Készült: 2020.07.13.02:11:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

269. ülésnap (2005.11.22.),  60-96. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:14:36


Felszólalások:   19-59   60-96   97-111      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Soron következik az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést H/18068. számon, a bizottságok ajánlásait pedig H/18068/1-7. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót Kolber István tárca nélküli miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának 25 perces időkeretben. Önt illeti a szó.

DR. KOLBER ISTVÁN tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztést a parlament a ’90-es évek közepén emelte megfelelő rangra. Ezt a megfelelő rangot abban az időben a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény elfogadása jelentette 1996 márciusában. A törvény, először az ország történetében, meghatározta a Magyar Köztársaságban folyó területfejlesztés kereteit és feltételeit. A törvény abban az időben is megfelelt az Európai Unió legkorszerűbb elvárásainak is.

Az elmúlt tíz esztendőben a törvény végrehajtása során sok minden történt, többek között elkészült, és az Országgyűlés 1998 márciusában elfogadta a jelenleg is hatályos országos területfejlesztési koncepciót. Ez volt az első olyan tervdokumentum, amely meghatározta az ország hosszú távú, átfogó fejlesztési céljait, a fejlesztési programok kidolgozásához szükséges irányelveket. Ugyancsak kiemelkedő országgyűlési dokumentum volt a területi folyamatokról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről szóló jelentés, amely az 1990-től 1998-ig terjedő időszak területi folyamatait értékelte. Ezt 2001-ben fogadta el a tisztelt Ház. Kiemelném, hogy mindkét dokumentum elfogadásakor, 1998 márciusában, illetőleg 2001 júniusában az akkori jobboldali, illetőleg a baloldali ellenzék egyaránt tartózkodott, ami, úgy gondolom, ennek ellenére pozitívan értékelhető. Pozitívan, mert az ország dolgairól, az ország jövőjéről volt szó, és a tartózkodás inkább a fejlesztési elképzelések, alternatívák akceptálását, szükségességének elismerését jelentette.

Most ismét fontos dokumentum, a megújított országos területfejlesztési koncepció fekszik a tisztelt Ház asztalán. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy már az EU-csatlakozásunk időszakában is pozitívan értékelték Brüsszelben, az ország határain túl egyaránt az ország területfejlesztési, illetőleg regionális politikai felkészülését. A törvényi előírásnak megfelelően több dokumentumot terjesztek az Országgyűlés elé, mindenekelőtt a területi folyamatok alakulásáról szóló és a területfejlesztési politika érvényesüléséről szóló jelentést. A másik fontos jelentés az országos területfejlesztési koncepció felülvizsgálatát tartalmazza. Ezek az országos területfejlesztési koncepció megalapozását szolgálták. És természetesen a legfontosabb dokumentum mégiscsak az országos területfejlesztési koncepció, illetőleg az az országgyűlési határozat, amely összefoglalja a területpolitikai célkitűzéseinket. (Sorban felmutatja a dokumentumokat.)

Magyarország lassan két esztendeje az Európai Unió tagja. A területi folyamatok elemzése alapján megállapítható, hogy szükséges a koncepció újragondolása, a célok az Európai Unió területi kohéziós politikájával való összhangba hozása. Szükséges az új országos területfejlesztési koncepció elfogadása. Szükséges, mert Magyarország olyan lehetőség előtt áll, amely évtizedek óta nem adatott meg hazánknak. Elértük ugyanis, hogy Magyarország az Európai Unió következő költségvetési időszakában, 2007 és 2013 között előreláthatólag 6 ezer milliárd forintnyi támogatásban részesülhet. Jelentőségét tekintve talán egyenértékű ez azzal az összeggel, azzal a fejlesztési lehetőséggel, ami a kiegyezés utáni Magyarországot sok tekintetben Európa élvonalába emelte.

Ez az összeg a jelenlegi fejlesztési forrásainknak több mint hétszeresét jelenti, amelynek ésszerű és sikeres felhasználásához azonban jól megfogalmazott, jól meghatározott fejlesztési célokra és az ezeket támogató gazdasági és társadalmi környezetre van szükség. Fontos tehát, hogy elkészüljön az új területpolitika, amelynek legfontosabb elveit az országos fejlesztési koncepcióval összhangban, amelyről a vita az elmúlt órákban folyt itt, a parlamentben, az országos területfejlesztési koncepció tartalmazza. Ez felvázolja az ország térszerkezetét, a területpolitika jövőképét, felvázolja továbbá az átfogó területpolitikai célkitűzéseken túl hazánk hét területfejlesztési régiójának a terveit, illetve azt, hogy az ágazati fejlesztések során milyen területi szempontokat kell figyelembe venni, melyek a magyar területpolitika legfontosabb céljai.

 

(12.10)

Addig, amíg korábban inkább az ágazati fejlesztések, az ágazati fejlesztéspolitikák vadhajtásait nyesegette a területfejlesztés, mára egy teljesen megváltozott környezetben és új felfogásban az ágazati fejlesztéspolitikák és a területi szempontok szoros kölcsönhatása, mintegy mátrixba történő szervezése együttes működését lehetne megjelölni a változások legfontosabb elemének.

És a célokban is komoly változások történnek - a javaslatunk erre irányul. Addig, amíg korábban szinte kizárólag a területi felzárkóztatást jelöltük meg célként, most első helyre a térségi versenyképesség növelése került. Ugyanis az integráció következtében Magyarország egy olyan nagyobb gazdasági-kulturális tér részévé vált, amelyben a régiók, a térségek, a települések fejlődési esélyeit mindenekelőtt a versenyképességük határozza meg. A versenyképesség pedig magába foglalja az adott térség sokfajta elemét, például azt, hogy mennyire vonzó az ott élő vagy oda települő emberek, a tőkebefektetések vagy a turizmus számára.

A versenyképesség azonban nemcsak a vállalkozások, hanem a polgárok, az intézmények, a civil szervezetek sikerességével is mérhető. Mindezt erősíthetik a területi alapon szerveződő kis- és középvállalkozások, a multinacionális cégek, a tudományos kutatóműhelyek, az egyetemek és a főiskolák, a kamarák, az önkormányzatok, a kistérségi társulások, a civil szervezetek között létrejövő gazdasági célú együttműködések.

A következő célunk azonban természetesen az ország kiegyensúlyozott fejlődésének és területi felzárkóztatásának biztosítása. A területpolitika kétirányú tevékenység: egyfelől segítenie és biztosítania kell, hogy a fejlesztések a lehető leghatékonyabban valósuljanak meg; másfelől pedig minden eszközzel mérsékelni kell a területi leszakadást. Hazánk nyugat-dunántúli és középső területei olyan létfeltételeket és lehetőségeket kínálnak, amelyek az uniós állampolgárok körülményeihez, életszintjük átlagához hasonlítanak, közelítenek.

Magyarország legelmaradottabb délnyugati, északkeleti területei számára azonban biztosítani kell a lehetőséget, hogy a saját sorsukat a kezükbe véve sikeresek legyenek, és mindenki számára elérhető legyen a nyugodt és biztonságos jólét. Az életminőség javításához, javulásához, az emberek életszínvonalának jelentős emelkedéséhez mindenekelőtt az szükséges, hogy mindenki számára legyen munkalehetőség; az emberek otthont teremthessenek maguknak és családjuknak. Célunk, hogy olyan társadalomban éljünk, amely egyre inkább megbecsüli a versenyképes tudást; hogy az országban európai mércével mérve is jók legyenek a közlekedés feltételei és a közszolgáltatások; hogy tisztább és biztonságosabb legyen a környezet, és magasabb színvonalú az egészségügyi ellátás; hogy hazánk polgárai egészségesebben és tovább élhessenek.

Továbbá célunk, hogy mind kevesebben legyenek, lehessenek olyanok, akiknek egy életre meghatározza a jövőjét, hogy melyik régióba, melyik településre, milyen családba születtek. Mivel a már említett fejlettségi szakadék szinte minden fontos mutatót nézve elválasztja egymástól az ország egyes részeit, ezért közös erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű régiók gyorsan fejlődhessenek, felzárkózhassanak.

Harmadik fontos célkitűzésünk a fenntartható fejlődés biztosítása, amelynek a célja, hogy a környezeti, kulturális és természeti értékek védelme mellett biztosítsa a lakosság életminőségének fenntartását, sőt mi több, javítását. Ennek érdekében nagyon sokat lehet és kell még tennünk. Erősíteni kell például a főváros nemzetközi metropolisz szerepét és az ország többi részére gyakorolt húzóhatást. Az európai térben már nemcsak országok versenyeznek, hanem nagyvárosok, világvárosok, ezért nekünk nemzeti érdekünk, hogy Budapest versenyképes világvárosként állja a sarat ebben a versenyben.

Aztán ha belülről nézzük ezeket a folyamatokat, akkor persze már másképpen mutatkozik meg a kép, akkor már inkább egy egy központú ország képe rajzolható fel. Éppen ezért szeretnénk erősíteni azokat a regionális fejlesztési pólusokat, amelyek ösztönzik az ország, illetőleg az adott régiók fejlődését. Ám policentrikus, egymással együttműködő városhálózatot szeretnénk, amely képes az ország térségeit hatékonyan egymáshoz kötni és integrálni az európai városhálózathoz.

(12.20)

A közlekedés fejlesztése az egyes térségek, nagyvárosok elérhetőségének javításán túl a minőségi élethez is elengedhetetlen feltételt jelent. Az úgynevezett turisztikai zászlóshajós térségekben pedig, amelyek valamilyen kiemelkedő vonzerővel rendelkező térségek, a szolgáltatásokat és az egész turisztikai infrastruktúrát egymással összehangoltan kell fejleszteni, hogy a célunk, a fenntartható fejlődés biztosítható legyen, akár a természeti, akár a kulturális-történeti örökségeinket tekintjük.

Negyedik fontos célunk, hogy elősegítsük Magyarország területi integrálódását Európába. A politikai integrálódás, noha az sem volt egy rövid és egyszerű folyamat, mégis talán könnyebb és gyorsabban végrehajtható volt, mint a térségi beilleszkedés. Az új területpolitikánk egyik meghatározó eleme a nyitottság, ami azt jelenti, hogy kiemelten kell kezelni az ország nemzetközi kapcsolataiból, az európai uniós tagságból adódó lehetőségeket és kötelezettségeket, ezen belül pedig hazánk történelmi fejlődéséből adódó nemzeti sajátosságokat és feladatokat is.

A területpolitikának elő kell segítenie területi integrálódásunkat Európába, vagyis azt, hogy hazánk mindinkább beágyazódjon az Európai Gazdasági Térbe, a nemzetközi közlekedési, kutatási, tervezési hálózatokba. Bővítenünk kell a határ menti fejlesztések nagyságrendjét, bátorítani határon átnyúló együttműködéseket, hiszen azok már nem elválasztanak, hanem összekötnek térségeket és embereket egymással. Ugyancsak lényeges a nemzeti és a nemzetiségi együttműködések fejlesztése. Hazánk ugyanis kapu lehet az Unió további bővítéséhez. A határon túli magyarság sorsa meghatározó mind szomszédsági kapcsolataink, mind pedig a határ menti együttműködések szempontjából. Az új szomszédságpolitika jegyében át kell adnunk az uniós források felhasználásával kapcsolatos eddigi tapasztalatainkat szomszédainknak.

Az ötödik célkitűzés az, hogy az ország jövőjét nem csupán a fejlesztések határozzák meg, hanem a fejlesztések módja is. Nos, ebből a felismerésből ered, hogy számunkra a decentralizált fejlesztéspolitikai rendszer kialakítása, a regionalizmus egy nagyon fontos elérendő cél. Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a fejlődés legjobb útja térségenként határozható meg, és területi szinten szervezhető meg hatékonyan.

A források decentralizált felhasználása a felzárkózás egyik legfontosabb eszköze lehet. A legjobb eredménnyel kecsegtető erőforrás-hasznosítási lehetőségeket tehát a régióknak kell megtalálniuk, zöld utat adva a helyi kezdeményezéseknek, a partnerség és az átláthatóság érvényre jutásának. Tehát érdemi decentralizációra van szükség, amely az idén először volt tetten érhető a költségvetési források elosztásában, nagyságrendjük növelésében. A decentralizáció a régiók kompetenciáinak megerősítésével támogatható.

Az ország jövőjét tehát nem csupán a fejlesztések határozzák meg, hanem a fejlesztések módja is. Ezért fontos számunkra a decentralizált fejlesztéspolitikai rendszer kialakítása, a regionalizmus, amely mellett a kormány elkötelezett. Elkötelezett a decentralizáció, a régiók önálló fejlesztése, az önálló regionális operatív programok mellett, és ezek megvalósítása érdekében határozottan képviseli álláspontját az Európai Bizottsággal történő egyeztetések során.

Az országos területfejlesztési koncepció lehetőséget ad arra, hogy a tervezési és programozási rendszer súlypontja fokozatosan a régiók szintjére tevődjön át, helyeződjön át. Ebből a szempontból meghatározó, hogy a 2007-2013 közötti programozási időszakra minden régió kidolgozza saját programját, és annak saját hatáskörben történő végrehajtására forrásokat fog majd kapni annak érdekében, hogy a fejlődés ne korlátozódjon a főváros térségére, hogy oldódjon a Budapest-központú térszerkezet, s ezáltal a társadalom és a gazdaság hatékonyabb és fenntarthatóbb működése váljon lehetővé. Szükség van az ország egészének versenyképessé válását katalizáló pólusokra, amelyek egy harmonikus, policentrikus, együttműködő városhálózati rendszer szerves elemei. A fejlesztési pólusok célja, hogy a fejlődést közvetítsék, illetve kisugárzó erejüknél fogva generálják a régiók és az országhatárokat is átlépő hatóterületeik fejlődését, illetve magas szintű kulturális, szolgáltatási és munkahelyi kínálatukkal képesek legyenek régiójuk számára megtartani a legképzettebb munkaerőt is. A versenyképességi pólusok legfontosabb szerepe az innováció megjelenítésében és terjesztésében van.

Az országos területfejlesztési koncepció négy kiemelt programra is javaslatot tesz. Ezek a Balaton, a Duna, a Tisza fejlesztésére vonatkoznak, és a termálvízkincs hasznosítására. A Balaton a főváros után ma is a legnagyobb hazai idegenforgalmi vonzerőt jelenti, és természeti, turisztikai, hajózási, valamint szőlő- és bortermelési adottságaira építkező gazdasága a turizmus, a nemzetgazdaság fontos tényezője, ugyanakkor nagy gondot jelent a labilis környezeti állapot és a turizmus szezonalitása, ezért kell megteremteni a versenyképes turizmust, és azt területileg differenciálni. De másik oldalon fontos a tó ökológiai állapotának, a víz minőségének a megóvása és javítása, a szezon meghosszabbítása, a tájrehabilitáció, a környezetkárosító mezőgazdasági tevékenységek korlátozása.

Jelentős feladat a Tisza-térség integrált fejlesztése, amely nem csupán az árvízvédelemről szól, hanem a terület- és vidékfejlesztésről, a sajátos tájgazdálkodásról, ennek hagyományai felélesztéséről, továbbviteléről, nem beszélve azon turisztikai lehetőségek kiaknázásáról, amit a Tisza jelent, és ezeknek a kulturális kincseknek, örökségeknek a megőrzéséről, ami a Tisza térségében még jócskán fellelhető. A Duna fejlesztése pedig döntően mint európai közlekedési korridor fejlesztése jelenik meg, öt magyarországi régiót érint. Persze a gazdasági, a közlekedési lehetőségek kiaknázása mellett szeretnénk figyelmet fordítani majd a Duna turisztikai lehetőségeinek a kiaknázására is.

A termálvízkincsről különösképpen nem kell beszélnünk, hiszen valamennyien ismerjük, tudjuk ebben az országban, hogy hihetetlen érték van a kezünkben, amit még jobban ki tudunk használni. A kormány nemrégiben döntött a turizmusfejlesztési stratégiáról, ennek a középpontjában az egészségturisztikai fejlesztések állnak. A termálturizmus, a turizmus lehetőségeinek a kiaknázása, meggyőződésem, ennek az országnak hatalmas lendületet adhat az elkövetkezendő időszakban.

A fejlesztéspolitikai dokumentumokban foglalt célok sikere nagymértékben azon múlik, hogy a helyi, a regionális, az ágazati és a társadalmi csoportérdekek a lehető legteljesebb mértékben jelenjenek meg és érvényesüljenek, hogy mindenki megtalálja, lássa a számításait, ugyanakkor célratörő legyen, tudjon súlyozni, tudjon prioritásokat meghatározni. Éppen ezért különös hangsúlyt helyeztünk a dokumentumnak a társadalmi, gazdasági és tudományos élet képviselőivel való egyeztetésére. Országos stratégiai dokumentumok esetében, úgy gondolom, nemigen fordult elő még ilyen széles körű egyeztetés, mint az OFK és az OTK kapcsán zajlott. Magam is rengeteg ilyenen részt vettem, sok hasznos javaslatot kaptunk, amelyek beépültek egyébként az OTK-ba több ponton, ennek hatására változott.

Köszönet illeti azokat a műhelyeket, szakembereket, akik részt vettek a program előkészítésében, azokat, akik a társadalmi vitába kapcsolódtak be, a parlamenti bizottságokat, a területfejlesztési tanácsokat, az önkormányzatokat, egyszóval mindenkit, aki segítséget nyújtott ahhoz, hogy ez ma a parlament elé kerülhetett. Kérem, hogy vitassák meg, vitassuk meg a koncepciót, hogy széles körű társadalmi és szakmai vitát követően törekedjünk arra, hogy a döntés politikai konszenzussal teremtődjön meg, szülessen meg, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy hosszú távra szóló területfejlesztési célokban, prioritásokban egyetértsünk, és majd annak megfelelően cselekedjünk hazánk fejlődése érdekében.

Ehhez kérem az önök, a tisztelt képviselőtársaim támogatását, segítségét. Kérem, vitassák meg, vitassuk meg és fogadjuk el ezt a koncepciót.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági álláspontok és a bizottságokban megfogalmazott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Először a területfejlesztési bizottság többségi véleményét ismerteti Bán Imre képviselő úr, a bizottság előadója.

BÁN IMRE, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! A területfejlesztési bizottság meglehetősen hosszas vitát folytatott az anyaggal kapcsolatosan, ez nyilvánvalóan abból is adódott, hogy mint szakbizottság nyilván a tagok rendkívüli érdeklődést mutattak az anyaggal kapcsolatosan.

(12.30)

Én most csak a kormánypárti képviselők elképzelését és véleményét szeretném tolmácsolni önöknek, tekintettel arra, hogy nyilván a kisebbségi vélemény el fog hangozni. Nagyon fontosnak tartottuk azt kiemelni, hogy egy komoly és konkrét elképzeléseket megfogalmazó anyagról van szó; amint a miniszter úr is mondta, széles körű egyeztetésen alapul, a decentralizáció kérdésköre rendkívül hangsúlyossá vált, illetve a regionalizmus kérdése és a regionalizmus megerősítése végre úgy tűnik, hogy komoly prioritássá emelkedett.

Még egyszer mondom, az ellenzéki képviselők kisebbségi véleményének nem akarok elébe menni, de még egy vélemény megfogalmazódott, nevezetesen, még az ellenzéki képviselőtársaim se kérdőjelezték meg, hogy egy rendkívül alapos, körültekintő háttérmunkával készült anyagról van szó, így a szavazás szerint a területfejlesztési bizottság 11 igen és 7 nem mellett általános vitára alkalmasnak találta a dokumentumot.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Endre Sándor képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

ENDRE SÁNDOR, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, az egy héttel ezelőtti területfejlesztési bizottsági ülésen kisebbségi vélemény alakult ki, a Fidesz képviselői nem támogatták az előterjesztést. Észrevételeinket több pontban foglaltuk össze.

Először is azt szeretnénk világossá tenni, hogy ez a koncepció egy érzéketlen kormány propagandaízű előterjesztése. Érzéketlen a vidéken élő emberek problémái iránt, és nagy a csábítás arra, hogy újabb kampányígéretek hangozzanak el. A kormánypropaganda szóhasználata többször tetten érhető a szövegben, így igazságosság, biztonság, versenyképesség és a többi.

A másik észrevételünk az volt, hogy rendkívül aggályosnak tartjuk a megvalósíthatóságát ennek a koncepciónak. Nagyon szép vágyképek, vágyálmok gyűjteménye, tehát a végrehajtás igen nehézkes, amennyiben az sem világos, hogy milyen költségvetési tételek következnek ezek után, vagy hogy a kormány részéről ki a felelős az egyes területeken a megvalósításért.

Harmadsorban fontos elmondani azt, hogy azokat a prioritásokat, elveket, célokat, amelyeket a Fidesz területfejlesztési elképzeléseiben megfogalmaztunk, nos, ezeket nem tartalmazza ez az előterjesztés, ilyenféleképpen nem tudtuk támogatni.

Negyedszer: meg kell ismételnünk azt a kritikát, amelyet az elmúlt években a Medgyessy-Gyurcsány-kormányzás idején a területfejlesztéssel kapcsolatban már sokszor elmondtunk, vagyis hogy sok bába közt elvész a gyermek. Tehát jelen pillanatban nem egyértelmű, nem világos az, hogy a kormányzaton belül hol van az a döntési centrum, ahol a területfejlesztés egységes ügyét kezelnék, hiszen a Belügyminisztériumban, a Gazdasági Minisztériumban, a mezőgazdasággal foglalkozó szakminisztériumban, de a Miniszterelnöki Hivatalban is vannak különböző területfejlesztéssel foglalkozó műhelyek, nem beszélve arról, hogy tárca nélküli miniszterek foglalkoznak a területfejlesztés ügyével, éppen Baráth Etele a délelőtti vitában szólalt fel, vagy épp a mai anyag előterjesztője, Kolber István. Nos, azt gondoljuk, hogy fontos lenne, ha a területfejlesztés egységesülne és a kormányzati munkában is jól tetten érhetően, akár a felelősség szempontjából is láthatóvá válna.

Ehhez kapcsolódik az ötödik észrevételünk, hogy a közigazgatás reformja nélkül, azt megelőzve fogalmaz meg a koncepció olyan prioritásokat is, mint - idézem -: a decentralizált fejlesztéspolitika színtere a régió. Én azt gondolom, és a bizottságban is a kisebbségi véleményben így fogalmaztunk, hogy fontos lenne, ha a közigazgatási reform is egybeesne, megelőzné a területfejlesztés koncepcionális megfogalmazását.

Végezetül hatodik pontként a zárórendelkezésekből, ami a normaszövegben 1.a) pont alatt található, hadd idézzek egy mondatot: az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy törvény-előkészítő és -végrehajtó tevékenységében érvényesítse az elfogadott elveket és hosszú távú prioritásokat. Nos, ez a mi legnagyobb aggályunk, hiszen úgy gondoljuk, hogy jelen pillanatban nincs semmilyen garancia arra, hogy a különböző politikai döntéshozó centrumok, államtitkárságok, tárca nélküli minisztériumok vagy épp a koalíción belül a politikai erőviszonynak megfelelően az MSZP és az SZDSZ között hogy születnek meg a döntések. Tehát azt lehet mondani, hogy itt nem egy koncepcionális területfejlesztésről beszélhetünk, hanem egy erőelven működő területfejlesztésről, amely a mindenkori politikai alkuknak van alárendelve.

Így lehet tetten érni a szövegben például azt, hogy itt most a városokra esik a hangsúly. Szeretném megjegyezni önöknek, hogy az európai parlamenti választások során épp az SZDSZ mondta azt, hogy a városokat képviseli, és a vidéki emberek méltán érzik úgy, hogy másodrendű állampolgárrá válnak ezek után. Hogy egy példát is mondjak, az én választókörzetemben, Kiskunfélegyházán és Kiskunmajsán is SZDSZ-es városvezetés van, és bizony gyakran kerülnek szembe politikai alkuk során a döntéshozókkal, amennyiben Félegyházán a város adóssága növekszik, míg Kiskunmajsa az elmúlt években semmilyen érdemi forráshoz nem jutott, vagyis hát erre panaszkodnak.

Tisztelt Országgyűlés! Összegzésül meg kell állapítanunk, hogy egy olyan koncepció került elénk, ami a vidék problémáira, a vidéken élő emberek problémáira teljesen érzéketlen kormány munkájáról tanúskodik.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az emberi jogi bizottság álláspontját ismerteti Bán Imre képviselő úr, a bizottság előadója.

BÁN IMRE, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság szintén hosszas vitát folytatott az anyaggal kapcsolatosan. Gyakorlatilag kihangsúlyozásra került a bizottság ülésén az, hogy széles körű egyeztetés és komoly előkészítő munka volt az anyag hátterében.

A bizottsági tagok részéről számos kérdés és hozzászólás hangzott el. Nyilvánvalóan, a bizottság feladatköréből adódóan, különösen a romák lakta területekről, illetve kistérségekről volt külön kifejezetten vélemény. A kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt kifejtették a véleményüket mind a decentralizálás előnyeiről, illetve magáról a decentralizáció és a regionalizáció fogalmáról is. Ezzel kapcsolatosan természetesen már korábban is és nyilván a bizottsági ülésen is azért voltak viták.

Mi, kormánypárti képviselők ebben a vitában részben osztottuk az ellenzék aggályait, de megítélésünk szerint mind az országos területfejlesztési koncepciót, mind pedig a vele párhuzamosan az előbb tárgyalt országos fejlesztéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslatot egyaránt alkalmasnak tartottuk általános vitára. Véleményem szerint a bizottságban a regionalizmus olyan súlyú kérdés, amelyben meg kellene állapodnunk pártállástól függetlenül, és a mindenkori kormányzatoktól függetlenül. Ezt később majd egy kicsit részletesebben is szeretném kifejteni.

A többségi vélemény szerint, ha esetleg vannak a végrehajtással kapcsolatosan hibák, az semmiképpen nem a koncepció szakmai anyagának a hibája, hanem a végrehajtás területén kell erőteljesebb erőfeszítéseket végigvinni.

A kormánypárti képviselők egyetértettek az országos területfejlesztési koncepció alapelveivel, a területfejlesztési politika átfogó, középtávú céljaival. Ennek eredményeképpen - gondolom, a kisebbségi véleményt majd fogja Ékes képviselőtársam ismertetni - 11 igen és 6 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak találta az anyagot.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

ÉKES JÓZSEF, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Mint ahogy képviselőtársam mondta és jelezte, 11 igen és 6 tartózkodás mellett foglalt állást a bizottság ebben a kérdésben. És talán itt szeretnék az előző nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatos vitára is visszautalni: nem nemzeti minimumokban kellene az országnak gondolkodni, hanem alapvető értékekben és alapvető érdekekben megállapodni.

 

(12.40)

Így talán érdemes lenne főleg a közigazgatás struktúraváltására a regionális területfejlesztési törvény; államigazgatási hatósági rendszerek, valamint a kormány jelenlegi struktúráinak átalakításával kellene kezdeni valóban azt a lépést, amely egy területfejlesztési koncepcióval kapcsolatosan mint alapvető érték és érdek az ország és a nemzet számára nagyon fontos lenne.

A nemzeti fejlesztési tervnél is felmerült a kérdés, hogy milyen jövőképet akar az ország, milyen víziót szeretnénk hosszú távon az állampolgárok számára biztosítani. A nemzeti fejlesztési terv és maga a területfejlesztési koncepció esetében is számos területen vannak eltérések, hisz kiemelten kezel bizonyos városokat a nemzeti fejlesztési terv; így feltenném a kérdést, mi lesz Győrrel, Szombathellyel, Székesfehérvárral, Kecskeméttel, Nyíregyházával, tehát számos olyan kérdést kell feltenni, amire valóban a nemzeti fejlesztési tervnek és a területfejlesztési koncepciónak is választ és megnyugtató lépéseket kell tudnia biztosítani. Azért is kérdezem, hogy milyen országot akarunk: agrár, ipari, tudomány; a tudomány, kultúra fellegvárát akarjuk kiépíteni? Ehhez milyen intézményrendszereket kívánunk párosítani? Hogyan kívánjuk azt működtetni? Hogy kívánjuk a decentralizáció elvét megvalósítani?

Kezemben van a Veszprém Megyei Területfejlesztési Tanács egyik levele, amelyben zokon veszi, hogy a 2006. évi költségvetésben arra nem lesz forrás, amelyet a költségvetés előirányoz számukra, hogy a múlt évben és ez évben meghozott CÉDA- és TEKI-döntéseket, amelyek áthúzódnak a 2006-os, 2007-es és 2008-as évekre, finanszírozni tudják. Ha tehát alapvető kérdésekben a magyar parlament, a magyar parlamentben működő pártok és a Nemzeti Fórum képviselőcsoportjai nem találnak közös nevezőt, akkor nagyon nehéz akár a nemzeti fejlesztési tervet az Európai Unión belül is elfogadtatni, és magát a területfejlesztési koncepciót egy olyan állapotba hozni, hogy a kettő köszönő viszonyban legyen egymással, és valóban, Magyarország hosszú távú stratégiai érdekeit tudja szolgálni, hisz a nemzeti fejlesztési tervben is felsorakoztatta miniszter úr a versenyképesség kérdését. Mihez képest? Milyen szerepünk van a globalizáció területén? Milyen hatásai vannak Magyarországra egyáltalán, egy adott térségre, egy adott régióra? Ezeket a kérdésköröket is kellene magában a fejlesztési tervben, koncepcióban megfogalmazni, és valahogy a nemzeti fejlesztési tervben is ezekre kellene egy szoros, összefüggő, olyan folyamatot elindítani, ami valóban mindenki számára kellő választ ad.

Mit csinálunk a vidékfejlesztéssel egyáltalán? Hogy próbáljuk meg magában a fejlesztési koncepcióban ezt úgy erősíteni, hogy valóban választ tudjunk adni a vidéken élő állampolgárok számára is, hisz a mai napon is elhangzott, hogy ma Magyarországon 3002, tízezer fő alatti településsel rendelkezünk. Milyen válaszokat kívánunk az ott élő emberek, állampolgárok számára, magából a fejlesztési tervből, fejlesztési koncepcióból részükre biztosítani és megvalósítani? Milyen forráseszközökkel próbáljuk ezeket rendezni?

Én még egyszer kihangsúlyozom, hogy addig, amíg a magyar parlament nem képes a közigazgatási, regionális területfejlesztési, államigazgatási hatósági és kormányzati struktúrák átalakítására, addig, úgy érzem, rengeteg koncepciót leteszünk az ország asztalára, próbálunk egyfajta mézesmadzagot az állampolgárok orra előtt is elhúzni, hitetve és talán hitegetve őket azzal, hogy 2013-ig majd 13 000 milliárd forintot leszünk képesek felhasználni. De én tartok attól, hogy addig, amíg ezeket a döntéseket nem hozzuk meg, addig nem tudjuk azt a struktúrát kialakítani, ami valóban a nemzet felemelkedését és hosszú távú felemelkedését tudná szolgálni, akár határon belül, akár határon kívül is.

Én tehát szeretném mindenképpen azt kérni, hogy ebben legyen egy szoros többpárti egyeztetés, és valóban próbáljuk megtalálni azokat a helyes érveket, és talán egymásra is úgy odafigyelni, hogy valóban abból egy hosszú távú nemzeti fejlesztési és területfejlesztési koncepció úgy tudjon kialakulni, hogy az az össznemzet javát tudja szolgálni. Ebben maximálisan partnerek vagyunk a Nemzeti Fórum részéről is, hogyha a kormány ezt igényli, és megpróbálja igénybe venni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Most az európai ügyek bizottsága álláspontja és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetése következik. Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, a bizottság előadójának a többségi vélemény ismertetésére.

KARAKAS JÁNOS, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az európai ügyek bizottsága november 15-én tárgyalta az előterjesztést, foglalkoztunk az országos területfejlesztési koncepcióban foglaltakkal.

A hallgatóknak, nézőknek is tudni kell, hogy maga a koncepció is eléggé terjedelmes, hisz 12 oldalban foglalja össze a koncepciót, a hozzá kapcsolódó háttéranyag pedig hosszú évek munkáját is tartalmazza, hisz arasznyi mennyiségű a mellékletben foglalt anyag.

Elhangzott, hogy a határozati javaslat is foglalkozik a versenyképesség, a felzárkózás, a fenntartható fejlődés, az Európába integrálódó Magyarország kérdéseivel, foglalkozik a fővárossal, de foglalkozik az elmaradott térségek felzárkóztatásának kérdésével is. Kiemel országos jelentőségű integrált fejlesztési területeket, illetve témákat is - ilyen a Balaton, a Tisza, új elem, amely megjelenik, a Duna mente, beleértve a homokhátság kérdéseit is -, és foglalkozik egyik nagy, kihasználatlan nemzeti értékünkkel, a termálvízkinccsel is. Foglalkozik ez a javaslat az intézményrendszerhez kapcsolódó és uniós szinten is tulajdonképpen a kistérségekre kihegyezett fejlesztési témákkal, de foglalkozik az egyes régiók fejlesztési irányaival is.

Az európai ügyek bizottságában, bár 10:9 volt az arány, tehát látszólag szoros volt, és csak igen és nem kérdések voltak, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy itt, ebben a témában sokkal kevésbé éles vita folyt, mint az országos koncepció kapcsán. Én, illetve kormánypárti képviselőink azt javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy igenis fogadjuk el ezt a koncepciót, próbáljuk meg a 2007-13 közötti európai uniós pénzügyi tervhez csatlakozva a háttérmunkákat elvégezni, hogy minél több uniós pénzt lehessen lehívni. Ellentétben itt megnyilatkozó néhány ellenzéki kollégámmal, azért azt kell mondanom, hogy az eddigi pályázatokban a magyar pályázók azt bizonyították, hogy képesek e pénzek lehívására, és próbáljunk meg kicsit együttesen gondolkodni még egy pénzügyi évben, tehát egy 15 éves távlatban is.

Még egyszer szeretném mondani, hogy a parlament európai ügyek bizottságának többsége támogatta ezt a koncepciót, illetve általános vitára javasolta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Nógrádi Zoltán képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Nógrádi Zoltán nem tartózkodik az ülésteremben.

Most a költségvetési bizottság többségi álláspontját ismerteti Varga László képviselő úr, a bizottság előadója.

VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Hasonlóan több más bizottsághoz, a költségvetési és pénzügyi bizottság is egy napirendi pont keretében, összevontan tárgyalt az országos területfejlesztési koncepcióról és a jelen előterjesztésről, így a vitában elhangzottakat nehéz a két témakör közt megosztani, hiszen egymásba folytak, egymáshoz kapcsolódtak az észrevételek. Felmerült az is, hogy vajon mi a viszonya a két előterjesztésnek egymáshoz. Mi ott a bizottság ülésén úgy fogtuk fel, hogy jelen előterjesztés a fejlesztéspolitika területi hátterét, feltételrendszerét jelöli meg, mintegy földrajzilag helyezi el az ország területén a különböző fejlesztési programokat és az eszközrendszert.

A területfejlesztéssel régtől foglalkozók az önkormányzatiság első pillanatától várták a lehetőségét annak, hogy a területfejlesztésnek tudatos programja, fejlesztési koncepciója legyen, így a ’96-os törvény és a ’98-as koncepció volt az a vízválasztó, amely az eddigi erőfeszítéseknek tartalmat, igazán perspektívát adott. Így a mostani számvetés bizonyos értelemben elszámolási és törvényi kötelezettség a ’98-ban született koncepció végrehajtásáról. Korszakos változások történtek azóta országunkban: kiépült az intézményrendszer, a megyei, a regionális területfejlesztési tanácsok, az Európai Unió tagjai lettünk, ami már önmagában is elegendő apropót ad egy alapos elemzéshez, áttekintéshez, olyan komoly számvetéshez, amelyet az előterjesztés háttéranyagai tükröznek.

(12.50)

Igazán mély és színvonalas, valódi fogódzókat nyújtó elemzések ezek, minősítik a kibontakozó folyamatokat, és a költségvetési bizottság ülésén is azt emeltük ki pozitívumként, hogy van ereje beismerni azt is, ahol erőfeszítéseink nem hozták a kívánt eredményeket.

Ilyen a túlzott főváros-centrikusság és az is, ami aztán a vitában központi helyre került, hogy az elmaradott térségek felzárkóztatásában, a fejlettek és a leszakadók közti különbségben nem csökkentek, sajnálatos módon, ellenkezőleg, nőttek a távolságok. Éppen ezért - és ez a jelen koncepciónak talán a legfontosabb vonása - a leszakadó térségekben sem elég ma már a lelkiismeretünket megnyugtató, a költségvetési forrásokat nemegyszer alamizsnaként osztó, majd a térségben jelentős hatás nélkül felszívódó, elillanó pénzekkel ezt a problémát kezelni. Az az új vonása ennek a koncepciónak, hogy igenis a leszakadó, elmaradó térségben is szükség van új erőforrások feltárására, környezeti, kulturális érdekek megtalálására, hagyományok felfrissítésére, az infrastruktúra fejlesztésére, szolgáltatások, települések elérhetőségének javítására és olyan - és talán ez a legfontosabb - helyi, térségi közösségek teremtésére, amelyek képesek az érdekeket érvényesíteni. Hogy erre milyen szükség van, éppen a spontán létrejött és az anyagban is érintett, majd erről még egy szót szólok, kistérségi társulások ennek igazán pozitív, meggyőző példái. A költségvetési bizottság összetételéből adódóan pozitívumként üdvözölte, hogy az egész folyamatban és a koncepció minden mondatában nyomon követhető a ráfordítás, megtérülés, a költség-haszon, a hatékonyság követelménye, amely a hatékony pénzköltésnek a legfontosabb garanciája.

Szóba került, és nem kerülhetem meg a fejlesztési pólusok ügyét. Úgy fogalmazott a költségvetési bizottság, hogy amennyiben már ebben a konkrét kérdésben is sérül a konszenzus, a közös akarat, akkor nehéz hitelesíteni azt, hogy a koncepció legfontosabb támasza, pillére az egyet akarás, az egymás erősítése. Magyarán, hogy igenis mindannyiunknak érdeke, hogy bár a fejlesztési pólusok kijelölésével kiválasztás történik, egyesek előbbre míg mások hátrébb sorolódnak ebben a versenyfutásban, de ez a kiválasztottaknak felelősséget, a régió fejlődésének egészéért viselt szerepvállalást jelent, és ebben a pillanatban talán a régió más térségeinek, városainak pozitív hozzáállása is elvárható.

A kisebbségi vélemény tolmácsolója bizonyosan beszélni fog arról a nagy gondról, ami a kistelepülések problémáját jelenti, nagyon élesen vetődött fel, de több, mint egyszerűen a kisebbség véleménye, mert ez találkozott a többség álláspontjával is, hogy hasonlóan az Európai Unió más területeken meglévő, térségeket felkaroló, támogató programjaihoz, jó lenne elismertetni a kistelepülések speciális helyzetét, támogatásra való alkalmasságát.

A költségvetési bizottság 15 igen szavazattal, 8 tartózkodással szemben általános vitára az előterjesztést alkalmasnak tartotta. Elnök asszony, köszönöm a türelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, aki a költségvetési bizottságban megfogalmazódott kisebbségi álláspontot ismerteti.

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Valóban a költségvetési pénzügyi bizottságban a Fidesz, MDF kisebbségben maradt, tartózkodásával fejezte ki, hogy még általános vitára sem tartja alkalmasnak ezt a koncepciót. Már csak azért sem, mert alapvetően egy koncepciónak jövőkép meghatározására lenne szükség, és ez a jövőkép teljesen hiányzik belőle. Mondhatnánk azt is, hogy egy zavaros helyzetet ír körül, rengeteg olyan fogalommal dolgozik, amelyet sem a magyar alkotmány, sem a magyar jogrendszer nem fogalmaz meg, nem definiál. Viszont próbál olyan időtávban fogalmazni, amellyel összhangban kellene lenni az országos fejlesztési koncepciónak, az előbb elhangzott, viszont még időtávjában sem egyezik meg, hiszen itt 2013-ig terjedő időszakról beszél.

Külön problémaként érzékeltük azt, hogy az Európai Unió eddigi térségfejlesztési tapasztalatainak nincsen meg gyakorlatilag a figyelembevétele, ezért nyugodtan mondhatjuk azt, hogy már koncepcionális szinten is vitatott, hogy kellően körültekintő koncepció vagy jövőkép fogalmazódna meg. Külön gondként jelent meg az, hogy minden ilyen terv megvalósításának a hitelessége hogyan történhet meg. Bizony az elmúlt 15 év tapasztalata azt mutatta, hogy bizony nagyon kontraproduktív volt a térségfejlesztésnek az a célkitűzése, hogy az elmaradott térségek felzárkózását szolgáló programok legyenek. A kormányzat azzal, hogy most az elmúlt három évben a kistérségek programját helyezte előtérbe, a bizottsági ülésen világossá vált, hogy bizony pont ha a 2006-os költségvetésre tekintünk, akkor alapvetően ezzel ellentétes pénzügyi folyamatokat gerjeszt, magyarul eszközrendszert nem rendel ahhoz, hogy pont ezen térségfejlesztési céloknak megfelelő feltételek alakuljanak ki. Magyarul, szépeket szól, szépeket beszél a kormány, de hozzá feltételrendszert nem tudott, nem akart vagy nem állt módjában rendelni. Ezért mondták is sokan, a szép szándékok nyilatkozatát lehet egy halomban találni, amelynek keretében a kistérségi megfogalmazások rendkívül vitathatóak, tulajdonképpen ennek a feltételrendszeréhez nem tudott ez az anyag sem hozzátenni.

Egy biztos viszont, hogy a települési szint megfogalmazása a legfixebb pontja ennek a koncepciónak, hiszen mind a kistérség, mind a régió nem választott térség, valamiféle víziókról beszél, hogy majd egyszer az lesz. Azt gondolom, a parlament komolyságát megőrizve nem ártana az alkotmányosság alapján egy koncepcióban fogalmazni, márpedig ekkor egyértelműen rá lehet világítani, hogy egy pénzügyi hatékonyságot számon kérő, mérce nélküli koncepciót hogyan lehet megfogalmazni, hogyan lehet egyáltalán ezzel irritálni a mai parlamenti ülést, amikor gyakorlatilag minden szakmai, közgazdasági hatékonysági mércének ellentmondó, abból teljes mértékben hiányzó programot tett elénk a kormányzat.

A régiókat megfogalmazza úgy, mint valamiféle új szubszidiaritási elv, amely nagyon közel van a problémákhoz. Aki mondjuk csak a Dél-Alföldön megnézi, hogy Baja és Füzesgyarmat között mik a közös pontok, akkor azon kívül, hogy az Alföldön vannak, elég nehéz lenne bármilyen más hozzákapcsolódó pontot megjelölni. Nincs is egyébként ilyen identitástudat, amire olyan előszeretettel a kormány szeret hivatkozni az európai uniós elvekre, amely többek között közös identitású és közös hagyományokon alapuló térségeket fogalmaz meg. Ilyen értelemben Magyarországon, nyugodtan mondhatjuk, ez a 7 régió, amelyet itt most törvényben vagy határozatban is kíván, ha úgy tetszik, rögzíteni, erre építve nincsen meg az a szerkezeti háttere, amelyre azt gondolom, hogy joggal az Európai Unió azt fogja mondani, hogy rá lehet bízni erre az intézményrendszerre, erre a szervezeti háttérre a pénzeket. Ez volt a 2004-2006 közötti nemzeti fejlesztési tervnek is a legkritikusabb pontja. Tehát szervezeti intézményrendszere rendkívül vitatható.

Talán érdemes külön szólni arról, hogy többen az Alföld Körös-völgyi részének a fejlesztési kérdését is felvetették, amely gyakorlatilag kihagy egy közel egyharmadnyi alföldi területet minden fejlesztési célból és irányból. Joggal Hajdú-Bihar, Szolnok, Csongrád vagy Békés megyéből ezt a kérdéskört többen felvetettük, erre megnyugtató választ nem kaptunk.

Valóban a kistelepülések és a tanyás térségek maradtak ki még alapvetően a koncepcióból, tehát alapvetően tárgyalásra alkalmatlannak minősíti a költségvetési bizottság kisebbségi véleménye. Köszönöm a figyelmet, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most a környezetvédelmi bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Először megadom a szót Józsa Istvánnak, aki a többségi álláspontot ismerteti.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A környezetvédelmi bizottság november 16-án tárgyalta az Országos Területfejlesztési Koncepcióra vonatkozó előterjesztést, és alapvetően szakmai vitát folytattunk. Eléggé különös érzésekkel hallgatom ellenzéki képviselőtársaim hozzászólását, ez az ottani vitában is megnyilvánult, mert ez az új országos területfejlesztési koncepció a korábbi hiányosságainak a kiküszöbölését is tartalmazza.

(13.00)

Mint tudjuk, az első területfejlesztési koncepció 1998-ban került elfogadásra, és azóta a megváltozott külső környezet, uniós tagság, változó közösségi politikák, illetve a belső környezet, társadalmi, gazdasági környezet változása is indokolttá tette, hogy egy új koncepciót alkosson az Országgyűlés.

Aki kritikával illeti ezt az előterjesztést, annak figyelmébe ajánlom, hogy tekintsen vissza, hogy az első koncepció igazából még csak kísérletinek volt tekinthető, amit a Fidesz-kormány elfogadott, mert nem tudott igazi hatást gyakorolni a fejlesztési folyamatokra, nem kapcsolódott hozzá fejlesztési terv, az Unió által is kritizált nemzeti fejlesztési terv hiányzott a korábbi mellől. A Széchenyi-tervvel való kapcsolata tisztázatlan volt, és a ’98-ban elfogadott dokumentum lényegében csak a területi elvek összegzését tartalmazza.

Ezzel szemben a jelen előterjesztés egyértelműen meghatározza a területfejlesztési politika érvényesítési, érvényesülési területeit - lehet, hogy lassan meg kell szoknunk az uniós terminológiát -, az úgynevezett pillérekben kerül ez megfogalmazásra: a központi területfejlesztési beruházások, területileg összehangolt szakpolitikák, területrendezés, regionális, megyei, kistérségi fejlesztéspolitikák, vidékfejlesztés és városfejlesztés. Ennek kapcsán megemlíteném, hogy nem érezzük túlsúlyosnak a városok szereplését, az előterjesztés alapvetően harmóniára törekszik.

A területfejlesztési koncepció hosszú távra, 2020-ig határozza meg az átfogó területpolitikai célokat öt különböző területen, ezen belül célokat tűz ki 2013-ig, igazodva az Unió költségvetési periódusaihoz, ezzel is segítve a megvalósulást. Szól az intézmény- és eszközrendszer fejlesztési irányairól is. Ennek keretén belül a területpolitikai szakma egy korábbi hiányosságát, a tervezési rendszer összhangjának teljes megvalósulását tűzi ki célul. Ennek keretében egy egységes országos és területi tervezési rendszer létrehozását, valamint - ami még kiemelten fontos - a területi szemlélet megerősítését kívánja elérni az ágazati tervezésben.

A gyakorlati haszna abban fog megnyilvánulni, hogy összhangban van az országos fejlesztéspolitikai koncepcióval, hiszen az itt megfogalmazott területi célok fejlesztési feladatait az országos fejlesztési koncepció tartalmazza. Jelen előterjesztés elsősorban a területi jelenségekre és a folyamatokra vonatkoztatva értelmezi a fejlesztési koncepció elveit, továbbá földrajzilag is orientálja annak célkitűzéseit.

Úgy gondolom, hogy érdemes megemlíteni új elemként a kooperáló térségi városhálózatok megjelenését, ennek kapcsán középtávon is érvényesítendő célkitűzés a térségi városhálózati kapcsolatok fővárostól nem függő hálózatainak intenzifikálása. Ez egy harmonikus országos fejlesztést tesz lehetővé a térségi egyenlőtlenségek kiküszöbölésével.

Mindezek alapján a környezetvédelmi bizottság 10 igen szavazattal, 8 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. A környezetvédelmi bizottság nem kívánt kisebbségi előadót állítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság álláspontját Karakas János képviselő úr ismerteti.

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottságban igazából nagy vita nem volt az országos területfejlesztési koncepcióról, ami hozzászólás volt ellenzéki és kormányoldalról, inkább megerősítő volt, és ennek elsősorban mezőgazdasági és vidékfejlesztési összefüggéseivel foglalkozott a bizottság.

Az egyik ilyen összefüggés, ami mindenki által ismert, hogy elindult a kistérségi LEADER-program, elég sok pályázat jött be, és ez a koncepció a továbbiakban is erősítheti ezt a kezdeményezést, és mivel ez egy uniós rendszerbe és kezdeményezésbe illeszkedik, természetesen ez a 2007 és 2013 közötti tervezési periódusban is meghatározó lehet a mezőgazdaság- és vidékfejlesztés szempontjából.

A másik ilyen kiemelt téma volt, hogy az elmaradott térségek felzárkóztatásának gondolata is szerepel a koncepcióban, ami nagyon helyes és szükséges. Itt megint elhangzott, amit az előző országos koncepciók kapcsán is elmondottam, hogy a környezeti adottságok figyelembevételével, illetve a környezettudatos gazdálkodás kapcsán meg kell teremteni azt az egyensúlyt, amelyik a jövő szempontjából a természet megőrzését jelenti, de egyúttal a jelenleg környezettudatos gazdálkodók anyagi boldogulását is szolgálja.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Másrészről örült a bizottság annak, hogy a kiemelt fejlesztési területek, illetve témák között végre szerepel a Duna mentének rendezése és kérdése és ehhez kapcsolódva a homokhátság kérdése. Még a Horn-kormány idején született egy javaslat a mezőgazdasági bizottság részéről, amit később a kormány is elfogadott, hogy alakuljon egy bizottság, illetve legyen kiemelt program a homokhátság kezelése, hiszen itt egy elsivatagosodási folyamat indult be. Nagyon jól látta a mostani koncepció készítője, hogy persze önmagában egy homokhátsági probléma nem oldható meg, ezt össze kell kötni a Duna kérdésével, konkrétabban a Soroksári-Duna-ág rehabilitációjával, de mivel a Soroksári-Duna-ág is a Nagy-Dunából kapja a vizet, ebből adódóan a Nagy-Duna kérdéseit is rendezni szükséges.

Aminek különösen örültünk, ez pedig a termálvíz hasznosításának kérdése. Itt a koncepciók kapcsán is felvetődött, hogy felül kellene vizsgálni a környezetvédelmi eljárások kapcsán, hogy ésszerűbben és nagyobb mértékben lehessen felhasználni ezt a máig alig-alig kiaknázott nagy kincsünket, jobban szolgálatába kellene állítani a korai zöldség termesztésének, úgy, hogy ez kifejezetten anyagi hasznot hozzon az országnak, a termelőnek, ugyanakkor ne okozzon környezeti kárt. Ebben valahol a koncepció részletes anyagaiban kell még a későbbiek során megtalálni azt az egészséges kompromisszumot, ami elfogadható mindkét félnek.

A bizottság nagyra értékelte azt a melléklethalmazt, ami kapcsolódott ehhez a határozati javaslathoz.

A végén a szavazáskor azért mindazok ellenére, hogy mint hangoztattam, az ellenzék részéről nem hangzott el igazából bíráló szó, a végeredmény mégis az volt, hogy 12 igen, 2 nem szavazattal és 7 tartózkodással ajánlotta a mezőgazdasági bizottság általános vitára ezt a határozati javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most az oktatási bizottsági álláspont és megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Balogh Miklós képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

DR. BALOGH MIKLÓS, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslatot az oktatási és tudományos bizottság megvitatta, 10 igen, 6 nem és 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Az ellenzéki képviselőtársaim azt mondták, hogy elterelő hadműveletről, nem érdemi lépésről van szó. A szocialisták szerint ez nem így van. Érdeme az anyagnak, hogy a korábbi hiányosságokat kiküszöböli, és új szempontokat vet fel, egyértelműen meghatározza a területfejlesztési politika érvényesülési területeit, az úgynevezett pilléreket, európai módon.

A koncepció felvázolja az ország térszerkezetét, területpolitikai jövőképét és a nagy, átfogó területpolitikai célkitűzéseken túl hazánk hét területfejlesztési régiójának terveit, céljait is összefoglalja. Öt célt határozott meg, mellyel egyetértünk, a térségi versenyképesség növelését, az ország kiegyensúlyozott fejlődésének és területi felzárkózásának biztosítását, a fenntartható fejlődés biztosítását, területi integrálódást Európába, decentralizált fejlesztési rendszer kialakítását és a regionalizmust.

 

(13.10)

Kiemel négy országos jelentőségű területet, amelyből kettő bennünket is érint: a Balaton ökológiai állapotának, vízminőségének megóvása és javítása, a szezon meghosszabbítása, a Tisza-térség, a Duna menti fejlesztések és a termálkincs védelme, megőrzése, illetve a fenntartható és integrálható térségi hasznosítás. A fejlesztéspolitika középpontjában a gazdasági versenyképesség erősítése áll, helyesen.

Konkrét lépést tesz öt vidéki nagyvárosban, Győr, Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen esetében annak érdekében, hogy a fejlődés ne korlátozódjon kizárólag Budapestre és a főváros térségére, azért, hogy az ország egésze, az egész ország versenyképessé váljon, fejlesztési pólusokra van szükség. Tudjuk, elmondta a miniszter úr is, hogy milyen jelentősége van tehát a pólusok fejlesztésének, és nyilván a pólus kisugárzó hatására is nagy igényt tartanak a környező települések. A fejlesztési pólus adott, földrajzilag jól körülhatárolható területen található, egymással összekapcsolódó képzési, kutatási, ipari egységek kombinációját jelenti, az innovációs lánc három alapvető elemére és azok szinergiájára épül.

Tisztelt Ház! A bizottságban ez váltott ki nagy vitát, itt volt a legnagyobb aggodalom. Célunk, hogy hazánk, Magyarország versenyképes legyen, ebben nincs vita. Mindenkinek az az érdeke, közös érdekünk, hogy Budapest metropolisz és az öt fejlesztési pólus versenyképes legyen. Egyébként maguktól ezek sem versenyképesek, és még csak a nagy lehetőség kapujában állnak. Nyilvánvaló, hogy egy Győr, amely az arany háromszögben helyezkedik el, Pozsonnyal, Béccsel versenyez, de ezek is csak lehetőségek.

Tehát ezt nem vitatta senki, de az fölmerült a bizottságban is, hogy minket az is érdekel, hogy mi lesz azzal a 3200 településsel, amely a kijelölt fejlesztési pólusokon kívül van, mert azért ez is okoz problémát. Nyilvánvaló, hogy a kijelölt fejlesztési pólusok egyébként is fejlettebbek és gazdaságilag jóval előbbre vannak, mint a környező városok és települések, éppen ezért nyilván az nagyon fontos, hogy a kisugárzó hatásuk mennyire fog érvényesülni, és amennyiben a fejlesztési pólusok nem vonzzák vagy nem fűzik fel maguk köré a régiót, akkor diszharmonikus lesz a fejlődés.

A Nyugat-Dunántúlon éppen ezért élesen vetődött fel ez a kérdés, és bár elfogadja a többi város, Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa Győr póluscentrum szerepét, de azt akarják, hogy a gazdasági, innovációs, közlekedési, fejlesztési tengely kiemelt támogatást kapjon a tervezetben, mert úgy gondolják, hogy az ő fejlődésük akkor biztosítható, és akkor tudnak jó szívvel ehhez a póluskérdéshez is viszonyulni, és azt remélik, hogy nyilván ez a póluskijelölés nem jelenti a közigazgatás központjának a kijelölését is.

Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottságban a kormánypártiak alkalmasnak tartották az előterjesztést általános vitára, sőt elfogadásra is javasolják.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy az önkormányzati bizottság többségi álláspontját kívánja-e valaki ismertetni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, így megadom a szót Tasó László képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

TASÓ LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Érdeklődők! Az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményét tolmácsolom az országos területfejlesztési koncepcióról szóló H/18068-as javaslattal kapcsolatban.

A délelőtt folyamán tárgyalt fejlesztéspolitikai koncepcióval szorosan összefüggő területfejlesztési koncepció nyilvánvalóan magában hordozza azokat a vidéki emberek gondjaira érzéketlen rendelkezéseket, amelyek irányelvekben, prioritásokban és a stratégiai célrendszerben is rögzítésre kerültek. Ameddig a fejlesztéspolitikai koncepcióban burkoltan, a most tárgyalandó anyagban egyértelműen látszik, hogy az előterjesztőket a 2007 és 2013 között lehívható források felosztása érdekli és nem a valóságos területfejlesztés, ennek megfelelően készülnek meghatározni a felségterületeket, és készülnek kialakítani a regionális, megyei és térségi erőcentrumokat.

Bizonyára már olyan dokumentum is létezik, amelyben rögzítésre került az is, hogy ki lesz a fejlesztési pénzek gazdája. Ugyanis, kedves képviselő hölgyek és urak, a jelenlegi kormányzati ciklus fejlesztéspolitikája arról szól, hogy milyen kormányzati lobbicsoportok milyen háttértámogatói körnek milyen testre szabott beruházásokat indítsanak el. Szó sincs összehangolt és az ország területi fejlettségének kiegyenlítését célzó beruházásokról, mindössze az éppen aktuális, az erősorrendben soron következő lobbicsoport kiszolgálásáról.

A területfejlesztésre kiszakított vagy beérkező forrásokat, de a jövő nemzedékének nyakába varrt hiteleket is példátlan módon csapolták meg az elmúlt három és fél évben, minisztériumok, tárca nélküli miniszter, államtitkárok hada, regionális, területi, megyei, kistérségi szervezetek százai jöttek létre pártkatonákkal feltöltve és az érdekelt támogatók delegáltjainak beépítésével. Ahogy születtek a politikai háttéralkuk, úgy gyarapodtak az új minisztériumi egységek, államtitkárságok, ügynökségek és jól jövedelmező különmegbízások. Tanácsadók serege szívta le a területfejlesztésre szánt pénzeket, és arra készülnek most is.

Ha készülne most egy számítás - de lehet, hogy rövidesen olvasható is lesz -, kiderülne, hogy a fejlesztési pénzek több mint 20 százalékát ezek a csoportok, erőcentrumok és azok szervezeti egységei élik fel Magyarországon. Mulatságos, de cseppet sem meglepő a görcsös ragaszkodásuk a megyei önkormányzatokhoz, melyre új ruhát akarnak szabni.

Azt egy percig sem gondoltuk, hogy önök hozzá mernek nyúlni a pártjuk legerősebb katonáit bújtató megyerendszerhez, hiszen ezért sem kezdtek hozzá a közigazgatás reformjához. Azonban felháborító és a területen nem jártasak számára is azonnal kiderül, hogy a települési önkormányzatok nyakára akarják ültetni és élősködni hagyni a megyei pénznyelő automatákat. Továbbra is érzéketlenek a szektor súlyos gondjaira, tapasztalatlanságukkal vissza nem fordítható káros folyamatokat indítanak el, közszolgáltatói szerepkört szánnak a virtuális önkormányzatoknak, melyek hihetetlen mennyiségű közpénzébe kerülnek Magyarországnak.

Az önkormányzatiság megcsúfolása az, ami az önök félkész előterjesztésében további megerősítésre számíthat. A fejlesztéspolitikai integrátori szerep, amelyet szintén a megyei szintnek szánnak, nem más, mint a régebbi megyei tanács mindenható szerepének visszaállítási kísérlete. Újra azt készítik elő, ami korábban volt, hogy a megyei nagy emberek mondják majd meg, milyen jövője lehet egy településnek, és mit csinálhatnak ott az ott élő emberek.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Kérem, értsék meg, az ország nem akarja és nem bírja el újra az ötvenes években kedveltté vált modellt, azért sem, mert túl sokba kerül, és azért sem, mert egyszer már megutálták. A települési önkormányzatok azért jöttek létre, hogy a közigazgatási területükön belül lakók eldöntsék, merre és milyen irányban akarnak haladni, ez kell hogy maradjon a közigazgatás legfontosabb színtere, a közösségi önrendelkezés színtere.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Legyenek képesek is a változásra, ne csak másolják a szlogeneket, hanem tegyék meg az első lépést: ne fogadják el a koncepciót, mert egy ország, egy nemzet látja kárát annak, ha nem lesznek képesek felülemelkedni az önök által dagasztott ingoványból.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Most az idegenforgalmi bizottsági álláspont és az ott megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Elsőként megadom a szót Tompa Sándor képviselő úrnak, bizottsági alelnöknek, a bizottság előadójának.

DR. TOMPA SÁNDOR, az idegenforgalmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az idegenforgalmi bizottság az egy héttel ezelőtti ülésén a területfejlesztési koncepcióról szóló határozati javaslatot, illetve a hozzá kapcsolódó koncepciót megvitatta, és általános vitára alkalmasnak tartotta 10 igen, 2 nem szavazattal és 6 tartózkodással.

Már ez a szavazati arány is mutatja persze, hogy az az ellenzék, amelynek egy jeles képviselőjét és véleményét az előbb hallottuk, ettől azért differenciáltabban ítéli meg azt a szakmai munkát, amely a területfejlesztés terén az első szabadon választott kormányzat ideje óta zajlik. Hiszen amióta Magyarország célul tűzte ki, hogy az Európai Unió tagjává kíván válni, azóta egy tudatos területfejlesztési politikát figyelhetünk meg hazánkban, és a mindenkori kormányok igyekeztek ennek megfelelően a szakmai erőket is felvonultatni a politika, a kormányzás szolgálatába.

Ennek megfelelően ez az anyag sem előzmény nélküli, és azokat a tudományos kutatásokat, gyakorlati tapasztalatokat összegzi, és 2020-ig megpróbálja definiálni számunkra, az ország számára a területfejlesztési politika átfogó céljait, mint például a térségi versenyképesség, a területi felzárkóztatás, a fenntartható térségfejlesztés és örökségvédelem, a területi integrálódás Európába és a sokat emlegetett decentralizáció és regionalizmus kérdését is taglalja.

(13.20)

Ennek a területpolitikának, amelyet szeretnénk elérni, hat pillér adja az alapját: a klasszikus területfejlesztési eszközök, amelyek országos szinten hatnak, a területileg integrált szakpolitikák, a területrendezés, a regionális politikák, a vidékfejlesztés és a városfejlesztés.

Az idegenforgalmi bizottságban azonban azt is vizsgáltuk, hogy vajon tettenérhető-e a területfejlesztési koncepcióban az idegenforgalom, a turizmus mint területfejlesztési szakpolitika. Szeretném önöket emlékeztetni, hogy előhírnökei voltak az idegenforgalmi vállalkozások, civil szervezetek, szakemberek akkor, amikor a ’90-es évek közepén egy-egy térségben, egy-egy régióban idegenforgalmi intézőbizottságokat, később regionális idegenforgalmi bizottságokat hoztak létre a turizmusfejlesztés, az idegenforgalmi fejlesztések átgondolása, intézményesítése, szervezése érdekében.

Ezek már kísértetiesen hasonlítottak a később kialakuló, jelenleg statisztikai fejlesztési régiókra. Tíz ilyen idegenforgalmi régió figyelhető meg, illetve definiálható ma a Magyar Köztársaság területén. Azaz ez a nyomvonal, ez a gondolkodásmód, amelynek előhírnökei voltak a regionális idegenforgalmi bizottságok, nyomon követhetőek ebben a területfejlesztési koncepcióban is.

De ugyanígy a középtávú országos területi célok között is megfigyelhetőek kifejezetten a turisztikai, szakpolitikai kérdések. Ilyen például Budapest fejlesztéspolitikája, turisztikai és kulturális központtá fejlesztése, vagy ilyenek azok az országos jelentőségű fejlesztési, térségi és tématerületek, mint amire már itt képviselőtársaim is utaltak akár a Balaton vagy a Tisza-térség, Tisza-tó vonatkozásában.

De ilyen nagyon fontos kérdés termálvízkészletünk hasznosítása. Képviselőtársaim közül volt, aki mezőgazdasági célú, mások környezetvédelmi megfontolásokat ajánlottak figyelmünkbe. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar turizmus fejlesztésének egyik alappillére lehet az a termálvízkincs, amelyet ha ügyesen, összehangoltan hasznosítunk, akkor egy olyan sikeriparág további alapját képezheti, amely a magyar nemzetgazdaság ma már 10 százalékát adja a gyógy- és wellnesturizmus révén.

Én azt gondolom, hogy mindezek a csak ténylegesen ebből a terjedelmes anyagból kiragadott gondolatok is azt illusztrálják, hogy jól döntött az idegenforgalmi bizottság szocialista és szabad demokrata képviselőinek csoportja, amikor általános vitára ajánlja önöknek ezt a koncepciót. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. A képviselő urat illeti a szó.

NÉMETH ZSOLT, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés idegenforgalmi bizottságában a 10 igen szavazat mellett hatan tartózkodással, illetve ketten ellenszavazattal fejezték ki ellenérzésüket az országos területfejlesztési koncepcióról szóló határozati javaslattal szemben.

Örömömre szolgál, hogy most itt a plenáris ülésen megismerhettük azt, hogy a többségi véleményt kifejtők akkor ott mit gondoltak erről, hiszen ott sikerrel titkolták előlünk, magyarán nem szólaltak fel ez ügyben. A kisebbségi véleményt megfogalmazók közt is hallhattunk azonban elismerő véleményt, miszerint a Balaton-térség tekintetében megfogalmazott célok a korábbi évtizedek, évek kutatásai alapján kerültek megfogalmazásra. Ha a célok megvalósításához megfelelő költségvetési forrás is társul, akkor ezzel azonosulni tudnak, tudunk.

E tekintetben az elmúlt évek tapasztalatai viszont nem adnak bizakodásra okot. Összességében magával a turizmussal foglalkozó részeket elégtelennek gondolták képviselőtársaim. Bírálat érte a dél-dunántúli régió jövőképének megfogalmazását is, miszerint a dél-dunántúli régió hosszú távú jövőképeként egy természet- és emberközeli, otthonos déli régió víziója rajzolható meg, ahol van íze az életnek.

Képviselőtársunkat e vízió az indiánrezervátumra emlékeztette; hiányolta a konkrétabb megfeleltetést különösen akkor, ha a megfogalmazást összevetjük azzal, hogy a többi régió tekintetében milyen elvárások és célok fogalmazódtak meg. Más képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy a területfejlesztési koncepció megalkotása olyan feladat, olyan szakma, amely sokoldalú ismeretet igényel. De legfontosabb eleme kellene hogy legyen az objektivitás. Megalkotásakor mind az ágazati, mind a területi elfogultságot vissza kellene szorítani. Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy még a helyesen megfogalmazott célok sem elégségesek, hiszen a megvalósítás során az erőviszonyok, a politika gyakran eltérítik ettől.

Példa erre a közlekedésfejlesztés. Az utak jelenleg sem forgalmi adatok alapján épülnek. Nem ott épülnek, ahol leginkább szükség lenne rájuk, hanem ahol éppen az erőviszonyok alapján sor kerülhet a megépítésükre. Széles körű egyeztetésről szólt a felvezetés - ez ma is elhangzott - ezzel szemben nem csupán kormányzati meg ellenzéki vita folyik, hanem bizony regionális is.

A nyugat-dunántúli régióban a politikai és szakmai közéletben példátlan vihart kavart Győr fejlesztési pólussá emelése; különösen - mint itt is elhangzott - Vas és Zala megyében. Az ott élők joggal tartanak attól, hogy az ezzel járó fejlesztési forrásokat a közös régiós keretből fogják kiszakítani. Emellett nem világos, hogy milyen szerep vár a többi megyei jogú városra vagy kisvárosra.

A régiókban az elmúlt időszakban soha nem látott szakmai és politikai konszenzus alakult ki magáról a közlekedésfejlesztésről. A 86-os út, az M9, M8 fejlesztése, az észak-déli vasútvonal villamosítása ügyében a szereplők már az ütemezésben is megegyeztek. Tehát abban egyezett meg a régió, hogy mit szeretne a második fejlesztési tervként az induló projektek részeként látni. Nos, ezt a menetrendet veszélyezteti, írja fölül, hogyha előkészítés nélkül fejlesztési pólusokat nevezünk meg. Hol érvényesül így egyáltalán a területfejlesztés egyik alapvető funkciója, a területi kiegyenlítés.

Az ágazati terveket megfogalmazó, az ismeretlenségből érkező közlekedési szakemberek szembegyalogolnak jelenleg a térségi akarattal. Ez lenne az a soha nem látott, széles körű partneri egyeztetés, amiről sokat szóltak? Nos, ezért az idegenforgalmi bizottság kisebbségben maradt tagjai úgy vélték, hogy elégtelen az az előkészítő munka, amely után ezt a határozati javaslatot a kormány a Ház elé terjesztette, ezért általános vitára sem tartotta alkalmasnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a bizottsági előadók felszólalásainak végére értünk. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Bán Imre képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. A képviselő urat illeti a szó.

BÁN IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Magyarországon 2006-tól döntően meg fog változni a területi tervezés rendszere. A rendszerváltás óta eltelt 15 esztendőben mondhatni évről évre javult a politika hozzáállása a területi tervezéshez. Ha csak egy picit visszaemlékezünk a ’90-es évek elejére, amikor szinte száműzte a politika az országos területi tervezést, meg is kérdőjelezte annak jogosságát, különös tekintettel arra, hogy ez az önkormányzatokra is jellemző volt, és sok képviselőtársam, aki annak idején helyi önkormányzati képviselőként dolgozott, emlékezhet erre. Ezen a területen komoly előrelépés történt.

Az országos területfejlesztési koncepció először 1998-ban került elfogadásra, mint ahogy ezt önök is tudják.

(13.30)

Azóta megváltozott egyrészt a külső környezet, itt elsősorban az európai uniós csatlakozásra gondolok, megváltozott a belső környezet, illetve az országos területfejlesztési koncepció hatévenkénti kötelező felülvizsgálata is szükségessé tette, hogy a korábbi koncepcióra támaszkodva egy új koncepciót alkosson az Országgyűlés.

Az első koncepció abból a szempontból nem volt teljesnek nevezhető, hogy a hatásait nem tudta teljes egészében érvényesíteni, tekintettel arra, hogy 1998-ban még nem kapcsolódott hozzá egy nemzeti fejlesztési terv. Az új országos területfejlesztési koncepció tervezete már egy egységes területi tervezési, és végre kimondhatjuk, hogy fejlesztéspolitikai rendszerbe illeszkedik be. Ez az új fejlesztéspolitikai rendszer, mint területfejlesztési politika, integrálja az ágazati politikákat a regionális politikákkal, összehangolja ezeknek a politikáknak a céljait.

Külön örvendetes, hogy jól lehatároltan elkülönül egymástól mind a hosszú távú tervezés, illetve az ehhez kapcsolódó középtávú cselekvés. A hosszú távú tervezés két fő dokumentuma 2006-tól tehát az országos területfejlesztési koncepció, illetve az országos fejlesztéspolitikai koncepció, és az ezekkel összhangban lévő középtávú cselekvési program pedig a II. nemzeti fejlesztési terv. Azt is kifejezetten szerencsésnek tarthatjuk, hogy az országos területfejlesztési koncepció a fejlesztéspolitikai koncepcióval szoros összhangban készült, így a két tervdokumentum kiválóan kiegészíti egymást.

Az OTK elsősorban a területi jelenségekre és folyamatokra koncentrálva értelmezi a fejlesztéspolitikai koncepció fejlesztési elveit, és ahol szükséges, speciális területi elveket is bevezet. Másrészről földrajzilag orientálja az országos fejlesztéspolitikai koncepció célkitűzéseit, és sajátos területi meggondolásokkal gazdagítja azokat. Így a fejlesztéspolitikai elképzelések mellett a területi tervezés is hatással lesz a 2007-2013 közötti időszak Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztéseinek megtervezésére. A koncepció legkézenfekvőbb hatását ezen időszak nemzeti fejlesztési tervhez kapcsolódó regionális operatív programok esetében fejti ki. E programokban kell érvényre juttatni az országos területfejlesztési koncepció regionális koncepciót, összhangban természetesen a hét regionális operatív programmal, az intézményrendszer megépítésével, megerősítésével, a regionalizmus megerősítésével, a többi területi szinttel együttműködve. Ez vonatkozik mind a döntéshozatalra, mind a projektkiválasztásokra is.

A következő fejlesztési ciklus vidékfejlesztési tervezése során szintén érvényesíteni kell az országos területfejlesztési koncepció területi céljait, különös tekintettel a vidékfejlesztési ajánlásokra. A koncepció meghatároz egy olyan konszenzuson alapuló területi jövőképet, amely az ország reálisan kitűzött térszerkezetét mutatja be. Emellett tartalmazza e jövőkép eléréséhez vezető, a kiegyensúlyozott területi fejlődést biztosító átfogó, hosszú távú területfejlesztési politikai célkitűzéseket. Az országos területfejlesztési célok mellett a regionális területi célok és az ágazati szakpolitikák számára megfogalmazott területi prioritások szintén megtalálhatóak a tervezetben.

Ezt azért nevezném és hangsúlyoznám kiemelten fontos dolognak, mert végre egy országos tervezési dokumentumban markánsan megjelenik a decentralizáció igénye, ahol az ágazati célkitűzések mellett már prioritásként szerepelnek a területi célok, és nem pedig “futottak mégö kategóriában. Ebben az értelemben a területfejlesztési politika a koncepció szerint a területi célkitűzések konzisztens rendszere, amelyet valamennyi fejlesztéspolitikának szem előtt kell tartania. A területfejlesztési politika céljainak elérését szolgáló hat pillérről már szó volt, de azért gyorsan hadd ismételjem meg őket, egyrészt a nem csak országos szinten jelen lévő klasszikus területfejlesztési beavatkozások, a területileg integrált szakpolitikák, a területrendezés, a különböző területi szintek és különösen a regionális szint fejlesztései, a vidékfejlesztés, valamint a városfejlesztés.

A tervezett célok elérését szolgáló intézményi és eszközrendszeri feltételekről is szót ejt az anyag. Bátran felvállalja azt a célt, hogy kiteljesedjen a regionális demokrácia, ezen belül is, hogy létrejöjjenek a regionális önkormányzatok. A forrásdecentralizáció már két éve megjelent költségvetéseinkben, de a tényleges decentralizáció csak a regionálisan választott köztestületek létrejöttével valósulhat meg. A területfejlesztési politika legfontosabb szintje így a jövőben a régió, a kistérség és az annál kisebb, összetartozó, de egymással korporáló településcsoport lehet.

Képviselőtársaim! Véleményem szerint, meggyőződésem szerint egy jól előkészített és egy átgondolt területi tervezési struktúráról van szó. Mivel hosszú távra tervez, nagyon kérem önöket, törekedjenek arra, tudom, hogy milyen jellegű viták fogalmazódtak meg, de jobbító szándékaikkal közösen, konszenzussal fogadjuk el a tervezetet annak érdekében, hogy az elkövetkezendő években egy tervezhető és kiegyensúlyozott területi rendszert alkossunk. Az eddig elhangzott kisebbségi vélemények a bizottsági üléseken is azt mutatták, hogy bármennyire is megvannak az ellenpontok, de mégis, azt hiszem, ezt a fajta konszenzust meg tudjuk teremteni egymással. Ha önök jól átgondolt és alapos módosító indítványokat fognak hozzátenni az országgyűlési határozati javaslathoz, meggyőződésem, hogy nyitottak leszünk, és azokat be fogjuk fogadni.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mikes Éva képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. MIKES ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem szokatlanul azzal, hogy azért nehéz összefoglalóan beszélni erről az előterjesztésről, mert olyan mértékben és olyan módon általánosságokat tartalmaz. Olyan kevés részében tartalmaz konkrétumokat, hogy ennek tükrében sajnos, azt a lejáratott és unos-untalan felemlegetett szólást kell alkalmaznom, hogy azt, hogy mi lesz, látni véljük ebből az előterjesztésből, legalábbis, hogy mit szeretne a jelenlegi kormánytöbbség, csak azt nem tudjuk leszűrni, hogy addig mi lesz.

Akár a vitában viszonyulhatnánk ehhez úgy is, hogy a kitűzött célok, a távlati kitűzött célok egy részében akár egyet is érthetünk, de az oda vezető út tekintetében, illetve annak az eszközrendszernek a tekintetében, amellyel ezeket a célokat el akarjuk érni, igen jelentős értelmezési különbségek, viták vannak köztünk. Azt is előre kell bocsátanom, hogy ezeknek a vitáknak a gócpontját mi sok esetben máshová helyezzük, mint amit ez az anyag előirányoz vagy sugall.

Először is hadd mondjam azt el, hogy egy nagyon nagy időtávról beszélünk, egyrészt 2013-ról, 2020-ról beszélünk, tehát egy több mint egy évtizedes vízióról. Ebben a körülbelül másfél évtizedes időtartományban véli elhelyezni egy fejlett európai ország jövőképét a kormány előterjesztése. Azt gondolom, hogy nem kihagyható, mint ahogy már ezt előrebocsátottam, annak a megemlítése, hogy több kérdést ez az előterjesztés olyan módon tekint eldöntöttnek, mintha ezzel kapcsolatban akár a parlamenti pártok közötti konszenzus, akár tágabb értelemben a területfejlesztés-, vagy a közigazgatás-politika szereplői vagy véleményalkotói konszenzus megtörtént volna, illetve mintha ebben az egyeztetések lebonyolódtak volna. Sőt, mi több, talán egy be nem avatott olvasó számára úgy tűnhet, hogy az ezzel kapcsolatos jogalkotás is megtörtént.

(13.40)

Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert különösen a határozati javaslat szövege mintegy eldöntöttnek vesz egy lezajlott közigazgatási reformot, a közigazgatás újraalkotását, hiszen a parlamentben évek óta vitássá tett kérdéseket eldöntöttként kezel kistérség, régió, megye tekintetében. Én, noha foglalkozom ezekkel a témákkal, ezeket a konszenzusokat nem észleltem. Nyilvánvalóan ezek, most már kijelenthetjük - és talán ezen a ponton nincs is vita köztünk -, egy következő ciklus lehetséges jogalkotásának kérdései, amelyek természetesen nagymértékben függnek attól, hogy milyen többségű lesz a következő parlament.

Ha megnézzük azokat az említett területi szinteket - mivel ez a fejlesztéspolitika elsősorban onnan közelíthető meg, hogy területben van elhelyezve, erre egyébként többen hivatkoztak is -, amelyekben ezeknek a céloknak a képződését látjuk, amelyekhez azt az eszközrendszert kellene rendelni, amely alkalmas és hivatott arra, hogy ezeket a célokat elérjük, akkor mindegyik mellé kérdőjelet tehetünk. Természetesen, ez evidencia, a legkevésbé kérdőjeles területi egységként legalábbis, az országos szint. Annyiban egyet is értünk, hogy egyfajta országos felelősség, az állam felelőssége a területfejlesztésben vitathatatlan. Hogy egy koordinációs és kooperációs szerepe van a központi szintnek a területfejlesztésben, ez vitathatatlan.

Ezt egyébként maga az anyag is, a koncepció is taglalja. És igazán nem akarnék én itt a kákán is csomót keresni, de éppen a koordinációs fejezet kapcsán azért hadd említsem meg, hogy a szöveg szerint az országos területpolitikának négyes funkciója kell, hogy legyen, amit fel is sorol. Majd így folytatódik az anyag: “…ahhoz, hogy a területfejlesztési politika országos szinten a fenti hármas funkciót maradéktalanul be tudja tölteni…ö - azt gondolom, ez a szemelvény önmagában véve arra is szemelvény, hogy ez a területi szint a koordinatív funkcióját egyébként hogyan tudja betölteni. Ez egy ilyen akaratlan baki lehet ebben az anyagban. Ezt úgy szoktuk nevezni, hogy ráutaló magatartás.

Ha az országos szintű felelősségekről beszélünk, akkor arra is kell egy mondatot szánnunk, hogy a költségvetési konzekvenciája, úgy tűnik - a sokfajta célkitűzésnek, amelyek ebben megfogalmazódnak az elvek szintjén -, nincsen. Hiszen bármilyen szép mondatokat mondhatunk a regionális szintekről, bármilyen szép mondatokat mondhatunk decentralizációról, jelen pillanatban a költségvetési előterjesztésben ennek sok nyomát nem találjuk. Hiszen még az előző évihez képest is csökken és kevésbé felhasználható az a forrás, amelyet decentralizáltan a területi szinteken lehet a fejlesztésekre fordítani, vagy pedig amelyekről a területi szinteken lehet döntést hozni.

Szeretném még azt előrebocsátani, hogy a területfejlesztés történetisége tárgyában többen hivatkoztak az előző területpolitikai koncepcióra, területfejlesztési koncepcióra, amelyik '98 tavaszán született, és amelyik arról is nevezetes, hogy tartalmazza azt a területfejlesztési statisztikai régiós felosztást, amelyben az országot mind a mai napig fejleszteni óhajtjuk. Noha az azt övező szakmai anyagok természetesen ennek egyfajta tapasztalati szintű átgondolását is tartalmazzák, ez mind a mai napig nem történt meg.

Ugyanígy, és talán furcsa első pillanatban, hogy ezt megemlítem, az ország megyéinek felsorolását és az ország területének megyékre osztását is egy országgyűlési határozat tartalmazza, csak az éppen 1990-ben született. Ezt azért mondom, mert az a véleményem, hogy az, hogy soha nem kérdőjeleződött meg például a megyék területe, vagy ez az országgyűlési határozat, annak nyilvánvalóan az is az oka, hogy ez mind országgyűlési, mind pedig önkormányzati választási szinten is területi választási alapegység.

A területfejlesztési régiók esetleges felülvizsgálatáról folyamatos szakmai viták zajlanak, ezeknek a területe most újfent változatlanul belefoglalódik ebbe az anyagba. És furcsa módon a kistérség, amelyik a kormány előterjesztéseiben rendkívül kiemelkedő szerepet játszott az elmúlt években, jogalkotási szempontból ma a legerősebb pozicióban lévő térség a magyar jogrend szerint, hiszen egy törvényben, egy törvény mellékletében jelenik meg az ország kistérségi felosztása. Én úgy gondolom, erről is érdemes lenne elgondolkodni és dönteni, akár elméletileg és elvileg is dönteni arról, hogyan, milyen módon és a jogalkotásnak milyen szintjén, milyen előkészítés után és mellett kell az országot területi egységekre felosztanunk.

Mondom ezt azért, mert bár kétségtelenül viták vannak az ország regionális felosztása tekintetében is, ezeknek a vitáknak a mostani hőfoka és a jellege vagy a hangossága nem igazán mérhető a kistérségi felosztás elvi megalapozottságához, illetve jelenlegi rendszeréhez, és mégis a kistérségi felosztás az, amelyik törvényi megerősítést tudott kapni. Azért fontos erről beszélnünk, mert az alapvető célok elérésében nem lehet attól elvonatkoztatni, hogy vajon maga a területi felosztás megfelel-e annak a kívánalomnak, hogy ebben az adott területi felosztásban ezek a célok elérhetőek legyenek.

Több ízben elmondtam már, és azt gondolom, hogy ennél a témánál talán nem hátrányos, ha újfent elmondom, hogy a kistérségi felosztás tekintetében semmifajta normativitás nem tapasztalható, sem az ország településhálózata szempontjából, sem a gazdasági potenciál szempontjából, sem a településszám szempontjából, sem a vonzáskörzetek szempontjából fontos és mindenhol maradéktalanul érvényesülő elveket nem találunk ebben a felosztásban. Hadd hivatkozzak csak arra a példára, hogy míg Debrecen nagyvárosként önmagában véve egy településként egy kistérség, addig más nagyvárosok több tucat kistelepüléssel alkotnak kistérséget. Vagy hogy hogyan és milyen módon van, illetve nincs tekintettel ez a felosztás akár a nagyvárosi agglomerációkra; vagy hogyan szeli akár keresztbe a budapesti agglomerációt is. Tehát azt gondolom, hogy ha ezeket az elveket egy településhálózatban, illetve központokban és alközpontokban gondolkodva akarjuk megalkotni, akkor ezekre a szempontokra mindenképpen tekintettel kell lenni.

Ugyanígy az állami koordináció témakörében kell megemlítenünk azt, hogy már többen - természetesen az ellenzéki kisebbségi vélemények kifejtésekor - hivatkoztak arra, hogy ma ebben a kormányban többféle súlypontja van a területfejlesztésnek, és sokszor viszonylag nehezen állapítható meg az, hogy meghatározott területfejlesztési vélemények súlypontja vagy forrása hol található a kormányon belül.

Ugyanehhez a problémához társítható a területen megjelenő különböző szakemberhálózatok kérdésköre, amelyek koordinációjáról beszél ez az anyag. De én azt gondolom, hogy a koordináció mögé kellene lépnünk egy lépést és azt kellene megfontolni, hogy összehangoltan, pontosan milyen célokra, milyen módon, milyen képzettségű és milyen létszámú szakembergárda szükséges. Hiszen csak példálózva, a kistérségek különböző saját alkalmazottaitól kezdve a kistérségi megbízotti hálózaton keresztül, a Promei Kht. által most szerveződő hadseregnyi kistérségi, vagy nem is tudom, milyen tanácsadókig azt kell mondanunk, hogy meglehetősen komoly kapacitások helyeződhetnének a térségekbe, ha ezeknek a megfelelő koordinációja, illetve a szakmai átgondoltsága lenne.

A megyék tekintetében érdekes a határozati javaslat viszonyulása ehhez a kérdéshez, mert mint ahogy említettem, a régiók tekintetében is eldöntöttnek, vagy legalábbis az anyag szerint mintegy eldöntöttnek tüntet fel nagyon fontos és jelentős kérdéseket, hiszen a határozati javaslat előrevetíti a regionális demokrácia kialakításához szükséges feltételek megteremtését, ami nyilvánvalóan máshogy nem értelmezhető - ahogy erre több utalás is történt -, mint a regionális önkormányzatok kérdése.

Ugyanakkor a megye tekintetében három pontban taglalja a megye szerepét, amit ha az állítmányokat vesszük sorrendbe, akkor a megye közreműködik, részt vesz, majd felszívódik, mert integrálódik a regionális szintű intézményrendszerbe. Ez egy szép pálya, nyilvánvalóan ahhoz képest, hogy kinek mi a véleménye erről a kérdéskörről, de azt hiszem, hogy ez nagyobb horderejű döntés annál, sem minthogy egy ilyen jellegű határozati javaslatba, mintegy bújtatva ebben egyetértsünk, illetve ne értsünk egyet, mert ez számunkra ilyen módon nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

(13.50)

A kistérségi szintről már több tekintetben elmondtam a véleményemet. Ugyanide kell azt a véleményt elhelyeznünk, hogy a kistelepülések működőképességének megtartása egy rendkívül fontos szál lenne akár a kistérségi szemszögből tekintve ezt, akár a mikrokörzet szemszögéből tekintve ezt. Mert azt gondolom, a kistelepülések felszámolódása - ami egyébként elvileg és elméletileg is rendkívül nagy probléma ma Magyarországon - nyílvánvalóan egy sor olyan költség-, illetve településszerkezetbeli problémát is okoz, amely ellen csak olyan módon lehet felvenni a harcot, ha a kistelepülési közszolgáltatások, illetve a kistelepülési lehetséges fejlődés, illetve fejlesztési rendszer megalkotásával és integrációjával sokkal kiemeltebben foglalkozunk annál, mint ahogy az anyag ezt tartalmazza. Noha ebben a ciklusban a területfejlesztési törvény újraalkotása is megtörtént - nagyon sok vitánk volt ezzel kapcsolatban, majdnem annyi vitánk volt ezzel kapcsolatban, mint a többcélú kistérségi társulásokkal kapcsolatos törvény, illetve BM azt követő eljárásai tekintetében, amivel nagyon sok tekintetben természetesen mind a mai napig nem érthetünk egyet -, mégis azt kell mondjam, hogy olyan előremutató fejlődés vagy olyan lépés konszenzuálisan pedig végképp nem történt, amelyik azokat a feladatokat vagy azokat a terheket, amelyek ebben az anyagban megfogalmazódnak, viselni képes területfejlesztési tanácsok létét feltételezné.

Hadd idézzem név nélkül egy rendkívül jó, kamarai gazdasági szakember véleményét, aki azt mondta, hogy jelen pillanatban mind a regionális, mind a megyei területfejlesztési bizottságok gyakorlatilag szanálási bizottságként működnek, és sajnos nem tehetek mást, mint hogy ezzel egyet kell értenem. Látnunk kell azt, hogy az országban többé-kevésbé gyakorlatként jelenik meg az, hogy nem kisebb és nagyobb térségi fejlesztésben, nem regionális, nem megyei fejlesztésben, hanem ezen források elosztásában, de nem térség- vagy fejlesztési szemléletű elosztásában, hanem különböző, ugyan helyi kompromisszumokat, de nem a fejlesztés érdekeit tartalmazó elosztásokban és megállapodásokban folynak szét azok a források, amelyek egyáltalában ehhez rendeltetnek. Hadd tegyem hozzá, hogy az én véleményem szerint ennek egy nagyon fontos, talán az egyik legfontosabb oka, hogy sikerült azt előállítani, hogy ugyan természetesen nominálértékben azok a források, amelyek megjelennek a régióknál és a megyéknél - különösen, mondjuk, egy magánember szemszögéből -, nagyok, de ahhoz abszolút elégtelenek, hogy valódi és jelentős fejlesztéspolitikát lehessen ezzel helyben űzni. Ez azért rendkívül fontos, mert itt a szegények pazarlása az, ami tetten érhető.

Tehát alapvetően állást kell abban foglalnunk, hogy milyen mértékben országos felelősség a területfejlesztés, vagy pedig milyen mértékben decentralizált felelősség. A kormány válasza erre a decentralizáció. Akkor viszont azokat a forrásokat, amelyek ezen a szokásos osztozkodáson túl érdemi fejlesztéseket irányozhatnának elő, ehhez a rendszerhez hozzá kell rendelni. Ez nem történt meg, és ebben a költségvetésben, ami 2006-ra előttünk áll, még kevésbé történik meg.

Sokan foglalkoztak vele, és nagyon kiemelt témának tartom én is egyrészt a fejlesztési pólusok kérdését, másrészt pedig hadd említsem meg ebben ikertémaként - mert szerintem óhatatlanul idetartozik - a felzárkóztatás kérdését. A fejlesztési pólusok tekintetében engedjék meg, hogy időm fogytán csak annyit mondjak erről, hogy nyilvánvalóan ennek van egyfajta elméleti háttere, van ennek egyfajta Nyugat-Európában látható, megvalósult gyakorlata. Azt gondolom, hogy mint eszköz a fejlesztési pólus képzése egy használható eszköz, de azt gondolom, hogy sem elméleti kifejtettségében, sem pedig az ebben az anyagban való megjelenésében nem tekinthetjük ezt olyan szintűnek vagy olyan készültségi fokúnak, hogy ez parlamenti tárgyalásra érett lenne. Itt egyébként van egy természetes átfedés a fejlesztéspolitikai koncepció és a területfejlesztési koncepció között, mégpedig annyiban, hogy fejlesztéspolitikai koncepció nevesíti is ezt a 8, 7 vagy 9 - attól függ, hogyan számoljuk a településeket - fejlesztési pólust. Én azt gondolom, hogy ebben jó és célszerű lenne valamifajta konszenzust kialakítani, és konszenzus nélkül ezt ebben a két iker határozati javaslatban ilyen módon nem átnyomni a parlamenten.

A felzárkóztatás kérdése: azt gondolom, ez a legneuralgikusabb pontja az előttünk álló feladatoknak. Ha fejletlen kistérségekről vagy az anyag szerint fejlettségben súlyosan elmaradt térségekről beszélünk, akkor ezek még konszolidált szóhasználatnak tűnnek. Tudomásul kell venni, hogy ma Magyarországon kistérségi szinten a fejlettségben olyan módon és olyan hatalmas messzeségben lemaradt térségeket találunk, amelyek egyszerűen Közép-Európában tűrhetetlenek. Nem látom azt az eszközrendszert, amely ezen kistérségek esetében valódi kitörési pontot vagy valódi kezelhetési lehetőséget kínál, noha tudomásul kell venni, hogy az itt felhalmozódó feszültségek mindenképpen kezelendők, hiszen itt nem egyszerű lemaradásokról van szó, hanem olyan mértékű, zárványban létező elmaradottságokról, amely zárványokat egy közép-európai, az Európai Unióba gazdaságilag és társadalmilag integrálódó ország egyszerűen nem vihet tovább magával.

Végül, így utolsó percben pécsiként és dél-dunántúliként nem állom meg, hogy régiók jövőképével és víziójával ne foglalkozzak. Mind a hét fejlesztési régióra egyfajta jövőképet megfogalmaz a határozati javaslat az anyag végén, ahol természetesen a szlogenek szintjén lehet azzal vitatkozni, hogy ezeknek a fejlesztési régióknak valóban ez-e az útjuk, de legalább jól hangzik a fejlesztési régiók tekintetében. Van benne minden a zöld régiótól az innovációig és a fenntartható fejlődéstől kezdve minden, mi szem-szájnak ingere, több mondatban, 5-6-7-8 sorban. A dél-dunántúli régió a határozati javaslat szerint a következő vízióval, hosszú távú, másfél évtizedes jövőképpel rendelkezik: a dél-dunántúli régió hosszú távú jövőképeként egy természet és ember közeli, otthonos déli régió víziója rajzolható meg, ahol íze van az életnek. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.)

Nos, egy olyan nagyváros, Pécs polgáraként és képviselőjeként, ahol az ország legnagyobb vagy második legnagyobb egyeteme van - ez időnként változik -, amelyik világörökség-helyszín (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezer- vagy kétezer éves város, potenciális kulturális főváros - és nem számon kérve, minisztertől természetesen nem számon kérhető a helyi felelősség, mert országos a felelősség -, kaposváriként, dél-dunántúliként azon kívül, hogy íze van az életnek, miniszter úr, nem kellene valamit a dél-dunántúli régióval kezdeni?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Wekler Ferenc képviselő úrnak, az SZDSZ-képviselőcsoport vezérszónokának, szintén 20 perces időkeretben. A képviselő urat illeti a szó.

DR. WEKLER FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Hadd folytassam ott, ahol az előttem szóló Mikes képviselő asszony abbahagyta. Én mindjárt javaslatot is tennék arra, hogy mit kezdjünk ezzel a dél-dunántúli üggyel. Hagyjuk ki, mármint ebből a koncepcióból, és ne csak ezt hagyjuk ki, hanem az összes többi régió hárommondatos felsorolását is, ugyanis azon kívül, hogy a dél-dunántúli régió - ahonnan én is származom, ön is, miniszter úr -, úgy tűnik, nem sikeresen fogalmazta meg két mondatban a maga kitörési pontjait, azonkívül azt gondolom, nem is idetartozik ez.

Ha arról beszélünk, hogy regionális szinten erősíteni akarjuk a területfejlesztést, akkor azt gondolom, a régiókra kellene bízni, hogy megfogalmazzák a saját maguk programját, koncepcióját. (Jelzésre:) Súgják itt, hogy ők fogalmazták ezt meg. Miniszter úr, akkor pedig egy kicsit ellenőrizzük már, hogy mit fogalmaztunk meg közösen a régióban, és próbáljunk már valami jobbat tenni akár egy közös módosító javaslat formájában, amit ön is aláírna, én is alárínék, és talán még Mikes képviselő asszony is, és akkor a dunántúli régió problémáját helyre tudjuk tenni.

De természetesen nem ez a fő mondanivalóm az országos területfejlesztési koncepcióról, amelyet az SZDSZ képviselőcsoportja egy progresszív dokumentumnak tekint.

(14.00)

De meg kell ismételnem azt a kritikámat a tárgyalás technikáját illetően, hogy jó lett volna együtt kezelni az országos koncepcióval, fejlesztési koncepcióval, amelyet két órával ezelőtt tárgyaltunk, ugyanis számtalan átfedés van a két dokumentum között, és így óhatatlanul, miután mind a két esetben én képviseltem a frakciónk véleményét, néhány dologban ismétlésre szorulok, illetve fel kell hívnom a figyelmet azokra a problémákra, amelyeket az egymás mellett futó anyagoknak a tárgyalása jelent.

A dokumentum progresszív és sokkal részletesebb, mint a koncepció. Nyilván a formájából ez következik. Ennek következtében sokkal több pontban lehet véleményt alkotni. Az előző koncepciónál azt mondtam, nehezen tudom elképzelni, hogy komoly módosító javaslatok fognak születni, éppen azért, mert az általános céljait tekintve nehezen vitatható az a dokumentum, és miután koncepcionális szintű általános megközelítéseket tartalmaz a jövőt illetően, nehéz ezekkel vitatkozni. Egyszerűbb ennek az előterjesztésnek a kapcsán, ugyanis néhány területen konkrétak a javaslatok.

Kezdeném mindjárt az alapvető pillérek felsorolásával, tisztelt miniszter úr. Hat pillért nevez meg az anyag; ne hagyjuk már ki belőle a településeket, kistelepüléseket. A városoknál megáll az anyag. Ugyan a vidékfejlesztés címszó alatt bele lehet érteni, de az a városokat is tartalmazza, és azokat a kritikákat, amelyek itt előttem megfogalmazódtak, ki lehetne védeni azzal, ha egy hetedik pillérként a településeket is felsoroljuk ebben. A kistelepüléseket értem alatta, és ezzel mindjárt más hangsúlyt kap a vidék, a falusi vidék Magyarországon.

Az összemosást, illetve a két anyagnak az egymásra épülését jelzi a pólusoknak a megjelenése. Az egyik anyag felsorolja a pólusokat, a mostani anyag pedig arról beszél, hogy ezeket hogyan kellene alkalmazni, mit kéne ezzel csinálni. Ebben is gondolkodni kéne, hogy ezt hogy lehetne koherenssé tenni, megjeleníteni akár itt is akkor részletesebben és a másik koncepcióban is. Erről részletesebben kéne talán beszélni. Viszont végig kellene gondolni az országos jelentőségű térségek felsorolását, és azzal, hogy ezt a modellt támogatjuk-e vagy nem támogatjuk, illetve jónak tartjuk-e ezt a modellt, amelyet az anyag tartalmaz.

A IV. fejezetben a versenyképesség, a budapesti metropolisz térség megteremtése az elsődleges cél, és utána következnek a régiók, az elmaradott térségek problematikái, az országos jelentőségű integrált fejlesztési térségek problémái; fölsorolja a Balaton-, a Tisza-térség, a Duna-medence problémáit és a termálkincset, valamint aztán következnek a határ menti térségek és a rurális térségek, amelyek természetesen mind-mind fontos területek és fontos területei a területfejlesztésnek. Kérdés viszont az, hogy az erre létrejövő szervezeti rendszer megfelel-e annak a követelménynek, amelyet a miniszter úr is és előtte Baráth miniszter úr is és tulajdonképpen az anyagok is jelentenek, mármint annak a területfejlesztési szervezetnek a felsorolása, amely ezután következik az anyagban. Öt szintet különítünk el, kérdés, hogy kell-e ez az öt szint. Országos szint, ez értelemszerű. A regionális szintet erősíteni akarjuk, verbálisan legalábbis mindannyian. Utána következik egy szint, a megyei szint, amiről nem tudom - itt az előttem szóló is már beszélt róla -, hogy mi a szerepe ebben. Következik egy kistérségi szint, és bejön egy új elem, az országosan kiemelt térségek eleme.

Nem vagyok benne biztos, hogy Magyarországon ennyi szinten kellene a területfejlesztést irányítani és működtetni. Az országos szintnek megvan a maga szerepe, a regionális szintnek megvan a szerepe, ebben nincsen vita, sőt én azt szeretném, ha egyértelművé válna, hogy a következő szint a kistérségi szint, és itt be kellene fejezni.

Nem látom most már értelmét annak, kicsit vitatkozva Mikes képviselő asszonnyal, tíz éve vitatjuk ugyanazt a problémát, hogy kell-e megye, nem kell, milyen szerepe van. A területfejlesztésben egyértelműen kiderült az utóbbi években, hogy gyakorlatilag statisztaszerepet látnak el a megyei területfejlesztési tanácsok. A kistérségekben eldöntött kevés pénzt szétosztják, és a megyei területfejlesztési tanácsok rábólintanak. A jövő évtől kezdve a költségvetési törvény beterjesztett számai alapján még ennyi feladata sem lesz, mert a determináció miatt a jövő évben nem lesz pénz, hacsak most a módosító javaslatok kapcsán nem tudunk valamennyit visszahozni ebből, hogy legyen egy kis szerepe.

És nagyon zavaró az országosan kiemelt térségek felsorolása ebben, nem látom világosan, hogy fog ez működni. Látjuk a balatoni térségi fejlesztési tanácsnak a működését, amely párhuzamosan működik a regionális tanácsok mellett. Én azt gondolom, sőt abban egészen biztos vagyok, egyetértve azzal, hogy ezeknek a térségeknek a fejlesztése szükséges, szükséges a Duna-medence, a Tisza-medence, a Tisza-tó és a koncepcióban felsorolt összes térségnek a fejlesztése, de nem hiszem, hogy erre külön fejlesztési egységeket kéne létrehozni. Ha a régiót erősíteni akarjuk, akkor ezeket a feladatokat a regionális tervtanácsok el tudják látni természetesen, és ha átnyúlik egy ilyen objektum a régió határán, akkor összeáll két regionális tanács, mint ahogy ha a kistérségi fejlesztésekben gondolkodunk, és átnyúlik a kistérség határán a szennyvízcsatorna vagy a telefonhálózat, akkor összefog két kistérség és megoldja közösen. Nem látom szükségét annak, hogy ezt egy újabb intézményrendszerrel kéne megoldanunk, amelyre utal ez az előterjesztés.

A kedvezményezett térségek típusaiban is egy új elem jelenik meg ebben az országgyűlési határozatban. Ebben sem vagyok egészen biztos, hogy ezt itt kell szerepeltetni. Nincs ugyan kifejtve, hogy a két típusnál - eddig az egyiket ismertük, és bejön egy második hátrányos helyzetű térséget jelentő típus - mik a paraméterek. Utalás van ugyan a mostani lehatárolási rendszerre, de a második típusra nincs utalás, és nincsen törvényi szabályozása, hogy ez hogyan fog megvalósulni a jövőben. Végig kellene gondolni azt, hogy mi értelme van.

Az előttem szólók közül többen említették már, hogy a hátrányos térségek felzárkóztatására biztosított források felhasználása nem mindig volt hatékony az elmúlt évtizedekben, években, hanem a leszakadás sok esetben nőtt. Végig kellene gondolni, hogy ezeknek a leszakadt területeknek a fejlesztését hogyan tudjuk megoldani. Az, hogy besoroljuk őket egy kategóriába, bizonyos többletforrásokat eredményez, de ettől a gazdasági növekedés és ezeknek a térségeknek a népességmegtartó ereje nem mindig változott az elmúlt években pozitívan. Valószínűleg összefügg a régiófejlesztés és a pólusoknak a fejlesztése ezeknek a kistérségeknek a fejlődésével, ha ezt jól csináljuk.

Mi pozitívnak ítéljük meg a fejlesztési pólusok megjelenését ebben az anyagban és az előző anyagban is. Szeretnénk nyomatékosítani azt - és jó lenne, ha ezt is megtalálnánk verbálisan, illetve a szövegben leírva -, hogy ez természetesen nemcsak a felsorolt városoknak a fejlesztését jelenti, mint ahogy itt az előttem szólók egyike-másika már most félreértette a pólusok létrehozását és a fejlesztését. Valószínűleg néhány mondattal, magyarázó mondattal ki kéne egészíteni az anyagokat ebbe az irányba. És rossz jelzés, és ezt is már elmondtam a korábbi vitában, hogy a városok kapják meg most például azt a százmillió forintot, amely a pólus fejlesztési tervének kidolgozását célozza meg. Ha régiókról beszélünk, ha a régiók erősítéséről beszélünk, ha tudjuk, hogy ezek a régiók itt vannak, tudjuk, hogy a régiókban már nagy szellemi kapacitás halmozódott fel, talán célszerűbb lett volna ezt a forrást régiós szintre telepíteni, és ezzel is ki lehetett védeni a városok egymás közti rivalizálását ezeknek a forrásoknak a versenyében.

Tudjuk azt, hogy például Nyugat-Dunántúlon nincs konszenzus abban, hogy ez a fejlesztési pólus milyen városokra terjedjen ki, és vélhetően, ha pénzek jelennek meg, akkor más területeken is be fog indulni a rivalizálás, és nem fogják automatikusan tudomásul venni; Győr, Pécs, Debrecen bár meghatározó városok ezekben a régiókban, de a forrásokhoz való hozzájutásban nyilván a kisebbek is be fognak indulni.

Tehát ezt, ennek a szabályozását, azt gondolom, még végig kell gondolni, és mindenképpen az ösztönzést, hogy ha ezek a nagyvárosok forrásokhoz jutnak, akkor olyan programokat dolgozzanak ki, amelyek a térségre is kiterjednek, az egész régióra kiterjednek.

Befejezésül azzal zárnám, amivel már kezdtem: a régiók programjai megjelennek itt, illetve a program elemei megjelennek. Persze tudom, hogy a tágabb anyagban sokkal részletesebben vannak ezek leírva, de a szűk szakmai közvéleményen kívül azt a néhány száz oldalt nyilván nem fogják elolvasni sem az újságírók, sem pedig az érdeklődő állampolgárok, és nem lenne szerencsés, ha ez a néhány mondat rögződne be a régiókról a köztudatba, és ez jelenne meg a dokumentumokban. Különösen igaz ez a Dél-Dunántúlra.

 

(14.10)

 

Tehát a javaslatomat megismételve: vagy hagyjuk ki ezt a teljes felsorolást, vagy pedig akkor közösen próbáljuk meg kitalálni, hogyan lehetne a régiófejlesztés tényleges vonzerejét megjeleníteni ebben az országgyűlési határozatban.

Összességében az SZDSZ frakciója általános vitára alkalmasnak tartja, támogatja a javaslatot. Azokat a problémaköröket, amelyeket felvetettem, végig kellene gondolni, és ha lehet, módosító javaslatok formájában - itt egyszerűbb, miután konkrét dolgokról van szó - próbáljuk meg közösen megfogalmazni, és a jobb anyag érdekében utána pedig közösen megszavazni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A vezérszónoki körben most megadom a szót Gémesi György képviselő úrnak, az MDF-képviselőcsoport vezérszónokának.

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az országos területfejlesztési koncepció nagyon fontos alapelveket fogalmaz meg, ami hosszú távon határozza meg Magyarország és hazánk lakosságának jövőjét. Hosszú távú hatása miatt az országos területfejlesztési koncepcióval szemben támasztott alapvető követelmény a stabilitás, a változó világgazdasági helyzethez való alkalmazkodás, a rugalmasság. Jelen előterjesztésen, bár törekedett a fentiekre, határozottan kiérződik a mai kormánypolitika hatása. Tekintettel azonban arra, hogy egy 25 éves koncepció több választási cikluson keresztül valósul meg, így mindennemű politikai törekvéstől függetlennek kell lennie; elkerülhetetlennek tartom ebben a kérdésben is a nemzeti megegyezést, annak érdekében, hogy kormányváltás esetén ne váljon szükségessé újrafogalmazása. A koncepció tárgyalása újra felhívja a figyelmet a nemzeti minimum szükségességére.

A koncepció jelen formájában vágyak és álmok gyűjteménye, és mint ilyet, el is lehet fogadni, könnyen lehet vele azonosulni, megvalósítása azonban, elsősorban a finanszírozást tekintve, sok bizonytalanságot hordoz magában még középtávon is. A jelenlegi kormányzat elképzelései, szándékai ellentmondanak az országos területfejlesztési koncepcióban megfogalmazott elveknek, és kérdés, hogy mindezek hogyan illeszthetőek be a koncepció által megfogalmazottakba, mivel esetenként jogszabályi feltéteket is biztosítani szükséges hozzá.

Nagyon lényeges a finanszírozás kérdése. A fejlesztési politika és az országos területfejlesztési koncepció is nagy reményeket fűz az uniós támogatásokhoz, nem vesz azonban tudomást arról, hogy az Európai Unióban komoly válságjelenségek érzékelhetőek. Itt elsősorban nem a sikertelen népszavazásra kell gondolni, bár az a leglátványosabb, sokkal inkább a nettó befizetők lázadására és a támogatás kontra fejlesztés ellentmondásaira. A 2005. év végén nincs még uniós költségvetés, nagyok a nézetkülönbségek, még a fő irányokban is tart a vita, ennek megfelelően bizonytalan a nemzeti támogatások rendszere is. Mindez nem jelenik meg az előterjesztésben, még a kísérőszövegben sem. Vitathatatlan, hogy ezek a problémák közvetlen kapcsolatban vannak az országos területfejlesztési koncepcióban megfogalmazottakkal, elsősorban a prioritásokkal. A nettó befizetők vonakodása, a tizedszázalékokkal kapcsolatos vita eurómilliárdokat jelent, ami ugyancsak közvetlenül befolyásolja a támogatások összegét.

Félidőben tart a lisszaboni stratégia végrehajtása is; már látszik, hogy az eredeti program nem tartható, szükséges a korrekció, ennek következményeként is várható a prioritások megváltozása, a támogatási rendszer módosítása. Válságjelenségek láthatók a nettó befizető államokban - Franciaország, Németország, Hollandia - is, belső gazdasági és identitásválsággal küzdenek, nagyok a belső ellentétek, ami hozzájárul a befizetések csökkentéséhez. Mindezeket elsősorban a koncepció megalkotásánál kell figyelembe venni, ami viszont közvetlenül hat az országos területfejlesztési koncepcióra is. A fentiek figyelmen kívül hagyása bizonytalanságot okoz már a koncepció bevezetése előtt.

Van néhány alapvető hiányossága az országos területfejlesztési koncepciónak, amit még hatályba léptetése előtt korrigálni kell. A koncepcióból teljes egészében hiányzik a klímaváltozással kapcsolatos elképzelés. Az Európai Parlament és az Unió tagországai kormányzati szinten már évek óta foglalkoznak a klímaváltozás jelenségével, annak hatásával, az ahhoz való alkalmazkodással. Ma már nem az a kérdés, hogy a klímaváltozás jelensége fennáll-e, az sem, hogy meg lehet-e akadályozni vagy késleltetni, hanem az, hogy hogyan lehet hozzá alkalmazkodni. A jelenlegi változások az elmúlt száz, százötven év emberi tevékenységének következményei, a mostani beavatkozások hatása ötvenéves távlatban fog megjelenni, addig azonban alkalmazkodni kell a változó helyzethez. Erre semmiféle utalás nincs sem a 2013-ig, sem a 2020-ig tartó elképzelésekben; ez alapvető hiányosság, amit feltétlenül pótolni kell, és lehet, hogy a prioritásokat is újra kell gondolni. Magyar viszonyok között elsősorban az aszály, a hőhullám, az árvizek, a viharos felhőszakadás és belvizek káros hatásainak mérséklésére, elhárítására kell koncentrálni.

A fenntartható fejlődéshez kapcsolódóan a másik az energia hosszú távú biztosításának kérdése. Az elkövetkező néhány tízéves időszakban megoldandó feladat az emberiség számára a csökkenő fosszilis energiahordozók pótlása, a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése, új és megújuló energia biztosítása lesz. A probléma alapvetően nem az, hogy elfogynak-e a fosszilis energiahordozók, hanem hogy a fogyó készletek kitermelése egyre drágább, és elér egy olyan szintet, ami már nemcsak a fejlődés gátja lesz, hanem a szinten tartást sem biztosítja. Mindezen hatások megelőzésére már ma kutatás-fejlesztési szinten jelentős befektetéseket kell tenni, amire halvány utalás sincs a koncepcióban. A megújuló energiák hasznosítására vonatkozó intézkedések nem elégségesek, felemásak, a mai formájukban nagy mennyiségben nem alkalmasak a fosszilis energiahordozók kiváltására.

Harmadik fontos kérdés az országos területfejlesztési koncepcióban a régiók helyzete. Van ugyan halvány utalás a regionális szint szerepének bővítésére, szemérmesen hallgat azonban az előterjesztés arról, hogy ahhoz, hogy a régiós rendszer megfelelőképpen működjön, először létre kellene hozni az önigazgatáson alapuló régiókat önálló költségvetéssel, önálló, választott, legitim testülettel. Ennek természetesen számos feltétele van: módosítani kell az alkotmányt, az önkormányzati és számos más, kapcsolódó törvényt, a központi kormányzatnak le kell mondania a bevételek egy részéről, át kell adni a feladatokat és a hatáskörök egy részét, és számolni kell a regionális és központi politika ellentétével is.

Ezzel egy időben, és nem hosszú távon, ahogy az országos területfejlesztési koncepcióban szerepel, meg kell határozni a megyék szerepét is, hosszú távon ugyanis finanszírozhatatlanná válik egy kiüresített megye, amely jelenleg szinte csak intézmények fenntartását végzi, önálló, szabadon felhasználható bevétele alig van; döntés kérdése, hogy a finanszírozással arányos feladatot kapjon, vagy szűnjön meg. Hasonló a helyzet a kistérségekkel - erről már volt itt az előzőekben szó. Jelenleg úgy ítéljük meg, hogy a kistérségek pénzügyi kényszer hatására létrejött társulások, igazán nincs meg a helyük a fejlesztésben, függetlenül attól, hogy törekvések vannak valóban arra, hogy egy fejlesztési központ legyen a települések által alakított szövetség.

Alapvetően újra kell gondolni az állam szerepét a regionális szervezetekben. Ma a regionális fejlesztési tanácsokban az államnak meghatározó szerepe van, vétójoga van, ami ellentmond a szubszidiaritás elvének, lehetetlenné teszi az önigazgatást és az önrendelkezést. Az önálló régió létrehozása automatikusan megszüntetné az állam osztogató szerepét, már csak ezért sem tartható a jelenlegi helyzet. Át kell gondolni a koncepció elképzeléseit a kistelepüléssel kapcsolatban is. Ma a tendencia a kistelepülések elsorvasztását eredményezi, bár a kormányzat nem ezt kommunikálja, mégis megtett intézkedések sorai erre utalnak.

A koncepció kétségkívül tartalmaz olyan elemeket, ami a kistelepülések megóvását eredményezheti, de a gazdaságosság és a hatékonyság mögé bújva számos olyan intézkedés szerepel az anyagban, ami ez ellen hat. Itt kell rögzíteni, hogy az emberi élet nem hatékonyság és gazdaságosság kérdése, ennek megfelelően az emberi élet feltételeit biztosító település fennmaradása sem lehet csak finanszírozási kérdés.

Minden település, kistelepülés érték, ezek megóvása, létfeltételeinek biztosítása a kormányzat alapvető feladata, ez alól a gazdaságosságra való hivatkozással nem lehet kibújni. Meg kell keresni és találni azokat a módszereket, amelyek segítségével a kistelepülések fennmaradása biztosítható.

A finanszírozásnál külön ki kell térni arra, hogy az országos területfejlesztési koncepció sikeres végrehajtásához módosítani kell az eddigi maradványelv-szemléletet. Ma a kormányzat által elhatározott intézkedések elsőbbséget élveznek, a regionális, de különösképpen a helyi kedvezményezések legfeljebb a maradékon osztozkodhatnak, függetlenül azok fontosságától és indokoltságától. Magyarország egyik alapvető problémája, ami történelmi okokra vezethető vissza, Budapest-központúsága, túlsúlya az élet minden területén. Az országnak, de Budapestnek is alapvető érdeke e tarthatatlan helyzet mérséklése, természetesen nem a főváros szerepének csökkentésével, hanem a potenciális területek igen erőteljes fejlesztésével. Vannak erre a koncepcióban bátortalan javaslatok és kezdeményezések, de inkább Budapest szerepének erőteljes növelése dominál.

 

(14.20)

 

Ezt a koncepció nemcsak a belső erőforrások felhasználásával és kiegészítésével kívánja elérni, hanem ehhez külső erőforrások elszívását, az agglomeráció potenciáljának kihasználását veszi igénybe. Erre számos példát lehet felhozni, ezektől viszont most eltekintenék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve: szükségesnek tartjuk a nemzetstratégiai kérdésekben, így az országos területfejlesztési koncepcióban is a politikai pártok közmegegyezését. Szükségesnek tartjuk a koncepcióban foglaltak kiemelését és kétharmados törvényekben biztosított garanciáját. Foglalkozni kell a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozásával és az energiakérdés koncepcionális megoldásának előkészítésével. Minél előbb meg kell alkotni az önálló költségvetéssel és választott testülettel rendelkező régiót. Ezzel egy időben döntést kell hozni a megyék szerepéről. Hatékonyabbá kell tenni a területfejlesztés egyenletességét, a települések finanszírozását a falvak, a községek, a városok és a főváros tekintetében.

A bemutatott koncepció jó alapanyag, megfelelő kiindulás, de elfogadásához további finomítások szükségesek, jelenlegi formájában elfogadásra országgyűlési határozatként sem támogatható. Mindezeket összegezve a Magyar Demokrata Fórum jelen előterjesztést ebben a formában általános vitára nem tartja alkalmasnak, annak újra kidolgozását javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk, az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárásra későbbi ülésünk kerül sor.

Következő napirendi pontunk a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája lesz a lezárásig. Most ötperces tárgyalási szünetet rendelek el.

(Szünet: 14.22 - 14.40

Elnök: dr. Világosi Gábor

Jegyző: Béki Gabriella)

 




Felszólalások:   19-59   60-96   97-111      Ülésnap adatai