Készült: 2020.07.14.16:22:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

127. ülésnap (2020.05.07.), 69. felszólalás
Felszólaló Arató Gergely (DK)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:10


Felszólalások:  Előző  69  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Nagyon röviden összefoglalva a később elmondandókat, azt tudom mondani, hogy ez egy szándékaiban abszolút támogatható és pozitív törvényjavaslat, amelynek a megvalósítása fölvet azonban komoly kérdéseket. Ugyanakkor az, hogy ma itt a parlamentben vagy ebben az időszakban tárgyaljuk a parlamentben ezt a törvényt, az több ok miatt is tévedés, tehát ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása most nem időszerű. Az egyik ok éppen az, amit önök említenek a koronavírus-járvány kapcsán. Itt két szempontból sem időszerű most tárgyalni még ezt a javaslatot. Először is, nem tudjuk, hogy mit javasol a kormány. Mert értem, drága képviselő úr, hogy a miniszter úr ma azt mondta a kormányinfón, hogy majd lesz javaslat a felnőttképzésre. Látjuk azt, például arra a kérdésre látjuk a választ, hogy hol  a Diákhitel Központ oldalán, ahol ismerteti a Diákhitel Pluszt , majd a felnőttképzési diákhitel is hozzáférhető lesz Diákhitel Plusz formájában, de közben a felnőttképzési diákhitel részletes szabályait meg nem látjuk. És nem látjuk azt sem, hogy pontosan milyen intézkedéseket tervez a koronavírus-járvány kapcsán a kormányzat. Szerintem ez fontos lenne.

Ha ott van szükség, ahhoz van szükség módosításra, akkor eltekintve attól, hogy a felhatalmazási törvény alapján ezeket a kormány meghozhatja, de ha nem akarja, hanem hosszú távú megoldásokat akar, akkor idehozhatja a parlament elé is, de még egyszer mondom: ahhoz tudna a parlament alkalmazkodni, hogy mi a kormányzati szándék, vagy arról tudna véleményt mondani. Így kvázi látatlanban kér a kormány felhatalmazást a felnőttképzés területén is.

Másodsorban: miért időszerűtlen ez a javaslat? Azért, mert nyilván egyébként a koronavírus-járvány miatt nem került sor a szükséges egyeztetésekre, vagy legalábbis ezek eredményét a parlament nem ismerheti. Nem tudjuk, hogy mi a véleménye a felnőttképzés szereplőinek erről a javaslatról, nem is igen volt módjuk arra, hogy erről részletesen véleményt nyilvánítsanak, és nem tudhatjuk azt sem, hogy mi a munkaadók képviselőinek vagy éppen a munkavállalók képviselőinek a véleménye erről a javaslatról. Enélkül pedig felelős döntést hozni nem lehet az Országgyűlésben, egyébként jogszerűt sem, mert a jogalkotási törvény is előírná ezeknek a véleményeknek a becsatolását.

Azt mondják itt képviselőtársaink, hogy ez egy stratégiai döntés. Bizonyára stratégiai döntés, csak nem tudjuk, hogy melyik stratégiába illeszkedik. Merthogy az a stratégia nincs itt előttünk, és tekintettel a szakképzés és felnőttképzés, na meg a felsőoktatás területén az elmúlt években történt változásokra, sok mindent látunk itt, de stratégiai gondolkodást aztán végképp nem.

Tehát szükség lenne arra, hogy valóban legyen stratégiai gondolkodás, és ha stratégiai gondolkodáson alapulna ez a módosítás, akkor ehhez a stratégiai gondolkodáshoz elengedhetetlen legyen az  és ez a másik ok, ami miatt időszerűtlen ez a javaslat , hogy megvárjuk, hogy egyébként milyen helyzet lesz a koronavírus-járvány után.

Tehát ma senki felelős módon nem tud arról nyilatkozni, hogy milyen munkaerőpiaci helyzet, milyen foglalkoztatási helyzet lesz, hogy milyen foglalkoztatási és képzési igények lesznek a munkaerőpiacon negyedév vagy fél év múlva. Olyan helyzetre készítünk törvényt most, amit nem ismerünk. És lehet azt mondani, a törvény lényegében azt mondja, hogy bízzuk rá a kormányra, a kormány majd ezt megoldja, de hát legyünk őszinték: talán túlzott elvárás lenne az elmúlt időszak foglalkoztatási és képzési döntései alapján azt kérni, hogy vakon bízzunk meg a kormányban.

És ha már ott tartunk, hogy stratégiai gondolkodás, akkor hadd említsem meg azt is, hogy államtitkár úr is és kormánypárti képviselőtársaink is nagy diadallal jelentették be, hogy növekedett a felnőttképzésben részt vevők aránya 2010 óta, amit egy picit beárnyékol az a tény, hogy közben a 2013-as felnőttképzési törvénnyel változott azok köre, akik beleszámítanak ebbe a statisztikába.

Egyébként ez egy helyes változás volt, és ezzel a változással felel meg Magyarország az Eurostat adatainak, csak ugyanezen az alapon számolva, ha megnézi az ember a 2010-es KSH-kiadványokat, akkor láthatja, hogy ugyanezen az alapon számolva nem 3, hanem 8 százalék volt 2009-2010-ben a felnőttképzésben részt vevők aránya. De egyébként mind a két arány rossz.

De amire én választ várnék államtitkár úrtól, hogy  ez kiváló  mondja el nekünk, hogy ha ezt értéknek tekinti a kormány, akkor az elmúlt négy év folyamán, amikor egységes statisztikai módszertan szerint számolták ezt az adatot, akkor miért csökkent 7,1 százalékról 5,8 százalékra a KSH adatai alapján a felnőttképzésben részt vevők aránya. Ez csak ezen a héten lett fontos? Eddig nem volt fontos? Eddig nem volt ez lényeges a kormánynak? Az elmúlt négy évben ez nem számított?

De lehet, hogy van ennek valamilyen oka. Egyet például én is tudok: azt, hogy a közmunkaprogramhoz kötöttek  egyébként helyesen  egy képzést, aminek a tartalma és a megvalósítása csapnivaló volt, de maga az ötlet jó volt, és hogy a közmunkaprogramot kifuttatták, elfelejtették pótolni ezt egy másikfajta hasonló képzési programmal. De ha stratégiai gondolkodás van, akkor érdemes szembenézni ezekkel a tényekkel is.

A törvényjavaslat konkrétumaira rátérve még egy dolgot szeretnék kiemelni  és ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert ez is olyan ügy, amiben jól érzékelhetően a Ház két oldalán egyetértés van abban , hogy mit szeretnénk elérni. Mit szeretnénk elérni? Inkább innen kezdem, azzal, amiben egyetértünk. Abban egyetértünk ugyanis, hogy a felnőttképzésnek nemcsak munkaerőpiaci feladatai vannak. Erről beszéltek mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők, én ezt csak megerősíteni tudom, és azt is csak megerősíteni tudom, hogy ezen belül is kiemelt szerepe van a második esély iskoláinak, azoknak a fajta képzéseknek, amik a hiányzó alapműveltség és a hiányzó alapképzettség, szakképzettség megszerzését, pótlását teszik lehetővé.

Én azt értékelem, hogy a munkaerőpiaci képzés tekintetében a kormány elkötelezettséget mutat. Ezt szeretném elismerni, ez fontos, hogy a kormány ezt lényegesnek tartja, de hiányolom, hogy ha már egyszer hozzányúlunk a felnőttképzési törvényhez, és ha már a kormány jól láthatóan vagy reményeink szerint forrásokat is szán erre a területre  erről is nyilatkozott ma a miniszter úr, és látjuk a törvényjavaslat indoklásában is , akkor helytelennek tartom, ha csak a munkaerőpiaci, rövid távú hasznosságú képzésekre koncentrál, és nem koncentrál az alapképzések pótlására. Hosszú távon ez munkaerőpiaci szempontból is döntő. Minden adat azt mutatja, hogy azok, akiknek nincs megfelelő alap-, általános iskolai vagy középiskolai végzettsége, tehát általános műveltséget adó képzettsége, vagy van ilyen képzettsége, teszem hozzá, de ez nem párosul valódi alapképességekkel, azok nagyon hátrányos helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon; és mint ahogy egyetértünk mindannyian abban, hogy ez a hátrány nem csökkenni, hanem növekedni fog a munkaerőpiac átalakulásával.

Magáról a törvényjavaslatról három konkrét ügy; az első konkrét ügy a munkaerőpiaci előrejelzésre vonatkozik. Meg tudom erősíteni azt, amit Kunhalmi Ágnes képviselő asszony mondott: új kormánynak meg új felelős minisztériumnak minden vicc új, adott esetben ez a történet is új.

(14.20)

De valóban voltak ennek előzményei, volt már működő foglalkoztatási információs rendszer ebben az országban, elindult a pályakövetés rendszere a felnőttképzésben mint szűkebben vett felnőttképzési minőségbiztosítási, minőségtámogatási rendszer. Én persze látom és értem  el kell mondanom, nekem abszolút szívem csücske ez a dolog, ezzel a területtel egyetemi pályafutásom folyamán is foglalkoztam , hogy ezen továbbmegy ez a javaslat, helyénvaló módon bevezet egy új típusú megközelítésmódot, egyfajta integrált megközelítésmódot. Ami probléma, az az, hogy erről ismét nagyon keveset tudunk meg.

Tehát azon túl, hogy adatokat kell adni ennek a rendszernek, erről azért nagyon kevés információnk lesz. Szerintem jó, ha van ilyen, de ez nem pótolja a foglalkoztatási, munkaerőpiaci információs rendszert, azt világossá kell tenni. Vagy pótolhatja, lehet olyan rendszer, ahol egységesen kezeli a felnőttképzési adatokat és a munkaerőpiaci adatokat, ezt is el tudom képzelni, teszek majd hozzá egy megjegyzést, ez egy elképzelhető felépítése a rendszernek, de erről nagyon keveset tudunk meg a valóságban.

Ugyanakkor van egy olyanfajta félelem, és erre is utal az anyag, hogy ennek az adatai alapján kíván a kormány döntéseket hozni majd arról, hogy milyen képzést támogat, és milyen képzést nem támogat. Az helyes, ha a kormány figyelembe veszi a munkaerőpiaci adatok meghatározásánál ezeket a típusú, akármilyen fejlett informatikával támogatott döntéseket, de azt kell jeleznem, hogy önmagában egy ilyen mechanikusan működő rendszertől függővé tenni ezeket a döntéseket, vélhetően szakmai irányítási hiba, ennél sokkal szélesebb módon kell meghozni ezeket a döntéseket. Ennek is van és volt mindenféle tapasztalata, regionális és helyi különböző tanácsok, nem is megyek most ebbe bele, talán hosszú is lenne, akik foglalkoztunk evvel a területtel, tudjuk, hogy vannak ennek előzményei, pozitív és negatív példái.

Az lenne a helyes, ha a kormány azt gondolná át, hogy összességében milyen döntéshozatali rendszert tart helyesnek ezen a területen. Ennek a támogatására alkalmas egy ilyen szakmai rendszer, de hogy ezt helyettesítse, arra nem alkalmas. És nem fog működni egy ilyen rendszer akkor, el kell mondanom önöknek, ha nem vonják be a munkaadók képviselőit, nem vonják be a helyi döntéshozókat, a helyi önkormányzatokat, akik ismerik ezeket a világokat, ismerik a társadalmi igényeket, és nem vonják be a munkavállalók képviselőit.

Végül egy rövid szakmai megjegyzés az elégedettségméréssel kapcsolatban. Az nagyon fontos, hogy legyen elégedettségmérés. Értem a szándékot akkor, amikor elégedettségmérésnél ezt függetleníteni akarják a képzőktől, és egy független rendszerbe akarják terelni, ugyanakkor, ha már a felnőttképzésért is felelős minisztérium lettek, vagy váltak, vagy hogy mondjam, akkor bizonyára ismerik a digitális írástudásra vonatkozó információkat is, és tudják, hogy pont azoknál, akikről beszéltünk korábban, azoknál a hátrányos helyzetű csoportoknál, akiknek hiányos az általános műveltsége vagy az általános képzettsége, a legalacsonyabb ez a fajta digitális írástudás, és tőlük várható el a legkevésbé a tapasztalatok alapján, hogy részt vegyenek egy ilyen típusú felmérésben, együttműködésben.

Magyarán szólva, az a fajta félelem megvan azért bennem, hogy a képzésben részt vevők jelentős köre ki fog esni ebből a minőségbiztosítási rendszerből, éppen azok, akik más szempontból is a legkiszolgáltatottabbak. Erre megint azt tudom mondani, hogy itt a szándékot értem, és sok szempontból támogathatónak tartom, de nyilván, ha a képző a kezébe nyomta az illetőnek a papírt, és kötelező volt kitölteni, akkor kitöltötte.

Hozzáteszem, értem, hogy esetleg, nem tudok róla, de fennállhatott az esélye annak, hogy valaki befolyásolta az ilyen módon kapott válaszokat, és értem, hogy ezt is el akarja kerülni a kormány, de más oldalról az sem lesz jó, ha nagy számban kimaradnak képzésben részt vevők ebből a rendszerből. Erre kell valamilyen megoldás.

Végül, én is szeretném megemlíteni azt, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű képzéseknek ez a fajta szabályozása rendkívül aggályos, nem tartalmaz objektív követelményeket semmilyen szempontból. Értjük, hogy majd a kormányrendeletben, de ismét azt tudom mondani, hogy a legkevésbé sincs bizalom abban, hogy ez a kormányrendelet nem bizonyos vállalkozói köröket fog preferálni akár a képzés haszonélvezőjeként a vállalatok esetében, akár pedig a képzés lebonyolítói esetében.

Azt tartjuk helyesnek, ha ezek a támogatások egyértelmű szabályok szerint, normatív módon elérhetőek, erős minőségbiztosítással, akár azzal, hogy a kormány meghatározza azt, hogy mik azok a célok, amiket el akar érni, de csak átlátható, nyilvános, tisztességes rendszerben tartjuk elfogadhatónak az ilyenfajta támogatásoknak az elosztását.

Összességében tehát azt gondoljuk, hogy ez a javaslat számos megfontolandó, jó elemet tartalmaz, ugyanakkor ebben a formában azért nem tudjuk támogatni, mert továbbra is úgy érezzük, hogy nem időszerű, és túlságosan arra a felfogásra épül, hogy a kormány mindent tud, sőt mindent jobban tud.

Szakmai szempontból azt tartanánk helyesnek, bár félünk tőle, hogy ez nem fog megvalósulni, ha a kormány visszavonná ezt a javaslatot, vitaanyagnak tekintené, és egy későbbi időszakban, amikor többet tudunk és amikor több vita előzte meg, akkor terjesztené a parlament elé, hogy széles körű szakmai és politikai konszenzus övezhesse ezt az egyébként nagyon fontos társadalmi ügyet. Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  69  Következő    Ülésnap adatai