Készült: 2020.07.12.03:12:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

271. ülésnap (2005.11.24.),  21-73. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:03:18


Felszólalások:   1-21   21-73   73-99      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik az egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18207. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/18207/2., 3. és 4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Pásztohy András államtitkár úrnak, a napirendi pont ismertetésére, 15 perces időkeretben.

PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények módosításáról készült törvényjavaslat három olyan törvény módosítását célozza, amelyek az élelmiszer-biztonsággal szoros összefüggésben állnak. Az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény, a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény, valamint a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény olyan követelményeket határoz meg, amelyek megfelelnek az élelmiszer-biztonsági elvárásoknak. Az Európai Unióban az elmúlt években megjelent közösségi rendeletek, valamint a törvények megalkotását követően a gyakorlatban felmerült problémák azonban szükségessé teszik a törvényi rendelkezések kiegészítését, illetve pontosítását.

Tisztelt Országgyűlés! A közvetlen környezetünket élelmiszerrel ellátó kistermelőkre számos adminisztratív teher hárul. Ezen teher csökkentése és így a piacra jutás megkönnyítése érdekében a törvényjavaslatnak az élelmiszertörvényt módosító rendelkezései lehetőséget adnak arra, hogy külön jogszabály a gyártmányok tartalmát egyszerűsítse, illetve a kötelezettség alól mentesítést engedélyezzen.

(10.50)

A fogyasztók védelmének fontossága indokolja azt a módosítást, amely a jelenlegi szabályozásban is meglévő, minden élelmiszer-ellátóra kiterjedő bejelentési kötelezettséget kiegészíti a tevékenység lényeges megváltozásával. Amennyiben például megváltozik a termékszerkezet vagy a technológia, a hatóság hivatalból értesül a változásról, és azonnal ellenőrizheti azt.

A javaslat az élelmiszertörvényben foglalt szankciórendszert tovább szigorítja. Az élelmiszerlánc szereplői által elkövetett hibák esetén a kiszabható minőségvédelmi bírság mértékét a kétszeresére emeli, és bővíti a hatósági szankciók körét az eredetvédett termékek vonatkozásában is. Az alkalmazható büntetések közé kerül így az eredetvédett termékekkel kapcsolatban elkövetett súlyos hiba esetére a földrajzi árujelző használatának megtiltása, illetve feltételhez kötése. Ennek az intézkedésnek a szükségességére például a paprikabotrány világított rá.

Az eredetvédett termékek ellenőrzésével kapcsolatos végrehajtási szabályok megállapítása érdekében a törvényjavaslat pontosítja a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény felhatalmazó rendelkezését. Az élelmiszertörvény jelenleg nem szabályozza a közösségi adalékanyag-listán nem szereplő élelmiszer-adalékanyagok átmeneti engedélyezését. Az ideiglenes nemzeti engedély megadására a közösségi szabályozás lehetőséget ad, a törvényjavaslat így kijelöli az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézetet mint e területen eljáró hatóságot.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ellenőrizetlenül megszaporodik a felhasználható adalékanyagok amúgy sem rövid listája. A módosítás lehetőséget teremt arra, hogy az új anyagok, új technológiák következtében indokoltnak mutatkozó adalékanyagok felhasználhatóak legyenek a közösségi engedélyezésükig. Az így engedélyezett adalékanyagot tartalmazó élelmiszert kiemelten kell ellenőrizni, és az engedélyről, valamint a tapasztalatokról az Európai Bizottságot tájékoztatni szükséges.

A törvényjavaslat számos formai módosítást is tartalmaz, így pontosítja a kölcsönös elismerési klauzulát, valamint a felhatalmazó rendelkezéseket a fogyasztóvédelmi felügyelőségek irányításának megváltozása miatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A takarmánytörvényt az Országgyűlés 2001. decemberi ülésén fogadta el. Az azóta eltelt időszak alatt több olyan változás történt, amely indokolttá tette a törvény módosítását. Ezek az okok az alábbiak:

A törvény előírásai 2001-ben az akkor hatályos közösségi előírásokkal összhangban szabályozták a takarmányozási vertikumot. Az azóta eltelt időszak alatt az Európai Unió új közösségi rendeleteket fogadott el, amelyek a takarmányozás egészére kiható, az alapvető fogalmakra és eljárásokra vonatkozó változásokat tartalmazzák, ilyenek a takarmány, az adalékanyag, az új takarmány, a létesítmény, a forgalomba hozatal és az előkeverék fogalmának meghatározása, valamint a hatóságok takarmány-ellenőrző munkájának, auditálásának előírása.

Európai uniós tagságunk megváltoztatta a magyar takarmánykódex rendszerét és a takarmánykódex bizottság szerepét, amely a törvényi előírásokkal is érintett.

Az Európai Unióba való belépésünk a hatósági feladatok ellátásában is változást jelentett, így a takarmányozási hatóságok feladatait erre az új helyzetre figyelemmel kellett meghatározni. A takarmányfelhasználók érdekeinek hatékonyabb védelmét célozza a minőségvédelmi bírságolás esetkörének bővítése egyes takarmánybiztonsággal kapcsolatos, valamint a vásárlók megfelelő és hiteles tájékoztatását szolgáló jelölési hibákkal.

Tisztelt Országgyűlés! A növényvédelemről szóló törvény módosítása a hatályos törvény hiányosságát pótolva lehetővé teszi, hogy a növény- és talajvédelmi szolgálatok közzétegyék a megengedettnél magasabb növényvédőszer-maradékot tartalmazó növények és növényi termékek termelőinek nevét és lakcímét.

Az exportkiszállítások jelentős felgyorsítása érdekében a törvényjavaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a nagy távolságra szállított szemes termények esetében a küldemények az élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte előtt is feloldhatók legyenek, amennyiben az importáló ország növény-egészségügyi előírásai ezt megengedik.

A nagy mennyiségű szemes termény növény-egészségügyi vizsgálatát uszállyal való szállítás esetén nem lehetséges a berakás után elvégezni, ezért a javaslat szerint a feladás helyére is csak belföldi növény-egészségügyi bizonylattal, bizonyítvánnyal lehet az ilyen küldeményt szállítani.

A közösségi előírásokon alapul a javaslat azon rendelkezése, amely a 2004. május 1-jétől nem engedélyköteles EK-műtrágyák hivatalból végzett vizsgálatának költségeit a gyártóra, a forgalmazóra, az importőrre vagy a csomagolóra terheli.

A javaslat megteremti az összhangot a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseivel is. A 2004. évi CXL. törvényben meghatározott eljárási határidőknél hosszabbat miniszteri rendelet nem állapíthat meg, ezért a javaslat a hatályos végrehajtási előírásokkal összhangban meghatározza a növényvédő szerek párhuzamos behozatalának engedélyezésére, valamint a termelésnövelő anyagok védelem-egyenértékűségi vizsgálata során a szakhatósági állásfoglalások megadására rendelkezésre álló határidőt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatban szereplő törvények módosítása továbbra is hatékonyan fogja biztosítani az emberi egészség és a fogyasztók érdekeinek védelmét, ezért kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot vitassák meg és támogassák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor.

A mezőgazdasági bizottság előadói következnek: megadom a szót Kis Péternek, a bizottság előadójának.

KIS PÉTER, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Az egyes élelmiszer-biztonsági törvények módosításáról szóló T/18207. számú törvényjavaslat három, az élelmiszer-biztonságot alapvetően befolyásoló törvényt módosít.

Az élelmiszertörvény javasolt módosítása a kistermelőkre rótt adminisztrációs teher csökkentését célozza, egyszerűsíti a gyártmánylap készítését, amelyet külön jogszabály határoz meg. A közösségi higiéniai csomagra tekintettel a javaslat pontosítja az élelmiszer-előállítók bejelentési kötelezettségét. Az Országos Élelmiszer-vizsgáló Intézet - nagyon helyesen - hatósági jogkört kap. Fontos módosítás, miszerint a minőségvédelmi bírság mértéke a duplájára nő. Módosulnak a felhatalmazó rendelkezések, tekintettel arra, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság felügyeleti minisztériuma is megváltozott.

Ami a hatályos takarmánytörvényt illeti, összhangba kerülnek a közösségi rendelkezésekkel a fogalommeghatározások. A létesítmények nyilvántartásba vételére és engedélyezésére vonatkozó szabályok is ezen közösségi jogszabályokra figyelemmel módosulnak. Új rendelkezés szabályozza a jövőben a takarmány-alapanyagok felhasználását. Pontosításra kerülnek a magyar takarmánykódex előírásai, megváltoznak a bizottság feladatai. A takarmányozási hatóságok feladatkörének újraszabályozása következtében az elsőfokú hatósági jogkörök a minisztériumtól elkerülnek. Az új takarmányok engedélyezése közösségi hatáskörbe kerül.

A növényvédelmi törvény módosítása egyrészt arra irányul, hogy amennyiben egy ellenőrzött növény, illetve növényi termék a megengedettnél nagyobb mértékben tartalmaz szermaradványt, akkor az ellenőrzött személy nevét és lakóhelyét is közzé lehessen tenni; másrészt az exportkiszállításokat gyorsítaná meg azáltal, hogy a hajónak nem kell a kikötőben várakoznia az élelmiszer-egészségügyi várakozási idő lejártáig.

A javaslat szerint szükséges a feladás helyén történő növény-egészségügyi vizsgálatok elvégzése és ennek igazolása, a belföldi növény-egészségügyi bizonyítvány alkalmazása.

(11.00)

Továbbá az EK műtrágyákról szóló közösségi rendeletre figyelemmel a javaslat kimondja, hogy az EK műtrágya gyártója, illetve a forgalomba hozatalért felelős személy az, aki az ellenőrzés költségeit viseli.

Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság ülésén véleményként hangzott el, hogy a törvények módosítása jelentős lépés az élelmiszer-biztonság növeléséért. A csatlakozás óta eltelt idő tapasztalatai, valamint az uniós rendeleti szabálymódosulások indokolják a több törvényt is módosító szabályozást.

Fontos a módosítás kapcsán, hogy rendezi az érintett minisztériumi felhatalmazásokat.

A hozzászólók kiemelték a bírságok növelésének fontosságát, a jogharmonizáció szükségességét, az élelmiszer-vizsgáló intézet felhatalmazásának fontosságát. Kiemelték, hogy amikor az élelmiszer-biztonságról van szó, az kifejezetten a fogyasztók egészségét célozza, ennek megfelelően garantálásához a három hatóságból két hatóságnak, az állategészségügynek és a közegészségügynek van mindenféleképpen kiemelt szerepe.

Tisztelt Parlament! A mezőgazdasági bizottság november 17-ei ülésén tárgyalta a T/18207. számú törvényjavaslatot, és azt 13 igen szavazattal, 7 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Szabó József Andornak, a kisebbségi vélemény ismertetőjének.

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A mezőgazdasági bizottság november 17-én megtárgyalta a T/18207. számú törvényjavaslatot, és valóban így van, ahogy az előttem felszólaló mondta, 13 igennel és 7 nemmel általános vitára alkalmasnak találta. Ugyanakkor a mezőgazdasági bizottságnál megfogalmazódott az a vélemény, amit talán sommásan így lehetne mondani - és ezt egy összvéleménynek lehetett volna mondani, annak dacára, hogy ez ellenzéki képviselő szájából hangzott el -, hogy nem értjük, nem ezt kértük. Hiszen volt nekünk egy közös határozati javaslattervünk, amelyben a kormánynak október 30-áig adtunk lehetőséget, hogy egy olyan élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvény vagy törvények módosítását vagy azt az intézkedési tervcsomagot terjesszen be a Magyarország Országgyűlés elé, amit, mondom, a mezőgazdasági bizottság mindkét oldalon ülő tagjai megfogalmaztak. Ez a mai napig nem történt meg. A bizottságnál ígéretet kaptunk arra, hogy talán megtörténik, de félek attól, hogy hamarabb lesz vége ennek a parlamenti ciklusnak, mint ahogy azt látnánk.

Ami a törvényt illeti, természetesen vannak pozitív részei és vannak negatív részei. A pozitív része nyilvánvalóan az, hogy amikor a sorozatos élelmiszerbotrányok következtében Nyugat-Európában megalkották a Fehér könyvet, abban annak idején a takarmányról szóló fejezet és a takarmány mint olyan nem szerepelt. Az elv szerepelt, hogy a szántóföldtől az asztalig minden élelmiszernek legyen követhető az útja, de a takarmány mint olyan, nem szerepelt. Természetesen nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb a takarmányt és a takarmányról szóló fejezetet is be kell ide venni, és nyilvánvaló az, hogy a jövőben erre szükség lesz.

Amivel nem tudunk egyetérteni ellenzéki részről, az az egyszerűsített gyártmánylap bevezetése. Azért nem tudunk egyetérteni, mert látszólag ez egy könnyítést tartalmaz bizonyos termelők vagy előállítók számára, de aki látta mondjuk a minősítő intézet kimutatásait, az nyilvánvalóan tudhatja, hogy a legalapvetőbb élelmiszerekben vannak a legalapvetőbb hibák, és ha ezt a kiskaput megnyitjuk, akkor nagyon sokan ezzel vissza fognak élni, kicsik is, nagyobbak is. A gyártmánylap egyébként nagyon világosan tartalmazza azt, hogy mit kell tartalmaznia annak az élelmiszernek. Ez Magyarországon sajnos, a mostani jogszabályok szerint is akadozik, de úgy gondolom, ha ezt a kiskaput megnyitjuk, akkor nem fog normálisan működni.

Ami ennél még súlyosabb, az az adalékanyagoknak a helyzete és ezeknek az úgynevezett átmeneti engedélyezése. A jogszabály azt mondja, hogy két évig lehet engedélyezni egy olyan adalékanyagot, amely egyébként az Európai Unióban nincs engedélyezve. Úgy gondolom, hogy az Európai Unióban korszerűbb az élelmiszer-előállítás. Tehát, azt gondolom, ha azok az adalékanyagok, amelyeket ott az élelmiszerekben használnak és engedélyezve vannak, nyilván azokból az adalékanyag-fajtákból lehet választani. Itt Magyarországon is, még akkor is, ha olyan különleges termékünk van, mint mondjuk a libamáj, amelyhez állítólag másfajta adalékanyag jár - bár mondanám, hogy a franciák is gyártanak libamájat, nyilván ők meg azt az adalékanyagot használják, ami Franciaországban engedélyezett -, akkor nem tudom, mi az akadálya annak, hogy esetleg átvegyük ezt a dolgot. Ebből kifolyólag, úgy gondoljuk, hogy ez egy másik kiskapu, amelyben bizonyos adalékanyagok engedélyezése azt fogja eredményezni, hogy olyan korszerűtlen élelmiszerek, amelyeket esetleg az Európai Unióban nem engedélyeznek adalékanyagok szempontjából, de máshol használják ezeket az adalékanyagokat, ezek megjelenhetnek a magyar termékekben.

Amit külön kifogásolunk ellenzéki oldalról, az az, hogy az a fogyasztóvédelem, amely valóban csak párhuzamosan, vagy inkább úgy mondom, marginálisan érinti azokat a termékeket, hiszen a fogyasztóvédelem mást ellenőriz a boltokban, amely eddig a Gazdasági Minisztériumhoz tartozott, innentől kezdve a Családügyi és Ifjúsági Minisztériumhoz kerül át. Úgy gondolom, hogy ez nem az a hely lesz, ahová neki át kell kerülni, és úgy gondolom, ott még jobban el fog sikkadni az a fontos feladat, ami a fogyasztóvédelemre vár.

Tisztelt Parlament! Én a következőt tudom mondani - a szavazati arányt mondtam -, ellenzéki oldalról ezt a törvénytervezetet nem támogatjuk, mert nem ezt vártuk, úgy gondolom, hogy a sorozatos magyar élelmiszerbotrányokból kiindulva egy sokkal korszerűbb és jobb törvénytervezetet vártunk volna.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Most az egészségügyi bizottság előadói következnek. Megadom a szót Kökény Mihálynak, a bizottság előadójának.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, senkit nem lep meg, hogy az egészségügyi bizottság foglalkozott ezzel a törvénnyel, hiszen az élelmiszer-biztonságnak humán-egészségügyi összefüggései közismertek. Nagy kihívás ez egész Európában, és hogy kellően hézagmentes, szigorú szabályok legyenek, azt gondolom, ez közérdek. Úgy látjuk, hogy ezek a módosítások, amelyek az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban a törvényeknél előterjesztésre kerültek, ezek a biztonság növelését szolgálják.

A bizottság ülésén inkább kérdések hangzottak el takarmány-ellenőrzéssel összefüggésben vagy az otthon előállított, őstermelőktől származó élelmiszereknél megkövetelt adminisztrációval kapcsolatban, és azt mondhatom, hogy tartalmi ellenvetés a törvénymódosításokkal kapcsolatban nem hangzott el. Igazán a vitát, ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni egy ilyen törvény kapcsán, az váltotta ki, hogy az egyidejűleg tárgyalt törvények nagy száma nem teszi lehetővé azt, hogy a bizottságok és a plenáris ülés mélyrehatóan tanulmányozza a módosítások lényegét. Az ellenzék képviselői ezért tartózkodtak a szavazásnál, és összességében az egészségügyi bizottság 10 igen szavazattal, nem szavazat nélkül és 4 tartózkodó szavazattal tartotta a javaslatot általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Csáky Andrásnak a kisebbségi vélemény ismertetésére.

DR. CSÁKY ANDRÁS, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kíváncsian és érdeklődéssel vártam és hallgattam Kökény képviselő úr többségi álláspontját, hiszen azt hiszem, abban egyetértünk, hogy magáról a törvényről valóban olyan nagy vita nem zajlott, és ennek fényében egy igen okos megfogalmazás volt az, hogy tartalmi ellenvetés nem hangzott el. Nem is hangozhatott el, hiszen volt, aki beismerte, volt, aki hallgatott róla, de senki nem volt birtokában olyan mélységű tudásnak a törvényjavaslatot illetően, hogy egyrészt kérdéseket tegyen fel, mert ezek a kérdések is, bár Fenyvesi képviselő úr mint volt gyakorló állatorvos nyilvánvalóan… - a takarmányozás, az otthoni termékek árusítása nem feltétlenül ide tartozik, de ha már az illetékesek ott voltak, akkor az ember kihasználta a helyzetet, és kérdezett.

Azért nem hangozhatott el, és kisebbségi véleményként azt a kritikát tudom ismételten megfogalmazni, hogy a bizottság tagjai nem egészen két nappal korábban, hétfőn este szereztek tudomást arról, hogy szerdán reggel összességében egy óra fog rendelkezésre állni a két törvényjavaslat bizottsági vitájára.

 

(11.10)

 

Kisebbségként azt tudom megfogalmazni, hogy ez tulajdonképpen a parlamentarizmus megcsúfolása. Ilyen körülmények között a parlament az alkotmányban rögzített feladatának nem tud eleget tenni, nem tudja azt a kontrollt gyakorolni a mindenkori kormányzat felett, amelyet kellene. Úgyhogy ezért nem alakulhatott ki többségi vélemény sem; nyilvánvaló, a kormánypárti képviselők automatikusan szavazzák meg, ez szokásjog, függetlenül attól, hogy ki hol ül éppen. De azt azért nagyon sajnáljuk, hogy ilyen fajsúlyú kérdések esetén is keresztülerőltet törvényeket a parlamenten a kormányzat, nem hagy kellő időt arra, hogy átgondoljuk, átbeszéljük az egészet.

Azért emlékeztetem képviselőtársaimat arra, a jogalkotási törvényben az van lefektetve, hogy amennyiben más rendelkezés nincsen, az ülésszakot megelőző 30 nappal kell a mindenkori kormánynak a törvényjavaslatokat benyújtani a Ház elé. Nyilvánvalóan a Ház saját ügyrendje ezt felülírta, és bizonyos esetekben lehet kényszer, amikor felül is kell írni, de az a módszer, amely az utóbbi időben eluralkodott a parlamentben, elfogadhatatlan ebből a szempontból. Ez azért sajnálatos, mert nem pitiáner ügyekről van szó: az elmúlt időszaknak az élelmiszer-biztonságot érintő botrányai, a magyar termelők kiszolgáltatottsága, az egész magyar mezőgazdaság egyik kritikus pontja az élelmiszer-biztonság, ha csak abból a szempontból nézem, hogy védelmet is lehetne nyújtani. Ez egy eszköz a mindenkori kormányzat számára, hogy a magyar termelők számára bizonyos védelmet nyújtson az ellen az ellenőrizhetetlen dömping ellen, amely az uniós csatlakozás negatív hozadékaként az országot érintette.

Úgyhogy való igaz, tartalmi ellenvetés nem hangzott el, mert nem tudtuk akkor, hogy mi a tartalom, és ezért diplomatikusan tartózkodtunk a szavazástól, az elégedetlenségünket így fejeztük ki.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kis Péternek, a környezetvédelmi bizottság előadójának.

KIS PÉTER, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! E Ház falai között egyre többször hallunk arról, hogy egyes törvényeket az Unióban való részvételünk miatt kell tárgyalni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat az emberi egészség megóvását szolgáló európai uniós rendelet végrehajtását teszi lehetővé.

Az egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények módosítási javaslatát, amelyet a T/18207. számon kaptunk meg, a környezetvédelmi bizottság november 16-ai ülésén tárgyalta meg. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a bizottság nagy reménnyel tekint a törvénymódosításra. Azt várja a törvénytől, hogy érvényesítése hozzá fog járulni a lakosság egészségügyi állapotának javulásához.

A rossz egészségügyi mutatók, a várható alacsony életkor fontos jelzői a mai átlagos egészségi állapotoknak. Ennek a helyzetnek javítását a bizottság fontos feladatának tekinti, ugyanis sokan közülünk úgy észlelték, hogy az uniós HACCP bevezetése még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Néhányan nem érzik át a lényegét, jelentőségét, kipipálandó feladatnak tekintik. Megvásárolják a rendszert, és ezt követően mintegy kiteszik a falra. Pedig a HACCP feladata a valódi biztonság megvalósítása, hiszen az ember egészségi állapotának karbantartásában meghatározó szerepe van a táplálkozásnak.

A bizottsági ülésen az is megfogalmazódott, hogy helyes az az út, miszerint az önellenőrzéseknek nagy szerepet biztosítunk. Hiszen a hatóságnak csak akkor érdemes lépnie, ha a szabályok betartása sérül, ha ezt tapasztalja az ellenőrzések során. A három törvénymódosítás emellett bizonyos adminisztrációs egyszerűsítéseket is tartalmaz, amivel egyetértett a bizottság, hiszen a kimeneti termék minőségének ellenőrzésével lehet kontrollálni, hogy megfelelően végezték-e a tevékenységet.

Mindezek a módosítások jól jelzik, hogy alapvetően az emberi egészséget szolgálják a javaslatban meghatározottak. Így született meg a döntés, hogy a törvényjavaslatot a bizottság 10 igen szavazattal, 8 nem ellenében támogatta.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Elsőként az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, 10-10 perces időkeretben.

Gőgös Zoltán képviselő úr az első.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament tavaszi ülésszaka végén elfogadtunk egy országgyűlési határozati javaslatot, amely az élelmiszer-biztonság tárgykörében készült, és egy feladatmeghatározást tartalmazott a kormányzat számára.

Többször elhangzott ma is, hogy ennek megalkotását igazából az indokolta, hogy az európai uniós csatlakozással, miután megszűntek a belső határaink, és az élelmiszer-kereskedelem súlypontjai is áthelyeződtek, elsősorban a nagy áruházláncok részére, teljesen új helyzet alakult ki Magyarországon. Ez az országgyűlési határozat, nyugodtan mondhatom, hogy teljes konszenzussal született, hiszen valamennyi párt képviselője részt vett ennek a megalkotásában.

Azt gondolom, hogy már abban az időben is, amikor ezt megalkottuk, kicsit más szellemű ellenőrzési tevékenység vette kezdetét Magyarországon, hiszen maguk a hatóságok is látták, hogy más irányba kell elmozdítani ezt az ügyet, és más súlypontokat kell ezen a területen meghatározniuk. Azt is mondhatjuk talán, és persze nyilván ezzel lehet vitatkozni, hogy azért sok javulás történt ezen a területen, hiszen főleg az új miniszter beállásával egyfajta más szemlélet került ebbe a dologba. Azóta történtek olyan dolgok Magyarországon, amelyek áruház időszakos bezárásához vezettek, rengeteg tojástermék került kivonásra. Magyarul már a fogyasztók előtt, mondhatnám azt, hogy talán logisztika szintjén sikerült sok olyat felfedezni, ami így már nem károsíthatta senki egészségét, illetve, ha nem is károsította volna, de talán megmenekültek a magyar fogyasztók azoktól a termékektől, amelyek nem egészen ilyen alapon készültek.

Azt is látjuk, hogy azért nagy a kísértés ebben a dologban, és mindenki próbálkozik azáltal, hogy ebben a piacfelosztó versenyben nagyobb pozíciókat szerezzen, és azóta is történtek olyan ügyek, itt elsősorban a Bajorországból származó silány minőségű hústermékekre gondolok, amelyek, ha minden igaz, nem kerültek a magyar piacra, legalábbis úgy tűnik, hogy a vizsgálatok ezt bizonyítják, de az is baj, ha mondjuk, magyar vállalkozás próbálkozik ilyen értelemben olcsóbb termékeket előállítani.

Azt gondolom, hogy igazából akkor tudunk eredményt elérni, ha nem egy törvényben, hanem egy széles törvényalkotás keretein belül kezeljük ezt a kérdést. Ezért is tartjuk nagyon fontosnak, hogy például a kereskedelmi törvénybe is bekerüljenek azok az elemek, amelyek összességében ezt a területet is érintik, hiszen valahol a magyar termelők védelme azért nem lehet csak egy jogszabály feladata, ez egy szélesebb körű, de azért az uniós korlátokon belül maradva egyfajta más mentalitást és más jövőbeni cselekvést kíván.

Azt is látjuk, hogy a hatóságok között feltétlenül kell egy összehangolt munkavégzés. Ennek a teljes körű feladatleosztása ugyan a törvényben elég pontosan megvan, de még ezen is van finomítanivaló. Tehát akkor lesz ez igazán hatékony, ha egy erre kijelölt szervezet pontosan megmondja, hogy merre van a cselekvés iránya, és a többi társhatóság, amely esetleg nem rendelkezik akkora szelettel ebből a tevékenységből, ezt a kérdést tudomásul veszi, és annak mentén folyik ez a munkavégzés.

Természetesen ezért várjuk a két bizottság számára azt a beszámolót, amelyre az országgyűlési határozat is kötelezi a kormányzatot, amely ezeknek a még vitatott kérdéseknek a végére pontot tesz. Viszont ez a törvény egyértelműen egy olyan eleme ennek a dolognak, amely, azt gondolom, jó irányba mutat, és jó ágon kezeli az élelmiszer-biztonság ügyét. De még egyszer hangsúlyozom: egyetlenegy jogszabály sem tudja ezt a problémát olyan szinten kezelni, hogy ebben semmi hiba ne legyen.

Látjuk, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat három olyan törvény módosítását célozza, amelyek egyértelműen szoros összefüggésben állnak az előbb elmondottakkal, hiszen módosítja az élelmiszerekről szóló törvényt, a takarmánytörvényt és a növényvédelemről szóló törvényt.

(11.20)

Az élelmiszertörvény javasolt módosításával egyszerűsödne a gyártmánylap elkészítésének kötelezettsége külön jogszabályban meghatározott körben. Ez azért nagyon fontos, mert az az országgyűlési határozat, amiről én beszéltem, külön foglalkozik a kistermelői értékesítéssel és az azzal kapcsolatos feladatokkal. Nyilván azt tudjuk, hogy ezek a gyártmánylapok elsősorban a nagyobb előállítók számára készültek korábban. Ha tehát ezen a területen egyszerűsíteni szeretnénk, de olyan ágon, hogy azért megvédjük a fogyasztók érdekeit is, akkor bizony olyan gyártmánylapokat kell a jövőben előírnunk, legalábbis egy bizonyos körnek, amely ennek a kitöltésére is képes, hiszen egy kistermelőnél, egy hagyományosan előállított élelmiszernél nem szoktak laboratóriumi vizsgálatokat és egyebeket végezni. Tehát ez egy mindenképpen fontos eleme a dolognak.

A másik, hogy viszont ezt azért teljesen megszüntetni se lenne jó - és ezért helyeseljük azt, hogy a gyártmánylap és az élelmiszerkönyv Magyarországon megmarad -, mert ugyan vannak olyan vélemények, hogy ez a magyar termelők, a gyártók versenyhátrányát okozhatja, de én meg úgy látom, hogy főleg a járvány és egyéb ügyek fenyegetettsége kapcsán újra visszatér az a kérdés, hogy mennyiben segítjük a termelőket, ha megtartjuk a belső, viszonylag szigorúbb előírásokat, és a fogyasztókkal hitetjük el, és folyamatosan azt sulykoljuk, hogy azért érdemesebb magyar élelmiszert fogyasztani, mert ennek a gyártási folyamata teljes körben végigkísérhető. Én azt látom most már egy-két nagyobb áruházlánc esetében is, hogy ennek megvan a hatása, hiszen főleg a baromfi kapcsán most már a legtöbb helyen ki van írva, hogy kizárólag magyar baromfit árusítanak. Ez nyilván egy bizonyos átmeneti időre akár vissza is vethette az ilyen irányú eladásokat, de én azt gondolom, ennek legalább annyi hozadéka is lehet, ha ezt a munkát folytatjuk tovább, és különböző eszközökkel segítjük azt a tevékenységet, hogy a lakosság biztos lehessen abban, hogy márpedig, ami Magyarországon készül, pontosan az ilyen szigorú technológiai előírások miatt, azt biztonsággal vásárolhatják, és amennyiben a későbbi tárolási paraméterek is nyilván ugyanolyanok - ami viszont már nem a gyártók felelőssége -, akkor elvileg nem kerülhet rossz minőségű élelmiszer a fogyasztók elé.

A törvényjavaslat sok egyéb dologgal is foglalkozik. Az expozéban hallottuk, hogy az élelmiszer-biztonság növelése érdekében megemeli a minőségvédelmi bírság felső határát a duplájára, az élelmiszer-biztonsági hiba esetén a tétel értékének 1,5-szereséről a 3-szorosára, minőségi hiba esetén a tétel értékének 2-szeresére, sérülési hiba esetén a tétel értékének 60 százalékáról 1,5-szeresére. Ez mind olyan intézkedés, amit szorgalmaztunk ebben a javaslatban vagy országgyűlési határozatban is, hogy legyen elrettentő az a bírságmérték, amivel, mondjuk, az ilyenfajta problémákat kezelni lehet, mert azt azért lássuk be, hogy korábban azok a bírságolási tételek, amik érvényben voltak, nem igazán riasztották el azokat a nem mindig a fogyasztók érdekeit néző értékesítő hálózatokat, amelyek ennek kapcsán ezt a dolgot inkább kifizették, de nem tartották be a szabályokat.

A védjegytörvény felhatalmazó rendelkezését is pontosítja a törvényjavaslat, és pótolja azt a hiányosságot, hogy a jelenlegi fölhatalmazó rendelkezés nem szól a földrajzi árujelzői oltalomban részesülő termékek ellenőrzésére vonatkozó szabályok megállapításáról. Tehát önmagában az nem lehet mentség a minőség alól, hogy van egy áruvédjegye. Ennek a szigorúbb paramétereit igenis fel kell tárni, és az a célunk, hogy minél nagyobb körben legyenek ezek a védjeggyel ellátott termékek, hiszen ez önmagában garancia a fogyasztók részére. A másik, amit nyilván ez a törvény átvezet, hogy a közigazgatási eljárási törvényben megállapított alapeljárási határidőknél, amennyiben más határidőket kívánnának megállapítani, azt nem módosíthatja miniszteri szintű szabályozás, csak kormányrendelet vagy törvény, ezért emeli be ezeket a paramétereket a törvényjavaslat is a most elfogadandó jogszabályba.

Összefoglalásképpen: én azt gondolom, hogy nyilván önmagában ez a törvényjavaslat - ahogy már jeleztem - nem fogja ennek a területnek a teljes problémáját megoldani, de én egy nagyon fontos lépésnek tartom ennek a munkának a menetében. Meg kell tennünk azokat a további lépéseket is, amik a még mindig nem eléggé összehangolt és célirányos ellenőrzéseket végzik. Talán elindultunk egy olyan úton, amely meghozhatja azt az eredményt, hogy amikor már pontosan látjuk az Európai Unió folyamatait, ebből a csatlakozásból élelmiszerágon is a magyar termelőknek inkább előnye, mint hátránya legyen. Én úgy látom most az utolsó egy-két hónap eseményeit a járványhisztéria kapcsán is, hogy nem dolgoznak rosszul a hatóságaink, tehát kifejezetten kézben tartották ezt a kérdést, és ezért tartom én nagyon fontosnak, hogy ezekkel a törvényekkel is ezeket segítsük, és még további jogszabályokkal, hiszen ennek majd a végrehajtási rendelete lesz az, ami nagyon sok mindent pontosít még, amiről az idő rövidsége miatt természetesen nem tudtam szólni.

Tehát az MSZP-frakció támogatja ezt a törvényjavaslatot, és mielőbbi beszámolást várunk az országgyűlési határozat végrehajtása érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Lengyel Zoltán képviselő úré a szó.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy érdekes törvénycsomag van előttünk, amit valamilyen szinten már nagyon vártak a termelők és nagyon várt a szakma is. Egy hányatott sorsú szakterületről van szó, ami hol ide tartozik, hol oda tartozik, hol ez a felelőse, hol az a felelőse, csak közben azt nem vették észre, hogy amit ez a törvénycsomag, illetve ez a szakterület felügyel, az végül is a boltok polcain és az emberek asztalán köt ki. Ezért ez egy rettentően fontos kérdéskör. Fontosabb ez a kérdéskör még annál is, mint amennyire most az előterjesztő ezt gondolja.

Maga Gőgös képviselő úr is, aki vezető agrárpolitikus az MSZP-ben, azt mondja, hogy tovább kell még ezt a kérdéskört finomítani, pontosítani kell bizonyos dolgokat. Jó ideje elmúlt már, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, az első pofonokat megkaptuk, megkapták a fogyasztók, megkapták a termelők is, hiszen náluk volt kereskedelem-visszaesés, és kezdtek kiszorulni a saját piacukról. Mindez nem volt másnak köszönhető, csak annak, hogy egy szakterület szabályozatlan maradt, és a piac törvényei azonnal érvényesültek. Akkor, amikor az első nem megfelelő minőségű paprika beérkezett az országba, még a jelenlegi kormány megpróbálta a kérdést elbagatellizálni, de minekután az ellenzék részéről szisztematikusan igyekeztünk odafigyelni azokra a területekre, ahol egészségkárosító és rosszabb minőségű termék jön be az országba, tarthatatlanná vált már a helyzet a kormánypártok részére is, és így került sor a négypárti megállapodás aláírására, pontosabban a négypárti előterjesztés elkészítésére. Mi azt sem tartottuk már tökéletesnek, de annyira kritikussá vált a helyzet az országban, annyira nehéz helyzetbe kerültek a termelők, annyira bizonytalan helyzetbe kerültek a fogyasztók, hogy azt mondtuk, hogy mindenben együttműködünk annak érdekében, hogy a rossz minőségű áruk kikerülhessenek az országból, rossz minőségű áruk ne kerülhessenek a fogyasztók asztalára.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a négypárti javaslat minden elemével ebben a formájában egyetértünk, de az akkori, rettenetesen rossz helyzethez képest ez már egy előrelépés volt, és elindult egy jobbító szándékú munka. Abban reménykedtünk, hogy az országgyűlési határozat végrehajtása során felmerülő problémák teljes körű megoldására igyekszik a jogalkotó. Legmerészebb álmunkban sem gondoltuk azt, hogy egy egyébként nem parlamenti napon, egy csütörtöki napon egy olyan törvény kerül a Ház elé, amely érint egyébként több más törvényt is, és ha áttanulmányozzuk és kielemezzük a paragrafusok módosulását, akkor még talán megkockáztatom azt is, hogy fércmunkának tűnő törvényjavaslat kerül a Ház elé.

Nos, a helyzetre való tekintettel, az ügy súlyára való tekintettel, úgy gondolom, nem megengedhető, hogy nem parlamenti napon tárgyaljuk, hanem rendkívüli ülésnapon tárgyaljuk ezt a törvényt, egy fércmunka van előttünk, belekapkod az élelmiszertörvénybe, a takarmánytörvénybe, a növényvédelembe, a védjegyeket szabályozó jogszabályba, és még mindig nem teljes a kép. Még mindig nem teljes a kép. Ez egy olyan fontos dolog, hogy talán ezt átfogóbban, társadalmi egyeztetést követően, és nem csak papíron lefolytatott társadalmi egyeztetést követően, úgy kellett volna a parlament elé hozni, hogy ez a szabályozás azokat a piacvédelmi elemeket is tartalmazza, amelyekről egyébként miniszter úr beszél, amire több mint egy éven keresztül hiába hívtuk fel a kormánypártok figyelmét, nem voltak hajlandók meghallani - most legalább miniszter úr beszél róla.

 

(11.30)

De hogy a rendszer most sem működik tökéletesen, az mutatja, hogy a miniszter úr még a múlt héten is a nyáron véletlenül kibukott szalmonellás csirkéről és a büdös miatt bejelentett több millió megsemmisített tojásról beszélt, ami azt jelenti, hogyha nem volt ilyen horderejű ügy, az nem azt jelenti, hogy a rendszer működik jól. Pontosan az ellenkezőjére lehet következtetni - a rendszer nem működik még tökéletesen.

Ha tökéletesen működne a rendszer, akkor nem az áruház raktárában derülne ki, hogy szalmonellás a csirke, és nem a bejelentés alapján mennének ki egy raktárba, hogy elviselhetetlen a bűz, mert több millió romlott tojást tárolnak ott. Abban teljes egészében egyetértek Gőgös képviselő úrral és bárkivel, aki ezt a témakört megemlíti, hogy a hatóságok jól működnek.

Igen, a hatóságoknál kiváló felkészültségű emberek dolgoznak, akik, ha olyan a jogszabályi keret, tökéletesen végzik a munkájukat. Ha nem olyan a jogszabályi keret, lehet bárki bármilyen jól felkészült szakember, nem fogja tudni a munkáját úgy elvégezni, ahogy egyébként azt a jogalkotó szeretné, vagy ahogy a társadalom elvárja tőle.

És én itt érzek problémát a jelenlegi előterjesztéssel kapcsolatosan. Ez az előterjesztés hordoz még magában problémákat, amiket teljesen konkrétan körbe kellene írnunk, be kellene határolni; a kistermelők érdekében meg kellene hozni azokat az intézkedéseket, amik részben benne vannak ebben a jogszabályban, és rettentő fontosak. És meg kellene hozni olyan intézkedéseket, amik viszont már eleve lehetetlenné teszik, hogy a kereskedelmi hálózat közelébe is kerüljön bármilyen nem megfelelő minőségű élelmiszer, vagy bármi más.

Mindösszességében úgy érezzük, hogy ez egy elkapkodott előterjesztés, és ezt visszaigazolták az egészségügyi bizottság felszólalói is, amikor még a kormánypárti felszólaló is azt mondja, hogy nem volt elegendő idő arra, hogy szakmailag mélységében áttanulmányozzák, hogy miről is szól az előterjesztés. És megdöbbentő, hogy a kisebbségi előadó teljes egészében egyetért; egyetlen egy különbség van, hogy a többségi előadó a szavazógépezet részeként megszavazta az előterjesztést, a kisebbségi előadó pedig arról számolt be, hogy az ő csoportjuk tartózkodott, egyébként ugyanabból az okból, mert nem tudták a jogszabályt átnézni. Egyébként ha az egészségügyi szakma átnézi ezt a jogszabályt, akkor lehet, hogy borogatást fog kérni, mert pontosan rájuk vonatkozóan tartalmaz eléggé jelentős módosulásokat az előterjesztés.

El kellene végre dönteni, hogy az élelmiszer-biztonságnak, ami egyébként egy rettentő összetett szakma, és a humánegészségügynek, az állatorvoslásnak, a különböző hatóságok részeinek valójában ki is legyen a gazdája. Nem szerencsés, hogy ez a terület pingponglabda, hol az FVM, hol az egészségügy, hol két szék közt a pad alatt. Higgyék el, hogy ez a legrosszabb. Ez a legrosszabb a szakma számára, a termelő számára és a kereskedelem számára sem biztosít kiszámíthatóságot. Lehet a hatásköröket és jogköröket változtatgatni, attól még a multinacionális cég kereskedelmi módszerei ugyanazok maradnak.

És nem biztos, hogy ellenségként kell rájuk tekinteni, mert ők lehetnek partnerek is. A multinacionális cégek megfelelő szabályozás esetén lehetnek partnerek ugyanúgy, ahogy most - hála istennek - a hisztérián túllépve a baromfipiac szabályozódása úgy alakult, hogy áttevődött a hangsúly arra, hogy belföldi baromfit fogyasztanak az emberek. Hála istennek fogyasztják - mert innen is üzenem mindenkinek, hogy teljesen kockázatmentes, és nagyon jó minőségű árut fognak megvásárolni -, ugyanígy ez más termelői köröket is érinthetne, és más termelői körök termékeit is vásárolhatnák itthon, Magyarországon a multinacionális cégek, és vihetnék piacra. És higgyék el, hogy mindenki ezzel járna a legeslegjobban.

Csak ahhoz nekünk ezt a jogszabályt egy kicsit talán szigorúbbra kellene megalkotni. És ez a szigorúság nem kereskedőellenes, nem termelőellenes, hanem társadalombarát szigorúság lenne, hiszen ezt várják tőlünk az emberek. Ezt várja a termelő, hogy tudja, hogy mettől meddig mit csinálhat. Azt várja a termelő, hogyha ő esetleg nem optimális gazdasági méretű, akkor is megélhetése lehessen és kistermelőként részesülhessen a piacból, és nekünk kell ezt elősegítenünk. És ezt várja a kereskedelem is, hogy legyen lehatárolt a történet, és tudják, hogy a játékszabályok mettől meddig tartanak - biztos, hogy azon belül fognak ők is játszani. Ez lenne a cél.

Mi egy olyan jogszabály-módosításban leszünk partnerek, ami ezt a célt fogja maga elé tűzni, és a törvény betűje is ebbe az irányba fogja befolyásolni a későbbi jogalkotást és a rendeletek megalkotását is. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Gőgös Zoltán: Várjuk a konkrét módosító javaslatokat!)

ELNÖK: Kis Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! Államtitkár Úr! Ott folytatom, ahol Lengyel képviselő úr abbahagyta.

Mi a cél? A cél a biztonságos, mindenki számára ellenőrzött módon forgalomba kerülő élelmiszer előállítása, a mezőgazdasági alaptevékenységtől a feldolgozáson keresztül a kereskedelemig. Tehát a fogyasztóig egy olyan lánc kialakítása, amely végigkövethető, valamennyi stációjában ellenőrizhető, nyilvános, és esetleges visszaélések esetén az adategyeztetés során kideríthető, hogy a lánc melyik szereplője az, aki vétett a jogszabályokkal szemben.

Magyarországon, különös tekintettel az elmúlt 2 év eseményeire, a politika is észrevette, hogy valamit tenni kellene, sőt erre országgyűlési határozati javaslat is született, amely úgy szól, hogy az egészséges élelmiszer-előállítás és -forgalmazás érdekében át kell tekinteni az intézményrendszert, annak működését, valamint a kapcsolódó jogszabályokat. Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy a rendszerelemeket milyen szintű jogszabályokban és hogyan határozzuk meg. Itt most egy törvény-előterjesztés van. Természetesen számos kormányrendeletre szükség van annak érdekében, hogy az egészséges élelmiszer-előállítás és a biztonságos élelmiszer-fogyasztás megoldható legyen.

Lengyel képviselő úr utalt arra, hogy Magyarországon hány szervezet foglalkozik ezzel a kérdéssel: bizony, az ÁNTSZ foglalkozik, az állat- és növény-egészségügyi hatóság foglalkozik vele, a fogyasztóvédelem foglalkozik vele, foglalkozik az Élelmiszer-biztonsági Hivatal is ezzel a kérdéssel, és akkor sok bába között elveszik a gyerek. Tehát valóban, ezt az egységes rendszert ki kell alakítani, és a laborhálózatoknak, a hatóságoknak együtt kell működniük, hogy olyan anomáliákat el tudjunk kerülni, hogy az ominózus esetekben, az emberi fogyasztásra alkalmatlan hús, paprika országba érkezésénél és kereskedelembe történő kikerülésénél ne csak a felderítés, hanem az eljárás is meghatározott rend szerint történjen. Mert kétségtelen tény, hogy a hatóságok a felderítés terén el tudnak járni, de a kezük-lábuk meg van kötve, amikor hatékony intézkedésekkel kellene fellépni az ilyen visszaélőkkel szemben.

Már tárgyaljuk ebben a Házban a kereskedelemről szóló törvényt, amelynek vannak ilyen passzusai, és ki is verte a biztosítékot egy-két helyen, kedves képviselőtársaim. Remélem, hogy ebből az Országgyűlés nem fogja azt a konzekvenciát levonni, hogy visszavonulót fúj. Mert a kereskedelmi törvénynél valamennyi párt, mind a négy parlamenti párt abba az irányba tett javaslatokat, hogy az ellenőrzés, a szigor és a szankció meglegyen a kereskedelem terén minden olyan kereskedelmi termékkel szemben, amely nem felel meg azoknak az előírásoknak, amelyeket hirdet - különös tekintettel az élelmiszerek esetében, ami az élet minőségét, illetve az egészség védelmét is szolgálja -, valamint a tisztességtelen versenynél is fellépjen.

Az előttünk fekvő jogszabály olyan elemeket tartalmaz, amelyek most megosztják itt az ellenzéket és a kormánypártokat. Én most megpróbálnék olyan javaslatokat tenni, amik azt hiszem, valamennyiünk számára elfogadhatóak.

Kifogásolja a Fidesz az egyszerűsített gyártmánylapnál, hogy annak a kontrollja, ellenőrzése esetlegesen abba az irányba is hathat, hogy ezzel visszaélhetnek mások is. Én azt gondolom, hogy az a szabályozás, amire kísérletet tettünk, nevezetesen a kistermelői élelmiszer-előállítás és -forgalmazás szabályairól szóló törvénytervezet, kormányrendeleti szinten szabályozásra fog kerülni, még ebben az évben. És az a rendelet az egyszerűsített gyártmánylapot le fogja egyszer s mindenkorra rendezni, mert az is áldatlan állapot, gondoljanak bele, hogy van egy kistermelő - személyes példából ismerem egyébként -, aki időnként levágja a sertést, levágja a birkát, kiméri természetesen, és állandó fenyegetettségben van, hogy mikor fogják feljelenteni.

(11.40)

Ő szeretné ezt tisztességesen csinálni, de ha meg akar felelni azoknak a HACCP-előírásoknak, amit egy nagy élelmiszer-feldolgozóra joggal előír egyébként az európai uniós szabályozás és a hazai jogrend is, akkor erre képtelen. Mert ő évente 8, vagy 10 sertést szeretne feldolgozni, ez neki egy kis jövedelemkiegészítés, ráadásul a vevőkör, ami körülötte van, ismeri, és tudja, hogy amit megvesz, az abból van. De itt is, feltételezve, de meg nem engedve, nem szabad abba az irányba elmozdulni, hogy az itteni feldolgozás az egészségre ártalmas legyen, vagy annak kockázatát hordozza. Tehát neki is azokkal a higiénés körülményekkel kell rendelkeznie, ami ehhez az előállításhoz kell. Nyilván a forgalmazási kör nem az egész ország területén van. Ezt a jogszabályban 30 kilométeres körzetben javasoljuk.

Mert abban a pillanatban ő is fellélegzik, talán még azokat a beruházásokat is megcsinálja, amit most nem. Tehát nem csempézi ki, vagy nem úgy alakítja ki a feldolgozóhelyet, ahogy kellene, mert nem tudja, hogy ezt most csinálhatja, nem csinálhatja, nem tudja, meddig tart még ez az elnézem állapot. Tehát itt rendet kell csinálni, hogy a kistermelői feldolgozás is tisztességesen, ellenőrzött körülmények között történjen, természetesen olyan szabályokkal, hogy élni is tud ez a kör ebből. A másik oldalról pedig nem kerül versenyhátrányba azokkal szemben, akik ezt nagyobb volumenben csinálják. Ez a törvény csak egy lehetőséget biztosít arra, hogy ez az egyszerűsített gyártmánylap majd ebben a külön jogszabályba bekerülő kistermelői körnek lehetőséget biztosít.

Ami az adalékanyagokat illeti, az Európai Unióban nem engedélyezett adalékanyagok esetében a hazai kétéves ideiglenes engedélyezést - osztanám az ellenzéki képviselők véleményét -, nem biztos, hogy nekünk nagyon el kell menni az Európai Unióban nem engedélyezett adalékanyagok hazai kétéves időleges engedélyezéséig, főleg nem két évre. Mert láttunk már olyanokat, hogy bizonyos adalékanyagoknál kiderült, tudom, be kell vizsgálni, ellenőrizni kell, hogy nem illegális dologról van szó, de ezeknek az anyagoknak a további bővítése, úgyis van ezekből éppen elég, az egészség szempontjából talán némi kockázatot is jelenthet.

Ami a földrajzi eredetvédelmet érinti. Kérem szépen, az eredetvédelemnél egyértelmű a szabályozás, hogy azért eredetvédett, mert az egy adott speciális területen előállított, speciális technológiát, speciális hagyományokat és valami többletértéket képvisel. Ehhez képest borzasztó dolog, hogy már ott vita van, ha mondjuk egy eredetvédett terméknél, most szándékosan nem nevezem meg, olyan anyagot dolgoz fel, ami kifejezetten az egészségre káros, akkor abba az irányba mozdulunk el, hogy miért volt ez a káros anyag. Hát odáig sem szabad elmenni.

Ott termett-e, ahol a termelési engedély ki van adva? Nem? Akkor engem nem érdekel, hogy káros, vagy nem káros a szervezetre, az már nem az eredetvédett termékkör, ráadásul Magyarországnak iszonyatos károkat okoz, mert ha a hungarikumok területén egyszer kiderül, hogy egy hungarikum nemhogy nem az adott eredetvédelmű beltartalommal jelenik meg, hanem ráadásul az oda behozott alapanyag még egészségre káros anyagokat is tartalmaz, vége van. És a tisztességes termelőket, akik az eredetvédett területen dolgoznak, hátrányosan érinti. Tehát itt a szabályozásnak nem megengedőnek, hanem nagyon szigorúnak kell lenni.

Ami a bírságokat illeti, felemeljük, szigorítjuk a bírságokat, ez rendben van. Azt szeretném, ha a bírságolással összhangban megjelenne majd a kereskedelmi törvénynél egy olyan szabályozás, hogy valamilyen nagyságrend fölött már nemcsak a bírság létezne, hanem a tevékenység ideiglenes, vagy végleges megszüntetésére is sor kerülne. Mert az nem megengedhető, hogy gengszterek is bemennek oda. Mindenütt vannak gengszterek, minden gazdasági területen működnek, így az élelmiszer-előállításnál is, nem lehet azt mondani, hogy mindenki mindenütt tisztességes. Aki viszont nem tisztességes, ebben az esetben is, meg a nemzetgazdaság más területein is, nincs más út, mint ettől a tevékenységtől őket szép barátságosan megfosztani, és hála a jó istennek, most már a büntető törvénykönyvben is vannak rendelkezések a személyre szólóan megállapítható felelősségnél. Ezeket meg kell tenni, egyúttal a nyilvánosság teljes igénybevételével, hogy még annak az esélyét is kizárjuk, hogy az ilyen elvetemült jóemberek más néven, vagy más tevékenységi körben ismételten a gazdaságba vissza tudjanak kerülni.

Az én véleményem nem annyira szkeptikus, mint az ellenzéki képviselőknek. Meg lehet ezt a törvényt csinálni. Ami a lényeg, a végrehajtásra, a kormányrendeletekre nekünk nagyon oda kell figyelni. Innen hívom fel a tisztelt kormány képviselőit, szíveskedjenek a kormányrendelet-tervezeteket ne 3, vagy 4 nappal a hatálybalépés előtt megküldeni, hanem talán átvizsgálásra és módosító javaslatokra is lehetőséget biztosítani, vagy uram bocsá!, egy négypárti egyeztetést előtte összehívni. Ez nem haszontalan, tekintettel arra, hogy nem emlékszem, hogy ezeknél a törvényeknél ilyen megbeszélésre sor került volna. Ez a további napirendi pontokra is vonatkozik, tehát nem fogom megismételni, mint Cato annak idején Karthagót.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kis Zoltán képviselő úrhoz szeretnék kapcsolódni az eredetvédett körrel kapcsolatosan. Ez rettentően fontos dolog. Nagyon fontos dolog, de kétélű történet. Nagyon oda kell figyelni akkor, amikor ezzel foglalkozunk. Néhány nappal ezelőtt egy tévéműsorban mutatták a portói bor készítését. Abszolút eredetvédett termék, és úgy gondolom, ha valamit, azt nekünk meg kéne nézni, hogy bizonyos esetekben magyar termékekre miként lehet adaptálni. Ugyanis a portói bor idegenforgalmi látványosság, még a szőlőtaposás is, ahol külföldiek, rövid gatyában, elnézést a kifejezésért, pólótrikóban mezítláb tapossák a szőlőt.

Úgy gondolom, ez semmiféle uniós szabályozásnak nem felel meg, rettentően jó üzlet viszont azoknak, akik a portóit előállítják. Nálunk is van néhány ilyen termék, rettentően jó üzletet lehetne belőle csinálni, csak nem szabad oda beengedni máshonnan az alapanyagot, helyben termeltet szabad csak felhasználni, és ragaszkodni kell a régi tradícióhoz. Ezzel lehetőséget biztosítunk, jövedelemszerzési lehetőséget biztosítunk, túlélést biztosítunk jó néhány hungarikum számára. Nem lesz tönkre téve, nem lesz belepacsálva idegen technológiával, és ha ezt meg tudják oldani Portugáliában, akkor meg tudjuk oldani Magyarországon is, ebben teljes egészében biztos vagyok. Javaslom képviselőtársamnak, hogy ebben az irányban is gondolkozzunk a későbbiekben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ismét kétperces felszólalások következnek. Karakas Jánosé a szó.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Lengyel Zoltán kétpercének egy kicsit ellentmond a vezérszónoki felszólalása, amikor azt mondta, hogy lett volna még idő, hogy ez a törvényjavaslat a Ház elé kerüljön. Ha pontosan az eredetvédelmi részét tekintjük, akkor azt mondom, hogy igenis kellett, hogy ilyen hamar idekerüljön. Abban egyetértünk, hogy kellenek eredetvédett termékek, szóba hozta például a paprikát. Nem tudom, képviselőtársam tudja-e, hogy körülbelül az elmúlt 30 év fűszerpaprika statisztikáját előszedve, minden évben volt fűszerpaprika- importunk, amit bekevertünk a hazaihoz, színjavítás, mennyiségnövelés vagy egyéb szempontból.

De megjelent a földrajzi eredetvédelemről szóló szabály, amit mi is kérelmeztünk, elfogadtuk. Ezt viszont, mivel anyagi hasznot hozó szerepe is van, azt mondom, hogy be kell tartatnunk. Sőt, magam is arra biztatnék mindenkit, hogy minél több termékünkre próbáljunk meg, ha nem is uniós szintű elismeréssel, de egy eredetvédett terméket bevezetni, legyen ez párizsi, legyen ez egy bortechnológia, bármi más. Tehát ebben egyetértünk. De azzal nem értek egyet, hogy ennek szigorítási elemére nem volt szükség, hogy minél hamarabb benyújtsa a parlament elé a tisztelt tárca. Tehát részben egyetértünk, részben ellenkezünk, ez is azt mutatja, hogy nem is olyan rossz ez a javaslat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Endre Sándoré a szó.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kis Zoltán képviselőtársam az eredetvédelemmel kapcsolatban is kifejtette gondolatait, illetve annak szigorítására buzdított. Ezt a felvetést nagyon szeretném támogatni. Gondolom, bízom benne, ha képviselőtársam például kiskunfélegyházi libamájat fogyaszt, akkor ez garancia arra, hogy az maga a minőség. Azért kellett ezt elmondjam, mert az utóbbi időben éppen a környékünkön rengeteg aggodalmat jelent az, lehet, hogy talán éppen magyarországi biztatásra is megjelennek a kínaiak a libamájtermelés ügyében az európai piacon.

(11.50)

Tehát én azt gondolom, fontos lenne, hogy a hungarikumok, a magyar termékek földrajzi eredetvédelme is szigorodjon, és ilyenféleképpen ebben a törvényben is érdemes lenne ezt szabályozni.

Azt gondolom, hogy ha az elkövetkezendő években ez megvalósul, akkor majd a magyar szakácskönyvek is úgy kezdik a receptjüket, ahogy ez talán a franciáknál megszokott, hogy menj ki a piacra, és végy egy… - majd a földrajzi meghatározás következik.

A magam részéről én ezt a fölvetést támogatom, és azt gondolom, hogy a magyar termékek, a magyar termelők és nem utolsósorban a magyar fogyasztók védelme érdekében a földrajzi eredetvédelem szigorítása szükséges lenne. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Gőgös Zoltáné a szó.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid reagálást tennék Lengyel képviselőtársam eredetvédelemmel kapcsolatos hozzászólására. Elindult egyfajta termelői igény ennek megalkotására, és Villányban például már megvan a különleges minőségű borok eredetvédelmi szabálya, amit a miniszter aláírt; és most úgy tűnik, hogy a többi borvidék különleges boraira is hasonló szabályok készülnek, most Somló, aztán Eger. Tehát megy tovább ez a dolog, és ez nagyon fontos, ebben teljesen egyetértünk, és talán azt is látjuk, hogy maga a szakma igényli. Persze lehet ezt fölülről is erőltetni, mi itt erről beszélgethetünk, de ott helyben meg kellett egyezzenek a különböző paraméterekben.

Mert azt is látni kell, hogy egy ilyen jogszabály elfogadása nagyon-nagyon szigorú kötöttségeket ró például egy olyan termőhelyre, ahol nagyon különleges minőségű borok vannak, ezt tudja mindenki, a Somlón, ahol nagyon-nagyon sok termelő van. Ott a termelők konszenzussal döntöttek úgy, hogy ha ők hosszú távon akarnak ezen viszonylag szigorú piaci körülmények között normálisan működni, akkor egy esélyük van, ha nem kommersz asztali borokat állítanak elő, hanem megcsinálják ezt, hogy rákényszerítik valahol a jogalkotót - mert itt jogszabályról van szó -, hogy igenis ezáltal is védje le azt a különleges minőséget, amivel talán el lehet azt érni, hogy ezek a borok most már nem az alsó polcokra, hanem egyre magasabb árkategóriákba kerülnek itthon is meg külföldön is.

Ebben teljesen egyetértünk, és talán nekünk is arra kell ösztönözni mindenhol az ilyen termőhelyi ügyeket, aki ismer ilyen termékeket, hogy igenis önszerveződően, maguktól próbáljanak ezekben az ügyekben lépni, mert ez nagyon komoly védelmet jelent, és lehetnek olyan speciális szabályai, amelyeket el lehet fogadtatni az Európai Unióval is, tehát nem biztos, hogy félni kell attól, hogy mondjuk, ott más paraméterek vannak.

Azt hiszem, hogy ebben a részben nincs vitánk. Az, hogy ez kell vagy nem: ez egy kerettörvény, tehát ez alapján nagyon sok mindent meg lehet csinálni, és azt gondolom, hogy meg is fogunk tudni csinálni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Lengyel Zoltán következik.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy nem mond ellent egymásnak az, amit mondtam a felszólalásomban (Gőgös Zoltán: Nem is vitatkoztam.) és az utána következő kétpercesben - ezt Karakas képviselő úrnak mondom.

Ez egy teljesen új helyzet. Azon lehet vitatkozni, hogy miért nem hamarabb kezdődött el a termelők érdekében egy bizonyos jogszabályi gondoskodás. Utána kapcsolódnék Gőgös képviselő úr felszólalásához is, hogy van most már termelői igény. Igen, van termelői igény, mert a saját bőrén megérezte, kell legyen egy termelői igény, mert egyébként ki fog szorulni a piacról.

Itt van az az ominózus szünet, az a jogalkotási hiány, amire utaltam. Ha az uniós csatlakozáskor születnek olyan jogszabályok, amelyek megvédik a termelőinket, megvédik a fogyasztóinkat, akkor nem kell eljutni odáig, hogy legyen termelői igény. Szerencsétlen termelő tette a dolgát, ugyanúgy, mint húsz évvel ezelőtt is, és egyszer csak rájött, hogy nem tudja a terményét értékesíteni. Kinyomják a piacról, ráadásul rosszabb minőségű termékekkel. Persze, hogy elkezd gondolkodni, hogy mi lenne a megoldás. Hiányzott a mentőöv. Hiányzott idejében a mentőöv, és egyébként Kis Zoltán képviselőtársamnak szokott volt lenni a mondandója másfél évvel ezelőtti bizottsági üléseken, hogy meg kell neki mondani azt, hogy mire kell hogy számítson. Ha az EU-csatlakozáskor van egy olyan jogszabályi környezet, ami fölhívja erre a figyelmét, akkor nem másfél évvel később alakul ki a termelői igény, és kezd megpróbálni visszakapaszkodni az uborkafára és visszahódítani az őt megillető polcot az áruházakban a termékével.

Én ezt észrevételeztem, és ez nem ellentmondásos dolog, hanem ezek ténykérdések, a jelenlegi helyzet, és ezen a helyzeten kell változtatnunk, és olyan jogszabályt kell most alkotni a parlamentnek, ami tényleg változtat ezen a helyzeten.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Karakas Jánosé a szó.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Eredetvédelem, élelmiszer-biztonság. Ebben a termelői, illetve a hatósági szerep. Ez egy összetettebb téma. Van olyan alaprésze a dolognak, aminél feltétlenül a hatósági szerepnek kell dominálnia, és igenis a hatóságnak keményen bele kell szólni, ha ez az emberek egészségét veszélyezteti, és akkor is bele kell szólni, ha egy törvényben vagy pedig egy kisebb-nagyobb csoport közös megegyezésével ellentétes a megnyilvánulás. Erről beszélt az előbb Gőgös képviselőtársam.

Ha egy bornál van egy eredetvédelmi szabályzat, akkor egyszer maguknak a termelőknek kell beszabályozniuk és ellenőrizni önmagukat, a saját kis csoportjukat, és erre a törvénynek kell rásegítenie. Ahhoz, hogy a sokat emlegetett magyar ízről, a magyar termékekről el lehessen hitetni, hogy az mennyivel jobb, ahhoz kell egyszer a törvényi szigor, és kell ahhoz bizony a termelői hozzáállás is. Hiába mondja Lengyel képviselő úr, meg kell érnie ennek a helyzetnek.

Ezért is kellett egy-két kisebb arcul csapása is a szakmának, hogy rájöjjön, hogy igenis adminisztrálnia kell, bizonyítania kell, és ha mi az uniós termelők előtt vagyunk kicsit bizonyos termékeink ízében, és ezt kellően dokumentáljuk, akkor ennek előbb vagy utóbb meglesz a piaci haszna is.

Azt kell mondjam, hogy nemcsak a bor, hanem minden élelmiszer-ipari termék, különösen ha hazai - és ezt szeretnénk elfogadtatni Európában -, az igenis bizalmi terméket jelent, és ezt a bizalmat kell nekünk megteremteni, mondom, törvényi és termelői összefogással. Ne legyen, ez is csak egy alapfokú bizalmi téma, de ha én megveszek - pofonegyszerűen - egy tálca szamócát, ne legyen az alján két rohadt! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És ez nem csak élelmiszer-biztonsági téma!

ELNÖK: Farkas Sándoré a szó.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kis Zoltán képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni, amikor az élelmiszer-biztonsági kérdések körében a házi vágással és a saját vágással kapcsolatban a gyártmánylapok gondolatát vetette fel.

Úgy gondolom, hogy paradox a helyzet, mert ma Magyarországon nagyon jó lenne, ha minden előállított élelmiszer bevizsgálásra kerülhetne, de én úgy gondolom, hogy ettől még nagyon messze vagyunk. Azért vagyunk nagyon messze, mert sajnos ma Magyarországon számtalan olyan település, számtalan olyan hely van, ahol sem vágóhíd, sem semmiféle feltétel nincs ahhoz biztosítva, hogy a bizonyos húskészítményekkel vagy tőkehússal való ellátást direktben meg tudják oldani. Ez annak az eredménye, hogy bizonyos vágóhidak megszüntetésre kerültek az elmúlt időszakban - a kis vágóhidak -, mert olyan feltételeket kaptak, amelyeket sajnos nem tudtak teljesíteni.

Éppen ezért úgy gondolom, először is azt kellene megváltoztatni vagy olyan lehetőséget kellene teremteni, hogy azokon a kistelepüléseken vagy kisebb körzetekben, ahol a tőkehúsellátás, akár hiszik, akár nem, nincs biztosítva Magyarországon, először ennek a feltételeit kellene biztosítani. És akkor már egyből nem lennének azok az, úgymond, zugvágások, zugkimérések és mindenféle más problémát felvető kérdések, amelyek sajnos szükségesek ahhoz - a lakosság, az ott élő emberek szükségletét szolgálja -, hogy igenis ezek a vágások megtörténjenek.

Meg vagyok róla győződve, hogy ezt rendezni kellene. Abban az esetben természetesen az élelmiszer-biztonságról szóló törvény bizonyos vonatkozásait később lehetne alkalmazni, de azért a magyar hagyományok, amelyek a házi vágásokra vonatkoznak, azt hiszem, élelmiszer-biztonsági törvény ide, élelmiszer-biztonsági törvény oda, Magyarországon még nagyon sokáig fenn fognak maradni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre adom meg a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából azt gondolom, hogy az európai csatlakozás előtt fölkészülni, nem fölkészülni elég akadémikus dolog. Igazi falusi mondás, hogy lakva ismeri meg az ember a másikat.

Ki gondolta volna azt, amikor mindenki arról beszélt 15 éve - hiszen az Európai Unióval bonyolítottuk már réges-rég óta a kereskedelmi forgalmunk döntő részét -, hogy nekünk nem a már bent lévő, agyontámogatott gazdák jelentik a konkurenciát, hanem a velünk együtt csatlakozott, esetleg kevesebb támogatást kapó, de pontosan az elvileg elmaradottabb, kevésbé innovatív technológiával működő társaink, akikkel együtt mentünk be a rendszerbe.

(12.00)

Meg kell nézni, hogy honnan érkezik hozzánk az olcsó áru. Európa piacain ez eddig nem volt jellemző. Jártunk mi eddig is Európában, csak mivel nálunk az ár volt a döntő, nyilván ez a mennyiség szabadult ránk elsősorban. Igazából erre nem voltunk felkészülve, de úgy gondolom, hogy erre nem is lehettünk felkészülve. Ezért kellenek ezek a szabályok, hogy ezt a területet szabályozzuk, mert igaz, hogy találtunk spanyol tojást is problémásnak, de elsősorban nem az abból a körből származó élelmiszerekkel volt a baj, hanem vagy harmadik országbeliekkel, akiknek a termékeit nem tudtuk a határainkon megvizsgálni, mert az Európai Unió más határain jöttek be, vagy pedig azokkal a kisüzemi termelést végzőkkel, ahol nem mindenütt olyan az élelmiszer-biztonság, mint amire szükség lenne.

Képviselőtársam említette a vágást. Európában ez a dolog húsz-harminc év alatt teljesen átalakult, nálunk is át fog. Vágás nem nagyon van otthon, de hentes minden faluban van. Magát a vágást koncentráltan elvégzik, de az egyedi ízek kialakítása már mindenhol helyi ügy. Ausztriában is vágnak disznót, de nem otthon. Megvan az a hely, ahol ezt megcsinálják, és otthon úgy fűszerezik, úgy csinálják, ahogy akarják. Nálunk ehhez biztos, hogy nagyon hosszú idő kell, de itt is ketté kell választani azt, hogy saját célra csinálom, vagy pedig másnak is adok belőle, mert azért ott - ha nem is komolyabb, de legalább - ellenőrzött higiéniai körülmények között kell ezt végezni.

Azt gondolom, hogy lehet ebből egy jó végkifejlet, de azért ezeket a dolgokat figyelembe kell vennünk.

ELNÖK: Ódor Ferenc kap két percre szót.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Gőgös képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatban van némi problémám, nem pontosan csak a törvényhez kapcsolódóan. Ő néhány szót szólt azzal kapcsolatban, hogy kivel versenyezünk a piacon. A tőlünk északra fekvő országokból, Szlovákiából, Lengyelországból, Csehországból 30 százalékkal megemelkedett az élelmiszer-behozatal. (Gőgös Zoltán: Én is ezt mondtam!) Ezt mondom én is, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy miért tudott a szlovák gazda Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe olcsóbban lisztet meg tejet odahozni. Azért, mert megkapta a támogatást. Erről az egyről ne feledkezzünk meg, mert ő ezért tudta olyan áron kínálni azt a terméket, amit feldolgoztak.

Képviselőtársamnak nem kell velem egyetérteni, csak nézzük meg, hogy hol milyen jellegűek voltak a támogatások, amire azt mondjuk, hogy felkészültünk. Mi felkészültünk arra, hogy majd egy év után vajon még megkapják-e. Ezt azért jó lenne ezen a szinten kezelni, mert nem arról van szó, hogy a helyi gazdák itt nem tudnának jobb pozíciót kivívni a piacon, ha megkapnák legalább azokat a feltételeket, mint a tőlünk északabbra lévő lengyel vagy szlovák gazdák. Ezért van az, hogy piacot vesztünk a saját területünkön. (Gőgös Zoltán: Hetven százalékát kapják, mint a magyar gazdák.) Képviselő úr, elmondom én is, aztán ön is. Tehát piacot vesztünk a saját országunkban, és piacot vesztünk olyan területeken is, ahol ők olcsóbban meg tudnak jelenni.

Képviselő úr is tudja, hogy a nyugat-európai gazdák támogatása másabb, sokkal jobb, mint a most belépőké. De a most belépőkkel is versenyeznünk kell. Ez a mi gondunk, erre kellene figyelni, és akkor mindjárt más lenne a helyzet, nemcsak a házi vágások kérdésében, hanem az egész mezőgazdasági értékesítésben.

Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr.

ELNÖK: Farkas Sándor következik.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gőgös képviselő úr hozzászólása megdöbbentett, amikor valami olyat mondott, hogy a kisüzemi termelés talán több minőségi problémával küszködik, mint a nagyüzemi termelés vagy előállítás. Ezt szeretném a legmesszebbmenőkig visszautasítani. (Gőgös Zoltán: Nem ezt mondtam!) Valami hasonlót mondott. (Gőgös Zoltán: Azt mondtam, más az, ha magadnak csinálod, és más, ha a közösség részére.) Majd nézzük vissza a jegyzőkönyvet, képviselő úr. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a zöldségtermelésnek körülbelül a 99 százaléka kisüzemi termelésben folyik és nem nagyüzemben, és az abból előállított GDP értékaránya vetekszik a gabonatermeléssel, ez önmagában is olyan szám, amely alapján ebben a parlamentben nem lenne szabad úgy nyilatkozni, hogy a kistermelésnél ilyen problémák vannak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Gőgös Zoltán következik.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Nem kívántam további vitát generálni, de én nem ejtettem ki a számon se a kistermelés, se a nagytermelés szót. Annyit mondtam, más kategória az, ha valaki magának állít elő élelmiszert, és más az, ha valaki közösségi célra értékesít. Ott sokkal nagyobb kontroll kell! És annál nagyobb kontroll kell, minél nagyobb az a kör, akinek értékesít. Ennyit mondtam, hogy Németországban minden faluban van hentes, de nincs vágás. Erről beszéltem, és soha egy szóval nem mondtam, hogy mi a hatékonyabb, a kicsi vagy a nagy. Ez szóba se került, ezt szeretném hangsúlyozni, képviselőtársam.

A másik - amire egy mondatban szintén hadd reagáljak –: Szlovákiában 70 százalékos szinten van a támogatás a magyar szinthez képest, mert ők abba a besorolásba kerültek a korábbi eredményeik alapján. Nem azért termeltek ők olcsóbban, mert a magyar termelő nem kapta meg a támogatást - az osztrák megkapta, mégse osztrák árut látunk, hanem szlovákot -, hanem azért termelnek olcsóbban, mert fele a bérköltségük, mint Magyarországon. Legalábbis annak, aki hivatalosan foglalkoztat ott. A szlovák gazdák 90 százaléka még mindig majdnem klasszikus nagyüzemi szinten termel, hiszen összesen 11 ezer termelőjük van.

S amikor a nagyüzem-kisüzem témáról beszélünk, akkor azon is el kellene gondolkodni, hogy náluk a bér sokkal alacsonyabb, mert a minimálbér a magyarországinak csak 60 százaléka, mégis versenyképesebbek tudnak lenni. Nekünk is el kellene gondolkodni azon, hogy miért tudják ők 50 forintos önköltséggel előállítani a tejet, nálunk meg miért 68-70 forint a tej előállításának az önköltsége. Hozzáteszem, vissza van fogva náluk mindenféle technológiai fejlesztés. Nálunk most már - főleg a nagyobb cégek - számítógép vezérlésű fejőházakkal dolgoznak, és korrekt, garantált minőséget állítanak elő, amiből jó sajtokat lehet csinálni. De annál a tejnél, amit megiszunk, nem igazán számít az, hogy szuper extra minőségű-e vagy sem, mert a pasztőrözéssel sok mindent el lehet rendezni. Ilyen alapon soha nem leszünk velük versenyképesek, arra viszont vigyáznunk kell, hogy ez az előnyük csak rövid távú legyen, és ne hosszú távú.

ELNÖK: Vannak még kétperces jelentkezők. Nem szeretném a vitát befolyásolni, de egy megjegyzést azért engedjenek meg. A kétpercesek dinamizmusa olyan nagy érték, hogy néha kénytelen vagyok eltekinteni attól a házszabályi szabályozástól, hogy az előző felszólaláshoz illik a kétpercest igazítani. Az előző felszólalás már régen elhangzott, és a kétpercesek egymással vitatkoznak, de meglehetősen liberális vagyok ebben a kérdésben. (Mécs Imre: Gratulálok!) A liberalizmusom nem politikai, hanem gyakorlati jellegű. De próbáljuk meg azért az előre jelentkezetteknek előbb-utóbb megadni a szót!

Még egy kétperces jelentkezőt látok, Lengyel Zoltán képviselő urat.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egy nagyon rövid félperces lesz ez a kétperces. Helyre kellene tenni egy dolgot, a paprika hungarikum dolgát. Lehet, hogy húsz évvel ezelőtt keverték a fűszerpaprikát más egyébbel, de az uniós csatlakozás óta erre nincs lehetőség. Ezt tényleg szögezzük le! És az a keverés pedig az uniós csatlakozás után történt.

Köszönöm szépen.

 

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat.

Hozzászólásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Harrach elnök úr szigorú mély intése után álltam el a kétperces hozzászólástól, pedig nagy élvezettel hallgattam az itt folyó vitát a házi vágásról, aminek nagy magyar hagyományai vannak, sőt ennek már filmtörténeti dokumentációja is megvalósult A tanú című film révén. Azért ne felejtsük el, hogy a házi vágások már lényegében a falukultúra részévé váltak, és olyan társadalmi kohéziós erőt is jelentenek vagy jelentenének, amit szerintem mindenkor védeni kell, és annak a megmaradását elősegíteni, nem pedig akadályozni kell.

 

(12.10)

A magyar gazda történelmi hagyományai, a tudás öröklése kapcsán mindig tudta, mi az, ami helyes, mi az, amit megtehet, és mi az, ami ártalmatlan. Mindenkit emlékeztetek arra, hogy 2003 második felében, 2004 elején minden parlamenti frakciónak megvolt a “moslékfelelőseö a csatlakozás előtt, és azon vitatkozunk, hogy lehet-e a disznót etetni a moslékkal vagy sem.

És a magyar lélekre jellemző - hadd kössek át a hozzászóláshoz -, hogy majdnem közlekedési baleset áldozata lettem akkor, mert épp kocsiban ültem, amikor egy élő, egyenes rádióközvetítést hallgattam, ahol a tárca akkori vezetője egy ilyen betelefonálós műsorban vett részt. És tényleg milyen a magyar lelkület, a betelefonáló azt kérdezte a miniszter úrtól, hogy az EU-s jogszabályok lehetővé teszik-e azt, hogyha a családi ebéd végén helyet biztosítanak a disznónak, és úgy eszi meg a maradékot, hogy ez szabványos vagy nem szabványos. Úgy elkezdtem nevetni. A miniszter úr nem nevetett, úgy tűnt, hogy percekig válaszolni nem tudott, és gondolom, a helyzetből fakadóan ő nem nevethetett.

Mert a magyar az egy sajátságos lelkületű nemzet, minden bizonnyal ezzel függ össze, hogy itt, a Kárpát-medencének ebben a huzatos részében mindenfajta bajaink, különböző diktatúrák ellenére még mindig létezünk és virulunk, és ez azért mindig abban mutatkozik meg, hogy amikor nagyon nagy baj van, akkor vicceket, történeteket kezdünk el gyártani. Vagy hogyha valami nagyon komoly ügyről van szó, a társadalom szintén, amennyiben érdeklődik a probléma iránt, így reagál erre.

Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatosan is el lehet mondani, hogy érdekli a társadalmat a jövő, és nem elsősorban - habár nyilvánvalóan ez alapozza meg - a mögöttünk tudott, élelmiszerrel kapcsolatos botrányok. Ez azért jutott az eszembe, mert amikor készültem a mai felszólalásra, írtam a beszédemet, és a világhálón szörföltem - ahogy modernül szokták mondani -, egy ilyen levelező chatben egy kis történetet, mottót találtam a témával kapcsolatban, nyilvánvalóan Orwell után születhetett, ami így szól: “Versenyeznek a háziállatok, hogy a domesztikálás ellenére ki maradt a legfélelmetesebb közülük. Azt mondja a disznó, hogy belehempergek a sárba, visítva rohangálok körbe, és a baromfiudvar összes lakója szélvészen menekül; a bika azt mondja, hogy leszegem a fejem, fújtatok egy kicsit, kapálom a földet, mindenki szerte szalad; azt mondja a naposcsibe: tántorgok kicsit, tüsszentek párat, és egész Európa halálra rémül.ö (Derültség.)

Nagy igazság van benne, és ez is mutatja, hogy az élelmiszer-biztonság napjainkban szomorú aktualitássá vált, és tele van azért neuralgikus pontokkal. Mindenki előtt ismertek az ezzel kapcsolatosan nagy port felvert, időnként túlhangsúlyozott esetek, de azért ezek mögött vannak valós és sajátos, megalapozott félelmek. És a pesti ember is azért ehhez idomult, mert Pesten már közszájon forog a vicc, hogy bemegy a háziasszony a plázába, vesz egy kiló sárgarépát, belefőzi a levesbe, aztán drukkol, hogy a család túléli-e, ez mutatja az ezzel kapcsolatos viszonyainkat.

Ennek alapján teljesen világos, hogy minden eszközzel fel kell lépni az élelmiszer-biztonság érdekében, és meg kell őrizni. Azért vannak hagyományaink, és igen értékes hagyományaink, mint én úgy gondolom, hogy az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos hagyományaink. Az a struktúra, amely működtette évtizedeken keresztül, nagyon biztonságos volt, és Európa számára is példaértékű lehetett.

Az utóbbi időben - azért már az uniós csatlakozás előtt és azt követően is - az embernek néha az volt az érzése, hogy mintha tudatosan vernék szét ezt a struktúrát. Mintha nem lenne kellőképpen átgondolva az, hogy azok az európai uniós követelmények, amelyekről valljuk be, hogy időnként megvezetnek minket - magyarosan szólva -, itt a HCCP-ügy, ami most már januártól kötelező lesz, de évek óta nyomorgatjuk az intézményeinket, az önkormányzatokat, belekényszerítettük idő előtt költségekbe, ők most fellélegezhetnek, lehet így is felfogni az egészet. Csak ha egy átállás megfelelően ütemezett, erre föl lehet készülni, és ehhez minden résztvevő megkapja a megfelelő segítséget, akkor az sokkal fájdalommentesebb lehet.

De tapasztalhattuk, és nekem személyes tapasztalatom is, hogy időnként az európai uniós direktívák, irányelvek égisze alatt próbálnak ráerőltetni a lakosságra, illetve az intézményekre bizonyos dolgokat, ennek klasszikus példája a SOFA-egyezmény - nem tudom, hogy tudja-e valaki, hogy mi a SOFA-egyezmény.

Emlékszünk még - és valahol kapcsolódik ide -, hogy néhány évvel ezelőtt időnként, minden nyáron jóformán a honvédségnél komoly járványügyi problémák alakultak ki, és kiderült, hogy a humán járványügyön belül az ÁNTSZ és a honvédség járványügyi szolgálata nem mindig szinkronban működik. Ez abból adódott, hogy az irányítás kettős volt, tehát a dualizmus korszakát élték és éljük még mindig ebből a szempontból, tehát célszerű lett volna egységessé tenni.

Amikor a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezte ezt a jogszabály-változtatást, akkor egyszerűen az volt a válasz, hogy a SOFA-egyezménnyel nem egyezik. Az érdekes az volt, hogy az illetékes minisztérium magas szintű vezetői, amikor az ember visszakérdezett, hogy tessék mondani, mi az a SOFA-egyezmény, akkor az volt a válasz, hogy pontosan nem tudják, de a szakértő apparátus, a közigazgatási apparátus ezt írta le nekik.

És amikor az ember nagy nehezen megtalálta a '95-ös, azt hiszem, C. törvényben foglalt SOFA-egyezményt, mert ez egy angol rövidítés, ami tulajdonképpen az idegen országban állomásozó csapatoknak a jogosítványait taglalja, hogy nem kell, mit tudom én, úthasználati díjat fizetniük, meg nem kell különböző extra adókat fizetniük. Egy tétel volt benne az egészségügyi ellátást illetően, ami azt mondta, hogy vagy hoz magával saját ellátó apparátust és azt használja, vagy a fogadó országnak a szolgálatát veszi igénybe, de csak ugyanolyan színvonalon veheti igénybe. Na, hát erre hivatkozva nem akarták engedélyezni ezt, és még mindig úgy van, hogy egy egységes vezénylési elv legyen az ÁNTSZ-t illetően, a közegészségügyet illetően.

Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatosan itt Lengyel képviselő úr azt mondja, hogy itt fogja a fejét az egészségügy. Megmondom őszintén - és talán erre Kis Zoltán is utalt -, hogy minden a részletekben bújik el, itt is egy csomó felhatalmazó rendelkezés van. Nyilvánvalóan törvényben nem lehet mindent részletesen szabályozni, ez megbénítaná az életet, és ebből a szempontból az alacsonyabb szintű jogalkotás sokkal rugalmasabb.

Egy normális országban, tisztelt képviselőtársaim, normális társadalmi viszonyok között ez működik. Hozhatunk mi akármilyen részletes, mindenre kiterjedő, minden visszaélési lehetőséget kizáró törvényt, van a magyar annyira kreatív, hogy ki tudja játszani, ha ez a szándéka. Hozhatunk nagyon rossz kerettörvényeket, amit alsóbbrendű jogszabályokkal próbálunk eligazítani, és azok is lehetnek nagyon rosszak, de egy normális morális állapotban lévő nemzet esetében ez nem okoz bajt.

Az alapvető gond itt van, és lehet, hogy furcsa, hogy az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban ezt mondom, de egyetértünk abban, hogy összefügg az egész. Ha az egész rendszeren belül a szereplők mindegyike tisztességesen viselkedik, hívő emberként azt mondom, hogy megvan az a keresztényi moralitása, amely a Bibliában le van fektetve, akkor semmiféle baj nincsen.

Ez egy kerettörvény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit itt tárgyaltunk, és én csak bízom benne, hogy egyszer elérjük azt a kegyelmi állapotot, hogy olyan viszonyok lesznek, hogy mindegy, hogy milyen a törvény, az élet normálisan működni fog.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ódor Ferenc képviselő úr, Fidesz.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hamar munka ritkán jó, szokták mondani. Ebben a törvényjavaslatban is a jó szándékot érezni, hogy ezzel foglalkozni kell, ez egy olyan kérdés, ami mindannyiunkat, a mindennapjainkat érinti, bizonyos kérdésekben talán jó irányba is visz bennünket, de igazából a megelőző beszélgetések hiányát kell hogy fölvessem. És amikor itt ezt a kérdést már többen érintették, el kell azt mondanunk, hogy a többszereplősség az előkészítő munkálatokban szükséges, és javítja a beadott javaslatnak a minőségét.

(12.20)

Ugyanakkor, amikor a beadott javaslatban úgy néz ki, hogy túl sok szereplővel végeztetünk el feladatokat, engedélyezéseket, felhatalmazásokat adunk, és akkor megjelölünk négy minisztériumot, akkor talán ott azok a gondok jönnek elő, hogy a sok bába közt elvész a gyerek, és a piac szereplői, az élelmiszer-előállítók, akik ebben a folyamatban részt vesznek, valahogy úgy érzik, hogy több helyre kikerült a felelősség, több helyről számon kérhetnek, egyiken sem oly mértékig, hogy ha egyvalaki megjelenik, miniszteriális ellenőrzés vagy pedig amikor a felügyeletet gyakorolják, akkor köthető jobban ez az ellenőrzési feladat. Ezért úgy gondolom, hogy ahol az élelmiszertörvényt módosító javaslatok szerepelnek, több paragrafusban is, több minisztérium felsorolásában, azt hiszem, hogy az Egészségügyi Minisztérium, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium elegendő lenne mindannak a folyamatnak az irányítására, mindannak a folyamatnak az ellenőrzésében, amelyre felhatalmazást adnak. Nem tudom, hogy ez meghallgatásra talál-e, mindesetre ebben a dologban igyekszünk módosításokat elérni.

A folyamatban az élelmiszer-higiénia mint egy nagyon fontos, az embereket szolgáló tudományrész - itt a következőkben majd az állategészségügyről fogunk tárgyalni -, tehát az állat-egészségügyi szolgálat egy jól felkészült élelmiszer-higiéniai munkát tud végezni, kell végeznie mindennap. Ennek a feladatnak, úgy gondolom, eleget is tud tenni. A jelen állapotában viszont én személy szerint gondnak látom, hogy míg valamikor az állat-egészségügyi törvényben írtuk elő az Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozását, ez most kikerült a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alól, és átcsúszott az Egészségügyi Minisztériumhoz. Nem mondom, hogy rossz kezekben van, szükségeltetik együttműködni a két minisztériumnak, de talán az ellenőrzési folyamatok, a megvizsgált élelmiszerek fogyaszthatósági döntéseinek a meghozatala, amit az állategészségügy és az élelmiszer-higiénia tud megtenni, ezek miatt fontos lenne, hogy ez a hivatal itt működjön, innen kapjon miniszteriális felügyeletet. Természetesen nem ez a hivatal fogja eldönteni, hogy Magyarországon az élelmiszer-biztonság milyen mértékű lesz, de a fő irányelvekkel, illetve a felügyelettel kapcsolatosan sok mindent tud segíteni.

Ha a talaj-növény-állat-ember folyamatot nézzük, bizonyos esetekben való ellenőrzések, beavatkozások, ahogy itt ez a törvényjavaslat több más törvényt igyekszik módosítani - ezért mondom, hogy megint egy nagy saláta, nagyba markolunk, és mindenbe úgy bele-belekapunk, mindenen egy kicsit módosítunk, megnézzük az uniós irányelveket, az ottani rendeleteket, és nem születik meg egy egységes szerkezetben ez a törvény. Tehát azt érezzük, hogy mindenből valamit jó szándékkal, de nem biztos, hogy jó eredménnyel fogja tudni használni a jó cél érdekében az, aki erre felhatalmazást kap, vagy munkaköri kötelességeként el fogja tudni végezni. Tehát én ezért javaslom, mondom azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a helyébe egy alapos megfontolással, egy jó előkészítéssel, ott sokszereplősen, és később a törvényben már jobban minisztériumokra nem szétkenve a felelősséget, hanem jobban a minisztériumokra irányítva a felhatalmazásokat, kellene erről tárgyalni. Fontos dologról beszélünk, olyan dolgokról, ami, ha nézzük a szándékainkat - az embereknek olyan élelmiszerrel, ami nem okoz gondot az élet meghosszabbításában és sok mindenben, egyáltalán a mindennapi életben -, akkor ez a törvény többet érdemelne ily értelemben az előkészítési folyamatokban, és akkor biztos jobbat is tudnánk elfogadni, mert így sok-sok mindenbe belekapva nem fogjuk tudni azt a nemes célt elérni, ami miatt itt erről a törvényről vitatkozunk.

Természetesen vannak olyan részei, mint az eredetvédelem és hasonló ilyen napi otthoni gondok, amire a kistermelők, nekik mondhatjuk ezeket a nemes célokat, ők azt mondják, hogy jót kell adni, és ez a feladat. Nem ott van a nagy gond, ott van, ahol a tömegtermelések vannak, ott van, ahol sok emberhez eljut az élelem, ott lehetnek azok a manipulatív lehetőségek, amiket meg kell fognunk. És még egyszer szeretném hangsúlyozni az élelmiszer-higiéniának a napi munkában való aktív ellenőrzési feladatait, a napi munkában azokat a pontokat, ahol dönteni kell arról, hogy ez most élelmiszerként mehet, vagy pedig nem lehet emberi fogyasztásra felhasználni azokat az alapanyagokat. Ezért szeretném még egyszer mondani, hogy emiatt, úgy gondolom, a hivatal is, ha ennek a folyamatnak a vezénylője akar lenni, akkor talán a Földművelésügyi Minisztériumnál jobb kezekben lenne, elismerve természetesen az Egészségügyi Minisztériumnak is ebben játszott fontos szerepét.

Ezeket a gondolatokat szerettem volna erről a törvényjavaslatról elmondani, és igazából azt az egyet sajnálom, hogy ezt nem volt időnk úgy igazából kiérlelni, nem tudtunk erről előzetesen beszélni. A mostani javaslatoknál, ahogy az elmúlt időszakban is megéltük, a javaslathoz beadott módosítóink ritkán szoktak támogatást kapni, holott azt reméljük és azt gondoljuk, hogy egy jobb törvénnyel jobb végrehajtást tudnának az ezzel foglalkozók megvalósítani; a lakosságnak pedig sokkal jobbat tudunk adni, jobb értékeket tudnánk elérni mindazokban, amiről ma itt szó esett, hiszen ha megnézzük, akár a várható életkorra, akár az egészségügyi gondokra bizony megoldást kell találni. Ez az egyik része, és ez az egyik nagyon fontos része.

Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos, módosításra kerülő törvények közül elsődlegesen az élelmiszerekről szóló törvény módosításáról szóló törvénytervezet 1. §-át szeretném méltatni. Ez a paragrafus tartalmazza ugyanis a kis mennyiségű árut előállító és forgalmazó vállalkozások élelmiszer-előállítási és piacrajutási feltételeit könnyítő törvényi lehetőséget. Ma ehhez a paragrafushoz hallottuk a legtöbb példát itt a parlamentben, elhangzott a sertésvágás, hallottunk példát a kiskunfélegyházi libamájról, de ugyanakkor állati termékek feldolgozásáról. Tehát ez a paragrafus tenné lehetővé olyan helyeken is, mint az én választókörzetemben, ahol aprófalvas települések vannak, nagyon magas a munkanélküliség, biztos, hogy oda nagyobb üzemek, gyárak nem fognak kitelepülni, tehát ezzel a törvényi módosítással esetleg lehetőséget adunk nekik is, hogy valamilyen munkát végezhessenek.

A törvénymódosítást követően kívánatos a gyártmánylap vezetése alól felmentést adó alsóbb szintű jogszabály mielőbbi megjelentetése, nehogy csupán a törvényi lehetőség szintjén rekedjen meg ez a törvénymódosítási szándék is, hasonlóan sok más, deklaráció szintjén megrekedt törvényi helyhez.

Az ugyanezen törvény 8. §-ában részletezett minőségvédelmi bírságot elégséges lenne rendeleti szinten meghatározni, különös tekintettel a pénz értékének változási lehetőségeire. A konkrét összeghatár törvénybe foglalása ráadásul azért is illuzórikusan felesleges, mivel ugyanezen 8. § (4) bekezdése a minőségvédelmi bírság kiszabási tételéhez megadja a törvénybe illő elvi és metodikai eligazítást.

A takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló törvény módosításával kapcsolatban megkérdőjelezendő a módosítás kapcsán bevezetésre kerülő azon törvényi gyakorlat, amelyben a “forgalomö tisztázó törvényi meghatározása helyett csupán a vonatkozó EK-rendeletekre történő hivatkozás történik meg. A törvényi EU-jogharmonizáció és szabályozási szinkronitás elve inkább a vonatkozó EK-rendeleti definíciók - például a takarmány, takarmány-adalékanyag és a többi - törvénybe történő átemelését indokolná a teljeskörűen önálló törvényi szabályozás érvényre jutása érdekében.

(12.30)

A törvénymódosítás 21., 22. és 23. §-aiban a különböző igazgatási feladatok nem törvénybe illeszkedő, hanem inkább külön rendeleti szabályozásba tartozó, túlrészletező leírásával találkozunk. Ennek következtében a törvény is veszít homogenitásából, ugyanakkor a jogszabály-alkotási szubszidiaritás elve is sérül. Másképpen fogalmazva, ezáltal a törvény is fellazul, és az igazgatás is túlszabályozottá válik.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ékes József, független képviselő.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én mindig csodáltam az államtitkár úr jóhiszeműségét, és örülök annak, hogy ma Kis Zoltán több alkalommal is kifejtette a véleményét, mert amikor a négypárti egyeztetés volt ez év tavaszán, akkor az ember reménykedett, amikor próbáltuk megfogalmazni a hazai termék-, piacvédelem kérdését. Azzal a megnyugvással álltunk fel a négypárti megbeszéléstől - amit a parlament el is fogadott -, hogy majd ennek lesz folytatása. Úgy lesz folytatása, hogy majd a kereskedelmi törvényben rendezünk bizonyos dolgokat. De ismerjük, ezelőtt pár héttel a kereskedelmi törvény általános vitájában, pontosan a kormánypárti Orosz Sándor kifogásolta a kereskedelmi törvény lazaságát, a túl liberális megjelenítését, lévén, hogy ki lettek hagyva belőle olyan törvények, amelyek valóban a hazai piacvédelmet tudnák szolgálni.

Szó volt akkor arról is, hogy majd foglalkozik a parlament a versenytörvény kérdésével, hiszen ismert, hogy jelenleg Magyarországon a körbetartozások mértéke már közel 700 milliárd környékén mozog, és ebben benne vannak az agrárvállalkozók is. De szó volt arról a négypárti egyeztetésen, hogy a fogyasztóvédelmi törvénnyel is kívánunk foglalkozni, de úgy néz ki, hogy ezek a törvények, törvényalkotások is mind elmaradnak.

Ezen a héten foglalkoztunk a nemzeti fejlesztési tervvel. Elnézést, képviselőtársaim, hogy elkalandozok, de a nemzeti fejlesztési terv kapcsán a miniszter úr úgy fogalmazott, hogy versenyképesség, igazságosság, biztonság. Mihez képest? Milyen országot akarunk egyáltalán? Talán a nemzeti fejlesztési tervben ezt kellett volna megfogalmazni, hogy milyen országot akarunk, mi a prioritás, milyen jövőképet adunk az állampolgároknak, milyen víziót próbálunk meg felvázolni a ma születő fiatalságnak, és ehhez minden olyan törvényt hozzárendelni és úgy alakítani, hogy valóban versenyképes legyen Magyarország, a biztonság, benne az élelmiszer-biztonság is valóban szolgálja a hazai termék és piac védelmét, és szolgálja az állampolgárok egészségét.

Foglalkoztunk a területfejlesztési koncepcióval - és ez már következménye a nemzeti fejlesztési tervnek -, hogy tulajdonképpen ott sem fogalmazódott meg a helyi sajátosság, az őshonos hazai termék esetleges prioritásként történő megemlítése, és valahol, fogalmazzunk úgy, szép lassan kiürül a nemzeti fejlesztési tervnek azon gondolata, hogy húsz év múlva egyáltalán milyen országot akarunk, mert ez a gondolat sajnos nem fogalmazódik meg benne.

A törvényen belül foglalkozunk a földtől a fogyasztóig. Az elmúlt időszakban huzamosabb időt töltöttem az Európai Parlamentben is, és amikor Szanyi Tibor akkori államtitkár azt mondta, hogy Magyarországon 600 vágóhidat be kell zárni, akkor az Európai Bizottság biztosa, Fischler úr is mosolygott rajta és fogta a fejét, hiszen ő is azt mondta, hogy három pillérre kell épülnie minden nemzetgazdaságnak agrárterületen: ez a szubregionális ellátás, az uniós ellátás és a harmadik országba történő ellátás.

De kellőképpen megkíséreltük a vágóhídjainkat bezárni, és Gőgös Zoltán hivatkozott vissza arra, hogy Ausztriában majdnem minden kistelepülésen megtalálható a vágóhíd, és ha az állampolgár ott képes és alkalmas arra, hogy nevelje az állatot, akkor van lehetőség és esély arra, hogy valóban ott, helyben vágassa le, és a helyi ízekkel erősítve próbálja a helyi szokásokat megtartani.

De a négypárti megbeszélés foglalkozott azzal is, hogy az eredetvédelem kérdését hogyan kíséreljük meg rendezni Magyarországon. Hány termékünk védett az Európai Unión belül? Hány magyar őshonos termék van, olyan termék, amely, fogalmazzunk úgy, történelmi viszonylatokban is mint egyfajta hungarikum jelent meg a világ minden részén? Tehát mindenki csodálta, szerette, ízlelte, vitte és vásárolta. Sajnos ebben sem történtek olyan lépések, amelyek talán valóban csatlakozhatnának a nemzeti fejlesztési tervhez. Sőt mi több, ma már ott tartunk, hogy a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó hatósági ágazatoknak is, azt lehet mondani, a teljes szétverése, a Környezetvédelmi Minisztérium hatósági ágazatainak is, azt lehet mondani, a teljes szétverése folyik, és ma tulajdonképpen a fogyasztóvédelmet áttesszük a Családügyi Minisztériumhoz. Ne haragudjanak, de bennem már felmerül az a kétely, hogy ha lenne sportminisztérium, akkor ezt oda is át lehetne tenni.

Talán mégiscsak a földművelésügyi tárcánál, az Egészségügyi Minisztériumnál kellene lenniük ezeknek a kérdéseknek, ezeken az ágazatokon keresztül azokat a hatósági ellenőrzési, laboratóriumi rendszereket nem kiprivatizálva - fogalmazzunk így -, hanem megtartva, és azokat a szakembereket megtartva, akik igenis Magyarországot mindig is biztosították abban az irányban, hogy semmiféle olyan fertőzés nem tudott kialakulni Magyarországon, ami a világban vagy Európában is számos területen felütötte a fejét, és tulajdonképpen mindenki megijedt tőle.

Tehát nem található, magában a törvényben sem található ez meg. Mondom, szomorú vagyok azért, mert a négypárti egyeztetésen úgy álltunk fel az asztaltól, hogy akkor ez most egy folyamat lesz, és minden olyan törvényt, ami ahhoz kapcsolódik, hogy a hazai termék-, piacvédelem területén előre tudjunk lépni, ennek fogunk alárendelni. És minden hatósági és egyéb más ellenőrzési szerveket is tulajdonképpen ebben az irányban fogunk megerősíteni, létszámában, eszközében és technikájában. De sajnos ma ott tartunk, tényleg, ahogy az előbb is elmondtam, hogy nemhogy erősítenénk - és talán itt Kis Zoltán szavait is visszaidézve -, hanem még ami jó volt, azt is szép lassan szétverjük, és minden esetben arra próbálunk hivatkozni, hogy az Európai Unióban ez hogyan történik. Elnézést, én ott voltam az egészségügyi, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi bizottságban az Európai Unión belül, és többször elhangzott, többször elmondták ott is, hogy a magyar törvények, a magyar hatósági előírások bizonyos területen sokkal szigorúbbak, mint az európai uniós előírások.

Fölmerül az adalékanyagok kérdése is. Szeretnénk, ha a magyarországi biotermékek honosítása sokkal szélesebb kört és sokkal nagyobb piacot tudna nyerni. Állandó vizsgálat alatt volt a tipikusan magyar fogyasztási szokások kérdése. Nagyon sok tudományos mű jelent meg ezzel kapcsolatban, hogy a magyar fogyasztási szokások évtizedeken keresztül hogyan alakultak, és ha itt figyelembe vesszük azt, hogy milyen adalékanyagokat lehet belekeverni az élelmiszerekbe az uniós előírások szerint, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy az egynapi fogyasztási szokásnál, ha túlságosan sok adalékanyag, színező anyag, tartósító anyag kerül be az élelmiszerláncba a magyar napi fogyasztási szokásoknál, akkor adott esetben milyen egészségkárosítás éri az emberi szervezetet. Tehát ezeket is vizsgálni kell, ezek is szép lassan le fognak állni. Számos olyan nagyon jó vizsgálat, amely hosszú éveken keresztül szolgálta az emberi egészség ügyét, sorra megszűnik, és nem világít rá arra, hogy valóban az adalékanyagok, tartósító anyagok, színező anyagok milyen kárt okoznak az emberi szervezetben.

Ma kezdünk azzal foglalkozni, hogy az iskoláknál adott esetben milyen szigorítást kell tenni annak érdekében, hogy a felnövekvő fiatal generáció szervezetében ne tudjanak olyan gócok kialakulni, amelyeket pontosan ezek az élelmiszerek okoznak a számukra, és adott esetben az életvitelük is tulajdonképpen egészségromlással indul és egészségromlással fog befejeződni.

Azért is mondom, hogy én mindenképpen szeretném, államtitkár úr, ha ebben a törvényben is, akár a kereskedelmi törvényben, fogyasztóvédelmi törvényben, versenytörvényben, a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatban is a négy párt fogná magát, és tényleg leülne, mint ahogy annak idején, januárban a miniszterelnök úr ígérte, hogy a négypárti egyeztetés fogja majd a nemzeti fejlesztési terv alapját megteremteni, és ehhez fogunk majd mindent hozzárendelni. Nagyon jó lenne, ha ez bekövetkezne.

(12.40)

Tehát nemcsak beszélni kell erről, hanem ténylegesen aktvitást kell abba az irányba kifejteni, hogy valóban egy négypárti egyeztetés induljon meg, és valóban Magyarországnak egy olyan hosszú távú stratégiája tudjon kialakulni, amiben mindenki megtalálja a saját szerepét, szerepkörét, a saját biztonságát, a saját jövőjét, a saját egzisztenciáját. Mert itt alkotunk törvényeket, alkotunk rendeleteket, de ha nézzük a magyarországi, hazai kis- és középvállalkozások helyzetét, a körbetartozások kérdését, a tavalyi évben történt, vállalkozásokkal szembeni felszámolások nagyságrendjét és a multinacionális cégek és a bevásárlóközpontok jelenlegi szerepét, akkor szép lassan sem termékünk, sem vállalkozónk, sem piacbiztonságunk nem lesz.

Köszönöm a figyelmüket, és bízom benne, hogy talán államtitkár úr is megfogadja azt, amit elmondtam, hiszen erről többször beszélgettünk, és valóban a lépések a kormány részéről is abba az irányba történnek, hogy közösen fogalmazzuk meg Magyarország hosszú távú jövőjét és érdekét.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Endre Sándor képviselő úr, Fidesz.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy tapasztalatlan, hebehurgya, kapkodó kormány előterjesztéseit tárgyalja ma az Országgyűlés. Nem véletlen, hogy a korábban kialakult rendszerhez képest hétfő, kedd és véletlenszerűen szerda után most éppen már csütörtökön is kell olyan nagyon fontos, a magyar vidéket, a magyar mezőgazdaságot érintő törvényeket tárgyalni, amelyeket a kormány alig két héttel ezelőtt, november 11-én tett le az Országgyűlés asztalára, azt gondolom, ezzel is kifejezve azt az érzéketlenséget, amellyel a vidéken élő emberek problémáit kezeli. Azt gondolom, ez az idő nagyon kevés arra, hogy az országgyűlési képviselők ezekkel a törvényekkel érdemben tudjanak foglalkozni. Így volt ez a délelőtti, a szövetkezetekkel, szövetkezettel foglalkozó törvénnyel kapcsolatban, vagy éppen most az egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények tárgyalása kapcsán is.

Pedig ez a törvény, én azt gondolom, rettentően fontos, legalábbis az én személyes tapasztalataim alapján, amit a választókörzetemben szerezhettem meg. Éppen ez évben a faluparlamentek során - vagy mondhatok más lakossági fórumokat - és a képviselői fogadóóráimon is rendszeres fölvetés, rendszeres probléma az, ami a magyar élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kritikákat illeti. Az a helyzet alakult ki, hogy az európai uniós csatlakozás után a magyar embereknek pontosan megfordult a véleménye azzal kapcsolatban, ami mondjuk, 15 évvel ezelőtt érzékelhető volt, hiszen az úgynevezett szocializmus összeomlása idején az európai uniós védjegy maga a minőség, maga a színvonal, maga az irányadó követelmény volt. Ehhez képest ma az emberekben az a vélemény alakult ki, úgy fogalmaznak, hogy ez a bizalom, ez a garancia, ami az EU-s termékekre vonatkozik, nagyon is megingott. Ahogy az egyik választópolgár a fogadóórámon fogalmazott: velünk az EU hulladékát, szemetét és az élelmiszeripar melléktermékeit etetik meg. Ez persze bizonyára nem így van, de a sommás vélemény mégis érzékelteti azt az elkeseredettséget, ahogy a vidéken élő, hagyományosan mezőgazdaságból élő emberek átélték az elmúlt másfél évet.

Az előbbi hozzászólás kapcsán is, ahol a fogyasztói érdekvédelem került éles kritika alá, el kell mondani, hogy az emberek egyik bizonytalansági tényezője éppen az, hogy a fogyasztói érdekvédelem az, ami gyakorlatilag megszűnni látszik Magyarországon, talán ezt mutatja az is, hogy a kormányzaton belül hogyan kerül át az egyik tárcától a másikhoz. Az emberek azt mondják, hogy a nagy áruházláncok megjelenése nemhogy a minőséget hozná be, hanem sokkal inkább a kiszolgáltatottság érzetét kelti bennük, hiszen azok a kis, hagyományos üzletek, azok a kis, hagyományos élelmiszer-feldolgozó üzemek sorra bezárnak, azok a családi gazdaságok mind megszűnnek, amelyek az elmúlt időszakban egy kis közösség számára a garanciát, a minőséget jelentették. Nem jó tendencia ez, mert hogy csak mást ne mondjak, az elmúlt 15 év magyar mezőgazdasági sikerágazata, a borászat esetében pontosan a név az, ami a legjobb védjegy, tehát pontosan az, amivel ez beazonosítható, ami a garanciát jelenti.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet kapcsán szeretnék három dologról szót ejteni. Az egyik ez a bizonyos gyártmánylap kérdése, ami azt gondolom, hogy nagyon üdvözlendő módon, nagyon fontos módon nyitja meg a lehetőséget arra, hogy azok a magyar kisvállalkozások, azok a mezőgazdasági kistermelők is bekapcsolódhassanak a magyar piac vérkeringésébe, akik most talán méltatlanul háttérbe szorultak. Hogy a választókörzetemből hozzak példát, ilyen a kiskunfélegyházi, jászszentlászlói méz- és méz alapanyagú termékek előállítói, feldolgozói, de ugyanígy lehetne mondani Csólyospálosról, Kömpöcről a kecskesajttal, a kecsketej-feldolgozással foglalkozókat is. Tehát én azt szeretném sürgetni, illetve valamiféle garanciát kérni arra, hogy a bizonyos alsóbbrendű jogszabályokban majd megfogalmazásra kerülő körbe kik kerülnek, kik kerülhetnek. Ha ez valóban a magyar kistermelőket, a magyar kisgazdálkodókat segíti, akkor ez egy jó irány lehet.

A másik az adalékanyagok, és ennek egészségkárosító hatásáról már szó esett. Én azt gondolom, hogy ami jó, azt meg kell tartani, tehát ha a magyar szabályozás szigorúbb, mint az európai uniós, akkor ebben engedményt ne tegyünk, legyünk ebben bátrak. Ezt egyébként az Európai Unióban számos helyen bemutatták már, hogy a klasszikus példát idézzem: éppen a német sörfőzés, a tisztasági törvény megtartása lehet ilyen. Én azt hiszem, nem véletlen az, hogy itt most karácsony előtt újra reneszánszát éljük az Alföldön a házi sertésvágásoknak, a disznótoroknak, mert éppen ezek a hagyományos feldolgozási módok jelentik azt a minőséget, amely a nagy áruházláncok rettentő sok botrányos, elmúlt egy-két éves tevékenységét jelzik, sajnos rossz értelemben. Gondoljunk csak itt a paprikabotrányra, ami nálunk, Bács-Kiskun megyében igen tragikus volt, hiszen nemcsak Kalocsán, hanem a megye több részén is hagyományos, tradicionális a fűszerpaprikával kapcsolatos tevékenység. De mondhatnánk az egy hónappal ezelőtt kirobbant botrányt is, amikor Németországból ellenőrizetlen adalékanyag, ahogy akkoriban fogalmaztak, kutyatáp került be Magyarországra. Ezek mind-mind azt erősítik, hogy a fogyasztóvédelemmel, az élelmiszer-biztonsággal itt foglalkozni kell. Még ha az előző felszólalókkal egyet is értek abban, hogy sajnos ez a törvény nem fogja megoldani a problémát, sajnos ez a törvény ebben a formájában nem teljesíti azokat az elvárásokat, amiket mi szeretnénk.

Végezetül az eredetvédelemről, amiről ma már többször szó esett. Én szeretném még egyszer megismételni azt, hogy az eredetvédelem ügyében fontos lenne a szabályozás valamiféle olyan egyértelművé tétele, amikor is például elhangzott a kiskunfélegyházi libamáj, a kalocsai paprika, a hagyományos hungarikumok, őshonos magyar termékek ügyében, ami valóban egy olyan színvonalat jelenthet, hogy a magyar éttermek is azt a féle Michelin-csillagos besorolást kapják meg, mint a francia éttermek, vagy a magyar konyha arra a rangra emelkedik ismételten, ahol mondjuk, száz évvel ezelőtt volt. És nagyon fontos az is, hogy a magyar szakácskönyvekben is pontosan megjelölt módon a magyar eredetű termékek ott legyenek.

Tisztelt Országgyűlés! Összegezve: én azt szeretném még egyszer aláhúzni, hogy nagyon rövid idő alatt, méltatlanul lebecsülve a témát, egy olyan törvénytervezetet tárgyal az Országgyűlés, amely sajnos nem oldja meg az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos mindennapi fölvetéseket, azokat, amivel magam is a körzetemben találkozom, úgyhogy ezt a törvényt ebben a formájában így támogatni nem fogom.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(12.50)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársam nem jelezte a felszólalási szándékát, megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Az államtitkár úr jelzi, hogy most nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állategészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18209. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/18209/2. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Pásztohy András államtitkár úrnak, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.




Felszólalások:   1-21   21-73   73-99      Ülésnap adatai