Készült: 2020.07.02.21:03:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

271. ülésnap (2005.11.24.),  73-99. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:11:53


Felszólalások:   21-73   73-99   99-117      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársam nem jelezte a felszólalási szándékát, megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Az államtitkár úr jelzi, hogy most nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állategészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18209. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/18209/2. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Pásztohy András államtitkár úrnak, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.

PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A magyar egészségügy szabályrendszerének alapjait az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény fekteti le. E jogszabály a hatálybalépését követően egy alkalommal került átfogó módosításra, amely a 2001. évi XXII. törvénnyel valósult meg.

Az akkori módosítás elsődleges célja az volt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásra tekintettel a törvény rendelkezéseit összehangolja a közösségi előírásokkal, ezáltal biztosítva a szükséges keretszabályozást és a jogharmonizációt. A 2001. évi módosítás óta eltelt időszak alatt bekövetkezett változások, mint például az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk, a közigazgatás korszerűsítésére irányuló kormányzati célkitűzések, valamint a hazai jogszabályi háttér megváltozása következtében ismét szükségessé vált a törvény felülvizsgálata, amelynek során egyértelművé vált, hogy új állat-egészségügyi törvény megalkotása szükséges, amely alapjaiban, szerkezetében követi a hatályos törvényt.

A törvényjavaslat legfőbb tartalmi elemei az alábbiak. A tagállami működés során szerzett tapasztalatok rámutattak arra, hogy egyes területeken a jelenleg hatályos törvény már nem nyújt egyértelmű alapot egyes állat-egészségügyi feladatok közösségi normáknak megfelelő módon történő ellátására, ezért szükségessé vált a közösségi állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési feladatok végrehajtásához, az élelmiszer-biztonság megvalósításához a kor kívánalmainak megfelelő törvényi háttér biztosítása.

Ennek megfelelően a törvényjavaslat szilárd alapot ad a csatlakozás óta felmerült és a jövőben szükségessé váló jogharmonizáció sikeres elvégzéséhez. A törvényjavaslatban sor kerül az állat-egészségügyi igazgatás szervezetének korszerűsítésére, egyidejűleg a hatósági fórumrendszer átalakítására, valamint ennek keretében az egyes állat-egészségügyi feladatok és hatáskörök átszervezésére.

Az állami feladatok célszerű decentralizációja keretében a törvényjavaslat jelentős mértékben csökkenti a minisztérium hatósági feladatait. Egyfelől a minisztériumnál nem maradnak egyedi, elsőfokú hatósági ügyek; másfelől a minisztérium hatáskörébe tartozó másodfokú ügyek száma csökken. Ez utóbbi megvalósulását szolgálja, hogy az állat-egészségügyi hatóság elsőfokú hatósági ügyeinek egy része a kerületi állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatalokhoz kerül, amelynek következtében a másodfokon eljárni köteles hatósággá a megyei, illetve a fővárosi állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások válnak.

Mindezek eredményeképpen megnövekszik a minisztérium ágazati stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában való szerepvállalása, valamint hatékonyabbá válik a szabályozási, elemző és ellenőrző tevékenysége. Mivel a minisztérium egyes hatósági feladatai átkerülnek az országos hatáskörű intézetekhez, valamint ezzel párhuzamosan megváltozik az állat-egészségügyi igazgatás szerkezete, ezért a hatósági fórumrendszer átszervezésre kerül.

Az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző szolgálatban bekövetkezett létszámcsökkenés alapján, valamint a hatósági és magán állatorvosi feladatok ésszerű elhatárolásának figyelembevételével felmerült a feladatok átstrukturálásának kérdése is. Tekintettel arra, hogy az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző szolgálat által ellátott feladatok nem szüntethetők meg, mivel ezek a közösségi előírásokban foglalt kötelezettségei, és a járványbiztonságot és az élelmiszer-biztonságot szolgálják, ezért alternatív megoldást kell biztosítani a feladatok ellátására.

Ennek megvalósítását a jogosult állatorvos intézményének bevezetése jelenti, aki elsőfokú állat-egészségügyi hatósági tevékenységet végez. Ennek ellenőrzését a területi állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatal látja el. A törvényjavaslat meghatározza a jogosult állatorvos feladatait, akinek tevékenységét a megyei, illetve fővárosi állomás igazgató-főállatorvosa engedélyezi.

A törvényjavaslat felhatalmazást ad a kormány számára, hogy a jogosult állatorvos feladat- és hatáskörét külön jogszabályban állapítsa meg.

A minőségbiztosítási elveken alapuló többéves nemzeti ellenőrzési terv bevezetése lehetőséget teremt a közigazgatásban érvényesülő egységes minőségbiztosítási fejlesztési rendszer állat-egészségügyi területen történő bevezetésére, valamint a jogszabályi előírások átláthatóságának és szükségességének felülvizsgálatára.

A törvényjavaslat alkalmazási köre meglehetősen széles. Ezzel kapcsolatban leginkább a törvényjavaslatnak az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvénnyel való kapcsolata érdemes magyarázatra. Az élelmiszertörvény keretjogszabályként szabályozza az élelmiszerek előállítását, forgalmazását, továbbá megállapítja a hatósági élelmiszer-ellenőrzésre vonatkozó általános előírásokat, azonban az ellenőrzésben részt vevő hatóságok feladatait nem konkretizálja.

Ezt minden egyes hatóság esetében a vonatkozó jogszabályok állapítják meg, így az állat-egészségügyi törvényjavaslat, valamint annak hatálya - az élelmiszertörvény keretei között mozogva - határolja be az állat-egészségügyi hatóság élelmiszer-ellenőrzéssel kapcsolatos feladatait. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző szolgálat az egyetlen, amely a teljes élelmiszerlánc, azaz az emberi táplálkozásra szolgáló élelmiszer előállítása, tárolása, szállítása, forgalmazása során jelen van, és így az élelmiszer-biztonság fenntartásában vezető szerep hárul rá.

A törvényjavaslat járványügyi szempontból meghatározza az állattartó, a jegyző, az állatorvos, valamint az állat-egészségügyi hatóság kapcsolatrendszerének alapvető elemeit, a járványok kialakulásának megelőzése érdekében követendő eljárási rendet. A jövőben is törvényi szinten kerülnek meghatározásra az állattartók számára azok az általános érvényű viselkedésformák, amelyek megalapozzák a biztonságos állattartási, járványvédelmi gyakorlat folytatását.

Tisztelt Országgyűlés! Az állatok és állati eredetű termékek szállításának és forgalmazásának vonatkozásában teljesen új eljárások kerülnek megfogalmazásra, mivel a belföldi szállítás, a belső piaci kereskedelem és a harmadik országokból származó import szabályai az Európai Unióhoz történő csatlakozással teljesen megváltoztak.

A jelenlegi gyakorlatnak megfelelően állat-egészségügyi hatósági feladatként nevesítésre kerül az állat és állati eredetű termék belső piaci kereskedelmének és importjának állat-egészségügyi ellenőrzése.

A törvényjavaslat külön nevesíti a kerületi állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatalt, korábban kerületi hivatalt, amely a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás illetékességi területén belül lát el hatósági feladatokat.

A kerület hivatal élén a kerületi főállatorvos áll, akinek feladatkörébe tartozik a megyei állomásra letelepített elsőfokú hatósági ügyek intézése, szakhatósági állásfoglalás átadása, engedély kiállítása például, továbbá hatáskörében az állat-egészségügyi bírság kiszabása.

(13.00)

A törvényjavaslat meghatározza a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezéseitől való eltéréseket, amelyek kiterjednek az idézés és a határozat közlésének szabályaira, valamint az eljárási határidőkre.

A törvényjavaslat pénzügyi vonatkozású elemei a következők. Az Állami Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Szolgálat feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet a jövőben is a központi költségvetésből és a beszedett állat-egészségügyi igazgatási szolgáltatási díjból kell biztosítani. A nagy nemzetgazdasági kárral fenyegető vagy közegészségügyre veszélyes állatbetegségek felszámolására szolgáló mentesítési programok, valamint a monitoringprogramok működtetésére, továbbá a rendkívüli járványveszélyhelyzet kezelésére szolgáló pénzeszközök fedezésére a központi költségvetésben külön alcímen évenként járványvédelmi célelőirányzatot kell elkülöníteni.

A korábbi szabályozáshoz képest változásként jelenik meg, hogy a kártalanításhoz és az állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételéhez szükséges pénzügyi fedezetet évente a központi költségvetésben, a minisztérium fejezetében külön alcímként kell tervezni és biztosítani. A törvényjavaslat a korábbiakhoz képest szélesebb körre terjeszti ki az állat-egészségügyi bírság alkalmazási lehetőségét, és meghatározza a mérlegelés általános szempontjait.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kérem, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjenek megtárgyalni, javaslataikkal segíteni a még jobb szabályozás lehetőségét és feltételeit.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a mezőgazdasági bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetése következik, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben.

Először megadom a szót Kis Péter képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

KIS PÉTER, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A T/18209. számú törvényjavaslat az állategészségügyről nem a korábbi törvény módosítását tűzte ki célul, hanem a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva új törvény került a törvényhozás asztalára.

A magyar állategészségügy szabályrendszerének alapjait az 1995. évi törvény fektette le. Azóta sok minden változott az állat-egészségügyi hatóság munkájában, és természetesen az európai uniós csatlakozásunk is befolyásolta a törvényi előírásokat. A közigazgatás reformjához igazodva az állami feladatok célszerű dekoncentrációja keretében a javaslat egy deregulációs folyamatot indít el, miszerint a minisztériumból az elsőfokú hatósági feladatok kiszervezése történik meg. A kerületi állatorvosi hivatalok szerepe erősödik, így segítve egy ügyfélbarát állat-egészségügyi szolgálat megteremtését. Az elsőfokú hatósági tevékenység kiszervezése természetesen új igényeket támaszt. Ezért a másodfokú hatósági feladatok elbírálásához szükséges egy közvetlen, direkt irányítást megvalósítani.

A tagállamként való működés során szerzett tapasztalatok rámutattak a jelenleg hatályos törvény hiányosságaira. Az uniós szabályozás kötelezően előírja a hatóságok számára is a minőségirányítás, a minőségbiztosítás megjelenését, s ennek megfelelően a hatósági tevékenységek belső auditját.

Egy nagy jelentőségű új fogalom is megjelenik a javaslatban, ez pedig a jogosult állatorvos fogalma. A fogalom olyan magánállatorvosra vonatkozik, aki hatósági feladatok elvégzésére is jogosult.

Kiemelkedő, hogy törvényi szintű követelménnyé válik, miszerint az állatok tartása nem veszélyeztetheti emberek és állatok egészségét, nem károsíthatja a környezetet. A javaslat meghatározza továbbá a járványügyi intézkedéseket, amelyeket a bejelentendő betegségek kezelése érdekében alkalmazhat a hatóság.

Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság ülésén nagy érdeklődést váltott ki a törvényjavaslat. Az ülésen elhangzott, hogy a szakma várta már az új törvénytervezet beterjesztését, és volt, aki gratulált a beterjesztőnek. De kijutott a dicséretből az állat-egészségügyi szolgálatoknak is. A hozzászólások többsége egyértelműen foglalkozott a jogosult állatorvos intézményének bevezetésével. Felvetődött ugyanakkor az ezzel összefüggésben álló összeférhetetlenség kérdése is. A hozzászólók hangsúlyozták a járványügyi okok miatt a katonás fegyelemmel működő, direkt irányítási rendszer fontosságát, a szolgálatok autonómiájának szükségességét, a szigor mellett az állatorvosi szolgáltatás egyszerűsítésének és szolgáltató jellegének fokozását.

Tisztelt Parlament! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2005. november 17-i ülésén tárgyalta a napirenden szereplő törvényjavaslatot, és azt 12 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak nyilvánította.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

LENGYEL ZOLTÁN, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvény bizottsági vitájánál ugyanolyan helyzetben voltunk, mint az előbb tárgyalt törvény esetében. Rettentően hamar került a bizottság elé, és gyakorlatilag nem is volt idő arra, hogy átolvassuk és tanulmányozzuk kellő alapossággal. A törvényjavaslat érdekes dolgokat tartalmaz, ha az ember már kellő időt tudott neki szentelni, és nem tudja igazándiból, hogy a törvényalkotó, a minisztérium és a miniszter ugyan vajon mit is akar tenni ezen a területen, mert amíg a hatósági munkát ellátó emberek különböző minősítése hangzik el a törvényben, addig miniszter úr országjárása közben az állatorvosi szervezetet mint félkatonai szervezetet emlegeti, és állapítja meg ennek helyességét.

Na most, ha a törvényjavaslatot tüzetesen átnézzük, akkor ebből minden látszik, csak az nem, hogy egy félkatonai szervezetként működő szervezet lenne az állategészségügy. Ez egy kicsikét ellentmondásos történet, el kellene dönteni végre talán ott, a házban, hogy mit akar a minisztérium, mit akarnak a jogalkotók, legalábbis a törvény-előkészítők, és mit szeretne valójában a minisztériumot irányító miniszter. Ez ellentmondásosnak tűnik számunkra. Folytathatnánk a sort, amikor van meghatározva feladat, de nincs hozzárendelve megfelelő titulussal, funkcióval ellátott végrehajtó. Látunk olyan területeket is, ahol, minekutána a kapcsolódó jogszabályok előkészítetlensége ingoványossá teszi a talajt a hatóságok számára, ebben a jogszabályban is ingoványos talajon tűnik elő néhány kérdés, nevezetesen az élelmiszer-higiénia kérdése.

Az élelmiszer-higiéniával kapcsolatosan el kellene dönteni, hogy mi tartozik konkrétan a szakfeladat ellátásából ehhez a területhez, és tudomásul kell venni azt, hogy vannak bizonyos területek, ahol csak az állat-egészségügyi hatóság tudja kimondani, hogy forgalomba hozható-e, fogyasztható-e a termék, más hatóság erre nem alkalmas, és nincs hozzá felhatalmazása. Ezeket a kérdéseket sem tárgyalja kellő részletességgel az előterjesztés.

Nem voltunk könnyű helyzetben akkor, amikor ezt a - nem tudok más szót alkalmazni rá, csak ugyanazt, mint az előző törvényjavaslatra - fércmunkát a kezünkbe kellett venni és át kellett néznünk. Már csak azért is, mert ahogy mondta, azt hiszem, Gőgös képviselő úr, nem olyan régiben itt, a teremben, hogy lakva ismerszik meg az ember, hát meg kellene nézni, hogy milyen helyzetben vannak ma az állategészségügy szereplői. Milyen helyzetbe kerültek ma az állatorvosok? Milyen helyzetben vannak a hatósági munkát végző állatorvosok, és milyen helyzetben vannak üzemi állatorvosok?

Minekutána az állatállományt sikerült az elmúlt három esztendőben soha nem látott mértékre lecsökkenteni, így nagyon sokuknak nincs feladatuk. Nincs feladatuk, nincs megélhetésük. Ennyire érzéketlenül, papíralapon nem lehet egy szakma szereplőivel bánni! Át kell gondolni az állategészségügy kérdését, át kell gondolni a feladatleosztásokat és a szerepleosztásokat! Nem megengedhető az, hogy jól felkészült állatorvosok nem tudják kamatoztatni a tudásukat. És ennek van egy másik vonzata is, hogy urambocsá!, felsőfokú végzettségük és többéves tapasztalatuk ellenére egzisztenciális gondokkal küszködik közülük nem egy és nem kettő.

(13.10)

Nos, ezekkel a kérdésekkel a törvényalkotó nem foglalkozik. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy ezt a törvényt kellő alapossággal, kellő gondossággal újra kellene gondolni. A lehető legcélszerűbb lenne egyébként visszavonni és egy jót beterjeszteni, de megpróbáljuk ezt a fércmunkát valamilyen módon a módosító javaslatainkkal kifoltozgatni, de minekutána ez olyanra sikerült, amilyen, így az ellenzék részéről ezt a törvényt nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, elsőként az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben.

Hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, nem fogom kitölteni a rendelkezésemre álló tíz percet, éppen amiatt elsősorban, mert egy jó törvénytervezetről van szó, és nem szeretném ismételni a politikai államtitkár úr által elmondottakat. Mindenesetre szeretnék kiemelni egy-két témát belőle, ami igazolja azt, hogy ez egy jó javaslat.

Az egyik az, hogy a közigazgatási reformhoz igazodva egy deregulációs folyamatot indít el, célszerűbbé teszi a munkamegosztást. Ami nem minisztériumi feladat, igyekszik leosztani a már most meglevő hatósági jogkörrel rendelkező országos intézetek számára. Másrészben ami jó, hogy önmagában a szervezetnek is meg akarja teremteni a belső ellenőrzését, auditját, minőségirányítási, minőségbiztosítási rendszerét.

Igyekszik egy kicsit életszerűbbé tenni az állatorvos működését, és egyszerűbbé tenni a szolgáltatást igénybe vevő életét azzal, hogy megjelenik a jogosult állatorvos fogalma. Magyarán egy egyszerű állatszállítás esetén nem kell a magas hatósághoz fordulni, elég, ha a helyi állatorvos megadja ehhez az engedélyt.

Az élelmiszertörvény keretei között is ésszerűsítő javaslatok határoz meg. Meghatározza az állattartó, a jegyző, az állatorvos, az állat-egészségügyi hatóság kapcsolatrendszerét is, a biztonságos állattartás gyakorlatát, az egyes járványügyi intézkedéseket. Tehát ez is mind azt igazolja, hogy a törvényjavaslatban foglaltak jók.

Foglalkozik a kártalanításra jogosultak körével, foglalkozik az állatok és állati eredetű termékek szállításának és forgalmazásának kérdéseivel, amelyek megváltoztak hazánk uniós csatlakozása miatt is. Az állatgyógyászati készítmények kapcsán az engedélyeztetés során előírja, hogy Magyarországon történt törzskönyvi eljárás után szabad csak ezeket a szereket forgalomba hozni. És foglalkozik a géntechnológiával módosított állatgyógyászati készítményekkel, amit csak a vonatkozó uniós rendeletek kapcsán szabad Magyarországon előállítani, forgalmazni, felhasználni.

Végül elhangzott az ellenzék részéről, hogy ez egy fércmunka, és Lengyel úr tényleg nem volt könnyű helyzetben, hiszen idézném azt a szakpolitikust, akinek ez a szakmája, hiszen állatorvos. Én magam például kertészmérnökként próbáltam összeszedni az információkat, ezért számomra hitelesek Szabó József Andor mondatai, amiket elmondott a bizottsági ülésen: “Ez az a törvény, amelyik végre megpróbál egy picit rendet tenni abban a 15 éves problémában, ami a hatósági állatorvos és magánállatorvos problémája. Természetesen mindig lesznek olyanok, akik úgy érzik, hogy alóluk bizonyos dolgokat kiszerveznek, és mások, akiket mindig szerettek volna a szakma peremén tartani, jogosítványokat kapnak, én meg úgy gondolom, hogy ez így helyes.ö Másik mondatával azt mondja: “Teljesen logikus, hogy azok legyenek az elsőfokú eljárási szervek, akiknek a területén valóban az az állattartó telep van. Nem esetleg a megyei főállatorvos, akinek ugyanúgy csak súg a kerületi állatorvos, hogy mi a helyzet, mert egyébként lehet, hogy soha életében nem ment ki és nem is fog kimenni arra a telepre, hiszen miért tenné azt. Ez tehát egy nagyon helyes dolog.ö

Tehát nagyon helyes volt, hogy ilyen formában, így nyújtotta be az FVM ezt az új törvénytervezetet, és kérem ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ha kell, kellő módosítással tegyük még jobbá, de hangsúlyozom, hogy maga a szakma és a szakma politikus képviselője ezt jó törvénynek tartja.

Köszönöm figyelmüket. (Gőgös Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ódor Ferenc képviselő úr, Fidesz.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, magam is állatorvos vagyok, úgyhogy most lehet, hogy meg fogom önben ingatni ezt a nagyon szép képet, amit itt rajzolt nekünk, de nem önnel kívánok erről vitatkozni.

Amiről a megkapott anyagban olvashatunk és az indoklás harmadik részében, az általános indoklásban, hogy miért is kell egy ilyen törvényjavaslatot nekünk most tárgyalni; óvatosan azért a szikével, ha remeg a kezünk, nehogy valami nagy bajt csináljunk vele! Egy olyan szolgálat átalakításába nyúlunk most bele, amely szolgálat 30 éve garantálja Magyarországon a bejelentési kötelezettségű fertőző betegségektől való mentességet, a járványmentességet; persze egyedi esetek előfordulhatnak.

Fogom dicsérni a szolgálatunkat, és fogom egy picit talán ebből a szemszögből azt a kérdést is fölvetni, hogy ha jól működünk - márpedig jól működtünk, ebben azért talán nem kellene vitatkoznunk -, akkor szükséges-e egy ilyen mértékű átalakítás, amit - indokolva - a beterjesztés úgy mond, hogy egyszerűen közösségi állat-egészségügyi feladatok. Fogadjuk ezt el, el tudjuk képzelni, hogy vannak ott olyan dolgok, amiket át kell vennünk, amit be kell vezetnünk. Talán a szóhasználatokban a jogosult állatorvos kategória egy kérdés, hogy ennek vajon ez a megfelelő fordítása vagy sem. Magyarországon megjelent igazságügyi minisztériumi és európai uniós kiadványokban nem ez a dolog szerepel, de fogadjuk ezt el.

Amikor az indoklásokban benne van, hogy egyszer a közösségi dolgok miatt, másodszor át kell adnunk bizonyos hatósági feladatokat, a harmadik részben van egy nagyon kedves, az állat-egészségügyi szolgálat jövőjét nem igazából megalapozó dolog - vagy reméljük, hogy én vagyok huhogó ebben a kérdésben -: az állat-egészségügyi feladatok ellátására szolgáló, központi költségvetésben biztosított fedezet csökkenéséből adódóan szükséges átszervezés végrehajtása. Hát könyörgök: az állatorvosok tudnak pénzt szerezni, vagy pedig a minisztérium vezetése tud pénzt adni az állat-egészségügyi szolgálat fenntartására? Majdnem úgy néz ki, mint hogy mossuk kezünket, és nem is akarunk erről mást mondani, mint hogy ez a fránya költségvetés ilyen kevés pénzt ad, ezért nekünk el kell bocsátani egy csomó embert.

Az a mi problémánk, és az állatorvosok jelentős részének az a nagy gondja, hogy ez a törvényjavaslat azért van itt, és azért kell ezt ma itt tárgyalnunk - és az elkövetkezendőkben feltehetőleg a kormánytöbbség el is fogadja -, hogy megalapozzuk az elbocsátásokat, megalapozzuk azt, hogy ez a rendszer úgy alakul majd át, hogy nagyon sok embert el kell bocsátanunk, és ezzel tulajdonképpen a szolgálatunk jövőbeni működésébe - ne adj’ isten, hogy igazam legyen, de nem tudjuk - bizonytalanságot akarunk bevinni. Ha ezt a bizonytalanságot oda kivisszük a mindennapos feladatokat ellátó állatorvosok közé, akkor kérdezem én, hogy mi ment meg majd bennünket az elkövetkezendő években a madárinfluenzától - nagyon divatos szó. Megígérte a miniszter úr, hogy odafigyel. Novemberben volt az állatorvosoknak egy összejövetelük. Azt mondta a miniszter úr, hogy különösen odafigyel a szolgálatra, erre ilyen indoklást mond, hogy kevés a pénz a költségvetésben. Miért nem ott próbál egy kis pénzt szerezni a kollégáknak a szolgálat fenntartására, mint inkább elbocsátani? Tehát választottunk egy egyszerűbb utat.

Ezért én ezt az egész törvényjavaslatot másképpen tudom minősíteni, mint egy jeles kollégám néhány nappal ezelőtt. Ez a mi elkövetkezendő munkánkat befolyásolja. Tartok tőle, hogy ez legalábbis átmenetileg biztos negatív, egy lefelé menő görbét fog mutatni, és ne most támadjon bennünket különböző megbetegedés, ami az állatokat éri, ne most kelljen nekünk esetleg ezeket a 30 éves szép eredményeket úgy megélni, hogy ez már csak történelmi múlt .

Tisztelt Ház! A fogalmi meghatározások kategóriájában későbbiekben szerepel a magánállatorvos - hiszen most átalakítjuk a fogalmakat ilyen értelemben. Sajnálom, hogy ez most nincs itt, hiszen a későbbiekben olvasom, hogy a magánállatorvos majd ezt tesz, azt tesz, amazt tesz. Kérdezem én: ki az, hol van meghatározva, miért nincs ebben a törvényben? Tudjuk, az Állatorvosi Kamara törvényében már szerepel, de azt reméltem, hogy ebben olvashatunk erről.

(13.20)

Fontos mindig egy ilyen szolgálat felépítésében, hogy milyen szervezeti egységek jönnek létre, fontos az, hogy milyen megbecsülést kap a szolgálat, és fontos az, hogy mit tud adni annak az államnak, annak a nemzetnek, amelynek az érdekében kívánja a tevékenységét folytatni. Mi úgy látjuk, hogy ez a szolgálat talán az utóbbi esztendőkben többet adott és kevesebbet kapott, ez a törvény pedig deklarálja, hogy tényleg kevesebbet kap, mint amennyit megérdemelne az eddig elvégzett munkája alapján.

Ha a törvényben azt olvasnánk, hogy a szervezet felépítésében van a minisztériumtól kiszervezett feladatokra egy olyan hivatal, amelyik el tudja végezni az irányítási feladatokat, akkor azt mondanánk, hogy ezt támogatnunk kell, hiszen ez a megoldás jobb, mint a jelenlegi. Ehelyett azt látjuk, hogy olyan feladatokkal bízzák meg az oltóanyag-ellenőrző intézetet, az élelmiszer-vizsgálókat, amire nincs emberük, nincs szakemberük. Most, amikor leépítések vannak, amikor minden héten valamiféle újabb vészmadárhír jön, hogy el kell bocsátani embereket, akkor kérdezem én: oda lesz majd pénzünk felvenni embereket, lesznek olyanok, akik ezeket a döntéseket az államigazgatási eljárások során majd meg fogják hozni mint másodfokú hatóságok? Ha már ilyen irányba megyünk, hogy bizonyos döntéseknél nem a minisztériumnál van a hatáskör, akkor sokkal jobb lett volna létrehozni egy önálló hivatalt, és azzal el tudnánk végeztetni ezeket a feladatokat. Ezt hiányolom, ha már új szervezetet építünk fel a rendszerben.

Nagyon szomorúnak mutatkozik sok-sok kollégám, az ő nemtetszésüket kell itt elmondanom. Január 1-jén lép hatályba ez a törvény, ma pedig november 24-e van. Azt látjuk tehát, hogy öt hét van az év végéig, és még nem fogadta el a parlament! Milyen gyorsan át fogjuk alakítani ezt a rendszert! Hány kolléga választhatja majd az állami szolgálatot, illetve hánynak kell teljesen kimennie a magánszférába? Úgy gondolom, ez is egy elkapkodott dolog. Nem volt eddig konszenzus a benyújtásra? Így az év végén, egy hónappal a hatálybalépés előtt ilyen gyorsasággal az egészet végigvinni nem átgondolt dolog, illetve másoknak nem hagy időt átgondolni a feladatokat.

Kollégáimmal együtt beadtunk néhány módosító javaslatot - Fenyvesi Mátéval, Szabó József Andorral, Medgyasszay Lászlóval, Czira Szabolccsal -, mert szívesen teszünk néhány olyan javaslatot, ami javítja a törvényt, ha már mindenképpen tárgyalnunk kell róla. Véleményem szerint túlzottan kamarai szájíz szerint készült törvényről van szó. De ha már így történik, és ez a feltételezésem igaz, akkor meg kellene nevezni - mert van néhány kamara -, hogy a Magyar Állatorvosi Kamaráról van szó, amelyik itt a feladatrendszerbe és az igazgatási rendszerbe is belekerül. De van még néhány olyan apróság, amiken a módosító javaslatok a későbbiekben még tudnak segíteni.

Ez a törvény bizonyos esetekben biztos, hogy fog javítani, de lehet, hogy sokkal több helyen fog rontani. De ha már megindítottunk egy törvénykezést, és teljesen új javaslatot hozunk be, akkor jó lett volna tisztázni ennek a rendszernek a felépítését, jó lett volna egy önálló hivatalt létrehozni, jó lett volna kimondani, hogy a kijelölt állomások a megyei állat-egészségügyi állomások, és nem arról van szó, hogy ha kicsi a megye, akkor több megyére hozunk létre egy állomást, ha pedig nagy a megye, akkor egy megyére. Sokszínűséget viszünk bele abba, amibe nem kellene, ugyanakkor az intézetek és a laborok számának a meghatározásánál, valamint a laborok minősítésénél egyáltalán véleményem szerint kicsit elnagyoló ez a törvényjavaslat. Úgyhogy lenne még min, és remélem, lesz alkalmunk majd a jövőben is min egy kis módosítással segíteni, mert a jelenlegi törvényjavaslatban nem érzem azt, hogy ez az állat-egészségügyi szolgálat minden tagjának megfelelő lenne, és örömmel fogadnák a kint lévő kollégák.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kis Zoltán képviselő úr, SZDSZ.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy a bevezetőben köszöntsem a körünkben megjelent országos főállatorvos urat, aki az utóbbi időben… (Lengyel Zoltán: Már órák óta itt van!) Ehhez a törvényhez jött, köszöntheted te is; minél többen köszöntjük, annál jobb, mert akkor nem vádolhatnak bennünket pártelfogultsággal. Ő a szolgálatot is képviseli itt, és a szolgálat eddigi tevékenysége - mint ahogy azt Ódor képviselő úr is említette - kiváló, nemzetközi szinten is elismert, és azt szeretnénk, ha a szolgálat ezt a munkát a továbbiakban is így látná el, de ehhez természetesen az a törvény, amely egy tíz évvel korábbit vált fel, bizonyos átalakulásokat, változásokat is megkövetel.

Én még emlékszem arra, hogy amikor tíz évvel ezelőtt ennek a törvénynek az elődjét készítettük elő a minisztériumban, előjöttek ugyanazok a problémák, amelyekre Ódor képviselő úr utalt. Óriási feszültség volt az állatorvosi karon belül is, hogy mely tevékenységet kik és hogyan láthatnak el, különös tekintettel arra, hogy azok, akik a hatósági állatorvosi tevékenységi körben dolgoztak, tíz évvel ezelőtt - ezt Fenyvesi képviselő úr megerősítheti -, éhbérért, szinte a semmiért dolgoztak. S hiába volt akkor még nagyobb állatállomány, mint most, jóformán semmit sem kaptak a hatósági feladatokért, és tiltottunk nekik mindent, ami a magán-állatorvosi tevékenység kapcsán elvégezhető lenne. Akkor az az elv működött, hogy fizessük meg majd jól a köztisztviselői státusban lévő hatósági állatorvosokat, és elkülönítve a két kört, remekül meglesznek egymás mellett.

Hát nem nagyon sikerült - bár voltak rá kísérletek - a magánállatorvosok és a hatósági állatorvosok közötti viszonyt, illetve az ellátandó feladatokat definiálni. A piacon azonban ez nem így jelentkezett. Nem szívesen mondom el, de bizony számtalan esetben találkoztam a minisztériumban azzal, hogy az állatorvosok egymást jelentgették fel. A magánállatorvost feljelentette a hatósági állatorvos, hogy az zugban hatósági feladatokat is ellát, hogy elmegy oltogatni, meg kötelező oltogatást osztogat az ő piaci körét lefedve. Aztán volt olyan magánállatorvos, aki feljelentette a hatósági állatorvost, hogy az időnként kutyával, macskával meg mit tudom én, még mivel szórakozik, és ebbe teszi a pénzt. Tehát áldatlan viszonyok voltak, amelyek csupán egzisztenciális alapon keletkeztek. Nem szakmai probléma volt ez, és különösen nem a testület belső problémája, hanem az egzisztenciális és a megélhetési körülmények kényszerítették ki, hogy egyes kerületekben, egyes részeken ez így összemosódjon.

Majd ahogy csökkent az állatállomány, a verseny még nagyobb lett, a hatósági állatorvosok száma is csökkent, sőt sok magánállatorvos is kénytelen volt vagy felhagyni a hagyományos tevékenységével, és jobb esetben elkezdeni a kedvtelésből tartott állatok gondozását és gyógyítását, rosszabb esetben pedig elment gyógyszerügynöknek, vagy nem tudom, minek. Ebben a törvénytervezetben arra tesz kísérletet az előterjesztő - képviselőtársaim engem nem vádolhatnak azzal, hogy ezerrel szoktam a kormány-előterjesztéseket dicsérgetni jobbra-balra, mert eléggé kritikus éllel figyelem a különböző irományokat, amelyeket itt ezerrel megpróbálnak velünk elfogadtatni, de ennél a törvénynél azt látom -, olyan kompromisszumra törekszik a jogalkotó és a nevében eljáró minisztérium, amely kompromisszumban mindenképpen sérülnek érdekek. Sérülnek hatósági érdekek, és sérülnek magánérdekek is. Egyetlenegy érdek nem sérülhet, az állat-egészségügyi rendszer működőképessége és az az intakt együttműködési modell, ami egy esetleges beavatkozás esetén ezt hadra fogható és hatékony rendszerként működő szervezetben tudja bevetni; bár reméljük, hogy erre nem kerül sor.

(13.30)

Azzal mindenféleképpen egyetérthetünk - és talán ezt majd módosító indítványokban is lehet kezelni -, hogy a szervezeti felépítésnél külön hatóságok milyen terjedelemben és hogyan járjanak el. Én laikus vagyok, nem szívesen avatkoznék bele, hogy miért kell nekünk itt három intézetet külön igazgató főállatorvossal működtetni, meg lehet ezt oldani úgy, hogy van egy intézet, és annak ez a három szakága külön-külön működik, de egy rendszeren belül, ami természetesen a kiszolgáló egységeknél mindenféleképpen, úgy gondolom, hogy gazdaságossági okból is jelenthet megtakarítást, és talán a hatékonyságot sem rontja.

Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, tíz évvel ezelőtt, sőt még később is, még nyolc évvel ezelőtt is voltak kísérletek arra, és itt közösen léptünk föl ezzel szemben, hogy az állatorvosi intézményrendszert beintegrálják. Emlékeznek? Arról volt szó, hogy milyen jó helyük lesz majd azoknak az FVM-hivataloknál, hogy ott ellesznek egy ilyen akármilyen csoportként, és bizony az Országgyűlésnek kellett keményen fellépnie, hogy ezt a szervezetet úgy kell fenntartani, hogy az alkalmas legyen a feladata elvégzésére, és még csak véletlenül se kerüljön olyan utasítási körbe, ami szakmai és teljes egészében ágazati érdekektől mentes döntéseket tud meghozni. Hál’ istennek, ezt sikerült elérni, és ez a törvény sem tesz kísérletet arra, hogy ezt bármiféleképpen is csorbítsa.

Megjelenik itt a jogosult állatorvosi kategória, ami olyan, mint egy öszvér; nyilvánvalóan ki kellett valamit találni azokra az állatorvosokra vonatkozóan, akik egyébként saját maguk dolgoznak bizonyos állattartó telepeken mint magánállatorvosok, hogy kaphassanak olyan hatósági jogosítványt, ami a szállításhoz elengedhetetlen a dokumentációnál. Én a főállatorvos úrtól is megkérdeztem a bizottsági ülésen, hogy az a rendelkezés, ami itt a részükre még külön feladatokat meg akar határozni kormányrendeleti szinten, az milyen körben értendő, és megnyugtatott - persze, majd ha látjuk írásban, akkor leszek igazán nyugodt -, hogy ez nem jelentheti ennek a körnek olyan jellegű bővítését, ami már összeférhetetlenségi szabályokat is felvetne, bár a köztisztviselői törvény erre nézve ad némi eligazítást.

Mire gondolok? Arra, hogy ha valamely állatorvos, mondjuk, jogosult állatorvosi lehetőséget kap, így lesz nyilvántartásba véve, annál az üzemnél, élelmiszerüzemnél, ahol dolgozik, kiadhat-e olyan bizonylatot, hogy az előállított termék minden szempontból megfelel. Hát nem adhat ki, és a jövőre nézve sincs ilyen szándék, mert a saját munkáját ne ő ellenőrizze, különös tekintettel azok után, amit itt az előbb tárgyaltunk, hisz az élelmiszer-biztonság mindenféleképpen megköveteli a független kontrollt és az ellenőrzést.

Voltak példák a múltban arra nézve, és ez kellően elítélendő, amikor megjelentek olyan csoportok is, amelyek abba az irányba próbálták a hatósági és a magántevékenységet terelgetni, hogy egyazon rendszerben készüljön a minősítés a benti munkáról, és ehhez ugyanazok vagy ahhoz közel álló körök adják ki a hatósági engedélyeket. Ez nem működtethető természetesen.

Azt, hogy technikai módosító indítványokat készül beadni Ódor képviselő úr, örömmel vesszük, mert valóban, olyan kategória nincs, hogy magánállatorvos; állatorvos van, van a hatósági állatorvos és a most tárgyalt jogosult állatorvos. A törvény több helyen hivatkozik a magánállatorvosra mint kategóriára, ez föloldható, meg lehet csinálni, és azt gondolom, hogy ez a törvényt semmiképpen sem fogja rontani, és a hatékonyságát nem csökkenti.

Abban megállapodhatunk és egyetérthetünk, hogy ennek a szabályozásnak csak abban az irányban és úgy szabad elmennie, ami a járványügyet, az élelmiszer-biztonságot, az állat- és a humán-egészségvédelmet mindenféleképpen maximálisan ki tudja szolgálni.

Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. (Szórványos taps a kormánypártok és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezzel a résszel kapcsolatban, hogy mennyire szolgálja a törvényjavaslat a szolgálatunknak a megerősítését, egy dolgot szeretnék fölvetni. A jelenleg még hatályos törvényben benne szerepel, hogy ha az állattenyésztés, az élelmiszer- és takarmány-előállítás vagy pedig magában az állat-egészségügyi szolgáltató tevékenység gyakorlásában jogszabályok rendelkeznek, akkor a törvény, ezen törvényi előírás, tehát az állategészségügyről szóló törvény előírásait figyelembe kell venni.

Egyet is értenék azzal, amit Kis Zoltán képviselő úr mondott, a problémám ott van, hogy ez most még a hatályos törvényben benne van, amit most itt elénk tettek, abban nem látom. Tehát akkor ez úgy néz ki, mintha egy kicsit, azt mondom, vezérelvszerűen, ahogy ez a törvény, ami az állategészségügyről szól, meghatározna bizonyos más, ide kapcsolódó jogszabályokat, most ez eltűnik. Nem igazán értem, pontosabban nem tudom másnak látni, egyetértve bizonyos értelemben az előttem szóló képviselő úrral, ugyanakkor mégis vitatva, a törvényben meg nem ezt látjuk.

Tehát azért nagyon hasznos lenne, hogyha ezt a jogszabályi részt, tehát az I. fejezetben lévő 1. §-nak a részét megtaláltuk volna, mert akkor ez a szolgálat valóban megkapná az őt megillető helyet minden olyan feladatban, ami ide kapcsolódó lenne. Úgyhogy ezt a részt, mondom, úgy vitatjuk, hogy sajnos a jogszabályban nincs benne, márpedig az az oldal is úgy gondolja, hogy jó lenne, ha az őt megillető helyen tudna a szolgálat tevékenykedni a jövőre vonatkozóan. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Főállatorvos Úr! - hogy ne maradjak le a kolléga után. (Dr. Kis Zoltán tapsol. - Derültség.) Örömmel látjuk itt, ez azt jelenti, hogy nincs járványügyi probléma, hogy órákig itt tud ülni a Házban, és gondolom, hogy élvezettel hallgatja a hozzászólásokat.

Azt is mondhatnánk, hogy a héten a törzsfejlődés vonul végig a parlamenten, mert tegnap az egészségügy, illetve a társadalombiztosítás közigazgatási és egyéb vonatkozású változásairól vitatkoztunk, és ma az állategészségügy és az ehhez kapcsolódó részek a vita témája. Ez bizonyítja, hogy az európai uniós csatlakozást követően meg az élet által is bizonyos változások azért kikényszerítődnek.

Már elhangzott, hogy ’95-ig rendeleti szinten szabályozták ezt a kérdést, ’95-től kezdődően törvény szabályozza, és az is elhangzott, hogy komoly hagyományai vannak, méghozzá pozitív értelemben komoly hagyományai vannak az egész állat-egészségügyi közigazgatásnak Magyarországon, és ez dicséri a mindenkor ebben dolgozókat. A véleményalkotás alapja nyilvánvalóan az lehet, hogy a ’95-ben elfogadott törvényt - és ha jól emlékszem, 2001-ben történt egy módosítás az uniós csatlakozással kapcsolatban - azzal hasonlítjuk össze, hogy milyen strukturális változások vannak, azok pozitív irányba mutatnak-e vagy negatív irányba.

Önmagában a fő váz változatlan. Ha gondosan végignézzük, akkor bizonyos jogosítványok átrendeződnek, azt lehet mondani - és az én információim szerint a szakmának is ez a véleménye -, az uniós szokásoknak megfelelően, a szubszidiaritás elvének megfelelően az állomásokról a körzeti hivatalokhoz, bizonyos magasabb jogosítványok a minisztériumhoz kerülnek.

És valóban vannak itt érzékeny témák, ez a jogosult állatorvos témaköre is nagyon érzékeny. Ezzel a törvényalkotó megpróbálja azt az évek óta tulajdonképpen folytatódó vitát mintegy törvényes keretekbe terelni, hogy a hatósági és a magánállatorvos hogyan viszonyuljon egymáshoz. Egy átmeneti megoldás lenne ez a jogosult állatorvos, és itt is majd az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendelet azért több információt fog nyújtani a számunkra. Itt vannak félelmek, hogy miután a jogszabály alapján a megyei állomások vezetői rendelkeznek majd ezzel a jogosítvánnyal, hogy kijelöljenek jogosult állatorvost, teljesen természetes, hogy vannak félelmek, hogy esetlegesen ez valamilyen szelekcióra, adott esetben kontraszelekcióra nyújthat lehetőséget.

(13.40)

De ami hiányossága is a rendszernek, hogy ezeknek a jogosult állatorvosoknak az akkreditációja milyen módon fog megtörténni. Úgy gondolom, hogy ettől a pillanattól ezek a veszélyek minimálisra csökkennek, hiszen az akkreditáció mindenféleképpen bizonyos szűrőt fog jelenteni.

Ami számomra meglepő volt, de valószínűleg azért meglepő, mert őszintén megvallva korábban olyan mélyen az állategészségüggyel nem foglalkoztam, az a kamarák szerepe. Itt elhangzott valakinek a szájából, hogy a kamarai szájíz szerint történt az egész. Nekem nagyon meglepő, megmondom őszintén, de a ’95-ös törvényben is benne volt, tehát ebből a szempontból nincs újdonság, hogy az állat-egészségügyi igazgatás integráns része a kamara.

Valahogy az Állatorvosi Kamara, én mindig azt hittem, hogy valami párhuzam azért van a Magyar Orvosi Kamarával vagy a Gyógyszerész Kamarával, abból a szempontból ez is ugyanolyan köztestület kellene hogy legyen, mint a humánszférában működő köztestületek, és itt bizonyos keveredést érzek, megmondom őszintén. Tudom, hogy ez öröklött, és abban is biztos vagyok így látatlanban, hogy annak idején valóban azok a lobbiérdekek munkálkodtak, amelyek ezt lehetővé tették. Igazgatás szempontjából az azért nagyon furcsa, hogy az eredetileg a kerekasztalnak nem feltétlenül azonos oldalán ülő felek egy igazgatási egységben vesznek részt, mint ahogy bizonyos hatósági jogosítványok átadása is, ami nem feltétlenül nyilvántartással és egyebekkel foglalkozik, hanem itt a haszonállatokon kívül - bizony isten, többször próbáltam memorizálni ezeket, gondolom, a puppykra, a háziállatokra gondolnak - a nem haszonállat jellegűekkel kapcsolatos jogosítványok is ott vannak. De nyilvánvalóan a szakma ebben állapodott meg, és akkor ez így eddig jól működött, ezt követően is jól fog működni.

Az rendben van, hogy van egy struktúra, amely biztonságos működést tesz lehetővé. Talán több összeférhetetlenségi rész kerülhetett volna ebbe bele; itt Kis kolléga, aki visszaült közvetlen munkahelyére, utalt erre. De nyilvánvalóan ezt rendeleti szinten lehet szabályozni bizonyos mértékig, de talán jobb lett volna itt is egypár ezzel kapcsolatos dolgot beemelni a törvényjavaslatba.

Azonban kérdés, hogy a működés feltételei rendelkezésre állnak-e. Itt utal a törvényalkotó arra, hogy magára a jogi aktusra a három ok közül a harmadik az volt, hogy a rendelkezésre álló források szűkülése teszi ezt szükségessé, és itt talán Ódor képviselő úr utalt is az oltóanyag-ellenőrzés hiányosságaira. Én ezt úgy értelmezem, hogy a piacosítás irányába mozdul el az egész közigazgatás ezekben az esetekben, csak kérdés, és erre van felhatalmazás, hogy ezeknek a laboratóriumoknak az akkreditációja szükséges. Ebből következik, hogy az egész állattartás és az ezzel kapcsolatos dolgok költsége óhatatlanul meg fog emelkedni, hiszen ha piaci alapra helyezzük a működést, bizonyos részben az meg fog emelkedni.

Ami kérdés, és tényleg, lehet, hogy észre se vettem volna, ha tegnap nincs az egészségügyi törvény vitája: az egészségügyi törvény zárórendelkezései között egy olyan mondat szerepel, ami azt mondja, hogy az egészségügyért felelős, ha jól emlékszem, miniszter, tehát nem egészségügyi miniszter, hanem egészségügyért felelős miniszter. Azt hiszem, itt az igazgatásban szereplők felsorolása kapcsán miniszter és minisztérium van megjelölve, jóllehet a hatályosban még egyértelműen le van írva az, hogy Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Egyre inkább az az érzésem, hogy egy teljesen új kormányzati struktúrának a megalapozása kezdődik, ami nem baj, nyilvánvalóan új kormányzati struktúra szükséges, hiszen a Fidesz is ebben gondolkodik, csak azért az éppen hatalmon lévő kormánytól elvárható, hogy ezzel kapcsolatban nyílt lapokkal játsszon.

Végül, de nem utolsósorban: egy ilyen törvény kapcsán azt is vizsgálni kell, hogy az Európai Unió keretén belül, jóllehet tudjuk, hogy az európai gondolkodás mást kíván, de nyilvánvalóan mindannyian a nemzeti érdekeket tekintik elsődlegesnek, és elméletileg, azt kell hogy mondjam - azért mondom, hogy elméletileg, mert itt is majd a részletek fognak dönteni -, a 18. § leteszi a mindenkori hatalom kezébe a lehetőséget, hogy a lehető legmesszebb menjen el a nemzeti érdekek védelme irányába. Nagyon kíváncsian várjuk az ezzel kapcsolatos alacsonyabb rendű jogalkotást, hiszen ez egyrészt a magyar gazdáknak, az élelmiszer-biztonságnak nagyon fontos, és javasoljuk a kormányzatnak, hogy ne egy magánmutatványnak tekintse ezt a részt, hanem minél szélesebb, esetlegesen négypárti érdekvédelmi szervezetek bevonásával fogjon ezeknek a rendelkezéseknek a kodifikációjához. Ez az én szememben, félig-meddig kívülálló szemében a 18. § egy kulcsparagrafus az egész rendszer működése, a nemzet szempontjából.

Nyilvánvalóan egy törvénynek akkor van értelme, ha hatályosulni tud, ha a törvényben felhatalmazottak, illetve azok, akikre a törvény vonatkozik, elfogadják ezt a rendszert. Az én információim szerint, de lehet, hogy rossz körökben tájékozódtam, lényegében a megyei állomások vezetőinek értekezlete elfogadta, és ha az információim jók, a kamara is elfogadta.

Az természetes, hogy itt a jogosult állatorvos körül félelmek, bizonytalanságok vannak. Egy dolog, amit szeretnék kérésként megfogalmazni: az állatorvos-társadalomnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a megyei állomás fogalmával kapcsolatosan van aggálya. De letelt az időm, most abbahagyom, de fogok egy kétpercest nyomni, és akkor el fogom mondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is örülök annak, hogy főállatorvos úr itt van, én is üdvözlöm. Pont a madárinfluenza kapcsán járványügyi szempontból volt egy olyan kérés, hogy jelezzem mindenképpen a minisztérium és esetleg ön felé is, hogy érdemes lenne újragondolni Magyarországon az üzemméret kérdését. Úgyszintén érdemes lenne újragondolni a talaj-, növényvédelmi, vízvédelmi szolgálatok kérdését, valamint a hatósági laboratóriumi háttér kérdését, mert ha ezek a rendszerek átalakulnak, és járványügyi szempontból is sokkal szigorúbb előírásokat kell betartani, ebből adódóan ezeket újra kellene gondolni, és adott esetben törvényileg is újra kellene rendezni, hogy valóban a teljes háttérrendszer ki tudjon alakulni úgy, ahogy ma járványügyi szempontból is szükséges.

A másik ilyen kérdés, amit Kis Zoltán felvetett, a magánorvosi praxis kérdése ezen a területen. Ma épp Kis Zoli mondott olyan dolgot a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatban, hogy talán még abba is belefér az állatorvosi, magánorvosi praxis kérdése. Ezt viccnek szántam, de kérem, hogy az általam jelzett négy témakörben kezdeményezze mindenképpen a vizsgálatát és adott esetben törvénymódosítást vagy miniszteri rendelet módosításait.

Köszönöm.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Befejezném és közvetíteném, de úgy gondolom, hogy erről tudnak az érintettek. A rendszerváltoztatást követően a humánszférában még az eléggé szomorú időkre emlékeztető Köjálból ÁNTSZ-t konstruált az akkori törvényhozás, de valahogy az állategészségügy keretén belül ennek az “állomásö címnek a kapcsán mindenki inkább gépállomásra meg mindenfélére gondol, nem egy állatorvosi, méghozzá egy megyei szintű szervezetre.

Megmondom őszintén, megpróbáltam végigvinni, ebben semmi nincs, végigvisszük a módosítást, azt hiszem, huszonöt vagy harminc helyen fordul elő az “állomásö szó, csak nyilvánvaló, miután a körzeti hivatal mint ilyen entitás szerepel, valamilyen jelzőt kellene a másik hivatal mellé rakni. De miután egyértelmű, hogy itt közben a közigazgatásnak a lopakodó átalakítása is folyik, akár bevalljuk, akár nem valljuk be, és erre felhatalmazó rendelkezéseket is kér magának az illetékes tárca, nagyon nehéz meghatározni azt, hogy ez egy regionális hivatal.

(13.50)

De úgy gondolom, hogy akceptálható az állatorvos kollégák ez irányú kérése. Kérdezem az államtitkár urat, hogy gondolkoznak-e ebben, vagy lát-e lehetőséget arra, hogy most ennek a törvénykezési aktusnak a keretén belül valamilyen elfogadható megoldás legyen. Ez egy látszólagos dolog, mondhatja egy kívülálló: ugyan, most mit izgatja őket, hogy milyen megnevezés van, de úgy gondolom, hogy ha egyszer valóban egy rendszerváltoztatás volt ebben az országban, akkor ezekben a szimbolikus jelentőségű dolgokban is meg kell jelenjen. Kérdezem az államtitkár urat, hogy akceptálna-e egy ilyen változtatást a tárca, és tudunk-e valamilyen megoldást hozni, mert ebben a vonatkozásban, ha csak az állomás alakul hivatallá, akkor ott kollízió alakul ki a körzeti hivatallal, tehát valamilyen más megoldást én most momentán erre nem tudok, de nagyon jó lenne, ez a kívánsága a szakmának.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Ódor Ferenc képviselő úr, Fidesz.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az előzőek kapcsán Csáky képviselőtársamhoz az állat-egészségügyi igazgatás szervezetére vonatkozóan annyi hozzáfűznivalóm van, hogy a felsorolásban egészen odáig, hogy állatorvosi oltóanyag-ellenőrző és a többiek, benne van a jogosult állatorvos, illetve a kamara, ők már ilyen értelemben a szolgálatnak így nem részei a felsorolásban; ennyit kiegészítésképpen.

A másik oldalról pedig sajnos azt kell mondjam, ilyen értelemben nekem is meg kell szólalni a megyei hivatalok vagy állomások kérdésében. Van a paragrafusban egy olyan kérés, amiben az a veszély van, hogy innentől nem tudjuk, hogy lesznek-e regionálisok, vagy pedig összevonnak kis megyéket, és hogyan kívánják megoldani. Mindannyian dolgozunk egy olyan rendszerben, amiben a nagyságrendek meghatározták, és mindenki attól tart, hogy ez jóval kevesebb foglalkoztatást jelent azokban a megyékben az állami szolgálatban. Új lehetőségeket fog megnyitni, és az átszervezés mindig azt jelenti, hogy kevesebbet kívánnak foglalkoztatni; azok a kollégák, akiknek a munkájára szükség volna, el fogják veszíteni a lehetőséget.

Arra szeretném figyelmeztetni a tárcát, hogy lehet kiszervezni, és lehet jogosult vagy megbízott állatorvost létrehozni, de lassan olyanok leszünk, mint egy huszársereg, csak nincs lovunk, és aztán majd gyalogosan kell harcolni. Amikor ily mértékig lecsökkentjük már az állomást is - és egyetértek Csáky képviselő úrral, hogy az elnevezés lehetne szerencsésebb, mert azt hiszem, ezt már meghaladta az idő -, de ha nem lesz ott dolgozó, nem lesz elegendő állatorvos, aki rögtön hadra fogható, a járványvédelmet pedig garantálni kellene menet közben is; ez az a gond, ami miatt, azt hiszem, hogy nem érdemes itt nagyobb egységekben, hanem egyelőre a megyékben kell gondolkodni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves jelen lévő Állatorvosok! Engedjék meg, hogy más megközelítésben mondjak véleményt erről a törvényjavaslatról.

A törvényjavaslat általános indoklása egy új állat-egészségügyi törvény megalkotásának szükségességét az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkban, a közigazgatás korszerűsítésére irányuló kormányzati célkitűzésben, valamint a hazai jogszabályi háttér megváltoztatásában látja. Úgy érzem, a konstruktív kritika szellemében akkor járunk el, ha a törvényalkotó által idézett célkitűzések érvényre jutását kérjük számon a törvényjavaslaton. Az EU-csatlakozás és az egyéb jogszabály-módosulások által indukált igény nem tükröződik az új törvényben, hiszen elsődlegesen technikai jellegű módosításokra került sor. Ugyanakkor egy új törvénytől joggal elvárható struktúrát, az európai uniós szabályozást implicite felvállaló szakmai elveket, továbbá feladatcsoportokat nem tartalmaz a tervezet. A törvényből hiányzik az elvi koncepció, és ezt a részletező szabályozási elemek törvénybe emelése hivatott pótolni, jóllehet ezek nagyrészt a rendeleti szabályozás tárgykörébe tartoznak. Például igen részletesen foglalkozik konkrét hatósági tevékenységekkel ahelyett, hogy elveket és fő feladatcsoportokat határozna meg. Nem fogalmazta meg a hatósági tevékenység korszerű szemléletét és gyakorlatát sem, pedig az egyre gyorsabban változó élelmiszer-ipari folyamatokat követni tudó hatósági engedélyező, ellenőrző és végrehajtó tevékenység törvényi alapjainak megteremtésére ez a törvény teremthetett volna lehetőséget.

Az állat-egészségügyi igazgatási szervezet különböző szintjeinek kijelölésén ugyancsak túllép a törvénytervezet, amikor a különböző szintek feladatainak részletes szabályozását is felvállalja. Ezt a jogalkotói szereptévesztést talán legplasztikusabban az állat-egészségügyi bírság ide vonatkozó paragrafusai tükrözik, ahol a bírság összegszerű tételezését is tartalmazza a törvény, holott a törvénynek csupán az állat-egészségügyi bírság elveit kellene rögzíteni. A törvényalkotó önmaga által meghatározott másik célja, a közigazgatás korszerűsítésére irányuló kormányzati célkitűzés szintén feledésbe merült a törvénytervezet kidolgozása kapcsán. A közigazgatási reform elveit és céljait az egyszerűbb, hatékonyabb és kisebb költséggel működtethető közigazgatás szolgálná. A kisebb költségkeret már eleve adott, ugyanis ezt írja az előterjesztés indoklása: “A központi költségvetési megszorításokból adódóan az állat-egészségügyi szolgálat évről évre egyre nehezebben finanszírozza feladatai ellátását.ö Erről beszélt Ódor Ferenc képviselőtársam is.

A törvényjavaslat az állat-egészségügyi közigazgatást mégis tovább bürokratizálja, központi tevékenységeket három intézményhez is telepít, ugyanakkor további új intézményt is létrehoz. A benyújtott törvényjavaslat jelenleg inkább egy komplex rendelet ismérveivel rendelkezik, ezért mostani formájában további alapos átdolgozást igényel. A szükséges átdolgozás kapcsán szerencsés lenne az élelmiszer-gazdaság szervezeteit bevonni a munkába, hiszen csak ezáltal biztosítható az egyeztetett szakmai koncepció törvényi megjelenítése egy új előterjesztésben. Várjuk ennek az immár szakma által is legitimált új előterjesztésnek a mielőbbi benyújtását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Fenyvesi Máté képviselő úr, Fidesz.

DR. FENYVESI MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Többek szájából elhangzott ennek a törvénynek az értékelése. Az átszervezés mindig veszteségekkel jár, és majd később jön a hozadéka, ha azt jól hajtják végre az illetékesek. A magyar állatorvosi törvényben is, különösen az alsó régiókban, ahol kimondottan az állatorvosi munkát végzik, ott vannak súrlódások és ott vannak elégedetlenségek. Sajnos, hogy ilyen gyors ütemben lett ez beterjesztve, nem volt idő az érintetteket megkérdezni, és így persze nagyobb az elégedetlenség, de ha jól sikerül a törvény, gondolom, ezt mindenki elfelejti majd.

De itt van egy másik nagy probléma. Annak idején mondták, hogy mi kell a háborúhoz; itt is a járványelfojtáshoz, az állatorvosi tevékenységhez is pénz kell, holott ez bizonyos szempontból pénzt is hoz az államkasszának, ha ez úgy van szervezve. Szerintem ebbe a rendszerbe talán bele lehet még vinni azt a lehetőséget, hogy egy kicsit gazdaságosabb legyen, és az alsóbb régiókban dolgozó állatorvosok, a jogosult állatorvosra és a magánállatorvosra gondolok, hogy mind a kettő egymás mellett, egymással összefogva tudjon dolgozni, ahhoz bizony ténylegesen, ahogy Ódor kollégám is említette, pénzt kell szerezni, és pénz kell; és ezt a pénzt valószínűleg, sőt több mint valószínűleg, ha jól működik a rendszer, ezt meg is fogja hozni, és vissza is hozza az államnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

(14.00)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel további képviselőtársaim nem jelezték hozzászólási szándékukat, megkérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Az államtitkár úr jelzi, hogy a vita jelenlegi szakaszában nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18210. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Pásztohy András államtitkár úrnak, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárának a napirendi pont ismertetésére, 15 perces időkeretben.




Felszólalások:   21-73   73-99   99-117      Ülésnap adatai