Készült: 2020.07.12.05:50:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

272. ülésnap (2005.11.28.),  283-336. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:16:54


Felszólalások:   281-282   283-336   337-361      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön határozunk.

Most soron következik az egyes agrárágazati törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/18110. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/18110/25. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerkezeti rendjére figyelemmel a részletes vitát három szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Felkérem a jegyző urat, hogy ismertesse az általam javasolt vitaegységeket.

VINCZE LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszban a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről szóló törvény, valamint a földkiadó bizottságokról szóló törvény rendelkezéseit módosító 1., 2. és 3. ajánlási pontok szerepelnek. Ugyanebben a vitaszakaszban szerepel az összefüggésekre tekintettel az ajánlás 20. és 21. pontjainak megvitatása is.

A vita második szakaszában a 4. és 5. pontok megvitatása következik, amelyek a termőföldről szóló törvényben az elő-haszonbérleti jog szabályozását kívánják megváltoztatni.

A vita harmadik szakaszában pedig a bortörvény módosítását kezdeményező 6-19. pontjai és a 22. pont szerepelnek.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy egyetértenek-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés ezen indítványomat elfogadta.

Kérem a felszólalni kívánó képviselőket, hogy felszólalásuk kezdetén jelezzék, a bizottsági ajánlás mely pontjaihoz kívánnak hozzászólni.

Most megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1., 2., 3., valamint a 20. és 21. pontjaira. Ezek a szövetkezeti törvényről és a földkiadó bizottságokról szóló javaslatot tartalmazzák. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni ötperces időkeretben. Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita e szakaszában a 2. és a 3. számú módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. A 2. számú módosító javaslatom a törvényjavaslat 1. §-ában szereplő, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (2), (3) bekezdéseinek a módosítását javasolja. A 3. számú módosító javaslatom pedig a törvényjavaslat 2. §-ában szereplő, a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (1) bekezdésének a módosítását javasolja.

A 2. számú módosító javaslatom értelmében a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén azokat, akik a szövetkezetben részaránytulajdonra jogosultak voltak, az állami tulajdonba került maradvány termőföldek után 4 ezer forint/aranykorona helyett 8 ezer forint/aranykorona értékben kártalanítás illeti meg, melyről az FM-hivatal határoz. Ugyanezen módosító javaslatom értelmében a kártalanítás kiszámításának alapjául szolgáló összeg számításánál is természetesen a 4 ezer forint/aranykorna helyett a 8 ezer forint/aranykorona alkalmazandó.

A 3. számú módosító javaslatom szerint pedig a részaránytulajdonnal rendelkező személyek a Nemzeti Földalap földkészletéből szintén 4 ezer forint/aranykorona helyett 8 ezer forint/aranykorona értékben tarthatnak kártalanításra igényt. Ezt a kiegészítést a következőképpen indokoltam.

A törvényjavaslatban szereplő 4 ezer forint/aranykorona kártalanítási összeget irreálisan alacsonynak tartjuk, valójában hektáronként átlagosan mindössze 80 ezer forintnak felel meg, noha a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet átlagosan jelenleg is 300 ezer forint/hektár áron vásárol földet. A 8 ezer forint/aranykorona kártalanítási összeget a 4 ezer forint/aranykoronával szemben méltányosabbnak érezzük. Az eredeti törvényjavaslat elfogadása esetén a jövőben már csupán egy nagyon-nagyon részleges, 4 ezer forint/aranykorona kártalanítást kapnának a termőföldjogosultak.

Egyébként a maga a törvénymódosítást beterjesztő kormány is elismert egyfajta államosítási szándékot, hiszen a részarány-tulajdonos akarata ellenére történik a termőföld járandóságának az elállamosítása, továbbá a piaci érték töredékét kapja csupán kártalanítás címén.

(20.20)

Ha az állam mindenáron meg akarja szerezni a még ki nem osztott részaránytulajdonokat, legalább méltányosabb árat fizessen érte. Vagy ha ez nem elfogadható, akkor fogadják meg az egyik kormánypárti képviselőtársam javaslatát, és vonják vissza a törvényjavaslat erre vonatkozó részét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki a vita e szakaszában felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, így a vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 4. és 5. pontjaira, ami az elő-haszonbérleti jogról szól. Ötperces időkeretben megadom a szót elsőként Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mind a két indítványhoz tennék megjegyzést. Kékkői Zoltán képviselőtársam, gondolom, majd saját indítványát megindokolja, amellyel teljesen egyetértek. Elmondtuk, álláspontunkat fenntartjuk, gyakorlatilag a tőkések és a külföldiek kezére való termőföldátjátszás burkolt formája az, amit önök az indítványban megfogalmaztak. Nyilvánvaló, Kékkői Zoltán a 4. pontban ezt vissza akarja állítani, és biztosítani, hogy ilyen könnyűszerrel azért mégse juthassanak már termőföldhöz olyanok, akiktől meg tudtuk védeni idestova 15 éven keresztül.

Ugyanez a törekvés található Orosz Sándor indítványában, mert szemben Kékkői Zoltán indítványával, amelyet a bizottságok sem és a kormány sem támogat, Orosz Sándor indítványát a bizottságok is és a kormány is támogatja. Orosz Sándor indítványában az szerepel, hogy az egyébként kormányzati szándék szerint állattartó telep és annak üzemeltetője milyen formában kaphat, juthat termőföldhöz, amit mi erősen megkifogásoltunk. Orosz Sándor bevezeti, hogy még a halastó üzemeltetője is ugyanilyen jogosultságokkal rendelkezzen.

Én nem tudom, önök szerint hogyan is működik manapság a halastó-üzemeltetés, de a halakat legeltetni nem kell általában; a rét, legelő, kaszáló, erdő és minden egyéb, ami itt föl van sorolva, hogy mi minden területeket kaphatnak majd a halastó üzemeltetői. Én tudom, hogy Orosz Sándor a halastavak koronázatlan királya vagy sellője, sellő Barbie-ja, nem tudom, és az Országos Halászati Szövetség elnöke is, de azért az, hogy a halastavak is ugyanezzel a joggal rendelkezzenek, amit egyébként mi az állattartó telepeknél is kellő fenntartással fogadtunk, ez szerintem elfogadhatatlan. Még inkább durván kijátssza azt a rendelkezést, hogy egyelőre, amíg az Unió bennünket nem kötelez - és erre moratórium van, tudjuk -  minden eszközzel, nemzeti szabályozással próbáljuk megvédeni a termőföldet, azt a magyar gazdák tulajdonában próbáljuk megtartani, nem üzemek és nem üzemeket tulajdonló külföldiek kezébe, mert ez a szelep most már nem szelep meg nem kiskapu, ez nagykapu, amelyen áramolhatnak be az újkori leendő tulajdonosok.

Szeretném tudni, hogy a kormány, amely támogatta ezt az előterjesztést, netán a bizottságok többsége, amelyek támogatták ezt, hogyan vélekednek erről az indítványról, és vajon mi indokolja, hogy a halastavaknak is ugyanilyen kiváltságos jogosultsággal termőföldhöz és minden egyébhez lehessen jutni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén öt percre megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita e szakaszában a 4. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Ez a módosító javaslatom a törvényjavaslat 4. §-ának a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 21. § (3)-(4) bekezdéseit érintően az elhagyását javasolja. Mivel nincs definiálva az állattartó telep fogalma, a működéséről nem is beszélve, a törvényjavaslat 4. §-ának nincs értelme. Az általános vita során is kifejtettem, és most is elmondom, hogy ez a módosítás ugyanis nagykaput nyitna a pénzügyi befektető társaságok magyarországi termőföld-monopóliuma felé.

A földtörvény módosítása az egész magyar agrárium érdekei ellen van. De elsődlegesen éppen azt az állattenyésztő ágazatot teszi tönkre, amelynek az érdekében hivatkozik álnokul. Talán nem véletlen, hogy az állattenyésztő szakmai szervezetek, köztük az Állattenyésztők Szövetsége, az állattenyésztő szakmai körök és az illetékes akadémikusok törvénytervezettel kapcsolatos támogató álláspontjával sehol sem találkozunk. Természetesen nem találkozunk a mindannyiunk által szakmai tiszteletnek örvendő Agrárgazdasági Tanács szakmai támogatásával sem, hiszen egy önmagára valamit is adó szakmai szervezet és szakember egy ilyen nemzeti ágazati önleépítést nem támogathat. Magyarországon, ahol ez ellen a szakvélemény publikálására még ma sincs tényleges lehetőség, sokatmondó a szakmai körök ezen beszédes némasága.

A törvénytervezetek benyújtóitól részletes szakmai indokolást és hatástanulmányt vártunk volna el, de az előterjesztés mellől mindkettő hiányzik; valójában azért, mert az állattenyésztés csupán egy hivatkozási alap a földtörvény tulajdonképpeni fellazítása érdekében.

Szintén az általános vita során elmondtam, fordítsuk le a jogi nyelvezetet szakmaira, és meglátjuk, mit is tartalmaz valójában ez a törvénymódosítás. A 4. § (3) bekezdése hiteles állattenyésztői fordítása a következőképpen hangzik:

Bármely társas vállalkozás, egy kecskeól egyéves működtetése fejében örök időkre jogot nyer az adott település bármely művelési ágú teljes területére. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) A kizárólagos jog megszerzésének pillanatától fogva a kecskeól további működtetésétől már el is lehet tekinteni. Persze, hiszen a kecskeól és az állattenyésztés csupán hivatkozásul szolgál a társas vállalkozások korlátlan földszerzéséhez. Egyébként a jogilag nem definiált állattartó telepnek az ugyancsak nem definiált működtetését nevezi az előterjesztő feltételekhez kötöttségnek. Na meg még azt tartja erős korlátnak, hogy a nevezett kecskeól egyéves működtetése fejében nem szerez az egész országra elő-haszonbérleti jogot a társas vállalkozás, csupán a kecskeól fekvése szerinti település egész határára válik jogosulttá.

Amennyiben egy kicsit is komoly szakmai előterjesztésről, nem pedig nemzetközi társas vállalkozások diktátumáról lenne szó, úgy nem kellett volna a megelőző többéves működtetés éves árukibocsátásához, vagy éves átlagos számosállat-létszámhoz kötni, majd ebből kiszámítani a szükséges takarmányterület igényét? Ezzel a törvényjavaslattal a tényleges állattenyésztő telepek elől vinnék el ezek a preferált föld- és EU-támogatás-spekulánsok a takarmánytermő területeket. Módosító javaslatommal ezt szeretném megakadályozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Font Sándor: Nagyon igaz!)

ELNÖK: Most kétperces felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kékkői képviselő úrhoz szeretnék csatlakozni.

Amiről ő beszélt, az fából vaskarika, és a magyar vidéknek és a magyar mezőgazdaságnak a megszégyenítése, amennyiben a parlament ezt jóvá fogja hagyni változtatás és módosítás nélkül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a jogszabálytervezet mindenre lehetőséget ad. Ez mindenre lehetőséget ad, és lehetőséget ad eztán arra, hogy minekutána esetlegesen a bérelt földterület az állattartó telep mellett egy bérelt út jobb oldalán és bal oldalán helyezkedik el, eztán jogot formáljon majd arra a terület bérlője és az állattartó telep működtetője, hogy lezárja azt az utat, és sokasodni fognak azok az esetek, amikor a helyben lakó, de nem gazdálkodó özvegyasszonyok nagy körúttal, nagy kerülővel tudnak csak kimenni a hozzátartozójuk sírjához a temetőbe. Erre az országban nem egy és nem két helyen van példa - nem egy és nem két helyen van példa! -  sőt mi több, olyanra is van példa, amikor külföldi tulajdonos közforgalmú utat akar lezárni azért, mert az rossz állapotban van, és az útért bérleti díjat fizet. A tulajdonos pedig nem hajlandó ezt megfelelő állapotba helyezni, és dobálja a labdát a Gazdasági Minisztérium és az FVM egymás között, közben pedig emberi sorsok mennek tönkre, és munkahelyeket nem lehet létesíteni egyes településeken ezek miatt.

Nos, ezt a tendenciát fogja erősíteni ez a törvény abban az esetben, ha nem veszik figyelembe a Kékkői úr által említett módosító javaslatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

(20.30)

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Meglepődve hallgatom itt az ellenzéki képviselők felvetéseit, főleg az olyan megjegyzéseket, hogy az előterjesztés az ágazat érdekei ellen van. Úgy gondolom, hogy ha képviselőtársaim is le tudnák vetni az ideológiai görcseiket, akkor belátnák azt, hogy a főágazatok Magyarországon egyensúlyi szempontból nagyon komoly problémákkal küzdenek. Az európai uniós támogatás a szántóföldi növénytermesztést ösztönzi, kedvezőtlen az állattartó telepek számára, ezért az állatlétszám fogy. Nyilvánvalóan amiatt is fogy, tisztelt képviselőtársaim, mert a támogatás takarmánytermő terület után jár, ami nagyon sok állattartónak nincs, tehát támogatáshoz sem juthat. Nem beszélve arról az európai uniós előírásról, hogy a trágyát valahová el kell helyezni, márpedig ezt vagy feldolgozza valaki drága technológiával, vagy pedig a szántóföldre meghatározott időben kijuttathatja.

Önök, képviselőtársaim, ez ellen szólnak, tehát nem szólnak más ellen, mint a magyar állattartók ellen. Leszűkítik bizonyos társas gazdaságok ügyére, üzemeket emlegetnek, holott jól tudjuk, hogy Európában, Dániában csak üzemek vásárolhatnak termőföldet, és üzemek közt mozog a termőföld, ezt nem veszik figyelembe Nyugat-Európában; de ugyanígy ellene vannak az egyéni állattartók, a családi állattartók normális gazdálkodási feltételei kialakításának. Ez elfogadhatatlan. Azt javaslom, az ideológiai görcseiket vessék le. Ha valamit szeretnénk tenni az ágazati egyensúly helyreállítása érdekében, minden pozitív javaslatot el lehet fogadni. Magam is azt mondom nyilvánvalóan, hogy egy állattartó telep annak arányában szerezhessen takarmánytermő területet vagy egyéb területet, ahova a trágyát elhelyezi, amilyen nagyságrendű az a tevékenység.

Az Agrárgazdasági Tanács véleményét senki nem kérte ki, de ha ön figyelmesen elolvassa az éves állásfoglalását, a leghangsúlyosabban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a főágazatok arányainak helyreállításáért száll síkra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Járvás Istvánnak adom meg a szót, szintén két percben, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy a 4. § módosítása kapcsán azért kedves MSZP-s képviselőtársaim olyan helyzetet teremtenek, hogy a fejüket a homokba dugják, és azt hiszik, ezzel meg van oldva az állattenyésztés helyzete, nevezetesen, ha az állattartó telepek földet vásárolhatnak. Mert ha ez így lenne, akkor azok a gazdák, gazdálkodó szervezetek, akiknek egyébként volt vagy van jó állattartó telepük, és földhasználatuk is van, ennek ellenére mégis fölhagynának az állattenyésztéssel. Ezt is jó volna azért a mérleg egyik serpenyőjébe beletenni, hogy ennek mi az oka. Valószínűleg ezzel a dologgal is kellene foglalkozni, már csak azért is, mert énszerintem a hatósági állatorvosi díjak Magyarországon magasabbak, mint versenytársainknál - ez vonatkozik akár Szlovákiára, akár pedig a nyugat-európai állattenyésztőkre -, illetve a veszélyes hulladék, az állati tetemek ártalmatlanítása is nálunk sokkal nagyobb összegért történik, mint vetélytársainknál. Ez is többletköltség, ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem vagyunk versenyképesek.

Azt is el kell mondani, hogy a mezőgazdaság mégiscsak egy privatizációs szakaszon megy keresztül, és nagyon sok állami gazdaság lett magánosítva, ami, mondjuk ki, helyes. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy az állami gazdaságok jelentős része, amelyek most már részvénytársaságok, igyekszik leválasztani magáról az állattartó telepeket. A legutóbbi értékesítés kapcsán is, a volt Komáromi Mezőgazdasági Rt.-nél megfigyelhető, hogy az új tulajdonos leválasztja az állattartó telepet, és úgy szeretné jobban eladni, ha volna lehetősége a külföldi tulajdonosnak, hogy földet vásárolhasson hozzá. Azt hiszem, erről szól a dolog, hiszen a belső, magyarországi mezőgazdasági részvénytársaságok is szeretnének a földterület után megkapott uniós és nemzeti támogatásra szert tenni, és nem állattenyésztésre költeni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak szintén két percben, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Tovább folytatva az előbb abbahagyott gondolatsort, rettentő érdekes, amikor halastóhoz legelőt szeretnének kapcsolni. Látjuk a szándékot egyébként: minden mindegy, csak föld legyen. Minden mindegy, csak föld legyen, és döbbenetes itt a vitában azt hallani, hogy az Európai Unióra és Dániára hivatkoznak kormánypárti képviselők; ráadásul olyan képviselő, aki, ha nem történik gikszer, akár előterjesztő is lehetne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rettenetes bátor és lendületes szlogen arról szól, hogy a gazdák érdekében szembemegyünk az Európai Unióval. Képviselőtársaim, ha szembemegyünk az Európai Unióval, akkor ne akarjuk lemásolni, hanem olyan jogszabályok szülessenek, és olyanokat szavazzunk meg itt a parlamentben, amelyek valójában a magyar gazdák érdekeit szolgálják. Hol érdeke a magyar gazdának az, hogy ma Fejér megyében lehet kapni úgy 14 hektáros majort, hogy az eladó azt mondja, garantálom, hogy lesz hozzá még több mint 100 hektár állami földterület? Mi ez, ha nem biznisz?

Mi ez, ha nem előre leosztott lapok? És, tisztelt képviselőtársaim, akkor, ha ez a folyamat így végigmegy a parlamenten, akkor a magyar parlament ehhez asszisztálni fog. Én úgy gondolom, hogy ez nem a gazdák érdeke, ez nem a termelők érdeke. Ez egy nagyon szűk körnek az érdeke, amit nem célunk, hogy parlamenti eszközökkel erősítsünk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Úgy gondolom, hogy néhány kérdést tisztázni kell.

Amit Járvás képviselő úr felvetett, megmondom, nem is értem ezt a problémát. Mert abban az esetben, tisztelt képviselő úr (Demeter Ervin közbeszól.), hogyha egy állami gazdaság privatizációra került, akkor - ön is nagyon jól tudja - a termőföldet továbbra is az államtól bérli. Tehát ilyen esetben nem tudom, ön milyen termőföldeladásról beszél, amikor termőföldet az állam nevében a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet adhat el, maga a privatizált állami gazdaság nem. Persze, ha ön arra a területre gondolt, amely kivett területként telepi terület, és megszűnő állattartás következtében eladhatóvá válik, hát ez a vagyonnak a része, természetesen a tulajdonos hoz ilyen típusú döntéseket. A javaslattal éppen azt szeretnénk elérni, hogy ne kelljen kiüríteni az állattartó telepet, ne csak a növénytermesztésben lássák a jövedelemszerzés lehetőségét, hanem tartsák meg az állatokat, és akkor lesz, ami elfogyasztja azt a felesleges gabonát, ami most a raktárakban van.

Ugyanígy Lengyel képviselő úr felvetését sem értem, mert nyilvánvaló, hogy ha egy társasági formában működő állattartó telep mellett van egy bérlemény, ha a társaságot adják el, akkor a jogutód a bérletet továbbviheti, és ennek megfelelően bérli. Nem tudom, hogy ebben milyen kifogást lehet keresni.

Azokat a kételyeiket pedig, amelyek itt esetleges spekulatív szerzésekre vonatkoznak, azok a módosító javaslatok, amelyek az állattartó telep nagyságához normatívan szükséges termőföld meghatározására vonatkoznak, egyértelműen kizárják, tehát ilyen aggályuk nem kell hogy legyen.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Farkas Sándor képviselő urat illeti a szó két percben, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszerűen nem értem ennek a vitának a lényegét. Biztos, hogy én vagyok nagyon messzire a mezőgazdaságtól, hogy nem értem ezt az egészet, de én ma még nem láttam Magyarországon olyan állattartó telepet, amelyik azért ment volna tönkre, mert nincs neki földterülete. Ez badarság! Ez olyan mértékű badarság, amivel nem lehetne idejönni a parlamentbe és ilyen törvényt beterjeszteni, mert ez nem igaz. Az, hogy hogyan akarnak a kormánypártok földet adni azoknak a jogi személyeknek, egy más kérdés, és énszerintem ez a törvénymódosítás erről szól, semmi másról. Csak azokról a jogi személyekről, társaságokról, akik majd esetleg ezeknek, a Magyar Mezőgazdaság utolsó előtti oldalán olvasható különböző eladó állattartó telepeknek akarnak földterületet juttatni, aminek egyértelműen a szándéka az, hogy ezek a földterületek később jogi személyek birtokába kerülhessenek.

Már megéltük azt több alkalommal, több vita során, hogy mennyi problémát okoz a jogi személy; gondoljunk a szövetkezetek vagyonnevesítésére vagy a földtulajdona, a részaránytulajdon kimérésére, hogy mennyi problémát okozott. Most megint ugyanezt generáljuk azzal, hogy földtulajdont adunk egy olyan társaságnak, amit esetleg halastónak hívnak. Nevetséges! Nem tudok mást mondani, nevetséges, és olyan messzi áll az élettől, hogy teljesen fölösleges ilyen törvénymódosítást a parlamentbe behozni, mert azok a szakemberek, akik mezőgazdasággal foglalkoznak - teljesen mindegy, hogy jobb- vagy baloldalon -  egyszerűen értetlenül állnak egy ilyen kérdés előtt. Akik pedig beterjesztik, szerintem azoknak meg fogalmuk sincs, hogy miről szól a dolog.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kékkői Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót két percre, Fidesz.

(20.40)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Németh Imre képviselőtársamnak emlékeznie kellene arra, hogy annak idején, amikor a polgári kormány volt hatalmon vagy kormányzott, akkor közel 5 milliós sertésállomány volt az országban. Semmi köze nincs a földtulajdonlásnak ahhoz, hogy az ön minisztersége ideje alatt 4 millió alá csökkent a sertésállomány. Tehát ennek teljesen más okai vannak, elsősorban a felvásárlási ár volt az oka az ilyen mérvű csökkenésnek.

És ön felhívta a figyelmemet az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentéssel kapcsolatban az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalására, felolvasom, hogy mit írnak benne. “Az állattenyésztés piacorientált fejlesztése elkerülhetetlen feladat. Színvonalas állattenyésztés nélkül sem a környezet kultúrállapotban való megőrzése, sem pedig a vidéki népesség megtartása nem oldható meg, és nem enyhíthető a hozzáadottérték-termelésben meglévő súlyos lemaradásunk.ö Semmi köze ehhez a jelenlegi törvényjavaslathoz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Járvás István képviselő úrnak adom meg a szót két percre, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Németh képviselőtársam azt mondja, hogy nem ért meg engem, én ezt elfogadom Németh képviselőtársamtól, de azért azt is tudni kell, mert már régóta így van, hogy önt még a miniszterelnöke sem értette meg. (Dr. Németh Imre fejét csóválva cicceg.)

Azt szerettem volna világossá tenni, hogy az állattenyésztés gazdaságossága nem csak a földhasználaton múlik. Múlik azon is, hogy a preventív megelőzéseket mennyiért és hogyan vehetik igénybe, múlik azon is, hogy a hatósági állatorvosi díj egészen az állattenyésztéstől a vágóhídig bezárólag mennyibe kerül, és attól is függ, hogy a termelés folyamán képződött veszélyes hulladékot mennyiért lehet ártalmatlanítani. Magyarország élen van e tekintetben, tehát versenyhátrányunkat ez is kifejezetten emeli.

Azt is el kell fogadnia, miniszter úr, hogy ha egy volt mezőgazdasági részvénytársaságot privatizálnak, és a tulajdonosok úgy döntenek, hogy eladják az állattartó telepet, ezt tehetik. De, gondolom én, nem azért adják el, mert az jó nyereséget hoz, hanem azért adják el, mert nem hoz eredményt, nem hoz megfelelő jövedelmet, és úgy szeretnék ezt jobban, könnyebben értékesíteni, ha ehhez az egyébként bárki által, külföldi tulajdonos által is megvett állattartó telephez földet is lehessen vásárolni.

Gyakorlatilag itt értek egyet azzal, amit Farkas Sándor képviselőtársam mondott, mert az azért, gondolom, Németh képviselőtársam sem hiszi el, hogy az egyéni gazdák számára van ez kitalálva, akik már alig-alig vannak, hogy vehessenek bárhol, Jászapátin vagy bárhol a Zalában, termőföldet az ő tevékenységükhöz. Hiszen nekik eddig is volt földjük meg állattenyésztésük is, csak most már nincs állattenyésztésük, mert az alacsony felvásárlási árak miatt abbahagyták, megunták. Ez nem nekik szól, ezt kár mondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Farkas képviselő úrnak majd bemutatjuk azokat az állattartókat, akik a 2003-as aszály következtében azért hagytak fel a termeléssel, mert csődbe mentek. Aranyáron vették a szalmájukat és az abraktakarmányt, nem tudták fenntartani az állattenyésztést, éppen azért, mert nem tudták maguk megtermelni az állat ennivalóját. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Úgy gondolom, ez téves megállapítás volt.

Járvás képviselő úr pedig örökké vételről beszél. A jogszabály nem vételről beszél, haszonbérbe adásról és elő-haszonbérleti lehetőségről beszél, főleg az állami föld tekintetében, amit önök emlegettek. Nyilvánvaló, a Nemzeti Földalap a kormány döntésének és a birtokhasznosítási elveknek megfelelően hosszú távon bérleti használati lehetőséget biztosít. Tehát itt nincs szó vételről, főleg a nagyobb területek tekintetében, hiszen a jelenlegi lehetőségeket is csak a kisebb területekre, a “Földért életjáradékö programban az NFA-hoz került területekre, illetve más egyéb, elaprózott területekre kívánják biztosítani.

Így, úgy gondolom, azt mondani, amit Kékkői úr mondott, hogy semmi köze a törvényjavaslatnak ahhoz, amit az Agrárgazdasági Tanács leírt, akkor nem értjük meg, hogy mi van abban a javaslatban. Épp a környezeti szempontokat emelte ki, éppen az állattenyésztés hatékonyságát emelte ki, tisztelt képviselőtársam, ehhez hozzátartozik az, hogy ha az állati abraktakarmányt intervenciós áron kell megvenni, akkor lehet, hogy az állattenyésztésen nincs nyereség. De ha valaki megtermeli azt hatékonyan, akkor már tud versenyezni esetleg nyugati versenytársaival.

Tehát erről szólt az én értelmezésemben az Agrárgazdasági Tanács jelentése, teljesen szinkronban van a javaslat. Nyilvánvalóan minden jóindulatú finomítást, javítást elfogadunk, de azért bizonyos elvi kérdéseket, úgy gondolom, helyre kell tenni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy dologra szeretnék reflektálni Németh képviselőtársamnak, mégpedig arra, hogy a 2003. évi aszály milyen nehéz volt az állattartóknak, se szalma, se széna, se lucerna nem volt, és sok pénzükbe került. Ebben önnek teljesen igaza van. Csak azt nem értem, hogy akkor 2003-ban miért kaptak aszálykárenyhítést a halastó-tulajdonosok, míg a húsmarhatartók, akik ott legeltettek a halastótól 50 méterre, azok nem kaptak. Már a legelőterület régen kiszáradt, amikor a halastóban még víz volt. Ez is azt jelenti, hogy azért mégiscsak ahol jó a lobbierő, ott volt aszálykárenyhítés, ahol nem, ott nem.

Pedig úgy tudom, hogy a koppenhágai egyezménnyel úgy jöttünk haza, hogy ha valamiben jók vagyunk, az a húsmarhatartás, ha van lehetőség, meg is látszik, nem is növekszik olyan jelentős mértékben, a halastó viszont annál jobban. Hiszen már nem is FVM van, hanem halászati minisztériumunk van itt, a szárazföld közepén, a kontinens belsejében.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amit Németh Imre képviselőtársam mondott, és én most Járvás képviselő úrhoz is csatlakozom, tehát ha azok az aszálykárok tisztességesen kifizetésre kerültek volna, ahogy nem került kifizetésre, akkor ezt a kárt lehetett volna enyhíteni. De még egyszer mondom, nem az aszálykár miatt lettek az állattenyésztő telepek becsukva. Nem az aszálykár miatt hagytak fel a gazdálkodók az állattenyésztéssel. Ezt konkrétan tudom, merem bizonyítani is, mert ez egyszerűen nem igaz. Az biztos, hogy megnövekedett minden egyes állattartó telep takarmányköltsége, ezt nem vitatom el, mert ez természetes, mindannyian így éltük meg 2003-at, még 2004 első felét is. De ez nem jelenti azt, hogy ezeket a telepeket ezért kell eladni. Ott lehet, hogy valami teljesen másról van szó, amit már nem is akarok forszírozni.

Még egy dolog, ezt a bizottsági ülésen is elmondtam: ha ez a törvény életbe lép, azokban a térségekben össze fogja borítani azt a nagyon labilis földtulajdonviszonyt, amit ma bérleti viszonynak nevezünk, mert biztos vagyok benne, hogy olyan bérletidíj-felhajtó ereje lesz, amit majd később pont azok az állattartó telepek nem fognak tudni biztosítani a leendő földtulajdonosoknak, akik bérbe adják a területet. Nem hiszem, hogy erre szüksége van ma a magyar mezőgazdaságnak.

Köszönöm.

ELNÖK: Borkó Károly képviselő úr következik két percre, Fidesz.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is csatlakoznék Járvás képviselő úrhoz abban a vonatkozásban, hogy a magyar állattenyésztés problémáját ez a törvénymódosítás nem fogja megoldani. Szűkebb pátriámra hivatkoznék, Felső-Szabolcsra és Beregre, ahol alapvetően az állatállomány - és Járvás képviselőtársam is mondta, hogy elvileg a koppenhágai megállapodás a húsmarhatenyésztés szempontjából nekünk jó pozíciókat biztosít - mégsem igazán nő olyan mértékben, mint amit szeretnénk. Ennek elsősorban nem az az oka, hogy a termelők az állattartó telepek mellett nem igazán jutnak földterülethez. Sokkal inkább az az oka, hogy a húsmarhatenyésztés nem igazából komoly infrastruktúra-igénnyel bír, sokkal inkább egy külterjes tartási technológiát feltételez, amihez nem is igen kell istenigazából telep, sokkal inkább nagy legelők kellenek, tehát az állomány növekedésének a mi környékünkön, Szatmárban és Beregben elsődlegesen leginkább az az akadálya, hogy a beszerezhető tenyészállatok értéke rendkívül magas.

Tehát amikor a kormány a húsmarhaállományt akarja növelni, akkor sokkal praktikusabb lenne, ha nem a takarmányvásárláshoz nyújtana támogatást, meg nem az állattartó telephez szeretne földet biztosítani a gazdálkodóknak, hanem a tenyészállat-beszerzéshez adna jelentős támogatást, hiszen egy jobb fajtájú húsmarha-tenyészüsző esetleg, ha vemhes, 250-350 ezer forintba is belekerül, egy jobbféle bika ezekhez a tehenekhez félmillió forint.

(20.50)

És ahhoz, hogy gazdaságosan lehessen művelni, komoly tételek kellenek, tehát 30-40-50 darab jószág, amire az ottani szerény körülmények között gazdálkodó gazdáknak nemigen van pénze. Elsősorban ebben kellene nekik segíteni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Tekintve, hogy több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 6-19. pontjaira és a 22. pontra, a bortörvény módosítására vonatkozóan. Megadom a szót ötperces időkeretben Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző szakaszhoz ugyan két indítvány érkezett, és látható, hogy komoly véleménykülönbségek alakultak ki, a most tárgyalt szakasz viszont, ami a bortörvényhez kapcsolódik - az indítványok számából látszik -  elég sok képviselő fantáziáját megmozgatta, hiszen a bortörvényben egy szakaszt nyit meg, öt bekezdéssel, és mégis ehhez érkezett a legtöbb módosító indítvány. Ez érthető, hiszen az általános vitánál is kifejtettük, hogy a magyar borászatnak annyi kárt, mint önök szeptembertől decemberig okoznak, ennek senkinek se sikerült.

Kezdték a szerencsétlen módon eltörölt 8 forint jövedéki adóval. Mert nem arról van szó, hogy a 8 forintot el kellett volna törölni már hamarabb - önök először 5-ről felemelték 8 forintra, majd utána a 8 forintot törölték el nullára -  nem erről volt szó, hiszen ez szakmai kérés volt régóta, de hogy ilyen szerencsétlenül töröljenek el egy jövedékiadó-fajtát, hogy helyette az ott maradó tátongó űr, amely védtelenné teszi a becsületes borászokat, nem kiskaput meg nagykaput, hanem mindent megenged a hamisítóknak, ilyet még egyetlenegy kormány se követett el. És akkor rátesznek még egy lapáttal a forgalombahozatali járulék ilyen módon való beszedésével vagy egyáltalán ennek a rendszerbe való iktatásával.

Látható, hogy több képviselőtársaim hol a beszedés idejét, annak szakaszos voltát, hol pedig az arányszámokat próbálják módosítani, érzik, hogy valami baj van. Én megpróbáltam a gyökerénél megragadni ezt a problémát. Mi is az alapvető probléma? Az, hogy az exportra kerülő bornál elvileg, a beterjesztés alapján szintén kell 8 forintot fizetni minden beminősített liter után, holott eddig a jövedéki adónál érthető módon adózási tétel volt, nettó áron, tehát jövedékiadó- és áfamentesen adta el a partnernek. Itt most önök először 8 forinttal megterhelik azt az exportbort, amelyről most 5-7 forinton napokat vitatkozik a magyar exportőr és a külföldi importőr, hogy egyáltalán a tételt megveszi-e.

De nézzük meg a magyar borász helyzetét, ha belföldön akarja a bort fogalmazni! Mi is történik? Az előírás alapján az OBI-engedély kiadásának feltétele, hogy befizesse a 8 forint forgalombahozatali járulékot. Azaz addig nincs engedély, nem forgalmazhatja. Igen, ez Magyarország. De mi történik az importborral? Az importbor természetesen nem megy az OBI-hoz forgalombahozatali engedélyért, mert ő egy akkreditált nemzetközi laboratóriumban, legyen ez egy olasz, spanyol, portugál, bevizsgáltatja, és onnan az Unió szabályzatai szerint minden akadály nélkül érkezik Magyarországra. Azaz neki nem kell 8 forintot fizetni a Magyarországon forgalomba hozott bor után. Ezzel sikerült önöknek egyetlenegy indítvánnyal azt elérni, hogy az exportőrt, amely eddig mentes volt a 8 forint jövedéki adó megfizetése alól, most 8 forint forgalombahozatali járulékkal terhelik, ugyanakkor a magyar borforgalmazót 8 forinttal terhelik, szemben az importborral is.

Tehát bármerre mozog el innentől kezdve a magyar borász, ha belföldön akar forgalmazni, akkor az importtal szemben szenved el 8 forint hátrányt, ha exportálni akar, akkor a vevő, partner országában forgalmazott borokkal szemben szenved el 8 forint hátrányt.

Ezért mertem azt a kitételt, egy új bekezdést beiktatni, hogy a Magyarországon forgalomba hozni szándékozott bor forgalomba hozatalának a feltététele a 8 forint forgalombahozatali járulék megfizetése. Mit jelent ez a mondat? - és ezt az ajánlás 6. pontjában láthatják. Azt jelenti, hogy a Magyarországon forgalomba hozni szándékozott borról beszélek, tehát az exportborról nem, de egyben beszélek az importból ide érkező borról is, legalább azt tegyük meg, hogy az importbort ugyanazon mértékű terhelés sújtsa, mint a hazai bort.

Önök az összes bizottságban ezt nem támogatták, illetve a kormány természetesen ezzel nem értett egyet. Látom ugyanakkor Karakas János indítványait, amelyek messze nem helyettesítik az én indítványaimat, csak a szándékot, hogy ez a kérdés valahogy rendeződjön. Bízom benne, hogy a kapcsolódó módosító indítványokkal tisztázni tudjuk, vagy legyenek szívesek az én indítványomat egy az egyben befogadni, és legalább akkor versenysemlegességet tudtunk létrehozni a magyar borászok érdekében, nem pedig súlyos megkülönböztetést.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Font Sándor képviselőtársam a módosító javaslatához elmondta a véleményét, teljesen egyetértek vele. Az az érdekessége még a mostani törvény tárgyalásának, hogy a költségvetésbe másfél milliárd forint már előre be lett tervezve. Nem tudom, hogy mi lesz a költségvetéssel, ha esetleg ezt olyan formában módosítjuk, mint ahogy Font Sándor elmondta, és elfogadjuk, akkor a költségvetést ezt bizonyos fokig borítani fogja. De mégis azt mondom, hogy figyelembe kellene venni Font Sándor képviselőtársam javaslatát, és annak megfelelően kellene esetleg még kapcsolódó módosító javaslattal módosítani.

De én ebben a szakaszban a 16. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni. Ez a módosító javaslatom a törvényjavaslat 5. §-ában szereplő, szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 24/A. § (3), (4) bekezdésének a módosítását, és a paragrafus új (5) bekezdéssel történő kiegészítését javasolja. Ennek értelmében a forgalombahozatali járulék címén befizetett összegnek nem 60, hanem 55 százalékát kell Magyarországon termelt borok közösségi marketingprogramjának kidolgozására és végrehajtására fordítani, illetve az OBI-t szintén ennek az összegnek 40 helyett 35 százaléka illeti meg. Az így fennmaradó 10 százalék pedig a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát illetné meg működési célú támogatásokra, kiadásokra.

Ezen módosítást az teszi indokolttá, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa jelezte, a pénzügyi forrás hiánya miatt az EU-s jelentésekhez szükséges feladatokat nem tudja ellátni, esetleg kénytelen lesz tevékenységét felfüggeszteni. Mint Gráf József miniszter úrnak benyújtott petíciójukban kifejtik, nem kérnek mást, mint ami a szőlő- és bortermelőket alapvetően megilleti, és a szőlő- és bortermelők befizetéséből származó források ésszerű felhasználására tesznek javaslatot.

Az is indokolja ezt a módosító javaslatot, hogy a költségvetésben az idei 150 millió forint támogatással szemben 2006-ra már csak 135 millió forintot terveznek, pedig a májusi petíciójukban említik, hogy a 150 millió forint is kevésnek bizonyul tevékenységük végzéséhez. Ez a módosító javaslat ilyenformán próbál többletforrást biztosítani számukra, ezért kérem, támogassák a 16. számú módosító javaslatomat.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Most kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem értem Kékkői mezőgazdasági bizottsági alelnök úr felvezetését, mert amit Font Sándor mondott aggódásfelvetéseket, oké, de azért a mezőgazdasági bizottság ülésén elhangzott, hogy ezeket kapcsolódó módosítóba rendezni akarja a kormányzat is, és minden valószínűség szerint a szerdai bizottsági ülésen ez meg is lesz.

Ugyanazokat a témákat feszegetjük mi is mindkét oldalon, mint a szakma is. Ezekre lehet találni megoldást, és lesz megoldás. Ehhez még két témában vetődött fel részemről további felvetés. Az egyik, hogy mivel száz hektoliter alatti tételeket obiztatnak egész évre kistermelők, ennek legyen valamiféle megosztási lehetősége.

(21.00)

Erre is ígéretet kaptunk a bizottsági ülésen; illetve aminek örülök, és egyetértett vele az előterjesztő is, hogy kerüljön ki a forgalombahozatali járulék kapcsán a Magyarországon termelt bor marketingprogramjának kidolgozása, hiszen önmagában nem csak a Magyarországon termelt bor az érdekes, ugyanis akkor másképp az Unióból származó bornál jogosan szólhatna az Unió, hogy ez tulajdonképpen diszkrimináció, és őket terheljük. Ezért van az, hogy megítélésem szerint Magyarországon - gondolom, ezzel egyetértenek az ellenzéki képviselők is - összességében a borfogyasztás mennyisége a lényeges, és ilyen formában megteremtődhet az ideológia ahhoz, hogy tulajdonképpen miért is lehet minden hozzánk behozott borra kivetni a 8 forintos járulékot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nem értik, akkor a legközelebbi kétpercesben vagy személyes háttérbeszélgetésben elmondom tovább az indokomat.

Köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a témakörhöz adtam be jómagam is módosító javaslatot. Nevetséges, hogy egy európai biztosi elszólás miatt hirtelenjében ilyen hatalmas nagy átalakulás történik a magyar adórendszerben, a bor jövedéki adójában, amit azután természetesen más címen, de visszaszednek a termelőktől, majd pedig hoznak egy olyan szabályozást, amely hátrányt biztosít azok számára, akik Magyarországról exportálnak bort. Mint tudjuk, rettenetesen nehéz helyzetben vannak azok, akik bort akarnak kivinni az országból, és természetesen a legcélszerűbb őket néminemű fizetési kötelezettséggel sújtani, hogy kicsikét romoljon a versenypozíciójuk. Nos, ezt messzemenően nem tudjuk támogatni, ezt a kérdést mindenféleképpen meg kell oldani.

Az viszont egyszerűen meglep, hogy akkor, amikor arról beszélünk, hogy Magyarországon legyen tiszta, jó minőségű bor, akkor elhangozhat a magyar parlamentben olyan, hogy a mennyiség a lényeg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség a lényeg. A minőség a lényeg! Még egyszer mondom, az a lendületes és bátor bejelentés, miszerint meg kell védeni a gazdákat az Európai Unióval szemben: ne azzal törődjünk, hogy az Európai Unió mit tesz, azzal törődjünk, hogy a magyar gazdákat hogyan tudjuk kedvező helyzetbe hozni az európai uniós piacon, illetve azon kívül. Nos, ez a szabályozás a jelen formájában nem ezt biztosítja, pontosan az ellenkezőjét, ezért ezen változtatni kell.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Demeter Ervin képviselő úrnak, Fidesz, ötperces időkeretben.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bortörvény módosításához nyújtottam be kapcsolódó módosító javaslatot, ahhoz a részhez, amelyben a jövedéki adó helyébe lépő forgalombahozatali járulékról van szó. Öt javaslatot készítettem. Annak reményében szólok most, hogy megnyerjem az önök támogatását a javaslatokhoz.

Az előttünk álló kormányjavaslat, ha kicsit mélyebbre nézünk, pontosan megmutatja, mi történik akkor, amikor a kormány adócsökkentést ígér. Nos, ekkor jön a nagy átverés: adócsökkentés helyett többet kell fizetni, és rosszabbul járnak jelen esetben a bortermelők, a borosgazdák. Mindeddig a még jelenleg hatályos törvény szerint literenként 8 forint jövedéki adót kellett fizetni. Most a kormány azt terjesztette elő, hogy ezt a 8 forintot a bor marketingjére és a minőség ellenőrzésére lehessen fordítani.

A szándék önmagában helyes, a szándék támogatandó. A kormánynak az a hozadék ebben, hogy azt a hamis látszatot kelti, hogy eltörli az adót. Persze, ezzel egy időben eltörli a jövedéki adót, s ezzel egy időben pontosan 8 forint literenkénti forgalombahozatali járulékot vezet be, tehát itt nem történt adócsökkentés. A gazdáknak azért lehet jó ez a javaslat, és azért érdemel támogatást, mert a tárca az egyeztetések során azt ígérte nekik, hogy ebből a 8 forintból 5 forintot majd ő maga, a szakma a bor marketingjére fordíthat, illetve a 3 forint a minőség-ellenőrzésre kerül visszafordításra.

Nézzük, mi történt ezekkel a helyes és támogatandó szándékokkal szemben! Mi történik akkor, ha elfogadjuk a kormány által beterjesztett javaslatot? Ha ezt tesszük, akkor a gazdák az eddigi helyzetükhöz képest lényegesen rosszabbul járnak. Rosszul járnak, mert előre kell ezt a járulékot megfizetniük. Rosszul járnak, mert többet kell fizetniük, mint amennyit eddig fizettek. Előre kell megfizetni ezt az adóval azonos mértékű járulékot, azaz az el nem adott bor után is előre ki kell fizetni, mert a forgalombahozatali engedély kiadásának ez az előfeltétele.

Csak emlékeztetőül jegyezném meg annak, aki talán nem ismeri és nem figyelt rá: eddig a bor értékesítése után kellett megfizetni ezt a jövedéki adót, annak függvényében, hogy milyen típusú adóraktárt működtetett az adott bortermelő, borosgazda, vagy havonta a nagyoknak, vagy pedig félévenként a kisebbeknek, akik egyszerűsített adóraktárt működtettek - ezzel szemben most mindezt előre kell megfizetni. Ez, tisztelt képviselőtársaim, lényeges változás, visszalépés, rossz a gazdáknak, ezért megítélésem szerint ez a módszer nem támogatandó.

Többet kell fizetniük a gazdáknak, erről már itt szó esett. A jelenlegi rendben nem kellett az exportra kerülő borok esetében jövedéki adót fizetni, ezzel szemben, ha ez az új metodika lép életbe, akkor ezt a forgalombahozatali járulékot meg kell fizetni. Megítélésem szerint az egész rendszernek az a baja, hogy ezt a járulékot összekötik a forgalombahozatali engedéllyel. Nem találtak jobb konstrukciót, ez azonban nem fogadható el.

Nézzük, hogyan alakul a befizetett járulékok felhasználása! Eredetileg azt ígérték a szakmának, hogy 5 forint, 3 forint, ezzel szemben már a törvényjavaslatban más szerepel. 60 és 40 százalékról beszélünk, ami nem ugyanaz. Mondjuk, a marketingre fordítandó költségek esetében éves szinten 40-50 millió forintot jelent, 40-50 millió forinttal kevesebb fordítható marketingre.

Ami magának a felhasználásnak a kereteit illeti, azt lehet, hogy ismételt felszólalás keretében kell elmondanom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 12. módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni. Ezzel kapcsolatosan megint visszább kell egyet lépni. Az általános vitán ismerték fel szocialista képviselőtársaim is, hogy a Pénzügyminisztérium beterjesztésére az utolsó pillanatban az adótörvényeknél koherenciaindítványt színlelve - mert jogilag nem volt az - kiszavazták azt a pontot, hogy a bortételek adóraktárból való elindítása előtt a kísérőokmányok egyik példányát a kiindulás előtt el kelljen küldeni e-mailen vagy faxon a vámhatósághoz, ezzel le lehetne zárni a számlázatlan borok forgalmát.

Mert mekkora is ez a számlázatlan borforgalom? Ezt minden évben elmondom, a kormány mindig csitít, hogy nincs akkora összeg. Most egy nagyon látványos adatot szeretnék elmondani. 4 millió hektoliter borforgalom után 2004-ben 1,6 milliárd forint került befizetésre. Mennyinek is kellett volna lennie a 4 milliárdos borforgalom után a 8 forint jövedéki adónál? 3,2 milliárd forintnak. Mennyi jött be? 1,6 milliárd forint. Akkor mennyi a számlázatlan borforgalom egy évben Magyarországon? 50 százalék. Ezt magyarázom már több éve, és azt is, hogy a cukorkérdéshez és a zárjegykérdéshez kellett volna hozzányúlni. Pont ehhez a kettőhöz nem akarnak hozzányúlni.

Ezek után, miután még kiszavaztatták önökkel - mert mi nem szavaztuk ki -  hogy a bizonylatokat időben el kelljen küldeni a vámhatóságnak, megpróbálják az Országos Borminősítő Intézetre ráruházni azt a hatósági ellenőrzési feladatot, amit egyébként a VPOP sem bír mint fegyveres “erőszakszervezetö - idézőjelbe tettem az erőszakszervezetet -  ő maga sem tudott elvégezni, pedig aztán titkosszolgálati eszközöktől kezdve mindent használhattak a vámos kollégák.

A most benyújtott törvénymódosításnál azt javasolják, hogy az OBI majd bizonyos tételek minősítése esetén mindig legyen ott a gazda pincéjében a mintavételezésnél, hogy ezzel biztosítsuk, hogy valódi bor és az ott látott mennyiségű bor után teszik a mintát az asztalra és küldik el az OBI-hoz.

(21.10)

Azonban én a kezdetektől fogva nem értettem egyet azzal, hogy a mintavételezés kötelezőségét és a jelen lévő OBI-szakemberek ottlétét a vizsgálandó tétel mennyiségéhez kötik. Itt - meglepetésemre - Karakas János képviselőtársam indítványát támogatja a kormány, amely azt mondja ki, hogy csak az 500 hektoliter feletti bormennyiségből vett minta esetében kell az OBI-szakembereknek jelen lenni. Kérdezem én, hogy miért. Meg tetszettek nézni, hogy 500 hektós tételt egyáltalán obiztat-e ma Magyarországon valaki? Elárulom önöknek, nem. Karakas János mondta az előbb, hogy 100 hektós és az alatti, 200 és 100 hektó közötti a legtöbb tétel, amit obiztatnak, és attól lefelé.

Tehát teljesen értelmetlen egy ilyet beletenni, hogy 500 hektoliter feletti tétel obiztatásánál kell az OBI-ellenőrnek jelen lennie, mert Magyarországon nem lesz olyan, aki 500 hektós tételt egyben szeretne az Országos Borminősítő Intézethez laboratóriumi mintának küldeni. Ezért, mint ahogyan a 12. számú indítványomban mertem javaslatot tenni, ha már önök tényleg az OBI-ra szeretnék ruházni azt a feladatot, amit a VPOP sem tudott elvégezni, úgyhogy kétkedem abban, hogy az OBI el tudná látni ezt a feladatot - sajnos kétkedem -, akkor egyáltalán ne legyen tételhatár. Bárki megy az OBI-hoz minősíttetni, a mintavételezés esetében legyen ott az OBI-felügyelő. Rendben van, játsszuk szigorúan ezt a szabályt! Nem ám úgy, hogy a kicsik, meg azok, akik nagy minőségű borokat, csak 40 hektó mintát adtak, azoknak nem kell, aki meg 100 meg 200 meg 500, azoknak meg kelljen! Ez nem fair, ez diszkriminatív eljárás!

Viszont hozzátettem a módosító indítványomban - a 12-esben ezt lehet olvasni -, hogy amennyiben a tulajdonos bejelenti a mintázási időpontot, ahhoz képest az OBI-szakembernek 48 órán belül meg kell jelennie. Nyilvánvaló, hiszen ez egy tervezhető időpont, és nem tehetjük ki annak a kétségnek a gazdálkodót, hogy ő ugyan már régen szeretné levenni a mintát a meghatározott tárolóedényekből, de az OBI-szakember bejelentette, hogy majd 15 nap múlva fog csak megjelenni, és addig a teljes láncolat áll, piacvesztésnek és mindennek a következményével, hiszen nem forgalmazhatja a bort.

Tehát nagyon javasolom, fontolják meg újra a 12. pont alatti indítványomat, amelyben azt javasolom, hogy ha önök már egyszer kitalálták, hogy az OBI szakemberének jelen kell lenni a mintavételnél, akkor minden tétel mintánál legyen ott. Rendben, hiszen kap 40 százalékot ebből az adófajtából, legyen szíves akkor azt a szakembergárdát felállítani, amellyel ezt a feladatot el tudja látni. De ha az OBI szakembere a bejelentéstől számítva 48 órán belül nem jelenik meg, akkor a tulajdonos saját felelősségére vehessen mintát. Ezzel szemben önök egyelőre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - számomra érthetetlen módon - Karakas János diszkriminatív javaslatát fogadták el, csak az 500 hektoliter feletti bormennyiség esetében javasolják az OBI-szakember jelenlétét.

Elárulom, 2006-tól nem lesz 500 hektó vagy afeletti mintázás Magyarországon, esetleg 499, olyan lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót kétperces időtartamra Karakas János képviselő úrnak, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Font Sándor megnyugtatására közlöm, hogy a vhr-ben fog szerepelni az általa beadott javaslat, erre ígéretet adott az előterjesztő.

Másrészről, amikor statisztikákról beszélünk, kérem, vegye figyelembe azt a durván egymillió hektoliternyi önfogyasztást, ami már 30-40 éve szerepel a statisztikákban. Tehát, amikor a magyarországi éves bortermelésről beszéltünk, akkor ebből mindig egymilliót automatikusan le kell vonni, és az érvrendszert ezek után használja, és ez után próbáljon erről érvelni, hogy mennyi a hamisítás, meg mennyi nem hamisítás.

Egyébként jelentem, az üzemeket én nem ezért vettem ki - hogy üzem -, hanem a bor mennyisége a forgalmazó esetén jött, és erről szólt az eredeti előterjesztés és az eredeti megállapodás a szakmával is. Tehát a szakma igénye szerinti korrekciót tettem meg a 15. számú módosító indítványomban, és ezért is támogatta az előterjesztő, illetve a bizottság is. Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Demeter Ervin képviselő úrnak, Fidesz.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb ott akadtam el a szűkös időkeret miatt, hogy a marketinget, illetve a 8 forint felhasználását nézzük meg. Maga a 60-40 százalék sem az 5-3 forintot tükrözi, korrekciót igényel. Ilyen módosító javaslatot terjesztettem be, mindjárt konkrétságában is említem a marketingpénz felhasználását.

Az a megállapodás született a szakmával, és azt az ösztönzést kapták a bortermelők és számos borhoz kötődő szakmai szervezet, hogy hozzanak létre egy olyan közhasznú társaságot, amely képes ellátni a bormarketing-feladatokat. Ez az egyeztetési folyamat végig a tárca közreműködésével és egyetértésével, sőt az agrártárca kívánalmait figyelembe véve alakult ki. Ma létezik egy ilyen Magyar Bormarketing Közhasznú Társaság, amely az eredeti elképzelések szerint ellátta volna ebből az 5 forintból a feladatot. Nos, a törvényben természetesen az szerepel, hogy ezek a járulékok a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal számlájára kerülnek, és ez önmagában nem elég garancia arra, hogy az ígéreteknek megfelelően ez a szakmai szervezet tudja ezt az összeget felhasználni.

Ezért nagy tisztelettel azt javasolnám, sőt, mi több, kérném a miniszter úrtól, hogy a törvény elfogadása előtt, ha az ígéret és a szándék komoly volt, és egy szavahihető ember, akkor kössön egy ilyen megállapodást ezzel a közhasznú társasággal, hogy biztosítva legyen a felhasználás ilyen módon történő megvalósítása, mert ellenkező esetben aggodalomra ad okot.

Nézzük magukat a javaslatokat a konkrétságukban!

Az 1. számú javaslatom azt célozza, hogy ne legyen a forgalombahozatali engedélynek a feltétele a befizetés, hanem a forgalomba hozást követően kelljen a 8 forintot megfizetni. Ebből értelemszerűen következik, hogy nem fordulhat elő olyan szituáció, hogy forgalombahozatali járulékot vissza kell adni, és ezt megjelenítem az elnevezésekben is, ahol forgalmi járuléknak hívom ezt az újabb összeget.

A másik javaslatom úgy szól, hogy a forgalmi járulék címén befizetett összegből 5 forint kerüljön a borok közösségi marketingprogramjának kidolgozására.

Ezzel a törvényi szabályozás végére pontot is tennék. A jelenlegi javaslat még ide besorolja, hogy beleértve az Unió által meghirdetett marketingprogramok nemzeti társfinanszírozását is; én úgy gondolom, nem célszerű ezt szűkíteni ezzel. Természetesen, ha ez a rész nincs benne, akkor még mindig lehet ebből finanszírozni, nem kell kibújni abból, hogy ha esetleg valamilyen nagyobb lehetőség van, akkor uniós források kiegészítéséhez máshonnan is lehetnek nemzeti források. Amondó vagyok, elegendő meghatározni azt, hogy ez marketingcélokra kerül felhasználásra, hiszen a javaslat utolsó pontjában a miniszter úgyis felhatalmazást kap arra, hogy meghatározza ennek a részletes szabályait, itt lehetőség van a részletes szabályok megalkotására.

A harmadik javaslatom azt mondja, hogy nem 40 százalékot, hanem 3 forintot kell fordítani a származási bizonyítványok valóságtartalmának és a forgalomba hozott borok minőségének az ellenőrzésére. A többit elhagynám, és nem tartom indokoltnak, hogy a törvény határozza meg, hogy ezeket a feladatokat az OBI végezze-e el vagy sem. Itt is, a miniszternek hasonlóképpen lehetősége van arra, hogy a részletes szabályozásban - tehát egy miniszteri rendeletben - döntsön a felhasználásáról. Nem kötném meg törvénnyel a kezét, hogy ez csak az OBI-n keresztül lehetséges, különösen akkor, amikor az eredetvédelemhez kapcsolódó feladatok inkább a hegyközségekhez kötődnek, és szerintem kiemelten kellene figyelmet fordítani arra, hogy a területi borbíráló bizottságok is megkapják azokat a megfelelő felszereléseket, amelyekkel a minőség-ellenőrzés területén komoly lépést tudnak tenni előre. Tehát ezért változatlanul azt tudom mondani, hogy ezt miniszteri rendeletbe tartozónak ítélem meg.

A következő… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, majd kérek még szót.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

(21.20)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Karakas János képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni. Képviselő úr, én nagyon szeretném, hogyha abban egyetértenénk, hogy ami a törvényalkotó feladata, azt tartsuk itt a Házban, a törvényalkotók körében, és ami meg a kormánynak lesz a feladata mint végrehajtó, azt adjuk át neki.

Sajnálatos módon a kormány több ízben becsapta a törvényalkotókat, a képviselőket, a parlamentet, ezért nem bízom abban, hogy egy végrehajtási rendeletben majd ígérete alapján ő ezt megteszi. Miért nem bízom? Azért, képviselő úr, mert ön pontosan emlékszik arra, hogy 2003-ban közös megegyezéssel törvénybe iktattuk a jövedéki törvény 111. § (6) bekezdésében, majd pedig a 129. § (5) bekezdésében, hogy a VPOP milyen felhatalmazást kap a cukor ellenőrzésére a rendeletben majd, és törvényben pedig a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, hogy dolgozza ki a cukorforgalmazás szabályait. Megcsinálta ezt 2003 óta ez a kormány? Nem, törvényt sért egyfolytában ez a kormány. Miért higgyem el azt, hogy majd egy ígéret alapján megteszi azt, amit most itt kifogásolunk? Legyünk szívesek beleírni a törvénybe, akkor majd biztos, hogy megteszi.

Egyébként, ami az önfogyasztást illeti, tartok tőle, lehet, hogy fejben sikerült csak összeadni, de lehetetlen, hogy Magyarországon egymillió liter önfogyasztás legyen. Képviselő úr, az a közel 30 ezer gazdálkodó család, hogyha mindannyian kihasználnák a tíz hektó önfogyasztásukat, mert ennyit fogyaszthat csak önfogyasztásra, kérem szépen, ez 300 ezer hektoliter lenne. De képtelenség, ezt sem használják ki természetesen ezek a családok. Tehát ez nonszensz, hogy önfogyasztásra kellene hivatkoznunk, és azt mondani, hogy azért nem folyt be a jövedékiadó-mennyiség, mert hát ekkora mennyiség az önfogyasztás. Ez nevetséges, ez nem igaz! Majd nézzük meg a 2005-ös adatokat, amikor tavaly 5 millió hektoliter fölött volt a hazai bortermelés, hogy az idei év végén, most már csak egy hónapunk van hátra, tessenek már megnézni, önöknek van lehetősége a kormány előtt, hogy mennyi jövedéki adó folyt be. Ebből megint meglátják, 50 százalék fölötti most már a forgalom, a számlázatlan forgalom a borok esetében. Ezért próbáltam meg védeni a becsületes borászatokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Demeter Ervin képviselő úrnak, Fidesz.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán két percbe beleférek, hogy még a hátralévő két javaslatomhoz néhány szóval próbáljam az önök támogatását megnyerni.

A javaslat arról szól, hogy az eredetileg beterjesztett nyolc forintból 60-40 százalékra bontás helyett, amennyiben tartani akarja a minisztérium az ígéretét, az öt és három forintot, akkor sokkal közelebb kerülünk ahhoz a megoldáshoz, ha már mindenáron százalékban akarnak számolni, akkor 63 százalék és 37 százalék. Ez kizárólag arra az esetre van, hogyha ragaszkodnak ehhez a megítélésem szerint rossz módszerhez, de igyekeztem abban segítséget nyújtani a tárcának, hogy ígéretét és az adott szavát be tudja tartani. Ennyit tartalmaz ez a javaslat.

Végül az utolsó javaslat magában az elnevezésben hoz változást, forgalombahozatali járulék helyett forgalmi járulékot nevez, ami tartalmi eltérést is takar. Hiszen a forgalmi járulék az én szóhasználatomban nem azt jelenti, hogy előre kell befizetni a járulékot, hanem az értékesítést követően kell megfizetni, mint ahogy a jelenleg kialakult rendben van. Amennyiben ez a javaslat elfogadásra kerül, akkor ugye, nem lesz visszatérítésre szükség, tehát a kapcsolódó módosító javaslat a “visszatérítésnekö szót is törli az eredeti törvényszövegből. Ehhez kérném a támogatásukat.

Köszönöm szépen a figyelmet és a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Több felszólaló jelentkezését nem látom, így a részletes vita e szakaszát és magát a vita egészét lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Pásztohy András államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az egyes agrárágazati törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános és részletes vitája arról tanúskodik, hogy képviselőtársaim fontosnak tartják mindazokat a változásokat, amelyeket a törvényjavaslat rendelkezései tartalmaznak. A benyújtott módosító javaslatok szinte kivétel nélkül arra irányulnak, hogy még jobbá és alkalmazhatóbbá tegyék az egyes törvényeket módosító új rendelkezéseket.

Úgy tűnik, hogy a többség, a többségi vélemény elfogadja azt a javaslatot, hogy a jogutód nélkül megszűnt, illetve felszámolás, végelszámolás alatt álló szövetkezetek maradványföldjei a jövőben a Nemzeti Földalaphoz kerüljenek. Ezzel inkább biztosítani lehet ugyanis, hogy a termőföld eredeti rendeltetésének megfelelően hasznosuljon, mint ha árverésen értékesítik. Ki kell hangsúlyozni azt is, hogy csak olyan földekről lehet szó, amelyek tekintetében a földkiadási eljárás már korábban jogerősen, véglegesen befejeződött, tehát nem fordulhat elő olyan eset, mint arra egy módosító javaslat egyébként utal, hogy a visszamaradt föld tekintetében per legyen folyamatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel kísértem a vitát mindkét alkalommal, mert az állattartó telepek üzemeltetői részére a termőföldtörvény módosításával biztosítani igyekszik az elő-haszonbérleti jogot. Úgy tűnik, hogy ezt az intézményt a képviselők többsége támogatja. Tulajdonképpen, és itt szeretném megerősíteni azokat a véleményeket, hogy az agrárkerekasztal, az Agrárgazdasági Tanács, a Metesz, a különböző szakmai fórumok mind üdvözölték azt az elképzelést, hogy a jövőben talán megoldódhat, és ha a politika oltárán nem áldozzuk föl, hogy az agrárium egyik régi problémája, nevezetesen az a probléma, hogy az állattenyésztéssel foglalkozók számára minden esetben lehetővé tudjuk tenni, a törvény lehetővé teszi, hogy takarmány-termőterülethez jussanak... Illetve van neki még két nagyon fontos mozzanata, az egyik, amiről szintén képviselőtársaim szóltak, amikor a szakmai értékrend mentén folytatták a vitát, hogy az állattartó telepen nyilván trágyaelhelyezési probléma is keletkezik, környezetvédelmet szolgáló beruházásokat is meg kell valósítani.

És aki, tisztelt képviselőtársaim, közelről látta már az állattenyésztést, a mezőgazdaság nagyiparát látta, az tudja, hogy egy tőkeigényes ágazat, és tekintettel erre is nagyon fontos, hogy hosszú távra bérleti biztonsága legyen az állattartó telepnek, mert ha azt mondjuk, hogy versenyképessé kell tenni az állattenyésztést, akkor annak a feltételeit is törvényi garanciákkal, tisztelt képviselőtársaim, meg kell teremteni. Ezt nagyon fontosnak tartom, ne csak beszéljünk róla, hanem a törvényalkotás során próbáljuk megteremteni a feltételeket.

Azért hadd jelezzem azt is tisztelt képviselőtársaim felé, hogy az elmúlt másfél évtizedben, amikor is a földkárpótlás-privatizációk révén a faluból elment a földtulajdonjog, másé lett a földtulajdon, másé az állattartó telep, másé az élelmiszeripar, másé a kereskedelem, akkor még inkább nagyobb figyelemmel kellene fordulnia az ilyen törvénymódosításokhoz a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak is, mert az egyik lehetőség a sok elszalasztott közül, hogy végre az állattartással foglalkozó családi vagy bármilyen gazdálkodók biztonságot kapjanak.

A kormány támogatja azt a módosító javaslatot is, amely a lehetőséget kiterjeszti a halastavak üzemeltetőire is, mert ugyanis a haltermelésnél is kell a biztonság, tisztelt képviselőtársaim, mert ha nincs biztonsága a termelőnek, a gazdálkodónak, akkor nem fog beruházni, akkor nem tud versenyképes lenni, és akkor szidni fogja a politikusokat, hogy annyit nem tudtak megoldani 15 év alatt, hogy stabilizálják az állattenyésztés helyzetét. Jó, tudom, választás előtt vagyunk fél évvel, ilyenkor sok minden elhangzik a parlamentben, ami nem oda való.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak kellő érzelemmel túlfűtve hallgattam végig a bortörvény módosítására irányuló javaslatokat, ami érthető, hiszen a forgalombahozatali járulék új jogintézményként kerül az ágazat szabályozásába. A 2006. január 1-jével megszűnő jövedékiadó-fizetési kötelezettség helyébe lépő forgalombahozatali járulék az ágazat egészének érdekét szolgálja, ugyanakkor körültekintőnek kell lennie a szabályozásnak, hogy egyes termelői csoportokra nézve ne eredményezzen méltánytalan helyzetet. Egyébként ahány borásszal vagy pincészettel találkoztam, nem mint politikus, hanem mint magánember, egyértelműen azt mondták, hogy na, végre valami; bár ez a vitából most nem igazán tűnt ki.

Így mindenekelőtt a kistermelők esetében indokolt lehetővé tenni azt, hogy részletekben fizessék meg a járulékot; erre van egyébként kezdeményezés. Másrészt indokolt az is, hogy akik eddig nem fizettek jövedéki adót, mert terméküket nem Magyarországon értékesítették, tehát exportálták, az adó helyébe lépő járulék ne jelenthessen olyan terhet, amellyel a termelők nem számoltak, illetve a piacon nem tudnak érvényesíteni. Így tehát erre is van kezdeményezés, hogy aki exportál, ne fizessen járulékot. Tehát az ilyen módosító javaslatot, ami az igazságosság elvén működik, a kormány támogatni fogja.

(21.30)

A bortörvénnyel kapcsolatban a minőségvédelmi bírságra vonatkozó szabályok szigorítása mellett az is indokolt, hogy a jövőben a bor jövedéki adója megszűnésével továbbra is jövedéki eljárás és jövedéki bírság alá tartozzanak azok az esetek, amikor a termék nem tekinthető bornak, hanem más szesztartalmú italnak, ami után jövedékiadó-kötelezettség áll fenn. Az ilyen értelmű módosító javaslatot is támogatja a kormány. Remélhetőleg ezzel is az ágazat szereplőinek érdekét szolgálja a szabályozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár nem volt hosszú ez a törvénymódosítás, megköszönöm mindenki javaslatát, tiszteletben tartom mindenki véleményét, még akkor is, ha nem fog dicsekedni vele, ha visszaolvassa öt-hat év múlva az illető képviselőtársam, és nem szolgálta az ágazat fejlődésének az érdekét, de a politikai színtéren azért vagyunk itt, hogy ki-ki elmondja a véleményét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a jobbító szándékú minden hozzászólást, minden véleményt és javaslatot, módosító javaslatot, de leginkább azokat, amelyek az ágazat sorsát, ügyét előreviszik.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:   281-282   283-336   337-361      Ülésnap adatai