Készült: 2024.03.28.21:58:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

340. ülésnap (2014.02.04.), 274. felszólalás
Felszólaló Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:16


Felszólalások:  Előző  274  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Olyan témánál vagyunk, amellyel kapcsolatban mindenképpen le kell rögzítenünk, hogy az elvi kiindulások és a nemes célok, amelyeket megfogalmaztak képviselőtársaim kormánypárti oldalról, maximálisan támogathatók, figyelemmel arra, hogy egy olyan hivatásról van szó, amely egyébként a foglalkozásipresztízs-listán kiemelkedő helyet foglal el Magyarországon. Itt van előttem egy, az ELTE Társadalomtudományi Kar által készített felmérés, amely gyakorlatilag három vagy négy foglalkozást helyez el igazából a foglalkozási megbecsültségi lista ranglétráján előkelő helyen: tűzoltó, orvos, ápolónő és tanár.

Na most, gyakorlatilag ez tényleg így van, hiszen Kossuth Zsuzsától kezdve akár az egri nőkön keresztül számtalan olyan példát tudunk mondani előzményként, ami tényleg az önfeláldozó, példamutató munkáról és elhivatottságról árulkodik. Hozzáteszem, ugyanez 1956-ban is így volt, hiszen ott is számosan mentették a szabadságharcosokat, és estek is áldozatul például ilyen mentősként vagy orvosként hivatásuk közben.

Nyilván azért az előterjesztés összértékelése körében el kell mondani azt vagy fel kell vetni, hogy vajon ezen nemes célú emléknap vagy kiemelt nap napirendre vétele mellett milyen egyéb dolgok történtek az ápolók megbecsülése érdekében. Nyilván nem vagyok egészségpolitikus, tehát nem kívánok ebbe mélyen belemenni, de amit azért így egyelőre a rövid és alapos tájékozódás alapján tudtam elvégezni, az az, hogy a jelenlegi kimutatás szerint az ápolók havi bruttó átlagbére 134 700 forint, ami - hogy mondjam - még lehet akár jó is bizonyos szempontból, de finoman szólva nem jó, na, fogalmazzunk így.

Úgyhogy egy olyan hivatás betöltője, aki tényleg nagyon komoly, emberpróbáló körülmények között... - kórházi viszonylatokban tudjuk, hogy sajnos a kórházak sem túlzottan rózsás felszereltségűek. Mennyi kreativitás, türelem, kitartás, odafigyelés kell ahhoz, hogy nehéz helyzetben egy ápoló a munkáját derekas módon végezze, és hála istennek, sokan végzik, de nagyon sokan feladták már. Itt van előttem egy olyan kimutatás, amely arról szól röviden és velősen - egészségügyi migrációs adatokat elemez ez az írás, a vilaggazdasag.hu-n jelent meg -, hogy az elmúlt négy és fél évben körülbelül kétezer ápoló távozott az országból, ami sajnos sok, és az orvosok tekintetében majdnem ötezer orvosról van szó.

Nagyon jól tudom - még ha nem is ástam bele magamat részletességében -, hogy a kormány egészségpolitikája kapcsán van ez a bizonyos visszatelepítést segítő program, rezidensek itt maradását elősegítő program, tehát vannak kísérletek, vannak szándékok arra, hogy azért ez változzon. Azt is tudjuk, hogy a források szűkösek, azt is tudjuk, hogy államadósítás történt az elmúlt nyolc év szocialista országlásának időszaka alatt, és azt is tudjuk, hogy a semmiből úgymond nem lehet pénzt teremteni.

Viszont tényleg ilyenkor mindig el kell mondanunk azt, hogy azért mi már régóta mondunk egy másfajta lehetőséget a forrásteremtésre, mégpedig azt, hogy az államadósság-törlesztésnek ezt a fajta priorizálását gyakorlatilag meg kell szüntetni. Egyszerűen fenntarthatatlan most már lassan az ország, és aki tudja és tisztában van - mint ahogy az államtitkár úr is tisztában van vele - az egészségügyi viszonyokkal Magyarországon, annak tudnia kell, hogy egyszerűen, hogy mondjam, az utolsó fogaskerék-csikorgások pillanataiban vagyunk. Hála istennek, vannak még nagy számban fanatikus egészségügyi szakdolgozók, akik egyszerűen azt mondják, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor is maradok és csinálom, és még nem is tartok igényt, mondjuk, hálapénzre és egyebekre. Ilyenek is vannak nyilván, de tény és való, hogy orvosok és ápolók ezrei mentek külföldre.

Próbálok így tájékozódni nyilván a társadalmi érdekképviseletek terén. Most amire rábukkantam, az a Magyar Ápolási Egyesület egyik közleménye 2012-ből, Bugarszki Miklós elnök úr jegyzésében, amelyben az akkor tervezett egészségügyi illetményemelés kapcsán kritikákat fogalmaz meg. Arra kérem az államtitkár urat, nyugtasson meg minket, hogy azokat a kritikákat, amelyeket ő megfogalmazott, megfogadták. Itt tulajdonképpen arról szól a történet, hogy az egészségügyi szakdolgozók és orvosok részére tervezett illetményemelés mértéke jelentősen eltért egymástól, ő legalábbis így látta, és a valóságban attól tartott, hogy az egészségügyi szakdolgozók csupán a negyedét kapják meg az orvosok részére juttatott béremelésnek, és ez diszkriminatív, pályaelhagyást elősegít és a többi. Tehát nyugtasson meg esetleg minket, államtitkár úr, hogy ez nem így történt, és akkor már mindjárt jobb hangulatban tud az ember egy ilyen nemes kezdeményezés vitáján részt venni. Nyilván a céllal egyet lehet érteni, nyilván a Jobbik ezt támogatni fogja. Az erkölcsi megbecsülés egyébként nagyon fontos.

Hozzáteszem egyébként, a saját tapasztalataim szerint - éppen most, nemrégiben, a múlt héten jöttem haza Strasbourgból, az Európa Tanács parlamenti közgyűléséről Frankfurton keresztül. A frankfurti repülőjáraton gyakorlatilag 90 százalékban magyar munkavállalók jöttek haza hétvégére, péntek este volt. Sokukkal beszélgettem, és ilyen egybehangzó leszűrésként az jött ki nekem, hogy a legfontosabb szempont, amiért alapvetően egy magyar munkavállaló külföldre megy, nem elsősorban a munkabér, hanem a megbecsültség, az emberi méltóság tiszteletben tartása; ez majdnem hogy az első, a második nyilván a munkabér. Az ápolónő, a magyar ápolónő, aki mondjuk, Szentgotthárdon végzi munkáját, kap 136 ezer forintot, de ha átsétál, mondjuk, Kismartonba, és ott látja el a munkáját osztrák területen, akkor körülbelül négyszer annyi mértékben realizálhatja ezt a bevételt, és tulajdonképpen ugyanazt az életet éli, ugyanolyan mértékben szerzi be a kenyeret, a mindenfajta egyebet, nagyjából a fogyasztói kosár körülbelül megegyezik.

Tehát ezen változtatni kellene, nyilván tudjuk jól. Itt már nagyobb összefüggésekbe lépünk át, hiszen azt a fajta fizetési szakadékot kell rendszertanilag megszüntetni, ami egyszerűen a gyarmatosított Magyarország és az egész térség, úgymond a fejlett Nyugat-Európa között fennáll.

(18.40)

Tehát tudjuk jól, ezek ilyen nagyon jól hangzó szavak, de ha a szabadságharcról beszél a kormány, márpedig beszél gazdasági szabadságharcról, akkor legyen ez a fő cél, legyen ez a fő cél, és egyszerűen emlékszünk arra, hogy például a NATO működésében volt az úgynevezett üres székek időszaka évei, nem tudom, emlékeznek-e erre, Franciaország tette ezt, amikor a francia érdekeket oly mértékben sújtotta hátrányosan a NATO katonapolitikai irányzata, hogy ők a katonapolitikai együttműködésben nem maradtak benn, felálltak, üres székek voltak, Franciaország képviselői székei üresen maradtak hosszú éveken át, egészen addig, amíg addig nem nyomták a többieket, amíg vissza nem ültették őket az általuk már kikényszerített feltételek mellett.

Most azt mondom, hogy Magyarország képviselői részben ott ülnek az európai döntéshozatali fórumokban, ott ül mondjuk, Morvai Krisztina, aki nap mint nap elmondja, nap mint nap harcol azért, hogy felvilágosítsa vagy rádöbbentse az európai döntéshozókat, hogy tarthatatlan ez a gyarmatosítás, de bocsánatot kérek, ott ül több más magyar képviselő is, akik vagy hallgatnak, mint Deutsch Tamás, aki inkább twitterezget legfeljebb, mondjuk, és onnan üzen legfeljebb hazafelé, vagy pedig mondjuk, vannak olyan magyar képviselők, akik nem is nagyon vitatják már a rendszernek ezt az igazságtalan jellegét, vagy pedig vannak olyan képviselők, mint például Göncz Kinga, aki meg azután végképp kvázi isteníti és dicsőíti ezt a rendszert, hogy ez így a legjobb és a legjobb. Tehát azért azt kell mondanom, hogy összehangolt hadművelet kell nyilván az egészségügy területén. Tehát visszatérve a gondolatkör bezárásával, mindenképpen az kell, hogy cselekvés is kövesse, cselekvő hazafiság, ugye, ezt javasolom mindannyiuk figyelmébe, Széchenyi gróf legfontosabb üzenete ez volt.

Tudom, még egyszer mondom, a semmiből nem lehet pénzt teremteni, de könyörögve kérem, gondoljuk át, hogy az egész államadósság-törlesztési politikát úgy, ahogy van, meg kell fordítani, és ezeket a forrásokat azoknak az embereknek a javára kell fordítani, akik cselekvő, teremtő munkát végeznek. Hozzáteszem, hogy a szeretteik, hozzátartozóik, értékes emberek életének megmentésén vagy éppenséggel egészségük fenntartásán munkálkodnak. Az értékmegtartó munkát kell honorálni. Tehát ha nem ezt üzeni az állam, akkor az egy nagyon-nagyon rossz üzenet, és nyilván ahhoz fog vezetni, hogy azok a fiatalok, akik elhagyják Magyarországot, továbbra is el fogják hagyni. Ezen kell változtatni, ez közös feladatunk, ennek szellemében tudjuk csak támogatni a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  274  Következő    Ülésnap adatai