Készült: 2020.07.16.06:58:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

275. ülésnap (2005.12.01.),  1-155. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 6:46:38


Felszólalások:   1   1-155   155-179      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat és mindazokat, akik a mai napi munkánkat a rádió, a televízió és az internet nyilvánosságán keresztül figyelemmel kísérik.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 32. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Füle István és Pettkó András jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/18203. és H/18204. számokon, a bizottsági ajánlásokat pedig J/18203/2-8., valamint H/18204/2-8. számokon kapták kézhez képviselőtársaim.

Megadom a szót Kiss Péter miniszter úrnak, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, a napirendi pont előadójának, 40 perces időkeretben. Miniszter urat illeti a szó.

KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2005 áprilisában indította el a száz lépés programját. A program keretében folyamatosan hirdettük meg azokat a programcsomagokat, amelyek az örökölt társadalmi igazságtalanságok megszüntetését, a vállalkozások előtt álló akadályok lebontását, a versenyképes, biztonságos és gyarapodó Magyarország megteremtését célozzák. Nekiláttunk közös javaink ésszerűbb, igazságosabb elosztásának, az adócsökkentésnek, az egészségügy korszerűsítésének, a foglalkoztatás bővítésének, a családtámogatás átalakításának, a nyugdíjak felzárkóztatásának, a lakótelepen élők életkörülményei javításához szükséges lépéseknek. Látható módon dinamizálta a közéletet ez a kezdeményezés, és komoly társadalmi támogatást kaptunk, hiszen végre 15 év után a politika a hétköznapokról, az emberek életéről szól, s nem fordítva: az emberek élete, a hétköznapok a politikáról, és ez önmagában is jó irányba tematizálta a magyar közéletet.

Az elmúlt fél évben összesen 110 lépésről döntöttünk, de nem csak a szavak szintjén: gyorsan és határozottan meg is kezdtük ezek megvalósítását, meghoztuk a szükséges döntéseket, benyújtottuk a megfelelő jogszabályokat. A 110 lépés közel felénél a kormány és a parlament már döntött, a munkát elindítottuk. További 43 lépés esetében a kormány már döntött, a szükséges törvénymódosító javaslatokat be is nyújtottuk az Országgyűlésnek, így 2006. január 1-jével ezek is hatályba léphetnek.

Eljött az idő tehát, hogy készítsünk egy rövid számvetést, hol is tartunk. A kormány nevében 2005. november 11-én jelentést nyújtottam be az Országgyűlésnek a száz lépés program jelenlegi állásáról, mivel fontosnak tartjuk, hogy az Országgyűlés részleteiben megismerje, megvitassa az eddigi intézkedéseket, és javaslataival - mivel a programot nem tekintjük lezártnak - hozzájáruljon a további lépések kialakításához.

Természetesen már a program megfogalmazásakor, 2005 tavaszán szembenéztünk azzal a dilemmával, hogy a korábbi közéleti kultúrában kialakult szokásoknak megfelelően egy vagy két kiválasztott területen indítsunk-e el újabb reformokat, vagy pedig egyidejűleg ható sok lépéssel érjük el a minőségi változásokat. Azt látjuk, hogy a száz lépés program eddigi tapasztalatai bizonyítékot mutatnak arra, hogy lépésről lépésre, egymással összehangolt, összefüggő lépések hatásaként képesek vagyunk minőségi változásokat elérni. Ezért nem fordulunk vissza, ezért folytatjuk a száz lépés politikáját, egyre mélyülő és jelentősebb, minőségi változásokat kezdeményezve azokon a területeken, amelyek a hétköznapokat jelentik az emberek számára.

Tisztelt Ház! Megkezdtük az egészségügyi ellátási és biztosítási rendszer korszerűsítését, amelynek alapvető célja, hogy azonos, magas színvonalú legyen az ellátás az ország bármely pontján; megindítottuk azokat a változásokat, amelyek színvonalasabbá teszik a gyógyítást, javítják az ellátás minőségét, tisztább és átláthatóbb viszonyokat teremtenek az egészségügyben, egyenlőbb hozzáférést, vagyis több egészséget és nagyobb igazságosságot biztosítanak az emberek számára. A szűrővizsgálatok további kiterjesztésével folytatjuk a nemzeti rákellenes programot és az onkológiai centrumok korszerűsítését is. Folytatódik a sürgősségi betegellátás országos hálózatának kiépítése, hogy az orvosi segítség mindenhol 15 percen belül megérkezzen. Ennek érdekében új sürgősségi osztályok jönnek létre, a jövő év végéig öt új mentőhelikopter áll szolgálatba, a mentőszolgálat új állomásokkal gazdagodik, a mentőgépkocsi-progam keretén belül további 120 új mentőkocsival gyarapszik a hálózat. Külön praxisalap létrehozásával segítjük, hogy sehol se maradjanak ellátatlanul betegek. Folytatódik a kórházak és egészségügyi intézmények korszerűsítése, ennek keretében 2006-ban 12 kórház és rendelőintézet átfogó rekonstrukciója kezdődik meg.

Tisztelt Ház! Az egészségügy látszólag a kötelező biztosítás elvén működik ma: kötelezően előírt mértékű járulékot fizet mindenki, akinek van jövedelme, elsősorban munkajövedelme, amiért táppénzt és egészségügyi szolgáltatást kap, másoknak pedig - gyermekeknek, nyugdíjasoknak, szociális vagy munkanélküli-ellátásban részesülőknek - állampolgári jogon jár mindez. A szabályozást így vagy úgy megkerülve azonban azok is megkapják az orvosi ellátást és gyógyszertámogatást, akik bár aktív korúak és rendelkeznek valamilyen jövedelemmel, nem fizetnek járulékot, mivel a gazdaság szürke- vagy feketezónájában dolgoznak. Mindezek alapján döntöttünk úgy, hogy megtesszük az első lépéseket az egészségügyi rendszer biztosításalapúvá alakításához. Tudniuk kell, hogy ma az ország 10 millió lakójából kevesebb mint 4 milliónak van biztosítása, és hozzávetőleg mintegy félmillió olyan ember van, aki ma aktív, minden bizonnyal van munkája, nem nyugdíjas, nem gyermek, nem munkanélküli, nem részesül szociális ellátásban, hanem dolgozik, de nem fizet járulékot, ma helyettük is a többiek fizetnek - ezen akarunk változtatni.

Az egészségüggyel összefüggő lépések egy részének megvalósítása természetesen hosszabb folyamatot jelent, de ez nemcsak egy perspektívát nyújt, nemcsak egy hosszú távú előrejelzést jelent, hanem elkötelezettséget is, hiszen a lépések egy jelentős sorával már beléptünk az egészségügy reformjának előszobájába, a szükséges jogszabály-módosítások már megtörténtek, az intézkedések egy része már hatályba is lépett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az intézkedések sorát hoztuk a legális foglalkoztatás, az álláskeresés lehetőségeinek a bővítésére, harcot indítottunk a feketemunka ellen a fekete- és szürkefoglalkoztatás visszaszorítására. A dolgozó embereket kemény munkájuk után nemcsak a napi megélhetést biztosító bér, de a társadalombiztosítás nyújtotta szociális biztonság is megilleti betegségük, a gyermekvállalásuk idején és idős korukban. Ősszel átfogó jelentést készítettünk a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló további lépésekről. Tudjuk, hosszú évek mulasztásait nem lehet egy csapásra pótolni, de lépések sorozatával megindítottuk azokat a változásokat, amelyek érdekeltséget, lehetőséget és esélyt teremtenek a munkavégzésre, a passzív segélyezés helyett az aktív álláskereséshez nyújtanak támogatást, érvényt szereznek a munkaügyi szabályoknak, és büntetik azok megsértőit, bezárják az adóelkerülés kiskapuit.

Sok dolog már most is működik ebből a lépéssorból, ha kell tételesen, hát nézzünk néhányat!

(9.10)

A közmunkaprogramra 355 pályázat érkezett, ebből 353 sikeres, összesen 1024 települést érintően 25 ezer fő állhat e program keretében munkába. Az egyéb közfoglalkoztatási programokkal együtt akár 34-35 ezer, ma munkanélküli számára államilag támogatott közfoglalkoztatást, hasznos munkát tudunk segély helyett teremteni.

A miniszterelnök november 15-én adta át az ötezredik Start-kártyát. Hetente átlagosan mintegy ezer kártyát váltanak ki, és most azzal számolunk, hogy a program mintegy 45-46 ezer fő pályakezdő fiatalnak ad lehetőséget munkatapasztalat szerzésére, nekik megkönnyíti az első munkahely megszerzését.

Látjuk, az intézkedések következményeképpen ugrásszerűen növekszik az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás. Szeptember végéig közel 220 ezer munkavállalói könyvet váltottak ki Magyarországon, és hogy összehasonlítást tudjunk tenni, ez 2004-ben, tehát a megelőző évben egész évben nem érte el a 135 ezret. Ilyen értelemben arra számítunk, hogy lényegében egy év alatt megduplázzuk az alkalmi munkavállalásban immáron szabályosan és biztosítotti ellátással résztvevők körét. Mindennek köszönhetően ugyancsak erőteljes növekedésnek indult az eladott közteherjegyek értéke is. Szeptember végére ez már meghaladta az 1 milliárd forintot, míg ez 2004 egészében 700 millió forint volt.

Tisztelt Ház! Az elmúlt években a családi pótlék emelésével a legnehezebb helyzetben lévő gyermekek ingyenes tankönyvellátásának, ingyenes és kedvezményes étkezésének biztosításával sokat tettünk a nehéz helyzetben lévőkért, de sokaknak ez sem jelentett megoldást. A társadalom igazságérzetével összhangban ezért átalakítjuk a ma döntően három elemből álló családtámogatás rendszerét, a családi pótlék, a családi adókedvezmény és a gyermeknevelési támogatás elemeiből álló családtámogatási rendszert. A három támogatási formából a családi adókedvezmény fenntartása kérdőjelezhető meg leginkább, hiszen ez ma azokat támogatja, akiknek magas a jövedelmük, és semmit vagy csak nagyon keveset ad a kisjövedelműeknek.

Változtatni kell, mert éppen a rászorulókat, a kis és közepes jövedelműeket kell támogatnunk. A kormány a lassú korrekciók helyett ezért határozott lépésre szánta el magát. Alapvetően változtatjuk meg a családtámogatás rendszerét, átláthatóbb és igazságosabb támogatást nyújtunk a rendszer átalakításával, az adókedvezmény megszüntetésével. A több gyermeket nevelő családoknál megmarad az adókedvezmény, és valamennyi gyermeket nevelő családnál lényegesen növekszik a családi pótlék összege. Ezzel elérjük azt, hogy azok, akik maguk is erőfeszítéseket tesznek, akik maguk is dolgoznak, abban lesznek érdekeltek, hogy ezt az erőfeszítést fokozva a családi támogatással, a megnövekedett családi támogatásokkal együtt teremtsék meg családjuk új egzisztenciáját, neveljék gyermekeiket.

Az új alapokra helyezett családtámogatási rendszerben a jövőben többlettámogatást tehát azok kapnak, akiknek erre anyagi helyzetük miatt indokoltan szükségük van, az új családi segélyezési rendszer éppen ennek érdekében ezt egészíti ki. Ez a rendszer biztonságosabb, az eltartottak számát jobban figyelembe vevő, magasabb ellátást fog majd biztosítani, továbbá minden munkanélkülit arra ösztönöz, hogy önmaga is törekedjen munkát találni.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2006-ban megkezdjük annak az ötéves adócsökkentési programnak a megvalósítását, amelynek keretében jelentősen csökkentjük a vállalkozások, az állampolgárok, a családok adóterheit. Több pénz marad a vállalkozásoknál, amit fejlesztésre, munkahelyteremtésre fordítanak, és több pénz marad az embereknél, hogy bérükből, nyugdíjukból többet fordíthassanak családjukra, és kevesebbet fizessenek be adó formájában. A legnagyobb hatása a hazai lakosságra az intézkedések közül az áfa csökkentésének van, ez mindenkit érint, aki naponta vásárol. A másik igazán nagy lépés az iparűzési adó megszüntetése lesz 2008-ban, illetve 2007-től két lépcsőben a társadalombiztosítási járulék 3, illetve 2 százalékpontos csökkentése. Ez minden hazai és Magyarországon működő vállalkozást érint.

A vállalkozók bérterheinek mérséklésével is ösztönözzük a munkahelyek számának bővülését tehát. A személyi jövedelemadó-terhek mérséklése mellett az idén novembertől 1950 forintra csökkent a tételes egészségügyi hozzájárulás összege, majd 2006 novemberében megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás. Mind a társasági adóban, mind az iparűzési adóban számos kedvezményt kapnak a foglalkoztatottak számát bővítő vállalkozások. 2005-től a létszámukat bővítő mikrovállalkozások a minimálbér éves összegével csökkenthetik az adóalapjukat, és valamennyi létszámát növelő vállalkozás többletfoglalkoztatottanként 1 millió forinttal csökkentheti az iparűzésiadó-alapját.

Az általános forgalmi adó felső kulcsának csökkentésével a legtöbb termék adótartalma mérséklődik, amely révén a lakosság számára az árak csökkenése, a vállalatok számára a versenyképesség javulása várható. A lakosság fogyasztásának több mint felét kitevő termékek és szolgáltatások fogyasztói árát az áfa csökkentése 4 százalékkal mérsékli. Az árcsökkentés érinti többek között a villanyáramot, az élelmiszerek közel harmadát, a lakásárakat, az építőipari szolgáltatások árait, a tartós fogyasztási cikkeket, a lakás berendezését, a háztartási felszereléseket, a mosó-, tisztítószereket, a testápolási termékeket, a telefon- és távközlési díjakat többek között. A változtatások eredményeképpen 218 milliárddal kevesebb adót von el az állam a gazdaság szereplőitől és a lakosságtól.

A fix összegű egészségügyi hozzájárulás megszüntetése: 2005 novemberében a 3450 forintos tételes egészségügyi hozzájárulást először 1950 forintra, majd 2006 novemberétől nulla forintra csökkenti, tehát megszünteti. Az intézkedés minden járulékfizetőt érint, mintegy 3,7 millió embert érint kedvezően, az intézkedés hatására a munkáltatóknak körülbelül 66 milliárd forinttal kevesebb járulékot kell befizetniük. Tudjuk jól, hogy ezek azok a vállalkozások, amelyeknél ez a fajta fix költség, különösen a kis- és középvállalkozások esetében ennek a fix költségnek a hiánya önmagában is versenyképességet javít, de javítja a foglalkoztathatóság bővítésének körülményeit.

A nyugdíjak elmúlt évtizedekben kialakult igazságtalanságainak enyhítésére olyan ötéves programot dolgoztunk ki, amely a törvény szerint járó nyugdíjemelésen felül mintegy 7 százalékos többletemeléssel jelentősen hozzájárul a nyugdíjak felzárkóztatásához is. A program öt év alatt 100-105 milliárd forinttal, a nyugdíjasok túlnyomó többségét érintő többlet nyugdíjemeléssel igazságosabbá teszi a nyugdíjarányokat és biztonságosabbá több millió idős ember életét. Az elmúlt években sokat törlesztettünk a nyugdíjasokkal szembeni adósságból. A 2002. novemberi 1 százalékos nyugdíjemeléssel és a négy naptári évvel számolva 23,2 százalékkal nőtt együtt a nyugdíjak vásárlóereje, bevezettük a 13. havi nyugdíjat, 50 százalékkal emeltük a saját jogú nyugdíj mellett özvegyi nyugdíjra jogosultak özvegyi nyugdíját, a nehéz helyzetben lévők most ismét kérhetik nyugdíjuk méltányossági emelését.

(9.20)

A nyugdíjjogosultságot nem szerzett agrárgazdálkodók számára a biztos megélhetés érdekében 2006 januárjától 10 ezer gazdálkodó vehet igénybe korábbi nyugdíjazási lehetőséget.

Tartozunk azonban még az elmúlt évtizedekben a nyugdíjas-társadalmon belül felhalmozott feszültségek enyhítésével, mert igazságtalan, hogy ma azonos jövedelemmel, szolgálati idővel nyugdíjba ment időskorúak nyugdíja pusztán azért eltérő, mert más és más szabályok szerint állapították meg nyugdíjukat. Igazságtalan, hogy a rokkantnyugdíjak összege alig veszi figyelembe, hogy az adott életkorig mennyi lehetett a ledolgozott évek száma. És igazságtalan lenne az is, ha a saját jogú ellátással is rendelkező özvegyi nyugdíj emelését követően nem javítanánk azoknak az özvegyeknek a helyzetén, akiknek nincs más jövedelmük, mint elhunyt élettársuk nyugdíjának 50 százaléka. Ezért az ötéves nyugdíjprogram első lépései a legnehezebb élethelyzetben lévők, az alacsony összegű özvegyi nyugdíjban részesülők vagy már nagyon idős emberek életkörülményeit javítják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Korszerűsítjük az oktatás teljes rendszerét, hogy gyermekeink piacképes tudással hagyhassák el az iskolát. Új ösztöndíjprogram, iskola-korszerűsítések, a kistérségi összefogás ösztönzése, a megkülönböztetés elleni fellépés együttesen szolgálja a közoktatás színvonalának javítását, az esélykülönbségek mérséklését.

Az Európai Unióban Magyarországon van a legnagyobb különbség az alacsony és magas iskolai végzettségűek keresete között, és a magyar iskolarendszer bizony nem csupán újratermeli, hanem növeli is a társadalmi különbségeket. Ez utóbbit jól mutatja, hogy míg a diplomás szülők gyermekeinek kétharmada ma is diplomát szerez, addig az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekeinél ez az arány alig éri el a 20 százalékot; míg a nem roma fiatalok 70 százaléka érettségihez jut, addig a roma fiatalok körében a 10 százalékot sem éri el ez az arány. A roma gyermekeknek ötvenszer kisebb az esélyük a felsőfokú végzettség megszerzésére, mint nem roma társaiknak.

Az elmúlt években nagy lépéseket tettünk annak érdekében, hogy minél több fiatal vehessen jó startot az életben, most az esélykülönbségek mérséklésén a sor. A gyermekek esélykülönbségeinek csökkentése érdekében korszerűsítjük az oktatás teljes rendszerét; új ösztöndíjprogramot indítottunk, amely esélyt kíván teremteni a hátrányos helyzetű fiatalok tehetségének kibontakoztatására az általános iskolákban, a szakiskolákban, a középiskolákban és a felsőoktatásban. 2006-tól minden szakiskolában előkészítő képzés indul azon fiatalok számára, akik nem tudták eredményesen befejezni az általános iskolát.

Néha bizony egészen kevésen múlik, hogy egy gyerek sikeres lesz vagy menthetetlenül leszakad. Ezért azt akarjuk, hogy minden gyerek egyenlő eséllyel álljon oda a rajtvonalhoz, egyforma eséllyel indulhasson az életben, hogy az oktatási rendszer ne termelje újra a társadalmi egyenlőtlenségeket, hogy ne a földrajzi helyzet vagy az anyagi háttér, hanem a tudás és a tehetség határozza meg, hogy meddig juthat a fiatal. Ezért programot fogadtunk el a szakképzés korszerűsítésére is, hogy a fiatalok a munkaerőpiac változó igényeihez rugalmasan alkalmazkodni képes, magas színvonalú tudással hagyják el az iskolát, és felnőttkorban is legyen lehetőség új szakma elsajátítására. Arra törekszünk, hogy Magyarország a jövőben már ne az olcsó, hanem a jól képzett munkaerő miatt legyen vonzó befektetési célpontja a világnak.

A magyar gazdaság versenyképességének javításához nélkülözhetetlen a szakképzés színvonalának javítása, új alapokra helyezése. A jelenlegi rendszer diszfunkcionális; a hazai cégek 90 ezer üres állásra nem találnak megfelelő magyar munkavállalót, miközben mintegy 60 ezer munkavállalási engedéllyel rendelkező külföldi dolgozót foglalkoztatnak. 1989-ben míg a tizenévesek 45 százaléka választotta a szakmunkásképzést, addig ma már csak 20 százalékuk szerez szakiskolai szakképzésben kétkezi szakmát, miközben sok szakmában tapasztaljuk a szakemberhiányt. Az ok a hazai szakképzési rendszerben keresendő, amelynek legnagyobb hibája éppen az, hogy Magyarországon egyszerre van alul- és túlképzés, vagyis miközben néhány szakmában fölöslegesen sok szakembert képeznek, addig más szakmákból kifejezetten hiány van. Ezért a szakképzés egész rendszerét úgy alakítja át a kormány, hogy igazodjon a munkaerő-piaci igényekhez.

A száz lépés szakképzéssel kapcsolatos programpontjai abból indulnak ki, hogy a munka nem szerencse dolga, hanem mindenkinek joga. A szakképzési rendszer megújításával mindenki visszakaphatja a jogot, hogy olyan szakmája legyen, amiből tisztességesen megélhet. Azt szeretnénk, hogy a fiatalok ne az utcán kezdjék a pályájukat, azt szeretnénk, ha felnőttkorban is továbbképzéssel konvertálható tudásra tennének szert. Ezért nem halaszthatók azok az intézkedések, amelyekkel emeljük a szakképzés színvonalát, támogatjuk a hiányszakmák oktatását, megerősítjük a munkaerőpiac és a szakiskolák kapcsolatát, megerősítjük a munkaerőpiac és a felnőttképzés kapcsolatát. Minden szakiskolában előkészítő képzést indítunk az alapfokú iskolai képzettséget megszerezni nem tudó fiatalok számára, hogy ne rekesztődjenek ki a munkaerőpiacról. Az Útravaló-program keretében mintegy 2000 fiatal kap ösztöndíjat, hogy elsajátíthassa a szakmai tudást. 22 térségi integrált szakképző központ jön létre, részben magyar, részben európai forrásokból. A szakképző központokban magas színvonalú, jól felszerelt szaktantermekben és műhelyekben, a legjobb szaktanárok közreműködésével folyhat majd így az oktatás.

Az Országos Képzési Jegyzék mintegy 800 szakmából álló jegyzékét a felére csökkentve integráltabb, a munkaerőpiac igényeinek jobban megfelelő szakmastruktúra jön létre, természetesen úgy, hogy bevonjuk az elméleti és gyakorlati szakértőket a lista kialakításába. 20 százalékkal kívánjuk növelni a tanulószerződéses fiatalok számát; ezzel lehet garantálni, hogy a gyakorlati munkahelyeken életszerűbb képzési körülmények között készüljenek a szakmára, ezzel lehet garantálni, hogy legyen belépőjük a munkaerőpiacra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Intézkedések sora szolgálja, hogy a magyar mezőgazdaság állja a versenyt az Unió piacán, a magyar gazdák nyertesei lehessenek az uniós csatlakozásnak. Ennek érdekében 2006-ban jelentősen, 22 százalékkal nő az agrár- és vidékfejlesztési támogatások összege. A 400 milliárdra emelkedő agrártámogatásból növekvő arányt tesz ki az Unió alapjaiból érkező támogatás, amit hazai forrásból 161 milliárd forint egészít ki. Jövőre a támogatások egy termelőre jutó éves összege eléri a 2 millió forintot.

A száz lépés program mezőgazdasági részének alapvető célja, hogy gyors, valamint hosszabb távra szóló intézkedésekkel javítsa a hazai agrártermékek piacrajutási esélyeit, termelési biztonságot teremtsen a termelő számára, könnyítést adjon a felesleges szigorral meghozott jogszabályokban, növelje a mezőgazdasági termelés jövedelembiztonságát, összességében állítsa helyre a növénytermesztés és az állattenyésztés között megbomlott összhangot.

Az intézkedések egyik legfontosabb csoportja a termőföld használatával függ össze. A kormány benyújtotta a termőföldről szóló jogszabályok szükséges módosítását, hogy az állattartók földellátottsága javulhasson. Ugyancsak kezdeményezést tettünk a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítására, amely megteremti a lehetőséget arra, hogy az önkormányzatok számára ingyenesen biztosítsunk földterületet közhasznú tevékenységük bővítéséhez. Ez kiemelt támogatást jelent természetesen az önkormányzatoknak, hogy a helyi igényekhez igazodó fejlesztések, munkahelyteremtő beruházások esetén külön kezdeményezéseket is tehessenek. Másrészt az önkormányzatok termőföldhöz juthatnak, amelyet a szociálisan rászoruló, földet művelni akaró és képes emberek számára gazdálkodásra átadhatnak. Ösztönözzük a birtokkoncentrációt szolgáló termőföld vásárlását, amelyhez kamattámogatás vehető igénybe.

 

(9.30)

 

Külön gondot fordítunk arra, hogy a kis- és családi gazdálkodók igénybe vehessék legalább a hitel egyharmadát. Folytatjuk a “termőföldet életjáradékértö programot, meghirdetjük ennek negyedik ütemét is, ezáltal továbbra is lehetőséget biztosítunk a többnyire apró birtokokat művelő idős földtulajdonosok számára arra, hogy megszűnjék számukra a birtokukban lévő földművelési kényszer, egyúttal életjáradékkal egészíthessék ki időskori jövedelmüket.

A mezőgazdasági termelés biztonságának javítására a kormány kidolgozta a mezőgazdaságot ért elemi károk enyhítésének új rendszerét, melynek az a lényege, hogy az állam a termelői befizetésekkel azonos összegű költségvetési támogatást nyújt a nem vagy csak túlzott díjjal biztosítható káresemények bekövetkezése esetén. Több intézkedés született és születik a megbomlott mezőgazdasági termelési szerkezet, azaz az állattenyésztés és növénytermesztés közötti helyes arányok visszaállítása érdekében; ezek közé tartozik az energetikai növénytermesztés támogatása, mely nemcsak mezőgazdasági szempontból hasznos, hanem környezetvédelmi szempontból is, hiszen hozzájárul a megújuló energiaforrások előírt és általunk is kívánt felhasználási arányának megvalósításához.

2006-tól mentesítjük a mezőgazdasági termelőket a vízkészletjárulék-fizetési kötelezettségek alól, folytatjuk a sertés- és baromfi-haszonállattartás támogatását, támogatást nyújtunk az állati hulladék és a vágóhídi melléktermékek ártalmatlanításához, enyhíteni kívánjuk az Európai Uniónál alkalmazottnál szigorúbb környezetvédelmi, állatjóléti és trágyakezelési szabályokat is. A kistermelők számára könnyítjük az élelmiszer-termelés és -forgalmazás szabályait, a szőlő- és bortermelők számára nemzeti szabályozás keretében rögzítjük a kivágási támogatás igénybevételének lehetőségét, és újabb egy évre megteremtettük a melléktermékek megsemmisítésének könnyített eljárását, a bor jövedéki adóját nullakulcsossá tettük, helyette viszont termelői befizetés révén megalapozzuk a közösségi bormarketing és a hatékonyabb borellenőrzés forrásait is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megkezdtük a száz lépés során a panellakások tömeges felújítását, intézkedéseket dolgoztunk ki a lakótelepen élők életkörülményeinek javítására is. Hazánkban a lakosság, mint tudjuk, ötöde, kétmillió ember panel-, azaz iparosított technológiával épült lakásban lakik; Budapesten és a nagyvárosokban az összes lakás közel negyede házgyári technológiával épült. Egy lakótelepi távfűtéses lakásban élő család ma általában sokkal többet fizet a távfűtésért, mint egy gázzal fűtő lakástulajdonos, ráadásul az a fűtési szezononként 30-50 ezer forintos többletkiadás éppen azoknál jelentkezik, akik általában amúgy is kis jövedelműek, amúgy rászorulók, ezért támogatási programot indítottunk el, hogy ösztönözzük a panelházak fűtési rendszerének korszerűsítését, átalakítását annak érdekében, hogy mindenki a tényleges energiafelhasználásával arányos díjat fizessen.

A panelprogramra meghirdetése óta eddig, tehát 2001–2005 között összesen 6,1 milliárd forint állami támogatást ítéltünk oda; ez a megelőző kormány idején 571 millió forintot tett ki, a mostani kormány 5,6 milliárd forint támogatást ítélt oda. A 2006-os évre szóló pályázat beadási határidejét a Panel Plusz programra való tekintettel meghosszabbítottuk szeptember 30-áról december végéig, s bár végleges adatok még nincsenek, de eddig mintegy 5,2 milliárd forint támogatást igényeltek, 530-nál is több pályázat érkezett be, ami mintegy 26 500 lakás felújítását jelentheti, ez pedig ugrásszerű emelkedés, és ez a Panel Plusz új hitelprogramnak köszönhető. Korábban a támogatási igények 85 százaléka ablakcserékre vonatkozott; mivel a korábbi támogatás nem zárja ki az újbóli igénybevételt, feltehető, hogy sokan kiegészítik a korábban elvégzett felújítást további energiamegtakarító korszerűsítésekkel.

A Budapesti Értéktőzsde szakértőivel együtt a száz lépés keretében kidolgoztuk a tőzsde élénkítését szolgáló intézkedéscsomagot. Működésének 15 éve alatt a Budapesti Értéktőzsde látványos fejlődésen ment át, és a régió egyik vezető tőkepiacává vált. A kormányzat, illetve a pénzügyi szféra összehangolt munkájával a hazai tőzsde fejlődése tovább erősíthető, és ezzel az egész magyar gazdaság fejlődésében betöltött pozitív szerepe is erősíthető. Ebből következően, ennek erősítését szolgálóan a hatpontos intézkedéscsomag ma fontos szerepet játszhat abban, hogy a részvények aránya a lakossági megtakarításokon belül növekedjen, ezt célozzák az ilyen formában történő, megtakarítást ösztönző különböző adókedvezmények, a nyugdíj-előtakarékosság új formájának elindítása is. A kedvezmények egy része kifejezetten a kis megtakarításokhoz kapcsolódik, és ezt segíti a pénzügyi kultúra elterjedését célzó képzési program is.

Tisztelt Ház! A száz lépés keretén belül javaslatot dolgoztunk ki és építettünk be az adócsomagba a kortárs képző- és iparművészeti alkotások forgalmazásának ösztönzésére is. A képzőművészeti alkotások vásárlásának társaságiadóalap-kedvezményét a Horn-kormány vezette be; a mostani törvénymódosítás, változatlanul hagyva azt, tágabb lehetőséget biztosít arra, hogy kitüntetetten a kortárs képző- és iparművészet élvezze a beruházók, a befektetők támogatását, s ezáltal a jövőben az alkotóművészet társadalmi szerepe is hangsúlyosabbá válik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekkel a példákkal szerettem volna szemléltetni, hogy valóban fordulatot értünk el a hazai közélet elmúlt 15 éves gyakorlatában a száz lépés programjának kezdeményezésével. Olyan ügyek kerültek a Ház asztalára, a politikai közélet színpadára, amelyek az emberek hétköznapi ügyeire adnak választ, s tapasztalatunk, hogy a kezdeti politikai bizonytalanság után, az ellenzéki szkepszis ellenére is jelentős a programunk társadalmi támogatása. Ma már csak az igazán jó emlékezettel rendelkezők emlékeznek az első parlamenti visszhangokra, amelyben a parlamenti ellenzék tyúklépéseknek vagy pedig más formában megfogalmazott állításokban mondott jelentős szkeptikus mondatokat arra vonatkozóan, hogyan is lesz valóság az ígéretekből, hogy a száz lépés programja a hétköznapokat valóban képes-e megváltoztatni.

Jelentős a változás, hiszen mindannyian látjuk, hogy a korábban kudarcként bemutatott lépések ma már az ellenzék zászlójára is felkerültek. Ez jó hír, jó hír az ország számára, hiszen bizonyítja, hogy lehetséges változtatni mindennapjainkon, lehetséges előremenni, s nem visszafordulni, lehetséges sok, egymást erősítő lépéssel jelentős, az emberek életkörülményeit a társadalom jogos igazságérzetét támogató módon előrevinni. Ilyen értelemben, úgy hiszem, már most 110 lépés utáni sikerről számolhatunk be, de nem állunk meg, nem fordulunk vissza.

A vitában a határozat támogatásával azt szeretném kérni önöktől, hogy biztassák a kormánypártokat, biztassák az ellenzéki pártok saját képviselőiket is, hogy újabb lépésekre adott javaslatokkal, újabb lépések megfogalmazásával és megtételével segítsük egy igazságosabb, egy emberibb, egy élhetőbb európai Magyarország kialakulását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a költségvetési bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5–5 perces időkeretben.

Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Arnóth Sándor kivételével, aki a költségvetési bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti, a további kisebbségi vélemények előadói felszólalási szándékuktól röviddel ezelőtt visszaléptek - tájékoztatta az ülésvezető elnököt Áder János frakcióvezető úr.

Megadom a szót Horváth Csabának, a gazdasági bizottság előadójának. Horváth Csaba nem tartózkodik az ülésteremben. Megadom a szót Szabó Zoltán bizottsági előadónak, az oktatási bizottság előadójának. Megállapítom, hogy Szabó Zoltán sem tartózkodik az ülésteremben.

 

(9.40)

Megadom a szót Tóbiás Józsefnek, az ifjúsági bizottság előadójának. Képviselő urat illeti a szó.

TÓBIÁS JÓZSEF, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! Az ifjúsági és sportbizottság 2005. november 22-ei ülésén megtárgyalta, és 11 igen, 11 nem szavazati aránnyal (Sic!) általános vitára alkalmasnak találta a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámolót, valamint a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslatot.

Az ifjúsági és sportbizottságban három olyan téma került szóba, amelyről szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat. Az első téma, hogy az ifjúságpolitika nem egy törvény, nem egy egzakt fogalom, amelyet lehet úgy szabályozni, hogy kizárólag csak és törvények útján lehet támogatást nyújtani, segíteni a fiatalokat, hanem ez egy élethelyzet, az élethelyzetükben pedig számos olyan kihívással néznek szembe, amelyre a kormányok, a politika igyekszik jó megoldásokat találni.

Az első ilyen a családpolitika, amely családpolitikában a legfontosabb, hogy minden egyes gyermek jövőjét ne határozhassa meg az a hely, ahová születik, hanem a képességei és az a segítség, az a társadalmi összefogás és támogatások elosztása legyen számára mérce.

A gyermekszegénység enyhítése a társadalmi kohézióhoz és az esélyegyenlőséghez vezető haladás fokmérője, ez fogalmazódott meg.

Elhangzott, hogy a száz lépés programjának részeként a kormány egy új egységes családtámogatási rendszert vezet be. A családtámogatási rendszerre fordított összeg az idén 305 milliárd forint, ez tartalmazza a családi pótlékot, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, a családi adókedvezményt, amely jövőre is megmarad, és jövőre már így 338 milliárd forintot fordíthat a kormány erre a célra.

Az adókedvezmény a három vagy több gyermeket nevelő családok esetében maradt meg 6 millió forint éves jövedelemhatárig, és havonta 4 ezer forintban gyermekenként. Megmarad rendszeres gyermekvédelmi kedvezményként a térítés nélküli étkeztetés és tankönyvtámogatás a rászorultak számára, és egyébként minden további szociális juttatás a lakásfenntartási támogatáson át a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásig.

A másik ilyen téma, amelyről nagyon sok szó esett már a Ház falai között, a foglalkoztatás területén a pályakezdő fiatalok munkanélküliségi helyzetének kezelése. Mindannyian tisztában kell legyünk azzal, hogy a jelen pillanatban meglévő foglalkoztatási mutatókban a pályakezdő fiatalok helyzete nem egy adott évben alakul ki, hanem egy tanulási időszakot megelőző 5-6-7 évvel ezelőtt történő eseménynek a következményeit látjuk itt, és a jelenlegi kormány a száz lépés programjának keretében megoldást kíván adni a fiatal pályakezdőknek, hogy ne legyenek végérvényesen leszakadtak a munka világától, legyen lehetőségük integrálódni és megismerni a munka világát, abban egy közösségi és egy szakmai élményt szerezzenek.

Ebből egy elemet ragadott ki az ifjúsági és sportbizottság, ez pedig a Start-program, ahol a foglalkoztatóknak, akik a pályakezdő fiatalokat alkalmazzák, a bérekre rakódó 34 százalékos adó- és járulékterhekből az első évben csak 15 százalékot, a második évben is csak 25 százalékot kell megfizetniük. Egymás után több foglalkoztató is igénybe veheti ezt a fajta kedvezményt, így ösztönözve a fiatal pályakezdők alkalmazását. A Start-program kétéves időtartamban hozzáférhető nemcsak 25 éves korig, hiszen a felsőfokú végzettség esetén pályakezdőnek tekinthető a 30 év alatti fiatal is. Jelen pillanatban közel 5 ezer Start-kártya kiváltására került sor eddig.

Ugyanilyen fontos a feketemunka felszámolása ellen tett intézkedés, melyet az úgymond - sokszor elhangzott - kék munkavállalói könyv bevezetése jelez, ezt 2005. augusztus 1-jétől közel 200 ezren váltották ki.

A harmadik ilyen téma a lakáspolitika volt, amelyben szintén vita volt a bizottságban, de összességében egyetértettünk abban, hogy a kezdeti ellenzéki kritikák ellenére is sikeresnek bizonyult a Fészekrakó-program, és a sikert tovább folytatva, a kormány a következő lépéseként 30 évről 35 évre emelte a kezességvállalás korhatárát. Idén ez 50-60 ezer család lehetőségét teremti meg az otthonteremtésre, és a többletkedvezményekkel egyidejűleg pedig 16 ezer szerződést kötöttek jelen pillanatig 42 milliárd forint értékben.

Tisztelettel kérem a Magyar Országgyűlést, hogy a száz lépés programjáról szóló határozati javaslatot fogadja el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hiszen ez az a szemlélet, amely igazodik mindahhoz a társadalmi elváráshoz, hogy a politika ne…

ELNÖK: Letelt az idő, kérem, képviselő úr, fejezze be!

TÓBIÁS JÓZSEF, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Tóth József képviselő úrnak, az idegenforgalmi bizottság előadójának.

DR. TÓTH JÓZSEF, az idegenforgalmi bizottság előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az idegenforgalmi bizottság a beszámolót és az országgyűlési határozati javaslatot együtt tárgyalta, és 11 igennel, 9 nemmel és 1 tartózkodással általános vitára ajánlotta.

A vita két kérdésre irányult: egyrészt, hogy miért most került beterjesztésre az előterjesztés, másrészt érinti-e közvetlenül az idegenforgalmat. Nézzük a választ!

Az előterjesztés célja, hogy a társadalmi igazságtalanságot mérsékelje, és olyan felhalmozódott akadályokat szüntessen meg, mely a versenyképességet csökkenti. Cél: az igazságosság szellemében modern országépítés feltételeinek a megteremtése.

Az előterjesztések funkciója, hogy összefoglaló beszámolóként az ország életét jelentősen befolyásoló intézkedéseket mutasson be. A program nem lezárt, a program nem egy varázsütésre hat, de jó néhány eleme már napjainkban és a jövő év elejétől az ország részére érzékelhetővé válik. Tehát ezért beterjesztése aktuális.

Nézzük a választ a második kérdésre! Ha csekély tárgyszerűséget is képviselünk, nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy a száz lépés program minden eleme, de különösen három érinti az idegenforgalmat, a vendéglátást. Egyrészt a munka értékének, becsületének, biztonságának megteremtésére irányuló intézkedések közül a 18. lépés speciális szabályokat tartalmaz az idegenforgalomban és a vendéglátásban a munka kifehérítése érdekében.

Ugyanígy érinti az idegenforgalmi ágazatot a magánszemélyek, alkalmi munkát végzők foglalkoztatási biztonságára irányuló intézkedés is. Mint tudjuk, az ágazatban sok az alkalmi, szezonális munkát végzők száma, ezért az ágazatot ugyanúgy érinti a szezonális munkákat közvetítő tevékenység szervezetének a kialakítása, mint ahogy a rugalmas munkavállalást teszi lehetővé a gyesben részesülők munkavégzését akadályozó korlátok lebontása is.

Az ágazatot jelentősen érinti már a 2006. évben az ötéves adó- és munkáltatóijárulék-csökkentési program. Botor, aki azt mondja, hogy ezek egyike sem érinti az idegenforgalmat, a turisztikát, a vendéglátást. Kiemelem az áfa 25 százalékról 20 százalékra, az szja 38 százalékról 36 százalékra történő csökkentését és az adótábla sávhatárának változását is. Vagy az ágazatot közvetlenül érinti az üdülési csekkek értékhatárának növekedése. Vagy mennyit beszéltünk az iparűzési adóról! Természetszerűleg érinti az ágazatot az adó megszűnése, de a 2006-ban száz százalékig történő leírhatósága is a társasági adóból. Az iparágban foglalkoztatottak költségviselését is érinti a tételes egészségügyi hozzájárulás 2006 novemberében történő megszűnése és a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulék mértékének 2007-2008-as csökkenése.

Nem utolsósorban az oktatás, szakképzés rendszerének módosulása is érinti a turisztikát és a vendéglátást, ezekből nézzünk néhányat.

Mint ismeretes, a turisztikai és idegenforgalmi képzés nagy gyakorlati szakóraszám-igényű. A szakmai tárgyak alapjainak nagyobb óraszámban való tanítása jelentősen befolyásolja a vendéglátó-ipari szakiskolai képzést, mint ahogy a minőségi képzést segíti elő a teljesítménymérési rendszerek kialakítása. Ugyan a példák mutatják, hogy az idegenforgalmat, turisztikát, vendéglátást jelentősen érintő intézkedéssorozatról van szó, de az én megítélésem szerint a biztonsági intézkedések között szereplő lakótelepi rendőrség megteremtése is hat a turisztikai ágazatra.

(9.50)

Összegezve: ha elfogadható, hogy a turizmus olyan ágazat, amely nagyon sok ágazattal rokon, akkor az intézkedések nagy többsége közvetlenül vagy közvetve hat az ágazatra. Ilyen megfontolásból általános vitára alkalmasnak tartjuk és elfogadásra ajánljuk a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Németh Erika képviselő asszonynak, az emberi jogi bizottság előadójának.

NÉMETH ERIKA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság november 28-i ülésén együttes általános vitában tárgyalta meg a száz lépés program megvalósításáról szóló jelentést és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozatot.

A bizottság meghallgatta a kormány képviseletében jelen lévő Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium két politikai államtitkárának szóbeli kiegészítését. Az államtitkár urak közül a szociális államtitkár különösen a családtámogatási rendszer, valamint a nyugdíjrendszer igazságosabbá tételét szolgáló intézkedésekről beszélt, kitérve azok költségvetési kihatásaira is. A romaügyekért felelős politikai államtitkár úr az oktatás, a foglalkoztatás, valamint az egészségügy területén emelte ki az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód elvének érvényesítésére, megteremtésére vonatkozó lépéseket.

A bizottság ellenzéki képviselői nem értettek egyet a műfajjal, sőt a két dokumentum létjogosultságát is megkérdőjelezték, de magát a száz lépés programot, annak tartalmát és lépéseit nem vitatták. A kormánypárti képviselők elismerőleg szóltak a száz lépés program elemeiről, mert úgy ítélik meg, hogy azok majd’ mindegyike az esélyek, a lehetőségek fokozását, az igazságtalanságok felszámolását szolgálják, és nem szólnak másról, mint a tavaly ősszel meghirdetett kormányprogramban ígért felzárkóztatásról, a hátrányok csökkentését szolgáló intézkedések törvényi rendezéséről.

Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 10 igen és 6 tartózkodó szavazattal a száz lépés programjáról szóló jelentést és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a költségvetési bizottság előadói következnek. Megadom a szót Gazdag János képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt alelnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság november 16-i ülésén tárgyalt a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámolóról és az annak elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatról.

Az előterjesztő képviselője szóbeli kiegészítésében elmondta, hogy a Gyurcsány-kormány által 2005 áprilisában meghirdetett száz lépés program alapján eddig 110 lépés került meghirdetésre. A meghirdetett 110 lépésből 43 esetében a jogszabályok már hatályba is léptek, további 43 lépés esetében a szükséges törvénymódosító javaslatok benyújtása az Országgyűlés részére megtörtént vagy hamarosan megtörténik. A többi lépés esetében az előkészítő munkák befejezés előtt állnak. Megállapítható tehát, hogy a beszámolóban szereplő lépések valóban megvalósultak vagy a megvalósuláshoz közel állnak. A beszámoló alapján bizonyítható, hogy a kormány nekilátott közös javaink ésszerűbb és igazságosabb elosztásának, az adócsökkentésnek, az egészségügy korszerűsítésének, a foglalkoztatás bővítésének, a családtámogatás átalakításának, a bürokrácia leépítésének.

A bizottsági ülésen az ellenzék nem tartotta eredménynek a száz lépés program megvalósítását, bár annak tényét nem vitatta. Szerintük csak az történt, hogy a kormány ellopta a németek ötletét, és azt választási célokra használja fel. A száz lépés program helyett a nagy rendszerek átalakításáról szóló törvényjavaslatok beterjesztését hiányolja. Az a vélemény elfogadható, hogy a száz lépés program megvalósítása a nagy rendszerek teljes átalakítását ugyan nem jelenti, de a választók érdekeit szolgáló nagyon fontos témaköröket érintenek, és a teljes átalakítás irányába hatnak, segítik azt. Pontosan ez a gondja az ellenzéknek a száz lépés programmal és annak megvalósításával.

A program megvalósításának keretében benyújtott törvényjavaslatok mindegyike a választópolgárok jelentős részének problémájára ad megoldási javaslatot, amit az érintettek értenek és jó néven vesznek, hisz ezeket egy az egyben nem lehet elutálni az ellenzék részéről, mert akkor szembekerülnének a választók akaratával. Jellemzően balról támadják a javaslatokat: miért nem több az adócsökkentés, miért nem több a családtámogatásra fordított összeg, miért kell öt évre elhúzni a nyugdíjak felzárkóztatásának programját, s a többi, s a többi. Jellemzően megszavazza az ellenzék a javaslatokat vagy tartózkodik, hiszen nem is tehet mást.

A nagy, átfogó törvényjavaslatok esetében azonban egészen más a helyzet, mindig lehet találni olyan momentumot a javaslatban, amivel meg lehet akadályozni a választók érdekeit szolgáló törvény meghozatalát, vagy el lehet odázni annak bevezetését. Mindkettőre van példa. Az önkormányzati törvény módosítása, a kistérségek helyének, szerepének, lehetőségének törvényi meghatározása érdekében beterjesztett javaslatot és mint kétharmados törvényt nem szavazta meg az ellenzék. A kórháztörvényt - amely a privatizáció beszabályozását célozta a betegek érdekében - kórház-privatizációs törvénynek titulálta, és természetesen elutálásra került. Vagy a felsőoktatási törvény újratárgyalása. Ebből az következett, hogy ha a Gyurcsány-kormány előre akart lépni programjának a megvalósításában - márpedig lépni akart -, akkor nem is volt más lehetősége, mint részletekben megvalósítani azt. A száz lépés program tulajdonképpen az ellenzék által kikényszerített cselekedetnek is tekinthető.

A költségvetési és pénzügyi bizottság többségi szavazással elfogadta és elfogadásra ajánlja a beszámolót és a határozati javaslatot. A Gyurcsány-kormánynak azt ajánljuk, hogy további lépéseket is tervezzen, mert a választók várják és üdvözlik az érdekükben tett lépéseket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót a kisebbségi vélemény ismertetőjének, Arnóth Sándornak.

ARNÓTH SÁNDOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Valóban éles vita robbant ki a költségvetési bizottságban a száz lépés programjáról, és eljutottunk odáig, hogy minden korszaknak megvan a maga jelképe. Némelyik korszak több jelképet is alkotott magának, és azokat használta is. A történelem ismer ilyet más korszakokból, más helyzetekből. Vannak olyan jelképek, amelyek sikeresek, időtállóak, amelyek ugyanúgy fénylenek, csillognak sok évszázaddal később is, mint amikor megalkották őket; tudnánk sorolni ilyeneket. Vannak kevésbé sikeresek is, hiszen azok a történelmi korok nem voltak jók, ott mindig baj volt, ott gondok születtek. Ezek a jelképek gyorsan elhasználódtak.

Nos, hát ilyen jelképe hazánk története egy szakaszának a Trabant. Miért hozom elő az NDK iparának ezt az egykori csúcstermékét? Azért, mert népszerű kisautó volt. Azért volt népszerű, mert olcsó volt, nem kellett sokat foglalkozni vele; nem volt olyan alkatrésze, ami javítható lett volna, mert el kellett dobni az egészet. Egy másik Németország alkotta ezt a Trabantot, egy másik világ.

Viszont azt a száz lépés programot, amit Németországból hoztak, már a mai Németország alkotta. Az már nem Trabant. Az már nem az IFA-kkal jelöli az országutat. Azt a programot egy valódi szociáldemokrata párt alkotta. S ahogy a Trabant itt, úgy ott is a meghaladni való világot jelentette, az ehemalige DDR-t, bizonyára emlékeznek, a valamikori Németországot jelentette. Jó ez, jó ez, mondották, de az igazi majd a Zsiguli lesz, tudják, a következő autó, a Zsiguli! No, az lesz az igazi, az álom!

Nos, hát itt van a mi Trabantunk, és mi is megpróbáljuk mögötte látni azt a bizonyos jövőt, a mi Zsigulinkat, és vesszük fel hozzá a kölcsönöket nyakló nélkül, egyiket a másik után. Az egyik naturális bankkölcsön, a másik az emberi bizalomból álló kölcsön, amiket elherdálnak, mert nincs pénz. E programpontok közül egyik mögött sincs pénz, csak kölcsön. Hölgyeim és uraim, azért baj ez, mert ezeket a kölcsönöket sajnos a mi fiaink és a mi lányaink fogják kifizetni. Aztán vissza a sebességre egy kicsit: mindenki tudja, hogy a Trabant százzal tudott menni, de akkor már zörgött, recsegett, ropogott, majd’ széthullott. 116-tal - mint amit itt beszélnek - már csak lejtőn lefelé, szívatóval tudott menni.

Hölgyeim és uraim, erről ennyit. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(10.00)

ELNÖK: Megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Csenget. - Révész Máriusz: Ezzel a teljesítménnyel te is csak negatív példa maradsz! - Zaj.) Gőgös Zoltán képviselő urat illeti a szó.

GŐGÖS ZOLTÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! November 17-én tárgyalta a bizottság a száz lépés programról szóló jelentéstervezetet vagy jelentést, és elsősorban természetesen a mezőgazdaságot érintő részével foglalkoztunk.

Én azon nem csodálkozom, hogy a kisebbségi vélemény előadója elállt a mostani hozzászólástól, mert ott, a bizottsági ülésen is világosan kiderült, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem egyfajta kiszámítható jövőt, hanem valami isteni csodát ígérnek itt a mezőgazdaság szereplőinek, pedig azt tudhatnák, hogy a varázsceruza már eléggé régi mese volt, nem hiszem, hogy egy ilyen ceruzával egyszerre meg lehetne oldani az ágazat problémáit, bárki is fogja ezt a kezébe, bármilyen csodatévő ember. (Kovács Tibor: Esetleg az Orbán Viktor!)

Pedig ha képviselőtársaim nemcsak beszélnének erről a szakmáról, hanem gyakorolnák is, akkor pontosan látnák, hogy mik azok a folyamatok, amibe be kell avatkozni, mik azok az európai trendek, amihez igazodni kell, sőt európai és világtrendek, szeretném hozzátenni, mert sajnos vannak ügyek, amihez Európa sem igazodik kellő sebességgel, és az elég nagy problémákat fog egész Európának és nekünk is okozni.

Pontosan egy ilyen lépéssorozatot készített elő a kormány. És természetesen amikor itt hét lépésről meg tizennyolc intézkedésről beszéltünk, akkor pontosan tudjuk, hogy ez nem az a határ, ahol meg kell állni, ezek azok a legfontosabb ügyek, amit rövid távon az ágazat szereplőinek érdekében teszünk, és valamennyi szereplőjének érdekében, szeretném nagyon hangsúlyozni, mert itt mindenféle külön csoportok kiemeléséről is hallhattunk itt, hogy majd így lesz a jövő meg úgy lesz a jövő; én azt gondolom, hogy ha bárkit is szelektálunk, és nem arra törekszünk, hogy a lehetőségekhez képest az ágazat valamennyi szereplőjét próbáljuk helyzetbe hozni és megfelelő jövőképet adni, akkor nagyon rossz útra tévedünk.

A 7 fő lépésből és 18 alintézkedésből álló programnak a legelső pontja, amit, azt gondolom, igazából nagyon vitatni nem lehet, az állattenyésztők helyzetének a javítása, és annak a fajta elborult aránynak, ami Magyarországon sajnos rossz irányt vett, és erre rásegített még az európai csatlakozás is, hogy túl sokba került a növénytermesztés, és látjuk, hogy mennyi raktárt kellett újraépítenünk ahhoz, hogy megfelelőképpen - és hozzáteszem: gond nélkül - be tudjuk tárolni a gabonát; hogyha ezt az ágazatot nem hozzuk olyan helyzetbe, hogy föl tudja szívni, legalábbis a nagy részét a Magyarországon megtermelt takarmánynövényeknek, akkor előbb-utóbb komoly problémák elé nézünk.

Tehát ez az a lépéssorozat, ami segítheti az állattenyésztőket abban, hogy részben költségcsökkentéssel, különböző környezetvédelmi szabályok átírásával, illetve sok-sok más olyan fejlesztési elképzeléssel ezen a helyzeten túl tudják tenni az ágazatot, és újra a jelenleginél lényegesen nagyobb létszámú állatállomány lehet az országban.

A második lépés a növénytermesztés korszerűsítése, erről majd külön egy hozzászólásban fogok szólni, itt egy alternatív növénytermesztésnek a megvalósítása a cél.

A termőföldhasználat: nagyon sok szó esett róla, rengeteget cikkeznek. Elkészültek már kereskedelmi banki szinten a hitelkonstrukciók, ami ezt segítheti, ami természetesen része annak a földterületnek, ami az életjáradék-program kapcsán az államhoz visszakerült, és szabad forgalomba kerülhet a gazdákhoz való eljuttatása.

A piacrajutási esélyeknél az élelmiszer-biztonságról külön országgyűlési határozat is született, és folyamatosan dolgozunk azon, hogy megfelelő védelmet és megfelelő, javuló piaci pozíciót teremtsünk az ágazat szereplőinek. Talán ez az egyik legfontosabb része az egész programnak olyan értelemben, hogy piac nélkül bármilyen támogatást adhatunk egy szektornak, az nem fog működni, legalábbis hosszú távon; rövid távon lehet, hogy segít, de hosszú távon egyértelműen ellehetetlenül emiatt.

Az egyéb programok kapcsán, ami a katasztrófakár-rendezést segítheti, illetve a korszerű szakképzést és a tudás átadását a gazdálkodóknak, ez mind-mind olyan fontos lépés az ágazatnak, ami nélkül szerintem továbblépési lehetőségeink nincsenek.

Én nagyon kérném ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy támogassák ezt a lépéssorozatot, hiszen ennek nagy része már törvény formájában is előttünk van, egy része már túl is van a tárgyalási szakaszon, hiszen ez mind-mind olyan fontos területe az agráriumnak, ami nélkül nem igazán lehet elképzelni egy akár közép- vagy hosszú távú agrárjövőt.

Rengeteg új elképzelés jött be azóta is, hiszen ez a lépéssorozat nagyon sok egyéb csatlakozó pontot is generált. Én azt gondolom, hogy ha ezeket komolyan vesszük, és hasonló konszenzussal, mint ahogy az élelmiszer-biztonsági és a megújuló energetikai országgyűlési határozatot elkészítettük, akkor jót teszünk ezzel az ágazattal, és talán visszaállíthatjuk azt a fényét, amit azért a nyolcvanas évek végén ez az ágazat elvesztett.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának.

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Alelnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bizottságunk november 17-én tárgyalta, és egy mondattal úgy is összefoglalhatnám, hogy 12 támogató vélemény mellett, 4 ellenszavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést. Szeretném persze egy picit bővebben is érzékeltetni, hogy a 12 támogató vélemény mire is alapozódott.

Gyakorlatilag az a 19 pont, ami a foglalkoztatáspolitikát érinti, jelentős mértékben látható módon hat azokra a folyamatokra, amelyek Magyarország munkaerőpiacát jellemzik. Kiváltképp azért, mert a fókuszban azokat a munkaadókat, munkáltatókat, vállalkozásokat segíti, akik tisztességes módon, akár járulékfizetéssel párosulva, akár a korrekt foglalkoztatási viszonyokat, kereteket betartva élik az életüket, a másik oldalról pedig segíti azokat a munkavállalókat, akik bizonyos értelemben kényszerített helyzetben élték vagy élik jelen pillanatban is az életüket. Azt gondolom, ez a jó, és a bizottság tagjai is így ítélték meg, hiszen egyrészt a munkáltatói, másrészt a munkavállalói szektor számára is támogatást nyújtanak azok az intézkedések, amelyek a száz lépés program keretei között megfogalmazódtak.

Emellett igen fontosnak ítélték a bizottság kormánypárti képviselői azt, hogy az egyes lépések között keresztösszefüggések is vannak, azaz nemcsak a különféle szakpolitikák érvényesülése az, ami fontos és megjelenik, hanem példaként a családtámogatási rendszer keretei között, mondjuk, a gyermekvédelmi támogatás most már úgy működik, hogy akkor is hozzájuthatnak a munkavállalók, hogyha munkaviszonyt létesítenek, mondjuk, egy szociális ellátórendszerből való kikerülés kapcsán. Ez pedig egyértelműen hat a foglalkoztatásra, hiszen motiválja, serkenti a munkavállalókat arra, hogy igenis érdemes elvállalni akár 70, 80, 100 ezer forintos bruttó bérek mellett is felkínált munkalehetőségeket.

De ilyen lehet az adózás rendszerén keresztüli változtatásoknak a sokasága, ami már évekre visszanyúlik akár a személyi jövedelemadózás tekintetében, és folytatódik jelen időszakban is, vagy az áfacsökkentéssel, vagy a társasági adó csökkentésén keresztül az elkövetkezendő időszakban bekövetkezik. Ez mind-mind a versenyképességét is növeli a munkáltatóknak, ezáltal vélhetően és valószínűsíthetően a foglalkoztatási hajlandóságát is növeli, ennek eredményeképpen minél több ember juthat munkalehetőséghez. Jó tehát az az út, amely a mára kialakult foglalkoztatás bővülése mellett olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek a későbbiekben még több foglalkoztatási helyet képesek életre hívni.

Mindezek mellett fontosnak tartjuk azt is, hogy a segélyezési rendszert átalakítja a hivatal, átalakítja akképpen, hogy sokkal inkább az állásösztönzési támogatást működteti, valójában ki akarja mozdítani a bent lévő, a regiszterben lévő embereket a rendszerből, és hozzá akarja segíteni ahhoz, hogy munkaviszonyt tudjanak létesíteni. Persze, ehhez sok mindent kell tenni, ehhez olyan támogató intézkedések sokaságát kell foganatosítani, ami a munkáltatókat is motiválja e tekintetben, és helyzetbe kell hozni azokat az embereket, akik adott esetben ma nincsenek helyzetben, mondjuk, a képességük, a képzettségük okán bizonyos értelmű hiányokat szenvednek el.

 

(10.10)

Nem véletlen, hogy a felnőttképzés rendszerében olyan támogatási struktúrákat működtet a száz lépés program keretei között a kormány, ami segíti a képzési szint emeléséhez való hozzáférés lehetőségeinek a kialakulását, de a szakképzési rendszeren belül is olyan folyamatokat gerjesztett, amelyek alapvetően átrendezik a mai folyamatokat, a munka világához illesztett igényeket igazolja vissza, akár már a 9., 10. osztályban való gyakorlati képzés megteremtésének a lehetőségén keresztül, akár a tanulószerződések elmúlt néhány esztendőben való megtriplázásával és az elkövetkező esztendőkben történő még dinamikusabb növelésével.

Azt gondoljuk, hogy azok az intézkedések, amelyek akár a Start-kártya keretei között foganatosítódtak - mérhető módon csak a bizottsági ülésig eltelt másfél hónap alatt több mint ötezer kártya kiváltásán keresztül több mint négyezer fővel csökkentették a regisztrált pályakezdő munkanélküliek létszámát a statisztikai sorban -, eredményként könyvelendők és könyvelhetőek el. Ezek mind-mind olyan intézkedések, amelyek a későbbiekben is erősítendőek. A lényeg tehát az a bizottság kormánypárti képviselői részéről, hogy minden olyan intézkedés, amely a program keretei között megfogalmazódott, látható módon a munkaerőpiac igényeihez illeszkedetten működik, és azt erősíti. Ezen intézkedéseket egészíti ki egyébként a mikro- és kisvállalkozási támogatási rendszer vagy a “Lépj egyet előreö szakképzési képesítések megszerzési rendszere, vagy a rugalmasságot feltételező, azt segítő részmunkaidős foglalkoztatás kialakítása.

Összességében tehát - visszatérve az első mondatomra - azt mondhatom, hogy mindezek alapján a bizottság 12 támogató szavazat mellett, 4 ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Kárpáti Zsuzsanna képviselő asszonynak, a szociális bizottság előadójának.

KÁRPÁTI ZSUZSA, a szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális és családügyi bizottság november 21-én tárgyalta meg a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámolót, valamint az ehhez csatlakozó országgyűlési határozati javaslatot. A bizottsági ülésen a száz lépés programból összesen kettő, a bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó javaslatcsomagot tárgyalt meg. Az egyik természetesen a családtámogatási rendszer átalakítása, a másik pedig a nyugdíjkorrekciós intézkedés, amely nyolc lépcsőben valósul meg.

Max Weber mondta “A politika mint hivatásö című munkájában, hogy a politika annyit tesz, mint egy kemény deszkát fúrni át erőteljesen, lassan, szenvedéllyel és ugyanakkor arányérzékkel. Nos, a Gyurcsány-kormány száz lépés programja a családtámogatási rendszer és a nyugdíjkorrekció vonatkozásában éppen ezt az erőteljes, lassú, szenvedélyes és ugyanakkor arányérzékkel bíró politikát valósítja meg.

Az új, igazságos családtámogatási rendszer egyszerűsíti a korábbi három ellátási forrást, a családi pótlékot, a gyermekvédelmi támogatást és a családi adókedvezményt összevonja. Az átalakítás a költségvetés forrásoldalát jelentősen, mintegy 30 milliárd forinttal növeli, így jövőre 338 milliárd jut családtámogatásra. A családi pótlék emelésével a családok több mint 90 százalékánál közel kétszeresére nő a családi pótlék, ami 1,2 millió családot érint. Az egy- és kétgyermekeseknél megszűnik a családi adókedvezmény, és beépül egyben az új családi pótlékba, így azon családoknál is, akik az adókedvezményt nem tudták igénybe venni alacsony jövedelmük miatt.

Itt meg kell említenünk, hogy ezen a ponton ellenzéki képviselőtársaink kifogásolták a családi adókedvezmény módosítását, ezen azonban szocialista és szociáldemokrata értékeket valló képviselőként nem csodálkoztunk, hiszen a konzervatív értékrend szerint azoknak juttatott volna kedvezményt, akik amúgy is tehetősebbek, mi pedig úgy szeretnénk átalakítani a száz lépés program keretében, hogy azoknak jusson, akik jobban rászorulnak.

A Nagycsaládosok Egyesületének képviselőivel történt tárgyalás eredményeképpen a három- és többgyermekeseknél korlátozott mértékben a családi adókedvezmény megmarad, és 6 milliós évi jövedelemig, sőt a gyermekek számától függően ez 8 millióig növelhető. A gyermekvédelmi támogatásban részesülőknél a természetbeni juttatások megmaradnak, így az ingyenes étkeztetés, az ingyentankönyv, a kollégiumi ellátás változatlanul jár. Új elem a családi segélyezési rendszerre való áttérés, amely az úgynevezett fogyasztási egységre épül; a rászorulóknak igazságosabb és biztonságosabb ellátást nyújt.

A másik csomag a nyugdíjintézkedés, amely ötéves időtartamban nyolc lépésben az egész nyugdíjellátó rendszer átalakítását tűzte ki célul. A várható nyugdíjintézkedések az Idősügyi Tanács képviselőivel történt tárgyalás során fogalmazódtak meg, és összességében egy egymásra épülő kompenzációs programsort jelentenek. El kell mondjuk azt is, hogy az Idősügyi Tanácsban teljes egyetértés volt a programcsomagot illetően és a lépéssorozatokat illetően. El kell mondjuk azt is, hogy egy történelmi lépés a nyugdíjkorrekciós lépés. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjas-társadalom érdekeivel és elképzeléseivel teljesen megegyezik, a kormány benyújtotta a törvényjavaslatot, itt fekszik a t. Ház előtt, és gyakorlatilag módosító indítványok után egy végszavazásra vár. Ezzel megtörténik az Idősügyi Tanács és a kormány, illetve a társadalom, az időstársadalom és a parlament között egy új társadalmi szerződés megalkotása, amely a nyugdíjas-társadalomra vonatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság az előttünk lévő javaslatokat 12 igen szavazattal, 6 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta, és elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Csaba képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának.

HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság november 23-án tárgyalta a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámolót, valamint az annak elfogadásáról szóló határozati javaslatot, amelyet 15 igen mellett egyhangúlag általános vitára alkalmasnak talált.

A száz lépés programja az örökölt igazságtalanságok felszámolásának programja; a támogatásra, a segítségre szorulók jövőbe lépésének programja. Olyan program, amely egyben a gazdaság élénkítésének nagyon fontos eszközéül is szolgál. Most elsősorban a panelfelújítási programra szeretném felhívni a figyelmet, de a száz lépés programjában számos, a gazdasági bizottság által fontosnak tartott, és a magyar gazdaság egészére pozitívan ható intézkedés került bevezetésre.

Jelentős lépések születtek a gazdaság kifehérítése érdekében. Ezzel többek között átláthatóbbá vált a magyar gazdaság, a magyar munkavállalók kiszolgáltatottsága csökkent. A gazdaságunk alapját képező magánszektor terheit csökkenti, hogy 2006-ban megszűnik az iparűzési adó, 2007-ben 3 százalékkal csökken a munkáltató által fizetett tb-járulék, megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás. Mindezek a lépések a magyar gazdaság élénkítését szolgálják.

A Gyurcsány-kormány által alig fél éve meghirdetett száz lépés program 110 lépése közül több szolgálja az otthonteremtést vagy a már meglévő otthonok komfortosabbá tételét, modernizációját. A februárban meghirdetett Fészekrakó-program eddig több mint 17 ezer új otthon megteremtését tette lehetővé. Ez a szám ugrásszerűen fog növekedni többek között azért, mert a kormány megemelte a kedvezmények igénybevételét limitáló korhatárt.

A múlt egyik nehéz öröksége a városokban lévő panel lakótelepek másfél évtizede halogatott problémáinak kezelése. A lakótelepen élők a politika mostohagyermekei voltak, miközben a problémák az épületek öregedésével hatványozottan nőttek. A Gyurcsány-kormány felmérte, hogy több százezer család érdekében gyors, határozott lépésekre van szükség. Ezért ez a kormány a tettek kormánya, mely 15 év után a köztársaság régi adósságát törlesztette a Panel Plusz program elindításával, amelynek keretében államilag támogatva adja pluszba a panelházak felújítási összegének egyharmadát. A Panel Plusz program elindítása óta önerő és megtakarítás nélkül eddig majdnem 1200 ház, majd 50 ezer panellakás felújításának támogatásáról született döntés. Önerő nélkül, mert megalkottuk a “Sikeres Magyarországértö Panel Plusz hitelprogramot, amelyhez 15 kereskedelmi bank is csatlakozott. Az idén ennek a komplex programnak a segítségével 13 milliárd forint állami támogatás és 11 milliárd forint hitel kerül szétosztásra a panellakások felújítása céljából.

Fél év alatt bizonyítottuk, hogy az akarat és a tett csodákra képes. A tények magukért beszélnek. A program elindítása óta robbanásszerű változás következett be ezen a téren. Fél év alatt túlszárnyalta a Gyurcsány-kormány a megelőző évek teljesítményét, és 2006-ban adottak a lehetőségek a gyorsításra. E célra a 2006-ban felmerülő igényeknek a benyújtott és indokolt pályázatok függvényében biztosított a forrása, mert ez a támogatási forma felülről nyitott előirányzatba került.

 

(10.20)

Ez azt jelenti, hogy 8-10 éven belül akár minden panellakásra sor kerülhet. Ezzel sok százezer, panellakásban élő, nehéz szociális helyzetben lévő honfitársunkon tud a kormány segíteni.

A felújítás, tudjuk, gyakran nem elég, mert magasak a rezsiköltségek, nem elég gyors a felújítás, ezért a Gyurcsány-kormány támogatja a lakások egyéni hőszabályozásának kialakítását, valamint az adócsökkentéssel, a szolgáltatás árképzésének az ellenőrzésével eléri, hogy csökkenjen a távhő ára. Ezenfelül támogatási rendszert dolgozott ki a Gyurcsány-kormány a nyugdíjasok távhőköltségeinek enyhítése érdekében.

A kormány nemcsak a lakások felújítását tűzte ki célul, támogatja a lakókörnyezet, a zöldterületek, játszóterek, közösségi terek megszépítését, továbbá a Gyurcsány-kormány biztonságot nyújt a lakótelepen élőknek, hiszen külön rendőrsége van már 7 fővárosi és 19 vidéki lakótelepnek, az itt élő 700 ezer honfitársunknak nyújtva ezzel nagyobb biztonságérzetet. A lakótelepi rendőrségek létrehozása pedig jövőre is folytatódik.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság egyhangúlag javasolja a Gyurcsány-kormány száz lépésének programjáról szóló határozat elfogadását az Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, az oktatási bizottság előadójának.

DR. SZABÓ ZOLTÁN, az oktatási és tudományos bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága november 22-ei ülésén tárgyalta a száz lépés programjáról benyújtott előterjesztést, és azt általános vitára alkalmasnak találta, és elfogadását ajánlja a tisztelt Háznak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány és mindenekelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ez év elején jelentette be a száz lépés programjának meghirdetését. Ez év elején, amikor abból indult ki, hogy a parlament és a kormány jelenlegi ciklusából hátralévő idő nem elegendő arra, hogy nagy, átfogó reformokkal változtassuk meg az ország életét, tegyük jobbá az ország életét, mindazonáltal vannak olyan pontok, amelyeken érdemi változtatásokat lehet végrehajtani nagy, átfogó reformlépések nélkül is, és ha ezeken a pontokon megtesszük azt, amit ennyi idő alatt meg lehet tenni, akkor az ország élhetőbb, az ország igazságosabb, az ország a tulajdon lakói által szerethetőbb, biztonságosabb lesz.

Különösen sok ilyen terület van az oktatásban, hiszen azt kell számításba venni, hogy az oktatás és szakképzés, továbbképzés a modern szociáldemokrácia számára egy olyan pont, amely voltaképpen egész politikájának lényege. A modern szociáldemokrácia kénytelen volt szembenézni azzal a kihívással, hogy a klasszikus értelemben vett jóléti állam, amely jólétet ígért mindenkinek állampolgári jogon, a kiéleződött világverseny és globalizáció közepette nem folytatható. Nem lehet jólétet állampolgári jogon ígérni, de lehet a kiéleződött versenyben való helytállás képességét ígérni állampolgári jogon, magyarán versenyképességet lehet ígérni állampolgári jogon. Márpedig, aki versenyképességet mond, az tanulást mond, oktatást mond, élethosszig tartó tanulást mond, szakképzést, továbbképzést mond.

Ez volt az a gondolat egyébként, amely 2000-ben az Európai Unió lisszaboni csúcsértekezletén annak a bizonyos lisszaboni stratégiának az elfogadását motiválta, amely lisszaboni stratégia végrehajtásában így, az akkor megjelölt időtáv feléhez érkezve meg kell állapítanunk, hogy egyfelől sajnos az Európai Unió nem túl sokat tett ennek érdekében, nem túl sokat tett annak érdekében, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb régiója lehessen. De amit megtett, azon belül Magyarország az élen van, a nemzetközi kimutatások szerint az Európai Unió 25 tagországa közül az elmúlt öt évben Magyarországon javult a legtöbbet a versenyképesség.

A száz lépés programja ennek megfelelően célozta meg a szakképzést, és célozta meg az iskolát. A szakképzést, hogy a szakmastruktúrát a munkaerő-piaci igényekhez rugalmasabban alkalmazkodni képessé tegye, és az oktatást, a közoktatást, annak érdekében, hogy a társadalmi méretű igazságtalanságoknak ne továbbadója és ne továbbfokozója legyen az iskola, hanem lehetőség szerint mérséklője.

Ma az a helyzet, tisztelt Ház, hogy a magyar iskolarendszer oly mértékben szelektív, hogy az OECD-tagországokban készült felmérések szerint legjobb teljesítményt nyújtó finn diákokat verik a magyarországi gimnazisták, míg ezzel szemben a magyarországi szakiskolások az OECD-felmérésben utolsó helyen végzett mexikói diákok átlaga alatt vannak. Ez az a helyzet, amivel a magyar Országgyűlésnek és a magyar kormánynak szembe kell néznie, ez az a helyzet, amelynek érdekében az iskolarendszer átalakításában, igazságosabbá tételében a száz lépés idevonatkozó részeit megtettük.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Lendvai Ildikónak, aki az MSZP képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. A frakcióvezető asszonyt illeti a szószék.

LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Őszintén sajnálom, hogy nem hallhattam meg - egy bizottság kivételével - az ellenzéki kollégák kisebbségi észrevételeit. Őszintén sajnálom, mert hasznunkra vált volna, és az ország hasznára is válhatott volna, ha szakmapolitikai vitát hallunk arról, hogy az egyes lépéseket hol tartják elégségesnek, hol tartják tévesnek, hol tartják esetleg túlzottnak. Jó lett volna, ha vállalják ezt a vitát.

Annak ellenére, hogy örülök, hogy a költségvetési bizottság részéről legalább hangzott el kisebbségi vélemény, és igen nagy érdeklődéssel hallottam az autómárkákat összehasonlító különlegesen poétikus okfejtést, de nem sértődik meg képviselőtársam, ha sem ebből, sem az igazi és nem igazi szociáldemokrata pártok összehasonlításából, ami olyan szép volt, hogy könnybe lábadt a szemem, de ennek ellenére ebből sem tudtam meg - majd bizonyára a vitából megtudom -, hogy mi a véleményük a Start-kártyáról, hogy helyeslik-e az egészségügy biztosítási elvre alakítását, és abban is némiképp bizonytalan vagyok, különböző eddigi véleményeket hallva korábban, hogy mi az álláspontjuk a nyugdíjkorrekciós programról, hiszen az első megszólaló fideszes kolléga nem nagyon emelkedett szóval, de mégis csak simfolta ezt a programot, utána Orbán Viktor elnök úr támogatásáról biztosította (Ékes József közbeszólása. - Az elnök csenget.), majd azt tapasztaltam az elmúlt héten, hogy a Fidesz-frakció nem szavazta meg a javaslat sürgős tárgyalását, ami pedig természetesen kell ahhoz, hogy ebből februárban országgyűlési állásfoglalás legyen. Nem baj, bízom benne, hogy a hiányzó érveket még a vitában módom lesz követni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar nyelv szépen és szemléletesen fordítja a “progresszióö szót. Azt mondja, hogy haladás. A haza és haladás páros fogalma a reformkor jelszava volt. Haladni pedig lépésenként lehet. Szándékaink szerint a száz lépés a haladás szinonimája, a haladásé, méghozzá a biztonságos haladásé, amely fokozatosan veszi az akadályokat, nem ültet a kiszámíthatatlan változások körhintájába, hanem tervezett lépésekkel halad előre.

Ha a száz lépés szándékaink szerint a haza és haladás reformkori jelszavát idézi, akkor illik beszélnünk arról is, hogyan viszonyul ez a száz lépés a sokat hiányolt reformokhoz. Nos, a száz lépés több is, meg kevesebb is, mint egy reform. Több mint egy reform, pontosabban több mint egyetlen reform, hiszen az élet számos területén változtat: a foglalkoztatáspolitikában, a nyugdíjrendszerben, adókban, oktatásban, gyerektámogatásban és így tovább.

(10.30)

De kevesebb is, mint egy reform, mert fontos változtatásokat kezd el ugyan a felsorolt területeken, de mindenütt szükség van számos további lépésre ahhoz, hogy az érintett nagy rendszerek, az egészségügy vagy a szociálpolitika teljesen átalakuljanak.

Tudjuk azonban, hogy az első lépéseknek nem a hossza, hanem az iránya a meghatározó. Ezekben a nagy rendszerekben a már megtett lépések már most is kirajzolják a reformfolyamat későbbi útját: az egészségügyben azt a két pillért, amire a rendszert alapozni kívánjuk, a következetesebbé tett biztonsági elvet és a szolidaritás pillérét; a szociálpolitikában például azt, hogy meghatározó elvvé váljon az esélyteremtés és a felzárkóztatás. Természetesen tudjuk, hogy az egészségügy vagy a szociális ellátórendszer reformja nem is fejeződhetne be néhány hónap, de még néhány év alatt sem, hiszen az ország nem lego, amit gyorsan szét lehet szedni, majd újra - hol így, hol úgy - összerakni valamilyen elvont változásfilozófia nevében. A száz lépés filozófiája és politikai logikája nem a dolgok összevissza borogatása, nem a már megépültet is leromboló, hektikus változások programja, hanem a biztonságos és visszafordíthatatlan haladásé; nem ugrálás, hanem lépéssor; nem a változás egyetlen látványos betűje, hanem egész ábécé.

De összefűzi-e valami a sok konkrét intézkedést, vagy csak egy pragmatikus politika különböző problémákra adott esetleges válaszairól van szó? - egyébként a pragmatizmus sem volna éppen szégyen, de itt most többről van szó. A lépések száma ugyan száz, sőt száztíz, de mind egyetlen politikai irányba mutat, egy politikai filozófia tartja össze őket: a száz lépés lényege a fellépés - ha már a “lépésö szóval játszunk -, a fellépés az igazságtalan különbségek ellene. A száz lépés azokat a korlátokat akarja átlépni, amelyeket egyrészt a társadalmi különbségek, másrészt az ezeket konzerváló ostoba szabályok állítottak utunkba. A száz lépés filozófiája az a meggyőződés, hogy az igazságtalan hátrányok leküzdhetők, hogy aki hendikeppel indul a munkaerőpiacon, a családban, az iskolában, azon okos intézkedésekkel lehet és kell segíteni.

A száz lépés nem a politikai vitapartnernek szánt hadüzenet; hadüzenet annak a helyzetnek, amelyben végzetesen meghatározza esélyeidet az, hogy apád, anyád hol él és mije van. A száz lépés összetartó ereje az a politikai gondolkodás, amely nem nyugszik bele az igazságtalanságokba, nem nyugszik bele például abba, hogy épp a jobban élők bújhassanak ki a közteherviselés alól. Hogy számszerű példát mondjak: a száz lépés előtti helyzetben egy havi 200 ezret kereső dolgozó évente összesen 400 ezret fizetett be az egészségügy kasszájába - voltaképpen kéthavi fizetését, ha így számolunk -, míg az, aki többmilliós osztalékot vesz fel, de magát minimálbérre jelenti be, évente csak 100 ezret, így marad neki tisztán 300 ezer forintja paraszolvenciára, magyarán, kevesebb biztosítási díj fejében akár jobb szolgáltatáshoz is juthat, mint a tisztességes járulékfizető. Ezért tartalmazza a száz lépés - ha már ezt a példát mondtam - a biztosítási elv kiterjesztését akár az osztalékjövedelem egy részére is.

De ugyanez a politikai gondolkodás tartja tűrhetetlennek és igazságtalannak azt is, hogy az egyik gyerek többet érjen az államnak, mint a másik - ezért lépett ellene egy új családtámogatási rendszerrel. És ugyanez a szándék nem nyugszik bele egy másik igazságtalan különbségbe, például abba, hogy míg a diplomás szülők gyerekeinek 70 százaléka tanul tovább felsőoktatási intézményben, addig az alacsony végzettségű szülőknél ez az arány 10 százalék, vagyis két egyformán tehetséges gyerek közül hétszer annyi esélye van a továbbtanulásra a szerencsésebb környezetbe születettnek. Ezért szerepel a száz lépésben ösztöndíjprogram, a rászorulók ingyentankönyve, és ezért vállaltuk azt, hogy választási programunkhoz képest - ami valóban minden általános iskolásnak ingyentankönyvet adott volna - a rászorultaknak biztosítunk ingyentankönyvet, de nekik a középiskolában is. A választási programunkon változtattunk, elvállaljuk, a felhasznált összeg ugyanaz - szerintünk ez a módszer így jobban segíti az igazságtalan különbségek leküzdését. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások és derültség az ellenzéki padsorokban.)

Az igazságtalanságok ellen fellépő politikai gondolkodás, amelyben remélhetőleg azokkal is osztozunk, akik most mosolyognak, ez a fajta gondolkodás nem tartja természetesnek, hogy ha kistelepülésen laksz, akkor nem telepszik oda háziorvos, és nem ér oda a mentő - ezért vannak a száz lépés egészségügyi lépései. Ez a politikai filozófia - még egyszer mondom: őszintén remélem, hogy ebben osztozhatunk minden vitánk ellenére - sem a társadalmi különbségeket, sem a buta szabályokat nem tekinti öröknek. Élhető országot akar, és nem a bürokrácia és az összekacsintások ismert kis magyar abszurdját. Néhány példa az abszurd és meghaladandó szabályainkra:

Magyarországon ma nem mindenkinek éri meg dolgozni, mert rosszabbul járhat az a család, ahol a szülő, ha minimálbérért is, de végre talál munkát, mert könnyen elveszti a rendszeres gyermekvédelmi támogatást és számos szociális juttatást. Ezért van az, hogy a száz lépésnél változtatunk a gyerektámogatáson, és ezért nem tiltjuk többé az alkalmi munkát az álláskeresési támogatásban részesülőknek.

Szembe kellett néznünk egy másik abszurd példával is, azzal, hogy Magyarországon tízezer lakosra 50 százalékkal több kórházi ágy, de 30 százalékkal kevesebb háziorvos jut, mint Nyugat-Európában. Vagyis az egészségügyi igazán akkor törődik velem, pénzét és figyelmét akkor és azzal érdemlem ki, ha már megtörtént a baj, és komolyan megbetegedtem. Ennek ellenszere a száz lépésben az üres háziorvosi praxisok feltöltésének segítése vagy a járó- és fekvőbetegkassza összenyitása.

Még egy utolsó példa a buta, abszurd szabályainkra és rendszereinkre: miközben joggal aggódunk a munkanélküliség miatt, 90 ezer állásra hiába keresnek Magyarországon szakmunkást, és újabb 60 ezer helyre külföldről kellett munkaerőt hozni; ezenközben jelentős támogatást kap néhány olyan szakképző intézmény, amelyet voltaképpen inkább munkanélküli-képzőnek kellene nevezni. Ezért vágunk bele a száz lépés során végre a szakképzés átalakításába.

A társadalmi korlátok lebontása, származzanak azok akár az igazságtalan különbségekből, akár a felsorolt buta szabályokból, ez a száz lépés igazi célja, a korlátok elleni fellépés. Vállaltan nem értéksemleges politika ez, tartalmaz ideológiát és nagyon tudatos értékválasztást is. Mi, baloldaliak úgy gondoljuk, hogy életünk legbaloldalibb programjába vágtunk bele, hiszen konfliktusok árán, a felelősségek és a járandóságok átrendezését is vállalva, lépünk az igazságtalan társadalmi különbségek ellen - márpedig mindig is ez volt a baloldaliság lényege. És talán szabad azt mondanom, hogy életünk legnemzetibb programja is ez, hiszen meggátolja az ország és a nemzet kasztokra szakadását, a nemzetet felszabdaló társadalmi és területi szakadékok mélyülését. A száz lépés - szándékaink szerint - a nemzeti kohézió erősítésének programja is. De - nem sértődnek meg liberális barátaim, ha ezt is örömmel mondom - egyben szabadelvű program is, ez nekünk is fontos, nemcsak a liberálisoknak, hiszen korlátokat mozdít el, és értelmetlen tiltások alól szabadít fel.

De persze annál, hogy mit jelent nekünk, baloldaliaknak vagy szocialista képviselőknek a száz lépés, sokkal fontosabb, hogy mit jelent az ország, a magyar családok számára. Vegyünk néhány konkrét példát olyan emberekről, akik általában mindannyiunk fogadóóráján meg szoktak fordulni! A képzeletbeli képviselői fogadóórát kezdjük egy pályakezdő fiatalemberrel, aki állást és lakást keres, családot alapít, párt választ. Mire figyeljen ő, mit mondjunk neki a száz lépésről? Javasoljuk neki - akár ellenzékben ülünk most, akár kormánypárton, ha segíteni akarunk -, hogy váltsa ki a Start-kártyát, amelynek segítségével jóval könnyebben helyezkedhet el, hiszen ha felmutatja, munkaadója a korábban szokásos terhek több mint felétől megszabadul. Ha sokakhoz hasonlóan ő is egy átlagos, használt panellakás megvásárlásával tudja kezdeni önálló életét, akkor gyorsan nézessük meg vele a Panel Plusz programot! A lakás felújításához 400 ezer forint állami támogatást, ugyanennyi önkormányzati támogatást kaphat, és a saját részt sem kell lerónia, hanem kedvezményes hitelből fedezheti.

 

(10.40)

Megnyugtathatjuk a fiatalembert, ha nincs is nagy keresete, nem vállal ezzel elviselhetetlen terheket. Hiszen az első három évben csak havi 1900 forint kamatot kell fizetnie lakása megújításáért, sőt, ha nagyon kis jövedelmű ezt a kamatot is átvállalja az állam. Három év múlva kezdheti el, akkor is csak havi 3300 forinttal a tőke törlesztését, de ennek jó részét addigra már a fűtésszámláján meg is spórolta. Ha a fogadóórán járó fiatalembernek előbb-utóbb kisbabája születik, és bízzunk benne, hogy így van, akkor megnyithatja neki a babakötvényt. Ha csak havi ezer forintot tesz bele az államtól kapott pénz mellé, a gyereke 18 éves korában már több mint félmillióhoz juthat, vagyis könnyebben fogja az életét elkezdeni, mint ahogy annak idején szülei kezdték.

Másik tipikus vendég szokott lenni a fogadóórákon az ötvenes asszony, aki, akármilyen igazságtalan, már nem igazán kelendő a munkaerőpiacon. Félti állását, vagy, ne adj' isten, már el is vesztette. Mit mondjunk neki? Nos, ha munkaadója partner ebben, akkor a száz lépésben megvan számára a munkahelyet megőrző ideális nagymamaprogram lehetősége. A prémiumévek keretében megőrizheti állását négyórás munkára váltva, az állam kiegészíti az utána fizetett járulékot, hogy a rövidebb munkaidő ne veszélyeztesse majdani nyugdíját. Ha az a szomorú sors érte, hogy állás nélküli, akkor talán könnyít helyzetén, hogy mostantól ingyen szerezhet második szakmát, talán piacképesebbet, mint az előző volt.

Tételezzük fel, hogy a minket meglátogató ötvenes asszony férje már nyugdíjas. Kérjük meg, számolja ki, mennyiben érinti őt a törvényes nyugdíjemelésen felül járó nyugdíjkorrekció programja. Mondjuk el neki, hogy ha kicsi a jövedelme, a száz lépés keretében igényt tarthat távfűtési támogatásra. Most már háromévenként kérhet méltányossági nyugdíjemelést, váratlan bajban egyszeri segítséget.

De jelentkezhet fogadóóránkon falun élő család is. Őt gyorsan tájékoztassuk a száz lépés földprogramjáról. Az állattartáshoz kedvezményesen szerezhet földet, és ugyanez a helyzet akkor, ha egészséges birtokméretre egészítené ki meglévő földjét. Ha már nyugdíjas, és nemigen boldogul a mezőgazdasági munkával, bekapcsolódhat a “Földért életjáradékö programba, és biztos jövedelmet szerezhet. Ha eddig nem volt orvos a falujában, most sikerülhet vonzóvá tenni a praxist, hiszen havi 90 ezer forinttal is többet kaphatnak a hátrányos helyzetű települések praxisai.

Következzék a fogadóórák leggyakoribb vendége, a nehéz sorsú, nagyon kis jövedelmű, vagy éppen munka nélkül lévő ember. Ha munkát keres, érdemes felhívni a figyelmét az álláskeresési támogatás új, kedvezőbb és ösztönözőbb rendjére. Ha gyereket nevel, a legnagyobb pozitív változást akkor érzi, ha eddig minimálbéren dolgozott, így az adókedvezményt csak hírből ismerte. Így akár havi 30 ezer forinttal kevesebbet kapott, mint jobb jövedelmű, háromgyerekes családapatársa. Neki januártól jelentősen több, dupla annyi családtámogatást hoz a postás.

Ha korábban rendkívüli gyermekvédelmi támogatásra volt jogosult, ezentúl ezt nem kell külön kérvényeznie; ha egyáltalán tudott eddig róla, és nem tartozott ahhoz a 200-300 ezerhez, aki, noha jogosult lett volna, soha nem vette fel a támogatást, mert nem volt informált erről a lehetőségről, mert nem ért az űrlapokhoz, mert nem jó érdekkijáró az önkormányzatnál. A gyereke ingyentankönyve, ingyen- vagy kedvezményes ebédje természetesen megmarad. Tanévkezdéskor meg karácsonykor 5-5 ezer forint járul majd az akkor felmerülő pluszköltségekhez. És ha a gyereke továbbtanulna, amire biztassuk, akkor tájékoztassuk az Útravaló-ösztöndíjprogram lehetőségéről.

Ha középosztálybeli fordul hozzánk, olyan, aki nem nagyon gazdag, de felelősségtudatára mindig számíthatunk, kérjük meg, kalkulálja ki a mindenkire vonatkozó áfacsökkentés mellett évről évre mennyivel kevesebb szja-t kell majd fizetnie. Ha a középosztálybeli vendégünk vállalkozó, már az idén megszabadulhat a tételes egészségügyi hozzájárulástól, néhány év múlva pedig a sokat szidott helyi adótól is.

Kevés olyan élethelyzet, kevés olyan ember van ma Magyarországon, akit a száz lépés ne érintene; de kevés olyan település is. 1003 település, vagyis minden harmadik önkormányzat pályázott máris a száz lépés keretében megnyíló új típusú közmunkára. Szolnok, Békés, Fehérvár, Mosonmagyaróvár, Budaörs lakótelepi rendőrséghez jut. Jövőre, remélem, az én kerületem is, nézek itt a Belügyminisztérium politikai államtitkárára. Győrött, Zalaegerszegen, Miskolcon új sürgősségi osztályok nyílnak. Záhony, Dunaújváros, Kazincbarcika, Nyíregyháza, Pápa, Sopron új mentőállomáshoz jut.

Persze, figyelnünk kell a kritikára is. Mindenből még több kellene, és hamarabb kellene. De a lényeg az, hogy a száz lépést nem a kormány lépi. Lépett már az a 220 ezer ember, aki kiváltotta az alkalmi munkavállalók kék könyvét. Lépett hetente ezer fiatal, aki Start-kártyát vett át. Lépett 50 ezer panellakás tulajdonosa, akik a Panel Plusz programba kapcsolódnának be. Lépett 500 iskola, amely bekapcsolódik a világítási és fűtési korszerűsítést jelentő “Szemünk fényeö programba. Lépett kétezer diák, aki az Útravaló-ösztöndíjban részesül. Lép a kétmillió gyerek túlnyomó többsége, aki nagyobb támogatáshoz jut. Lép közülük az a 200 ezer, aki a legeslegszegényebb, és aki a gyerektámogatás mellett most új, családi alapú szociális segélyt is kap.

Tudom, nem lépnek akkorát, amekkorát ők szeretnének és amekkorát mi szeretnénk. De jó irányba lépnek, mert előre haladnak. Ehhez kérem támogatásukat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Áder Jánosnak, aki a Fidesz képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Frakcióvezető urat illeti a szó.

DR. ÁDER JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az az országgyűlési határozati javaslat, amelynek a tárgyalását mintegy két órával ezelőtt elkezdtük, túl szerény, túl visszafogott. Az a néhány mondat, ami az indoklásba került, nem tükrözi eléggé a kormány hősies erőfeszítéseit. (Dr. Nagy Sándor: Igaz.) Felelősséggel tartozunk utódainknak, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány múlhatatlan érdemeit egy terjedelmesebb szövegben örökítsük meg. Ezért azt javaslom, hogy bővítsük ki az országgyűlési határozati javaslat szövegét, sőt azt is javaslom, változtassuk meg a címét.

A címe a javaslat szerint a következő lenne: országgyűlési határozat a Medgyessy-Gyurcsány-kormány nagyszerűségéről.

A határozati javaslat első pontja a következő. - Az Országgyűlés mély elismeréssel adózik a Medgyessy-Gyurcsány-kormány áldozatos munkája iránt. (Dr. Nagy Sándor: Helyes.) A munka eredményeként a Medgyessy-Gyurcsány-kormány minden választási ígéretét teljesítette, 400 ezer új munkahelyet létesített, megerősítette a hazai vállalkozásokat, felvirágoztatta a mezőgazdaságot, több mint három éve nem emelte a gáz és a gyógyszer árát, két év alatt megépítette a tiszai gátakat, csaknem teljesen kiirtotta a parlagfüvet, egymillió embernek biztosított ingyengyógyszert és minden diáknak ingyenes utazást. Ennek eredményeképpen soha nem látott jólét valósult meg hazánkban. A magyar gazdaság kirobbanóan sikeressé vált. Teljesítményünket irigykedve szemléli Németország, Spanyolország és Franciaország.

Második pont. - A kormány tévedhetetlen vezetőinek irányításával hétmérföldes léptekkel haladunk a fejlett kapitalizmus építésének “út-jánö. (Derültség az ellenzéki oldalon.) A holnap piszlicsáré gondjai helyett ma már 10-15 éves fejlesztésekben - eocénprogram, legyünk a biodízel országa - gondolkodhatunk.

Harmadik pont. - A Medgyessy-Gyurcsány-kormány teljesítményével és tévedhetetlenségével csak igazmondása vetekszik. A pillanatnyi népszerűség érdekében sem ígért ingyenebédet, ingyentankönyvet, ingyenes utazást és ingyenes jogosítványt. Az elmúlt három és fél évben a választók szeretetétől övezve a populizmus minden kísértésének ellenállt.

Negyedik pont. - Az Országgyűlés külön köszönetét fejezi ki azért, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány az elmúlt években helyreállította a demokráciát, száműzte a közéletből a pökhendiséget, és véget vetett az átverés politikájának.

(10.50)

Ma már százezrek és milliók ismerik fel, hogy az az út, amit a Medgyessy-Gyurcsány-kormány két tévedhetetlen vezetője jelölt ki hazánk számára, az egyedül járható.

Záró rendelkezés: az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy haladjon tovább a magyar gazdaság felvirágoztatásának, a demokrácia kiteljesítésének, a társadalmi igazságtalanságok megszüntetésének, a létbiztonság, jogbiztonság, közbiztonság megteremtésének “útjánö. Magyarországért, a köztársaságért! (Nagy taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Béki Gabriellának, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Frakcióvezető-helyettes asszonyt illeti a szószék.

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Áder képviselő úrral ellentétben én valóban a száz lépés programjáról szeretnék beszélni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ő is erről beszélt!), de tekintettel arra, hogy utána szólalok meg, nem tudom megállni, hogy meg ne fogalmazzam a csalódásomat a beszédével kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ez a cinikus hang teljesen méltatlan volt. Méltatlan volt azokhoz a feladatokhoz képest, amikkel a kormány foglalkozik - és érdemben -, és méltatlan az ország lakossága felé. (Taps a kormánypárti oldalon.)

A Fidesz egyébként nem először csinálja, hogy alkalmazza azt a szociálpszichológiából jól ismert technikát, hogy amikor van egy tárgy, amiről nincs véleménye, vagy nem tud érdemi kritikát mondani róla, átteszi a beszélgetés tárgyát egy másik síkra, egy másik mezőbe. Azokhoz a feladatokhoz képest, amikkel a kormány szembenéz, tényleg nagyon méltatlan ez a megközelítés.

Ami a száz lépés programját illeti, azzal szeretném kezdeni az értékelő összefoglalásomat, hogy emlékezetem szerint Magyarországnak nem volt még olyan kormánya, amelyik egy választási ciklus negyedik évében ilyen energiákkal, ilyen intenzitással, ilyen tenni akarással tartalmi kérdések megoldása érdekében dolgozott. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: - Kampányol! - Volt ilyen!) Kérdés persze, hogy egy olyan programot lehet-e és kell-e értékelni, ami áprilisban indult, és alig fél év telt el, hogy amikor itt értékelünk és összefoglalunk, akkor mennyire arról szól a történet, hogy megismételjük azokat a terveket és feladatokat, amiket megfogalmaztunk a magunk számára, vagy lehet-e valóban érdemben eredményeket is értékelni.

Most nem volt haszontalan számomra sem személy szerint így, egy csokorba összefoglaltan végigolvasni és értékelni ezt a 110 lépést, mert ebben a beszámolóban egészen pontosan 110 lépés szerepel, és nincs is benne minden, hiszen a lépések sora nem ért véget. Ezek nagyon-nagyon egymástól eltérő lépések fajsúlyukban, jelentőségükben, horderejükben. Vannak köztük egészen kicsik, vannak nagyobbak; vannak igazán jelentős, komoly reformnak számító lépések és úgymond apróságok. Vannak olyanok, amelyek a közeli jelenre, a mostra vonatkoznak, és vannak távolabbiak, amelyek a jövőre irányulnak, mondjuk, ötéves távlatban terveznek el lépéseket. Vannak egészen konkrét gyakorlati javaslatok közte, és vannak általános megfogalmazások, inkább félmegfogalmazások, kevés konkrétummal. Vannak olyanok, amelyek már hatályba léptek, vannak olyanok, amelyeknek a hatályba léptetésén még csak most dolgozik a parlament, és vannak valóban távlatosak.

Ilyen körülmények között legfeljebb annyit lehet az eredményekről, az eredmények összefoglalásáról mondani, amit egyébként az országgyűlési határozati javaslat indoklása is tartalmaz, hogy 43 olyan lépés van, ahol az előkészítő munka lezajlott, gyakorlatilag hatályba lépett jogszabályról van szó, összesen 40 törvény módosítására tett javaslatot a kormány, ezek elfogadásának a java része most van folyamatban.

Ha a Szabad Demokraták Szövetségének nevében olyan értelmű értékelő megjegyzést is szeretnék megfogalmazni, hogy mennyire értünk egyet a lépésekkel, akkor is azt gondolom, hogy többféle típusa van a javaslatoknak. A javaslatok zömével teljes mértékben egyetértünk, vannak olyan javaslatok, amelyekkel igazából inkább részben értünk egyet, és van néhány lépés közötte, amelyekkel kapcsolatban vitát fogalmaztunk meg akkor is, amikor a parlament érdemben és részleteiben tárgyalta a kérdéseket, és most, amikor összegzünk, azt gondolom, indokolt ezeket a vitatott pontokat újra fölidézni.

Ha összegzésről van szó, akkor én ebből a 11 csomagban tárgyalt lépéssorozatból első helyen mindenképpen a foglalkoztatási kérdések kezelését emelném ki úgy is, mint amit olyannak tekintek, hogy a kormány munkájában húzóágazat. Következik ez némiképp a téma természetéből is, mert azt gondolom, hogy a legfontosabb kérdés Magyarország életében a foglalkoztatás elősegítése, a foglalkoztatás javítása. Az a 19 pont, amit mindjárt az indítás elején, még tavasszal a foglalkoztatási tárca megfogalmazott, ennek érdekében nagyon sok konkrét és nagyon jó javaslattal állt elő. Csak címszavakban idézem föl ezeket.

Itt van mindjárt a Start-program, amelyik a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését segítő intézkedéscsomag. Tényleg rendkívül fontos, hogy gondoljunk azokra a fiatalokra, akik kezdik felnőtt életüket, akiknek az elhelyezkedését ez a csomag úgy könnyíti meg, hogy részleges közteher-átvállalással ösztönzi a foglalkoztatásukat a munkaadók számára.

De szerepet játszik ebben a csomagban a prémiumévek új gondolatának a bevezetése, és helyt kapott ebben a csomagban jó néhány olyan lépés, amiről sokkal kevesebbet beszélünk, de ami az én értékítéletem szerint legalább ennyire fontos: ez a munkavállalók védelmének fokozott megjelenítése. Többféle technikát javasol egy-egy lépés ennek érdekében. Az egyik ilyen lépés a munkavállalói jogok biztosának a létrehozása. De nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a teljesítménybérezésnél ne lehessen visszaélni a normával. Az erre irányuló törvénymódosítást is megcsináltuk még a nyár elején.

Ugyancsak fontosnak tartom a foglalkoztatási csomagban azokat a javaslatokat, amik a munkaügyi ellenőrzés erősítésére, szigorítására irányulnak; azt a javaslatot, amelyik újfajta bírságot vezet be építésfelügyeleti bírság elnevezéssel. És rendkívül fontosnak tartom azt a gondolatot, ami ebben a csomagban jelenik meg, hogy az állami megrendelések elnyerésének feltételei között szerepeljen az a követelmény, hogy a pályázó rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkezzék. Ez éppen a most tárgyalt közbeszerzési törvényben jelenik meg mint törvénymódosítás.

(11.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy van néhány kérdés, amiben vitánk volt a kormánnyal; szeretnék röviden ezekről is szólni. Az egyik éppen a családtámogatási rendszer átalakítását érinti. Amikor ezt a törvénymódosító csomagot tárgyaltuk, én komolyan és elismeréssel méltattam a kormány bátorságát, hogy hozzányúlt az adókedvezményhez. Az adókedvezmény egy nagyon igazságtalan támogatási rendszer volt, ami diszfunkcionálisan működött, következésképp a Szabad Demokraták Szövetségének régi követelése volt ennek a megszüntetése.

Nos, én most is elismeréssel adózok, hogy a kormány ebbe az irányba - vette a bátorságot, és - jelentőset lépett: az egy- és kétgyerekesek vonatkozásában szűnt meg az adókedvezmény, és megmaradt részlegesen a háromgyerekes családok számára. De sajnos ebben a csomagban vannak olyan lépések, olyan elemek is, amik végül is diszfunkcionálisak, amik legalábbis kérdőjeleket tetetnek fel velünk akkor, amikor a támogatási rendszer átalakításának eredményét értékeljük. A kormány baloldali kormányként a szegényebbek, elesettebbek fokozottabb támogatását ígéri, és jelen formájában ez a családtámogatási rendszer a legszegényebb családban élő gyerekeknek nem többet, hanem pont ugyanannyit ad, amennyit eddig is kaptak. Ennek az a magyarázata, hogy a családi pótlék és a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény együttes összegére lett beállítva az új, megemelt családi pótlék.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon súlyos kommunikációs félreértést, zavart keletkeztetett a változások ismertetésével kapcsolatban az a sokszor hangsúlyozott - és itt is, a száz lépés csomagban szereplő - megfogalmazás, hogy a kormány közel a duplájára emeli a családi pótlékot. Tény, hogy az ellátásnak ez a típusa, ez az eszköze jelentős mértékben, átlagosan 84 százalékkal megemelkedett, de ezzel párhuzamosan más ellátások igénybevételi lehetősége megszűnt, így a rendszeres gyermekvédelmi támogatásé, illetve a családok többsége esetében az adókedvezményé, következésképpen a pénztárcába - még egyszer mondom, a legszegényebb családok vonatkozásában - nem kerül több pénz, és ez egy csalódást készített elő.

Van azonban egy rétege a családoknak, és ők is szegény családok, a minimálbér környékén kereső, élő, valamivel a minimálbér felett kereső családokra gondolok, akik egyszerre tudtak igénybe venni rendszeres gyermekvédelmi támogatást és adókedvezményt is, részben vagy egészben. Ezekben a családokban valóban veszteséget jelent a családtámogatási rendszer átalakítása, és csak remélhetjük, hogy a száz lépés során eltervezett segélyezési rendszer átalakítása ebben a családtípusban is hozhat valami segítséget vagy változást. Erről éppen most vitatkozik a parlament, félúton tartunk a szociális törvény módosításában. Nincsenek szám szerint tapasztalataink azzal kapcsolatban, hogy ez a tervezett változás, amivel, megint csak elvi síkon, teljes mértékben egyetért a Szabad Demokraták Szövetsége - hogy tudniillik fogyasztási egységekre kell átállni, szemben a korábban alkalmazott, egy főre számított jövedelemmel -, nos, kérdés, hogy e rendszer bevezetése valóban hogyan hat majd a szegény, de gyermeket nevelő családok életére.

De hogy a legsúlyosabb vitatémát is szóba hozzam, ez a gyes kérdése, amit jó néhányszor elmondtunk itt a parlamentben is: a Szabad Demokraták Szövetsége nem értett egyet azzal, hogy munka mellett járjon a gyes, ez alapjaiban megváltoztatta a gyes funkcióját, és sajnos a gyesen lévő kismamáknak csak igen pici töredéke vonatkozásában jelent élethelyzet-javulást, nem ott, ahol igazán nagy a szükség. A gyes összege sajnálatos módon elértéktelenedett itt néhány évtized alatt. A kormányprogramban, ennek a kormánynak a programjában is szerepelt az a gondolat, hogy a gyes összegét meg kell emelni jelentősen, közelítve a minimálbérhez; természetesen ez jó néhány milliárdnyi költséggel terhelte volna a kormány költségvetését, illetve az ország költségvetését, erre nem volt lehetőség. A Szabad Demokraták Szövetsége alternatív javaslatokkal élt, például szívesen vettük volna, hogyha munka mellett a gyesnek csak egy része jár a kismamáknak, és az így felszabaduló forrásokat át lehet csoportosítani a legszegényebb családok irányába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs időm arra, hogy mindegyik témakörrel részletesen és behatóan foglalkozzam, néhány gondolatot szeretnék felvetni az adócsomaggal, az adócsökkentéssel kapcsolatban. Tudom, hogy a koalíciós pártok között egy nehezen kiküzdött, kikínlódott megállapodás, egyetértés terméke, ami itt a száz lépésben megjelent. Én személy szerint sokkal szívesebben láttam volna, hogyha az adósávhatár, tehát a két kulcs között meghúzott adósávhatár jelentősebb mértékű emelésével már most jelentkezik a kormány és nem a távoli, 2009-es esztendőben.

Éppen most, tegnap kezdte tárgyalni a parlament a nyugdíjak felzárkóztató csomagjának részleteit. Ebben a csomagban is van egy lépés, amit megint csak hadd idézzek fel, ami vitatéma maradt közöttünk, és ez az özvegyi nyugdíjak emelésének kérdése. A Szabad Demokraták Szövetsége évek óta kifogásolja azt a gyakorlatot, ami a hatályos nyugdíjrendszerünkben jogszabályban rögzített gyakorlat, hogy a nyugdíjrendszer gyakorlatilag háromféle, háromféle típusú özvegyet ismer. Van olyan, aki saját jogon nem rendelkezik nyugdíjellátással, és az elhunyt házastárs nyugdíjának 50 százalékát kapja, van olyan, aki az elhunyt házastárs nyugdíjának 30 százalékát kapja, és van olyan, aki egyáltalán nem kap özvegyi nyugdíjat, annak ellenére, hogy az elhunyt házastársa évtizedeken keresztül dolgozott, szerzett nyugdíjjogosultságot, fizetett annyi járulékot aktív évei alatt, hogy keletkezett számára nyugdíjjogosultság, de azért, mert a halála és az életben maradt fél nyugdíjazása között több mint tíz év eltelik, elesik ettől a lehetőségtől.

Azt gondolom, hogy ezek nagyon súlyos igazságtalanságok a rendszerben, és örömmel láttam volna, ha az Idősügyi Tanács, amely megáldotta ezt a nyolc lépésből álló, öt évre eltervezett, egyéb részleteiben igazán kitűnő és fontos javaslatot, erre a részletkérdésre is kiterjeszti a figyelmét, és erre is kínál megoldást. Hibának tartom, hogy az 50 százalékos özvegyi nyugdíj további emelésére tett javaslatot ez a csomag, ahelyett, hogy próbálta volna megszüntetni az ellátásban meglévő különbséget azok javára, akik csak 30 százalékot kaptak, tenné ezt úgy, ahogy a ciklus elején a kormánynak ebben az értelemben, ebben az irányban valóban egy két lépésben tervezett 50 százalékos emelése valóban lépett.

 

(11.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos célkitűzések szerepelnek az oktatási csomagban. Én egyébként a lépések között azokat tudom igazán preferálni, amelyek konkrétumokat is tartalmaznak, és néhány ilyen konkrétum az oktatási csomagban is megfogalmazódik, a tankönyvbefogadás új eljárásától kezdve néhány konkrét intézkedésig. Nem sok mindent tudunk kezdeni azokkal a kérdésekkel, amelyek általános célkitűzést tartalmaznak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége a felidézett vitapontok ellenére, a száz lépést nagyon jó csomagnak tartja, nagyjában és egészében támogatandónak, és a maga részéről támogatja is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Herényi Károlynak, aki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Frakcióvezető urat illeti a szószék.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot egy jelzővel kell minősíteni, akkor azt gondolom, mondhatjuk erre a kezdeményezésre, hogy ügyes. Hiszen egy olyan műfajt hoz be ide, az Országgyűlés elé, ami egy, a kormány által előkészített program megvalósításáról adna tanúbizonyságot, és mindezt az Országgyűléssel kívánja hitelesíteni, ami új dolog a mi parlamenti gyakorlatunkban, de kivetnivalót én magam ebben nem találok.

A kérdés az, hogy ez az “ügyesö jelző, ami nyilván a kommunikációs részre vonatkozik, a tartalmi részekre is utalhat-e, egyet lehet-e érteni azokkal a törekvésekkel, megoldási javaslatokkal, amelyek ebben a száz lépés programban szerepelnek.

A válasz erre az, hogy részben igen, részben pedig nem. Talán egy hasonlattal úgy tudnám egyszerűbbé tenni a dolgot, ha azt mondom, hogy ha egy lázas beteg arca piros a láztól, akkor azt vagy bőrgyógyászhoz, vagy kozmetikushoz visszük, ami nyilván az alapvető problémát nem oldja meg, de a helyzetet átmenetileg javítja vagy némileg javítja.

A kommunikációs üzenete ennek a mostani határozati javaslatnak talán az, hogy megígértük, és lám, megcsináltuk, és erre a bizonyíték maga az országgyűlési határozat.

A baj az, hogy csak a felületet kezeli, az alapvető problémákat pedig nem. A Magyar Demokrata Fórum konzervatív pártként felelős gondolkodást vár el az Országgyűléstől, annak minden pártjától, és a felelősségnek több dimenziója van, idődimenziója is. Az a baj, hogy ma a politikai közéletben, és nem mondhatjuk, hogy ez a négyéves ciklusok következtében alakult ki így, sokkal inkább rövid távú szempontok vezérlik a döntéshozatalokat, mint a hosszabb távúak. Ebből a mostani intézkedéssorozatból is alapvetően a hosszú távú szempontok figyelembevétele hiányzik, kétségkívül holnap, holnapután jó pontokat lehet szerezni a választóknál ezekkel a dolgokkal, de hosszú távon az ország helyzetét nem oldja meg.

Az utóbbi egy esztendőben változott a politikai stílus, hála istennek, ma egyre békülékenyebb és egyre komolyabb és egyre inkább érezhető a versenyhelyzet, ami kialakult. Itt van például az utóbbi hetek eseménye. A két nagy párt azon versenyez, hogy vajon az újságok címlapjára a bébikötvény kerül-e nagyobb terjedelemben vagy az áramár, ami alapvetően nem lenne rossz dolog, csak az ország közben szépen, csendesen, lassan rámegy. Az áramárral kapcsolatban pedig olyan vélemények alakulnak ki mind a két oldalon, mintha visszamennénk 15-20 esztendővel, és a kádárizmus éveit élnénk, hiszen olyan baloldali attitűdöt vél az ember felfedezni, mintha lopakodna vissza a szocializmus ide, a parlament falai közé.

Az egyik oldal arról beszél, hogy csökkenteni kell az áramárakat, jobboldali párt lévén, azt nem gondolja, hogy az áramár csökkentésével zömében a gazdagokat támogatná, hiszen lényegesen nagyobb az energiafogyasztásuk; a másik oldal, a kormányoldal pedig nagyon egyszerűen annak az áfatartalomnak a csökkentésével, amivel egyébként nagyon megemelte annak idején az áramárat, könnyen tudna tenni annak érdekében, hogy ne legyenek ilyenek az áramárak.

De nem ez az alapvető probléma ezzel a száz lépés programmal, hanem az, hogy az alapkérdésekre nem ad választ. Ha megnézzük ennek a 11 pontnak a felsorolását, akkor ebben még véletlenül sem szerepel direkt módon a gazdaság élénkítése. Nem mondom, hogy áttételesen nem, hiszen rá lehet fogni, hogy az adócsökkentés valamennyivel javítja a gazdaság, a vállalkozók helyzetét. Sajnos a mostani adócsökkentési program talán egy elemében nevezhető gazdaságélénkítőnek, az áfa 25-ről 20 százalékra való csökkentése valóban a versenypozíciót javítja, de a többi nem. Ráadásul egy baloldali párttól az egy érdekes közelítés, hogy a magasabb adókulcsot csökkenti 2 százalékkal, tehát tulajdonképpen a gazdagabbakat, a jobb módúakat jutalmazza, az alsó sáv felemelését viszont elutasították, mindössze 50 ezer forinttal sikerült ezt megtenni.

Tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagy összevisszaság van ebben a parlamentben. Magukat jobboldalinak nevező pártok baloldali programelemeket alkalmaznak és hirdetnek, és deklaráltan baloldali pártok pedig nem azokat a rétegeket támogatják, akik erre valójában rászorulnak, vagy ami igazságos lenne.

De az alapvető probléma az, hogy a gazdaság helyzetének javítása kimaradt ebből, direkt módon kimaradt ebből a programból. Persze minden cselekedet őszintesége, minden cselekedet határozottsága a költségvetési törvény elfogadásakor, vitájakor érhető tetten, és sajnos a mostani költségvetési törvény ugyanezt a hibát elköveti.

A magyar hazai kis- és középvállalkozók támogatására mindösszesen el tud különíteni körülbelül 3 milliárd forintot, ami nevetséges összeg. Ezt azért mondom, mert konzervatív pártként a Magyar Demokrata Fórum, ahogy az előbb mondtam, vállalkozás- és piacbarát. Ha egy ország kiadása tartósan, hosszú éveken keresztül meghaladja a bevételeit, és a különbség, a hiány már-már elviselhetetlen, hiszen éppen kedden fogadtuk el a sarokszámokat, az az 1500 milliárdos hiány minden magyar állampolgárnak 150 ezer forinttal növelte az adósságterhét, ebben az egy esztendőben. Ez nagyon nagy szám!

Ilyenkor egy normálisan gondolkodó, normális országban működő normális parlament keresi a lehetőségeket, hogy hogyan lehet a hiányt csökkenteni. A hiányt sokféleképpen lehet, például hitelfelvétellel, de az a jövőbe való áttolása a problémáknak, erre már nincs lehetőségünk. Akkor meg kellene nézni, hogy hogyan tudjuk a bevételi forrásokat úgy növelni, hogy az adóbevételek nőjenek, javuljanak, hogy a magyar kis- és középvállalkozók, de akár a nagyvállalkozók forgalmának, teljesítményének növelésével nagyobb adóbevételre tegyen szert az ország.

Alapvető feladat lenne a hazai kis- és középvállalkozók helyzetének a javítása, és én egyetértek miniszterelnök úrral abban, hogy szándékok és nem csak számok alkotnak egy költségvetést. Na de hol a szándék? Hiszen nézzük meg, hogy mi a probléma a magyar, a hazai kis- és középvállalkozókkal, illetve mi az ő problémájuk. Három nagy csoportba lehet sorolni.

Az első az alultőkésítettség, ami elhíresült, az elmúlt 15 esztendőben ezen a problémán nem tudtunk segíteni. Nem azért nem tudtunk segíteni, mert egyébként nincs pénz és nem lehetne pénzhez jutni: a hitelminősítők szerint a hazai kis- és középvállalkozók nemigen felelnek meg az elvárásaiknak. 800 ezer vállalkozásról van szó. Amikor még Csillag miniszter úr volt a gazdasági miniszter, egyszer büszkén jelentette, hogy 12 ezer kis- és középvállalkozót támogattunk kamatenyhítő rendelkezésekkel, akkor ez a 800 ezernek 1,5 százaléka. Hol a 98,5 százalék támogatása? Hogyan lehetne ezt a pénzt hatékonyabban felhasználni? Nagyon egyszerű. Úgy, hogyha az állam egy olyan garanciaalapot hozna létre, aminek igénybevételével - ami nem kerül több pénzbe, hiszen ez csak egy lehetőség, egy opció - a hitelminősítők szemében a hazai kis- és középvállalkozók pozíciói javulhatnának, tőkehelyzetükön javíthatnának, ezáltal a versenyképességük nőne.

(11.20)

Még egyszer mondom, ez alapvetően nem pénzkérdés, hanem szándék kérdése.

A másik nagyon komoly probléma - ami az Európai Parlament következő évről szóló munkatervében is szerepel - az adminisztrációs és adminisztratív terhek csökkentése. Amit ma egy magyar vállalkozónak teljesítenie kell az adóbevallástól kezdve különféle nyomtatványok és jelentések formájában, az egyszerűen megnyomorítja az életét. A számviteli törvény vagy az adózás rendjéről szóló törvény egyszerűsítésével, de magával az egész adórendszer egyszerűsítésével hatalmasat léphetnénk előre. Ez megint alapvetően politikai szándék kérdése és nem pénzkérdés.

A harmadik ugyanilyen jelentős és nagy probléma a piaci pozícióik javítása, a hazai kis- és középvállalkozók piacra jutásának, illetve a hazai piac védelmének a kérdése. Ebben az anyagban erre vonatkozólag egyetlenegy mondatot, egyetlenegy betűt - legalábbis ami direkt erre utalna - nem lehet találni. A költségvetési törvény is csak nagyon elnagyolt módon foglalkozik ezzel a kérdéssel, hiszen a piacvédelem Európai Unió országaiban bevett gyakorlata a fogyasztóvédelem. Magyarországon van egy felügyelet, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, aminek a költségvetési támogatását - ami amúgy sem volt nagy összeg, 1,6 milliárd forint volt - ebben az esztendőben a költségvetés képes lecsökkenteni mintegy 40 százalékkal. Ez nem pénz, de a hatását tekintve óriási negatívum lesz, hiszen a piacvédelem nemhogy erősödni fog, a fogyasztóvédelem nemhogy szinten maradni fog, hanem csökkenni fog. Ez is szándék és akarat kérdése, érdemes lenne erre odafigyelni.

A negyedik dolog a szakképzés. Abban teljesen egyetértünk, hogy a programnak ez egy jó eleme. Teljesen igazuk van, 90 ezer betöltetlen munkahely van ma Magyarországon azért, mert nincs szakképzett munkaerő, aki ezt betöltse. Mi ennek az oka? Az az oka - ahogy elmondták előttem is -, hogy számos olyan szakképző intézet és intézmény működik, amelynek köze nincs a piachoz, piaci kapcsolatai, információi nincsenek. Ha ebben a kérdésben előrelépünk, akkor nagyot teszünk a munkanélküliség felszámolása érdekében. Ez jó és támogatható dolog. Hamarabb meg kellett volna tenni, de talán még most sem késő.

Ha továbbmegyünk, akkor megkerülhetetlen a mezőgazdaság kérdése, a mezőgazdaság ügye. Ezzel Karsai Péter képviselőtársam majd részletesebben fog foglalkozni, de egy észrevételt engedjenek meg. Az azért látszik, hogy ez a fajta mezőgazdasági támogatási rendszer recseg-ropog és egész Európát fenyegeti, egész Európában nagyon komoly feszültségeket gerjeszt. Ebből az következik, hogy ez a rendszer előbb vagy utóbb változni fog. Miután mi újonnan belépő tagország vagyunk, érdemes lenne sokkal nagyobb energiát fordítani arra, hogy ennek a változásnak az élbolyába tartozzunk, ezt a változást generáljuk, hiszen a következő helyzet és az abban elfoglalt pozíciónk csak jobb lehet, mert egy változás után a késői belépés hátrányait le tudjuk küzdeni. Ugyanaz a baja ennek a támogatási rendszernek, ami a szakoktatásnak vagy a szakképzésnek, hogy köze nincs a piaci viszonyokhoz. Tessék csak belegondolni, hányféle támogatás eredményeképpen termelődik meg az a nagyon nagy felesleg a mezőgazdaságban, aminek aztán a problémáit további pénzekből próbáljuk megoldani, de nem tudjuk. Érdemes lenne erre sokkal nagyobb energiát fordítani, és érdemes lenne a változás élére állni, hiszen ez rendkívül fontos lenne a számunkra.

Azt mondja az egyik pontjában ez a program, hogy nagyon fontos dolog a tőzsdeélénkítés - egyetértünk. A magyar tőzsde helyzete nem rózsás és nem ragyogó. Egyáltalán a befektetési kultúra szintje Magyarországon messze elmarad az Európai Unió tagországainak vonatkozó kultúrájától. Ígéretet is tett miniszterelnök úr arra, amikor a tőzsde elnökével találkozott, hogy komoly lépések történnek ebben a vonatkozásban, azonban a költségvetésből azok a csekély összegek, az a néhány száz millió forint, ami ezt ösztönözte volna, kimaradt. Két módosító indítványt adtam be a költségvetés tárgyalása során, az egyik az iskolákban való tőzsdei ismeretek gyarapítását szolgálta volna néhány száz millió forinttal, és ugyanebbe a körbe tartozik a vállalkozók tőzsdei ismereteinek a javítása, de sajnos a módosító javaslatot is elutasította a kormánytöbbség, úgyhogy ez a cél megvalósítatlan marad, hiszen forrásai ebben a költségvetési törvényben nem lelhetők fel.

Az összes felsorolt cél, a 11 pont elvileg támogatható. A kérdés az, hogy ezek megvalósítására lesz-e keret, lesz-e lehetőség, lesz-e forrás. Mi azt mondjuk, hogy nem. Azért nem, mert - ahogy az előbb elmondtam - az elosztható javak a közeljövőben nemhogy emelkednének, hanem inkább csökkenni fognak, hiszen az államháztartás, a költségvetés hiánya nő. Az igaz, hogy a kormány az Európai Uniónak az eurózónához való csatlakozás feltételének a teljesítéséről tegnap egy jelentést küldött. Azt csak megjegyzem, hogy jó lenne, ha legalább mi elhinnénk, tehát a magyar parlamentben nem gerjednének olyan viták, ami a politikai elit megítélését és az ország pozícióit rontaná; bízzunk benne, hogy sikerül. S ha az előbb fontos célokról, illetve azok hiányáról beszéltem, akkor a legfontosabb lenne, hogy a száz lépés program is és a mostani költségvetés is az eurózónához való csatlakozás 2010-es feltételének a teljesülését biztosítsa. Sajnos, sem a költségvetési törvénytervezetben, de a száz lépés programban sem érhetők tetten azok a célok, amelyek kifejezetten, direkt módon ezt a célt szolgálnák.

Nagyon nagy baj lesz ebből, mert - ahogy a hozzászólásom elején mondtam - a felelősségnek vannak idődimenziói. Lehet úgy politizálni, hogy ha holnap-holnapután megkérdezik a választópolgárt, akkor örömmel mondja, hogy a mi érdekeinket szolgálják. A választópolgárnak nem az a dolga, hogy tizenöt-húsz évvel előre gondolkozzon, ez a politikusok feladata, a politikusok felelőssége. Nagyon szeretném, ha az elkövetkezendőkben akár a kormány, akár az ellenzék részéről nemcsak olyan indíttatású és olyan fogantatású programok, elképzelések, javaslatok születnének meg, amelyek eredményét holnap vagy holnapután meg tudjuk mérni, és vissza tudjuk igazolni, hogy jó úton járunk, hanem lenne egy olyan, akár most már a szocialisták által hirdetett nemzeti minimumprogram, vagy lenne egy olyan garanciaprogram, amit a Fidesz hirdet, amely garantálná, hogy ennek az országnak a hosszú távú fejlődése biztosított, hogy a fejlődés előmozdítása érdekében megszületett az a politikai konszenzus, ami a közös felelősség vállalásának és gyakorlásának a példája vagy bemutatása.

Ebben a programcsomagban, a száz lépés programban ilyen hosszú távú elgondolásokat, hosszú távú elképzeléseket, illetve azok céljainak a megvalósulását nem lelhettük fel, nem ismerhettük meg. Bízom abban, hogy minél előbb változik majd a kormányoldal és az ellenzék szemléletmódja ezekben a kérdésekben, és valóban meg tudunk állapodni olyan hosszú távú programok elfogadásában és azok megvalósításában, amelyek az ország versenyhelyzetét, európai uniós pozícióit, az ország, a nép, a nemzet boldogulását szolgálják, mert addig a száz lépés nem visz előre, hanem helyben járunk.

Ez a program, a száz lépés program a helyben járás programja. Itt az ideje, hogy változtassunk ezen, és valóban közösen kitűzött cél közös eléréséért dolgozzunk, hiszen a választópolgárok ezt várják tőlünk, akár jobb-, akár baloldalról küldtek minket a parlamentbe.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megadom a szót kétperces felszólalásra Frajna Imre képviselő úrnak, a Fideszből.

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Valóban az elmúlt tizenöt évben nem volt szokás, hogy a kormány a parlament elé jöjjön megdicsértetni magát, de ha megvizsgáljuk a parlamenti hagyományokat, ez egyáltalán nem példátlan, sőt korábban a parlament nemcsak a nagy művekről, hanem a művet létrehozó jelentős személyekről is megemlékezett.

Azt gondolom, hogy ebből a szempontból Áder János javaslatának még hiányzik egy lába. Én ugyan nem tettem szövegszerű javaslatot, de hát egy korábbi dokumentumban találunk olyan hivatkozást, amit fel tudunk használni a megfelelő országgyűlési határozat létrehozására: “Azok közé a világot átalakító nagy férfiak közé tartozott, akik a legtöbbet tettek nemcsak saját népük és államuk felvirágoztatásáért, hanem az egész emberiség haladásáért, a világ minden dolgozójának felszabadításáért és boldogulásáért.

(11.30)

Megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A magyar nemzet függetlensége, a magyar nép szabadsága, a magyar dolgozók felemelkedése eltéphetetlenül összeforrt azzal, amit Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs a szovjet nép és az egész haladó emberiség számára alkotott.ö

Azt gondolom, hogy a nagy művet létrehozó személyt is föl kellene tüntetni az országgyűlési határozati javaslatban.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, az MSZP-ből.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az itt már jelen nem lévő Áder János frakcióvezető úrnak azokért a bennünket illető szép szavakért, amelyeket a pulpitusról elmondott. Én úgy gondolom, hogy üdítő változás ez a parlament és a parlamenti ellenzék gyakorlatában, még akkor is, hogyha Áder képviselő úr jóindulatában túlzásokra ragadtatta magát.

Nem tudtunk minden választási ígéretünknek megfelelni, és ebben csak mentség, de bennünket nem vigasztal, hogy soha egyetlen kormány sem volt még a világon, amely maradéktalanul minden választási ígéretének eleget tudott volna tenni, talán csak az egy Churchillé, aki - mint ismeretes - vért, könnyet és verítéket ígért választóinak.

Valóban, sajnos nem lett 400 ezer új munkahely, csak azt hiszem, 340 ezer; lett ingyenes étkezés, tankönyv, nyelvvizsga és ECDL az iskolában, de sajnos nem lett még ingyenes utazás és ingyenes jogosítvány. Azt gondolom azonban, hogy ha a kormányzati teljesítményünk az ellenzék vezérszónokát is ilyen szavakra ragadtatta, akkor bízvást reménykedhetünk egy újabb négyéves ciklusban, amikor ezt is meg fogjuk valósítani.

Azt azonban vissza kell utasítanom, hogy a kormány érdemeit ezért országgyűlési határozatban vagy törvényben örökítsék meg. Nem tartunk erre igényt, és nem is lenne, úgy gondolom, méltányos. Egy kormány kötelessége az, hogy minél inkább meg tudjon felelni a választási ígéreteinek, és ne az legyen az első bejelentése a hivatalba lépése után, hogy más a választási kampány, és más a kormányprogram, ahogyan ezt hét esztendővel ezelőtt hallhattuk. Meg ha bejelenti azt, hogy a kormányzását egy radikális, nagyarányú adócsökkentéssel kezdi, akkor ne négy éven keresztül növelje az adókat, mint ahogy egyébként ezt most is bejelentették, tehát várható, hogy mi következnék a következő négy évben.

Köszönöm szépen még egyszer Áder képviselő úr kedvességét. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Nagy Sándor államtitkár úrnak.

DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. Lehet, hogy furcsa lesz, tisztelt képviselőtársaim, de van némi vitám Szabó Zoltán képviselőtársammal (Derültség az MSZP soraiban.), ugyanis a kormány figyelemreméltónak tartja Áder János javaslatait.

Annyira mélyenszántó, annyira elemző, annyira színes, gazdag volt a maga módján, hogy érdemes lenne írásban is megismerkedni vele, hiszen számos eleme további elemzést, további vizsgálatot igényel, és nekem első hallásra sem kétséges, hogy be fog kerülni a magyar politikatörténet igen nevezetes dokumentumai közé. Kár lenne hagyni, hogy pusztán az éterben elszállt szavak formájában a gyarló emberi emlékezet őrizze meg. Látnunk kellene ezt írásban, hogy valóban gondolkodhassunk róla.

Megjegyzem, tisztelt képviselőtársaim, nincs új a nap alatt: 1991-ben Wachsler Tamás egy 1991. február 18-ai dátummal kelt önálló képviselői indítványban, amit több mint ötven képviselő írt alá, egy törvénytervezetet nyújtott be, amely a Magyar Köztársaság kormányának tévedhetetlenségéről szólt, rámutatva arra, hogy politikai kérdésekben a Magyar Köztársaság kormányának mindig igaza van, kifejtve továbbá azt is, hogy a kormány és a kormány tagjainak szavában kételkedni tilos.

Nos tehát, tiszta forráshoz nyúltak vissza a mai ülésen a Fidesz-frakció vezetői, ez nem véletlen egyébként, hiszen Áder János a harmadik helyen írta alá ezt a bizonyos képviselői önálló indítványt, tehát jól élhetett még emlékezetében. Ha megnézzük a dolog lényegét, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a különbség mindössze a dolog terjedelmében, a pontok számában található, a koncepció az tizennégy éves - kicsit sokáig kellett érlelni, úgy látszik, hogy még egyszer a Ház színe elé kerüljön.

Ámde úgy gondolom, hogy nem érdemes ennyire egyoldalúan szemlélni ezt a dolgot. Én cserébe, szeretném elmondani, gondolkodom rajta, hogy egy határozati javaslatot nyújtok be én is, és szerzek hozzá támogatókat, amely arra lenne hivatott, hogy megörökítse és méltassa Áder János, Arnóth Sándor és Frajna Imre urak mai felszólalásait, rámutatva, hogy rendkívül alaposak, retorikai fordulatokban bővelkedők, és beszédeik csak Kossuth és Deák Ferenc beszédeivel említhetők egy lapon, hangsúlyozva és nyomatékkal rámutatva, hogy ez az együtt említés természetesen Deák és Kossuth esetében és számára hízelgő. (Derültség.) Másfelől a határozat arra is rámutathatna, hogy nevezett urak megszólalásaikkal olyan szituációt és légkört teremthettek az Országgyűlésben, amely alapján Franz Kafka sírva kérné a receptet, ha valamelyik alapművét újraírhatná.

De egy picit komolyra fordítva: én azt gondolom, hogy a humorérzékkel és az irónia iránti érzékkel rendelkező nézők és hallgatók is elgondolkodhatnak azon, hogy a Fidesz vezetői, képviselői és szakértői a kormány száz lépés programjához annyit tudtak elmondani, amit ma elmondtak. Azt gondolom, nem kell hozzá kommentár: világos, hogy nincs hozzá igazi érvük, nincs hozzá igazi szempontjuk. Ha már egyszer a lépésekről nem tudnak mit mondani, akkor átlépik ezeket a lépéseket, de ezek a lépések félrelépések, uraim.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Arnóth Sándor képviselő úrnak, a Fideszből.

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Valóban nagyon hízelgő számunkra ez az összehasonlítás, megfontoljuk majd, hogy mi is hasonló dolgokat adjunk be esetleg az ön ékes hozzászólásával kapcsolatban.

De nem is ez a lényeg, mert hát dicsérgethetjük itt egymást, és dicsérgethetjük ezt a programot is, amiről a mai napon szó van. És hogyha ön visszatekintett egy tizenöt évvel ezelőtti beadványra, akkor én egy 1965. évi törvényben megfogalmazott passzushoz nyúlnék vissza, ami megörökíti hasonló elszántsággal a magyar nép felszabadulása történelmi jelentőségének törvénybe iktatásáról szóló passzusokban az akkori viszonyoknak megfelelően az ideológiát. Hallgassák meg, ördögi hasonlóságok figyelhetők meg!

Az első mondat, amit idézni akarok, úgy szól: “Egész gazdaságunk szilárd szocialista alapokon nyugszik - hát, ez igaz -, nem zsákmányol ki többé ember embert, senki sem élősködhet más munkájából. Leraktuk a szocializmus alapjait.ö - szerintem ez akár ma is elhangozhatott volna.

Köszönöm szépen, és további jó szórakozást kívánok!

ELNÖK: Révész Máriusz, Fidesz, kétperces felszólalásra kért lehetőséget.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, ebben az országban sokan emlékeznek még a régi időkből a termelési értekezletekre. Ilyenkor - teljesen függetlenül attól, hogy mi volt az adott gyárban vagy az adott helyen a helyzet, milyen öles léptekkel száguldottak éppen a szakadék felé -, ezeken a termelési értekezleteken mindig egyik ámulatból a másikba ejtették a hallgatókat: bármilyen rossz volt a helyzet, bármilyen gyorsan mentek a szakadék felé, mindig az eredményekről volt szó.

Azt hiszem, hogy lehet itt jó néhányunknak is déjà vu érzése, mindenki tudja, nemcsak Magyarországon, egész Európában, hogy baj van a magyar gazdasággal - és mit látunk? A kormány beterjeszt egy indítványt, ami semmi másról nem szól, mint önmagának a dicsőítéséről. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, helyes, hogyha egy kicsit messzebbre visszatekintünk mi is, és visszatekintünk egy-két régi idézetre itt a Magyar Országgyűlés termékéből, hiszen erre, amit önök művelnek most, 1990 óta egyébként nem volt példa Magyarországon.

Úgyhogy 1949-ből van egy idézetem, azt gondolom, hogy az önök beterjesztésének a színvonalát éri el körülbelül ez is, ebből néhány mondatot engedjenek meg: “Szétzúzta a földesurak és a nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta népünk előtt a demokratikus fejlődés útját.ö - itt is sok utat megnyitottak önök most előttünk. “A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelemben hatalomra jutva újjáépítette a háborúban elpusztult országunkat.

 

(11.40)

 

Országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítő munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki, és a további fejlődés útját jelöli ki.ö Körülbelül egyébként ez a tartalma annak az irománynak, amit ma itt a parlament elé terjesztettek.

Köszönöm szépen. 1949-ből, a Magyar Népköztársaság alkotmányából való volt az idézet. Kár, hogy itt tartunk újra.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Földesi Zoltán képviselő urat illeti a szó, az MSZP-ből.

FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki kör elmúltával én kétségbeesve hallgatom ezt a néhány perces vitát. Ha csak ennyit tud hozzászólni a Magyar Köztársaság parlamenti ellenzéke mindahhoz, ami az elmúlt fél évben történt, meg mindahhoz, ami az elmúlt három és fél évben történt, akkor mi elég jó eséllyel indulhatunk neki a következő tavaszi fejleményeknek.

Kedves Hölgyeim és Uraim! Ha az önök munkálkodása az elmúlt három és fél évben nem minősítgetésekből, jelzőkből és infantilis jelzők kitalálásából állt volna, mint bankárkormányozás, sodródó kormányzás, dumakormány, luxusbaloldal, ami időnként rátör a nemzetére; most már értem, hogy miért volt az a szánalmas cinizmus, amit frakcióvezető úr vezérszónoklatában elmondott.

Én Orbán Viktort szeretném idézni. Nem egészen négy évvel ezelőtt azt mondta ebben a Házban akkori kormányfőként a tisztelt ellenzéknek, hogy bennünket bánthatnak, de legalább ne vegyék el az emberek örömét. Hát, úgy látom, nincs új a nap alatt. Van egy kormányzati program, ami eredményes, amit a társadalom jelentős része nagyon kedvezően fogadott, ami egyébként kormányoktól függetlenül kihívás az ország számára, és tovább folytatandó feladatsor. Ebben kellene együttműködnünk, nem abban a stílusban, ahogy ezt ma eddig önök tették.

Azt kell mondanom, hogy akik ma ezt a vitát látják a közvélemény részéről, a társadalom különböző tagjai, netán a száz lépés programban érintettek, most szerintem tétován lesik a képernyőt, vagy hallgatják a rádiójukat, mert nem értik, hogy a magyarországi ellenzéknek csak ennyi a szava ehhez. Én azt gondolom, hogy már ezért megérte számunkra ez a vita.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Élő Norbert képviselő úrnak, az MSZP-ből.

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy érzem magam, mintha egy fordított napon lennénk az iskolában, amikor a tanulók, az ellenzék próbálja a kormányt, a tanárokat valamire oktatni, és teljesen az is történik, mint ami a fordított napokon szokott történni, egy kabaré van. Viszont, ellenzéki képviselőtársaim, ez nem a kabaré, ez a Magyar Országgyűlés. Van 110 lépés, van egy nagyon jó áfacsökkentési program, egy iparűzésiadó-csökkentési program, egy ehoeltörlési program. Arra kérném önöket, hogy fejtsék ki erről véleményüket, vitázzunk szakmailag, szakmai kérdésekről.

Ha valami nem jó, esetleg jobban tudnánk csinálni, kérem, hogy arra tegyék meg javaslataikat, és tényleg vegyék komolyan, hogy az Országgyűlésben ülnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, az Fideszből.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Élő Norbert! Tisztelt Parlament! Még egyszer hadd hívjam fel a figyelmet, hogy amit önök itt művelnek, az egy időutazás! Ez meglehetősen érdekes. Nem tudom, visszagondolnak-e, hogy nem ismerősek-e ezek a mondatok, hogy a szocialista országok gyorsabban fejlődnek, mint a legfejlettebb kapitalista ország, az Amerikai Egyesült Államok; fél év alatt 130 százalékra teljesítettük a tervet - önök a száz lépést csak fél év alatt 110 százalékra. A magyar munkásokat irigylik egyébként a nyugat-európai kapitalista országokban, Franciaországtól Németországig. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Tiszta időutazás!

Önök most ehhez egyébként csatlakoztak egy olyan parlamenti határozattervezettel, tisztelt képviselőtársaim, amire - még egyszer mondom - nem volt példa. A kormány beterjeszt egy határozattervezetet, és felkéri a parlamentet, hogy spontán módon dicsérje meg a kormány nagyszerű teljesítményét. 1990 óta, a rendszerváltás óta erre nem volt példa. Régebbi időkben történt már ilyen. És akkor még Gyurcsány Ferenc figyelmét hadd hívjam fel valamire, hátha meg fog tetszeni neki ez az ötlet: “A Népköztársaság Elnöki Tanácsa népünk bölcs tanítójának, a magyar ifjúság példaképének, Rákosi Mátyásnak 60. születésnapja alkalmából a következőket rendeli el. A Miskolcon létesített Nehézipari Műszaki Egyetem 1952. március 9. napjától kezdődően a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem nevet viselje.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Van még itt lehetőség önök előtt. Mi, tisztelt képviselőtársaim, ebben a színjátékban, ebben a bohózatban, ebben a kormánydicsőítésben az elkövetkező időszakban nem kívánunk részt venni.

További jó munkát, jó szórakozást kívánunk önöknek! (Taps a Fidesz soraiban. - A Fidesz képviselői folyamatosan elhagyják az üléstermet.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett közel 50 képviselőtársunk. Először megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, az MSZP-ből.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Időutazás - tegyünk egy kis időutazást! De én a történelmi időutazást nem innen kívánom megközelíteni, mint ahogy az ellenzéki padsorokból az imént elhangzott, hanem én annak az időskorú magyar társadalomnak az érdekéből és helyzetéből adódó időutazásra vagyok itt ma kíváncsi, amelynek javítását szolgálja a száz lépés nyugdíjasokat érintő programja.

Ha tényleg egy kis időutazást teszünk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a második világháború után a magyar nyugdíjrendszer összeomlott, semmivé vált, és nem rendelkezett vagyonokkal, megtakarított vagyonokkal, vagy amelyek voltak, azt a történelem szele mind az államosítások kapcsán, mind pedig az egyéb megrázkódtatások kapcsán elfújta. Ennek következtében Magyarországon is bevezetésre került az az elosztó-kirovó rendszer, aminek a működési lényege - mint ahogy kortársaim nagyon jól tudják - az, hogy nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra annyi pénzt tud kifizetni a központi költségvetés vagy éppen a nyugdíjkassza, amennyi az aktuális járulékokból befolyik. Amíg a demográfiai adatok kedvezőek voltak, amíg a foglalkoztatási mutatók kedvezőek voltak, addig ezzel az elosztó-kirovó rendszerrel az égvilágon semmi probléma nem volt, ez normálisan működött, sőt még azt is biztosította, hogy a nyugdíjba vonuló az aktív keresőkhöz képest ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, hiszen a nyugdíjak vásárlóértéke nagyon-nagyon közel volt az átlagjövedelmek vásárlóértékéhez.

Aztán az eltelt évtizedek során egyrészt a demográfiai változások következtében - tudjuk jól, európai jelenség, hogy az aktív korú lakosság száma csökken, az élve születések száma csökken, ugyanakkor, hála istennek, az időskorú generáció életkilátásai pedig növekednek - a társadalomban az úgynevezett eltartottak száma nő. De mindjárt ki kell jelentenem, hogy az időskorú társadalmat mi nem tekintjük eltartottnak, mi az időskorú társadalmat úgy tekintjük, hogy egy élet munkájával megszolgált, alanyi jogon járó, tisztességes juttatásoknak a mindenkori jogos igénylője. Ez a magyar nyugdíjas-társadalom.

Amikor a közelmúltban - és itt egy dátumot szeretnék mondani, ez 2005. február 8-a - az Idősügyi Tanács áttekintette a nyugdíjrendszer jelenlegi helyzetét, rávilágított azokra az igazságtalanságokra, amelyek évtizedeken keresztül erre a rendszerre rárakódtak, akkor az ott lévő miniszterelnök, aki egyébként az Idősügyi Tanács elnöke is, nemcsak meghallgatta az ott felvetett problémákat, hanem nyomban felkérte a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság jelen lévő vezetőjét, hogy a főigazgatóság és a szakminisztérium dolgozzon ki programot, vesse fel konkrétan a problémákat, és mintegy előremutatóan jelezze a megoldás lehetséges módjait, méghozzá ezt tényekkel, konkrétumokkal, adatokkal alátámasztottan.

Tisztelt Országgyűlés! Megkezdődött egy nagyon komoly elemzőmunka. Egy olyan elemzőmunka, ami - nyugodt lelkiismerettel állítjuk - eddig még az időskorú társadalmat érintő kérdések vizsgálata tekintetében soha nem történt meg.

 

(11.50)

Ugyanis korosztályokra, nyugdíjba vonulási évekre vonatkozóan, társadalmi csoportokra és azon belül is nyugdíjasrétegekre vonatkozóan, tudományos módszerrel dolgozták fel az idősügy legkiválóbb szakemberei azokat a lépéssorozatba illő teendőket, amelyek most itt az Országgyűlés előtt vannak, egyrészt a program tegnapi vitájában, másrészt pedig itt a száz lépés program vitája kapcsán elhangzottak.

Mindjárt szeretnék rámutatni valamire; arra, hogy kettős célú ez a program, mert van egy úgynevezett felzárkóztatási része, és van egy igazságtalanságokat megszüntető része. A felzárkózatási része az, hogy az 1987 előtt nyugdíjba vonultak esetében az elértéktelenedett nyugdíjakat próbáljuk meg felzárkóztatni egy elfogadhatóbb szintre, ugyanakkor a különböző évjáratok közötti aránytalanságokat, igazságtalanságokat… - amelyek mindannyiunk által ismerten abból adódnak, hogy a nyugdíj-megállapítási rendszer sűrűn változott, és különösen változott a rendszerváltás után, amikor másfél millió munkahely szűnt meg Magyarországon, és az emberek döntő része, nagyon-nagyon nagy része, az időskorú társadalom nagy része nyugdíjba menekült az állástalanság, a munkahelye elvesztése miatt. Ez a program került kidolgozásra, tisztelt Országgyűlés, és ebből áll a nyolc lépés.

Civil kezdeményezés volt, klasszikus civil kezdeményezés, mert ez a kezdeményezés az Idősügyi Tanácstól eredt. Éppen ezért tartjuk ezt rendkívül fontosnak, mert odafigyeltünk arra, amit a nyugdíjasok saját maguk, az érdek-képviseleti szerveik felvetettek, és ebben látjuk azt, hogy a civil társadalom javaslatai és segítsége nélkül nem lehetett volna ezt a programot ilyen konkrétan kidolgozni.

Van néhány kérdés, amire azonban válaszolnunk kell. Sokan felvetették, és a tegnapi vitában is ellenzéki képviselők, hogy miért most, bizonyára propagandacélból, meg választási célokból; miért öt évre szól ez a program; miért nem korábban jöttek elő ezzel a programmal. Ezekre a kérdésekre nagyon egyszerű a válasz. Nagyon egyszerű, mert 2002-ben, a kormányváltáskor a kormány egyik első törvényjavaslata éppen a nyugdíjasok érdekeit hivatott javítani, amikor visszaállította az úgynevezett méltányossági nyugdíjemelési és méltányossági nyugdíj-megállapítási rendszert, ezzel megszüntetve azt az igazságtalan módot, amikor semmi más nem volt az alacsony, pici nyugdíjak felemelésének lehetőségeként, mint az, hogy egyszeri krízissegélyt nyújthattak, de azt is minisztériumi hatáskörből. Ez volt az első lépés.

A második lépés pedig a Medgyessy-kormány programjában szereplő özvegyi nyugdíjak 50 százalékos emelésével kapcsolatos végrehajtás egy évvel korábban történő megkezdése, mint ahogy azt a kormányprogram ígérte. Ez két év alatt befejeződött, és igenis az özvegyi nyugdíjaknak - tehát azoknak az özvegyeknek, akiknek saját jogú nyugdíjuk is van - az özvegyi ellátásra eső 20 százaléka 30 százalékra emelkedett, ami igenis 50 százalékos emelésnek felel meg e tekintetben.

Továbbá bevezetésre került, tisztelt Országgyűlés, a 13. havi nyugdíj, ami az idősügyi érdekvédelmi szervek, szinte mondhatom nyugodtan, évtizedes álmának a megvalósulását jeleni. Hogy csak egyetlenegy számra hivatkozzak, szeretném azt megemlíteni önöknek, hogy ennek az egy lépésnek a finanszírozása évente 148 milliárd forintba kerül, és emellé mindjárt oda kívánom azt tenni, hogy a 2006. évi költségvetésben a nyugdíjkasszának, a Nyugdíj-biztosítási Alapnak a költségvetése 2000 milliárd forint, és azt a számot is megjegyezhetjük itt nyugodtan, hogy az egész költségvetésből minden egyes magyar állampolgárra 90 ezer forint esik, amiből 17,5 ezer forint nyugdíjak kifizetésére fordítódik. De itt még azt is megjegyezném, hogy nemcsak ez a 2000 milliárd forint az, ami az idősügy helyzetének javítását szolgálja, hanem ezen kívül még a költségvetésben számtalan helyen, a szociális intézkedések között, az önkormányzati költségvetési fejezetben fellelhetők súlyos tízmilliárdok, amelyek ugyancsak az időskorú lakosság helyzetének javítását szolgálják.

Tisztelt Országgyűlés! Én nem kívánom fényezni ezt a nyugdíjjavítási programot. Én csak azt az egyet kérem, hogy ezt súlyának megfelelően kezeljük, hogy vegyük azt figyelembe, hogy ez 2 millió 600 ezer nyugdíjas életkörülményein fog javítani, méghozzá érzékelhető módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azaz átlagos 7 százalék emelés az, ami a rendes emelésen felül megilleti valamennyi nyugdíjastársunkat. Ennek fedezete biztosított, végrehajtása január 1-jével megkezdődik.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Szabó Zoltán képviselő úr, az MSZP-ből.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ahogyan Dávid Ibolya elnök asszony az imént említette is, csaknem 50 írásban előre jelentkezett hozzászóló van a mai napirendhez, közülük - engedjék meg, hogy felolvassam -: Szabó István, Farkas Flórián, Tóth István, Frajna Imre, Gógl Árpád, Horváth Zsolt, Szalay Ferenc, Balsay István, Birkás Tivadar…

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): …Szijjártó Péter… (Kikapcsolják a mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő úr, kérem szépen! A lista előttünk áll, kérem, tegye meg ügyrendi indítványát.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Nem ügyrendi kérdésben kértem szót, hanem kétperces hozzászólásra.

A most felsorolt fideszes képviselők minden bizonnyal úgy gondolták, hogy van mondanivalójuk erről a programról. Van mondanivalójuk a programról, annak végrehajtásáról. Korántsem igaz az, amit az imént Révész Máriusz képviselőtársunk elmondott, hogy ez példátlan lenne. Egész egyszerűen évről évre előfordul, hogy a kormány beszámol, ha másról nem, hát a költségvetés végrehajtásáról, amelyről még törvényt is alkot az Országgyűlés. De beszámol azoknak a programoknak a végrehajtásáról, amelyeket meghirdetett, és amelyeket az Országgyűlés jóváhagyott.

Jelen pillanatban egy ilyen programról való beszámoló vitája zajlik az Országgyűlésben, és úgy gondolom, hogy ha a felsorolt fideszes képviselő urak úgy gondolták, hogy nekik ezzel kapcsolatban mondanivalójuk van, akkor talán ez mégsem kizárólag a kormány dicsőítéséről szólhat. Aminthogy egyébként, ha valaki elolvasta volna az előterjesztést, az sem kizárólag a kormány vagy a szóban forgó lépések dicsőítéséről szól.

A magam részéről tehát sajnálattal azt kell megállapítanom, hogy a Fidesz, úgy tűnik, nem találta saját képviselői mondandóját elég erőteljesnek ahhoz, hogy hagyja is azt elmondani, ezért aztán eljátszotta ezt a kivonulási cirkuszt. Nagyon sajnáljuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A következő írásban felszólalásra jelentkezett képviselő Szabó István, a Fidesz részéről. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nincs itt!) Nem tartózkodik az ülésteremben. Figyelemmel arra, hogy kormánypárti képviselő felszólalását ellenzéki képviselői felszólalás követi, megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórumból.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Urak! Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan mindenki elsősorban a saját szakterületével foglalkozott akkor, amikor a kezébe vette ezt a 101 lépés programot. Azt kell mondjam, hogy az egészségügyet illetően sok újat nem tudhattunk meg, hisz a kormányprogramban négy évvel ezelőtt lényegében ugyanezek a pontok - a sürgősségi ellátás, a népegészségügyi program keretén belül a daganatos betegségek ellátása és a többiek - szerepeltek, tehát fel lehet fogni úgy ezt az előterjesztést, mint egy önbevallást, annak a ténynek a bevallását, hogy lényegében az elmúlt négy évben sajnos ezeken a területeken sokat nem sikerült elérnünk.

Arra vonatkozóan is nagy a gyanú, hogy magának az anyag készítésének az indikációjában jelentős szerepet játszhatott az, hogy közelednek a választások, és így tulajdonképpen a kormányzó pártok saját maguknak egy nagyon olcsó… - hisz az állami költségvetésből menő propagandára próbálnak lehetőséget biztosítani; eléggé hevenyészett módon került összeállításra ez az egész, és akik összeállították, azoknak utólag már saját maguk irományának utólagos ellenőrzésére nem volt energiájuk, és akik meg benyújtották, vagy nem vették a fáradságot, hogy végigolvassák legalább a saját fejezetüket, vagy elkerülte a figyelmüket. De lehet az is, hogy Freud lépett közbe, és tudat alatt azért az igazság mindig kiderül.

(12.00)

Ennek lehet eredménye az, hogy például a negyedik lépésnél az előterjesztés azt írja: “Kidolgozásra került az alapellátás eddig kihasználatlan részvételének fokozására egy cselekvési terv.ö Hát a részvételtelenségnek a fokozására valóban cselekvési tervet kell készíteni! De szerintem ugyanilyen gyöngyszem olvasható a tizedik lépésnél: “Az indokolatlan gyógyszerfogyasztás mérséklődése és az orvosok érdekeltségét csökkentő szabályozás a gyógyszertámogatás volumenére kedvezően hat.ö Ha ez áll a kormányzat szándékában, hogy az érdekeltségeket csökkentse, akkor már most azt mondhatja, hogy eredményt ért el ezen a téren. De térjünk vissza ezekre a területekre!

Sürgősségi osztályok. Abban már a ciklus elején, akkor, amikor a kormányprogram vitája volt, illetve végig tulajdonképpen az egész cikluson, amikor ez szóba került, egyetértett a két oldal, hiszen egymásra építkező programokról van szó elméletileg, hogy a sürgősségi fogadóhelyeknek az ellátás minőségét növelő célja nagyon fontos és kiemelt, és ki nem mondott célja az is, hogy a felesleges fekvőbeteg-gyógyintézetben történő ellátásban mintegy szűrőként szerepeljen. Csak közben telt az idő, egyre nehezebb helyzetbe kerül az egészségügy; csak utalok az ÁSZ-jelentésre, hogy a következő évben olyan történik, ami még a rendszerváltoztatás óta nem történt meg: 34 milliárd forinttal kevesebbet szánnak a közvetlen gyógyító ellátásra, és ez bizony a humán erőforráson is meglátszik. És bizony egyes intézményeknek, amelyek korábban elhatározták, hogy sürgősségi osztályok működtetését indítják be, azzal kell szembesülniük, hogy szakember szempontjából lehetetlen csapdahelyzetbe kerültek. S ehhez még hozzáveszem azt, hogy az Európai Bíróságnak volt egy döntése, amely teljesen természetesen mint tagállamra Magyarországra is begyűrűzött, és mind a munkaügyi direktívák, mind az ehhez kapcsolódó financiális gondok tovább fokozzák lényegében a kilátástalanságot, azt kell hogy mondjam.

De a sürgősségi ellátórendszerhez tartozik - és nem tudom, rendszerben gondolkodnak-e, akik ezeket a jogszabályokat hozzák - a mentőszolgálat működése is. Az az elvárás, az a teljesen jogos elvárás, hogy ahol szükség van rá, ott 15 percen belül megjelenjen a megfelelő színvonalú mentőszolgálat, és a kritikus időpontokon átsegítse a beteget. Miután Magyarországon a szív-érrendszeri betegségek vezető halálokok, és ezen betegségek esetében alapvető az, hogy az úgynevezett aranyóra, az első óra alatt a beteg milyen minőségű ellátást kap, ezért kiemelten fontos a mentőellátás. De ezzel később szeretnék foglalkozni, most csak a sürgősségi rendszer szempontjából utalnék a mentőszolgálat szintén lehetetlen helyzetére. Ott is költségvetési megszorítások, átalakulás, a szállításnak lényegében a kiszervezése, a betegszállítás kiszervezése a mentőkön kívülre történik, és ez olyan anomáliákat eredményez, amelyeket nap mint nap és egyre gyakrabban olvashatunk a napi sajtóban, hogy egyre elégedetlenebb az ellátással a lakosság. Ez egy dolog, de pont a sürgősségi fogadóhelyeknél az lenne a lényeg, hogy a nem kellő módon megalapozott beutalások esetében a beteget nem szükséges felvenni az intézménybe, hanem haza kellene szállítani.

De akkor, amikor kvázi ki van adva utasításba, hogy 6 óra után Magyarországon sima betegszállítást a mentők nem nagyon végeznek, akkor ezek a helyek lehetetlen helyzetbe kerülnek: az utcára nem lehet kirakni a beteget, az is furcsán néz ki, hogy egy külön folyosórészt nyissanak, mondjuk, azért, hogy ott üljenek addig, amíg másnap majd jön értük a betegszállító, tehát ez is a megvalósítás ellen hat tulajdonképpen. És azt is valljuk meg, hogy a nagy szervezések közben nincs kidolgozva a sürgősségi betegellátás szakmai szabályrendszere, tehát nincsenek egyértelmű irányelvek, nem lehet mihez viszonyítani, ami utólag az ellenőrzést is lehetetlenné teszi.

Ehhez a csomaghoz tartozik, azt hiszem, a mentőhelikopterek áldatlan helyzete. Nem tudom, hogy akkor, amikor az egyik oldalon mint alapellátást, állampolgári jogon járó ellátást a mentést definiáljuk, akkor szerencsés-e egyáltalán ezeket a szolgáltatásokat vásárolni a mindenkori kormányzatnak. (Pokorni Zoltán átad egy sárga borítékot és egy bekeretezett gyermekrajzot Lendvai Ildikónak.) A mi véleményünk az, hogy ezt jobb lenne a rendszeren belül, saját magunknak megoldanunk.

De itt vannak a mentőhelikopter-leszállópályák. Az anyagban olvashatjuk, hogy most írtak ki pályázatot mentőhelikopter-leszállóhelyek létesítésére. Ez az a terület, ahol kőkeményen szakmai alapon kellene a kormányzatnak meghatároznia azt, hogy ide és ide és ide kell mentőhelikopter, hogy teljes mértékben le legyen fedve az ország, és azt követően természetesen meg kell finanszíroznia, de nem hiszem, hogy ebből a pályáztatásból a végén valami jó fog kisülni. Mert azok, akik szerették volna, nem jutnak hozzá, nem tudják megcsinálni, és miután a pályázati rendszer ebből a szempontból sem teljesen egyértelmű, ez további veszélyeket fog magában rejteni, illetve feszültségeket fog gerjeszteni.

A mentőgépkocsik állapota. Hétről hétre, hónapról hónapra különböző számok jelennek meg, a legutolsó az, hogy az idei évben, ha jól emlékszem, körülbelül 120 mentőkocsi, új mentőkocsi megvételére, illetve rendszerbe állítására került sor, de ha a közel ezer mentőgépkocsit vesszük figyelembe, amely az ország szolgálatában áll, akkor ez még tulajdonképpen az amortizációt sem nagyon haladja meg. Úgyhogy nagyon nagy gondok lesznek a sürgősségi osztályok működtetésével, különösen a finanszírozással, arról még nem is beszélve.

A daganatos betegségekkel kapcsolatban: a daganatos betegekre is rossz idők várnak, elég csak utalni arra, hogy a közelmúltban jelent meg az a rendelet, amely kimondta, hogy 48 kezelési hely van, máshol kezelést nem lehet végezni. Ez rendben van, ez szakmailag indokolt; csak nem tudom, hogy szerencsés dolog-e néhány nap ráfutási időt hagyni, mert így bizony a következő hetekben-hónapokban komoly gondok fognak ebből adódni, és nem kizárt, hogy ezért betegek fognak kiesni a kezelésből. Jóllehet erre azt fogják mondani, hogy a saját hibájuk, hogy nem hajlandóak egy másik településre menni, de szerintem szerencsésebb lett volna kifuttatni a régi rendszert, és úgy beindítani az újat.

Miután tíz perc van megadva, majd a későbbiekben ismételten szót fogok kérni. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a Fidesz frakcióvezetője egy iratban a bejelentett képviselők felszólalási szándékát visszavonta.

Megadom a szót Rácz Jenő miniszter úrnak.

DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt kéri számon, hogy a száz lépés programban azt kívánjuk megvalósítani, amit a kormányprogramban leírtunk. Én azt hiszem, ebben semmi szégyellnivalónk nincsen, nyilvánvaló dolog, hogy nekünk alapvető célunk volt, hogy bizonyos prioritások mellett valóban megvalósítsuk azt, amit a kormányprogramban leírtunk. A nagyobbik ellenzéki párt éppen azt kifogásolta, hogy nem valósultak meg ezek - borzasztó nehéz adott esetben az ellenzék különböző kifogásainak ilyen szempontból megfelelni.

(12.10)

Ugyanakkor felhívnám a figyelmet arra, hogy az egészségügy területén ráadásul még olyan programot is meg kívánunk valósítani, amit 1993-ban egy országgyűlési határozat mondott ki, és érdekes módon eddig senki nem találta problémának azt, hogy megvalósul. Akkor, amikor biztosításelvűvé kívánjuk tenni az egészségügyet, és meghirdetjük ennek programját, erről 1993-ban az Országgyűlés határozott, mi pedig egyik legfontosabb lépésként éppen erről beszélünk. Nagyon sajnálatos, hogy ezzel kapcsolatban senki nem méltatta figyelemre ezeket a lépéseket.

Két kérdésről beszélt ön, az Országos Mentőszolgálatról, illetve a nemzeti rákellenes programról. Az utóbbiról mindössze egyetlen gondolat. Akkor, amikor elhatároztuk azt, hogy Magyarországon daganatos beteget csak ott lehessen gyógyítani, ahol a szakmai és a tárgyi feltételek egyértelműen megvannak, ezt a szakma állásfoglalása alapján tettük, és egyértelmű, hogy önmagában ettől mintegy 10 százalékkal javul a magyar daganatos betegek túlélési esélye. Az Országos Mentőszolgálattal kapcsolatban pedig annyit, hogy ilyen mértékű fejlesztési program még soha nem valósult meg az Országos Mentőszolgálat területén. Az a 120 mentőgépkocsi például, amit ön is említett, csak plusz azokhoz a normál beszerzésekhez képest, amely önmagában az amortizáció pótlására hivatott.

Ha önök ezt keveslik, akkor felvetődik a kérdés, hogy a korábbi években miért nem tettek annak érdekében semmit, hogy hasonló jellegű fejlesztési programok meginduljanak. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, az SZDSZ-ből.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. A vezérszónoki körben nem érintettem az egészségügyet, és most ezt pótlólag, legalább két perc erejéig szeretném megtenni.

Ebből a 21 lépésből, ami itt szerepel, jó néhány olyan konkrét gyakorlati lépést találunk, amivel teljes mértékben egyetértünk, fontosnak tartjuk, jónak tartjuk, és reményeket kapcsolunk hozzá, hogy valóban a sürgősségi betegellátás, a mentőszolgálat vagy a daganatos betegellátás színvonala javulni tud.

Van viszont egy vitapont, ami a szocialisták és szabad demokraták álláspontjában régre visszanyúló alapvető véleménykülönbség és vitakérdés: ez pedig éppen a biztosító kérdése. Ebben a programban az utolsó három lépés azt célozza, hogy váljon igazi biztosítóvá a kötelező egészségbiztosítás. Mi pedig nem tudunk mit kezdeni ezzel a három lépésben megfogalmazott javaslattal, mert azt gondoljuk, hogy egészen addig, ameddig az Országos Egészségpénztár, illetve ebben a monopolhelyzetben lévő kötelező egészségbiztosítás az egyetlen szolgáltatásvásárló a “piaconö, addig érdemben a helyzet nem tud változni.

Ez a magyarázata annak, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége programjában a több-biztosítós rendszerre való áttérés a kulcselem, az a szempont, ami mentén, azt gondoljuk, igazi piacot lehet teremteni a szolgáltatás vásárlói körében, következésképpen ez az a pont, amitől az egész rendszer reformját és javulását lehet remélni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Csáky András képviselő urat illeti a szó, a Magyar Demokrata Fórumból.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Rácz miniszter úr, én valószínűleg rosszul fogalmaztam. Nem azt kifogásoltam, hogy a kormányprogramot próbálják megvalósítani; arra világítottam rá, hogy a kormányzati ciklus végén még mindig ugyanott tartunk, hogy a kormányzati programot kommunikálják. Ezzel mintegy beismerték azt, hogy sokat ebben az ügyben nem tettek.

Ami a tb-programot illeti, amire Béki képviselő asszony is kitért, jeleztem, hogy még kívánok szólni, ki fogunk erre térni, csak felhívom a miniszter úr figyelmét, hogy a parlament asztalán fekszik mind a társadalombiztosítási törvény módosítása, mind az egészségügyi törvény módosítása, amelyek érintik ezeket a kérdéseket. Ha miniszter úr itt volt ezeken a vitákon - nem emlékszem rá -, akkor emlékezhet rá, hogy elmondtuk ezzel kapcsolatosan a véleményünket. De természetesen a későbbiek folyamán ki fogunk erre térni.

Csak egy mondattal reagálnék Béki Gabriella mondandójára, ami az SZDSZ több-biztosítós modelljét illeti: kicsi ez az ország ahhoz, hogy itt több biztosító legyen, attól még nem lesz a szolgáltatás színvonala jobb, ha több biztosító veszi ugyanazt a szolgáltatást. Ha a rendszerbe valamilyen módon több pénz kerül be, ha a finanszírozás megváltozik, akkor az az egy biztosító is tud a szolgáltatók között versenyt generálni, és a megfelelőbb, jobb szolgáltatóktól szolgáltatást vásárolni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Rácz Jenő miniszter úrnak.

DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Megragadom a lehetőséget, hogy egyszerre két felvetett kérdésre is megpróbáljak reagálni.

Az egyik a biztosítási rendszer. Jelen pillanatban Magyarországon az egészségügyi ellátás finanszírozásával kapcsolatban a legnagyobb probléma az, hogy se nem állami, se nem biztosítói egészségügy működik, és ez meg van spékelve még egy önkormányzati ellátási kötelezettséggel. Éppen ezért a száz lépés programban azt a döntést hoztuk meg, hogy legelőször döntsünk arról, hogy milyen irányba kívánunk menni. Nem az a kérdés, hogy egy biztosító van vagy több biztosító, hanem állami egészségügy vagy biztosítási alapú egészségügy. Mi letettük a voksunkat egy egységes, szolidaritási elven működő társadalombiztosítás mellett, ami egyértelműen garantálja minden Magyarországon lakó állampolgár részére az egységes és igazságos egészségügyi ellátást.

Még egyetlenegy gondolattal hadd térjek ki Csáky képviselő úr korábbi megszólalására. Akkor, amikor a légimentéssel kapcsolatban felvetette, hogy nem biztos, hogy célszerű szolgáltatásba kiadni, felhívnám a figyelmét arra, hogy jelenleg is szolgáltatásvásárlással működik a légimentés, és ezt a szerződést 1994-ben éppen azon kormány idejének az utolsó hetében írták alá, amelyben képviselő úr pártja is érintett volt a kormányzásban. Tehát ennek következtében mi ezt kívánjuk felülvizsgálni, mert az Állami Számvevőszék jelentése és minden jelentés, ami azóta elkészült és vizsgálta ezt a kérdést, ezt az alapszerződést kérdőjelezi meg.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Szekeres Imre képviselő úrnak, az MSZP-ből.

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! 2004 augusztusában a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelölt állító kongresszusán Gyurcsány Ferenc világosan fogalmazott: “Másfél év alatt nem lehet minden fontos célunkat megvalósítani, de bátor, cselekvő kormányzással nekilátunk közös javaink ésszerűbb, igazságosabb elosztásának, az adócsökkentésnek, az egészségügy korszerűsítésének, a foglalkoztatás bővítésének, a családtámogatás átalakításának.ö Ahogy akkor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölti programjában, a Magyar Szocialista Párt a kormányprogramban ígérte, teljesítette. Mert az elmúlt egy évben nem késlekedtünk egyetlen olyan program elindításával sem, amely legjobb meggyőződésünk szerint a magyar nemzet érdekeit szolgálja.

Mert egy modern és igazságos Magyarország megteremtése érdekében elindított változások reformértékűek. Ez a száz lépés programja. És ez a program a reformokról folytatott meddő viták, a politikai tehetetlenség helyett nap mint nap újabb és újabb lépéseket tesz az örökölt társadalmi igazságtalanságok megszüntetéséért, a vállalkozások előtt álló akadályok lebontásáért, a versenyképes, a biztonságos, a gyarapodó Magyarországért. Ebben a lépéscsomagban három olyan kiemelten fontos tényező van, amely egyaránt kötődik ahhoz, hogy a magyar gazdaság versenyképesebb, a társadalom pedig igazságosabb legyen, amely nagyon fájó, régi problémákat orvosol, s amelynek teljesítése volt a Magyar Szocialista Párt alapvető elvárása Gyurcsány Ferenc kormányával szemben.

Ezek a következők. Az általános forgalmi adó kulcsának csökkentése, hogy mindenki számára elérhetőbbek legyenek a termékek és a szolgáltatások, és hogy a magyar gazdaság versenyképesebb legyen. Az újkori magyar történelemben, a XX. és XXI. században nem volt még ilyen mértékű adócsökkentés Magyarországon.

A második a családtámogatási rendszer átalakítása, a méltányosság alapján. Több támogatást kapjon az a család, ahol több gyermek van, és több támogatást kapjon az a család, ahol alacsonyabb a jövedelem. Ez a változás nemcsak igazságos, hanem az esélyeket is megteremtő, a magyar társadalom legmélyrehatóbb változását készíti elő.

Harmadikként a minimálbér emelése, amellyel sikerült egy új viszonyrendszert létrehozni Magyarországon.

A miniszterelnök-jelölt akkor, 2004 augusztusában mind a háromról szólt, és megígérte. Miniszterelnökként, kormányfőként ő és kormánya mindhármat teljesítette. Ez ilyen egyszerű, ezt így kell csinálni!

(12.20)

Ez a mai alkalom, amely az értékelésről szól, ezért tehát fontos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én teljes mértékben megértem a Fidesz-Polgári Szövetség országgyűlési képviselőinek magatartását. Teljes mértékig megértem, mert ez az értékelés számukra világosan mutatja, hogy a Szocialista Párt a és Szabad Demokraták Szövetségének kormánya nemcsak ígért, hanem cselekedett. Ez a másfél év mutatja azt a valódi felelős kormányzást, amellyel a Fidesz sem kormányon, sem ellenzékben nem tudott megbirkózni. Megértem tehát, hogy hátat fordítottak és elmentek. Megértem tehát, hogy nem vállalták a vitát, mert nincsenek elfogadható érveik, nincsenek tények a kezükben. Megértem tehát, hogy megfutamodtak ez elől a vita elől.

Ugyanakkor sajnálom is ezt a tényt, mert szerintünk a parlament nem működik ellenzék nélkül. Sajnálom tehát, hogy megfutamodtak a vitától, mert fontos lett volna legalább azt hallanunk, hogy nekik milyen elképzeléseik vannak erről a másfél évről, ők hogyan látják a kormányzásnak ezt a másfél évét, hogyan látják saját négyéves kormányzásukat, hogy vajon mit ajánlanak a magyar társadalomnak: hogy visszaforduljunk-e ahhoz az időszakhoz, amikor a Fidesz volt kormányon, vagy pedig folytassuk azt a munkát, amelyet megkezdtünk, és amely reményeim szerint 2006 után is folytatódni fog? Megértem tehát a Fidesz képviselőit, hogy letették a fegyvert, s távoztak a vitából.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Most megadom a szót Karsai Péter képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórumból.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Urak! A mezőgazdaságot érintő úgynevezett 7 lépésben tervezett intézkedések deklaráltan azt szolgálják, hogy: “A magyar mezőgazdaság állja a versenyt az Unió piacán, a magyar gazdák nyertesei legyenek az uniós csatlakozásnak.ö Ennek kapcsán, pontosabban az állattenyésztéssel kontextusban az a megfogalmazás is helyet kapott, hogy: “Jelenleg egy magyar gazdának, ha állattartásra adta a fejét, szigorúbb előírásokat kell teljesítenie, mint uniós versenytársainak. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy ezen az igazságtalan helyzeten változtassunk.ö

Tisztelt Országgyűlés! Hát tiszteletre méltó, hogy a kormányzat az ezen ciklus előző három évében megfogalmazott, fentiekkel ellentétes nyilatkozatai után felismerte, hogy egyenlőtlen s egyenlőtlenségében feltűnően igazságtalan versengésbe kényszerült a magyar mezőgazdaság. Az intézkedéssorozat deklarált célja tehát az agrárium versenypozíciójának javítása és a versenyben meglévő igazságtalanságok megszüntetése. Ezzel kapcsolatban általánosságban az alábbi fő kérdések tehetők fel:

1. Mi az oka annak, hogy a felismerés ilyen óriási késéssel történt meg?

2. Mi az oka annak, hogy az intézkedések legjava ebben a ciklusban nem tervezett, érezhető hatásukat tekintve pedig akár többéves kifutás után lesznek valamennyire érezhetőek?

3. A mezőgazdaság és a vidék helyzetében óvatos becslések szerint is legalább másfélszáz hasonló kaliberű lépés megtétele lenne szükséges a megjelölt célok eléréséhez. Számba vették-e ezeket a területeket valamilyen koncepció mentén?

4. Készült-e valamiféle prognózis arról, mi lesz az ágazatban azokkal a területekkel, ahol az igazságtalanságok az intézkedések híján továbbra is fennmaradnak?

Amennyiben a fenti kérdésekre pozitív választ nem tud adni a kormányzat, akkor azt kell belátnunk, hogy a megjelölt célkitűzések teljesülése pusztán a 7 lépéstől nem várható.

Tisztelt Országgyűlés! A számos igazságtalanság között, amely a magyar gazdát érdemtelenül sújtja, a kormányprogram szövege is utal a honi szabályozásból fakadó hátrányokra. Ez az a kör, amely teljesen hazai hatáskörben maradva nagy mozgásteret nyújthatna a kormányzatnak, s amelyeket az érthetetlen módon nem használt ki teljeskörűen még a néhány megfogalmazott lépés kapcsán sem.

A célkitűzésekkel egyetértve - mert a mezőgazdaságnak jelenlegi helyzetében már a jó szó is sokat jelenthet - elmondható, hogy támogathatók a sertés- és baromfitartás támogatására, az állati hulladék és melléktermék ártalmatlanítására tett lépések. Csakhogy a valódi teljesítményértékelésnek csak akkor van értelme, ha összevetjük a korábban meglévő támogatási szinttel vagy a versenytársaknál kialakult gyakorlattal. Ebben az összehasonlításban a lépésnek csak a mai honi gyakorlattal szemben van előnye.

Egészséges nagyotmondás lengi át az állattenyésztésről összeállított fejezetet, hiszen 90 ezer kedvezményezett cég ábrándját fektették fel akár 2009-ig az állatjóléti, trágyakezelési szabályok átmeneti enyhítésével. Ha fellapozzuk a hivatkozott jogszabályokat, látható, hogy egy-két nullával csökkenhet a kedvezményezettek száma, az előírások tudniillik 40 ezer baromfi-, 2000 hízósertés- vagy 500 tejelőszarvasmarha-telepre vonatkoznak, ezekből meg nincs ám itthon 90 ezer darab.

Részleteiben nem érdemes tovább-boncolgatni a tervezett lépéseket. Fel kell azonban hívni a figyelmet három alapvetően meghatározó szempontra a lépések megtételéhez:

1. Értékelni kell a földtulajdon-szabályozást érintő lépéseket. Volt-e mérhető haszna az elaprózódott földterületek felvásárlásának a birtokképzés, -kialakítás elvárható társadalmi értékítélete szerint? Van-e ennek bizonyítására hasznavehető kimutatás?

2. Összhangban vannak-e a kormányzati tettek a deklarált célokkal? Mert néhány területen azt látjuk, hogy a valódi lépések köszönő viszonyban sincsenek a fennhangon hirdetett tételekkel. Így az élelmiszer-biztonság kapcsán már többször kifejtettük, hogy a laborhálózat folyamatban lévő leépítése, részbeni privatizálása jelentősen csökkenti a következő, reményeink szerint az élelembiztonság terén valóban cselekedni vágyó kormányzat mozgásterét, és semmi módon nem tud megfelelni a valódi elvárásoknak.

3. Végezetül valamennyi lépés jogszabályi és ténylegesen forintra váltható következményeit meg kell vizsgálni a versenytársakra is vonatkoztatható környezetben, ekkor mérlegelhető valódi értékük. Ebben az összehasonlításban azonban szomorúan kell látnunk, hogy az eddig megtett csekély számú lépés sem jelent komoly áttörést, nem biztosítja az érdemi felzárkózás esélyét sem.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most kétperces felszólalásra megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, az MSZP-ből.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Karsai úr néhány olyan témát vetett fel, amit két percben nehéz lesz tisztázni, de bizonyos elemeit azért megpróbálom fölvillantani.

A támogatás kérdésénél, ha hazai támogatásszinteket hasonlítunk össze, akkor vegyük figyelembe, hogy jogosan számolódnak bele az Unióból visszaigényelt támogatások is, hiszen mi magunk is befizetők vagyunk az Unió felé, tehát nem lehet szigorúan összehasonlítani csak a korábbi belföldi támogatást, illetve csak a mostani hazai részt.

Másrészről a versenytársaknál mi van? Tisztelt Képviselő Úr! 1974-ben, amikor először jártam Hollandiában a kertészetét megismerni, láttam a rotterdami kikötőt is, és akkor értettem meg, hogy miért van az, hogy akkoriban egy modern, teljesen berendezett növényház, amiben benne volt mindenféle, még a komputer is, miért olcsóbb még mindig, mint nálunk, mondjuk, egy szerkezetkész dunaújvárosi növényház: volt miből támogatni. Ezt az óriási hátrányt - ezt nemcsak Hollandiában, hanem más országokban is így csinálták - nem lehet pótolni akkora nemzeti össztermékből, ami van, csak csökkenteni lehet folyamatosan a hátrányt.

Arról nem is beszélve, hogy a rendszerváltás során sajnos ez az ágazat óriási kárt szenvedett, és nem tudjuk saját magunkat még mindig utolérni a ’90. év előtti önmagunkhoz képest.

 

(12.30)

Ez sok mindenre magyarázat: magyarázat arra, hogy igenis, többéves kifutás várható, magyarázat arra, hogy miért van ágazati egyensúlymegbomlás az állattenyésztés és a növénytermesztés között, és hogy van koncepció. Van koncepció, tisztelt képviselő úr, de nem lehet mindenáron csak a mennyiségi fejlesztést előtérbe helyezni, hiszen ahhoz piac kell, belföldi és külföldi piac, márpedig enélkül hiába termelünk, mint mutatták a különböző akciók, akkor ezek önmagukért voltak, és kell egy struktúraváltás is.

 

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem véletlen, hogy például az energiatémában is megpróbálunk előrelépni, vagy például a kertészeti ágazatokban kis lépésekkel talán bővíteni a piaci lehetőségünket, így a termelést is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Kétperces hozzászólásra következik Karsai Péter képviselő úr, MDF.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Karakas Képviselőtársam! Már itt többször elmondtam, most még egyszer elmondom, hátha többen nézik a televíziót, hallgatják a rádiót, hogy értsék, hogy miről is beszélek. Akkor, amikor, mondjuk, egy hektár szőlészetre 17 ezer forint támogatás esik ma, és ugyanez a támogatás Olaszországban 1000-1200 euró körül van, akkor teljesen világos, hogy nem a magyar vagy az olasz gazda ügyességéről, hanem a támogatások versenyéről van már szó. Azt persze nem gondoltam én sem és senki sem szerintem, hogy máról holnapra Magyarországon, csak azzal, mert beléptünk az Unióba, rögtön ugyanazt a támogatási szintet érjük el, hogy egyébként azonos módon versenyezhessünk - erről én nem szóltam. Arról viszont igen, hogy nem tudok egyetérteni az olyan törvényjavaslatokkal, ami viszont csak rajtunk múlik, mint például a bizonyos bor jövedéki adóját felváltó bor-forgalombahozatali adó, ami megint csak a magyar parlament, illetve a kormányzat belátásán múlna, hogy ezzel a versenyhátránnyal mégsem sújtom azt az ágazatot, mert egyébként akkor az a helyzet nem állt volna elő, ami ma előáll.

A mai egyik napilapban, biztos már olvasta ön is, “Döntsd a tőkét!ö - ez most a jelszó a szőlészetekben a szőlősgazdák között. Döntsd a tőkét! Igen, a mi vidékünkön a 27 ezer hektárnak, amelyet a kunsági borvidék nyilvántart, már mintegy egynegyedét a gazdák kivágásra felajánlották. Sajnos még ezzel sem fognak élni, mert egyébként 5 ezer hektár lett végül is, ha jól tudom, az uniós engedélyünk vagy kvótánk, tehát igazából én erről beszéltem, hogy azokat a lépéseket sem tette meg, amely csak a kormányon múlik, és most, az utolsó, utolsó, utolsó pillanatban kezd kapkodni, kezd ebben valamit tenni a kormányzat - erről szólt egyébként a hozzászólásom. A többiben egyetértek Karakas képviselő úrral.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Horváth Csaba képviselő úr, MSZP.

HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon, mint a világ bármely országában, egy folyton változó, kihívásokkal teli világban kell mindig megtalálni a szükséges feladatokat és a feladatokra azokat a megoldásokat, amelyeket az állampolgárok érdekében meg kell találnunk.

A kormány értékelte a feladatokat, majd ezt gyors tettek is követték: a száz lépés programja a határozott, gyors cselekvés programja, a Gyurcsány-kormány pedig ez alapján a tettek kormánya. A száz lépés programja keretében meghirdetett Panel Plusz program egyszerre az igazságosság, a biztonság és a bátorság programja: az igazságosság programja, mert évtizedes társadalmi igazságtalanságokat orvosol; a biztonság programja, mert olyan társadalmi rétegeknek ad támaszt, amelyek a száz lépés programjának megvalósításáig nem érezhették megnyugtatónak a helyzetüket. A bátorság programja, mert olyan sebeket tár fel és gyógyít ezekkel az intézkedésekkel, amelyeket eddig minden rendszerváltozás utáni kormány külső okok vagy a bátorság hiánya miatt messziről elkerült.

A 60-70-80-as években fiatal családok tízezreinek jelentett biztonságot, boldogságot az, hogy beköltözhetett egy lakótelepi lakásba; jómagam 17 évig éltem nagy örömben és szeretetben egy ilyen lakásban. Kétmillió honfitársunk él ma is lakótelepen, sokan születésük óta, sokan a mai 20–40 év közötti korosztályból itt alapítottak családot, sőt szerencsére már megszülettek a harmadik generáció képviselői is. Az egykori döntéshozók átmeneti megoldásnak szánták a panelházakat, a panellakók ezzel együtt megszerették, otthonukká vált a lakótelep. A rendszerváltozás után senki nem törődött az országszerte lakótelepen élő honfitársainkkal, és ők joggal érezhették otthonaikat veszélyben, a figyelem hiányát pedig igazságtalannak.

A Gyurcsány-kormány felismerte, hogy az utolsó pillanatban vagyunk a cselekvésre a lakótelepek ügyében; a száz lépés programja keretében bátor döntések és gyors tettek követték egymást, s már az idén 50 ezer, házgyári típusú technológiával épült otthon, 1200 ház nyerhetett állami támogatást. Mindezt biztonsággal megtehetik, mert ahhoz, hogy egy panelház felújításra kerüljön, már nincs szükség önrészre, mert megalkottuk a “Sikeres Magyarországért Panel Pluszö hitelprogramot. Az idén e komplex program segítségével összesen 24 milliárd forint támogatás és hitel áll rendelkezésre. A tények magukért beszélnek: a Gyurcsány-kormány fél év alatt túlszárnyalta a megelőző évek teljesítményét, és 2006-ban adottak a költségvetési lehetőségek a gyorsításra, ami azt jelenti, hogy 8–10 éven belül minden panellakásra sor kerülhet.

A Gyurcsány-kormány biztonságot nyújt a lakótelepen élőknek, hiszen külön rendőrsége van már hét fővárosi és tizenkilenc vidéki lakótelepnek. A lakótelepi rendőrségek létrehozása jövőre is folytatódik: Békásmegyer, Kelenföld, Káposztásmegyer, a Gyöngyösi út, Újpalota, Alacska, Kispest, Győr, Pécs, Komló, Szigetvár, Siklós, Szombathely, Szeged, Kecskemét, Baja, Békéscsaba, Tatabánya, Esztergom, Sopron, Veszprém, Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen és Kaposvár után jövő évtől a kiskunhalasi, szolnoki, békési, székesfehérvári, budaörsi, mosonmagyaróvári lakótelepen is megalakul a lakótelepi rendőrség.

A száz lépés programjában meghirdetett Panel Plusz program keretében a Gyurcsány-kormány a biztonság mellett az igazságosság érdekében is fellép. Egy ideig hallhattuk az egyik meghatározó ellenzéki politikustól, milyen igazságtalan, hogy nőnek a gázárak, de a konzultációjuk azt is megmutatta, hogy a panelban élők többet fizetnek a fűtésért, mint a támogatott gázzal fűtők. Mindez az üres szavakon túl nem jelentett mást, már el is felejtette talán, aki ezt mondta. A Gyurcsány-kormány ezzel szemben nem a következmények nélküli locsogás, hanem a bátor cselekvés és tettek híve.

Régi igazságtalanságot próbál kezelni a kormány a távfűtéses lakótelepi lakásokkal kapcsolatos intézkedésekkel. A Gyurcsány-kormány támogatja a lakások egyéni hőszabályozásának kialakítását, valamint az adócsökkentéssel, a szolgáltatók árképzésének ellenőrzésével eléri, hogy csökkenjen a távhő ára, ezen felül támogatási rendszert dolgozott ki a nyugdíjasok távhőköltségeinek csökkentésére.

Tisztelt Ház! A száz lépés programja keretében a Gyurcsány-kormány a panellakásokban élők régi sérelmeit, problémáit orvosolja igazságosan, bátran, a kétmillió, panelban élő honfitársunk biztonsága érdekében.

Azt kérném, hogy a holnap ígérgetése helyett cselekedjünk most, bátran, gyorsan egy jobb, igazságosabb, biztonságos Magyarországért.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Herényi Károly képviselő úr, MDF.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztés 10. pontjához, a tőzsdeélénkítéshez szeretnék még egyszer hozzászólni - ez a fejezet négy oldalból és hat pontból álló rész.

A célokkal tökéletesen egyet lehet érteni, a baj csak az, hogy a célok és a megvalósulás valahogy nem akar egybeesni. Az előbb már utaltam arra, hogy volt két módosító javaslatom, sajnos egyiket sem támogatta a kormányzati többség, és ez a két javaslat szó szerint megegyezett azzal, ami ebben a programban szerepel.

A harmadik lépés: “A tőzsdére való bevezetés költségeihez támogatást adunk.ö, aztán utána így szól: “Az intézkedésről a kormány 2005. december 28-án, az Országgyűlés várhatóan december 19-én dönt, a törvény 2006-ban lép hatályba.ö - kimaradt. Én beadtam a módosító javaslatot, hogy támogassuk a hazai közepes méretű cégek tőzsdére való jutását, de ez nem fogadtatott el.

Az ötödik lépés: “Képzéssel, ismeretterjesztéssel segítjük az eligazodást a pénzügyi világban.ö - ez is kimaradt.

De most még egy dologról szeretnék beszélni. Itt az anyag elején szó van arról, hogy Magyarországon a megtakarítások mindösszesen 1,3 százalékát teszik ki értékpapírok, részvények és egyéb hasonló jószágok.

 

(12.40)

Ez az Európai Unió átlagát messze el nem érő, Angliában, az angolszász országokban ez 25-30 százalék körüli arány, tehát nagyon le vagyunk maradva.

Utána azt mondja itt az anyag, hogy mindent megteszünk, hogy ezt a kultúrát, a befektetéseket ösztönözzük, az ilyen típusú befektetéseket, de ennek tökéletesen ellentmond az a rendelkezés, amely 2005. január 1-jén lépett életbe, és az örökösödési illeték hatálya alá vonta az értékpapírokat, részvényeket és az egyéb ilyen típusú befektetéseket.

A közjegyzők évente 130-140 ezer hagyatéki ügyben döntenek. A közjegyzők tapasztalata szerint majdnem minden hagyatékban található értékpapír. Utóbbi a feltételezésekkel ellentétben nem kizárólag részvényt jelent, hanem például kincstárjegyet és más állampapírt is. A kedvező hozam miatt szívesen élnek az ilyen befektetési lehetőséggel főként az alacsonyabb jövedelmű emberek, mert a postán is elérhetik ezeket az értékpapírokat.

A Közjegyzői Kamara adatai szerint általában néhány százezer forintos, esetleg egymilliós tételben kell az értékpapírokról határozniuk a közjegyzőknek az egyes ügyekben. Az örökségnek ezt a részét 2005-ig nem terhelte illeték, idén január 1-jétől azonban fizetniük kell az örökösöknek, mégpedig legalább 11 százalékot. Az illeték mértéke aszerint nő, hogy milyen távoli rokonról és mekkora összegről van szó, így akár a 40 százalékot is elérheti.

A tavaly módosított illetékszabályok, a kedvezmény eltörlése elsősorban tehát a kisbefektetőket érintette hátrányosan, így amikor a lakosság megtakarítása és a befektetések aránya igen kicsi, akkor semmi sem indokolja egy ilyen, a megtakarítást, az öngondoskodást szolgáló és ösztönző kedvezmény megszüntetését.

A kormány és a gazdaság célja az, hogy a kisbefektetők igen csekély száma emelkedjen, az illetékkedvezmények megszüntetésével azonban csak visszaesést érhet el a jogalkotó. A száz lépés programról szóló jelentés indoklása szerint a magyar lakosság pénzügyi megtakarításának több mint 40 százalékát készpénzben és bankbetétben tartja, a tőzsdei részvényekben pedig mindösszesen - ahogy az előbb ezt már mondtam - 1,3 százalékát. Az EU fejlettebb országaiban és különösen a legfejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező angolszász országokban ez az arány 25-30 százalékot is elérhet.

Magyarországon több százezer kisbefektető fordítja a megtakarításait értékpapírokba, ezen belül is mintegy 150-200 ezer kisbefektető válik részvénytulajdonossá. Az összes megtakarítás átlaga 1-2 millió forint között van, ami nem nevezhető jelentős összegnek, és nem meríti ki ma Magyarországon a gazdagság kritériumát.

Ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon sok kisbefektető hátrányára született meg a tavalyi illetéktörvényi módosítás, illetve olyan módosítás került a törvénybe, amely a megtakarítási formák vagy az öngondoskodás, a későbbiekre, az utódokra gondolás szellemével ellentétes, holott a megtakarítás és az öngondoskodás szellemének egyre inkább erősödnie kellene Magyarországon.

Az értékpapír öröklése és ingyenes megszerzése, illetve üzletrészek ingyenes megszerzése esetén az illetékteher ellene hat az egyébként gazdasági prioritást élvező kis- és közepes vállalkozások érdekében meghozott más intézkedéseknek is. Azt nyilván tudják, képviselőtársaim, hogy ma örökösödési illeték alól például a készpénz mentesül. Ha azt szeretnénk, hogy a magyar állampolgárok párnában és matracban tartsák a megtakarításaikat azért, hogy ezeket az illetékformákat elkerüljék, akkor elég jó úton haladunk. Tehát azt szeretném mondani befejezésképpen, hogy figyelembe véve ennek a programnak a jó szándékát - és én nem ezt kérdőjelezem meg -, a szándék és a megvalósulás, a szándék és a tett nem harmonizál, nem esik egybe. Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a magyar középosztály érdekében… - hiszen róluk van szó, ez a magyar középosztály még gyenge, erősödnie kellene, hiszen egy polgári társadalom erős középosztály nélkül nem életképes.

Figyeljenek oda arra, hogy azok a politikai lózungok, azok a szlogenek, de tisztességesebben megfogalmazva: célok ebben az anyagban megvalósuljanak, ebben az anyagban tényleg teremtődjék meg a megvalósulás minden feltétele, és akkor nem foghatják önökre - egyébként megalapozottan - ellenzéki képviselők, hogy mást mond az egyik, mást mond a másik, és a megvalósulás nem abba az irányba megy, ahogy, feltételezem, az önök eredeti szándéka célozta volna, és akkor ez a program valóban értékes lehet.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Németh Erika képviselő asszony, MSZP.

NÉMETH ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tavaly ősszel, a kormányprogram parlamenti vitájában azt mondtam: a rendszerváltás óta talán ez az első olyan kormányprogram, amely az esélyegyenlőség szempontjait ennyire hangsúlyosan, az egész program vezérelveként tartalmazza.

A kormányprogramban egyebek mellett ez áll: az esélyegyenlőség feltétele a nyomor megszüntetése, a szegénység visszaszorítása. Egyetértek. Hogy ez valóra váljék, újra kell gondolni az elosztás rendszerét, és lehetőséget kell adnunk azoknak az embertársainknak, akik önmaguk nem képesek leküzdeni hátrányaikat.

A kormányprogram fő hangsúlyai a munka világához kapcsolódtak. Akkor arról is beszéltem, hogy semmi nem lehet fontosabb annál, mint hogy gyermekeinket biztonságban tudjuk, nyugodt körülmények között taníttathassuk, nevelhessük. De ahhoz, hogy a családok mindezt biztosítani tudják gyermekeiknek, elsősorban munkahely kell a szülőknek, mégpedig kiszámítható, biztos jövedelmet adó, végzettségnek, tudásnak, tapasztalatnak megfelelő, elérhető és legális munkahely.

Meghirdettünk egy programot, amely elkezdi felszámolni azokat az igazságtalanságokat, visszásságokat, amelyeket 15 éve cipel magával a társadalom, és amelyek közül jó néhány a leszakadáshoz vezetett és vezet, és amely nem a hátrányok leküzdését, hanem azok konzerválását és mélyítését eredményezte, eredményezi.

Bátor lépés volt ezért a száz lépés programjának meghirdetése és törvénnyé fogalmazása. A program számos intézkedésével olyan embereket, a társadalom olyan rétegeit érintettük meg, amelyeknek egy része már beletörődött sorsába, más részét a tehetetlenség sodort kilátástalanságba, depresszióba, emberhez méltatlan életvitelbe, nemegyszer úgy, hogy magával rántotta vagy ránthatta jobb sorsra érdemes családtagjait, gyermekeit.

Ezekről az emberekről is majd a társadalomnak kell gondoskodnia, mégpedig a szociális és egészségügyi ellátórendszeren keresztül.

A családtámogatási rendszer, a szociális segélyezési rendszer, a munkanélküli-ellátás rendszerének átalakítása a családok helyzetének javítását szolgálja, mégpedig differenciált, az eddigieknél igazságosabb módon. Mindez összekapcsolódik azzal, hogy ezeken a területeken az érvénybe lépő intézkedések egyben a munkavállalásra való inspirációt is magukban foglalják, és megszüntetik a rendszerbe eddig bekódolt ellenérdekeltséget a legális munka vállalása tekintetében.

Nem új keletű és deklarált célunk az inaktív munkaképes korúak láthatóvá tétele a munka világában. Ezért bátor lépések azok, amelyek a fekete- és a szürkefoglalkoztatás felszámolására irányulnak. Nem az a baj, ha a munkanélküliséget kimutató statisztika emelkedő. Az a baj, ha emelkedik azoknak a száma, akik az illegális munkaerőpiacon próbálnak boldogulni, és évekkel később szembesülnek azzal, hogy becsapták őket, hogy becsapták saját magukat. Az a baj, ha ennek a jelenségnek a megszüntetése érdekében nem teszünk semmit. És nem nyugodhatunk bele abba sem, hogy van olyan társadalmi csoport, amelyiknek családjában többgenerációs a munkanélküliség, vagyis generációkon át nem tapasztalják meg a munka ízét, örömét, felelősségét.

Szociális téren is akkor tudunk előrelépni, ha a jelenleginél többen élnek adózott, járulékfizető és így nyugdíjjogosultságot szerző jövedelemből. A legjobb, legeredményesebb szociálpolitika ezért nem lehet más, mint a foglalkoztatás ösztönzése. Erre számos lépés található a száz lépés programjában.

Kiemelten szeretnék beszélni a megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők foglalkoztatásában meghozott lépésekről. Ezek nagy része nem a száz lépés keretében, még az előtt meghirdetésre került. Egy húszéves és egyre méltatlanabb, nyilvánvalóan igazságtalan rendszer megváltoztatásáról van szó. Az a sokmilliárdos összeg, amit évente erre fordítottunk, most végre azok szolgálatába áll, akik eddig e rendszernek a szenvedő és kiszolgáltatott alanyai voltak. Sérelmet szenvedtek emberi méltóságukban, miközben a rendszer haszonélvezői extraprofithoz jutottak, és sajnos számos súlyos visszaélés is történt.

Az akkreditációs eljárás bevezetésével tiszta helyzet teremtődhet, a fokozatos bevezetés helyénvaló, és én fontosnak tartom, hogy a szabályok betartásának ellenőrzése is megalkotásra került.

(12.50)

Ehhez társul a szociális törvény módosításai között található szabályozás, amely a szociális intézményeken belüli foglalkoztatást alakítja át. Ezzel az intézkedéssel a munkarehabilitációs foglalkoztatás keretében az ellátottak megmaradt képességeinek-készségeinek szinten tartását és a munkavégzésre való szocializálását tekintjük elsődlegesnek.

A fogyatékossággal élők helyzetének javítása, a megváltozott munkaképességűek rehabilitálása és reintegrációja nem csupán egészségügyi, szociálpolitikai, hanem emberi jogi kérdés is. Ők nem másodrendű állampolgárok. Helyes, ha olyan helyzetet teremtünk, amely biztosítja számukra a méltóságteljes életet azáltal, hogy közülük, aki tud, tisztes munkával tisztes jövedelemre tehessen szert, akár védett, akár intézményi, akár integrált foglalkoztatás keretében.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyes teljes összegének megtartása mellett a gyermek egyéves korától lehetővé válik a teljes munkaidőben történő munkavállalás. Ezt hatalmas lépésnek tartom, több okból is. A döntés jogát ugyanis az egyénhez telepítettük. Nincs többé csapdahelyzet. Feloldottuk azt a dilemmát sok ezer nő számára, amely úgy szól, hogy család vagy munkahely, gyermek vagy karrier. Sok ezer embert megszabadítottunk attól a tehertől, hogy családja anyagi helyzetét javítandó feketén vállaljon munkát. Nem hajszolunk nőket abba a helyzetbe, hogy választott hivatása, megszerzett egzisztenciája derékba törjön, hiszen hamarabb visszatérhet munkájához, ha akar. És nem hajszolunk nőket abba a helyzetbe sem, hogy karrierjének építése miatt esetleg végérvényesen lemondjon a gyermekvállalásról. És nemcsak a munka folytatásának lehetőségét biztosítjuk ezeknek a fiatal nőknek, hanem biztosítani akarjuk hozzá az intézményi hátteret is a bölcsőde biztosításával a 10 ezer lakos feletti településeken, és a 10 ezer lakos alatti településeken azzal, hogy az önkormányzatok számára lehetővé válik a gyermekek napközbeni ellátásának megoldása ellátási szerződéssel. Nem győzöm hangsúlyozni, nagyon jelentős lépések ezek, mert a nők esélyegyenlőségét javítják, mert erősítenek egy új szemléletű felfogást a nemek közötti kapcsolatban, hiszen gyermeket közösen vállal férfi és nő.

A nők életesélyeit, a családok biztonságát szolgáló lépésnek tartom a daganatos betegek számának csökkentését szolgáló programot is, melynek keretében az eddigieknél több nő lehet részese a felvilágosító munka és a szűrésszervezés nyomán mell- és méhnyakszűrésnek, és természetesen az eddigieknél több férfi lehet részese más, daganatos betegségeket szűrő programoknak. Fontosnak és egy baloldali politikához méltó lépésnek tartom azokat az intézkedéseket, amelyekből több is az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! A valódi baloldali politika olyan, amely távlatot nyújt az embereknek. Nemcsak elhiteti velük, hanem valóságosan nyújt számukra jövőképet, és ebben nem lehet más út, mint az igazságosság. A jövőkép, a távlat olyan fogalmak, olyan tartalmak, amelyek optimizmusra, tettrekészségre sarkallják az embert a pesszimizmus, a beletörődés, az önsorsrontás helyett. Mi, szocialisták, emelt fővel vállaljuk ezt a programot, mert bátorságunk, igazságosságunk a biztonság megteremtésével együtt jelenik meg. Nekünk, szocialistáknak, minden ember egyformán fontos, életkortól, nemtől, származástól, lakóhelytől függetlenül. Erről szól a száz lépés programja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Pettkó András képviselő úr, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor Gyurcsány Ferenc a Magyar Országgyűlés falai között bejelentette a száz lépés programjának a lehetőségét és azt, hogy a kormánykoalíció száz lépéssel kíván a magyar társadalom jelenlegi helyzetén javítani, akkor miniszterelnök úr azt mondta, hogy az ellenzék részéről érkező javaslatokat is be fogják építeni a száz lépés programjába, hiszen száz lépésnél nem fog megállni a kormányprogram, hanem lesz 101, 110, 120 és ki tudja, még hány lépés.

A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként az információs társadalom megerősödésének az érdekében több olyan törvénymódosítást nyújtottam be az elmúlt három-négy hónapban, ami a száz lépés programjához jó kiegészítő elem lett volna. Ezek közül szeretnék néhányat említeni. Ezeket a törvénymódosítási javaslataimat a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim - akár az MSZP-sek, de akár az SZDSZ-esek is - még tárgysorozatba se engedték venni a tisztelt Ház falai között. Ezek közül említenék most néhányat.

Azt javasoltam, hogy minden egyes APEH-irodában legyen kártyaleolvasó terminál, melynek segítségével az adózó állampolgár be tudja fizetni az adóját. A XI. században élünk, az információs társadalomról beszélünk, az információs társadalom kiépítéséért kívánunk dolgozni, nem értem, hogy egy 20 millió forintos fejlesztést miért nem támogatott a kormány. Ezzel a 20 millió forintos fejlesztéssel el lehetett volna érni, hogy ha az adózó állampolgár Magyarországon bárhol bemegy az APEH-irodába, és megállapítják, hogy van neki, mondjuk, 13 ezer forint adótartozása, akkor fogja a zsebében lapuló kártyát, és szépen átutalja a pénzt az APEH számlájára. Nem értem, hogy miért nem engedték ennek a törvényjavaslatnak nemhogy a napirendrevételét, de még a tárgysorozatba-vételét sem. Jövő héten a tisztelt Ház falai között ezt megpróbáljuk újra megkísérelni. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák, mert ez a javaslat a száz lépés programjába nagyon jól illeszkedne.

Ugyanilyen javaslata a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának már jó néhány hónapja, hogy fel kell gyorsítani Magyarországon az elektronikus aláírás elterjesztését. Mi ehhez például a mindannyiunk zsebében ott lapuló mobiltelefont nagyon jó eszköznek találjuk, hiszen a mobiltelefonban van egy csipkártya, amelynek segítségével az azonosítás meg tud történni. Ha a 8 millió mobiltelefon-használó közül nem sokat, csak 500 ezret rá tudnánk venni arra, hogy elektronikus aláírást használjon, akkor megtízszereznénk a ma elektronikus aláírást használók körét, és ismét jelentős lépést tennénk annak érdekében, hogy Magyarországon az e-közigazgatás el tudjon terjedni, és a mobiljuk segítségével minél többen kapcsolatba tudjanak lépni az önkormányzatokkal.

Ugyanilyen javaslatom volt - amit tisztelt kormánypárti képviselőtársaim nem támogattak -, ami az információs társadalom kiépítését szolgálta volna, hogy ha valakinek van egy számítógépe és egy másikat vásárol, s a régi számítógépét beszámítják, akkor a második értékesítés esetén ne vessük ki újra a 25 százalékos, jövőre 20 százalékos áfát, hanem ez a gép kerüljön egy olcsóbb áfakategóriába, hiszen erre a gépre egyszer már kifizették az áfát. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy valljuk be, Magyarországon nagyon sokan vannak olyanok, akik a Sulinet keretében nem tudnak számítógépet vásárolni, mert vagy nem hitelképesek, vagy nem tudnak egy összegben kifizetni 120-150 ezer forintot. Ezeknek az embereknek a számára az a használt számítógép, amit 10-12-15 ezer forintért meg tudtak volna vásárolni, első lépés lett volna a digitális szakadék megszüntetésének az irányába. Önök ezt a javaslatot sem támogatták.

A második ugyanilyen kérdéskör, amihez szeretnék hozzászólni, a civil szervezetek világa. Önök törvénytelenül zárolták a nemzeti civil alapprogram 2,3 milliárd forintját. Hiába kértük, hogy ezt a zárolást oldják fel, és hiába mondtuk azt, hogy nem törvényes, ha a zárolás így marad az év végéig. Kíváncsi vagyok, mi fog történni, hiszen az NCA-törvény pontosan rendelkezik arról, hogy a civileknek nem két összegben, hanem egy összegben, előfinanszírozásban kellene kifizetni a támogatási összegüket.

A másik ugyanilyen javaslat - ami egy nagyon régi problémát oldott volna meg - a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényt módosította volna, ugyanis a civil szervezetek ma nem vásárolhatnak áfás számlára BKV-, MÁV- vagy Volán-járatokon jegyet. A civil szervezetek aktivistái, akik közül diákok nagyon sokan, különböző előadássorozatokat tartanak az ország számos pontján, és úgy gondolom, hogy ezeknek az előadóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy diákjeggyel utazván a civil egyesület és a közhasznú alapítvány el tudja számolni az utazási költségüket.

 

(13.00)

Áttérve egy harmadik területre: környezetvédőként megvizsgáltam a száz lépés programját környezetvédelmi szempontból is. Azt tudom mondani, hogy a száz lépés programja környezetvédelmi szempontból teljes mértékben értékelhetetlen, bár a Gyurcsány-kormány átvette azokat a vállalásokat, amelyeket korábban Medgyessy Péter tett a környezetvédelmi szempontok integrációja tekintetében a kormányzati és jogszabály-előkészítési politikában a gyakorlatban.

Jelen anyagban a “környezetvédelemö szó egy alkalommal szerepel, ott is indifferens formában. Úgy tűnik, a kormány számára nem jelent sem politikai, sem másfajta értéket a környezet védelme, az egészséges emberi környezet biztosítása, megőrzése, a jövő generációi életfeltételeinek garantálása, hanem egy erősen rövid távú szavazatszerzésre, túlélésre rendezkedtek be. Nem szociális piacgazdaságról kellene beszélni már a XXI. században, hanem ökoszociális piacgazdaságról kellene, és ennek érdekében minél több dolgot kellene megtenni.

A környezeti szempontok a jelen anyag elemeiben is szerepet kaphattak volna, így a mezőgazdaság terén az agrárkörnyezeti program napirendre tűzése, a hosszú távú gondolkodást és a foglalkoztatást elősegítő, a természeti erőforrásokat megőrző, tartalmas gazdálkodás; a nagyipari, a földet kizsigerelő, a falusi embert elidegenítő, földönfutóvá tevő, jelenleg támogatott gyakorlattal és programokkal szemben.

A lakótelepek rehabilitációja elsősorban kommunikációs, kampányjellegű akció, hiszen a jelzett támogatási és hitelkeret-feltételek mellett évtizedekbe vagy még hosszabb időbe telhetne az elavult, energetikailag, erkölcsileg, műszakilag tarthatatlan lakótelepeink megújítása, ami például a korábbi NDK területén már döntő részben megtörtént. Javaslom képviselőtársaimnak, hogy menjenek el a volt NDK területére, és nézzék meg, hogy ott micsoda fejlődésen ment keresztül ez a terület.

A fűtési rendszer, a nyílászárók, a szigetelések megújítása, ami a minimálprogram, rövid távon égetően jelentkező feladat, legalább az anyagban jelzett 1,2 millió forintot igényli lakásonként. Azonban a lakótelepeken élők zöme sem az önrészt, sem a hitelfelvételt nem engedheti meg magának, így marad a látszatkeltés és az önök számára a kommunikáció, vagyis ismét plakátsivár ígéretekkel állunk szemben.

A foglalkoztatás és az igazságos közteherviselés területén változatlanul a foglalkoztatást büntetjük, és a környezetileg káros tevékenységet támogatjuk, gondolok itt az autózás költségeinek szinte teljes körű elszámolhatóságára céges keretekben, miközben a legális foglalkoztatást súlyos közterhekkel sújtjuk.

A környezetvédelem a “maradék maradékaö helyzetbe került, miközben a környezeti kármentesítés, ami még ránk vár, önmagában ezermilliárdos nagyságrendű, és a jövő évi költségvetésben szimbolikusnak is alig nevezhető összeg szerepel e tekintetben. A minap a parlament környezetpolitikai napján is hallhattuk, hogy a kormány EU-s környezeti támogatást lehívó képessége is minimális volt, az eddigi közel másfél évben egymilliárd a lehetséges körülbelül 20 milliárd forintból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy mondatot engedjenek meg! Csáky András képviselőtársam már szólt az egészségügy kérdéseiről, de Rácz Jenő miniszter úr hozzászólása arra sarkallt, hogy egy pincehelyi lakos által telefonon elmondottakat ismertessem a tisztelt Házban. A “21 lépés a magyar egészségügy megújításáértö programban azt található, hogy a kormány célja, az egészségügyben megindított változások alapvető célja, hogy azonos, magas színvonalú ellátást biztosítson az ország bármely pontján: biztosítjuk, hogy orvosi segítség mindenhol tizenöt percen belül megérkezzen.

Ezzel szemben a pincehelyi kórház sebészeti osztályának megszüntetésével és a kórház folyamatos ellehetetlenítésével kérdésessé vált a sürgősségi betegellátás helyzete a tamási régióban. Közel egy megyényi terület és mintegy 30-35 ezer ember maradt ellátatlanul. Azzal, hogy a sürgősségi ellátást igénylő beteget 50-60 kilométerre, Siófok, Szekszárd vagy Dombóvár kórházaiba kell szállítani, jelentősen megnő a szállítás időtartama. Az áldatlan helyzet felszámolására a tamási régió sürgősségi betegellátásának fejlesztéséről és a pincehelyi kórház jövőjéről, helyzetéről az egészségügyi tárca még az év elején készített egy szakértői anyagot.

Én úgy látom, hogy a miniszterelnök úr által ígért dolgok nem valósulnak meg. Nyilvánvaló, hogy a kormány szakmai anyaga is elismerte, hogy a régióban élők esélyegyenlősége országosan és egyedülálló módon nem biztosított. Ez az esélyegyenlőség azonban csak a technikai és a személyi feltételek biztosításával lehetséges.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Török Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél órával ezelőtt értem vissza a parlament épületébe egy értekezletről, és akkor tapasztaltam, hogy ellenzéki képviselőtársaink közül a fideszesek szatyrokkal, táskákkal mennek el az épületből. Nem tudtam mire vélni, kérdeztem, hogy hová mentek, nem válaszoltak, de gondolom, vásárolni mehettek így táskákkal meg szatyrokkal. (Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter belép az ülésterembe. - Derültség az MSZP soraiban. - Kovács Tibor: Ti nem vagytok itt!)

No, kérem tisztelettel, ez a nagy luxus, amikor azért fizetjük a képviselőket, hogy a parlamentben végezzék a munkájukat, és ahelyett, hogy dolgoznának és itt tennék a dolgukat, ehelyett éppen karácsonyi nagybevásárlásra vagy mire készülődnek. De ilyen ez, értjük, hiszen a Fidesz nem tudott mást tenni, meg kellett futamodnia a mai napon. Meg kellett futamodnia, hiszen a száz lépés programjáról szóló beszámoló azt tükrözi, hogy a kormány jó úton jár, az emberek, a társadalom, a Magyar Köztársaság polgárainak érdekében cselekszik. (Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter Pettkó Andrással konzultál. - Kovács Tibor: Nem szóltak, hogy nem kell jönni? - Derültség az MSZP soraiban.)

De miről is szól a száz lépés programja például a fiatalok, az ifjúság területén? Én azt gondolom, hogy a száz lépés programja - ugyanúgy, mint ahogy az egész kormányzás - az ifjúságot érintve több dologról is szól. Egyrészt szól foglalkoztatáspolitikáról, oktatáspolitikáról, szakképzésről, otthonteremtésről, de legfőképpen család- vagy gyermektámogatásról. (Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter távozik az ülésteremből.) Valakinek nem szóltak, hogy véget ért a csata! (Derültség az MSZP padsoraiban.)

A foglalkoztatáspolitika területén, ha csak a fiatalokat nézzük - bár itt már számos kérdés elhangzott az ifjúságot érintve is, de a foglalkoztatáspolitikát érintően is -, egyedül csak a Start-kártyát hadd emeljem ki: rendkívül sikeres, és ugyanúgy folyt ennek is a bevezetése, mint ahogy általában a száz lépés program valamennyi elemének.

A száz lépés programjában a miniszterelnök úr, a kormány vezetője bejelenti, hogy milyen változtatást kíván tenni, amelyhez bátorság kell, amelynek révén biztonságosabbá válik az itt élőknek az élete, és ezt követően vita zajlik - érdekes vita, hogyha nincsenek itt az ellenzéki párt képviselői, biztos nem fontos számukra ezen kérdéseknek az emlegetése, kivétel az MDF tisztelt jelen lévő képviselői -, és a foglalkoztatáspolitika területén is a bejelentést követően egy társadalmi vita, egy érdekegyeztetés következtében a törvényhozás elé kerül az az anyag, az az előterjesztés, amelynek révén meg lehet szavazni azt a törvénymódosítást, amely szabályozza az ország, az országban élők életét, így például a Start-kártya bevezetésének a lehetőségét is ez tartalmazza.

De ugyanígy az oktatás területén számos reform került végrehajtásra, vagy a szakképzés területén elkezdődött egy új, olyan típusú rendszernek a kialakítása, amelynek eredményeképpen versenyképes, a munkaerőpiacon is versenyképes tudáshoz jutnak a fiatalok, s ennek eredményeképpen - bízunk benne, a mi tevékenységünknek köszönhetően is - nem pályakezdő munkanélküliként, hanem pályakezdő szakmunkásként vagy szakemberként kezdik az életüket, s ily módon elhelyezkedve, dolgozva a társadalom hasznos tagjai tudnak lenni.

De már korábban Horváth Csaba képviselőtársam is szólt arról, hogy az otthonteremtés tekintetében milyen reformokat sikerült véghezvinni akár a Fészekrakó-program keretében, akár azt megelőzően, vagy éppen a száz lépés program keretében, amikor a Fészekrakó-programba való belépés lehetőségének korhatárát a korábbi 30 évről 35 évre emelte fel a kormányzat.

Itt hangsúlyoznom kell, hogy otthonteremtésről van szó. Nem lakásbizniszről, nem ingatlanspekulációról van szó, amit korábban támogattak jelentős mértékben, hanem arról, hogy minden család, minden gyermekes család vagy gyermekét váró család otthonhoz juthasson, hogy gyermekét, gyermekeit megfelelő körülmények között tudja fogadni, várni, nevelni. Ilyen módon érdemes kiemelni például egy számot, hogy míg az Orbán-kormány utolsó évében 97 milliárd forintot terveztek be a költségvetésbe otthonteremtési támogatás címén összesen, addig a következő évben ez a 250 milliárd forintot közelíti. 250 milliárd forint kontra 97 milliárd forint!

Hölgyeim és Uraim! Nem csodálom, hogy a mai napon nem vesznek részt a vitában fideszes képviselőtársaink, hiszen ezekkel a számokkal nem nagyon tudnának vitatkozni. Ez is azt bizonyítja, hogy ez a kormány a társadalom, a családok és azon belül is a fiatalok, a gyermekes családok érdekeit szolgálja.

Nézzük, a gyermekes családoknak mit nyújtott ez a kormányzat a száz lépés programján belül! Tudják, mennyit költünk gyermektámogatásra? Ebben az évben 300 milliárd forint körüli összeget; a következő esztendőben ez 338 milliárd forint lesz. 338 milliárd az idei 305 milliárddal szemben, több mint 10 százalékos növekedés. Több mint 10 százalékos növekedés, de ha összehasonlítjuk, hogy négy évvel ezelőtt mennyi került a kasszába ezen a címen - és itt összességében kezeljük az adókedvezményt, a családi pótlékot és a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, illetve annak a következő időszakban meglévő elemeit -, akkor azt kell mondanom, hogy a korábbi 256 milliárd forintról az idei évre 305, a jövő évre pedig 338 milliárd forintra növekedett a gyermektámogatásra szánt összeg.

Ezzel, azt gondolom, bebizonyítható az is, ez a közel 40 százalékos növekmény az, ami igazán bizonyítja, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány, a demokratikus koalíció a társadalom és azon belül is az általam kiválasztott téma, a fiatalok, a gyermekes családok érdekeit szolgálja.

És hogy az értékrendünknek megfelelően cselekszünk-e: elég-e ez a 338 milliárd forint? Dehogy elég! Nem elég, még több kellene, sokkal több kellene, de természetesen az összeg elosztásának a módja sem mindegy.

 

(13.10)

Nem mindegy, hogy a gazdagoknak adunk-e többet, s a szegényektől inkább elveszünk, vagy tőlük csak beszedjük az adóforintokat, s vissza nem juttatunk, vagy pont fordítva, ahogy a mi elképzelésünk szerint van: azoktól kérünk több felelősséget, akiknek több van, s azoknak nyújtunk több lehetőséget, akiknek kevesebb van.

Ezek alapján tehát a száz lépés programja valóban a gyermekes családok érdekeit ugyanúgy, mint az egész társadalom érdekét szolgálja, s nem csodálom, hogy a mai napon fideszes barátaink letették a fegyvert, s nem mertek részt venni a vitában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Czinege Imre képviselő úr, MSZP.

DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú, de attól még igaz, hogy Magyarország a rosszindulatú daganatos megbetegedések okozta halálozásban élen járó. Jelentősen nőtt a vastagbéldaganatok száma mind a nők, mind a férfiak körében, a szájüregi daganatok száma emelkedik, riasztó a tüdőrákban elhaltak száma. Minden évben 40 ezer munkaképes lakost betegít meg ez a szörnyű betegség. A daganatos betegség számának növekedése csak egyik fontos gond. A környezeti ártalmak, a rossz táplálkozási szokások, a genetikai tényezők mind-mind elősegíthetik a daganatos betegségek számának növekedését. Azonban van egy másik, és sokkal nagyobb baj, az, ha azt nézzük meg, hogy a daganatos betegek milyen stádiumban kerülnek az orvos elé. Azt tapasztaljuk, hogy sajnos gyakran későn, előrehaladott betegség stádiumában.

Amíg a daganatos betegségek számának növekedése a prevenció, a megelőzés fontosságára hívja fel a figyelmet, a késői stádium a szűrővizsgálatok fontosságára világít rá. E miatt a késői felismerés miatt évente több ezer beteget veszítünk el, akiket késői stádiumban operálunk. Megelőzés, korai felismerés, korszerű protokollok szerinti, komplex kezelés - ezek azok a fontos tényezők, amelyek megváltoztatják a szomorú statisztikánkat.

A megelőzés össztársadalmi feladat. Ahhoz, hogy ez is legyen, meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, a társadalomnak is, és sokszor az egészségpolitikusoknak is. Jelenleg az egészségügy alapszava a betegség, pedig én fontosabbnak tartanám, ha azt mondanánk, hogy egészség és egészség megőrzése, mert ha ezt elfogadjuk, akkor rájövünk arra, hogy az egészség megőrzése mindannyiunk kötelessége, megvan benne a társadalom felelőssége és az egyén felelőssége is.

A kormány száz lépés egészségügyi programjában az alapellátás fejlesztése a korai diagnózis, a korai felismerés lehetőségét javítja. A szakellátásban történő fejlesztések szintén segítik a korai diagnózist, de segítik a korszerű terápiát is. A szűrővizsgálatokról, az eredményes szűrővizsgálatokról azonban csak akkor tudunk beszélni, ha a lakosság meghatározott számban részt vesz ezeken a szűrővizsgálatokon.

Közismert, hogy az emlődaganatos betegségek szűrővizsgálati módszere az emlő röntgenvizsgálata, közismert néven mammográfiás vizsgálat. A száz lépés programja a nemzeti rákellenes program részeként azt tartalmazza, hogy bővítjük a hozzáférés lehetőségét. Négy mozgó szakorvosi lehetőséget biztosítsunk arra, hogy olyan helyekre is eljusson ez a szűrővizsgálati lehetőség, ahol egyébként nincs rá mód.

Nagyon szomorú, hogy 2005-ben Magyarországon egy olyan daganatféleségben halnak meg emberek, amelyik egyébként könnyen diagnosztizálható és rendkívül jól kezelhető. Ez a méhnyakrák esete. Ezért a méhnyakrák szűrésére is oda kell figyelni, mert egyetlenegy beteget sem szabad elveszítenünk e miatt a betegség miatt.

Említettem az elején, hogy a vastag- és végbéldaganatos betegek száma növekszik. Ez annyira igaz, hogy az emlődaganatos betegek halálozása a nőknél kisebb, mint a vastagbél-daganatos betegek halálozása, és ezért fontos, hogy a száz lépés programján belül a nemzeti rákmegelőző programban szerepet játszik a szűrővizsgálatok kiterjesztése a vastag- és végbéldaganatos betegek irányába is. Ezek a szűrővizsgálatok lehetővé teszik, hogy a betegséget korai stádiumban felfedezzük, gyógyíthatjuk, és rákmegelőző állapotokat is fel tudunk ismerni. Ezért nagyon támogatom, hogy ez a szűrőprogram beindul, és szeretném, ha az ország minél nagyobb részére kiterjedne.

A száz lépés programján belül a nemzeti rákellenes program az első, amelyik széles körű és mindenre kiterjedő programot ad. Foglalkozik az alapellátással, az onkológiai gondozókkal, foglalkozik az onkológiai osztályokkal, foglalkozik a regionális feladatokat ellátó intézményekkel, és foglalkozik az országos intézménnyel is. Megszünteti azt a hiányt, ami például a Dunántúlon a daganatos betegek gyógyításában van, ezért létesítünk a Dunántúlon egy onkológiai centrumot, amely minden lehetőséget biztosít a gyógyításra.

A nemzetközi kutatási eredmények azt mutatják, hogy érdemes új programot létrehozni, mert tíz év elteltével is vannak már eredmények. Mi azt várjuk a nemzeti programtól, hogy tíz év alatt csökkenjen a daganatos megbetegedések száma, javuljanak a gyógyulás lehetőségei. Ez azonban nem egyedül az egészségügy feladata, ehhez a társadalom és az egészségügy együttes összefogására van szükség. Ezért mint képviselő és mint gyakorló orvos is végtelenül sajnálom és egyben elítélem a fideszes politikusokat, akik egy ilyen nagy horderejű kérdés vitájában nem vesznek részt, ami azt jelenti, hogy talán nem fontos számukra a beteg, nem fontos számukra a daganatos megbetegedésben szenvedő.

Kérem, fogadják el, akik itt vannak, legalább a kisebbik ellenzéki párt, hogy a nemzeti rákellenes program egy olyan program, amelyet meg kell csinálni, mert más lehetőségünk nincs.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Mind Czinege kolléga úr, mind Török Zsolt szólt arról, hogy kik vesznek részt, kik nem vesznek részt. Nehéz helyzetben vagyunk, megmondom őszintén. Azért vagyunk nehéz helyzetben, mert a 101 lépés programját a Magyar Köztársaság kormánya nyújtotta be. S bár figyeltem közben, mind Nagy Sándor államtitkár úr, mind Hankó Faragó Miklós államtitkár úr hihetetlen nagy odafigyeléssel és empátiával követi a vitát, de nem hiszen, hogy ha az államtitkár uraknak mondjuk a volumenkorlátos finanszírozásról mint az egészségügy egyik problémájáról beszélnék, akkor olyan nagyon tudnánk kommunikálni… (Dr. Nagy Sándor: Bármikor!) Bármikor... Tudja, államtitkár úr, a bármikorra azt tudom mondani, hogy volt egyszer, és időnként most ismétlik is azt a mesesorozatot, hogy Mekk mester, aki mindenhez értett, és tudjuk, hogy annak mi volt a vége. (Dr. Nagy Sándor: Nem mindenhez, de ehhez…)

Én úgy gondolom, inkább az a felháborító, hogy a kormány benyújt egy ilyen programot, s azt követően nem veszik a fáradságot, hogy az érintett tárcák képviseltessék magukat. Nincs miről vitatkozni. Nem tudunk vitatkozni sem Schvarcz elnök úrral, sem Czinege Imrével, hisz kinn a folyosón mindannyian egyetértünk abban, hogy katasztrofális helyzetben van az egészségügy. Lehet itt beszélni azokról a szomorú tényekről, hogy például a szájüregi rákok száma emelkedik, de tegyük hozzá, hogy, mondjuk, a fogorvosi finanszírozásból drasztikusan - korábban a Bokros-csomag által, illetve a mostani finanszírozás kapcsán, s ami még jövőre várható - elvesznek a szakmától pénzeket, vajon mennyiben járul ehhez hozzá, hogy egyszerűen az emberek nem kerülnek orvoshoz, nem mennek el, nincs pénzük a fogukat megcsináltatni, kvázi nincs lehetőségük, hogy egy szakember előtt kinyissák a szájukat. Tehát én úgy gondolom, az a felháborító, hogy a kormány benyújt egy ilyen programot, és nincs itt ezen a vitán.

De visszatérve a programhoz: ennek a rákprogramnak még most folyik a társadalmi vitája, tehát egyáltalán nincs még ezzel kapcsolatosan kész a program, de mindennel, ami ezt előreviszi, természetesen egyet lehet érteni. De, tisztelt képviselőtársaim, mérhetetlenül farizeus az a politika, amelyik azt hirdeti, hogy küzdjünk a rák ellen, ugyanakkor minden egyéb lépése ellene tesz annak, hogy valóban hatékonyan fel tudjunk lépni ez ellen a kór ellen.

 

(13.20)

Az már csak hab a tortán, hogy a negyedik lépés azt mondja, hogy tíz év alatt 15 százalékkal csökkenjen a daganatos betegek száma. Tudják, erről a Hofi Gézának a sertéstenyésztőkről szóló, annak idején nagy sikert aratott pamfletje jut az ember eszébe, hogy: tessék mondani, és meg tetszettek kérdezni az érintetteket is? Mert abban egyetértünk, hogy a daganatos halálozás csökkentésének érdekében mindent meg kell tenni, ez is bizonyíték arra, hogy bizony ez egy fércmunka, és nagyon sebtében készült.

De hatékony lehet-e a daganatos betegségek elleni küzdelem akkor, amikor ellenérdekeltté tesszük az egészségügyi szolgáltatókat a szűrésekben? Mert hiába mondja, ha itt lenne a miniszter úr vagy az államtitkár asszony, hogy a szűrésekkel kapcsolatos felső korlátokat eltöröltük; igen ám, de a finanszírozás a kasszában marad, és lehet, hogy eltörölték, attól még a volumenkorlát ebből a szempontból élni fog. Kíváncsi vagyok ezzel kapcsolatban Nagy államtitkár úr véleményére.

A másik pedig: lehet daganatos betegség elleni küzdelemről beszélni akkor, amikor a külön keretes gyógyszerek csoportjának a megszüntetésével beemelik a hbcs-be. Elméletileg ez jó, egy egyszerűbb megoldás, csak a szakmai kollégium ajánlásait ezzel kapcsolatban nem veszik figyelembe. Jóllehet az OEP főigazgató-helyettese a bizottsági vitában jól megvezette a bizottságot, mert azt mondta, hogy egy tartózkodó szavazattal elfogadta a tervezetet a szakmai kollégium, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy magához a hbcs-hez még 10 pontot hozzáírt a szakmai kollégium, az addicionális költségek kérdéskörét, a volumenkorlát kérdéskörét, és még lehetne sorolni, hogy mi az, amit még meg kell oldani. Arról nem beszélve, hogy már régóta a daganatos betegségeket protokoll alapján - tehát ez nem egy újdonság, a szakma kiválóan működik ebből a szempontból.

Most látszik, hogy azok az intézmények, amelyek komolyan veszik, ez a 48 kezelőhely, hihetetlen veszteségeket fog elszenvedni pont ebből kifolyólag; nem tudja, hogy mit csináljon. Nyilvánvalóan a betegek kezelését nem tagadhatja meg. Hála istennek, a magyar egészségügyben dolgozók moralitása még mindig olyan kiváló, hogy működik a rendszer. Pont az Egészségügyi Minisztérium végzett felmérést az elégedettséggel kapcsolatban, és az ember azért meglepődik, hogy a lakosok túlnyomó többsége még mindig elégedett az egészségügyi ellátással, jóllehet akik benne dolgoznak, akik ismerik, hogy működik, tudják, hogy hihetetlenül nagy problémák vannak.

Könnyű megállapodni az Érdekegyeztető Tanácsban, hogy ennyi meg annyi legyen a minimálbér. Nagyon jó dolog, hurrá, lehet hozzá tapsolni. De az, hogy nem adok hozzá egy fillért sem az intézményekbe, hogy annak milyen következményei vannak; az, hogy az egészségügyi intézmények rohamosan adósodnak el... Elbocsátások vannak, nincs olyan nap, amikor a napi sajtóban ne lehetne arról olvasni, hogy ebből az intézményből bocsátottak el embereket, abból az intézményből bocsátottak el embereket. A működés feltételei nincsenek meg maholnap. Akkor ne nagyon örüljünk ennek!

Sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, de Hankó Faragó államtitkár úr mint az igazságügyi tárca képviselője figyelmét szeretném felhívni. Itt szó volt a tb-törvény vitája kapcsán is - és Rácz miniszter úr is szóba hozta, aztán elegánsan eltávozott - a háromlépcsős tb-szabályozásról. Tulajdonképpen olyan nagy újdonság nincs a nap alatt, hiszen annak idején, '93-ban, amikor az Országgyűlés határozatot fogadott el az egészségügy-átalakítás kapcsán, ez benne volt abban a határozatban. És ha valaki figyelmesen elolvassa a tb-törvényt, lényegében a struktúráját illetően illeszthető az átalakításhoz, illetve az érvényre juttatáshoz - így fogalmaznék, az a helyes.

Azonban egy probléma van, ami máig sem tisztázott, és ehhez kérjük az igazságügyi tárca segítségét, illetve a kormány segítségét. Nem tisztázott, hogy az alkotmányban megfogalmazott jog, mely szerint minden magyar állampolgár jogosult a legnagyobb testi és lelki egészségre, és ezt a mindenkori kormányzat a megfelelő ellátórendszeren keresztül biztosítja számára, milyen mozgásteret enged az átalakítást illetően. Ennek fényében ki lehet-e zárni bármilyen indokkal… - méltánylandó, indokolandó, hogy aki tudna járulékot fizetni, és nem fizet, azon vasaljuk be az ellátás költségeit. Nem ezzel van a gond, hanem hogy milyen keretet enged számunkra ez az alkotmányos megfogalmazás.

Pont ezért kérte a Magyar Demokrata Fórum a tb-vita kapcsán is, hogy itt a kiváló alkalom - sőt ehhez mellé lehet tenni, mondjuk, az irányított betegellátási rendszer adatkezelési részét, habár egy elég faramuci és farizeus megoldással most előhozakodott a kormányzat, de az egy másik téma -, hogy kérje meg a köztársasági elnök urat, hogy mielőtt aláírja a tb-törvényt, küldje már el az Alkotmánybíróságnak. Tudjuk meg, értelmezze az Alkotmánybíróság, hogy az átalakítás milyen keretek között mehet végbe, hogy szükség van-e arra, hogy leüljünk és megállapodjunk abban, mert meg kell állapodnunk abban, hogy alkotmányos módon alakítsuk át a rendszert. Ne játsszuk éveken keresztül, hogy beadjuk az Alkotmánybíróságnak, mert ha ez ilyen formában kerül kihirdetésre… - be lesz adva. És ez nem azt jelenti, hogy az ellenzék gonosz, hogy mindenben valami kifogást keres, hanem valóban tudni szeretnénk, hogy mi az a játéktér. Hiszen a szerencse forgandó: ki egyszer ellenzékbe kerül, ki egyszer kormányra, és ha kormányra kerül az ellenzék, neki is érdeke, hogy tudja, melyek azok a keretek, amelyek között játszhat.

Ez a tb-törvénnyel kapcsolatos véleményem, és elmondtam volna, hisz Rácz miniszter úr kifogásolta, hogy erről nem beszéltünk. Miután időkeret van meghagyva, nyilvánvalóan az embernek több részletre kell bontania a hozzászólását, de Rácz miniszter úr mégsem annyira kíváncsi erre a véleményre. De hallhatta a vita kapcsán, tehát a felvetés ebből a szempontból akadémikus. Úgyhogy nagyon nagy gondok vannak a daganatellenes küzdelemmel. A deklarációk, a kijelentések nagyon jók, de az egyéb lépések ezzel teljesen ellentétesek.

És hogy mit hoz a jövő? Aki kórházvezetésben van benne - és Czinege kolléga, tudjuk jól, hogy a ceglédi kórház vezetésében benne van, tovább gyakorolja a foglalkozását -, tudja jól, hogy egy ceglédi nagyságú kórház, csak ezzel, hogy a minimálbér megemelésre került, és ehhez nincsenek források - arról nem is beszélve, hogy a múlt évi emelések áthúzódó hatása, mellesleg a múlt évben sem biztosított ehhez elegendő forrást a kormányzat -, milyen hatással jár. Lehet szépeket mondani, csak közben a rendszer omlik össze.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy érdekes szituáció alakult ki a parlamentben, hogy amikor néhány héttel ezelőtt a Fidesz teljes képviseletével visszatért a parlamentbe, és úgy tűnt, hogy érdemi gazdasági, politikai vitákat lehet folytatni, akkor egy olyan napirendnél, ami a kormány működésének érdemi részét érinti, az ellenzék nem jelenik meg a Házban.

Azt hiszem, hogy a száz lépés programjának gazdasági része, a gazdaságra gyakorolt hatása egyrészt a szakértők számára egyértelműen bizonyítja, hogy a kormány egy olyan hosszú távú, előre kiszámítható gazdaságpolitikát folytat, amely egyrészt csökkenti a vállalkozások és a lakosság adóterheit, ennek révén gazdaságélénkítő, dinamizáló hatása egyértelmű.

A legnagyobb hatása a lakosságra, ezen keresztül a hazai vállalkozásokra is az áfacsökkentésnek van, ennek lesz. Az általános forgalmi adó csökkentése 25 százalékról 20 százalékra gyakorlatilag azt jelenti, hogy a legtöbb terméknek, ami a lakosság fogyasztásában rendszeres fogyasztási cikként, illetve tartós fogyasztási cikként megjelenik, az ára a bruttó árra vetítve 4 százalékkal csökkenni fog. Ezek között a leglényegesebb a közműszolgáltatások áfájának csökkentése, mert ezek ára nem fog változni január 1-jétől, viszont az áfa mértéke csökkenni fog, de ezen kívül a lakossági fogyasztás mintegy 60 százalékát kitevő egyéb termékeknél is közvetlen megtakarítást jelent.

(13.30)

Hasonlóképpen jelentős hatása lesz a személyi jövedelemadó csökkentésének. Alapvető ezen a területen, és a személyi jövedelemadó-terhelés csökkentését az a lépés határozta meg, amit a szocialista-liberális kormány mindjárt működése kezdetén bevezetett, hogy a minimálbért adómentessé tette. Ez jóllehet igen nagy bevételkiesést jelent a büdzsé számára, ugyanakkor ott hagy több jövedelmet, ahol arra a legnagyobb szükség van: a legkisebb keresetűek fizetésében, a legkisebb keresetűek zsebében.

Ezzel kapcsolatban elmondanék egy igen meglepő adatot: a személyi jövedelemadót fizetők legjobban kereső 5 százaléka fizeti be szumma értékben a személyi jövedelemadó költségvetési bevételének az 50 százalékát. Ez azt mutatja, hogy ez a lépés, amely a minimálbérek adómentessé tételét, a középső adókulcs eltörlését és következő lépésként mind az alsó, mind a felső adókulcs csökkentését jelenti, alapvetően az átlagkeresetűek, illetve az átlag alatt keresők számára jelentett egy kedvezőbb szituációt. Ilyen értelemben tehát nincs alapja azoknak a felvetéseknek, amelyek azt mondják, hogy a családi adókedvezmény korlátozása nem kedvez a kisebb keresetűeknek.

A gazdaságra gyakorolt hatása hasonlóan pozitív az iparűzési adó területén bekövetkező változásnak, amely szerint a jövő év január 1-jétől teljes mértékben leírható a társasági nyereségadóból az iparűzési adó. Ez az összes vállalkozásra vetítve gyakorlatilag az iparűzési adó mintegy felét jelenti.

Hasonlóképpen régi felvetés és elvárás a gazdaság szereplői részéről a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetése, amire 2006 novemberében sor kerül. Ez egy lényeges lépés az igazságosság felé, ugyanis ez a tételes egészségügyi hozzájárulás nem egy arányos teherviselés az egészségügyhöz való hozzájárulásban, tehát nem százalékos mértékű, hanem keresettől, egyéb közteherviseléstől, mindentől függetlenül egy összegben jelent meg. Ilyen értelemben tehát ez a döntés az igazságosság felé történő lépés a következő évben.

A gazdaság szereplői látható módon pozitívan reagálnak a száz lépés programjának politikájára. Ezt mutatja a 2005. évi GDP-növekedés dinamikusan emelkedő mértéke, ami egy nagyon biztató kitekintést jelent a 2006. évre is. Ezt mutatja, hogy a jegybankelnök bármilyen prognózisa ellenére a forint árfolyama stabil, nem mutat komoly ingadozást. És ezt mutatja, hogy átmeneti megingás után a magyar nagyvállalkozások megítélésében mértékadó Budapesti Értéktőzsde-mutató, a BUX-index újra magához tért, és újra reális értéket, egy igen magas értéket mutat - nem akarom azt mondani, hogy háromszor akkorát, mint amekkorát 2002-ben, a kormányváltás idején mutatott.

Mindezek eredményeként, úgy gondolom, ez a gazdaságpolitika, amire a száz lépés programja, kormányprogramja épül, eredményes, sikeres, és az az ellenzéki magatartás, amit itt a patkóban tapasztalunk, azt mutatja, hogy az ellenzék minden javaslata csak a választásnak szól, nem az ország építésének, az érdemi politizálásnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András képviselő úr, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Török Zsolt képviselőtársam vetette fel, hogy egy frakció nem vesz részt a mai vitában, hogy csak a vezérszónoklat hangzott el, de ő is, miután elmondta a felszólalását, elhagyta az üléstermet, pedig neki szeretnék válaszolni (Gőgös Zoltán: Akkor ülj le, és várd meg! - Derültség az MSZP soraiban.) a lakáshitelek kapcsán.

Elfogadom a kormánypártoknak azt az érvelését, hiszen egy feles törvényről van szó, hogy miképpen kívánja a mindenkori felelős nemzeti kormány szabályozni azt a kérdést, hogy a családokat miképpen kívánja helyzetbe hozni, miképpen kívánja a fiataloknak a lakástámogatást biztosítani, de a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja jó néhány olyan felvetést tett, hogy nemcsak a rendszereket kell átalakítani, ha egy kormány ezt meg kívánja tenni, hanem a futó rendszereket is vizsgálni kell. Mondok egy ilyen példát. A közalkalmazottak és a köztisztviselők kedvezményesen vehetnek fel lakáshitelt, ami rengeteg problémát okoz, és mondok egy példát: abban az esetben, ha valaki tovább szeretne lépni, mondjuk, egy nagyobb lakásba vagy egy kisebb lakásba szeretne továbblépni, a bankok merevsége miatt egész egyszerűen nem tudja a jelenlegi hitelét lecserélni egy másfajta hitelre.

A másik dolog, amit Józsa István képviselőtársam mondott: nem tudom, a száz lépés programjához hogy kapcsolódik a minimálbér adómentessége, mert azt, ha jól emlékszem, még 2002-ben (Gőgös Zoltán: Az a száz nap volt, de mindegy! - Tatai-Tóth András: Ne keverd!) történt meg, de szeretném figyelmeztetni képviselőtársaimat, hogy önök ezt, a minimálbér adómentessé tételét is elrontották (Gőgös Zoltán: Ezt csak te mondod!), hiszen 700 ezer átlagos munkavállalónak, akinek átlagos a bére, 10 ezer forinttal kevesebb jutott, mert önök elrontották az adójóváírás szabályait. Ez a költségvetésnek plusz 7 milliárd forintos bevételt jelentett. Az MDF felvetésére néhány ezer munkavállaló esetében történt egy minimális korrekció, de az önök hibájából - még egyszer mondom - 7 milliárd forintot veszítettek el a kis keresetű munkavállalók Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Ezt magad sem hiszed el, ugye?! - Hangosítás nélkül:) Be tudom bizonyítani bármikor.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szekeres Imre képviselő úr, MSZP.

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vitathatatlan az, amit Józsa képviselőtársam mondott, hogy ez az új gyermektámogatási rendszer valóban segít a családoknak, mert a családoknak az a 13 százaléka, amely eddig nem tudta igénybe venni az adókedvezményt, és az a 31 százaléka, amely csak részben tudta igénybe venni, jóval kevesebb támogatást kapott, mint ami méltányos. Az az új rendszer, amely január 1-jén lép életbe, hogy többet kapnak azok, ahol több gyermek van, és többet kapnak azok, ahol kisebb a jövedelem, azt gondolom, egyértelműbben és világosabban szolgálja azt a célt, amelyre közösen fogtunk össze.

Egyébként a minimálbér megállapításánál korrekt szabályokat állapított meg a törvényhozás, korrekt volt az eddigi működés is, és a megemelt minimálbérnél is fenn fogjuk ezt tartani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Karsai Péter képviselő úr, MDF.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy másik területre kormányozzuk akkor most itt a vita hajóját! Idézem a “kortárs művészetek támogatásaö című részből a következőt: “A kormány célja tágabb lehetőséget biztosítani arra, hogy kitüntetetten a kortárs képző- és iparművészet élvezze a beruházók, befektetők támogatását, s ezáltal a jövőben az alkotóművészet társadalmi szerepe is hangsúlyosabbá válhat.ö

Alig egy éve, hogy az MDF felhívta a figyelmet a kortárs képzőművészetet érintő támogatási rendszer és jogszabályi háttér tarthatatlan állapotára, a kortárs képzőművészek méltatlan helyzetére. A szerzői jogi törvény módosításának parlamenti vitájában néhány hete megismételtük javaslatainkat, és a hangsúlyoztuk a kérdés fontosságát. A tárca vezetője akkori válaszában azt mondta, hogy a kormányzat minden lehetséges eszközzel támogatja a kortárs képzőművészetet, felvetéseinkkel - szerinte - nyitott kapukat döngetünk.

A napokban örömmel láttuk, hogy számos javaslatunk közül legalább az egyik megvalósulni látszik: bekerült a száz lépés közé. Úgy tűnik tehát, hogy a kormány is belátta: mégiscsak van tennivaló ezen a területen. A miniszterelnök úr bejelentette, hogy a kortárs képzőművészeti alkotások vásárlását ösztönző társaságiadó-kedvezmény bevezetésére tesz javaslatot a kormány. A miniszterelnök úr a jól ismert hármas jelszó jegyében úgy fogalmazott, idézem: “Magyarország az elmúlt időszakban bátortalan volt a jelen kultúrájának támogatásában.ö

 

(13.40)

Miniszterelnök úr egy másik javaslatunkat is érintette, amikor arra utalt, hogy a következő lépésben a művészek és a műgyűjtők közötti forgalmat, ahogy fogalmazott, a magánvilág mecenatúráját is segíteni kell. Ehhez pedig a jelenlegi áfaszabályok áttekintésére lenne szükség, amire 2006 közepén, még ősz előtt szeretne visszatérni. Túl azon, hogy ez ismét egy, a következő ciklusra vonatkozó ígéretvállalás, de önmagában ez még mindig csak egy bátortalan lépés a kortárs képzőművészet támogatása felé.

A Magyar Demokrata Fórum úgy véli, hogy egy országban a hatalom gyakorlásának, de a társadalmi és a demokratikus fejlettség szintjének is értékmérője, hogyan viszonyulnak a kultúrához, a kultúra teremtőihez. Az MDF úgynevezett Paletta-programja ezért az érintett szakmai szervezetekkel is egyeztetve öt pontban foglalta össze a fontosnak tartott teendőket, amelyeket most önöknek elsorolok.

Első pont: javasoljuk, hogy a tárca hozzon létre egy önálló, az államháztartási törvénnyel is összeegyeztethető alapot a kortárs képzőművészet támogatására. Amíg a kulturális tárca más művészeti ágakat, így a filmet és színházat támogatja, nem tőlük sajnáljuk a támogatást, addig a képzőművészetre külön intézményesített költségvetési támogatást nem biztosít. Ezért javasoljuk, hogy a költségvetés különítsen el a kortárs képzőművészek támogatására egy alapot, amely megközelítőleg akkora összeggel rendelkezhetne, mint amekkorát a kulturális tárca más kortárs művészeti műfajok, úgymint film és színház támogatására, fejlesztésére fordít. Ez az alap pályázatokkal és alanyi jogú támogatással lehetőséget biztosítana intézményeknek és művészeknek, hogy a magyar kortárs képzőművészet színvonala emelkedjen, presztízse növekedjen, hogy bemutatkozhassanak, nyilvánosságot kaphassanak nagyszerű kortárs művészeink. Legyen valós lehetőség arra, hogy a fiatal művészekre felfigyeljenek!

Másodszor: a vonatkozó adók csökkentését javasoljuk. Javasoljuk, hogy élő művész által alkotott műtárgy vásárlása esetén a jelenlegihez képest lényegesen nagyobb adókedvezményre legyen lehetőség, így a magánszemély 10 százalék, de legfeljebb 100 ezer forint adókedvezményt érvényesíthessen. Gazdasági társaságok esetében javasoljuk, hogy 50 ezer forint számlaérték azonnal, 300 ezer forint számlaérték három év alatt, míg 300 ezer és 1 millió forint közötti számlaérték nyolc év alatt lenne leírható műtárgyanként értendően.

A harmadik javaslatunk a vonatkozó áfakulcsok csökkentése. 25 százalékos áfakulcs terheli ma a műkereskedelmet. A költségvetés számára jelentéktelen a bevétel, ugyanakkor jelentős gátja a műkereskedelemnek, ezért javasoljuk, hogy a ma élő művészek alkotásai kerüljenek a kedvezményes kulcs alá. Az Európai Unió országaiban a mindenkori áfakulcs fele terheli a kortárs képzőművészeket, így például Ausztriában 20 százalék helyett 10 százalék, vagy Németországban 16 százalék helyett 7 százalékos kulcs van érvényben.

Negyedik javaslatunk: a számlázási rendszer reformját javasoljuk. Egységes számlázási módszert vezessenek be a galériák számára. A galériáknak szükségük lenne az önálló tevékenységi szám, közismert nevén a TEÁOR-szám bevezetésére, a jelenlegi használtcikk-, máshová nem sorolt iparcikk-kiskereskedelem helyett.

Ötödik javaslatunk a nemzet képzőművésze cím életre hívása. Az MDF országgyűlési határozatban kezdeményezte, hogy a kormány a nemzeti és az egyetemes művészet ápolása, kimagasló és példamutató tevékenység, életmű elismerésére hozza létre a nemzet képzőművésze címet, a nemzet színésze és a nemzet sportolója cím mintájára.

Javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, de a kormány tisztelt jelen lévő képviselőinek is javaslatsorunk megfontolását és az abban foglaltak teljesítését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony, MSZP.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Tévénézők és kedves Hölgyeim és Uraim! - akik ott a karzaton helyet foglalnak, és részt vesznek a mai vitában. El kell mondjam, hogy valóban igaza van Csáky képviselő úrnak, akadémikus a kérdés, hol az egészségügyi miniszter úr, hiszen a száz lépés programjának végrehajtásán fáradozik. (Herényi Károly: Hányadikon?) Az viszont nem akadémikus kérdés, hogy vajon hol van a nagyobbik ellenzéki párt, és vajon miért nem vesz részt egy olyan vitában, egy olyan politikai vitában, ahol kifejthetné saját nézeteit. (Kovács Tibor: Megfutamodtak.) Megfutamodtak, igen, hangzik itt képviselőtársaimtól. Valóban, úgy tűnik, hogy nincs igazi mondanivalójuk sem a száz lépésről, sem másról, ezért talán érdemesebbnek tartották, ha kivonulnak a teremből, és nem vesznek részt a mai vitában.

Nos, azzal folytatnám, hogy a Magyar Szocialista Párt számára minden ember egyformán fontos, minden egészséges és minden beteg honfitársunk egyformán és egyaránt fontos. Való igaz, és minden történelmi tapasztalat azt igazolja, hogy az ember nem érné el a lehetségest, ha nem törekedett volna a világon folyton folyvást a lehetetlenre - Max Webertől idéztem ezt a mondatot. Nagyon igaz ez, ha a száz lépés programjával kapcsolatban is megnézzük azt, hogy a Gyurcsány-kormány a lehetségesre törekszik olyan lehetetlen körülmények között, mint például a 15 éve a gondokat magával cipelő egészségügyi ellátórendszer lehetetlensége, vagy olyan lehetetlen körülmények között, mint a mai politikai vitanap, amikor az ellenzék gyakorlatilag megpróbálja ellehetetleníteni a vitát.

Nos, ilyen körülmények között 2005 áprilisában elsőként az egészségügy megújításáért teendő lépéseket hirdette meg a Gyurcsány-kormány a száz lépés program keretében. A változások alapvető célja az volt, hogy azonos szintű, magas színvonalú ellátást kaphasson a Harmadik Köztársaság valamennyi polgára, Magyarország bármelyik pontján, akkor, ha egészségügyi ellátásra szorul. Három dolgot szeretnék kiemelni összességében ennek keretében. Az egyik, hogy mit tettünk annak érdekében, hogy valóban a hozzáférés esélyegyenlőségét biztosítsuk, és mit tett a kormány az ellátás minőségének javítása érdekében, továbbá annak érdekében, hogy valódi biztosítóként működjön az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

Mindenekelőtt mentőállomások létesültek: Szombathely, Dunaújváros, Őriszentpéter, Záhony, Budaörs, folyamatban van: Kecskemét, Kiskunhalas, Debrecen, és felújítás alatt áll Celldömölk és Veszprém mentőállomása. 2005-ben 40 új mentőgépkocsi került beszerzésre, ezenkívül pedig még most, az év végén megkezdődik újabb 120 mentőkocsi beállítása - a jövő év elején fog megtörténni. Pályázat került kiírásra a központi ügyelet, illetve a központosított ügyelet létrehozására, sürgősségi centrumok és osztályok létrehozására és fejlesztésére, ezzel is javítva a hozzáférés esélyegyenlőségét.

Tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, MDF-esek, akik jelen vannak, szóba hozták a kistérségi problémát. Szeretném önöket megnyugtatni, hogy a száz lépés program keretében a kistérségi központi alapellátási ügyelet kiépítése, kialakítása céljából a 20 ezer fő alatti településeken 20 százalékról 30 százalékra növekedett a kiegészítő díjazás. A kormány 2005. július 13-i ülésén pedig elfogadta a légimentés középtávú fejlesztéséről szóló előterjesztést, és jelenleg is zajlik a pályáztatás a hazai légimentési szolgáltatás nyújtására vonatkozóan. Tehát a hozzáférés esélyegyenlősége érdekében a száz lépés meghirdetett egészségügyi vonatkozásában ennyi mindent tett a kormány.

És hogy mit tett a kormány azért, hogy az ellátás minősége javuljon, ennek érdekében a háziorvosi ellátási sztenderdek összefoglalása megszületett. Ez tulajdonképpen a háziorvosi alapellátás minőségbiztosításának az alapja, amely valamennyi beteg számára biztosítja a minőségi ellátást.

 

(13.50)

Folytatódik a háziorvosi tevékenységek minőségi mutatóinak és indikátorainak a kidolgozása. Köszönet ezért az Országos Alapellátási Intézet munkatársainak, és köszönet ezért gyakorló háziorvosoknak, illetve az Orvosi Kamara egyes tagjainak.

A vizsgálati és terápiás protokollok készülnek. 2005 júliusában 73 ilyen protokoll került kihirdetésre, a 2006. év elejére zárul le újabb 50 protokoll elkészítése. Ez is a minőséget mutatja, illetve a minőség mérését teszi lehetővé az egészségügyben, a biztonságos, egyenletes betegellátás érdekében.

A közgyógyellátás rendszerét átalakítjuk - a benyújtott törvényjavaslat erről szól, és végszavazás előtt áll -, vagyis megszűnik a közgyógylista és valamennyi gyógyszer igénybe vehető lesz a közgyógyellátás keretében az arra rászorulóknak.

Az egészségügyi ellátási szintek meghatározásának kérdése folyamatban van, de a benyújtott egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvényjavaslat máris megteremti ennek az első jogi kereteit.

A harmadik legfontosabb dolog pedig, amit a száz lépés keretében megtettünk, és a költségvetési törvényben a szükséges forrásokat is biztosítottuk, ez a járulékfizetés rendszerének rendbetétele, ahogyan azt ígértük. Nevezetesen, hogy igazi biztosítóvá tesszük a biztosítót, úgy, ahogy azt egy országgyűlési határozat előírta a Gyurcsány-kormányt megelőző kormányok számára is, noha ezt azok a kormányok nem tették meg. A 2006. évi költségvetésben mintegy 300 milliárd forint áll majd arra rendelkezésre, hogy valamennyi állampolgár után valódi biztosítói logikán igénybe lehessen venni a szolgáltatást, és az állam, a kormány beteszi ezt a pénzt a biztosítóba. Így létrejön a nemzeti kockázatközösség egységes rendszere, és ezzel teremtődik meg egyrészt az első pillér, amelyben mindenkinek állampolgári jogon járnak bizonyos ellátások, másrészt pedig az a második pillér, ami a nemzeti kockázatközösséget és a kötelező társadalombiztosítás csomagját jelenti egyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Tévénézők! Azt gondolom, ezzel is bizonyítjuk azt, hogy mind a kormány, mind a Szocialista Párt számára valóban minden egészséges és minden beteg magyar állampolgár egyformán fontos.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a száz lépés program egy lépéséről szeretnék beszélni, de azt, hogy ennek milyen jelentősége van, mi sem mutatja jobban, hogy 1025 települést érint az országban. Ez pedig az a foglalkoztatási program, amelyet a kormány hirdetett meg a szezonális foglalkoztatási gondok enyhítésére. Tudott dolog, ismert képviselőtársaim előtt, hogy a különböző közmunkaprogramok sem jelentettek ez idáig megoldást, különösen a téli időszakban, olyan területeken, ahol hátrányos helyzetű régiókban különösen magas a munkanélküliség, és nehezen találnak maguknak az emberek munkát. Ezért hirdette meg a kormány ezt a programot.

Mint ahogy említettem, 1025 településről mintegy 330-340 pályázat érkezett be, és ez mindösszesen mintegy 24 ezer regisztrált munkanélküli számára jelent mintegy 6 hónapos foglalkoztatási lehetőséget. Igazából ezt azok a képviselők tudják értékelni, akik ilyen körzetben képviselők, mint például én is, aki a dél-borsodi régió számos hátrányos helyzetű településének vagyok a képviselője, és tudom, hogy ez milyen probléma megoldását jelenti egyes településeken. Nem beszélve arról, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket az önkormányzatok más forrásból, saját forrás nem állván rendelkezésre, nem tudnak megoldani. Ez hozzájárul a települési rend és tisztaság megteremtéséhez, tehát ez is egy olyan lépés a 101-ből, ami kis lépés ugyan, de nagyon-nagyon sok ember számára jelent megoldást, ha átmenetileg is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Kárpáti képviselő asszony igen nagy átéléssel próbálta a vitát figyelemmel kísérőket meggyőzni arról, hogy a kormány mennyi mindent tett a magyar lakosság egészsége érdekében. Tudja, kedves képviselő asszony, nekem a gyerekkorom jutott eszembe, amikor az általános iskolában a tanító bácsinak megpróbáltuk magyarázni, és megpróbáltuk vele elhitetni, hogy pedig mi mennyit tanultunk. Azt mondta: fiam, az engem nem érdekel, hanem csak az érdekel, hogy tudsz-e. Hogy milyen eredmények vannak, azt hiszem, ez az értékmérője egy adott tárcának, egy adott tevékenységnek. Ha megnézzük a legutóbbi statisztikai adatokat, azt kell látnunk, hogy sajnálatosan ismét romlik a halálozási statisztikánk, ismételten az a középkorosztály a férfiaknál a szokásosnál is rosszabb helyzetbe került.

Örülök, hogy visszajött a miniszter úr, hisz meg tudom ismételni a javaslatomat, ugyanis hiányolta, hogy a tb-törvény átalakítása kapcsán nem alkottunk véleményt. Elmondtam a Magyar Demokrata Fórum álláspontját ezzel kapcsolatban, és egy kérést fogalmaztam meg a kormány felé. Kérem a miniszter urat, hogy támogassa ezt a kezdeményezésünket. Miután komoly jogértelmezési problémák vannak az alkotmány egészségügyre vonatkozó passzusai és ennek a törvénynek az elfogadható irányultsága miatt, kérjék a köztársasági elnök urat, hogy mielőtt aláírja, gyorsított eljárásban az Alkotmánybíróság jelölje ki számunkra azokat a kereteket, amit ilyen alkotmányos megfogalmazás mellett az átalakítás érdekében meg tudunk tenni.

Ezt tényleg őszintén komolyan kérjük, és kérem a miniszter urat, hogy fontolja meg ezt a javaslatunkat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Tatai-Tóth András képviselő úr, MSZP.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Választókerületemben évek óta számtalanszor hallottam a kritikát: miért azzal foglalkoztok az Országgyűlésben, ami nem a mi problémánk, miért nem a mi gondjainkról beszéltek? Az elmúlt hónapokban valamelyest megváltozott ez a hangulat. Azt mondják az emberek, hogy végre olyan kérdésekről is esik szó a Magyar Országgyűlésben, amely kérdések a mi mindennapi életünket is érintik az egészségügy, az oktatás, a szakképzés területén és sok más területen. Én néhány dolgot a száz lépés program oktatást és szakképzést érintő területeiről szeretnék mondani, elsősorban az igazságosság, az esélyegyenlőség megteremtése szempontjából.

Jól tudjuk, hogy a gyermekek esetében meghatározó az a családi környezet, az a szociális és kulturális háttér, amelyben felnőnek. Ma a magyar oktatási rendszer sajnos ahelyett, hogy a hátrányokat csökkentené, sok esetben inkább növeli azokat. Itt egy olyan kérdésről van szó, amely nem pusztán az emberszeretet oldaláról közelíthető meg, hanem gazdasági oldalról is, hiszen ha a hátrányos helyzetből induló gyerekek nem tudnak megfelelő iskolába járni, ha nem kapják meg azt a felkészítést, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy felnőtt életükben hasznos munkát végző, értékes tevékenységet folytató emberekké válhassanak, akkor jól tudjuk, hogy munkanélküliként vagy napszámosként tengethetik csak az életüket.

Figyelembe véve azt a demográfiai helyzetet, amelyben ma Magyarország van, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a 100 ezret el nem érő évente megszületett gyermekből 15-20 százalék lemorzsolódjon, ne szerezzen szakképesítést, ne fejezze be iskolai tanulmányait. Tehát az elsődleges cél az volt a száz lépés oktatási programjában, hogy a lemorzsolódó gyermekeknek adjunk megfelelő segítséget.

A szakképzés modernizálása, átalakítása összekapcsolódott ezzel a törekvéssel. Három problémát igyekszik megoldani ez a program. Az egyik, hogy azok a gyerekek, akik nem tudják befejezni az általános iskola 8. osztályát, felzárkóztató program után bekapcsolódhassanak a szakképzésbe.

 

(14.00)

A másik probléma, hogy akik ugyan befejezik a nyolcadik osztályt, de a korábban kialakított 9. és 10. évfolyam során, amelyben még szakképzést nem végezhetnek, szakképzési gyakorlaton nem vehetnek részt a mai rendszerben, emiatt nincs türelmük megvárni, hogy megkezdődjön az a szakmunkásképzés, amibe tulajdonképpen ők bekapcsolódtak, ezért idő előtt elhagyják az iskolát. A cél tehát az, hogy a középiskola, a szakmunkásképző iskola és a szakközépiskola 9-10. osztályában is már megismerkedhessenek a gyerekek a későbbi szakmájuk alapjaival, gyakorlati foglalkozást lehessen szervezni számukra. Természetesen azt is meg kellene oldani, hogyha például szakközépiskolában a 9-12. évfolyamig részesülnek szakképzésben, akkor az érettségi után rövidített idő alatt tehessék le a szakmunkásvizsgát.

A következő probléma, hogy a családi háttér mellett a települések mérete is befolyásolja a gyermekek sorsát, éppen ezért különös gondot kell fordítani a kistelepüléseken élő gyermekekre, hiszen sokkal körülményesebb, sokkal nehezebb azokon a településeken jó közoktatást szervezni, ahol kevés gyermek él. A száz lépés programba ezért, nagyon leegyszerűsítve, a következő került be: minden településen, ahol ez egyáltalán megoldható a gyermeklétszám miatt, az óvoda és az alsó tagozat a gyermekek lakhelyén szerveződjön meg. Úgy gondoljuk, hogy kisebb kár éri a gyereket, hogyha az alsó tagozatban akár összevont osztályokban is, de a lakóhelyén tanulhat, és a feladatra jól felkészült pedagógus foglalkozik vele, így kevesebb hátrány éri, jobban halad előre, mint hogyha naponta két-három órát utazással, buszvárással tölt el. Az alsó tagozat elvégzése után viszont, úgy gondoljuk, hogy minden egyes magyar gyermeknek, akármilyen településen él, joga van ahhoz, hogy osztott osztályban, az adott szak, adott tantárgy tanítására felkészült pedagógus foglalkozzon vele, tehát az ötödik osztálytól kezdve meg kell követelni azt, hogy minden egyes gyermek, éljen bár a legkisebb faluban is, megfelelő minőségű oktatásban részesüljön.

Ezt a fenntartó, az iskolai ellátás megszervezésére kötelezett önkormányzatok megoldhatják önállóan és egymással társulva, igénybe vehetik az újonnan bevezetett többcélú kistérségi társulás előnyeit. Egy dolgot nem engedhetnek meg az iskolafenntartó önkormányzatok: hogy ne szervezzenek a gyermekeik számára megfelelő színvonalú közoktatást. Ehhez a száz lépés programjának a már parlament elé került részei is garanciát jelentenek: megszülettek azok a törvények, amelyek az esélyegyenlőséget biztosítják, amelyek közelebb visznek bennünket a jelzett célok eléréséhez.

Ugyanezt a célkitűzést szolgálja az a mérés is, amelyet teljeskörűen először ebben a tanévben, 2006 májusában 4., 6., 8. és 10. osztályban végzünk el, megvizsgálva azt, hogy az életkorának, az iskolában eltöltött időnek megfelelően felkészítette-e a gyereket az iskola írni, olvasni, számolni tudásra, felkészítette-e arra, hogy el tudja sajátítani azt a műveltséganyagot, azt a nemzeti kulturális örökséget, amelyhez neki az alkotmány jogot biztosít.

Ezért örülök tehát a száz lépés programnak, hogy ezekről a kérdésekről beszélhetünk itt a parlamentben. Ezek a kérdések az én választókerületem minden településén, Tatán is és a húsz községben érdeklik az embereket. Érdekli az embereket az egészségügyi ellátás alakulása, érdekli a nyugdíj-átalakítás, érdekli a családi pótlék átalakítása; tehát végre olyan kérdésekkel foglalkozik a parlament, amely az emberek sorsáról gondolkodik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András képviselő úr, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Tatai-Tóth András képviselőtársam felszólalásához szeretnék hozzátenni egy gondolatot.

A képviselőtársam által elmondottakkal, hogy Magyarországon a szakképzést át kell alakítani, és egy újfajta struktúrára kell áttérni, az MDF képviselőjeként én magam teljes mértékben egyetértek, sőt azt tudom mondani, hogy a képviselőtársam által elmondottakkal 70 százalékban egyetértek. Azért nem tudok száz százalékban egyetérteni, mert a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége közötti koalíció megkötésekor a Magyar Szocialista Párt átengedte az SZDSZ-nek az oktatási tárcát, és az MDF képviselőjeként én úgy gondolom, hogy az oktatási miniszter az Oktatási Minisztérium élén szélsőséges liberális politikát folytatott az elmúlt három évben, vagy ha megnézzük, az elmúlt egy évben, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezetésével. Azt gondolom, hogy a száz lépés bejelentése után a százegyedik lépésként az érettségi botrány kitörésekor a miniszterelnök úrnak menesztenie kellett volna Magyar Bálint oktatási minisztert.

Az MDF képviselőjeként mit mondtunk mi akkor? Azt mondtuk, hogy igenis, szükség van a kétszintű érettségi bevezetésére Magyarországon, azt mondtuk, hogy ne azt nézzük már, hogy bevezessük-e a kétszintű érettségit vagy sem, hanem azt nézzük, hogyan lehet a problémákat megoldani. Három dolgot vetettünk fel, ebből az első dolog az volt, hogy meg kell emelni a tanároknak az érettségiztetésért járó összeget, hiszen nevetséges dolog, hogy ma egy tanár pitiáner összegért érettségiztet - ez volt az első javaslatunk.

A második javaslat, hogy meg kell oldani a tételek őrzését, mert el fogják vinni az iskolákból a tételeket, ki fog szivárogni. Azt is elmondtuk, hogy az iskolák többségében a páncélszekrények nem alkalmasak arra, hogy őrizzék a tételeket - ebben a kérdésben sem történt semmi.

A harmadik, amit elmondtunk, hogy meg kell emelni a támogatási összeget az iskolák számára, hogy ne legyen problémájuk az érettségi lebonyolításával - ebben az ügyben sem történt semmi.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tatai-Tóth András képviselő úr, MSZP.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nem feladatom kormányalakítási problémákkal foglalkozni, Pettkó úr majd ezeket megoldja. Azt azért szeretném elmondani, hogy a beterjesztett költségvetésben az oktatási rendszerre vonatkozó államháztartási összkiadás a 2006-os költségvetésben 1217 milliárd - pontosabban 1223, mert 6 milliárddal a keddi szavazásunk óta ez növekedett -, ami pontosan 506 milliárddal, több mint 70 százalékkal magasabb, mint a 2002-es évben, amikor az előző kormánytól a kormányzati felelősséget átvettük. Azt gondolom tehát, hogy nemcsak beszélünk az oktatásról, hanem a költségvetésben is biztosítottuk a feltételeket; természetesen nem annyit, amennyit a gyerekeink megérdemelnének, hanem annyit, amennyit az ország ereje lehetővé tesz, de ahogy elmondtam, a számokból kiderül, hogy ez nem kevés.

A pedagógusokról annyit, hogy a kormányalakításkor alig több mint 100 ezer forint volt a pedagógusok bruttó átlagkeresete, ma 180 ezer forint fölött van, így nagyobb lehetőségük van a pedagógusoknak arra, hogy a munkájuk során jelentkező feladatokat, a kétszintű érettségit és az alapkészségek kialakítását is magasabb színvonalon végezzék, mindenesetre ehhez 80 százalékkal jobbak az esélyeik, mint négy évvel ezelőtt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP.

 

(14.10)

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Pettkó képviselő úr talán nincsen teljesen tisztában a kormányzás rejtelmeivel, így elárulom neki, hogy a kormány valamennyi minisztere és a Magyar Köztársaság valamennyi minisztériuma a kormány programját és nem a tárca élén álló miniszter személyes programját hajtja végre, teljesen függetlenül attól, hogy az adott minisztert a szocialista vagy a liberális párt adja-e.

Magyar Bálint liberális politikus, de oktatási miniszterként a Magyar Köztársaság kormánya programjának oktatási részét hajtja végre, ennek következtében, ha Pettkó képviselő úr a minősítését fenntartja, akkor ezt sajnos nem Magyar Bálinttal, hanem a Magyar Köztársaság kormányával szemben tartja fent. Azzal sincsen egyébként természetesen semmi baj, csak akkor nem tudom, hogy mi az a 70 százalék, amivel egyetért.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Karsai Péter képviselő úr, MDF.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A jó pap is holtig tanul, még talán a jó pedagógusra is igaz lehet ez a mondás, ezért most még egyszer megismétlem Tatai-Tóth András képviselőtársamnak, hogy az, amiről ő beszél, azokról a hihetetlenül nagy számokról, azok tételesen az 1990-94 közötti normatíváknak jó, ha a 70 százalékát elérik. Ez pontosan annyit jelent, hogy akkoriban - amit egyszer már itt a Parlament falai között is elmondtam az Antall-kormány idejében - ezt az önkormányzatok aranykorként élték meg, és igazán akkor volt Magyarországon az önkormányzatiság nemcsak nevében, hanem valóban lehetőségeiben is az, ami. Nos, ahhoz képest, Tatai képviselőtársam, ez a támogatás, amit most a kormányzat biztosít, jó, ha az iskolák működési költségének 50 százalékát fedezi.

Mindezzel együtt persze, örülünk annak, hogy a pedagógusok bére annyi most, amennyi, de azért arról se kellett volna elfeledkezni, hogy példának okáért a megemelt bérekre, mondjuk, nemcsak a kormányzat állta a támogatást, hanem bizony az önkormányzatok is mélyen-mélyen a zsebükbe nyúltak, hogy ez kifizethető legyen.

Tehát ez nem a száz lépés érdeme, képviselőtársam, hanem azt kell mondanom, hogy éppen ellenkezőleg: ez az elmúlt évek önkormányzatokat sújtó megszorító politikájának az eredménye, hogy ma bizony az önkormányzatoknak körülbelül 50 százalékot kell hozzátenni ahhoz, hogy fűteni, világítani, a pedagógusoknak pedig bért fizetni tudjanak.

Kérem, hogy ezt mindig vegye számításba, ha a számok nagyságával példálózik. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Bőhm András képviselő úr, SZDSZ.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Pettkó úr felszólalása indított arra, hogy kétperces hozzászólási lehetőséget kérjek. Egyrészt Szabó Zoltán képviselő úr megjegyzésével maradéktalanul egyetértek, azzal azonban, hogy nemcsak a kormány programja került végrehajtásra, hanem a magyar oktatáspolitikában több történt az elmúlt közel négy évben, mint hosszú évtizedek alatt, egy megrögzött, régimódi, szigorú pajeszos oktatási rendszerben keletkezett némi fény. Az, hogy Magyar Bálint liberális, ez nem vitás, azt, hogy szélsőségesen liberális, ezt talán Pettkó úr tudja értelmezni, ha ezt az ember nyelvtanilag és értelmezéstanilag tovább gondolja, nagyon érdekes következtetésekre jutna.

Annyit hadd mondjak, hogy én jól érzékelem az MDF-nek azt a politikai taktikáját, hogy jobban látszik az MDF a semmiből akkor, hogyha a liberális párttal próbál vitát kezdeményezni. Ez szíve joga, tehát ha a politikai stratégák ezt tanácsolják, akkor ezt meg kell próbálni. Nem gondolom, hogy ez különösebben hasznos lenne, mi ezt kivételesen jól tűrjük, de a Magyar Bálintot ért megjegyzés miatt erre muszáj volt mégis valamiféle választ adni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlen megjegyzés, ezúttal Karsai képviselő úrnak. Ahogy Tatai-Tóth András képviselőtársam elmondta, négy év alatt 70 százalékkal emelkedett a közoktatás költségvetési támogatása. Ha beleszámítjuk az időközben bekövetkezett 18-19 százaléknyi inflációt, akkor is 43 százaléknyi reálérték-emelkedést jelent.

Ha tehát igaz az, hogy ma az, amit a közoktatásra költünk, alig kétharmada annak, mint az Antall-kormány idején volt, akkor próbálja kiszámolni, Karsai képviselőtársam, hogy az általa is támogatott Fidesz-Kisgazdapárt-MDF-kormány idejének végére ugyan mennyit érhetett az a támogatás az Antall-kormány idejéhez viszonyítva!?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Schvarcz Tibor képviselő úr, MSZP.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok szó esett már az egészségügy 21 lépéséről, én most elsősorban nem erről szeretnék beszélni, hanem mint köztudott, van egy úgynevezett 22. lépés is az egészségügyben, az átalakítási programok sorában, ez pedig a gyermekegészségügy megújításáról szóló program.

Ez a program, ellentétben azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy ez a 21 lépés választási kampány, légből kapott ígéretek sora, ez a gyerekgyógyász szakma által régen kidolgozott, messzemenő konszenzust élvező program, és a gyerekgyógyászati szakma nagy örömére, most ez 22. lépésként 15 alpontban bekerült az egészségügy előtt álló megvalósítandó feladatok közé.

Miért is volt szükség erre a gyerekegészségügyet érintő úgynevezett 22. lépésre? Talán azért, mert Magyarországon is - ugyanúgy, mint Európában - egyre kevesebb gyermek születik, és a gyermekek születésének körülményei, a gyermek anyaméhben eltöltött időszaka, valamint az első év körülményei messzemenően meghatározzák azt, hogy milyen életkilátásai, milyen élete lesz ennek a megszületendő gyermeknek.

Magyarországon még mindig nagyon magas a koraszülöttek aránya, és a csecsemőhalandóság. Annak ellenére, hogy csökkent a csecsemőhalandóság, még mindig az európai átlag felénél vagyunk, tehát még mindig messze jobbak az európai mutatók ilyen tekintetben, mint Magyarországon.

A magyar gyerek-egészségügyi ellátás - mint tudjuk - kórházcentrikus, és a gyerekellátásban részt vevők száma elégtelen ahhoz, hogy minden gyermeket gyermekorvos lásson el, és minden gyermek gyermekorvosi körzetben kerüljön ellátásra. A 14 év alatti gyerekeknek 28 százalékát felnőttkörzetben látják el, és gyakorlatilag ezzel nincs meg az az esélyük, hogy megfelelő gyerekszakember foglalkozzon velük.

A másik komoly kihívás, amely a gyermekgyógyászati szakma előtt áll és az esélyegyenlőséget sérti, az, hogy ma Magyarországon 90 kórházban van szülészeti ellátás, és ebben a 90 kórházban 24 esetben nincs gyerekosztály, és nincs ott gyerekorvos a szüléskor, és nincs ott a koraszülötthöz értő személy, aki az első pillanatokban ellássa ezeket a gyerekeket. Tehát ebből a szempontból is az esélyegyenlőséget mindenképpen biztosítanunk kell.

A másik komoly probléma a gyerekellátás keretében az, hogy a gyerekek között igen magas a baleseti arány. A baleseti halálozás mintegy 51 százalékot tesz ki, és sajnos nagyon magas, 19 százalék a gyerekek között, a 18 év alatti korosztályban az öngyilkosság aránya. Tehát van mit tenni a gyerekegészségügy előtt ebben a vonatkozásban.

A méhen belüli életet meghatározzák az anya életmódjában lévő káros szenvedélyek, nagyon magas ma Magyarországon a dohányzó terhesek száma, és ennek tudható be az, hogy nagyon magas Magyarországon a koraszülöttarány. Tehát ha egy népegészségügyi programot hirdetünk, amelyben kiemelkedő szerepet játszik a dohányzásellenes kampány, akkor különösen nagy gondot kell fordítani a terhes nők dohányzására. De nagyon nagy problémát jelent az, hogy maga az egészségügy összességében nem képes ezeket a problémákat megoldani, tehát itt mindenképpen szükség van egy összefogásra, egy társadalmi összefogásra, és szükség van a prevenciós program ilyen módon való kiterjesztésére.

Ez jelenti azt, hogy a tinédzserlányok között folytatni kell a felvilágosító munkát, folytatni kell abban a tekintetben, hogy megelőzzük a magas abortuszarányt, és folytatni kell abban a tekintetben, hogy a dohányzás ellen fellépjünk a tinédzserkorban. Ennek érdekében meg kell erősíteni a védőnői szolgálatot, erre történtek lépések, és a védőnők finanszírozása, ma már úgy tűnik, a helyére került és megoldódott, fejleszteni kell a tinédzserambulanciákat, és a népegészségügyi program keretében pedig csökkenteni kell a dohányos nők arányát, és csökkenteni kell a dohányos terhesek számát is.

A kórházak vonatkozásában pedig egyre inkább ki kell szélesíteni az úgynevezett bababarát kórházakat, ahol a gyerekellátás a gyerekek szükségleteinek, életkori sajátosságainak megfelelően történik, és kormányunk már aláírta a kórházban kezelt gyerekek nemzetközi egyezményét, de ennek a kihirdetésével és ennek megvalósításával még komoly gondok vannak, és nagyon sokat kell még tennünk ebben a vonatkozásban.

(14.20)

Magyarországon kiemelkedően jó a védőoltással való ellátottság, ez vonatkozik a gyerekek védőoltással való ellátottságára, és ennek érdekében még több és korszerűbb védőoltást kívánunk bevezetni, hogy minél kisebb legyen a gyerekek között a védőoltás szövődménye.

A gyerekegészségügy előtt álló feladatok között szerepel az, hogy mintegy harminc anyagcsere-betegség vonatkozásában indul el szűrővizsgálat a jövőben, és ezzel egy csomó anyagcsere-betegség megelőzhető, illetve korai stádiumban felismerhető lesz.

Mostanában elhangzik, hogy nagyon komoly gond a szakorvosok arányának a csökkenése. Ez különösen gond a gyerekorvosok vonatkozásában. Ha azt mondjuk, hogy a háziorvosi hálózatban a kollégák időskorúak, akkor ez még inkább igaz a gyermekorvosi ellátásra, hiszen a gyermekháziorvosok arányában nagyon magas a nyugdíjhoz közel vagy a nyugdíjkoron túl dolgozó kollégák száma. Ennek megfelelően felemeljük a rezidensek számát, növeljük a gyermekorvosképzésben való részvételi arányt, és visszaállítjuk a korábban jól működő mozgó szakorvosi szolgálatot, ami azokon a településeken biztosít a gyerekek számára megnyugtató ellátást, ahol nincs megfelelő gyermekszakorvos.

Az alapellátás vonatkozásában új szakmai irányelvek kerülnek kidolgozásra, ennek megfelelően pedig még a gyerekek vonatkozásában kidolgozásra kerül egy baleset-megelőzési program is.

Elhangzott már, hogy a daganatellenes küzdelemben fontos szerepet játszanak az onkológiai centrumok, és hasonlóan a gyermek sürgősségi ellátás vonatkozásában is gyermek sürgősségi ellátó centrumok kerülnek kialakításra, régiónként egy-egy helyen. Ez is az esélyegyenlőséget növeli, s nemcsak a felnőtt, hanem a gyerekbetegek vonatkozásában.

A legnagyobb elmaradás talán a gyermekpszichiátria és a gyermekneurológia vonatkozásában van. Itt mindenképpen fejlesztésre és összefogásra van szükség, hiszen nem megengedhető magas arányban van a gyerekek között az öngyilkosság aránya. Ennek a programnak a megvalósítását a gyermekgyógyászati szakma nagyon nagy örömmel fogadta, konszenzus van ebben a vonatkozásban is, mint az egészségügyi program 21 lépésében is, és mindent megtesznek úgy a kormányzati szervek, mint a szakmai szervek annak érdekében, hogy a gyermek, a mi befektetésünk a holnap társadalmába megvalósulhasson, hiszen szemünk fénye a gyermek, és ennek érdekében mindenkinek - a kormányzatnak, a szakmának és a képviselőtársaknak is - mindent meg kell tenni. Kérem ezért, hogy a 21 lépésnek ezt a 22. lépését még inkább támogassák, mint az előzőeket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy a gyermekek érdekében mindent meg kell tenni. Mi csak szavakban hallottunk erről a programról, konkrétan még nem láttuk, de támogatni lehet.

Azonban két problémára felhívnám a figyelmet. Schvarcz elnök úr taglalta a statisztikai adatokat. Általában az egészségügyi intézményekben a gyerekszámcsökkenés következtében pont a gyerekosztályok vannak a legkritikusabb helyzetben, főleg az ügyeleti ellátás miatt, mert ez speciális ügyeleti szolgálatot kíván, s ahogy elnök úr mondta, bizony az alapellátásban is gondok vannak a szakember-utánpótlással, ezért ezzel kezdeni kell valamit.

Szóba került a koraszülések száma is. Mindannyian tudjuk, hogy szakmailag az abortuszok és a koraszülések között vannak összefüggések. Amikor a nem kívánt terhességek elkerülése érdekében küzdünk, akkor hosszabb távon - hogy a későbbi koraszülések elé is menjünk, és azok számát csökkentsük - mindenképpen mérlegelendő a fogamzásgátlók használata. Bár konzervatív ember ilyet nem mondhat, de úgy gondolom, még mindig humánusabb a fogamzásgátlás megfelelő alkalmazása, mint egy megfogant élet elpusztítása. Korábban a kormány ígéretei között is szerepelt, hogy a fogamzásgátlók támogatást fognak kapni. Remélem, hogy ebbe a programba belekerült ez is, mert a kettő szorosan összefügg.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Schvarcz Tibor képviselő úr, MSZP.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csáky András képviselőtársam hozzászólására kívánok reagálni abban a tekintetben, hogy a gyermekgyógyászati osztályok valóban kritikus helyzetben vannak. De ha megnézzük azt, hogy azokban a kórházakban, ahol az említett kilencven szülészet mellett nincs gyerekosztály, ott mennyire hátrányos a gyermekek helyzete, és ahol működik gyerekosztály, de nagyon kicsi a beteglétszám és nagyon kicsi a szülészet és a gyerekgyógyászat forgalma együttesen, ott mit kellene tenni ebben a vonatkozásban.

A gyermekgyógyászati szakmai kollégium évekkel ezelőtt kidolgozta és ebben a programban meg is fogalmazta azt, hogy ezeken a helyeken nem szükséges teljes időben kórházi ellátást működtetni, hanem ezeket az osztályokat kívánatos nappali kórházakká alakítani, az ügyeletet pedig úgy oldani meg, hogy összevonni a háziorvosi ellátást és a kórházi ügyeletet a kórház területére közösen, ezáltal munkaerő szabadul fel, másrészt pedig a gyerekek esélyegyenlősége sem csökken, hiszen a forgalom nem kívánja meg azt, hogy egész időben, éjjel-nappal működő osztályok legyenek, hanem nappali kórházakká átalakíthatók ezek a most működő és kis betegforgalmú gyerekosztályok. Ez mindenképpen megoldást jelent a szakma számára, hiszen megmaradnak a szakorvosok; másrészt pedig a gyerekek is biztonságos ellátást kapnak, hiszen nappal van kórházi háttér mögöttük, a sürgősebb, súlyosabb esetek ellátására pedig vonatkoznának a regionális, illetve a megyei centrumok, ahol minden felszerelés és minden szakember rendelkezésre áll.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A Schvarcz Tibor képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék hozzátenni még egy gondolatot. Képviselőtársam beszélt az alkoholt fogyasztó terhes nőkről, és hogy erre van egy programjuk, amit szeretnének megvalósítani e probléma kezelésének az érdekében. De képviselőtársam nem beszélt egy másik problémáról, ami Magyarországon egyre nagyobb problémát okoz, köszönhetően a Szabad Demokraták Szövetsége hibás drogpolitikájának is: Magyarországon sajnos egyre több terhes nő fogyaszt különbözőfajta kábítószert. Szerintem egy felelős kormánynak erre is ki kell dolgozni különbözőfajta programokat. Itt azonnali beavatkozásra volna szükség, valamilyen lépést kellene tenni ennek érdekében; ketté kellene bontani, mi történik a terhes mamákkal, és mi történik a megszületett gyermekekkel. Mert lássuk be, ha egy terhes mama kilenc hónapon keresztül bármiféle, például ecstasy-tablettát szed, akkor az gyermekének a megszületése után nagyon nagy problémákat fog felvetni. Úgy látom, hogy a képviselőtársam által elmondott programelemek tekintetében erre a területre nincs a jelenlegi kormánykoalíciónak megfelelő válasza. Örülnék neki, ha képviselőtársaim és a kormány ezen a területen is előjönnének különbözőfajta javaslatokkal.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Rácz Jenő miniszter úrnak.

DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Mindössze azért jelentkeztem szólásra, mert Csáky képviselő úr jelezte, hogy még nem ismeri a “közös kincsünk a gyermekö nevű programot. Most megragadom a lehetőséget, hogy ezt átnyújtsam a képviselő úrnak, mert úgy érzem, hogy ezzel a szakma, a szakma konszenzusa által összeállított anyagot támogatásra kérhetem meg.

Köszönöm szépen. (Átnyújt egy kiadványt dr. Csáky Andrásnak.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bőhm András képviselő úr, SZDSZ.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Pettkó képviselő úr tényleg úgy viselkedik, mint Móricka, akinek mindig mindenről ugyanaz jut eszébe. Én köszönettel veszem a Szabad Demokraták Szövetségének a reklámozását az ő részéről; azt nem tudom, hogy a reklámértéke mekkora, de tényleg köszönöm.

Azt kell mondjam, hogy szélsőségesen nézve az igazi vitatéma köztünk és a konzervatív felfogás között a drogpolitikában abban áll, hogy kell-e büntetni vagy nem szabad büntetni, hanem más megoldást kell választani.

 

(14.30)

Tehát ha most ebben a speciális esetben, amiről az egészségügyi bizottság elnöke szólt, hogy a terhes nők körében is nagyfokú a drogfogyasztás, jelzem, ezt kétlem, és nem tudom, hogy milyen statisztikai adat támasztaná alá, én még ilyet nem hallottam, legfeljebb valamiféle valószínűségszámítás alapján, de ha a vitánál megmaradunk, akkor az önök felfogása valóban orvosolná a problémát: terhes nők is a börtön fenyegetettségével néznének szembe. Senkit nem zártak börtönbe, de a vita azon van, hogy a büntetőjog eszközeit milyen szélesen alkalmazzuk vagy sem.

Mi változatlanul azt az elvet képviseljük, hogy a drogpolitikának nem a legfontosabb kérdése a büntetőjog, nem a megoldása a büntetőjog, hanem a kormány helyes drogpolitikája pontosan alkalmas arra, hogy elviselhető, a szabadságjogokat messzemenően tiszteletben tartó megelőző intézkedésekkel óvják úgy a terhes asszonyokat, mint minden más állampolgárt a drogfogyasztás súlyos következményeitől.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hankó Faragó Miklós államtitkár úr.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Addig-addig próbálkozott Pettkó András a gondolatainak a forgatásával, míg végre sikerült egy ilyen meglehetősen bonyolult képzettársítással eljutni a liberális büntető drogpolitikához a terhes nőkkel kapcsolatban.

Nos, talán ön már nem emlékszik rá, tisztelt képviselő úr, de egyébként az Országgyűlés 2000-ben ellenszavazat nélkül, nagyon nagy többséggel elfogadott egy országgyűlési határozati javaslatot, és az most már hatályban van azóta, amely a kábítószer visszaszorításával - a kábítószer-használat, kábítószer-élvezet visszaszorításával - kapcsolatos feladatokat határozza meg. Nagyon nagy kár, hogy az azt követő büntetőjogi változtatások nem ebben a szellemben születtek egyébként.

De az az országgyűlési határozat egy jó határozat, részben ezt hajtja végre jelenleg is a kormányzat egyébként, és én úgy gondolom, hogy ez így teljesen rendjén való. A büntetőjog az ultima ratio, csak a legvégső megoldás lehet. Tehát én óva intek attól, hogy ahogy a kábítószer-probléma felmerül, azonnal kizárólag a büntetőjogi eszközök merüljenek fel, mert az nagyon súlyos következményekhez vezetne.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben is, államtitkár úr, az eredmények azok, amelyek minősítik az adott politikát. A rendelkezésre álló statisztikai adatok azért azt mutatják, hogy ez a liberálisabb drogpolitika nem nagyon vezet eredményre. És akkor, amikor, mondjuk, kiemelten kezeljük ezen csoporton belül az áldott állapotban lévő fiataloknak a drogozását, akkor már nem csak egy személyről beszélünk; akkor már tulajdonképpen a magzatnak a gondatlan veszélyeztetéséről is beszélünk (Dr. Hankó Faragó Miklós: Persze!), tehát teljesen más síkra kerül az egész kérdéskör.

Nyilvánvalóan a 101 lépés programnak ez csak egy szegmense, összefügg bizonyos esetekben. De miután az előző kormányzati ciklusban elindított drogellenes stratégia - amire utalt az államtitkár úr is - igazságügyi, büntetőjogi vonatkozásai tekintetében nem állt rendelkezésre elég idő arra, hogy kifusson teljes egészében, csak a kezdeti adatok mutatták azt, hogy a fenyegetettség állapota... - és azt azért hangsúlyozzuk, hogy kizárólag azért, mert valaki egy cigarettát elszívott, nem került börtönbe, ezt ön is nagyon jól tudja, akiket példaként hoznak föl, azokról mind kiderült, hogy dílerek is voltak közben. (Pettkó András: Hamis CD-árusok!) De a fenyegetettség azért csak egy visszatartó erő, ennyit szerettem volna hozzátenni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem vagyok ennyire sokoldalú, mint MDF-es képviselőtársaim, de a mezőgazdasági hét lépés programnak a 2. pontjáról, a növénytermesztés korszerűsítésének ösztönzéséről, ezen belül pedig az energetikai vagy alternatív növénytermesztésnek az elterjesztéséről szólnék néhány gondolatot.

Ez egy olyan zsák, ami kukoricából készült (Belemártja egy pohár vízbe.), egy csomagolóanyag, ami, hogyha elég meleg lenne ez a víz, amit már elég régóta várok, mert képviselőtársaim itt elég részletesen kivesézték, ebben ez az anyag teljesen feloldódik mindenféle maradvány nélkül, és ez ugyanúgy megtörténik vele a talajban is, egy kicsit hosszabb idő alatt, mint meleg vízben. Ezzel azt akarom bizonyítani, hogy a mezőgazdaságban igenis van annak jelentősége, hogy csináljunk valami mást, amit keresnek, ami a jövő, és ez különösen úgy igaz, hogyha azt nézzük, hogy mennyivel drágultak hirtelen a fosszilis energiahordozók, hiszen például a csomagolástechnikában a csomagolóanyagok döntő többsége földgázalapon készül.

Azt szeretném elmondani, hogy körülbelül mi történt, mondjuk, május vége, nyár óta ezen a területen, és hogy mennyire konkrét ez a dolog. Azzal kezdeném, hogy elfogadtunk - szerencsére nagy konszenzussal - egy országgyűlési határozati javaslatot, amiben a mezőgazdasági energetikának, illetve az alternatív energiahordozóknak szinte a teljes területét érintettük, különös tekintettel arra az adottságra, ami Magyarországon azért - úgy gondolom, Európán belül is - eléggé kimagasló.

Ez a határozati javaslat sok törvény előkészítésére, illetve megalkotására késztetett bennünket, ennek mentén alakítottuk át a villamosenergia-törvényt. A villamosenergia-törvénynek ott van jelentősége, hogy ha azt akarjuk, hogy a jelenleg működő áramszolgáltató vagy áramtermelő rendszereken túl a mezőgazdaság is bekapcsolódhasson ebbe a körbe, akkor magasabb, támogatottabb átvételi árat kell biztosítanunk az olyan erőműveknek és az olyan előállításnak, ami mezőgazdasági alapanyagokból történik.

Ennek az előállításnak főleg ott van nagy jelentősége, ahol egyébként környezetvédelmi problémákat is megoldunk vele, itt különösen a biogázra gondolok, ahol van egy európai uniós kötelezettségünk, és szintén a száz lépés program része, hogy egy picit tolnánk ezt a környezetvédelmi határidőt az állattartó telepeink trágyakezelése kapcsán. De akkor már jó lenne, ha olyan módszereket alkalmaznánk, ami nem csak egy költséges dolog, hiszen két nagyobb telepnek a beruházása történt meg nemrég a körzetemben, és ez 200 millió forintba került, úgy, hogy ebből még annak a szövetkezetnek semmilyen haszna nem lesz, igaz, elmondhatja magáról, hogy az európai uniós normáknak megfelelő környezetvédelemmel rendelkezik, viszont ott készülni fog egy biogázüzem, ami talán valamit vissza is hoz majd ebből a beruházásból.

Szintén módosult a gáztörvény, ezek mind ugyanazon a napon, június végén, június 28-án kerültek kihirdetésre, attól a perctől kezdve Magyarországon a gázrendszerbe a biogáz betáplálható. Tehát van egy alternatív lehetőség hosszabb távon a növekvő gázáraknak az ilyen irányú visszatartására, illetve egy alternatív lehetőséget lehet vele kínálni.

Szerintem rövid távon a legnagyobb hozadéka a jövedékiadó-törvény módosításának van, amit szintén elfogadtunk, és azt eredményezi, hogy nagyon nagy méretű piacot teremtettünk a folyékony üzemanyagoknál a mezőgazdasági, tehát biológiai alapanyagú üzemanyagoknak, hiszen azáltal, hogy 2007. július 1-jétől a benzinnél az alkohol, illetve 2008. január 1-jétől a gázolajnál a biodízel bekeverését a jövedékiadó-törvény kvázi kötelezővé teszi, így körülbelül 120-130 ezer tonna ilyen üzemanyag előállítása történhet meg.

Van egyfajta vita, a különböző médiumokban is sok szó esett mostanában arról, hogy nálunk miért nincsenek biodízelkutak, meg miért nem tankolják direktben. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy januártól elvileg lehetnek, hiszen semmi nem tiltja, viszont az Európában lévő ilyen kutaknak az aránya az összes kúthoz képest 2 százalék. Tehát én mindig azt mondom, hogy ha mi a mezőgazdaságon akarunk segíteni, akkor azt a módszert kell inkább választanunk szerintem - és helyesen ezt is választottuk -, hogy általában használjuk az üzemanyagokban ezt az alapanyagot, így valamennyi autós tankolni fogja, és nemcsak az a néhány százalék, aki egyébként a környezettudatos gondolkodás miatt inkább ezt választaná.

Tehát most Ausztriában száz ilyen kút van, el lehet képzelni, hogy a több tízezer kút mellett ez mekkora forgalmat bonyolít le, ezért választottuk mi is azt a megoldást, hogy a teljes üzemanyag-forgalomba be kívánjuk vezetni a biológiai üzemanyagokat. Miután az olaj ára nagyon megemelkedett, így már semmilyen árnyomás hatása sincs a dolognak, hiszen az alkohol lényegesen olcsóbban, a biodízel pedig nagyjából hasonló áron előállítható, mint a hagyományos energiahordozók.

Nagyon fontos az, hogy az ezzel kapcsolatos rendeletekkel ösztönözzük ezt a fajta termelést is, hiszen az embereket meg kell próbálni rávenni arra, hogy hosszú távú szerződésekkel biztosítsák be magukat, hiszen az energetikában mind a felhasználónak, mind a gyártónak az a lényeg, hogy hosszú távú szerződések szülessenek. Ezért a Földművelésügyi Minisztérium megalkotta az energiakosár-jogszabályt, ami alapján nagyon komoly, tehát hektáronként közel tízezer forint támogatással honorálja azt a termelőt, aki hosszú távú energetikai szerződéssel repcét állít elő, vagy pedig alkoholcélra adja el a terményét. Tudjuk, hogy mennyi az intervenciós készletünk, nyilván ennek egy részét reményeink szerint a közeljövőben fel tudjuk használni ilyen célra.

 

(14.40)

Hiszen van egy európai vákuum, mert ezeket a lépéseket nemcsak mi tesszük, hanem a nálunk lényegesen nagyobb európai országok is, hiszen akár Németország, akár Ausztria ugyanezekkel a paraméterekkel viszi 2007-től, illetve 2008-tól ezt a területet, nem beszélve Svédországról, ahol már most is lényegesen magasabb a felhasználás. Tehát én azt gondolom, hogy Magyarország előtt nyílhat egy olyan lehetőség, egy olyan út, ami nyilván nem oldja meg teljes körben a piaci problémákat, de mindenképpen adhat egyfajta alternatívát a termelők részére, ráadásul egy olyan alternatívát, ami hosszú távú megoldást kínálhat főleg azokban a nagy kukoricatermelő, illetve repcetermelő környezetekben, ahol ezek az alapanyagok előállíthatók.

Nyilván ehhez még több jogszabályt módosítanunk kell. Folyamatban van a környezetvédelmi szabályok felülvizsgálata, elsősorban a geotermia elterjesztése miatt van erre szükség. De én úgy gondolom, hogy az összes ilyenfajta beruházásnál az a cél, hogy minél hamarabb és minél kisebb tortúrával lehessen a befektetőknek ezeket megvalósítani. Óriási érdeklődés van, csak szeretném jelezni, rengeteg nagy, már jelenleg az európai piacokon prosperáló cég jelezte, hogy ilyen típusú beruházásokat kíván Magyarországon telepíteni, és nemcsak a magyar piacra gondol, hanem meggyőződésem szerint nagyon komoly exportlehetőségünk is van ezen a területen. Ennek a végleges szabályozását mi szeretnénk beilleszteni a nemzeti fejlesztési tervbe, hiszen a hosszú távú fejlesztéspolitikai koncepciónak már most is része a megújuló energiahordozók ügye, de úgy gondoljuk, hogy a középtávúba is mindenféleképpen be kell ezt illeszteni, és a regionális operatív programok között valamennyi régió a saját adottságának megfelelő energetikai koncepciót ki kell hogy dolgozza.

Nagyon intenzíven elindult különböző alternatív energianövények termesztése. Itt beszélnék az energiafűről, illetve az energiaültetvényekről, hiszen azt is látjuk, hogy az ilyenfajta villamosenergia-előállításnál van egyfajta környezetvédelmi nyomás is, hogy ne a meglévő erdőkre alapozzuk ezt a tevékenységet. Több kisebb vállalkozás indult már el, amely kifejezetten az erdő tisztítására, a fölbozótosodott gyepterületek tisztítására alkalmaz aprítógépeket, és megfelelő erőművi kapcsolatokkal ezt tudja értékesíteni. Ezzel két dolgot teszünk: egyrészt megvédjük az erdőket, illetve egy bizonyos alapanyaggal látjuk el az erőműveket, és nemcsak az erdei fára lesz alapozva e tevékenység.

Az energiafűnél nagyon nagy érdeklődés van, főleg a pellet iránt, ahol a hagyományosan gázzal működő, és elsősorban zöldségtermesztő fóliaházas, üvegházas rendszereknél egy olyan kazánátalakítási program indulhat el, ahol, mivel ez egy gázosított eljárás, tehát szintén gáz képződik a fű első fázisú égetésénél, nem kell akkora volumenű beruházás - 1 megawattos, 2 megawattos kazánoknál -, mint ha új kazánra lenne szükség. Óriási az érdeklődés, főleg a kertészek körében, hisz a jelenlegi gázáraknál egy 20-30 százalékkal olcsóbb tüzelőanyaggal tudjuk ellátni őket, ha fűpellettel folytatják ezt a tevékenységet.

Ez a terület nagyon széles, tehát rengetegféle lehetőség van a mezőgazdaságban. Én azt gondolom, mindenképpen foglalkoznunk kell ezzel, és olyan irányú jogszabályokat kell megalkotnunk a közeljövőben is, amik ezt a területet segítik, és egyértelműen be kell illesztenünk - még egyszer hangsúlyoznám - a fejlesztési tervprogramjainkba, hiszen ha azt akarjuk, hogy a vidéki foglalkoztatás bővülhessen főleg a logisztika és az ilyen új technológiák elterjesztésével, akkor meggyőződésem, hogy jó utat választunk. Hiszen bármennyire is elhangzott - Karsai képviselőtársam is mondta -, hogy itt a támogatások versenye zajlik, való igaz, de ebben mi sose tudjuk felvenni a versenyt a gazdagabb országokkal, bármennyire szeretnénk, meg bármilyen kormány irányítja ezt az országot. Tehát én azt mondom, hogy ha a mezőgazdaság szereplőinek megfelelő piacokat biztosítunk, akkor függetlenül attól, hogy mekkora volumenű támogatás tartozik hozzá, meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaság meg fogja állni a helyét. Ugyanúgy megállja, ahogy a nyolcvanas években, amikor szintén egy agyontámogatott nyugat-európai mezőgazdasággal versenyzett, és szinte minden paraméterében le tudta azt győzni. Kár, hogy az akkori állapotokat egy csapásra megszüntettük, és rossz irányba indultunk el - de ez már a múlt. Nekünk most az a dolgunk, hogy megfelelő alternatívát nyújtsunk. Ez az egyik ilyen terület, és szeretném, ha ebben együttműködés lenne, legalább annyira, mint amennyire az országgyűlési határozat megalkotásánál volt.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hankó Faragó Miklós államtitkár úr.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok visszatérni arra, amit Csáky András képviselő úr mondott, mert miután több valótlan állítás is elhangzott abban, amit ön elmondott, úgy gondolom, nem maradhat így a jegyzőkönyvben, hogy én erre ne reagáljak. Persze egyébként ebben a vitában, miután nem tartozik az ügy naprendjéhez, a későbbiekben nem kívánok részt venni.

Nos, abban természetesen teljes mértékben egyetértünk, hogy a terhes nő nemcsak önmagát veszélyezteti, bármilyen káros szenvedéllyel él. Ugyanúgy igaz ez a dohányzásra, az alkoholra, ahogyan a kábítószerre. Ebben semmilyen vita nincsen közöttünk véleményem szerint. Abban viszont igen, hogy vajon elítéltek-e a korábbi büntetőjogi szabályozások alapján olyanokat is, akik nem dílerek voltak, hanem csak kábítószer-élvezők voltak, és esetlegesen átadtak, azaz közösen elszívtak egy kábítószeres cigarettát. Nos, ön téved, képviselő úr. Tényszerűen igazolható, teljesen egyértelműen, hogy ilyenért bizony végrehajtható szabadságvesztés büntetést is adtak, ráadásul konkrét ügyet is lehet nagyon könnyen találni, hogy ha ön ennek egy kicsit utánajár majd esetleg a későbbiek során. Több mint három év szabadságvesztés büntetést kapott például valaki, akit aztán utána egyébként a köztársasági elnök is kegyelemben részesített, miután elkezdte a szabadságvesztés büntetésének letöltését.

Az sem igaz, hogy bármilyen statisztikai adattal alátámasztható lenne az, hogy a megtorló büntetőpolitika pozitív hatással lenne a bűncselekmények elkövetőire. Egyáltalán nem így van. Sőt, 2001-ben a Magyarországon szabadságvesztésre ítéltek száma, illetve a börtönben lévők száma elérte a 17 800-at, és ezzel az arányszámmal sikerült az akkori európai uniós tizenötök tagállamai átlagának dupláját börtönben tartani Magyarországon a bűncselekményt elkövetők közül. Nem hiszem, hogy ez bármilyen mértékben is pozitív eredményt hozhatna.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Karsai Péter képviselő úr, MDF.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Gőgös Zoltán képviselőtársam fölszólalására szeretnék reagálni. Amit ő elmondott, azt hiszem, az egyik olyan téma, amiben teljes lehet akár az egyetértés kormánypárt és ellenzék között, és gondolom, ezt tükrözi az az elfogadott határozat is, amit ez ügyben mind a négy parlamenti párt igenlően elfogadott.

Rendkívül fontos területe ez egyébként a gazdaságnak, különösen a mezőgazdaságnak, hiszen nem kevesebbről van szó - és ezt ő itt jócskán érzékeltette -, hogy vajon milyen kitörési irányok lehetnek még a magyar mezőgazdaság számára. Nyilvánvaló, hogy ez is egy olyan irány, amelyben nagyon felelősen kell gondolkodnunk és végiggondolnunk. Azt gondolom, ebben abszolút nézetazonosságon vagyunk.

Amit ő nem hozott szóba, talán én sem hoztam szóba, és azért egy pillantást erre az ügyre is érdemes volna vetni, és talán ebben is érdemes volna akár négypárti gondolatokat is összevetni, a génmentes, génmanipulált, vagy minek nevezik, génmódosított termékek ügye lehet, hiszen ez is egy olyan érzékeny területe a környezetünknek, egyáltalán a közéletünknek lassanként, ami mellett szó nélkül nem lehet elmenni. Ma ez itt a Házban nem került terítékre és szóba, lehet, hogy még valaki talán ezt fölhozza, fölemlíti. Én csak azért emlékeztetek erre a területre ismét, hogy talán ebben is lehetne olyan módon gondolkodnunk, ahogy Gőgös Zoltán az előbb ezt itt fölvetette.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Keller László képviselő úr, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Számomra is érthetetlen és elfogadhatatlan a Fidesz magatartása. Itt a politikai mezőben versenyhelyzetben vagyunk, és persze lehet, hogy versenyhelyzetben könnyebb megfutamodni, mint alkalmazkodni ehhez, mégis ez a cselekedet nem nevezhető felelősnek. Az emberek nem ezt várják tőlük. A sportban is az a kívánatos, hogy egymással vetélkedő csapatok, függetlenül az eredmény alakulásától, végigjátsszák a mérkőzést. Akkor sem lehet levonulni a pályáról, ha éppen vesztésre állnak.

A társadalom számára nagyon fontos kérdésekről beszélünk most itt reggel óta. A reggeli vezérszónoklatban Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony a száz lépés programját a haza és haladás programjának nevezte. Én egy más megközelítésből szeretnék szólni a száz lépés programjáról.

Arra kell választ adnunk, hogy a társadalom három fontos szereplője, a magánszemélyek, a vállalkozók és az állam, tágabb értelemben a közigazgatás együttműködése hogyan lehet harmonikusabb, hogyan lehet megvalósítani ezen szereplőknek a harmonikusabb működését. Azt tapasztaljuk, hogy a gazdaság évek óta jobb teljesítményre képes. Azt is érzékelhetjük és bizonyíthatjuk - és az elmúlt hónapokban bizonyítottuk is -, hogy az állami elvonás az elmúlt évek alatt folyamatosan mérséklődött.

(14.50)

A magánszemélyek többet költhetnek, több marad megtakarításra, és az is egyértelmű, hogy a külső forrásokból egyre több szolgálja a beruházásokat, a fejlesztéseket. Bizony ilyen környezetben nehéz helyzetben vannak azok az ellenzékiek, akiknek kormányzása idején az erősödő gazdaság ellenére költségesebbé vált az állam működése, a szociális feszültségek tudatos gerjesztésével nagyobb lett a különbség a jobb és kevésbé jobb helyzetben élők között. Megtehetjük-e, hogy abbahagyjuk a vitát azokról a lépésekről, amelyeket eddig megtettünk, és amelyeket meg kell tennünk? A válasz egyértelmű: nem. Igazságosabb, harmonikusabb lett ugyan a társadalmi szereplők együttműködése, de még nagyon sok teendőnk van.

A foglalkoztatás növelése érdekében, a szürke- és feketegazdaság mérséklése érdekében tett lépések családok tízezreinek jelentenek nagyobb biztonságot ma már. Az adórendszer tervezhető változásai, a törvényben rögzített adó- és járulékcsökkentés révén javul a vállalkozások versenyképessége, és jó remény van arra, hogy e lépések révén a gazdaság teljesítménye dinamikusabban növekedjen.

Nincsenek könnyű helyzetben a lakótelepeken élők. Én magam is olyan körzetben vagyok képviselő, ahol több mint 10 ezer ember lakótelepen él. Több évig közös képviselőként szembesültem az épületüzemeltetés, az együttélés nehézségeivel. Ezért tartom nagy jelentőségűnek például a Panel Plusz programelemet, mert a Panel Plusz, plusz az önkormányzatoknak az ezen túlmenő támogatása, amit például az én választókörzetemben Budaörs városa képes produkálni, elengedhetetlenül szükséges segítséget képes realizálni. Azt tapasztalom, hogy egyre több nyugdíjas szorul lakótelepi lakásba, hihetetlen átrendeződés zajlik, legalábbis az én környezetemben, és ezért is üdvözlendő a távfűtéshez adott támogatási rendszer, amely szintén a száz lépés program fontos eleme.

Néhány héttel ezelőtt adtuk át Budaörsön az önkormányzati forrásból épített és a száz lépés programban értelmezhető, a járulékokból működtetett mentőállomást. A száz lépés program ilyen és hasonló kézzelfogható cselekvései teszik értelmezhetővé az emberek számára azokat a lépéseket, amelyekről a mai napon folytatjuk a vitát, és a sajtón keresztül pedig természetesen nemcsak a mai napon, hanem máskor is vita folyik.

A családtámogatási rendszer változásai élénken foglalkoztatják az embereket. Úgy tapasztalom, hogy ma még néhány embert megtéveszthet a Fidesz propagandája. A fórumokon, a választói találkozásaim során az emberek értik a szándékunkat, és megértik, hogy a rendelkezésre álló forrásaink igazságosabb felhasználását jelenti az új családtámogatási rendszer. Sokan eddig nem szembesültek az eddigi rendszer igazságtalanságával. Akkor, amikor egy fórumon elmondja az ember, hogy egy háromgyermekes család, amelyben a szülők épphogy csak a minimálbéren kerülnek foglalkoztatásra, ma családtámogatásként 23 400 forintot kap, és elmondja azt is az ember, hogy ugyanez a háromgyermekes család, ha jobb jövedelemmel bírnak a szülők, akkor ma 53 400 forintot kap, akkor egyszerűen megdöbbennek az emberek. Nem szembesültek még idáig ilyen igazságtalanságokkal, vagy nem érzékelték, hogy ennyire igazságtalan a családtámogatási rendszerünk.

Azt kell mondjam, a többség egyetért azzal, hogy egyértelművé tettük az értékrendünket a családtámogatással kapcsolatban is. Sokszor kell még elmondanunk, hogy értsék az emberek: nem szüntetjük meg mindenki számára az adóból igényelhető családi kedvezményt. A három- és többgyermekesek továbbra is élhetnek a kedvezménnyel, ha jövedelmük nem haladja meg az 500 ezer forintot. Nyilvánvaló, hogy ahogy majd a változások hatnak a családokra, úgy fogják egyre inkább érzékelni ezeket a változásokat.

Az elmúlt hónapok számos kedvező változást hoztak az emberek életében. Több változás január 1-jétől lesz érzékelhető. Világosan kell látni, hogy nem jutottunk el a Kánaánig. Nem akar senki olyan képet felmutatni, hogy a száz lépés programjával azonnal elértük a Kánaánt. Viszont elvitathatatlan, hogy ezekkel a lépésekkel a társadalom szereplőinek együttműködése, együttélése harmonikusabb lesz. Ezért is fájlalom azt, hogy a fideszes ellenzéki képviselőkkel nem sikerült legalább ezt megértetnünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Élő Norbert képviselő úr, MSZP.

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom én is, hogy fideszes képviselőtársaim nincsenek a teremben, mert én a versenyképesség és a radikális adócsökkentés témakörében szerettem volna velük vitatkozni, hogy hátha a mi ötletünkhöz képest esetleg jobb ötletük van, és azt elmondhatták volna.

Én azt mondom, hogy 2010-ben Magyarország bevezetheti az eurót, és a száz lépés programja ehhez nagyon sok pozitív adócsökkentési tételt kínál. Én azt mondom, hogy a száz lépés programja radikális adócsökkentő program. Ez az évi 200 milliárd adócsökkentés, ami először is már 2006-ban megvalósul, azt jelenti, hogy a radikális adócsökkentés megvalósul, mégpedig úgy, hogy a gazdaság teherbíró képessége ezt még elbírja.

Miért mondom azt, hogy a száz lépés program segíti a versenyképességet? Az 5 százalék áfacsökkentés mintegy 200 milliárd forintot hagy a gazdaságban. Ez, mondjuk, nagy tételeket nézve azt jelenti, hogy jövőre nem 95, hanem 100 darab lakást lehet eladni. Most gondoljanak bele, hogy egy 5 százalékos növekedés a lakáspiacon a GDP-növekedésben mekkora tételt tud jelenteni, de ugyanez igaz egyébként a kávétól kezdve nagyon sok olyan tartós fogyasztási cikkre, amire vonatkozik az 5 százalékos csökkentés. Mint már több képviselőtársam is elmondta, a fogyasztási cikkek mintegy 50 százalékára igaz, hogy érinti.

Igaz a versenyképesség növekedése az egészségügyi hozzájárulás eltörlésével, hiszen azoknak a kisebb vállalkozásoknak, amelyek minimálbér környékén foglalkoztatták az alkalmazottaikat, vagy kevés alkalmazottat foglalkoztattak kicsi árbevétellel, ez nagyon jelentős tétel volt. Most novembertől a kormány felére csökkentette, ez idén mintegy 42 milliárd forintot hagy a gazdaságban és természetesen az önkormányzatoknál is, jövőre pedig több mint 200 milliárd forint marad a gazdaságban. Ez ismét csak a versenyképességet segíti, hiszen ez a pénz nyilvánvalóan felszabadul; ez az a pénz, amit a gazdaságban el lehet majd költeni.

A 2 százalékos szja-csökkentés - 38-ról 36-ra - azt jelenti, hogy 61 milliárd forintot hagyunk azoknál, akiknek ezt eddig ki kellett fizetni. Ilyen szempontból a fogyasztás növekszik, másrészt pedig a vállalkozók is nyilvánvalóan kevesebb béremelést kell adjanak ahhoz, hogy nettóban ugyanannyit tudjanak fizetni a dolgozóknak. Egyébként ez az szja-csökkentés eredményezi azt, hogy jövőre a 2002-es 100 forintból 26 forint adó helyett 2006-ban már csak 21 forint adót kell fizetni.

Az iparűzési adó bevonása a társasági adó alapjába szintén segíti a vállalkozásokat, ez mintegy 18 milliárd forintot jelent számukra.

Van egy olyan része, ami a kis- és középvállalkozásokat segíti. A kisebb árbevételű vállalkozásoknál alacsonyabb lesz a társasági adó szintje, és ez is azt segíti, hogy a kis- és középvállalkozások versenyképesebbek legyenek, gyorsabban tudjanak fejlődni. Tehát én azt mondom, hogy a száz lépés programnak igenis vannak versenyképesség-növelő részei, a radikális adócsökkentés megvalósul, és úgy gondolom, hogy ez segíti a gazdaságot.

Emellett szólni szeretnék arról, ami már nagyon régóta váratott magára, hogy valahogy a tőzsdét megerősítse, illetve a tőkepiacot megerősítse a magyar kormány. A Gyurcsány-kormány, úgy gondolom, hogy ebben is áttörést ér el, mégpedig azzal, hogy egyrészt a tőzsdén osztalékot fizető vállalkozások 10 százalék kedvezményes osztalékadót fizetnek majd, ami azt jelenti, hogy érdemes bevezetni a tőzsdére a vállalkozást, másrészt érdemes osztalékot fizetni a vállalkozásoknak, tehát az a nagyon alacsony tőkepiaci befektetési kedv, ami Magyarországon jellemző, nőhet.

Ez miért fontos? Ez azért fontos, mert ha a magyar emberek a pénzüket nem a bankban tartják, hanem közvetlenül vállalati részvényekbe, tőkepiacon fektetik be, sokkal olcsóbb lesz a vállalkozások által is fölvehető hitelkamat akár, és ez azt eredményezi, hogy gyorsabb növekedést, nagyobb beruházási tömeget lehet elérni.

(15.00)

A másik dolog, ami segíti a tőkepiacot, a nyugdíj-előtakarékossági számla. Ez egy olyan számla, amely egyrészt egy nagy adókedvezményt ad, másrészt a nyugdíjasok részére kiszámíthatóvá teszi a jövőt, hiszen a számlán folyamatosan láthatják, hogy mennyi a megtakarítás, rajtuk múlik, hogy mennyit fektetnek be, és ez az a pénz, amely megint csak a tőkepiacra kell hogy vándoroljon. Úgy gondolom, hogy a versenyképesség tekintetében és a gazdasági növekedés szempontjából az adócsökkentési elemek és a tőzsdeélénkítő, tőkepiac-élénkítő elemek nagyon fontosak, radikálisak és jók.

Azt szeretném kérni ellenzéki képviselőtársaimtól, ha esetleg majd mégis visszafáradnak a terembe, hogy támogassák a száz lépés programját, jöjjenek elő olyan ötletekkel, gondolatokkal, amelyek segíthetik ezt a száz lépés programot, mert meggyőződésem, hogy nem az egyszeri reformoknak van itt az ideje, hanem a sok kis lépés politikájának, és ezáltal meg fogjuk valósítani azt, hogy egy növekvő, fenntartható fejlődő magyar gazdaság alakuljon ki.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor és sok összefüggésben volt ma már szó az oktatásról, azokról a lépésekről, amelyeket a száz közül annak kívántunk szentelni, hogy Magyarországon az oktatási és képzési rendszer jobb, hatékonyabb és igazságosabb lehessen, mint amilyen ma.

A mai nap mindenesetre azzal kezdődött, hogy a nagyobbik ellenzéki párt frakcióvezetője egy tréfásnak szánt ironikus határozattervezetet terjesztett a tisztelt Ház elé, majd Révész Máriusz képviselő úr két vagy három, a '40-es évek végéről, az '50-es évek elejéről származó, Sztálint és Rákosit dicsőítő hivatalos szöveget olvasott fel nekünk; ezt követően az ellenzéki képviselőtársak kivonultak a teremből, mondván, hogy pontosan ugyanezekre emlékezteti őket ennek a most előterjesztett anyagnak a stílusa és hangneme.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Őszintén szólva, én nem nagyon értettem, hogy fideszes képviselőtársainknak mi bajuk volt Sztálinnal meg Rákosival, a Kádár-rendszert már egészen megszerették. Még egypár hónapot várunk, és akkor kiderülhet, hogy alapvetően a Sztálin- és a Rákosi-rendszer is a Fideszhez közeli értékeket tápláltak - de ez természetesen legyen az ő bajuk! Arra nézve azonban, hogy ez a most előttünk fekvő határozattervezet egyértelműen a kormánynak, a kormánytöbbségnek, a kormánytöbbség politikusainak és politikájának apológiáját tartalmazná, engedjék meg, hogy éppen az oktatással foglalkozó fejezetet hozzam fel példának, és azokat az adatokat, amelyekből az oktatást érintő lépések kiindulnak.

Mindenekelőtt kevéssé ismert tény az, hogy az Európai Unió 25 tagállama közül Magyarországon a legnagyobbak a különbségek az alacsony és a magas iskolai végzettségű személyek keresete között - ez önmagában még nem lenne baj, ez a tudás elismerését jelentené, amely a tudásalapú társadalomnak az alapja. Sajnálatos módon azonban ez a tulajdonképpen - még egyszer mondom - önmagában nem negatív adat negatív visszfényt kap, hogyha figyelembe vesszük azt, hogy a diplomás szülők kétharmadának a gyermeke maga is diplomát szerez, az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekeinél ez az arány pedig alig éri el a 20 százalékot, és ha figyelembe vesszük azt, hogy míg a nem roma származású fiatalok 70 százaléka szerez érettségit, addig a romák körében ez az arány nem éri el a 10 százalékot.

Hogyha ezt a két adatot összevetjük, akkor az derül ki, hogy Magyarországon roma és nem roma között ötvenszeres az esélykülönbség a felsőfokú végzettség megszerzésére vonatkozóan. Ez már, tisztelt képviselőtársaim, összevetve azzal, amit az imént mondtam, hogy tudniillik igen nagyok a különbségek a tanultak és a kevésbé tanultak jövedelme között, ez már együttesen azt jelenti, hogy a társadalmi hátrányok szuperponálódnak, egymásra rakódnak, és a társadalmi hátrányok ebben az egymásra rakódott formában átörökítődnek, átörökíttetnek, és ebben a magyar iskolarendszernek példátlanul súlyos felelőssége van.

Hogy még néhány ilyen adatot mondjak, az esélykülönbség a falusi kisiskolák és a városi, jól felszerelt, jól ellátott iskolák között meghaladja a 30 százalékot, 30 százalékkal rosszabbul teljesítenek átlagban a falusi kisiskolák tanulói, mint azok a tanulók, akik a város jól felszerelt és jól ellátott iskoláiba járnak. Nem feltétlenül jelenti ez természetesen minden esetben egy falusi kisiskola létjogosulatlanságát, azt azonban mutatja, hogy a településhez tartozás, a településszerkezet is mélyen benne hagyja a keze nyomát a társadalmi esélyegyenlőtlenségekben. Azt mutatja mindenesetre, hogy ez a jelenség önerősítővé válik; természetesen a maga gyermekének mindenki jobb esélyeket akar szerezni, abból a falusi kisiskolából tehát, amely nem tud a városi iskolával versenyezni, minden szülő, aki ezt megteheti, aki tehát be tudja vinni a városba a gyermekét, el fogja vinni, miáltal ez az esélykülönbség egy spontán szegregációvá is válik, a rosszul teljesítő falusi kisiskolákban csak azok maradnak, akiknek viszont eleve több segítségre volna szükségük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mindezeket az adatokat összevetjük azzal, hogy a különféle nemzetközi iskolasikerességi felmérésekben Magyarország helyzete nagyon is instabil… Említettem ma már, most megismétlem, hogy a magyar iskolarendszer nem átlagában teljesít rosszul, hanem rendkívül nagy a szórása annak a teljesítménynek, amit nyújt: a magyar gimnazisták jobb eredményt érnek el, mint a finn diákok átlaga, pedig a finn diákok állnak az OECD 30 elemű rangsorának az élén, ugyanakkor a magyar szakiskolások rosszabb teljesítményt nyújtanak, mint a mexikói diákok átlaga, pedig Mexikó ennek a 30 tagú listának a legvégén helyezkedik el.

Hihetetlenül nagy tehát a szórása a magyar iskolarendszernek, és minden nemzetközi felmérés azt mutatja, hogy az igazi probléma az, hogy az iskolarendszer szelektív jellege, az iskolarendszer szegregációra való hajlandósága, az iskolarendszernek ez a hihetetlen nagy szórást nyújtó teljesítménye és az iskolarendszernek azok a problémái, amelyeket a PISA-jelentés oly érzékletesen taglal, magyarul, hogy a magyar iskolarendszer feltűnően nagy arányban bocsát ki funkcionális analfabétákat, ez a három tény szorosan összefügg. Minden nemzetközi felmérés azt mutatja, hogy e három dolog között - tehát az iskolarendszer szelektivitása, az iskolarendszer széles szórású teljesítménye és az alapvető készségek elsajátítása között - igen jó a korreláció: minél szelektívebb egy iskolarendszer, márpedig láttuk, Magyarországon nagyon is az, minél inkább szór egy iskolarendszer teljesítménye, márpedig látjuk, hogy Magyarországon nagyon is szór, annál kevésbé képes az alapvető képességeket, készségeket elsajátíttatni, és annál kevésbé képes arra, hogy egy sikeres, versenyképes tudás esélyével bocsássa útjára a tanulókat.

Tisztelt Ház! Az, hogy mindez így van, hogy a magyar iskolarendszer egyfelől a versenyképességben való helytállást nem biztosítja a magyar állampolgárok számára, illetőleg csak meglehetősen szerény arányban biztosítja, az, hogy a magyar iskolarendszer méltánytalanul nagy igazságtalanságokat tart fenn, örökít tovább, sőt élez ki, úgy gondolom, valamennyiünk szégyene. Erről a jelenségről a most önök előtt fekvő jelentés, illetőleg beszámoló kendőzetlenül beszél. Úgy gondolom, nem a jelenlegi kormány, nem az előző kormány, ez valamennyi rendszerváltás utáni kormány szégyene, hogy ezzel nem tudtunk mit kezdeni, és hogy ez a jelenség időnként felgyorsulva, időnként - mint például napjainkban -, hála istennek, valamelyest lelassulva, de töretlenül folytatódik.

(15.10)

Tisztelt Ház! A száz lépés oktatás területére vonatkozó programja ezeket az egyenlőtlenségeket, ezeket az igazságtalanságokat vette célba. Az volt a célja, hogy ezekkel az egyfelől vérlázító igazságtalanságokkal, másfelől Magyarország nemzetközi gazdasági versenypozícióinak romlását okozó jelenségekkel tudjon valamit kezdeni. Ennek érdekében nyújtotta be a kormány az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatokat, ennek érdekében fűztünk ehhez módosító indítványokat, ennek érdekében tette azt a száz lépés programja, amit tennie kellett, és ehhez vártuk volna az ellenzék tisztelt pártjának hozzájárulását, hozzászólását, véleményét, de sajnos az ellenzék tisztelt nagyobbik pártja, hogy a Gyaloggalopp című örökbecsű filmet idézzem, mint Sir Robin, bátran futott, mint a nyúl.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Kovács Lászlónak, a Szocialista Párt képviselőjének. (Jelzésre:) Nem? Akkor nem is adom meg. (Derültség.) Akkor viszont megkérdezem, hogy Rózsa Endre, aki a monitoromon szerepel, kíván-e szólni. Úgy látom, hogy igen. Képviselő úr, parancsoljon! Öné a szó.

RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A Gyurcsány-kormány által tavasszal meghirdetett száz lépés program annak a cselekvéssorozatnak a része, amelynek mindannyian tanúi lehettünk az elmúlt években. Hiszen az elmúlt három évben rendkívül sok pozitív intézkedés érintette a magyar oktatási rendszert. A mostani 7 lépés további területeket szólít meg. Az oktatást érintő lépések szerves egységet képeznek a szakképzéssel és a munka világát érintő lépésekkel.

A száz lépés kapcsán egyértelművé vált, hogy az oktatásban a mérési és az értékelési programokat tovább kell fejleszteni. Egyértelművé vált, hogy kistérségi keretben tovább kell fejleszteni, és biztosítani kell mindenhol az óvodai feladatok ellátását. Egyértelművé vált, hogy a kistelepüléseken folyó oktató-nevelő munkát meg kell erősíteni a többcélú kistérségi társulásokon keresztül, illetve nagyobb figyelmet kell fordítani az oktató-nevelő munkát végző pedagógusokra.

A beterjesztett anyag sok értékes gondolatot tartalmaz. Olyan problémák megoldásának a lehetőségét, amelyet a pedagógusok már több éve, olykor-olykor egy évtizede felvetettek. Ide sorolható az, hogy a közoktatási intézmények közösen alkalmazzanak szakembereket. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy logopédust, pszichológust, informatikust együttesen alkalmazzanak a közoktatási intézmények. Épüljön ki a közös helyettesítési rendszer, hiszen köztudott az, hogy a kis létszámú tantestületeknél megoldhatatlan problémával állnak szemben a tantestületek, ha egy-egy kolléga lebetegszik, netán továbbképzésre kell hogy eltávozzon, vagy előre nem tervezhető dolog következik be. Ezért ez a lehetőség itt most már biztosítva van, és a szakmaiság, a hatékonyság ezáltal megvalósítható.

A többcélú kistérségi társulások lehetőséget biztosítanak arra is, hogy többfunkciós mikrobusszal segítsék azon tanulók eljuttatását az oktatás területére, akik esetleg az iskolától távolabb laknak. Egyértelműen megfogalmaztuk már azt, hogy az alsó tagozatban, ha van lehetőség rá, akkor mindenképpen ott kell folytatni a gyermeknek a tanulmányait, ahol él. Ugyanakkor ez nem minden esetben oldható meg a felső tagozat esetében. Információértéke van annak, hogy a kistelepüléseken élő diákok 25 százaléka jelenleg is más településen folytatja a tanulmányait. Tehát a tanulók érdekében is meg kell teremteni a szakmai együttműködést a kistérségek iskolái között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A színvonalas oktatás egyik alapfeltétele a jó tankönyv. El kell érni, hogy a tankönyvírói pályázatokra minél több gyakorló pedagógus jelentkezzen. A tankönyvek vegyék figyelembe a tanulók életkori sajátosságait, adjanak segítséget az ismeretek önálló elsajátítására, hasznosítható gyakorlati ismereteket biztosítsanak ezek az oktatási anyagok.

A digitális tananyag fejlesztése eleget tesz a kor kívánalmainak. A magyar oktatási rendszer egyik fontos mérföldköve lesz a 2005-2006-os tanév, hiszen minden iskola rá fog csatlakozni ebben a tanévben a szélessávú internethálózatra. A tanulók egészségét, komfortérzetét segíti a “Szemünk fényeö program. A cél az, hogy az iskolai fűtés és világítás színvonala feleljen meg a hazai és a nemzetközi szabványoknak. Köztudott az, hogy mintegy félezer iskola jelentkezett erre a programra.

Tisztelt Parlament! A Jelentés a magyar közoktatásról 2003. című, az Országos Közoktatási Intézet által kiadott kiadvány azt fogalmazza meg, hogy a magyar oktatás egyik legnagyobb problémája a tanári munka ösztönzésének lehetősége. Ehhez az első lépést az év pedagógusa cím alapítása megteszi. Az átlagon felüli pedagógusteljesítmények alapján benyújtott pályázatokat az elbírálás tekintetében a fővárosi, illetve a megyei közoktatási közalapítványokra lenne célszerű bízni. Az oktatás 7 lépése ezért hangsúlyosan foglalkozik a pedagógusokkal, a pedagógusokról is szól. A pedagógusok nyugodt munkavégzéséről, elismeréséről. Ezt szolgálja az év pedagógusa cím bevezetése. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a hosszabb ideje kiemelkedő oktató-nevelő munkát végző pedagógusokat el tudjuk ismerni, hiszen köztudott, hogy a jelenlegi kitüntetési rendszer ezt nem biztosítja teljes mértékben. A pedagógusok megbecsülését jelenti a korkedvezményes nyugdíjba vonulás és a prémiumévek programjának kiterjesztése. Az egy emberöltő során megfáradt pedagógus tisztes visszavonulására ad ez lehetőséget. A pedagógiát, a pedagógust szolgálja a részmunkaidős foglalkoztatás megteremtése is. Mindezekkel remélhetően minél több pedagóguskolléga tud élni.

A száz lépés gondolata a nem pedagógiai munkakörben foglalkoztatott oktatásügyi dolgozókkal is foglalkozik. Az év közoktatási intézményi dolgozója cím elismerési lehetőséget biztosít a jó gazdasági vezetőnek, a jó iskolatitkárnak, a jó hivatalsegédnek, a jó takarító néninek, a jó konyhás néninek, a jó technikusnak. Természetesen tudjuk azt, hogy eddig is elismertük az e területen dolgozókat, ugyanakkor ennek a címnek az alapítása aláhúzza azt, hogy jó oktató-nevelő munka nélkülük nem létezik.

Tehát a száz lépés program oktatást érintő kérdéseire kijelenthetjük azt, hogy jó a diáknak, jó a tanárnak, jó az oktatási dolgozónak, jó az önkormányzatoknak, jó a társadalomnak. Tehát ezt a programot csak támogatni kell. Én is sajnálattal veszem azt, hogy fideszes ellenzéki képviselőtársaink nincsenek jelen, és mindezekkel a gondolatokkal csak jegyzőkönyvön keresztül tudnak megismerkedni, és ha kritika tárgyává kívánják tenni ezt a száz lépés programot, akkor gondoljanak arra, hogy ők azt a pár lépést sem tették meg, amellyel bejöhettek volna a parlamentbe, és itt elmondták volna véleményüket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Teleki László államtitkár úr. Parancsoljon!

TELEKI LÁSZLÓ ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! Amikor Szabó Zoltán képviselőtársam az esélyegyenlőségről beszélt és arról, hogy minél több lehetőséget kell adni ahhoz, hogy a hátrányos helyzetűek az oktatásban fel tudjanak zárkózni, akkor, azt gondolom, a legjobb és legeklatánsabb példa, hogy a száz lépés programját üssük fel, és nézzük meg, hogy az oktatás, a foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy hogyan kerül olyan szinkronhelyzetbe, ahol valóban a legrászorultabbaknak tud segítséget nyújtani.

Mondom ezt azért, mert ha megvizsgáljuk, hogy az oktatásban valóban mit lehet kapni a száz lépés program kapcsán, akkor többek között láthatjuk azt, hogy a tudásalapú társadalom megteremtéséhez minden réteget megszólít ez a száz lépés program, köztük a magyarországi romákat is. Mégpedig azért, mert ha azt mondjuk ma, hogy a szegregált oktatási rendszereket fel kell számolni, és a száz lépés program több pontja jelzi, hogy abban nem kíván partner lenni a továbbiakban, hogy a közoktatási intézményekben külön roma osztályok legyenek, külön elszigetelt osztályok legyenek, akkor azt gondolom, ez nagyon fontos lépése annak a társadalmi kihívásnak, amit egyébként a magyarországi cigányság egyik legnagyobb társadalmi kihívásának tartunk, hogy ne legyen szegregált oktatási típusrendszer.

(15.20)

A másik nagyon fontos eleme azok az ösztönző programok, amelyek az oktatás megteremtéséhez kell hogy vezessenek, és az oktatásban azok az eredmények, amelyeket a magyarországi cigányság szeretne látni, hogy minél több értelmiségi legyen a romák körében. Az ösztöndíjrendszerek, akár a roma ösztöndíjakról beszélünk - amelyekről nagyon sokszor esett már szó ebben a Házban -, akár bármely más ösztöndíjakról, egyetlenegy biztos, hogy azt a célt szolgálják, hogy abban a programban, amit magunk előtt láthatunk, akár a finanszírozását, akár pedig a szakmai kondíciók hozzárendelését is kezdjük el. Nem utolsósorban, ami kijön az oktatás szerepében, hogy a politikai akarat ott van amögött, hogy igenis legyen egy roma értelmiségi réteg, amely abban a politikai helyzetben vagy abban a közszférában tud igazán szerepet vállalni, amelyben most még nem láthatjuk ott a romákat. Ezért tartom fontosnak, hogy a száz lépés program kiemelkedően jeleníti meg azt, hogy ezzel a réteggel kell foglalkozni.

Amikor az oktatásról beszélünk, nagyon sokan azt mondjuk, hogy mellette meg kell jeleníteni a foglalkoztatást, mert ha nincs igazi foglalkoztatás és lakhatás, képzés, ha nincs egy komplexitása ennek a dolognak, akkor nem lehet arról beszélni, hogy a roma értelmiségi réteget ki tudjuk nevelni. Ha egy olyan családi miliőben nő fel valaki, ahol nincs modell, nincs minta, hogy a szülők el tudnának menni dolgozni és munkát vállalni, akkor azt a kérdést nagyon nehezen lehet megoldani, hogy az oktatásban kellő sikereket érjünk el, még akkor is, ha ösztönző rendszereket építenek be bármilyen kormányzati mechanizmusba.

Ezért nagyon fontosnak tartom azt, hogy a foglalkoztatási rendszerben - és elsősorban ezt tartom nagy jelentőségűnek - a Szakképzési Alap újragondolását próbálja megtenni ez a száz lépés program. Mégpedig azért, mert ha nézzük a statisztikai adatokat és a különböző kimutatásokat, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok olyan képzés, átképzés volt Magyarországon az elmúlt 15 évben, ami a leghátrányosabb helyzetűeknek is megpróbált valamilyen szinten kiutat mutatni, viszont egyetlenegy biztos: nem olyan hatékonysággal és tartalommal, amilyennel szerettük volna. Ebbe beletartozik szintén a magyarországi cigányság nagyobb része.

Azért tartom fontosnak, hogy meg kell reformálni a szakképzést, mert olyan piacképes szakmákat kell biztosítani a romáknak is, amelyekkel el tudnak helyezkedni, mert ha a szolgáltatás irányába vagy éppen bármelyik más iparág irányába nem tudnak elmozdulni, és nincs egy olyan piacképes szakma, amelyben el tudnak helyezkedni, csak kosárfonásra és fafaragásra akarjuk őket kitanítani, akkor soha nem tudnak igazán a munka világába visszakerülni, a munka világában kellőképpen ott lenni. Ezért halmozottan oda kell figyelni a foglalkoztatáson belül a képzésekre, átképzésekre.

Ami még nem utolsósorban megjelenik a száz lépés programban, és nagyon fontosnak tartom, az a köz- és a közcélú munkák. Tudjuk azt, hogy most már több mint 7 milliárd forintot éppen a napokban pályázat útján kiosztott a közmunkatanács, ami pont azt a célt szolgálja, hogy azoknak adjunk télen is lehetőséget, akik egyébként nem tudnak télen elhelyezkedni, annak érdekében, hogy a saját fűtési költségeiket, a tüzelésre való költséget megkeressék, és azt a kis, konyhába való ételt, italt, amellyel igazán tudnak ott élni. Ezért nagyon fontos az a közcélú munka, amit most elindított a közmunkatanács, mert ezzel lehetőséget biztosított 25 ezer embernek - körülbelül 50 százaléka roma származású azoknak, akik ebben a programban részt tudnak venni -, 25 ezer ember tud télen is munkát vállalni. Ez szintén egy olyan feladat, amit a száz lépés program kiemelten kezel.

Nem szeretnék nagyon sokat beszélni arról, hogy a lakhatás helyzete is ugyanilyen fontos, mert amikor azt mondom, hogy komplex program, ezt azért mondom, mert ha nincs ott a foglalkoztatás, ha nincs ott az oktatás, és a nincs lakhatási feltétel, akkor nagyon nehezen lehet egy jó családi miliőből elindulni az oktatás vagy éppen a foglalkoztatás irányába. Ezért amikor arról beszélünk, hogy a cigánytelepek felszámolása mennyire fontos, vagy a Panel Plusz program mennyire fontos - nagyon sok romát érinthet ez a program is -, ez azért fontos, mert több mint százezer roma él telepen és telepszerű lakókörnyezetben, és ez a százezer roma nem tud igazán munkahelyek irányába elindulni, nem tud igazán az oktatás irányába elindulni, és nem tud az egészségügy irányába elindulni.

Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy ezzel a kérdéssel is kiemelten foglalkozzunk, hogy ebben az ügyben is valami előrelépés történjen, mert ha a lakhatási helyzeten nem tudunk gyökeresen változtatni, és az a százezer fős, mélyszegénységben élő romatársadalom továbbra is ott fog maradni, akkor a politika rossz irányba megy. Ezért tartom fontosnak, hogy a jövő évi költségvetésbe is be van tervezve, és a száz lépés programban is már megjelenik a lakhatási feltételek javításának programja.

Az utolsó eleme az egészségügyi program, ami szintén nagymértékben érinti a magyarországi cigányokat. Talán ismerik azt az adatot, hogy mintegy nyolc-tíz évvel előbb halnak meg a magyarországi romák, mint nem roma társaik, pedig ők is, a többségi társadalomhoz tartozók is elég magas arányban halnak meg idő előtt. Ezeket a számokat mindenképpen közelebb kell hozni egymáshoz, mert ha egy közös társadalomban élünk, akkor nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne tíz vagy éppen nyolc évvel előbb haljon meg egy roma, csak mert roma családba született bele.

Ezért tartom fontosnak azt, hogy a praxisjogok kiterjesztése elindult, mert azokon a hátrányos helyzetű településeken, ahol ez idáig nem nagyon praktizáltak orvosok különböző okok miatt, most a száz lépés program lehetőséget ad arra, hogy pluszjogosítványokat kapjanak, és a praktizálást el tudják kezdeni ott is, ahol eddig nem nagyon volt orvos. Ez megint nagymértékben érinti a romákat, a hátrányos helyzetűeket és az olyan településszerkezetben élőket, akik különböző földrajzi területein élnek ennek az országnak, és ahol nem nagyon volt mód eddig praktizálni különböző orvosoknak.

Ezért szintén nagyon fontosak az egészségügyi prevenciós programot. Arra nem is térnék rá, hogy a szűrések mennyire fontosak. Tehát azt nagyon fontosnak tartom, hogy ott meg fognak jelenni az orvosok, ahol eddig nem nagyon láthattuk, mert különböző okok miatt nem tudtak oda elmenni, vagy nem érte meg, hogy ott legyenek és praktizáljanak. Ez a négy terület az, ami összességében a magyarországi romákra és a halmozottan hátrányos helyzetűekre érvényes kiváltképpen. Ezeken kívül még lehetne sorolni többet is, de ez a négy terület mindenképpen megérinti a romák nagy részét.

Hiszem azt, hogy a száz lépés program és az a felelős kormányzati munka, amelyet ma láthatunk, tud egy olyan irányvonalat továbbra is fenntartani és szabni, aminek alapján egy olyan roma integráció tud elindulni, amely fel lesz gyorsítva. Nem látom annak lehetőségét, hogy ezt a folyamatot, amit most elkezdtünk 2002-ben, visszafordítsa valaki. A Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ közösen komolyan gondolják, hogy ezt a nagyon nagy programot, amit elindítottak, fenn tudják tartani és tovább folytatni annak érdekében, hogy azok az integrációs folyamatok, amelyek elindultak az oktatás, a lakhatás, az egészségügy és a foglalkoztatás területén, még jobban érjék el a magyarországi cigányságot, mert akkor lehet igazán azt mondani, hogy egy Magyarországon élünk, együtt vagyunk ebben az országban, és mindenki megtalálhatja azt a számítást, amely nem kiváltságokat jelent az egyik csoportnak és a másiknak.

Ehhez kívánok magunknak a száz lépés kapcsán is nagyon sok erőt, egészséget, és azt kívánom magunknak, hogy nagyon kemény munkát fektessünk abba bele, hogy a leghátrányosabb helyzetűek tudjanak integrálódni a magyar társadalom minden egyes rétegébe.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Felszólalásra következik, és most megadom a szót Kovács Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon!

DR. KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést az előbbi technikai tévedésért, de talán így helyesebb volt, hogy Rózsa képviselő úr szavaira az államtitkár úr tudott néhány szót mondani.

A magam részéről néhány gondolat erejéig a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás kérdésére térnék ki, ami ugyan nevezett formában nem jelenik meg a száz lépés programban, de tapasztalhatjuk és láthatjuk több olyan törvénytervezet vonatkozásában, amelyek már a parlament előtt vannak, illetőleg amelyeknek az általános vitáját a közeljövőben fogja a parlament megkezdeni, hogy ezekről a jogterületekről sem feledkezett meg a Gyurcsány-kormány. Hiszen túl azon, hogy még a ciklus elején több törvénymódosítással sikerült azt az igazságszolgáltatási reformot feléleszteni, amely a Fidesz-kormány alatt csorbát szenvedett, nevezetesen, az ítélőtáblák létrehozásával most is több olyan törvénytervezettel találkozunk, ami a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás szempontjából fontos kérdéseket fog taglalni.

Hadd emeljem ki ez ügyben azt, hogy törvényt fog elfogadni reményeim szerint rövidesen a parlament, kapcsolódóan több vonatkozásban a lakásmaffia-albizottság tevékenységéhez, amely a jogban járatos vagy jogban tevékenykedő személyek, ügyvédek, közjegyzők részére lehetővé fogja tenni annak megoldását, hogy a személyi adatnyilvántartó rendszeren keresztül tudjanak információkat gyűjteni a tekintetben, hogy valóban olyan személyek legyenek jogalanyok, akiknek a valódiságához kétség nem férhet. Ismeretében vagyok annak, hogy a kormány már benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amelyik lehetőséget fog adni a bíróságoknak arra, hogy több esetben felgyorsítsák az ügymenetet, és ezáltal is elősegítsék az igazságszolgáltatás gyorsítását és hatékony működését.

(15.30)

Végezetül, de nem utolsósorban hadd említsem meg, hogy bár nem e napirend, hanem a következő napirend tárgya lesz a gazdasági társaságokról szóló törvény, illetőleg az új cégeljárási törvény megvitatása, én azt hiszem, ez is azt mutatja, hogy ez a kormány kész és hajlandó arra, hogy a ciklus végén is olyan nagy terjedelmű törvényjavaslatokat terjesszen a parlament elé, amelyek azt mutatják, hogy a társadalmi élet minden szegmensére kiterjed a figyelme, így a gazdasági élet szereplőire is, hogy megfelelő jogbiztonságban tudjanak tevékenykedni.

Még egy gondolatot engedjen meg, elnök úr. Hosszú ideje fekszik már a parlament előtt az a közjogi törvénycsomag, ami már, ha jól emlékszem, közel két esztendeje került beterjesztésre, ami érintené az alkotmánybírák jogi helyzetét, érintené az új jogalkalmazási törvény megalkotását is. Azt hiszem, tekintve, hogy itt kétharmados jogszabályokról van szó, eddig sem a kormánypárti képviselőkön múlt, hogy mindezek elfogadására mindeddig nem került sor. Őszintén remélem, hogy a ciklusból még hátralévő időszak időt és lehetőséget ad arra az ellenzéki képviselőtársainknak is, hogy deklarálva vagy mutatva azt az együttműködési készséget, amelyről oly sokat beszélnek az elmúlt időszakban, azt kinyilvánítsák abban is, hogy ezekben a fontos kérdésekben képesek lesznek együttműködni, és képesek lesznek arra, hogy a kormánypárti frakciókkal szót értve ezekben a fontos törvénytervezetekben is belátható időn belül zárószavazásra kerülhessen sor.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett Herényi Károly képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Öné a szó, parancsoljon.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Közeledünk az országgyűlési határozati javaslat vitájának végéhez, ezért néhány dolgot összegzésképpen a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében szeretnék elmondani és leszögezni.

Antall József mondotta annak idején, most már több mint egy évtizede, hogy bizalom nélkül a polgári demokrácia nem képes működni. Bizalom alatt én azt értem, az ő szavait is tolmácsolva, hogy egy parlament pártjainak a célokban egyet kell érteniük. A célok eléréséhez vezető út lehet különböző, a megoldások lehetnek különbözőek, de azért azt feltételezzük egymásról, akármelyik oldalán ülünk a képviselőháznak, hogy a másik oldalon ülőket is tisztességes szándékok vezetik, és vannak olyan törekvéseik, amelyek akár az ellenzék részéről is támogathatóak. Ennek a javaslatnak, a száz lépés programnak is nyilván vannak olyan elemei, amelyek az ellenzék részéről is támogathatóak, hiszen olyan célok megvalósulását szorgalmazzák, amelyek számunkra is elérendőek, és mi is támogatjuk. Azért vettünk részt végig e törvényjavaslat, illetve határozati javaslat vitáján, hogy a közös felelősségből részt vállaljunk, és ez a közös felelősség mindnyájunkat terhel, akár a parlament jobb- vagy baloldalán ülünk, akár kormánypártban vagy akár ellenzéki pártban.

Nagyon sok mindenben nem értünk egyet, a megoldási módokat illetően sem, de azzal tiszteljük meg egymást, és mi ezt megtettük, hogy ha van egy előterjesztés a kormányoldal részéről, akkor az ellenzék ennek vitájában - hangot adva ellenvéleményének, más megközelítésének, más megfogalmazásának - részt vesz, mert a parlamenti demokrácia egy országgyűlési képviselőtől ezt követeli meg.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy elérkeztünk a zárszóhoz. Nagy Sándor államtitkár úr válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Parancsoljon, öné a szó.

DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Azzal szeretném kezdeni, amivel Herényi Károly frakcióvezető úr rövid felszólalását befejezte. Normális körülmények között nem kellene köszönetet mondani azért, hogy valamely frakció tagjai itt vannak a vitában, itt most meg kell ezt tennem, mert a Magyar Demokrata Fórum képviselői valóban kitartottak a vita végéig; való igaz, hogy sok kérdésben eltérő nézőpontok, álláspontok, vélemények vannak, de legalább megtiszteltük egymást azzal, hogy odafigyeltünk egymás véleményére, megjegyzéseire.

Őszintén sajnálom, hogy nem így tett a Fidesz, hanem röviden szólva: megfutamodott a vita elől. Megfutamodott a vita elől, nem vállalta a vitát, nem mondott egyetlen érdemi álláspontot a kormány száz lépés programjával kapcsolatban, hanem ahogy többen utaltak rá, itt a reggeli órákban az irónia eszközéhez kívánt nyúlni. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy az irónia attól irónia, mert egy valós tényt vagy jelenséget a visszafogott humor hangján szellemesen, intellektuális tartalommal jelenít meg. A Fidesz megszólalásában ezek a kritériumok nem voltak fellelhetők. Ami ebben a legfontosabb, és nem volt fellelhető, hogy semmilyen valós alapja nem volt annak, amire alapozva Sztálin nevét, Rákosi nevét, Kádár János kedvenc szófordulatát, a ’49-es alkotmányt és hasonló dokumentumokat idéztek.

Ha netán a kedves televíziónéző és rádióhallgató nem tudná, akinek esetleg úgy alakult a helyzete, hogy reggeltől mostanáig figyelemmel kísérte a vitát, elmondom, melyik az a kormányt magasztaló és dicsőítő határozati javaslati mondat, amire a Fidesz ezt az álláspontot alapozta. Ez a következőképpen szól: “Az Országgyűlés elfogadja a kormánynak a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámolóját.ö Ez az a mondat, amire a Fidesz azt mondta, hogy ilyen öntömjénező, a kormány dicsőségét és heroikus erőfeszítéseit leíró határozati javaslatot nem lehet támogatni, helyette Áder János frakcióvezető úr megfogalmazott egy olyan javaslatot, amely valóban arról szólt, hogy milyen kitűnő, milyen kiváló, milyen nagyszerű ez a kormány - erre mondtuk többen, hogy talán nem kellene azért túlzásokba bocsátkoznia. De még az indokolásra sem áll, amit Áder frakcióvezető úr mondott, illetve néhány fideszes képviselő, mert ha egyáltalán van benne ilyen értelemben értékalapú mondat, akkor az csak arról szól, hogy a kormány nekilátott egy általa igazságosabbnak tartott elosztási rendszer megvalósításának - ez volt a szándéka, ez következik a kormányprogramból -, és azt követően tárgyszerűen felsorolja, hogy mi történt eddig a 110 lépés keretében.

Erre azt mondani tehát, hogy ez alapot teremtett arra, hogy vita ne legyen, de irónia helyett egy alaptalan, bántó gúny hangján szólaljanak meg néhányan, azt gondolom, hogy elfogadhatatlan. Egyébként azt gondolom, hogy ha már másra nem, akkor érdemes lett volna odafigyelni arra, amit Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony mondott, abban az értelemben, hogy a szokásos szakmai ágazati szerkezet helyett megpróbálta nagyon különböző korú, élethelyzetű, társadalmi helyzetű emberek személyes példáján megmutatni, hogy a száz lépés program hogyan érinthet konkrétan egy személyt, egy családot. Legalább ezt érdemes lett volna nyomon követni, mert akkor valóban világossá vált volna, hogy itt nem egyszerűen ilyen-olyan egy-egy intézkedésről, hanem végül is tartalmában, hatásában nagyon-nagyon sok ember életét pozitívan befolyásoló intézkedéssorról van szó, mint ahogy - csak zárójelben említem meg - tulajdonképpen az ország településszerkezetére nézve is igaz következtetésként adódik, hogy mondjuk, a vidék helyzetét a mezőgazdaság hét lépése, a családtámogatás, a sürgősségi ellátás javítása, a foglalkoztatási feltételek javítása mind-mind pozitívan érinti.

Azt gondolom, hogy ennek a mai helyzetnek, vagy a Fidesz ilyen módon történő megnyilvánulásának az oka egyszerűen szólva az, amit maga is tud, hogy ezek jó lépések, de nem volt hozzá bátorsága és ereje elismerni, illetve az elmúlt hónapokban azt is megszokhattuk, hogy számos megszólalás tulajdonképpen vagy alaptalan állítást tartalmazott, vagy esetleg éppen a Fidesz saját felelősségét igyekezett elfedni. Így jártunk az áramárüggyel, ahol kiderült, hogy az az állítás, hogy Ausztriában alacsonyabb a háztartási energia ára, mint Magyarországon, egyszerűen nem felel meg a valóságnak, ehelyett az az igazság, hogy a fogyasztói árat nem kis mértékben befolyásoló erőművi ár hatósági szabályozásának intézményét éppen a Fidesz-kormány törölte el, hogy csak két rövid példát említsek. Vagy ugyanez a helyzet, mondjuk, az európai uniós támogatások igénybevételével, amikor is azt lehet konstatálni, hogy a megelőző kormányzati ciklusban sem a tervek kidolgozásában, sem az intézményrendszer felállításában nem történt annyi, ami a most hivatalban lévő kormány dolgát minimálisan megkönnyíthette volna, sőt bizonyos dolgokat nulláról kellett kezdeni.

(15.40)

Nem a véletlen műve, hogy Magyarország volt, amelyik például a SAPARD-kifizetésekhez legutolsóként tudott hozzányúlni, mert a megelőző kormányzati ciklus ebben nem tett semmit. Ilyen körülmények között felemlegetni a jelenlegi kormány felelősségét ezekben az ügyekben, nem tartom korrekt dolognak.

Mit lehet arról mondani, hogy nincs az ország legnagyobb ellenzéki pártjának mondandója, mondjuk, a nyugdíjrendszer korrekciójával kapcsolatos ötéves programról? Miért nem mondanak valamit arról, hogy helyes vagy helytelen, hogy ez az első hivatalban lévő kormány, amelyik a nyugdíjrendszeren belül keletkezett belső igazságtalanságokat az eltérő nyugdíj-megállapítási szabályok miatt korrigálni kívánja, és nem úgy, hogy az alacsonynyugdíjas javára elvesz a magasabb nyugdíjjal rendelkezőtől, mert ez a nyugdíjbiztosítás elvével ellentétes, hanem úgy, hogy költségvetési forrásokat használ ahhoz, összességében 134 milliárd forintot, hogy ez a korrekció öt éven keresztül megvalósuljon? Vagy miért nincs véleménye az ellenzéki pártnak arról, hogy az az adórendszer-változtatás, amiről többek között Élő Norbert képviselőtársam szólt, az valóban hogyan szolgálja a gazdaság és az egyes személyek, egyes szereplők személyes jövedelmi pozícióját, és mennyiben szolgálja az ország, a gazdaság fejlődésének érdekeit? Érthetetlen dolog!

Mint ahogy az is érthetetlen, hogy hamis állításokkal próbálják a családtámogatás alapvetően megváltozó rendszeréről azt elhitetni az érintettekkel, hogy az nekik rosszabb. Igaza van Keller Lászlónak, majd amikor januártól a dolog működni kezd, és az érintettek, a legalacsonyabb jövedelműek látják, hogy a duplájára emelkedett a családi pótlék, akkor majd nem fogják elhinni ezeket a ma még hihetőnek tűnő mondatokat. Majd nem fogják azt sem elhinni, hogy megvonta a kormány a korábban rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülőktől a természetbeni juttatásokat, mert nem igaz, ugyanakkor ezzel van tele az ország. Nem lehet olyan fórumra menni, hogy ezt az embertől meg ne kérdezzék.

Kinek jó az, hogy ideig-óráig becsapunk embereket, emberek kisebb vagy nagyobb csoportját, mellesleg ezzel azt üzenve, hogy titeket be lehet csapni, mert nem tudjátok felfogni, hogy miről van szó. Kinek jó ez a politika? Vagy miért nincs arról véleménye, hogy a fiatalok foglalkoztatását a Start-program segíti, az idősebbekét az úgynevezett Prémium-program segíti, miért nem lehet erről érdemi vitát folytatni, és mondjuk, kiegészíteni egy ilyen programot, hogy ha valakinek erről van mondandója, de ugyanezt mondhatnám a panelprogramról vagy éppenséggel az oktatásügyet érintő kérdésekről, amiről többször és részletekbe menően Szabó Zoltán és Tatai-Tóth András képviselőtársaim is itt szóltak.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt ennek a jelenségnek mélyebb okai is vannak, mintsem hogy erre az egy napra korlátozódna a Fidesznek ez a magatartása. Nem pusztán arról van szó, hogy a száz lépés politikájához nincs érdemi mondandója a legnagyobb ellenzéki pártnak, hanem ha egy picit általánosítunk, akkor azt lehet mondani, hogy a Fidesz viszonya a többpárti demokrácia egyik legfontosabb intézményéhez, az Országgyűléshez - itt a dolognak ez van a mélyén. Ebbe a koncepcióba illeszkedik Orbán Viktor elhíresült mondása, hogy a parlament működik ellenzék nélkül is, és ebbe a koncepcióba illeszkedik az a magatartás is, hogy nem az Országgyűlés a terepe az érdemi politikai vitának, máshol kell elmondani a véleményeket, saját közösségünk előtt kell bejelentéseket tenni, ott legfeljebb nem fognak vitatkozni vele, nem fogják megcáfolni, hogy ha téves vagy hamis adatokat közlünk.

Tehát itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az Országgyűlés komolyságát, méltóságát, tekintélyét következetesen ezzel a magatartással szerintem kétségbe vonja a legnagyobb ellenzéki párt. Ez nagyon nem szerencsés, és tulajdonképpen azt lehet látni, hogy a parlamentet mint intézményt nem szeretik a fiatal demokraták. Maximum szeretnek néha valami kis cirkuszt rendezni körülötte vagy benne, és ha megengedik, erről nekem az jut az eszembe, amit Thomas Beecham, a londoni Royal Filharmonikusok világhírű karmestere mondott egyszer, hogy tudniillik lehet, hogy az angolok nem szeretik a zenét, de imádják a zajt, amivel az jár.

Körülbelül ez a viszony, amit ma itt tapasztalhattunk, amit én egyébként nagyon sajnálatosnak, sőt bizonyos értelemben szánalmasnak is tekintek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Módosító javaslat nem érkezett, úgyhogy részletes vitára nem kerül sor, az előterjesztés elfogadásáról a következő ülésünkön fogunk határozni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gazdasági társaságokról, illetve a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket T/18196., T/18197. és T/18198. számokon, a gazdasági bizottság ajánlásait pedig T/18196/2., T/18197/3. és T/18198/2. számokon, az informatikai bizottság ajánlását pedig T/18197/2. számon kapták kézhez a képviselők.

Most megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 40 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.




Felszólalások:   1   1-155   155-179      Ülésnap adatai