Készült: 2020.07.16.06:58:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

267. ülésnap (2005.11.16.),  125-153. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:32:06


Felszólalások:   101-125   125-153   153-158      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik az egyes agrárágazati törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18110. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/18110/2-3. számokon kapták kézhez a képviselőtársaim.

Most megadom a szót Pásztohy András államtitkár úrnak a napirendi pont ismertetésére, 15 perces időkeretben. Államtitkár urat illeti a szó.

PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirend előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat négy törvény módosítását tartalmazza, így a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény, a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény, valamint a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény módosítását. Az említett törvények módosítását egyrészt a kormány száz lépés programjában foglalt célkitűzések megvalósítása, másrészt a hatályos rendelkezések pontosítása és szakmai szempontok érvényesítése indokolta.

Engedjék meg, hogy először az 1992. évi II. törvény módosításáról szóljak. A kormány által meghirdetett száz lépés program agrárágazatra vonatkozó része célként határozza meg az önkormányzatok szociális földprogramjához szükséges termőföldeknek a Nemzeti Földalaphoz tartozó földvagyonból történő biztosítását. A program céljainak megvalósításához szükség van arra, hogy az állami tulajdonú termőföldvagyon köre lehetőleg bővüljön azáltal is, hogy a szabályozás elősegíti a termőföldek meghatározott körének állami tulajdonba kerülését. Emellett az Országgyűlés 2005. évi őszi ülésszakára vonatkozó törvényalkotási programjában is szerepel az, hogy az 1992. évi II. törvény módosításával rendezni kell a megyei földművelésügyi hivatalok által folytatott földárverések során felmerült földügyi és pénzügyi kérdéseket.

(15.10)

Az 1992. évi II. törvény módosítását tartalmazó javaslat az említett célkitűzések megoldására nyújt lehetőséget, továbbá a tulajdonjog tiszteletben tartása mellett egyszerűsíti a földkiadás lezárására irányuló eljárást. A jelenleg hatályos rendelkezések alapján azon szövetkezetek esetében, amelyek jogutód nélkül megszűntek, vagy felszámolás, illetőleg végelszámolás alatt állnak, és a gazdálkodási területükön az 1993. évi II. törvényben szabályozott részarány-földkiadási eljárás teljes körű befejezése után szövetkezeti földhasználati jog alatt álló földterületek maradnak vissza, e maradványföldeket a megyei földművelésügyi hivatalok által lefolytatandó árverések útján kell magántulajdonba adni. Az árverezéssel érintett földrészletek közül azok kerülhetnek a becsérték feléért a magyar állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet kezelésébe, amelyekre nem érkezett vételi ajánlat.

A részarány-földkiadás befejezését követően lefolytatandó árverés eredményeként a jogosultak az árverésből befolyt vételár megfelelő részét kapják meg. A javaslat alapján, ha a jogutód nélkül megszűnt, illetve felszámolás vagy végelszámolás alatt álló szövetkezet után maradnak vissza fel nem osztott és természetvédelmi oltalom alatt nem álló termőföldek, azok a törvény erejénél fogva a magyar állam tulajdonába és a Nemzeti Földalap tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek.

Jelenlegi ismereteink szerint a részarány-földkiadás befejezését követően visszamaradó földterületek aranykorona-értéke mindegy 315 ezer aranykorona. Ez az aranykorona-érték valamennyi maradványföldre értendő, így a működő, illetőleg a jogutód nélkül megszűnt, továbbá felszámolás vagy végelszámolás alatt álló szövetkezetek után a földkiadás lezárását követően visszamaradó földek aranykorona-értékét jelenti. Ebből a javaslat első szakaszát, azaz a jogutód nélkül megszűnt, illetőleg a felszámolás vagy végelszámolás alatt álló szövetkezetek maradványföldjeit képező aranykorona-érték pontosan nem állapítható meg, mivel ez az aranykorona-érték az összmaradványföldeket kitevő 315 ezer aranykorona-értéken belül folyamatosan változik. A szövetkezetekkel szemben ugyanis akár a földkiadási eljárás során, akár a földkiadás befejezését követően is megindulhatnak felszámolási, illetve végelszámolási eljárások, így ezen eljárások Cégközlönyben történő közzétételét követően növekedhet az ilyen szövetkezeteket érintő maradványterületek száma. A megyei földművelésügyi hivataloktól beszerzett adatok szerint jelenleg 622 063 hektár területnagyságú és 6797 aranykorona-értékű földrészlet áll árverezés alatt, amelyeket már nem érinthet a javaslatban foglalt rendelkezés, mivel ezen földek még árverési vétel útján kerülnek magántulajdonba.

A szociális földprogram megvalósulásához szükséges, a jogosultak sérelmével nem járó állami földek bővítése a javaslattal érintett maradványföldek állami tulajdonba kerülésével érhető el. A javaslat megoldást kínál továbbá arra is, ami a földművelésügyi hivatalok által lefolytatandó árverések kapcsán problémaként ez idáig felmerült. A gyakorlat ugyanis bebizonyította, hogy az árverések lefolytatása jelentős nehézségeket okoz a földművelésügyi hivatalok részére.

Minthogy a hatályos, 1992. évi II. törvény 25/A. § (4) bekezdése jelenleg is juttatásban részesíti a részarány-tulajdonosokat az árverésből befolyt vételárból, az egyenlő bánásmód következményének érvényesítése érdekében a maradványföldeknek a magyar állam tulajdonába kerülése esetén sem lehet ettől eltekinteni. A javaslat ezért egy számítási módot alkalmaz a részarány-tulajdonosok pénzbeli kártalanításának megállapítása érdekében. A kártalanításról rendelkező határozatokat a megyei és fővárosi földművelésügyi hivatalok hozzák meg, oly módon, ahogy azt a részaránykiadásra felhasználható termőföldek hiányában az 1993. évi II. törvény részükre előírja.

Tisztelt Országgyűlés! Az 1993. évi II. törvény módosításáról szeretném önöket tájékoztatni. Az 1993. évi II. törvény módosításáról szóló javaslat kizárólag azon hatályos törvényi rendelkezések pontosítását szolgálja, amelyek a földkészlet hiánya okán kiadatlan részaránytulajdonnal rendelkező személyek mint alanyi jogosultak kielégítéséről rendelkeznek. A Nemzeti Földalapba tartozó földterületek részarány-földkiadás céljára történő felhasználására vonatkozó hatályos jogszabályok - 9/D. § (2) bekezdés - felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy azok nem kellően világosak, amelynek eredményeként a jogalkalmazók részéről jogbizonytalanság keletkezett. A részarány-földkiadást végző földművelésügyi hivataloknak valamennyi kiadatlan részaránytulajdonnal rendelkező személy részére akár önálló ingatlanként, akár osztatlan közös tulajdonba az 1993. évi II. törvény előírásai szerint földet kell nevesíteni. A földművelésügyi hivatalok ezen eljárási kötelezettsége vitathatatlan, a részarány-földkiadásra pedig az ingatlan-nyilvántartásban a szövetkezeti földhasználati jog alatt álló földek szolgálnak. Csupán végső esetben, vagyis a szövetkezeti földhasználati jog alatt álló földek hiánya esetén indokolt az, hogy a részarány-tulajdonos részaránytulajdona ellenében állami tulajdonban álló földhöz jusson vagy kártalanítást kapjon.

A javaslat célja az, hogy egyértelműen rendezze azt az esetet, ha a szövetkezeti földhasználati jogban álló földrészletek hiánya miatt nem lehet a részarány-tulajdonosok részére az ilyen földeket nevesíteni. A javaslat szerint ebben az esetben a kiadatlan részaránytulajdonnal rendelkező részarány-tulajdonos dönthet arról, hogy vagy a Nemzeti Földalap földkészletéből termőföldet, vagy 4 ezer forint aranykoronánkénti értékben pénzbeli kártalanítást igényel. A választás joga kérelemre induló eljárásban érvényesíthető, a kérelmet a hatályos rendelkezésekkel egyezően a területileg illetékes megyei vagy fővárosi földművelésügyi hivatalhoz kell benyújtani. A javaslat a részarány-tulajdonos tulajdonhoz fűződő alanyi jogának tiszteletben tartása mellett az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében rögzíti, hogy a részarány-tulajdonost a választás joga egyszer illeti meg, továbbá állami föld igénylése esetén a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet a földművelésügyi hivatal megkeresésének legkésőbb 30 napon belül köteles eleget tenni.

A javaslat a termőföldigénylés, illetőleg a pénzbeli kártalanítás esetén irányadó eljárási szabályokat is pontosítja. A javaslat a szövetkezeti földhasználati jog alatt álló, termőföldnek nem minősülő, művelés alól kivett maradványterületek tulajdoni rendezése kapcsán, azonosan a javaslatnak az 1992. évi II. törvény módosítását tartalmazó részével kimondja, hogy ezen földek a magyar állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most engedjék meg, hogy az 1994. évi LV. törvény módosításáról tájékoztassam önöket. A kormány száz lépés programjában célkitűzésként szerepelt az állattartó telepek földellátottságának takarmánybiztosítás céljából történő javítása. Az 1994. évi LV. törvény, vagyis a termőföldtörvény javasolt módosítása megteremti annak a lehetőségét, hogy az állattartó telep üzemeltetője elő-haszonbérleti jogával élve haszonbérleti jogviszonyt létesítsen az állattartáshoz szükséges földterületekre. A javaslat ezáltal elősegíti az állattartó telepek takarmányellátásának szélesebb körű biztosítását.

A termőföldforgalom 1994-től fennálló kötöttségére tekintettel a javaslat nem teremtette meg annak lehetőségét, hogy az állattartó telepek üzemeltetői e címen a termőföldek tulajdonjogát is megszerezzék. A hatályos törvényi rendelkezések szerint a termőföld tulajdonosa fő szabály szerint csak magánszemély lehet. Ez a törvényi korlátozás figyelembevételre került az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk során is, a csatlakozási tárgyalások alkalmával, a termőföldszerzési tilalmaink fenntartását - az uniós illetőségű állampolgárokat érintő kivétellel - sikerült az Európai Unióval elfogadtatni.

 

(15.20)

 

Amennyiben a tulajdonszerzés közérdekből fennálló korlátozására a későbbiekben már nem lesz szükség, akkor lehetővé kell tenni a jogi személyek földszerzését is, de azt általánosságban. Semmi sem indokolja azt, hogy csak egyes jogi személyek, például állattartással foglalkozó vállalkozások részére kerüljön biztosításra a földszerzés lehetősége. Ha a hétéves moratóriumon belül lehetővé tennénk a belföldi jogi személyek, illetőleg akár ezek egy csoportjának termőföldszerzését, úgy az egyenlő elbánás elvéből és az aláírt csatlakozási szerződésből eredően nem lenne megtiltható az uniós illetőségű jogi személyek földszerzése sem. A javaslat ezért az állattartó telep üzemeltetője számára az első helyen, a volt haszonbérlővel azonos sorrendben biztosítja az elő-haszonbérleti jogot. Ha a haszonbérleti ajánlatra a volt haszonbérlő, valamit az állattartó telep üzemeltetője is elfogadható nyilatkozatot tesz, úgy a haszonbérbeadó dönt arról, hogy az egy rangsorban álló jogosultak közül a volt haszonbérlővel avagy az állattartó telep üzemeltetőjével köti meg a haszonbérleti szerződést.

A haszonbérbeadót megillető választás jogát a hatályos jogszabály rendelkezési elve biztosítja. Az állattartó telep üzemeltetőjét megillető elő-haszonbérleti jog a javaslat szerint feltételekhez kötött, tekintettel arra, hogy az állattartáshoz szükséges földterület rendeltetése elsősorban a takarmányellátás és az állattartó telepeken képződő szerves trágya elhelyezésének biztosítása. A javaslat szerint az állattartó telep üzemeltetőjét kizárólag az állattartási tevékenység végzéséhez szükséges szántó, rét, legelő, illetőleg más terület művelési ágban nyilvántartott termőföldre illeti meg az elő-haszonbérleti jog, az is csak akkor, ha az állattartó telepet a haszonbérletre vonatkozó ajánlat közlésének időpontjában, valamint az azt megelőző legalább egy évben folyamatosan működteti. Ez utóbbi feltétel előírásainak indoka a spekulációk megakadályozása, mely feltétel fennállását kérelemre az állattartó telep fekvése szerint illetékes megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás igazolja.

Az állattartó telepek üzemeltetőit megillető jogosultság gyakorlásához indokolt területi korlátozás előírása is. Eszerint abban az esetben illeti meg az állattartó telep üzemeltetőjét az elő-haszonbérleti jog, ha az állattartó telep azon a településen van, amelynek közigazgatási területén a termőföld fekszik, illetve olyan településen van, amelynek közigazgatási határa a termőföld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalomtól el nem zárt magánúton legfeljebb 15 kilométer távolságra van. A földrészlet fekvésétől független, az állattartó telep üzemeltetőjét megillető elő-haszonbérleti jogosultság biztosítása nem indokolt, és a földrészek fekvése szerinti településen vagy annak közelében elhelyezkedő állattartó telepek üzemeltetőit is hátrányosan érintené.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden még a 2004. évi XVIII. törvény módosításáról szóljak.

A kormány által meghirdetett száz lépés program agrárágazatra vonatkozó része célként határozza meg a bor jövedéki adójának nullkulcsossá tételét. A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény módosításának indoka, hogy a szőlő-bor ágazatban szükséges az illegális borelőállításnak és a számla nélküli borok forgalmazásának hatékony eszközökkel történő visszaszorítása. Az ágazat helyzetét tovább rontja, hogy a termelő vállalkozásoknak minimális fedezet áll rendelkezésükre a közösségi marketing finanszírozására.

A fenti indokok alapján a termelők érdek-képviseleti szervezetei kezdeményezték, hogy a természetes borok jövedékiadó-mértéke nullkulcsos legyen, és hogy ezzel egyidejűleg törvényi kötelezettség írja elő a jövedéki adóval azonos mértékű termelői befizetést, amelyből az ellenőrzés költségei és a bor közösségi marketingtevékenysége finanszírozandó. A javaslat a 2004. évi XVIII. törvényt új rendelkezéssel egészíti ki, amely bevezeti a forgalombahozatali járulékot. A járulék a bor megszűnő jövedéki adójával azonos összegű, tehát literenként 8 forint kötelező befizetést jelent, amely mindenkit terhel, aki bort akar forgalomba hozni.

A javaslat a járulékfizetési kötelezettséget a forgalombahozatali engedélyezési eljárással köti össze, oly módon, hogy a forgalombahozatali engedély kiadásának feltétele a járulék megfizetése. A javaslat rendelkezik a járulék felhasználásáról is, amely szerint a bevétel 60 százalékát a Magyarországon termelt borok közösségi marketingprogramjának kidolgozására és végrehajtására kell fordítani, beleértve az Európai Unió által meghirdetett borreklám- és marketingprogramok nemzeti társfinanszírozását is; a fennmaradó 40 százalék az Országos Borminősítő Intézet ellenőrzési feladatainak végzéséhez szükséges pénzügyi fedezetet jelenti. Az Országos Borminősítő Intézetnek a járulékbevétel rendeltetésszerű felhasználásáról félévente jelentést kell készítenie. A javaslat csak a járulék bevezetésének legfontosabb, törvényi szintű szabályozást igénylő rendelkezéseit tartalmazza, a járulék megfizetésének, visszatérítésének, kezelésének és felhasználásának részletes szabályait rendelet határozza meg.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy az elmondott indokok alapján a törvényjavaslatot tárgyalja meg a tisztelt Ház, a tisztelt képviselők, és azt követően fogadjuk el.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a mezőgazdasági bizottság álláspontjának és a kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor.

Elsőként megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

HERBÁLY IMRE, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság november 9-ei ülésén tárgyalta az előttünk lévő előterjesztést.

E rövid lélegzetű törvényjavaslatot élénk vita követte. A támogató képviselők elsősorban azért tudták támogatni a törvényjavaslatot, mert ez az agrárágazatban dolgozók érdekeit, munkájuk megkönnyítését szolgálja, illetve a rendezetlen ügyek rendezését kívánja rendezni és szabályozni. Az ellenzők helyenként indokolatlannak, máshol pedig haszontalannak tartották a szabályozást; nyilván ezt ők majd az indokolásukban el fogják mondani, hogy miért.

Mi is úgy láttuk, hogy a törvényjavaslatot szükséges egy-két helyen módosítani, másrészt pontosítani. Mindezek ellenére és mindezek mellett 12 támogató és 6 ellenszavazat ellenében bizottságunk alkalmasnak találta általános vitára.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti, ötperces időkeretben.

FARKAS SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban így van, hogy a mezőgazdasági bizottság ülésén, ahhoz képest, hogy ez egy kis terjedelmű szabályozás, élénk vitát váltott ki. Ez nem is véletlen, már csak amiatt sem, mint amit képviselőtársam előbb a többségi véleményben megfogalmazott, hogy ők is úgy érzik, hogy igen, van mit javítani ezen a törvényen módosító indítványokkal.

Már csak azért is tartom és tartottuk nagyon furcsának ezt a törvényi szabályozást, mert oly sok kritikát kaptunk a korábbi időszakban, hogy salátatörvényt miért terjesztünk be, és itt van a kezünkben az újabb salátatörvény, amely négy törvényt próbál egy törvényben rendezni, módosítani. Ugyanakkor azt is megfogalmaztuk és elmondtuk a bizottsági ülésen, paragrafusonként végig, hogy melyikkel milyen kifogásunk van. Én úgy érzem, hogy ezek a törvények, és ott is elmondtuk, nem véletlen, a száz lépés programjában készültek, gyors léptekkel, mert számtalan hiba van benne. Ez biztos, hogy így van.

 

(15.30)

Azt hiszem, azok az ígéretek, amelyeket a kormánypárt tett, azokkal jelentős részben most próbálja pótolni a mulasztását, és bizony-bizony ezek a hibák ilyenkor mindig sokkal fokozottabbak, sokkal komolyabbak.

Azt hiszem - nemcsak hiszem, tudom is -, hogy ez a törvény, ami a szövetkezetekről szóló törvény módosítása, ennek egy teljesen más, egyszerűbb megoldása lehetséges, ehhez a megfelelő módosító indítványt be is terjesztette már képviselőtársam, ami úgy gondolom, hogy nem cél, hogy államosítással ismét földtulajdonokat kapjon a magyar állam.

A 2. §-nál mi - elnézést a kifejezésért - szemtelenül kevés kártalanítási összegnek tartjuk azt a négyezer forintot, amellyel próbál a kormányzat a nehéz helyzetbe jutott személyeknek bizonyos összeget juttatni, de igazán a biztosítékot nálunk a 4. §, a termőföldről szóló paragrafus vágta ki, ami az állattartó telep fogalmáról szól, illetve az állattartó telepnek a bizonyos előresorolásáról az elő-haszonbérleti szerződés keretében. Itt az aggályaink, úgy gondolom, rendkívül komolyak, ezt majd egyéni hozzászólásomban is szeretném elmondani, mivel az állattartó telep fogalma nem tisztázódott ma, nem tisztázott a mai napig sem, ilyen fogalom nem létezik, nagyon tág határokat ölel fel, és úgy gondolom, nem feltétlenül szükséges, hogy ebben a törvényben ez megfogalmazásra, mármint ilyen laza megfogalmazásban kerüljön be. Más véleményünk van az állattartó telepek földtulajdonszerzéséről, úgy gondoljuk, hogy azoknak a tulajdonosoknak, akik állattartó telepet működtetnek, ha ez egyéni vagy társas vállalkozás is, mindenféle módja megvan arra, hogy márpedig ezek a földek az állattartó telep használatába vagy bérleti rendszerébe bekerüljenek, mindenféle szabályozás nélkül.

A szőlő- és borgazdálkodásról szóló törvényről csak annyit szeretnék említeni, hogy információnk szerint ez is egy megalapozatlan beterjesztés, már csak azért, mert az előbb, igaz, a lobbitevékenységről szóló törvényről volt szó, én úgy látom és úgy tapasztaltuk, hogy nem kérték ki a teljes érdekképviseleteknek a véleményét. Erre akkor reggel személyes tapasztalatom, tapasztalatunk is volt, éppen ezért úgy éreztük, hogy ez a törvénymódosítás bizonyos lobbi, borlobbi valamelyik körének az érdekeit képviselte. Éppen ezért, mivel ez az egyeztetés teljes mértékben nem történt meg, ezért ezt a törvénymódosítást, az 5-6. §-t sem tudtuk támogatni.

Így mindösszességében el kell mondanom azt, hogy kisebbségi véleményként az egyes agrárágazati törvények módosításáról beterjesztett 18110. számú törvényjavaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség véleménye, illetve a kisebbségi vélemény alapján nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel a gazdasági bizottság jelezte, hogy nem kíván előadót állítani, most a képviselői felszólalásokkal folytatjuk munkánkat.

Elsőként az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót - ott is elsőként Karakas János képviselő úrnak, MSZP -, 10-10 perces időkeretben.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem okozok meglepetést Farkas Sándor úrnak, ha azt mondom, hogy a Szocialista Párt, a frakció támogatja ezt az előterjesztést. És bár bírálta az előterjesztést, hogy négy törvénymódosítást is tartalmaz, de hozzá kell tennem, hogy ez agrártárgyú törvények módosítását tartalmazza, és igazi salátának azt tartom, ami Farkas Sándor elnöklete idején volt, amikor a dajkaterhességet együtt tárgyaltuk mezőgazdasági témákkal; az aztán igazából saláta volt. Tehát ezt valahol, mivel egy-egy ágazatot érint, jogtechnikai oldalról is el tudom és el tudjuk fogadni. Tehát ilyen jellegű aggályunk nincs.

Az első két törvénymódosítás kapcsán, amelyik tizenéves probléma megoldásáról szól az átmeneti törvény, illetve a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvényhez kötődően, ezt mindenféleképpen, tisztelt képviselőtársaim, előbb vagy utóbb rendezni kell, tisztázni kell. Lehet vitatkozni arról az elvről, hogy az államhoz szálljon-e a föld vagy nem. Megítélésem szerint, ha ezt az állam jó célra akarja továbbadni, akkor igenis, átmeneti oldalról ez elfogadható.

Azzal egyet tudunk érteni, hogy be kell szabályozni valahol ezt a rendszert, hogy meddig lehet állami tulajdonban, hogyan lehet kezelni. Ezekre vannak példák. Mondjuk, nem állami oldalról mondom, de dán példa alapján, ha egy bank tulajdonába kerül egy föld, ott is törvényi előírás van, hogy mennyi idő alatt kell visszaszármaztatni termelőhöz.

Másik részéről a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvény kapcsán is lehet a kártalanítás mértékéről vitatkozni, de hogy meg kell csinálni, és végre le kell zárni ezt az egész eseményt, ezt mindannyian tudjuk és érezzük. Érezzük azt is, hogy a jelenleg most folyó árveréseknek is milyen negatív hatásaik vannak, és több a negatív hatás benne esetenként, mint a pozitív.

Termőföld. Azt gondolhatta mindenki, és itt a túlpolitizált agrárvilágban szinte természetes, hogy itt aztán összecsapnak az érzelmek, és nem a ráció győz. Sokszor, sok oldalról elhangzott már, hogy az egykori szövetkezeti, most átalakult társas gazdaságok, ahol komoly állattenyésztés folyt és folyik jelenleg is, milyen gondokkal küszködnek: termőterület kell a takarmánybázishoz. És ezt valamilyen formában biztosítani kell. Ha nem akarjuk, hogy még jobban leépüljön az állattenyésztés, akkor úgy érzem, hogy ezt a gesztust meg kell adni a kormányzatnak. Az is tény, hogy nem szolgálhatja azt, hogy ez szolgálja azt, és adjon lehetőséget egy-egy gazdaságnak arra, hogy növelje a területét, de ennek a törvénymódosításnak nem is ez az alapcélja, hanem az, mint amit említettem, hogy ne csökkenhessen tovább az állatállomány a takarmány-termőterület hiánya miatt.

A negyedik nagy elem a bortörvény módosítása, amit az tett szükségessé - mint ahogy az államtitkár úr is mondotta -, hogy az ágazati képviselők lobbizva a parlamenti képviselőknél, elérték azt, hogy ne sújtsa jövedéki adó a szőlő- és bortermelőket, mint ahogy ez Európa többi tagállamában is így van, és ez versenyhátrányt okozott eddig a szőlő- és bortermelőknek. Ugyanakkor fölvetődött egy másik gondolat is, mégpedig az, hogy alakult egy boriroda. Magát a gondolatot mindenki támogatta, aztán utána, amikor megnevezésre kerültek, hogy kik a résztvevői, akkor kevesellték. Azóta, jelentem, a többi képviselet is helyt kapott a borirodában, tehát ez a gond is megoldódott, és ezen keresztül tudtak róla és ismerték ennek a salátatörvénynek ezt a néhány passzusát is, ami erre vonatkozott vagy vonatkozik.

Ehhez valamilyen formában ezen szereplőknek az volt a kérése, hogy rendeleti úton a termelőktől be kell hajtani egy bizonyos pénzalapot, hogy elindulhasson ez a munka. Máshol, ahol hosszabb idő és lehetőség volt arra, hogy kialakuljon ez az egész rendszer, ahol a termelők saját maguk jöttek rá, hogy létre kell hozni azon szervezeteiket, amelyek egyik részről szabályozzák a szőlő- és bortermelést, másik részről segítik a piacépítést, az nálunk viszonylag rövid idő alatt az elmúlt tíz-egynéhány évben alakult ki. És ehhez bizony sajnos bele kellett szólni a természetes folyamatokba, de nem úgy, hogy ellene, hanem hogy mellette legyünk, és ez a fajta 8 forintos átcsoportosítás megítélésünk szerint ezt a célt szolgálja.

Ennek a 8 forintos átcsoportosításnak, illetve önmagában a beszedésnek minek kell eleget tennie? Hát annak, hogy olyan formában kerüljön beszedésre, mint ahogy a jövedéki adót beszedték. Kérdezem én, hogy eleget tesz-e ez a megfogalmazás ennek a kitételnek. Azt kell mondanom, hogy ebben a formájában nem, de bizonyos részben azért magyarázható, hogy miért nem. A jövedéki adó kapcsán az exportáló üzemeknél az exporttételekre nem volt jövedéki adó, tehát itt mintegy 800 ezer hektónyi borra azt tudom mondani, hogy 8 forint plusz tehertétel lesz.

 

(15.40)

Megítélésünk szerint jogos azon észrevétel ezen üzemek részéről, hogy ez nekik versenyhátrányt okoz, sőt mivel jó néhány tételt már jövő évben lekötöttek, ez nekik kifejezett anyagi hátrányt is okozhat, tehát ezt valamilyen formában a későbbiek során méltányolni kell. Másik oldalról viszont nekünk méltányolni kell az előterjesztő azon szándékát, hogy pontosan, aki exportra is termel, annak is szüksége van marketingre, sőt neki igazából szüksége van. Tehát összességében ez a behajtás az ő céljait is kell hogy szolgálja. Másrészről a jövedéki adó az importborokra is érvényes volt, valahogy ezt a részét is meg kell teremteni. Úgy érzem, az előterjesztés százszázalékosan ezt sem oldotta meg, és sajnálatos, hogy a bortörvény - ami ezt kiegészíthette volna - beterjesztése késik, de gondolom, hogy ezt is meg tudjuk oldani.

Mi volt még az előterjesztett anyaggal szembeni észrevétel? Az, hogy előfordul, hogy egyes borászatok lebíráltatnak az Országos Borminősítő Intézetnél egy-egy tételt, ami egész évre szól. Jelentem, utánanézettem, hogy mennyire jellemző ez, és milyen nagyságrendekre jellemző ez. A 100 hektoliter alatti forgalmazók 50 százalékánál fordul elő, hogy egész évre kérik a forgalombahozatali engedélyt, és mintegy 300 hektós gazdálkodói tételnél van az, hogy 80 százalékos ez a lefedettség. Tehát ebből adódóan megítélésem szerint megoldható, hogy VPOP-ellenőrzéshez kötötten - hiszen a bor marad jövedéki - ennek a megoszthatóságáról egy módosító indítvánnyal gondoskodjunk. De hozzá kell tennem, hogy ez elsősorban a pici, kis és középborászatok gondja, a nagy borászatoknál az a jellemző, hogy ők folyamatosan viszik tételeiket, egy-egy hordónyit, mondjuk, 300-400 hektó hordónyi tételeiket, obiztatnak, nekik tőkeerejüknél, egyebüknél fogva igazából nem jelent ez gondot, és náluk nem nagyon fordul elő, hogy egyéves értékesítésre szánt készletet küldenek egyszerre bevizsgálásra.

Megítélésünk szerint vita alakulhat ki a járulék megosztása tekintetében, hogy szerepeljen-e a törvényben ez a 60-40 százalék. Erre azt szeretném mondani azoknak, akik ezt felvetik, hogy a boriroda résztvevői - hozzáteszem, a kibővített résztvevők, tehát mindazon képviseletek, akik korábban az alapítók közül kimaradtak, és most bekerültek - egyetértettek ebben a százalékos megoszlásban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én csak magánvéleményként mondhatnám, hogy ez igazából nem biztos, hogy fontos eleme a törvénynek, de összességében úgy érzem, hogy ezen tételek módosításával ez a törvény is alkalmas, és en bloc a saláta emiatt alkalmas az általános vitára.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Karakas Képviselőtársam! Ön említette, hogy a kártalanítási összegként a törvényben előre jelzett 4000 forint/aranykorona ön által is vitatható, lehet, hogy nagyobb összegre lenne szükség. De ezzel a törvénytervezettel nem csak ez a gondunk, hogy keveselljük a 4000 forint/aranykorona/hektár kártalanítást, mert valóban keveselljük, mert ha azt nézem, hogy 4000 aranykoronánál egy átlagos szántó esetében 20 aranykorona/hektárt veszünk, akkor ez egy hektár szántó esetében 80 ezer forintos kártalanítási összegnek felel meg. Tudjuk jól, hogy a Nemzeti Földalap jelenleg 300 ezer forint/hektárért vásárol földet, tehát a kettő nincs is összhangban. De ezen kívül, amiről Farkas képviselőtársam is beszélt, ott is problémánk van a törvénnyel, hogy kötelezővé teszi az államosítást. Tehát ezeknél a szövetkezeteknél, amelyek elvileg jogutód nélkül megszűnnek, a megmaradt részarány-tulajdonú földek állami tulajdonba kerülnek.

Bizottsági ülésen megkaptuk azt az indoklást, hogy olyan kis aranykoronákról van szó, hogy azt már nem érdemes kiosztani. Valóban, ha én szántóban kérnék esetleg 2 aranykoronát, azt nem is szabadna kiosztani. De tudjuk jól, hogy az erdők aranykorona-értéke, még a jó erdők aranykorona-értéke is 4-5, az Alföldön sok esetben egy hektár aranykorona értéke 2, s tudjuk jól, a Nemzeti Földalap komoly erdővel is rendelkezik. Tehát miért kell nekem esetleg 2 ezer forintért odaadnom 2 aranykoronát, mikor kaphatnék érte egy hektár erdőt? Nem tudom, hogy a kettő milyen összhangban van egymással.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, Fidesz, 10 perces időkeretben.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szövetkezetekről szóló ‘92. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló ‘92. évi II. törvény eddigi 25/A. §-ának a tervezet szerinti módosítása megítélésem szerint sérti a magántulajdon szentségét, és a maradványföldek tekintetében teljes államosítást jelent. Eddig a jogutód nélkül megszűnt, illetve a törvény hatálybalépését követően megszűnt szövetkezet után maradt, fel nem osztatott termőföldvagyont az FVM-hivatal árverésen értékesítette. Ha az árverésen nem kelt el, azután kerülhetett a föld állami tulajdonba és a Nemzeti Földalap kezelésébe, nem volt tehát közvetlen államosítás. Véleményem szerint továbbra is az árverésen való értékesítést kellene az első helyen megtartani, és csak végső megoldásként szabadna az államosítás eszközeihez nyúlni.

Ha mégis - márpedig sok kétségem nincs efelől - állami tulajdonba kerül a jogutód nélkül megszűnt szövetkezet maradványföldje, akkor az egyébként a szövetkezetben részaránytulajdonra jogosultakat kártalanítás illeti a korábbi törvény szerint is és a javaslat szerint is. A kártalanítás összege azonban nem maradhat - ahogy már korábban is említettem - 4000 forint, hiszen ezzel az állam irreális áron jut a földvagyonhoz, és ezzel megcsúfolja az eredeti kárpótlási törvényt és annak szellemét, amelyet 1992-ben szintén az Országgyűlés alkotott a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, éppen az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról. Ezt az összeget a mai viszonyok között legalább 8000 forint/aranykorona értékre kell emelni. Ugyanez a fejezet, a javaslat 2. §-a esetében is a 4000 forint irreális, és a kártalanítási összegnek 8000 forintnak kell lenni a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló ‘93. évi II. törvény javasolt pontja esetében is. Mindezt az is indokolja, hogy azok, akik önhibájukon kívül nem jutottak hozzá a részaránytulajdonukhoz, amely a törvény erejénél fogva őket ugyanúgy megillette, mint akik hozzájutottak, mégsem kaphattak sem bérleti díjat, sem vételárat a földjükért, most pedig az állam csupán fillérekért államosítaná a meg sem kapott földjeiket.

A következő gondolatom a termőföldtörvényhez kapcsolatos, amelyben már korábban is említettem az állattartó telep problémakörét. Az előterjesztés közgazdaságilag nem kellőképpen megalapozott szerintem, mert meg sem kísérli jelezni, hogy az állattartó telepnek milyen a mai földellátottsága és a reális földszükséglete. Országosan és regionális bontás szerint hatástanulmánynak kellett volna feltárnia, hogy hány állattartó telep működik, ezek milyen jogcímen, mennyi földet, milyen időtávra használnak, az állattartó telepek hogyan oszlanak meg a tulajdonosi és cégforma, illetve az üzemtípusok és birtokméret szerint, a telep közigazgatási területén milyen a földellátottság, a fennálló földhaszonbérletek, egyéb földhasználatok főbb jellemzői. Magyarul: nincs kellő megalapozottság, nincs kellő hatástanulmány. Ezt az országos, de legalább reprezentatív vizsgálatot rég végre kellett volna hajtani, illetve elvégezni.

A fenti alaptények ismerete nélkül fennáll a veszélye annak, hogy az új jogintézmény nem közszükségletet szolgál, hanem a közérdekű birtokpolitika ellen fog hatni. Miközben a hazai állattenyésztés több terepen a megsemmisülés felé sodródik, előállhat, hogy a törvény nem a hazai termelőket támogatja, hanem a külföldi agrártőke segítségére siet, hogy a hazai földhaszonbérlők terhére, őket a mezőgazdaságból kiszorítva megalapozza földhasználatukat, ezzel pedig földtulajdoni monopóliumokat szereznek.

(15.50)

Az állattartó telep üzemeltetőjét a törvény 21. §-a szerint megilleti elsőbbségi jog a haszonbérletre, amelyet a javaslat kínál, egyértelmű a bel- és külföldi nagyüzemi haszonbérlő kizárólagosságának törvényi szavatolásával, illetve a kis- és középüzemi hazai haszonbérlőknek a földbérleti piacról való kiszorításával. A hatályos jog ezt ma azzal teljesíti, hogy a családi gazdálkodó, az őstermelő és az egyéni mezőgazdasági vállalkozó a jogosultak sorrendjében csak a haszonbérlő után szerepel. A tervezett változtatás még inkább kilátástalanná teszi az utóbbi jogalanyi kör földszerzését, mivel még az állattartó telepek földigényét is elébük sorolja. Ez gazdaságilag nem indokolható és jogilag nem elfogadható diszkrimináció.

A tervezet az állattartó telep elő-haszonbérleti jogát indokoltan köti a helyben lakás 3. §-a szerinti feltételekhez, e törvényi előírás azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezzel a termőföldről szóló törvény az állattartó telep üzemeltetőjével szemben kizárná a 3. § pontjai szerint a kedvezményezetteket, amelyek a jogi személyt helyben lakónak minősítik akkor is, ha csak székhelye van, és az első két pont szerinti településen, avagy e jogi személynek tagja vagy részvényese az elő-haszonbérleti jogosult, függetlenül attól, hogy nem helyben lakó, sőt esetleg külföldön él. A birtokpolitikai elvekkel merőben ellentétes az olyan állattartó üzemnek elő-haszonbérleti jogot adni, amelynek tagja, részvényese nem helyben lakó. Ahhoz viszont, hogy a termőföldtörvény ezen általános szabálya jelen esetben ne érvényesüljön, a jogi személy állattartó üzemre nézve azt kifejezetten ki kell zárni a módosított rendelkezésben.

A törvényjavaslat által bevezetni kívánt jogintézmény egészében alaptalan amiatt, hogy központi elemét, az állattartó telep fogalmát nem határozza meg. Nyilvánvaló, hogy e kritérium tisztázását a termőföldtörvény nem biztosíthatja az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások közreműködése és a közigazgatási hatóság közreműködése nélkül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a javasolt megoldás, amely a termőföldre szól, teljesen rossz, ellentétet támaszt az állattartó telep üzemeltetője és a föld jelenlegi bérlője között, mivel a sorrendet megváltoztatja. Az állattartó így nem is szerez tudomást arról, hogy az előző földbérlő és földtulajdonos újra bérleti szerződést kíván kötni. Mi következik mindezekből? Az, hogy az állattartó elkezdi a földtulajdonosokkal a különböző üzletelését, bujtogatását, hogy ne a korábbi bérlőnek adja a földjét bérbe, hanem őneki. Ez a bujtogatás akkor vezethet eredményre, ha az állattartó ráígér a korábbi bérleti díjára. Mert egyébként a földtulajdonos miért adná fel korábbi, már bevált bérlőjét? Ebből óriási árfelhajtás fog következni. Ez kell az amúgy is agyongyötört helyzetünknek? Úgy gondolom, hogy nem.

Hogyan fogják kitermelni a máris kitermelhetetlen bérleti díjakat, ha nem lenne segítség sem az állattartásnak, sem a többi mezőgazdasági termelőnek? Az állattartás a mezőgazdaság része, ezért eddig is bérelhettek földet az állattartók. Ha a kormányzat segíteni akarja az állattartást földdel, azt a Nemzeti Földalapból kell megtennie, nem pedig ilyen árfelhajtó zavarkeltéssel. Vagyis ez a módosítás csak kárt okoz teljes formájában, és megítélésem szerint az állattartó telepeknél egy olyan helyzetet fog kialakítani, amely sem az állattartó telep tulajdonosának, üzemeltetőjének, sem pedig a földhaszonbérletben gondolkodók, illetve a bérbeadásban gondolkodók szempontjából nem megfelelő.

Meggyőződésem, hogy ez a törvény - a bor részével, mint ahogy már az előbb is említettem, nem kívánok foglalkozni, mivel az információim teljesen másról szólnak - így önmagában és ez a négy törvény egybefoglalva nem azt a célt szolgálja, amit eredetileg szolgálnia kellene. Természetesen ezek a problémák valósak, ezt el kell hogy ismerjük, akár mind a négy tétel, mind a négy pont, de ezeket a megoldásokat én személy szerint elfogadni nem tudom, szeretném, ha majd a képviselőtársaim által benyújtott módosító indítványokat is támogatni tudnák.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalásra kerül sor. Megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak, MSZP.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretném megtörni az általános vita ívét, de úgy gondolom, hogy Kékkői képviselő úr reagálására mindenképpen válaszolnom kell. (Közbeszólásra:) Hozzászólására… (Dr. Kis Zoltán: Kétpercesben nem lehet.) Bocsánatot kérek, visszalépek. (Közbeszólásra:) Jó, világos, oké. Visszalépek, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, SZDSZ, tízperces időkeretben.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy beleszóltam. Herbály képviselő úr ismertette a bizottsági álláspontot. Való igaz, hogy többségben voltak az igenek, kisebbségben a nemek, és volt egy tartózkodás, az meg én voltam. Ezért ezt már a felvezetőben el kell hogy mondjam, ugyanis jó lett volna, ha ezt az előterjesztést, mielőtt az Országgyűlés elé kerül, mondjuk, megbeszéltük volna, hogy milyen jogtechnikai módokat választunk. Ugyanis senki nem vonja kétségbe, most hallottuk éppen Farkas Sándor képviselő úrtól, hogy ezek a problémák valósak, ezt meg kell oldani. Nem mindegy azonban, hogy milyen eszközökkel és hogyan kezeljük.

Az is tény, hogy a miniszterelnök úr száz lépés programjában a földhöz való viszony új alapokra helyezését szorgalmazza. Ezzel sincs semmi baj. Én a magam részéről a tulajdonhoz juttatást segíteném; magyarán, azt a rendszert erősíteném, amelyet ‘96-tól 2000-ig követtünk, nevezetesen: a földvásárlási támogatást, ami most ismét bejött a rendszerbe. Nagyon helyes, nagyon jó, segíteni kell azokat, akik az adott területen élnek és mezőgazdasággal foglalkoznak, hogy földhöz juthassanak.

Ennek a másik dolga a földtörvény, amely meg lehetőséget kell hogy adjon arra, hogy azok, akik helyben lakók, mezőgazdasági termeléssel foglalkozók, minél inkább meg tudják szerezni azokat a földeket, amelyeket most úgymond elég komoly haszonbérleti díj terhel, mert a földtulajdon és a földhasználat merőben szétvált egymástól, és itt bizony ahhoz, hogy közelítsenek egymáshoz, állami segítségnyújtásra van szükség, nevezetesen hitelre.

Itt a törvény koncepciója elkezd egy olyan területen mozogni, ami 315 ezer aranykoronát érint, ahogy az államtitkár úr is mondta, és ezt az irányt az állami tulajdonba vétel felé nyomja. Ezt majd figyelmébe ajánlom az államtitkár úrnak, hogy egy esetleges alkotmánybírósági eljárás során mennyiben tudják tartani, mert a mostani szabály úgy szól, hogy van az árverés, ami a részaránytulajdonokat beviszi fölszámolás, megszűnt szövetkezetek esetében, és ha nem jelentkezik senki, nem kell, megy állami tulajdonba. Ez rendben van, ezzel semmiféle alkotmányjogi probléma nincs. De az, hogy most a törvény erejénél fogva mindezen területek azonnal bekerülnek állami tulajdonba és a Nemzeti Földalapkezelő kezelésébe, problémás, ezért ezt jogászokkal majd konzultáljuk meg. Én a magam részéről kétségesnek tartom ennek az alkotmányosságát. De mi a megoldás? - mert kritizálni lehet. A megoldás a következő:

Abban az esetben, ha ilyen, tehát fölszámolásra került, megszűnt szövetkezetek esetében megmarad a részaránytulajdon, ott az árverés intézményét tartjuk meg. Hogy? Úgy, hogy ebben az esetben szűkítsük le az árverésen részt vevők körét. Meg lehet tenni a jogalkotásban. Tehát azt mondjuk: volt egy árverés, nem volt senki, kész, állami tulajdon, Nemzeti Földalap, ezt lerendeztük. Van árverés? Kit engedek be? Már nem engedem be a külsőst, nem engedem be a budapesti ügyvédet, nem engedem be a neppert, hanem azt mondom: csak azok vehetnek részt ezen az árverésen - még egyszer mondom, a fölszámolt, megszűnt szövetkezetek részaránytulajdona esetében -, akik a jelenleg hatályos földtörvény értelmében is elővásárlási joggal rendelkeznek. Amikor ezek ott az árverésen megjelentek, közülük aki a legtöbbet ajánlja, az viszi el, vagy ha egyenlő ajánlat van, akkor az elővásárlási sorrend határozza meg, hogy ki lesz a tulajdonos.

Az így befolyó pénzt meg megkapják azok a részarány-tulajdonosok, akiket most 4000 forinttal akarunk kártalanítani. Lehet, hogy ez egyes esetekben még 4000 forint sem lenne, bár azért ezt nagyon kizártnak, illetve kis esélyűnek tartom, de többségében megszabadul az állam a kártalanítási felelősségtől, magyarul, az adófizetők pénzét nem viszi egy újabb fogyasztói igény felé. Mert azért azt feltételezem, hogy aki a 4000 forintot aranykoronánként megkapja - amit egyébként nagyon kevésnek tartok -, az már nem földet fog ebből venni, mert akkor ment volna az árverésre, hanem akkor vesz majd stelázsit vagy hűtőszekrényt, vagy mit tudom én, mit.

 

(16.00)

Megint kimegy a tőke, kimegy a pénz az ágazatból! Azt viszont meg lehet tenni - miniszterelnök úr is erre utalt -, hogy azok mögé, akik ebbe a körbe tartoznak és ilyen árverésen vesznek részt, álljon oda az a hitelfedezet, ami már működik a földvásárlásra. Magyarul, ne zárjuk ki a szegény, helyben lakó mezőgazdasági dolgozót. Ha elmegyek egy árverésre, akkor kapok egy banki ígérvényt, hogy ha én nyerem meg, akkor ezt hitelből meg tudom vásárolni. A konstrukció adott, meg lehet csinálni, csak nem így, ahogy itt le van írva. Jó lenne, ha ebben konzultálnánk egy kicsit. Sajnos azok a szakaszok meg nincsenek megnyitva - ezért nem tudok hozzájuk módosító javaslatot beadni -, amelyek az árverést rendeznék. Ezért ezt nem tudom módosítani, elfogadni meg pláne nem tudom.

S ezzel már megoldanánk a következő problémát is, azt, hogy ahol a szerencsétlen rálicitál és nem tud földhöz jutni, ott megint ott van az állami felelősség. Az állami felelősségről pedig azt tudom mondani, hogy akit át tudok terelni abba az árverési kategóriába, mert közel van hozzá, hogy nekem nem jutott itt, de ott indulnék, de ott nem vagyok versenyképes, akkor őt is abba a szűk körbe teszem be. Őt is azok közé rakom be, akik az előbb általam említett úgynevezett speciális árverésen vehetnének részt. S akkor ezt a kört is megoldottam, és nekik se kell 4 ezer forintot - vagy esetleg módosító indítványokkal 8 ezer forintot, vagy nem tudom, mennyit fog majd elfogadni az Országgyűlés - az adófizetők pénzéből kifizetni. Ezek tehát jogtechnikailag megoldható dolgok.

És itt jönnek az állattartó telepek, amelyekre Farkas Sándor úr is utalt. Ha egyszer - és itt már mindenkit hibáztatunk a Házban, tizenöt éve, valamennyiünket - nem tudunk egy épeszű földtörvényt csinálni, ahol nem állattartó telephez ragaszkodnánk, hanem ahhoz a gazdasági üzemmérethez, aminek lételeme a föld, és az, hogy földtulajdonnal rendelkezzen, jó lenne, ha ebben egyszer meg tudnánk állapodni! Mégpedig sürgősen meg kellene állapodni ebben, barátaim, mert a moratórium pár év múlva letelik, már ami a külföldiek földtulajdonát illeti; bár azok egyébként már lehaszonbérelték jórészt előre, mint ismerjük. De talán van még egy szalmaszál, hogy ezt a megkötöttséget ne úgy értelmezzük, hogy külföldi vagy hazai, hanem úgy, hogy mezőgazdasági termelő, helyben lakó vagy nem az. És ha az, akkor urambocsá! miért olyan eretnekség az, hogy ezt a jogi személyeknél is megengedjük azzal a feltétellel, hogy ha a jogi személyek tulajdonosi körében olyan változás áll be, ami az alapfeltételeknek már nem felel meg, akkor ezek a földek mehetnek kártalanítás ellenében állami tulajdonba, vagy kerülhetnek vissza.

Ilyen van például Hollandiában vagy Németországban, hogy megszerzem saját jogon mint helyben lakó, és meg van határozva, hogy meddig kell nekem ott helyben lakóként ezt csinálnom; tíz évig, húsz évig. Ha ezt nem csinálom vagy közben megszüntetem, akkor onnantól kezdve értékesítési kényszerem van, ugyanis azt mondja a német és a holland törvény, hogy két évig ad nekem lehetőséget - adja meg! -, mint olyannak, aki helyben lakik, tehát aki megfelel a feltételeknek. Ha nem adom el, akkor kényszerárverésre viszik a földet, pedig azok is jogállamok, szóval nem lehet azt mondani, hogy hatalmas kommunista diktatúra uralkodna Németországban vagy Hollandiában! Mi pedig nem vagyunk képesek eljutni oda, hogy a föld irányából induljunk ki, és hogy a föld hasznát hogyan tudjuk az adott közösséghez telepíteni, azokhoz, akik ebből élnek, és még mindig spekulatív céllal megy a földforgalmazás.

A harmadik tételnél, aminél nekem nagyobb vitám nincs, megértem az ellenzéki aggályokat. De a bortörvénnyel kapcsolatban emlékszem, hogy amikor két évvel ezelőtt bármilyen összejövetelen ott voltam a borászoknál, egyöntetűen azt mondták, hogy ők hajlandók ezt a 8 forint jövedéki adót fizetni, ha látják az értelmét. Ez pedig az, ha visszakerül a borértékesítési marketingbe, így az állam bácsinak nem kell annyit adni a marketingtevékenységhez, ők meg úgy érzik, hogy a saját pénzüket saját maguk használják fel. Hogy aztán ennek a megosztása, az a 60:40, ami az OBI és a marketing között van, jó-e vagy sem, azt nem tudom; ha ebben megegyeztek, akkor ezzel ne menjünk szembe. Arra viszont nagyon oda kellene figyelni maguknak a borászoknak is meg egy picit nekünk is, hogy ebből hogyan részesedik a bormarketing. Azt nem tartom valószínűnek, hogy egy jászszentandrási borász egy villányi borásszal pariban lesz, és azt mondja, hogy szeretnék egy olyan piacot megcélozni, ami az asztali bor irányába megy, de hát nincs annyi pénzem, hogy reklámozzak; a villányinak lenne, de ő meg azt mondja, hogy itt a 8 forint, ebből majd én reklámozom a saját boraimat, nyilván egy másik piacra és egy másik fogyasztóközönségnek.

Értem, amit Karakas úr mond, persze, ezt majd a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa döntse el. Hó, hát igen! No, ott is az érdekérvényesítő képesség azért nem egészen egyenlő... Nekünk tehát valamilyen orientáltságot adnunk kellene, hogy a felosztásból a különböző borkategóriák szerint - van ugye asztali bor, minőségi bor, tájbor; a bortörvény meghatározza ezeket - milyen százalékban részesüljenek a befizetett pénzből. Nyilván a befizetés arányában az adott kategórián belül, s akkor ez is rendezhető lenne.

Megfontolásra ajánlom azokat, amiket elmondtam, no nem azért, mert olyan bölcs vagyok, de egypár évet már én is eltöltöttem az FVM-ben meg agrárvonalon is és a jogalkotással is foglalkoztam. Ebbe az irányba próbáljuk ezt terelni, tisztelt államtitkár úr, amit elmondtam, mert akkor eleget teszünk annak, amit a miniszterelnök úr mondott, segítünk a vidéknek és semmiféle jogi gubancot és problémát nem hurcolunk magunkkal, ami újabb ügyeket keletkeztetne. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kis Zoltán képviselőtársam felszólalására szeretnék reagálni. A borral kapcsolatban tette fel a kérdést, és nem értette, hogy miért vetette fel Farkas képviselőtársam, amit felvetett. Ha megengeded, felolvasom a petíció szövegét, amit a HNT, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa küldött a miniszter úrnak a pénzhiánnyal kapcsolatban. Pénzügyi forráshiányban szenvednek, és a hiány miatt az EU-s jelentésekhez szükséges feladatot szervezetük az év folyamán nem tudja ellátni, sőt az is előfordulhat, hogy kénytelenek lesznek a tevékenységüket felfüggeszteni. “Nem kérünk mást, mint ami a szőlő- és bortermelőket alapvetően megilleti. Nem az adófizetők pénzéből, hanem a szőlő- és bortermelők befizetéseiből származó források ésszerű felhasználására korlátozódnak javaslataink.ö

Farkas képviselőtársam tehát azt vetette fel, hogy nem biztos, hogy ez az arány és ez a felosztás a jó, és lehet, hogy másoknak is kellett volna ebből a pénzből juttatni. Ez az aggályunk ezzel kapcsolatban. Amúgy meg egyetértek veled.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tízperces időkeretben megadom a szót Karsai Péter képviselő úrnak, MDF.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy elfogult hozzászólást fognak most hallani, mégpedig abból az aspektusból, hogy az idei esztendőben a fél hektár szőlőültetvényem mínusz 153 200 forintot eredményezett, ezenfelül pedig nagyon jó ismerője vagyok az alföldi borvidéken Jánoshalma és környéke borászatainak és azok problémáinak. Ezért mondom, hogy egy igen elfogult hozzászólást mondok, és nem is kívánok foglalkozni a törvényjavaslat korábbi pontjaival, mert hiszen azok már elhangzottak. Mondhatnék még én is három-négy olyan okot, amelyek alapján azt mondanám, hogy nem. Csak kizárólag a borkérdéssel és a 6. §-sal kapcsolatban szeretnék egy-két elfogult gondolatot megosztani a tisztelt Házzal.

Biztosan látták képviselőtársaim annak idején az Indul a bakterház című nagy sikerű filmet, amelyben van egy olyan jelenet, hogy a Sanyi ló megdöglik, s akkor jön a Patás, és elküldi a Bendegúzt, hogy szaladjon be a Szabó bakterhez a bicskáért, hogy le tudja még nyúzni a döglött ló bőrét, hogy az se vesszen kárba. Nos, nekem most az jut eszembe, hogy erről a bizonyos döglött lóról még azt a bőrt mi is le akarjuk húzatni. Ez a 8 forint látszólag nem nagy összeg, de ha most levezetem, hogy ez az utolsó olyan csepp a pohárban, amitől az alföldi borász már szívbajt kap és levegő után kapkod, akkor alátámasztom ezt az állításomat.

Segítségül először is Gyurcsány miniszterelnök úr egyik kijelentését hívom. Ő azt mondta, nagy igazságtalanság az, hogy a magyar paraszt egyharmad támogatását kapja - nem ezt a szót használta, hanem azt mondta, hogy a magyar termelő -, mint az európai uniós versenytársa. Azt mondta erre, hogy ez nagy igazságtalanság. Ehhez képest most pedig arról vitatkozunk, illetve azt próbáljuk elhitetni talán magunkkal is, milyen jó az, ha a bortermelők, illetve a forgalmazók még ezt a 8 forintot is be fogják fizetni. Kérem szépen, szeretném elmondani önöknek, hogy a kunsági borvidék 27 ezer hektár ültetvényen gazdálkodik. A hegyközségi tanács adataiból tudom, hogy 27 ezer hektáron.

(16.10)

Ebben a pillanatban 3,5 ezer hektár olyan igény jelent már meg, aki azt mondja, hogy szeretné kivágatni a szőleit. A következő esztendőben is újabb 3500 hektár kivágására jeleztek előzetesen felmérés alapján igényt. Ez annyi, mint egynegyede; az ültetvények egynegyedére azt mondja a szőlősgazda, hogy immáron nem képes 30 forintos szőlőárral szőlőt termeszteni. Magyarán: ez a ló megdöglött. Ezt már mindenki tudja ott lent, azon a vidéken, csak még itt fent nem akarunk erről tudomást venni, hiszen ezért kerül ide egy ilyen törvény. Amikor egyszer egy jó döntés születik arról a bizonyos jövedékiadó-eltörlésről, akkor most egy másik címen hozunk egy másikat, de ugyancsak olyant, amit már egyszerűen a verseny miatt nem képes a termelő tolerálni.

Erről biztosan önök is tudnak, nem csak én. Ma Olaszországban egy hektár támogatása bújtatott és nyílt módon körülbelül 1200 euró. Ez annyit jelent, hogy ha annak az olasz gazdának ott egy szem szőlője nem terem - bár egyébként terem -, ő akkor is a pénzénél van. Ezzel szemben a magyar támogatás most éppen 17 ezer forint, és ha még most szerencséje van, belekerül ebbe az agrár-környezetgazdálkodási programba, akkor ez feljebb mehet, de négyszeres, ötszörös támogatási különbséggel egyszerűen nem képes versenyt futni, mondjuk, ezzel az olasz példával. Akkor, amikor a különböző nagy áruházláncokban meglátjuk a termékeket, akkor bizony látjuk, hogy a százforintos külföldi borokkal egyszerűen nem lehet versenyt tartani.

Mit tenne ilyenkor egy olyan kormány, amelyik szívén viseli a szőlőtermelés, a borforgalmazás sorsát? Legalábbis azon gondolkodna, tud-e olyan kedvezményt, olyan - ha úgy tetszik, kimondom - bújtatott támogatást adni, amiért az Unió még nem fedd meg bennünket, de azért ezt a versenyhátrányt valamilyen módon csökkentheti. Ez a mostani javaslat erről nem szól.

Egyébként meglepődve hallottam arról, hogy itt a bortermelők vagy a különböző érdekképviseletek mintha erre a 8 forintra igent mondtak volna. Azok a borászok, akikkel én beszéltem - hozzáteszem, ezek középkategóriás pincészetek, tehát 15-25 ezer hektó kibocsátású pincék tulajdonosaival értettem szót -, rendkívüli módon félnek attól, hogy innentől kezdve egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az asztali boraikkal, hiszen a 8 forint, ha önök is kiszámolják, nem csak 8 forintot jelent. Ha egy kereskedőhöz beviszi, ha ez nettó árra rakódik, akkor arra rá kell számolni a 25 százalék áfát, vagyis januártól a 20 százalékot, akkor a nagykereskedelmi árrést, a kiskereskedelmi árrést; mire odakerül a fogyasztóhoz, ez a 8 forint éppenséggel 14-18 forint pluszpénzt generál ezen az olcsó boron. Ezzel már nem tud mit kezdeni a magyar borász, ezzel már nem tud mit kezdeni a magyar bortermelő, így tehát kiszorul a piacról.

Ami pedig a megosztást illeti, felvetődik, hogy 60:40 százalék arányban osszák meg a befolyó pénzeket egyrészt a bormarketingre, másrészt az OBI-ra. Kérem szépen, önök valószínűleg velem együtt tudják, egy borvizsgálat ma 15 ezertől 45 ezer forintig terjedhet, egyetlenegy bevizsgálás. Nem tudom, ez például hogyan áll arányban azzal, hogy ugyanazt a vizsgálatot, ami ugyanazokat az értékeket méri, ha valaki egy maszek laborba, tehát nem akkreditált laborba viszi, ugyanezt a vizsgálatot megcsinálják 1800 forint plusz áfáért. Tehát valami hihetetlen mértékű kizsákmányolást folytat az OBI a termelővel szemben, hiszen olyan mérhetetlen költséggel végzi ezeket a vizsgálatokat, hogy az ember egyszerűen csak áll és néz, hogy még mindig meg lehet ilyent tenni a XXI. század elején.

A magam részéről kétféle módosító indítványt fogok beadni. Az egyik a 8 forintra próbál egyfajta igazságossággal, egyfajta differenciálással hatni, különös tekintettel az asztali borokra, különös tekintettel a tájborokra, a minőségi és a különleges minőségű borokra - hiszen ezek nem egy kategória -, ezekre állapítsunk meg külön-külön szorzószámot. A javaslatom szerint ez négyféle összeget tartalmazna, 3, 5, 20 és 50 forintos összegben, hogy legalább a differenciálással segítsünk a szerencsétlen alföldi termelőknek, akik egyébként kitűnő borokat állítanak elő, de mint tudjuk, nem mindenki a 4-5 ezer forint/literes bort fogyasztja, hanem bizony itt vannak olyan tömegigények is, amelyeket ilyen módon lehet kielégíteni.

Így tehát a 6. § hihetetlen durva, a versenyhátrányt még inkább fokozó volta miatt ezt a javaslatot semmiképpen nem tudjuk támogatni. A többiről most csak időhiány miatt nem szóltam, majd a részletes vitában talán arról is lehet. Tehát nem támogatjuk. Kérjük a kormányt, fogadja meg a miniszterelnök úr bölcs megvilágosodását, amikor is azt mondta, hogy kérem szépen, egyharmad támogatással nem lehetünk versenyképesek. Tehát mindent éppen arrafelé kellene terelni, hogy a tárca, a lehetőségek próbálják ezt a versenyhátrányt csökkenteni, ne pedig ily módon növelni. Ez így elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most tízperces időkeretben megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két alapvető gond van a jelenlegi előterjesztéssel, ezért a számtalan kisebb ellentmondásra most nem is térek ki.

A legnagyobb, már-már alapjogot sértő törvényi probléma, hogy a tulajdonhoz fűződő, jelesül részarány-tulajdonos tulajdonjogához fűződő jogát sérti a törvénymódosítás; más értelmezésben ma hallottuk Kis Zoltán képviselőtársam ezzel kapcsolatos véleményét, de én másképp közelítem meg.

A részarány-tulajdonosokkal szembeni ismert törvénysértő állapot fenntartása, az osztatlan közös tulajdonukhoz való hozzáférés megakadályozása mellé most egy újabb törvénysértést készít elő a kormánykoalíció. Voltaképpen arról van szó, hogy akik már megkapták a részaránytulajdonukat, azokat az osztatlan közös tulajdonukhoz nem engedik hozzájutni, akik pedig mind a mai napig még nem kapták meg a részaránytulajdonukat, azok a mostani törvénymódosítás után már csak részleges kárpótlásban részesülhetnek.

Három törvény, a szövetkezetről szóló törvény, az átmeneti szabályokról szóló törvény, a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvények módosítása által a jövőben már csupán egy nagyon nagy, nagyon részleges, 4000 forint/aranykorona kártalanítást kapnak a termőföldjogosultak. A tervezett eljárás a törvényességi aggályokon kívül azért is elfogadhatatlan, mert éppen az ilyen kötelezettségek teljesíthetőségének céljaira a Nemzeti Földalap igen jelentős földvagyonnal rendelkezik.

A termőföldre jogosultak tulajdon-visszatartását, illetve tulajdonfosztását a tervezet azzal indokolja, hogy “az állami tulajdonú termőföldvagyon köre lehetőleg bővüljön azáltal is, hogy a szabályozás elősegíti a termőföldek meghatározott körének állami tulajdonba kerülésétö. Tehát a törvénymódosítást beterjesztő kormány is elismeri az államosítási szándékot, ráadásul nem a polgári jogi értelemben vett államosításról van szó, hiszen a részarány-tulajdonos akarata ellenére történik a termőföld-járandóságának az elállamosítása, továbbá csupán a piaci érték töredékét kapja kártalanítás címén.

Még fülünkben cseng a szocialista kórus ordítozása, amikor a Fidesz az államot is mint a potenciális piaci vásárlók egyikét említette. Ezzel szemben a szocialista kormány idézett előterjesztésében az előterjesztő által is feketén fehéren, bevallottan az államosítás gyakorlatának visszacsempészése történik, vagyis a kormány visszatér a régi államosítási modellhez, ami által jelenleg a részarány-tulajdonosok tulajdonhoz fűződő alanyi jogai szenvednek sérelmet. Számunkra, jogtisztelő állampolgárok számára ez az eljárás elfogadhatatlan.

A másik problémás eleme ennek a törvénymódosító csomagnak a termőföldről szóló törvénytervezet módosítása. Ez a módosítás ugyanis nagy kaput nyit a pénzügyi befektető társaságok magyarországi termőföld-monopóliuma felé.

(16.20)

A földtörvény módosítása az egész magyar agrárium érdekei ellen van, de elsődlegesen éppen azt az állattenyésztő ágazatot teszi tönkre, amelynek az érdekeire történik - álnokul - a hivatkozás.

Talán nem véletlen, hogy az állattenyésztő szakmai szervezetek, köztük az Állattenyésztők Szövetsége, az állattenyésztő szakmai körök és az illetékes akadémikusok törvénytervezettel kapcsolatos támogató álláspontjával sehol sem találkozunk. És hol van a mindannyiunk által szakmai tiszteletnek örvendő Agrárgazdasági Tanács szakmai támogatása? Természetesen sehol, hiszen egy önmagára valamit is adó szakmai szervezet és szakember egy ilyen nemzeti ágazati önleépítést nem támogathat.

Magyarországon, ahol az ellenszakvélemény publikálására ma még nincs tényleges lehetőség, sokatmondó a szakmai körök ezen beszédes némasága. Sőt, a miniszterelnök úr hétfői napirend előtti felszólalása óta tudjuk, ma Karsai képviselőtársam is hivatkozott erre, hogy számára is elfogadhatatlan ez az előterjesztés, ugyanis a törvénytervezetek benyújtóitól részletes szakmai indoklást és hatástanulmányt követelt. A jelen előterjesztés mellől mindkettő hiányzik; valójában azért, mert az állattenyésztés csupán egy hivatkozási alap a földtörvény tulajdonképpeni fellazítása érdekében.

Fordítsuk le a jogi nyelvezetet szakmaira, és meglátjuk, mit is tartalmaz valójában ez a földtörvény-módosítás. Íme a 4. § (3) bekezdés hiteles állattenyésztői fordítása: “Bármely társas vállalkozás egy kecskeól egyéves működtetése fejében örök időkre jogot nyer az adott település bármely művelési ágú teljes területére. A kizárólagos jog megszerzésének pillanatától fogva a kecskeól további működtetésétől már el is lehet tekinteni.ö Persze, hiszen a kecskeól és az állattenyésztés csupán hivatkozásul szolgál a társas vállalkozások korlátlan földszerzéséhez.

Egyébként a jogilag nem definiált állattartó telep ugyancsak nem definiált működtetését nevezi az előterjesztő feltételekhez kötöttségnek. Meg még azt tartja erős korlátnak, hogy a nevezett kecskeól egyéves működtetése fejében nem szerez az egész országra elő-haszonbérleti jogot a társas vállalkozás, csupán a kecskeól fekvése szerinti település egész határára válik jogosulttá.

Amennyiben egy kicsit is komoly szakmai előterjesztésről, nem pedig nemzetközi társas vállalkozások diktátumáról lenne szó, úgy nem kellett volna a megelőző többéves működtetést éves árukibocsátáshoz, vagy éves átlagos számosállatlétszámhoz kötni, majd ebből kiszámítani a szükséges takarmánytermőterület-igényt?

Ezzel a módosítással a tényleges állattenyésztő telepek elől fogják elvinni ezek a preferált föld- és EU-támogatás-spekulánsok a takarmánytermő-területeket. Mert teljesen reális az állattenyésztő-társadalom azon felvetése, hogy azoknak a tőkeerős piaci versenytársaknak, akik már eddig is piaci részesedést szereztek, ez a törvénymódosítás lehetőséget ad az egész magyar termelői szektor tönkretételére és a földtulajdoni kiszorításra.

A kormány teljes száz lépés programját minősíti ez a cinikus, az egész magyar agrárium elleni földtörvény-módosítás. Ez a kormány már 2002-ben is nyomban a földtörvény-módosítással kezdte a magyar mezőgazdaság elleni hadjáratát. A 2002-es törvénymódosítás kapcsán az FVM is kénytelen volt bevallani a 2004. évi agrárjelentésében, idézem: “Az elmúlt időszakban a tulajdonlással szemben a földhasználat, a tartós bérleti rendszer kialakítása került előtérbe.ö Vagyis a földtulajdon és a földhasználat természetes egyensúlyát bontották meg mesterségesen. Akkor a városi földbérlők kaptak elsőbbséget a helyben élő tulajdonosokkal szemben. A jelenlegi földtörvény-módosítással pedig a tőkeerős külföldi társas vállalkozások lettek rászabadítva a már ma is koldusbotra támaszkodó magyar vidékre. Ez az állítólagos esélyegyenlőséget biztosító és igazságos száz lépés program?

Ennek a földtörvény-módosításnak mind az EU által biztosított földpiac védelmére vonatkozó moratórium ellenében történő beterjesztése, mind pedig elfogadása véleményem szerint kimeríti a nemzetközi önérdekfeladás fogalmát. Ezért az előterjesztést egy szakember és egy szakpolitikus nem támogatja.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Most további felszólalónak adom meg a szót, Font Sándor képviselő úrnak, független.

FONT SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott, egyes agrárágazati törvények módosításáról szóló törvénytervezet 5. §-ához szeretnék hozzászólni. Ezen a területen a szőlőtermesztésről és a borgazdaságról szóló törvényt egészítené ki. Mégpedig akik figyelemmel kísérik a borászatban történt változásokat, mármint ami a törvényi szintet jelenti, az adótörvényeknél a kormány kezdeményezésére a 8 forintos jövedéki adó megszűnt, és ezt nulla forintra engedték le. Ehelyett viszont egy úgynevezett forgalombahozatali járulékot jelöltek meg, hogy ugyanilyen mértékben minden liter bor után be kell fizetni.

Tehát így most már érthető, remélem, mindenki számára, hogy terheléscsökkenés a borászatok számára nem lesz. Az más kérdés, hogy a befizetett 8 forint/liter összeg nem a jövedéki adóban kerül elszámolásra az állami költségvetésben, hanem a forgalombahozatali járulék az itteni törvénytervezet alapján kerül felosztásra, mégpedig 60 százaléka úgynevezett bormarketingre kerül, 40 százaléka pedig az Országos Borminősítő Intézet hatékonyabb ellenőrzését irányozza elő.

Én az adótörvényeknél már jeleztem, azzal egyetértünk, hogy a 8 forint jövedéki adó eltörlésre került, ez a borásztársadalom régi kérése volt - több indítványom szólt egyébként erről e ciklusban is, azokat akkor mind leszavazták. Tehát ezzel általánosan egyetértünk - a hegyközségi nemzeti tanács is ezt javasolta -, de azzal nem, hogy ilyen meggondolatlanul, ilyen tapasztalatlanul tegyék mindazt, amit tettek, hiszen a 8 forint eltörlésével óriási káoszt okoztak. Nem a rendezés, hanem a rendezetlenség irányába indultak el, és ennek csak következménye a most benyújtott törvénytervezet. Miért?

Kénytelen vagyok egy lépéssel visszább lépni, az adótörvényekhez, amikor is a 8 forint eltörlésre került, és ebben a törvényben a 8 forint majd átalakul forgalombahozatali járulékra. A 8 forint eltörlésével párhuzamosan volt egy módosító indítványom az adótörvénynél, amelyet a kormányoldal is támogatott, és egységes javaslatként, kapcsolódó módosító indítványként a pénzügyi bizottság nyújtotta be.

A javaslat azt célozta, hogy az adóraktárakból a kiszállítás megindításának pillanata előtt a termékkísérő okmány ötödik példányát elektronikus úton vagy faxon azonnal kötelező legyen továbbítani a vám- és pénzügyőrséghez. Azért mertem tenni ezt a javaslatot, mert közismert: a számla nélküli forgalmazás egyik technikai megvalósítása, hogy a kitöltött termékkísérő és borkísérő okmányokat egyelőre biankóként hordozza magával mindenki, és csak akkor írják bele a dátum- és egyéb fontos adatokat, amikor netán útközben ellenőrzést kapnak. Azonban ha ezt a kötelezőséget már az adóraktár elhagyása előtt kötelezően meg kell hogy tegyék, azaz el kell küldeni dátummal, időponttal regisztrált módon, faxon vagy e-mailben a vámhatóságnak, ekkor utólagosan nincs lehetőségük az okmányok kitöltésére.

Én azért örültem, hogy ezt a kormányoldal is elfogadta, mert azt gondoltam, a borhamisítás területén egy komoly visszatartó erőt fog jelenteni, hiszen magában az, hogy nullaforintos lett a jövedéki adó, egyben egy nagyon nagy lehetőséget is adott a tisztességtelen forgalmazóknak, hiszen a jövedéki adó büntetési rendszere az eltitkolt adó mértékére vonatkozik, márpedig ha nulla az adó mértéke, azt akármennyivel szorozzuk, az mindig nulla lesz.

Ezért egy másik úton próbáltam a szigort fenntartani, vagy egy technikai módosítással egy kiskaput bezárni. A legnagyobb megdöbbenésemre a zárószavazásnál, koherenciaindítványt színlelve, a 12. pontban a kormány benyújtott egy olyan módosító indítványt, amellyel kivette a sörfőzdéket és az egyszerűsített adóraktárakat, magyarul, a borászatokat abból a kötelezettségből, hogy a termékkísérő és a borkísérő okmányokat el kelljen küldeni a vámhatósághoz. Magyarul, ami nagykapu most létezik, azt kitártuk a hamisítók előtt. Ezt okozták önök eddig, ezzel hozták végtelenül kellemetlen és hátrányos helyzetbe a magyar borászatokat.

(16.30)

Ezek után benyújtják azt a bortörvényt, amely a mai vitánk napirendjén szerepel, és ebben látszatra úgy tűnik, hogy a jövedéki adót felváltja a forgalombahozatali járulék, egy újabb 8 forint a régi helyett.

De nézzük csak meg, hogy működik a jövedéki adó, és hogy működik a bor forgalombahozatali járulékát illető 8 forint! A jövedéki adó és áfa alól mentesül minden exportáló, hiszen nettó értéken kell neki exportálni. Ez eddig tiszta. Mi történik import esetén a Magyarországra érkező importborok esetén? Ebben az esetben az importálót, a nettó árat terheli a jövedéki adó, ami az idén még érvényes és természetesen a mindenkor érvényes áfamérték is, azonban az itt megfogalmazottak szerint kizárólag a magyarországi termelőnek Magyarországon forgalombahozatali engedélyért folyamodása esetén, azaz az OBI-hoz minta beküldése esetén kell befizetnie a 8 forintot, az importálónak nem kell semmit. Ez azt jelenti, hogy minden magyar borász ebben a pillanatban 8 forint/liter versenyhátrányba került az importálóval szemben, hiszen az importálóra a törvényi előterjesztés szerint nincs kötelezően előírva, hogy neki is kell 8 forint/liter forgalombahozatali járulékot fizetni.

Közismert, hogy ma a borpiac olyan éles, hogy a folyóborok kategóriájában 0,2-0,25 eurócenten órákat vitatkoznak a kereskedők, ez 5-6 forint, ezzel szemben mi most azonnal törvényi szinten 8 forint előnyt adunk a külföldi importbornak. Ezért aztán a módosító indítványommal azt javasoltam, ezt megtettem már, hogy ezt a szöveget meg kell változtatni, és a Magyarországon forgalomba hozni szándékozott bor forgalomba hozatalának feltétele legyen a 8 forint/liter forgalombahozatali járulék. Azaz ez azt jelenti, hogy aki egyáltalán forgalomba akar hozni Magyarországon bort, annak ezt be kelljen fizetni. Ebbe értelemszerűen beletartozik a külföldi is. A törvény megfogalmazása szerint csak azoknak kell fizetni ezt a 8 forint/litert, akik a magyar laboratóriumhoz, azaz az OBI-hoz nyújtják be a forgalombahozatali kérelemre az igényt, és ekkor kötelezik őket befizetni.

Szeretném jelezni államtitkár úrnak, hogy várhatóan, ha ez a törvénytervezet így marad, a magyar termelők nemzetközi laboratóriumokhoz, akkreditív laboratóriumokhoz fogják kivinni bevizsgáltatni a borukat, mert ott nem kérnek tőlük semmit, és utána ezzel az akkreditívvel fogják Magyarországon forgalomba hozni a bort, mint ahogy az olaszok, a németek, és látjuk, milyen borok érkeznek be hazánkba. Tehát kikerülik az Országos Borminősítő Intézetet, mert az 8 forintot fog tőlük követelni. Ezért javasoltam azt, hogy egységesen terjesszük ki minden Magyarországon forgalomba hozott borra a 8 forint/liter befizetését.

A másik nagy kérdés a 24/A. § (4) bekezdésében megfogalmazottak. Egyetértek azzal, hogy az OBI-nak feladata van. Hozzáteszem, az OBI véleményem szerint messze nem fogja tudni lefedni Magyarországot az ellenőrzés területén olyan mértékben, mint amilyen mértékben a vámhatóság mint fegyveres “erőszakszervezetö, titkosszolgálati eszközökkel felruházott erőszakszervezet próbálta annak idején ezt megtenni. Most, hogy a jövedéki törvényből kivették önök a bort minden ellenőrzés alól, ez az előbb említettek okánál fogva egy nyitott terület, és próbálják az OBI-val ezt a területet lefedni.

Értem én azt, hogy a forgalombahozatali engedélyezési eljárásban hatósági mintavételt szeretnének tenni, ez azt jelenti lefordítva, hogy az OBI területi felügyelőjének mindig ott kell lenni, amikor a forgalomba hozó cég mintát akar venni azokból az edényekből, tárolóedényekből, amelyekből a mintát az OBI-hoz el szeretnék küldeni, és jelzi, hogy 154 hektóra szeretném ezt a mintát elküldeni és forgalomba hozni. Azt akarják ezzel elérni, értem a szándékot, hogy nézzük meg, hogy van-e egyáltalán 154 hektó olyan minőségű bora, vagy csak egy alibi mintát küld el az OBI-nak.

De ekkora bizonytalanságnak nem szabad kitenni a termelőt, a forgalomba hozót, ezért módosító indítványomban azt javasoltam, hogy rendben van, hatósági ellenőrzés, de bejelentés előzze meg az igénylő részéről az OBI felé, hogy ő mintát szeretne venni, majd pedig 48 órán belül érkezzen ki az OBI-felügyelő, és ha ezt nem teszi meg, akkor a mintavételezést a bejelentő saját felelősségére végezhesse. Ha ezt nem tesszük meg, akkor akár ötnapos, tíznapos várakozásra kényszerítjük a gazdálkodót, ezzel teljes egészében megállítjuk a tervszerű működését egy pincészetnek. Ilyen értelemben megakasztjuk azt a folyamatot, amelyet ő több éven, évtizeden keresztül végez, és visszavetjük egy adminisztratív intézkedéssel, miközben tudjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - befejezem, köszönöm szépen, egy mondat -, hogy jelenleg 12 országos területi felügyelője van az Országos Borminősítő Intézetnek. Hogyan képzeljük el, hogy a létező adóraktárakba ennyi helyre eljusson ez a 12 felügyelő? Sehogy sem. Ehhez időkorlát kell, és természetesen majd egy személyi állomány növelése is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Font képviselő úr, hála istennek, részletesen elmondta azt a részt, amihez szerettem volna hozzászólni, és még egy aggályomat szeretném azon kívül kifejezni. Megint egy késő esti idő van, nem sokan látják, illetve senki nem látja, és nagyon kevesen hallják ilyenkor a parlamenti közvetítést. Miért van az, hogy ha a földosztásról van szó, akkor tízezreket kell megetetni, és akkor, amikor a mezőgazdaság jövőjéről, salátatörvényről vitatkozik a parlament, akkor ezt a magyar választók nem láthatják, csak azon kivételezettek, akik ezzel, ilyen rádióhallgatással töltik az idejüket, azok juthatnak hozzá első kézből információhoz?

Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdaság sokkal fontosabb ügy annál, mint hogy késő este tárgyaljuk az agrárjelentést, és késő este tárgyaljuk a salátatörvényt. Éppen elég megalázó az, hogy éveken keresztül nem történt semmi, csak nőtt a magyar mezőgazdaság versenyhátránya. Éppen elég nagy bajba kerültek a vidéki emberek és a mezőgazdaságból élők, és akkor a magyar parlament a késő esti órák mögé elbújva egy salátatörvény keretében akar módosítani olyan dolgokat, amiket nem lenne sürgős és fontos most módosítani, ráérne később. És ha csak arról a témakörről beszélünk, amit Font Sándor képviselőtársam kibontott részletesen, akkor, amikor a borágazat attól sír, hogy versenyhátrányban van az olcsó importborokkal szemben, akkor megbüntetjük őket egy 8 forintos versenyhátránnyal, 8 forintos előnyhöz juttatjuk azokat, akikkel szemben történő versenypozíció javítása céljából akarják önök a jogszabályt módosítani. Nem gondolják, hogy ellentmondásos?

Nem gondolják, hogy megalázó az egész helyzet, amibe a bortermelőket és egyébként pedig a mezőgazdaságból élőket kényszerítik ezekkel az intézkedésekkel és ezzel a hozzáállással?

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Karsai Péter képviselő úrnak, MDF.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretném megjegyezni - Lengyel képviselőtársam, illetve Font Sándor is érintette ezt a témát, meg magam is -, hogy ez a 8 forint nem 8 forint. Ha csak 8 forint volna! Ez ennél több, hiszen ez a nettó árra tevődik rá, amiből aztán van az áfaszorzó, ahhoz még jön a nagykerárrés, majd jön a kiskerárrés, és így minimálisan 14,30-18,70-et kell számítani. Tehát a vásárló, aki a kosarába teszi, nem 8 forinttal találkozik, bocsánat, hanem 14-18 forinttal találkozik. Ez egy 3500 forint/literes bornál nem összeg, de amikor ott lesz az asztali fehér vagy nem tudom, pont melyik, akkor bizony ez olyan hátrány, amit egyszerűen már nem lehet tolerálni. Erre hívtam én is föl a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki részt venni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nem, megkérdezem Pásztohy András államtitkár urat, hogy most vagy később kíván-e az elhangzottakra válaszolni. (Pásztohy András: Később.) Jelzi, hogy a későbbiekben.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Most pedig az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadását kezdeményező országgyűlési határozati javaslat részletes vitájával folytatjuk munkánkat. A mezőgazdasági bizottság önálló indítványát H/17999. számon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig H/17994/4. számon kapták kézhez.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1. pontjára vonatkozóan. Elsőként megadom a szót ötperces időkeretben Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz, aki írásban jelezte felszólalási szándékát.

 

(16.40)




Felszólalások:   101-125   125-153   153-158      Ülésnap adatai