly az együttműködésen van: az állam és az egyház viszonyát talán leginkább ezzel a szóval tudnánk kifejezni, hogy kapcsolódás. A modell lényege egyrészről az államegyház tagadása, másrészről a közjogi státust élvező egyházakkal való együttműködés.

A három alapvető modellt áttekintve megállapíthatjuk, hogy a különbségek ma már ennyire nem élesek. Az államegyházi berendezkedést őrző országok a vallásszabadság hatékony biztosítása révén ma már összefonódásaik ellenére is világnézetileg semlegesnek tekinthetők. A szeparációs rendszerek egyházellenes beállítottsága is alábbhagyott, és már a legtöbbjük, azt mondhatjuk, hogy jóindulatúan és támogatóan áll az egyházakhoz. Úgy vélem, hogy Magyarországot sajátos történelmi múltja jogán sajátos egyházállami modell illeti meg. Az, ami a magyar sajátos egyházi modellt jellemzi, talán a "támogató elválasztás" nevet kaphatná, mert ezzel a kifejezéssel írható le a legjobban. Sem az ellenséges elválasztás, sem pedig az egyházak oktatási, jogalkotási autonómiájának a csorbítása nem követendő.

Ahogy a törvényjavaslat fogalmaz az alaptörvénnyel összhangban, az állam és az egyház különvált működésének alkotmányos követelményét figyelemben tartva, de az együttmunkálkodás kölcsönös előnyökön alapuló elveit megfelelően érvényesítve alkotjuk a törvényt. Ez a fajta modellválasztás, azt kell mondani, hogy értékválasztás, és elismerjük, hogy a Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelentőséggel bíró egyházaknak igenis kiemelkedő szerepük van, mert nélkülük a nemzeti együttműködés rendszere és a nemzet felemelkedése nem képzelhető el. Az oktatásban, az egészségügyben, a munkahelyteremtésben az egyházak nélkül nem jutunk eredményre. Jelen törvény megalkotásával közös sikereink szabályrendszerét, garanciáit és alapjait rakjuk le, és ehhez kérem én tisztelettel a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 70 2011.06.23. 1:39  1-91

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyakó István képviselőtársamnak szeretnék reagálni, mert szerintem tényleg fogalomzavarban van. Azért szeretném kikérni, hogy azok a képviselők, akik itt ülnek a KNDP padsoraiban, a Magyar Országgyűlésben és a Fidesz részéről is, ők nem lobbisták. Ennek a parlamentnek vagyunk a képviselői, és ráadásul, úgy gondolom, mindannyian Istenben bízó keresztény emberek vagyunk. Nem tudom, hogy képviselő úrban miért van félelem, de úgy látom, hogy fél az egyházi törvénytől, vagy fél magától a vallástól. Pedig ha a történelmet tekintjük, Magyarország több mint ezeréves keresztény ország. Igaz, hogy volt egy időszak, pontosan az önök elődpártja volt az, amely az egyházat el akarta lehetetleníteni, és úgy látom, önbe ez a szellemiség annyira beidegződött, hogy most ugyanazt a szellemiséget folytatja tovább.

Szeretném megnyugtatni és azt mondani, hogy az egyház tulajdonképpen csak egy missziói parancsot teljesít, mert a keresztény ember zsinórmértéke vagy életének vezérfonala a szentírás. A missziói parancs meg úgy hangzik, hogy tegyünk tanítványokká minden népeket. Ezt vallja Jézus Krisztus, ez az egyház missziói küldetése. Ezt tesszük. Ugyanakkor, amikor az egyház tanításáról szólunk, és azt mondja a tanítás, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat, úgy gondolom, ezt teljesíteni kell, ettől nem félni kell, mert ez egy jó és pozitív dolog.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 146 2011.06.23. 8:20  139-163

DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényjavaslat vezérszónokaként az előttünk fekvő törvényjavaslat alapjogi aspektusairól szeretnék, illetve kívánok szólni.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, önmagában már a törvény elnevezése is sokatmondó, hiszen az információs önrendelkezési jognak, mint az alkotmányos személyi adatvédelem aktív jogkénti felfogásának elvi felvetése először egy alkotmánybírósági határozat különvéleményében került megfogalmazásra, majd 1991-ben, az úgynevezett személyi szám határozatban vált az Alkotmánybíróság hivatalos álláspontjává. Az értelmezés lényege, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad, s mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, azaz mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor és milyen célra használja fel az ő személyes adatait.

A törvény elnevezése jelzi továbbá azt, amit a törvény céljában is megjelöl, jelesül, hogy egyensúlyt kíván teremteni aközött, hogy az állam tartsa tiszteletben a természetes személyek magánszféráját, ugyanakkor a közügyek átláthatóságának megteremtésével egy tisztább kép lehetőségét kapják az állampolgárok a közéletről, ha úgy tetszik: a korrupcióellenes harc egy mérföldkövének is tekinthetjük a javaslat szabályozását.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor az információs önrendelkezési jog gyakorlásának a feltételéről beszélünk, akkor meg kell említeni, hogy a legfontosabb garancia a célhoz kötöttség. Ez pedig azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad az információs önrendelkezéssel kapcsolatban.

Az alapjogi szempontokról szólva megemlíteném, hogy az új alaptörvény VI. cikke rendelkezik az adatvédelemről, mégpedig a következőképpen: "Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi." Az alaptörvény idézett rendelkezéséből is kiderül, hogy a jogalkotó célja a személyes adatok és a közérdekű adatok megismerése területén teljesen egyértelmű: a jövőben az adatvédelmi biztos helyett független hatóság végzi az ellenőrzést.

Az elektronikus adatfeldolgozás rohamos fejlődése következtében, valamint a modern állam funkcióinak növekedése miatt egyre több adat nyilvántartásának, kezelésének követelménye jelentkezik. A veszélyt pedig elsősorban a személyekkel kapcsolatos adatok összekapcsolása, illetve azok ellenőrizhetetlen felhasználása jelenti.

Mindezekre tekintettel mindannyiunk számára nyilvánvalóvá vált, hogy az adatvédelem ombudsmani szintű kezelése nem elegendő, és ebben, minden híresztelés ellenére, talán konszenzus alakult ki a parlamenti pártok között. Természetesen a részletszabályokon lehet vitatkozni, arra mindenesetre felhívnám a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a szabályozás alapján a hatóság független, csak törvénynek van alárendelve, feladatkörében nem utasítható, feladatát más szervektől elkülönülten, befolyástól mentesen látja el. S a hatóság elnökét a köztársasági elnök nevezi ki, 9 évre, amely kormányzati cikluson átívelő kinevezés, és véleményem szerint ez tovább növeli a szerv függetlenségét.

Tisztelt Országgyűlés! Tegyük fel a kérdést, hogy mi különbözteti meg a hatóságot a többi szervtől. Leegyszerűsítve az a válasz adható, hogy a bírságolási jogosultság. A nemzeti együttműködés rendszere adatvédelmi politikájának komolyságát bizonyítja ennek az eszköznek a bevezetése. A jövőben a hatóság valódi hatósági jogosítványokat kap, így amennyiben a bejelentést megalapozottnak tartja, hatósági eljárást is indíthat az adatvédelmi jog érvényesülése érdekében. Az ombudsman fő fegyverének tartott nyilvánosság továbbra is a hatóság rendelkezésére áll, amellyel, remélem, élni is fog.

Természetesen a bírságolás csupán egy eszköz a nemzeti adatvédelmi és információszabadság hatóság kezében. Emellett számos feladatot kell ellátnia a törvényben meghatározottak szerint, úgymint vizsgálatok lefolytatása, adatvédelmi hatósági eljárás lefolytatása, titokfelügyeleti hatósági eljárás lefolytatása, és aztán a bírósághoz fordulhat, perbe avatkozhat, nyilvántartást vezet. Ezek mind-mind a hatóság feladatát képezik, a teljesség igénye nélkül.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy a felszólalásomban említettem, a fő alkotmányos kérdés a személyiségi autonómia részét képező adatvédelem, másrészt a modern kormányzati tevékenység ellátásának alapvető feltételét jelentő nyilvántartások követelményeinek összhangba hozatala. Úgy gondolom, hogy ennek az összhangra törekvésnek a törvényjavaslat teljességgel eleget tesz, és ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 185 2011.09.19. 2:15  184-187

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ország kistelepüléseinek többségében a fiatalok számára a megyei szövetségek által szervezett labdarúgó-bajnokságokban való szereplés nyújtja az egyetlen lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak amatőr szinten a versenysportba.

Ez a lehetőség sok helyen veszélybe került az elmúlt években, hiszen a megyei harmadik vonalban való szereplés is komoly anyagi terhekkel jár. Különösen a hátrányos helyzetű régiókban sok településen megszűnt a labdarúgócsapat, mert a működés anyagi hátterét az önkormányzatok nem tudták biztosítani. Az önkormányzatokról beszélek, hiszen tőkeerős szponzorok ezen a szinten nincsenek, egyedül a nehéz helyzetben lévő kis önkormányzatok döntésétől függ egy-egy csapat léte, nem léte.

Még a megyei bajnokságok harmadik vonalában is évi minimum 1 millió forint szükséges a bajnokságban való szerepléshez. Ennek az összegnek jelentős részét teszik ki azok a kötelező kifizetések, amelyeket a szövetség felé kell teljesíteni a csapatoknak. Nevezési díj, a játékvezetés költségei, versenyengedély, pályahitelesítés, tagsági díj, sportorvosi vizsgálat címen több mint 400 ezer forintot kell kifizetni. Nem szóltunk az átigazolások, az utazás, a szerelések költségeiről és más kiadásokról sem.

A kötelező költségek csökkentése vagy kormányzati támogatás igénybevételének lehetősége nélkül tovább fog csökkenni a csapatok száma, a kistelepülésen élő fiatalok elvesztik az amatőr versenysportban való részvétel esélyét. A meccs, amely megmozgatja egy-egy településen nemcsak a játékosokat, hanem a szurkolókat is, eltűnik a kistelepülések életének palettájáról.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tervezi-e a kormány, hogy támogatja a hátrányos régiók kistelepüléseinek sportegyesületeit, hogy életben maradjon az amatőr versenysport, és elérhető legyen a fiatalok széles körének számára?

Várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 250 2011.11.18. 6:25  197-287

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvényjavaslat általános vitájában a magyar társadalomban uralkodó erkölcsi szintről, a különböző viselkedési kultúrák egyes megnyilvánulási formáiról, de úgy is fogalmazhatok: Magyarország morális megújításának az alapjairól szeretnék röviden szólni.

Magyarországon az elmúlt 20 év, de különösen az elmúlt nyolc esztendő szocialista kormányzása átitatta, átformálta a közgondolkodást, vagy legalábbis a társadalom széles rétegeit megérintette az a fajta gondolkodásmód, hogy a szabályok nem azért vannak, hogy betartsuk őket. És pontosan, képviselő úr perceket szónokolt arról, hogy be lehet menni egy horgászboltba, pár forint értéket el lehet lopni, de valamikor itt ebben a Házban azt is hangoztatták, hogy a gyermekeink, fiataljaink egy kis kábítószert is fogyaszthatnak, mert az sem probléma a liberális gondolkodásmód szerint. (Dr. Bárándy Gergely: Én biztos nem.)

Szeretném hangsúlyozni, hogy a szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket. De ha ez a fajta gondolkodásmód van, hogy nem azért vannak, hogy betartsuk őket... - és ez a szemléletmód különösen igaz az alacsonyabb szintű normáknak való megfelelés esetén, sőt, bizonyos közegben már-már nem is dívik a jogkövető magatartás. Való igaz, minek is egy szabálynak eleget tenni, illetve nem megszegni, ha a jogsértésnek nincsen következménye, vagy ha az állam úgysem tud érvényt szerezni igazának. Az sem csoda, hogy ez a fajta szemléletmód olyan egyéneknek és olyan közösségeknek a sajátja, akik semmiféle családi nevelésben vagy nagyon minimális családi nevelésben, vagy köznevelésben sem részesültek, és éppen ezért az etika mint fogalom ismeretlen számukra. És ez utóbbi, úgy gondolom, elsősorban az oktatásnak a hibája. De bízom benne, hogy most, amikor a parlament előtt van az új oktatási törvény, a köznevelésről szóló törvény, akkor erre majd gyógyírt vagy orvosságot fog adni a most készülőben levő köznevelési törvény, és valóban úgy lesznek nevelve az oktatás mellett a gyermekeink, hogy majd tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között, vagyis tudják azt, hogy mit jelent polgári értékrendben élni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit azonban az új szabálysértési törvény megalkotásával elérhetünk, az, hogy egy olyan új eljárási rendszert alakítunk ki, amely hatékony és gyors eljárási lehetőségeket biztosít az egyes szabálysértési hatóságok számára. A szabálysértés elkövetőinek nem fűződik érdekük az eljárási cselekmények indokolatlan elhúzásához, a végrehajtás pedig leegyszerűsödik oly módon, hogy a pénzbírság átváltoztatásánál a közérdekű munka dominál.

Ugyancsak üdvözlendő rendelkezés, hogy bevezetésre kerül a szabálysértési visszaesés fogalmi rendszere. Úgy vélem, a jogszabály megteremti annak a lehetőségét, hogy a szabálysértők felelősségre vonása a lehető legtöbb esetben megtörténhessen, hiszen ahogyan a bűn büntetés, úgy a szabálysértés sem maradhat szankció nélkül.

A jogrend és a jogbiztonság helyreállítása érdekében, az élet minden területére érvényes gondolkodásmód formálása érdekében a jogkövető állampolgárok számának gyarapodására a rendőrségnek fel kell lépnie a szabálysértőkkel szemben. Ellenkező esetben csupán papírjog, amit alkotunk; ahogy látjuk nagyon sok esetben, hogy a munka becsületét is felváltja az ügyeskedés, a jogkövetést a jogszegés.

A rendőrséget és más állami szerveket a hatékony és eredményes eljáráson túl arra szeretném kérni, hogy folytassanak ismeretterjesztő programokat, hogy az állampolgárok valóban legyenek tisztában azzal, mi az, ami jogsértésnek számít, és hogy ez milyen szankcióval sújtandó. Tisztában léve azzal, hogy a jog nemtudása senkit nem mentesít, tehát adjuk meg a lehetőséget mindenki számára, hogy minimális ismeretekkel rendelkezzen a jog követésének minél szélesebb körben történő érvényesülése érdekében, hiszen valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jólét, a biztonság, az igazság, a rend és a szabadság kiteljesítése.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 4 2011.11.30. 5:12  1-29

DEMETER ZOLTÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság 2011. november 28-án megtartotta ülését a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátásáról. A bizottság többségi arányban, 5 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta a tervezetet.

A hosszú vita során az is kiderült, hogy felelőtlenül és csapongva lehet bármit állítani, valójában minden további következmény nélkül, különösen akkor, ha a képviselő nem az egészet, hanem csupán egy részletét tekinti fontosnak a törvényszövegből; mégpedig azt a részletet, amelyben leginkább érdekelt a megszólaló. Például amikor a szocialista képviselő azt állítja, hogy a tervezetben kevesli a részleteket, valójában azokat hiányolja, amiket ő tart fontosnak. Kritikájában furcsa volt hallani az állítást, hogy a legjobb befektetés a tudás, miközben az elmúlt két kormányzati ciklus alatt kivéreztették a felsőoktatást, és jövőkép nélkülivé tették a teljes hazai oktatást.

Az LMP-s képviselő egyenesen a humán szakok elsorvasztásáról beszélt, illetőleg a nyelvvizsga középiskolai keretben történő megalapozását hiányolja, miközben a bizottsági vita a felsőoktatásról szól. Persze, ellenzékiként könnyebben összemoshatók a határok, és elmondhatja a felsőoktatási törvénytervezetnél is azt, amit a közoktatási törvénynél nem tudott elmondani. Csakhogy ezzel komolytalanná teszi a felsőoktatási törvény fontos vitáját.

A jobbikos képviselő a rosszabbik stílust választotta megint, és röghöz kötésről, a bolognai rendszer elhibázott voltáról és a hallgatói jogok csorbulásáról beszélt a felsőoktatási törvény bizottsági vitájában. Annak ellenére mondta ezeket, hogy 60 éve gúzsba kötött felsőoktatási rendszert kell a mai kormányzatnak feloldani. Fájdalom, hogy ilyen fontos törvény tárgyalása előtt az ellenzék sokszor üres, komolytalan és felkészületlen hozzászólásokkal sorakozik fel, holott nyilvánvaló, hogy a felsőoktatás az egész nemzet ügye. A tervezett törvény részleteiben és egészében is azzal a távlatossággal készül, hogy a jövő nemzedék felkészítése fontosabb, mint a hipotézisekbe torkolló elvek.

A felsőoktatás, ha jól szervezzük, éppen azt is célozza, hogy a jövő nemzedékének felnőtt, felelős vezetőként majd ne ilyen ellenzékkel kelljen hadakoznia. Nem véletlen, hogy a felsőoktatási törvény hangsúlyos kérdésként kezeli a pedagógusképzést, és ezen változtat a legszembetűnőbb módon, hiszen a biztos jövő érdekében stabil alapokon álló pedagógusnemzedékre van szüksége a nemzetnek, amely arra is képes, hogy az európai tendenciákat figyelembe vegye.

Az oktatási tárca alapelve az is, hogy a felsőoktatásnak az értelmiségmegtartó, gazdaságfellendítő szerepét - amennyire lehet - az összes érintett településen meg kell őrizni, de nem feltétlenül abban az összetételben és nem feltétlenül azokkal a képzési profilokkal, amelyekkel az eddigiekben vagy az elmúlt években rendelkeztek. Meggyőződésünk, hogy a felsőoktatás ügyének a társadalmi közbeszéd középpontjába állításával irányítani lehet azokat a fiatalokat és családokat, akik még nincsenek közvetlenül a felvételi jelentkezés előtt, és a felsőoktatási képzés bizonyos területeit jobban preferálhatjuk. Gondolok itt a humán, a reál vagy akár a gazdaságpolitikai területek aktuális képzéseire. Gondolok különösen a törvény által is pozitív módon kiemelt pedagógusképzésre.

A leendő törvény célja az is, hogy gazdája legyen a pedagógus pályára készülő fiataloknak, és koordinálja felkészülésüket. A latinok, amikor azt mondták: non scholae, sed vitae discimus, vagyis hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, bölcsebbek voltak, mint ma mi. Hiszen az ő tapasztalatukban az élet állt a középpontban, amelyet az iskola csupán kiszolgált, ma pedig az iskolát fontosabbnak tekintjük, mint az életet, hiszen mennyire ragaszkodunk rögzült formákhoz, és csak egy kis változás is a merev szerkezeten mekkora vihart kavar.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy figyeljenek az életre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és merjenek bátran változtatni eddigi merev álláspontjukon, és támogassák a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 86 2011.12.22. 3:00  77-207

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a mai délelőtt ült össze a Képviselői Irodaházban, ahol a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatról tárgyalt, annak is az általános vitára való bocsátásáról. A bizottságban 14 igen szavazattal, 2 nem ellenében egyöntetű vélemény volt, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas az általános vitára.

Tisztelt Országgyűlés! Ma már két alkalommal láttam, amikor valaki kivetkőzik az emberi mivoltából. Ez megtörtént a bizottsági ülésen is, és megtörtént itt nem oly rég a parlament ülésén is. A törvényjavaslattal kapcsolatban az ellenzék részéről semmiféle olyan kritika vagy észrevétel nem hangzott el, ami a leírtakban szerepel, hanem csupán azok az indokok merültek fel, amelyek itt elhangzottak képviselő asszonytól is, hogy a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt szövetsége nem tartja be a Házszabályt, nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt az ellenzéki képviselők elvárnák. Én örülök ennek, mert azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat megfelel, ez jó, hiszen ha olyan kirohanások történnek, amelyek megtörténtek, akkor az ékes bizonyítéka mindennek.

Örülök annak is, hogy a módosításokkal az előttünk lévő törvénytervezet lehetőséget ad arra, hogy a nyitott lista tovább bővüljön más egyházakkal, felekezetekkel. Bízom abban, hogy azok között a kérelmek között, amelyek jelen pillanatban is bent vannak, és ott vannak az emberi jogi bizottság asztalán, lesznek olyan egyházak, amelyek felkerülnek a listára, és mindannyiunk örömére fog majd szolgálni, hogy elismert magyarországi egyházakról beszélhetünk.

Még egyszer hangsúlyozom tisztelettel, hogy a bizottság támogatta a törvénytervezetet, és általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 92 2011.12.22. 13:37  77-207

DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ahogyan körülbelül fél éve a Fidesz vezérszónoka lehettem a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat Országgyűlés előtti általános vitájában, úgy ma is nagy megtiszteltetés és megható érzés, hogy a most benyújtott törvényjavaslatnál is az emberi jogi bizottság tagjaként, kormánypárti vezérszónokként és nem utolsósorban hivatásomat tekintve református lelkészként itt állhatok.

A Fidesz vezérszónokán kívül, ami szintén változatlan az akkor és most benyújtott törvényjavaslatnál, azok a vallásszabadság és az egyházügy területén korábban is megfogalmazott célok elérése és jogok biztosítása, ahogyan az alaptörvény VII. cikke is rögzíti, miszerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

Az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

Tisztelt Országgyűlés! A sarkalatos törvény megalkotásának alkotmányos kötelezettségén túl, úgy vélem, azon elérendő cél is vezet minket, hogy tiszta, átlátható viszonyokat teremtsünk az egyházak területén is. A törvény fő célja a lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása, az egyházak önállóságának biztosítása, az állammal fennálló kapcsolatok szabályozása.

(12.50)

Ez utóbbi céllal foglalkoznék részletesebben az állami törvényhozás szereplőjeként. Nem véletlen ugyanis, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke nemzeti hatáskörben rendezi az egyházügyi szabályozást, hiszen az Európai Közösségen belül is az állam és az egyház különválasztásának módjai jelentős eltéréseket tartalmaznak. Az államegyház modell még ma is működik, például az Egyesült Királyságban, de Európa protestáns államai is megőrizték az államegyházi berendezkedésüket, és tudjuk, hogy az anglikán egyház feje az angol királynő, Norvégiában gyakorlatilag teljes és közvetlen a költségvetési egyházi finanszírozás. Ez a modell mindenütt hosszú és szerves történelmi fejlődés során alakult ki.

Az államegyház ellentéte az egyház és az állam radikális elválasztása, amelyre Európán belül Franciaország a legjobb példa, Európán kívül pedig az Amerikai Egyesült Államok. Az állami finanszírozási tilalom azonban eltérő következményekkel jár a két országban, hiszen míg Franciaországban az egyház, mondhatni, szegénységben él, addig az Amerikai Egyesült Államokban a számtalan vallási közösséget professzionálisan szervezett adománygyűjtési akciók és gazdasági vállalkozások tartják el.

Közép-Európa német nyelvű államaiban, így Németországban az államegyháziság és a radikális elválasztás között átmenetet képező modell fejlődött ki, és ebben a modellben a hangsúly az együttműködésen van. Az állam és az egyház viszonyát talán a kapcsolódás szóval tudnánk leginkább jellemezni. A modell lényege egyrészről az államegyház tagadása, másrészről a közjogi státust élvező egyházakkal való együttműködés.

A három alapvető modellt áttekintve megállapíthatjuk, hogy a különbségek ma már nem ennyire élesek. Az államegyházi berendezkedést őrző országok a vallásszabadság hatékony biztosítása révén ma már összefonódásaik ellenére is világnézetileg semlegesnek tekinthetők. A szeparációs rendszerek egyházellenes beállítottsága is alábbhagyott, s mára a legtöbbjük jóindulatúan és támogatólag áll az egyházakhoz.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy Magyarországot sajátos történelmi múltja jogán sajátos egyházállami modell illeti meg. Az, ami a magyar sajátos egyházi modellt jellemzi, a támogató elválasztás nevet kaphatná, talán ezzel a kifejezéssel írható le a legjobban. Sem az ellenséges elválasztás, sem pedig az egyházak oktatási, jogalkotási autonómiájának a csorbítása nem követendő. Ahogy a törvényjavaslat fogalmaz, az alaptörvénnyel összhangban, az állam és az egyház különvált működésének alkotmányos követelményét figyelembe véve, de az együttmunkálkodás kölcsönös előnyökön alapuló elveit megfelelően érvényesítve alkotjuk a törvényt.

Ez a fajta modellválasztás - vagy fogalmazzunk úgy, hogy értékválasztás - által elismerjük, hogy Magyarország történelmében és kultúrájában a folyamatosan meghatározó jelentőséggel bíró egyházaknak igenis kiemelkedő szerepük van, nélkülük a nemzeti együttműködés rendszere vagy ennek a nemzetnek a felemelkedése nem képzelhető el. Az oktatásban, az egészségügyben, a munkahelyteremtésben, a morális és erkölcsi megújulás terén egyházak nélkül, azt gondolom, nem jutunk eredményre. Ahogyan az állam és az egyház elválasztására az együttműködés elveit tekintve nincs egységes gyakorlat még Európában sem, úgy a közösségek egyházkénti elismerésében sincs közös szokás vagy iránymutatás. Ennek következtében nemcsak a parlamentben, hanem a társadalomban is nagy vita zajlik tulajdonképpen hosszú évtizedek óta, hogyan lehetne meghatározni azt, hogy mi minősül egyháznak, és ki az arra feljogosított szerv, hogy valamely közösséget egyházként fogadjon el.

Magyarország azt a gyakorlatot követte, hogy az Országgyűlés csupán a kereteket határozta meg, melynek eredményeképpen Magyarország talán világelső lett az egy főre jutó egyházak számában, és az előttünk fekvő törvényjavaslat éppen a bizniszegyházak korszakának kíván véget vetni oly módon, hogy az egyházi státus megítélésének kérdésében a szuverenitás legfőbb letéteményese, az Országgyűlés jogosult dönteni.

A korábban felmerült ellenzéki aggályokra is reagálva, a törvényjavaslattal kapcsolatban a következőre szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. A törvényjavaslat mellékletét képező, Országgyűlés által elismert egyházak listája - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - nem egy lezárt lista, hanem nyitott. A javaslat III. fejezetében foglaltaknak megfelelően bármely szervezet az eljárási kritériumoknak eleget téve országgyűlési elismerésben részesülhet. A feltételek egyértelműek, a nemzetiségek elismerésének mintájára rögzített eljárásrend pedig megfelelő garanciát és segítséget nyújt az Országgyűlésnek, hogy felelős döntést hozzon, és gondolok itt elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalására.

Engedjék meg, hogy reményemet fejezzem ki, hogy az elfogadásra kerülő jogszabály az egyházak területén is rendezett viszonyokat teremt, a szabadságjogok lehető legszélesebb körű tiszteletben tartásával. A törvényjavaslat egészének szellemiségét meghatározó jogalkotói szándékot pedig a Nemzeti hitvallás szavaival foglalnám össze: elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Felszólalásom végén pedig egy új gondolati síkra szeretném terelni a figyelmet, és szeretném elmondani, hogy a politika mindig is meghatározza az életünket, legyen az oktatási törvény, legyen az önkormányzati törvény vagy éppen egyházi törvény, amelyet politikusok alkotnak. Még ha a legjobb szándék vezeti is őket, akkor is ideiglenes és történelmileg behatárolt, időben zárt térben mozgó minden akarat. A politika mindig az adott szituációban keresi a kérdésekre adandó legjobb választ. Azt gondolom, hogy ezen törvény kapcsán a jó szándékot, a magyar történelemben az országért végzett, hitből fakadó tettek elismerését nem lehet elvitatni. De hitem szerint van valami, ami igenis több a politikánál és több mindenféle emberi akaratnál, éspedig az, amiről a közelgő karácsony üzen nekünk, és hadd mondjam el, hogy minden törvénynél, amelyet mi itt alkothatunk, jobban meghatározza az emberek életét: ez pedig az, hogy Megváltót adott nekünk az Isten.

A karácsonykor megszületett Krisztus magára vette minden ember bűnét, a földművelőét, a tanárét és a politikusét egyaránt, s mindaz, amit itt mi elvégzünk, amiről rendelkezünk, amit legjobb tudásunk szerint megalkotunk a polgárok érdekében, mindaz múlandó; egyedül az Isten örök, aki a legnagyobbat adta ennek a világnak: az ő egyszülött fiát.

És ebből fakadóan bármit is teszünk mi mint képviselők, csak Isten és a felebarát iránti alázattal és szeretettel tehetjük.

(13.00)

Köszönöm a figyelmüket, és így kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 152 2011.12.22. 2:01  77-207

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetértek államtitkár úrral abban, hogy ez a törvény nem azért rendeltetett vagy adatott, hogy az Isten és az ember kapcsolatát szabályozza, ugyanakkor úgy gondolom, hogy mégis fel kell tennünk önmagunknak legalább a kérdést, hogy lehet-e egyházról beszélni ott, ahol nincs Istenbe vetett hit. (Szászfalvi László: Ez jogos!) És véleményem szerint nem. Ugyanakkor viszont azt látjuk, hogy mégis alakulnak kisebb csoportok, közösségek, amelyek egyházi köntösbe bújva, a pénzimádat miatt állami normatívákat hívnak le. Ezt viszont nem szabad tűrni, és ezeket a csoportosulásokat ki kell zárni ebből az egyházi törvényből.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy úgy látom, a tisztelt ellenzéki képviselők a mindent tudó emberek most itt ezen a parlamenti ülésnapon, hiszen ami a kormánypárt részéről elhangzik, az minden rossz. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Igen.) Én még nem hallottam legalább egy mondatot, ami arra utalt volna, hogy van azért ebben a törvényjavaslatban pozitív dolog is. (Szászfalvi László: Az lehetetlen.) Nyakó képviselő úr például mindent tud, hiszen felsorolta, hogy 1911-ben kik születtek, Rodolfo, meg nem tudom a többieket sorolni, hogy kiket mondott, de, tisztelt képviselő úr, tudja-e azt, hogy 1911 áprilisában született egy görög katolikus kárpátaljai püspök, Boldog Romzsa Tódor, akit 1947-ben Hruscsov a kommunista diktatúra idején megölt, mert megmérgezte.

Tisztában kellene lenni a történelemnek az elmúlt idejével, látni kellene azt, hogy önök hogyan viszonyultak az egyházhoz, és akkor talán önök is alázattal tudnának itt lenni, és egy kicsit visszafognák magukat abban a kritikában, amelyet megfogalmaznak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 365 2012.02.13. 10:02  360-376

DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Amikor 2011 decemberében a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat vezérszónokaként szóltam, már akkor reményemet fejeztem ki azzal kapcsolatban, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet lehetőséget ad arra, hogy a törvény mellékletét képező melléklet egy nyitott lista legyen, amely tovább bővülhet, sőt bővülnie kell más egyházakkal, felekezetekkel. Már akkor a bizodalmamat fejeztem ki abban, hogy azok között a kérelmek között, amelyek az emberi jogi bizottság asztalán feküdtek, lesznek olyanok, melyek felkerülnek a listára, és mindannyiunk örömére fog majd szolgálni, hogy elismert magyarországi egyházakról beszélhetünk.

Az elfogadott törvény 34. § (2) bekezdése ezt a törvényalkotói szándékot megerősítve jogszabályi kötelezettségünkké tette, hogy 2012. február 29-ig döntsünk azon egyházak sorsáról, akik 2011-ben kérelmet adtak be. Tulajdonképpen az Országgyűlés ezen rendkívül felelősségteljes feladatának tesz most eleget, amennyiben az előttünk fekvő törvényjavaslatot majd elfogadja. A törvényjavaslatot benyújtó emberi jogi bizottság tagjaként úgy gondolom, hogy a jogszabályalkotás során az alapjogokat különösen tiszteletben kell tartanunk, az egyházi kérdésekben pedig - ahogy már elnök úr is utalt rá - a 8/1993-as alkotmánybírósági határozat megfelelő iránytű lehet számunkra, hiszen a hivatkozott állásfoglalás kimondja, hogy az állam a vallási szervezetek számára nem köteles sajátos szervezeti formát létrehozni, de nincs megkötve abban sem, milyen sajátos formát vagy formákat hozhat létre.

Az állam tehát, amíg ezzel a vallásszabadságot, s ezen belül az együttes vallásgyakorlás jogát nem sérti, belátása szerint határozhatja meg az egyház alapításának a feltételeit és jogállását. Ezen feltételeket még előző év decemberében határoztuk meg a törvény 14. §-ában, és ezen kritériumoknak a most benyújtott törvényjavaslat szerint a már elismert 14 egyházon kívül még 13, vagy ha úgy tetszik, 17 szervezet felel meg jelen pillanatban.

(0.30)

Ahogyan az államnak sem kötelessége saját szervezeti formát létrehozni vallási szervezetek részére, úgy vallási közösségeknek sem kell egyházi formát ölteniük. Ahogyan a hivatkozott határozat fogalmaz, a vallási közösségek szabad választásuk szerint vehetik igénybe ezt a jogintézményt is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt azért szeretném most hangsúlyozni, mert a kérelmet beadott szervezetek közül is van olyan, amely kifejezetten kérte, hogy az Országgyűlés ne ismerje el őket egyházként. Ezen kérést pedig, úgy gondolom, magunkra nézve kötelezőnek kell hogy érezzük. Kérdésként merült fel az elmúlt hónapokban is, hogy az alaptörvény biztosította vallásszabadság joga milyen viszonyban áll az egyes közösségek egyházi elismerésével. Az alkotmánybírósági határozat a következőképpen fogalmaz: az együttes vallásgyakorlás szabadsága nincs kötve semmilyen szervezeti formához. A másokkal együttesen történő vallásgyakorlás mindenkit megillet arra való tekintet nélkül, hogy az együttes vallásgyakorlás jogilag szabályozott szervezeti keretek között vagy anélkül történik-e, illetve hogy milyen szervezeti formában folyik. Sem az egyéni, sem a közösségi vallásgyakorlás szabadsága nem tehető alkotmányosan függővé sem vallásos szervezeti tagságtól, sem a vallási közösség szervezeti formájától.

Összegezve a szövegrészletet, megállapíthatjuk, hogy a vallásszabadság mint alkotmányos alapjog semmilyen módon nem sérül az egyházkénti elismerés elutasításával vagy akár elismerésével. Ezt megerősítve megjegyezném továbbá, hogy Magyarországon bármely vallási közösség zavartalanul végezheti vallási tevékenységét, intézményt tarthat fenn, nevelési, oktatási, kulturális, egészségügyi, sport-, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet végezhet, és egyesületként is jogosult az 1 százalékos adófelajánlásokat kérni és fogadni.

Pár mondatban szólnék azonban azon egyházakról is, amelyek jelen törvényjavaslat mellékletében találhatók, hiszen mégiscsak ők azok, akikről a jogszabály rendelkezik, és amelyek tagjairól elmondhatjuk, hogy velük kiegészülve a vallását gyakorló magyar állampolgárok több mint - ahogy államtitkár úr említette, most már - 95 százaléka az egyházi keretek között élheti hitét. Ezzel csak azt kívánom kifejezni, hogy a jelentős társadalmi támogatottsággal rendelkező egyházak mindegyike a törvény elfogadásával országgyűlési elismerésnek örvendhet, ugyanakkor nagyon lényeges, hogy a lista jelenlegi kibővítésének a szükségességét is hangsúlyoznunk kell.

Külön öröm számomra, hogyha elfogadásra kerül az újabb 13 gyülekezet, de köztük is az Erdélyi Gyülekezet egyházkénti elismerése. Sajátos történelmi múltunk ugyanis kötelez bennünket. Az Erdélyi Gyülekezetet 1990-ben vette nyilvántartásba a bíróság. 1995-ben az Erdélyi Gyülekezet a Magyarországi Református Egyház egyetértésével csatlakozott a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez. Ennek megfelelően történt meg az Erdélyi Gyülekezet alapszabályának módosítása, amely rögzíti az egyházjogi tényállást. A gyülekezet tagsága, valamint kiterjedt karitatív, kulturális és oktatási tevékenysége alapvetően Erdélyhez kötődik, ennek megfelelően az Erdélyi Gyülekezet a határon túli magyar történelmi egyház magyarországi részeként működik.

A mellékletben felsorolt egyházak mindegyike - legyen szó keresztény közösségekről vagy világvallások hazai képviselőiről - Magyarországon jelentős történelmi múlttal bír, társadalmi támogatottságuk jelentős, aktív karitatív, szociális szolgálatot végeznek. Ami a legfontosabb - mármint hitem szerint az -, hogy alapcélként vallási tevékenységet végeznek, és erre azért utalnék végezetül, mert az elfogadott egyházügyi törvény egyik célja pontosan az volt, hogy Magyarország hitéletében is átlátható viszonyokat teremtsen, a gazdasági haszonszerzésre létrejött rekordszámú, Istent nem is említő bizniszegyházakat kiszűrje. (Dr. Lenhardt Balázs: A Hit Gyülekezetet.) Azok viszont, akik valóban vallási tevékenységet folytatnak, a csalárdul eljárók miatt hátrányt ne szenvedjenek, és erről, azt hiszem, a mostani törvényjavaslat gondoskodik. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 266 2012.07.02. 2:55  241-304

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi és az oktatási bizottság tagjaként kötelességemnek érzem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatból kiemeljem a rendőrségi törvény megváltoztatásának kezdeményezését, mely módosítással egyetértek, sőt hangsúlyozom, hogy örömömre szolgál. A beterjesztett javaslat értelmében a jövőben a rendőrség intézkedhet a tanítási napon a tanítási órától vagy az iskola által szervezett foglalkozástól engedély nélkül távol maradó vagy onnan engedély nélkül eltávozó tanköteles tanulóval szemben.

Az intézkedő rendőr azt a 14. életévet be nem töltött tanulót, aki nagykorú nélkül tartózkodik közterületen tanítási időben, vagy aki nem tudja igazolni hitelt érdemlően, hogy engedéllyel maradt távol, a nevelési-oktatási intézménnyel történt előzetes egyeztetést követően a nevelési-oktatási intézmény vezetőjéhez kísérheti.

(22.10)

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, az idézett javaslat számos indokoltsággal rendelkezik. Egyrészről úgy vélem, hogy a legtöbb szülő reggel iskolába küldi el a gyerekét, és az ő lelkiismeretüknek is megnyugvást jelent, hogy rajtuk kívül is vannak, akik odafigyelnek kiskorú gyermekeikre. Másrészről úgy gondolom, hangsúlyozni kell azt is sajnos, hogy vannak olyan szülők, akik nem tesznek eleget kötelezettségeiknek, nem viseltetnek felelősséggel gyermekeik iránt, és helyettük is cselekedni kell valakinek, hogy a gyermekeik mindennap megfelelő képzést kaphassanak, vagyis ott legyenek az iskolában és tanuljanak. Ezzel a szempontrendszerrel összefüggésben, úgy vélem, a javaslatnak van viktimológiai megfontolása is, hiszen az utcán csellengő gyerekek könnyen válhatnak bűncselekmény áldozataivá, sőt szerencsétlen esetben még elkövetők is lehetnek ahelyett, hogy tudásukat gyarapítanák.

Hiszem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásával ez ellen is tehetünk, és ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 72 2012.07.06. 5:33  69-321

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság tagjaként alapvetően két módosító indítvány kapcsán szeretnék, illetve kívánok szólni. Mindkét javaslatot dr. Tilki Attila képviselőtársam nyújtotta be, az egyiket T/7655/306. számon, a másikat pedig T/7655/308. számon adta be. A benyújtó személyén túl a két javaslatot összeköti még az a tény is, hogy mindkettő forrásátcsoportosításokat tartalmaz, méghozzá úgy, hogy a költségvetési támogatás a feladatot ellátó szervezethez kerül.

A közigazgatás átfogó reformja keretében tudjuk, hogy felállításra kerültek a kormányhivatalok, 2013. január 1-jétől pedig a járási hivatalok is hozzásegítenek minket ahhoz, hogy Magyarországon jobb, szervezettebb, emberibb vagy emberbarátibb államigazgatásról beszéljünk, amely az állampolgárok életét úgy könnyíti meg, hogy mindenki olyan feladatot lát el, amihez ért és amihez kapacitása is van.

Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a települési önkormányzatok szociális és gyermekjóléti feladatainak támogatására a módosító javaslat 760 millió forint pluszforrást irányoz elő, hiszen úgy gondolom, hogy rászorultságról dönteni leginkább helyben lehet, és ez a megállapítás főleg a kistelepülések esetén igaz.

(11.50)

Bízom benne, hogy 2013-tól az önkormányzatok a szocialista kormányzat által rápakolt terhektől megszabadulva - hiszen éveken keresztül az volt a trend, hogy feladatokat kaptak ugyan az önkormányzatok, ugyanakkor ehhez a megfelelő forrást már nem biztosították -, tehát bízom benne, hogy 2013-tól az önkormányzatok valóban a települések ügyeivel és a helyiek életszínvonalának az emelésével foglalkozhatnak.

Megemlíteném továbbá, hogy a héten tárgyalt köznevelési törvény rendelkezéseit már most célszerű figyelembe venni az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása kapcsán. A hivatkozott jogszabály ugyanis szintén rendelkezik feladatellátásról, méghozzá a háromezer fő alatti települések esetében a szakmai feladatokkal összefüggő fenntartói jogok gyakorlásán túl az állam látja el az üzemeltetési feladatokat is, legyen szó települések iskoláiról, pedagógiai szakszolgáltatásokról, szakmai szolgáltatásokról vagy kiemelt szakképzési intézményekről. A megnövekedett feladatokhoz természetesen növekvő költségvetési támogatásra is szükség van. Ebből következően tehát támogatom a javaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg, hogy megjegyezzem, volt számos ellenzéki módosító javaslat is, amely mögött azonban nem látom az átgondolt vagy felelősen gondolkodó politikust. Sokszor voltak komolytalan módosító javaslatok, de mindemellett megemlíteném azt is, hogy volt számos olyan ellenzéki módosító javaslat, amellyel több frakciótársammal egyetemben érzelmileg azonosulni tudtam, és gondolok itt elsősorban a külhoni magyarságot és a nemzeti összetartozást támogatásnöveléssel elősegítő javaslatokra, akár jogsegélyszolgálatról van szó, akár pedig különböző kulturális egyesületekről.

Fontos azonban leszögezni, hogy a költségvetés tervezetében szereplő intézmények 2010-től élnek és működnek. Természetesen a hozzárendelt forrásokat mindig lehetne évről évre növelni, sőt azt gondolom, majd kell is növelnünk, azonban tudjuk, hogy ehhez gazdasági növekedésre is szükség van. Ennek érdekében fogadhatjuk el a jövő évi költségvetést, különösen a munkahelyteremtés és -megtartás mint prioritási irány fenntartásával.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 46 2012.10.03. 7:39  3-113

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság tagjaként kötelességemnek érzem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat általános vitájában a polgári jogi kódex tervezett Második könyvéről szóljak, amely Az ember mint jogalany címet viseli. A címből is következően ebben a könyvben az ember szerepel a középpontban, és nem keverednek a jogi személyekre vonatkozó szabályok, a gazdasági társaságokkal kapcsolatos rendelkezések.

(11.50)

A Második könyvből külön kiemelném a Harmadik részt, amely a személyiségi jogokkal foglalkozik. A törvényjavaslat a hatályos szabályozástól eltérően a személyhez fűződő jogok helyett a kifejezőbb személyiségi jogok elnevezést alkalmazza. A személyhez fűződő jogok alapvetően az emberhez mint természetes személyhez tartoznak. Megjegyezném azonban, hogy az ellenkező véleményekkel ellentétben a javaslat a jogi személyek védelmi igényeinek a hatályos jog által fenntartva tesz eleget, a Harmadik könyvben egy utaló szabállyal rendelkezik a jogi személyek személyhez fűződő jogairól, illetve azok védelméről. Az új polgári törvénykönyv tervezete a személyiségi jogok védelmét egyrészről generálklauzula útján biztosítja, mégpedig a következőképpen: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja. Az emberi méltóságot, az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak."

Kedves Képviselőtársaim! Az idézett szakaszból kiemelném most itt az emberi méltóságot mint anyajogot. Alaptörvényünk II. cikke a következőt határozza meg ezen anyajoggal kapcsolatban: "Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg." Míg a Nemzeti hitvallásban rögzítésre került: "Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság." Ezen alaptörvényi rendelkezések mind tételesen, mind szellemiségében áthatják az előttünk fekvő törvényjavaslat egészét, a személyiségi jogokra vonatkozó részt pedig különösen.

Fontos megjegyezni, hogy a generálklauzula alapján bármely személyiségi jog, így a nem nevesítettek is védelmet nyernek, hozzátéve, hogy a polgári jogi személyiségvédelem köre nem azonos az alapjogok katalógusával. A törvényjavaslat azonban el kívánja kerülni, hogy az alkotmányos szabadságjogok, a nemzetközi egyezményekbe foglalt emberi jogok közül azokat is magánjogi kódex tartalmazza, amelyek érvényesülését az államnak inkább közjogi eszközökkel szükséges biztosítania. A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a) az élet, a testi épség és az egészség megsértése, b) a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése, c) a személy hátrányos megkülönböztetése, d) a becsület és a jó hírnév megsértése, e) a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése f) a névviseléshez való jog megsértése és g) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése. A szakasz elején található "különösen" szó nyomatékosítja a felsorolás példálózó jellegét.

A személyiségi jogok közül kiemelném az itt felsoroltakon túl az immáron nevesített kegyeleti jogot. A polgári jogi tervezett szabályozás, amely a kegyeleti jogot a hozzátartozók személyiségi jogaként rendeli védeni, látszólag ellentétben áll azzal, hogy a kegyeleti jog alkotmányjogi értelemben az elhunyt általános személyiségi jogának megjelenése. Az elhunyt személy már nem lehet képes jogai védelmére, így a jog a hozzátartozók által a halottról őrzött és védett személyiségkép megsértését mint a hozzátartozó személyiségi jogát védi. A kegyeleti jog mint a hozzátartozók személyiségi joga ezáltal a törvényi szabályozás szintjén csupán visszatükrözi az alaptörvény szintjén biztosított általános személyiségi jog post mortem érvényesülését.

A minden embert megillető emberi méltósághoz való jogból levezethető kegyeleti jog a meghalt személy emlékének, jó hírnevének megsértése esetén a hozzátartozóknak, illetve annak a személynek a jogát jelenti, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. A rendelkezés a meghalt személy emlékének megőrzését, a jó hírnevének, becsületének, emberi méltóságának, magántitkainak és személyes adatainak, továbbá valós gondolatainak védelmét szolgálja leginkább, amelyre a XXI. század megújuló Magyarországán az ősök tiszteletben tartására, úgy gondolom, igencsak nagy szükség van.

A Második könyv a személyiségi jogi részen túl tartalmazza a cselekvőképességre vonatkozó szabályokat, amelyek újításai a kor követelményének megfelelnek, és az alaptörvénnyel az összhangjuk szinte teljes egészében biztosított. Ezért kérem képviselőtársaimat a törvényjavaslat elfogadására.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 120 2012.10.03. 2:29  113-135

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság megtárgyalta a T/7757. számon benyújtott, az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot, és 12 igen, 3 nem és nulla tartózkodás arányában általános vitára alkalmasnak találta.

Elöljáróban annyit szeretnék megemlíteni, hogy az ellenzéki pártok közül a Jobbik, ha nem is mindennel egyetértve, de a bizottsági ülésen támogatta a törvényjavaslatot, ellenben az MSZP és az LMP azonnal a törvényjavaslat visszavonását kérte, amit, mivel ellenzéki képviselők, még el is fogadhatunk tőlük, de a felsorolt indokok némelyike érthetetlen volt számomra, sőt olykor-olykor az az érzésem támadt, hogy talán nem is a Magyar Országgyűlés bizottsági ülésén veszek részt, hanem az MSZP-s felszólaláskor egy bírósági tárgyaláson vagyok, ahol védőbeszéd hangzik el a kommunista diktatúra azon személyei mellett, akik ártottak a magyar nemzetnek, és természetesen emberek százait vagy megölték, vagy pedig megalázták. De szintén ugyanez volt az érzésem, hogy nem a Magyar Országgyűlés bizottsági ülésén veszek részt, amikor az LMP-s hozzászólás elhangzott, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy támogatják-e ezt a törvényjavaslatot vagy nem; sokszor elhangzott Strasbourg és Brüsszel neve.

Én azt gondolom, hogy itt a magyar parlamentben lévő képviselőknek el kellene dönteniük azt, hogy a magyar emberek érdekeit és a magyar nemzet érdekeit tartják-e szem előtt, vagy pedig mást.

Tisztelt Országgyűlés! Hogy miért fontos és halaszthatatlan e törvény elfogadása, azt a Fidesz vezérszónokaként kívánom majd részletekben is elmondani.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 126 2012.10.03. 13:20  113-135

DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban engedjék meg a tisztelt képviselőtársaim, hogy először is Nemzeti hitvallásunkból idézzek, vagyis Magyarország Alaptörvényéből idézzek, amit az Országgyűlés 2011. április 18-ai ülésnapján fogadott el. Szabó Timea képviselő asszonynak idézem az alkotmányt: "Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.

Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.

Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.

Valljuk, hogy a XX. század erkölcsi megrendüléséhez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra."

Kedves Képviselőtársaim! Én hiszek abban, hogy ennek a lelki és szellemi megújulásnak a következő lépése az is, hogy a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt meghozott döntéseket a parlament most felülvizsgálja és eltörli. Konkrétan most az elnevezésekről van szó, arról, hogy utcákat, közterületeket, intézményeket ne lehessen elnevezni, vagy ha már elnevezték őket, akkor névváltoztatással módosítani lehessen azokat. A Kun Bélákat, Szamuely Tiborokat, Münnich Ferenceket és Ságvári Endréket éppen úgy meg kell változtatni, mint az Engels, Tanácsköztársaság, November 7., Felszabadulás vagy Munkásőr utcaneveket, legyen az Budapesten, Tószegen vagy Barcson.

Ezzel természetesen nem magát az utcát elnevező személy vagy esemény létét tagadjuk, sőt igen, ők léteztek, de sajnos a tetteik is. Tagadjuk viszont azt, hogy ezek a személyek és ezek az események erkölcsi példaként álljanak a következő nemzedékek számára, vagy hogy konkrét legyek: ha a kislányom vagy az unokám megkérdezi, apa, nagyapa, ki az a Szamuely Tibor, akiről ezt az utcát nevezzük, mondjam neki nyugodtan azt, hogy ki volt? Amikor legszívesebben még a televíziót is kikapcsolnám előtte, ami olyan tárgyú filmeket vetít, mint amit Szamuelyék elkövettek?

Az utánunk jövő nemzedékek előtt, a gyermekek és unokák jövendő nemzedéke előtt mindannyian, akik itt vagyunk a parlamentben, felelősek vagyunk azért, hogy kiket állítunk eléjük példaképnek. Tisztelt Országgyűlés! Lehet-e példa az a Kun Béla, akitől a Rákosi Mátyás részvételével felálló Tanácsköztársaság rémuralmának 133 napja alatt tapasztalhatta meg először Magyarország, hogy milyen is a hétköznapok szocialista elnyomása, a vörösterror? Vagy lehet-e példa az a Szamuely Tibor, akinek keretlegényei a proletárdiktatúra példátlan pusztítását és fájdalmát okozták 1919 Magyarországán?

(15.20)

Ma halálvonatnak nevezzük azt a szerelvényt, amely körbejárta az országot, és Szamuely embereit szállítva megállt Szolnokon, ahol 30 főt, Kalocsán 20 főt, Dunapatajon 51 főt és több mint húsz községben és városban a diktatúra hivatalos gyilkosa tömegestül ölette a magyar lakosságot. És volt, ahol nyakig földbe ásott parasztok fejét kaszával üttette le.

Pár hónap alatt a Tanácsköztársaság projekt ugyan megbukott, ám 1945-ben a kommunisták immáron külső fegyveres segítséggel, de visszatértek, és hosszú évtizedek során kiteljesítették mindazt a rombolást, amelyet elődeik elkezdtek. Vagyis valóra válhatott Kun Bélának azon jövendölése, amelyet így fogalmazott meg, hogy "Nemsokára vissza fogunk térni! Csak egyelőre odázzuk el a kommunista világuralmat - mert a proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!" Igen, visszatértek, és ennek emlékét sajnos még ma is utcanevek őrzik: Néphadsereg, Felszabadulás, Munkásőr utcák.

Nem is értem azt sem, hogy az a Ságvári Endre, akivel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem volt jogos önvédelmi helyzetben, miként azt az 1959-bes ítélet állította, a népbíróság akkor úgy vélekedett: a kommunista vezető az ellenállási mozgalomban vett részt, emiatt jogosan használta fegyverét a rendfenntartókkal szemben, azok tehát törvénytelenül léptek fel. De mindez, ahogyan kiderült, fordítva igaz. Az indoklás szerint jogtalan lövöldözésével Ságvári maga idézte elő azt a tragikus helyzetet, amelynek a végén ő maga is áldozata lett.

Kérdezem, hogy viselheti-e egy olyan személynek a nevét egy utca, egy intézmény vagy bármi, akinek a megítélésében a Legfelsőbb Bíróság elmarasztalólag dönt, vagy legalábbis kétségek merülnek fel a személye iránt. Kell nekünk ilyen utca, vagy lehet nekünk ilyen utcánk? Tudom, persze ma is vannak, akik védik még ezeket a személyeket és eseményeket. Nem is tehetnek másként, hiszen évtizedekig védték, és most csak nem fogják beismerni azt, hogy rossz oldalon álltak ebből a szempontból is.

Tisztelt Országgyűlés! Talán sokan ismerik annak a katonának, Hiroo Onodának a történetét, akit a második világháború kitörésekor behívtak a japán császári hadseregbe. Ő a második világháború vége után mintegy harminc évig, egészen 1974-ig kitartott maroknyi csapatával a Fülöp-szigeteken abban a tudatban, hogy még tart a világháború. Puskájával állítólag több mint ötven békés embert vadászott le ez idő alatt, és csak akkor adta fel a további küzdelmet, harcot, amikor az utolsó társát is megölték egy küzdelemben. 1974-ben tért vissza szülőhazájába, ahol kitörő lelkesedéssel fogadták.

Sajnos vannak még közöttünk, akik a Tanácsköztársaság harcát viszik most is tovább, azoknak a szellemében, akiket pártolnak. Nem akarok most párhuzamot vonni sem Onoda és a baltás gyilkosként elhíresült, hazájában azóta nemzeti hőssé tett azeri mészároson, de bocsánatot kérek, mi a különbség a kaszával lefejeztető Szamuely és az említettek között?

Az pedig számomra végképp döbbenetes és elfogadhatatlan, hogy az említett példák mellett egyesek itt a parlamentben is Wass Albertre hivatkoznak. Az érthető, hogy a románok mint magyarra nem tekintenek rá jó szemmel, ez benne van a történelmükben, de úgy gondolom, ez valahogyan kezelhető; de hogy a magyar parlament tagjaként valaki a Kun Béla utcanevet úgy védje, hogy Wass Albertről is neveztek el utcát, azt gondolom, hogy ez több mint kínos.

Van egy vicc, amit hallottam, és elnézést kérek érte. Az a kérdés a viccben, hogy mi a közös Vágó István és Petőfi Sándor között. Az, hogy mindkettőről hidat neveztek el. Magyarországon még van Munkásőr utca, és véleményem szerint sajnos ez a vicc. És ez ma még, elmondhatjuk, hogy a jelen is.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy méltatlan Magyarország demokratikus államberendezkedéséhez és méltatlan a magyar nemzet önbecsüléséhez, és nem utolsósorban méltatlan 1956 szelleméhez is, hogy a mai napig még Lenin, Munkásőr vagy éppen Vörös hadsereg utca található hazánkban a rendszerváltást követően 22 évvel.

A törvényjavaslat elnevezése és tartalma valóban a XX. századi önkényuralmi rendszerhez köthető elnevezésekről szól, függetlenül annak színezetétől. Tehát legyen szó fasiszta, nyilas, kommunista rendszerhez köthető elnevezésről, azokat határozottan és egységesen tiltani kell. Attól a ténytől azonban nem tudjuk függetleníteni magunkat, hogy a rendszerváltást megelőzően több mint negyven évig volt diktatúra, így tehát az országban a szocializmusban erőszakkal ránk kényszerített nevek maradtak fenn, és így elsősorban ezekről kell most beszélnünk, és ezeket kell megszüntetni.

Bizonyára voltak olyan települések, ahol ezeket már megtették, de vannak még ma is olyan települések, ahol nem történtek meg az utcanévváltozások. Voltak olyan települések, tudom, ahol legfőbb érvként az merült fel, hogy okmányokat kell cserélni a lakosságnak, és ez pénzbe kerül. Úgyhogy örülök a törvényjavaslat azon részének, amely kimondja, hogy a hatósági eljárások illetékmentesek.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát ezt az áldatlan állapotot kívánja rendezni, melyhez minden demokratikusan gondolkodó képviselőtársam támogatását kérem, akár javító szándékú módosító javaslatok megtestesülésében, de mindenképpen a törvényjavaslat elfogadásával a lelki és szellemi megújulás reményében. Különösen úgy, hogy itt van előttünk október 6-a, nemzeti gyásznapunk, remélem, hogy meg tudja hozni a parlament azt a döntést, hogy aki ölt, akik öltek, azok ne legyenek példaképek, és azokról ne nevezzünk el semmit.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 116 2012.11.13. 2:18  23-149

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Szakszervezet! Nekünk, magyaroknak talán a legnagyobb hibánk az, hogy gyorsan felejtünk. Ezt mondotta évekkel ezelőtt egy holland lelkészismerősöm, és azt mondta, hogy Hollandiában még ma is emlékeznek a gályarabságra, pedig már több száz éve történt, de mégis azért emlékeznek rá, nehogy megtörténjen újra.

Kedves Képviselőtársaim! Ez a felejtés vagy amnézia az MSZP képviselőire jellemző és Tukacs képviselő úrra is, hiszen nagyon hamar elfelejtették azt, hogy 2002 és 2010 között ők kormányoztak, és elfelejtették azt is, hogy mit tettek ez alatt a 8 év alatt azon kívül, hogy az országot eladósították, csődbe vitték, a magyar oktatás rendszerét leamortizálták, a pedagógusokat ellehetetlenítették, a szabadossággal, a liberális gondolkodással pedig a gyermekeinkkel elhitették, hogy nekik nem kötelességeik vannak, hanem jogaik. És talán ez a legnagyobb bűn, ha lehet ezt mondani, hiszen sok-sok év kell ahhoz, hogy a rend visszaálljon, és tudjuk, hogy a rossz rövid időn belül futótűzként terjed, de ahhoz, hogy jóvá legyen, valóban idő kell. Önök szeretnék elfelejteni, hogy kormányzásuk ideje alatt évről évre csökkentették az oktatási állami normatívákat, így hozva lehetetlen helyzetbe a felelősen gazdálkodó és gondolkodó önkormányzatokat is.

Végezetül pedig hadd mondjam el azt, hogy a tegnapi napon kaptam a bizottsági ülésen egy borítékot, amelyben egy pedagógus-szakszervezet levele és egy tükör volt. Természetesen ennek a szimbolikus üzenetét vettem, ott hagytam a teremben, és remélem, a mai bizottsági ülésen sikerül majd átadnom az MSZP képviselőjének, (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) azért, hogy ne felejtsenek, nézzenek a tükörbe, tartsanak önvizsgálatot, ahogyan a miniszterelnökünk az államadósság vitájában ajánlotta önöknek. Bízom benne, hogy az önvizsgálat eredményes lesz.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 32 2013.02.19. 4:40  19-55

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása címen T/9929. számon benyújtott javaslatot megtárgyalta, és azt egyhangúlag - hangsúlyozom: egyhangúlag - általános vitára alkalmasnak tartotta.

Engedjék meg nekem, hogy a bizottság előadójaként néhány alapjogi kérdésre hívjam fel a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Először is a vallásügyekkel foglalkozó bizottság tagjaként meg kell jegyeznem, hogy a most benyújtott alaptörvény-módosítás az egyházakra vonatkozó szabályozást megnyugtatóan rendezi. Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy a vallási tevékenységet végző szervezetek is az alaptörvény alanyai, akik az egyházak mellett szintén autonómiát élveznek, ezzel is biztosítva a vallásszabadság közösségi szintű gyakorlását.

A törvényalkotó eredeti céljának megfelelően immáron alaptörvényi szinten rögzítésre került, hogy egy közösség egyházkénti elismerésének feltétele a tartós működés és a társadalmi támogatottság, mely kiindulópontként kell hogy szolgáljon az Országgyűlés számára a vallási tevékenységet végző közösségek megítélésénél. További nagyon fontos változásként értékelem a vallási közösségek alapjogi védelmének kinyilvánítását is.

Az alaptörvény IX. cikkének kiegészítése kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére, továbbá közösségek megsértésére sem, így természetesen a vallási szervezetek méltóságát sem érheti következmények nélküli sérelem. Hozzátéve, hogy a későbbiekben a közösség tagjai bíróság előtt kérhetik az ügy reparációját, és élhetnek jogos igényeikkel.

Tisztelt Országgyűlés! Az emberi méltóság kérdését alapjaiban érinti a hajléktalanokra vonatkozó alaptörvény-módosítás. Meggyőződésem ugyanis, hogy az emberi méltósággal teljesen összeegyeztethetetlen a higiéniai alapkövetelményeket nélkülöző, aluljárói és különböző közterületeken való lét. Arról nem is beszélve, hogyha ez az életforma az élethez való jogot veszélyezteti. Éppen ezért a XXII. cikk azon rendelkezését, hogy Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa, az emberhez méltó lakhatás feltételeinek megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi, hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani, ezt létfontosságúnak tartom.

Az Alkotmánybíróság hatásköreinek növelése, a tudományos és művészeti szabadság védelme az alapjogok még szélesebb körű kiteljesedését szolgálják.

Végezetül pedig engedjék meg, hadd üdvözöljem, hogy 23 esztendővel a rendszerváltás után hazánkban a XX. század legnagyobb és leghosszabb ideig tartó, emberijog-sértéseket elkövető kommunista diktatúra bűnösségét alkotmányozó hatalomként van lehetőségünk végre rögzíteni, immáron végérvényesen és megmásíthatatlanul.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 26 2013.04.09. 4:30  19-35

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/10592. számon benyújtott, az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi szankcionálásáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 14 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban két dologra szeretném a tisztelt képviselőtársiam figyelmét felhívni. Egyrészről arra, hogy az Alkotmánybíróság a 4/2013-as határozatában korábbi álláspontját bírálta felül akkor, amikor a Btk. önkényuralmi jelképek használatát tiltó rendelkezését megsemmisítette. Ennek magyarázata az a strasbourgi emberi jogi bírósági ítélet, amely Magyarországot elmarasztalta akkor, amikor állampolgárát vörös csillag viseléséért a bíróság megrovásban részesítette.

Az, hogy az Alkotmánybíróság a bírói jogalkalmazás kuszaságát ez ügyben a törvényhozás terhére rótta, számomra nem elfogadható. Ugyanakkor a határozat megjegyzi, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának legitim célja: a diktatórikus rendszerekkel való azonosulást kifejező nézetek nyilvános megfogalmazását, terjesztését vagy hasonló célzatos magatartásokat büntetendővé nyilvánítsa. Mégpedig azért, mert a XX. század szélsőséges politikai diktatúráihoz kötődő szimbólumaival összefüggő magatartások egyrészt érzékenyen érinthetik, illetve - ahogy már elhangzott - sérthetik az emberi méltóságot, másrészt pedig ellentétesek az alaptörvényből levezethető alkotmányos értékrenddel.

Másrészről, de az elhangzottakkal összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy az alaptörvény negyedik módosításának eredményeként a közelmúltban rögzítettük a kommunista bűnök deklarálásán és elévülhetetlenségén túl, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek a törvényben meghatározottak szerint jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen emberi méltóságuk megsértése miatt az igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.

Kedves Képviselőtársaim! A helyzet tehát teljesen egyértelmű: a magyar társadalom nem kér az effajta véleménynyilvánításból. És számunkra a vörös csillag jelképe negyven esztendő kommunista diktatúra után egészen mást jelent, mint ahogyan azt sokan Strasbourgban gondolják. A mi céljaink határozottak, változatlanok, mégpedig az, hogy a jövőben se lehessen viselni sem a vörös csillagot, sem pedig a horogkeresztet. Ehhez nyújt véleményem szerint megfelelő eszközt az előttünk fekvő törvényjavaslat, és ezért kérem képviselőtársaimat arra, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassák.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 96 2013.04.29. 2:10  95-102

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Kazincbarcika városban a távhőszolgáltatáshoz és melegvíz-ellátáshoz szükséges hőtermelő cég, a Kazinc-Therm április 20-ai kezdőnappal korlátozta a lakások melegvíz-ellátását. Az okokról ellentmondásos hírek kerültek napvilágra. A Kazinc-Therm közleménye szerint a korlátozásra azért került sor, mert a Timpanon Kft., amely 100 százalékban önkormányzati tulajdonú cég, az átvett hőenergia árát késedelmesen fizeti, és közel 600 millió forintos adósságot halmozott fel a Kazinc-Therm Kft.-vel szemben.

A város polgármestere, e tényt nem említve, a következőt nyilatkozta: A Kazinc-Therm Kft. veszteségesen működik, miután a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által megállapított, kötelezően alkalmazandó termelői távhőár álláspontjuk szerint nem nyújt fedezetet a hőtermelés indokolt költségeire. A média egy része, felkapva a polgármester tájékoztatóját, továbbragozta a történetet: a melegvíz-szolgáltatás korlátozását már úgy mutatták be, mint az átgondolatlan rezsicsökkentés első áldozatát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem öntől: valóban a kötelezően alkalmazandó termelői távhőár vezetett oda Kazincbarcikán, hogy a hőtermelő Kazinc-Therm a szolgáltatás korlátozására kényszerüljön? Valóban félni kell a magyar családoknak a rezsicsökkentéstől, mint azt néhány médium elrettentő hírként sugalmazza, felhasználva példaként a kazincbarcikai melegvíz-szolgáltatás korlátozását? Kérdezem végül: felelős városvezetési döntés-e az, hogy az önkormányzat tulajdonában álló cég régebbi, tetemes tartozása miatt elrendelt korlátozást valótlan hírek generálására használja föl bárki, esetünkben az adott város polgármestere?

Várom válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 100 2013.04.29. 1:00  95-102

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Fontos az igazság tisztázása, és azt gondolom, hogy ismerjük valamennyien a szocialista városvezetést, amikor is választási kampány előtt közel 20 százalékos csökkentés, önkormányzati választások után 30 százalékos emelés. Ez az ő gondolkodásmódjuk.

Véleményem szerint arcátlan dolog, hogy a mintegy 8200 családot érintő melegvíz-elzárás olyan családokat is érintett, akik önhibájukon kívül lettek ennek a döntésnek a szenvedő alanyai, hiszen ők rendszeresen fizették az energiaárakat. Éppen ezért Kazincbarcika város vezetésének, amiért politikai célokra, politikai tőke kovácsolására akarta felhasználni a kazincbarcikai emberek nyomorúságát, ezért véleményem szerint minimum egy bocsánatkérést meg kell ejtenie.

Köszönöm szépen válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Józsa István közbeszól.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
273 32 2013.04.30. 8:11  23-41

DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvények módosításának alapvetően két indoka van. Egyrészt a 6/2013. alkotmánybírósági határozat, amely a sarkalatos törvény egyes rendelkezéseit megsemmisítette, másrészt pedig az alaptörvény negyedik módosítása. Természetesen szerencsésebb helyzetben lennénk, ha az Alkotmánybíróság megvárta volna az alaptörvény módosításának kihirdetését, így ugyanis ránk, törvényhozókra hárul az a feladat, hogy az alkotmánybírósági határozatot az alaptörvény vallási közösségekre vonatkozó, immáron módosított részével együtt értékeljük. Legjobb reményeim szerint azonban eleget tudunk majd tenni ennek a kihívásnak.

Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény VII. cikke kimondja: az Országgyűlés sarkalatos törvényben egyházként ismerhet el egyes vallási tevékenységet végző szervezeteket, amelyekkel az állam a közösségi célok érdekében együttműködik. Az egyházak elismerésére vonatkozó sarkalatos törvényi rendelkezésekkel szemben alkotmányjogi panasznak van helye. Az állam és az egyházak, illetve a vallási tevékenységet végző más szervezetek különváltan működnek. Az egyházak és a vallási tevékenységet végző más szervezetek önállóak. Az egyházakra vonatkozó részletes szabályozásokat sarkalatos törvény határozza meg. A vallási tevékenységet végző szervezetek egyházként való elismerésének feltételeként sarkalatos törvény huzamosabb idejű működést, társadalmi támogatottságot és a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságot írhat elő.

Úgy gondolom, hogy különböző jogi aktusok ugyan történtek az elmúlt másfél évben, de a céljaink nagy részben változatlanok az egyházakkal kapcsolatos szabályozást illetően. Ahogyan az eredeti törvényjavaslat vitájában is elmondtam, a 2010-et megelőző 20 év rossz tapasztalataiból okulva és figyelembe véve az egyházi kérdésekben született alkotmánybírósági határozatokat, ugyanakkor tiszteletben tartva az alapvető emberi jogokat, kell jogszabályt alkotni. Úgy vélem, ezen szempontokat igenis figyelembe vettük, különös tekintettel azon alkotmánybírósági határozati megfogalmazásra, hogy az egyház elválasztása az államtól nem jelenti azt, hogy a vallás és az egyház sajátosságait az államnak figyelmen kívül kell hagynia.

Talán az említett, rendszerváltás utáni 20 év rossz tapasztalatai okán gondoltuk úgy, hogy a legfőbb hangsúlyt a visszaélések kiszűrésére kell fordítanunk, ezért egy olyan szabályozást fogadtunk el, ahol az egyházi elismeréshez az Országgyűlés kétharmadának szavazata szükséges. Fel kell azonban ismernünk, hogy túl nagy szakadék tátong egy egyszerű egyesületi működés és egy Országgyűlés által elismert egyház között abban az esetben, ha az egyesületek valódi vallási tevékenységet végeznek. Itt emlékeztetnék arra, hogy a hatályos egyházügy törvény, elődjével ellentétben, meghatározza, hogy mi tekinthető vallási tevékenységnek, amit egyértelműen a jogszabály javára írnék.

Visszatérve a jelen javaslathoz, amely egységesen beszél vallási közösségekről, egyértelműen létrehozza azt a kétszintű modellt, ahol bevett egyházakról és vallási tevékenységet végző szervezetekről beszélhetünk. Lehetővé kívánjuk ugyanis tenni, hogy, hangsúlyozom, akik valódi vallási tevékenységet végeznek, külön szabályozás vonatkozzon rájuk, példának okáért az egyház név viselésének joga. Mindez persze csak pontosan meghatározott feltételek mellett képzelhető el.

(10.40)

Ahogy tehát említettem, a célunk továbbra is változatlan: a joggal való visszaélők kiszűrése és természetesen az egyházakkal történő együttműködés. Éppen ezért az alaptörvénnyel összhangban a bevett egyházként történő elismeréshez új feltételként jelenik meg a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasság. A nemzetnek és jelen esetben az államnak alapvető érdeke - különösen úgy, hogy sokat beszélünk Magyarország megújulásáról -, hogy együttműködjön az egyházakkal, legyen szó oktatásról vagy éppen szociális intézmények működéséről, ám erre nem mindenki képes a magukat egyháznak vallók közül, és ezért ennek a kérdésnek az eldöntése mérlegelési lehetőséget igényel. Vannak azonban olyan objektív elemek, amikor a bevett egyházi elismerés feltételrendszeréről beszélünk, amelyek nem képezhetik vita tárgyát; e ténykérdésekben közigazgatási eljárás keretében kell dönteni a jövőben, természetesen biztosítva a megfelelő jogi garanciákat, beleértve a jogorvoslathoz való jogot is.

Összességében úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatról elmondható, hogy komplex módon szabályozza a vallási közösségek életét, és mindezt úgy teszi, hogy e közösségek hitéleti tevékenységét és autonómiáját maximálisan tiszteletben tartja, ezzel is biztosítva a vallásszabadság jogának lehető legszélesebb körű érvényesülését mind egyéni, mind pedig közösségi szinten, és mindezt úgy teszi, hogy eleget tesz az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott elvárásoknak, és figyelembe veszi az alaptörvény negyedik módosítását.

Ezért tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
296 36 2013.07.05. 1:22  35-48

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2013. június 26-ai ülésnapján elfogadott egyes törvényeknek az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvénnyel kapcsolatos T/10593/28. számon benyújtott köztársasági elnöki átiratot megtárgyalta, és azt egyhangúlag elfogadta.

Tájékoztatom továbbá a tisztelt Házat, hogy a kormány által T/10593/30. számon benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslatot, amely a köztársasági elnök úr által kifogásolt részt reparálja, szintén egyhangúlag támogatta a bizottság.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
296 50 2013.07.05. 1:15  49-61

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2013. június 26-i ülésnapján elfogadott, a vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvénnyel kapcsolatos, T/10750/40. számon benyújtott köztársasági elnöki átiratot megtárgyalta, és azt egyhangúlag elfogadta.

Továbbá tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a kormány által T/10750/41. számon benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslatot, amely a köztársasági elnök úr által kifogásolt koherenciazavart küszöböli ki, a bizottság szintén egyhangúlag támogatta. Kérem az önök támogatását is mindehhez.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 255 2013.09.09. 3:33  236-292

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az emberi jogi, civil- és vallásügyi bizottság a T/12015. számon benyújtott, Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítását megtárgyalta, és azt 14 igen, 3 nem mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Az előttünk fekvő alaptörvény-módosítás rendelkezései közül a bizottság hatáskörébe elsősorban a vallási közösségekre vonatkozó szabályozás tartozik. Úgy vélem, hogy két dolgot érdemes ezzel kapcsolatban leszögezni. Egyrészt ami alapjogi szempontból a legfontosabb, hogy Magyarországon a vallásszabadság joga mind egyéni, mind közösségi szinten a lehető legteljesebben biztosított és érvényesül. Sőt, a módosítás egyértelművé teszi, hogy az Országgyűlés döntése nem a vallási közösségek teológiai értelemben vett egyházi önmeghatározását érinti, nem az egyházként való működés lehetőségének megadására vagy elutasítására irányul, hanem annak szabad mérlegelésére és eldöntésére, hogy a közösségi célok érdekében az állam melyik vallási közösséggel kíván együttműködni.

A másik nagyon fontos része a vallási közösségeket érintő folyamatnak, hogy továbbra se lehessen haszonszerzési céllal úgynevezett bizniszegyházként működni a jövőben. Pontosan az elmúlt egy vagy másfél év történései mutatják, hogy annak a közel négyszáz, magát egyháznak nevező szervezetnek körülbelül negyede az, tehát körülbelül száz, amely tényleges vallási tevékenységet folytatott és folytat a mai napig. Természetesen itt meg kell jegyezni és meg is jegyzem, hogy a bevett egyháznak nem minősülő vallási közösségekről sem szabad elfeledkeznünk.

A politikai hirdetések közzétételére vonatkozó alaptörvényi szabályozás kapcsán pedig felhívnám a figyelmet, hogy az egyenlő feltételek biztosításával és az ellenérték-nélküliség kikötésével valóban mindenki egyenlő eséllyel vághat neki a kampánynak, a választásnak, függetlenül az adott szervezet anyagi lehetőségeitől, amely rendelkezést igencsak előremutatónak értékelhetünk.

Végezetül, reményeim szerint az alaptörvény ötödik módosítása a legérzékenyebb és az alapjogok érvényesülése tekintetében arra legfogékonyabb szerveket és szervezeteket is meggyőzi, és nyugvópontra jutnak reménységem szerint a feleslegesen gerjesztett viták.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
316 148 2013.10.25. 8:29  1-222

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg a kedves képviselőtársaim, hogy a Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában emlékeztessem önöket az alaptörvény vallási közösségre vonatkozó szakaszaira.

Az alaptörvény VII. cikkét idézem, amely kimondja: "Az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek. Az együttműködésről a vallási közösség kérelme alapján az Országgyűlés dönt. Az együttműködésben részt vevő vallási közösségek bevett egyházként működnek. A bevett egyházaknak a közösségi célok elérését szolgáló feladatokban való részvételükre tekintettel, az állam sajátos jogosultságokat biztosít." Eddig az idézet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2010-es kormányváltás után a paradigmaváltás volt a cél az egyház és az állam kapcsolatrendszerében. Örömmel mondhatjuk - és én különösen is örülök neki -, hogy mára már kialakult a bizalmi viszony az állam és az egyház között, sőt megteremtődött a normális párbeszéd a felek között. Nem mindegy azonban, hogy ez az együttműködés milyen formában valósul meg. Az egyházak társadalmi szerepe, társadalmi tevékenysége, hasznossága, nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte felbecsülhetetlen a társadalom életében.

(13.20)

Az oktatás, az egészségügy, különböző szociális feladatok ellátása mind-mind olyan terület, ahol egyházi segítség nélkül lényegesen szegényebb szolgáltatásokkal találkoznánk, akár azok minőségéről szólunk, akár pedig a plusz lelki többletről vagy a lelki töltetről, amit azok az emberek tapasztaltak meg, akik bármilyen formában is, de kapcsolatba kerültek vagy kerülnek az egyházakkal.

Ahhoz pedig, hogy az egyházak a fő feladatukat ellássák, és aktív hitéleti tevékenységet folytathassanak, az állam segítsége nélkülözhetetlen. Az elmondottakat figyelembe véve meg kell jegyeznem, hogy a 2014. évi költségvetésben nincs olyan terület, amely kisebb összegből gazdálkodhatna jövőre, mint idén, és különös öröm számomra, hogy ez így van az egyházi finanszírozás területén is.

Az állami általános iskolákban bevezetett hit- és erkölcstanoktatás mellett az eddigi fakultatív hittanoktatás támogatási összegének megőrzésével az állam támogatja az egyházak közösségteremtő tevékenységét. Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvénnyel is összhangban nyújtott támogatások hozzájárulnak az egyházi jogi személyek és vallási közösségek hitéleti, közösségépítő és értékmegőrző tevékenységéhez, és ami nagyon fontos, sőt úgy gondolom, kiemelt jelentősége van: elősegítik a kistelepüléseken működő egyházak népességmegtartó munkáját.

Ehhez a munkához járul hozzá a külhoni magyarság szülőföldön való megmaradását elősegítő és az ottani szórványban nemzetmegtartó tevékenységet kifejtő egyházi személyek támogatásának körét szélesítendő törvényjavaslat, amely megemeli vagy megemelni javasolja az előirányzat összegét a 2013. évhez képest 50 millió forinttal, így pedig már a 2014. évi tervezett előirányzat 210 millió forint támogatást tartalmaz.

A határon túli egyházi köznevelési intézmények fejlesztésének, támogatásának alapvető feladata, hogy a hosszú távú nemzetpolitikai stratégiai célok megvalósuljanak, amelyhez e forrásból megvalósuló tevékenységek egyik kiindulópontjaként szolgálhatnak a továbbiakban. Ezen belül az előirányzat fő célja a külhoni, egyházi fenntartású köznevelési intézmények felújítási költségeinek és beruházásainak támogatása.

Ezenkívül meg kell jegyeznem, hogy az előttünk fekvő költségvetés nagyon jelentős támogatást biztosít az épített örökség védelmére, valamint a feladatellátás feltételeinek javítását szolgáló beruházásokra. Szeretném még hangsúlyozni, hogy az egyházi közgyűjtemények támogatása a költségvetésben majdnem a négyszeresére emelkedik, hiszen a törvényjavaslatból a 2013. évi támogatáshoz képest ezt az összeget olvashatjuk ki. Mindezt indokolja, hogy nemzeti kulturális örökségünk nagy része egyházi közgyűjteményekben található, ezért fontos ezen kincsek méltó bemutatása a nyilvánosság számára. Ennek a feltételeit teremti meg a jelentős mértékben megnövekedett előirányzat.

Nem szabad elfeledkeznünk azonban azon vallási közösségekről sem, akik elsősorban a kis létszámuk folytán nem minősülnek bevett egyháznak, ezért őket nevezhetjük egyszerűen kisegyházaknak, természetesen ezzel nem lebecsülve az ő munkájukat és tevékenységüket. Éppen ezért nyújt kizárólag támogatást nekik a javaslat szerint újonnan létrehozandó 150 millió forintos előirányzat.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A 2014-es költségvetést is alapul véve úgy gondolom, úgy érzem, joggal reménykedhetünk, hogy a kormány egyházpolitikáját a következő évben is meghatározza az egyházakkal való folyamatos kapcsolattartás, az ágazat feladatainak koordinációja és nem utolsósorban a kistelepüléseken működő egyházak felvirágoztatása.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)