Készült: 2020.07.02.20:54:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

277. ülésnap (2005.12.06.),  13-491. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 8:38:00


Felszólalások:   11-12   13-491   492-500      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája. Önök az előterjesztést T/17700. számon, a költségvetési bizottság tájékoztatóját pedig T/17700/955. számon, ajánlását pedig T/17700/965. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy a 8 órás időkeretben történő tárgyalásról, valamint a részletes vita szerkezetéről már a tegnapi napon döntött az Országgyűlés.

Most felkérem Vincze László jegyző urat, hogy ismertesse a frakciók rendelkezésére álló időkereteket. (Jelzésre:) Bocsánat, Füle jegyző urat kérem föl.

Parancsoljon!

DR. FÜLE ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! MSZP: 168 perc; Fidesz: 167 perc; SZDSZ: 72 perc; MDF: 65 perc; függetlenek: 8 perc.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát a normaszövegre és a törvényjavaslat 2-23. mellékletére. Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Kérem, hogy gombnyomással jelezze!

Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Több módosító javaslatot nyújtottam be a törvényjavaslat 30. §-ához, illetve a 101. §-hoz. A költségvetési vita korábbi szakaszában eléggé markánsan jött elő a személyes gondoskodást nyújtó szociális, illetve gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, szolgáltatások normatív támogatása, különösen a nem állami fenntartók esetében váltott ki erős visszhangot a normatív támogatás. Természetesen az elmúlt heti szavazással a normatív támogatásokat az Országgyűlés meglehetősen alaposan átrendezte a szolgáltatók javára, de már a korábbi vitában is jeleztem, hogy bizony a szolgáltatók is pontosan tudják azt, hogy mind az akkreditálása ezeknek a szolgáltatóknak, mind pedig az ellenőrzése kívánnivalót hagy maga után.

Éppen ezért javaslom kiegészíteni a 30. §-t egy olyan szakasszal, ami az ellenőrzést nagyon határozottá teszi. Az Állami Számvevőszék is képes az ellenőrzésre, de ez mindig már azt követően kerül sorra, amikor a pénzt elköltötték. Én pedig most azt javaslom, hogy a Magyar Államkincstár akkor, amikor a normatív hozzájárulás átutalása megtörténik, hat hónapon belül egy szabályszerűségi felülvizsgálat keretében, adott esetben helyszíni vizsgálattal kiegészítve ellenőrizze azt, hogy az igénybejelentésben feltüntetett feladatmutatók és a normatív támogatás törvényi feltételei egyáltalán megvannak-e, és abban az esetben, ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor a jogtalanul igénybe vett összeget haladéktalanul vissza kell vonni. Ez látszólag egy nagyon szigorú feltétel, de szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy amikor a zárszámadásban az Ökotám jogosulatlan igénybevételek visszafizetéséről tárgyalt a Ház, akkor egy majdnem hasonló tartalmú ellenőrzési passzus került beépítésre a zárszámadási törvénybe, ami szintén lehetővé tette azt, hogy a Kincstár még időben lépjen a jogosulatlanul igénybe vett állami támogatások visszaszerzése érdekében.

A másik javaslatom tulajdonképpen egy moratóriummal ér fel. A 2006-os költségvetési törvény rögzíti azt, hogy mit kell tenni a szolgáltatóknak, még egyszer mondom: a szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények szolgáltatóinak azért, hogy 2007-ben költségvetési támogatáshoz normatív támogatás formájában hozzájussanak. Itt egy elég laza feltételt fogalmaztunk meg eddig. Most azt javaslom, hogy egy erősebb feltétel megfogalmazására kerüljön sor, nevezetesen, egyfajta moratóriumot hirdessünk a szolgáltatók számára, tehát 2007-ben az a szolgáltató részesülhessen normatív támogatásban, akinek - a módosító javaslatom szerint - 2006. január 1-jén van működési engedélye, és természetesen 2006. szeptember 30-áig bejelenti a Magyar Államkincstárnál a feladatmutatóját.

Még ehhez szeretném hozzátenni, szintén szigorításként, hogy a jogosultság további feltétele, hogy a fenntartó feladatellátási szerződéssel rendelkezik. Természetesen ennek a szabályait az illetékes, szociális területért felelős miniszternek rendeletben kell meghatároznia. Módosító indítványom, amelyet 847. ajánlási számon adtam be, még 2006. január 1-jéhez köti a működési engedély meglétét, de én ezt nyilván korrigálni fogom január 31-ei időpontra. Úgy gondolom, ezt a moratóriumot azért, hogy a normatív támogatások betarthatók legyenek, mindenképpen be kell tartani.

 

(9.00)

S van még egy javaslatom, egy új 101. § előírását javaslom, ezzel pedig a 2005. évi költségvetési törvényt kívánom módosítani, ugyanis a 2005-ös költségvetés a szolgáltatást nyújtók számára egy elég laza feltételt ír elő arra, hogy 2005-ben mit kell tenniük azért, hogy 2006-ban normatív támogatást kapjanak. Én egy szigorító feltételt iktatok be ebben a módosító javaslatban, nevezetesen: amellett, hogy 2005. szeptember 30-ig be kell nyújtani az igényét az illetékes szolgáltatónak a normatív támogatásra, hozzátenném azt is, hogy 2006. január 31-én működési engedéllyel kell rendelkeznie annak, aki 2006-ban bármikor is normatív támogatást szeretne igényelni.

Tisztelt Ház! Ezek a módosító javaslatok a korábbiakhoz képest szigorúbb feltételeket írnak elő ahhoz, hogy a normatív támogatásokat igénybe tudják venni a szolgáltatók, de ahhoz, hogy a költségvetési előirányzatok betarthatók legyenek, megítélésem szerint ezeket a módosító javaslatokat indokolt támogatni, és kérem is a tisztelt Házat, hogy az előbb említett módosító indítványaimat szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Varga Mihálynak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A normaszöveggel kapcsolatban talán érdemes egy-két szót szólni arról, hogy hol is tart most a Ház. Túl vagyunk az általános vita első szakaszán, a parlament döntött a fő fejezeti összegekről, és most, a részletes vita megkezdésekor talán érdemes néhány szót szólni arról, hogy hogyan is állunk. Fel kell tennünk a kérdést, hogy jobb lett-e a költségvetés vagy változatlan maradt, ne adj’ isten, még rosszabb lett annál is, mint amit szeptember 30-án a parlament megkapott.

Az első, amit mindenképpen szeretnék hangsúlyozni, hogy az eddig elfogadott módosító indítványok után úgy tűnik, ez a költségvetés nem lett jobb. Nem lett jobb abban a tekintetben, hogy az a négy terület, amelyet az Állami Számvevőszék és a költségvetést elemzők megjelöltek, jobb helyzetbe nem került. A rosszabb helyzetből a kevésbé rossz kategóriába kettőt talán át lehet sorolni, de úgy tűnik, hogy az érdemi változások az elmúlt két hónapban elmaradtak.

Nézzük, melyek ezek a területek! Az egyik az egészségügy területe. Az Állami Számvevőszék világosan megfogalmazta azt a kritikáját, hogy az elmúlt tizenöt évben olyan még nem fordult elő a költségvetések történetében, hogy nominálisan is csökkent volna egy-egy tétel összege. A módosító indítványok elfogadása - és a normaszöveg is erre utal - sajnos nem tette jobbá a költségvetést, a gyógyító-megelőző kasszánál vagy a gyógyszerkasszánál ugyanúgy hiányoznak támogatási összegek.

Az önkormányzati terület egy kicsit talán visszakapott abból a pénzből, amit a kormány el kívánt venni tőle, de az érdemi változások itt is elmaradtak. Nem találkozom, nem tudok beszélni olyan polgármesterrel - akár az MSZP-hez kötődik, akár más politikai erőhöz -, aki azt mondaná vagy azt fogalmazná meg, hogy ez a költségvetés jobb feltételeket teremt 2006-ra, mint amilyen 2005-ben volt.

Ugyanilyen terület a munkahelyteremtés ügye. 54 ezer fővel nőtt az elmúlt egy évben a munkanélküliek száma Magyarországon, és sajnos munkahelyteremtésre az elfogadott módosítások után sem fog több pénz jutni. Rá is tüsszentett kollégám, egészségére! Ez bizony így van, ez fedi a valóságot, ez így igaz, úgy tűnik, a munkahelyteremtés nem tartozik a kormány olyan területei közé, amelyet kiemelten kívánna támogatni, vagy fontosnak tartaná. Nyugodtan megfogalmazható, hogy ezek a területek ebből a szempontból a vesztesek közé tartoznak.

De az oktatási normatívával is ez a helyzet. Az oktatás a negyedik terület, amiről azt mondtuk, hogy kevesebb összeg jut rá. Érdemi eredménynek tekintem azt, hogy a nyolcszáz alapfokú művészeti oktatást biztosító iskola - zeneiskolák, táncoktató iskolák, egyéb szakköri képzéseket végző iskolák - végül is megmenekült attól, hogy drasztikus támogatásmegvonás történjen 2006-ra, de csak azt a pénzt kapták vissza, ami 2005-re is járt. Ebben az infláció, a megnövekedett kiadások, költségek nincsenek benne. Vélhetően vagy az önkormányzatok nyúlnak majd jobban a zsebükbe - beszéltem már arról, hogy ez nem nagyon valószínű, hiszen az önkormányzatok sem kerültek jobb helyzetbe -, vagy pedig marad az, amit ezeknek az oktatási intézményeknek, zeneiskoláknak a tanárai megfogalmaztak, hogy a szülőknek kell majd vállalni a nagyobb költségeket, a szülőknek kell többet fizetniük 2006-ban. A költségvetés tehát ebből a szempontból jobb nem lett.

A vita során sokszor elhangzott kormányzati oldalról, hogy talán az ellenzék látja túlságosan pesszimistán a helyzetet. Átnéztem, hogy szeptember 30-a, tehát a beterjesztés óta, valamint a költségvetési vita megkezdése óta milyen vélemények jelentek meg külföldön Magyarországról, a magyar gazdaságról, és nem találtam olyat, amely valamilyen pozitív véleményt fogalmazott volna meg az országgal kapcsolatban. Az elemzői vélemények talán úgy foglalhatók össze, hogy nem hisz a kormánynak a piac, sem a hazai, sem a külföldi piac. Időközben napvilágot látott egy újabb felzárkózási, vagy ahogy szakszóval mondják, konvergenciajelentés, azaz hogy Magyarország hogyan kíván majd felzárkózni az Európai Unió fejlettebb országaihoz. Nem mondom azt, hogy erről a konvergenciajelentésről a kacaj vagy a gúnyos nevetés visszhangjai jönnek vissza, de egész egyszerűen úgy nyilatkoztak az elemzők is, hogy a magyar kormány hiteltelen ebben a tekintetben. Olyan forgatókönyvet fogalmaz meg a következő három esztendőre, amelynek nem lehet hitelt adni.

A hazai elemzők - bármelyiket mondhatnám: Erste Bank, Inter-Európa Bank, ING és így tovább - nagyon kritikus véleményt fogalmaztak meg mind az államadósság, mind az államháztartási hiány tekintetében. Azt mondják, az euróövezeti tagság biztosan késni fog Magyarország tekintetében. De a külföldi vélemények is hasonlók. A Morgan Stanley időközben, miközben dübörög a gazdaság, leminősítette a magyar részvénypiacot. Talán vigasztaljon bennünket, hogy ugyanez történt Csehország esetében is, de az már kevésbé vigasztal bennünket, hogy ugyanez az intézmény, a Morgan Stanley 10 százalék fölötti deficitet vár 2006-ban, azaz jóval magasabbat annál, mint amit a kormány ebben a prognózisában megfogalmazott.

De nézzünk más véleményeket is: itt van az euró kérdése. Gyurcsány Ferenc kicsit tanácstalan emberként egyik lábáról a másikra állt az euró ügyében, hol azt mondta, hogy nem kell sietni megválni a nemzeti valutától, ragaszkodjunk egy kicsit hozzá, hol azt mondta, hogy mégiscsak lesz 2010-ben euró. Most úgy tűnik, hogy a jobbik lábán áll, és azt mondja, mégiscsak 2010 lesz a céldátum, csakhogy ennek a hitelessége most már jelentősen megkérdőjeleződik. Megkérdőjeleződik, mert a piac, az elemzők ismerik a 2006-os számokat, ezek a számok pedig semmilyen tekintetben nem támasztják alá azt, hogy Magyarország ezt a kitűzött célt el tudja érni.

A Reuters jelentése úgy fogalmaz, hogy a piacgyengülés fő oka Magyarországon a deficit-előirányzatok módosítása - ez burkoltan azt jelenti, hogy a kormány időnként közöl velünk hiányszámokat, amelyek rendre nem teljesülnek -, valamint hozzáteszik azt is, hogy a 28 elemző által készített elemzői konszenzus 2013-ra teszi az euró bevezetését. Ez az emberek, de a vállalkozók számára is másodlagos kérdés ahhoz képest, hogy mi fog történni az árfolyammal, hiszen Magyarországon az emberek jelentős része ma már devizában adósodik el, akár ingatlant, akár autót vásárol, vagy ha vállalkozóként valamilyen beruházást, fejlesztést meg kíván valósítani.

Sajnos, az elmúlt hetek szomorú fejleménye az, hogy az Európai Központi Bank kamatot emelt.

(9.10)

Emiatt az euróárfolyam Magyarország felé meggyengült. Várhatóan Svájc jegybankja ugyanezt a lépést fogja elkövetni, magyarán reszkethetnek a devizaadósok, ugyanis az fog bekövetkezni, hogy jelentősen nő az a törlesztőrészlet, amit ők forintban fizetnek.

És megint csak vissza kell menni a kiinduló bajok gyökeréhez: a bajok gyökere az az államháztartás, amely túlköltekezik; amely államadósságot növel; amely az államháztartási hiány mértékét nem tudja tartani; amely hiteltelen képet sugároz a külföld irányába.

És szintén van egy újabb fejlemény, amit itt meg kell említenem: az elemzői vélemények világosan megfogalmazzák, hogy Szlovákia és Magyarország tekintetében drámai változás történt az elmúlt három esztendőben. Amíg 2002-ben Magyarország a gazdaság teljesítményét tekintve megelőzte Szlovákiát (Keller László közbeszólása.), addig 2005-re ez a helyzet teljesen megfordult. Hiába kiabál itt nekem közbe Keller László képviselő úr, a helyzet sajnos ez, tisztelt képviselő úr! (Keller László: Részletes vita van!) Szlovákia - a normaszöveghez szólok hozzá (Derültség az MSZP padsoraiból.) - a két héttel ezelőtti bejelentésével csatlakozott az euróbevezetés előszobájához; Magyarország pedig fényévnyi távolságra van ettől a bevezetéstől.

Mit is fogalmaz meg például a Reuters is ebben a véleményében? Magyarország egész egyszerűen lemarad, ha az eurót nem tudja mint nemzeti fizetőeszközt felajánlani a külföldi beruházásokhoz. Nő a kockázat, csökken a befektetési tőke Magyarországra érkező mértéke. Ezért azt kell mondanom, hogy a kormányzati túlköltekezés ebből a szempontból is rontja Magyarország lehetőségét. Miközben Szlovákiánál ezek az elemzők azt mondják, hogy a 2009-es bevezetés teljesen reális, nálunk 2010 helyett egyre inkább 2012-13-as forgatókönyvekről lehet beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a szempontból azt kell mondanom, hogy az elmúlt hetek a kormány számára is elvesztegetett időt jelentenek. Ezeknek a külföldi és hazai véleményeknek a megjelenésével a kormány nem foglalkozott. Olyannyira nem, hogy amikor az Európai Bizottság pénzügyi biztosa, Almunia úr kiadta a harmadik olyan jelentését, amelyik elmarasztalta Magyarországot, amelyik azt fogalmazta meg, hogy Magyarország újra csak nem teljesíti azokat a vállalásait, amelyeket saját maga fogalmazott meg, akkor erre azt halljuk, hogy részben mi a csodát vagy mi az ördögöt akar Magyarországtól az Európai Unió, fogalmazza meg a miniszterelnök úr; a pénzügyminiszter pedig egy ilyen, nem is tudom, ködös optimizmussal arról beszél, hogy őt már nem is lepi meg az Európai Bizottság pénzügyi biztosának a véleménye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az elmarasztaló vélemény azért, azt kell mondanom, hogy már a sokadik figyelmeztetés: harmadik alkalommal kapunk ilyet az Európai Bizottságtól. A helyzetet kicsit úgy is meg tudnám fogalmazni, hogy Magyarország eddig háromszor ment át a piros lámpán, és a közlekedés és a fizika törvényei szerint nem lehet ezt sokáig megtenni. Átmentünk egyszer, átmentünk kétszer, most átmegyünk harmadjára, figyelmeztetnek bennünket jóindulatúan, de előbb-utóbb vagy jobbról, vagy balról érkezik egy autó, és a karambol sajnos elkerülhetetlen.

Hogy ezzel zárjam, ezt fogalmazza meg egyébként az egyik szintén külföldi elemzői csoport, a Citygroup véleménye. A Citygroup azt a címet adta a Magyarországról szóló elemzésének, hogy Jéghegynek tartva. Igen, Magyarország ebből a szempontból jéghegy felé tart. A kormány egy ilyen ködös optimizmussal, azt kell mondanom, indokolatlan ködösítéssel, talán ideig-óráig még el tudja leplezni azokat a problémákat, amelyek a magyar gazdaság irányából a külföld felé egyértelműen érkeznek, de hogy a Citygroup mondatával zárjam, Magyarország helyzete a Titanicéhoz hasonló: miközben még szól a hajón a zenekar, a kommunikációs és PR-offenzíva dübörög, aközben közeledik az a jéghegy, amely egy jelentős megrázkódtatással sajnos a magyar gazdaságot és így a magyar államháztartást is arra kell kényszerítse majd, hogy a hajón mulató vezetők és kapitányok végre észhez térjenek, és valóban elkezdjenek azzal foglalkozni, ami a magyar gazdaságot versenyképesebbé tenné; ami lehetővé tenné számunkra, hogy ne egy lemaradó, sereghajtó ország legyünk, hanem egy Európai Unióhoz felzárkózó ország.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak, parancsoljon!

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Varga Képviselő Úr! Megdöbbenve hallgattam ezeket a szavakat, amiket ön elmondott, mert kizárólag 5 perc volt az ön mondanivalójában az, amennyit a költségvetéssel foglalkozott. Így számomra úgy tűnik, hogy ez a költségvetés kitűnő, hiszen 5 percnél tovább ön erről nem tudott beszélni.

A további mondatai nem a költségvetéssel összefüggésben hangzottak el, hanem Magyarország fideszes beállítottságú elvek alapján… (Lengyel Zoltán: Ebbe belesültél!) Magyarország gazdasági helyzetét értékelő helyzetelemzés hangzott el.

Kérem, engedje meg, képviselő úr, hogy a tényekről hadd tájékoztassam! Ön ezeket a tényeket nagyon jól tudja, de azért mondanék néhány gondolatot, hogy ön is lapozza fel a KSH és egyéb szervezetek különböző kiadványait, és meg fog lepődni azokkal szemben, amiket ön állított.

Először is, a költségvetési módosítás első fordulójában az önkormányzatok támogatása mintegy 32,2 milliárd forinttal javult. Ha ezt a számot hozzáadjuk az eredeti módosításhoz (Ékes József: Mekkora lemaradás után?), akkor ön is kiszámíthatja, képviselő úr - és hogyha szót kér, akkor el is mondhatja mikrofonba -, 4 százalékkal (Ékes József: Megteszem.) javult az önkormányzatok nominális költési lehetősége.

Ha a 4 százalékkal szembeállítjuk azt a 2 százalékos inflációt, amit jövőre tervezünk, akkor ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok 2 százalékos reálnövekedési, többletköltési lehetőséget kaptak. Én nem mondom, hogy könnyű kijönni a pénzből, mindenkinek kevés általában, mert mindenre többet szeretne költeni, de az mindenesetre az önkormányzatoknál megvalósult, hogy többet költhetnek reálértékben is.

6,3 milliárd forinttal javultak a szociális normatívák, ha figyelemmel kísérték volna ezeket; 8,7 milliárddal javultak az oktatási normatívák; mintegy 15 milliárd forintos csomag került be a béremelés állami támogatására; burkolatfelújításra plusz 3 milliárd forint; sportpálya-felújításra 500 millió forint; és a megyei területfejlesztési pénzek lettek 2 milliárd forinttal megemelve. Ezekhez hozzájön még a kistelepüléseken különböző életmentő készülékek mintegy 200 millió forintos beszerzése.

Ennek a forrása részben állami tartalékból, részben pedig átcsoportosításból valósul meg. Varga úr nagy teret szentelt a magyar gazdaság helyzetének. A magyar gazdaság főbb makrogazdasági mutatóiból 5 számból 4 kitűnő; az államháztartási hiánnyal valóban van problémánk, és azzal foglalkozni kell.

Nem említette ön, Varga úr, a gazdasági növekedést, amely 4 százalék fölött van, és a harmadik negyedévben 4,2 százalék volt a régi számítás szerint. Az új szerint, mint tudja, 4,6 százalék, de maradjunk a réginél, hogy összehasonlítható legyen. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság hosszú távon keresztül 4 százalék fölötti gazdasági növekedéssel büszkélkedhet.

Az ipari termelés szeptemberben 8,9 százalékkal nőtt, az év eleje óta mintegy 7 százalékkal. Az export 12,5 százalékkal bővült; az import körülbelül ennek a felével, tehát szűkül az olló az export-import dinamika között. Az infláció soha nem volt ilyen alacsony.

És valóban, ahogy ön a beszédében kiemelte, az államháztartási hiány egy olyan mérték, amely egyébként mindig a Pénzügyminisztérium előrejelzése szerinti mértékben jön be, hiszen mi év elején is ezt mondtuk. Sőt, ha megfigyelték az elmúlt havi hiányt, amikor is azt mondtuk, hogy 1061 milliárd forint, és azt mondtuk, hogy decemberre az 1022 milliárdos államháztartási hiányt fogja hozni a magyar gazdaság - ezt most is állítom.

Szlovákiával nem nagyon lehet minket összehasonlítani, de ha már megtette, képviselő úr, akkor hadd mondjak néhány gondolatot a szlovák gazdaságról. Adataink szerint Magyarország átlaga 1995-ben az egy főre jutó bruttó hozzáadott értékben mintegy 49 százaléka volt az európai 25-ök átlagának. Csehországé ugyanekkor 69,5 százalék, Szlovákiáé 44,2 százalék.

 

(9.20)

Szlovákia 2004 végére 52 százalékra javult, Magyarország viszont 61-re. Tehát amíg mi 11,7 százalékot javultunk, addig Szlovákia ennél jóval kevesebbet, tehát amit ön elmondott, az nem igaz, és Szlovákiában egyébként, képviselő úr, ha nem tudná, 16 százalék fölött van a munkanélküliség. Úgyhogy kérem, hogy ezeket az adatokat a megfelelő helyen kezeljük.

Kérem, engedje meg, hogy szóljak arról a csomagról, amelyet önök benyújtottak. Azt mondta, hogy az állam túlköltekezik, közben önök egy 103 milliárdos többletkiadási csomagot nyújtottak be, amelynek nem volt fedezete, így sajnos ezt nem tudtuk figyelembe venni a költségvetési módosítóknál. A költségvetési módosítóknál kizárólag olyat tudtunk támogatni, amelynek valós háttere van, amelynek valós forrása jelent meg.

Kérem a tisztelt ellenzéki képviselőket, hogy ne politikai vitanapnak használják ezt a napot, hanem valóban a költségvetés módosításáról szóló gondolataikat mondják el, és nyitottan várjuk azokat a megvalósítható és finanszírozható, az ország ügyeit jobbá tevő gondolatokat, amelyek javíthatnak a költségvetés szerkezetén.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Varga Mihálynak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Meglepetéssel hallom, az ön által elmondottakból az derül ki számomra, hogy ön nem olvassa a Pénzügyminisztérium jelentéseit sem. A Pénzügyminisztérium szeptemberi jelentésében ugyanis éppen önök voltak azok, akik az államháztartási hiány- és deficitcélt módosították, tehát nem az a vita köztünk, hogy nő-e a hiány vagy nem, hanem hogy mennyivel nő, szerintem. Ez áll a Pénzügyminisztérium jelentésében, kérem, hogy majd olvassa el.

Ami a költségvetés számait illeti, bizonyára amikor ön is a parkolón keresztüljött vagy bejött ebbe az épületbe, már két alkalommal találkozhatott olyan emberekkel, akik idősgondozásban vesznek részt, szociális otthonok lakói, idős emberek, akik azért jöttek ide a Parlament elé, mert tiltakoztak azok ellen a javaslatok ellen, amiket önök fogalmaztak meg 2006-ra az időskorú ellátottak támogatására. Ön talán nem találkozott ezekkel az emberekkel, de kérem, hogy hallgassa meg őket vagy a képviselőiket. Többek között számukra is 2006 rosszabb feltételeket kínál, mint a 2005-ös.

Ami az önkormányzatok támogatását illeti, bízom abban, hogy egy alkalommal majd szembenéz egy polgármesterrel, és elmondja, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és hogy mindennel meg van elégedve, de a polgármesterek és a települések ezt egyáltalán nem így látják, államtitkár úr.

Önök körülbelül 150 milliárd forinttal csökkentették volna a tervezet szerint 2005-ről 2006-ra a települések támogatását. Ebből most visszaadnak 32 milliárd forintot, de több mint 100 milliárd forint még mindig hiányzik, államtitkár úr. Ezek a települések nagyon súlyos problémákkal fognak 2006-ban szembenézni. Egy kicsit úgy is tűnik számukra, mintha a 2006-os költségvetés tervezésével önök csak fél évre terveznének, aztán utánam a vízözön: történik majd az, ami történik. Ez nem felelős kormányzati magatartás, államtitkár úr! (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Jauernik Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Varga képviselő úr eredeti hozzászólásakor nyomtam meg a kétperces gombot.

A képviselő úr feltette a kérdést, hogy jobb lett-e a módosító indítványokkal a beterjesztett törvényjavaslat. Sokféle választ lehet adni, egyértelmű az, hogy jobb lett, de a képviselő úr nagyon sokat foglalkozik az államháztartás hiányával. Ha csak ezt az egy számot nézzük, akkor azt gondolom, hogy soha nem volt ilyen, hogy az elfogadott módosító javaslatok végén az államháztartás hiánya kevesebb lett, mint a betervezett, nem pedig több. Azt gondolom, ez egy nagy pozitívum.

A másik kérdés, amit fölvetett a képviselő úr, az önkormányzatok, az oktatás, a művészeti oktatási normatíva. Azt gondolom, abban azért csak meg kell egyezni, hogy ha 2006-ban ugyanaz az 59, illetve 105 ezer forint/tanuló normatíva lesz egész évben, mint ami most egész évben volt, akkor - mivel nem változatlanok a feltételek - erre azt kell mondjuk, hogy ez jobb, mert kevesebb áfát kell fizetni és kevesebb egészségügyi hozzájárulást.

Minden pedagógus után 1500 forinttal kevesebb tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni, és ha egy művészeti iskolának a kiadásai csökkennek ugyanolyan bevétel mellett, ez az ő pozícióját javította. Azt gondolom, képviselő úr, hogy sokszor lefolytathattuk ezt a vitát, de ha a bevételek ugyanakkorák, a kiadások kevesebbek, ez pedig egyértelműen pozitív, és pozitív a javulás. Úgy gondolom, hogy ilyen feltételek mellett jól fognak működni a művészeti oktatások is a következő évben.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Lengyel Zoltán, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt mondta a felszólalásában, hogy ne politizáljunk, hanem a költségvetésről beszéljünk, és a szakmáról szóljon a beszéd.

Több pénzt az önkormányzatoknak, hangoztatták, és úgy tűnik, hogy ez üres lózung marad.

Tisztelt Államtitkár Úr! Bárhova megyek az országban, a polgármesterek kétségbe vannak esve a 2006. évi költségvetés miatt. Úgy gondolom, hogy ez a dolog szakmai része, nem pedig a politika. Meg kellene hallani a hangjukat, meg kellene érteni a kétségbeesésüket, mert ez a kétségbeesés valós, és nem tudnak mit kezdeni olyan felszólalásokkal, mint amit az előbb Jauernik úr mondott, amikor a közműdíjak jelentősen emelkednek, és néhány százalékos áfacsökkenés miatt úgy gondolja Jauernik úr, hogy egy-egy képzés vagy egy-egy önkormányzat a Kánaánba fog jutni, olyan kedvező anyagi helyzetbe fog kerülni.

Soha ilyen katasztrofális helyzetben az önkormányzatok nem voltak, mint a 2006-os költségvetés előtt. És államtitkár úr, ha a saját városában a közmeghallgatáson ott lett volna a múlt héten, szembesült volna ugyanezzel a helyzettel. Kérem, keresse meg a polgármesterét, és nézze meg a saját városának a költségvetését - katasztrofális! Iszonyatos hiánnyal küszködik, és még rosszabb helyzetbe fog kerülni a következő évben.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője, parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én tökéletesen megértem, hogy Varga Mihály kétségbeesve próbálja elterelni a figyelmet a saját kormányzásuk sikertelenségéről. Szeretnék önöknek egy skiccet felmutatni, amit itt gyorsan csináltam. (Felmutat egy görbét ábrázoló papírt.)

Gondoljanak vissza! 1995-től növekszik a gazdaság folyamatosan. Közben van egy kormányváltás ’98-ban, még a lendület megy. Utána elindul lefelé. Van egy 2002-es váltás, kedves Domokos képviselő úr, utána újra növekszik. Igen, most a tét az, hogy azt kell eldönteni az embereknek, hogy mit akarnak: újra azt, hogy lefelé menjünk azzal a beteges, rossz gazdaságpolitikával, amit önök képviselnek, vagy tovább akarunk menni azon az úton, amelyen a gazdaság növekszik. (Domokos László közbeszól.)

Kedves képviselő úr, nyugodtan kérjen kétpercest, aztán beszélhetünk arról, hogy milyen volt az a fogyasztás vezérelte gazdaságpolitika, amelyről oly sokat beszéltek, amikor Varga Mihály pénzügyminiszter volt, és ma már Járai Zsigmond is elismeri, hogy a gazdaság - úgy, ahogy az államtitkár úr elmondta - az exportból és a beruházásból növekszik. Engem rettentően érdekelne, amikor ez a kétségbeesett huhogás elhangzik, beszélnének-e önök arról, hogy hol csökkentenének. Mert az, hogy azon volt kesergés, hogy az adók csökkennek… Egyszázaléknyi hiánycsökkentés - ezt Varga Mihály ugyanúgy tudja, mint én - 230 milliárd forint körül van.

Én örülnék, ha egyszer ennek csak a felére tett volna javaslatot Varga Mihály bármely módosító javaslatában. Nem, ehelyett ma is folytatjuk az általános vitát, ebben mi partnerek vagyunk, ha az elnök úr erre nekünk engedélyt ad, akkor készséggel vitatkozunk, csak a mai nap a részletes vitáról, az egyes fejezeteken belüli indítványokról kellene hogy szóljon.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Bóka István, a Fidesz képviselője.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jauernik képviselő úrhoz szeretnék hozzászólni. (Kovács Tibor: A pontokhoz lehet, nem a képviselőkhöz!)

Ha a normatívák egyik évről a másikra nem emelkednek, az azt jelenti, hogy gyakorlatilag rosszabb a helyzet 2006-ban, mint 2005-ben, hiszen az áfacsökkentést és az egyéb járulékcsökkentést lényegében el fogja vinni a közüzemi szolgáltatások emelkedő díjtétele.

 

(9.30)

 

Meg kell nézni egy intézményi költségvetést, meg kell nézni, hogy a közüzemi szolgáltatási díjak milyen mértékben emelkednek. Ezt nem kompenzálja sem az áfa, sem más. És gyakorlatilag nem beszélünk arról, hogy 2006-ban a 2005-ös bérpolitikai intézkedések nincsenek lefinanszírozva, tehát ezzel mindenképpen mínuszos lesz a 2006-os intézményi költségvetés, akár a művészeti oktatás tekintetében.

De általában igaz, és egyre inkább azt látjuk, amikor például az önkormányzati finanszírozásnál bejön a költségvetési törvényjavaslat, és ha a bázisokat összevetjük, tehát 2005-öt és 2006-ot közös nevezőre hozzuk, akkor körülbelül 90 milliárd forintos mínuszt látunk, és lényegében akkor megjelenik egy 30-31 milliárd forintos módosító csomag. Ha önmagában levonjuk a 90 milliárdból a 30-31 milliárd forintot, akkor is van még 60 milliárd forint mínusz nemzetgazdasági szinten, de valamennyien tudjuk, hogy a 31 milliárd forint nem többletfinanszírozás az önkormányzati rendszerben.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Azt gondolom, hogy bemelegítésnek már az általános vitára talán elég időt is szántak a képviselő urak. Azt kérném tisztelettel, hogy a részletes vita szabályainak megfelelően folytassuk a vitát. Most abban a szakaszban vagyunk, hogy a normaszövegre vonatkozó észrevételeiket, javaslataikat és érveiket legyenek kedvesek elmondani. Úgyhogy ennek megfelelően felhívnám erre a figyelmet.

Kékesi Tibor képviselő úrnak adom meg a szót, kétperces felszólalásra jelentkezett. Parancsoljon, öné a szó. Tehát a szakasz nem más, mint a normaszöveg.

KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Varga képviselő úr hozzászólásához szeretnék kapcsolódni. Úgy közelítettem meg a normatívaproblémákat, hogy azt gondolom, hogy ellentétben államtitkár úrral - és ezért elnézést, hogy még vele is vitatkozom - én már nem vagyok megdöbbenve ezeken az állításokon.

Azt gondolom, hogy amikor a jövő évi költségvetés 2,1 százalékos inflációval van megtervezve, és ebben minden szakértő egyetért, hogy ez az infláció várhatóan e szám körül, inkább alatta, a maginfláció pedig inkább 1,5 százalék körül fog alakulni, és ismerjük, hogy az áfacsökkentés 4 százalékot levesz az áfakörbe tartozó és a normatíva részét képező költségekből; tudjuk, hogy feladatcsökkentés van az önkormányzatoknál, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást már nem az önkormányzatoknak kell kifizetni; tudjuk, hogy költségcsökkenés van, például az egészségügyi hozzájárulás szinte a felére, majd az év végén nullára csökken, akkor igen nehezen fogadható el, hogy az infláció mértéke ilyen alacsony, és a költségcsökkentés ilyen tetemes; akkor hogyan gondolja, milyen kalkuláció alapján gondolja azt a képviselő úr, hogy itt rosszabb helyzetbe kerülnek a normatívák összessége tekintetében az önkormányzatok.

Tehát azt gondolom, hogy ez összességében rendben van. Egy-egy normatíván lehet vitatkozni. Vonatkozik ez tehát a művészeti oktatásra, és ha változatlan az összege, akkor az nem jelent problémát.

Idézte a költségvetési hiány kapcsán az elemzőket. Én idézek egy elemzőt, a Morgan Stanley-t, aki a számok mellett a pénzügyi központját is idehelyezte Magyarországra, és mindazok, akik ezeknek a pénzügyi tanácsadóknak a jelentéseit olvassák, úgy látszik, a pénzükkel mégiscsak másképp szavaznak, mert Magyarországra 2005 első félévében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 2,4 milliárd euró áramlott be, év végére majd’ 4 milliárd várható, jövőre pedig inkább 5 milliárd felé fogunk tartani.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tállai András kétperces felszólalásra következik.

Parancsoljon!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Talán nem véletlen, tisztelt Országgyűlés, hogy a kormánypárti padsorokban nem látunk egyetlen polgármestert sem (Göndör István: Mert dolgoznak!), nem látunk egyetlen megyei közgyűlési tagot sem, vagy legalábbis, ha itt ülnek, akkor nem halljuk őket érvelni. (Kovács Tibor: Ne mondd el, mert nem úgy van, ahogy mondod! - Varga Mihály: Bujkálnak!) Ha Kovács Tibor szót kér, gondolom, Mandur László alelnök úr szót fog neki adni - úgy látom, hogy bólogat, tehát igen.

ELNÖK: Persze.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Javaslom, álljon fel akkor, és mondja el, hogy Tiszaújvárosnak milyen a költségvetése, és mennyire jó. Sajnos a többi 3199 település ezt nem tudja elmondani magáról.

Csak egy példát mondok: bérpolitika, Medgyessy-Gyurcsány-kormány. 50 százalék béremelés 2002. szeptember 1-jén. Lefinanszírozva 2002. december 31-ig. (Kovács Tibor: Melyik pontra vonatkozik a hozzászólás?) 2003-tól egy forintot nem kapunk az 50 százalék bérfejlesztés finanszírozására. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): A Gyurcsány-kormány bérpolitikája: 2004. december 10-e után fogadják el 2005-re vonatkozóan a 12 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztést. Semmi gond nincs a bérfejlesztéssel, csak milyen kormány az, aki, amikor már elfogadták a költségvetés bevételi, kiadási főszámait, hiányát, azután mondja meg azt, hogy mennyi lesz a bérfejlesztés. Mindenki sokkal kevesebbre számított. Nem érdekli a Gyurcsány-kormányt, hogy mi történik, dögöljenek meg az önkormányzatok, én kiállok az emberek elé, és azt mondom, hogy megemeltem a béreteket. (Göndör István: Érdekegyeztetés, képviselő úr!)

És mi van most, 2005-ben a 2006-os bérfejlesztésre vonatkozóan, az illetményalapok változtatására vonatkozóan? Az van, uraim, hogy december 6-án a parlamentben úgy kell vitáznunk, hogy fogalmunk sincs, hogy mit fog majd beterjeszteni a kormány a köztisztviselői és a közalkalmazotti bérfejlesztésekre vonatkozóan. Az lenne a jó, ha beterjesztene, mondjuk, 50 százalékot, utána beterjesztené a költségvetést is, hogy módosítsuk. Valószínűleg a költségvetés módosítására nem kerül sor, de a népszerű intézkedésre bizonyára sor kerül.

Nem bírják el a magyar önkormányzatok azt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit önök bérfejlesztés címén csinálnak ebben a ciklusban! (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kénytelen leszek szigorú lenni, ez a helyzet. (Varga Mihály: Ne legyen, elnök úr! Keményen!) Ez a helyzet, de, de, ugyanis nem ahhoz a fejezethez szólnak hozzá, ahol éppen tartunk. (Tállai András: Ez a normaszöveg!) Tudom, tudom, csak közben átcsúszunk olykor-olykor az önkormányzati fejezethez. Értem én azt is, megmondom őszintén, hogy a költségvetésről nehéz úgy beszélni, hogy ne egy általános vita jellegét öltse a történet, ezért is hagytam az elején, hogy természetesen ilyen átfogó felszólalások is legyenek. De kérném tisztelettel önöket, tényleg a nyolc órát osszák be annak megfelelően, hogy végig tudjunk menni majd az összes fejezeten. Ennyi.

Kétperces felszólalásra következik Molnár Albert államtitkár úr. Parancsoljon!

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Halvány reményt szeretnék arra látni, hogy valóban a költségvetésről fogunk beszélni, és tényleg még egyszer nagyon udvariasan mindenkit erre szeretnék felszólítani, hogy mondja el azt a módosító indítványt, amellyel jobbítani szeretné Magyarország 2006-os költségvetését.

Tállai Andrásnak azt szeretném mondani, hogy mivel még a tegnapi napon sem született megállapodás a közalkalmazotti érdekvédelmi szervezetekkel - mint tudja, képviselő úr, most egy demokratikus koalíció van kormányon, így nekünk nem mindegy, hogy az érdekvédelmi szervezetek mit szólnak a lépéseinkhez -, tehát amint ez meglesz, azonnal a költségvetési sorok közé be fogjuk terjeszteni ezeket. (Dr. Bóka István: De mi a fedezete?)

Önök azt mondják, hogy csökkentsük az állam kiadásait, és közben olyan módosítókat adtak be, amelyek 100 milliárdokkal növelik ezeket a kiadásokat. (Varga Mihály: Ez melyik pont, elnök úr? - Dr. Kontrát Károly: Ki adott be ilyet?) Tehát legyenek szívesek ezek között összhangot teremteni. (Dr. Kontrát Károly: Ki adott be ilyet, államtitkár úr?)

Önök jól tudják, hogy a pazarlás és a szegénység egyszerre van jelen a gazdaságban, egyszerre van jelen az önkormányzatoknál. Azt is meg kell nézni, hogy melyek azok a területek, ahol ma pazarlás folyik mind az önkormányzatnál, mind az állami szférában. Mi, a Pénzügyminisztériumban az elmúlt két évben 18,2 százalékkal csökkentettük a létszámot, valamennyi minisztériumnak közel 10 százalékos költségmegtakarítást írtunk elő. Ez az elvárás valamennyi államigazgatási szervvel szemben is. (Dr. Kontrát Károly: És a politikai tanácsadók milliói hol vannak, államtitkár úr?)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének, kétperces felszólalásra.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem élnék a kettő perc lehetőségével. (Kovács Tibor: Melyik módosítóról tetszik beszélni?) Az érdekvédőkkel nem decemberben, Mikuláskor kell tárgyalni. Van egy törvény, amely szerint a költségvetés menetét a parlament fogadja el, nem pedig a kormány és az érdekvédelmi szervezetek. Tessenek ahhoz alkalmazkodni!

Nyilvánvaló a trükk. Az a trükk, hogy előbb elfogadtatjuk a parlamenttel a költségvetést, és utána majd jókodunk az érdekvédő szervezetekkel. De mindez az önkormányzatok rovására megy! Tessenek betartani a törvényeket, államtitkár úr, és akkor nem kerülünk újra ilyen helyzetbe, hogy Mikuláskor arra hivatkozik ön, hogy az érdekvédőkkel nem… Hát kész van a költségvetés, rég meg kellett volna állapodni, és a költségvetésbe azt beletenni, nem pedig elfogadni egy költségvetést, és majd valamit csinálni az érdekvédelmi szervezetekkel! (Taps a Fidesz soraiban.)

(9.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Én lezártnak tekinteném a költségvetés-készítési vitanapot, ha elfogadják, és a részletes vitában szigorú monotonitással ragaszkodnék ahhoz, hogy térjünk vissza az eredeti napirendünkhöz. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Magam is úgy véltem, hogy itt a költségvetés részletes vitáját fogjuk folytatni, ha máshonnan nem, a kiküldött napirendből gondolhattam így. Mindazonáltal nem nagyon értem, Tállai képviselő úr honnan tudja, hogy mikor kell az érdekképviseletekkel tárgyalni, ő ugyanis egy olyan kormányban volt államtitkár, amely az érdekegyeztetés szót hírből sem ismerte. Beterjesztették megállapodás nélkül a minimálbért, a közalkalmazotti bértáblát és így tovább, és ha ez a szociális partnereknek nem tetszett, akkor kérhettek vagy jelenthettek.

Ami azt illeti, hogy Molnár Albert államtitkár úr egyszer nézzen polgármester szemébe, szeretném az önök figyelmét felhívni, hogy Molnár államtitkár úrnak hetente félszáz polgármester szemébe kell néznie, körülbelül annyi ül ugyanis a szocialista frakcióban. Úgyhogy köszöni szépen, megítélésem szerint tisztában van ezzel a helyzettel. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Ami meg a magyar gazdaság tragikus kilátásait illeti, tisztelt Varga képviselő úr, ön közgazdász, bizonyára tudja, hogy közgazdaságtanban az önbeteljesítő várakozások igenis létező dolgok. Vagyis, ha sikerül az emberekkel elhitetni azt, hogy gazdasági katasztrófa következik, akkor elkezdenek erre felkészülni, miáltal sikerül is előidézniük a gazdasági katasztrófát. Önök elég hosszú ideje azon munkálkodnak, hogy ezt a hangulatot és ezt a hitet az emberekben elültessék, szerencsére eddig sikertelenül. Nem csak a mi szempontunkból szerencsére, mert hiszen bármelyik kormány következik 2006-ban, annak nem lenne jó egy ilyen helyzettel szembenéznie.

Az pedig, hogy önök a lehetséges hatásokra való tekintet nélkül sulykolják ezt a katasztrófahangulatot, a számomra azt mutatja, hogy önök lélekben már lemondtak arról, hogy a jövő évi választást meg is nyerhetnék.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Varga Mihálynak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, Szabó képviselő úr szavai különösebb kommentárt nem igényelnek.

Államtitkár úr szavaira azonban mindenképpen szeretnék reagálni. Azt a meglepő kijelentést ugyanis még itt a parlamentben senki nem tette, hogy az önkormányzatok pazarolnak. Sok mindent mondtak már az önkormányzati rendszerről Magyarországon, hogy túlságosan szétaprózódott, hogy talán nincs meg mindenhol a megfelelő intézményrendszer, nincsenek meg az ennek megfelelő fenntartási feltételek, de azt, hogy pazarolnak az önkormányzatok, államtitkár úr, bocsásson meg, még nem hallottam. Tehát ha ön úgy gondolja, hogy valóban pazarol a magyar önkormányzati rendszer, és ezek szerint még vannak tartalékok ebben az önkormányzati rendszerben, akkor szeretném, ha ezeket mindenképpen megosztaná velünk. Mi ennek az ellenkezőjét látjuk.

Az ön másik kijelentésére, hogy az állam hogyan spórolt az elmúlt két esztendőben, engedjen meg egy számot: ma 30 ezerrel többen dolgoznak a közszférában, mint 2002-ben. Harmincezerrel! Felduzzadt az államapparátus, igen komoly túlköltekezés van ebből kifolyólag a rendszerben, tehát lenne hol csökkenteni.

A gazdaság állapotáról: ön több cég vezetője volt, mielőtt a politikusi pályára adta a fejét, így bizonyára mond az a szó önnek valamit, hogy körbetartozás. Ugye, emlékszik rá még, államtitkár úr? Úgy gondoltuk, hogy a '90-es évek elején ezt a problémát egyszer már magunk mögött hagytuk, és ezzel a magyar gazdaságnak még egyszer nem kell foglalkoznia. Nos, ha megnézi az egyik, önökhöz közel álló napilap tegnapi címlapját, az a fő címe annak az írásnak, hogy “Körbetartozik a magyarö. Igen, újra megjelent ez a jelenség, főleg az építőiparban, de más szektorokban is igen komoly körbetartozás van, amely veszélyezteti a magyar gazdaság működését. Ez részben annak köszönhető, hogy önök az államháztartási hiány csökkentése érdekében visszatartották a vállalkozóktól a törvényesen járó áfát. Ezzel kellene igazából önnek foglalkoznia, államtitkár úr, mert ezek az igazi problémák a magyar gazdaságban.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Keller László, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 3. számú melléklethez szeretnék szólni, elnök úr kérésének megfelelően. Az az érzésem, hogy Varga Mihály képviselő úr még a korábbi hozzászólásában, elfelejtette szemügyre venni, hogy mit is fogadtunk el a 3. számú mellékletben, amikor a szociális bentlakásos intézmények finanszírozásáról szólt. Elfelejtette figyelemmel kísérni a múlt heti szavazást, amely alapvetően megváltoztatta a bentlakásos szociális intézmények normatív támogatását, de azt is elfelejtette figyelemmel kísérni, képviselő úr, hogy 2005-höz képest strukturálisan is megváltozott a finanszírozás. Tehát vannak olyan költségesebb ápolási tevékenységek, amelyek már a benyújtott javaslatban is lényegesen magasabb finanszírozási összeghez jutottak. A demens betegek, a fogyatékos személyek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek bentlakásos intézményeinek ellátásával kapcsolatban a normatív támogatás 2005-höz képest jelentősen megemelkedett. Ez a szakma támogatását bírta. (Varga Mihály: Ezért tüntettek országosan?)

Nem ezért tüntettek, képviselő úr. Nagyon sajnálatos, hogy tüntettek, mert közben a párbeszéd folyt az országgyűlési képviselők és a szakemberek között. Persze, voltak olyanok, akik jobbnak látták a párbeszéd helyett az utcára vezényelni azokat az embereket, akik egyébként nem is tudták azt, hogy milyen finanszírozási változásra kerül sor a 2006-os költségvetésben. És még ehhez képest is megemeltük mind a három kategóriában a normatív támogatást, mind a demens betegeknél, mind az átlagos ápolást nyújtó intézményeknél, mind pedig az emelt szintűnél jelentős normatív támogatásemelésre került sor. Nem azért, mert kivonultatták az embereket, hanem azért, mert szükségét láttuk a normatív támogatás emelésének.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Jauernik István, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Nagyon röviden az önkormányzatok tartalékairól. Szoktunk hivatkozni az Állami Számvevőszék megállapításaira. Azt gondolom, ez egy jó hivatkozási alap. Nemrégen volt, amikor az Állami Számvevőszék főigazgatója nyilatkozta, hogy igenis az önkormányzati rendszerben jelentős tartalékok vannak. Úgy gondolom, ha Varga képviselő úr ezt az ÁSZ-megállapítást elfogadja, akkor ebben talán a parlamenti patkó bármelyik oldala egyet tud érteni. Igenis, az önkormányzati rendszerben még jelentős tartalékok vannak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Sisák Imre, az MDF képviselője. Parancsoljon!

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Már idefelé jövet is a gutaütés kerülgetett, de most, ahogy bejöttem ide az ülésterembe, azt gondolom, nem sok hiányzik hozzá. Jauernik képviselő úr ismeri az önkormányzati rendszert, de csodálkozom képviselő úron, amikor azt mondja, hogy a magyar önkormányzati rendszerben, kérem tisztelettel, tartalékok vannak.

Térjünk vissza egy kicsit a művészetoktatáshoz! Tisztelt Képviselő Úr! Ön volt szíves azt mondani, hogy a magyar művészetoktatás területén a helyzet 2005-ről 2006-ra javul, mert csökken az áfakiadás, csökken az egészségügyi hozzájárulás. Tisztelt képviselő úr, jó lenne, ha a televízió képernyője előtt ülő embereknek a szemébe mondaná azt is, hogy a helyzet nemhogy javul, hanem jelentős mértékben romlik. Ugyanis nem arról szól a történet, hogy 2005-ről 2006-ra növelik a művészetoktatás, a zeneművészeti ág vagy a képző-, ipar- és táncművészeti ág normatíváját, hanem, képviselő úr, önök eleve egy 2004-hez képest csökkentett összegű normatívát tartanak 2006-ban a 2005. évi szinten.

Mert a 2004. évi költségvetés elfogadásánál, képviselő úr, ugyanúgy 105 ezer forint volt a zeneművészeti ágnál, a zeneiskoláknál a normatíva, mint 2006-ban. Magyarán, két év alatt egyetlenegy fillérrel nem emelték a normatívát, ellenben az önök által folyamatosan ütött-vágott… (Jauernik István közbeszól.) Képviselő úr, nyomjon kétpercest, aztán válaszolhat, jó!? A párbeszéd nem ide illik. A képző-, ipar- és táncművészeti ágnál, tisztelt képviselő úr, 2004-ben még 68 ezer forint volt a normatíva, az elmúlt esztendőben 58 ezer forint volt. Miután komoly ellenállás volt, nem merték megtenni, hogy 40 ezer forintra csökkentik a normatívát 2006-ban, és visszaemelték 59 ezer forintra. Ez eleve 2004-hez képest 9 ezer forintos csökkentés. Aki azt mondja, hogy a magyar önkormányzati rendszerben tartalékok vannak, az a magyar önkormányzatokat abszolút nem ismeri, képviselő úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Élő Norbert, az MSZP képviselője.

(9.50)

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Varga Mihály! A körbetartozás 2000 óta alakult ki a magyar gazdaságban és az építőiparban, ezt ön is nagyon jól tudja (Dr. Kovács Zoltán: Miről beszélsz?), azóta kezdett el… Ha önök szakemberek lennének (Tállai András: Te vagy a szakember!), ezt tudnák, azóta kezdett el, mint a hólabda, növekedni.

Másrészt az áfavisszatartásnak semmi köze a körbetartozáshoz, ezt szeretném leszögezni, ugyanis csak olyan áfát lehet visszaigényelni, amit már kifizettek, tehát egy kifizetett számlából nem lehet tartozni.

Ne próbálják ezt a válságkommunikációt ránk erőltetni, hogy a körbetartozás az áfavisszatartás miatt alakult ki. Semmi köze a kettőnek egymáshoz, és egyébként pedig tényszerűen nem igaz. A körbetartozás 2000 óta, amióta a Vegyépszer megjelent az építőipari piacon, azóta alakult ki.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha körbetartozás ügyben kíván valaki szólni, akkor a konkrét helyet is kérem megjelölni a költségvetésben. Ez természetesen mindenkinek szól, mert itt több hozzászólás volt. A jövőben azt kérem tisztelettel, én elővettem a költségvetést és azt az ajánlást, amit a költségvetési bizottság benyújtott, a részletes vita szabályainak megfelelően legyenek kedvesek megjelölni, mely részéhez kívánnak szólni, és akkor e szerint folytatjuk a vitát.

Tehát az első szakaszban vagyunk, normaszöveg. Felszólalásra következik Kovács Zoltán, a Fidesz képviselője. Két percben öné a szó. Parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Jauernik képviselő úrnak igaza van: valóban vannak tartalékok az önkormányzati rendszerben, csak ezeket a tartalékokat nem az önkormányzatok használják. Az idén 21 milliárdot nyúlt le az önkormányzatokról államháztartási tartalék címén a központi költségvetés, most pedig 30 milliárdot, azaz 3 százalékot helyez tartalékba, aminek csak egy részére van esély, hogy az önkormányzatok megkapják.

Az a régi vicc jut az eszembe, tisztelt képviselő úr, amikor a prímás a bazseválás után osztja a pénzt, és a brácsás mondja, ő miért nem kap - járni jár, csak nem jut. Most így vagyunk mi ezzel az államháztartási tartalékkal. Jár, az emelkedésbe beírja a Pénzügyminisztérium, bele is számolja, csak éppen a költségvetésben virtuálisan, papíron megjelenő pénzről van szó, azt az önkormányzatok 2005-ben nem kapták meg, és 2006-ban sem tudjuk még igazából, hogy mi lesz ezzel az államháztartási tartalékkal.

Ha erre gondolt a képviselő úr, akkor igaza van, valóban vannak tartalékok, csak nem az önkormányzatok használják ezt az úgynevezett államháztartási tartalékot, hanem a központi költségvetés, a rossz gazdálkodás következtében előállott államháztartási hiányt csökkenti ezzel.

Ezt szerettem volna ehhez a felszólaláshoz elmondani. Ez a normaszöveghez tartozik, tisztelt elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Nagyon helyes, köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

Parancsoljon!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Sisák képviselkőtársunk beesett a terembe, röptében megnyomta a gombot, és máris felszólította Jauernik képviselő urat, hogy mondja a tévénézők szemébe, hogy romlik a helyzet.

Tisztelt Sisák Képviselőtársam! Szeretném önt tájékoztatni, hogy itt a szerepek jelen pillanatban fordítva vannak leosztva. Jauernik képviselő úrnak nem az a feladata, hogy azt mondja, a helyzet romlik. Ezt a feladatot önök vállalták magukra, és maradéktalanul teljesítik is.

Ha ön azt állítja, hogy aki azt mondja, a magyar önkormányzati rendszerben tartalékok vannak, az nem ismeri a magyar önkormányzatokat, akkor ezt a véleményét szíveskedjék Kovács Árpád úrral, a Állami Számvevőszék elnökével megosztani. Jauernik képviselő úr ugyanis őt idézte, csak azt még nem hallotta a képviselő úr, mert akkor még nem volt a teremben. Jauernik képviselő úr őt idézte. Tehát ha ön úgy véli, hogy az Állami Számvevőszék elnökének lövése sincsen - (Jelzésre:) főigazgatója, elnézést - a magyar önkormányzati rendszerről, akkor a későbbiekben szíveskedjék nem hivatkozni rá, amikor az önkormányzatok sanyarú helyzetét ecseteli.

Egyébiránt ön egyfolytában a 2004-es állapotokhoz hasonlította a jövő évi önkormányzati költségvetést, amit megértek, ugyanis a statisztika alapvető szabálya az, hogy csak megfelelő bázist kell keresni, és akkor bármit be lehet bizonyítani. De érdekes módon ön nem a 2002-es állapotokhoz hasonlította az önkormányzatok jövő évi lehetőségét, azokhoz a 2002-es állapotokhoz, amit önök maguk után hagytak, és amihez képest az önkormányzatok finanszírozása nominálértékben több mint 70 százalékkal növekedett az elmúlt négy esztendőben.

Tisztelt Képviselő Úr! Ennyit arról, hogy több pénzt-e az önkormányzatoknak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Gógl Árpád, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én zavarban vagyok, mert azt gondoltam, valamilyen szakaszolással fogunk ma tárgyalni. Erre is készültem, mert azt gondoltam, megvitatjuk, hogy egy 2 százalékos inflácó, egy 3 százalékos reálbér-növekedés mellett hogyan lehet nominálisan csökkenő egészségügyi E-alap, az a 12. melléklet… - csökkenés értékében hogyan lehetséges fönntartani a 80 százalékban önkormányzati fenntartási kötelezettséggel működő egészségügyi rendszert akkor, amikor az önkormányzatok bevétele csökkent.

Azt gondoltam, arról fogunk vitatkozni a költségvetési vitának már ebben a szakaszában, hogy az a 20 módosító javaslat, amelyben nemcsak fideszes módosító javaslatok voltak, hanem SZDSZ-es módosító javaslatok is, hogyan korrigálják az E-alap bevételi oldalát, és hogyan rendezik a gyógyítókassza 30 milliárdos hiányát, amivel egyszerűen lehetetlen teljesíteni a fő 3 százalékos bérnövekedést, az egyéb változásokat, még akkor is, ha figyelembe vesszük a bizonyos csökkentési lehetőségeket.

Azt gondoltam, végül is erről fogunk itt vitatkozni, hogy milyen lehetőségeink vannak még prioritások kijelölésére, valamilyen hangsúly-áttelepítéssel.

Szóval, zavarban vagyok, mert itt hallunk mindenről, csak arról nem, hogyan tudnánk előrelépni, és szakaszolva hogyan tudnánk más hangsúlyt is tenni.

Kérem önöket, térjünk ehhez vissza, mert nagyon-nagyon fontos az egészségügy, hiszen a fenntartás mégiscsak 80 százalékban erről szól. Azt kell mondanom, miért nem szavazott meg egy konkrét, idetartozó javaslatot, a polgárdi egészségügyi intézményt éppen az államtitkár úr.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nem mondom el, megerősítem, amit Gógl Árpád az előzőekben elmondott, Kérem, ennek megfelelően térjünk a tárgyra. Megadom a szót Ékes József független képviselőnek két percben.

Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úr szavaihoz szeretném hozzáfűzni: közel egy éven keresztül kompromisszumkészségről beszél. Egy éven keresztül közel 28-31 olyan törvényjavaslatot, amit az ellenzék terjesztett be annak érdekében, hogy tényleg kompromisszumok születhessenek ebben a parlamentben, minden alkalommal a kormányzat részéről kellő tisztelettel le is söprik.

Szabó képviselőtársam elmondta az ellenzék jelenlegi riogató tevékenységét. Tessék már előszedni, a 2001-es költségvetés tárgyalásánál hogyan álltak az akkori költségvetés kérdéseihez, és milyen hihetetlen mértékű riogatást végeztek akkor Keller képviselőtársával együtt!

Az önkormányzatok kérdésében, amit Jauernik István mondott: tessék megnézni az Állami Számvevőszék jelentését, benne találtatik az is, hogy az önkormányzatoknál megindult a vagyonfelélés nagyfokú mértéke, valamint az önkormányzatok hosszú távú hitelfelvételének a hihetetlen mértékű megugrása.

Lehet, hogy az önkormányzatok rendelkeznek vagyonnal, képviselőtársam, de lehetséges, hogy ha átértékelik a nem mobilizálható vagyont mobilizálható vagyonná, akkor vagyonnak nevezhetők, mondjuk, a temetők, az utak, és lehetne így sorolni. Ha azokat is eladhatják az önkormányzatok, akkor lehet, hogy van vagyonuk az önkormányzatoknak. Egyébként az önkormányzatoknak nincs vagyona, ezt higgye el nekem.

Meg kell nézni, hogyan alakult a hitelfelvétel tendenciája az elmúlt időszakban, és meg kell nézni azt a tendenciát is, hogy milyen mértékben értékesítették a saját vagyonukat az önkormányzatok annak érdekében, hogy az állam által nem finanszírozott béreket az önkormányzatok valamilyen úton-módon ki tudják fizetni. Ezt kellene nagyon komolyan megvizsgálni. A másik pedig az, hogy az önkormányzati szövetségek tiltakoztak a 2006. évi költségvetés önkormányzati szférára eső része kapcsán.

Tisztelt Államtitkár Úr! A legszomorúbb az, hogy az önkormányzati szövetségek elmondják, 150 milliárd hiányzik, utána a sajtó úgy közli le, hogy 35 milliárddal többet ad az állami költségvetés az önkormányzatoknak. Egy nagy frászt ad többet! (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) A 150 milliárdhoz képest 35 milliárddal segíti meg az önkormányzatokat a 2006. évi költségvetési hiánnyal szemben.

 

(10.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltánnak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem véletlen, hogy Ékes képviselőtársunk a 2001-es költségvetés vitájára utalt az imént, nem is igen utalhatott másra, mert a 2002-es költségvetésnek ugyebár nem volt vitája, 2001–2002-re fogadtuk el 2000 végén - helyesebben: fogadták el önök (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Te is megszavaztad!), hiszen mi ellene szavaztunk - azt a kétéves költségvetést, amely költségvetéssel kapcsolatban mondtuk el, hogy ez tarthatatlan, össze fog omlani, hogy önöknek sem fog sikerülni két évre előre tervezni, ha a kristálygömb birtokában vannak is. Ez szóról szóra bejött, képviselő úr, nem volt ez riogatás, ez a tények racionális elemzéséből fakadó jóslat volt.

Hogy most már elnök úr és Gógl képviselőtársam felszólításának is engedelmeskedve a normaszövegről szóljak, tisztelt képviselőtársaim, szeretném jelezni, hogy a már ma is sokat emlegetett művészeti oktatás témakörén belül nyújtottunk be olyan módosító indítványokat - az egyiket én is jegyzem -, amely a művészeti oktatás normatívája felhasználásának ellenőrzésével foglalkozik. Ismert tény ugyanis, hogy ezen az ágon, miközben igen hasznos és előremutató tevékenységet végez sok művészeti iskola és intézmény, igen sok a jogosulatlan normafelvétel, igen sok a - nevezzük nevén a gyereket - visszaélés, ahol voltaképpen látszattevékenységért vesznek fel komoly normatívákat.

A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy miközben az értékes tevékenységet finanszírozni kell - mégpedig ha a költségvetésnek lehetősége van rá, akkor emelkedő mértékben -, aközben ellenőrizni kell azt, hogy ezzel ne éljenek vissza. Erre teszünk javaslatot több módosító indítványban is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Tállai András, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelettel jelzem előre, hogy normaszöveg, költségvetési hiány - Élő Norbert képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni. Szeretném megvédeni a magyar vállalkozókat Élő Norbert MSZP-s képviselő véleményétől - remélem, hogy a frakció nem tud vele azonosulni -, tudniillik azt mondta, hogy azzal, hogy az állam nem fizeti vissza az áfát, nem növeli a körbetartozást. Ennél nagyobb valótlanságot állítani egyszerűen képtelenség.

Tisztelt Élő Norbert! - aki most nincs a teremben, mert csak beugrott elmondani ezt a röpke kis valótlanságot, mellébeszélést. Hogyha önnek azt mondaná valaki, hogy december 6-án, a mai napon adok 10 millió forintot, nevezetesen, visszautalom a vállalkozása áfáját, majd helyette kap egy levelet, hogy 90 napig meghosszabbítják az ellenőrzést, és addig ne reménykedjen - ha jogos, ha nem jogos az áfavisszatartás -, akkor megkérdezem önt, hogy a 10 millió forintot adott esetben a vállalkozásban hogyan tudja pótolni, mikor december 8-án az emberek bérét ki kell fizetni, 12-én fizetni kell a járulékot és az adót. Tessék mondani, mit csináljon? Be volt ütemezve!

Mit csinál az állam az áfavisszatartással, mit csinált az elmúlt évben, aminek sajnos, erre az évre is volt kihatása, de ha úgy tekintjük, a költségvetési hiányon keresztül még 2006-ra is van kihatása? Két dolgot tehet: átütemezi a szállító számláit, mert a munkabért mindenképpen ki kell fizetni, vagy hitelt vesz fel. A hitelfelvétel nem olyan egyszerű a vállalkozásoknál, mint egy kormánynál. A kormánynak hitelt felvenni nagyon egyszerű, tudniillik mögötte vannak pont azok a vállalkozások, amelyek időben fizetik az adóbevételeket, és ezért az állam, az ország hitelképessé válik. Ezt ajánlja most a kormány cserébe a körbetartozás esetében a vállalkozásoknak is.

Egyszerűen elfogadhatatlan ez a vélemény, hogy az állam nem száll be az áfavisszatartással a körbetartozásba. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez nem ismétlődhet meg ebben az országban soha többet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Térjünk vissza a normaszöveghez. Sisák Imre képviselő úr kettőperces felszólalásra jelentkezett. Parancsoljon!

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szabó képviselő úr azt mondta, hogy éppen beestem a terembe. Tudja, kedves képviselő úr, a parlamenti üléstermen kívül is folyik munka, merthogy a szociális bizottság egészen ez idáig ülésezett, úgyhogy én nem beestem valahova, hanem éppen részt vettem a szociális bizottság ülésén, de idejövet hallgattam egyébként az önök hozzászólásait, és hallottam a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának, Molnár képviselő úrnak is azon kijelentését, hogy pazarlás folyik az önkormányzatoknál.

Azt gondolom, rá kell világítani, hogy mi is a helyzet a magyar önkormányzatoknál. A balliberális kormány a 2005. évi költségvetéshez képest 2006-ra - ezt a magyar tévénézőknek mondom - az önkormányzatok normatíváiból 40 milliárd 845 millió forintot von el, aztán a kötött felhasználású normatíváknál elvon 4 milliárd 566 millió forintot; az elmúlt héten, mielőtt szavaztunk volna a költségvetési módosító indítványokról, mindezek után a Magyar Köztársaság pénzügyminisztere, Veres János azt mondta, hogy 15 milliárd forintot adunk az önkormányzatoknak a szociális és az oktatási terület normatíváinak növeléséhez.

Azért, hogy a magyar lakosság, a választópolgárok is tisztán lássanak, szeretném jelezni, hogy úgy ad 15 milliárd forintot a szocialista–szabad demokrata kormány, hogy előtte a szociális és gyermekvédelmi ellátások normatíváitól elvon 7 milliárd 332 millió forintot, a közoktatási területről meg elvon 21 milliárd 466 millió forintot. Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Nem csodálom, hogy ön erre nem kíván emlékezni, és folyamatosan visszamutogat.

Képviselő Úr! Arról beszéljünk, hogy 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban is 105 ezer forint-e a zeneiskolákban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a zeneművészeti ág normatívája. Ha ennyi, akkor önök folyamatosan csökkentik a normatívát - ezt kell látnia a lakosságnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Molnár Albert államtitkár úr. Parancsoljon!

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Idézni csak pontosan - ezt azért mondom, mert Varga Mihály és Sisák úr is rosszul idézett. Én azt mondtam, hogy az önkormányzati rendszerben egyszerre van jelen a pazarlás és a szegénység - kérem, tegyék hozzá mind a kettőt, ha legközelebb engem idéznek. Köszönöm.

Egy tényt szeretnék mondani: 2002-ben 1500 milliárd forinttal gazdálkodtak az önkormányzatok, most alig írunk három és fél évvel többet, és 2006-ra közel 3000 milliárd lesz az önkormányzatok pénze, amivel gazdálkodhatnak. Kérem, számolják ki, hogy ez mekkora növekedés: ez négy év alatt százszázalékos növekedés. (Tállai András: Számold ki a működési költségvetését, és nem mondanál ilyen hülyeségeket!) Amit Kovács Zoltán mondott, 30 milliárd, az a háromezernek, Kovács Zoltán, nem 3 százaléka, hanem 1 százaléka - tessék kiszámolni!

A harmadik, amit szeretnék mondani: valóban remélem, többet arra nem lesz szükség, hogy az általános forgalmi adót visszatartsuk. Mint tudja, Tállai úr, az Európai Unióhoz csatlakoztunk, és nagyon sokan visszaéltek ezzel a momentummal, ezzel a mozzanattal. A kormánynak, azért, hogy megvédje a legális piacot, nem volt más módja, mint hogy valóban egy szigorúbb ellenőrzést hajtson végre - csak folytatom az ön gondolatmenetét -, hitelt vett fel a vállalkozó a banktól, és a bank ezt szívesen meghitelezte, mert tudta, hogy egy állami (Dr. Kovács Zoltán: Ez az első igaz!) visszafizetési kötelezettsége van. Igen, képviselő úr, én ezt megéltem, beszéltem vállalkozóval, ezt megfinanszírozták, és utána a jegybanki alapkamat kétszeresét kapta vissza az APEH-től az, akinél ez rendben volt. (Lengyel Zoltán: Mert jobban járt!) Azoknál a vállalkozóknál, akik nem csaltak, ez semmiféle likviditási problémát nem okozott.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kettőperces felszólalásra következik Bóka István, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Szabó képviselőtársunk is folyamatosan azt mondja, hogy 2002-től növekednek az önkormányzatok támogatásai az állami finanszírozási rendszerből. Ezzel nincsen gond és nincsen probléma, ezt soha nem tagadtuk, soha nem mondtuk ennek az ellenkezőjét, de önök folyamatosan nem teszik hozzá, hogy az önkormányzati feladatok milyen mértékben és milyen ütemben emelkedtek.

(10.10)

Hadd mondjak egy példát: amikor önök 3 milliárd forint támogatást adnak az önkormányzati rendszernek, akkor 8 milliárd forinttal emelik meg az önkormányzatok terheit, tehát 5 milliárd forinttal rosszabb helyzetbe hozták a települési önkormányzatokat. Ilyen volt például a 2005. szeptember 1-jétől megemelt, 4,5 százalékos közalkalmazotti béremelés. Önök hogy adták elő? Hogy 3-3,5 milliárd forintot adtunk a települési önkormányzatoknak. (Sisák Imre János: 24,5 lesz!)

Igen, de az éves hatása 1-1,2 százalék, tehát éves szinten ez a helyzet, ha a 2005-ös három hónapot egy évre hozzuk, akkor körülbelül ez a helyzet. De azt nem tették hozzá, hogy emellett több mint 8 milliárd forint kifizetésére kötelezték az önkormányzati rendszert - tehát a 3 milliárd a 8 milliárdnak hány százaléka? A tartalék tekintetében pedig 3 százalék a tartalék jelen pillanatban, az összes állami támogatás és az szja tekintetében, 16,6 százalék a helyben maradó 10 százaléknál és 0,9 százalék, majdnem 1 százalék az összes normatív finanszírozás tekintetében.

Jó lenne gondolkodnunk egyébként az 52. § tekintetében, hogy miért is van szükség 2006-ban is a zárolt pénzösszegre. Nem dübörög a gazdaság, tisztelt képviselőtársaim? És nem dübörgött 2005-ben? (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Sisák Imre, az MDF képviselője. Parancsoljon!

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Az áfaellenőrzéssel, az áfavisszatartással kapcsolatban a következőt szeretném elmondani. Valószínűleg államtitkár úr nem emlékszik arra, amikor az ön elődje, Katona államtitkár úr a számvevőszéki bizottság előtt elmondta, hogy tulajdonképpen a jogosulatlanul visszaigényelt áfa 1,3 milliárd forintot tett ki, és akkor, amikor az államtitkár úr ott volt a számvevőszéki bizottság előtt, akkor már egészen bizonyos volt, hogy 2,8 milliárd forintjába kerül ez a művelet egyébként a magyar államnak. Ez azt jelentette, hogy a multinacionális cégek tapsoltak örömükben, hiszen a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeggel megtoldva kapják vissza az áfát.

Viszont kérdezze meg a magyar kis- és középvállalkozásokat, akik hónapokon keresztül nem kapták vissza az általános forgalmi adót, hogy ők hogyan élték ezt meg. A legtöbben úgy, tisztelt államtitkár úr, hogy tönkrementek.

Hogy az önkormányzati helyzetértékelést tovább folytassam, tisztelt képviselőtársaim, hadd mondjam el, hogy a közalkalmazottak bérfejlesztésének éves hatása 24,5 milliárd forint nagyságrendet tesz ki, ebből az önök kormánya 3 milliárd forintot adott oda az önkormányzatoknak.

A céltartalék, amelyet a pénzügyminiszter úr volt szíves beismerni, hogy ebben az évben elvonnak, 21,7 milliárd forint elvonását jelenti az önkormányzatoktól. A 2006-os költségvetés ettől rosszabb helyzetet teremtett volna, hiszen 31 milliárd forint az általános céltartalék, és azt mondják, hogy 30 milliárd forintot visszajuttatnak az önkormányzati rendszerbe. De mondjuk el azt is az egyszerű választópolgároknak, akik nem ismerik az egész állami költségvetés szerkezetét, hogy úgy, hogy 15 milliárd forintot a zárolt 31 milliárd forintból feloldanak. Ez mind-mind virtuális pénz, tisztelt képviselőtársaim.

Jó lenne egyébként végigmenni, ha megfelelő idő lenne, azon, hogy a normatívák hogyan csökkennek, vagy hogyan maradnak a 2005-ös szinten, aztán meglátnánk, hogy mi is a helyzet az önkormányzatoknál. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Kovács Tibor: Tavaly ugyanezt mondtátok! Valami új lemezt vegyetek már elő!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Sisák Imre János: Ha ugyanazt csináljátok évről évre, akkor nem lehet! - Dr. Kontrát Károly: Jövőre nem ez lesz, fiúk, nyugodjatok meg!) Ismét felkínálom a lehetőséget, ha bekiabálásra van igény, két percet nyitunk erre a dologra. Amennyiben nincs, akkor folytatnánk. Még egyszer felhívnám a figyelmüket, hogy térjünk azért a tárgyra, ha lehet, ugyanis most amennyiben áfavisszatartás, amennyiben körbetartozás és hasonló kérdésekről kívánnak szólni (Dr. Kovács Zoltán: Ez a kormánytagoknak is szól?), teljesen függetlenül attól, hogy melyik oldalról van szó, most ha meghallgattuk az érveket jobbról is, meg balról is, ebben nem tennék különbséget, meg fogom vonni a szót.

Most komolyan mondom, már harmadszor figyelmeztettem mindannyiukat, hogy legyenek kedvesek, térjenek a tárgyra, jó! Vagy mutassák meg azt a konkrét helyet, ahol erről szó van a költségvetésben, mert akkor természetesen a költségvetés részét képezi mindaz, amiről beszélnek. (Dr. Kovács Zoltán: Salátatörvény!)

Megadom a szót kétperces felszólalásra Bóka Istvánnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök úr! A költségvetési törvény 52. §: zárolás tekintetében biztosítanak az önkormányzatoknak az újabban benyújtott módosító csomag szerint 15 milliárd forintot. Ismét szeretnék rávilágítani, államtitkár úr, az önök bőkezűségére, amely 2002-től látszik. Önök biztosítanak a 4,5 százalék béremelés fedezetére, a 2005-ös béremelés fedezetére összesen 15 milliárd forintot. És 2006. január 1-jétől 2006. december 31-éig a 4,5 százalék mennyibe fog kerülni? 36 milliárd forintba. A 36 milliárd forinthoz képest van 15 milliárd forint.

Ennyit a többlettámogatásról, illetőleg ennyit a többletfeladatokról, szerintem mindenki jól látja ezt a fals érvelést. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy elnök úr ismételten meg fog minket korholni, személy szerint engem is, de bocsásson meg, kérem, államtitkár úr mondott egy fontos kijelentést e tisztelt Házban, és úgy gondolom, hogy ez némi magyarázatra szorul. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondta, hogy jelen van egyszerre az önkormányzatokban a pazarlás és a szegénység.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én napestig tudnám sorolni azt, hogy az önkormányzatoknál hol van jelen a szegénység, különösen most, az önök kormányzása alatt. De azt nem tudnám felsorolni, kérem, segítsen hozzá, hogy hol folyik pazarlás az önkormányzatoknál, ugyanis úgy gondolom, hogy ez arculcsapása az önkormányzatiságnak, hiszen önök feladatokat is tűznek emellé, többek között említem képviselőtársaim béremeléssel kapcsolatos problémafelvetését.

Tehát kérem önt, tiszteljen meg minket azzal, hogy a pazarlás kérdéskörét fejtse ki.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Tállai András, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Megígérem, hogy az áfavisszatartásról nem fogok beszélni, csak Molnár Albertnek az ugyanerről alkotott véleményére szeretnék reagálni. Tehát van egy adónem, amit a forgalom után fizetünk, és a beszerzéseink után vonunk le (Dr. Katona Béla: Ez melyik módosító indítvány?), és ha annak az egyenlege mínusz, az államtól visszajár, és az állam visszautalja ezt az adónemet. (Dr. Katona Béla: Egy számot mondj!)

Azt mondta az államtitkár úr, hogy mi a probléma, hiszen ha nem kapta vissza ezt az adónemet a vállalkozó az államtól, akkor bankkölcsönt vett fel, és a bank költségeit a költségvetés kifizette, hiszen a csúsztatott kifizetés miatt a jegybanki kamat kétszeresét fizette ki.

Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor ennek a tranzakciónak az egyenlege, amit megígérnek, hogy többet nem fogják csinálni, a következő. (Keller László: Meg kellene vonni a szót, elnök úr!) Jól járt a bank, ez egészen bizonyos…

ELNÖK: Melyik szakasz, képviselő úr? Melyik szakaszhoz szól hozzá?

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Amihez az államtitkár úr hozzászólt, arra szeretnék reagálni.

ELNÖK: Ezt már lezártuk. Ebben megállapodtunk, képviselő úr, ennek vége. (Keller László: Vonja meg a szót!)

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Elnézést kérek, a magyar parlamentben felszólal egy államtitkár, és arra nem lehet reagálni?! Az államtitkár úr magyarázta el.

ELNÖK: Az előbb megállapodtunk, hogy ezt lezártnak tekintjük, mindenki bólogatott, ha van rá igény, akkor a napirend végén nyitunk rá lehetőséget.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Elnézést kérek, a Fidesznek időkerete van, én abban az időkeretben beszélek.

ELNÖK: De nem arról, amiről szeretne, vagy ami az eszébe jut!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): A Magyar Köztársaság kormányának államtitkárára szeretnék reagálni. (Keller László: De nem akármiről! - Lengyel Zoltán: Laci, hová ment az adófizetők pénze?)

Tehát az egyenleg: a bank jól jár, mert megkapja a kamatot, a költségvetés rosszul jár, mert mint kiderült, a bank kamatát a költségvetés finanszírozza meg, rosszul járt a vállalkozó…

ELNÖK: Megvonom a szót, képviselő úr, többször figyelmeztettem!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): …ez nem más, mint egy bankárkormány. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Kikapcsolják a mikrofonját. - Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Képviselő úr, kénytelen vagyok, többször figyelmeztettem önöket, megvonom a szót, mert nem tért a tárgyra (Tállai András: El sem mondhatom a magyar parlamentben, ez felháborító!), könyörgöm, képviselő úr, ne hozzuk egymást ilyen helyzetbe. (Tállai András: Az áfatartozás szót ki sem ejtettem a számon!)

Mindenkitől meg fogom vonni a szót, aki nem hajlandó a költségvetés részletes vitájának megfelelően részt venni a vitában. Nagyon sajnálom, de ez van. Az majd egy másik napirend lesz, ha ilyen vitanapot szeretnének, kezdeményezzék, és akkor ez tényleg lehet, hogy megér ennyit, ha már ennyire izgatja önöket ez a kérdés mindkét oldalról.

Kétperces felszólalásra megadom a szót Gémesi György képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Kérdezem, hogy áfaügyben kíván szólni vagy a költségvetéshez.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): A költségvetésről szeretnék pár szót beszélni…

ELNÖK: Akkor öné a szó, parancsoljon!

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): …arról a részről, amelyik a zárolást érinti, és az idetartozik, hiszen a központi zárolás nyilván nemcsak az önkormányzatokat, hanem más területet is érint. Két dologra szeretném a figyelmet felhívni, mindenféle érzelmi töltet nélkül. Az egyik az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mai napig nincs meg a bérmegállapodás, nincs meg a béralku az OKÉT-en. Azt hiszem, holnap lesz ülés. Ezzel kapcsolatban, ha tudják a képviselőtársaim, lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de azért elmondom, hogy a hét országos önkormányzati érdekszövetség úgy foglalt állást, hogy mindaddig nem vesz részt az OKÉT-ülésen, amíg nem biztosítja a központi költségvetés a béremeléshez szükséges forrásokat.

Most itt az előbb elhangzott, hogy a zárolás összegéből fogják biztosítani a 15 milliárd forintot. Ez egyébként körülbelül a jelenleg várható béremelés fele. Nincs miről beszélni, Szabó Zoltán képviselőtársam, és nem is beszéltünk még normatívákról, aminek nem növekedett a nominális értéke, most már nem tudom, van, amelyiknek régóta, van, amelyik csökken; egész egyszerűen arról a képtelen dologról, hogy önök beszélnek többletforrásokról az önkormányzatok részére, nem hallom a kormánypárti képviselők részéről, csak folyamatosan ezt, és azt a trükköt játsszák el, hogy megemelem akárhány forinttal, aztán lezárolom ugyanazt a megemelést.

(10.20)

Onnantól kezdve a pénz semmivel nem több, de lehet róla beszélni, hogy több. Ez egész egyszerűen hazugság, hadd nevezzem nevén! Ez egy olyan áltatás, egy olyan hazugság, amit nem kellene megcsinálni. Nem látom az értelmét. Akkor mondjuk az, hogy ennyivel kevesebb. Akkor vállalják föl képviselőtársaim, hogy ennyivel kevesebb, és akkor nem zárolják a pénzt, hanem akkor azt mondjuk, hogy ennyivel kevesebb jut jövőre a településeknek. Ennél sokkal kevesebb jut egyébként. Majd az önkormányzati fejezetnél szeretnék hozzászólni, csak ezt a képtelenséget szeretném újra hangsúlyozni.

Nem arról van szó, hogy az önkormányzatok e tekintetben valamiféle vészjósló dolgokat vetítenének előre, hanem önök egész egyszerűen becsapják őket, megemelik, úgy tesznek, mintha odaadnák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aztán végül is nem. Erre alapozzák azt, hogy majd a még meg nem lévő közalkalmazotti bérekre a többletfedezetet biztosítják. Már most látható, hogy a felét sem fogják tudni biztosítani.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Jauernik István képviselőnek, az MSZP-ből.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Igen, a költségvetési törvényjavaslat 52. §-áról van szó. Az előttem szóló Gémesi képviselő úr is ehhez nyújtott be indítványt, amely indítvány tulajdonképpen jó szándékú. Bóka úr és Kovács Zoltán úr is hasonló kezdeményezéssel éltek a 797. számú módosító javaslatukban. Ez a zárolás teljes feloldására vonatkozik.

Amit Gémesi úr elmondott, ez egy valós probléma, és higgye el, képviselő úr, hogy bennünket is legalább annyira aggaszt az a kérdés, hogy nincs bérmegállapodás, és a költségvetési törvényhez ma 17 óráig lehet módosító indítványt benyújtani, illetve majd a bizottságunknak holnap valamilyen indítványt be kell nyújtania. Mi, kormánypárti képviselők ezt ígértük, és Gulyás alelnök úrral sajtótájékoztatón elmondtuk többször is, hogy igen, a zárolás részbeni feloldására készül a kormánypárti koalíció, és készül egy ilyen módosító indítvány. Képviselőtársaim még ezt nem láthatják, mert nem nyújtottuk be, mivel nincs meg a bérmegállapodás. Tehát ez tényleg egy nehéz helyzet, de most is azt állítom, hogy ez még mindig jobb helyzet, hogy van érdekegyeztető, és megkísérelünk egy bérmegállapodást, mint a néhány évvel korábbi helyzet, amikor nem volt ilyen kísérlet sem a bérmegállapodásra.

Azt gondolom, a zárolás feloldására egy olyan indítványt kell majd elfogadnunk, vagy a költségvetési bizottságban, vagy az önkormányzatiban beadnunk, amely az előző évek gyakorlatának megfelelően biztosítja a 2006. évi többlet bérigények részbeni fedezetét. Ezért hangsúlyozom, hogy nem teljes fedezetét, mert az Orbán-kormány idején sem volt soha teljes egészében lefedezve a bér, most sincs ilyen szándékunk, de ilyen módosító indítvány a költségvetési bizottságban lesz.

Elnök úr, köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy nagy baj van, ha egy költségvetésben, amelyben a béreket meg kell állapítani és normatívákat kell megállapítani, a kormány zárol összegeket. Mégiscsak borzasztó az, hogy már az el nem fogadott költségvetésben zárolnak. Tessék mondani: miért van szükség rá? Egyáltalán, kibújik a szög a zsákból, hogy nincs megfelelő forrás az önkormányzatok finanszírozására. Egyszerűen pótcselekvés, és önök tartalékolnak arra pénzt, amire nem lehet. Meg sem adják a pénzt, és ebből már elvesznek 3 százalékot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy baj van az önkormányzatok finanszírozásával, ha a kormány ismételten zárolni kíván. Szíveskedjenek sürgősen eltörölni!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Tatai-Tóth András, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A normaszöveg 108. §-ához az oktatási bizottság adott be módosító indítványt. A módosító indítvány arról szól, amiről Szabó Zoltán képviselő úr az imént beszélt, hogy a művészeti alapoktatás területén a képzést a különböző képzési helyeken a következő félévben felül kell vizsgálni. Évek óta a költségvetés készítésénél nagy feszültséget váltott ki, hogy olyan hírek érkeztek különböző területekről, hogy sok esetben az igénybe vett állami normatíva mögött nem áll megfelelő teljesítmény. Pontosabban fogalmazva: a gyermekek után az iskolafenntartók egy része igénybe vett olyan támogatást, amelynek eredményeképpen a támogatáshoz kapcsolódó képzést a gyerekek nem kapták meg.

Ehhez a 911. számú módosító indítványhoz kapcsolódva nyújtok be képviselőtársaimmal egy kapcsolódó módosító indítványt, amely négy elemből áll. Az első eleme az első félévre az oktatási törvény előírásainak megfelelően egy vizsgálatot, átvilágítást rendel el teljeskörűen a művészeti iskolák területén.

Az indítvány második eleme alapján az alapfokú művészeti iskola fenntartója kérheti, hogy jogszabályban nevesített szakmai szervezet minősítse a munkájukat, a minősítéseket jegyzékbe foglalja a szervezet és nyilvánosságra hozza. Különböző állami pályázatok elbírálásánál kedvezőbben lehet a minősítéssel rendelkező művészeti iskolákat elbírálni, ugyanakkor ez megnyitja az útját annak is, hogy később az állami támogatásokat is olyan módon határozzuk meg, a normatív támogatásokat, hogy kaphasson magasabb összeget az a művészeti iskola, amely magasabb színvonalú munkát végez az igénybe vett állami normatíva felhasználásával.

A harmadik eleme ennek a módosító indítványnak az, hogy az új belépőket, függetlenül a fenntartótól… - tehát ha új képzést indít önkormányzati intézmény vagy egyéb, nem önkormányzati, nem állami intézmény, az oktatási törvény egyébként szabályozza az eljárást. Ennek az eljárásnak a keretében abban az esetben, ha önkormányzati intézményről van szó, akkor az önkormányzati hozzájárulás megadása előtt az önkormányzat jegyzője az OKÉV-től - Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont - kérjen egy előzetes véleményt, hogy rendelkezik-e a megfelelő feltételekkel az adott intézmény a tervezett képzés beindításához. Nevezetesen, ha valaki zongora tanszakot akar indítani, rendelkezik-e zongorával, rendelkezik-e zongoratanárral, és rendelkezik-e olyan diákokkal, akik zongorázni kívánnak megtanulni.

A másik eleme ennek a vizsgálatnak az, hogy ezt az előzetes hozzájárulást nemcsak új intézmény esetében kell kérni, hanem akkor is, ha meglévő intézmény új telephelyen kezd munkába, illetve olyan művészeti ágban kíván képzést megindítani, amellyel korábban nem foglalkozott. Így biztosítani, garantálni lehet, hogy csak olyan helyen kezdik meg az állami normatív támogatás lehívását, igénybevételét, ahol valóságos tevékenység is folyik.

A negyedik eleme ennek az indítványnak, hogy a kormány egy rendeletet alkot, amely rendeletben egyrészt szabályozza az első féléves átvilágításnak, vizsgálatnak a rendjét, másrészt szabályozza a minősítési eljárás alapelveit, harmadrészt pedig a (3) bekezdésben megfogalmazott előzetes vizsgálat, átvilágítás szabályait.

 

(10.30)

A kormányrendeletet javaslatunk szerint január 15-ig kell kiadni, az átvilágítást pedig a tanév végéig, június 30-ig kell elvégezni. Úgy gondoljuk, hogy ennek a munkának az elvégzése alapvető fontosságú a művészeti iskolák által képviselt nemzeti érték, a kulturális örökség megőrzéséhez. Ketté kell választani a képzéseket, és azokat, akik elvégzik a törvényben és a rendeletekben előírt feladatokat, jobban kell támogatni, mint korábban, emelni kell a normatív állami támogatásukat, hiszen ez a feltétele, hogy ez a nemzeti érték hosszú távon megmaradjon; azokat pedig, akiknek a tevékenysége főleg az állami források igénybevételére korlátozódott és a gyerekekkel nem végezték el azt a tevékenységet, amit a törvények és a rendeletek előírnak, távol kell tartani az állami forrásoktól. Úgy gondolom, itt egy olyan kezdeményezésről van szó, amely joggal tart igényt a Ház mindkét oldalának a támogatására, hiszen tapasztalhatjuk, hogy már második, illetve harmadik éve csak állandó feszültség közepette tudjuk a forrásokat biztosítani a művészeti iskolák számára, hiszen amíg 2001-2002-ben 9-10 milliárd forint körüli volt a teljes ráfordítás, néhány év alatt ez megduplázódott, és ezt a dinamikus növekedést csak akkor célszerű közpénzekből finanszírozni, ha a pénzkiáramlás mögött tényleges és értékes tevékenység is van.

Azt várjuk ettől a vizsgálattól, hogy nyugvópontra helyezi az ügyet. Vagy kiderül, hogy minden intézményben a törvényeknek és az előírásoknak megfelelő tevékenység folyik, és akkor nyugodt szívvel lehet a megemelt összeget is biztosítani a költségvetésben; ha pedig nem, akkor - ahogy az imént mondtam - távol kell tartani a pénz igénybevételétől mindazokat, akik a munkát nem végzik el. Ehhez kérem az önök támogatását majd a szavazáskor is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Sisák Imre, az MDF képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tökéletesen egyetértek azzal, amit Tatai-Tóth András képviselő úr elmondott, éppen ezért egy kérdést szeretnék feltenni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha valóban úgy van, hogy a nemzeti kulturális alapértékek védelme egyértelműen elismert az önök részéről is, akkor még egyszer kérdezem, hogy 2004, 2005 után például a zeneművészeti ágban miért marad 2006-ra továbbra is 105 ezer forint a normatíva egy tanuló után.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra jelentkezett Tatai-Tóth András. Öné a szó.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Képviselő Úr! Nyilván itt volt ön is, amikor Jauernik képviselőtársam egy hozzászólásában részletesen elmagyarázta erre a kérdésre a választ. Ehhez én még annyit tudok hozzátenni, hogy bizonyos kiadáscsökkenés realizálódik a művészeti iskolákban is a bérkifizetéseket terhelő állami hozzájárulások csökkenése és az áfacsökkenés miatt - helyes, hogy ezt is figyelembe vesszük -, ugyanakkor egyetértek önnel abban, hogy magasabb szintre kell emelni a művészeti iskolák támogatását, de meggyőződésem, hogy erre csak akkor lesz lehetőség, ha az általam imént említett vizsgálat lezajlik, és külön tudjuk választani egymástól azokat az intézményeket, ahol értékes munka folyik, és távol tudjuk tartani a pénz igénybevételétől azokat, akiknek - ahogy az előbb már elmondtam, hogy finoman fejezzem ki - a tevékenysége főleg csak a pénz igénybevételére korlátozódott, és a gyerekekkel nem foglalkoztak szakszerűen, úgy, ahogy azt a törvények előírják. Abban az esetben lesz mód a támogatás növelésére, ha ezt a garanciát beépítjük a rendszerbe.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Sisák Imre, az MDF képviselője. Parancsoljon!

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök mindig csak arról beszélnek, ami az önök megítélése szerint kedvező. De tessék mondani, ha figyelembe veszik az áfacsökkenést vagy az egészségügyi hozzájárulás csökkentését, akkor azt miért nem veszik figyelembe, hogy a közüzemi költségek milyen mértékben emelkednek, és az hogyan befolyásolja a normatívát. Vagy legalább a mindenkori állami költségvetésben elismert inflációs hatást miért nem veszik figyelembe, tisztelt képviselőtársaim? Magunk között elmondhatjuk ezt a dolgot, és próbálhatjuk egymást győzködni, de tessék elmenni egy zeneiskolába, és tessék megkérdezni őket, hogy mire elegendő a 2004 óta változatlan 105 ezer forintos normatíva!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Tatai-Tóth András, az MSZP képviselője.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Jelentem képviselő úrnak, hogy éppen egy ilyen megbeszélésről érkeztem. A zeneművészeti képzést folytató iskolák számára pillanatnyilag megnyugtató a 105 ezer forintos normatíva, és megnyugtató az, amit az imént elmondtam. Természetesen megértették azt, hogy a későbbi növekedés feltétele az, hogy - egyszerűen szólva - rendet csináljunk ezen a területen. Kérem ebben az önök támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Jauernik István, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm elnök úr. Nagyon röviden. Sisák képviselő úr borzasztóan kéri számon ezeket a normatívákat. Képviselő úr, az önök idejében, 2002-ben a művészeti normatíva 69 ezer forint volt, most pedig 67 százalékkal több. Ha ön ezt végiggondolja, akkor talán nem kell olyan nagyon harciasnak lennie itt a parlamentben! (Zaj. - Dr. Kovács Zoltán: De mennyivel emelkedtek azóta a bérköltségek vagy az energiaárak!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Karsai Péternek, az MDF képviselőjének.

Parancsoljon!

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egyszer utoljára a művészeti iskolák dolgáról, mert Tatai képviselő úr ezt feszegette. Azt talán ideje volna már elismernie a kormánynak, a kormánypártoknak, hogy a hibát akkor vétették el, amikor egy valóban meglévő problémára - nevezetesen arra, hogy vannak olyan művészeti intézmények, ahol esetleg visszaélés történik, például alapítványoknál s a többi - nem úgy reagáltak, ahogy kellett volna, nem éltek a kormányzati felelősséggel. Persze nem két nap alatt alakult ki ez a helyzet, hanem évek alatt. Nem végezték el a megfelelő ellenőrzéseket, hanem “mindenki bűnösö alapon 40 százalékot csökkentünk a normatíván, és akkor kihullik a férgese is meg a nem férgese is...

Képviselőtársaim, ideje volna elismerni és beismerni, hogy ez rossz kormányzati döntés, rossz politika. Ezért meg kellene követni őket, és nem arról kellene beszélni, hogy most örüljenek annak, hogy visszakapták azt, amit egyébként elvettek tőlük. Még egyszer mondom, ez volt a bajok okozója, erről kellene beszélni, és ha erről szólna a vita, akkor talán hamarabb egyet tudnánk érteni ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltánnak, az MSZP képviselőjének.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár ez csak áttételesen tartozik a normaszöveghez, de azért végre legalább a költségvetés részletes vitájához tartozik.

Tisztelt Karsai képviselő úr, azzal, hogy a beterjesztett normatíva mértékéhez képest jelentősen megemeltük - pontosabban szólva visszaemeltük, vagy javaslatot tetetünk arra, hogy emeljük vissza - az idei szintre a normatívát, ezzel elismertük, hogy igen, ez egy rossz döntés volt. Ezt nem is vitatta senki. Ez valóban nem volt egy jó javaslat, ezért nyújtottunk be hozzá módosító indítványt. Jó javaslathoz az ember nem nyújt be módosító indítványt, azt megszavazza, én legalábbis így szoktam csinálni. Abban tehát abszolút nincs vitánk, hogy ez nem volt jó döntés, nem lehet a zeneiskolákat és általában a művészeti oktatást olyan helyzetbe hozni, hogy azért, mert isten tudja, hogy hány helyen visszaélnek ezzel a lehetőséggel, megbüntessük azokat is, akik nem élnek vissza. Ebben nincs közöttünk vita, ezt korrigálja ez a javaslat.

Ami pedig azt illeti, hogy mennyivel növekedett vagy nem növekedett a normatíva: azért azok az adatok, amelyeket Jauernik képviselő úr elmondott, mégiscsak arra utalnak, hogy az önök ideje óta reálértékben is 30 százalékkal nőtt ez a normatíva, ami azért elég tisztességes.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy persze mindig lehet a dolognak azt az oldalát felhozni, ami éppen az önök számára kedvezőbb. Ha önök a bérköltségeket említik, akkor azért tessék tudomásul venni, hogy a művészeti oktatásban 90 százalékot ér el a bérköltség. Ebben az esetben tehát az egészségügyi hozzájárulás csökkentése és általában a bérköltségek mérséklése nagyon jelentős tényező, lényegesen többet jelent, mint amennyit önmagában gondolna az ember egy 105 ezer forintos normatíva mellett a tételes egészségügyi hozzájárulás eltéréséről.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

(10.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Dobó László, a Fidesz képviselője, parancsoljon!

DR. DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azért kívántam felszólalni ehhez a témához, mert itt egy óriási nagy árulásról van szó.

Ez az árulás pedig nem más, mint az a szocialista rendszerből jól ismert dolog, hogy bejelentik a tévében, hogy 40 százalékkal fog nőni a banán ára, majd másnap Kádár elvtárs bejelenti, hogy nem 40, csak 20 százalékkal, és mindenki tapsol Kádár elvtársnak, hogy milyen jól megoldotta a dolgokat. Itt se történt más, tisztelt hölgyeim és uraim, mint az, hogy önök összevesztek egy ágazattal, összevesztek egy intézményrendszerrel, és megpróbálták őket megbüntetni azért, mert az elmúlt három évben bizonyos szempontból alulmaradtak ezzel az intézményrendszerrel szemben.

Hiszen azért ne felejtsük el, és ez nem hangzott el a mai hozzászólásokban, hogy eddig is volt lehetősége a különböző, jogszabályban erre rögzített szervezeteknek ellenőrizni az alapfokú oktatási intézmények működését. És ezt nagyon sok esetben egyébként meg is tették. Az a kérdés itt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy azok a részletes szabályozások, amelyekről egyébként Tatai-Tóth András képviselőtársunk az előbb szólt, milyen mértékben fogják majd a későbbiek során büntetni ezeket az intézményeket, és milyen lehetetlen szabályozásokat és követelményeket fognak majd minisztériumi rendeletben vagy alacsonyabb szintű jogszabályban megfogalmazni. Mert itt most ez egy szép dolog, hogy visszaállították 105 ezer forintra a normatívát, csak az a kérdés, hogy majd milyen feltételrendszert fognak támasztani, hogy valaki meg is tudjon felelni annak, hogy ezt a normatívát majd igénybe fogja tudni venni.

Azért ne hallgassuk el itt azt a tényt, hogy ezek az intézmények több hónapon keresztül egyeztettek az Oktatási Minisztériumban, több hónapon keresztül különböző javaslatokat dolgoztak ki, amiket egyébként lesöpörtek az asztalról, és benyújtottak egy olyan javaslatot, hogy egységesen mindenkit megbüntetnek. Itt akkor beszélhetünk a szakmai egyeztetésről és a korrekt eljárásról?

Én azt szeretném kérni egyébként, hogy ne január közepére dolgozzák ki ezeket a részletes szabályokat, amennyiben Tatai képviselő úr ebben tud segíteni, hanem a költségvetés elfogadásának időpontjáig a minisztérium dolgozza ki ezeket a részletes szabályozókat, hogy mindenki megnyugtató módon tudja megszavazni a költségvetésnek ezt a részét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Tatai-Tóth András, az MSZP képviselője.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt gondolom, hogy Dobó képviselő úr egy kicsit nagyvonalúan foglalta össze az ezen a területen lévő gondokat és az itt végzett munkánkat.

Az érdekképviseletek szerepe kapcsán - ha majd részletesen áttanulmányozza az általam ismertetett módosító javaslatot - a művészeti iskolák szövetségei részt vesznek a rendelet kidolgozásában, részt vesznek az ellenőrzés metodikájának a kidolgozásában, a minősítés elveinek a megfogalmazásában. Egyébként semmi mást nem tartalmaz a beterjesztett törvényjavaslat, csak hogy a gyerekekkel olyan pedagógus foglalkozzon az iskolában, akinek erre képesítése van. Az eszköz: ha zongorázni tanít valaki - ezért hoztam fel a zongorát -, akkor legyen zongora; a tanárnak tehát legyen megfelelő képesítése ehhez; a gyerek meglegyen; és van egy negyedik feltétel, hogy a törvényben és a tantervekben előírt órákat tartsák is meg a gyerekeknek.

Az az iskola, amelyik ettől a négy követelménytől kétségbeesik, fejezze is be gyorsan az állami normatíva igénybevételét. Aki pedig becsületesen dolgozik, annak innen is üzenem, hogy jó munkát kívánunk neki, sok sikert, és nincs félnivalója! Tehát a követelmények… (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Természetesen a követelmények kialakításában pedig a szakmai szervezeteik az általam beterjesztett javaslat szerint - illetve abból később törvény lesz - részt vesznek és részt vehetnek. Tehát nem a kiszolgáltatottságuk növekszik - én ezt egy rosszindulatú megközelítésnek tartottam, hogy itt valami ellenségeskedés lenne. A munkacsoportunk folyamatosan együttműködik, és egyet is értenek a képviselők ezzel a törekvéssel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy ehhez a szakaszhoz több felszólaló nem jelentkezett eddig, kivéve Molnár Albert államtitkár urat, aki két percben kíván szólni. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

 

(A jegyzői székben Vincze Lászlót Pettkó András váltja fel.)

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány gondolat, mert itt valódi vita alakult ki, és azt gondolom, meg kell ragadni ezt a soha vissza nem térő alkalmat, mert eddig módosító indítványról igazából még szó sem volt.

Kaptam egy hírt, hogy eddig 15 módosító indítványt adtak be fideszes képviselőtársaink, ezért megértem, hogy nem nagyon van mondanivalójuk, hiszen a benyújtók nagy része egyébként nincs is a teremben.

De akkor most térjünk vissza erre a művészeti normatívára! A művészeti normatíva 2002-höz képest folyó áron 52 százalékkal magasabb. Ha az inflációt figyelembe vesszük és a reálértéket nézzük, akkor az a bizonyos 105 ezer forint önmagában 37 százalékos reálnövekedést tartalmaz. Tehát ahhoz képest, amit önök adtak, és itt most azt mondják, hogy ez kevés meg nem jó, ez ma 37 százalékkal több reálértéken.

Egyébként azt hiszem, amiről beszélnünk kellene, az a következő. Ma a gazdaság teljesítményéből 12 milliárd forintot fordítunk ilyen jogcímre. A kérdés az, hogy tudunk-e ennyit költeni erre. Mondok egy számot: 1990-ben 1230 gyermek után fizetett az állam zeneoktatást. Ez ma 127 ezer fő. Alapvető művészeti oktatásban 327 ezer gyermek részesül. Nem tartom soknak, csak azt mondom, hogy meg kellene ítélni, hogy az ország teljesítőképessége lehetővé teszi-e azt, hogy mindenkinek biztosítsuk ezt, és milyen szinten, mert utána joggal vetődik fel, hogy más, egyéb fontos kérdésre mennyi pénzünk van.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy van olyan vállalkozó, aki több 10 ezer gyermeket tanít népitáncolni, az nem biztos, hogy akár a közös céljaink között szerepel, hiszen ha az iskolák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) művészeti oktatást nyújtanak, inkább ezeknek szántuk. Tehát azt gondolom, ezt kellene körüljárnunk, és ekörül folyjon a vita.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Felszólalása újabb igényeket generált. Kétperces felszólalásra jelentkezett Sisák Imre képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, amikor a normatívanövekményről beszél, egy dologról elfeledkezik, hogy ez egyébként alapvetően a bérnövekményt jelenti.

Természetesen nem a teljes összeget, mert ennek 50 százalékát önök folyamatosan az önkormányzatokkal fizettetik meg, tisztelt államtitkár úr. Tehát amikor a 69-105 ezer forint közötti különbözetet nézzük, ez egyértelműen a bérek és a járulékok növekményéből adódik. Egyébként pedig az iskolák fenntartásához, a gyermekek oktatásához, a működtetéshez egy fillérrel többet nem adtak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi bejelentkezésünk van. Januernik István képviselő úr, öné a szó, egy percben megteheti a javaslatát, két percben indokolhat. Öné a szó.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Az az ügyrendi javaslatom, hogy a szakaszolást kérném, hogy tisztázzuk, mert az önkormányzatokat érintő kérdések vannak a 3., 4., 5., 6., 7., 8. mellékletben. A kiadott anyagban úgy szerepel, hogy ebben a szakaszban a 2. és a 3. melléklet van.

ELNÖK: A 2-től a 23-asig. Tehát az az érdekes szakaszolás van az úgynevezett normaszöveg kérdésében, hogy az 1. számú mellékletet kivéve az összes többiről van szó. Tehát így jön be, hogy az önkormányzatok kérdéséhez is, ami a mellékletekben szerepel, hozzászólhat.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Akkor annak most van itt az ideje?

ELNÖK: Igen. Furcsa a szakaszolás. Én sem értem teljesen pontosan, de ez a döntés.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök, úr, akkor nincs ügyrendim.

ELNÖK: Kérem szépen. Nyilván a további szakaszoknál csak az 1. számú melléklet idevonatkozó számairól érdemes majd vitatkozni, de erre majd kíváncsi leszek.

Felszólalásra jelentkezett Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Öné a szó, képviselő asszony.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én a 3. számú melléklethez szeretnék hozzászólni, elsősorban néhány olyan normatíva érdekében, ami sajnos nem került korrigálásra, pedig azt gondolom, hogy mindenképpen szükséges lenne, hogy korrigáljuk.

(10.50)

Két ilyen van, amit múlhatatlanul fontosnak tartok: ez a bölcsődei ellátás normatívája, illetve a családinapközi-ellátás normatívája, amit a javaslat jelentős mértékben csökkentett, és itt is jó lenne megközelíteni legalábbis a 2005-ös színvonalat.

Jó néhány normatíva vonatkozásában sikerrel jártunk, hadd idézzem fel, hogy az előző héten, egy héttel ezelőtt a szavazások során jó néhány olyan normatíva megemeléséről már döntött a Ház, ami vihart váltott ki a szociális ellátórendszerben. Szerintem nagyon fontos, hogy kettéválasztottuk a gyermekvédelmi és egyéb bentlakásos területet, mert a gyermekvédelmi normatíva, a különleges, illetve speciális ellátást igénylő gyermekek normatívája jóval magasabb volt, ezt sikerült 900 ezer forint éves szintre visszaemelni, és én a magam részéről ezt jó kompromisszumnak tartom, hogy legalább erre a szintre vissza lehetett emelni.

Magasabb a tervezettnél a fogyatékos személyek pszichiátriai és a szenvedélybetegek bentlakásos intézményeinek normatívája is, valamint a demens betegeket gondozó bentlakásos intézmények normatívája, ami 815 ezer forint lett. Az a vita, ami nagyon komoly izgalmat váltott ki a bentlakásos idősotthont vezetők körében, hogy az emelt szintű ellátás normatívája 42 százalékkal lett lefaragva, úgy dőlt el, hogy végül is megfeleződött ez a mínusz, körülbelül 20 százalékos csökkenést még most is tartalmaz a költségvetés, de a 615 ezer forint, ami a múlt heti szavazás szerint most van benne a tervezetben, azt gondolom, hogy lényegében már egy vállalható nagyságrend.

Itt szeretném megjegyezni, hogy az az irány, ami felé szerette volna a szociális tárca a normatívák differenciálását terelni, jó irány, jó szemléletmód volt. Ez azt hangsúlyozta, hogy az ápolt ápolási szükséglete legyen az az irányelv, ami szerint differenciálni kell. Ilyen módon természetes, hogy a demensrészlegben lényegesen magasabb normatívával kell a gondozást finanszírozni. Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, hogy egy-egy intézmény keretén belül nagyon változó az ott lakók ápolási szükséglete. Azt gondolom, hogy ebbe az irányba kellene a tárcának tovább keresni a jó megoldás útját, hiszen egy intézményben együtt élhetnek, együtt lakhatnak olyanok, akiknek gyakorlatilag nincs ápolási szükségletük, csak a biztonság okáért mentek be egy bentlakásos intézetbe; olyanok, akiknek 4-8 órás ápolási igényük van, és olyanok, akiknek tényleg napi 24 órás igényük van.

Ilyen értelemben tovább érdemes gondolkodni azon, hogy hogyan is kellene a létszám arányában a normatívát megállapítani, mert az a szempont, hogy emelt szintű az intézmény vagy nem, egy egészen más, az ápolási szükséglettől független, az ellátás körülményeire irányuló metszet, és azt gondolom, hogy egy kicsivel jobb ellátási körülmény között is az ápolási szükségletben nagyon nagy különbségek tudnak lenni.

Én a magam részéről jó néhány más normatíva megemelésére is tettem javaslatot, amit a Ház sajnos nem fogadott el, ezekért egy kicsit vérzik a szívem: ilyen volt a támogató szolgálat normatívájának megemelése, illetve az utcai szociális munka normatívájának megemelése, amivel kapcsolatban változatlanul az az álláspontom - különösen ilyenkor télen égető a probléma -, hogy kellenek azok a szociális munkások, akik foglalkoznak az utcán tengődő hajléktalanokkal.

Sikerült viszont megemelni a fogyatékos személyek nappali intézményi ellátásának normatíváját. Amit a tárca javaslata alapján 418 ezer forintra csökkentett volna az eredeti beterjesztés, az most a múlt heti szavazást követően vissza van helyezve a 465 ezer forintos éves színvonalra; és valamelyest sikerült emelni az időskorúak, illetve hajléktalanok nappali intézményi ellátási normatíváján is, ami most 197 ezer forint a javaslat szerint.

A normatívák közül igazából kettőt sikerült az idei színvonalra 100 százalékig visszaemelni, az előbb említett fogyatékos személyek nappali intézményi ellátási normatívája mellett éppen a hajléktalanok átmeneti otthonának normatíváját, ami visszakerült az 548 ezer forintos színvonalra.

Abban a reményben fogalmaztam meg ezeket a megállapításokat a normatívákkal kapcsolatban, hogy van rá lehetőség és van rá kormánypárti akarat, hogy a problémának megmaradt legégetőbb kérdést a szociális területen - a bölcsődei normatíva megemelését és a családi napközi normatívájának megemelését - sikerül még a második körös szavazások alkalmával rendezni. A javaslatunk szerint jó lenne 463 ezer forintra visszatenni a bölcsődei normatívát, oda, ahol körülbelül idén volt, illetve 152 ezer forintban javasoltuk a családinapközi-ellátás normatíváját megállapítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra jelentkezett Gémesi György, az MDF képviselője. Parancsoljon!

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hasonlóan csatlakozva Béki Gabriella hozzászólásához és ahhoz a melléklethez, ami végül is a tárgyhoz tartozik, egy normatíváról beszélnék, ez a bölcsődei normatíva.

Ez a 36 ezer forintos csökkenés brutálisnak nevezhető. Annál is inkább, mert egyre inkább abba az irányba törekszünk - ilyen trendek vannak -, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás azok részére, akik viszonylag közel vannak a szülés időpontjához, igényli-e azt, hogy a gyerekeket elhelyezzék bölcsődében. 10 ezer feletti lakosnál kötelező a bölcsődei szolgáltatás és ellátás. Ráadásul ez is bérhordozó normatíva, tehát nyilván van ennek bérkövetkezménye.

Nagyon sok a csökkenés, tehát nemcsak arról van szó, hogy az inflációs hatás nincs kivédve, hanem arról, hogy így gyakorlatilag egy 36 ezer forintos csökkenést kell regisztrálnunk. Bízom abban, hogy még esetlegesen módosító javaslatok formájában ez megoldható, de ez a remény egyre inkább kezd elszállni, tekintettel arra, hogy a költségvetésnek olyan stádiumában vagyunk, amikor a pluszforrások már csak bizonyos belső átcsoportosításokkal hajthatók végre.

Nem véletlenül térünk vissza ellenzéki padsorokból a normatívák kérdésére. A többiről is beszélhetnék, ahol szintén a melléklet tartalmazza az oktatási normatívák változatlanul hagyását. Az előbb említettem: a bértárgyalásoknak nincs vége, pluszigények jelentkezhetnek. Elhangzott az is, hogy a bizonyos zárolt összegből ugyan lesz valami pótlása, valami támogatása ennek a bérmegállapodásnak, de gyakorlatilag annak sincs meg a fedezete - azért mondom ezt, mert feltehetően képviselőtársaim, sőt azok a képviselőtársaim, akik polgármesterek, pontosan jól tudják a koncepció készítése kapcsán, hogy milyen feladatoknak nincs meg a fedezetük.

Kérdezzék meg képviselőtársaim a szocialista padsorokban ülő polgármester kollégákat, hogy milyen helyi költségvetési hiánnyal vannak a koncepció tervezésének állapotában, most milyen helyi költségvetési hiány az, amit regisztrálnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindenütt hiánnyal számolnak, és ezek oka nyilván ilyen típusú problémák, mint a normatívák reálértékének nem növekvése, a normatívák nominálértéken maradnak…

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): …illetve van, ahol egyes normatívák csökkennek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

(11.00)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kovács Zoltánnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Béki Gabriella a szívemből szólt, hogy a bölcsődei ellátás nem maradhat így, ahogy van, tisztelt képviselőtársaim.

Ennek van egy másik társadalmi hatása. Ha a bölcsődéket becsukják az önkormányzatok, akkor nem lesz hova elhelyezniük a gyermeküket azoknak az édesanyáknak, édesapáknak, akik egyébként valamilyen módon a foglalkoztatásban részt kívánnak venni. Hiszen a gyerekszülés előtt álló vagy a gyermekvállalás után visszamenni szándékozó édesanyák vannak a legveszélyeztetettebb helyzetben egy-egy munkahelyen. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nincs bölcsőde, nincs hova elhelyezni a gyereket, akkor otthon marad, először is csökken a család jövedelme, és később veszélybe kerül a munkahelye. Ezért rendkívül fontos a bölcsődék fenntartása, ez pedig nemcsak önkormányzati, hanem kifejezetten állami feladat is. Ezért, ahogy Gémesi György fogalmazott, ez a brutális 36 ezer forintos csökkenés hihetetlen módon megnehezíti ennek a feladatnak az ellátását, amelyet egyébként az állami szabályzók 10 ezer lélekszám felett kötelezővé is tesznek.

Nem véletlen egyébként, hogy a szocialista frakcióban egyetlenegy polgármester sincs. Hol van Toller László (Közbeszólás az MSZP soraiból: Pécsett!), aki itt a vitában elmondhatná, hogy ez Pécsett biztosan másképp van, ott növekednek az önkormányzati támogatások? Hol van az összes többi szocialista polgármester? Az általános vitában sem voltak jelen. Nem csodálom, szégyellik ezt a költségvetést, tisztelt hölgyeim és uraim! (Moraj az MSZP soraiban.) Nem véletlen, hogy nem akarnak eljönni az önkormányzati fejezet vitájára, mert ha ez nagyon nekik játszana, akkor biztos, hogy itt lennének.

A másik, amit még szeretnék elmondani, az a korábbi vita része volt, hogy mennyivel növekednek a támogatások. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mennyivel növekedtek a bérek, és mennyivel növekedtek az energiaárak? Ha ezeket mellétesszük az önkormányzati támogatásoknak, akkor szépen kiderül, hogy mínuszban vannak az önkormányzatok, amiről Sisák Imre, Gémesi György, Babák Mihály és jómagam is beszéltünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az, amit mi hiányolunk ebből a költségvetésből, mert nincsen politikai és gazdasági (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) helyzet, amely indokolná az önkormányzati normatív támogatásoknak az ilyen mértékű megvonását. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Soltész Miklós, a Fidesz képviselője, kétperces felszólalásra következik.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Béki Gabriella hozzászólásában teljesen egyetértek azzal, hogy elfogadhatatlan és érzéketlen dolog a bölcsődei ellátás, illetve a családinapközi-ellátás ily mértékű csökkentése. Nagyon bízom a kormányzati oldal bölcsességében, hogy belátják ezt a hallatlanul nagy hibát, és valóban, a módosító indítványokban még ezen változtatni fognak.

Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy az idősotthoni ellátás normatívája, támogatása az idei évet sem éri el, messze alatta marad. A kiemelt idősotthonoknál több mint 20 százalékkal csökken a támogatás jövőre, a többi idősotthonnál 10 százalékkal csökken. Elfogadhatatlan! Azok az idős hölgyek, urak, akik bent vannak egy ilyen ellátásban, nem érdemlik ezt meg, nem ezért helyezték el őket vagy nem ezért vállalták ezt az ellátási formát, nem ezért élnek idősotthonban, hogy aztán a szocialista kormány ilyen érzéketlenül álljon az ő életükhöz hozzá, és elvonjon pénzt tőlük.

Még egy gondolat. Ne haragudjon, képviselő asszony, tudom, hogy sok mindennek lehet örülni, de azért az elég furcsa kormányzati akarat, hogy a 2005. évi támogatással azonos mértékűre viszik vissza a 2006. évi támogatások nagy részét, holott a fenntartási költségek, legyen az önkormányzati terület, legyen az szociális terület, sokkal nagyobb mértékben nőnek. Az inflációnál sokkal nagyobb mértékben nőnek a bérterhek, sokkal nagyobb mértékben nőnek az energiaköltségek és minden egyéb költség. Ha ilyen szemlélettel állnak hozzá, akkor sajnos természetes az a folyamat, hogy mind az önkormányzatok, mind pedig a szociális intézmények tönkremennek és lecsúsznak. Elfogadhatatlan! (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Béki Gabriellának, az SZDSZ képviselőjének.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem újra szót bölcsődeügyben két percben, mert közben itt informális vitákban elhangzott, hogy a 10 ezer fő feletti kötelező ellátás a múlt heti szavazás alapján kikerült a szövegből, aminek én személy szerint egyébként nem örülök. Ugyanis azt gondolom, hogy ez valóban olyan feladat, amire inkább ösztönözni kellene a településeket, hogy vállalják és csinálják, semmint hogy azt mondani némi kis normatívacsökkentés mentén, hogy nem is annyira fontos.

Engem megnyugtat, hogy a normatívát tényleg az idei közelébe tudjuk szándékaink szerint visszaemelni - 460 ezer forintra -, és hogy megemeljük a családinapközi-ellátást is 152 ezer forintra, de azért tudniuk kell képviselőtársaimnak, hogy a bölcsőde szakmai követelményei és a családinapközi-megoldás szakmai követelményei között meglehetősen nagy a különbség. A bölcsődének nagyon szigorúan előírt követelményrendszert kell teljesítenie képzett gyermekgondozókkal és létszámmal, míg a családi napközi sokkal kisebb létszámú, és messze nem olyan szigorúak az előírások, hogy ezt működtetni lehessen.

Következésképp én egyáltalán nem ösztönözném a településeket abba az irányba, hogy a családi napközivel próbálják megoldani a 0-3 éves korú gyerekek gondozását, mondjuk úgy, mint ahogy történik ez Salgótarjánban, mert azt gondolom, hogy a bölcsőde lényegesen több, színvonalasabb szakmai munkát, fejlesztést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tud a gyermekek számára biztosítani, mint a családi napközi.

Köszönöm. (Gulyás József tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra megadom a szót Steinerné Vasvári képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőjének.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is először a bölcsődék kérdéséhez szeretnék hozzászólni, mert mint édesanyának is, úgy érzem, fontos az, hogy a gyermekek elhelyezését egy önkormányzat biztosítani tudja.

Szeretném megjegyezni azt, hogy mind ez idáig úgy gondoltam, hogy a kormánynak is ez a feladata és ez az irányultsága is, hiszen az elmúlt időszakban olyan formában módosították a gyest, hogy munkavállalás mellett is lehessen a dolgozó anyának a gyermek egyéves kora után a gyest folyósítani, mondván, hogy jó, ha a munkaerőpiacra vissza tudjuk segíteni az anyákat. De e módosító javaslat, amely csökkenti a bölcsődék normatíváját, számomra azt mutatja, hogy végül is a kormány sem gondolja komolyan az anyák munkavállalását, mert ugyanakkor, ha az egyik kezével ezt a lehetőséget biztosítja, a másik kezével viszont azáltal, hogy a bölcsődék fenntartását megnehezíti, tulajdonképpen el is veszi ezt a lehetőséget.

A másik kérdés az idősotthonok helyzete. Itt pontosan az a helyzet fordult elő, amit Dobó képviselő úr egy másik normatíva kapcsán már említett, hogy 42 százalékos normatívacsökkentés után most a 20 százalékos csökkentésnek kellene örülnünk. De én már látom, hogy itt is mire megy ki tulajdonképpen a játék, hisz a szociális törvény módosítása már be van terjesztve, és ott azt látjuk, hogy a jelenlegi ellátási díj mellett, ami általában 45-50 ezer forint, a szociális törvényben lehetővé kívánják tenni, hogy ennek még dupláját (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kiegészítés címén kérhessék a bentlakóktól.

Azt szeretném kérdezni, hogy hol van ma olyan (Az elnök ismét csenget.) idős, akinek az átlagnyugdíja 130 ezer forint.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra következik Szabó Zoltán, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A legutóbb Soltész képviselő úr mondta el a normatívákkal, illetőleg általában az önkormányzati támogatások növekedésével kapcsolatban, hogy milyen szerencsétlen helyzet, hogy a tavalyihoz képest hogyan alakulnak idén ezek a támogatások.

Tisztelt Képviselő Úr! Még egyszer szeretném felhívni a figyelmet arra, amit az államtitkár úr egyszer már elmondott. A 2002 óta eltelt négy évben duplájára, 100 százalékkal növekedett az az összeg, amiből az önkormányzatok gazdálkodhatnak. Négy év alatt 100 százalék, ez éves átlagban 19 százalékos növekedést jelent. Tessék szépen végiggondolni, hogy ha minden évben 19 százalékkal növekedtek volna az önkormányzati támogatások, akkor most eufóriát tetszenének ülni (Dr. Kovács Zoltán: Azt nem ülik, azt megélik!), hogy a jövő évi 2 százalékos inflációhoz képest 19 százalékkal nőnek.

(11.10)

Tessék összehasonlítani, hogy jobban jártak volna-e az önkormányzatok azzal, ha minden évben egyenletesen 19 százalékkal növeljük az önkormányzati támogatásokat, vagy akkor jártak jobban a kifizetett teljes összeget tekintve, ha előbb egy nagyobb emelkedés következett be, majd utána kisebb. Természetesen, aki egy picit is tudja követni a számokat, az világosan látja, hogy azzal jártak jobban az önkormányzatok, hogy előbb kaptak egy nagy emelést, és utána viszonylag csekélyebbet.

Ne tessék minden alkalommal csak az előző évihez hasonlítani! Tudomásul kéne venni, hogy ezt az ütemet, amit az elmúlt négy évben diktáltunk, az átlagos 19 százalékos növekedést nem lehet hosszú távon fenntartani, tekintettel arra, hogy a magyar gazdaság bár tényleg dübörög, de azért csak évi 4,5 százalékkal bírja ezt tenni, amiből nehezen jön ki a 19 százalékos növekmény.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Jüttner Csaba képviselő úrnak, az SZDSZ-ből, kétperces felszólalásra.

JÜTTNER CSABA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Béki Gabriella képviselőtársam az imént beszélt arról, hogy a szabad demokraták, illetve az MSZP-frakció milyen javaslatokban gondolkodik a szociális ellátás területén. Én egy olyan összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, hogy természetesen egyet lehet érteni azzal, hogy az önkormányzatok ilyen jellegű feladatellátásukhoz többletforrásokra tartanak igényt. Ugyanakkor a gyakorlatból mondom, és szerintem a kollégák, akik itt ülnek a teremben, ezzel egyet is értenek, hogy a források meghatározása mellett szükséges lenne azoknak a szakmai protokolloknak a felülvizsgálata, amelyek a szociális intézmények működésére, működtetésére vonatkoznak.

Természetesen ezt nem a szakmai színvonal rovására gondolom. De ma tapasztalható egy, az önkormányzatok számára megoldhatatlan feladat, mégpedig az, hogy a szakmai feltételek biztosításához nem arányos a támogatás, amihez jutnak.

Véleményem szerint, ezt rugalmasan kezelve, elsősorban az intézmények integrációjában kellene egy enyhítés, hogy olyan működtetési formát is tudjunk alkalmazni a szociális intézményeinkben, amivel kiválthatóak bizonyos létszámhelyek, nem szakmai, de például vezetői helyek, vagy olyan foglalkozási ágak, amelyek nem feltétlenül a szociális szakmát jelentik; a háttérszolgáltatásokra gondolok. Ez ma bizonyos szabályozás miatt nem lehetséges, és ez is okozza azt a problémát, hogy kevésnek tűnik az a forrás, ami erre rendelkezésre áll az önkormányzatok számára. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Kapás Zsolt képviselő úrnak, az MSZP-ből.

KAPÁS ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Két dologra szeretnék röviden reagálni. Többször elhangzott a vitában, hogy a normatívákban nőttek - idézőjelben - a bérterhek. Úgy gondolom, hogy már maga a kifejezés is sértő és bántó, hiszen olyan emberek megfizetéséről van szó, akik olyan területen végeznek áldozatos tevékenységet, amely éveken keresztül méltánytalanul alacsony díjazásban részesült. A normatívának a személyi, a humán erőforrásba befektetett részének növelése nem feltétlenül pejoratív. Ezért üdvözlöm és támogatom azt, hogy igenis ezeken a területeken áldozatos munkát végző embereket értékén fizessük meg.

A másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy normatívákról beszélünk, és azt mondjuk, hogy elég vagy nem elég. Azt gondolom, hogy a normatíva felhasználása, a működtetés kérdésköre, Jüttner képviselőtársam célzott rá, számtalan kérdésből áll össze, szervezési, technikai kérdésekből, milyen épületben, milyen fűtési rendszerrel, milyen energiaellátással rendelkezik ez az intézmény. Azt hiszem, általában sommásan kijelenteni valamiről, hogy sok vagy kevés, nem lehet.

Azzal természetesen maximálisan egyetértek, hogy a kormány számára stratégiai célként megfogalmazott lépéseknek a költségvetésben legyen meg a fedezetük, és így a bölcsődei normatívának 460 ezer forintra való, az eredeti javaslathoz képesti visszaemelését mindenféleképpen támogatom, és ajánlom is a parlamentnek, hogy ez irányban pozitív döntést hozzon.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József független képviselőnek.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Jüttner Csaba hozzászólásával kapcsolatban szólnék. Nekem 37 településem van, ebből 36 tízezer lakos alatti település. Beszélünk a társult önkormányzatoknál az intézmények működtetéséről. A múlt héten a parlament elfogadta a költségvetés sarokszámait, sorra kapom a településekről azokat az információkat ott, ahol 30-40-100 millióból gazdálkodik egy önkormányzat, hogy hiányzik 3 millió, 4,5 millió, 5 millió forint - sorra, minden településről.

Itt merül fel az óvodai és bölcsődei ellátás normatívájának kérdése is. Ott, ahol társultan próbálják ezeket megoldani, tessék nekem megmondani, hogy 2005-höz képest 2006-ban annak a kistelepülésnek, amelynek a költségvetéséből hiányzik 4,5 millió forint, ott, ahol nem nagy maga az önkormányzati költségvetés, hogyan fogja megoldani a szociális ellátó feladatait, hiszen a közüzemi díjak növekedése sem teszi lehetővé, hogy további megtakarításokat tudjanak az önkormányzatok valamilyen úton-módon elérni. Nem tudnak, hiszen hiányzik a költségvetésből 4,5 millió, 3 millió vagy 5 millió. A gondok itt kezdődnek, és a kistelepülések lesznek elsődlegesen óriási gondban.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Kovács Zoltán képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Amiről Jüttner polgármester úr, képviselő úr beszélt, hogy a szakmai feltételek sokszor megkötik a helyi önkormányzatokban dolgozók kezét, olyan szigorú szakmai szabályok kerültek előírásra, ami - mondjuk idézőjelben - a normális üzemmódhoz nem biztos, hogy szükséges akkor, amikor megszorító intézkedéseket kell végrehajtani. Ezekben kértük mi, és amint az imént ő is elmondta, azokat az enyhítési lehetőségeket, amelyek ebben előbbre lépést nyújtanak mindannyiunknak. De vannak olyan állami feladatok, amelyeket az önkormányzatok látnak el. Ilyen például az okmányiroda, ilyen például az oktatás.

Amikor Kapás Zsolt arról beszél, hogy a humán erőforrásba történt befektetés hasznos és jó dolog, egyetértünk, magunk is, önökkel együtt ezt megszavaztuk. Akkor azt hallottuk, önök azt ígérték, hogy ennek minden forintja fedezve lesz - mondta ezt a belügyminiszter. Ez három hónapig történt meg, ezt követően nem. Mi nem azt kérjük számon, hogy ez egy rossz döntés volt, hanem azt, hogy hol van ennek a hiányzó forrása. Ugyanilyen az irodai szolgáltatás. Hol találkozik először az ember az államigazgatással? Az okmányirodákban. Oda megy személyi igazolványt, jogosítványt, gépjármű-átíratást intézni. Mi történt az okmányirodai szolgáltatással? Zsúfolt, és hosszú a várakozási idő, az emberek ezt látják. És mi történik a költségvetésben az okmányirodai szolgáltatáshoz rendelt forrással? Többszáz millióval csökkentik, 200 millióval, hiába rázza Katona képviselő úr a fejét, 200 millióval csökken a támogatás.

Azt gondolom, ha az államigazgatást ügyfélbarátként meg akarjuk szerettetni a polgárokkal, akkor pont ezeken a pontokon kell a támogatást javítani. Amennyiben ez elmarad, továbbra is bosszús, haragos ügyfelekkel találkoznak az okmányirodákban. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Huszonhat képviselőtársunk jelezte különféle normaszövegekhez és különféle címekhez felszólalási szándékát írásban előre. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy tartsák azt tiszteletben, hogy a kétperces felszólalások mindig egy rendes felszólaláshoz kapcsolódóan hangozzanak el, és ne induljon el egy olyan vita, ami aztán tervezhetetlenné teszi az egész mai napunkat.

Megadom a szót kétperces felszólalásra Jauernik István képviselő úrnak, az MSZP-ből, mindannak figyelembevételével, amit elmondtam. Képviselő urat illeti a szó.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Igyekszem konkrétan és módosító indítványhoz is kapcsolódni. Kovács Zoltán bizottsági elnök úr az okmányirodákra tért ki. Igen, éreztük mi is, hogy itt van feszültség, és bizonyos többletforrásokat a következő körben fogunk biztosítani az okmányirodáknak. Még ez sem lesz ugyanaz a szint, de azért azt látni kell a képviselő úrnak, hogy az okmányirodákban dolgozó személyeknek is az egészségügyi hozzájárulása minden hónapban 1500 forinttal kevesebb, novemberben pedig nem lesz.

(11.20)

Tehát azt tudom mondani, hogy az okmányirodák normatívájához lesz módosító indítvány, amelyet, bízom benne, önök is támogatni fognak, és ezáltal, ha nem is lesz nagyon jó a helyzet, de a beterjesztett javaslatnál ez biztosan jobb lesz.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Sisák Imre képviselő urat illeti a szó, az MDF-ből.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok munkájának a semmibevétele az a kozmetikázás, amelyet a balliberális kormány jelen pillanatban végez. 2005. november 30-ig az államháztartási törvény alapján minden önkormányzatnak meg kell alkotnia a következő év költségvetési koncepcióját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan tudnak tervezni azok az önkormányzatok, amelyek azzal találják magukat szemben, hogy folyamatosan csökkennek a normatívák, legfeljebb a 2005. évi szinten maradnak? Azután elhangzik, hogy ideteszünk, odateszünk, amodateszünk, emideteszünk.

Tessenek idefigyelni! A többcélú kistérségi társulással önök pontosan azt próbálják elérni, hogy az önkormányzatok a feladatokat társulásban végezzék. A körzeti igazgatási feladatoknál az építéshatóság, a gyámhivatal, az okmányiroda tekintetében ezt már évek óta folytatják jól bevált gyakorlattal az önkormányzatok.

Tessék mondani, miért kell az önkormányzatokat folyamatosan kétségek között tartani?! Miért próbálják önök évről évre azt a gyakorlatot bevett szokásként hordozni, hogy csökkentünk, majd visszaemelünk, és azt mondjuk, ennyit meg amannyit adtunk? Egyértelműen ki kell jelenteni, egy-egy okmányirodánál, egy-egy körzeti igazgatási feladatot ellátó önkormányzatnál a 2005. évi 6 millió forintos nagyságrendű támogatást 4,7 millió forintra csökkentették, most pedig azt mondják, valamennyit majd visszaemelünk, de még akkor sem lesz olyan jó a helyzet.

Szabó Zoltán képviselőtársamnak pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy amikor egyébként arról beszél, hogy az önkormányzatok bevételei mennyivel növekedtek az elmúlt időszakban, azt is tudomásul kell venni, hogy ugyanilyen mértékben a kiadások is növekedtek, és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a helyi önkormányzatoknak folyamatosan, évről évre jelentős mértékben bővülnek a feladatai és a hatáskörei. Gondoljunk például csak arra, hogy a körzeti igazgatási feladatoknál a korábban igazgatási, rendészeti feladatokat ellátó rendőrségtől az okmányirodába minden egyes ügytípus átkerült, képviselőtársaim. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) Erről ne feledkezzünk el! (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ha most egészen pontosan értem Sisák képviselő urat, de lehet, hogy félreértem, akkor azt akarja mondani, hogy a képviselők ezentúl ne nyújthassanak be módosító indítványt a költségvetéshez, mert a költségvetés megszab bizonyos kereteket. (Derültség az MDF soraiban.) Ha ehhez a december 19-i végszavazásig ezt a keretet a képviselők mindenféle módosító indítványokkal szavazzák meg, akkor szegény önkormányzatok november 30-ig nem tudnak költségvetési koncepciót alkotni.

Nézze, képviselő úr, természetesen ez is egy álláspont. Nem akarom azt mondani, mert egyrészt nem értenék egyet vele, másrészt pedig Jauernik képviselő úr nevében nem beszélhetek, de tulajdonképpen erre az adekvát válasz az volna, ha önt ez annyira zavarja, akkor mindjárt visszavonjuk ezt a javaslatot, és nem javasoljuk, hogy rendezzék az okmányirodák támogatását a következő időszakban.

Ami meg azt illeti, hogy az elmúlt években megnövekedett támogatásokkal együtt nőttek az önkormányzatok költségei is, ez kétségkívül igaz, képviselő úr, de most képzelje el, ha nem nőttek volna, most ott állna az a rengeteg pénz zsákokban. Mit kezdenének vele? (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Halmai Gáborné képviselő asszonyt illeti a szó, MSZP.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Szintén Sisák képviselő úr megszólalásához szeretnék annyit hozzátenni, hogy arról beszélt, évek óta látszik, hogy határozott szándék az, hogy többféle feladatot közös feladatellátásban fogalmazzanak meg és végezzenek az önkormányzatok. Igen, és ennek nagyon pozitív eredményei vannak.

Mi az elmúlt héten a többcélú kistérségi társulás segítségével kialakítottunk egy gondozási központot Bátaszéken, ahová hat egészen kicsi település rászoruló emberei tudnak bejönni, ezen belül akik a bölcsődében, a házi ápolásban dolgoznak, azoknak a kollégáknak is emberibb körülményeket tudtunk biztosítani.

Nagyon fontos tehát, hogy ami cél jó és elindult, azt támogassuk. De az is nagyon fontos, amit Szabó Zoltán képviselőtársam mondott, hogy nem véletlen az, hogy az egyéni képviselők a saját tapasztalataikkal, legyen az kistérségi, települési vagy megyei önkormányzati, megfogalmazzák az otthoni tapasztalatokat, és olyan módosító indítványokat adnak be, mint például az okmányirodák 6 millió forintra való visszaemelése. Teljesen természetes, hiszen mi magunk otthon tudjuk, hogy milyen pluszfeladatokat látnak el az okmányirodák. Itt is tudok pozitív példát mondani: nálunk, Szekszárdon nemcsak az okmányiroda fejlődik, hanem európai uniós támogatással elindult egy elektronikus ügyintézési rendszer, és mindezek együtt befolyásolják a költségeket is. Tehát kategorikusan csak az egyik vagy csak a másik oldalról beszélni csúsztatás.

Azért vagyunk itt, most éppen a vitában is, hogy el tudjuk mondani, melyik módosító indítványnak mi volt az oka. Például a családi napköziknél - ez szintén saját példa - én is azt támogattam, hogy a feladatellátás legyen nagyon pontosan meghatározva az önkormányzatok számára, a forma az lehet, amit a költségvetés ebben az évben is megenged.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Jüttner Csaba képviselőt illeti a szó, az SZDSZ-ből.

JÜTTNER CSABA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. A 3. számú melléklethez hangzott el az okmányirodai működéssel kapcsolatosan észrevétel.

Annyit szeretnék kicsit bővítésképpen hozzámondani, hogy a működés forrásai is fontosak. Ma Magyarországon az okmányirodai működés másik oldala az, ami inkább gondot okoz az önkormányzatoknak, ez pedig fizikálisan a növekvő feladatok elhelyezése, a megfelelő ütemben történő bővítése. A költségvetés tárgyalásának részletes vitájában nyilván erről is szólni kell, hogy a működési oldal mellett az a bizonyos probléma, hogy mennyire zsúfoltan tudjuk az ügyfeleket fogadni. Képviselőtársam már nem tartózkodik a teremben, de neki címeztem volna, hogy a zsúfoltság a jelenlegi elhelyezési körülmények javítását kell hogy jelentse. Ezzel mi magunk is egyetértünk.

Ugyanakkor visszatérve: a költségvetés pozitív javaslataival, azt gondolom, egy dolgot lehet csinálni, támogatni. Tehát azt kifogásolni, miért születnek, mondjuk, normatívaemelési módosító javaslatok, azt gondolom, ez már nem a vita érdemi része, ez már más terület.

Közös javaslatunk az okmányirodai működés támogatási forrásainak az emelése. Ezzel, azt gondoljuk, legalább igazodik ahhoz a többletfeladathoz a forrás, ami a 2006. évben várható az okmányirodáknál.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Sisák képviselő urat illeti a szó, az MDF-ből.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nos, képviselőtársaim, önök most bebizonyították, mi is az a kormányzati szemfényvesztés, amelyet önök végeznek. Azt mondják, megemeljük a normatívát. Ez nem a valóság, hiszen önök az okmányirodák részére juttatott támogatást a 2005. évi szinthez képest, amely 6 millió forint volt éves szinten, a 2006. évi költségvetés tervezetében 4,7 millió forintra csökkentették.

Önök félreértelmezik, amit mondtam. Nem arról szól a történet, hogy nem kell módosító indítványt benyújtani. Dehogynem, képviselőtársaim! Be kell nyújtani a módosító indítványt, de nem azt kell mondani, hogy többet adtunk, hanem azt kell mondani, hogy beláttuk, butaságot cselekedtünk, mert 1,3 millió forinttal csökkentettük az okmányirodák részére juttatott támogatást a 2006. évi költségvetés tervezetében, és miután beláttuk, hogy helytelenül cselekedtünk, ezért a 2005. évi szinten biztosítjuk az okmányirodák támogatását. Ezzel, tisztelt Jüttner képviselőtársam, a 2006. évi feladatnövekedést nem finanszírozzák. A 2005. évi szinten tartják egyébként a támogatást, vagyis reálértékben csökkenés következik be, és ugyanezt játsszák el mindenhol.

A zeneművészeti ágnál 80 ezer forintra csökkentettek, majd megemelték 105 ezer forintra, és azt mondják, megemeltük. Mihez képest? 2004-ben is annyi volt a támogatás, képviselőtársaim!

 

(11.30)

Ne próbáljuk becsapni a nagyközönséget! A választópolgárok, ha egyáltalán kíváncsiak arra, ami itt folyik, akkor pontosan látják, hogy minden egyes normatívát vagy csökkentünk, vagy 2005-ös szinten tartunk. Hát akkor többet adunk, vagy nem adunk többet?

Pontosan arra szolgál egyébként az önök módosító indítványainak a sokasága, hogy azt mutassák kifelé, hogy többet adunk, többet adunk. Dehogy adunk többet! Jóval többet veszünk el 2006-ban, mint amennyit 2005-ben kaptak az önkormányzatok.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Gémesi György képviselő urat illeti a szó, az MDF-ből.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A 3. számú melléklet a normatívákat tartalmazza. Ekörül forog most itt a vita, és gyakorlatilag az is elég világosan látszik, hogy nemcsak ekörül, hanem az önkormányzati szféra körül, tekintettel arra, hogy talán ez a szféra a legnagyobb vesztese a 2006-os költségvetésnek. Egyébként nem véletlenül mondta Szabó Lajos annak idején még az általános vitában, a költségvetési bizottság alelnöke, hogy az önkormányzatok a vesztesei, nem véletlenül mondta Kuncze Gábor - nézzék vissza a szövegét - az általános vitában, nem véletlenül írták le az országos önkormányzati érdekszövetségek, akik 22 pontban fordultak az Országgyűléshez. 22 pontban, tisztelt képviselőtársaim! Ezeknek az országos önkormányzati érdekszövetségeknek az elnökei között van Wekler Ferenc, Balogh László szocialista képviselőtársunk, Toller László szocialista képviselőtársunk.

Tehát elég vészjóslóak voltak ezek a jelzések - ami most ebben a vitában is világosan látszik -, hogy az önkormányzati szféra bizony minden kommunikációs trükk és beszéd ellenére nagyon komoly vesztese a 2006-os költségvetésnek. Ez azért nagy baj, mert nem az történik, hogy átgondoltuk volna a települési feladatokat és a hozzá szükséges forrásokat a megfelelő létszámkontrollokkal együtt, nem az történt, hogy bármiféle reformgondolat hangzott volna el. Lassan három esztendeje - a negyedik költségvetést tárgyaljuk, a következő költségvetést már a következő parlament fogja tárgyalni - nem történt semmi ezen a területen. Vitatkozunk a normatívákon, az egyik azt mondja, hogy benne van, a másik azt mondja, hogy nincsen benne, és sorolhatnám tovább. Ez a fő probléma! Erre a kérdésre nem volt válasz az elmúlt négy esztendőben.

Ebbe bele lehet foglalni, hogy itt veszünk le, ott csípünk le, ide tesszük, oda tesszük. Ez az önök felelőssége, az, hogy nem történt egy korrekt, átfogó reformelképzelés, amiről tárgyalhattunk volna négy éven keresztül. Ennek az eredménye az, ami most van. Probléma van, nyakon vágjuk az önkormányzatokat, majd kibírják, most már sorozatosan. Itt egyébként ma majdhogynem csak az önkormányzatokról volt szó, és ez ennek az ékes bizonyítéka.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Halmai Gáborné képviselő asszonyt illeti a szó, az MSZP-ből.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Sisák képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy rendre azt mondja, hogy: önök beterjesztettek egy költségvetést. Nem! A felelős kormány terjesztett be egy költségvetést, amelyben a felelőssége az, amit önök rendszeresen számon kérnek rajta, hogy próbálja tartani a konvergenciaprogramot, hogy legyenek fejlesztések ebben az országban, hogy a száz lépés programban a megemelt családtámogatás, a nyugdíjak fedezetét biztosítani tudja, és a másik oldalon ugyanakkor a feladatok szinten tartását megtegye. Ami ebből érinti az önkormányzatokat, arra teljesen természetes módon adnak be a képviselők módosító indítványokat, és ezért alakul ki remélhetőleg a végén egy olyan költségvetés, ami mindegyik célnak meg tud felelni, de ezt a felelősséget itt, ebben a teremben nagyon fontos különválasztani.

A képviselő úr rendszeresen azt mondja, hogy mi nyújtottuk be ezt a költségvetést. Nem, de nem is ez a mi felelősségünk. A kormány felelőssége pedig az, hogy tartani tudja azt az államháztartási hiányt, amelyet önök is számon kérnek rajta. Ez volt az egyik megjegyzésem.

Gémesi képviselő úr, valóban így van, mi mindannyian láttuk és valamilyen szinten aláírtuk azt a programot, amelyben az önkormányzatok, az önkormányzati szövetségek jelezték, hogy hány helyen milyen problémáik vannak. Ezért van az, hogy két nagy módosító csomagban már az első körben és most a második körben is, legalábbis a mi képviselőcsoportunk, a koalíció megpróbál olyan változtatásokat, alakításokat tenni a költségvetésen, amelyek jobb helyzetbe hozzák az önkormányzatokat. Legutoljára ma délelőtt például (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a kistelepülések ügyében próbáltunk meg egy módosító indítványt beterjeszteni.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Újabb hat kétperces felszólalásra kértek képviselőtársaim lehetőséget, párbeszédet folytatnak a Házban. Részben az Országgyűlésnek a bizottsági eljárására tartozó kérdések azok, hogy egymás kérdéseire, érveire válaszoljanak. A parlamentnek ebben a vitájában az utolsó felszólaló Gógl Árpád képviselő úr volt, már mindenki elfelejtette, hogy Gógl Árpád felszólalása mit tartalmazott. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat - 26 írásban előre jelentkezett képviselő van, négyen jelezték normál felszólalási szándékukat -, tartsák tiszteletben az Országgyűlés tervezhetőségét.

Kétperces felszólalásra megadom a szót Jüttner Csaba képviselő úrnak, az SZDSZ-ből.

JÜTTNER CSABA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Továbbra is a normaszöveg 3. számú mellékletéhez szeretnék hozzászólni. Az okmányiroda működési kiadásaira az MSZP és az SZDSZ közös javaslatot tesz, hogy megemelkedjen. Sisák képviselőtársam úgy gondolja, hogy ez nem valódi növekmény. Szeretném a figyelmét fölhívni, hogy ha 2005-ös szinten határozzuk meg, fogadjuk el a normatívát, akkor ez mindenféleképpen növekmény, mert figyelembe kell venni, hogy a működés kiadása úgy tűnik, hogy csökken. Ami itt már elhangzott, az áfacsökkenés, az eho csökkenése következtében ez mindenféleképpen csökken. A bérnövekmény, ami erre ráterhelődik, legalább felerészben lesz a központi költségvetés által lefinanszírozva, ami körülbelül hasonló módon történik, mint 2005. január 1-jével.

Tehát ha mindet összeadjuk, és összevetjük a kiadást, az ez évi, illetve a jövő évi normatív támogatást, akkor az okmányirodák finanszírozásánál nálam növekmény jön ki.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Göndör István képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Én figyelembe veszem az ön feddését, mert én is a XX. fejezetre várok, de egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni azt, amit Gémesi képviselő úr mondott, mert tárgyszerűen nem mond igazat a képviselő úr. Nagyon hosszú ideig tárgyaltunk a Belügyminisztériumban az önkormányzati rendszer átalakításáról, reformjáról, a kistérségekről, a régiókról. Nem mi rúgtuk fel a tárgyalóasztalt, képviselő úr - az ellenzék.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Sisák Imre képviselő urat illeti a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Jüttner Csaba képviselőtársam azt mondja, hogy nem vesszük figyelembe az okmányirodák esetében azt, hogy csökken az egészségügyi hozzájárulás, és nem vesszük figyelembe, hogy csökken az általános forgalmi adó. Na és, tisztelt képviselőtársam, ön mint polgármester legalább figyelembe veszi azt, hogy a közüzemi díjak egyébként milyen mértékben növekednek? Mert ha növekednek a közüzemi díjak, akkor az egyértelmű, hogy az okmányirodáknál ez többletkiadást eredményez. Tessék mondani, képviselőtársam: miről beszélünk? 15 milliárd forinttal többet kapunk egyébként a bérek fedezetére?

Mondjuk már el az ország lakosságának, hogy nem történik más, mint a 31 milliárd forint nagyságrendű zárolásból feloldanak, még mielőtt a költségvetést elfogadnánk, 15 milliárd forintot. Tehát abból a virtuális pénzből, amit egyébként sem látnak az önkormányzatok, már csak 16 milliárd forintot vonnak el. Akkor mi növekszik? Hát ne beszéljünk már félre!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatok támogatási fejezetéhez Bóka István, Kósa Lajos, Ódor Ferenc, Sági József fideszes képviselők írásban jelezték felszólalási szándékukat.

Először megadom a szót Bóka Istvánnak… (Dr. Katona Béla: A többiek itt sincsenek! - Jauernik István feláll, és felszólalni készül.) Bocsánat, ez az előterjesztés írásban érkezett ide. (Soltész Miklós: Az időt állítsuk meg!) De ha ügyrendi javaslata van a képviselő úrnak, akkor kétperces felszólalásra megadom a szót.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A vita előző szakaszában már egyeztettünk, hogy az első szakaszban kerül sor a 3. és a további mellékletek megtárgyalására. Írásban előre nem jelentkeztem, de itt reggel óta be van nyomva normál hozzászólásra a gombom, és szeretném ezt a vita első szakaszához elmondani.

Köszönöm szépen. (Soltész Miklós: Ez a végén jön! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem, nem! - Zaj.)

ELNÖK: Szeretném elmondani, hogy normál felszólalásra Jauernik István, Gulyás József, Sisák Imre, Jüttner Csaba, Tatai-Tóth András és Gémesi György képviselő urak kértek szót. Ebből a felsorolásból nem derül ki, hogy ki kíván egyébként a normaszöveghez felszólalni, vagy ki az, aki egyébként huszonhetedikként, amikor az írásban előre bejelentkezett képviselők sorrendjéhez érkeztünk, akkor kíván felszólalni.

(11.40)

Ezért kérem azokat, akik egyébként a normaszöveghez benyújtottak írásbeli javaslatokat, mondják el, de előre írásban lejelentkeztek, a többieket pedig arra kérem, hogy amikor befejeztük az előre írásban lejelentettek sorát, akkor térjünk rá vissza. Ez az Országgyűlés gyakorlata.

Kétperces felszólalásra ügyrendi ügyben kért szót Göndör István képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Szeretném önt tájékoztatni, hogy a szocialista frakció képviselte azt a házbizottságban, hogy az időkereten belül ne legyenek szakaszok. Az ellenzéki frakciók kérték, hogy csak úgy haladjunk, ahogy egy szakaszt lezártunk és úgy a következő. Ezt mi nagyvonalúan elfogadtuk.

Akkor tisztelettel kérem az elnök asszonyt, hogy ezt most tartsuk be, Tehát itt nem arról van szó; mi ezért nem jelentettük be a képviselőinket, mert azt mondtuk, hogy amelyik fejezetet megnyitják, az érintett képviselő akkor fog gombot nyomni, és mondja el normál hozzászólásban a véleményét, fogja kérni az indítványok támogatását, vagy ezt ismertetni fogja.

Tehát az nem lehetséges, hogy most végigmegyünk ezen a 26 néven, és azt követően újra visszatérünk az első fejezethez. Itt kérem az elnök asszonyt, hogy zárja le a normaszövegre vonatkozó első szakaszt, nyissuk meg a másodikat, a harmadikat, és így haladjunk fokozatosan. Ez a házbizottság megállapodása.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megkérdezni: Jauernik István, Gulyás József, Sisák Imre, Jüttner Csaba és Tatai-Tóth András képviselő urak mind az első, a normaszöveghez kívánnak felszólalni? (Tatai-Tóth András: Igen. - Gulyás József: És annak mellékleteihez!) És a mellékleteihez. Köszönöm szépen.

Akkor ebben a sorrendben, először egy kétperces felszólalásra adok szót, ami Soltész képviselő úr ügyrendije, aztán a kétperces felszólalás Béki Gabrielláé, és akkor megkezdjük Jauernik Istvánnal a rendes felszólalásokat.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm szépen. Göndör képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy valóban, önök nem adták le írásban előre senkinek a nevét, a Fidesz-frakció több tucat képviselő nevét adta le. Igazából úgy lenne logikus, ahogy elnök asszony elmondta, hogy az írásban előre jelentkezett képviselők szólnak hozzá, de az önök kérésére elfogadjuk ezt a javaslatot, hogy mindazoknak, akik az egyes területekhez bejelentkeztek, a jelentkezését normál felszólalásban támogassuk.

Ne csodálkozzanak, képviselőtársaim, pont most mondtuk azt, hogy elfogadjuk az önök kérését (Kovács Tibor: E szerint szavazott a Ház a napirendről, ezt fogadta el!), de ennek ellenére a Házszabály igenis azt mondja ki, hogy az előre írásban jelentkezett képviselők szólalnak fel előbb, és utána jönnek a közben bejelentkezők. (Göndör István: Szakaszonként megyünk, képviselő úr!)

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak kétperces felszólalásra.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Csak tájékoztatásképpen szeretném mondani, mert közben elnökcsere volt, az utolsó normál felszólalást én mondtam el gombnyomásra, valószínűleg azért, mert azok, akik előre bejelentkeztek az első szakaszhoz, nem voltak jelen. Azt gondolom, hogy a részletes vitában nagyon nehézzé teszi az írásban előre beadott jelentkezés a vita bonyolítását, máskor is általában az a gyakorlat, hogy nem adunk be jelentkezést, hanem ahhoz a szakaszhoz, aki éppen jelen van és hozzá akar szólni, az jelentkezik és hozzászól. Ezt megfontolásul ajánlom a Fidesz képviselőinek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az elnök elfogadta, a házbizottság egyébként erről korábban döntött. Még egy nyomósabb indok arra, hogy arra kérjem akkor képviselőtársaimat, hogy ne kétpercesekkel, hanem rendes felszólalásokkal a meghatározott szakaszokhoz mondják el a véleményüket.

Most megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, az MSZP-ből.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A költségvetési törvényjavaslat 3., 4., 5., 6., 8. mellékletével kapcsolatos módosító indítványok mellett szeretnék érvelni. Ezek az indítványok tulajdonképpen az önkormányzatok jövő évi költségvetési kapcsolatból származó pénzeit szabályozzák.

Több képviselőtársam már szólt bizonyos normatívák emeléséről, változásáról. Szeretném megismételni és kiegészíteni ezeket a hozzászólásokat. Szeretném tájékoztatni a képviselő hölgyeket, urakat, és azokat is, akik esetleg a televízió és a rádió előtt nézik a mai parlamenti részletes vitát. Azért, hogy tudjanak tervezni, mint ahogy Sisák képviselő úr mondta, hogy ezekben a napokban fogadják el a jövő évi koncepciót az önkormányzatok, tényleg fontos, hogy azokkal a számokkal dolgozhassanak, és tudják, hogy mire számíthatnak, ezért szerintem fontosak azok az információk, amelyeket ma itt megkaphatnak.

A Szabad Demokraták Szövetségének képviselőivel egyeztetett módosító javaslataink vannak, mint ahogy az első körben is ez történt. Ezért nagyon nagy biztonsággal lehet arra számítani, hogy a parlamenti többség az általam most felsorolt normatívákat meg is fogja szavazni.

Elsőként a településüzemelési normatíva változásáról szeretnék szólni, amely a kistelepülések helyzetét igyekszik segíteni. Halmai Gáborné és képviselőtársai, az SZDSZ-ből Wekler úrral, Gulyás úrral igen hosszas és alapos egyeztetés után arra teszünk javaslatot, hogy az 500 fő alatti településeknél ez az üzemelési normatíva legalább a 3 millió forintot érje el. Tudom, hogy ez kevesebb, mint az ez évi, de a beterjesztett javaslathoz képest ez egy jelentős változás, és Ékes úr is bólogat, úgy érzem, hogy támogatja ezt a javaslatot.

Azt is el tudom mondani, hogy Nagy Kálmán képviselő úr, a Fidesz soraiban ülő polgármester úr ugyanilyen javaslatot tett, nem ezzel a lábbal. Tehát akár azt is elfogadhattuk volna, de nem ez volt a forrása. Szeretném még egyszer megismételni, itt az okmányirodáknál volt az előbb, hogy a szabályozás úgy módosul, hogy az okmányirodák működési kiadásai legalább a 6 millió forintot el fogják érni a következő évben.

A bölcsődei ellátásról volt szó, Béki Gabriella képviselő asszony már elmondta, hogy 460 ezer forint/gyermek lesz a normatíva, ugyanez a családinapközi-ellátás esetén 152 ezer forint lesz. Ebben Béki Gabriella képviselő asszonyék voltak a fő indítványozók, és ők küzdöttek ezekért a pénzekért, merthogy emögött mindenütt pénzek vannak, mert a normatívát valamiből ki is kell fizetni.

Szeretném tájékoztatni az érdeklődőket, hogy a kollégiumi normatíva már az első körben is megemelésre került, a beterjesztett 292 helyett 308-ra; további emelésre teszünk javaslatot, ez azt fogja jelenteni, hogy a 320 ezer forintot biztos, hogy el fogja érni.

Az óvodában, iskolában, kollégiumban a kedvezményes étkeztetés normatíváját 5 ezer forinttal emeljük - ez nagyon sok pénzbe kerül, ezt szeretném elmondani, több mint 2,5 milliárd forintba -, tehát 55 ezer forint lesz ez a normatíva.

Az 1500 fő alatti kistelepülések támogatásának az oktatási normatíváját az első körben már megemeltük, ezt további 10 ezer forinttal javasoljuk megemelni, szintén a szocialista frakció vidékpolitikai munkacsoportja, és természetesen a koalícióstárssal tesszük ezt a javaslatot is. Tehát az 1500 fő alatti kistelepüléseken az óvodára és általános iskola alsó tagozatára, szeretném elmondani, hogy teljesen korrekt legyen, 45 ezer forint/tanuló kiegészítő normatívát fognak kapni.

A közművelődési, közgyűjteményi feladatok normatív támogatására is 50 (Sic!) forint plusz előirányzatot tudunk javasolni, ez nem éri el az ez évit, de 5 százaléknál kisebb mértékű a csökkenés, és azt gondolom, hogy az talán elfogadható.

Az 5. mellékletben a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatása, ezt az önkormányzati bizottságban Bóka úr is felvetette, a költségvetési bizottságban is felmerült: tehát egy plusz 500 millió forinttal megemeljük ezt az előirányzatot a központosított körben, azt gondoljuk, hogy ez jó célt fog szolgálni.

A 8. mellékletben két dologról szeretnék szólni. A kistérségi normatívák ugyanúgy, mint ahogy az alapnormatíváknál - ahogy a mutatószám-felmérés után a konkrét feladatellátásban részesült személyek után pontosan kerül meghatározásra a normatíva összege -, kismértékben, de minden normatíva emelkedni fog, további pontosításokat hajtunk végre, talán egyszerűsítést is.

(11.50)

Azt még nem merem mondani, hogy egyszerű lenne ez a dolog, de gondolom, azt talán mindenki elfogadja, hogy tavaly ilyenkor még csak a központosított előirányzatban volt, és úgy, hogy majd lesz egy kormányrendelet, hogy milyen normatívákat kapnak a kistérségi közös feladatellátásban feladatot megoldó önkormányzatok - ma már ebben a törvényben pontosan benne lesz. Azt gondolom, hogy ez egy elég jelentős előrelépés.

Önkormányzati tűzoltóság normatívája - az előző körben beszavaztunk 1,4 milliárd forintot. A 8. mellékletben, a személyi normatívákban ebből beépítésre kerül 1,1 milliárd forint, és a tűzoltók munkaidő-csökkenése miatti többlet túlóraigény fedezetére az 5. mellékletben a központosított előirányzathoz lesz betéve a többi pénz, hogy a második félévben - mert a tűzoltóknál félévenként számolják el a túlórát - a tényleges túlórának megfelelően ebből a kasszából tudják az önkormányzatok megigényelni és megkapni a tűzoltók járandóságát. Azt gondolom, hogy ezekkel a módosító indítványokkal, amelyeket reményeim szerint a bizottságok holnap meg fognak szavazni, tényleg tudjuk azt biztosítani, hogy 2006 ne legyen rosszabb az önkormányzatok számára, mint ez az év volt.

Szó volt itt a szövetségek véleményéről. Átnézve, azt kell mondanom, hogy a pontok nagyobbik részét részben vagy egészben tudtuk teljesíteni; természetesen tudom, hogy a jogos igények sokkal számosabbak és sokkal többek. Azt gondolom, hogy ha a magyar parlamentben ezeket a módosító indítványokat, amelyek bizottságiként vagy képviselőiként megjelennek, a parlament támogatni fogja, akkor jó célt fog szolgálni.

Elnök asszony, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Gulyás József képviselő úrnak, az SZDSZ-ből.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tulajdonképpen az általános vitához hasonló koreográfia szerint folytatódik a költségvetés részletes vitája: szereposztásból adódóan hallhatjuk az érveket, ellenérveket, hallhatjuk adott esetben a minősítéseket. A konkrét tárgy nem más, mint az önkormányzatok jövő évi költségvetése; most leginkább ez a téma került középpontba, hiszen a tárgyalásunknál most a mellékleteket tekintjük át, és a mellékleteken belül találhatók az önkormányzatok normatívái.

Amikor ezt a kérdéskört az általános vitában tárgyaltuk, és vitatkoztunk képviselőtársaimmal ezekről a kérdésekről, illetve a bizottsági ülésen áttekintettük a lehetséges módosítási javaslatokat, módosítási irányokat, akkor a mi szempontunk, a Szabad Demokraták Szövetségének szempontja az volt, hogy olyan módon nyúljunk hozzá az előterjesztéshez, hogy próbáljuk megnézni, hol vannak a legkomolyabb feszültségpontok, hol tartalmaz a benyújtott költségvetés olyan pontokat, olyan számokat, amelyeknek a korrekciója elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a működőképesség tekintetében, tehát az intézményeket fenntartó önkormányzatok működőképességének megőrzése érdekében javítani lehet és javítani kell a benyújtott számokon.

Ha megnézzük, mi történt a fejezeti számok elfogadásakor, tulajdonképpen látható, hogy egy jelentős átcsoportosításra valóban sor került. Abban természetesen igaza van az ellenzéknek, és ezt nem lehet elvitatni, hogy a benyújtott előterjesztés sok tekintetben, normatívák esetében olyan számokat tartalmazott, amelyek adott esetben alacsonyabbak voltak, mint a korábbi normatívaszámok, miközben az is igaz, hogy reálértékben meg persze nőnek az önkormányzatok részére átengedett központosított bevételek. Ezzel együtt azonban tudható, akik az önkormányzati rendszer szereplői, az önkormányzatok, települési önkormányzatok és az azokat megtestesítő vagy képviselő szövetségek pontosan tudják, el is mondták, hogy az önkormányzatok esetében nem pusztán az a kérdés, hogy reálértékben növekednek-e az átengedett bevételek, hanem azt kell megnézni, hogy a feladathoz képest az önkormányzatokra háruló feladatok ellátásához szükséges források mennyiben állnak rendelkezésre.

Tudható az, hogy az intézmények fenntartását vállaló, oktatási, szociális, egészségügyi intézmények fenntartását ellátó önkormányzatok esetében a bérkiadások tetemes költséget jelentenek, azok messze az infláció mértékét meghaladó mértékben növekedtek az elmúlt években, és ezeknek a terhei folyamatosan nyomják 2002 óta az önkormányzatok költségvetését. Ez ténykérdés, és valóban, ebből a szempontból probléma, hogy még nem vagyunk a bérmegállapodás végén, nem látjuk a pontos számokat. Ezzel együtt, hogyha most visszatérünk a mai vitánk tárgyához, ma arról tudunk és arról kell vitatkoznunk, hogy a benyújtott pontokon hogyan lehet még javítani a működőképességet. Nézzük meg, hogy melyek azok a normatívák a mellékletekben, amelyeknek módosításával, átcsoportosításokkal vagy felszabaduló forrásokkal - amennyiben többségre talál, illetve a többség támogatni tudja ezeket - tudunk javítani az önkormányzatok működőképességén.

Megnéztük, hogy a 2005. évi tényszámok alapján a 2005. évben megszavazott normatívaszámok mentén lesznek-e felszabaduló források, és úgy látjuk, hogy lesznek. E felszabaduló források terhére lehet és kell meggyőződésünk szerint módosító javaslatokat benyújtani az előbb elmondott célokkal összhangban; Béki Gabriella képviselőtársam vagy az előbb Jauernik István képviselőtársam szólt arról, hogy melyek lehetnek ezek az irányok, sőt konkrét számokat mondtak. Valóban, az egyik probléma, amelyet már az általános vitában is az SZDSZ szeretett volna kezelni, megoldani, a kistelepülési normatíva, amely jelentős mértékben csökkent a korábbi évekhez képest. Hozzáteszem, hogy más normatívák egyébként meg növekedtek, olyan normatívák, amelyek ezeket a településeket érintették, de ez a települési üzemeltetési, igazgatási normatíva olyan fajsúlyos kérdés, amelynek emelése mindenképpen indokolt volt, és ezért is kezdeményeztük egyébként különböző frakciókból e normatíva megemelését.

Volt egy javaslat, amelyet az SZDSZ képviselt, hogy olyan ügyeket vagy olyan kérdéseket, amelyek nem feltétlenül szükségesek, adott esetben még feleslegesek is, mert például párhuzamos struktúrákat hoznak létre - ilyen a nemzeti fejlesztési tervhez kapcsolódó tanácsadói hálózat -, ne erőltessünk be a jövő évi költségvetési számok közé, ilyeneket ne jelenítsünk meg ott, mert ezeknek a forrásai felszabadíthatók, átcsoportosíthatók egy olyan területre, ahol sokkal nagyobb a szükség, és sokkal inkább indokolt, hogy a működőképesség szempontjából biztosítsuk az elemi forrásokat. A módosító javaslatunknak volt egy formai problémája, ezért arról az Országgyűlés végül is kellő többséggel döntött, hogy ez a tanácsadói hálózat a 2006. évre ne jöjjön létre, hiszen az ehhez szükséges forrásokat nem biztosította. Hozzáteszem, hogy egy ilyen 400 fős hálózat felállítása, kiépítése, akkor, amikor egyébként a kistérségekben már ott vannak a különböző menedzserek, kistérségi megbízottak, nem feltétlenül indokolt, és azt gondolom, hogy ha egyébként fejleszteni akarunk, vagy adott esetben javítani akarjuk a kistérségek vagy még inkább a régió munkáját, eredményességét az európai uniós források lehívása tekintetében, akkor első helyen az ügynökségeket kell megerősíteni - a régiós ügynökséget, illetve a fejlesztési ügynökségeket -, annak érdekében, hogy valóban a lehető legeredményesebbek legyünk a források lehívásában. Nos, akkor nem sikerült megoldani a kistelepülések kérdéskörét; most bízom abban, hogy az a módosító javaslat, amelyet az SZDSZ is támogatni fog és az MSZP-vel közösen nyújtunk be, ezt a javítást ilyen módon teljesíti. Még egyszer mondom: ez akkor is igaz, hogyha ezzel nem oldunk meg minden problémát.

Általában véve azt gondolom, hogy azok az ügyek, amelyeket elővettünk - a bölcsődei ellátás, a családinapközi-ellátás vagy a kollégiumi nevelés tekintetében a normatíva növelése vagy a közgyűjteményi, közművelődési feladatok esetében a normatíva növelése -, mind-mind olyan ügyek, amelyek a települések működőképességét közvetlenül érintik. Önöknek, tisztelt képviselőtársaim, lesz módjuk a bizottsági vitában is, amikor már a konkrét módosító javaslatokat elővesszük, adott esetben ezekhez a módosító javaslatokhoz viszonyulni vagy saját módosító javaslattal előállni. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a részletes vitában tudunk-e, tudnak-e önök konkrétan olyan módosító javaslatokat benyújtani, amelyek megfelelő módon csoportosítanak át forrásokat, és nem teremtenek olyan lehetetlen helyzetet, amelyre egyébként az általános vitában fel kellett hívnunk a figyelmet, hogy olyan módosító indítványokat nyújtottak be, amelynek a fedezeti vagy forrásoldala nem volt megalapozott.

 

(12.00)

A Szabad Demokraták Szövetségének az volt a törekvése a költségvetési vita korábbi szakaszaiban - és e tekintetben most sem változott az álláspontunk -, hogy úgy csoportosítsunk át forrásokat, illetve úgy javítsuk az önkormányzatok működőképességét, hogy közben nem növeljük a hiány mértékét. Ezt nagyon fontos szempontnak tartottuk, és azt gondolom, a mostani módosító javaslataink ennek a szempontnak minden tekintetben megfelelnek, és ilyen felelősségteljes magatartás képviseletére hívom fel képviselőtársaimat, illetve valamennyi frakciót.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, a Fideszből.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Gulyás képviselő úr azt taglalta hosszan, hogy az önkormányzati fejezethez milyen módosító javaslatokat adtak be, természetesen jobbító szándékkal, aminek rettentően örülünk. Egyvalamiről azonban nem beszélnek kormánypárti politikusok, hanem mindig csak fölteszik azt a lemezt, hogy úgy adjunk több pénzt az önkormányzatoknak, hogy közben a hiány nem növekszik. Ez eléggé egyoldalú költségvetési szemlélet! Nézzék meg, hogy az elmúlt években mennyivel nőtt az önhikis önkormányzatok száma, hányszorosára nőtt az önkormányzatok eladósodottsága, s akkor egyből kiderül, hogy iszonyatos mennyiségű pénz hiányzik a rendszerből. Ezt egy-egy normatíva toldozásával-foldozásával nem lehet korrigálni, nem lehet helyretenni.

Nem igazán ildomos olyan kihívásokat tenni, hogy van egy, az önkormányzatok szempontjából katasztrofális költségvetés, azt néhány helyen kenjük be sárral, gyertek, ellenzékiek, oldjuk meg a problémát közösen. Ez a kormánypártok felelőssége, hogy ilyen költségvetést hoznak a Ház elé, a kormánypártok felelőssége az, hogy miként gondoskodnak az önkormányzatokról, miként osztják meg a forrást és a feladatokat az önkormányzatokkal. Továbbra is állítom, az a probléma lényege, hogy a forrás- és a feladatmegosztás nem jó. Kovács képviselő úr is elmondta a korábbiakban, hogy sokkal több feladatot kapnak az önkormányzatok, mint amennyihez megkapják a fedezetet, és számtalan esetben azzal kell az önkormányzati vezetőknek szembesülniük, hogy kormányzati ígéreteket az önkormányzatokon vernek le. A kormány megígéri, bejelenti, hogy rendelkezésre áll, az önkormányzatok pedig teremtsék meg a kormányzati ígéret fedezetét. Ebben az önkormányzatok csak tönkremenni fognak, 2006-ban még nagyobb eséllyel.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Molnár Albert államtitkár urat illeti a szó.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Lengyel képviselő úr, rossz információból rossz következtetést lehet levonni. Az önkormányzatok adósságállománya nem nőtt, a hitelállományuk is 1 százalékon belül nőtt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Bóka István képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Gulyás képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Az önkormányzati rendszerben alapvetően a működési oldalról, tehát a béroldalról van gond és probléma. Már az általános vitában, később a bizottsági ülésen is többször felvetettem, hogy ha a tortát nem lehet megnagyobbítani, hanem más módon kellene szeletelni, akkor milyen módon lehetne segíteni az önkormányzati rendszeren. Első körben elmondtam, hogy a zárlatot azonnal fel kell oldani, ez többletpénzt, többletforrást nem igényel, és ne terhelje kötelezettség ezt a zárlatot. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy terhelni fogja a korábbi béremelésből egy 15 milliárd forintos hatás.

Másodsorban pedig elmondtam, hogy vizsgáljuk felül az úgynevezett pántlikázott pénzeket, a kötött normatív finanszírozást az önkormányzati rendszerben, hiszen ezek nagyon fontos célok. Nagyon fontos, hogy ezek teljesüljenek, de amikor óriási gond és probléma van a működés, a működtetés, a bér oldaláról, akkor valószínűleg ide kellene átcsoportosítani. Süket fülekre találtam ebben a kérdésben, süket fülekre találtam a gyűjtőutas pénzek tekintetében - sőt az 5 milliárd forinthoz képest növekedett is ez az előirányzat -, süket fülekre találtam a tömegközlekedési normatíva és az informatikai beszerzések esetében. Sajnos számos sebből végzik az önkormányzati költségvetés. Nemcsak a bölcsődékről és a kistelepülésekről lehet beszélni, hanem általában kellene beszélni az óvodai ellátásról, az iskolai oktatásról; mindenhol gond és probléma van. Bennem, bennünk megvolt ez a jó szándék, azonban semmilyen viszonzást nem kaptunk a fenti felvetéseinkre.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csatlakozni szeretnék Bóka képviselő úrhoz. A normatívák valóban nem fogják megoldani az önkormányzatok helyzetét, ez a probléma tovább fog gördülni. Tisztelettel ajánlom államtitkár úr figyelmébe az Állami Számvevőszék jelentését, amit az önkormányzatok gazdálkodásáról írt; nagyon tanulságos, és ennek ismeretében lehet, hogy más megállapításra jutna, mint amit az előbbi kétperces hozzászólásában mondott.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Bóka képviselő úrnak voltaképpen van igazsága abban, amikor azt mondja, hogy a kötött normatívák feloldása segíthetne az önkormányzatok pillanatnyi likviditási gondjain. Mindazonáltal érdemes megnézni, hogy melyek azok a területek, ahol a költségvetés a normatívákat adott célhoz köti. Képviselőtársaim, ezek olyan területek, ahol ha a pénzt elvonjuk, az jövőre vagy két év múlva nem feltétlenül érződik meg az önkormányzat tevékenységében, viszont ha ezek az elmaradások felhalmozódnak, akkor négy-öt-hat év múlva a sokszorosát kell rájuk fordítani, sokszorosába kerülnek ezek az elmaradások.

A kötött normatíváknak az az értelmük, hogy ne lehessen elvonni olyan területről, ahol aztán az újratermelődik, mégpedig bővítetten, és ennek következtében néhány év múlva sokszoros áron kellene megfizetni azt, amit most onnan elvonunk. Ez az oka annak, hogy az önkormányzati emberek - polgármesterek, alpolgármesterek - részéről mindig komoly igény mutatkozik a normatívák kötöttségének feloldására, mondván, hogy ha már pénzt nem tud adni a költségvetés, legalább adjon több szabadságot, és ez az oka annak, hogy a költségvetés meg gyakran ódzkodik feloldani ezeket a kötöttségeket, éppen azért, mert azt mondja, hogy ha most több szabadságot adunk, az azt jelenti, hogy jövőre, két év múlva, öt év múlva sokszorosan több pénzt kellene adni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Bóka István képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Nagyon röviden szeretnék reagálni. Egyetértek Szabó képviselőtársammal abban, hogy ilyen gond és probléma van, de ha gond és probléma van, akkor valamihez hozzá kell nyúlni. Miből jobb forrást kivonni? Jelen pillanatban miből vonunk ki forrást? Az óvodai nevelésből és az oktatásból. Az alapfokú oktatásból vonunk ki forrást! Ennek a jövőre nézve aztán tényleg beláthatatlan következményei lehetnek, hiszen a finanszírozás erről szól. Ráadásul önök nem azt mondják, hogy helyben kellene dönteni a jövedelmek tekintetében. Hadd döntse már el az a polgármester vagy a képviselő-testület, hogy ha kötetlen normatívában megkapja a támogatást, ráadásul ugyanabból a tortából, ezt hangsúlyozom, hogy azt akkor mire kívánja felhasználni! Kötött normatívából nem lehet kötetlen forintot csinálni, kötetlen forintból viszont tudok olyan területekre átcsoportosítani, amit fejleszteni szeretnék, és lehet, hogy az megegyezik a kötött normatíva által favorizált területtel.

Hangsúlyozom, nagyon fontos célok vannak a kötött normatívák vagy a pántlikázott pénzek tekintetében, de nagyon nagy a baj, nagyon nagy a gond. És bár örülünk minden fillérnek, örülünk minden forintnak, de azt Jauernik képviselőtársam és Gulyás képviselőtársam is tudja, hogy ez a néhány milliárd forintos többlet nem fogja megoldani azt a problémát, amivel a 2006-os költségvetés szembenéz, nevezetesen azt, hogy bázisszinten 90 milliárd forint hiányzik, és ha ez a 10-15 milliárd forint még hozzáadódik, 2006-ban akkor is 70-75 milliárd forint lesz a hiány 2005-höz képest. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A normatíva kérdése továbbra is feszítő marad az önkormányzatok gazdálkodása szempontjából. Marad ez azért is feszítő, mert ezek a kötött normatívák ráadásul még rettentően alacsonyak is. Teljes egészében gúzsba kötöttek az önkormányzatok gazdálkodás szempontjából, és rettenetesen felgyorsult az önkormányzatok vagyonfelélése.

Még egyszer szeretném pontosítani: az önkormányzatok fejlesztési elkötelezettsége, hitelállománya az elmúlt években megkétszereződött.

(12.10)

Igen, Jauernik képviselő úr, a duplájára nőtt. Könyvelési szempontból az éven belüli nem annyi; mindösszességében, tömegében megkétszereződött.

És ez rettenetesen nem mindegy, mert ez van szembeállítva az önkormányzatoknak a még meglévő vagyonával, és ez van szembeállítva az önkormányzatok gazdálkodásával. Ez terheli hosszú évekre előre az önkormányzatok gazdálkodását. És az önkormányzatoknál az önszabályozást és az önigazgatást gyakorlatilag ki lehet iktatni, mert ez már kizárólagosan retorika.

Egy gazdasági kényszerpályán mozognak a képviselő-testületek, és a döntéseiket nem a település hosszú távú érdekei szerint, hanem a következő év túlélése szerint kell hogy meghozzák. Tisztelt képviselőtársaim, ez minden, csak nem önkormányzatiság!

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tulajdonképpen Bóka képviselő úrral akár megállapodásra, különmegállapodásra is juthatnánk, ha nem vette volna elő újra azt a lemezt, ami ennek a költségvetési vitának a során oly sokszor hangzott el, hogy tudniillik forrásokat vonunk ki az óvodai nevelésből, az alapfokú oktatásból.

Tisztelt Képviselő Úr! Ez nem igaz! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: De igen!) Ha megnézzük az alapfokú oktatásra szánt kiadásokat 2006-ban, és összevetjük őket az alapfokú oktatásra szánt kiadásokkal 2005-ben, akkor 4 százalékos infláció fölötti növekmény adódik. Tisztelt Képviselő Úr! A matematika mai állása szerint nem különösebben nehéz két számról eldönteni, hogy közülük melyik a nagyobb, és melyik a kisebb.

Köszönöm szépen

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Vincze László képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kötött és nem kötött normatívák kérdéséhez egy konkrét gondolatot hadd tegyek hozzá: a sportra vonatkozó kötött normatívát lenullázták, eltörölték. Aztán megy a trükközés, hogy esetleg az összesenben talán visszaadják - nem hiszem, hogy ez be fog következni. Magyarán mondva, lehetőséget biztosítottak arra az önkormányzatnak, hogy vagy adjon, vagy ne adjon ebből a fejezetből.

Az ifjúság nevelése és az egészséges életmódra nevelés nagymértékben magában foglalja a sportra való lehetőségek fenntartását. És itt ennek az 1300 forint körüli kis összegnek az elvétele nagyon sújtja a gyermekeket, a diáksportot és minden, sporttal kapcsolatos tevékenységet.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna megjegyezni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szabó képviselő úrnak csak annyit mondanék, hogy matematikai alapokon magyarázza meg egy iskola gazdasági vezetőjének, hogy a kevesebb hogy több. Hogyha ezt sikerült, akkor kérem, hogy mutassa meg ennek a módszerét, mert gyakorló polgármesterként nagyon szívesen átvenném a “kevesebből hogy lesz többö módszerének alkalmazását a 2006-os költségvetés során, mert mindenképpen kevesebbnek látjuk.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Molnár Albert államtitkár urat illeti a szó.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Kicsit szeretnék segíteni, hogy a vita tényleg úgy zajlódjon, hogy a kormány valóban szeretné megismerni, hogy a képviselői módosítók mögött milyen érvanyagok jelennek meg.

Ezért most kigyűjtettem, hogy milyen módosítók vannak beadva. Halász János adott be a 23. §-hoz 8 darab módosítást - nem látom itt Halász Jánost. Dr. Martonosi György a 15. §-hoz adott be 1 módosítást - őt se látom. Dr. Ódor Ferenc és dr. Czira Szabolcs a 12. §-hoz egyet, és dr. Nagy Andor a 15. §-hoz 5 darab módosítót adott be. Tehát én most csak azt kérdezem: részben nincsenek itt azok, akik ezeket beadták, de akkor a képviselő urak, akik itt vannak, mit szeretnének megvédeni?

Mert a részletes vitának az a lényege, hogy önök meggyőzzenek minket arról, hogy ezeket a módosításokat érdemes bevenni a költségvetés módosításai közé. Kérem, szóljanak képviselőtársaiknak, hogy védjék meg ezeket, vagy próbáljanak meg mellettük érvelni!

Szeretnék egy számot elmondani: Magyarországon bruttó hazaitermék-arányosan 6,2 százalékot fordítunk oktatásra. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy kicsit szélesebb körben tekintjük az oktatási költséget, ami 8 százalék, de az összehasonlítható 6 százalék, 6,2. Az Unióban 5 százalékot költenek, tehát Magyarország a fejlettségéhez képest 1,2 százalékkal többet költ oktatásra.

Én csak azért jegyzem meg ezt, mert kérem, hogy a normatívákat ennek a figyelembevételével kísérjék figyelemmel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Lengyel képviselőtársam azt kérdezte, hogy lesz a kevesebből több. A kevesebből természetesen sehogyan sem lesz több. Arra azonban szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy a költségvetési viták során az önkormányzatok képviselői, a polgármesterek, függetlenül attól, hogy milyen politikai párt színeiben választották meg őket, mindig hajlamosak arra rámutatni, hogy milyen kevés az önkormányzatok költségvetése, és milyen szűkmarkú a költségvetés.

Egy ellenzéki képviselő hasonlóan hajlamos arra mindig rámutatni, hogy a költségvetés szűkmarkú, és pont oda nem ad, ahová kellene. Ha aztán egy ellenzéki képviselő ráadásul még polgármester is, akkor ez a két hajlam összeszorzódik, és ebben az esetben aztán találkozunk azzal a jelenséggel - és talán ez lehet a magyarázata annak az ellentmondásnak -, hogy miközben a költségvetés számai azt mutatják, hogy például az oktatásra jövőre többet fogunk költeni, mint amennyit idén költöttünk, aközben egyfolytában azt kell halljuk az ellenzéki képviselő polgármester kollégáktól, hogy az oktatásból ennyi milliárd, annyi milliárd meg amannyi milliárd forintot vonunk ki. Én leginkább ebben találnám ennek az ellentmondásnak a feloldását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ügyrendben kért szót Ékes József független képviselő. A képviselő urat illeti a szó.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Én szeretném kérni az elnök asszonyt, hogy az államtitkár úrnak hívja fel a figyelmét, hogy a nem jelen lévő képviselőket ne próbálja meg lejáratni. Ezt mondom azért is…

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ön is tudja, hogy ez nem ügyrendi javaslat.

ÉKES JÓZSEF (független): Elnök asszony, 21 bizottsága működik a parlamentnek, és a képviselők valószínűsíthetően a bizottsági ülésen tartózkodnak. Ezért nem tudják a saját maguk által benyújtott módosítót megvédeni. Nem kell ezekre hivatkozni!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Vincze László képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én úgy tudom, hogy a mai nap 5 óráig még be lehet adni módosítókat a fejezetekhez.

Egyébként meg elmondanám az államtitkár úrnak, hogy hiába adott be az ember, mondjuk, jómagam 11 módosítót az általános vitánál, úgy leszavazták önök, mint a huzat, Csongrád elkerülő úttól kezdve Sándorfalva művelődési házig, meg a normatív támogatásokkal kapcsolatosan.

Nem akarom önt untatni, csak tényként jegyezném ezt meg, mert ez látszatdolog, hogy azt próbálják érzékeltetni a televízió előtt az emberekkel, hogy az ellenzék módosítóit majd mennyire fogják önök támogatni. Egy darabot nem szavaztak meg az előzőekben, úgyhogy amennyiben nem így van, tessék engem megcáfolni!

Köszönöm szépen, ennyit a konszenzusról. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórumból.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én a normaszöveg 3., 4., 5. és 8. mellékletéhez benyújtott módosító indítványokkal kívánok foglalkozni.

Szabó Zoltán képviselő úrnak pedig ajánlom a figyelmébe a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról készített állami számvevőszéki véleményt. Képviselő úr, ha ön ezzel foglalkozna, akkor nem beszélne butaságokat. 21 milliárd 466 millió forinttal csökken a közoktatási ágazatra szánt állami forrás, ez pedig azt jelenti, hogy 2005-ről 2006-ra 4,3 százalékos csökkenéssel számolhatnak az önkormányzatok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon korrekt hozzászólása volt Jauernik István képviselő úrnak és Gulyás József képviselő úrnak az MSZP-ből és az SZDSZ-ből, ugyanis mind a ketten elismerték azt, hogy az önkormányzatok 2005-ről 2006-ra csökkentett támogatással, csökkenő normatívákkal találják szembe magukat. Folyamatosan arról beszéltek önök, hogy növelik a normatívákat, emelik a normatívákat. Én azt gondolom, hogy az egyszerű televíziónéző, aki a költségvetési törvény számadatait nem ismeri, ebből arra a következtetésre juthatna, hogy valójában tényleg 10 milliárdos, 20 milliárdos, 30 milliárdos növekmény következik be az önkormányzati költségvetésben.

Arról szólt a történet, hogy a kistelepülések településüzemeltetési normatíváját 3 millió forintra emelik fel. Azt gondolom, ehhez feltétlenül hozzá kell tenni, hogy az önkormányzatok a 2005-ös költségvetési számadatokhoz képest 2006-ra településüzemeltetési, igazgatási, kommunális és sportfeladatokra 10 milliárd 358 millió forinttal kapnak kevesebbet. Ehhez képest a kistelepülések visszakapnak valamilyen nagyságrendű forrást, de ez nem azt jelenti, hogy növekszik a 2006-os támogatásuk. Dehogyis! A 10 milliárd 358 millió forintos elvonásból valamilyen nagyságrendű összeget visszakapnak.

(12.20)

Ugyanígy beszéltünk arról, hogy az okmányirodák támogatását is megemelik. Még egyszer szeretném elmondani, hogy 2005-ben 6 millió forint volt az okmányirodák támogatása. Ezt a 2006. évi költségvetés tervezetében 4,7 millió forintra csökkentették, és most, belátva, hogy hibáztak, 2006-ra újra 6 millió forintot kapnak az okmányirodák.

Azt mondják önök, hogy fontos a bölcsődei ellátás, és fontos a családi napközis ellátás, ezért emeljük a normatívát. Képviselőtársaim, mondjunk igazat! A bölcsődei normatívát önök a 2005-ös 462 900 forinthoz képest, ami egy bölcsődei ellátottra jut, tervezték csökkenteni 36 400 forinttal. Most 460 ezer forintban kívánják ezt megállapítani. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy 2005-höz képest egy bölcsődés gyermek után 2900 forinttal csökken a normatíva.

Azt mondják, hogy a családi napközis ellátást is emelni tervezik, de mihez képest? 2005-ben 156 200 forint a normatíva egy családi napköziben ellátott gyermek után. Ezt önök az eredeti költségvetési tervezetben 37 900 forinttal, 24,4 százalékkal kívánták csökkenteni. Most, a 2005. évi 156 200 forinthoz képest 152 ezer forintra visszaemelik, tehát 4200 forinttal csökken a normatív támogatás.

Azt mondják, hogy a kollégiumi ellátásnál kétszer emeltek. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kétszeri emelés, ami azt jelenti, hogy egy kollégiumi ellátott gyermek után most 320 ezer lesz a 2006. évi normatíva, azt jelenti, hogy 2005-höz képest minden egyes kollégiumi ellátottól 30 ezer forintot vesznek el. Milyen emelésről beszélünk?

Azt mondjuk, hogy a közoktatásnál ilyen és olyan összegeket szánunk erre a feladatra. Dehogyis, képviselőtársaim! Az állami számvevőszéki anyag egyértelműen fogalmaz: elveszünk a közoktatási területről 21 milliárd 466 millió forintot. Ehhez képest, ha minden igaz, vagy 6,3 vagy 7,5 milliárd forintot vissza fognak rakni. Ettől függetlenül még marad 15 milliárd forint, amit 2005-höz képest 2006-ra elvesznek.

És hogy egyértelműen beszéljünk, hogy tényleg történik-e bármilyen emelkedés: nem történik képviselőtársaim, merthogy az óvodai nevelésre szánt normatíva 2005-ben egy óvodás gyermek után 199 ezer forint, és 2006-ra a jelen tervezetben és minden módosítást is figyelembe véve ugyanúgy 199 ezer forint marad. Viszont a bejáró gyermekek után a 25 ezer forintos összegből minden egyes gyermek után elvesznek 10 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy ha 30 gyermek jár be egy településről, akkor 300 ezer forinttal rögtön csökkentik a költségvetését 2006-ra.

Az iskolafenntartó társulásnál, kérem szépen, volt 45 ezer forintos támogatás gyermekenként. Mi történik ezzel? 2006-ra 30 ezer forintra csökkentik ezt az összeget. Magyarán, az iskolafenntartó társulástól elvesznek 15 ezer forintot, képviselőtársaim. Nézzük meg az általános iskola 1-4. osztályában tanulók normatíváját: 2005-ben 204 ezer forint, 2006-ban ugyanúgy 204 ezer forint, csak a bejáró tanulók után itt is elvesznek 10 ezer forintot. Mi van az 5-8. osztályban, képviselőtársaim? 212 ezer forint volt a normatíva 2005-ben, 2006-ban ugyanúgy 212 ezer forint lesz. Mi a növekmény? Csökkenés van, mert a bejáró tanulók után ugyanúgy elvesznek 10 ezer forint támogatást.

Nézzük meg a gimnáziumi oktatást, a 9-13. évfolyamot! Tessék mondani, 2005-ben nem 262 ezer forint volt a normatíva? Dehogynem! 2006-ban mennyi lesz? Ugyanúgy 262 ezer forint. Középiskolai oktatásnál nem 210 ezer forint volt a normatíva 2005-ben? Dehogynem! Növekszik ez 2006-ra? Egy forinttal sem, tisztelt képviselőtársaim! Miről beszélünk akkor?

Nézzük meg a szociális ellátást! Kérem szépen, a szociális étkeztetésnél 120 ezer forintos támogatás volt 2005-ben. Mi történik? Csökkentjük ezt a normatív támogatást, képviselőtársaim, mégpedig 104 800 forintra. Bocsánat, ez a jelzőrendszeres házigondozás volt, de mindjárt elmondom egyébként a szociális étkeztetést is, mert ott meg egy ellátottra 75 600 forintot kaptak az önkormányzatok 2005-ben, míg 2006-ban 70 800 forintot fognak csak kapni. (Gőgös Zoltán: Mi a módosító lényege?) Tisztelt Képviselő Úr! Nyomjon gombot, aztán utána mindjárt elmondjuk.

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnál 62 ezer forint volt 2005-ben, és 50 ezer forint lesz az önök javaslata alapján 2006-ban a normatív támogatás. Így jutunk el oda, képviselőtársaim, hogy az önkormányzati normatív támogatásból, ahogy azt az Állami Számvevőszék is kimutatta, 40 milliárd 845 millió forintot von el a kormány javaslatára a parlament, és ebből valamit talán visszaadunk.

A normatív, kötött felhasználású támogatások, amiről beszéltünk szintén, 2005-ről 2006-ra 5 milliárd 466 millió forinttal csökkennek. Gulyás képviselő úr egyetlenegy dologban tévedett. Azt mondta, hogy az önkormányzatoknak juttatott központosított előirányzatok növekednek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell nézni az Állami Számvevőszék anyagát, 40 milliárd 841 millió forinttal csökken a központosított előirányzatok nagyságrendje. Azt is hallottuk, Jauernik képviselő úr mondta, hogy a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatására szolgáló összeg 500 millió forinttal emelkedik.

Ebből a televíziónéző azt a következtetést vonja le, hogy 500 millió forinttal többet kapunk erre a célra. Tisztelt képviselőtársaim, ez hazugság! Ugyanis arról szól a történet, hogy 5,5 milliárd volt 2005-ben erre a célra, ezt a költségvetési tervezetben 1,2 milliárd forinttal csökkenteni tervezik, de miután belátták, hogy itt is tévedtek, ezért már nem 1 milliárd 200 millió forintot vonnak el, hanem csak 700 millió forintot, ezért van az a javaslat a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban - nem véletlenül kérdeztem rá hétfőn azonnali kérdés formájában -, hogy 11,9 és 15 százalékkal emelik a lakossági vízdíjakat. Remélhetőleg ennek az 500 millió forintos visszaadásnak, ami már csak 700 millió forint elvételét teszi szükségessé… - valamivel talán kevésbé nőnek a lakossági vízárak.

Erre mondhatják, hogy az önkormányzatok állapítják meg egyébként a víz- és csatornaszolgáltatás árát. No, tisztelt képviselőtársaim, csak azt felejtik el megmondani a lakosságnak, hogy azok a regionális vízművek, amelyek adják az önkormányzatoknak a vizet, gyakorlatilag 11 és 15 százalékkal emelik meg 2006-ban az összeget.

Hol itt a módosítás, Gőgös képviselő úr? Elmondom. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja az általam felsorolt normatívák mindegyikét az önök által tervezett 2 százalékos inflációval javasolja emelni, mégpedig úgy, hogy egy forinttal sem növekszik a költségvetés hiánya, mert a fejezeti kezelésű tartalékból kívánjuk ezeket az összegeket biztosítani azért egyébként, hogy az önkormányzatok gazdálkodása ne a csőd felé menjen, hanem az önkormányzatok egyébként legalább a 2005. évi szinten biztosítsák tízmillió magyar állampolgár számára a közszolgáltatásokat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Molnár Albert államtitkár urat illeti a szó.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselő Úr! Sisák Úr! Az ön által említett fejezetekhez, szakaszokhoz nincs beadva módosítás. (Sisák Imre János: Itt a módosító.) Ön beszélt általában. Én értem, hogy miről beszélt, csak szeretném rögzíteni, hogy jelenleg ehhez nincs benyújtva módosító a parlamentben. Ettől függetlenül van itt egy több ezer oldalas költségvetés, amiben több százezer szám van, és értem, hogy mindenki megtalálja magának, amit szeretne kifejezni.

De ha megnézi azt, hogy az oktatási tevékenységre 2006-ban mennyit tervezünk, és 2 százalék alatti az infláció, akkor azt mondom önnek, hogy amíg 2005-ben minden egyes magyar állampolgárra 115 500 forintot fordítottunk oktatásra, addig ez 2006-ban 121 650 forint lesz. A növekedés 5,3 százalék, de még egyszer mondom: az infláció 2 százalék, reálértéken 3 százalék fölötti a növekedés. De azt is szeretném önnek elmondani, hogy 2002-höz képest ez 70 százalékos növekedés, reálértéken is 50 százalékos.

Ha a társadalombiztosítási és jóléti, tehát szociális szolgáltatásokat nézzük, akkor minden egyes magyar állampolgárra 369 ezer forintot szán a kormányzat, a 342 ezer forinttal szemben, ami 2005-ben volt. Ez közel 8 százalékkal több, mint 2005-ben, azaz 6 százalékos reálnövekedés valósul meg.

Köszönöm szépen.

(12.30)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Emlékeztetnék mindenkit, hogy Sisák képviselő úr bő két és fél órával ezelőtt azzal kezdte, hogy a szemére hányta az államtitkár úrnak azt a kijelentést, miszerint az önkormányzatokban egyszerre van jelen a szegénység és a pazarlás. Azt mondta, hogy aki ilyet mond az önkormányzatokról, az nem ismeri az önkormányzatokat. Még egyszer mondom, ezt az Állami Számvevőszék egyik vezető tisztségviselője mondta, ehhez képest Sisák képviselő úr hozzászólásában lényegében kizárólag az Állami Számvevőszék jelentését citálta, amely ezek szerint pedig nem ért az önkormányzatokhoz.

De a tréfát félretéve, természetesen az Állami Számvevőszék jelentését illik komolyan venni; komolyabban venni, képviselő úr, mint ahogyan ön teszi, mert ön már ezt a trükköt az általános vitában is eljátszotta, és a lufit akkor is sikerült kipukkasztani, akkor Veres János miniszter úrnak. Az, tisztelt képviselő úr, hogy ön az Állami Számvevőszéknek azt a kijelentését, amely az ez év augusztusáig ténylegesen megvalósult költségeket extrapolálja az év végéig, ezt hasonlítja össze a jövő évi előirányzattal, hogy finoman fejezzem ki magam, nagy tévedés, de azt is mondhatnám, hogy szemfényvesztés. Vagy előirányzatot hasonlítok össze előirányzattal, vagy tényt ténnyel. Ha az előirányzatot összehasonlítjuk az előirányzattal, akkor arról van szó, amit az államtitkár úr mondott, 5,3 százalékos emelkedés van, szó sincs forráskivonásról, bármennyire is szeretné ezt a képviselő úr velünk elhitetni - természetesen nem velünk, mert mi tudjuk, hogy nem így van, hanem a tévénézőkkel és a rádióhallgatókkal.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most már végképp nem tudom, hogy hol áll a költségvetési vita. A menetrendszerű statisztikát meghallhattuk államtitkár úrtól, ami a költségvetés “hogyan fényezzük magunkat?ö fejezetéhez tartozik.

Ettől a pillanattól kezdve jön a történet komoly része, amikor egy képviselő azt mondja az ÁSZ-jelentésre, hogy komolyabban kéne venni az ÁSZ-jelentésben leírtakat a költségvetéssel kapcsolatban. Előzetes számítások alapján bármennyire is az év végi állapotot tükrözi az ÁSZ jelentése, közérthető módon, úgy gondolom, hogy ezt nem illik megkérdőjelezni. Ha az első nyolc hónaphoz képest az év hátralévő részében kifizetési csökkenés van - minekutána ezek a normatívák nem egyszeri normatívák, amelyekről ebben az esetben beszélünk -, akkor tisztelt képviselő úr, elvonások voltak esetleg a második félévben év közben az önkormányzatoktól, és azért kevesebb a számítások szerint az év végi állapot?

Egyre katasztrofálisabban állunk ezzel a dologgal, nem beszélve arról, hogy itt menet közben voltak olyan bekiabálások is a szocialista képviselők részéről, hogy miért akartok több pénzt, akkor növekszik a hiány. Na most akkor végül is miről beszélünk? Itt a hiánykezelés költségvetése van, egy fejetlenség, egy kapkodás, van egy bizonyos vonal, amit nem szabad a hiányban átlépni, és ehhez kell igazítani mindent; és az önkormányzatok csináljanak, amit akarnak, a települések oldják meg a feladataikat úgy, ahogy akarják, éljék fel a vagyonukat, és vegyenek fel még több hitelt? Vagy valójában hol van itt a cél?

Lehet ezen mosolyogni, képviselőtársaim, de az elmúlt félórának ez a tanulsága. Ez a tanulsága, hogy az államtitkár elmondja a statisztikát, a képviselő pedig, bocsánatot kérek, de már majdnem az Állami Számvevőszéket támadja meg, bár erre bizottsági ülésen volt is példa az elmúlt héten, hogy az Állami Számvevőszék szavahihetőségét kétségbe vonták, és rá akarták bírni arra, hogy módosítsa a véleményét. Úgy gondolom, hogy ez nagyon súlyos probléma, és nem jó irányba megyünk, ha ebben az irányban akarják folytatni.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Sisák Imre képviselő urat illeti a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon helytelennek tartom, amikor kiforgatják az ellenzéki képviselők által elmondottakat.

Tisztelt Molnár Albert Államtitkár Úr! Ha ön figyelmesen hallgatta az én hozzászólásomat, akkor pontosan tudta, hogy a normatív hozzájárulások jogcímenkénti és ágazatonkénti előirányzat-változását, tehát a helyi önkormányzati normatív állami támogatást ecseteltem, és ott egyértelműen ezek a számadatok azok, amelyek valósak, mégpedig az Állami Számvevőszék által is alátámasztott módon.

Szabó Zoltán képviselőtársamnak mondanám, hogy egy percig meg nem kérdőjelezném az Állami Számvevőszék hozzáértését, és szeretném itt, a nagy nyilvánosság előtt elmondani, hogy Kovács Árpád urat, az Állami Számvevőszék igazgatóját egy szóval nem említettem, még kevésbé említettem azt egyébként, hogy ő valamikor is nem mondott igazat. Tehát nem kell egyébként elferdíteni azt, amit mondtam, tisztelt képviselő úr.

Egyébiránt pedig úgy hiszem, hogy ön sem gondolja komolyan, hogy az Állami Számvevőszék, mondjuk, a 2005-ös év nyolc hónapját hasonlítja a 2006. évi költségvetés egész éves számadataihoz. Ha egyébként így gondolja, akkor szerintem talán Jauernik Istvánt vagy Szabó Lajos képviselőtársát kérdezze meg arról, hogy mi az igazság.

Aztán arról egyébként, hogy mi hogyan növekszik, tisztelt képviselőtársaim, Veres János pénzügyminiszter úr, akkor, amikor a múlt héten, kedden szavaztunk a módosító indítványokról, azt mondta, hogy a családi pótlék 126 milliárd forinttal emelkedik a 2006-os költségvetésben. Ezek szerint Magyarországon a családok számára eljött a Kánaán. Csak azt felejtették el önök elmondani, hogy az a 126 milliárd forint hogyan is tevődik össze. Az egy és két gyermek után járó adókedvezményt megvonták, a háromgyermekeseknek már csak 6000 forintot adnak gyermekenként, ez 70 milliárd elvonást jelent; az önkormányzatoktól a rendszeres gyermekvédelmi támogatás 46 milliárd forintját elvonták. Ez összességében 116 milliárd forint. Mi történt? A családi pótlékra csoportosították át ezt az összeget. Hol nő itt, mondjuk, reálértéken 126 milliárd forinttal ez a támogatás? Ezt is mondják el a magyar állampolgároknak!

És azt gondolom, tartsuk tiszteletben egymást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert ez így helyes.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Firtl Mátyás képviselő úrnak, a Fideszből.

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán úr az előbb azt találta mondani, hogy az általános vitában elhangzottak kipukkadt lufik. Szeretném elmondani - és nem akarom részletesen felsorolni -, hogy önök mi módon változtatták meg a szociális ágazatban a normatívákat. Alig van olyan, ahol megváltoztatták, sehol sem éri el még csak a 2005-öst sem. Egyáltalán, csökkentik a normatívákat, még akkor is, amikor azt mondják, hogy a civil és az egyházi intézmények által üzemeltetett kiemelt szociális intézményekben a 42 százalékos normatívát 20-szal megemelték most. Hát 20 százalékkal változatlanul csökkentik!

Azt szeretném kérdezni, hogy akkor melyek azok a lufik. Változtattak? Akkor arra kértem a képviselőtársaimat, hogy legalább a 2005-ös normatívát érjük el. Elértük? Nem. Miről is beszélünk? Visszamutogatunk, hogy mi volt 2002-ben? Az az idő eljárt, a történelem kereke előre is halad.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Tatai-Tóth András képviselő urat illeti a szó.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Megértem képviselőtársaimat, hogy nem szívesen emlékeznek arra a 2002-es költségvetésre, amelynek nem is volt vitája. Jogosan gondolják, hogy jobb volna arról nem beszélni. (Moraj a Fidesz soraiban.)

Sisák képviselő úr hozzászólásában sokat foglalkozott az önkormányzati, kiemelten a kistelepülési normatívákkal. Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy az interneten már megtalálható az a változat is a költségvetésből, amelyet már jóváhagyott a parlament, és jó volna, ha most azokat a számokat is figyelembe venné, amelyekről már döntés született. Nem igaz, amit mondott a társulásos normatíváról. A parlament érvényes döntése alapján 45 ezer forintos a társulási normatíva. És sorolhatnám tovább azokat a tévedéseket, amelyeket itt tényként említettek meg önök, uraim, és amelyekről már döntött a parlament. A költségvetés hagyományosan úgy készül, hogy a beterjesztéskor kezdődik a vita, mindig voltak és lesznek korrekciók, és a végkövetkeztetéseket majd a végszavazás után próbálják meg levonni. Helytelennek tartom, hogy olyan világvége-hangulatot gerjesztenek, amelynek nincs semmi alapja.

Egy számot szeretnék mondani, körülbelül harminckettedszer ismétlem el a parlamentben, amióta a költségvetés vitája folyik. Az oktatást illetően az államháztartás összkiadása 2002-ben 717 milliárd forint volt, ugyanez a beterjesztett költségvetésben 1217 milliárd, 500 milliárd forinttal több 2006-ban az oktatási ágazatra fordítandó államháztartási összkiadás, mint a 2002-es tervezet volt. Ezt a nemzethalál-vízió felvázolásával előadni, ehhez azért kell egy kis nagyvonalúság, uraim!

Köszönöm szépen.

 

(12.40)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Bóka István képviselő úr a Fideszből. Őt illeti a szó.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Államtitkár úrhoz szeretnék kapcsolódni. A számokat többféleképpen lehet forgatni, a számokkal lehet játszani, és ez óriási felelősség. Én mindig igyekeztem rendkívül korrekt módon felvázolni és idézni ezeket a számokat. Jauernik képviselőtársam az előbb arról beszélt, hogy egy leendő módosító csomag tekintetében majd emelkedni fognak az önkormányzati támogatások. Általában azt szokta mondani, hogy ugyan nem éri el, de remélhetőleg majd segítséget nyújt, ugyan nem éri el a 2005-ös szintet, de majdnem megközelíti a 2005-ös szintet a 2006-os állami támogatás bizonyos szegmensek esetében.

Játék a számokkal, államtitkár úr, amit ön fölvetett az előbbi hozzászólásában. Talán tetszik emlékezni arra, hogy amikor beterjesztették az önkormányzati költségvetést, akkor mit mondtak: ez a költségvetés 2006-ban a 2005-ös önkormányzati költségvetést 2,6 százalékkal meghaladja. Emlékszünk erre, ugye: 2,6 százalékkal meghaladja a 2006-os költségvetés a 2005-öst. Miért is kell módosító csomagokat előállítani, amikor az infláció 2 százalék? Miért is kapkodnak a kormánypárti képviselők, hogy első módosító csomagot, aztán második módosító csomagot nyújtsanak be? (Gőgös Zoltán: Sok a polgármester.) Azért, mert kiderült, hogy ha közös nevezőre hozzuk 2005-öt 2006-tal, akkor nem kettő egész valahány tized százalék a növekedés, hanem 80 milliárd forint a hiány.

Ez az első év a rendszerváltozás óta, ez az első év, a 2006-os a rendszerváltozás óta, hogy nominálértékben csökkennek az önkormányzatok állami támogatásai. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Vincze László képviselő urat illeti a szó.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Kellő érzéketlenségre mutat ennek a költségvetésnek az a része, ami a bejárónormatíva csökkentését jelenti. Egy kicsit hadd bontsam ki ezt a témát, hiszen a vidéken élő családok helyzete így is halmozottan hátrányos, szociálisan nehéz. Ehhez hozzájárul még, hogy önök azt ígérték, hogy ingyen utazási lehetőséget biztosítanak a bejáró diákok számára. Azért ehhez képest a tanyákról és kistelepülésekről bejáróktól csökkentett mértékig tízezer forintokat vesz el ez a költségvetés gyermekenként. Tehát nemhogy ingyen lenne, hanem még valahol a szülők zsebére és az önkormányzatok kiegészítő támogatására apellál. Itt már a teremben többször elhangzott, hogy az önkormányzatok viszont nem kapják meg azt a fajta támogatottságot, tehát igazából a központi forrás mértéke egyre zsugorodik, és valamiféle dolgot rá próbálnak az önkormányzatokra erőltetni, akár már a vagyonfelélést is, pontosan azért, hogy valamiféle emberszabású működtetést tudjanak kiizzadni.

Azt gondolom, hogy a bejárókkal kapcsolatos érzéketlenséget még fel lehetne emlegetni a szociális otthonok vonatkozásában. Én csak megerősíteni tudom mindazokat, akik 20 százalékos elvonást említettek. Sajnálatos módon az önök emelése olyan, mintha a bokszolónak a menetben három pofont számlálnak, közben csak egyet sikerül kapnia, és azt is meg kell talán köszönnie. Ez így nem jó felvetés. Azt gondolom, hogy az idei szinthez való visszaemelés is visszalépést jelent, hiszen az áramemelések, a gázáremelések és a dologi terhek növekedése nincs ebbe az összegbe belekalkulálva.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Kékesi Tibor képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Sisák képviselő úr jelzéseire, tájékoztatására mondanám, hogy természetesen téves számokból téves következtetést lehet levonni. A korábbi családtámogatási rendszer, amely háromágú volt, a családi pótlékból, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásból és a gyermekkedvezmény adórendszeri jóváírásából állt, tudjuk, hogy az átlagosan egy főre eső összege 12 200 forintot tett ki. Az új lényegében egycsatornás, hiszen ezek a tételek összevonásra kerültek, az adórendszerben három gyermek felett, illetve bizonyos jövedelemhatárig, 6 millió forintig, illetve gyermekszámmal növekedően 500-500 ezer forinttal emelkedő mértékben 8 millió forintig megmaradó adótámogatáson kívül az új családtámogatási rendszer egy főre átlagosan 13 800 forintos összeget jelent. Ez tehát növekedés szempontjából is 13 százalék többletet jelent.

Maradt egy nagyon pici rés, amit önök a vitában akkor el is mondtak, akiknél egy egyszeri 5 ezer forintos támogatással segítettünk. Azonban abban a sajátos helyzetben, amikor korábban a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és az adójóváírás is igénybe vehető lett volna, most a szociális törvény módosítása során már ismert módosító indítványként bent van egy további 5 ezer forintot juttató javaslat ugyanezen családok számára, ami összesenben 4 milliárddal növeli meg a támogatások körét. Tehát mindenképpen többlet van a családtámogatási rendszerben, akár így számoljuk, akár úgy számoljuk, akár átlagosan, akár egyénileg.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Már korábban is elmondtam, csak hogy Firtl képviselőtársamnak válaszoljak, hogy mi volt az a lufi, ami kipukkadt az általános vitában. Az, hogy az Állami Számvevőszék letett az asztalra egy, a tőle megszokott módon korrekt jelentést, amelyet azonban Sisák képviselő úr nem egészen korrekt módon próbált értelmezni, és érvként, hogy ne mondjam, bunkóként felhasználni a költségvetési vitában. Megpróbálta összehasonlítani a cseresznyét a görögdinnyével, és csodálkozott, hogy nem megy, bár mind a kettő közel gömbölyű, ezt elismerem.

Az Állami Számvevőszék természetesen nem mondott ilyen ostobaságokat, mint amiről képviselő úr azt mondta, hogy én ezt állítanám. Az Állami Számvevőszék ilyet nem mondott. Az Állami Számvevőszék jelentését ön próbálta úgy értelmezni, hogy az önnek megfeleljen, csak a realitásoknak nem. Ami még az előző felszólalásában az önkormányzatok sanyarú helyzetét illeti, ami a vízdíj megszabásában és annak emelésében tükröződik, hogy tudniillik magas az ár, amiért a vizet kapják, nem tudnak alacsonyabb díjat megállapítani: képviselő úr, próbálja ezt önkormányzat helyett kormányzati szintre, és víz helyett áramra behelyettesíteni, és akkor az elmúlt három hét vitájára kap egy egészen jó tükörképet, hogy mit tehet meg egy kormány, bár a törvényi felhatalmazása megvan rá, annak érdekében, hogy a piaci áraktól eltérítse a fogyasztói árakat.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy miért kell 2002-re hivatkozni, tisztelt Firtl képviselőtársam, ön még nem volt itt, amikor ezt elmondtam, azért kell erre hivatkozni, mert, mondjuk, a teljes költségvetési kiadás 62 százalékkal, az oktatási kiadások 70 százalékkal, az önkormányzati kiadások pedig 100 százalékkal emelkedtek azóta. Ha egyenletesen osztanók szét a négy évre, akkor minden évben igen szép emelést jelentene, így, hogy nem egyenletesen, és így jobban jártak vele az önkormányzatok, hogy az elején történt egy nagyobb emelés, önök állandóan a megfelelő bázisévhez hasonlítva mutatják ki, hogy ez a költségvetés népnyúzó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Tállai András képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A frakcióirodán arra lettem figyelmes, hogy a televízióban valaki ismét azzal vádolja az ellenzéket, hogy világvége-hangulatot teremt. Ez a képviselő úr nem más, mint Tatai-Tóth András. Képviselő úr, nincs világvége, de nincs is minden rendben. Ha megengedi, biztos látta a tegnapi Népszabadságban vagy egyéb újságokban is az öles hirdetést, a következő van benne: “A külföldi befektetők és a világ is úgy érzi, hogy gazdaságunk sikeres, az elmúlt száz évben soha nem teljesítettünk ilyen jól.ö Ehhez képest, nem tudom, tetszenek-e tudni a mai nap hírét.

Államtitkár úr, hallotta, hogy a Fitch Ratings hitelminősítő intézet a mai napon milyen döntést hozott? Ha nem hallotta, akkor elárulom önnek: nagyon szomorú döntést hozott és nagyon szomorú hírt. Tehát a hitelminősítő a hosszú lejáratú szuverén magyar devizakötelezettségű hiteleinket “BBB+ö minősítésre rontotta az “A- “-ról.

(12.50)

Államtitkár Úr! Ez azt jelenti, hogy minket most már megelőz ebben a hitelminősítésben Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Észtország. Eddig mi ebbe a kategóriába tartoztunk, ezek közül is a jobbakba. A mai naptól kezdve lényegében egy kategóriában vagyunk Ukrajnával, Bulgáriával, Oroszországgal és Romániával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ebben az országban minden ilyen jól halad, akkor legyenek szívesek elmondani, miért látja másként a világ. Miért látják másként az elemzők, a hitelminősítők? Miért látja másként az Európai Bizottság? Azt gondolom, egy kicsit visszább kellene venni az érvekkel, és a realitás talaján maradni a költségvetési vitában is.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Tatai-Tóth András képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy hozzászólásom kimozdította Tállai urat az irodájából, és bejött a parlamentbe. Egyébként nem vagyok szakértője annak, amiről ön beszélt, úgy tűnik nekem, ön sem az (Derültség a Fidesz soraiban.), de azt hiszem, áldásos tevékenységük nagymértékben hozzájárult; pontosan a világvége-hangulat gerjesztése itt a parlamentben, a hazai fórumokon és a nemzetközi fórumokon, amit önök végeztek, a tevékenységük ehhez nagymértékben hozzájárult.

Amiért egyébként már korábban szót kértem, az Vincze képviselő úrnak a bejárókkal szembeni érzéketlenségre vonatkozó megjegyzése volt. Jó volna, képviselő úr, ha a teljes költségvetést áttanulmányozná, hiszen nemcsak egy helyen, nemcsak a bejárók támogatása címszó alatt talál forrásokat ehhez a réteghez, hanem például a többcélú társulások révén 15 milliárd forint osztható szét, 15 milliárd forinthoz jutnak az önkormányzatok, és ennek jelentős része fordítódik a közoktatási feladatok ellátására, többek között a bejáró tanulók esetében juthatnak tanulónként 60 ezer forinthoz a többcélú társulások keretében.

Szeretném még megjegyezni, hogy egyéb forrásokat is tartalmaz a költségvetés. A 6. mellékletre gondolok, amelyben szintén csaknem 15 milliárd forint áll rendelkezésre az önkormányzati feladatellátások finanszírozására. Amikor a világvége-hangulat gerjesztéséről szólok, akkor nem azt mondom, hogy megérkezett, itt van a Kánaán, csak azt mondom (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), hogy reálisan kell nézni a költségvetést is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra, ügyrendi felszólalásra jelentkezett Gulyás József képviselő úr, az SZDSZ-ből.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nyilván nem kerülte el az ülésvezető elnök asszony figyelmét az, hogy rendre elkalandozunk a tárgytól, rendre elkalandozunk attól a megállapodástól, amely a házbizottság ülésén született. Megállapodtunk abban, hogy milyen módon szakaszoljuk az általános vitát, illetve a részletes vitát. (Tállai András: Melyik szakasz a világvége?) Ehhez képest éppen Tállai képviselőtársam rendre eltér a tárgytól. (Tállai András: Csak a világvégéről beszélünk.) A világvégéről beszélünk, a pénzpiaci jelentésekről beszélünk.

Azt javasolom, tisztelt elnök asszony, hogy egyrészt a megállapodás betartásával összhangban, másrészt pedig azért, hogy valóban tárgyszerű legyen a vita, térjünk vissza a házbizottsági megállapodással összhangban az előre megállapodottak szerinti vita lefolytatásához.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Egyetértek, és térjünk vissza a házszabályszerű tárgyalásra is, ami nem ad parttalan lehetőséget a kétperces felszólalásokra. Kérném képviselőtársaimat, hogy az utolsó rendes felszólalóhoz tegyék meg a felszólalásaikat, ne egymással vitatkozzanak a kétperces felszólalásokban. Lassan a kétperces felszólalók sora fedi egyébként a normál felszólalásra jelentkezett képviselőtársaink nevét. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Kétperces felszólalásra megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, az MDF-ből.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azért, hogy házszabályszerű legyek, Gulyás József képviselőtársam és Jauernik István képviselőtársam utolsó normál felszólalásához kapcsolódnék, mégpedig a normatívákkal kapcsolatban, de Szabó Zoltán képviselőtársamra is kitérnék, aki azt mondja, rosszul értelmezem egyébként az Állami Számvevőszék anyagát. Akkor most szépen menjünk végig, és akkor megkérdezzük azokat, akik esetleg ezzel nem értenek egyet, hogy valóság-e az, amit mondok vagy nem valóság.

Nézzük meg, azt mondja: az óvodai nevelésnél 199 ezer forintos az egy gyermekre jutó normatíva. 2005-ben úgyszintén, mint 2006-ban. Ezért a Magyar Demokrata Fórum a módosító indítványában, személy szerint én és Gémesi György képviselő úr 213 180 forintra kívánjuk ezt felemeltetni.

Az iskolai oktatásnál az 1-4. évfolyamon az egyébként 2005-ben, 2006-ban 204 ezer forintos normatívát 218 280 forintra kívánjuk felemeltetni.

Azután, mondjuk, a jelzőrendszeres házigondozó szolgálatnál - (Dr. Szabó Zoltán felé mutatja a jegyzetét:) odaadom önnek, Szabó Zoltán képviselő úr, nem kell jegyzetelni - a normatíva összegét, amely egyébként 62 ezer forint ebben az évben, jövőre csak 50 ezer forint lenne, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja 63 240 forintra kívánja felemelni.

Tehát az, hogy ki mond igazat és ki nem, képviselő úr, semmi mást nem kell csinálni, mint ahogyan a 2005. évi költségvetési törvényben meglévő normatív támogatásokat a 3., 4., 5. mellékletben össze kell vetni a 2006-ra tervezettel, és azt fogja tapasztalni, amit én mondok, de ön ezt egyébként nem teszi meg, csak lózungokról beszél, és azt mondja, ostobaságokat mondanak az ellenzéki képviselők. Jó lenne egyébként, ha tiszteletben tartaná az ellenzéki képviselőket.

Egyébiránt pedig Kékesi Tibor képviselőtársam azt mondta, a családtámogatási rendszernél néhányan rosszul jártak. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő mintegy 700 ezer gyermek mind, egytől egyig rosszabbul járt, és az 5 ezer forintos kiegészítéssel hozták a 2005. évi szintre (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) a 2006. évi megkapott családi pótlék összegét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Firtl Mátyás képviselő urat illeti a… Bocsánat, MSZP-s képviselő következik.

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim!

ELNÖK: Elnézését kérem, csak felváltva kellene a képviselőtársakat szólítani, ezért Szabó Zoltán képviselő következik az MSZP-ből; utána ön jön, Firtl képviselő úr.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Mindenekelőtt megkövetem az ellenzéki képviselőket, amiért azt mondtam, hogy valamelyikük ostobaságot beszél. Valóban azt kellett volna mondanom, amit Sisák képviselő úr mondott rám, hogy butaságokat beszél. Én megértem, hogy ez a helyes kifejezés a parlamentben, ezentúl ezt fogom alkalmazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt, amit most az imént Sisák képviselő úr elmondott, vessük össze azzal, amit Tállai képviselő úr mondott az előző kétpercesében. Egy hitelminősítő intézet nem a gazdaság általános növekedése vagy általános állapota, az egészségi állapota alapján minősít, hanem a pénzügyi helyzet alapján. Ezt a pénzügyi helyzetet nagyban befolyásolja az a magas államháztartási hiány, amelyről mindkét oldalról elismerjük, hogy az nem jó. Minden bizonnyal ennek oroszlánrésze van abban, hogy ez a hitelminősítő intézet ilyen döntést hozott.

Mit mond erre most Sisák képviselő úr? Azt mondja, és sorolja fel a normatívákat, hogy mit kellene még 10, 15, 20 százalékkal megemelni, miáltal még nagyobb lenne a költségvetési hiány, és akkor Tállai képviselő úr ismét felállhatna a parlamentben, és mondhatná, hogy most már még jobban lerontotta, vagy más hitelminősítő intézet is lerontja a hosszú távú adósságminősítésünket.

Tehát azért azt gondolom, a dolgok valahol összefüggenek, és ha ki-ki a maga szempontjából ragad ki ebből az egész költségvetési vitából egyetlen kérdést, akkor természetesen hangzatos felszólalásokat itt el lehet mondani, de téves következtetésekre fogunk jutni.

Mindenképpen azt gondolnám, ebben a versenyben, hogy tudniillik ki az, aki jobban tud (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) a tényleges költségvetésben tapasztalható számoktól eltérő számokat mondani, nem kívánok részt venni. Sisák Képviselő Úr! Megnéztem ezeket a számokat…

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, letelt a két perc.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): …ezek 5,3 százalékkal magasabbak, mint az idén.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Firtl Mátyásnak, a Fidesz képviselőjének.

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! 2002-ben nem voltam a magyar parlament tagja, de 1990-től az önkormányzatban részt veszek.

Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném azt is elmondani, hogy 2001-től önök leállították azt a rekonstrukciós programot, ami a szociális intézményhálózat fejlesztéséről szól. Azokból az intézményekből, ahová a szegények bejutnak, az ellen a szegénység ellen önök harcolnak… - önök ezekből az intézményekből szegényházakat csinálnak, nem pedig a szegénység ellen küzdenek.

(13.00)

Ha a szegénység ellen küzdenének, akkor a költségvetésben megjelennének azok a sorok, amikor ezeken az intézményeken segíteni akarnak. Magyarországon ma az intézményhálózat 60 százaléka nem rendelkezik végleges működési engedéllyel, azért, mert azoknak az állapota olyan.

Ez ellen kellene küzdeni, és valóban 2002-ben nem, de 1990 óta ezt tapasztalom.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy egy kicsit leragadt a részletes vita az önkormányzatok problémájánál, ami persze nagyon fontos dolog, de szerintem ezeregy egyéb témát is meg kell ma még beszélnünk.

Annyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, hogy az látszik, hogy ennek az egész rendszernek a finanszírozása nem jó. Azt hiszem, pontosan ezek azok a viták, amelyek arra kellenek hogy késztessenek bennünket, én csak egyszerű önkormányzati képviselőként mondom és nem polgármesterként, hogy ennek az egész önkormányzatiságnak az átgondolása időszerű lenne. 15 éve, minden egyes költségvetési vita, amit bárki nyomon követhetett, én nem voltam korábban parlamenti képviselő, de ugyanez volt, akkor is elmondta a mindenkori ellenzék, hogy nem elég, főleg akkor is a polgármester képviselők. Most ugyanezt elmondják a polgármester képviselők, vagy azok, akik nem polgármesterek, de valami közük van ehhez a dologhoz. Tehát azt gondolom, hogy ez a rendszer megérett arra, hogy hideg fejjel, és az ország érdekében kezdjünk vele valamit. Ugyanis itt mindig folyamatosan keverednek a dolgok, folyamatosan keverednek a kötelező feladatok az önként vállalt feladatokkal, ezt soha senki nem tudja igazából tisztán szétválogatni, és ennek a finanszírozását tisztán látni, hiszen a saját bevételből is van egy rész, ami államilag átengedett bevétel, csak gondoljunk a személyi jövedelemadóra. Ezt a rendszert egyszer s mindenkorra a feladatok fényében és a változó világ fényében rendbe kellene tenni, és nem ilyenfajta parttalan vitákat folytatni róla. Eddig is minden évben hallottuk, hogy össze fognak dőlni az önkormányzatok, nem dőlt össze egy sem hál’ istennek, azért mindig megvannak a technikák, ez a dolog rendben van. (Tállai András közbeszólására:) Jó, Mezőkövesd lehet, hogy összedől, képviselőtársam, polgármester úr, de ez azért általában nem jellemző. (Tállai András: Meg még vele együtt háromezer! - Dr. Szabó Zoltán: Polgármestert kellett volna választani!)

Azt gondolom, hogy ebben egyszer s mindenkorra le kellene ülni, és hideg fejjel végiggondolni ezt a rendszert. Én ezt javasolnám mindenkinek, és nem azon vitatkozni, hogy most mi elég. Tudom, hogy az ellenzéknek soha semmi nem elég, a kormánypártok általában elégedettebbek, de persze ez sem mindig így van, és ez abból is látszik, hogy sok módosító javaslatot adtunk be mi is ebben a témában.

Tehát ezt kellene meggondolni, képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem ilyen parttalan vitákba bonyolódni. (Tállai András: Köszönjük a tanácsot!)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Soltész Miklós képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Gulyás József képviselőtársunk az önkormányzatok helyzetéről és nagyszerű helyzetéről beszélt. Sajnos pont az ellenkezőjéről tudunk beszámolni (Gulyás József: Merthogy nem arról beszéltem!), és nemcsak mi, hanem a polgármesterek - a normatívákról, a támogatásokról beszélt, és bizony az elvonásokról kell beszélni.

Akkor, amikor Tállai képviselő úr jelezte itt az Országgyűlés előtt, hogy milyen minősítést hozott ki most egy újabb pénzügyi minősítő szervezet Magyarország ellenében, akkor szeretnénk felhívni az önök figyelmét arra (Gőgös Zoltán: És ennek örültök, ugye?), hogy minden egyes ilyen nehéz helyzet, ahová megy az ország, az az önkormányzatokat is sújtja. Amikor önök nem adják meg a támogatást az önkormányzatoknak, pénzeket vonnak el, akkor a fejlesztésekre az önkormányzatoknak pénzt kell felvenniük, és ez a pénz drágább lesz. Ez az önök rossz gazdasági tevékenységének a következménye. Nem tudok mást mondani, csak tényleg arra a viccre tudnám felhívni a figyelmüket, mint amikor az agresszív kismalachoz megy a tündér, a malac beesett a gödörbe, és akkor mondja a kismalacnak, hogy “várjál, kismalac, hozok egy létrátö, mire az agresszív kismalac azt mondja, hogy “nem várok!ö.

Önök pontosan így viselkednek, bármiféle segítségre, legyen az az Európai Unió, legyenek a különböző nemzetközi hitelintézetek és minősítő intézetek, legyen a magyar parlamenti ellenzék, legyenek a magyarországi kamarák, önök mindenre azt mondják, hogy butaság, hülyeség, nem foglalkozunk vele, nem hisznek senkinek, és lám, sajnos itt a példa, amit most hallottunk, fél órával ezelőtt. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Sisák képviselő úr módosítót adott be. A módosítónak két lába van, ahogy ezt szoktuk volt mondani egymás között. Javaslatot tesz arra is, hogy honnan kell átcsoportosítani a forrást. (Gőgös Zoltán: Azt már nem tud ilyenkor!) Nem költségvetési hiányt akar növelni.

Igen nagy tisztelettel megkérem a kormánypárti képviselőket, hogy ne az ellenzék ellenzékeként a ködbe szurkáljanak és harcoljanak saját magukkal, hanem próbálják meg elfogadni a jobbító szándékú javaslatokat.

Tényleg baj van az önkormányzati rendszerben! Bármennyire mondják azt a parlamentbe beültetett rendszeres kommunikátorok, hogy minden rendben van, és próbálják még a minősítő intézetek minősítéseit is felülbírálni, felülírni és kritizálni, ezeket jobb lenne tudomásul venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami ma történt Magyarország hitelminősítésével kapcsolatban, mindannyiunk életét befolyásolni fogja. Az önkormányzatok életét is befolyásolni fogja, és ez nem jó tendencia.

Higgyék el, próbáljanak meg kormányozni, bár tudom, hogy nehéz, és úgy tűnik, hogy nem értenek hozzá, de próbáljanak meg azzal törődni, és ne az ellenzék ellenzékeként a költségvetéshez hozzáállni!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Molnár Albert államtitkár urat illeti a szó.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azért vagyok kénytelen reagálni ezekre a közben bejött ötletekre, mert az ellenzéki képviselőtársak nem hajlandók előadni azokat a módosítókat, amelyeket egyébként be sem adtak. Tehát így egy általános politikai vitanap folyik.

De azért szeretnék néhány gondolatot erről a hitelminősítésről mondani. A Fitch egy hitelminősítő intézet, valóban egy neves hitelminősítő intézet, azonban nem egyedül van, hanem vannak a piacon jó néhányan. Az összes többi nem változtatott a hitelminősítésén, tehát ezt szeretném lerögzíteni, hogy ez egyetlenegy hitelminősítésnél valósult meg.

A gazdaság teljesítménye egyébként - 2002-ben mi önöktől 3 százalékos gazdasági növekedést vettünk át -, biztosan tudják, hogy 4,6, a régi számítás szerint 4,2 százalék. 40 százalékkal jobb ma a gazdaság teljesítménye, mint a kormányváltáskor. Az államháztartás hiányát a 2002-es 8,5 százalékról 2004 végére 5,4 százalékra csökkentettük, tehát 3 százalék keresletkivonás történt a gazdaságból az elmúlt három évben.

Az állampapír-piaci hozamok a múlt héten némileg csökkentek, tehát nem kell többel finanszíroznunk az államháztartási hiányt, mint amilyen kamatokkal ezt terveztük, és azt is mondhatom, hogy stabil a forint, az imént kapott információ alapján 252,10 forint volt.

Tehát azt gondolom, semmi okunk nincs arra, hogy most emiatt letargiába essünk. Valóban dolgoznunk kell azon, hogy ne növeljük az államháztartási hiányt, de azok a módosító indítványok, amelyek itt elhangzottak, kizárólag ezt növelik, és ezt a helyzetet rontják.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Sisák Imre képviselő urat illeti a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán képviselő úr folyamatosan megpróbálja megtéveszteni a televíziónézőket és a többi képviselőtársamat. Tudja, képviselő úr, én nemcsak polgármesterként vagyok itt, és nemcsak azért tudom egyébként, hogy mennyire rossz az önkormányzatok helyzete, mert Pásztón tevékenykedem, hanem költségvetési bizottsági tag is vagyok, és tudom, hogy a költségvetési bizottsági tagoknak nagyon fegyelmezetten kell benyújtaniuk a módosító indítványt. Éppen ezért természetesen nem az államháztartási hiányt növelendő nyújtottuk be a módosító indítványainkat, szeretném még egyszer nyomatékosítani, hanem a fejezeti államháztartási tartaléknak a terhére, ez pedig nem hiányt növelő. Az egy másik kérdés, hogy a kormány ezzel akar egyébként hiányt csökkenteni. Ez az egyik része a dolognak.

A másik: az állami költségvetés tervezetében 2 százalékos inflációval számol a kormány. Képviselő úr, szeretném felhívni a figyelmét, hogy ha megnézi a módosító indítványokat, akkor minden egyes normatív támogatásnál, amely egyébként 2005-ről 2006-ra az önök ajánlása szerint nem változik, mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselői ezt a 2 százalékos inflációs hatást próbáltuk kezelni.

Egyébiránt pedig még egyszer szeretném megismételni: ön nem ismeri a normatív állami támogatásokat, mert ha ismerné, akkor nem mondaná azt, hogy az ellenzék képviselői által pontosan, számszerűen, forintálisan megjelölt normatív állami támogatások nem csökkennek vagy nem maradnak a 2005-ös szinten.

Tehát még egyszer azt javaslom, hogy nézze meg újra az állami költségvetést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Sisák és Gémesi képviselő, polgármester urak módosító indítványát még nem volt szerencsénk látni, de Sisák képviselő úr felolvasta, hogy például az óvodai normatívát 199 ezer forintról valamivel több mint 216 ezer forintra kívánják emelni. (Sisák Imre János: 216 180!)

(13.10)

Felhívnám Sisák képviselő úr figyelmét, hogy a 199 ezer forintnak a 2 százaléka valamivel kevesebb, mint 4 ezer forint, tehát a 2 százalékkal megnövelt összeg nem egészen 203 ezer forint lenne.

Képviselő Úr! Nemcsak a költségvetést kell megnézni, az általános iskolai szorzótáblát sem árt.

Köszönöm. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Óóó! - Lasztovicza Jenő: A nagy matematikus megszólalt.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudomásul kellene venni most már végre valamit: egyrészt nem tudom, melyik fejezet foglalkozik azzal, hogy ki hány módosítót adott be, vagy ki hány módosítót nem adott be - el kellene dönteni, hogy az a baj, hogy van bent módosító, vagy az a baj, hogy nincsen bent módosító. A tavalyi évben ugyanilyenkor az volt a kormánypártok baja, hogy túl sok módosítót adott be az ellenzék; az idei évben kevesebb, célzott módosító van bent a költségvetéshez, amit ugyanúgy nem vesznek figyelembe, mint a sokat.

Kérem, hogy ha nem ismernek egy képviselő által beadott módosító javaslatot konkrétan, akkor legalább ne támadják, és kérdezzék meg tőle, hogy mi van. Ez a helyzet most a Sisák képviselő úr által beadott módosítókkal is: megint a levegőbe kardoznak, nem ismerik, de zsigerből támadják, csak azért, mert ellenzéki oldalról van beadva. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József független képviselőnek.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Talán lassan már tényleg méltatlan lesz ez az egész vita.

Szabó Zoltán képviselőtársamnak Jauernik István képviselőtársunk szavait kellene megfogadnia, amikor elmondta, hogy milyen módosítókat kívánnak annak érdekében beadni, hogy a 2005-ös szintet a 2006. évi támogatási rendszer lehetőleg elérje; talán jobban erre kellene koncentrálni, képviselőtársam, és nem az ellenzéki padsorokból felszólalókat minősíteni valamilyen úton-módon.

Tudja, képviselőtársam, ez a költségvetés olyan, mint ’82-ben a cukoráremelés, amikor bejelentették, hogy 40 százalékkal fogják emelni, utána jött egy párthatározat, hogy csak 12 százalékkal, és onnantól kezdve tapsoljon az egész ország. Ez a költségvetés is körülbelül úgy van, hogy az önkormányzati szövetségek részéről is elhangzott, hogy hiányzik a rendszerből 120 milliárd, most visszaadunk 35 milliárdot a hiányhoz képest, és akkor most tapsoljon mindenki.

Egyet higgyen el nekem, képviselőtársam - nekem is 37 településem van, az előbb is elmondtam -, minden településnél 2, 3, 4, 5 millió forint hiányzik a jövő évi költségvetési tervezetből, a működésükhöz nem lesz meg a normális feltétel; ennyi az egész. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Sisák Imre képviselő urat illeti a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tartsunk egy kis matematikaórát Szabó Zoltán képviselő úrnak, aki egyébként nem tud számolni. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) Tudja, képviselő úr, az engem abszolút nem zavar, hogy matematikus. Ha a 199 ezer forintos normatívához hozzáadja, amit elvettek, amit elvenni javasolnak 2006-ra, azt a 10 ezer forintot, az máris 209 ezer forint, és hogyha ennek 2 százalékát veszi, Szabó képviselő úr, az pontosan 213 800 forint.

Még egyszer javasolom önnek, hogy nézze át a normatívákat, és utána beszéljen. Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Jüttner Csaba képviselő úrnak.

JÜTTNER CSABA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Négy-öt órája zajlik a megnyitott vita; eljutottunk odáig, hogy több órával ezelőtt, azt gondolom, hogy nagyon a vita elején, elhangzott az MSZP-SZDSZ-frakció közös javaslata a módosításokra - ez többségében a 3., a 4., az 5. és a 8. számú mellékletet érinti. Ehhez képest több óra múlva elhangzott egy olyan MDF-es módosítási javaslatcsomag… - először is azzal szeretném kezdeni a hozzászólásomat, hogy jó lett volna, hogyha ez korábban elhangzik, mert akkor azt gondolom, hogy összehasonlítható javaslatokról folyt volna a vita, és nem minden egyéb másról, kevesebb anekdotát és ide nem illő viccet hallottunk volna, és inkább arra törekedett volna a tisztelt jelen lévő képviselők mindegyike, hogy jobbítsunk azon a tervezeten, ami most előttünk van. Ezt azért is tartom fontosnak, mert ha ennyire titkolják a tisztelt képviselőtársak a módosító javaslataikat, és nem használják ki a lehetőséget, hogy érveljenek mellette, akkor nehéz támogatást szerezni ahhoz, hogy a kormányoldalról elfogadásra kerüljenek.

Több órája ülök itt benn a Házban, fideszes képviselőtársaim hozzászólásait nagy figyelemmel hallgattam, de igazából a részükről még nem hangzott el módosító javaslat, legalábbis nem érveltek a saját módosító javaslatuk mellett, csak az hangzik el folyamatosan a másik oldal részéről, hogy miért nem jó az, hogy a mi kezdeményezésünk normatívákat emel, miért nem jó az, hogy az önkormányzatok, bár mindannyian tudjuk, általunk is elfogadott relatív alulfinanszírozottsága nem változik a 2006-os évben, ennek ellenére javító szándékkal módosító javaslatunk van bizonyos önkormányzatokat érintő normatívák és egyéb támogatások emelésére. Jó lenne megismerni most már a másik oldal teljes módosítójavaslat-mennyiségét és annak tartalmát, hogy érdemi vitát tudjunk folytatni.

A másik konkrét észrevételem, hogy időnként úgy tűnik számomra - és ez nekem azért meglepő, mert polgármester-kollégák szájából hangzik ez el -, hogy csak a 2002-es évtől minősítik az adott évi költségvetéseket. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok életében az időszámítás nem 2002-től kezdődik. (Soltész Miklós: Nem ám!) Ami ma már egyértelműen látszik, és ezt mi, liberálisok folyamatosan hangoztatjuk, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer, a jelenlegi struktúra, a jelenlegi feladatmennyiség nem finanszírozható reformok nélkül. Azt gondolom, hogy ha idáig mindannyian eljutnánk, akkor nem kerülne sor ilyen meddő, és azt gondolom, hogy a döntés szempontjából teljesen felesleges vitákra, mert az érdemi megoldásokat keresnénk, azt, hogy hogyan lehet az önkormányzati rendszert úgy megreformálni, hozzáigazítani a mai kor követelményeihez, elvárásaihoz, amelyek természetesen a jelenleg rendelkezésre álló, az ország költségvetéséből rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználásával is járnak. Ez a mi meggyőződésünk, azt gondolom, hogy ezt mi elég régen hangsúlyozzuk. De ilyen viták nincsenek, úgyhogy tulajdonképpen marad az a vitalehetőség, hogy a költségvetés adta keretek között próbáljuk egymás elképzeléseit egymásra akár erőltetni, akár megszerezni hozzá másik oldalról is a támogatást. Nincs más út egyébként - azt gondolom, hogy erről hamarosan, a következő években meg fogunk győződni - az önkormányzati finanszírozás átalakításához, rendbetételéhez, csak az, amiről mi, liberálisok már nagyon sokat beszéltünk: valódi reformokra, érdemi reformokra van szükség.

A 3., 4., 5., 8. számú, a normaszöveg imént említett mellékleteihez kapcsolódó módosító javaslatok közül azokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek még idáig nem hangzottak el. Az MSZP-SZDSZ-frakció javaslatában szerepel további három módosítási javaslat, amely a törvényjavaslat 5. számú mellékletét egy új ponttal egészítené ki, ezt mondom először, ez a szakiskola 9-10. évfolyamán gyakorlati oktatás támogatása - erre egy plusz 400 millió forintos javaslatunk lenne.

A 8. számú melléklet 1. pontjának módosítására is javaslatot tesz a két frakció, ez a pedagógus-szakvizsga és -továbbképzés normatívája, ami emelésre kerülne a javaslat szerint, a benyújtott 9400 forint helyett 11 700 forint/főre - ez az emelt szintű érettségi vizsgáztatásra való felkészülés támogatását jelenti.

 

(13.20)

Egy harmadik módosítási javaslat mellé is kérem a tisztelt képviselők támogatását. Ez szintén MSZP-SZDSZ közös javaslat, amely a pedagógiai szakmai szolgáltatások igénybevételéhez nyújtana tanulónként 720 forint többletforrást.

Az önkormányzatok általános finanszírozásában való vita akár a végéhez is közeledhet - én legalábbis így gondolom -, ha nem ismerünk meg új javaslatokat, az érdemi vita akár le is zárható a megnyitott első fejezettel. A szabad demokratáknak az a véleménye, hogy igazodnunk kell a költségvetés lehetőségeihez, igazodnunk kell ahhoz a törekvéshez, amelyet az ország az euró 2010-es bevezetésével kapcsolatosan elhatározott, igazodnunk kell ahhoz a jelenlegi helyzethez, hogy nem történtek meg nagy rendszerek átalakításában a reformlépések, igazodnunk kell ahhoz, hogy csak az osztható el, amit közösen megtermelünk. Ezek számunkra olyan fontos szempontok a költségvetési vitában, amelyekhez alkalmazkodunk.

Természetesen nemcsak a költségvetés önkormányzati részét érintően, hanem általában is az a szándékunk és azt szeretnénk, ha többletforrások, többlettámogatások kerülnének be a költségvetésbe, de elfogadjuk azt - mert ez a racionális -, hogy addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Nem kérjük, mert úgy látjuk, teljesen felesleges és értelmetlen az ellenzéktől azt kérni, hogy lássa be, például a most megnyitott fejezet kérdése egy ciklusokon és kormányokon átnyúló folyamat olyan része, amelyben nincs egyszeri felelősség és nincs egy kormányzati felelősség. Egymás utáni kormányok közös felelőssége van. S az, hogy az önkormányzati rendszer jelenleg azokkal a gondokkal küzd, amelyekkel éppen küzd, az 1990 óta folyamatosan rakódott össze. A jelenlegi problémahalmaz az utolsó tizenöt évben halmozódott fel mindannyiunk közreműködésével, legalábbis azokéval, akik ebben az időszakban a politikában dolgoztak. Ugyanakkor azt is állítom, hogy a megoldás is mindannyiunk kezében van. Ez az a közös felelősség, amit mindenkoron fel kellene vállalnia a kormányzati és az ellenzéki oldalnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, a Fideszből. (Dr. Bóka István nincs a teremben.) Bóka István nem tartózkodik az ülésteremben.

Megadom a szót Tatai-Tóth András képviselő úrnak.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. A normaszöveg 104. §-ához egy kiegészítő rendelkezésre adott be módosító indítványt 908. számon az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága. Ebben a javaslatban a szakképző iskolák - a szakiskolák és szakközépiskolák - kilencedik osztályában megkezdett gyakorlati foglalkozás, gyakorlati képzés finanszírozására kívánunk forrást teremteni. Jüttner képviselő úr az imént elmondta, hogy 400 millió forintot sikerült az 5. számú mellékletbe átcsoportosítani, és így e helyett a javaslat helyett, amely a normaszöveget módosította, az 5. számú mellékletbe egy új 27. pontot javasolunk képviselőtársaimmal, amelynek az a lényege, hogy ha a szakiskolában a 9-10. évfolyamra olyan programot készítenek, hogy az oktatási törvényben meghatározott óraszámban megkezdik a szakképzést, a szakmai képzést, és annak a gyakorlati végzéséhez csoportbontásra van szükség, akkor ehhez többletforrásokat kell biztosítani. Ezekre a többletforrásokra teremt ez az előirányzat, ez a 400 millió forintos keret lehetőséget.

A szakképzésben alapvető probléma, hogy a kialakított új szakképzési rendszerben a 8. osztály elvégzése után a 9-10. osztályban a gyerekek általános képzésben, közismereti képzésben részesülnek, és nem kerülnek kapcsolatba a szakmájukkal. Emiatt nagyon sok gyerek nem győzi kivárni, hogy a választott szakmájával foglalkozhasson. A lemorzsolódásnak nagyon sok esetben az az oka, hogy későn kezdődik meg a gyakorlati képzés, a gyerekek későn kerülnek közvetlen kapcsolatba a későbbi szakmájukkal. Ezért a száz lépés programjában a szakképző iskolák erőteljes nyomására meghirdettük, hogy legyen lehetőség arra, hogy a gyerekek korábban megkezdhessék a szakképzést.

A szakközépiskolában is hasonló a helyzet, ott igazából csak az érettségit követően van lehetőség a szakképzésre, ugyanakkor több szakközépiskolában olyan programot dolgoztak ki, hogy a 9-12. évfolyamokon a szakképzés egy jelentős részét négy évre elosztva elvégzik, ezért az érettségi utáni kétéves szakképzési idő egy évre rövidül. Javaslatunk erre is tartalmaz megoldást: abban az esetben, ha a szakközépiskola ilyen típusú programot határoz meg, ilyen képzésre veszi fel a gyerekeket, akkor a 9. osztálytól ott is megteremtjük a lehetőséget állami támogatás igénybevételére.

Azt gondolom, ha képviselőtársaim ezt a javaslatunkat támogatják, akkor ezzel is olyan szakképzés kialakulásához járulunk hozzá, amely a gyerekeinket közelebb viszi ahhoz a célhoz, hogy olyan szakmájuk legyen, amit a piac igényel, amivel később el is tudnak helyezkedni, és amely szakmának a segítségével meg tudnak élni. Kérem ezért, hogy támogassák ezt az indítványunkat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Több képviselőtársunk nem jelentkezett felszólalásra, így a normaszöveghez és a mellékleteihez fűződő felszólalások végére értünk.

A költségvetés tárgyalásának második egysége a helyi önkormányzatok támogatásai fejezetéhez kötődik. Ez a 6. szakasz az Állami Számvevőszék fejezete, a 7. szakasz a bíróságok fejezete, a 8. szakasz a Magyar Köztársaság Ügyészsége fejezete, a 9. szakasz a helyi önkormányzatok támogatási fejezete, és végül a 10. szakasz a miniszterelnökségi fejezet. Bejelentem képviselőtársaimnak, hogy Kovács Zoltán, Bóka István, Kósa Lajos, Ódor Ferenc és Sági József, akik előre írásban jelezték felszólalási szándékukat, visszaléptek a felszólalási szándékuktól.

Kérem képviselőtársaimat, hogy aki ehhez a szakaszhoz kíván hozzászólni, az a képviselői jelzőgomb megnyomásával jelezze felszólalási szándékát. (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. Senki nem jelezte felszólalási szándékát.

Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a következő szakaszban van a XI., a Belügyminisztérium fejezete. Ezen belül a 12. szakasz a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezete, a 13. szakasz pedig a Honvédelmi Minisztérium fejezete.

Tisztelt Képviselőtársaim! Előre írásban Kovács Zoltán fideszes képviselő és Bóka István fideszes képviselő jelezte felszólalási szándékát.

 

(13.30)

 

Bóka István jelezte, hogy visszalép felszólalási szándékától. Megállapítom, hogy Kovács Zoltán pedig nem tartózkodik az ülésteremben.

Kérdezem képviselőtársaimat, hogy jelzőgombbal ki kívánja jelezni felszólalási szándékát. Megadom a szót az ügyrendi kérdésben jelentkező Soltész Miklós képviselő úrnak, a Fideszből.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Lehet, hogy nem is ügyrendi, de a lényeg az, hogy azok a képviselőtársaink, akik visszaléptek, azért léptek vissza, mert most párhuzamosan bizottsági ülések vannak, és azokon vesznek részt. Ezért nem tudnak itt lenni.

A korábbi kétpercesek vitájában azokat az észrevételeiket már elmondták, amikre úgy gondolták, hogy mindenképp fel kell hívni a figyelmünket.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Korrekt a képviselő úr felszólalása, viszont az én bejelentési kötelezettségem pedig abból áll, hogy aki írásban előre bejelentkezett, azt felszólalásra kérjem.

Miután senki nem jelzi a felszólalási szándékát, tisztelt képviselőtársaim, akkor a IX., belügyminisztériumi fejezetet lezárjuk, és megnyitjuk a XII.-et, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetét. Ezen belül több szakasz tartozik ehhez a fejezethez. Hárman jelezték írásban felszólalási szándékukat: Pap János, Lengyel Zoltán és Borkó Károly, mindhárman fideszes képviselők.

Először Pap János képviselő úrnak adom meg a szót, a Fideszből.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem az elnök asszonyt, hogy mondhatom-e, vagy sem, tudniillik szerintem az államtitkár úrnak valamilyen problémája lehetett, mert nem tartózkodik a teremben. Itt van…

ELNÖK: Az államtitkár asszony…

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): … a kormány képviselője a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezethez? (Dr. Vojnik Mária jelzésére:) Köszöntöm, államtitkár asszony. Az egészségügy ráfér a minisztériumra, egyetértünk vele, tehát orvosolni kell itt néhány problémát…

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! A kormány képviselője az ülésteremben van.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Rendben, köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Természetesen én maximálisan megelégszem önnel.

Két módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni. Az egyik mindjárt olyan, akkor beszéljünk erről bemelegítésképpen, ha ön képviseli most a tárcát, ez a parlagfű elleni védekezés. Én azt gondolom, hogy ez önökhöz ugyanúgy tartozik, mint a környezetvédelmi tárcához és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz is.

Igen tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a terület, ahol az elmúlt évben és az elmúlt években nem tudtunk igazán lépni. Miközben arról beszélünk, hogy mennyire fejlődünk, mennyire haladunk előre, és milyen jó már ebben az országban élni, általában milyen jó ebben a régióban élni, eközben szembesülünk azzal a ténnyel, hogy ma már egyre többen, enyhe kimutatások szerint a lakosság több mint fele szenved valamilyen allergiás betegségben, és ezen allergiás betegségeknek az egyik legfontosabb kiváltója, irritálója, okozója maga a parlagfű.

Próbáltunk már törvényt hozni a parlagfűre, próbáltunk már sok mindent csinálni a parlagfűvel. Államtitkár asszony, egyet kell csinálni a parlagfűvel: vissza kell szorítani; ha kell, akkor irtani kell. Olyan gazdálkodást kell folytatni, ahol a parlagfűnek nincs esélye, hiszen a parlagfű több évtized óta itt van nálunk, még akkor is, ha egy behurcolt gyomról van szó. Viszont súlyos problémákat okoz. Ezeket a problémákat törvénnyel, határozattal, szándékkal, céllal, koncepcióval, elképzeléssel - és még sorolhatnám, hogy mi mindent tudnak önök felvezetni pénz helyett - nem lehet orvosolni. Orvosolni egy módon lehet - az államtitkár asszonnyal sem lehet természetesen -, pénzzel, igen, amit oda juttatunk. Ez volt az egyik, amit szerettem volna elmondani. Ezt képviselőtársaim nyújtották be, de egy jó módosító indítványnak tartom.

A másik módosító indítvány, amely mellett szeretnék szólni és érvelni mellette, ez a 109., illetve a 113. pontban szereplő módosító indítvány, amit én nyújtottam be. Ha jól emlékszem, hosszú évek óta azzal küzd a parlament, hogy legalább cím szintjén szerepeljen a tárca költségvetésében az agrár-környezetvédelmi program. Itt aztán különböző, apró kis praktikákkal sikerült elérni, hogy amikor a képviselők összefogtak a patkó két oldalán, hogy ez szerepeljen a költségvetésben, akkor a kormány például a tavalyi évben és az idei évben azt az apró trükköt csinálta, hogy miközben ott szerepelt ez az összeg, átcsoportosította máshova.

Több szempontból nem értem ezt a kérdést. Nem értem - miközben más, velünk együtt csatlakozott országban tárt karokkal várják ezt a fajta támogatást, amikor egy részt adunk mi, és négy részt kapunk az Európai Unióból ehhez a célhoz, miért mondunk le erről? Számomra ez érthetetlen. Egy halk megjegyzést hallottam ez ügyben az idén, amikor azt mondták: ne csodálkozzon, képviselő úr, a nagyüzemi lobbi nem fogja engedni.

Képviselőtársaim, ha csak erről van szó, akkor ez egy nagyon nagy hiba. Akkor a nagyüzemi lobbit arról kell meggyőzni, hogy ők is álljanak rá erre a fajta gazdálkodásra, akkor ők is kapnak, mert a nagyüzemtől nem idegen egyébként az agrár-környezetvédelmi programnak megfelelő, úgynevezett környezetbarát vagy integrált gazdálkodás, ami kicsit a bio- és a konvencionális gazdálkodás között helyezkedik el. Tehát itt meg kell győzni akkor a nagyüzemeket, a nagygazdákat, akik sajnálatos módon nem a mi sorunkból, vagy hála istennek, nem a mi sorainkból kerülnek ki. Hogy honnan, ezt én nem határoznám meg pontosan, és talán nem is lehet meghatározni, de biztos, hogy nincs a mi oldalunkon ilyen nyomás, hogy a nagyüzemek, a nagygazdálkodók befolyásolnának bennünket.

Azért is fontos terület ez, és azért is szeretném a nemzeti vidékfejlesztés keretén belül nevesíteni az agrár-környezetvédelmet, hiszen oda tartozik. Az agrár-környezetvédelmi programnak rengeteg leágazása van. De természetesen, ha nem tartjuk a vidékfejlesztéshez tartozónak, akkor baj van. Szerintem ha ma valami a vidékfejlesztés eleme, az alapeleme, amire lehet építeni, az maga az agrár-környezetvédelem. Beszélhetünk a gazdálkodásról, magának a tájnak az alakításáról, a lakosság helyben tartásáról, a lakosság munkával való ellátásáról, a tisztességes jövedelemszerzésről, ami a fejlesztéspolitikai koncepcióban önöknél a második helyen szerepel. Akkor gondolkodjanak el egy picit, képviselőtársaim, hogy ma a konvencionálisnak nevezett gazdálkodásnál nagyon sok kisgazdálkodó, aki ott él a faluban, annyit költ a termelésre a növénytermesztésben, amennyit jó esetben kap érte, és akkor még örülhet, ha nem fizetett rá. Míg az agrár-környezetvédelmi program megvalósítása során, egy extenzívebb gazdálkodással, természetesen a termelőkkel karöltve, velük megegyezve, viszonylag kisebb energiabevitellel, kisebb termésszinttel, nagyobb és megélhetést biztosító jövedelmet lehet elérni.

Aztán arról ne is beszéljünk, ahogy már mondtam, ez az a terület - és önök is, mi is sokszor kifejtettük -, az úgynevezett ökoturizmus vagy faluturizmus, és még sorolhatnám: a kerékpárturizmus, a vízi turizmus, és az összes, ami a fenntartható fejlődés igényeit kielégítő turizmus kategóriájába beletartozik, mind-mind kapcsolható az agrár-környezetvédelmi programot megvalósító településekhez, illetve településhálózatokhoz.

Ezért aztán én kérdezném az államtitkár urat, ha itt volna, de így kérdezem az államtitkár asszonyt: vajon mi az oka annak, hogy ezen keretet, amit, gondolom én, agrár-környezetvédelmi célokra vagy ezen program megvalósítására terveznek elkölteni, nem akarják nevesíteni? Nem akarják nevesíteni, hogy ez konkrétan erre szól, és akkor erre konkrétan az Európai Uniótól a négyszeres pénzt meg lehet szerezni.

Én várnám ezt, és a korábbi vitaszakaszban nagyon örültem, amikor kormánypárti képviselőtársaim felálltak, és az államtitkár úr felállt, és azt mondta, hogy nagyon sajnálja, miszerint nincs konkrét javaslat, nincs konkrét pont, amihez elmondja az ellenzéki képviselő a véleményét, amivel lehetne vitatkozni.

Kedves Képviselőtársaim! Van konkrét javaslati pont, van konkrét módosító indítvány, van hozzá konkrét indoklás - várom az önök konkrét ellenérvét vagy konkrét támogatását az ügyben, hogy igen, tévedtek, amikor ez nem lett nevesítve. Tévedtek akkor, amikor ezt nem támogatták a bizottsági ülésen; és tévedett a kormány, amikor az előterjesztő képviselője nem támogatta ezt a módosító indítványt.

Ha pedig nem tévedtek, akkor legyenek olyan kedvesek elmondani, miért nem jó az ma Magyarországon, a magyar mezőgazdaság fejlesztése érdekében, hogy az úgynevezett agrár-környezetvédelmi programot önök felkarolják és támogassák.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, az MSZP-ből.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Abban teljes mértékben egyetértünk, hogy az agrár-környezetgazdálkodás egy nagyon fontos kitörési pontja lehet az ágazatnak, de abban viszont nem, hogy politikai nézetek alapján szelektálunk termelő és termelő között.

És én most azok helyett az emberek helyett fogom visszautasítani ezt, akiket, úgy érzem, képviselőtársam most nagyon keményen megsértett. És úgy gondolom, jobb lenne, ha ezt átgondolná, mielőtt olyanokat beszél, hogy ki van közülünk, meg nem közülünk.

(13.40)

Az Európai Unióban nem ismerik a nagytermelőt meg a kistermelőt, meg fideszes termelőt, meg szocialista termelőt - mezőgazdasági termelőt ismernek, képviselőtársam, és jó lenne, ha egyszer Magyarországon így gondolnánk mi is.

Az agrár-környezetvédelmi programmal kapcsolatban szeretném jelezni, hogy természetesen nagyon fontos elem, ahogy az elején is jeleztem, de ha megnézzük a pályázatokat - aminek egyébként most történik a kifizetése -, alaptevékenységre érkezett a pályázatok 90 százaléka. Tehát sehol nem jelent meg az a cél, amiről képviselőtársam beszélt, mindenki ugyanúgy gabonát akar termelni agrár-környezetgazdálkodási támogatás mentén, és halljuk már azokat trükköket, hogy hogyan fognak majd vegyszert vásárolni különböző műtrágyaszámlával meg egyéb dolgokkal.

Én ettől nagyon óvnám a gazdákat, mert ez az a program lesz, ami tényleg úgy van, hogy 20 százalék saját finanszírozás mellett európai uniós pénzből történik, hogy ne menjenek bele ebbe a csapdába, mert vissza fogják velük fizettetni ezt a pénzt, amennyiben kiderül, hogy nem tartották be azokat a nagyon szigorú szabályokat, amik mentén főleg az alaptevékenység ilyen típusú végzése zajlik.

Azt hiszem, hogy a környezetgazdálkodás és agrárkörnyezet ügyében akkor járunk el helyesen, ha betartjuk az arányokat, és rendezzük azokat az elmaradt problémáinkat is, amikre elég rövid határidőt kaptunk, többek között a nagy állattartó telepek környezetvédelmi problémáit, mert azért még mindig - bármennyire nem szereti is őket, képviselőtársam - Magyarországon az élelmiszer-előállítás nagy részét ők csinálják. Azt hiszem, ebben kellene valami konszenzusra jutni, és nem szelektálni politikai alapon mezőgazdasági termelő és termelő között.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, a Fideszből.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrár-környezetgazdálkodás nagyon fontos dolog, nagyon sok időt elfecsérelt már a jelenlegi kormány, és jelentős hátrányba hozta azokat, akik ezzel foglalkoznak.

Azért is nagyon fontos, amit Pap János képviselőtársam mondott, és azért is nagyon fontos, hogy szólt e mellett a csoport mellett, akik ezzel foglalkoznak, mert: ad 1. nem bűnözők, nem trükközni akarnak, és nem így akarnak többlettámogatásokhoz jutni; ad 2. egy részük megkapta a támogatást, a másik részüknek pedig ellenőrzésre való hivatkozással felfüggesztették a támogatás kifizetését, és nem kapják meg, és esélyük sincsen arra, hogy ebben az évben megkapják. Kéretik erre jobban odafigyelni. (Gőgös Zoltán: Ilyet mondtál már százszor, Zoli, csak semmi nem volt igaz!)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Pap János képviselő urat illeti a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Nos, Gőgös képviselő úr mondott egy nagyon lényeges pontot. Én azt gondolom, hogy a törésvonal itt van közöttünk.

Tisztelt Képviselő Úr! Ne keverjünk össze bizonyos dolgokat! Amikor ön azt mondta, hogy beadták a pályázatot, és gabonát akarnak termeszteni, tessék mondani, agrár-környezetvédelmi szempontból biogazdálkodással lehet-e gabonát termelni vagy sem. (Gőgös Zoltán: Lehet!) Lehet - akkor mi a probléma, képviselő úr, tessék mondani!

Én nem arról beszéltem, hogy mit szeretne termelni, itt arról van szó, hogy használ-e zöldtrágyát, vegyszermentesen végzi-e, alkalmaz-e vetésforgót, pihenteti-e a talajt; energianövényt esetleg termel-e. Erről szól a történet, tisztelt képviselő úr. Most akkor önök azért zártak ki embereket, azért zártak ki gazdálkodókat, mert gabonát szeretnének termelni? Önök állandóan arról beszélnek, hogy a piac majd eldönti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eldönti a piac, hogy a gabonát támogatja, az olajnövényeket támogatja, vagy a fehérjenövényeket támogatja. Ezt majd el fogja dönteni a piac. De ha valaki szeretne az agrár-környezetvédelmi programnak megfelelően gazdálkodni, azt engedjük.

Nos, tisztelt képviselőtársam, én akkor lettem volna elégedett, természetesen akkor is, ha a tárca képviselői bent ülnek, és mondjuk akkor, amikor mi ezeket elmondjuk, akkor azt mondja a tárca képviselője, mert a vitának így van értelme, hogy: képviselő úr, ne haragudjon, amit ön mond, az nem állja meg a helyét a következők miatt; nem állja meg azért, mert ebben az országban beadtak ennyi és ennyi ezer pályázatot, mi pedig kielégítettünk ennyi és ennyi ezer igénylőt, ennyi és ennyi volt az igény összegszerűen, mi ennyit adtunk.

Miről beszélünk? Egyetlenegy konkrét szám nem hangzott el. Hozzáteszem egyébként, hogy épp a tegnapi napon fordultam a miniszter úrhoz azzal a kéréssel, mivel Győr-Moson-Sopron megyében fölmerült ez, hogy hányan adtak be a megyéből pályázatot, hányan nyertek agrár-környezetvédelmi programból pályázatot, és mekkora összegből. Nekem, ha válaszol a miniszter úr, lesz adatom, de talán a költségvetési vita kapcsán, amikor ezeket feszegetjük, jó volna konkrét adatokkal operálni és elmondani, hogy nincs igazunk, mert igenis ez a program fut. Sajnos, úgy tűnik, hogy nem fut (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert önök nem mondanak konkrétumot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Borkó Károly képviselő urat illeti a szó.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én is Gőgös képviselő úrhoz szeretnék kapcsolódni, az általa elmondottakhoz. Azt mondta, hogy meglehetősen szigorú feltételeknek kell eleget tenni az agrár-környezetgazdálkodásban részt vevőknek, amely bizonyos szempontból igaz, más szempontból viszont ezeknek az előírásoknak a magyar gazdálkodók nagyon könnyen meg tudnak felelni.

Vegyünk egy egyszerű példát: például nitrogén-hatóanyagból 1 hektárra 120 kilót lehet kiszórni. Magyarországon most ott tartunk, hogy nemhogy hatóanyagban, de természetes egységben sem nagyon szórnak ki ennyi műtrágyát, tehát ezt különösen azok a gazdálkodók, akik gyenge termelői adottságú körülmények között gazdálkodnak, ezeket a feltételeket játszva, könnyedén tudják teljesíteni, legalábbis a műtrágya vonatkozásában.

Hasonló a helyzet egyébként a növényvédőszer-felhasználással és egyebekkel. Tulajdonképpen az egész program arra született, hogy a környezetet megpróbáljuk megóvni a mezőgazdasággal összefüggő környezeti terhelések egy jelentős részétől. Hála istennek, a magyar termőföld, a magyar vidék még abban az állapotban leledzik, hogy a környezeti állapota lényegesen, sokkal jobb a nálunk fejlettebb és korábban igen intenzív gazdálkodásra áttért nyugat-európai társainknál. Ezt a versenyelőnyt kellene kihasználni, és valóban a pénzeket minél hamarabb eljuttatni a gazdálkodókhoz.

Szabolcs-Szatmár-Beregben több mint 4000 gazdálkodó pályázott agrár-környezetgazdálkodási támogatásra. Jelentős részük valóban egyébként az alapszintű szántóföldi célprogramot jelölte meg, de mondom, hogy ennek a feltételrendszernek a teljesítése abszolút nem okoz gondot az ott gazdálkodók számára, mert jelenleg a kisebb gazdaságokban a gazdálkodás színvonala éppen a tőkehiány miatt, a gyenge pénzügyi kondíciók miatt olyan színvonalú, hogy azt játszva tudják teljesíteni.

A kérésünk az lenne a kormányzathoz, hogy a gazdákat megillető pénzeket minél hamarabb legyenek szívesek kifizetni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Gőgös Zoltán képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Valóban van egy törésvonal köztünk, képviselőtársam, az, hogy ön ezt a szakmát tanítja, én meg csináltam - meg csinálom.

Lehet, hogy ez nem olyan nagy baj, de azért annyit hadd mondjak el a képviselőtársam hozzászólása kapcsán is, hogy én továbbra is úgy gondolom, hogy az agrár-környezetgazdálkodási programnak nem az a célja Magyarországon meg Európában, hogy gabonát termeljünk. Annak az a célja, hogy azokon a területeken, ahol problémás például gabonát termelni, mert nem olyanok, ott az összes egyéb célprogram pont arról szólt… - de most ön is azt mondta, hogy miért baj. Nem baj, ha valaki gabonát termel, csak ez-e a cél, amikor, mondjuk, 8 millió tonna van most raktáron.

Nem az a cél inkább, hogy úgy írjuk ki ezt a programot a jövőben, hogy lehetőleg ne a szántóföldi alaptevékenység legyen a favorit ebben a dologban, hanem sok egyéb más, ami ennek a programnak a mentén például a hagyományos állattartásnak meg sok mindennek a visszaállítása? Ezzel nem segítünk-e jobban? Én csak ezt kérdezem, mert gabonát ott termeljünk, ahol, mondjuk, fele költséggel háromszor annyit lehet termelni, mert akkor leszünk versenyképesek gabonatermesztésben. Ezeken a területeken meg ne azt csináljuk, hanem európai uniós segítséggel váltsunk rajtuk szerkezetet, csináljuk az energetikai növénytermesztést, amivel elég sokat foglalkozunk mostanában.

Képviselőtársam, azt gondolom, biztos, hogy nem egyformán látjuk ezt a dolgot, de higgye el nekem, hogy a világ inkább abba az irányba megy, hogy a tömegárut profi módon termeljük, az egyébbel meg segítsük azt a kört, azt az ágazati szereplői kört, akik valamilyen módon boldogulni szeretnének ebben az ágazatban. Itt van köztünk a törésvonal, és azt gondolom, hogy azért jó lenne egyszer s mindenkorra ezt a kérdést így is tisztázni és pontosítani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Németh Imre képviselő urat illeti a szó.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy nagyon fontos programról van szó, és sok jó javaslat elhangzott itt az előttem szólók szájából. Annyiban szeretném kiegészíteni, hogy nemcsak a környezet megóvása a célja ennek a programnak, hanem mindannyiunk egészségének a védelme azáltal, hogy egyre egészségesebb élelmiszer-alapanyagokat állít elő a mezőgazdaság, és ilyen értelemben rendkívül pozitívnak tartom ezt a folyamatot, ami elindult.

Szó volt arról, hogy kik kerültek be, és kik maradtak ki. Önök is tudják, hogy 36 ezer gazdálkodó pályázott ebben a programban, és mintegy 27 ezren pozitív elbírálást kaptak, tehát hogy fut-e a program vagy nem, úgy gondolom, hogy ezek a számok egyértelműen mutatják.

Aki most nem jutott hozzá a lehetőséghez, az végképp kimaradt-e? Azt tudom mondani, hogy természetesen nem, hiszen aki bekerült, az egy ötéves programot teljesít.

 

(13.50)

 

Nyilvánvaló, ha a meglévő források az NVT-ben lehetővé teszik, akkor újabb pályázatokat lehet kiírni, és a 2007-től induló európai uniós költségvetésben rajtunk múlik, hogy az új, egységes mezőgazdasági vidékfejlesztési program tekintetében mekkora teret szánunk ennek a jogcímnek. Amennyiben önök is úgy látják, hogy ez pozitív, akkor meggyőződésem, hogy lehet bővíteni ezt a pályázati lehetőséget, illetve a támogatási kérelem benyújtását, és ezzel együtt azok a gazdálkodók, akik valóban ki tudják elégíteni ezeket a feltételeket, és ki akarják elégíteni… - mert itt korántsem műtrágyáról van szó, itt azért egy nagyon bonyolult adminisztrációról van szó, és úgy gondolom, anélkül, hogy bárkit riogatnánk, fel kell hívni a figyelmüket, hogy Nyugat-Európa több országában a gazdálkodók egy jelentős része az ötéves program során kiszállt ebből a programból, mert félt, hogy olyan büntetéseket gyűjt be, amit nem szeretett volna, hogy a többi támogatás rovására menjen.

Tehát kérem, vegyük komolyan ezt a programot és a lehetőséget is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(A jegyzői székben dr. Füle Istvánt dr. Kis Zoltán váltja fel.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Pap János képviselő urat illeti a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): (Mikrofon nélkül:) Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Gőgös képviselő úrnak ahelyett, hogy ki tanítja, és ki csinálja vagy csinálta, számokat kellett volna talán mondani. (Közbeszólás: A mikrofon! - Felteszi a mikrofonját.) Elrabolták tőlem a mikrofont, bocsánat.

Nos, tisztelt képviselőtársam, én számokat szerettem volna inkább hallani ahelyett, hogy ki csinálta, és ki csinálja. De ha ön azt gondolja, hogy jobban csinálja, akkor én fölajánlom önnek, és ha van rá lehetősége, akkor nézzük meg egyszer, hogy ön mit gondol róla, meg én mit gondolok róla. Már régóta várok egy ilyenre, aki azt mondja, hogy mit nem lehet csinálni, azt, amit az őseink, ősapáink ebben az országban vagy ebben a régióban több évtizeden keresztül sikeresen tudtak csinálni, úgy, hogy a környezet megmaradt. Újat nem kell kitalálni, meg lehet csinálni.

Csak, képviselőtársam, hadd mondjak önnek egy dolgot: ön ott van egy hatalmas nagy tévedésben, hogy az agrár-környezetvédelmi programnak nem az a kérdése, hogy mi. Alapvetően téves a kérdés feltevése. A hogyan a fő kérdés, igen tisztelt képviselőtársam. A hogyan pedig arról szól, hogy a talajt és a talajvizet ne szennyezzük, amiről miniszter úr beszélt, egészséges élelmiszer előállítása. Nos, ez a hogyan, képviselőtársam. Ha egészséges élelmiszert akarunk előállítani, akkor talán a kenyér még mindig egy alapélelmiszernek számít, vagy a kukorica hasonlóképpen egy alaptakarmánynak számít, akkor ezeknek az egészséges, vegyszermentes, génmanipulációtól mentes termékeknek az előállítása a fontos. Ez pedig a hogyan kérdése, és nem a mit; ezt kellene önökkel tisztázni.

Arról, hogy megy-e program, vagy a program szenvedett-e sérülést: nos, képviselőtársaim, azért ebben a parlamentben kevésszer fordult elő olyan - és örülök, hogy Kis Zoltán jegyző úr megérkezett -, aki lemondott a posztjáról, mert ez a program nem ment. Lehet, hogy ellenzéki oldalról nem hiszik el, hogy ez a program nem ment, de talán neki, akinek valami köze volt hozzá, elhiszik, hogy ez a program nem ment. Ne segítsék ezt a programot továbbá is azon az úton, hogy lefelé menjen!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó kétperces felszólalásra.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az NVT valóban rettenetesen fontos dolog, és nem azt kell nézni, hogy ki tanítja, és ki csinálja. Viszont aki csinálja, annak nagyon jó lenne tudni azt, hogy pontosan az NVT volt az, ahonnan forrás lett átcsoportosítva, és ahonnan forrás lesz átcsoportosítva. Ezek után rettentő érdekes kormánypárti oldalról az a felvetés, hogy amennyiben a források az NVT-ben ezt lehetővé teszik, így bővülhet a kör. Ez egy kicsikét fontosabb kérdés attól, mint hogy elvonjunk, vagy ne vonjunk el, hogy feltételes módban majd egyszer hozzájuthassanak a termelők ehhez a támogatási formához, és úgy, ahogy Pap képviselő úr is elmondta, itt nem a mit termelünk, hanem a milyen módon és hogyan termelünkről van szó, és erre kellene egyre nagyobb hangsúlyt fektetni, hiszen a magyar mezőgazdaságnak ez egy hatalmas nagy kitörési lehetősége.

Korábban kevesebb vegyszert használtak, mint a nálunk fejlettebb országok, kevesebb szermaradvány volt, kevesebb műtrágyamaradvány volt, kevesebb műtrágya-felhasználás volt. Ezt a vonalat kellene erősítenünk, és erre kéne a forrásokat mindenféleképpen maximalizálni és igénybe venni, nem pedig innen átcsoportosítani, akik pedig erre pályáznak, azokat éveken keresztül hitegetni, és amikor végre elnyerték a pályázatot, akkor a pályázati pénzt nem kifizetni, mert ez felelőtlenség.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Németh Imre képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy gondolom, képviselőtársaim, azért reálisan kellene nézni a folyamatot. Önök is ismerik az előzményét, hisz önök kezdték el kidolgozni a nemzeti agrár-környezetvédelmi programot, amely 2001-re készült el. Na, ezt a programot a nemzeti vidékfejlesztési tervbe be kellett építeni, hisz két program egymás mellett nem futhat, hisz az Európai Unió 80 százalékban finanszírozza ezt a tevékenységet.

A probléma abból fakadt, tisztelt képviselőtársaim, hogy Brüsszelben azt a programot, amelyet önök készítettek, nem fogadták el. Sok fordulóban kellett egyeztetni, a legvégén is még azt mondták, bonyolult, egyszerűsítsük, mert nem fogunk tudni elszámolni a rendszerrel. Tehát nyilvánvaló, ez azt jelentette, hogy azoknak, akik elkezdték az ötéves programot a korábbi ciklusban, át kellett állni az új vágányra, amely Európába vezet, és bizony ez az átállás nem ment zökkenőmentesen, ezt őszintén be kell vallani. Nyilvánvalóan, mint látható, a programot igénylők döntő többsége, főleg azok, akikről képviselőtársaim beszéltek, akik élőhelymegőrzés és más, hasonló érzékeny területeken gazdálkodnak, szinte száz százalékban bekerültek a programba, ha a kérelmük a pályázati feltételeknek megfelelt.

Tehát ilyen értelemben, úgy gondolom, hogy ez a program tovább bővíthet, remélhetőleg nagyobb átalakítások nélkül továbbvihető a következő költségvetési ciklusban, így a kifizetések is ütemesen megtörténhetnek. Ezzel kapcsolatban csak egy dolgot szeretnék leszögezni. Az átcsoportosítások nem mentek a környezetkímélő gazdálkodás rovására, de önöknek is el kell fogadni azt, hogy egy nagyon komoly szerkezetváltás, átállás van az agráriumban, ahol az állattenyésztő telepeknek és másoknak is meg kell felelni, olyan beruházásokat kell végezni, ami nehezen térül meg. Ezeket a mostaninál is nagyobb mértékben segíteni kellene. Tehát nem mindegy, hogy a forrásokat mire költjük ebben a szakaszban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Borkó Károly képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Másfél millió hektár, ha jól emlékszem, az a területnagyság, amelyik az agrár-környezetgazdálkodási támogatásba belekerült. Ez valóban nagyon jelentős terület, hiszen a magyar szántóterület 25-30 százaléka van benne ebben a programban. (Gőgös Zoltán: Megy a program, vagy nem?) Azt nem vitatjuk, hogy megy a program. A mi problémánk alapvetően azzal van, hogy a kifizetések nem mennek, képviselő úr, s nagyon sokszor be tetszettek már jelenteni, hogy megindult a kifizetés ilyen-olyan-amolyan programnál, és ezek a kifizetések sorra-rendre le is állnak, megállnak. Valóban, valamennyi részét kifizetik ezeknek a támogatásoknak, de egy jelentős részét, általában a nagyobb részét nem szokták kifizetni. Ebből folyamatosan, állandóan sajtóhírt tetszenek kreálni, hogy ilyen-olyan-amolyan programok elindultak.

Be lehet adni a pályázatot, és mire oda kerülnek a gazdálkodók, hogy beadják a pályázatot, akkorára kiderül, hogy már nem lehet tovább pályázni, mert már a források kimerültek, meg hogy az előző évekről áthozott különböző kötelezettségvállalások a forrásokat kimerítették. Tehát nem azzal van a problémánk nekünk, hogy ezek a programok nem haladnak. Valóban, nagyon szépen több program beindult; a madárélőhelytől az ilyen-olyan-amolyan külterjes gazdálkodásig valóban szép programok indultak, de a kifizetések, a pénz nem jutott még el a gazdálkodókhoz. Ez az egyik probléma.

A másik probléma, hogy az ország területének egy jelentős része bekerült a Natura 2000 programba. Kérdezném majd, hogy azok a gazdálkodók, akik ennek révén olyan helyzetbe kerülnek, hogy a gazdálkodásuk ott korlátozva lesz, mikor jutnak valami lehetőséghez, mikor jutnak forrásokhoz, mikor jutnak pénzhez ennek révén. Erre szeretnék választ kapni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm tisztelettel az FVM államtitkárát is, aki időközben megérkezett a vitára. Németh képviselő úr 2001-ről beszélt, én pedig úgy emlékszem, hogy reggel úgy ültünk be a Házba, hogy a 2006-os költségvetésről beszélünk. A 2006-os költségvetés kapcsán szóba került többek között az agrár-környezetgazdálkodás témája is, de van még számtalan. Én arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a kormánypártiak ne az ellenzék ellenzékeként harcoljanak, hanem a 2006-os költségvetésről próbáljunk meg beszélni, és próbáljuk meg a módosító javaslatainkat indokolni.

Köszönöm szépen.

 

(14.00)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Pap János képviselő urat illeti a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nem beszéltünk össze, volt egy ajánlási pont, amelyben én felvetettem, hogy 7,5 milliárdot szeretnék nevesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Árulják el nekem, miért arról beszélünk, hogy megy, elindult, lassan megy, kifizették, nem fizették. Erről is lehet beszélni. (Gőgös Zoltán: Ennyi elég lesz?) Ez egy másik… De miért nem kér szót a képviselőtársam? Nem zavar meg, ha bekiabál, én szeretem, ha bekiabálnak az emberek, jelzik, hogy együtt élnek a vitával. Igen tisztelt képviselőtársam, önöknek egy dolgot kell tenni: az államtitkár urat, a miniszter urat és a kormányfőt meggyőzni arról, hogy hiszen elindult egy program, mi ezt támogatjuk, egyetértünk vele, legyen nevesítve, mert ha nevesítjük, akkor ennek a négyszeresét tudjuk az EU-tól kapni. Innentől kezdve, kedves képviselőtársaim, nincs miről vitatkozni. Konkrét módosító indítvány van. Önök nem arról beszélnek, hogy támogatják, azt sem mondták, hogy nem támogatják, hanem elkezdtek másról beszélni.

Az előbb önök voltak azok, akik azt mondták a részletes vita egy általános szakaszánál, hogy beszéljünk konkrétumokról. 7,5 milliárd forint nevesítve - támogatják, vagy nem támogatják? Támogatják-e azt, ami a Lajta túlsó felén már működik - biodízellel mennek a traktorok -, támogatják-e, hogy így legyen nálunk, vagy sem? Támogatják-e azt, hogy a Szigetközben - egyébként, miniszter úr, sajnálatos módon nem érzékeny terület, az egyik legérzékenyebb terület -, az onnan pályázatot benyújtók megkapják ezeket a támogatásokat, mert ha valahol az agrárkörnyezet-védelmi programot alkalmazni kell, akkor pontosan az ilyen helyeken kell alkalmazni.

Konkrét kérdések, konkrét módosító indítványok - konkrét válaszokat várunk, és máris mehetünk tovább egy újabb fejezetre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Németh Imre képviselő urat illeti a szó.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Megértem Lengyel képviselő urat, ha nem szívesen emlékszik vissza a '98-2002-es időszakra, mi sem emlékszünk vissza szívesen. Úgy gondolom, hogy ez a rémálom nem is fog elkövetkezni talán a jövőben sem.

Amit Pap képviselő úr mondott, azért szeretném felhívni az ön figyelmét, hogy ön tévedésben van, képviselő úr. Tehát többektől hallom azt, hogy miért nem indítunk nagyobb programot, amikor a négyszeresét lehet lehívni az Európai Uniótól. Ez nem felel meg a valóságnak; hisz a nemzeti vidékfejlesztési terv keretösszegét Magyarországra megszabták. Ez a program ezen belül megy, másik hét programmal együtt. Azt kell súlyozni, hogy mire mennyit költünk, és a következő hétéves költségvetési ciklusban sem szabad ez a keret. Tehát nem úgy működik, ha én beindítom teljes Magyarországra, és kifizetem a 20 százalékát, az Európai Unió melléteszi a pénzt. Ez nem így van, nekünk kell tervezni, és annak arányában lehet a forrásokat eljuttatni a termelőkhöz, ahogy az ilyen típusú tevékenységet elvégzik.

A kifizetésekkel kapcsolatban, nyilván, önök megtapasztalták, hogy milyen egy rendszert kiépíteni, hisz négy év alatt egy használhatatlan tanulmányig jutottak. Most folyik a rendszer felépítése még annak érdekében, hogy pontosan el tudjunk számolni. De európai uniós pénzt akkor lehet kifizetni, tisztelt képviselőtársaim, ha a feltételeknek megfelelően a gazdák teljesítik azokat, és azt követően a precíz elszámolás megtörténik. Nyilvánvaló, ha ez nem így van, akkor ki lehet gyorsan fizetni a pénzt, de gyorsan vissza is kell fizetni, mert a büntetések jönni fognak Brüsszelből. Kérem, hogy ezt mindig vegyék figyelembe, amikor ilyen kritikát mondanak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Pap János képviselő urat illeti a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Képviselőtársam! Akkor azért nem kapunk, ezek szerint a 7,5 milliárdot azért nem nevesítjük, mert igazából nem létezik ez a négyszeres pénz. Szeretném elmondani, hogy ezt az önök minisztériuma, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium nemegyszer elmondta a környezetvédelmi bizottsági ülésen, ebben a hiszemben éltünk, ebben a hiszemben szólaltunk fel többen többször itt a parlamentben, hogy ezeket a pénzeket ki kéne használni, hiszen 20 százalékhoz jön 80 százalék.

Először hallom ezt, hogy ön azt mondja, hogy én tévedésben vagyok, hogy itt nincs négyszeres pénz. De azt gondolom, képviselőtársam, hogy ettől függetlenül azért erre mondhatnának valamit, hogy igen, támogatjuk ezt a mostani módosító indítványt vagy nem. Nyilatkozzanak már, legyenek olyan kedvesek! Az államtitkár úr az előző vitában egészen aktív volt, szeretném, ha most is ilyen aktív lenne, és azt mondaná, hogy nem támogatjuk, mert ez a módosító indítvány ezért és ezért nem jó, vagy jó az indítvány, csak nincs pénzünk, ezért nem tudjuk támogatni.

Egyébként a környékemen élő gazdák mind arról panaszkodnak, hogy részt sem tudnak venni az agrár-környezetvédelmi programban, a pályázatokhoz hozzá sem tudnak férni, be sem tudják adni… (Gőgös Zoltán közbeszól.) Megint csak nem találja a gombot, Gőgös képviselő úr. Javaslok egy tájékoztató füzetecskét kiadni újra, hogy melyik gombbal mit lehet csinálni. Én szívesen beszélgetek így, csak a nézők nem értik, azt gondolják, hogy én valakivel vitatkozom; mintha önmagammal vitatkoznék, pedig ön kiabál be nekem. Én szívesen válaszolok, csak ha elmondja hangosan, akkor úgy mindenki érti, és konkrétabb lesz.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán közbeszól.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A XII. rész a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezete, ehhez hárman jelezték írásban felszólalási szándékukat. Most megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, a Fideszből.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az agrárköltségvetés több alkalommal PR-rendezvényekkel összekötve nagyon szépen be lett harangozva az elmúlt hónapokban, hogy milyen sok pénz is jut a mezőgazdaságra. A költségvetés részleteit átnézve rá kellett jöjjünk, hogy ennek a pénznek jelentős része már el van költve, csak a 2006. évi költségvetésnek a terhére, és ez a szám valójában ezért ilyen nagy.

Elhangzott a minisztérium éves mozgástere is, ami még jó szándékú becslések alapján sem éri el az 5 milliárd forintot. (Gőgös Zoltán: A módosítót mondd, hogy melyik!) Igen, Gőgös képviselő úr, köszönöm szépen, adtunk be módosító javaslatot. Természetesen átgondolva, reálisan és… (Gőgös Zoltán: Ismerjük!) Köszönöm a véleményt, képviselő úr. Csodálkoztam volna, ha nem kiabálnak be a szocialista frakcióból hasonló dolgokat. Néhány dolgot viszont szeretnék kiemelni, amivel kapcsolatban adtunk be módosító javaslatokat is, ha a Gőgös képviselő úr foglakozott a költségvetéssel, akkor ezekkel a módosító javaslatokkal találkozhatott is.

Nevezetesen, például minden termelőt érint a vízi társulatokhoz kötődő befizetési kötelezettség, amit úgy hívunk, hogy érdekeltségi hozzájárulás. Nem is lenne baj, ezt a gazdák fizetnék is, ha a vízlevezető árkok rendben lennének tartva, ha ez a belvízlevezetésben segítségünkre lenne, és ha ez a határ kultúrállapotán javítana valamelyest is. Minden munkának van ellenértéke, amit pénzben szoktak kifejezni, ez egy természetes dolog.

Igen ám, de mi van akkor, amikor a tulajdonos nem fizet, az a tulajdonos nem fizet, akinek példát kellene mutatni, nevezetesen pedig az állam? Az állam, amely évek óta nem hajlandó fizetni az állami tulajdonban lévő vízfolyások karbantartását és javítását, az állami tulajdonban lévő szivattyútelepek állagmegőrzését, javítását és az üzemeltetési költségét, hanem ezt egyszerűen ráhárítja azokra a gazdákra, akik ott vannak, aztán van, akinek szerencséje van, van, akinek kevésbé van szerencséje. Akinek szerencséje van, annak a területén, az érdekeltségi hozzájárulási körzetében kevesebb állami tulajdon van, és az állam helyett kevesebb pénzt kell az ott lakó embereknek, az ott dolgozó gazdáknak megfizetni. Más rosszabbul jár, ahol nagyobb az állami tulajdonban lévő vízfolyások mértéke.

(Az elnök széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ez nemcsak nem illendő dolog, hanem nem is becsületes dolog, az állami tulajdont a gazdákkal karbantartatni. Hiszen mindannyiunk érdeke az, hogy a vízi társulatok jól működjenek és megőrizzék a működőképességüket. Korábban volt erre lehetőség, megkapták ezt a pénzt a gazdák, illetve a vízi társulatok, most pedig, ha pályázat útján esetleg még pénzhez hozzá is jutnak, azt is késedelmesen fizetik ki nekik, mindenféle további hitelköltségekkel terhelten.

Találtunk egy másik érdekes részt a költségvetésben, ez pedig az “Igyál tejetö program költségvetési fedezete. Nagyon sokszor szó volt itt a Házban arról, hogy milyen fontos ez a dolog. Ez egy kiemelt európai uniós terület, ami egyrészt a tejfogyasztást ösztönözné, másrészről pedig a tejtermelőkön is segítene, minekutána több tejnek lenne piaca. Ezt az Európai Unióban minden óvodába, iskolába járó gyermekre kiterjesztik, minden óvodába, iskolába járó gyermekre föl lehetne venni az európai uniós támogatást is. Természetesen ehhez hozzá kell tenni a nemzeti részt. Az Európai Unió még azt is megengedi, hogy az önkormányzatok számára az állam megelőlegezze az iskolatej árát, ami Magyarországon nem történik meg.

Adtunk be egy módosító javaslatot annak érdekében, hogy szélesebb körben lehessen alkalmazni az iskolatejet, hogy azok az önkormányzatok, amelyek nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel, ők is bevezethessék, hiszen az Európai Unióban minden iskolásnak, minden óvodásnak jár az iskolatej, illetve egy mellékletben felsoroltan egyéb tejtermék. Ez a melléklet egyébként eléggé széles skálát biztosít, mert körülbelül egy oldalon keresztül sorolja fel azokat a sajtokat és egyéb tejtermékeket, amivel ez kiváltható.

(14.10)

Adtunk be módosító javaslatot a méltán híres magyar génállomány megmentésére is, mert a génállományokat megőrző szervezetek működésére a költségvetési javaslat nem nyújt elegendő fedezetet.

Nos, folytatva a sort, nagyon fontosnak tartjuk a fiatal szakemberek képzését. Nagyon fontosnak tartjuk az agráriumban dolgozó szakemberek képzését is. Jelenleg minisztériumi kezelésben vannak szakközépiskolák, amelyek fenntartására a 2006-os költségvetésben nincs fedezet. Információink szerint ezeket a szakközépiskolákat át akarják adni helyi önkormányzatoknak. A minisztérium kivonul a szakképzésnek ebből a formájából, és feladja azokat a bázisokat, amelyeken keresztül egyébként a gazdák folyamatos képzése megoldható lenne.

Sajnos, a sort még mindig nem fejezhetjük be. Egy másik nagy ígéret, amiről itt a Házban beszélünk hosszú ideje, amire kötelezettséget vállalt maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is 2005 tavaszán, nevezetesen: a gazdák korai nyugdíjazásának kérdésköre. A törvényt a parlament megalkotta, és, tisztelt képviselőtársaim, ezt a törvényt nem lehet alkalmazni, mert a kapcsolódó jogszabályokat a parlament nem módosította megfelelőképpen. De minekutána szemmel látható, hogy a kormánypártok ezt nem veszik komolyan, a költségvetésben ennek működtetésére nem is biztosítottak elegendő fedezetet, ezért módosító javaslatot adtunk be, hogy a gazdák korai nyugdíjazása működőképes legyen, és ösztönözzük a kormánypárti képviselőket, hogy mihamarabb hozzuk működőképes állapotba. Hiszen hatalmas összegeket nem veszünk igénybe az uniós csatlakozásunk óta, ami a magyar vidéken realizálódhatott volna. (Gőgös Zoltán: Ne mondjál már ilyet, ez nem igaz!) Igen, képviselő úr, mondom, mert sokkal több pénzt kap európai uniós támogatásra a gazda a korai nyugdíjazásból, mint amennyi a normál nyugdíja lenne.

Az idei évből okulva látszik, hogy gondokat okozhat a gázüzemű szárítók üzemeltetése. Ezért javaslatot teszünk arra a 2006-os költségvetésben is, hogy gázár-kompenzációban részesülhessenek azok, akik földgázüzemű szárítókat működtetnek.

Végül, de nem utolsósorban a szocialista-szabad demokrata kormány nagyon nagy hangsúlyt fektet az érdek-képviseleti szervezetek működőképességére, és nagyon nagy hangsúlyt fektet a civil szférára - legalábbis retorikailag. A 2006-os költségvetésben ismét nem találjuk a szakmai szervezetek megfelelő mértékű támogatását. Hiszen önök is elismerik, hogy rettentően fontos, hogy naprakész információval rendelkezzenek. Ezek a szakmai szervezetek tagjai európai uniós társszervezeteknek vagy pedig gyűjtőszervezeteknek. Ezekben érdemi munkát kell és lehet végezni, ezekben a szervezetekben érdemi lobbitevékenységet lehet kifejteni a magyar mezőgazdaság érdekében.

A Magyar Köztársaság kormánya nem méltatja őket arra, hogy a működésükhöz és brüsszeli képviseletükhöz megfelelő mértékű támogatást kaphassanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azt szeretnénk, hogy ezeket a pontokat gondolják át, és a költségvetés végszavazása előtt ezekre a kiemelt feladatokra biztosítsanak megfelelő forrást.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Németh Imréé a szó.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem feltételezem, hogy szándékosan akarja félrevezetni az idős, mezőgazdaságból élő embereket, ezért csak arra tudok következtetni, hogy ismételten csak ismerethiánya van a korai nyugdíjazás tekintetében. Szeretném újra leszögezni, hogy az Európai Uniónak ilyen vonatkozásban nincsenek nyitott keretei. A nemzeti vidékfejlesztési terv egyik jogcíme a korai nyugdíjazás a nyolcból, de nyilvánvalóan Magyarországnak, nekünk kell eldönteni azt, hogy ezt a pénzt, amelyet nagyon is behatároltak, mire költjük el.

Természetesen, ha elindítunk egy programot, azt is figyelembe kell venni, hogy a jelentkezőknek nem lehet csak a 10 százalékát kielégíteni, mert az egy igazságtalan rendszer. Egy ilyen korai nyugdíjazási programot akkor lehet elindítani, amikor a jogos jelentkezési igényeket ki lehet elégíteni, ehhez pedig fedezetre van szükség. Tehát ön hamisan állította azt, hogy lényegében csak el kellene fogadni a jogszabályt, és dől a pénz az Európai Uniótól. Ez, képviselő úr, téves információ.

Egyébként annak ellenére, hogy az önök utolsó kormányzati évéhez képest éppen kétszeres az agrár- és vidékfejlesztési támogatás, nagyon jól tudja, hogy az európai uniós közös agrárpolitika által meghatározott szabály szerint oszthatjuk el a nagyobbik részét ennek a pénznek. Tehát nincs szabad döntési lehetőségünk; amely nem illik be az Unió által megszabott támogatási jogcímekbe, illetve a notifikált jogcímekbe, azokra nem adhatunk támogatást. Ha ilyet akarunk, akkor engedélyeztetni kell, ami több mint fél évig tart Brüsszel vonatkozásában.

Nagyon jól tudja ön is, hogy a pénzek egy része determinált, de az ültetvénytelepítések, a SAPARD-, az AVOP-program, az említett környezetkímélő gazdálkodás programja mind többéves kifizetések, tehát a maga természetéből fakad, hogy ez így van.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Gőgös Zoltánnak adom meg a szót.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársam! Amit előadott, tipikus ellenzéki hozzászólás volt olyan értelemben, hogy először azt mondja, hogy azért ilyen sok a pénz 2006-ban, mert már mindent elköltöttünk, utána meg felsorol itt körülbelül 30 milliárd forintot, amit ide-oda osztogatnának. Képviselőtársam! Mondja már el azt is, hogy honnan vennék el, jó, ha megkérhetjük rá!

Köszönöm.

ELNÖK: Lengyel Zoltáné a szó.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Úgy gondolom, nem mi készítettük a költségvetési előterjesztést, annak van gazdája. Őket kell megbízni ezzel a feladattal. (Gőgös Zoltán közbekiált.) Képviselő úr, ha nem kiabálna be, be tudnám fejezni a hozzászólásomat. Nem mi terjesztettük be a költségvetést, nem mi határoztuk meg, hogy mit honnan veszünk el. Adtunk be módosító javaslatot, a módosító javaslatnak, ismétlem, ugyanúgy, mint ahogy Sisák képviselő úr módosítójának is két lába volt, ennek is van két lába. Megvan, hogy mire és hogy honnan szeretnénk átcsoportosítani. Itt van a táblázatban, a mellékletben, meg lehet nézni, képviselő úr.

Úgy gondolom, teljesen felesleges számoszlopokat felolvasni, bár tudom, hogy ezt önök nagyon szeretik, mert el lehet kábítani a hosszú, monoton számokkal az embereket, és a végén már nem tudják, hogy mi hol tart. Egy a lényeg, nincs ebben a költségvetésben a vízi társulatok támogatása, nincs benne a költségvetésben a gazdák korai nyugdíjazásának fedezete, és ez utóbbi azért súlyos, mert miniszterelnök úr is tett rá ígéretet. Bár azt megszoktuk, hogy ma is a 619-ről a 620-ra kellett lapozni a beváltatlan ígéreteknél, amikről látszik, hogy csak duma, és nincs mögötte semmi.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Németh Imre következik.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselő Úr! Ön is nagyon jól tudja, hogy még a száz lépés programjában is benne van a korai nyugdíjazás. Szeretném önt megnyugtatni, hogy a következő évben ez a rendszer el fog indulni. Nyilvánvalóan a finanszírozási feltételek megteremtését is megtalálja a költségvetésben, ha figyelmesen elolvassa.

Amit a képviselő úr az iskolatejjel kapcsolatosan mondott, arra szeretnék reagálni, mert úgy gondolom, olyan rendszer alakult ki Magyarországon, ahol minden olyan önkormányzat, iskolafenntartó, amely fontosnak tartja, hogy az iskolába járó gyerekek hozzájussanak ehhez a lehetőséghez, annak számára a kormány biztosította ezt a lehetőséget. Látható, hogy a települési önkormányzatokból több mint 1500 él ezzel a lehetőséggel. Mivel a támogatások mintegy fele jön az Európai Unióból, a kormány azt is megnézte, hogy melyek azok a települések, ahol száz százalékban segíteni kell a másik felét, és melyek azok, ahol nagyobb önrészt kell vállalni. Úgy gondolom, az a mutatórendszer, amelyről most nincs időm beszélni, egyértelműen bizonyítja azt, hogy nem a kormányzati szándékon múlik, és úgy gondolom, Magyarországon felállt az iskolatej rendszere, és ennek működése nyitott minden olyan önkormányzat számára, amely ezt vallja.

Egyébként a Lengyel úr által felsorolt kezdeményezésekben több pozitív elem van. Magam is úgy ítélem meg, és erről a munkacsoport már a miniszter úrral is tárgyalt, hogy igen, a vízi társulatok vonatkozásában kell tudni adni segítséget. Az Állattenyésztési Alapot szintén ki kell pótolni azon megfontolásból, amelyet ön is említett, és bizonyos feszültségek a képzésben is érzékelhetőek. De annak a folyamatnak, képviselő úr, amit ön mondott, éppen az ellentettje az igaz.

(14.20)

Az elmúlt öt évben nem az volt a jellemző, hogy a minisztérium leadott középiskolákat, hanem az volt a jellemző, hogy átvett az önkormányzatoktól, mégpedig elég sokat, és ez nagyon komoly terhet jelent számára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Pásztohy Andrásé a szó.

PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel kísérem magam is az agrárköltségvetés vitáját.

Három dolgot szeretnék az egyszerűség, illetve az érthetőség kedvéért kihangsúlyozni; mindenekelőtt azt, hogy a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése mintegy 400 milliárd forintot biztosít az agrár-, vidékfejlesztés kérdésére. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy az Unióból származó minden létező forráshoz hozzáteszi a költségvetés a nemzeti kiegészítést, és így ez minden utolsó fillérig a gazdálkodókhoz, a termelőkhöz jut.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy a 200 milliárd forint területalapú támogatás, jövedelemkiegészítő támogatás normatív módon a gazdálkodókhoz jut, mégpedig az utolsókból elsők lettünk, mert december hónapban 100 milliárd forinthoz közeli összeg kerül a gazdálkodókhoz, majd jövő január, február hónapban újabb 100 milliárd forint, és az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokból, amiről itt képviselőtársaim is szólnak, 21-22 milliárdot már megkaptak, és még ebben az évben valószínűsíthetően még 20 milliárd forintot megkapnak. Tehát több mint 240 milliárd forintot kapnak a gazdálkodók két hónap leforgása alatt.

Valóban van szabad mozgásterünk, ha nem is sok. A hét lépés agrárintézkedéseinek végrehajtásához lévő forrás, amelyeket a rendelkezésünk biztosított, szintén megteremtődik a költségvetésben. A vízi társulatok érdekeltségi hozzájárulását most már a 40 ezer forinthoz közeli területalapú támogatásból nyilván a gazdálkodók tudják biztosítani.

Fontosnak tartom, hogy a gazdák nyugdíj előtti támogatása - mert igazából ez az igazi kifejezés - valóban egy kicsit nehézségbe ütközik az Unióval való egyeztetéssel, de amint Németh Imre képviselőtársam utalt rá, ebben az évben, illetve a jövő évben el fogjuk indítani.

A gázüzemű szárítóknak nincs problémájuk. A kormányzat intézkedett, hogy december hónapban is kedvezménnyel használhatják a gázt.

A szakmai szervezetekkel kiváló a kapcsolatunk. Megújult a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztető Tanács (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), a COPA-COGECA-val projekt, az európai uniós érdekvédelmi szervezetekkel együttműködünk a nemzet érdekében, az agrártermelők érdekében.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Gőgös Zoltánnak adom meg a szót.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem csodálom, hogy Lengyel képviselőtársam nem akarja megmondani, honnan akar elvenni pénzt, amikor egyetlenegy módosító javaslatot nem adott be eddig, úgyhogy azt sem tudom, miről beszél. Tehát jó lenne, ha ezt még egyszer elmondaná nekünk, hogy azt akkor honnan is szedte el, mert amit én itt látok, módosító javaslatokat, egy fajsúlyos módosító javaslat van, amit persze akár még támogatni is lehetne, hogy a folyó kiadásokból és a jövedelemtámogatásokból - ebből fizetjük a top-upot - képviselőtársaim elvesznek 70 milliárdot, és nevesítik, hogy ez top-up. Egyébként azokban benne van, tehát most ilyen alapon persze lehet mondani, hogy ők 70 milliárddal ide-oda játszadoznak, de a lényeg nem ez. 401 milliárd forint az FVM költségvetése. Akárhogyan mozgunk belül, például a képviselőtársam, egy másik ellenzéki képviselőtársunk elvesz 100 millió forintot az NVA-tól, itt meg mindenki arról beszél, hogy későn fizetünk. Azt hiszem, képviselőtársam, ha itt bent van, akkor elmondhatná, mik azok a módosítók, amiket itt nem látunk, mert egyelőre olyanról beszél, amit be sem adott, úgyhogy így nem is csodálkozom, hogy nem mondja meg, mit, honnan vettek el, honnan vették el azt a többi milliárdot.

Azt hiszem, ez a költségvetés, legalábbis az FVM-része elég jóra sikerült, kár lenne elrontani ilyen félresikerült módosító javaslatokkal. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Normál felszólalásra megadom a szót Borkó Károly képviselő úrnak.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dübörög a gazdaság, a pannon puma ugrani készül, illetve a miniszterelnök úr azt mondta a múltkor, hogy ilyen bőséges agrárköltségvetés még nem volt ebben az országban, mint amilyen a 2006. esztendőben lesz.

Én az agrárium egy kisebb szeletéről, kedvenc vesszőparipámról, az erdőgazdálkodásról szeretnék beszélni, amely ugyan a nemzeti össztermékből kis részt képvisel, de az ország területének mintegy 20 százalékát, közel 2 millió hektárt kezel. Ebből 1,1 millió hektár az állami erdő, 750-800 ezer hektár a magánerdő, az erdővel borított terület. Különösen jelentős ez az ágazat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, hiszen az erdőgazdálkodás, pontosabban az erdőtelepítés mintegy 25 százalékát, évi 2000-2500-3000 hektárt - melyik évben mennyit - ebben a megyében valósítanak meg.

Az erdőgazdálkodás egyébként is az ott élők számára a gyümölcstermesztés mellett régebben is és a közeljövőben is az egyik legfontosabb megélhetési forrás volt, illetve lehet.

A 2006. évi költségvetésben erdészeti jogcím alatt több helyen találunk forrásokat, amelyek sorsa meglehetősen vitatható. Az egyik az európai uniós társfinanszírozott erdőtelepítés, amely, hála az Európai Uniónak és a 80 százalékos uniós forrásoknak, reményeink szerint, bár nem olyan ütemben, ahogyan azt szerettük volna, hiszen a 2001-2002. esztendőben az éves erdőtelepítési teljesítmény körülbelül 15 ezer hektár körül volt, ebben az évben, illetve a jövő évben is ez lecsökkent, 9,5-10 ezer hektár körül lesz. Tehát meglehetősen rosszak a számok, de a program megy, és reményeink szerint a következő NVT-ben talán bővíthető az erre szánt forrás, ennek révén az erdőtelepítés is újra lábra fog kapni.

Egy másik jogcím a folyamatban lévő és még nemzeti forrásból elindított erdőtelepítések kérdése, amelyben 3,5 milliárd forint van a 2006. évi költségvetésben, amely, ha nagyon szűkösen is, és nem egészen olyan fokon, mint ahogyan szeretnénk, de a nemzeti forrásból indított erdőtelepítések ápolását, azok befejezését reményeink szerint lehetővé fogja tenni.

Ami igazán nagy probléma, az a szakigazgatási intézmények fejezetben található erdészeti szakigazgatás fenntartására fordítható források nagysága, amely a 2005. évihez, ehhez az évhez képest igen jelentős visszalépést jelent, elsősorban is a dologi kiadások vonatkozásában, amely azt a meglehetősen nehéz helyzetet vetíti előre, hogy az erdészeti szolgálat működése veszélybe kerül. A dologi kiadások révén az erdészeti szolgálat működése az első félévben, az első öt hónapban válik lehetségessé a jelenlegi állapot szerint.

Azért is fájdalmas ez a dolog, mert az agráriumban az európai uniós források lehívásában talán az erdészet az, amelyik a legjobb pozícióban van. A társfinanszírozott programok közül az erdőtelepítési támogatások azok, amelyek a legjobban adminisztráltak, amelyeknek a kifizetése, bár még nem elégséges, de jó ütemben beindult és halad. Igaz, hogy azok a gazdálkodók, akik becsületesek voltak, és valami változást jelentettek be az erdőtelepítések kapcsán - kisebb lett a kerítés, vagy valamely ok miatt a területben valami változás következett be, és ezt jelezték -, rendre lemaradnak a soron következő kifizetésekből.

Tehát az erdészeti szakigazgatás a jövő évben válságba kerülhet a dologi kiadások nagyon szűkös jóváhagyása miatt. Az előző évinek durván a felét, ha kapják ezekre a költségekre, holott mondom, nagyon fontos lenne, hogy a munkájukat el tudják végezni, ráadásul akkorra válhat az erdészeti szolgálat működésképtelenné, amikor a munka dandárja van, tehát a nyár második felére, amikor az úgynevezett műszaki átvételek megkezdődnek, amikor az európai források igénybevételéhez az erdőtelepítéseket meg kellene tekinteni, át kellene venni, meg kellene nézni azok műszaki állapotát, a növények fejlettségét. Ebben a vonatkozásban módosító javaslatokat adtunk be, és kérem, önök is támogassák ezeket.

A legjelentősebb probléma egyébként az ágazatban az úgynevezett erdészeti feladatok jogcímnél van, amely a már meglévő közel 2 millió hektár erdő fenntartását érinti. Ez alatt a jogcím alatt van minden olyan forrás, amely a már meglévő erdőkhöz kapcsolódó költségeket kellene hogy fedezze. Tehát amikor egy erdőterületet véghasználnak, levágják, tarra vágják, annak a felújítási költségei ebben az előirányzatban vannak, de ebben szerepelnek az összes magánerdő-támogatások is. Ebben a jogcímben szerepelne az erdészeti integráció finanszírozása, ebben a jogcímben van az úgynevezett közjóléti erdőgazdálkodás minden pénze, pontosabban lenne, ha ezekre a fontos feladatokra a jövő évi költségvetés egy fillért is szánna.

 

(14.30)

Tudniillik 4 milliárd 240 millió forint szerepel ennél a jogcímnél ebben a 2006. évi költségvetésben, amely 10 millió forinttal kevesebb egyébként, mint amennyit az erdőgazdálkodók erdőfenntartási járulék, illetve erdővédelmi bírság címen a költségvetésbe befizetnek.

Tehát nyugodtan állíthatjuk azt, hogy a magyar kormány, a magyar költségvetés azt a pénzt se adja vissza az erdőgazdálkodóknak, amennyit tőlük beszed.

Ha így marad ez a költségvetés, és a módosító javaslatainkat nem akceptálja a kormányzat, akkor a jövő évben a magán-erdőgazdálkodásra egyetlen fillér nem jut. Nem jut az erdészeti integrátoroknak, amelyek a magánerdő-gazdálkodást szervezik, adminisztrációs dolgaikat intézik, egyáltalán az erdőgazdálkodás fenntartásához hozzájárulnak, egy fillér sem. Nem jut egyetlen fillér a közjóléti erdőgazdálkodásra, a parkerdők fenntartására, nem jut a Budapest környéki pilisi hegyekben, illetve a Buda környéki erdőkben a parkerdők fenntartására. De nem jut Debrecenben az Erdős-pusztára, nem jut Nyíregyházán a Sóstói-erdőre, nem jut Nagykállóban a Harangodi-parkerdőre egyetlen fillér sem.

Nem jut az igen jelentős idegenforgalmi vonzerőt jelentő erdei kisvasutakra egyetlen fillér sem. Nem jut a börzsönyi, nem jut a pálházi kisvasútra.

Arra kérem kormánypárti képviselőtársainkat, hogy az erdőgazdálkodáshoz benyújtott módosító javaslatainkat támogassák, hiszen ha ez a költségvetés így marad, akkor az agráriumból 2 millió hektárt kitevő, meglévő erdők fenntartására, fejlesztésére egyetlen fillér nem fog jutni.

Végezetül még egyetlen dolgot szeretnék önöknek megemlíteni, ez pedig az erdészeti kutatás. A múlt század elején, az 1900-as években Darányi Ignác alapította azokat az agrár-kutatóhelyeket, amelyek sorába az erdészeti kutatóhely, az ERTI, az Erdészeti Tudományos Intézet is tartozik. A jövő évi költségvetésüket a felére tervezi csökkenteni a minisztérium; azt gondolom, hogy ezzel a halálos ítéletét is aláírják. Arra kérek mindenkit, hogy ebben a mészárlásban ne legyen partner, a módosító javaslatainkat támogassa, ezzel mentse meg a magyar erdőgazdálkodás évszázados kutatóhelyét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Domokos László képviselőtársammal az agrárkutatás érdekében nyújtottunk be módosító indítványt. Tisztelettel kérjük önöket, hogy a szarvasi Haltenyésztési és Öntözési Kutató Intézet érdekében szíveskedjenek az agrárkutatáshoz forrásokat biztosítani. Annyit hadd mondjak el, hogy egy jó hírű intézményről van szó, haltenyésztés, genetika, öntözés, vízgazdálkodás, fajtakísérlet, és hadd említsem még meg az energiafű kérdését is, ez is ehhez az intézményhez tartozik.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Tisztelt Államtitkár Urak! Az intézmény a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozik, és olyan engedélyt kaptak, hogy túléljék a nehéz pénzügyi éveket, hogy értékesítsék az állami vagyont, értékesítsék telkeiket, területeiket és vagyonukat. Úgy gondolom, hogy nagyon rossz a tendencia. Ha nem teszik ezt, akkor teljesen leépülnek, és a megszűnés felé haladnak.

Éppen ezért kérem önöket, hogy ezt a pótcselekvést segítsenek megszüntetni, ne tegyék azt, hogy eladják az állami tulajdont, eladósodjanak vagy feléljék. Úgy gondolom, hogy kérnem kell ismételten önöket, tisztelt kormány, állítsák le ezt a folyamatot, és segítsék a kutatás fenntartását Szarvason, a Haltenyésztési Kutató Intézetben.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Lengyel Zoltán következik.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondanám Gőgös képviselő úrnak, ha bent lenne a teremben, hogy a Fidesz módosító javaslatait a 17700/364-372. sorszámig találhatja meg, és az ellenség megtévesztése érdekében a mezőgazdasági kabinet névsorban szerepel rajta, így Balogh József neve alatt kell keresni a módosítókat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Ékes Józsefnek adom meg a szót.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök annak, hogy államtitkár úr itt van. Polgármesterek is nézik a tévé adását, és most telefonált az egyik polgármester, hogy a mezőőri tevékenységre ebben az évben egy fillért nem kaptak. Ugyan ki se lettek értesítve, hogy ez ebben az évben adott esetben ki lett volna véve a keretből, de 700 ezer forint bánja a polgármesteri hivatal költségvetésében, hiszen ebben az évben egy fillért nem kaptak erre a célra, a tevékenységet a mezőőr viszont tovább folytatja.

Kérném államtitkár urat, hiszen ebben már egyszer egy kérésem volt, ezt próbálja meg megtenni.

Ami a másik bántó dolog, hogy beszélünk a mezőgazdaságról, de ilyen, hogy talajvédelem, növényvédelem, vízvédelem, és ahogy a képviselőtársam is elmondta, a különböző kutatóállomások sorsa sem tisztázott, sőt mi több, ma ott tartunk, hogy valószínűsíthetően az összes többivel együtt privatizálni fogják. Tehát itt merül fel a kérdés, amiről Pap János is a legelején beszélt, hogy milyen agrártevékenységet, agrár-környezetvédelmet kívánunk meghonosítani, ha az összes bázisunktól, akár a növényvédelemtől, akár a talajvédelemtől, akár a vízvédelemtől vagy az agrár-kutatóbázisainktól megszabadulunk. Akkor mi lesz a jövő?

ELNÖK: Pásztohy András államtitkár úré a szó.

PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gondolattal reflektáljak a felvetésre, amit fontosnak tartok.

Még az előzőek kapcsán nem hangsúlyoztam ki, de szerencsésnek tartom megemlíteni, hogy a vízi társulatok az agrár- és vidékfejlesztési operatív programra, fejlesztésre, beruházásra kaphatnak támogatást, erről a kormány intézkedett, tehát az ő mozgásterük is bővül.

Nagyon fontosnak tartom azt is kihangsúlyozni, hogy a szakközépiskolák, szakképző intézetek közül valóban sokat átvett a minisztérium az elmúlt öt évben az önkormányzatoktól, de igyekszik a forrást átcsoportosítani, és a hatékony működés érdekében a megfelelő szervezeti intézkedést is megtenni.

Az agrár-kutatóintézetekkel kapcsolatban általánosságban szeretném kihangsúlyozni: van, amelyik költségvetési intézmény, van, amelyik kht.-ként működik, vannak, amelyek különböző társasági formában. Az a célunk, hogy hogyan tudjuk a szakmai szervezetekkel, a tudománnyal közösen úgy hasznosítani az ott felhalmozódott tudományos felkészültséget, tudást, eszközrendszert, hogy az valóban a gazdálkodók versenyképességét és felzárkózását szolgálja.

Ékes képviselőtársam felvetésére: a mezőőri tevékenységre jutó forrást az FVM biztosította, a Pénzügyminisztériummal közösen kell a forrásokat teljes körűvé tenni, és rendeletben megítélésem szerint a közeljövőben erre pontot tudunk tenni, és megkapják az önkormányzatok. Ez egyébként jogos igény, amit Ékes képviselőtársam felvetett.

Borkó Károly képviselőtársamnak nagyon sok felvetésével egyetértek. Valóban vannak az erdőgazdálkodásban összességében olyanok, ami jól megy: erdőtelepítés uniós források igénybevételével; van, ami kevésbé, és itt is a piacosodáshoz való alkalmazkodást kell erősíteni az erdőgazdálkodásnál, legyen az állami vagy pedig magánszektor.

Tehát úgy gondolom, hogy a 400 milliárd okszerű, hatékonyabb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) felhasználásán van a sor, hogy hogyan tudjuk ezt a gazdálkodás érdekére fordítani.

ELNÖK: Szintén két percre kért szót Dióssy Gábor államtitkár úr.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót két percben a mezőgazdaság területén folyó vitában, mert felmerült egy energiagazdálkodással kapcsolatos kérdés, és Babák képviselő úr felvetette az egyik, Szarvason működő intézettel kapcsolatban, hogy energiafű-termelésre rendezkednek, illetve rendezkedtek be, és ehhez kérnének állami támogatást.

Én Pásztohy államtitkár úrhoz kapcsolódnék, az ő utolsó mondatához, amelyben azt mondta, hogy meg kell próbálni nemcsak helyi szinten, a helyi intézményeknek, de nekünk, a központi költségvetésben döntést hozóknak és a saját intézményeink vonatkozásában is piacosabban gondolkodni, úgy gondolkodni, hogy hogyan lehet bevonni forrásokat, nemcsak egy helyről, az állami költségvetésből, hanem máshonnan is.

 

(14.40)

Ha valaki energiafüvet termel, akkor, azt gondolom, össze tud állni olyan energiatermelőkkel, amelyek az alternatív energiaforrások egyikeként például az energiafüvet használják fel energiatermelésre, amelyet az állam egyébként nagyon komoly mértékben támogat, 23 forintot fizetünk kilowattóránként az ilyen energiatermelésre.

Én arra ösztönözném azokat, akik ezen a területen dolgoznak, hogy ne abban gondolkozzanak, és a képviselőik ne abban gondolkozzanak, hogy még plusz állami költségvetésből a 401 milliárd forinton felül mennyit tudnánk kapni közvetlen támogatásként, hanem gondolkozzanak abban, hogy hogyan lehet valóban ebben az alternatív energiatermelésben előrehaladni, összefogni más cégekkel, és hogyha van ilyen lehetőség, van ilyen beruházás, akkor azt gondolom, hogy meg lehet kapni ezt a 23 forintot kilowattóránként, tehát ösztönöznék mindenkit arra, hogy valahogy ilyen irányban gondolkozzon, ahogy egyébként - bár ez most nem ehhez a fejezethez tartozik - mi is a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium területén saját intézményeinket ilyen jelleggel kezdtük átalakítani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Karakas János következik.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Több képviselőtársam emlegetett különböző agrárkutató intézeteket; én még a szőlészeti-borászati kutatóintézeteket is említhetném, tisztelt képviselőtársaim. Egy tény, hogy én a privatizálást nem valami büntetendő cselekménynek tekinteném, hanem azt mondom, hogy meg kell nézni, és mondjuk, ha a gyümölcskutatók példáját nézzük, meg kell vizsgálni, mi az, ami egyértelműen állami feladat - ilyen például a génmegőrzés, az eddigi fajtáknak, fajtakísérleteknek egy bizonyos fenntartása -, ugyanakkor azt is meg kell nézni, hogy mivel bővíthető e kutatóintézetek bevételi tevékenysége, milyen szolgáltatásokra képesek.

Elhangzott több oldalról is, amikor a növény-egészségügyi állomások átszervezése van, hogy ki fogja a talajvizsgálatokat elvégezni. Jelentem, e kutatóintézetek jelentős része akkreditált laboratóriummal rendelkezik, ugyanakkor lehet másféle szolgáltatásuk is, legyen ez például egy fokozott mértékű szaktanácsadás. Egyben kell megegyeznünk - és gondolom, ebben egyetértenek mindkét oldalon -, hogy ezt az átalakulást nem lehet azonnal a kutatóintézetek nyakába varrni, hanem egy bizonyos átmenettel kell ezt végigvinni, segíteni kell őket, meg kell határozni egyes területeken, még akár az oktatásban is, milyen szerepük és feladatuk legyen.

Erre biztatnám azért képviselőtársaimat is, hogy ezekben gondolkodjunk, és ilyen irányban én az FVM részéről… - a munkacsoportunknak, legalábbis miniszter úr részéről, ezt az ígéretét bírjuk, mint ahogy bírjuk miniszter úr ígéretét, hogy az erdészet Borkó úr által felvetett jogos problémájára is megoldást fognak találni átcsoportosítás formájában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Borkó Károlynak adom meg a szót.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őszintén remélem, hogy meg fognak születni azok a megoldások, amit az államtitkár úr és Karakas úr is mondott; most még nem nagyon látjuk ennek a nyomait. Egy dologra szeretném még felhívni a figyelmet, ez pedig az, hogy 2004-ben elfogadott a kormányzat egy nemzeti erdőstratégia, erdőprogram című kormányhatározatot, amelyet teljességgel figyelmen kívül hagyott a 2006. évi költségvetés tervezésénél, tudniillik ez a kormányhatározat azt is mondja, hogy a 2006-os költségvetésben forrásokat kell biztosítani az erdőprogram és erdőstratégia megvalósításához, illetve indításához.

Jelentem, ez a költségvetés egy szóval, egy hanggal, egy betűvel nem rendelkezik erről a nemzeti erdőstratégia és erdőprogramról, egyetlen olyan célkitűzéséhez se biztosít egyetlen fillér forrást sem, amely ebben az erdőprogramban le van írva. Tehát a kormány saját magát, saját határozatát, elhatározását sem veszi komolyan: a magyar erdőgazdálkodás, a közel 2 millió hektár erdő fenntartására a költségvetés, ki merem jelenteni, egyetlen fillér pótlólagos forrást az erdőgazdálkodók saját befizetésein túl nem biztosít, és ez nagyon szomorú. Ez kihat egyébként, ahogy már említettem, a környezetvédelemre, kihat az idegenforgalomra, tehát sok olyan szála, ága-boga van ennek a rendszernek, amelyet sajnos források hiányában nem tud kibontani, nem tud erősíteni az erdőgazdálkodás.

Szó volt itt a megújuló energiaforrásokról. Az erdőgazdálkodás az egyik legfontosabb terepe lehetne a faapríték és egyéb dolgok termelésének, és ezekre sem igazán találunk forrásokat ebben a költségvetésben. Azt gondolom tehát, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar erdésztársadalmat, erdész szakmát, ezt az egész ágazatot ez a kormányzat nem veszi komolyan. Annak idején Medgyessy Péter még 1 millió hektáros (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) erdőtelepítési programot és azon belül több százezer hektár erdőtelepítést ígért, de ebből sem valósult meg semmi, ezt az ígéretüket sem teljesítették a szociálliberálisok.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Ékes Józsefé a szó.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Amit az előbb államtitkár úr elmondott az alternatívenergia-tüzeléssel kapcsolatban, valamint Karakas képviselőtársam is, én kérném képviselőtársamat arra, hogy valóban erősíttesse meg a miniszter úrral az erdőtelepítés kérdését, mert ha csak a saját bevételük marad, akkor abban az esetben lehet, államtitkár úr, hogy az a három erőmű, amelyik a fatüzelésre tért át, előbb-utóbb el fogja használni az erdei javát. Talán itt lenne tényleg az a megoldás, amit Borkó képviselőtársam is mondott, hogy legyen forrás az erdőtelepítésre és az erdőgondozásra.

Lehet ezen mosolyogni, képviselőtársam, de talán el kellene menni Farkasgyepű környékére, és ott egy kicsikét körülnézni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Gulyás József képviselő úrnak adom meg a szót normál felszólalásra.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium feladatai között most nagyon sok szó esett az erdőgazdálkodási feladatokról. Az erdőgazdálkodási feladatok között szerepelt korábban nevesítetten, az elmúlt években azonban már nem nevesítetten a turisztikai célú kisvasutak, az úgynevezett erdei kisvasutak feladata - ezek működtetésének finanszírozását korábban ebből a keretből oldotta meg a kormány, illetve a szaktárca.

Az elmúlt években ez a támogatás lecsökkent, ugyanakkor az általános vitában benyújtottam egy módosító javaslatot, amely éppen azt célozta meg, hogy kiszámítható módon teremtsük meg a feltételeit annak, hogy ezek a források rendelkezésre álljanak. Én azt gondolom, hogy ez nem kifejezetten és nem kizárólagosan erdőgazdálkodási feladat, nem kizárólagosan földművelésügyi minisztériumi feladat, éppen ezért az eredeti módosító javaslatom azt célozta meg, hogy különböző tárcáktól is csoportosítsunk át ide forrásokat - ez sajnos nem nyert támogatást. Hozzáteszem, hogy nem előzmények nélkül javasoltam ezt, több parlamenti képviselőtársammal közösen levélben kerestük meg a miniszterelnök urat, és tulajdonképpen kezdeményeztük azt, hogy egy tárcaközi bizottság álljon fel annak érdekében, hogy a jövőben kiszámítható módon a működtetés, a finanszírozás kérdései megoldódjanak, illetve megválaszolást nyerjenek, és kiszámítható módon biztosítsuk a forrásokat a kisvasúthálózat működtetéséhez.

Nos, az idei költségvetési évben nem látszik, ha megnézzük a különböző költségvetési tételeket, sorokat, hogy ez a forrás biztosított, éppen ezért egy új módosító javaslatot kívánok benyújtani, amely most már fejezeten belüli átcsoportosítást kezdeményez annak érdekében, hogy a működtetéshez a forrásokat biztosítsuk. Sajátos helyzetben vannak a kisvasutak, ebben az évben előfordult, hogy komoly kifizetési problémák adódtak, és ráadásul nem is elsősorban az erdőgazdálkodási vállalatok fenntartásában működő kisvasutak esetében, hiszen egy erdőgazdálkodási vállalat források átcsoportosításával tudja kezelni ezt a helyzetet, hanem az olyan fenntartóknál vagy üzemeltetőknél, mint például a nagybörzsönyi, amely a nagybörzsönyi kisvasutat üzemelteti.

Itt arról van szó, hogy korábban a helyi önkormányzat átvette üzemeltetésre a kisvasút működtetését, és az Állami Számvevőszék egy vizsgálatát követően végül is az a javaslat született, hogy egy önkormányzati alapítású kht. üzemeltesse a továbbiakban a kisvasutat. Ez elvileg rendben van, ugyanakkor az önkormányzati alapítású kht. külső forrásokat nem nagyon tudott bevonni, alapvetően az önkormányzat egészítette ki a működés nem létező vagy hiányos forrásait, és ezt időről időre kiegészítették más szereplők is, például a Pest megyei önkormányzat az elmúlt évben egy rendkívüli segítséggel támogatta meg a kisvasút működtetését. Én azt gondolom, hogy nem ezek a jó technikák; kiszámítható, átlátható finanszírozásra van szükség.

Éppen ezért javasoltam azt, és javasolom most egy módosító indítványban, hogy csoportosítsunk át forrásokat, ugyanakkor azt is indokoltnak tartom, hogy a jövőben hosszú távon valóban a tárcaközi bizottságtól is várva megfelelő megoldási javaslatokat, teremtsük meg a működtetés elemi feltételeit.

(14.50)

Azt gondolom, itt turisztikai feladatról is szó van, szerepet vállalhat tehát az ezért a területért felelősséget viselő tárca, de a Környezetvédelmi Minisztérium vagy akár a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium is. Ha összetolják azokat a nem túl jelentős forrásokat, amelyek ehhez a feladathoz szükségesek, akkor meg tudjuk oldani ezt a fontos kérdéskört. Azt tudni érdemes, hogy évente több mint egymillió ember veszi igénybe a kisvasutakat.

Azt kérem képviselőtársaimtól és a kormánytól is, hogy vegye komolyan a kisvasúthálózat működtetésének a problémáit, és segítsük a megfelelő megoldást azzal, hogy akár a tárcaközi bizottság javaslata végén, akár a módosító javaslatok megszavazásakor jó döntést hozunk.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Gulyás József képviselőtársam felszólalásához szeretnék csatlakozni a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként. Néhány hónappal ezelőtt Harrach Péter szobájában megindult egy kezdeményezés a kisvasutak érdekében, és ha képviselőtársam éppen nem levezető elnök lenne, hanem a helyén ülne, akkor biztosan hozzászólna ehhez a módosításhoz. De valamennyi frakcióban ül olyan országgyűlési képviselő, aki az elmúlt három, három és fél évben, az elmúlt nyolc évben vagy az elmúlt tizenkét évben többször kérte a kisvasutak helyzetének a rendezését.

Mindannyian tudjuk, hogy a kisvasutak kérdése Magyarországon nagyon fontos kérdés, mindannyian tudjuk, hogy a hétvégeken több ezren próbálnak utazni a kisvasutakon. Nosztalgiával emlékszem azokra a kirándulásokra, amikor még nem voltam országgyűlési képviselő, és szinte valamennyi hétvégén el tudtam menni kirándulni, akkor még rengeteget utaztam kisvasúton. Az én holnapomon, a www.pettkoandrás.hu/">www.pettkoandras.hu honlapon több olyan túraajánlat található, amit a kisvasutakkal lehet megtenni.

Azt gondolom tehát, hogy a Gulyás József képviselőtársam által említett módosítási javaslat nagyon fontos lett volna, és sajnálom, hogy az elsőkörös szavazások során nem találtunk olyan megoldást, amit mind a négy parlamenti párt tudott volna támogatni. Az MDF képviselőjeként minden egyes olyan módosítási javaslatot, ami ennek akár csak a részleges megoldására is irányul, támogatni fogunk. Ha úgy gondolja, képviselő úr, akár közösen is be tudjuk nyújtani ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úr kap két percre szót.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem tetszett ennek a honlapnak az említése, mert ez az internethasználat elősegítéséről is szól, de jó volt reklámnak is a saját honlap említése.

Komolyabbra fordítva a szót: a kisvasutak problémájához szeretnék én is hozzászólni. Ez a probléma jó irányba pöfög - ha szabad ezt a szót használnom -, hiszen a vasúti törvényt részben pont azért módosítottuk, hogy lehetőséget adjunk az ilyen, ma kizárólag nagy állami, illetve szegényes forrásokkal rendelkező önkormányzati forrásokból működtetett kisvasutak működtetésére. A vasúti törvény a szárnyvonalak, mellékvonalak esetében lehetőséget fog biztosítani arra, hogy magántőkét is be lehessen vonni, és vegyes állami, önkormányzati és magántőke működtetésével együtt tudjanak pöfögni a kisvasutak. Azt gondolom, a jövőben lesz lehetőség ennek a kérdésnek a megoldására.

A két percnek a maradék egy percében pedig Ékes József felvetésére szeretnék reagálni. Képviselő úr, annak, amit ön elmondott, semmi köze nincs az állami felelősségvállaláshoz vagy az alternatív energiaforrások állami támogatásának a negatívumaihoz. Azok a negatívumok, amiket említett, hogy bizonyos erőművekben esetleg olyan fákat tüzelnek el, amelyeket nem lenne szabad, illetve hogy kivágják az erdőket és úgy hagyják őket, azok egész egyszerűen szabálysértések, bűncselekmények. Nem vagyok jogász, nem tudom, hogy aposztrofáljam ezt a kérdést, de el kell járni ezekben az esetekben. Jogszabályok léteznek ezekre az esetekre, és meg kell nézni, mit lehet ilyenkor tenni. Ennek nincs ahhoz köze, hogy az FVM most milyen költségvetést állít össze. Ennek nincs köze ahhoz, hogy milyen alternatív energiaforrás-támogatást biztosít az állam. Amit ön csinált, az egy csúsztatás, a két témát összekeveri, ez egyes emberek jogellenes magatartásáról szól. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót két percben Borkó Károlynak, jelzem, hogy a független képviselők a 42 másodpercüket átadták a Fidesznek.

Öné a szó, képviselő úr.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Dióssy államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy a két dolog egyáltalán nem független egymástól, hiszen amikor valaki levág egy erdőterületet, akkor ott felújítási kötelezettség képződik, tehát ott kötelező felújítani, és ezt az állam eddig a támogatással együtt finanszírozta, elsősorban abból a pénzből, amit az erdőgazdálkodók saját maguk erdőfenntartási járulék címen befizettek. Ez egy önfenntartó rendszer volt, az állam mindig kiegészítette. Ebben az évben azonban egy fillérrel sem egészíti ki ezt az alapot, sőt még 10 millió forintot ebből az alapból el is vesz. Így állunk ezzel a dologgal.

Nagyon örültem volna, ha az FVM államtitkára megcáfolt volna abban, hogy a magán-erdőgazdálkodásra nem nagyon vannak források. Az az igazság, hogy sajnos a jövő évi költségvetésben egyetlen fillér sincs, a magánerdő és az állami erdő viszont egymással nem összevethetők, hiszen az állami erdőgazdálkodás mögött, az állami erdők mögött ott áll az ÁPV Rt., amely a veszteségeket rendszeresen szokta pótolni, a magán-erdőgazdálkodók mögött viszont nem áll senki. Ezért kérem államtitkár urat, illetve minden jóérzésű képviselőt, hogy a magán-erdőgazdálkodásra a jövő évi költségvetésben mindenképpen fordítsunk nagyobb forrásokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úré a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő úr, ez nem jelenti azt, hogy a jogellenes cselekményeket elkövetők ellen nem kell nagyon szigorúan fellépni. Azt gondolom, hogy plusz állami vagy plusz akármilyen forrásokkal nem lehet védekezni az ellen, hogy valaki jogellenes cselekményeket követ el. Ezt büntetni kell, fel kell lépni ellene. Ez a két kérdés egymástól élesen elválasztandó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Az FVM fejezete után áttérünk a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezetére.

Írásban előre jelentkezett Pap János képviselő úr. Öné a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány út kérdésében szeretném önöket zaklatni. Nem tettem meg azt, amit néhány éve, hogy minden településhez beadtam módosító indítványt, mert önök azt lesajnálták, pedig tudniuk kellene, hogy milyenek az utak. Ha Mosonmagyaróvár felé járnak, ott mennek ki a határon, akkor láthatják, hogy a régi 1-es olyan menetvályúval rendelkezik, amelyen egy kis eső esetén is már életveszélyes közlekedni. Ez ügyben tehát önöknek valamit kellene tenni. Ezzel nem terheltem önöket, viszont a mostani módosító indítványaimmal igen: Mosonmagyaróvár útkorszerűsítése, menetvályú, padka, behajtás a telkekre - emlékszik még államtitkár úr a múltkori vitánkra, hogy 70 centi vagy 1 méter 20 centi, azóta is várom önt, hogy megmérjük, egyszer biztos lesz rá időnk, mert az nem annyi, mint amennyit önnek mondtak -, a kátyúk és még sorolhatnám. Ezzel valamit kezdenünk kellene, ehhez adtam be módosító indítványt.

Aztán jön a következő, ami egy kicsit fájdalmasabb. Sajnálom, hogy nincs itt képviselőtársam, Mosonmagyaróvár polgármestere, aki azt mondta, amikor már önök nyertek, és már nem is kellett ígérni, mégis azt mondta, hogy a tegnapi napon - ez 2002-ben volt a választások után - a minisztériumban járt, és elintézte, hogy a következő évtől, 2003-tól 2,8 milliárd forinttal megépítik azt a déli lecsatlakozót, amit Mosonmagyaróvárnak beterveztek akkor, amikor az autópályát építették. Mosonmagyaróvár közlekedési problémája abból adódik, hogy csak egyetlenegy lehajtó van az autópályáról, vagyis az autópálya, amely elkerüli Óvárt, az átmenő forgalmon segít, de egyébként mindenki, aki valamilyen formában bejön a városba, terheli a várost. Vagyis elmondhatjuk, hogy Mosonmagyaróváron nagy a dübörgés, de nem attól, hogy megy a gazdaság, hanem attól, hogy nagy az átmenő forgalom. Sajnálatos módon az a terv, amit önök készítettek - de önnel beszélgetve már tudom, hogy ez a terv módosult -, és amely az ingyenességet megszüntette volna az autópályán, tovább súlyosbította volna a helyzetet. Az M1-ről való déli lecsatlakozás Moson városrész tehermentesítéséhez elkerülhetetlen, meg kell valósítani, nem elodázható.

 

(15.00)

A következő módosító javaslat, amelyet szintén ehhez a területhez adtam be, az elkerülő útszakaszra vonatkozik. Számomra furcsa az, államtitkár úr, hogy az elkerülő útszakaszra valamikor volt pénz, ma viszont már nincs pénz. A városnak nagyon rossz az útszerkezete. Ez történelmi örökség, így alakult ki a város közlekedési szerkezete, de valamit tenni kell, mert a Kossuth utca, Hegyeshalom felé a Királyhidai utca, illetve a Szent István király út forgalma ellehetetleníti az ott élők életét, egyszerűen elviselhetetlen az ott lakók számára.

A következő, amit meg kell oldani, a kórház: 18 ezer gépkocsi megy el mindennap a kórház előtt, ott egyszerűen egy körforgalom nélkül megoldhatatlan a közlekedés. Ehhez adtam be a másik módosítót.

Azért, hogy az idővel gazdálkodjam, a következőt szeretném még önöknek elmondani, a kerékpáros-úthálózat a város környékén nem jól kiépített, még akkor is, ha most 9-én Halásziban átadásra kerül egy szakasz, mert a város három irányban a határok felé nem megközelíthető kerékpárral, ezért a kerékpáros-hálózat kiépítéséhez szintén módosító indítványt nyújtottam be.

Nos, államtitkár urak, azt gondolom, hogy ezek olyan módosító indítványok, amelyek konkrétumok, amelyek ígéretek alapján születtek, ha úgy tetszik, ezeket az ígéreteket önök tették, ezeket az ígéreteket szeretnénk beváltani.

Kérdezem önöket, hogy Mosonmagyaróvár és környékének lakói számíthatnak-e azokra az ígéretekre, amelyeket önök tettek 2002-ben.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek a fejezethez. Dióssy Gábor államtitkár úré a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. A képviselő úr megemlítette, hogy dübörög a gazdaság; elfelejtette hozzátette, hogy a pannon puma ugrani készül - egyik képviselőtársa jobban megtanulta ezt a leckét. Én ezt egy kicsit hiányoltam. Nagyon hatásos volt, amit elmondott, csak éppen az elmondottak alapjaival van egy kis probléma.

Azok a módosító indítványok, amelyeket ön említett: beszéljünk a módosításokról, hiszen itt most ez a cél, ön is mindig ezért ostorozza a kormánypártokat, hogy nem a konkrét módosításokról beszélünk. Nos, természetesen ön konkrét helyszínért és utakért lobbizik, ugyanúgy, ahogyan egyébként Stipkovits polgármester úr is. Mi nagyon sokat beszéltünk a polgármester úrral arról, és gondolkoztunk azon, hogyan lehetne megóvni a várost attól, hogy átdübörögjenek a kamionok, és azt gondolom, hogy végül sikerült polgármester úrral valóban egy olyan megállapodásra jutni, amely igaz, hogy az állami költségvetésnek kisebb bevételt fog hozni, mert nem fogjuk díjasítani azt az M1-es szakaszt, viszont Mosonmagyaróvár polgárait meg fogjuk óvni attól, hogy átdübörögjenek újra a kamionok a városon.

Ami az ön módosításait illeti, ezek megvalósíthatatlanok. Elsősorban technikai okok miatt megvalósíthatatlanok, hiszen a jövő évben, amit ön javasol, hogy az ÚFCE-ba rakjunk be 7 és fél milliárd forintot összesen, és vegyünk el különböző helyekről pénzeket, azért megvalósíthatatlan, mert jövő évben nincs ÚFCE, jövő évben útpénztár lesz, az az útpénztár, amit önök, a Fidesz, amikor kormányon voltak, megszüntettek. Az útpénztárat bevezetjük, az útpénztárhoz pluszfinanszírozási forrásokat fogunk igénybe venni, és ez fog lehetőséget adni, hogy azokat az elmaradásokat, amelyeket részben egyébként pontosan az útpénztár megszüntetése miatt nem lehetett az elmúlt években bepótolni, ezeket az elmaradásokat bepótoljuk, és megtegyük ezeket a fejlesztéseket. Bízom benne, hogy ez az útpénztár-konstrukció fog működni, ugyanúgy, ahogy az autópálya-fejlesztéseknél, ezeknél a jogos közúti fejlesztéseknél is előre fogunk tudni lépni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperceseket. Soltész Miklós következik.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Igazából nem értem a szavait. Lassan négy éve kormányoznak, és még mindig visszafelé mutogat, hogy így az útpénztár, úgy az útpénztár. Önök vontak el a 2003-as költségvetésből 20 milliárd forintot abból a fejlesztési pénzből, amely a településeken átmenő, illetve a gyorsforgalmi utak fejlesztését támogatta volna.

Szeretném fölhívni még egy dologra a figyelmüket, mégpedig egy választási ígéretükre, a 10-es út javítását, illetve elkerülő szakaszát önök megígérték, és Pilisvörösvár és Piliscsaba azóta is kénytelen elviselni azt a hatalmas nagy forgalmat, amely rázúdul akár Esztergom felől a Suzuki-gyárból, akár pedig máshonnan. Nem tettek egy lépést sem, a módosító indítványainkat nem fogadják el, nem támogatják, nem tesznek semmit. Ne visszamutogassanak 2002 elé, hanem nézzenek előre, és azt nézzék meg, hogy az alatt a három és fél év alatt, amíg önök kormányoztak, mit tettek! Azt kell mondanom, a közúthálózat érdekében semmit, lepusztult a magyar közúthálózat, önök ennek érdekében előrevivő lépéseket nem tettek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úré a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Azok a Széchenyi plusznak nevezett fejlesztések, amelyeket önök a kormányváltás előtt 2002-ben viharos gyorsasággal aláírtak, elkerülő, összekötő utak fejlesztéséről van szó, ezekre önök egy fillért nem fizettek ki, és ezekben önök egy lépést nem tettek. Önök nagy elhatározásokat tettek meg, ahogy a Széchenyi-tervnél is egyébként. Ezeket a Széchenyi pluszos programban vállalt fejlesztéseket, mivel jogosnak tartottuk a városlakók elkerülő utak iránti igényének a teljesítését, ezeknek egy nagy részét már meg is valósítottunk, nagyon sok utat ezek közül átadtunk, kifizettük ezeket az utakat, hasonlóan egyébként a Széchenyi-tervhez, ahol önök 42 milliárdnyi Széchenyi-terv pályázatot pozitívan bíráltak el, ennek 90 százalékát mi fizettük ki. Egyébként hozzáteszem, hogy 150 milliárdnyi GVOP-s pályázatot és egyéb kis- és középvállalkozás-fejlesztési pályázatot is elbíráltunk pozitívan, ami sokszorosa ennek. Ezt csak azért mondom analógiaként, mert ön azt mondja, hogy ne visszafelé mutogassunk. Összefüggenek ezek a dolgok, képviselő úr. Önök kitalálnak valamit, de nem csinálnak semmit. Mi, amit önök kitaláltak, ami abból jó, megvalósítjuk, kifizetjük, megyünk előre, és kitalálunk olyan konstrukciókat, hogy hogyan lehetne nemcsak újabb és újabb állami pénzből valamit megvalósítani vagy álmodozni, hanem azokat a dolgokat, amelyekre a polgároknak jogos igényei vannak, meg is valósítani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Úgy tűnik, hogy megjött a kétperces felszólalásokhoz a kedv. Firtl Mátyás következik.

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az előbb azt tetszett mondani, hogy mi kitalálunk valamit, és önök megvalósítják. Nekem egy olyan ötletem van, amit Pap János képviselőtársamhoz csatlakozva a nyugat-magyarországi régióban célszerű lenne megvalósítani, mégpedig a településközi úthálózat, a határon átnyúló településközi úthálózathoz szeretném azt mondani, hogy Sopron és környékén, itt van a schengeni határ lebomlása, igenis fontos volna, talán egykilométernyi autópálya-értéknek az egytizedéből is meg lehetne valósítani azt, hogy ezek az utak, ha úgy tetszik, ne csak Sopron környékén, de máshol is megvalósuljanak. Hiszen ez az az egyetlen lehetőség, hogy megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, ami már itt van, dübörög a kapuban, és ezt nem lehet majd a 2007-es költségvetési évben megtervezni, ezt most kellene, hogy mire 2007 jön, valóban meg lehessen valósítani.

Ennek irányába szeretnék kapcsolódó módosító indítvánnyal Pap János képviselőtársamhoz csatlakozva ezen a téren előrelépést nyújtani. Bízom abban, hogy államtitkár úr, ahogy az előbb mondta, ha jó ötlet, akkor önök meg tudják valósítani. Úgy gondolom, ez valóban nem olyan rossz ötlet, ezen a téren mindenhogyan előre kell lépni, függetlenül attól, hogy mi hogyan következik.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Pap János képviselő úré a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy dolog rendkívül fontos az önnel való vita során, hogy ön a konkrét dolgokra konkrétan reagál, még akkor is, ha nem értünk egyet. Viszont nagyon fontos dolgot mondott el, államtitkár úr. Tessék mondani, hogy Mosonmagyaróvár lakói kinek higgyenek: ki mondta nekik azt, hogy megvalósítható a déli lecsatlakozó, az elkerülő és a körforgalom? A választások után, még egyszer mondom, már nem volt tét az ígéretek adására, azt mondta a polgármester úr: tegnap voltam a minisztériumban, 2,8 milliárd forinttal indul az elkerülő és a déli lecsatlakozó. Tessék mondani, mára mitől lett megvalósíthatatlan?! Egyébként amikor az autópálya épült, akkor abban benne volt, hogy lesz déli lecsatlakozó. Örömmel hallgatnám önt, hogy miért lett ez mára megvalósíthatatlan.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Endre Sándor következik.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr azt mondotta, hogy a Széchenyi pluszból nem épült meg semmi. Szeretném mondani, hogy ha az M5-ös autópályáról Kiskunfélegyházánál Csongrád felé megy az államtitkár úr, akkor majd nézze meg a 451-es elkerülő utat. Ezt a Széchenyi pluszból építették. Mind a mai napig ott van egy tábla is, ami erre emlékeztet, hogy ez ebből valósult meg.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Soltész Miklós következik.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Államtitkár úr, legyen szíves megmondani nekünk, hány milliárd, hány száz milliárd forintnyi kötvényt fognak önök kibocsátani most. Ha nem mondja meg, akkor én mondom: több mint 500 milliárd forintnyi kötvényt. Nem önök fizetik ki az autópálya-építést, hanem az unokáink fogják kifizetni! Nem önök fizetik és gyakorolnak kegyet, hanem az adófizetők fizetik ki! Ne játsszák már el, hogy az önök pénzéből épülnek ezek az utak, hanem mindannyiunk pénzéből! Egyébként olyan hitelt és törlesztést fognak hagyni a következő évtizedekre, amit az egész lakosság és mindenki nyögni fog. Legyen szíves egy kicsit körülnézni a saját háza táján!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(15.10)

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úr következik.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondoltam, hogy a módosító indítványokról folyik most a vita, de ha Soltész képviselő úr a kötvénykibocsátást említette, akkor gondolom, megengedhető nekem is, hogy válaszoljak rá. Nem tudom, honnan veszi ön az 500 milliárd forintot, képviselő úr. Ez éppen olyan légből kapott összeg, úgy gondolom, mint amikor a Hankook-beruházás esetében önök lebegtetnek 20 millió, 30, nem tudom, hány millió forintokat munkahelyenként. Önök kitalálnak számokat, behozzák ide a parlamentbe, és úgy adják el ezt az üzenetet, mintha ezek tények lennének.

Nem tény, valótlanság, valahonnan, talán az ujjából szopta a képviselő úr, nem tudom, most bedobott ön egy 500 milliós számot. Nem ez a lényeg. Ön elmondja azt a kötvénykibocsátással kapcsolatban, hogy az unokáink fogják fizetni. Hát kérem szépen, ha a központi költségvetésből finanszírozzuk az autópálya-építést, nem kötvényt bocsát ki egy állami tulajdonú, de magáncégnek tekintendő cég, mint az ÁAK Rt., akkor ön azt gondolja: az állami költségvetés nem finanszírozza saját magát külső forrásokból, ott nincs kötvénykibocsátás, ott nincs kamatfizetési kötelezettség? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csak kevesebb.)

Egész egyszerűen csúsztatás az, amit ön mond, hogy ha állami költségvetésből finanszírozunk valamit, akkor részben megterheljük az adófizetőket, természetesen, hiszen az államnak adókból van elsősorban bevétele, másrészt az ilyen nagy volumenű ügyek esetében abban az esetben, amikor az államháztartásnak hiánya van, azt nyilvánvalóan valamilyen módon finanszírozni kell, ezt valamilyen módon a nemzetközi tőkepiacról finanszírozzák. Ennek ugyanúgy ára van. Ilyen értelemben mindegy, technikai dolog, hogy az állam bocsátja ki, vagy ebben a jelen esetben éppen az ÁAK Zártkörű Részvénytársaság bocsátja ki a kötvényt.

Az a fontos, meg kell nézni, képviselő úr, hogy milyen feltételekkel lehet ezt a kötvényt kibocsátani. Mi körülnéztünk a nemzetközi kötvénypiacon, és a hasonló tranzakciókat megnéztük, és úgy látjuk, hogy attól függetlenül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy nem állam bocsátja ki a kötvényt, egy ilyen kötvénykibocsátás adott esetben akár még jobb kondíciókkal is finanszírozható, mintha az állam bocsátaná ki.

Köszönöm.

ELNÖK: Kocsis Róbertnek adom meg a szót.

KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kicsit korábban nyomtam a kétpercesre a gombot. Korábban a vitában elhangzott többször az elkerülő utak példája, Hajdúszoboszlón is megépült 2003-ban az elkerülő út, azonban nem teljesen problémamentes, hiszen a bekötőút és az elkerülő út kereszteződése, a kereszteződés kialakítása igencsak balesetveszélyesre sikerült. A balesetveszély elhárítására sajnos egyelőre nem látszik megoldás, hiszen a Közútkezelő Kht. és a rendőrség által létrehozott problémamegoldó szakbizottság azzal biztatja a közlekedőket, hogy 2008-nál előbb, mielőtt a Debrecen-Hajdúszoboszló útszakasz - a 4-es főútról van szó - négysávosítása nem történik meg, a csomópont átépítése nem lesz lehetséges.

Ezért nyújtottam be Márton Attila képviselőtársammal egy módosító javaslatot annak érdekében, hogy az idei költségvetésben már legyen erre a célra pénz, tehát a négysávosításra 500 milliót az útpénztárból csoportosítson át a tárca azért is, hogy a jelenleg két sávon közel autópálya nagyságrendű forgalmat könnyebben áteressze ez a közel 20 kilométeres főúti szakasz, illetve hogy ez a csomóponti probléma megoldódjon.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Folytatjuk a kétpercesek hosszú sorát. Babák Mihály képviselő úr következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért azt leszögezhetjük, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot képviselőtársaim szerint is, ahogy megfogalmazták, unokáink is fizetni fogják. A hiány pedig kormányzati kompetencia, azt jó tudni, és a kormányzat felelőssége is, államtitkár úr. Jelenleg a hiány elég tisztességes mértékű. De beszéljünk a máról, hiszen a 2006. évi költségvetés nemcsak a mát, hanem a jövőt jelenti.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt szeretném mondani, hogy hiányzik az állami költségvetésből a 44-es fő közlekedési út. Ez azért fontos, mert Békés megyét, minden képviselőtársam kerületét érinti e fontos út, amely a gazdasági revitalizációhoz lenne szükséges, és hiányzik a 2006. évi költségvetésből. Unos-untalan el fogom mondani, hogy Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a választási kampányban megígérte, hogy 2006-ra Békéscsaba és Kecskemét között gyorsforgalmin fogunk közlekedni. Nagyon sajnálom és fájlalom, hogy a kormány el sem kezdi 2006-ban a 44-es fő közlekedési utat, holott nagyon fontos lenne az ott élő emberek életéhez, a gazdaság fejlődéséhez, mert a gazdaság revitalizációjához, Békés megye gazdaságának élénkítéséhez útra van szükség, mégpedig a 44-esre.

Kérem önöket, miután nem támogatták Békés megyei képviselőtársaim módosító indítványát, a kormány fontolja meg, és a 44-es fő közlekedési utat tegyék a következő évben a kezdő utak közé. Ez ügyben szeretnék lobbizni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úré a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen Babák képviselő úr felvetését. Nagyon örülök neki egyébként, mert csakúgy, mint tegnap, illetve ma hajnali fél három körül két fideszes képviselő felvetése ugyanerről, az M44-esről, illetve egy másik dunántúli észak-déli összekötőről szólva azt mutatja nekem, hogy ha igaz az az álláspont, amit ön most képvisel, akkor a Fidesz álláspontja közeledik a kormányéhoz, és ezt örömmel üdvözölni tudjuk csak.

Eddig azt hallottuk, hogy vissza kell fogni az autópályák, autóutak építését, sőt adott esetben akár le is kell állni vele, nem szabad újabb terheket felvállalni a költségvetésnek. Ezek szerint önök azt mondják, és örülünk ennek, hogy valóban van értelme az M44-est, illetve a többi utat is tovább tervezni, számolni vele, fejleszteni ezeket az autóutakat, autópályákat, hiszen egyetértünk, ezt mondjuk már régóta, most úgy látszik, önök is meghallották ezt és egyetértenek vele, valóban a magyar gazdaság első számú mozgatórugója lehet az autópálya-hálózat továbbfejlesztése. Az M44-es tervezés alatt van, engedélyezés alatt van, és amint a kötvénykibocsátásból meg tudjuk hozzá szerezni a feltételeket, megteremteni a feltételeket, amint tudunk pluszforrásokat bevonni, fogunk előremenni, dübörögni fognak ugyanúgy ezek az építések, ahogy most az autópálya-hálózat egyéb előre eltervezett útjai épülnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Simon Miklósnak adom meg a szót.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondja, hogy önök ígérnek valamit és mi megvalósítjuk. Gondolom, az ön szóhasználatában az “önökö a polgári oldalra vonatkozik, a “miö pedig a koalícióra. Nos, már jó néhányan felsoroltunk jó néhány ígéretet, amit “miö ígértek meg. Tehát ez azt jelenti, hogy az önök oldala ígérte meg, az ön szóhasználatával, tisztelt államtitkár úr.

Egyet szeretnék említeni, amit maga Veres János pénzügyminiszter úr leírt annak idején 2002-ben, a 471-es főútvonal rekonstrukciója, azóta minden évben módosító indítványként szerepel, és rendszeresen leszavazzák ezt az indítványt. Istenigazából nem értem, hogy miért, alig 70 kilométerről van szó, és tisztelt államtitkár úr, 2 kilométerenként az elmúlt nyolc évben meghalt egy ember ezen a főútvonalon - az ország legveszélyesebb másodrendű főútvonala. Ilyen tekintetben tisztelettel kérdezem azt, hogy miért szavazzák le állandóan ezt a módosító indítványt, hiszen ezt önök ígérték meg, mi pedig csatlakozunk hozzá.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Ismét Dióssy Gábor államtitkár úré a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Ha a képviselő úr megengedi, akkor most a három-, négy- és ötjegyű útvonalak egyes szakaszainak a megtárgyalásába én nem szeretnék belemenni, azt gondolom, hogy itt eléjszakázhatnánk ezeknek a megbeszélésével.

Egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet, képviselő úr: ne tessék csúsztatni, nagyon szépen kérem! A közvélemény ebből, amit ön elmondott, azt fogja leszűrni, hogy elsősorban a közlekedési balesetek, illetve nem is elsősorban, de a közlekedési balesetek oka - hiszen ön kiemelt egy okot - a rossz úthálózat.

 

(15.20)

Kérem szépen, hogy ezeknél a dolgoknál - ezek komoly dolgok, emberi életekről beszélünk - ne valótlanságokat állításunk. Én nem kétlem, nem tagadom, és soha nem tagadtuk, nagyon rossz állapotban van az ország úthálózatának egy nagyon nagy része, több tíz éves elmaradásban vagyunk. Az előbb elmondtam, pontosan ezért teremtettük meg az útpénztár kategóriát, ezért bocsátunk ki kötvényt, ezért vonunk be újabb forrásokat, hogy ezeket javítani tudjuk. De ezeket a félretájékoztatásokat én kérem, hogy mellőzzük, mert azt gondolom, hogy nem méltók.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Molnár Albert államtitkár úré a szó.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Babák képviselő úr az államadósságról mondott egy olyan számot, ami talán nem követhető azoknak, akik ezt nem ismerik. Bár ő jól ismeri ennek a tartalmát, hisz a költségvetési bizottság tagja, csak azért, aki nem tudja, az államadósság: az államadósság százalékában ki van fejezve a bruttó hazai termék százalékában az államadósság. 1999-ben, amikor Babák úrék voltak kormányon, ez a bruttó hazai termék 60,6 százaléka volt. 2003-2004-2005-ben 57 százalék körül van, mert ahogy nő a bruttó hazai termék, hiába nő az államháztartás hiánya, ennek a hányadosa gyakorlatilag mindig kisebb, tehát ez 57-58 százalék, ami egyébként kezelhető, és egyébként jövőre az államadósság-szolgálat is csökkenni fog mintegy 50 milliárd forinttal a csökkenő kamatok miatt.

Még egy jó számot tudok mondani Babák képviselő úrnak: a kormányzati szektor és a Magyar Nemzeti Bank bruttó külföldi adósságállománya 25 és 28 százalék körül van. Amikor önök voltak kormányon, ez 32, illetve 28-29 százalék volt. Ez gyakorlatilag nem változott, kormányoktól függetlenül.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Becsó Zsoltnak adom meg a szót.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára egyetért ön is azzal a mondással, hogy vannak jó dolgok, amiket folytatni kell. Bizonyára nem tudja, ezért elmesélem önnek, hogy 2002. március 29-én Salgótarjánban bemutatásra került az a dízelvonat, amely az akkor terveknek megfelelően megteremtette volna az intercity-összeköttetést Salgótarján és Budapest között. Akkor arra is határozott ígéretet kaptunk, hogy 2004-ben elindul a Hatvan-Salgótarján-Somoskőújfalu közötti 81-es számú vasúti fővonal pályarekonstrukciós munkálata.

Sajnos, eltelt most már három és fél év, és azt látjuk, hogy bár ez egy jó dolog volt, mert ezzel akkor az MSZP is, és az SZDSZ is egyetértett, de mégsem folytatták. Intercity-összeköttetés a mai napig nem teremtődött meg Salgótarján és Budapest között - még egy ilyen megyei jogú város van különben, ahol nincs összeköttetés, ez Szekszárd -, magának a pályaszakasznak a rekonstrukciós munkálatai nem indultak el, és sajnálatosan az az ígéretük sem teljesült, hogy Hatvan és Salgótarján között az orosz államadósság lebontásából új motorvonatok megvásárlása kapcsán motorvonatok kerüljenek beállításra.

Egy olyan módosító javaslatot nyújtottam be immár negyedik alkalommal 2002-t követően, hogy a Hatvan-Salgótarján-Somoskőújfalu közötti 81-es számú vasúti fővonal rekonstrukciós munkálatai végre induljanak el. Ha ez elindulhatna, akkor talán megteremtődne annak a lehetősége, hogy Salgótarján intercity-közlekedés kapcsán is bekapcsolódjon az ország gazdasági vérkeringésébe, és talán majd egyszer az interpici-vonatok is megérkezhetnek Salgótarjánba. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úré a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen, képviselő úr, a felvetését. Ha képviselő úr megjelöli azt, hogy milyen forrásból tegyük meg ezt a fejlesztést, akkor természetesen örömmel meg fogjuk vizsgálni a javaslatot. Én nem láttam ilyen javaslatot még, és nem láttam a hozzárendelt forrásokat. Ami a forrásokat illeti egyébként: természetesen a magyar vasúthálózat - ami elsősorban ma még a GySEV-en kívül a MÁV Rt. hálózatát illeti - állami költségvetésből történő fölújítása csak részben tudja a jogos igényeket fedezni, hiszen tudjuk, hogy itt is többéves, több évtizedes elmaradást kell behoznunk. A tervezés folyik a nagyobb rekonstrukciókra, amit az Európai Unió kohéziós alapjából fogunk majd finanszírozni. Ezek kész tervek. Azokon a vonalakon pedig, amelyeken már ma is folynak a felújítási munkálatok, állami költségvetés finanszírozásából folyik a felújítás. Természetesen az állami költségvetés lehetőségei végesek. Épp az előbb ostoroztak minket, az állami költségvetés gazdáit többször is azért, hogy nagyobb egyensúlyt tartsunk a költségvetési kiadásoknál.

Mi egyébként a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnál úgy gondoljuk, hogy egyértelműen a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére fordított forrásokat kell a jövőben is továbbvinni. Ezt a költségvetés is bizonyítja egyébként, tehát látszik, hogy ezen a téren semmiképpen nem szeretnénk megszorításokat végezni, ellentétben egyéb, intézményes kiadáscsökkentési javaslatokkal, hiszen úgy gondoljuk - amit elmondtunk többször -, hogy a közlekedési infrastruktúra fejlesztése mindenképpen a versenyképességet növeli, ezzel pedig a magyar GDP növekedését, és természetesen, ami a legfontosabb, és ehhez kapcsolódik, az életszínvonal növekedését alapozza meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Steinerné Vasvári Évának adom meg a szót.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár ön azt mondta, hogy nem igazán kíván foglalkozni az alsóbbrendű utakkal, elkerülő utakkal, én mégis azért a 806. számú módosító javaslatomhoz szeretném a támogatását kérni, és felhívni figyelmét egy elmaradt dübörgésre, mert a pannon puma elkerülte az M3-Tiszaújváros összekötő szakasznak a megépítését. Ez évben negyedszer adom be azt a módosító javaslatot, amely kapcsán megvalósulhatna a Tiszaújvárost és az M3-ast összekötő út, amely elkerülné Tiszapalkonya és Oszlár településeket.

Negyedszer adom be ezt a módosító javaslatot, és minden alkalommal az elmúlt három költségvetési tárgyalásnál az volt a válasz, hogy benne van a költségvetésben, csak én nem látom, hogy hol van. De még egyszer sem indult el a benne lévő költségvetés ellenére ez az építkezés, és lássunk csudát, az elmúlt három évben mégis az útfelújítási, útépítési fejezetek elköltődtek, miközben az előző ciklusban, már 2000-ben, mikor még nem is volt kiviteli terv, állandóan azt kérdezgették tőlünk, hogy miért nem építjük meg ezt az összekötő utat. Azért nem, mert nem volt építési terv. Most már van kiviteli terv.

Valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy a szerződés is megköttetett, tehát van szerződés is. De ha van szerződés, és valóban az utolsó évben valamit akarnak csinálni, akkor miért nem fogadják el azt a módosító javaslatot 220 millió forinttal, amely ezen elkerülő út első szakaszának a megépítését tenné lehetővé?

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úrnak adom meg a szót.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Steinerné Képviselő Asszony! Kérem szépen, hogy ne valószínűsítse, hogy mit fogok válaszolni, mert nem ezt válaszolom. Én azt válaszolom erre, hogy őszintén szólva tényleg nem tudom, hogy most konkrétan melyik útszakaszról van szó, a 130 ezer kilométeres állami úthálózat rengeteg szakasza küszködik hasonló problémával, mint amit ön említett.

Én azt válaszolom konkrétabban az ön felvetésére, hogy az a bizonyos Széchenyi pluszos fejlesztési elképzelés, amelyet az előbb említettem, az önök kormánya az utolsó pillanataiban írt alá 150 milliárd forint értékben, rengeteg elkerülő utat, útfelújítást, négynyomúsítást, hasonlókat tartalmazott. Nem tudom, azt gondolom, hogy nincs bent ez a 806-os út ebben a programban. Ha a Fidesz-kormány számára ez fontos lett volna, gondolom, hogy beletette volna. Mi Széchenyi plusz nagyon nagy részét megvalósítottuk, és megvalósítandónak is tartjuk a fennmaradó részt is, hiszen ezek az útfejlesztési elképzelések valóban kormányon átívelő elképzelések. Itt szakmai dolgokról van szó. A kérdés az, hogy ki valóban mennyit valósít meg ezekből az elképzelésekből.

 

(15.30)

Őszintén szólva, tényleg nem tudom, hogy az ön által említett útszakasz most milyen állapotban van; meg kell néznünk. De én azt mondom megint csak, hogy ezekről az utakról, útszakaszokról itt most mindenki beszélhet, a saját érdekeinek megfelelően lobbizhat. Azt gondolom, hogy itt most én erre nem tudok konkrét választ adni, nem is ez a feladatom.

A feladatom az, hogy a beadott konkrét módosító indítványokkal kapcsolatban kifejtsem az álláspontunkat, ezt megtettem Pap képviselő úr konkrét beadványaival kapcsolatban, illetve, ha általános felvetéseik vannak - miért ne lennének? - az úthálózat-fejlesztés vonatkozásában, akkor erre, ahogy eddig is, természetesen szintén válaszolok.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Simon Miklósé a szó.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt nem értem, hogy ha 2010-ig 3,6 százalékot kell megújuló energiaforrásból az országnak teljesíteni az Unió felé, akkor miért van az, hogy a kormánypárt mindig leszavazza a biogázüzem létesítésére vonatkozó módosító indítványainkat. Úgy gondolom, hogy kölcsönös érdek, hogy teljesítsük ezt a kívánalmat.

Köszönöm.

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úr kap szót.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Azért, mert valóban igaza van a képviselő úrnak abban, hogy az európai uniós vállalásaink között szerepelt az, hogy 3,6 százalékot el fogunk érni az alternatív energiahordozók részarányát tekintve az összes energiafelhasználáson belül. Ma már több mint 2,5 százaléknál, legjobb tudomásom szerint 2,6-nál tartunk, talán már 2,8 százaléknál is fogunk tartani év végéig. A legjobb előrejelzésünk szerint úgy tűnik, hogy 2010-ig nemhogy 3,6, hanem akár a 10 százalékát is elérheti az összes energiafelhasználásnak az alternatív energiahordozók felhasználása.

Ezért - és őszintén szólva, valóban ezért - vizsgáljuk meg nagyon alaposan mindazokat az újabb és újabb alternatív energiahordozókra vonatkozó projekteket, amelyekkel egyébként naponta bombáznak minket, és nem is annyira a biogáz, hanem elsősorban a szélerőművek területén. Még akkor is, ha a szélerőműveket, a biomassza felhasználását, a biogáz felhasználását, a napenergia felhasználását természetesen támogatjuk, nagyon óvatosnak kell itt lennünk, hiszen nem szeretnénk túllőni a célon, nem szeretnénk túl nagy százalékot elérni ezekkel az alternatív energiaforrásokkal. Nem azért, mintha ez nem lenne nagyon jó.

Azt gondolom, hogy minden józanul gondolkozó ember örül neki, ha nem szén-, gáz-, olajtüzelésű, környezetet szennyező erőművek adják az energiatermelés zömét, hanem egyre inkább ezek az alternatív energiahordozókat felhasználó erőművek, illetve a Paksi Atomerőmű, amely szintén ilyen szempontból egy környezetet kímélő megoldás, de azért szeretnénk óvatosak lenni, mert hihetetlenül sok pénzébe kerül az adófizetőknek. 23 forint/kilowatt óra az alternatív energiaforrásokért fizetendő garantált ár az állam részéről, szemben az egyébként 15 forint körül lévő hagyományos energiatermeléssel, és a 8 forint 50 fillért kitevő paksi atomerőművi termeléssel. Tehát nem szeretnénk az adófizetők kontójára túlvállalni saját magunkat. Itt egy egészséges egyensúlyt szeretnénk tartani, de minden konzultációra készek vagyunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), én magam is személyesen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Steinerné Vasvári Éva következik.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Csak egy rövid információt szeretnék önnek nyújtani, és szeretném, ha megkérdezné ezzel kapcsolatban Tiszaújváros polgármesterét, az ön párttársát, Farkas Zoltánt. Én sajnálom, hogy eddig ezek az információk nem jutottak el önhöz, hogy mennyire fontos ez az elkerülő út. Remélem, majd máskor megbeszélik ezt. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Endre Sándornak adom meg a szót.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Dr. Pap János képviselőtársam módosító indítványaihoz szeretnék csatlakozni, amely az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzatra vonatkozik, méghozzá Bács-Kiskun megyei megközelítésben.

Megjelent a Közút című lapban is, hogy a dél-alföldi régióban a megyék összehasonlításában az elmúlt időszakban Bács-Kiskun megyébe jutott a legkevesebb pénz útfelújításra, és ez év áprilisában a megyei közgyűlés is tárgyalt egy, a közúthálózat helyzetéről szóló előterjesztést, amelyet nem is fogadott el a közgyűlés MSZP-SZDSZ-es többsége egyébként. Ebben a beszámolóban a megyei közútkezelő kft. ügyvezető igazgatója így fogalmazott: “A legveszélyesebb üzem a közút, ennek az állapota pedig a teljes leromlás felé halad. A meglévő úthálózaton katasztrofális a helyzet.ö

Többekben felmerült a gyanú, hogy bizonyára a kormány bünteti Bács-Kiskun megyét, hiszen itt minden egyéni körzetben fideszes országgyűlési képviselő szerzett mandátumot. Ha az elmúlt heti szavazásokat nézzük, a Bács-Kiskun megyei egyéni körzetben megválasztott képviselők szinte mindegyike nyújtott be úthálózatra vonatkozó módosító indítványt, és én ezeket kapcsolódó módosító indítványként be fogom nyújtani; így többek között Nyitray András a kecskeméti elkerülő utat, Tóth István az 51-es út rekonstrukcióját, Szabó Erika Kiskunhalason az 53-as utat, Zsigó Róbert Bajánál a bajai elkerülő utat, jómagam pedig választókörzetemben a kiskunmajsai elkerülőt vagy az M5-ös autópálya petőfiszállás-kunszállási csomópont megépítését.

A kunszállási csomópontról azért annyit hadd mondjak, hogy éppen a múlt héten hangzott el a kormány részéről az a válasz, hogy azt nem fogják megépíteni. Itt van előttem az a levél, amelyet a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára írt 2004 februárjában, és ebben egyértelműen azt ígéri, hogy 2006 végéig meg fogják építeni a kunszállási M5-ös csomópontot. Azt gondolom, hogy ezt akkor szerepeltetni kell a költségvetésben is.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percre Dióssy Gáboré a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Úr! Ezzel a közismert francia mondással kezdeném válaszomat, hogy honni soit qui mal y pense, tehát huncut, aki rosszra gondol. Mi nem azon az alapon állunk, hogy ahol fideszes képviselők vannak többségében, ott nem építünk autópályát, illetve autóutat. Lehet, hogy az önök kormánya alatt a gondolkodás ez volt, vagy az ön személyes gondolkozása erre tér ki, hiszen mindenki, gondolom, nem véletlenül építi a mondandóját egy bizonyos gondolkodásra vagy egy gondolati ívre.

Nem, nem, nem! Mi nem úgy gondolkozunk, hogy itt fideszes van, itt MSZP-s, itt SZDSZ-es, és ezért építünk ide, és itt átadunk, és ott fejlesztünk. Nem! Én elmondtam, és tisztelet az előző kormányok alatt is nagyon tisztességesen dolgozó közlekedéspolitikai szakembereknek, akár a mi minisztériumunkban, akár a háttérintézményekben vagy az egyetemeken, akikkel szintén együttműködünk most is, itt átgondolt közlekedéspolitikai fejlesztések történnek az úthálózat-fejlesztések kapcsán, több évre, akár évtizedre is visszamenőleg. Még egyszer mondom, hogy azt gondolom, nem abban van különbség a kormányzatok között, hogy ezeket a közlekedéspolitikai ügyeket mennyire veszik át, ezek között nagy csodák nincsenek, a kérdés az, hogy milyen ütemben és milyen finanszírozási források bevonásával milyen gyorsan, milyen dinamikusan tudja megvalósítani egyik kormány, illetve a másik ezeket a fejlesztéseket.

A kunszállási csomópont esetében egyébként legalább háromszor válaszoltam már itt a parlamentben is. Ha ön itt volt - nem tudom, lehet, hogy nem volt itt -, akkor hallotta a saját fülével, gondolom, meg is tudta jegyezni, akkor tudja. Én ezeket az érveket még egyszer most nem ismételném el. Azt gondolom, hogy ezek mind gazdasági, mind közlekedéspolitikai, mind finanszírozási szempontból helytálló érvelések. A legfontosabb ezek közül, azért ezt kiemelném: ha 8 kilométert megtesznek Kunszállásról, már az M5-ös autópályán tudnak lenni.

Nincs az a gazdasági fejlődés azon a téren ma még - lehet, hogy lesz, és akkor megépülhet a csomópont -, nincs az a közlekedéssűrűségi előrejelzés, ami azt indokolná, hogy ma megépítsük a kunszállási lehajtót. Sose mondtuk, hogy nem épül meg, az engedélyezési tervben is benne volt. Azt mondtuk, hogy amint közlekedéspolitikailag indokolt lesz, meg fogjuk építeni. Nem fideszes képviselőről vagy képviseletről van itt szó, nem ellenzéki-kormánypárti ügyről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem arról, hogy közlekedéspolitikailag szükséges van nem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Karsai Péternek adom meg a szót.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Endre Sándor felszólalását szeretném megerősíteni, no nem abból a szemszögből, amit ön itt aztán kifogásolt, hogy bizonyos pártszempontok érvényesülhetnek a Bács-Kiskun megyei úthálózatot illetően, én csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy azért az mégiscsak hallatlan, hogy ma az ország egyik legelhanyagoltabb úthálózata Bács-Kiskun megyében van, és ez független attól, még egyszer mondom, hogy most milyen pártszínt gondolunk emögé vagy ez ellenében.

(15.40)

Egyszer már kérdeztem önt itt a parlamentben, és akkor is kifejtettem, hogy persze, nagy öröm számunkra, hogy az M5-öst továbbépítik Szegedig. De ez nem vigasztalja meg azt a térséget, amelyben én lakom, ahol éppenséggel majdnem 19 százalékos a munkanélküliség, eredendően talán annak köszönhetően, hogy ha egy vállalkozó odatéved, akkor, miután végzett a karosszérialakatosnál és a futómű-beállítónál, úgy tűz el onnét tőlünk, hogy szinte a lába sem éri a földet. Mert hiszen olyan járhatatlan utak, zsáktelepülések, lerobbant úthálózat van a mi vidékünkön, a határ szélén, egészen a jugoszláv, szerb határ szélén, az már szinte egekbe kiáltóan igazságtalan. Azt szeretnénk, gondolom, képviselőtársam is azt szerette volna elérni módosító indítvánnyal, hogy ezen a helyzeten javítsunk, mert egyébként, ha ez a helyzet konzerválódik, akkor végleg leszakad az a térség, végleg elköszönhetünk az, úgymond, fejlettebb régióktól.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Több jelentkezőt nem látok a Gazdasági Minisztérium fejezetéhez.

Megkérdezem, a Honvédelmi Minisztérium fejezetéhez van-e felszólalás. Karsai Péter ismét jelentkezett.

Öné a szó.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Kártyanyelven fogalmazva, ultisok szokták mondani, hogy új szín, új csalódás. Itt most az 500. számon jelzett módosító indítványom kapcsán szeretnék hozzászólni a XIII. fejezetben taglalt Honvédelmi Minisztérium alcímhez. Már önmagában sorsszerű, hogy pont a 13. sorszámot kapta ez a cím. Szerencsétlen, és bizony szerencsétlen ez a tárca, és nem az elnevezése, nem a sorszám miatt alapvetően, hanem az ebben a költségvetésben tetten érhető hihetetlen mértékű pénzelvonás miatt.

Az elmúlt napokban is az után érdeklődtem, hogy a honvédségünknél, amelyet lassan, ha így halad az átalakítás, akkor nemsokára már csak hagyományőrző egyesületként lehet majd titulálni, miközben olyan extra kiadásokra is futja, mint például az elhíresült 10 milliós fagyigép, vagy a szuper és extra kutyaólakat nem is akarom itt emlegetni; tehát miközben ilyen pazarló, pocsékoló kiadásokat látunk, amikor az ember fellapozza a költségvetés hivatkozott fejezetét, és a lakásépítésre betervezett összeget megtekinti, kiderül, hogy 122,8 millió forintot szánunk mindösszesen a honvédség újlakás-építésére.

Azt gondolom, bárki kiszámolhatja, hogy jó esetben ebből 6-7, esetleg 8 lakás felépülhet. Még egyszer mondom, ha abból indulunk ki, hogy lassan már nem lesz kinek lakást adni, akkor persze elég ez a 8 lakás, de azért szeretném azt hinni, hogy talán abban együtt gondolkodunk, hogy ennél lényegesen nagyobb kínálat kellene hogy legyen. Hiszen az az önkéntes haderő, amire ezekben az esztendőkben a Magyar Honvédség áttér, mégiscsak megérdemelné, éppen azért, hogy nagyobb legyen a vonzereje annak a hadseregnek, hogy legalább lakáskínálattal is álljunk azoknak az embereknek a rendelkezésére, akik a haza szolgálatára vállalkoznak.

Tehát ebből a szempontból tartom nagyon-nagyon kevésnek és nagyon károsnak is, azt kell mondanom, ennek a 122 millió forintnak az üzenetét, ezért javasoltam volna azt, hogy mintegy 1 milliárd forinttal tegyük komollyá ezt a jogcímet. Az talán már elegendő forrás lenne arra, hogy ütemesen, évenként egy ilyen nagyságrendű összeg beinvesztálása után valóban olyan lakáskörülmények is jöjjenek létre, amelyek vonzóvá tehetik, teszik a katonai pályára lépőket.

Szerettem volna, ha ezt támogatják, sajnos a bizottsági vitákban mindenhol elvérzett a javaslat. Ez már annál is inkább elszomorító számomra, mert amikor egy nyilvánvalóan ésszerű javaslat is ilyen támogatást nyerhet mind a kormány, mind a kormánypárti képviselők részéről, akkor az ember elgondolkodik, lehet, hogy adott esetben jobban tenné, ha vonatkereket pumpálna, mint hogy azzal töltené az idejét és energiáját, hogy valóban okszerű és jó javaslatokat gyártana. Hiszen még nem volt arra az elmúlt négy esztendőben példa, hogy akár csak egyetlen javaslatot is mind a kormány vagy a kormányzati oldal befogadott volna. Ez egy kicsit elkeserítő, de azt gondolom, nemcsak azért járunk ide, hogy sikeres, hanem néha bizony ilyen elkeserítő pillanatokat is átéljünk.

Ennek ellenére azt kérem valamennyiüktől, gondolják meg a végszavazásnál ennek a javaslatnak a sorsát, és ha valóban komolyan gondolják, hogy az önkéntes haderőre történő áttérésnek egyik kulcseleme az, hogy legalább lakást tudunk biztosítani megfelelő számban, akkor kérem, hogy támogassák az MDF által benyújtott, illetve személy szerinti módosító javaslatomat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Van még egy fejezet, amin túlszaladtunk, mert nem volt előre jelentkezett felszólaló. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni, az Igazságügyi Minisztérium fejezetéről van szó. (Nincs jelentkező.) Mivel nincs jelentkező, továbbmegyünk.

Következik a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium fejezete. Egy írásban előre jelentkezett képviselő van, Pap János képviselő úr.

Öné a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy a szaktárca nem tartotta méltónak, hogy a környezetvédelmi fejezetrész módosító indítványainál itt legyen. Azért is lett volna nagyon fontos, hogy az érzékenységüket mutassák, de így talán az érzéketlenség jött elő.

Két olyan témáról van szó, tisztelt képviselőtársaim, amiről két éven keresztül azt mondták nekem, hogy képviselő úr, ön rossz nyomon jár, erre nem kell pénz, ez biztosított máshonnan. Az egyik a szigetközi vízpótlás volt, amit lehet szakmailag jónak vagy rossznak mondani, egy biztos, hogy amíg nem születik rendes megoldás, addig a rehabilitációnak és a Szigetköz fenntartásának egyik fontos eszköze. Nos, e területre két évig nem adtak egy fillért sem, most pedig minimális összeggel szeretnék ezt a feladatot megoldani. Jelzem, hogy nem lehet; annak viszont örülök, hogy a tárca újra visszavette magához ezt a feladatot, és úgy gondolja, hogy hozzátartozik.

A következő. Két-három éven keresztül arról beszéltek, hogy a szigetközi károk mérséklésére nem kell keret. Folyamatosan arról próbáltam meggyőzni a szaktárcát, hogy kell rá keret. Most újra rájött a szaktárca, hogy igen, mégiscsak kellene foglalkozni a szigetközi károkkal, persze most már azokkal is, amelyek az elmúlt két-három évben keletkeztek, és most ide is megnevezett egy százmilliós keretet, ami, jelzem, a szigetközi károk mérséklésére rendkívül kevés. Főleg, ha úgy vesszük, hogy az elmúlt évek károkozásait is beszámítjuk. Tehát miközben jó, hogy újra gondolt arra, hogy e két fontos területtel foglalkozzon, aközben igenis nagyon szomorú, hogy ilyen kevés összeggel kívánja támogatni ezt a két célt.

Végezetül engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy egy másik dologra felhívjam a figyelmüket. Önök a holtágprogramot komolyan vették, valóban; önöknél a mellékágak holtágak, el is kívánják temetni, mert az elmúlt három évben holtággal, holtág-revitalizációval, -rehabilitációval nem foglalkoztak. Ne tegyék, fogadják el a módosító indítványt, és a holtágakat vegyék vissza programjukba!

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Két percre jelentkezett Józsa István képviselő úr. Öné a szó.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha rá szeretnék kapcsolódni Pap János képviselőtársam szavaira, akkor a holtág-rehabilitáció mellett szeretnénk foglalkozni az élőág-rehabilitációval is. Ennek keretében, úgy gondolom, az a 22 milliárd forint értékű szerződéscsomag, amelyik elő lett készítve a Vásárhelyi-terv további szakaszainak megvalósítására, mindenképpen amellett szól, hogy ezen a területen a kormány jelentős lépéseket tesz.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a felelős, környezet iránt elkötelezett gondolkodásba azért az is beletartozik, beletartozna, hogy bizonyos arányos szemléletben közelítsünk a megoldandó feladatokhoz.

(15.50)

Pap János képviselőtársam annyi módosítót írt be és olyan módosítókat, ami a vízkár-elhárítási művek fenntartására szánt költségvetési ráfordításnak közel a felét vinné el, vagy negyedével lenne kevesebb az erre a területre fordítható keret, és mindezt a Szigetköz káraira koncentrálná. Azt hiszem, tényleg nagyon fontos, hogy a Szigetközben bekövetkezett kedvezőtlen környezetvédelmi folyamatokat megállítsuk, de azért arra is gondolni kell, hogy a vízkárelhárítás mint kockázat, az emberi életek védelme talán hasonlóan fontos cél, tehát nem biztos, hogy arról a területről lenne jó elvenni.

Ugyanakkor mint a környezetvédelem iránt és a környezettel kapcsolatos ipari tevékenységek iránt elkötelezett ember hadd említsem meg, hogy ez a költségvetés, mármint a 2006. évi, 240 milliárd forintot tartalmaz összességében, ami lényegesen több GDP-arányos megközelítésben, értékelésben minden korábbi ráfordításnál.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Simon Miklósnak adom meg a szót.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. A szatmár-beregi nemzeti park létrehozása nem új keletű probléma. Annak idején, a polgári kormány idején megkezdődött a nemzeti park kialakításának a munkálata, azonban ez a kormányváltással megfeneklett.

Annak idején a szocialisták örömmel támogatták ezt a kezdeményezést. Azt nem értem, hogy a kormányváltás után hogyan fogyott el ez a támogatás. Évek óta a benyújtott módosító indítványainkat leszavazzák.

Tisztelettel ajánlom képviselőtársaim figyelmébe ezt a módosító indítványt, hiszen a bátorligeti természetvédelmi terület megóvása, az ott gazdálkodók biztonságának a megteremtése közös ügy.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Orosz Sándor következik.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogyan a költségvetési törvény általános és ezt megelőző részletes vitáiból is kiderült, a környezetvédelem fontos ügy. Nagyon sokan foglalkoztak a környezetvédelmi tárca költségvetésével, ennek ellenére a végszavazásnak az lett az eredménye, hogy a megelőző éveket meghaladó költségvetésre nyílik lehetősége a tárcának 2006-ban.

Arra az összefüggésre nem győzzük elégszer a figyelmet felhívni, amit Józsa képviselőtársam is megemlített, nevesen, hogy nem csak a tárca szűken vett fejezeti főösszegei állnak rendelkezésre a költségvetési célok megvalósítására. A GDP mintegy 0,83 százaléka is ezt a célt szolgálja, ez a bizonyos 240 milliárdos összeg.

Már akkor is problémát okozott, és ez nyilván a mostani részletes vitában is problémát jelent, utalva Pap János képviselő úr indítványaira, hogy megcsúsznak az arányok. Tehát nem lehet más területek igen fontos vízkár-elhárítási feladatait egy, kétségtelenül rendkívül fontos ügy oltárán feláldozni, különös tekintettel arra az összefüggésre, amit maga Pap úr is megemlített, nevesen: ismételten jut olyan célokra is, amelyekre a megelőző időszakokban nem.

Ha már szóba hozták a nemzeti parkot, képviselő úr, bizonyára ismeri, az én megítélésem szerint picit lassan haladt előre, de megvalósult a környezeti tárca átszervezése. Ez új feladatokat alakított ki a nemzeti parkok tekintetében. Azt gondolom, ebben az összefüggésrendszerben, a vagyonkezelő nemzeti park összefüggésrendszerében kell újragondolni (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) a szatmár-beregi nemzeti park egyébként általunk is támogathatónak ítélt megalapítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Mivel több felszólalót nem látok, a részletes vita e szakaszát lezárom, és megnyitom a következő vitaszakaszt, a területfejlesztés fejezetét. Kérdezem, ki kíván felszólalni, illetve először az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót.

Becsó Zsolt képviselő úr kezdi a felszólalók sorát.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy fontos módosító javaslathoz szeretném kérni az önök támogatását.

Salgótarján legnagyobb problémája, bizonyára tudják, nem más, mint a munkanélküliség. A regisztrált munkanélküliek aránya most, 2005. november végén megközelítette a 20 százalékot. Ha a nem regisztráltak is bejelentkeznének, valószínűsíthető, hogy 30 százalék fölötti lenne ez az arány Salgótarjánban.

A közelmúltban, különösen 1998 és 2002 között történtek lépések, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak abban az időszakban a munkanélküliség csökkentéséhez, bár ezek a lépések szükségesek voltak, de sajnos nem bizonyultak elégségesnek. Mégis fontosnak tartanám villanásszerűen néhány elemét kiemelni.

1998-ban, még a Horn-kormány döntésének köszönhetően Salgótarján és Bátonyterenye között kialakításra került a vállalkozási övezet. Salgótarjánban ez már az Orbán-kormányhoz kapcsolódik. Az ipari park I. és II. üteme került kialakításra, mintegy 1 milliárd forintos bekerülési összértékben, 700 millió forintos támogatás mellett. Abban az időszakban, az Orbán-kormány időszakában jelentős beruházások is realizálódtak az ipari parkban. Ezek közül kiemelném a Sineát, ez egy belga cég, a Depexa szintén egy belga cég; létrejött egy inkubátorház, CBA Nagykereskedelmi Központ és nem utolsósorban a Mitsuba, ez egy japán cég.

1998 és 2002 között kiemelt megyei támogatást kapott Nógrád megye, mint az egyik leghátrányosabb helyzetű megye. Négy éven keresztül az alaptámogatásokkal együtt éves bontásban mintegy 2 milliárd forintról tudott döntést hozni a Megyei Területfejlesztési Tanács. Jelentős infrastrukturális fejlesztések is elindultak, gondolok itt Salgótarjánban, illetve még három települést érintően a szennyvízprogramra, és nem utolsósorban a közlekedési infrastruktúra vonatkozásában végre elindulhatott a 21-es út négynyomúsítási programja.

Azonban az elmúlt három évben, és ez indokolta alapvetően a módosító javaslat benyújtását, ez a dinamikus folyamat teljes mértékben megtört. Sajnos a munkanélküliség tekintetében sokkal rosszabb a helyzet most, 2005. november végén, december elején, mint a 2002-es kormányváltás időszakában. Hatalmas a szegénység Salgótarjánban. Képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, Salgótarjánban 43 ezer ember él, és 14 ezer olyan ember lakik ott, aki valamilyen formában segélyt kap az önkormányzattól.

Sajnos, megint csak a munkanélküliséghez vezethető vissza a fiatalok tömeges elvándorlása. 16 és 20 év közötti fiatalokat kérdeztek meg Salgótarjánban. A megkérdezettek 69 százaléka mondta azt, hogy el akar költözni Salgótarjánból. Azoknak a fiataloknak, akik pedig elmennek Salgótarjánból, és más városban, akár Budapesten, akár a fejlettebb nyugati országrészben folytatnak felsőoktatási tanulmányokat, a 70 százaléka pedig már nem tér vissza Salgótarjánba. És ha nem térnek vissza, akkor nem ott alapítanak családot, ha nem Salgótarjánban alapítanak családot, akkor nem ott születnek a gyermekeik, és ha nem ott születnek a gyermekeik, akkor nem ott fognak járni óvodába, iskolába, és utána csodálkozunk, hogy Salgótarjánban óvodákat, iskolákat kell bezárni.

Tehát összefoglalásképpen kijelenthető, hogy sajnálatos módon Salgótarján megyei jogú város önmaga nem képes ezt a problémát megoldani. Szükség van a kormány kiemelt támogatására, figyelmére, és ez a módosító javaslat azt a célt szolgálja, azt kívánja elérni, hogy végre a kormányzatnak a munkahelyteremtés szempontjából is irányuljon rá a figyelme Salgótarjánra, és jelentős központi támogatással segítsék elő, hogy végre Salgótarján is be tudjon kapcsolódni az ország gazdasági vérkeringésébe.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre Endre Sándor képviselő úré a szó.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jellemző a kormányra ez a méltatlan helyzet, ami most is itt van a patkóban, vagyis az Országgyűlés a következő évi költségvetést tárgyalja, a területfejlesztésről beszél, és eközben a kormánynak egyetlen olyan tagja sincs bent, aki a területfejlesztésre kíváncsi lenne, aki a vidékfejlesztéssel foglalkozna.

Csak jelzem, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium foglalkozik ezzel, a Gazdasági Minisztérium foglalkozik ezzel, a Belügyminisztérium foglalkozik ezzel, a Miniszterelnöki Hivatal foglalkozik ezzel; van két tárca nélküli miniszter, Kolber István, Baráth Etele - és senki nem hajlandó meghallgatni azt, hogy mi folyik itt a vidékfejlesztés okán.

 

(16.00)

Azt gondolom, ez ékes példája annak, hogy a kormány mennyire érzéketlen a vidéken élő emberek problémáira.

Köszönöm. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hát ez nagy baj! - Göndör István: Egész éjszaka itt voltam. - Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Pap János képviselő úrnak, a következő felszólalónak.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit szomorú vagyok, államtitkár úr, mert délelőtt itt ültem, figyeltem, és nagyon tetszett, hogy ön aktív volt, részt vett a vitában, és kérte a konkrétumokat. Nos, az elmúlt néhány témában, fejezetben, amiben felszólaltam, csupa konkrétumot próbáltam mondani, csupa konkrét módosító indítványom volt, és ön se igent, se nemet nem mondott, és se az igen, se a nem mellett nem érvelt. Ezt én egy picit sérelmezem, mert mondhatta volna, hogy fontos a módosítás, de nincs rá pénz, vagy nem fontos a módosítás, egyébként pedig bármi mást is mondhatott volna, de nem vett részt a vitában - sajnálom, nem tudok mást mondani.

Kérdezem ezzel szemben - ez most már az utolsó lehetőség, mert az utolsó fejezet, amihez beadtam módosító indítványt, a Szigetköz rehabilitációja -, hogy önök valamikor 2003-ban elindultak 500 millió forinttal; az egy más kérdés, hogy az átcsoportosítások során ez a végén fele se lett, a fele se igaz annak, amit mondtak vagy tettek. Nem ez a baj, államtitkár úr, hanem az a baj, hogy a következő évre önök a korábban induló 500 millió forint helyett a Szigetköz és a Mosoni-Duna rehabilitációjára 69 millió forintot kívánnak elkülöníteni úgy, hogy ezt a 69 millió forintot önök már az idei évben elköltötték, tudniillik a pályázatoknál olyan előbevállalás volt, amihez gyakorlatilag új projekt nem indulhat.

Tessék mondani, államtitkár úr: önöknek ennyit ér a Szigetköz, és ennyit ér a Mosoni–Duna?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Molnár Albert államtitkár úré a szó.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak! Endre képviselő úrnak szeretném mondani, hogy három államtitkár várja az ön területfejlesztéssel kapcsolatos problémáit, és azokat az ügyeket, amelyeket ön szeretne megvédeni, és a figyelmünkbe ajánlani. A másik dologban pedig: környezetvédelmileg elemezni fogjuk azokat a felvetéseket és hatástanulmányokat, amelyeket ön felvet, és ki fogjuk alakítani az álláspontunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Bóka István képviselő úr a következő felszólaló. (Dr. Bóka István nem tartózkodik az ülésteremben.) Akkor Endre Sándor következik.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Dr. Pap János képviselőtársamnak a területfejlesztésen belül az országos jelentőségű területfejlesztési programokban tett módosító indítványaihoz szeretnék kapcsolódni, méghozzá egy olyan javaslattal, ami, azt gondolom, a munkanélküliséggel szembeni harcban nagyon fontos lehet, méghozzá azt szeretném javasolni, egy olyan csatlakozó módosító indítványt fogok benyújtani, amely egy olyan programot támogat, amellyel az elhagyott honvédségi ingatlanokat munkahelyteremtő beruházásokkal lehetne hasznosítani.

Azt gondolom, hogy rendkívül nagy pazarlás, hogy a ’60-as, ’70-es években megépült laktanyák, amelyek mára üressé váltak, semmilyen módon nem kapcsolódnak a gazdasági életbe, a települési önkormányzatoknak erre forrásuk nincs. Ezért lenne fontos az, hogy erre központi program szülessen, ezért lenne fontos az, hogy ezt a költségvetési törvényben tudjuk rögzíteni, hogy ezek a laktanyák ne olyan szomorú képet mutassanak, mint az annak idején elhagyott orosz laktanyákat látjuk manapság.

Hadd mondjak egy Bács-Kiskun megyei példát: nálunk a munkanélküliség az elmúlt években folyamatosan növekedett, jelen pillanatban 10 százalék fölött van - ez több mint 23 ezer munkanélkülit jelent. A korábbi ígéretek, amelyek arra vonatkoztak, hogy Bács-Kiskun megyében az MSZP-SZDSZ-kormányzás majd húszezer új munkahelyet teremt, sajnos nem valósultak meg. Azt gondolom, hogy a munkát kereső honfitársainkon ezzel a programmal tudnánk segíteni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Ódor Ferenc képviselő úr következik. (Dr. Ódor Ferenc nem tartózkodik az ülésteremben.) Tállai Andrásnak adom meg a szót két percben.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Két percben szeretnék élni azzal a lehetőséggel, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a 15 éve használaton kívüli mezőkövesdi repülőtér hasznosításával kapcsolatban adtam be már az első körben is módosító javaslatot, amelyet az Országgyűlés többsége nem támogatott.

A mezőkövesdi repülőtér 630 hektáron helyezkedik el, jelenleg állami tulajdonban lévő, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésében lévő terület, két önkormányzat közigazgatási területén van, a mezőkövesdin és a mezőkeresztesin. A két önkormányzat évek óta szeretné, hogy önkormányzati tulajdonba kerüljön térítésmentesen, ennek érdekében ebben az évben egy tanulmányt készíttetett el, amely bizonyítja azt, hogy a terület alkalmas arra, hogy egy intermodális logisztikai központ épüljön ki a mezőkövesdi, használaton kívüli repülőtér területén.

Úgy gondolom, hogy az újabban beadott módosító javaslat ehhez a fejezethez azt bizonyítja, és azt szeretné elérni, hogy ez a repülőtér-fejlesztés, illetve a terület hasznosítása elinduljon. Erre azért van szükség, mert Észak-Magyarország sajnos elmaradott térsége hazánknak, az országnak, és semmilyen olyan jelentős gazdaságfejlesztési beruházás állami segítséggel nem történt az elmúlt hosszú évek során a térségben, amely átütő lehetőséget adott volna az ott élő gazdasági szereplőknek, illetve a befektetőknek.

Arra kérem az itt jelen lévő államtitkár urat is, hogy nagyon fontolják meg a két önkormányzat kérését, amely szerint kérik térítésmentesen a területet. Mutatom az elkészült tanulmány összefoglalóját (Felmutatja.), és arra is kérem államtitkár urat, vegyék figyelembe, hogy az országos területfejlesztési koncepcióban ez az elképzelés helyet kapott, és úgy gondoljuk, hogy jó reménnyel lehetünk annak az irányába (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a nemzeti fejlesztési terv II. változatában szintén helyet kapjon az intermodális logisztikai központ megépítésének lehetősége.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Vojnik Mária államtitkár asszony kért szót.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Endre Képviselő Úr! Nemcsak politikai államtitkárként, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1. számú választókerülete országgyűlési képviselőjeként szeretném önnek mondani, ha el nem ment volna, akkor ehelyett képviselőtársaimnak (Endre Sándor: Itt vagyok!), hogy a területfejlesztés valamennyi képviselőtársam számára kitüntetett jelentőséggel bír. Éppen ezért, képviselő úr, szeretném elmondani, hogy bár ön ehhez egyetlenegy indítványt nem tett, csatlakozott azokhoz a Pap János képviselő úr által benyújtott képviselői indítványokhoz, amelyekben a decentralizált területfejlesztési támogatások további csökkentését indítványozta, képviselő úr, akkor kétséges, hogy képviselő úr igazi elkötelezettsége a területi fejlesztési programok iránt igaz lenne.

Szeretném elmondani, hogy Nyíregyházán és választókerületemben a honvédségi ingatlanokat maradéktalanul megkapta a körzet, ezekben esélycentrumokat, fogyatékosoknak képző- és foglalkoztatóházakat, albérlőházakat fogunk telepíteni, e programok megvalósítása folyamatban van. Én inkább azt szeretném, képviselő úr, hogyha abban tudnánk összefogni, hasonlóan a nyíregyházi laktanyák helyzetéhez és felújításához, vagy hasonlóan a debrecenihez - hiszen azt mondja képviselő úr, nehogy úgy járjunk, mint az elhagyott orosz laktanyákkal -, szeretném tájékoztatni, hogy abban népfőiskola van, egészségügyi főiskola van, komplex gimnáziumi és egyetemi fejlesztés van; ezért szeretném, ha képviselő urat ellenzéki volta nem akadályozná meg abban, hogy a meglévő fejlesztéseinket elismerje, és abban legyen partner, hogy ezek a fejlesztések folytatódjanak. Ezt vidéki képviselőként kérem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Endre Sándoré a szó.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! 4 óra 10 perc van, Magyarországon még nagyon sok helyen munkaidőben vannak, dolgoznak az emberek; tényszerűen igaz az, hogy a területfejlesztéssel foglalkozó tárcák részéről senki nem vesz részt a költségvetés területfejlesztési vitájában.

 

(16.10)

Ahhoz pedig, amit elmondott, gratulálok. Azt kérem, támogassa azt, hogy - ahogy ez önöknél sikeres - az elhagyott honvédségi ingatlanok hasznosítása legyen egy országos program. Azt gondolom, ebben egyetérthetünk. Ha az ön megszólalása erre irányult, azt nagyon köszönöm.

ELNÖK: Göndör Istvánnak adom meg a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arról akarom önöket győzködni és a pénzügyi kormányzatot is, hogy támogassanak egy általam benyújtott módosító indítványt.

Önök előtt is ismert, hogy az államháztartási törvényben van egy nagyon szigorú kitétel: ahol a vagyontárgyak értéke meghaladja a 20 millió forintot, ott versenyeztetni kell. A törvény ugyan lehetőséget ad minden önkormányzatnak arra, hogy alacsonyabb értékhatárt is megállapíthat, de a probléma nem ez, hanem az - ami talán kötődik ahhoz, amiről Tállai képviselő úr is beszélt -, hogy aki ipari parkot létesített évekkel ezelőtt, és az ipari parkba betelepülő tulajdonjogot akar szerezni magának, akkor elég furcsa az, hogy ott versenytárgyalást kell kiírni. Egyetértek azzal, hogy a vagyontárgyak értékesítésénél általában kötelező legyen a versenytárgyalás, de ahhoz szeretném kérni az önök támogatását, hogy tegyünk egy nagyon rövid beszúrást: kivéve akkor, ha ez ipari parkban történik.

Annyiban pedig túlterjeszkednék a módosító javaslatomon, amit Endre képviselő úr mondott, hogy a KVI folyamatosan nagyon nagy energiákat fektet arra, hogy ezeknél az ingatlanoknál tisztázza a kialakult helyzetet, a tulajdoni laptól sok minden más engedélyen át a széljegyzetek letörléséig. Azt hiszem, ebben a Házban sok képviselő jött olyan helyről, ahol sorba kell állni ingatlanok hosszú sorával, amiket szeretnénk önkormányzati tulajdonban tudni, hogy hasznosuljanak. Képviselő úr, ön is tudja polgármesterként, hogy ezt úgy nem lehet megtenni, hogy különböző terhekkel zúdítsák az önkormányzat nyakába, és utána neki kelljen ezt megtisztítani, mert ez sokkal rosszabb lenne.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Simon Miklósé a szó.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt ajánlom tisztelt figyelmébe, hogy ne csak Kálló irányában tessék szétnézni, már ha Nyíregyházáról ki tetszik tekinteni. A Tiszavasvári úton két üres laktanya áll, ahol a mi fiunk, Juhász Ferenc szégyenteljes módon megszüntette a laktanyát, és ilyen tekintetben feladatot adott az önkormányzatnak. Majd kíváncsian várjuk, hogy abban a két laktanyában mit fognak megvalósítani.

Azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy tíz év kellett az önkormányzatnak, illetve a kormánynak arra, hogy a Kállai úton lévő laktanya - amiről államtitkár asszony is beszélt - hasznosítására próbáljanak valamilyen megoldást találni. Jó az, amit megvalósítanak, csak azt kérjük nagy tisztelettel, hogy még a másik két laktanyában is ugyanilyen gonddal valósítsanak meg ilyen intézményeket. Köszönöm.

ELNÖK: Vojnik Mária államtitkár asszonyé a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Simon Képviselő Úr! Természetesen a Tiszavasvári úton lévő jobb oldali laktanyáról beszélek. Képviselő úr pontosan tudja, hogy ezt a laktanyát a nyíregyházi önkormányzat meghatározott céllal hasznosítja, és azt is tudja, hogy ennek az újjáépítési tervei elkészültek. Inkább azt szeretném a képviselő úrnak indítványozni, hogy az a politikai verseny, amelyet Juhász Ferenccel vagy bármelyik más megyémbeli képviselővel folytat, ne akadályozza meg képviselő urat az együttműködésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Nem látok több jelentkezőt. Megkérdezem, hogy a területfejlesztési fejezethez van-e még hozzászóló. (Nincs jelentkező.) Nincs. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt a Külügyminisztérium fejezetére. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem, ezt a vitaszakaszt is lezárom.

A következő vitaszakasz az EU-integráció fejezete. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nincs felszólaló. A vita e szakaszát is lezárom.

Az Oktatási Minisztérium fejezete következik. Megadom a szót Tatai-Tóth András képviselő úrnak.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az Oktatási Minisztérium fejezetében módosító indítványt nyújtottunk be képviselőtársaimmal a következők miatt. Tudják önök, hogy a felsőoktatásról szóló törvényt a költségvetés benyújtása óta tárgyalta a parlament, és az Alkotmánybíróság útmutatásai alapján kijavította azt. Ennek az lett a következménye, hogy a költségvetésben a felsőoktatási irányító testületek működésére betervezett 640 millió forint helyett az új törvényi előírások alapján, számításaink szerint 126 millió forint is elég lesz, hiszen a törvény megváltoztatása lényegesen csökkentette azokat a feladatokat, amelyeket az irányító testületeknek kellett volna elvégezniük. Így a felszabadult csaknem félmilliárd forintra módosító indítványokat készítettünk és adtunk be.

A határon túli közoktatás fejlesztését 40 millió forinttal, a határon túli magyar felsőoktatás támogatását 10 millió forinttal javasoljuk növelni, a szakmai feladatokat ellátó alapítványok támogatását 50 millió forinttal, a felsőoktatási kutatási programokat 100 millió forinttal, az országos tudományos diákkörök támogatását 40 millió forinttal szeretnénk emelni. Azt gondolom, hogy a felsorolt területek mindegyike olyan fontos ügyeket érint, amelyek találkoznak az önök értékrendjével is. Kérem, hogy szavazataikkal támogassák majd ezt az indítványunkat.

Szeretném még elmondani, hogy az első fordulóban módosító javaslatot nyújtottunk be szintén az Oktatási Minisztérium fejezetében, a felsőoktatási szakkollégiumok nevesítése érdekében. Bár a kiemelt intézményi támogatások között a felsorolásban szerepelt a szakkollégium és a tehetséggondozás mint ellátandó feladat, de ha a fejezet címében utalunk erre a területre is, akkor - anélkül, hogy növelnénk a kiadásokat - talán nagyobb figyelmet kap az egyetemi hallgatóknak ez a nagyon fontos tudományos tevékenysége, és több pénzt is tudnak elnyerni pályázatokon.

(16.20)

Néhány átcsoportosítást javasoltunk még szintén a felsőoktatást érintően ebből a felszabadult összegből: könyvtárfejlesztésre 100 millió forintot, a közoktatás hatékonyságát javító mérésekre pedig 126 millió forintot. Itt egy pillanatra szeretnék megállni. Éppen egy éve annak, hogy a parlament az előző évi költségvetés módosításakor elfogadta azt a javaslatunkat, hogy a közoktatásban az alapkészségek mérésére minden tanévben a 4., 6., 8. és a 10. osztályban teljeskörűen kerüljön sor.

Először erre a mérésre 2006. május 31-én kerül sor Magyarországon, és ahhoz, hogy ezt a mérést zavartalanul elő lehessen készíteni, az ehhez kapcsolódó informatikai és egyéb munkálatokat a minisztérium el tudja végeztetni, feltétlenül indokolt ennek az előirányzatnak is a megemelése.

Mindezek alapján azt gondolom, hogy a félmilliárd forint felhasználása teljes körű lesz, nem jelent többletköltséget a költségvetés számára, hiszen mint említettem, az irányító testületek megszüntetése nyomán felszabadult félmilliárd forintot fordítjuk erre a néhány igen hasznos területre. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. A következő évi költségvetéshez annak érdekében, hogy az a régi gond megoldódhasson, ami a Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Karának a sportkombinát-fejlesztését illeti, csatlakozó módosító indítványt nyújtottam be. Ez az összeg részben önkormányzati, részben központi támogatásból kerülne megvalósításra, illetve előteremtésre azzal, hogy ez 2005-re már tervbe volt véve, de sajnos a zárolási, a pénzügyi visszafogott költségvetési döntések miatt ebben az évben ez nem indulhatott el.

Remélem, hogy a kormány támogatni fogja, és a 2006-os költségvetés alapján ez a beruházás elindulhat annak érdekében, hogy a XXI. század oktatási kultúrájának megfelelő infrastruktúra alakulhasson ki ezen a főiskolai karon is, ami nemcsak magának a hallgatóságnak és az ott tanulóknak az igényeit szolgálná, hanem egy körzeti kistérségi sportcentrum igényét is ki tudná elégíteni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percben kért szót Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy a helyi közoktatásban nem az a kérdés, amiről itt ma szó folyt, amiről beszéltek, hanem délelőtt kitárgyaltuk; mégpedig azt, hogy a közoktatás, legyen alapfokú vagy középiskolai, állami közfeladat. Ezt a közfeladatot az állami költségvetés nem finanszírozza le teljes egészében, és különösen az önök kormánya a béremelések tekintetében. Az önkormányzatoknak kell kiegészíteni 10, 15, 25 százalék erejéig, ami nem tartható, mert a települések ezért kénytelenek bezárni iskolát, kénytelenek pedagógust elbocsátani, és eladósodnak. Ezt a kérdést kell rendbe tenni a magyar közoktatásban és a helyi önkormányzatok finanszírozásában.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Tállai András tapsol.)

ELNÖK: Folytatódnak a kétperces felszólalások. Arató Gergely államtitkár úré a szó.

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném elmondani, hogy azokat a módosító indítványokat, ha a forrásuk megfelelő, a kormány várhatóan támogatni fogja, amelyek az irányító testületeknél felszabaduló összegeket kívánják olyan fontos célokra fordítani, mint a mérési, értékelési rendszer megerősítése annak érdekében, hogy világos képe legyen a szülőknek és a fenntartóknak arról, hogy az iskolákban milyen a valós teljesítmény, az iskolák maguk is tudják fejleszteni ezenkívül a munkájukat; vagy amilyen, erről most nem esett szó, de szintén fontosnak tartjuk, hogy a határon túli magyarok oktatásának támogatására nagyobb összegek álljanak rendelkezésre; vagy éppen azok a felsőoktatási beruházások, amiket Kis Zoltán képviselő úr említett, említhetném még ezen kívül a gyöngyösi építkezéseket is. Azt is el kell mondanom, hogy Kis képviselő úron kívül Gedei képviselő úr is ilyen értelmű módosító indítványokat adott be Jászberény tekintetében. Ezek mindenképpen fontos javaslatok.

Ugyanakkor Babák képviselő úr hozzászólását nem teljesen értem, mert eltekintve attól, hogy nem ahhoz a fejezethez szólt, amiről most a költségvetési vita folyik, folyamatosan azt érzékelem az önök felszólalásában, hogy keveslik a közoktatás állami normatív támogatását. Azt szeretném már egyszer meghallgatni, hogy amikor ez a támogatás 50 százalékkal alacsonyabb volt, akkor önök ezt miért nem kevesellték, akkor miért volt elég ez a támogatás. Azt pedig vissza kell utasítanom, hogy önök az önkormányzatok forráshiányát folyamatosan oda vezetik vissza, hogy a pedagógusok bérét megemelte ez a kormány.

Szerintem az nagyon helytelen, hogy a pedagógusok megérdemelt béremelésével kívánják önök az önkormányzatok nehéz helyzetét magyarázni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tatai-Tóth Andrásé a szó.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Annyit szeretnék hozzáfűzni…

ELNÖK: Képviselő úr, egy mikrofont tegyen föl, legyen szíves. (Közbeszólás: Mi hallottuk.) Ott lóg, ha jól látom. (Tatai-Tóth András felteszi a mikrofonját.)

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnézést kérek. Annyit szeretnék hozzáfűzni Arató Gergely úr válaszához, hogy a közoktatást hagyományosan a rendszerváltás óta az önkormányzatok és az állami költségvetés közösen tartja fenn. Nem értettem én sem, hogy mit kíván Babák képviselő úr, valószínű, hogy a közoktatás államosítására, visszaállamosítására vonatkozott a megjegyzése.

Sokadszor mondom el a Magyar Országgyűlésben, hogy (Babák Mihály: Béremelés! 50 százalék. 10 százalék béremelés!) 2002-ben az önök által jóváhagyott költségvetésben 717 milliárd volt a közoktatásra (Babák Mihály: Az idei évről beszéljünk!) és a felsőoktatásra együttesen, és a most beterjesztett költségvetésben éppen 500 milliárd forinttal, 70 százalékkal több, 1217 milliárd szerepel. Tehát fölösleges ismét olyan hangulatot gerjeszteni, mintha nem lenne biztosított a magyar közoktatás működése a költségvetésben. Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Béremelés jövőre!)

ELNÖK: Karsai Péteré a szó.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném Tatai képviselőtársamnak és Arató Gergely államtitkár úrnak is jelezni, 1990-ben és 1994-ig az akkori normatívák közel 100 százalékát fedezték az oktatási kiadásoknak. Ma ez az arány 50 százalék.

Nem az a baj, államtitkár úr, hogy a pedagógusok bérét megemelték, hanem az a baj, hogy a megemelést azzal fizettetik ki, akinél egyébként amúgy is nagy baj van, mert a többi feladatra sem jut pénze. Így akkor más tollával lehet most ékeskedni, miközben egyébként az önkormányzatoknak nincs ehhez forrása. Erről van itt szó, csak úgy tesznek, mintha ezt nem értenék, pedig szerintem pontosan értik azt, képviselőtársaim, hogy ha valami 50 százalékára elég egy feladatnak, a másikat bizony az önkormányzatoknak hozzá kell olykor-olykor a más feladatok elvonásával tenni, mert hiszen nem akarják az iskolájukat bezárni, azt működtetniük kell.

Erről van itt szó, hogy aki fizet, egyébként ilyenkor meg nem teljesít, hanem csak elmondja, hogy milyen jó, hogy ennyivel és annyival emelkedtek a bérek, miközben az önkormányzatokkal fizettetik meg.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tatai-Tóth András következik.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Hosszú idő óta folyik közöttünk ez a vita. Az alapvető különbség, úgy érzékelem, az, hogy mi azt nézzük, hogy milyen célból működnek az önkormányzatok, milyen célból állapítja meg a normatívát az Országgyűlés és a költségvetés. Azt gondolom, hogy az alapvető cél az, hogy a magyar gyerekek megfelelő színvonalú közoktatásban részesüljenek. Ezért dolgoznak önök az önkormányzatokban, azért dolgozunk itt mi a parlamentben önökkel együtt, a gyermekeink érdekében. Ha az önkormányzatok olyan feladatot vállaltak, hogy fenntartják az iskoláikat, akkor óhatatlanul ehhez pénzt is kell a közoktatásra fordítaniuk. Természetesen összehasonlítható a rendszerváltást követő évek finanszírozási rendszere a maival többek között olyan szempontból is, én pedagógusként éltem át a rendszerváltást követő éveket, amikor a pedagógusok reálbére a töredékére esett vissza. Ha ilyen áron lehetett az önkormányzatok számára könnyű működést, kényelmes működést megteremteni, akkor ez nem volt jó megoldás.

Most a pedagógusok jobb feltételek között végezhetik a gyermekeink nevelését, az önkormányzatoknak egy kicsit szorosabb a feladatmegoldásra jutó pénz, de azt gondolom, hogy ha ezt jól használják föl, akkor végső soron a gyermekeinkre jut magasabb színvonalú ellátás a közoktatás révén. Köszönjük az önkormányzatoknak egyébként, hogy ezt a munkát végzik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Karsai Péteré a szó.

(16.30)

KARSAI PÉTER (MDF): Gondolom, Tatai képviselőtársam is pontosan tisztában van azzal, hogy az önkormányzat nincs abban a helyzetben, hogy eldöntheti, hogy az iskoláját fönntartja, vagy mivel drága, ezért megszabadul tőle. Ez kötelező feladata. Ezért nyilván az önkormányzat ebben nem mérlegelhet, neki fenn kell tartani az iskolát. Azonban hogy egy állam, amely egyébként megrendeli, hogy abban az iskolában mi folyjon és mi történjen, hogy ebben csak 50 százalékkal vesz részt, és a további felelősséget áthárítja, odalöki, odapasszolja az önkormányzatnak, ez az, amire azt mondtuk, és azt mondom most is, hogy ez nem elegendő. El kellene érni legalább azt, amit az elmúlt években, mondjuk, azt a 70-80 százalékot, hogy igen, ennyi, ilyen mértékben vállal az állam, ha úgy tetszik, akkor pénzügyi gondoskodást az iskolái felett is, mert a feladatot egyébként innen szabjuk meg, nem az önkormányzat szabja meg elsősorban az iskolák feladatát. Erről van itt szó, képviselőtársam!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Arató Gergelyé a szó.

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az mindenképpen nagy elismerése a tárca költségvetésének, hogy az ellenzéki hozzászólók nem is érintik ezt a területet, és nem is fogalmaznak meg sem kritikákat, sem javaslatokat a tárca költségvetésével kapcsolatban, de az, amit önök említenek, ez egy nagyon fontos kérdés mindemellett, tehát az önkormányzati közoktatás finanszírozásának kérdése.

Azt javasolom, talán válogassuk szét azt, hogy pontosan miről is beszélünk. Az első kérdés, és ne bántódjon meg, Babák képviselő úr, hogy erre egy kicsit indulatosabban szóltam, ez a béremelés kérdése. Nem kétséges, hogy a közalkalmazotti béremelés, amit egyébként önök is megszavaztak, egy olyan lépés volt, amely feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy a közszféra presztízse ne csökkenjen, egy olyan lépés volt (Babák Mihály: A pénz elmaradt!), amely lehetővé tette azt, hogy az önkormányzatoknál dolgozó közalkalmazottak és az összes közalkalmazott, ha nem is jó körülmények közé, de egy kicsit jobb körülmények közé kerüljön. Azt talán nem kell önöknek elmondani, az oktatásban dolgozó emberek mennyire várták azt, hogy végre jön egy kormányzat, amelyik egy kicsit komolyan veszi az ő munkájukat, és ezt elismeri.

A másik kérdés az önkormányzati közoktatás fenntartásának felelőssége és a finanszírozás kérdése. Nyilván Karsai képviselő úr sem úgy gondolja, hogy úgy kell működtetni egy rendszert, hogy az állam fizessen ki minden költséget, az önkormányzat pedig majd eldönti, hogy ő mit csinál és ezt hogyan csinálja. A felelősséggel, képviselő úr, nemcsak jogok járnak, hanem kötelezettségek is, többek között az a kötelezettség is, hogy a közoktatás fenntartása vegyes finanszírozású, ebben van felelőssége az államnak és van felelőssége természetesen az önkormányzatoknak is. Az önkormányzatoknak is van saját bevétele, átengedett adó, saját beszedésű adó, olyan típusú lehetőségek, egyéb támogatások, amelyeket fölhasználhat a saját céljaira, többek közt az oktatás fejlesztésére, támogatására is. Én nagyon örülök annak, és ebben egyetértek Tatai képviselő úrral is, hogy a magyar önkormányzatok többsége átérzi ezt a felelősségét, és jóval többet költ a közoktatásra, mint amennyi állami támogatást kap. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Azt is el kell azonban mondanom, képviselő úr, és valóban ez a fontos kérdés, amit itt a képviselő úr, ahelyett, hogy a gombot nyomja, bekiabálással közöl velünk, hogy természetesen az önkormányzatok között is vannak különbségek. Az önkormányzatok fizetőképessége is változó, sokfajta tényezőtől függően. Ezért van aztán az, képviselő úr, hogy az önkormányzatok intézményfenntartását az oktatási területen is többfajta eszközzel segítjük, többfajta többletnormatívával. Ha összeszámoljuk az igénybe vehető normatívákat, akkor - mint a képviselő urak is kiszámolták - körülbelül 120 ezer forinttal többet kap egy kistelepülésen társulási formában ellátott iskolában tanuló diák, mint egy más helyen, mondjuk, Budapesten tanuló társa, azért, mert az itteni többletköltségeket és nehezebb helyzetet elismeri ez a költségvetés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Göndör Istváné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az oktatási fejezetben egy indítványhoz kérem a támogatását. A Veszprémi Egyetem nagykanizsai képzési intézményének a beruházása, felújítása elkezdődött egy évvel korábban, hogy ez folytatódhasson a jövő évben, 140 millió forintra lenne szükség. Ezt az összeget én az oktatási tárca fejezetén belül átcsoportosításokkal szeretném megoldani. Ehhez kérem az önök támogatását, és ebben az esetben a befejezés a 2007. évben reális közelségbe kerül.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Mivel több jelentkezőt nem látok, az Oktatási Minisztérium fejezetéről szóló vitát lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt az Egészségügyi Minisztérium fejezetére. Kérdezem, ki kíván felszólalni.

Gógl Árpádé a szó.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Magam nagyon röviden szeretnék hozzászólni, mert már a bevezetőben délelőtt is szó volt róla, ritkán fordul elő, hogy érdemben nem nő az egészségügyre fordítható összeg, együtt kezelve az OEP és a tárca költségvetését. A parlamenti vitában, az általános vitában, a részletes vitában és a bizottsági vitában azt kaptuk, hogy mert az idén az egészségügyre fordítható prevenciós és egyéb összegekből 35 milliárd forint más tárcáknál van. Magam ezért vettem a bátorságot, és írtam Szili Katalinnak, aki a miniszter úrhoz továbbította a kérésemet, hogy összegezzék a 35-36 milliárdos forrásoldalt. A választ megkaptam.

Kérem, összesen 5 milliárd van más tárcánál. Ha valakit érdekel, átadhatom az iratot. Van 2 milliárd hivatkozásul a tisztiorvosi szolgálatnál, annál a tisztiorvosi szolgálatnál, amelynek a főösszege csökkent; és furcsa módon más tárcának kezelve az Egészségbiztosítási Alapnál jelenítenek meg 26,5 milliárdot, olyan összegeket, amilyen sorok már nincsenek is az új költségvetésben, mert a járóbeteg-szakellátás és egyebek bekerültek máshova; iskola-egészségügyi ellátásnak nincs sora; a védőnői és egészségügyi ellátásra valóban van 15 milliárd forint, de az a védőnői ellátás célját szolgálja.

Szóval egy picit csúfság az, amilyen választ kaptam, magyarul legfeljebb 5 milliárd található meg másutt, a tárca során pedig az egészségfejlesztés és betegségmegelőzés mint olyan, az a 927 millió eltűnt. Magam nagyon rossznak tartom az egészségügy helyzetét, költségvetését egyaránt, de ezen már sokat javítani nem lehet, mert annak a 20 módosító javaslatnak, amit beadtunk, mindegyike gyakorlatilag elutasításra került, valahol 260 milliót meg lehetett jeleníteni, de az csak minimális korrekció a legtorzabb részeknél.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Vojnik Mária államtitkár asszonynak adom meg a szót.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Gógl Árpád Képviselő Úr! A költségvetés újra megnyitott vitájában az Egészségügyi Minisztérium fejezeti költségvetéséhez addig az időpontig, ameddig a parlamentbe be nem jöttem, két módosító indítvány érkezett. Medgyasszay László képviselő úr a veszprémvarsányi mentőállomáshoz kér százmillió forintos támogatást, ami önmagában rendben van. Az azonban egyáltalán nincs rendben, hogy a képviselő úr ezt az egészségügy megújításáért indított kormányprogramból szeretné elvenni, vagyis a képviselő úr úgy gondolja, hogy a 21 lépés az egészségügy megújításáért, amelyekben többek között a nemzeti rákellenes program vagy a gyermek-egészségügyi program vagy az egészségügyben a sürgősségi betegellátás fejlesztése van, nos, ebből szeretné elvenni Medgyasszay képviselő úr ezt a forrást.

Azokat az indítványokat, amelyeket a képviselőtársaim az első körben nyújtottak be úgy, hogy egy nem létező költségvetési bevétellel megnyújtották a bevételi oldalt, és erre nézve kreáltak kiadási többleteket, nos, ezeket a Ház valóban az előző szavazás során elutasította. Én azonban sajnálatos módon nem látom itt Gógl Árpád képviselőtársam, de más fideszes képviselők indítványát sem, ezért amennyiben ezek megvannak, akkor, képviselő úr, arra szeretném önt kérni, hogy szíveskedjen a parlament elé tárni ezeket az indítványokat, és én magam egyébként kész vagyok ezekről vitatkozni. (Dr. Gógl Árpád átad egy iratot.) Köszönöm szépen.

A fejezeti költségvetés, képviselő úr, meg ne bántódjon, de az Egészségbiztosítási Alap költségvetésével semmilyen módon nem keverhető össze (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért tisztelettel újra csak várom az indítványait, amelyeket meg fogunk vitatni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Gógl Árpádnak adom meg a szót.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Bocsánat, államtitkár asszony, annak az anyagnak az eleje, ott a rózsaszín lapnál szétválasztva, az egyik a tárca, a másik az OEP.

Köszönöm szépen.

 

(16.40)

ELNÖK: Csáky András felszólalása következik.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy államtitkár asszony ilyen cinikusan áll a kérdéshez, hiszen azok az elsőkörös módosítások, amelyek tárgyalási alapul szolgáltak a bizottság előtt, és amelyeket persze ilyen-olyan okkal le lehet söpörni az asztalról - s ezzel kapcsolatban sok meglepetést nem okozott a kormányzat -, a reményt sem mutatták, hogy hajlandó egyáltalán a tárca az egészségügy helyzetén változtatni. Annak az egészségügynek a helyzetén, amelyik hétről hétre rosszabb állapotban van, most már egyre erőteljesebben a morális válság jelei is mutatkoznak, és bármerre nézünk az egészségügy területén, csak gondokat tapasztalunk, amire mindig van valamilyen magyarázat.

Tegnap egy mentőszállítással kapcsolatos probléma merült föl, akkor volt rá magyarázat, hogy nem sürgősségi hívás volt, hanem csak másik hívás. Igaz, a szakmán belül mindenki arról panaszkodik, csak nem mernek hangosan panaszkodni - s ez is intő jel, hogy 15 évvel a rendszerváltoztatás után nem mer valaki kiállni, nem mer egy intézményvezető kiállni, és azt mondani, hogy eddig, és ne tovább, hogy már tovább nem lehet feszíteni a húrt -, hogy igen, például a mentőszolgáltatással is roppant gond van, a vezényléssel hihetetlen nagy gond van. Hiszen önök minden ilyen átalakítást úgy csinálnak, hogy előbb, ami van, azt szétverik, és utána kezdik el az új rendszer, struktúra kiépítését, és persze, hogy működési zavarok vannak. Elég csak utalnom az országos intézetekre. Most pont az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet adatbázisával kapcsolatban merültek föl problémák, meg egyéb adatok vesznek el. Tehát hajlandóság nincs rá.

Tényleg példátlan, államtitkár asszony; tudom, hogy a mundér becsületét kell védeni, de legalább nem cinikusan kell válaszolni, és nem kellene a kormánynak ezen a területen is fényeznie magát, hogy minden nagyon jól megy.

Azt, hogy az onkológiai ellátás hihetetlen aggasztó jövő elé néz, szakmailag nem lehet vitatni. El lehet fogadni, hogy mondjuk, a különkeretes gyógyszereket megszüntetjük, beépítjük a hbcs-be, de akkor, amikor a szakmának az egyéb kívánságait nem hajlandók figyelembe venni, amikor kiderül, hogy daganatcsoportok maradtak ki az egész BNO-ellátásból is ez alapján - nyilvánvalóan a kezelést meg fogják kapni, mert azért az ellátórendszer olyan, hogy nem fognak ezért senkit elküldeni, és nem tagadják meg -, de ez feszültségeket okoz, az biztos.

Gógl Árpád miniszter úr utalt arra a hihetetlen ellentmondásra, hogy az ember naponta kinyitja a sajtóorgánumokat, s mindenhol azt olvassa, még szaklapokban is - ez a tragédia az egészben -, a most legfrissebben megjelent Kórház című szaklap is azt írja, hogy jaj, de jó, 34 milliárd van a népegészségügyi programra. Ha a közvetlen szűréseket veszem, az is csalfa dolog enyhén szólva, és nagyon puhán fogalmaztam. Aki a szakmában van, tudja jól, hogy beleraknak egy kasszába egy szűrőprogramot, ugyanakkor a finanszírozásnál meg büntetik azokat, akik tisztességesen elvégzik a dolgukat. Erre jön a bűvszó, hogy de korlátlanul lehet azt a tevékenységet végezni. Csak abba a csapdahelyzetbe kerül… (Dr. Vojnik Mária dr. Katona Bélával konzultál.) - nyilvánvalóan nem tudok újat mondani államtitkár asszonynak, ismeri már ezeket a problémákat -, csak abba a csapdahelyzetbe kerül az egészségügyi szolgáltató, hogy mit csináljak, szűrjek, találjak magamnak beteget, utána köteles vagyok ellátni, és ezzel saját magamat romba döntöm, vagy pedig valamilyen módon próbáljak a feladat elől kitérni, és akkor tulajdonképpen a célját nem tudja betölteni.

Én kifejezetten kértem az ülésszak kezdete előtt - minden bizottság a munkarendjét megcsinálja, így az egészségügyi bizottság is, csak azért jutott eszembe, mert itt van Schvarcz Tibor elnök úr -, hogy talán tekintsük át még a ciklus lezárását megelőzően, hogy az egészségügyi intézmények létszámhelyzete hogyan áll, mert mindenhonnan jönnek az információk. Miután ugyanúgy, ahogy az oktatásügyben, a duális finanszírozás miatt az államnak elméletileg a működést állnia kellene az egészségügyben is, a meglévő fejlesztési forrásaikat kénytelenek a működésre, béremelésre fordítani az egészségügyi intézmények is, mert a múlt évben sem adta oda az állam az ehhez szükséges forrásokat. A Kórházszövetség mondta azt, hogy jóval jelentősebb mértékben kellett volna megemelni az alapdíjat ahhoz, hogy az állam által meghatározott bérek kifizetésre kerülhessenek, s ez a jövő évben hatványozottan fog érvényesülni. Miközben mi itt már rég vitatkoztunk a költségvetésen, akkor még mindig nem lehetett ismerni a minimálbért, még mindig nem lehetett ismerni a Kjt. tábláját. Most már azt ismerjük, csak a fejüket fogják az intézményvezetők, hogy vajon ezeket a kötelező emeléseket miből fogják kifizetni, miből fogják az áthúzódó hatásokat kifizetni, erre nincs forrás.

Az is igaz, azt is tudják önök, hogy hónapról hónapra adósodnak el és válnak lényegében kiszolgáltatottá a beszállítók felé az intézmények, és akkor elgondolkodik rajta az ember, hogy vajon a magánosítás az egészségügyben miért nem lett törvényileg szabályozva, miért nem lett visszahozva az a bizonyos kórháztörvény, amit eljárási okok miatt az Alkotmánybíróság megsemmisített: hogy szabad legyen a préda. Mert így, kérem, odalökjük az egészségügyi intézményeket a beszállítóknak, ami pont a működés zavaraihoz vezethet. Közben azért a kormány hoz olyan rendeleteket, amik ezt fölerősítik. A különböző képernyő-diagnosztikus eszközök kapcsán a tízéves határidő szakmailag elfogadható, csak akkor adjunk hozzá pénzt, hogy le tudják cserélni az intézetek, és ne kényszerüljenek bele olyan privatizációs dolgokba, amelyeknek a végén mindig valamilyen botrány van, és ami nem tiszta. Nagyon nehéz helyzetben van. Én nem hiszem, hogy önök ezt nem tudják. Nem hiszem, hogy a tárca nincs azzal tisztában, hogy recseg-ropog az egész ellátórendszer, és hogy ezért valamit kellene tenni, valami pluszt kellene tenni.

Föl fog állni most az államtitkár asszony, és azt mondja, kérem, nem tettek le javaslatot az asztalra. Bármilyen részéhez nyúlunk a költségvetésnek, recseg-ropog az egész. S ne haragudjon, önök vállaltak kormányzati szerepet, önök vállaltak felelősséget, és ha szűkös a kassza, akkor prioritást kell fölállítani, hogy mi az, ami fontos, és mondjuk, egy normálisan gondolkozó kormányzat azt mondja, ha megszorítást kell eszközölnöm, akkor nem a humán szférában teszem a megszorítást, mert az elvesztett emberek, az oktatásügyben elvesztett évek nagyon nehezen pótolhatók, bizonyos esetekben pótolhatatlanok. És egy biztos: az egészségügy nem szerepel a prioritások között.

A 21 lépést említik mindig, közöttük is a sürgősségi ellátást, és minden mindennel összefügg, államtitkár asszony: akkor, amikor a mentőszolgálat működése recseg, a sürgősségi ellátás sem fog működni! Amikor ki van adva kimondatlanul, hogy sima szállítást hat óra után a mentők nem végeznek, akkor egy sürgősségi osztály hogyan tudja hazaküldeni a beteget hat óra után vagy később? Föl kell venni a kórházba! Az utcára nem rakhatja ki. Ilyenekre önök nem gondolnak, mert mindig csak egy adott szegmenset vizsgálnak, annak az ügyét intézik, az összefüggésekkel már nem hajlandóak foglalkozni.

 

(16.50)

Úgyhogy én nagyon kérem, legalább ne hergeljék az egészségügyben lévőket, mert ezek a problémák mind az egészségügyben dolgozókon fog lecsapódni. Hisz az a beteg, akinek mondjuk, három hónapra adnak egy megjelenési lehetőséget bizonyos szakrendelésekre, vagy beül egy szakrendelésre, és teljesen bizonytalan, hogy mikor kerül sorra, mert olyan hosszú az előtte lévők sora, nem a kormányt fogja szidni, hanem az ellátót fogja szidni. Sőt, nem fogja érdekelni adott pillanatban, hogy a volumenkorlátos finanszírozás miatt nem nagyon növelhetők az adott egységnyi ellátások. Amikor büszkén hirdetjük, hogy hál’ istennek, és tényleg hál’ istennek a várható életkor növekszik, és ez önmagában indukálná a pluszforrásokat az egészségügyben, hiszen abban az idősebb korosztályban veszik nagyobb mértékben igénybe az ellátást, ehhez képest pedig közel 5 százalékkal csökkentik az egészségügyre fordítható összeget. Tényleg beláthatatlan következményei lesznek!

Úgyhogy legalább ne dicsérjék a saját egészségügyi tevékenységüket, és ne hangoztassák azt, hogy itt minden szép, minden jó. Hihetetlenül nagy gondok vannak, és hihetetlenül nagy problémák lesznek ebből a későbbiek folyamán. Csak ennyit szerettem volna mondani.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Vojnik Mária államtitkár asszonyé a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy bár a képviselő úrnak nagy affinitása van az én minősítgetésemhez, semmi más nem történt, mint hogy megpróbáltam magam ahhoz az elvhez tartani, amely a költségvetés részletes vitája során valamennyi országgyűlési képviselő számára követendő.

Ma délelőtt az ülést vezető elnökök több alkalommal figyelmeztették az országgyűlési képviselőket, hogy ne az általános vita szabályai szerint, hanem a részletes vita szabályai szerint folytassák a költségvetés újra megnyitott vitáját, ami azt jelenti, hogy a képviselők által benyújtott módosító és kapcsolódó módosító indítványokat nyújtsák be, védjék meg, vitassák, és ebben a vitában természetesen a kormányzati oldal képviselői, a politikai államtitkárok szívesen állnak a képviselők rendelkezésére. Ezért tehát azt javaslom, képviselő úr, hogy gondolja meg, hogy valóban cinikus-e az a magatartás, amikor azt kértem, hogy a képviselő urak szíveskedjenek bemutatni a módosító indítványokat, és vitatkozzunk ezekről.

Ezért engedelmével, akkor először a Gógl Árpád képviselő úr által most hozzám hozott módosító indítványokról szeretnék beszélni. Változatlanul fenntartom azt az álláspontomat, amelyet a korábbiakban is fenntartottam, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadási oldalát egyféleképpen lehet növelni: ha a bevételi oldalon gondoskodunk a többletekről. (Babák Mihály közbeszól.) Ezt a bevételi oldali többletet a fideszes országgyűlési képviselők azáltal kívánták biztosítani, hogy a központi költségvetési hozzájárulást növelték meg, mégpedig azok után a járulékfizetésre nem képes lakosok után, akiket egyébként a mostani kormány több mint 300 milliárd forinttal - (Dr. Gógl Árpád: Plusz három!) köszönöm, képviselő úr -, több mint 303 milliárd forinttal biztosít a költségvetésben.

Talán nem felesleges visszaidéznem azt a vitát, amelyet az előző részletes vitában lefolytattunk, hogy akkor bizony fideszes képviselőtársaim ezt a 303 milliárd forintot a legdiplomatikusabb kifejezéssel élve is fumigálták. Nem idézem azt a képviselőtársamat, aki nincs a teremben, talán ez így nem lenne fair, de pontosan emlékezhetnek azok, akik ezt a vitát annak idején követték.

Ebből az következik, hogy valószínűleg a kiadási oldalon indukált többleteknek nincs meg a fedezete a bevételi oldalon. És bár ellenzéki képviselőtársaim szívesen élnek azzal a kifejezéssel, hogy természetesen nem az ellenzéki képviselők kötelezettsége, hogy a kiadási oldalon keletkező többletek teherviseléséről úgymond gondoskodjanak, én azt gondolom, hogy felelős országgyűlési képviselő ilyen megállapítást nagyon nehezen tehet. Hiszen nincsen másról szó, mint hogy a bevételről és újraelosztásról döntünk a költségvetési vitában. (Babák Mihály közbeszól.) És bár Babák képviselő úr most nagyon indulatosan próbál meg reagálni a felvetésemre, pontosan tudja, hogy akár ellenzékben, akár kormánypárton nyújtanak be módosító indítványokat, a fedezetekről gondoskodni kell.

Éppen ezért szeretném elmondani, hogy három olyan területen, amelyet képviselőtársaim érintenek: az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak bére, a területi felzárkóztatási kötelezettség, vagyis az egészségügyi ellátásban most megmutatkozó területi ellátási egyenetlenségek mérséklése, és a szakmai eljárásokban megmutatkozó lemaradások - ha vannak -, és a minőségi betegellátás feltételeinek biztosítására megadott indítványaik szakmai szempontból az esetek túlnyomó többségében jó színvonalú beadványok. Vagyis tehát nem a minősítésemtől lettek jó színvonalúak, hanem azért (Babák Mihály közbeszól), mert szakemberek nyújtották be őket. Ebből azonban az következik, hogy a béremelések fedezetét is a társadalombiztosítás költségvetésében kell fedezni.

Kicsit csodálkozom Csáky képviselőtársamon, hogy most nagyon mérgesen megkritizálja, hogy miért nincs még több béremelés az egészségügyi dolgozóknál. A béremelésért magam is szívesen megharcolok. De, képviselő úr, legalább a képviselő úr ne csináljon úgy, mintha már nem mondtam volna el legalább ötször ebben a parlamentben, hogy mennyire nem értett egyet az MDF-frakció, és egyébként nem is szavazta meg, amikor a közalkalmazottak átlagos 50 százalékos béremeléséről döntöttünk a száznapos program keretében.

A második az infrastrukturális fejlesztések. Ebben vannak olyan indítványok ellenzéki képviselőtársaim részéről, amelyek olyan címzett beruházásokat érintenek - ilyen például a karcagi kórház -, amelyiknek a címzett támogatásáról egyébként a most parlament elé benyújtott címzett támogatási törvényjavaslatban a kormány már döntött, ezért tehát ezek támogatását azért nem tartjuk kormányzati oldalról indokoltnak (Babák Mihály: Ott a gyulai!), mert ez már megtörtént.

Azt gondolom, azt a hibát pedig nem fogjuk elkövetni, hogy ahol második, harmadik ütemben a címzett támogatásokban minden alkalommal torzók jöttek létre, újabb torzókat hozzunk létre. És tegyék egy kicsit a szívükre a kezüket, képviselőtársaim, önök éppen úgy küzdenek ezzel a problémával, küzdöttek kormányzati oldalon, amikor önök voltak kormányon, mint ahogy mi küzdünk akkor, amikor ellenzékben vagyunk.

A harmadik: a 21 lépés egészségügyi programja. Azt gondolom, hogy ezt részletesen megvitattuk, és ezt a részletesen megvitatott “21 lépés az egészségügyértö programot végre fogjuk hajtani.

Végül, képviselőtársaim, szeretném elmondani, hogy kormánypárti képviselőtársaim javaslatára a mentőszolgálat többletfinanszírozását, a Koraszülött Mentő Közalapítvány többletfinanszírozását az Országgyűlés a hétfői szavazáson már megszavazta. Szeretném külön megköszönni Schvarcz képviselőtársamnak és az egészségügyi munkacsoport tagjainak, hogy ezekkel az indítványokkal egy egyébként szükséges finanszírozási többlethez segítették hozzá a mentőszolgálat működését.

Végül azt szeretném elmondani, hogy az, hogy az ellenzéki képviselőtársaim által benyújtott módosító indítványok milyen minőségűek, ezt nemcsak a parlament kormánypárti bizottságai minősítik, mert az megtörténik, hogy nem támogatjuk. Ilyen van kormánypárti-ellenzéki képviselői indítványok során. (Babák Mihály: Semmit nem támogatnak!) Ám az talán jellemző - ha Babák képviselő úr egy pici türelemmel még lenne, hogy elmondjam -, hogy ezek a módosító indítványok a bizottsági vitájuk során nemcsak az egészségügyi bizottság támogatását nem nyerték el, hanem aki a parlamenti matematikát ismeri, az tudja, hogy egyharmados támogatást nem megszerezni egy olyan parlamentben, amelyben a bizottságok közel paritásosak - hiszen a kormánypárti képviselőknek egy, legfeljebb két szavazattöbbségük van -, csak úgy lehetséges, ha a saját ellenzéki képviselőtársaik sem segítettek ezeknek a módosító indítványoknak a megszavazásában.

(17.00)

Ezért kizárólag a példa kedvéért szeretném elmondani, hogy annak a módosítóindítvány-csomagnak a bevételi lábát, tehát a megalapozó lába, amelyikben lehetőséget teremtettek volna több milliárd forint értékben a kiadások növelésére, egyharmados támogatást sem kapott az alkotmányügyi, az emberi jogi, a kulturális bizottságban, de nem támogatta a költségvetési bizottság, az egészségügyi bizottság, a foglalkoztatási bizottság, a gazdasági bizottság és a területfejlesztési bizottság sem.

Ezért úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a módosítóindítvány-csomagban kevés olyan lehetőséget találtunk, amelyet a módosító indítványok támogatásával megragadni lehetett volna. Természetesen azt gondolom, hogy még a vita lezárásáig képviselőtársaimnak módjuk lesz további módosító indítványokat benyújtani, amelyeket minősítésüktől függetlenül, szeretném elmondani, a kormányzati oldal minden alkalommal komolyan fontolóra fog venni.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Mézes Éváé a szó.

DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetségének nevében szeretném elmondani, hogy a költségvetésnek az Egészségügyi Minisztériumra, illetve a társadalombiztosításra vonatkozó részét elfogadjuk. Kisebb módosításokat természetesen beadtunk annak idején, de a tárgyalások során többségében sikerült egyezségre jutnunk, és beépültek a költségvetés tervezetébe.

Egyetlen dologról szeretnék röviden szólni, ami ez idáig nem oldódott meg, ami nemcsak a szabad demokraták figyelmét keltette fel, hanem mindannyian láttuk a költségvetés első megjelenésekor, hogy a vesedialízis, tehát a műveseállomások finanszírozásában évek óta stagnálás tapasztalható. Mindannyian tudjuk, hogy a vesedialízisre szoruló betegek száma évről évre nő. Ez a szöveges részben ki is domborított, pontosították azt, hogy hányan, mire lehet számítani, és így körülbelül 500 millió forintra volna még ott szükség. Ha nem is 500 millió forintra, és a tárgyalást még nem tudtuk ez idáig pozitív értelemben lezárni, de valamennyi pénzre mindenféleképpen szükségük van a művesekezelés állomásainak, mert egy olyan európai színvonalú kezelés a magyar egészségügyben, mint a művesekezelés, meglehetősen egyedülálló egyelőre, de ha a működéséhez szükséges támogatások nem növekednek, akkor sajnálatos módon ez a színvonal csökkeni fog.

Azt tudomásul vesszük, hogy az egészségügyi hozzájárulás eltörlése, illetve a forgalmi adó visszatérítése valamennyi pénzt jelent a számukra, de úgy gondoljuk, semmiképpen sem elégséges, úgyhogy ezt a módosító javaslatunkat fenntartanánk, és kérjük a kormányt, hogy ez irányba még tegyen lépéseket, hogy rendbe tudjuk tenni a művesekezelést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Soltész Miklósé a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót. Államtitkár Asszony! Hozzászólásában nagyon sok igazság volt, de mégiscsak azt kell mondanom, önök négy évvel ezelőtt azt ígérték, hogy rendbe teszik az egészségügyet, rendbe teszik az orvosok, az ápolónők helyzetét. Szinte az összes módosító indítványunkat önök kidobták az ablakon. Nagyon kérem, ne minősítse az indítványainkat, mert azokat az emberek, az orvosok, az ápolónők érdekében tettük. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Csáky Andrásnak adom meg a szót. (Dr. Vojnik Mária: Nem minősítettem.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megkövetem államtitkár asszonyt, ha úgy gondolja, hogy illetlen voltam és minősítettem. Nem állt szándékomban, őszintén mondom, csak valóban az ember indulatba jön akkor, amikor a kormányzati megnyilatkozásokat hallja az egészségügyet illetően, mert ha kívülállóként tekintené, még azt hinné, hogy minden rendben van.

Három dologra szeretnék reagálni azokból, amit államtitkár asszony mondott. Az egyik ez a nemzeti kockázatközösségi alap, ami nagyon jó dolog, de nyilván nem véletlen, hogy egységesen, fejkvótaszerűen, normatívában lett megállapítva, méghozzá egy minimálbérhez vagy valamilyen viszonyítószámhoz viszonyítva. Csak megjegyzem, államtitkár asszony, hogy az önök elődje, a Horn-kormány volt az, amelyik az úgynevezett keresztfinanszírozást megszüntette, és a keresztfinanszírozás megszüntetésétől kezdve kumulálódott a hiány az Egészségbiztosítási Pénztárnál, ezért kerültünk ilyen helyzetbe. Ha akkor nem szüntetik meg, hanem valorizálják minden évben, akkor nem kerül ebbe a helyzetbe az Egészségbiztosítási Pénztár.

A másik a béremelés. Való igaz, a Magyar Demokrata Fórum volt az egyetlen a négy párt közül, amelyik azt mondta, hogy megalapozatlan, gazdaságilag megalapozatlan az akkori béremelés, és az idő minket igazolt, legalább ezt ismerjék be. A mai Fitch-bejelentés és egyéb világgazdasági elemzések a magyar költségvetést, az államháztartást illetően igazolták azt, hogy egy hihetetlenül megalapozatlan lépés volt. Lehet, sőt biztos, hogy akkor nagyon örültek az ágazatban dolgozók, hogy jelentős béremelést kaptak.

Csak azóta sokan ennek áldozatává váltak, mert megszűnt a munkaviszonyuk, mert elbocsátották őket, és azóta lényegében béremelés nem volt. Annak az áthúzódó hatása megvolt, de már tudja jól ön is, hogy tavaly csak a beálláshoz szükséges minimumot volt képes az intézmények túlnyomó többsége kifizetni, egyébként a korábban munkáltatói jogkörben adott béremeléseket minősítették át, és ott lényegében egy elég jelentős réteg 2002 óta béremelésben nem részesült, hacsak nem tekintjük ennek az egyéb, különböző juttatásokkal kapcsolatos emelését; azzal lehet, hogy jövedelememelkedés történt.

Nekem nyugodt a lelkiismeretem, államtitkár asszony. Önnek nagyon jól kell emlékeznie arra, hogy a kétéves költségvetés kapcsán a Magyar Demokrata Fórum volt az, amelyik ragaszkodott a saját koalíciós partnerével szemben, és tartotta fenn az utolsó pillanatig az egészségügynek szánt költségvetési többleteket, a saját módosításainkat. Ön emlékszik, bár a bizottságban ön nem szavazta meg, mert akkor az volt a gond, hogy nem pántlikáztuk meg, így nem biztos, hogy a dolgozókhoz fog jutni.

És arra is nagyon kell hogy emlékezzen, hogy akkor folyt az áldatlan vita a parlamentben, a párhuzamosan futó adótörvények közül még bizonyos passzusok nem kerültek elfogadásra, és a módosító szavazások előtt önök kivonultak ebből a Házból. Pedig az erőviszonyok lehetővé tették volna, hogy akkor megszavazzák a kétéves költségvetés kapcsán az emelést az egészségügy számára. Önök ezt nem tartották fontosnak. Nekem, higgye el, nyugodt a lelkiismeretem. Én mint kormánypárti képviselő ott is elmondtam a saját kormányommal kapcsolatosan a véleményemet az egészségügy érdekében.

Ami a torzókat illeti, ebben is teljesen egyetértünk, csak akkor miért nem szüntetjük meg ezeket a torzókat, a címzett és céltámogatást. Hányszor kértük, államtitkár asszony, én is kértem, korábban is, hogy legalább a futó beruházásokat fejezzük be. Elképzelhetetlen módon drágította meg és vitt el pénzt az egészségügy elől az, hogy évekig, évtizedekig húzódik el egy beruházás. Miért nem lehet kimondani azt, hogy amíg ezek nem fejeződnek be, új nem indulhat? Tudom, azért, mert választások vannak, azért, mert oda kell ítélni, mert ez a politika. Csak akkor legalább ezt ismerjük be, hogy igen, ennek ez áll a hátterében. Köszönöm szépen. (Karsai Péter tapsol.)

ELNÖK: Nem látok több jelentkezőt az Egészségügyi Minisztérium fejezetére, ezért a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt a Pénzügyminisztérium fejezetére. Gógl Árpád képviselő úr jelentkezett írásban. (Jelzésre:) Ő visszalép. Kérdezem, kíván-e valaki szólni. (Nincs jelentkező.) A részletes vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezetére. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Mivel jelentkezőt nem látok, a részletes vita e szakaszát is lezárom.

(17.10)

Megnyitom a következő vitaszakaszt az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium fejezetére. Az írásban előre jelentkezett képviselők következnek.

Soltész Miklós képviselő úré a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden fogom összefoglalni a véleményünket. Szociális téren olyan fájó lépéseket tett meg a szocialista-szabad demokrata kormány, amelyek kiheverése sok-sok évet fog igénybe venni az ország részéről. Nem értjük, miért kell az időseket azzal riogatni, és nemcsak riogatni, hanem elvonni tőlük pénzeket, akkor, amikor idősotthonokba kerülnek, akkor, amikor az utolsó éveiket idősotthonokban próbálják békésen leélni - miért kell tőlük pénzeket elvonni?

Önök 20 százalékot vonnak el az emelt színvonalú bentlakásos idősotthonoktól, 10 százalékot vonnak el az idei költségvetés mértékéhez képest a többi idősotthontól. Miért? Miért kell ezt megtenni? Miért nem lehet hagyni az utolsó éveiket, utolsó évtizedeiket nyugodtan leélni ezeknek az embereknek? Megérdemlik, megdolgoztak érte, nyugodtan szeretnének élni. Nem kellene ezt a politikát folytatni, amit önök tesznek! Érzéketlenségre vall ez a lépés, nem fogadható el senki részéről.

A másik nagy kérdés, amelyről már délelőtt is volt szó: miért kell a bölcsődei ellátásból oly mértékű összegeket elvonni, amelyeket önök megtesznek? Ez a támogatási összeg a gyerekneveléstől, a szülők segítésétől vonja el a támogatásokat. Ne tegyék meg!

Még egyszer szeretném arra felhívni az önök figyelmét, amikor arról beszélnek, hogy most, az utóbbi hetekben emeltek a támogatásokon, az nem azt jelenti, hogy önök megemelték az ez évi, a 2005. évi támogatásokat, hanem maximum ezen a szinten, a 2005. évi szinten hagyták. Ez nem emelés, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem egy szinten maradás, akkor, amikor a személyi költségektől kezdve az energia- és egyéb fenntartási költségek minden egyes területen nőnek, folyamatosan nőnek a szociális ágazatban, és nem tudják a fenntartók ezt elviselni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem szépen, ne csak a mi módosítóinkat, hanem a kormánypárti képviselők módosítóit is legyenek szívesek elfogadni, támogatni azokat, azért, hogy a szociális ellátás ne menjen lejjebb, hanem igenis, emelkedjen. Azok, akik ott vannak, megérdemelten kapják meg a támogatási összeget.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Firtl Mátyásnak adom meg a szót.

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Soltész képviselő úr befejezte.

Önök az emelt szintű szociális intézmények támogatását első körben 42 százalékkal akarták csökkenteni, most 20 százalék szerepel a módosító javaslatok után.

Tisztelt Ház! A civil szféra és az egyházi szféra az, amelyik a mi, az önök, az állam és az önkormányzatok válláról veszi le azt a terhet, ami az intézményi hálózatban a fejlesztések irányába elmozdult. Kérem önöket, ne tegyék! Még mindig van lehetőség, hogy próbálják a 2005. évi szintre visszahelyezni a támogatási formát, mert ez az az egyetlen lehetőség, ahol önök tudnak segíteni azon, hogy amit már az állam nem tesz meg, hogy a szegénység ellen küzdenek, de éppen a szegényházakká minősített nyugdíjasotthonokon nem tudnak segíteni. Tegyék meg azt, hogy ahol lehet, segítsenek, hiszen ha végignéznek azon a táblázaton, amit módosításként benyújtottak és módosítottak, gyakorlatilag egy-két helyen történt módosítás, minden egyes esetben még mindig a 2005. évi támogatási szint alatt vagyunk.

Szeretnék még egy gondolatot megosztani önökkel. Amikor a területfejlesztési támogatáshoz módosító indítványt nyújtottam be, azt a választ kaptam önöktől, hogy a kiemelt területeken, a közoktatás, a szociális ellátás terén fognak majd módosító javaslatokat benyújtani azoknak a hátrányos helyzetűnek nem minősülő megyéknek, mint például Győr-Moson-Sopron megye. Nem tapasztaljuk ezt meg. Egyébként ezt a levelet számomra Molnár Albert államtitkár úr írta. Nem tapasztaljuk, hogy a szociális ágazatban a normatívaemelés oly mértékben növekedett volna, hogy az önkormányzatokat ne hozná nehéz helyzetbe.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Steinerné Vasvári Évának adom meg a szót. (Steinerné Vasvári Éva: Visszalépek.) Visszalép.

Kérdezem, kíván-e még valaki az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium fejezetéhez szólni. (Jelzésre:) Simon Miklós két percben kért szót.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. A szocialista-liberál kormány… (Dr. Katona Béla: Liberális!) - liberális, tisztelt képviselő úr -, a kormány intézkedéseit a szociális otthonok terén az érzéketlenség jellemzi, tisztelt államtitkár úr. Ezt, miután a képviselőtársaim bemutatták a normatívacsökkenéseket, kiszámítottuk néhány szociális otthonra vonatkozólag, és a lényeg az, hogy egy 120 millió forintos költségvetéssel rendelkező szociális otthonnál ez a csökkenés 10 millió forintot jelent.

Tisztelettel kérdezzük, államtitkár úr, honnan fogják a forráshiányos önkormányzatok vagy ne adj’ isten az egyházak ezt a hiányzó 10 millió forintot pótolni. Miből fogják pótolni, hiszen amúgy is már a működőképességük határán vannak? Ez a kérdés vonatkozik az általános színvonalú bentlakásos szociális otthonokra is.

Köszönöm.

ELNÖK: Tállai András képviselő úrnak adom meg a szót.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A részletes vitából számunkra egy perc harminc másodperc van, ez idő alatt mit lehet erről mondani?

Azt lehet mondani, hogy ez a költségvetés a visszalépés költségvetése. Visszalép az oktatásban, ha a kistelepülések óvodáit, iskoláit nézzük. Visszalép az egészségügyben, és így a betegeket hozza hátrányos helyzetbe a gyógyszeráremeléssel és az egészségügyi szolgáltatások minőségének csökkentésével. Visszalép a szociális ágazatban, és ezzel az idős embereket cserbenhagyja. Visszalép a családtámogatásban, mert egyszerűen bankszámlának nézi a családokat, és visszalép az önkormányzatban is, mert úgy tekintenek az önkormányzatokra, mint egy rossz feladatellátóra, aki mindent magára vállal, csak azt tudniuk kell, hogy az önkormányzatok mögött 10 millió ember van és 8 millió szavazópolgár.

Tehát mindenhonnan elvesz, mégis romlik a helyzet, mert nő az államadósság, nő a költségvetési hiány. Ezt nem mi mondjuk, ezt az Európai Unió mondja önöknek. Az Európai Unió mondja.

Azt kérdezi Gyurcsány Ferenc, mit akar tőlünk az Európai Unió. Az Európai Unió egyet akar: hogy bent maradjunk az Európai Unióban. Mert, tisztelt hölgyeim és uraim, ezzel a költségvetéssel, a 2006. évi költségvetéssel stabilizáljuk a huszonötödik helyünket a pénzügypolitikát illetően az Európai Unióban.

Tudják, az a nagy probléma, hogy a huszonötödik hely kieső hely. Ezzel a költségvetéssel távolabb vagyunk Európától, mint valaha. Ezt érik el a 2006. évi költségvetéssel! (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A nyolcadik óra vége felé járva kérem, engedjenek meg egy rövid összefoglalót.

Valóban nagyon sok hozzászólás hangzott el, és nem mindig a részletes vita szabályainak megfelelően folyt a tárgyalás, azonban az kivehető volt, hogy az önkormányzati normatívákkal kapcsolatban például a bölcsődei normatívánál vagy a családi normatívánál mindenki szükségét érezte, hogy a normákat akár belső átcsoportosítással is emeljük, és erre nyitott füleket találnak a kormánynál.

Ugyancsak úgy éreztem, mindenki kiállt a szigorú ellenőrzés mellett a művészeti normatíváknál. Azt gondolom, ebben egyfajta politikai konszenzus is kialakulni látszott itt a vita során.

Azt láttam, hogy az okmányirodák támogatását szinte valamennyi politikai erő szerette volna megtenni, fel is jegyeztük ezeket.

Van néhány olyan elem, amelyet szeretnék elmondani, hogy mik azok, amelyeket az elhangzott felszólalásokból támogatandónak ítélünk meg.

Azt gondolom, a benyújtott módosítások között egy fontos elem lesz, hogy az önkormányzatoknál a tartalékképzés részbeni feloldását, amely forrásául szolgált a béremelésnek, erre egy módosító indítványt feltétlenül támogatni fog a kormányzat. Ez Jauernik István felszólalásában hangzott el.

(17.20)

Támogatandónak tartanánk az Igazságügyi Minisztériumnál az áldozatsegítési előirányzat felülről nyitását.

A holnapi nap az utolsó nap, hogy a fiatalok életkezdési támogatásának, azaz a babakötvénynek megteremtsük a forrását, és ezt belső átcsoportosítással, azt gondolom, hogy meg fogjuk teremteni; képviselői indítványokat láttunk e vonatkozásban elkészülni.

A Hitelgarancia Rt. számára, a kis- és középvállalati szektorba tartozó vállalkozások és az MRP-szervezetek számára állami viszontgarancia mellett készfizető kezesség vállalásának lehetőségét kívánjuk elősegíteni, illetve lehetővé tenni; képviselői indítvány elkészült erre, és ezt a kormányzat támogatni fogja.

Van egy önkormányzati csomag, amelyet feltétlenül támogatandónak ítélünk meg, hogy az 500 fő alatti településenként legalább 3 millió forint legyen az előirányzat - azt gondoljuk, hogy ez egy támogatandó cél.

Az okmányirodák működési kiadásai, a bölcsődei ellátás és a családinapközi-ellátás vonatkozásában a kormány ugyancsak támogat egy belső átcsoportosítást; a kollégiumi és externátusi nevelés normatívájának növelésénél, valamint az óvodában, iskolában és kollégiumban a kedvezményes étkezés igénybevételét, esetleg egy belső átcsoportosítással, egy nagyobb összeggel támogatandónak ítéljük meg.

Ugyancsak támogatandó az 1500 fő alatti kistelepülések támogatásának normatívája, valamint a helyi közművelődési és közgyűjteményi feladatok ellátása.

Azt gondoljuk, fontos elem lehet, a viták során felvetődött, a szakiskolák 9–10. évfolyamán a gyakorlati oktatás támogatása, amelyet mindenképp támogatandónak ítélünk meg.

Ellenzéki képviselőtársaim részben mindenkinek több pénzt akartak adni, a másik oldalról pedig az államháztartás hiányával foglalkoztak. A kettő egyszerre nem megy, Tállai úr: vagy több pénzt adnak, és akkor nő a hiány, vagy pedig nem adnak több pénzt, és akkor nem nő a hiány, tehát a kettő egyszerre nem megy, még önnek sem. (Tállai András: Nem is tudtam. - Babák Mihály: Van erre más megoldás is.)

Azt hiszem, hogy ez a költségvetés és ez a költségvetési vita rámutatott arra, hogy ez a költségvetés egy járható költségvetés, ez Magyarország fejlődését fogja szolgálni. Az állam takarékoskodása által megteremti a forrását annak, hogy mindazon célokat a szociálpolitikában, oktatásban támogassuk, amelyekre az igény itt a vita során megjelent.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A részletes vita e szakaszát lezárom, és ha nincs több jelentkező, akkor magát a vitát is.

Ügyrendi kérdésben Tállai András kért szót.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Elnök Úr! Mint látható, a Fidesz-frakció ideje elfogyott, de látom, hogy más frakcióknak még van ideje: 4 másodperc az MSZP-nek, az SZDSZ-nek pedig 7 perc 5 másodperc. Azt szeretném megtudni, házszabályszerűen van-e lehetőség arra, hogy az a frakció, amelyiknek van mondandója a költségvetéshez, esetleg ezt az időt megkapja. (Korózs Lajos: Ez egy jó kísérlet volt. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Ha jól értem, a kormányoldal idejét szeretné felhasználni a képviselő úr. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: A 4 másodpercet átadjuk a Fidesznek.) Az MSZP nagyvonalúságát, azt hiszem, érdemes kihasználni: 4 másodpercet kapott a Fidesz-frakció. (Közbeszólások.) Tállai András képviselő úré a szó, négy másodpercben. (Derültség.)

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Ez a költségvetés kártyavár.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! (Derültség. - Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén két percben kért szót Béki Gabriella képviselő asszony; neki van lehetősége. Öné a szó.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondoltam, hogy egy nagyon elegáns, nagyvonalú gesztussal élek az ellenzék irányába, és egy percet felajánlok a 7 percből, de azt hiszem, hogy a puskaport éppen ellőtte Tállai András.

Azt gondolom, hogy nagyon nehéz körülmények között született, de vállalható költségvetés, ami éppen kialakulóban van. Én komoly reményeket fűzök ahhoz, hogy az éppen frissiben elkészített kapcsolódó módosító indítványokat közösen elfogadjuk a Házban, és vállalható lesz a költségvetés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A vitát berekesztem. Tíz perc szünetet rendelek el.

(Szünet: 17.25-17.37

Elnök: dr. Deutsch Tamás

Jegyzők: dr. Kis Zoltán és Pettkó András)




Felszólalások:   11-12   13-491   492-500      Ülésnap adatai