Készült: 2020.07.09.11:28:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

263. ülésnap (2005.11.08.),  340-458. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 4:22:49


Felszólalások:   280-340   340-458   458-461      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezést nem látok. Megkérdezem Dióssy Gábor államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dióssy Gábor: Nem.) Államtitkár úr jelzi, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/17843. és H/17999. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig J/17843/1-3. számokon és H/17999/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Pásztohy András államtitkár úrnak, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV., valamint az azt módosító 2005. évi XXVIII. számú törvény előírja, hogy a kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján évente beszámol az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a termelők jövedelemviszonyairól, az agrárpolitikai célok megvalósításáról, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról. A törvény értelmében a jelentés az FVM és a KSH társfelelősségében készül, azt elkészülte után az Agrárgazdasági Tanáccsal véleményeztetni kell, és írásos állásfoglalását a jelentéssel együtt kell az Országgyűlésnek benyújtani.

A 2004-ről összeállított jelentést az Országgyűlés több szakbizottsága is megvitatta. Mind szerkezetében, mind tartalmában megfelelőnek ítélte, amely a tanács állásfoglalásával együtt alkalmas az értékelésre és az agrárpolitikai viták lefolytatására.

A jelentés 2005-ben az Agrárkutató Intézet bevonásával hetedik alkalommal készült el, és az európai országok gyakorlatának megfelelően az előző, 2004-es naptári év értékelésével foglalkozik. A korábbi években kialakult szerkezeti felépítést megtartottuk. A jelentés adatgyűjtésének lezárása és összeállításának véglegesítése július vége, így értelemszerűen nem tartalmazza az azóta megjelent új, illetve korrigált adatokat. A jelentés összeállításakor a kialakult gyakorlatnak megfelelően a társfelelős KSH-val együtt arra törekedtünk, hogy a rendelkezésre álló számadatok alapján minősítés nélküli helyzetelemzést végezzünk, lehetőséget teremtve a szakmai vitákra és a tanács állásfoglalásában kidolgozandó javaslatok összeállítására.

 

(19.40)

A jelentést, törvényi kötelezettségének eleget téve, az Agrárgazdasági Tanács szeptember 14-én megvitatta, és kialakította írásos állásfoglalását. Ezen túlmenően, bár erre vonatkozóan ugyan kötelezettségünk nem volt, ez évben először a jelentést a kormányhoz történő benyújtás előtt, szeptember 21-ei ülésén megtárgyalta a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztető Tanács is. Változatlanul célunk, hogy az agrárgazdaság konkrét számokon alapuló helyzetértékelését az ágazatban érintettek mind szélesebb körben megismerjék. Ezért a jelentés mindkét kötete az előző évek gyakorlatának megfelelően, a kormány által történt elfogadása után, az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásával együtt felkerült az FVM honlapjára is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar agrárgazdaság multifunkcionális szerepéből következően az ágazat a nemzetgazdasági GDP-hez való hozzájárulásának KSH által kimutatott mértékénél lényegesen jelentősebb szektora a nemzetgazdaságnak. Az ország külkereskedelmi mérlege alakulásának szempontjából pedig, tartósan pozitív külkereskedelmi egyenlege révén évtizedek óta komoly stabilizáló tényező. Hasonlóan pozitív szerepet játszik az infláció leszorításában, a pénzromlás mértékének féken tartásában is.

A magyar nemzetgazdaság növekedését 2004-ben termelési oldalról alapvetően az árutermelő ágazatok, azon belül is elsősorban a mezőgazdaság teljesítménynövekedése alapozta meg. A mezőgazdaságban megtermelt hozzáadott érték volumene 36,3 százalékkal volt több, mint a megelőző évben. A mintegy 0,2-0,3 százalékpontos mezőgazdasági GDP-aránynövekedés következtében 2004-ben megtört az a rendszerváltás óta tartó folyamat, amely szerint az ágazat aránya a nemzetgazdaság GDP-termeléséből folyamatosan csökkent. A javuló agrárgazdasági GDP a termelők helyzetének alakulását is pozitívan befolyásolta, növekedett a gazdaságoknál képződő jövedelem tömege is.

Az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés helyzetének és fejlesztésének áttekintésekor abból kell kiindulnunk, hogy az agrárium és a vidékfejlesztés elválaszthatatlan egységet alkot. Magyarország nemzetközi összehasonlításban is kedvező földrajzi, természeti és ökológiai adottságokkal rendelkezik, amelyek lehetőséget teremtenek a többfunkciós, exportorientált, versenyképes agrárgazdaság fenntartására. A termelés mennyiségének növelése mellett a hangsúlyt a minőségre és az élelmiszer-biztonság követelményeinek teljesítésére helyezzük. Magyarország területének 87 százaléka vidéki térségnek minősül, itt található a települések 96 százaléka, itt él a népesség 47 százaléka. Tehát a vidéki térségek és a mezőgazdaság kapcsolata mind a termelés, mind a lakosságmegtartó képesség, mind a környezet megóvása szempontjából meghatározó.

A 2004-es esztendő rendkívüli év volt. Ez volt a tagállami működés első éve. Európa-szerte rekordtermés született, a piacokra erős kínálati pozíció volt jellemző. A tagállami működésre való felkészülésben felhalmozódott halasztásokat minden tekintetben nem sikerült időben behozni. Az intézmények éles helyzetben, nyomás alatt történő rendszerbe állítása az egyébként is hosszú utófinanszírozás idejét tovább nyújtotta. Így a támogatási lehetőségek növekedése ellenére a gazdaságok többségét a naptári évben eléggé nagy pénzhiány gyötörte. A támogatási rendszer átalakulása, az új intézmények működése és a logisztikai rendszerek kiépítetlensége még inkább nyilvánvalóvá tették a magyar agrárgazdaság versenyképességének gyenge pontjait, a gyors alkalmazkodás korlátait. Bebizonyosodott, hogy szállítási hátrányaink égetően szükségessé teszik egyrészt a logisztikai fejlesztéseket, másrészt a termelési szerkezet harmonikusabb, kevésbé szállításigényes átalakítását.

Tisztelt Országgyűlés! A 2004-ről szóló jelentésből az agrárgazdaság helyzetének jellemzésére engedjenek meg néhány megállapítást kiemelni. A mezőgazdaság 2004. évi bruttó kibocsátása a Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint folyó áron 17,3 százalékkal nőtt az előző évhez képest. A két fő ágazat közül az állattenyésztés teljesítménye 0,3 százalékkal csökkent, a növénytermesztésé viszont 32,9 százalékkal bővült. A növénytermesztés és az állattenyésztés kibocsátási mutatóinak eltérése a növényi termékek kínálati piacát is jelzi. A mezőgazdasági teljesítmény nagymértékű növekedése elsősorban a szántóföldi növények kimagasló terméseredményeire vezethető vissza. A két fő ágazat bruttó kibocsátásának egyre nagyobb mértékű szétválása, például a jelentős terméktöbblet ismétlődő piaci zavarokat okozott.

2004-ben folytatódott az előző évben már elkezdődött szerkezetváltozás, így az állattenyésztés és növénytermesztés arányai között. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk új dimenzióba helyezte a hazai élelmiszerpiacot. Az európai uniós tagság és az ezzel együtt járó kölcsönös piacnyitás külkapcsolatainkat is átrendezte. Pozitív és negatív hatásokkal 2004. május 1-jét követően egyaránt szembe kellett nézni a magyar termelőknek. A közösséghez való csatlakozásunk ugyanis a verseny egyértelmű éleződésével, a hazai piacra nehezedő importnyomás erősödésével járt. Fokozta a hazai piac kitettségét a túlzottan erős forint export-versenyképességet rontó és az importot olcsóvá tevő hatásmechanizmusa. A hazai piac 2004-ben tehát minden tekintetben kitettebbé és védtelenebbé vált.

Az agrár-külkereskedelmünk komoly kihívásként élte meg az Európai Unióhoz való csatlakozást. Ha csak a végeredményt nézzük, akkor külkereskedelmi vonatkozásban 2004-et sikeres évnek tarthatjuk, hiszen exportunk ilyen feltételek mellett is az előző évhez képest hozzávetőlegesen mintegy 200 millió eurót javulva, soha nem látott nagyságrendű, 3 milliárd eurót meghaladó árbevételt ért el, dollárban pedig az exportbevétel megközelítette a 3,8 milliárd amerikai dollárt.

A nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyítva, alacsony jövedelmezősége miatt a befektetők számára továbbra sem volt vonzó az agrárágazat. A mezőgazdaságnak a nemzetgazdasági beruházásokból való részesedése 2004-ben is alacsony, 4,3 százalék volt, ami az előző évhez képest 1,9 százalékpontos visszaesést jelentett. A mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és a halászatban 2004 végén 39 144 működő vállalkozást tartottak nyilván, 1343-mal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A vállalkozások valamivel több mint egyharmada, 34 százaléka társas vállalkozásként, 66 százaléka pedig egyéni vállalkozásként működött.

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma 2004-ben tovább csökkent, éves átlagban 205 ezer főt foglalkoztattak, 10 ezer fővel, 5 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben. Ez a nemzetgazdaság összes foglalkoztatottjának 5,3 százaléka. Az APEH gyorsjelentése alapján jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a kettős könyvelést vezető mezőgazdasági vállalkozások adózás előtti eredménye 2004-ben 18,9 milliárd forint volt, szemben az azt megelőző év 5,9 milliárd forintos veszteségével. Az említett eredményjavulásban nagy szerepet játszott az uniós csatlakozás kapcsán megváltozott agrártámogatási rendszer, a mezőgazdasági vállalkozások 92,1 milliárd forint folyó támogatást számoltak el. Ez az előző évhez képest 18,5 milliárd forinttal, 25,2 százalékkal több.

Az eredménytömeg jelentősen kisebb, mint a tesztüzemi rendszer társas vállalkozásainál kimutatott 35,5 milliárd forint adózás előtti eredmény. Az eltérés magyarázata elsősorban a támogatások eltérő elszámolási szabályaiban is rejlik. Az élelmiszer-ipari ágazat 2004. évi, adózás előtti eredménye mindössze 35,4 milliárd forint volt, amely szokatlanul kevés az előző évekhez képest, elsősorban az árbevételek visszaesése miatt. Emellett a támogatások is mérséklődtek, 18,8 milliárd forinttal kapott kevesebbet az ágazat, mint 2003-ban.

Az év a támogatások finanszírozása szempontjából rendkívül bonyolult volt, az Unióhoz való csatlakozással ugyanis a támogatások rendszerében, szerkezetében, forrásösszetételében és szabályozásában is alapvető változások következtek be.

(19.50)

A támogatásoknak már csaknem a fele az európai uniós forrásokból származott, amelyeket többnyire utólag, a közösségi előírásoknak megfelelő ellenőrzések után, 2005-ben fizettek ki, mármint az intézményrendszeren keresztül.

Ez a szabályozás likviditási gondokat okozott, amelyeket a tárca nemzeti támogatások nyújtásával - emlékezzünk rá, még a csatlakozást közvetlenül megelőzően -, illetve a SAPS-támogatások előrehozásával igyekezett feloldani. A csatlakozási szerződés felkínálta azt a lehetőséget, hogy a közvetlen termelői támogatásokat területi alapon, egyszerűsített rendszerben fizessük ki. Ez az egyszerűsített rendszer három évig alkalmazható, s legfeljebb további két évre meghosszabbítható. A támogatást 2004. október 16. és 2005. április 30. között folyósította a rendszer.

Az Európai Bizottság, mint ismeretes, 2000 októberében fogadta el Magyarország SAPARD-tervét, a program első pályázati felhívásai azonban csak 2002 szeptemberében jelentek meg. A SAPARD-terv teljesítése tehát nehezen indult, részben intézményfejlesztési hiányosságok miatt, részben azért, mert a hasonló jogcímeket tartalmazó nemzeti támogatási rendszer a termelők számára ismertebb és egyszerűbb volt. 2004-ben viszont, a program utolsó évében jelentősen megnőtt az érdeklődés a SAPARD-támogatások iránt - megnégyszereződött egyébként a lehetőségekhez képest.

2004-ben 6,8 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, átlagon felül drágultak a háztartási energia, valamint a szeszes italok és a dohányáruk. Az agrárolló sajnos romlott. Az élelmiszeriparban a korábbinál is jelentősebb mértékben erősödött a verseny, a kereskedelmi forgalomban, a fogyasztói igényekkel összhangban az olcsóbb termékekre helyeződött a hangsúly. A változások következtében számos vállalkozás volt kénytelen piac-, illetve eredményvesztéssel szembenézni.

Az élelmiszer-biztonság és minőségügy területén 2004 legfontosabb eseménye az uniós csatlakozás időpontjára működőképes intézményi hálózat felépítése volt. A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal megalapítása óta eltelt rövid idő ellenére sikerült üzembe helyezni, megbízhatóan működtetni a közös piac felügyeletét ellátó gyorsriasztási rendszert, az élelmiszerek és takarmányok ellenőrzését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004-es esztendő a magyar agrárgazdaság számára sorsfordító jelentőséggel bír. Magyarország 2004. május 1-jei csatlakozása az Európai Unióhoz lezárt egy periódust. A hosszú évek óta tartó felkészülés folyamatának, jogi és intézményi harmonizációjának szakasza befejeződött, agrárgazdaságunk és élelmiszerpiacunk a kibővült Európai Közösség 450 milliós fogyasztói piacának integráns részévé vált. Termékeink kereskedelmi akadályoktól mentes környezetben, vámhatárok közbeiktatása nélkül juthatnak el az Európai Unió egységes belső piacára. Igaz, saját piacunk is ezáltal lényegesen kitettebbé, védtelenebbé vált. Tagságunk első éve alapos próbára tette a kezdeti nehézségekkel küzdő új intézményrendszert.

Nehezítette a helyzetet az év közbeni áttérés, valamint a több kormányzati ciklus hibájaként is felróható intézményi felkészülésben jelentkező lemaradás. Jóllehet, az intézményi harmonizáció az elmúlt három évben felgyorsult, a támogatások késedelmes kifizetése és a gabonaintervenció lassúsága mutatja, hogy befejezni a folyamatot teljes egészében nem sikerült.

A magyar mezőgazdaság az európai uniós csatlakozás után ellentmondásos helyzetbe került. Pozitív és negatív folyamatok bontakoztak ki, amelyek egymás mellett, egymást erősítve vagy gyengítve, esetleg ellentétesen is hatottak. Pozitívum, hogy a magyar agrárgazdaság 2004-ben a csatlakozás révén az Európai Unió közös agrárpolitikájának kedvezményezettjévé vált. Ledolgozta a SAPARD Hivatal késői beindulásából adódó tetemes lemaradást, a termelők ki tudták használni a SAPARD-program nyújtotta beruházási, infrastrukturális és az elsődleges élelmiszer-ipari feldolgozás fejlesztését célzó támogatásokat. Pozitívum, hogy a csatlakozás időpontjára kiépült a KAP működtetését szolgáló intézményrendszer, az uniós támogatások fogadását és elosztását szolgáló intézményi infrastruktúra. Az is kedvező, hogy a gabona intervenciós felvásárlásának beindulása, és az utóbbi időben tapasztalható felgyorsulása következtében a szerződéssel lefedezett terményfelvásárlás 2005. július 31-ig tulajdonképpen befejeződött.

Ugyanakkor negatívum, hogy gyors szerkezeti átrendeződés kezdődött, megváltozott a két alaptevékenység egymáshoz viszonyított súlyaránya. Felborult az export-import folyamatok évek óta megszokott egyensúlya, és a csatlakozást követően többszörös gyorsasággal bővült a behozatal, tehát az import. Az exportőröket sújtó, az export versenyképességét rontó és az importőröket bátorító árfolyam-politika óriási károkat okozott az egész agrárgazdaságnak. Az eredményszemléletben elszámolt támogatások egy részének 2005-re történt áthúzódása komoly likviditási gondokat okozott az ágazatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében úgy ítéljük meg, hogy az agrárgazdaság nem a különböző termelő tevékenységek mechanikus együttese, hanem egy többfunkciós, fenntartható, szerves rendszer, amelyben a termeléssel azonos rangú a természeti környezet, az eltartó képesség és a vidéki értékek megőrzése. Az agrárium és a vidék helyzetének alakulása nemcsak a gazdák ügye, hanem meggyőződésünk, tízmillió magyar állampolgár érdeke. A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy napjainkban nem létezik fejlett ország az egész földkerekségen magas színvonalú agrárgazdaság és az ehhez kapcsolódó vidékpolitika nélkül.

Ezért a magyar agrár-vidékfejlesztés stratégiai céljainak figyelembe kell venniük a közös agrárpolitika előírásait és stratégiai céljait, de a magyar agrárgazdaság sajátosságain kell alapulnia, és lehetővé kell tenniük a kapcsolódást a nemzetgazdaság többi ágazatával, illetve fejlesztési stratégiáival. Arra számítunk, hogy a következő években az Európai Unió keretei között a gazdálkodás versenyképességének javításával, a termelők egységes szakmai és érdekképviseleti rendszerének kialakulásával, a rendelkezésre álló európai uniós és hazai források maximális kihasználásával a gazdálkodók termelői és jövedelembiztonsága javul, és mérséklődni fognak az átmenet kezdeti feszültségei.

Az európai uniós csatlakozással a magyar mezőgazdaság egy nagy lehetőséget kapott; kiszámíthatóbb árakat, jelentős kvótákat, több tíz milliárdos közösségi támogatást, és az agrárszabályozásban is hosszú távra átlátható stabil helyzet teremtődött meg. Az agrárkormányzat célja hogy olyan feltételeket teremtsen a hazai agrártársadalom, a vidéken élők számára, ami biztosítja a nagyobb jövedelmeket, a falusi népesség minél nagyobb felzárkózását a többi társadalmi réteg szintjére. Ehhez szükség van az ágazatban szereplők széles körű összefogására, a termelői szerveződésektől a minőségi termékeket előállító, pályázni tudó gazdálkodóktól a kutatókig, a szaktanácsadóig, az oktatókig egyaránt.

Az európai uniós csatlakozásnak lesznek nyertesei, de vesztesei is. Egyes ágazatok és ágazati szereplők átmenetileg nehéz helyzetbe kerülhetnek, de összességében, ha megtörténik a szelekció, az alkalmazkodás, a magyar agrárgazdaság minden területén tartós növekedési pályára tudunk állni.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvény előírásai alapján az agrárgazdaság helyzetéről most - szerencsés szám - hetedik alkalommal összeállított jelentést fogadja el, és az abból levonható következtetések alapján járuljon hozzá a kedvezőtlen tendenciák megváltoztatásához és a pozitív folyamatok pénzügyi megalapozásához.

Köszönöm tisztelt képviselőtársaim figyelmét, és jó vitát kívánok. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a mezőgazdasági bizottság előterjesztésének expozéja és a kisebbségi vélemény hangzik el. Megadom a szót Godó Lajosnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának a napirendi pont ismertetésére, 15 perces időkeretben.

GODÓ LAJOS, a mezőgazdasági bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága október 26-án tárgyalta az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló J/17843. számú jelentést, és annak elfogadásáról egy országgyűlési határozattervezetet nyújtott be H/17999. számon.

(20.00)

Az előterjesztők az agrárgazdaság 2004. évi teljesítményeit, a pozitívumokat és a gyengeségeket is reálisan vették számba. A 2004. év valós agrárgazdasági folyamatainak megítélésében gondot jelentett, hogy az első uniós év néhány olyan gondot is felvetett, amelyek csak egyszeriek, hatásukkal a későbbiekben nem kell számolni. Ilyen volt például elsősorban a földalapú támogatás kifizetésének időbeli elhúzódása. A mezőgazdaságnak a GDP-ből való részesedése 2000 óta folyamatosan 4 százalék alatti értéket tesz ki, a magyar arány 3,2 százalék, egyébként az EU tagországainak többségét jellemző 2-5 százalékos sáv középső részén helyezkedik el. Bár a 2004. évi ágazati 0,3 százalékos GDP-növekedés a relatíve magas terméshozamokat realizált növénytermesztés hatására következett be, sokkal fontosabb az a tény, hogy egy tendencia változott meg, ami a nyolcvanas évek vége óta folyamatosan jellemezte az ágazatot. A 3,2 százalék egyébként csak az alapanyag-termelést tükrözi, az élelmiszeripar figyelembevételével az érték további 3-4 százalékponttal növekszik, az agrobizniszt alapul véve pedig további 3-5 százalékos részarány-növekedést kapunk.

Annak ellenére, hogy továbbra is az agrárium az egyetlen olyan ágazata a nemzetgazdaságnak, amelynek az export-import szaldója pozitív, ez a pozitív szaldó a csatlakozást követően alkalmazkodási készségünk okán romlott, de továbbra is meg tudtuk őrizni a pozíciónkat. Nem az volt a probléma, hogy az export nem növekedett, az exportnövekedés elfogadható mértékű volt, hanem egy viszonylag nagymértékű import jelent meg. A beruházások vonatkozásában egy kismértékű visszaesés regisztrálható az előző évhez képest, valójában ez 1,9 százalékos visszaesés, igazából nem akkora jelentőségű, hiszen 2003-ban egy nagy beruházási boom következett be. Az árkülönbözés alapvetően annak tudható be, hogy új rendszereket kellett beindítani a támogatási rendszeren belül, miközben a régi rendszerek kifutottak, és ennek átállása érzékelhető volt. Ezzel együtt a mezőgazdasági beruházási arány továbbra is meghaladja a GDP-hez viszonyított részarányunkat, tehát a nemzetgazdasági beruházási rátában 4,3 százalékkal részesedik az agrárgazdaság, miközben a GDP termeléséből 3,2 százalékkal.

Magyarországon a hasznosított mezőgazdasági földterület továbbra is magas szinten áll, a KSH-adatok szerint 2004. május 31-én majdnem 6 millió hektár a művelt terület. A mezőgazdasági földhasználatban 2004-ben a gazdasági szervezetek javára következett be változás, az egyéni gazdálkodók száma fél százalékkal csökkent. A termelői szerveződések vonatkozásában 2004-ben 92 darab előzetesen elismert szervezet és 8 darab véglegesen elismert tész működött, melyek lefedték a hazai zöldség- és gyümölcstermesztés mintegy 20 százalékát. A tészek által integrált termelők száma meghaladta a 25 ezer főt, és 26,2 milliárd forint értékű tagi árut forgalmaztak.

2004-ben a hasznosított szántóterület 97 százalékát vetették be, a ténylegesen hasznosított szántóterület 70 százalékán gabonatermelés folyt, melyből a kenyérgabonák aránya nőtt. Az ipari növények közül a napraforgó területe jelentősen csökkent, a repceterület nőtt, a cukorrépa területi aránya a vetésterület növekedése miatt fölülmúlta az előző évit. A kertészet bruttó termelési értéken belüli részesedése 2004-ben ugyan csökkent, de még mindig 10 százalékon felüli. A szántóföldi zöldségtermelés termőterülete 117 ezer hektárról 103 ezer hektárra csökkent. A gyümölcsterület 2 százalékkal növekedett, a termés 43,4 százalékkal nőtt az előző évhez képest. A szőlőterület termésmennyisége 36 százalékkal növekedett, változatlan területen.

2004-ben folytatódott az előző évben már elkezdődött szerkezetváltozás. Az abrakfogyasztók állománya számottevően, a szarvasmarháé mérsékelten csökkent. A juhágazat volumennövekedése 40 százalékot ért el, a baromfiágazat változatlan maradt, a baromfifélék közül a kacsaállomány nőtt. A tejtermelés volumene 10,5 százalékkal, az árak pedig 8,7 százalékkal csökkentek egy év alatt.

2004-ben a mezőgazdasági kibocsátás volumene majdnem 23 százalékkal nőtt, a termékek értékesítése viszont csupán 0,3 százalékkal emelkedett. A két fő ágazaton belül eltérően alakult a kereslet, a növénytermesztési termékek értékesítése 16,3 százalékkal bővült, az állattenyésztésé viszont 10,3 százalékkal mérséklődött. A gabonafélék rekordterméséből 20 százalékkal többet vásároltak fel.

Tisztelt Országgyűlés! A kamattámogatásban részesülő hitelek 2004. december 31-ei állománya majdnem 465 milliárd forintot tett ki. A kedvezményes hitelek közül különösen jelentős volt a családi kis- és középvállalkozások támogatására működtetett, illetve 2003-ban fagykárt, aszálykárt szenvedett mezőgazdasági termelők kárenyhítő támogatásáról szóló konstrukció, amelyhez kapcsolódóan 2004-ben összesen 72,7 milliárd, illetve 39,7 milliárd forint kedvezményezett hitel után igényelhettek támogatást az érintett mezőgazdasági termelők.

A földügyek közül az NFA vagyonához tartozó termőföldek összterülete 1,48 millió hektár, a földalap 2004-ben több mint 2100 hektár termőterületet vásárolt, mintegy 648 millió forint értékben. A részarány-földkiadás keretében közel 2 millió jogosult tulajdonát kell rendezni, a részarány-földalap nagysága meghaladja az 57 millió aranykoronát. Ebből 2004-ben közel 669 ezer aranykorona értékű termőföld kiadásáról hoztak határozatot. A földhivatalokban 2004-ben az előző évektől felgyülemlett beadványokkal együtt 6,2 millió ügyirat feldolgozásra várt, az ügyirathátralék megszüntetésére tett intézkedések hatására 4,8 millió ingatlan-nyilvántartási ügyiratot dolgoztak fel, 2 százalékkal növekedett a kiadott tulajdonilap-másolatok száma.

Az ágazat jövedelmi viszonyai 2004-ben viszonylag kedvezően változtak, a 2005-ben realizált támogatással együtt a nettó vállalkozói jövedelem 60 százalékkal több, mint a 2003. évi. A kettős könyvelést vezető mezőgazdasági vállalkozások adózás előtti eredménye 18,9 milliárd volt. A nettó árbevétel 4,2 százalékkal növekedett az előző időszakhoz képest, míg a ráfordítások 4,7 százalékkal. Egy picit ellentétes folyamat zajlott le az élelmiszer-ipari ágazatokban, ahol viszont a korábbi időszakhoz képest jövedelemcsökkenés következett be. Ez alapvetően az élelmiszer-ipari bruttó kibocsátás és az értékesítés 1,7 százalékos csökkenésével magyarázható. Az egyéni gazdaságok jövedelme, helyzete is javult.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében a 2004. évi jelentés hűen tükrözi az agrárágazatban végbement változásokat, eredményeket, tennivalókat. A benyújtott országgyűlési határozati javaslat felhívja a figyelmet a tennivalókra is, amit a mezőgazdasági bizottság 13 igen szavazattal és 9 tartózkodással ajánl az Országgyűlésnek elfogadásra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kékkői Zoltánnak, 5 perces időkeretben.

(20.10)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság, mint ahogyan hallottuk, 2005. október 26-án, szerdán megtartott ülésén megtárgyalta az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló J/17843. számú jelentést.

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló jelentést az 1997. évi CXIV. törvény írja elő. Ezt a törvényt 2005 tavaszán módosította a parlament, olyan formában, hogy a 2005. évet kell figyelembe venni viszonyítási évnek, 1. § (1) bekezdés. Még a törvény módosításakor jeleztük, hogy ez érdekes lesz a 2004. évről szóló jelentésnél, hiszen az elvárt növekedés időben visszafelé értendő, a 2005. évinél pedig előre megjósolható, különösebb bátorság nélkül, hogy növekedés nem várható. Igazából a törvénynek majd 2006-ban fogunk tudni érdemben megfelelni.

A jelentés többek között foglalkozik a Nemzeti Földalap tevékenységével is, ezen belül megtalálható, hogy a földvásárlás formájában 2100 hektár földterület került az NFA tulajdonába, bérbe 4888 hektárt adott. Azonban nem szerepel a jelentésben az életjáradék-szerződéssel megszerzett terület nagysága, pedig ez legalább olyan érdekes lett volna, mint hogy mennyi területet adtak bérbe.

Egy másik, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet tevékenységéről szóló tájékoztatóban ugyan látjuk, hogy 38 433 hektár területet vásároltak meg életjáradék-szerződéssel, a jelentésben szereplő 4888 hektár bérbe adott terület azt sejteti, hogy az NFA több mint 30 ezer hektárt parlagon hagyott.

Az üzletrészekkel kapcsolatban kifogásoltuk, hogy azokkal mindössze fél oldal foglalkozik, holott egy 2002. évi, a jelenlegi kormány által hozott kormányhatározat előírta, hogy még 2004-ben rendezni kell a meglévő üzletrészeket. Mivel 2004-ben nem rendezték, hoztak egy újabb kormányhatározatot, hogy majd 2005. december 31-ig rendezésre kerül. Kíváncsiak vagyunk, hogy idén, a hátralévő szűk két hónap alatt hogyan tesznek eleget a 2004. évi kormányhatározat-módosításnak. Csak nem egy újabb módosítással?

Az állategészségüggyel foglalkozó fejezetben ez olvasható: “E programok foglalják magukba a legnagyobb jelentőséggel bíró állatbetegségeket, illetve zoonózisok felderítésére irányuló vizsgálatokat, például a ragadós száj- és körömfájás-, klasszikus sertéspestis-, madárinfluenza-, szalmonellózis-, a TSE-, köztük a BSE-programokat. 2004-ben ezek a monitoringprogramok költségvetési okokból gyakorlatilag leálltak. A szükséges források töredéke sem állt rendelkezésünkre. A fentiek alól egyedül a TSE, BSE felderítésére irányuló monitoringprogram a kivétel, az ehhez szükséges összeg, diagnosztikum ugyanis PHARE-programból származik.ö Ha ez tényleg igaz, az igencsak elgondolkodtató.

Ellenzéki oldalról szintén elhangzott, van annak is egy elgondolkodtató üzenete, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatásoknál a támogatási előirányzat 290 milliárd forint volt, amit módosítással 304 milliárd forintra emeltek, a teljesítés pedig 156 milliárd forint lett. Ezt azért nehéz megmagyarázni, és már nem lehet a megszokott visszamutogatásokkal elintézni.

A gabonatermelésnél is komoly problémák lesznek, hacsak rövid időn belül nem lesz valami változás a felhasználás területén, vagy például nagyobb volumenű külföldi értékesítésre nem kerül sor. Ez is a jelentés állattenyésztéssel foglalkozó fejezetéből olvasható ki. Abban az áll, hogy a sertésállomány 17 százalékkal, a tyúkfélék 12,5 százalékkal, a pulykaállomány 16 százalékkal, a libáé 24 százalékkal, a szarvasmarháé 2 százalékkal csökkent 2003-ról 2004-re. Ha megnézzük ezek kieső abrakfogyasztását, közel 2 millió tonna gabonatöbbletet jelent, amit raktározni és értékesíteni kell. Nem véletlenül olyan magas az intervencióra felajánlott gabonamennyiség. Ez is azt támasztja alá, hogy nem kellett volna tönkretenni az állattenyésztést.

Ezért nem támogattuk a jelentést. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti öt-öt perces időkeretben.

A környezetvédelmi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Orosz Sándor úrnak, a bizottság előadójának.

DR. OROSZ SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság ülésével gyakorlatilag párhuzamosan tárgyalta a környezetvédelmi bizottság az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentést és e hét elején, egészen pontosan hétfőn az ezzel kapcsolatos bizottsági előterjesztést.

Már most szeretném mondani, a bizottság mind a két előterjesztést így, egyben az általános vitára alkalmasnak minősítette, és hasonlóan, mint a mezőgazdasági bizottságban, a kisebbség nem nemmel, hanem tartózkodással szavazott. Merthogy egyébként abban a vonatkozásban egyetértés volt a többség és a kisebbség között, hogy fontos a magyar agrárgazdaság kérdéseit itt, az ország Házában, a nyilvánosság előtt megtárgyalni.

1997-ben született meg a CXIV. törvény, amely címében egy gazdaságpolitikai alapelvet tartalmaz, nevesen az agrárgazdaság fejlesztéséről szól, irányultsága tehát az agrárgazdaság fejlesztése, és ez a cím mindmáig változatlan. Ez azt is jelenti, hogy Magyarországon a Magyar Országgyűlés úgy viszonyul az agráriumhoz, hogy bízik a fejlesztésében. A preambulumban rögzíti is azokat a hozadékokat, amelyek az agrárgazdaság fejlesztésétől a nemzet egésze számára származhatnak. Ehhez hozzátartozik az éves állapotairól szóló elszámolás, és az, hogy a jövő tervezése szempontjából is fontos megállapítások itt, az Országgyűlésben elhangozhassanak. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvényt még a Horn-kormány időszakában fogadta el az Országgyűlés, még az EU-hoz való csatlakozás előtt, de ha valaki elvégzi az összevetést, pontosan meg tudja állapítani, hogy a római szerződésben rögzített közös agrárpolitika elveinek megfelelően szabályozta, mi is a teendő Magyarországon.

A 2004. évi jelentés a megelőző évek jelentéseihez hasonlóan - s ebben, azt gondolom, a kormány és az ellenzék talán lassan-lassan már nem vitatkozik - korrekten felvázolja a történéseket. Nyilván az értékelések tekintetében az éppen aktuális álláspont vagy üléspont meghatározza az álláspontokat. Ettől még ez a mostani 2004. évi jelentés is alkalmas arra, hogy belőle a jövő tervezéséhez, akár jogalkotási, akár más intézkedések tervezéséhez szükséges következtetéseket vonjanak le az arra illetékesek.

Átmeneti volt ez a 2004. esztendő. Átmenetinek azért kell és lehet tekintenünk, hiszen a 2004. májusi csatlakozásunk gyakorlatilag kettévágta az esztendőt, mindazokban a vonatkozásokban, ami itt, az ország Házában, pláne így, költségvetési időszakban a legfontosabb, nevesen a pénzügyi, a támogatási folyamatok tekintetében. De átmeneti volt abban az értelemben is, hogy más szabályok működtek előtte, más szabályok működtek utána. Mi, a környezetvédelmi bizottsági többség azt gondoljuk, hogy ez azért rányomta a bélyegét a 2004. évi folyamatokra, miközben meggyőződésünk, hogy éppen a tőlem jobbra ülő Németh Imre miniszter úr a lehető legtöbbet megtette annak érdekében, hogy ez az átmenet és az ebből eredő feszültségek a lehető legzökkenőmentesebben feloldódjanak.

A csatlakozás éve a környezetgazdálkodás tekintetében is bizony döccenőkkel volt terhes. Meglehetősen későn, az év második felében, egészen pontosan októberben sikerült meghirdetni azokat az új agrár-környezetgazdálkodási támogatási elemeket, amelyek nyilvánvalóan a meghirdetésből következően abban az esztendőben nem is kerülhettek kifizetésre, és úgy néz ki, hogy azért az idén ez le fog tudni záródni.

Itt a többségi vélemény ismertetése mellett is fontos jelezni és rögzíteni, hogy az átmenetnek maradtak még elvarratlan szálai, hiszen a nemzeti környezetvédelmi program és az NVT agrár-környezetgazdálkodási programja között nyolc hónap hiátus mutatkozott, amely anyagi folyamatok még rendezésre várnak.

Mindezek mellett az általános vitára és az ezzel kapcsolatos következtetések levonására alkalmas anyagként ajánljuk az Országgyűlésnek megtárgyalásra.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(20.20)

ELNÖK: Megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

TÓTH ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság múlt heti ülésén tárgyalta először az agrárgazdasági jelentést és a határozattervezetet; a bizottság tegnapi, hétfői 8 nem szavazata nevében mondom el a véleményt. Nyolc határozott nem véleménnyel fejeztük ki nemtetszésünket a 2004-ben történt agrárgazdasági folyamatok okán. Ez látszik onnan is, hogy a 2004. év eredménytelensége után miniszterváltás történt, amelyet mindannyian tudunk, hogy már 2004-ben meg kellett volna tenni.

Visszatérve az agrárgazdaságra, sajnos a 2004-es évet nem sikerült a felkészítésben zökkenőmentesen befejezni, igen sok zökkenővel és felhalmozódott halasztásokkal zárult a 2004-es év. A 2004-es év legnagyobb negatívuma és legfontosabb válasza az agráriumra, hogy nőtt az agrárolló, ismételten kedvezőtlenebbé vált az agrárvállalkozások helyzete. A statisztikákból egyértelműen kitűnik, hogy az agráriumban foglalkoztatottak létszáma sajnálatos módon csökken. Ez nyilvánvalóan összefügg a jövedelmezőség gyenge állapotával is. Sajnálatos módon tovább folytatódott az a kedvezőtlen irányú változás, hogy az állattenyésztési ágazat csökken, jelentősen csökken, és a növénytermesztés túlsúlyba kerül. Ez a kedvezőtlen folyamat már azóta is tovább romlott, egyértelmű a beavatkozásnak a szükségessége.

Az agrárágazatnak 2004-ben nemcsak az uniós csatlakozás miatti zökkenők okozta feszültsége volt a legnegatívabb, hanem 2004 élelmiszerexport- és -import-mérlege, valamint annak árviszonyai is jelentősen sújtották. Mindannyian tudjuk, hogy 2004-ben a csatlakozás után történt meg, hogy jelentős mennyiségű élelmiszer-behozatal történt, amely kétes minőségével, árarányaival letörte a mezőgazdaság jövedelmezőségét. Ennek folyományaként sajnos folytatódik a vidéki településekről az elvándorlás, folytatódik az öregedés, egyértelmű, hogy a vidéki lét kedvezőtlensége önmagában nem áll meg, kormányzati intézkedések szükségesek, amelyeknek néhány szükséges elemét hallhattuk Gráf miniszter úrtól, de hát a valódi bevezetés még kérdéses, kétséges, legfőképp azért, mert ennek a költségvetési vonzatai nem látszanak. Nem elég ennek a sajtóban hangot adni, ehhez pénzt, forrásokat kell mögérendelni.

Az ágazat 2004-ben oly mértékű veszteséget szenvedett, hogy agrártüntetés alakult ki 2005 februárjára. Ezt természetesen az előző év ki nem fizetett költségein túl az agrárirányítás cinikussága és szenvtelensége okozta, tárgyalásképtelensége, amellyel a termelők jelentős része, rétegei a megélhetés alá kerültek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést, csak egy mondat: jellemző adat, hogy hiába nőtt az egyéni agrárvállalkozások bevétele, minimálbérrel nem megterhelhető, mert már negatívba csúszik; ez beszédes dolog.

Köszönöm szépen a türelmet.

ELNÖK: Megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának.

DR. NÉMETH IMRE, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság 15 igen szavazattal és 3 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta a 2004. évről szóló agrárbeszámolót és az Agrárgazdasági Tanács hozzákapcsolt jelentését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, minden évben fontos volt az, hogy az előző év agrárgazdasági folyamataiból levonjuk a tanulságot, de az európai uniós átállás esztendejében ez különös jelentőséget kapott, hisz én úgy gondolom, ebben nincs vita köztünk, hogy egy új fejezetet kellett nyitni az agrárium elszámolásában, hisz átléptünk egy másik rendszerbe, és ebben bizony rendkívül komoly változások történtek. Maga az Agrárgazdasági Tanács is úgy ítéli meg, hogy az elkészült beszámoló reális, és azt kiegészítésekkel elfogadta.

Én nagyon fontosnak tartom, hogy ebből a reális megítélésből, a tényekből magunk is levonjuk a következtetéseket. Rendkívüli változások történtek 2004-ben, éppen ezért a tárgyévet a bázisévhez rendkívül nehéz hasonlítani. Csak abban az esetben kapunk reális képet, hogyha figyelembe vesszük azokat a változásokat, támogatásbeli, elszámolásbeli változásokat, amelyek egyáltalán lehetővé teszik az összehasonlítást. Itt elsősorban a kifizetésekkel kapcsolatos fáziseltolódás, az új rendszerre való átállás következményeit kell számba venni.

Nagyon komoly nehézségeket okozott az első esztendő, ezt el kell mondanom, azért, mert nagyon megkéstünk a felkészülésben. Nyilvánvaló, itt nem akarok visszamutogatni, mindenki tisztában van azzal, hogy mi okozta ezeket a problémákat. Én magam megdöbbentem akkor, amikor 2003-ban a velünk együtt csatlakozó országokban jártam az ottani miniszter vendégeként, és bemutatták a próbaévet, hogy miképpen működik nekik az integrált irányítási, ellenőrzési rendszer, hogy milyen elszámolási problémáik vannak, akkor, amikor mi Magyarországon még csak kiírtuk azt az elmaradt PHARE-tendert, amit egyszer már elszalasztottunk, hogy megszerezzük a pénzt ahhoz, hogy az integrált ellenőrzési és irányítási rendszert kiépítsük. Erre, ugye, a tenderezés nehézségei okán 2003 végén kerülhetett sor. Tehát amikor önök számba veszik ezeket a kérdéseket, akkor gondolják el, hogy 2004-ben az ország egyik legnagyobb információs rendszere épült ki úgy, hogy miközben a fejlesztések történtek, már bizonyos modulok aktivizálása is megtörtént. Bizony, hihetetlen nehézségeket okozott a kifizető ügynökség a fejlesztésekben, hogy ez egy működőképes rendszerré összeálljon. Pedig tisztában voltak azzal a kollégák, hogy amennyiben itt elszámolási hibák vannak, annak rendkívül súlyos ára lesz, az Európai Unió nem ismer pardont, és visszafizetteti a pénzt. Ez tehát egy hihetetlen nehéz tanulási folyamat volt, amely minden oldalról jelentkezett, a gazdálkodók oldaláról is, hisz újszerű kérelmeket kellett benyújtani, új elszámolási rendszer volt, és a hivatal, az intézményrendszer oldaláról is egy komoly tanulási folyamat volt.

(20.30)

Ez a 2004-es esztendő egy nagyon komoly igazodási kényszert tett a vállunkra. Igazodási kényszer volt a támogatások tekintetében is. Itt az előttem szóló képviselőtársak is beszéltek az ágazati főarányokról. Igen, képviselőtársaim, tudomásul kell venni, hogy ebben az új elszámolási rendszerben a területhasználatra ösztönöznek ilyen értelemben, területi alapon adják ki a támogatásokat. Ez a növénytermesztési ágazatok irányába tolja el az ágazatot, éppen ezért kell megkeresni azokat a lehetőségeket, hogy miképpen tudjuk ezeket a hatásokat kiegyenlíteni.

Nagyon komoly igazolási kényszer volt az intézményrendszer tekintetében, de még markánsabb igazodási kényszer jelentkezett a piacon. Bár el kell mondani, hogy a 2003-as katasztrofális esztendő nagyon komoly árualaphiánnyal indította a 2004-es évet, ez is befolyásolja, de nem lehet nem észrevenni, hogy a velünk együtt csatlakozó országok vonatkozásában bizony nagyon markáns változások történtek. Mi az európai uniós 15-ökhöz visszük ki a 75 százalékát az agrárexportunknak, de sokkal nagyobb mértékben változott a kivitel és a behozatal a velünk együtt csatlakozó országok tekintetében, éppen azért, mert ott voltak magasabbak a védővámok korábban és nagyobbak az áraránytalanságok.

Sajnos az időm lejárt, majd a későbbiekben még néhány következtetést szeretnék elmondani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Magda Sándornak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. MAGDA SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság 2004. éve rendkívülinek tekinthető, mert ez volt a tagállami működés első éve. Európa-szerte rekordtermés született, a piacokat az erős kínálati pozíció jellemezte. A tagállami működésre való felkészülésben felhalmozódott halasztásokat, az előző kormány által el nem végzett munkát nem minden tekintetben sikerült időben behozni.

A 2004. év valós agrárgazdasági folyamatainak megítélésében gondot jelent, hogy az első uniós év számtalan olyan gondot is felvetett, amelyek csak egyszeriek, hatásukkal a későbbiekben nem kell számolni. Ilyen az intézményrendszer kiépítése, az EU-s követelmények és az EU-s lehetőségek.

A mezőgazdaságnak a GDP-ből való részesedése 2000 óta folyamatosan 4 százalék alatti. A 2004. évi 3,2 százalék az EU tagországainak többségében hasonló, hiszen 2 és 5 százalék között helyezkedik el az országok többségében ez az érték.

A 2004. évi ágazati GDP-növekedés relatíve a magas terméshozamokat realizált növénytermesztés hatásának eredménye. A GDP 3,2 százaléka egyébként csak az alapanyag-termelést tükrözi.

Az élelmiszeripart is figyelembe véve ez az érték már további 3-4 százalékkal növekszik, és ha az agrobizniszt is alapul vesszük, akkor ez az arány összességében mintegy 11-12 százalék. El kell viszont mondani, hogy a mezőgazdaság a szolgáltatásban is nagy szerepet tölt be, és ezzel együtt már mintegy 20 százalékos arányt is elér.

Az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlege a 60 milliárd forintos romlás ellenére továbbra is pozitív maradt.

A földtulajdont és a földhasználatot értékelve az mondható el, hogy az ország mezőgazdasági területe 900 hektárral kisebb, mint 2003-ban, miközben a termőterület nagysága nem változott. Sajnos a földkivonás jelentős arányban a jó termőképességű területeket érintette, de ezek ipari parkok, autópálya és hasonló célok miatt kerültek kivonásra.

A mezőgazdasági földhasználatot értékelve az jelenthető ki, hogy 2004-ben a gazdasági szervezetek javára következtek be változások, ugyan csak minimális, hiszen a gazdasági szervezeteknél 0,9 százalékos növekedés található, minden esetben egy birtokméret-növekedéssel találkozhatunk.

A tészek és a bészek helyzetét bemutatva azt látjuk, hogy 2004-ben 92 darab előzetesen elismert szervezet és 8 darab véglegesen elismert tész működött, melyek lefedték a hazai zöldség- és gyümölcstermesztés mintegy 20 százalékát. A tészek által integrált termelők száma meghaladta a 25 ezer főt, és 26,2 milliárd forint értékű tagi árut forgalmaztak.

A bészek köréből 85 támogatási kérelem érkezett be, melyből 66-ot elfogadtak, melyeknek összesen nemzeti hatáskörben 464 millió forint költségvetési támogatást folyósítottak. Jelenleg 662 bész, 37 gépkör, valamint 8 tejszövetkezet működik összesen 21 613 fő taglétszámmal.

A mezőgazdasági termelés és felvásárlás elemzése arról tanúskodik, hogy a mezőgazdaság 2004. évi bruttó kibocsátása folyó áron 17,3 százalékkal nőtt az előző évhez képest, mely növekedés döntően az akkori rekord-gabonatermés következménye. A két fő ágazat közül az állattenyésztés teljesítménye folyó áron 0,3 százalékkal csökkent, a növénytermesztésé 32,9 százalékkal nőtt.

A két fő ágazat bruttó kibocsátásának egyre nagyobb mértékű szétválása 2004-ben is piaci zavarokat okozott, hiszen a gabonafelesleg az abrakfogyasztó ágazatok csökkenő mértékével párosult.

2004-ben a hasznosítható szántóterület 97 százalékát, 4,28 millió hektárt vetették be. A ténylegesen hasznosított szántóterület 70 százalékán gabonatermelés folyt, amelyből a kenyérgabonák aránya nőtt. Az ipari növények közül a napraforgó területe csökkent, a repceterület nőtt, a cukorrépa területi aránya a vetésterület növekedése miatt felülmúlta az előző évit.

A kertészet bruttó termelési értéken belüli részesedése 2004-ben ugyan csökkent, de még mindig 10 százalékon felüli. A szántóföldi zöldségtermelés termőterülete 117 ezer hektárról 103 ezer hektárra csökkent; ez 12 százalékos csökkenés. A szántóföldi zöldségtermelés termőterülete ma 103 ezer hektár, a termelés volumene viszont 4,7 százalékkal növekedett. Tehát van egy intenzitás, amit a kertészetben fellelhetünk.

A gyümölcsterület 2 százalékkal növekedett, 103 ezer hektár, a termés 43,4 százalékkal növekedett az előző évhez képest. A szőlő termésmennyisége 36 százalékkal növekedett változatlan területen.

2004-ben folytatódott az előző évben már elkezdődött szerkezetváltozás. Az abrakfogyasztók állománya számottevően, a szarvasmarha-állomány mérsékeltebben csökkent. A sertéságazat kibocsátása 17 százalékkal, a szarvasmarha-ágazaté 5 százalékkal esett vissza. A juhágazat volumennövekedése 40 százalékot ért el. A baromfi változatlan maradt. A tejtermelés volumene 10,5 százalékkal, az árak pedig 8,7 százalékkal csökkentek egy év alatt. A baromifélék közül a kacsaállomány nőtt.

2004-ben a mezőgazdasági kibocsátás volumene ugyan 22,6 százalékkal nőtt az előző évhez képest, a mezőgazdasági termékek értékesítése viszont csak 0,3 százalékkal emelkedett.

A két fő ágazaton belül eltérően alakult a kereslet. A növénytermesztési termékek értékesítése 16,3 százalékkal bővült, az állattenyésztésé viszont 10,3 százalékkal csökkent.

Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termékek áralakulásában az előző évivel ellentétes folyamatok zajlottak le. A növényi eredetű termékek átlagos árszínvonala csaknem 14 százalékkal visszaesett, az élő állatoké és állati termékeké közel 4 százalékkal emelkedett. A termelői árszínvonal pedig összességében 5,4 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a mezőgazdasági ráfordítások árszínvonala 2004-ben 9,8 százalékkal nőtt. A beruházási javak színvonala 6 százalékkal, a mezőgazdasági folyó termelői felhasználási célú termékek és szolgáltatási termékek árai 10,4 százalékkal haladták meg az előző évit. Így az agrárolló tovább nyílt, 2004. évi mutatója 86,2.

(20.40)

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2004-ben tovább csökkent, éves átlagban 205 ezer fő foglalkoztatott volt az ágazatban, 5 százalékkal kevesebb, mint az előző évben. Ez a nemzetgazdasági összes foglalkoztatottak 5,3 százaléka, nem alacsonyabb, sőt, azt lehet mondani, hogy magasabb, mint az európai uniós átlag.

A 2004. évi adómódosítások összességében pozitívan érintették az ágazatot. Az összesen 290,3 milliárd forint agrár- és vidékfejlesztési támogatásból a nemzeti költségvetési forrás 154,1 milliárd, az uniós forrás pedig 136,2 milliárd forintot tett ki. Az intézkedések közül kiemelendő a csatlakozás előtt a használt földterület - mintegy 8 ezer forint/hektár - és az állatállomány alapján nyújtott, 50 milliárd forint összegű, megelőlegezett, kiegészítő nemzeti támogatás. A termelők többsége annak ellenére hozzájutott ehhez 2004-ben, hogy forrása csak a 2005. évi fejezeti költségvetésben állt rendelkezésre.

A rendelkezésre álló költségvetési előirányzatból 2004. december 31-éig 155,2 milliárd forintot fizettek ki a termelőknek. A kifizetett összeget növelte a fent említett, csatlakozás előtti, megelőlegezett kiegészítő nemzeti támogatás, valamint - és ezt ki kell emelni - az a 203,1 milliárd forint csatlakozási hitel, amelyet a gazdálkodók jól tudtak használni, hasznosítani erőforrásaik gyarapítására. A termelők tehát 2004-ben összesen 407 milliárd forintnyi forrásból tudták termelésüket finanszírozni, amely a 2005. évi termelésnél megmutatkozik mint eredmény.

A mezőgazdasági beruházások támogatása, tényleges kifizetés: 27,5 milliárd forint. A kamattámogatásban részesülő hitelek 2004. december 31-ei állománya 464,5 milliárd forintot tett ki. Ez kiemelendő, főleg akkor, ha az előző évekkel ezt az értéket összehasonlítjuk. A kedvezményes hitelek közül különösen jelentős volt a családi, a kis- és középvállalkozások támogatására működtetett, illetve a 2003-ban fagykárt és aszálykárt szenvedett mezőgazdasági termelők kárenyhítő támogatásáról szóló konstrukció, amelyekhez kapcsolódóan 2004-ben összesen 72,7 milliárd, illetve 39,7 milliárd forint kedvezményezett hitel után igényeltek támogatást az érintett mezőgazdasági termelők.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2004-ben 6,8 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. Az élelmiszerárak emelkedése az átlaghoz közeli, 6,5 százalékos volt. A háztartások élelmezésre fordított kiadásainak értéke 3,4 százalékkal nőtt. Volumene azonban 2,7 százalékkal mérséklődött. A zöldségfélék kivételével az összes élelmiszer-féleség fogyasztása csökkent.

Az agrár- és élelmiszer-ipari termékek 2004. évi kivitelének értéke 3037 millió euró volt. Így 2003-hoz képest a külkereskedelmi mérleg többlete 1169 millió euróra esett vissza. A behozatal meredek növekedése részben a választékbővítési, részben pedig a tényleges versenyképességi okokkal magyarázható. De ebben jelentős hatást váltott ki az euró/forint árviszonya is. Egyébként ez ebben az évben is folyamatában követhető. Az agráriumnál - bármilyen elemzést nézünk - a 254-256 forint/euró árfolyam az, ami az exportot elősegíti. Az árucsoportok közül a legnagyobb mértékben húsokat és húskészítményeket szállítottunk külpiacra, behozatalunk pedig zöldségfélékből, gyümölcsből, takarmányból tevődött össze.

A termőföldről mint nemzeti kincsünkről az mondható el, hogy az NFA vagyonához tartozó termőföldek összterülete 1,48 millió hektár. A földalap 2004-ben több mint 2100 hektár termőföldet vásárolt mintegy 648 millió forintért. Összesen 4888 hektár terület haszonbérbe adására hirdetett meg pályázatot, s hozzákezdett további 13 478 hektár termőföld pályázatának az előkészítéséhez. Az NFA másik tevékenységeként 11 404 életjáradék-szerződést kötött meg, átlagosan havi 31 300 forint életjáradék kifizetésével.

A földhivatalokra 2004-ben az előző évekről felgyülemlett beadványokkal együtt 6,2 millió ügyirat feldolgozása várt. Az ügyirathátralék megszüntetésére tett intézkedések hatására 4,8 millió ingatlan-nyilvántartási ügyiratot dolgoztak fel. 2 százalékkal növekedett a kiadott tulajdonilap-másolatok száma.

Kárpótlási árveréseken összesen 16 874 aranykorona értékben vásároltak meg termőföldet az alanyi kárpótoltak. A részarány-földkiadás keretében közel 2 millió jogosult tulajdonát kell rendezni. A részarányföldalap nagysága meghaladja az 57 millió aranykoronát. Ebből 2004-ben 669 ezer aranykorona értékű termőföld kiadásáról hoztak határozatot. A részarány-földkiadás feladatainak elvégzésére 2004-ben nem különítettek el forrást.

A pénzügyi lehetőségeket értékelve kijelenthető, hogy az ágazat jövedelemviszonyai 2004-ben viszonylag kedvezően változtak. A nettó vállalkozói jövedelem 60 százalékkal több, mint a 2003. évi. A kettős könyvelést vezető mezőgazdasági vállalkozások adózás előtti eredménye 18,9 milliárd forint volt, szemben az előző évi 5,9 milliárd forintos veszteséggel. Az említett eredményjavulásban nagy szerepet játszott a csatlakozás kapcsán megváltozott agrártámogatási rendszer.

Az egyéni gazdaságok jövedelemhelyzete is javult, azonban ha legalább a minimálbért elszámolnák a termelés költségei között, esetükben nyereségről nem lehet beszélni. A vizsgálatok szerint egyébként továbbra is a nagyobb méretű egyéni gazdaságok fölénye tapasztalható a jövedelmezőségi mutatók tekintetében. Az egyéni és társas vállalkozásokat összehasonlítva a jövedelmezőségi mutatók vonatkozásában a társas vállalkozások vannak előnyben. Az egyéni gazdaságok jövedelmezőség alapján általában csak akkor versenyképesek, ha személyi költségeiket, illetve a családtagok fogyasztását képesek alacsonyabb szinten tartani.

Tisztelt Országgyűlés! A fenti indokok alapján javaslom az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadását és támogatását.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kékkői Zoltánnak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló, igényes színvonalú jelentés készítőit már azért is dicséret illeti, amiért didaktikai okokból a jelentés első mondataiban megfogalmazták a magyar mezőgazdaság mindenkori alapvető feladatait. Ezen alapfeladatok felsorolását idézem a jelentés bevezetőjéből: “A magyar agrárgazdaság multifunkcionális szerepéből következően a nemzetgazdasági GDP-hez való hozzájárulásnál sokkal jelentősebb gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak. Az ágazat a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlesztésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában, életminőségének befolyásolásában ma is alapvető szerepet játszik.ö

Hogy a felsorolt, alapvetően elvárható feladatoknak 2004-ben a magyar agrárgazdaság még a 2003-as évhez történő viszonyításban sem felelt meg, azt az Agrárgazdasági Tanácsnak a jelentéshez csatolt állásfoglalása is megállapítja. Idézem: “Sajnálattal veszi tudomásul, hogy az EU-csatlakozással létrejött markánsabb versenyhelyzetben az alapvető agrárpolitikai kérdésekben továbbra is konszenzust nélkülöző hazai viszonyok között a tanács 2003. évi ajánlásai semmit nem veszítettek sem súlyukból, sem pedig aktualitásukból.ö

Melyek is voltak ezek a kormány által mindmáig figyelmen kívül hagyott ajánlások? Ízelítőül néhány: az agrárökológiai potenciál kihasználása, a rugalmasabb foglalkoztatási formák és az eltartóképességet befolyásoló lehetőségek - mint a korai nyugdíjazás - kihasználása megfelelő színvonalú és összetételű állattenyésztéssel, a népességmegtartás és a környezet kulturált állapotban való megőrzése.

 

(20.50)

Ezek az ajánlások, ugye, mennyire összecsengenek a jelentés első mondatainak kulcsszavaival: multifunkcionalitás, kedvező ökológiai adottságok kihasználása, a vidék fejlesztése és a vidéki lakosság foglalkoztatásának, életminőségének javítása. Hogy mindebből mégsem valósult meg 2004-ben semmi, arra az előttünk fekvő igényes színvonalú jelentés adja meg a választ. Nézzük a jelentést!

Az Európai Unióban jellemző, a hagyományos mezőgazdaság szerepének ökoszociális piacgazdasági modellhez jobban illeszkedő multifunkcionális agrárgazdaságra történő kibővítésére nálunk sajnos semmi jel nem mutatkozik még 2004-ben. Nemhogy a multifunkcionalitás, de még a hagyományos mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli aránya is tovább csökkent. A mezőgazdaság részaránya a nemzetgazdaság különböző ágaiban - a fogyasztásban, az exportban, a beruházásban, a foglalkoztatottságban, a külkereskedelmi egyenlegben - romlott a 2003-as bázisévhez viszonyítva - 1. számú táblázat.

Hogy az agrárgazdaság nemzetgazdaságon belüli GDP-termelése 0,3 százalékkal emelkedett, annak egyedüli oka az aszályos 2003-as év és a kétszer akkora termésmennyiséget hozó 2004-es év kontrasztja. A két szélső értékű év egymást követése sajnos a negatív trenden nem változtat - 42-46. táblázat.

Nemhogy a multifunkcionalitás jelei nem mutatkoztak, de még a hagyományos termékpályák összhangja is felborult 2004-ben. A feldolgozóipar termelése 4 százalékkal maradt el az előző évitől - 7. táblázat. A felvásárlás volumenindexe az előző aszályos évivel megegyező - 24. táblázat -, míg az árindexe 6 százalékkal csökkent - 26. táblázat.

Miközben a felvásárlási átlagárak drasztikusan csökkentek - 25. táblázat -, addig a tejtermékek, zöldségfélék, gabonafélék importja jelentősen nőtt. Legnagyobb mértékben a húsok, húskészítmények behozatala emelkedett, hiszen ez a 2003. évi import kétszerese volt, sőt az élőállat-import az előző évinek több mint négyszeresét tette ki - 29. táblázat.

A multifunkcionalitásra történő elmozdulás helyett a hagyományos mezőgazdasági struktúra is megingott 2004-ben. A gazdaságok többségét a naptári évben kínzó pénzhiány gyötörte, írja az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása. A pénzügyi kiszámíthatatlanság következtében az egyéni gazdaságok 6,2 százaléka hagyott fel a termeléssel év közben - 5. számú táblázat -, amely egyes stratégiai alágazatokra nézve aggasztó arányokat öltött. Az abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok 25 százaléka kiesett a tesztüzemi rendszerből, mert 2004-ben abbahagyta a termelést.

A multifunkcionalitás után térjünk át a kedvező ökológiai adottságok kihasználásának vizsgálatára. Sajnos, ezzel kapcsolatban sincs semmi biztató a jelentésben. Az ország adottságainak kedvező termelési diverzifikációval szemben ugyanis a termelés spektruma egyre szűkül. A két főágazat bruttó kibocsátásának egyre nagyobb mértékű szétválása piaci zavarokat okozott 2004-ben. A hatalmas gabonafelesleg ellenére az abrakfogyasztó ágazatok közül a sertéslétszám történelmi mélypontra zuhant. 2004-ben az ország ténylegesen hasznosított szántóterületének 70 százalékán gabonatermelés folyt, amely arány évről évre nő - 9. táblázat. A 2004-ben betakarított 17 millió tonna gabona mellett az abrakfogyasztók állománya számottevően - a sertésállomány 17 százalékkal, a szarvasmarháké mérsékeltebben - csökkent, 8. táblázat. Szintén az ágazati szuplementaritás megbomlását jelzi a szántóföldi zöldségtermelés termőterületének 12 százalékos csökkenése.

Vajon mi okozhatja az ágazatok egymásra épülő egyensúlyának visszafordíthatatlan felbomlását? Uniós folyamatról nem lehet szó, hiszen az Európai Unió mezőgazdaságáról éppen a jelentés állapítja meg, hogy a mezőgazdaságban a 2004-es évet a növénytermesztés bővülése és az állattenyésztés stabilizációja jellemezte. A jelentés a magyarországi zavart a földtulajdon és a földhasználat elválásában látja: “Az elmúlt időszakban a tulajdonlással szemben a földhasználat, a tartós bérleti rendszer kialakítása került előtérbe.ö

2002-ben a földtörvényben a külföldi és városi bérlőknek a földtulajdonosokkal szemben biztosított elsőbbsége 2004-ben már az egész agráriumban éreztette dezorganizációs hatását. 2004-ben az a helyzet állt elő, hogy a természetes földtulajdonosokat egyszerűen nem engedték hozzájutni a földtulajdonukhoz. Még az osztatlan közös tulajdonok átadására elkülönített 100 millió forintot is eltérítették. Az egyik MSZP-s politikus a bizottsági ülésen effektíve kimondta a kormány alkotmányellenes álláspontját: “…állandóan azt lebegtetik például az ellenzéki képviselőtársaim is önálló törvénymódosításokkal, hogy igenis a családi gazdálkodó azt csinál ám a földjével, amit akarö. Tehát a kormánypártok szerint egyes tulajdonosok nem élhetnek szabadon a tulajdonjogukkal. Ugyanez a képviselő ugyanott kijelentette: “…engedjük meg a földhöz jutást a társas vállalkozásoknakö. Csak nem a tulajdonformák közötti diszkrimináció korát éljük ismét?

A pénzügyi befektetőknek most még csak bérlőként való megjelenése a gazdálkodási formák komplementaritását is megbontotta, és a mezőgazdasági földhasználatban 2004-ben a gazdasági szervezetek javára következett be változás. Földterületük 34 ezer hektárral nőtt az előző évhez képest - 3. táblázat. Ez a folyamat bontotta meg az ágazatok egyensúlyát, és Magyarországon - az ökológiai adottságokkal ellentétben - a monokultúrás övezeti gazdálkodás jelei kezdenek kialakulni.

Természetesen kitér a jelentés ennek a folyamatnak a vidéki lakosság foglalkoztatására gyakorolt katasztrofális hatására is. Csak 2004-ben 10 ezer fővel, 5 százalékkal csökkent az agrárfoglalkoztatottak aránya - 10. táblázat. Ahol az állattenyésztés és a kertészet részaránya csökken, ott ez egy velejáró folyamat. A folyamat katasztrofálisnak való minősítése sajnos nem túlzás, mivel az agrárfoglalkoztatottak tudatos leépítése az országos munkanélküliségi ráta növekedése mellett következett be. Ez a folyamat is a földtörvény 2002. évi módosításának a következménye, hiszen először a földtulajdonuktól, majd a foglalkoztatásból kerülnek kiszorításra a gazdálkodók. A kormány még a rendelkezésére álló eszközökkel sem segítette a szerencsétleneket, hiszen a 2004-től megadható, egyébként EU-forrásból finanszírozott korkedvezményes nyugdíj intézményét mind a mai napig nem vezette be.

2004-ben a kormány a vidék fejlesztése szempontjából egy történelmi lehetőséget mulasztott el, ugyanis a közösségi agrárpolitika második pillérét képező vidékfejlesztés forrásait kormány közeli lobbicsoportok érdekében áldozta fel.

A mezőgazdasági bizottságban a kormánypártok és az ellenzék között konszenzus alakult ki az agrárkörnyezeti programok lobbicsoportok hatására történt módosítása ellenében, amely módosítás okán az NVT költségvetése drasztikusan lecsökkent. A jelentés is utal az FVM és a kormány felelősségére: “A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a környezetvédő társadalmi szervezetek képviselői vitatták, illetve ellenezték az NVT-intézkedések pénzügyi eszközeinek csökkentését.ö Ezzel mindmáig kihasználatlanok maradtak a vidékfejlesztési lehetőségek, hiszen a támogatási kérelmek 81 százaléka agrárkörnyezeti programokra érkezett - 10. táblázat.

A jelentés elején felállított kritériumokra az anyag tárgyilagos választ adott: sem a multifunkcionalitás, sem a kedvező ökológiai adottságok kihasználása, sem a vidék fejlesztése, sem a vidéki lakosság foglalkoztatásának, életminőségének javítása terén 2004-ben nem történt semmi. Sőt, a 2002-ben hatalomra került, az agráriumra kívülről beszabadított pénzügyi lobbi kártékony tevékenységének romboló hatása 2004-re már a hagyományos mezőgazdaság alapjait is kikezdte.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(21.00)

 

ELNÖK: Most megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, az SZDSZ-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jó szokásunkat megtartva minden évben a késő éjszakai órákban összegyűlünk, hogy megváltsuk a világot, és a magyar vidék, magyar mezőgazdaság problémáit elemezve fogadalmat tegyünk, hogy a következő évtől aztán már másképp lesz, és végre azt az 1997-ben megszületett törvényt is figyelembe vesszük, ami az agrárgazdaság fejlesztéséről szól.

Ez nem egy olyan törvény, ami azt mondja ki, hogy termelési beszámolókat tartunk, és azok alapján elemezzük, hogy hány hektár szántó, hány hektár kertészet, hány hektár erdő, hány hektár rét, legelő, illetve ez milyen állatállomány, és ennek az egységében milyen jövedelemviszonyok várhatók, hanem '97-ben éppen azzal a célzattal fogadta el az Országgyűlés ezt a törvényt és azt a kötelezettséget, hogy minden évben be kell számolni az agrárgazdaság helyzetéről, hogy ez a beszámoló valami trendet, valami fejlődési utat, valamiféle igazodást jelentsen. Azért ’98-tól, mert már azért tudtuk, hogy valamikor 2001-2002 - akkor még úgy tippeltük - környékén európai uniós tagok leszünk. 2004-ben ez be is következett, és mivel azt is láttuk, hogy 2000-ben, 2001-ben az Európai Unióban a KAP-reform alapján már bizony komoly irányváltási pozitúrák indultak el, úgy gondoltuk, ehhez igazodni fogunk, és majd mindig eljön az az idő, amikor kitaláljuk, hogy aktuálisan mi lesz az, amit mi üzemméretben, birtokpolitikában, mezőgazdasági termelésben, vidékfejlesztésben, agrár-környezetgazdálkodásban együttesen ki fogunk gondolni.

Aztán születtek is erre elképzelések, tervek, sőt 2004-ben volt egy politikai kezdeményezés - nem tudom, emlékeznek-e még rá, tisztelt képviselőtársaim -: az Agrárkerekasztal összehívására került sor valamikor tavasszal, február-március környékén. Az Agrárkerekasztal különböző szekciókban dolgozott is, ennek voltak első pilléres szekciói, és voltak második pilléresek. A kívülállóknak mondom, az első pillér a közvetlen agrártámogatások, a második pillér a vidékfejlesztéshez kapcsolható, de a mezőgazdasággal is összefüggésben lévő támogatási rendszerek aránya, felhasználása és az európai uniós források elérhetőségének a rendszere. Működött is ez a bizottság, méghozzá úgy, hogy ebben a tudomány és az érdekképviseletek megfelelő jelenléte is biztosítva volt; a politika inkább megpróbált a periférián maradni, nehogy politikai vitát csináljunk az agrárügyekből, segítve ezzel a konszenzus kialakításának lehetőségeit.

Aztán valamikor nyár elejére le is tették ezt a jelentést, de addigra már látszott, hogy változatlanul feszítő gondokkal küzd az agrárkormányzat. Egyrészről jelentkezik egy mindinkább erőteljesebben megjelenő igény az előrehozott kifizetések kiosztására, mert a forráshiány érzékelhetően nőtt az ágazatban.

Másrészt az egyensúly megbomlását, amire utalnak itt képviselőtársaim, érdekes módon reagáltuk le. Azt mondjuk, hogy csökken az állatállomány, fölbomlik az abraktakarmány-termelés és a fogyasztóágazat közötti egyensúly. Mégis mi volt a gond 2004 kora nyarán? A baromfi- és a sertéságazat stabilizálása. 20 milliárd forint, barátaim, odament stabilizációba! Akkor most nézzük meg, hogy hol a hiba; hogy mi további állatállomány-fejlesztést akarunk-e, és ennek megvan-e a megfelelő, reális piaca, megfelelő jövedelem mellett, vagy a jelenlegit is úgy tudjuk fenntartani, hogy ahhoz állandó többlettámogatást adunk, hogy az értékesítési nehézségeket elkerüljük. Mert itt azért valami ellentmondás van.

Amikor azt nézzük, hogy milyen jövedelemrátával termel az állattenyésztő ágazat, akkor vegyük figyelembe, hogy stabil-e az üzemmérete, illetve az abraktakarmány megtermeléséhez neki milyen többletkiadásai vannak. Vagy veszi az abraktakarmányt, és akkor kész, akkor már nem versenyképes, vagy megtermeli olyan területeken, amelyek után bérleti díjat fizet, és a bérleti díj még terheli az ő költségeit, és ezzel már megint a versenyképessége romlik. Illetve nézzük meg, hogy milyen technológiával állítja elő a sertést vagy a baromfit, és az abraktakarmány fölhasználása és annak a kilóra vetített hasznosulása versenyképes-e vagy sem.

El kell dönteni, hogy mi az a szegmense a mezőgazdaságnak, amit a versenyszférában hagyunk, nyilvánvalóan azzal a hátránnyal, ami még az európai uniós támogatás és a magyar támogatás között van - mert ez jelentős, nemcsak a területalapú támogatásoknál, hanem a technológiai fejlettségi szintnél is -, és mi az a másik kör, amelyben azokat az üzemméreteket jelenítjük meg, amelyek a kézimunka-igényes zöldség, gyümölcs, szőlő és az általam állandóan favorizált táj- és környezetgazdálkodásban megjelennek, és annak lehetőségei szerint az európai uniós támogatásokat hogyan vesszük föl.

Nos, tehát a 2004. év nyarán hezitált a kormányzat, hogy mit is csináljon a második pilléres támogatásokkal, és azt mondta: kérem szépen, tekintettel arra, hogy baj van a sertés- és a baromfiágazatban, innen majd átcsoportosítgatunk, tehát a második pilléres támogatásokból. Ezért meghirdetésre sem kerültek ezek a programok, valamikor október környékén írták ki, a kifizetés meg most - ezt az előttem szólók is elmondták -, 2005 második felében indult el, ami tudvalevően a számítások szerint 2006 végéig usque 180-190 milliárd forintot jelenthet a hazai vidékfejlesztés agrárágazatában, nyilván a társfinanszírozással együtt. Ennek a kifizetései 2005 környékén jelennek meg.

Én azt látom még mindig, hogy megy az ágazatban a hezitálás, és még mindig nem látjuk, hogy a vidékfejlesztésen belül a mezőgazdaságnak mi a helye, mi a szerepe. A vidékfejlesztésnek, a vidék népességmegtartó erejének nyilvánvalóan elsődleges, de nem kizárólagos területe a mezőgazdaság, a mezőgazdaságon belül is az árutermelő mezőgazdaság. Nézzük csak, hogy milyen öt célt fogalmazott meg az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény! Ezt mondta: elsődleges cél egy biztonságos, jövedelemtermelő képességgel rendelkező ágazat fenntartása, a második az exportorientált mezőgazdaság fenntartása - mondjuk, ezt tartjuk -, a harmadik az egészséges és biztonságos élelmiszerrel történő ellátása a lakosságnak, a negyedik a tájhoz illő, a környezetvédelemmel szoros összefüggésben lévő gazdálkodási rendszer, és az ötödik a településszerkezet megtartása.

Tehát ez már az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben is egy komplex programot feltételez, amelyhez, megsúgom, 2004-ben voltak társuló programok - hogy milyen intenzitással működtek, az már más kérdés -; például a Vásárhelyi-terv, ami tipikusan az a szegmense ennek a programnak, amelyben a második pilléres támogatások intenzív felhasználására sor kerülhet, és egy olyan vidékfejlesztési program, ami nyilván a biztonság és az árvízvédelem elsődlegessége mellett élhető tájat keletkeztet, és mintegy kétmillió ember életkörülményeit stabilizálja, sőt javítja. Ennek a programnak, mint láttuk a 2004-es költségvetésben, bizony az elmúlt évben nem túl sok kifizetése volt, még az egymilliárd forintot sem érte el a Vásárhelyi-terv, és ebben az évben is összesen 5,7 milliárd forint van tervezve. Ezek a vízügyi programok nyilvánvalóan, de ezekhez kapcsolódva kell megjeleníteni majd azokat a 2005-ös költségvetésben is előtűnő, pénzügyi fedezetekkel futó programokat, amelyeknek összességében körülbelül 100 milliárd forintos beállított támogatása van az agrárfejezeten belül az NVT-re és az AVOP-programokra, amelyből 2004-ben - ezt most már nem kell hangsúlyozni, mert az ÁSZ is leírta - egyetlen fillér sem került kifizetésre. Tehát ezek a programok papíron ugyan léteztek, de nem működtek.

Tehát nekünk a beszámolónál, ahogy az Agrárgazdasági Tanács is írja, el kéne már dönteni a következőket. Azt mondja a Tanács: “A továbbra is konszenzust nélkülöző hazai viszonyok között a tanács 2003. évi ajánlásai semmit sem veszítettek aktualitásukból.ö Tehát leírják ők is minden évben - és ott azért hozzáértő emberek vannak -, hogy próbáljunk már meg valamit a birtokpolitikában kitalálni, az üzemméretben, ne uszítsuk már egymással szembe a versenyszféra és az extenzív, úgynevezett ökogazdasági körülmények között dolgozókat, mert a kettő nem versenytársa egymásnak, párhuzamosan működnek, és kiegészítik egymást. Ne csináljunk abból vitát, hogy most melyik birtokszerkezet az életképes: a nagybirtok vagy a kisbirtok.

(21.10)

Azt már ötvenszer elmondtuk, hogy optimális birtokméret ad absurdum nincs, nem létezik ilyen. Optimális üzemméret van, ahhoz képest, hogy mit, milyen feltételekkel, milyen hatékonysággal csinálnak. És itt lenne fontos, hogy orientáljon a hazai szabályozórendszer az optimális birtokszerkezetre. És itt jönne az, hogy mi meghirdetünk programokat, földhöz juttató program, meg ilyen program, meg olyan program. Nekünk egzakt módon föl kell mérni, hogy az adott, kialakításra kerülő birtokszerkezet és üzemméret azon a területen versenyképes lesz-e, ahová menni akar, vagy nem. Ha nem versenyképes, oda nem jó, akkor azt támogatni fölösleges, mert pénzkidobás.

Itt térünk vissza arra a korábban működő, most újabban ismét föléledő rendszerre, amikor 1997-ben a birtokvásárlási, földvásárlási programot meghirdettük, és azt mondtuk, hogy minden egyéni mezőgazdasági termelő, aki az adott területen lakik - tehát a földtörvény még mindig nem jutott el oda, hogy nem csak elővásárlási jog… Én ennél sokkal szigorúbb és konzervatívabb vagyok, azt mondom, hogy az vehet földet, aki az adott területen él, dolgozik, és életvitelszerűen ott lakik. Ilyen törvényi rendelkezés nincs, az elővásárlásra mondja, de egyébként magára a vételre nem zárja ki. Ha nincs elővásárlásra jogosult, akkor én Pestről nyugodtan vásárolhatok továbbra is földet mint nepper vagy akárkicsoda 300 hektárig.

De a gazdasági szabályozókban lehet olyan segítséget nyújtani a helyben lakóknak, és ezt csináltuk ’97-ben, hogy a helyben lakó egyéni mezőgazdasági termelőnek 100 hektárig adtunk földvásárlási támogatást azzal, hogy neki be kellett mutatni, hogy a megvásárolandó föld milyen üzemméretbe illeszkedik be, és mit akar itt csinálni. Aztán ez valahogy 2000-2001 környékén megszűnt, és most újraindul egy olyan vásárlással, amit kombinálunk a Nemzeti Földalapból történő földhöz juttatással. Hogy így mennyire tudjuk segíteni az optimális birtokszerkezet kialakítását, azt nem tudom, de mindenféleképpen közgazdaságilag ad hozzá segítséget.

Nem tudom, már hányadszor hozom föl ebben a Házban, de szép élmények voltak ’97-ben, amikor konszenzust találtunk, ebben a Házban 98 százalékkal lett elfogadva az a törvény, ami alapján ezeket a beszámolókat hallgatjuk. Egy dologban nem értettünk egyet, a földtulajdonlásban, hogy jogi személyek, vagy egyéni és társas vállalkozások tekintetében megengedhető-e. Az igazi megoldás az lenne, hogy ki kellene alakítani nekünk egy alap jogintézményi rendszert, amire rá tudjuk építeni az agrárgazdaságot úgy, hogy az a vidékfejlesztéssel összhangban úgy működjön, hogy biztosítsa azt az exportképességet és jövedelemtermelő képességet, amit hajdanán megadott. Itt most mindenki elmondta, kormánypárti oldalon is, ellenzéki oldalon is, nem merik számolni a minimumbért sem a kimutatásoknál, mert ha már azt számolják, a nyereség is eltűnik.

Németh Imre elmondta a bizottsági ülésen is, egyébként teljesen igaza van, hogy ne legyünk optimisták, amikor azt nézzük, hogy miből keletkezett a jövedelemtermelő képesség növekedése, mert 18,5 milliárddal nőtt az adózás előtti eredmény, de 18 milliárddal nőtt a támogatás is. Ha azt levesszük, akkor gyakorlatilag az eredménynövekedés nullára írta ki magát, és még mindig félve mutatjuk be, főleg a kisebb vállalkozásoknál a tényleges költséget meg a ráfordításokat és a személyes munkaerő árát, amit sokszor nem is tudunk kalkulálni. Tehát a jövedelemtermelő képességgel bizony továbbra is nagyon komoly problémák vannak, és nagyon nagy bajok vannak az agrárolló tekintetében is, mert annak nyílása, ahogy itt a kimutatás is mutatja, bizony már meghaladta azt a méretet, ami még kezelhető lenne.

Aztán nagyon fontos az, hogy az agrárirányítás és a termelők közötti bizalmi viszony stabil legyen. Ebben sokszor hajlamosak vagyunk, tudom, mert megtapasztaltam már ’94 és ’98 között, én is voltam, sőt Kékkői úr is volt ebben a szerepkörben… - ha ezt a bizalmat egyszer elveszítjük, vagy megrendül, már nagyon nehéz visszaszerezni, még ha rajtunk kívül álló okból is, jó szándékunkból következik be. 2004-ben különböző ígéretek hangzottak el az előrehozott kifizetésekről, amiket tudtunk, hogy nem lehet teljesíteni, mert az intézményrendszer sincs kiépülve úgy, hogy be tudja fogadni ezeket az igényeket. Akkor azt mondtuk, hogy ki lesz fizetve, még májusban előrehozott kifizetések lesznek, majd aztán ősszel lesznek kifizetések. Közben meg azt mondták a gazdáknak, hogy ami késés van, nem probléma, mert a bankoknál faktorálással meg lehet oldani ezt a problémát, nyilván ezt a költséget majd valahogy megosztjuk egymás között.

A kifizetések csúsztak, 2005-ben történtek meg, az anyag mutatja, nem lett eltüntetve innen pénz. Joggal kérdezik, és felteszi az Agrárgazdasági Tanács is, hogy a 290 milliárdhoz képest 155 milliárd lett kifizetve. Nem annyi lett, mert végül is ki lett fizetve még ennél több is, csak az adott évből áthúzódott azon okok miatt, amiről beszéltem. Ezért fontos az, hogy ha valamit nem tudunk időre teljesíteni, akkor próbáljuk meg azt a bizalmi viszonyt kialakítani a termelői körökkel, bár remélem, hogy a jövőben ilyen nem lesz, hogy olyat ígérjünk, és olyat feltételezzünk, amit reálisan teljesíteni tudunk. Amikor meg csúszás van, vagy ezek a pénzügyi gondok jelentkeznek, akkor ennek az áthidaló költségeit ne próbáljuk továbbhárítani azokra, akik, mondjuk, nem biztos, hogy erről tehettek.

Kétségtelenül nehéz év volt, 2004. május 1-jétől az átállással megtörtént egy nagy fordulat. Az első félévben még számolgattuk a hazai finanszírozás szerinti és irányítási rendszer szerinti agrártámogatásokat és az agrárium kiépülését és fejlesztését, majd aztán ráálltunk egy másik vonalra. De ez azért másban is fontos volt. Itt azokat a sarokpontokat kellett volna, amiket nem nagyon látok, leraknunk, a 2005-ös költségvetésben már látok azért valamiféle dolgokat, hogy 2007-re fel tudjunk készülni. 1686/2005. számon jelent meg az Európai Unió rendelete az agrártámogatásokról és vidéktámogatásokról, szeptember 10-én, ha jól emlékszem. Most már a 2007-2013-as költségvetéshez az irányelveket és a célkitűzéseket megadták. (Gőgös Zoltán: Csak a pénzt nem adja.) Ez az!

Nekünk nagyon oda kell ám figyelni, hogy mennyiben fogják ezekben a rendszerekben a hangsúlyokat átpakolászni, mennyire fogja az Európai Unió a következő hétéves költségvetésben a közvetlen kifizetéseket preferálni. És hogyan tudjuk elkerülni, akár a közvetlen kifizetések lesznek preferálva, akár a második pilléres támogatások, hogy kialakulhasson olyan rendszer, amiről szólt a kormánypárt is, és szólt az ellenzék is, hogy monokulturális rendszerek alakulnak ki, és állunk, bezárulunk egy ördögi körbe, amiből nem tudunk kijönni. Vagy mennyire tudunk előkészülni arra, hogy ha ez a kultúra marad, és az állatállománnyal és az exportképességekkel problémák vannak, akkor a megtermelt gabonát a Gőgös úr által oly sokszor emlegetett és időnként sziszifuszi harcot vívó rendszerével a megújuló energiaforrások körébe bevinni. Mert ezeknek a rendszereknek az elindítása egyrészt költség-, másrészt időigényes.

Ez nem úgy megy, hogy felépítünk két raktárat, mint abban az évben építgettük. Ahhoz, hogy egy lepárlóüzemet létrehozzunk, annak megfelelő közgazdasági környezet kell, stabil átvevő és más jövedéki szabályozás, mint ami a fosszilis energiánál, és a technológia kiépítése és a termelői rendszerek összehangolása. Erre fel kell készülni. A másik oldalról, ha azt mondjuk, hogy táj, vidék, és ezt preferáljuk, szeretném, ha a kettő összhangja meglenne, akkor meg az erre alkalmas gazdaságok létrehozása, mert abban meg Németh Imrének is igaza van, hogy úgy nem lehet elkezdeni, hogy ökogazda leszek holnaptól, mert eddig szántogattam a földet. Ennek is megvan a maga tudománya, feltétele, és komoly kontrollrendszere, ami alapján el lehet veszíteni azokat a támogatásokat, amit korábban kapott valaki.

Nos, azt gondolom, hogy itt már a választásokig nagy egymásra borulásban, agrár- és vidékfejlesztési programokban konszenzusra esélyt, őszintén megmondom, nem látok. De megvan a jó szándék mind a két oldalon, és készülnek a műhelyanyagok, azt látom. Örülök annak, hogy négypárti egyezség van abban, kár, hogy most… Nem, Zoltán ott van. (Lengyel Zoltán éppen visszatér az ülésterembe.) Ott van, rád akartam éppen hivatkozni, hogy négypárti egyezség van arra, hogy a nemzeti vidékfejlesztési tanács, Gőgös úr, Lengyel úr, Nógrádi úr és személyem részéről volt egy egyezkedés, ami azt mutatja, hogy mind a négy párt azon van, hogy létrejöjjön végre egy szervezett és bizonyos jogkörökkel is felruházott rendszer, ami ezekből a vidékfejlesztési, agráriumot is érintő ügyekből megpróbálja a pártpolitikát a szakmapolitika irányába nyomni, és ebben a konszenzust megteremteni.

Ebben hiszek, remélem is, és bízom abban, hogy a választási kampány ezt az együttműködési készséget nem fogja elrontani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(21.20)

ELNÖK: Megadom a szót Karsai Péternek, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondosan áttanulmányoztuk az agrárgazdaság 2004. évéről szóló jelentést. Ismeretes, hogy ez év elején kirobbant egy válsághelyzet, amely kétségtelenül a 2005. év eseménye volt, de az előzmények az előző években gyökereztek.

A helyzet drámaiságát csak fokozta, hogy az e kormányzati ciklusban sajnálatosan kiszámítható módon keletkező különféle kezdeményezésű agrárdemonstrációk a talán kevéssé higgadtan elemző, de a mezőgazdaság változásait a bőrükön, pontosabban egzisztenciájukon lemérő gazdálkodók értékítéletét tükrözte. Azt az értékítéletet, amelyet döntően a 2004. esztendő történései alakítottak ki bennük.

A bemutatott anyagban tulajdonképpen nincs érdemi utalás arra, hogy vajon milyen jelenségek, intézkedések milyen sorozata vezethetett a fél országot megrázó agrármegmozdulásokhoz. Pusztán az anyag megismerése semmiféle támpontot nem ad egy effajta megértéshez. Mindenesetre az agrárgazdaság 2004. évi helyzetét szemléletesen bemutatja a 2005. év elején kirobbanó elégedetlenségi hullám.

Kétségtelen, ha a történéseket legalább érintőlegesen, de megpróbáljuk folyamatában is áttekinteni, az, hogy a 2002-es választás után egy ideig hihetetlen méretű fejcsere - az alsó-, közép- és felsővezetők, tisztviselők körében egyaránt -, s ezzel kapcsolatos szemléletcsere történt az ágazatban, ez a szemléletcsere olyan folyamatokat generált a mezőgazdaságban, amelyek kedvezőtlenül működnek a 2002-es váltástól kezdődően a mai napig kihatóan.

Mi azt vártuk ettől az anyagtól, hogy a folyamatokat korrekt módon és teljes körben bemutatja, utal az összefüggések főbb köreire, viszonyít az elvárható optimumhoz. Az egyébként kétségtelenül sok és valószínűleg korrekt adatot felvonultató tanulmánynak az a legnagyobb hiányossága, hogy az adatokat nem rendeli teljeskörűen viszonyítási pontokhoz. A tanulmányt egyébként korrekt módon összeállító szakemberek mentségére legyen mondva, hogy a honi politika még nem alkotta meg a nemzeti agrárstratégiát, amelyhez viszonyítani lehetne. A konszenzust teljes mértékben nélkülöző hazai viszonyok ezt már nem teszik lehetővé, de a versenytársak ismert pozíciója már alkalmas viszonyítási alap lehetett volna.

A 2004-es esztendő sok megoldandó problémát hordozott magával. A várható problémák teljes körű felmérése és ismerete, valamint teljeskörűen tájékozott gazdatársadalom mellett is gondokat jelentett volna a rekordtermés, a kínálati piac és az új támogatási szemlélet, s az ezzel járó gyakorlat. Csak egyetérteni lehet az Agrárgazdasági Tanács megállapításával: rendkívüli év volt a 2004. év.

A 2004. évi folyamatok egy átalakítási, szerintünk sajnos sok szempontból visszarendeződési, tanulási és alkalmazkodási folyamat részeként értékelhetők, nem függetlenek az előző év eseményeitől, ugyanakkor érdemi hatást gyakorolnak a közeljövő megteendő lépéseire.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintsük hát át, milyen adatokat közöl erről a kulcsfontosságú évről a szaktárca, a mezőgazdaságban végbemenő folyamatok irányítója. Az ágazat minden szereplője bizonyos elégtétellel olvashatja a mezőgazdaság jelentőségéről, a nemzetgazdaságban elfoglalt szerepéről szóló számszerűsített bevezető adatokat. Tavaly is, idén is leírták, hogy az agrárgazdaság a termelőágazatok között az egyetlen, amely pozitív külkereskedelmi szaldó felmutatására képes, és azt is minden évben olvashattuk, hogy ez a többlet nagyságrendileg fedezi Magyarország energiaimportját.

2004-ben első hibrid uniós évünk volt, utolsó lehetőség nemzeti támogatásokkal, notifikációval megerősíteni az agrárgazdaság gyenge pontjait, és - némi szarkazmussal fogalmazom - learatni az előkészítő-felkészítő munkálatok babérjait. Mindannyian érzékelhettük, hihetetlen eredmény, hogy a csőd csak ekkora mértékű lett. Emlékeztetni kell, hogy itt az Országházban többször elhangzott, mennyire fontos felkészíteni az agrárgazdaságot a várható kihívásokra, és ennek eredménye éppen 2004-ben lett volna érezhető. Nem így történt, és a probléma megoldatlanul gördült át 2005-re. De erről nem szól a jelentés.

Általánosságban az igazán lényeges kérdések nagyon csendesen, tessék-lássék módon kerültek megemlítésre. Igazán lényeges az, ami a jelentésből kimaradt. Ilyen aspektusból kimaradtnak tekinthető - annak ellenére, hogy az MDF igyekezett állandóan a felszínen tartani a témát - a földtulajdon- és birtokpolitikával kapcsolatos feladatok megnevezése és természetesen elvégzése. Az egész termőföldkérdés lóg a levegőben. Régről megoldandó probléma a kétpólusú birtokszerkezet, amelyben mindig éppen a kívánatos középbirtokok mennyisége a legalacsonyabb. Mi többször javasoltuk, de hiába, az üzemszemléletű EU-konform közelítést, amely mellett hosszú távon is nemzeti kézben maradhat a magyar termőföld. E tárgyban semmit, ismétlem: semmit sem tett az agrárvezetés sem 2002-ben, sem 2003-ban, sem 2004-ben a magyar gazdák esélyeinek érdemi, valódi javítása érdekében.

Ebbe a körbe tartozik az osztatlan közös földtulajdonokkal kapcsolatos, valószínűleg tudatos bénultság kérdése is. Hihetetlen, körülbelül 1,3-1,5 millió hektár, de az ország aranykorona-értékének 46 százaléka tartozik ebbe a körbe, és évek óta e gond megoldására lényegében nem történik semmi. Majd’ évtizedes a probléma, amelynek eredményeképpen a tulajdonos nem diszponálhat szabadon földterülete fölött, csak korlátozottan képes beruházni, sok esetben oktrojált szerződések keretében műveli a területét valaki más. Az állam már vállalt kötelezettséget a helyzet feloldására, lényegi lépés azonban nem történt sem 2004-ben, sem azóta. Ilyen helyzet az Unióban ismeretlen, és az érdekelt tulajdonosoknak jelentős károkat okoz. Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére a 2004. évi költségvetés nem tartalmazott előirányzatot.

Tisztelt Ház! A 2004. volt az utolsó esztendő, amikor jogalkotási szuverenitásunk lehetőségeivel megalapozhattuk volna szereplésünket az Unióban. Felsorolni nincs idő, hogy mi minden maradt el ezen a területen, és legfőképp a költségvetésben. A 2004. évi költségvetés legnagyobb bűne, hogy semmit sem tett az azt követő év vagy évek fejlődésének megalapozására. 2003-2004-ben más új csatlakozó országok intézkedéseket tehettek például belső piacuk védelmére. A csehek 2 milliárd forintnak megfelelő összeget fordítottak pusztán arra, hogy sulykolják a lakosságba: a cseh ember elsősorban cseh termékeket vásároljon a csatlakozás után.

És nálunk? Nagyon komoly gondot jelent, hogy elmaradt ez a szemléletformálás. Az uniós csatlakozás előtti bárgyú kampány más, gyermekded módon megfogalmazott szempontokat sugallt mint elvárást a magyar mezőgazdaság felé, ami tovább rontotta az agrárium társadalmi presztízsét. 2004-re véglegessé vált, hogy minden reménykedés és félretájékoztatás ellenére a magyar agrárgazdaságnak rendkívül egyenlőtlen feltételekkel kell versenybe szállnia egyrészt az újonnan csatlakozókkal, másrészt a régi tagállamok termelőivel.

2003-ban ugyan jelzés jött Koppenhágából, hogy notifikációs lehetőségeinkkel élhetünk, a megadott nemzeti támogatások a csatlakozás utáni ésszerű időpontig továbbvihetők, ezzel is segítve a csatlakozó országokat, hogy az általuk hátrányosnak tartott területeken esélyük legyen a felzárkózásra.

 

(21.30)

Magyarország alig élt a lehetőséggel, s ezzel bezárta a kaput a felzárkózni akaró gazdák többsége előtt. Magyarország kormányzata a száznapos osztogatás utáni felocsúdás állapotában a 2003-as és a 2004-es cselekvéseivel több évre visszavetette az agrárgazdaság helyzetét. A költségvetési megszorítás, a nemzeti támogatások drasztikus lecsökkentése, az aszálykárok enyhítésére alkalmazott hitelmegoldás évekre előre eladósodottá tette a gazdákat, és sokakat kizárt a további fejlesztések mint elérhető lehetőségek köréből. Arról már nem is beszélve, hogy 2005 mutatta meg igazán, a fülig eladósodott gazda a bankprésben kénytelen áron alul, de időben értékesíteni a törlesztések érdekében, s ezt a felvásárló szervezetek pontosan tudják.

A Szanyi-doktrínának megfelelően 2004-ben is folyt az ágazat szereplőinek drasztikus csökkenése. 20 ezer család hagyta el az agráriumot, és semmilyen jelentés nem tér ki ezeknek az embereknek a sorsára. Mi lett, mi lesz azokkal, akik egyre gyorsuló mértékben és évente növekvő számban kiszorulnak az agrárgazdaságból? A jelentés számhalmaza mögött ismét kibontakozik a hagyományos magyar mezőgazdaság struktúrájának torzulása is. Az ágazatok közötti arány megbomlása már jól látható 2003-ban. A csökkenő állatállomány, az aszályos évben égre törő takarmányárak mellett is 6 százalékban csökkenő árakat produkált. Teljesen világos, hogy megbomlott a magyar gabonatermelésre alapozó állatitermék-előállítás és a növénytermesztés hagyományosan egymásra épülő szerkezete.

Tudatosnak tűnik ellenben a nagyüzem-kisüzem formáció létének sajátosan szocialista megközelítése. A kormányzat működésén átsüt a régi szemlélet, a nagyüzemi ismertségi kör minden körülmények között történő preferálása. A 2002. évi jelentésben még benne volt a támogatások szektorális megoszlása, akkor körülbelül 30:70 százalék volt a nagyüzemek javára, 2004-ben és idén már nem találtunk erre való utalást. Pedig nagyban segítené a tisztánlátást és az agrárium támogatása körüli kételyek eloszlatását, ha az adófizetők pénzéből kiadott támogatások, hitelek, hitelkonszolidációk egyedileg beazonosíthatóan és szektorokra lebontva a társadalom nyilvánossága elé kerülhetnének.

Hiányzik tehát a valós adatok bemutatása, s így természetesen elmarad a magyarázat, az indoklás, miért szabjuk meg a fejlődést a nagyüzemek markáns támogatásával a kis- és középgazdaságok ellenében, milyen következtetések vonhatók le akkor, ha bemutatjuk, milyen mértékű külső forráshoz biztosít lehetőséget az állam az egyes gazdaságtípusoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentésben bemutatott jövedelmezőségi számítások is egyértelműen azt hivatottak bizonyítani, hogy a nagyméretű és főleg a társas vállalkozások hatékonysága - és ami fő, támogatás- és hitelvonzó képessége - lényegesen nagyobb. A termelésszerkezet társadalmi, esetleg környezetvédelmi hatékonyságának feltárására, kétoldalú bemutatására azonban az anyag kísérletet sem tesz. Ha ugyanis nem az ökonómiai hatékonyság az egyetlen szempont, akkor ez kiegészül a társadalmi foglalkoztatási hatékonysággal, a környezet- és ésszerű tájgazdálkodás adta hatékonysággal. Ennek a feltételrendszernek, ennek a valódi jövőt jelentő megfelelési igénynek nyomát sem látni. Ennek oka, mint azt a bevezetőben már említettem, hogy a honi politika nem teremtette meg ennek a szemléletnek a kereteit.

Egyszerűen nincs idő a további problémákat felsorolni, amelyeket a jelentés nem jelez vagy éppen csak érint. Mégoly korrekt számadatokkal sem érzékeltethető az oktatás, képzés, kutatás siralmas helyzete, az ágazat intézményi körének jellemzően leépülő állapota, a jövedelemhelyzet permanens reménytelensége, ezen belül a költséghordozóknak a versenytársakénál jóval nagyobb mértéke, áfa, gázolaj, adók, a felvásárló-, feldolgozószektor ellenérdekű szerepe, az ágazat érdekképviseletének megoldatlansága, a szakma elöregedése, társadalmi megbecsülésének és jövőképének hiánya.

Ha az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről összeállított jelentés valóban meg akar felelni feladatának, hogy segítse az Országgyűlést abban a tevékenységben, hogy, idézem: “megteremtse az agrárfejlesztés kiszámítható és konjunkturális okokból meg nem kérdőjelezhető tartós kereteit, kijelölje a gazdasági és társadalmi célokat, meghatározza az alapvető fejlesztési elveket és a megvalósításhoz szükséges eszközöket, segítse a mezőgazdasági foglalkoztatást, és hozzájáruljon a mezőgazdasági termelők életszínvonal-javításához, jövedelemszerzési lehetőségeinek a társadalmi átlaghoz való közelítéséhez, erősítse a vidék lakosságmegtartó képességét, elősegítse az Európai Unió keretei között a versenyképes gazdálkodástö, hogy a szükséges összevetéseket meg kell tenni, a mégoly jó szándékú adathalmaz csak akkor tud megfelelni előírt feladatának, ha az ismertetett adatokon túl a velünk azonos piacon fellépő versenytársak hinterlandjával is alkalmas összehasonlítást tesz.

Néhányat emelnék ki a szükséges információk közül nem teljes körben, így: támogatások mértéke és köre, nálunk nem szokásos bújtatott támogatások alkalmazása, úgymint biztosítási díjak átvállalása, műtrágya, egyéb anyag felhasználása utáni támogatás s a többi, a gázolaj-visszatérítések mértéke, egyéb elvonások mértéke, adók, illetékek, beruházási lehetőségek nagysága, támogatottsága, hitellehetőségek mértéke és díja. Támpontokat adhat az azonos jogszabályi körben realizálható, nemzetek közötti eltérésről például az intervenció gyakorlata, termékpálya elemzése.

Végezetül a hazai jelenségek megítéléséhez feltétlenül szükség lenne az utóbbi három esztendő támogatási, konszolidációs és hitelfelvételi adatsorára megyénként és szektorok szerint ahhoz, hogy valódi képet kaphassunk a magyar mezőgazdaság versenykörülményeiről. Csak ezeknek az adatoknak a birtokában lehet a törvényben meghatározott céloknak megfelelni, a magyar mezőgazdaságot versenybe vetni.

A valósággal való szembenézés elmaradása esetén maradnak az ismerős, megszokott jelentések, csökkenés, leépülés, piacvesztés, lemaradás.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, 10-10 perces időkeretben, elsőként Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen furcsa kép alakult ki bennem az előző felszólalások kapcsán, és arra sarkall, hogy bizonyos stratégiai kérdések tárgyalásával kezdjem meg a hozzászólásomat. Az ösztönöz erre, hogy azon párt képviselői, akik annak idején a mostani birtokszerkezet kialakításában oroszlánrészt képviseltek, nevezetesen, a kárpótlási törvény megalkotása és a részaránytulajdon-kiadás rendszerének kialakításában, most kvázi a 2004-es éven kérik számon, hogy mi történik itt, és miért alakul így a földhasználati birtokszerkezet, mint ahogy a kilencvenes években ezt kialakították.

Hasonlóképpen furcsa érzéseim voltak akkor, amikor annak a pártnak a képviselői, akik az élelmiszeripar privatizációja kapcsán egyetlen esetben sem tették lehetővé, hogy a mezőgazdasági alapanyag-termelők tulajdont szerezzenek a közepes és a nagyobb élelmiszer-ipari vállalatokban, azok most furcsállják, hogy ilyen piaci helyzet alakul ki és a termelők kiszolgáltatottak.

 

(21.40)

Szeretném elmondani: a Gyurcsány-kormány volt az első, amelyik lehetővé tette Magyarországon azt, hogy nagy kapacitású élelmiszer-feldolgozó üzemet mezőgazdasági termelők közössége megvásárolhasson nagyon komoly állami garanciával. Ez a Parmalat csődje kapcsán vált lehetővé. 4 milliárd forintos állami kezességvállalás volt szükséges hozzá, ugyanis az a helyzet, ami 2004-ben a tejpiacon kialakult, mélységesen felhívta a figyelmet arra, ha ez irányba nem történnek lépések, akkor minden krízishelyzetben a termelők isszák meg a levét, nem a tejnek, hanem az adott helyzetnek.

Ezen előzmények után kénytelen vagyok bizonyos stratégiai kérdésekről szót ejteni, bár egy képviselőtársam beszélt arról, hogy a 2004. év elején létrejött az a Nemzeti Agrárkerekasztal, amelyik kilenc szekcióban feldolgozta az aktuális helyzetet. Sajnos, az ellenzék nem volt partner ebben, kivonult erről a Nemzeti Agrárkerekasztalról, ennek ellenére a tudományos élet, a szakma jeles képviselői letették az asztalra azt a stratégiai elképzelést, amely mentén tovább kell építkezni.

A szándékunk természetesen továbbra is az, hogy az európai uniós csatlakozás tapasztalataival párosítva egy középtávú nemzeti agrárstratégia alakuljon ki belőle, de ez hosszú távon akkor lenne igazán megvalósítható, ha ebben bizonyos konszenzus alakulna ki a parlament két oldala között.

Elfeledkezünk arról, hogy a 2004-es csatlakozási esztendő előtt azért Európában nagyon gyökeres fordulat következett be. Azt megelőzően a ’90-es évek elején voltak olyan reformok, amelyek átalakították a támogatási és piaci rendszereket. 2003 júniusában a luxemburgi döntés a korábbi felkészülést gyökeresen megváltoztatta, olyan tekintetben, hogy az a sztenderd rendszer, amire Magyarország készült a támogatások elosztása vonatkozásában - különböző ágazati hatáselemzéseket végeztünk e tekintetben -, egyszerűen nem vált reális valósággá, hiszen ha arra a rendszerre álltunk volna rá, akkor 2005-től újra egy gyökeres változást kellett volna végrehajtani. Végül is a kormány úgy döntött, elfogadjuk a területalapú összevont támogatáskifizetést az európai uniós támogatások tekintetében, és természetesen megalkotjuk azokat a nemzeti borítékokat, amelyekkel némiképp ennek a rendszernek a torzulásait csökkenteni tudjuk.

A választás lehetőségét mutatja, hogy a csatlakozó országok közül a tízből kilenc ezt a rendszert alkalmazta, és az egyetlenegy Szlovénia az, amely a tárgyalások fajlagos mértéke tekintetében a 10 százalékos szabályt tudta választani, hisz ez számára lényegesen előnyösebb volt.

A luxemburgi döntés kapcsán hihetetlen változásokra kerül sor, hiszen a termelés ösztönzésére korábban rendelkezésre álló források 70 százalékát folyamatosan átrendezi az Európai Unió, ennek következtében átmeneti időszak következett be a régi tagországokban is, átálltak bizonyos szabad mozgástér következtében olyan kombinált rendszerekre, amelyekből keresik a kiutat, és nagyon sok mértékadó ország itt bizony öt-hatéves átmeneti periódusokat, fokozatos arányváltási időszakot léptetett életbe. Magyarország is még újabb döntések előtt áll, ezt szeretném elmondani, hiszen ebben az egyszerűsített területalapú támogatási szisztémában három év plusz kétszer egy évig maradhatunk, azt követően el kell dönteni, milyen rendszerben kerül kifizetésre az a nem kevés pénz, amely évről évre növekszik.

A másik ilyen tényező, amit meg kell említenem, ez a WTO-tárgyalások ügye. Bizonyára nem kerülte el képviselőtársaim figyelmét sem, hogy újabb ajánlásokat fogalmazott meg az Európai Bizottság a dohai forduló lezárása tekintetében. Abban olyan meredek dolgok vannak, hogy az agrár-exporttámogatások akár teljes leépítésére is hajlandó az Európai Unió. A jelenleg fennálló védővámok 50 százalékos leépítését tervezi, legalábbis mint tárgyalási anyag, ezzel megy el a tárgyalóküldöttség.

Milyen irányba mutat ez, tisztelt képviselőtársaim? Abba az irányba mutat, hogy a piaci verseny az Európai Közösségen belül az agrárszektorban fokozódik. Azt a nosztalgiára épített agráriumot, amit néhányan esetleg megfogalmaztak, el kell felejteni; bizonyos versenygazdaság, amellett, hogy tudomásul kell vennünk, a támogatások elosztása vonatkozásában is egy nagyon fontos diverzifikációs lehetőséget kell kihasználni, és a vidékfejlesztésben meglévő erőforrásokat bizony aktivizálni kell annak érdekében, hogy a vidéki megélhetési lehetőségek ne kerüljenek veszélybe.

Ezek a folyamatok, az európai uniós csatlakozás és a körülöttünk lévő országokban lévő eltérő rendszerek, árdiszparitások bizony okoztak meglepetéseket a piacon, de annak ellenére, hogy továbbra is nagyon komoly aktívumunk van, tehát mindennek ellenére előre kell bocsátani, még a 2004. évben is 250 milliárd forint aktívumot tudott az ágazat letenni a költségvetés asztalára, ez az egyenleg romlott. Romlott, elsősorban annak következtében, hogy az exportot ugyan tudtuk növelni, hiszen az Európai Unióra az a jellemző, hogy az árucsere növekszik, mindenki azt csinálja, amit jobban tud, és ilyen értelemben ezt az árut viszi a másik ország piacára. Több mint 6 százalékkal növeltük az exportunkat, de az import 24 százalékos növekedést mutatott.

A folyamatra azért az rányomta a bélyegét, hogy 2003 kapcsán hihetetlen árualap-kiesés volt. Kevés olyan esztendő volt, amikor Magyarországnak takarmányt kellett importálnia, és fékeznie kellett a gabonaexportot mindenféle eszközzel, annak érdekében, hogy a kenyérnek való itthon maradjon az országban. Ez azért nagymértékben megmutatkozott ezekben a számokban, de ha figyelembe vesszük, és egy kicsit kitekintünk 2005-re is, látható, hogy ez az olló, ami 2004-ben kinyílt, jelentősen záródik, hiszen a 2004. évhez képest aktívumot mutat az adott bázishoz képest a külkereskedelmünk, tehát kiegyenlítődés következik be. Ez persze részben annak is köszönhető, hogy a körülöttünk lévő országokban is emelkedtek az árak, emelkedtek az inputanyag-költségek.

De azért az idő szűkössége ellenére egy markáns vonást még szeretnék a piaci folyamatokból kiemelni, mégpedig azt, hogy a harmadik országokkal folytatott kereskedelmünk hihetetlenül visszaesett az agrár- és az élelmiszer-ipari termékek tekintetében. Átrendeződött a piac az európai uniós országok vonatkozásában. Itt ha megnézzük a volumenszámokat is, a kivitelünk 75 százalékban a régi tagországokba irányult. Az új tagországokkal szemben a vártnál rosszabbul alakult a helyzet. Ha az erre vonatkozó számokat meg akarjuk nézni, akkor azt láthatjuk, hogy az export tekintetében az EU-kilencek, tehát a velünk együtt csatlakozó kilenc ország piacára a kivitelünk 38 százalékkal növekedett a mostani időszakban, a behozatalunk viszont 50 százalékkal növekedett. Tehát az egyenlegünk igazából nem a régi tagországok vonatkozásában romlott, hanem az új tagországok tekintetében.

Meglepő számomra, hogy az élőállat, a hús, húskészítmények tekintetében az import ilyen nagy mértékű (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), mint amit a mostani számok mutatnak.

Sajnos, az időmbe ennyi fért bele, majd próbálok még később két perc formájában néhány információt átadni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Németh Imre képviselő úr felszólalása késztetett arra, hogy megszólaljak, mert szeretnék pontosítani, mégpedig a Parmalat ügyében.

Ebben, mondhatnám azt, érintett is vagyok, annak a cégnek a vezetőjeként, amelyik beszállt a Parmalat vásárlásába. Azt hiszem, teljesen más alapindítékból és okból indult el az egész Parmalat-megvásárlás, mivel tudjuk azt, hogy az elmúlt évben talán még magasabb tejárak voltak, mint ebben az évben.

(21.50)

A tejár folyamatosan csökkent, most némileg stabilizálódott vagy megállt, mondhatnám, ilyen 64-65 forintos áron. A termelők eldöntötték, a Dél-alföldi Tejértékesítő és Beszerző Szövetkezet tagjai a közgyűlésükön úgy döntöttek, hogy márpedig feláldozzák azokat a lehetőségeiket, amelyek a tejkvótából adódnak, és a tejkvóta mennyiségeként két forinttal járul hozzá minden egyes termelő azért, hogy a Parmalatban egyáltalán mint termelői tulajdonban vásárolni tudjon. Az természetes, hogy egy ilyen vásárlás nem egy egyszerű dolog, és ehhez viszont nagyon komoly hiteleket, illetve konkrétan hiteleket vett fel ez a szövetkezet, ami úgy gondolom, hogy egy önálló olyan új lépés Magyarországon, ami nem kimondottan a kormánynak a sikerét jelenti, hanem azt az elszántságot és azt az eltökéltséget, amit a termelők akarnak ezen a területen létrehozni. Én ezt nem kormánysikernek könyvelem el, hanem végre annak, hogy a termelők eljutottak arra a szintre, hogy igenis össze kell nekik fogni, és egy ilyen termelőüzem esetében, ha lehet, akkor tulajdonban vagy pedig megvásárlásban kell gondolkodni. Ezt pontosításképpen szerettem volna elmondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Először Kis Zoltán képviselőtársamhoz szeretnék szólni azzal kapcsolatban, hogy eddig már hét alkalommal folyt a tárgyalás az agrárjelentésről itt a parlamentben, és minden felszólalását azzal kezdte, hogy nem tudja, mi az oka annak, hogy késő esti órákban kerül megtárgyalásra ez a fontos javaslat, és a mai alkalommal ez elmaradt. Nem tudom, hogy mi az oka. (Dr. Kis Zoltán: Mondtam ma is.) Mondtad? Akkor én nem figyeltem oda, elnézést, akkor így hét alkalommal valóban el is hangzott. Én is nagyon fontosnak tartanám, hogy egyszer televíziós közvetítés idejében is szó kerüljön erről, s akkor biztos többen ülnénk itt a parlamentben.

A másik, amit mondott még képviselőtársam, hogy nem lett volna szabad az embereket olyan ígéretekkel elhalmozni, hogy még 2004-ben kifizetésre kerülnek esetleg uniós pénzek, mikor már tudtuk előre, hogy ezek csak 2005-ben kerülnek kifizetésre. És akkor hozzátette képviselőtársam, bízik abban, hogy ez 2005-ben már rendeződik. Hadd mondjam el, most tárgyaltuk a 2006-os költségvetést, és annak a mezőgazdasági fejezet első mondata így szól: “2006-ban a fejezet részére 233 milliárd forint támogatási keret áll rendelkezésre az államháztartási tartalékokkal csökkentett 219 milliárd forint 2005. évi eredeti támogatási előirányzattal szemben.ö Tehát a 2005-ben betervezett 239 milliárd forint volt, már most tudjuk előre, hogy húszmilliárd forinttal is kevesebb támogatást fogunk felhasználni 2005-ben. Úgy néz ki, hogy 2005-ben se rendeződik mindaz, amire ön is számított vagy várt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Járvás István képviselő úr, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Németh képviselőtársam hozzászólásának egy része indukálta hozzászólásomat, nevezetesen az, hogy azt mondja képviselő úr, hogy a világkereskedelemben a vámok leépítése következtében élesedik a verseny. Teljes egészében igaza van önnek ebben, de én azt is látom, hogy ez a verseny azért nem teljesen korrekt. Itt egy picit én arra gondolok, hogy a világ különböző területein előállított élelmiszerek nem biztos, hogy a fenntartható gazdálkodás jegyében jönnek létre, gondolok itt a cukornádültetvényekre, és hogy az után mi van, amikor lejár annak az ideje. De gondolhatok arra is, és az sem a fenntartható fejlődés része, amikor baromfit állítanak elő különböző távol-keleti területeken. Arról azért nem szól a dolog, hogy milyen állathigiéniai, állattartási és mondjuk, milyen fertőtlenítési eljárásokat lehet ott használni, és milyet lehet nálunk. Ez azért nem a korrekt versenyt jelenti. Jelent egyfajta versenyt, mégpedig abban van az igazi nagy verseny, hogy vannak területek, ahol nincsenek szabályok, és vannak területek, ahol vannak szabályok, és vannak területek, ahol biztonságos élelmiszert állítanak elő, és vannak területek, ahol kevésbé biztonságos élelmiszert, és nekünk, termelőknek mindig a fejére húzzák vagy épp az orrára, hogy nem jól termelsz, drágán termelsz.

Egy európai példát hadd mondjak: azért a kergemarha, vagyis a húsevő marha feltalálása az mégiscsak angol találmány, ugye, nem pedig a magyar paraszt találta föl, se nem a kisüzem, se nem a nagyüzem. De tudnék még egy másik példát is mondani, hogy a nálunk kukoricán hizlalt sertéshús hogyan tud versenyezni a halászati mellékterméken felnevelt - mondhatnánk azt, hogy döglött halon hizlalt - sertésekkel, mert azért az mégiscsak olcsóbb, mint ez. Tehát én azt hiszem, hogy a verseny, mint olyan, önmagában nem értékelhető teljes egészében, bár egyetértek azzal, amit mondott.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nos, hát, egy újszülöttnek minden vicc új, mondja a Ludas Matyi is. (Lengyel Zoltán: Jó reggelt kívánok! - Derültség.) Farkas Sándor úr felvetése kapcsán mondanám Parmalat-ügyben, hogy tény és való, hogy ha normál viszonyok lettek volna ’90-től kezdve a magyar gazdaságban is, akkor talán kicsit könnyebb helyzetben lenne a magyar mezőgazdaság is. Ugyanakkor szeretném emlékeztetni, bár ő még nem érte meg annak idején, hogy volt az MSZP-nek egy olyan javaslata és kezdeményezése, hogy még egynéhány maradék állami tulajdonban levő élelmiszer-ipari cég kerülhessen termelői tulajdonba. Ez sajnos akkor elvetélődött, és nem sikerült megcsinálni, márpedig a mai napig ez az egyik alapvető és nyomasztó gondja a mai magyar mezőgazdasági termelőnek, hogy nincs meg az a vertikum, ami sajnálatosan az egyéb versenytársaknál hosszú évtizedek óta kialakult és létezik. Tehát ebből adódóan azt az egy-két próbálkozást, amit úgy-ahogy most már sikerül visszacsinálni, sikerül megpróbálni, hogy termelői kézbe kerüljenek, legyen akár Parmalat, legyen akár, mondjuk, a borászati üzem Izsák környékéről, azt valahol üdvözölni kellene, és meg kellene próbálni szorgalmazni és ezt támogatni. Talán-talán azt mondom, hogy nem annyira bírálni, hanem inkább dicsérni kellene ezeket a próbálkozásokat.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Utolsó felszólalásához Karakas Jánosnak annyit szeretnék mondani, hogy ezek mind csodálatos gondolatok, amit elmondott, én megéltem ezt az időszakot végig, de azt azért tudni kell, ugyanúgy, ahogyan most is szenvednek a mezőgazdasági termelők a tőkehiányban, akkor is ugyanúgy szenvedtek, amikor esetleg lehetőségük lett volna erre. És akkor melyik kormány volt? (Közbeszólások: Antall-kormány.) Nem akarok visszatekintgetni, de ugyanígy nem tőkésítették fel a termelőket, ugyanúgy nem segítettek semmiféle lehetőséghez, de ez elkezdődött már ’88-ban, mondjuk meg őszintén, vagy ’87-ben. Ne menjünk még távolabbra vissza, onnan kezdődött az agrárüzemeknek, agárfeldolgozó élelmiszerláncoknak a privatizációja. Akkor még abszolút nem tudtak beleszállni a termelők, mert semmiféle tőkéjük nem volt, ebben, azt hiszem, megegyezhetünk, és ezen vitát nem kell nyitni.

Nem ez volt a kétpercesem szándéka, hanem Karsai Péter mondandójához szerettem volna néhány gondolatot fűzni, az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetése és a mai állapot gondolatát szeretném megosztani önökkel. Tudják azt nagyon jól, hogy ebben az évben bizonyos megyékben, sorsolás alapján néhány helyszínen az osztatlan tulajdonnak a megszüntetésére az első földhivatali eljárások elkezdődtek. A személyes tapasztalatom az, hogy ezek teljesen rendben, normálisan működnek. De azt hiszem, nagyon sokan nem gondolták végig, és akkor, amikor Kis Zoltán is birtokszerkezetről, üzemméretről beszél, ez egy új helyzetet fog jelenteni Magyarországon. Erre jó lenne, hogyha odafigyelne mindenki, mert innentől kezdve egy új birtokstruktúra, egy új birtokszerkezet fog kialakulni. Éppen ezért tartom felelőtlennek azt, hogy ezt az időszakot elhúzzuk nagyon hosszúra, mert ez az 1,4 milliárd forint, ami körülbelül a 2006-os költségvetésben rendelkezésre áll, nem tudom, jól emlékszem, talán… (Közbeszólás: Egymilliárd.), vagy egymilliárd forint áll rendelkezésre, az rendkívül kevés, így kell hozzá 10-15 év. Ez a felelőtlenség, hogyha így gondolkodunk, és ezt a folyamatot pedig nem gyorsítjuk!

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatban szeretném Németh Imre képviselőtársamnak elmondani a következőt. Valóban, az első kormány idejében született erről döntés, a földkiadó bizottságokról szóló rendeletben, de ez úgy szólt akkor, hogy a részarány-tulajdont ki lehet adni osztatlan közös tulajdonba, de legfeljebb csak húsz tulajdonos kerülhet egy adott helyrajzi számba bele.

(22.00)

Ezt Kis Zoltán képviselőtársam tudja, mi ezt annyiszor megvitattuk, és már meg is győzött bizonyos fokig. Ezt a Horn-kormány idejében módosították olyan formában, hogy húsz főnél is több, tehát korlátlan, akár száz tulajdon is lehet egy helyrajzi szám alatt nyilvántartásban.

Akkor el is mondtam, hogy Zoli mivel próbált meggyőzni, és valamennyire igaza is van, és ezt alátámasztja az is, hogy azért kellett meghozni, mert máskülönben még most se értünk volna a végére. Tehát ha elolvasom a mostani agrárjelentést, az olvasható benne, hogy a részaránytulajdon kiadása még mindig csak 99 százalékon áll. Tehát először is az egyik kormány húsz főben korlátozta, a másik kormány pedig feloldotta az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatban a korlátot.

Amit az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatban képviselőtársam is említett, és azt mondta, hogy nem volt költségvetés: százmillió forint el volt különítve 2004-ben, utána ezt módosították 60 millióra, és a végén a 60 millió mint maradék maradt meg. A zárszámadási törvényt most fogadtuk el.

A képviselőtársam megint hivatkozott arra, hogy 2005-re 1,2 milliárd forint volt biztosítva, de ebből oly minimális összeget használtunk fel. És itt igazat adok Farkas képviselőtársamnak, hogy már el kellett volna kezdeni. Lehet hogy a miniszterelnök fogja mondani, hogy gyerekek, ott volt a pénz, miért nem csináltatok semmit. Most el is vett belőle, a 2006-os költségvetésben már csak egymilliárd forint áll rendelkezésre.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Én egy sajátságos nézőpontból szeretném megközelíteni ezt a jelentést, mégpedig az 5. pont alapján, amely az agrárfoglalkoztatást és a kereseti viszonyokat tükrözi a 2004. évben. Azt hiszem, hogy nem mondok új dolgot, és ebben a jelentésben is benne van, hogy több mint 200 ezer főt foglalkoztat az agrárágazat 2004-ben. Ez többnyire csak a négy vagy öt főnél nagyobb létszámot foglalkoztatók adataira épül. Ez azt jelenti, hogy ezenkívül még más foglalkozások is vannak, nem csak az őstermelőket foglalkoztatók, nyugdíj mellett keresetkiegészítésként, de azért mégiscsak beszédes ez a jelentés.

Azt kell megállapítani elsősorban, hogy a foglalkoztatottak száma mintegy 10 ezerrel, 5 százalékkal csökkent. Azt is érdemes még szemügyre venni, hogy mit végez el ez a 200 ezer főfoglalkozású, alkalmazotti kategóriába tartozó személy. Elsősorban 8 millió hektár terület kultúrállapotát tartják rendben, állattenyésztéssel is foglalkoznak, mert azért még van állattenyésztés, akármilyen mértékben temetjük is, azért jelentős állattenyésztés van, ezenkívül kertészet és a többi, ami hozzátartozik az agráriumhoz.

A munkájuk eredményeképpen jelentős exporttöbbletet tudnak elérni, helyesebben az agrárágazat ér el, nem ők személy szerint. Ez az exporttöbblet - azt hiszem, itt már Karsai Péter képviselőtársam is mondta - akkora mértékű, hogy az energiavásárlási szükségletünket fedezi, ha ezt dollárban számoljuk. Ez azért nagyon fontos dolog, és ez a dolog megmarad ezután is, még akkor is, ha nem tudjuk a gabonát eladni, mert azért metanolt (Sic!) lehet belőle készíteni, vagy az olajos növényekből bizonyos eljárásokkal lehet biodízelt is készíteni, amely a fosszilis energiákat kiegészíti, hiszen a megújuló energiaforrások felhasználása Ausztriában, azt hiszem, már a 20 százalékot is meghaladta. Nálunk ez jóval kevesebb. Tehát ezt a munkát végzik el ezek az emberek.

Melyik az a munka, amit nem végeznek el? Egyfajta munkát nem végzünk el, akik az agráriummal foglalkozunk: a területet nem őrizzük. Valamikor az ötvenes években még meg a háború előtt a területet őrizték, kinn laktak az emberek. Egy sajátos magyar mezőgazdaság van, olyan mezőgazdaság, amikor a gazdálkodók, a termelők, függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy, benn laknak a faluban. Tehát a külterületet nem őrizzük. Ennek vannak negatív következményei: kihordják a szemetet, az állati hullát, kilopják a fasorokat, főleg télen és éjszaka, lelopják a villanyvezetékeket. Egy-két rendész ezt nem tudja megoldani; ez mindenféleképpen negatív dolog.

Emellett mégis az a fontos, hogy mit kapnak azok az emberek, akik az agráriumban dolgoznak. Azt látjuk, a jelentésből egyértelműen kiviláglik, hogy az átlagkereset a nemzetgazdaság más termelő ágazataihoz képest csak mintegy 67 százalék. Ez azt jelenti, hogy az, aki mezőgazdaságban dolgozik, és rendesen, tisztességesen elvégzi a munkáját, havi 30 ezer forinttal kevesebbet visz haza, mint a nemzetgazdaság más termelő ágazatában dolgozó. Ha kevesebbet visz haza, kevesebb társadalombiztosítási járulékot is fizetnek be utána, és kevesebb nyugdíjjárulékra (Sic!) is lesz jogosultsága. Ez azt jelenti, hogy évente a mezőgazdaságban ledolgozott munka eredményeképpen mintegy 500 ezer forinttal kevesebbe kerül a mezőgazdasági munka a foglalkoztatónak, mint más ágazatokban. Ha 200 ezer fővel beszorozzuk ezt az 500 ezer forintot, százmilliárd forintot takarítunk meg munkabér és járulék címén a mezőgazdaságban foglalkoztatottak révén.

Ha ezen a számon egy picit elgondolkozunk, akkor megdöbbentő eredményt látunk. Először is itt ma már többen mondták, hogy a tesztüzemi rendszer alapján mintegy 34 milliárd forintos jövedelme van a mezőgazdaságnak; a kettős könyvelést végző gazdálkodó szervezeteket figyelembe véve mintegy 18,5-19 milliárd forint eredménye volt 2004-ben. Ha tisztességesen meg van fizetve ez a 200 ezer alkalmazott, akkor mínuszos ez a mi mezőgazdaságunk, még annak ellenére is, hogy nőtt a támogatottsága, mert nőtt, és a 2005. évben is fog nőni.

Ez nem Németh miniszter úr bírálata, hanem az egész rendszerváltás ideje utáni, sőt a rendszerváltás ideje előtti időszakra is egy kicsit visszanyúlik ez a mulasztás. És az egész fejlődés, amit a mezőgazdaságban saját erőként meg tudunk jeleníteni, abból van, hogy nincsenek a benn dolgozók megfizetve, és kevesebb nyugdíjjal mennek nyugdíjba. Lehet azt mondani, hogy egy aktív dolgozó próbálja megkeresni máshol, de már egy nyugdíjasnak ezt nem mondhatjuk, aki az életét már ledolgozta. Sőt azt is tudjuk, hogy a természetbeni juttatások, amelyek megadóztatása még az Antall-kormány idején megtörtént a személyi jövedelemadó kapcsán - kukorica és egyéb háztáji földek -, ezek eltűntek teljes egészében, illetve egy hektár támogatott földhasználatra van lehetőség általában a tagoknak. Tehát sokkal rosszabb körülmények között élnek, mint kellene.

Azt is nézzük meg, hogy milyen körülmények között élnek az emberek. Azt látjuk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás eredményeképpen, akik a növényvédelemben dolgoztak, azok nagyon rövid ideig veszik fel a nyugdíjat. Akik állattenyésztésben és, mondjuk, a fejőházban dolgoztak húsz évet, ajtó ki, ajtó be, hideg ki, hideg be, az a reumatológiára egyenes beutaló. Azok a személyek, akik nagygépes munkakörökben dolgoztak és tarlóhántottak, ahol a felső rétegen mind ott van a növényvédő szer maradványa, nagyon rövid ideig vesznek fel nyugdíjakat. Ez is hozzátartozik a nagyüzemi mezőgazdasághoz, és egyáltalán hozzátartozik a mezőgazdasághoz.

Azt is szeretném még elmondani, hogy úgy gondoljuk, vannak kiutak erre, és azért fontos az agrár-környezetvédelmi gazdálkodás. Mégis én egy picit úgy látom, tisztelt képviselőtársaim, mondják meg, ha nem így van, hogy az agrár-környezetvédelmi pályázatok, amire most már visszajöttek a jelzések, hogy kik és milyen mértékben nyertek, úgy látom, hogy azok a nagyüzemi gazdálkodók, akik a területük egy részét vitték be, hiszen fehérjenövényt is kell termelni, és arányosan nem vállalták fel az egészet, ők egy kicsit sikeresebbek voltak, mint azok a gazdálkodók, akik esetenként 30 hektár területen is gazdálkodnak, de nem főállásban, gyakorlatilag kizártak ebből a támogatási formából.

Nem mondom, hogy ez most tragédia vagy katasztrófa, hiszen a pénz fel lesz használva, de azért mégiscsak van a politikának egyfajta felelőssége. A felelősség pedig az, hogy a lehetőséget, az esélyt teremtse meg az agrárium minden szereplőjének. Volt már ma itt erről szól, hogy meg kell teremteni az esélyt. Az esélyt meg lehet teremteni azzal is, hogy információhoz juttatjuk az agrárium mindegyik szereplőjét, függetlenül attól, hogy kicsi, közép- vagy nagyüzem, egyéni, társas.

 

(22.10)

De ha ezt nem adjuk meg nekik, akkor probléma van, s erre egyik jó lehetőség volt a falugazdász-hálózat, amely ugyan megvan, de sajnálatos módon az információszolgáltató képessége az én ismereteim szerint az elmúlt két évben gyakorlatilag egyharmadára esett, legalább egyharmadára esett, tehát nincsenek képben, ami nemcsak az ő hibájuk, hanem nem juttatják őket megfelelő információhoz, ami fontos dolog lenne.

Érdemes arról is beszélni, hogy a foglalkoztatás ugyan 200 ezer fő, de miért veszítik el sokan munkahelyüket. Csak egy dolgot hadd mondjak: közel 200 kis húsüzemet zártak be az eltelt másfél év alatt, mert nem feleltek meg az európai uniós szabályoknak. Mert azt azért ne felejtsük el elmondani, hogy egy kis, regionális húsüzemnek nem kell exportálni az egész Európai Unió területén, nem kell azonos szabályokat ráerőltetni. A higiéniai szabályokat be kell tartani, de a területi ellátás, a regionális ellátás, a corki egyezmény lehetőségei biztos, hogy megteremtenék azokat.

Beszélünk falusi turizmusról, vidéki turizmusról. Kérem szépen, Svédországból vagy más európai országból érkező turista azért, hogy ugyanazt a gépsonkát egye Svédországban, mint Magyarországon, nem fog idejönni. Valami kuriózumnak, hungarikumnak és egyébnek lenni kell. Azt is érdemes elmondani, hogy az is rossz példa, hogy a nagy feldolgozók egyébként megtehetik azt, hogy nem fizetnek ki egész termelői csoportokat, például a Hajdú-Bét. A Hajdú-Bét 5-10 milliárd forintos akciója az egész lúdágazatot két vállra fektette, és nem történt semmi. De elmondhatnám a Pick esetében is, hogy elég szomorú, hogy olyan nagy mennyiségű áruforgalmazást és élőállat-fölvásárlást folytatott, és elég nyomott áron.

Még egy gondolatot: ma azért még az látszik, hogy az élelmiszeriparban nem a márka megteremtése és védelme a fontos, hanem hogy minél nagyobb pénzt minél hamarabb ki tudjanak venni, és azt sajnos a mi zsebünkből, a termelők zsebéből veszik ki minden alkalommal.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Járvás képviselő úr foglalkoztatáspolitikáról beszélt, de úgy gondolom, egy fontos dolgot kihagyott a gondolatából, vagy elkerülte a figyelmét, vagy talán nem is érintett annyira. Ma a magyar mezőgazdaságban, főleg, ha társas vállalkozásokról beszélünk - márpedig egyre több társas vállalkozás gyarapszik, növekedik az országban, azt hiszem, ez tény -, az ottani foglalkoztatási gondok, úgy gondolom, régen túlnőttek a magyar mezőgazdaság határain. Erről nem szólunk soha. Ugyanaz a 8 órás napi munkaidő, ugyanaz a heti munkaidőkeret, éves munkaidőkeret vonatkozik mindenkire. Ezt a magyar mezőgazdaságban, de egyáltalában a mezőgazdaságban betartani nem lehet.

Ha egy munkaügyi felügyelet, ma pedig mint kommandó járja az országot, ilyen vizsgálatot lefolytat egy mezőgazdasági üzemben, teljesen mindegy, hogy az nagy vagy kicsi, és nem tudja a törvényben foglalt normákat bemutatni - márpedig nem tudja fizikailag bemutatni -, olyan hatalmas bírságokkal sújtják, illetve fenyegetik meg, ami, úgy gondolom, az egész vállalkozás menetét fogja megakasztani. Igaz, hogy az agrárgazdaságról szóló jelentésben erről egy szó nincs, de nekünk, akik a mezőgazdaságban jártasabbak vagyunk, még azt hiszem, jó pár embernél is, ezzel komolyabban kellene foglalkoznunk, mert egyáltalán nem bírjuk el azokat a terheket, amiket ez jelent, mert ezeket a munkaidőkereteket, -normákat a mezőgazdaságban betartani nem lehet.

Én csak felhívom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy amennyiben erre bárkinek bárhol valamilyen lehetősége van, foglalkozzunk ezzel a témával, mert ez gyakorlatilag a versenyhelyzetünket, a jövedelemtermelő képességünket rontja nagymértékben.

Köszönöm.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két rövid reakció az elhangzott hozzászólásokra, és utána térnék át a normál hozzászólásra. A munkaügyi szabályozás kérdésében ugyan én egyetértek, de azért abba is gondoljuk bele, és tegyük a szívünkre a kezünket, hogy ha nem ilyen szigorú lenne a szabály, alkalmaznánk-e ennyi embert, mint jelenleg. Ez azért egyfajta védelem is bizonyos kötöttségek mentén, hogy a műszakokat hogyan szervezzük, meg egyéb. Ez nyilván több embert tart bent a rendszerben, ezt tudjuk.

Való igaz, hogy ez rontja a versenyképességünket, de valamivel javítja vagy stabilizálja a vidéki foglalkoztatás helyzetét. Tehát egy nagyon átgondolandó kérdés, hogy hova mennyit menjünk, de teljesen egyetértünk, én is működtettem nagy telepet, meg a mai napig is végzünk ilyen tevékenységet, tehát tudom, hogy ez milyen problémákkal jár, hogy elvileg betarthatatlan szabályok vannak időnként a rendszerben.

A másik: Járvás képviselőtársam biztos, hogy etanolt akart mondani metanol helyett, ez inkább egy nyelvbotlás lehetett.

Ausztriával kapcsolatban - majd erről a normál hozzászólásban is szólok -: való igaz az a 20 százalék megújuló arány, de ennek 90 százaléka vízi erőművekből származik, tehát azért nekik az adottságaik is másak, viszont nyilvánvaló, hogy jobbak az induló feltételeik, mint a mieink.

Látva ezt a jelentést, meg korábban is foglalkozva a piaci problémáinkkal, a tavasz folyamán kezdtünk el egyfajta munkát, aminek a vége egy konszenzusos, közös országgyűlési határozat lett, hogy ha ugyan nem is teljes gyógyírt, de próbáljunk meg ennek az ágazatnak a piaci problémáira adni, hiszen elfogadtunk egy országgyűlési határozatot pontosan az energetika területén. Én azt gondolom, hogy ez egyfajta áttörés volt ebben a dologban.

Mivel nagyon sok félreérthető sajtóhír, téves információ, olyan dolog hangzott el, amin már régen túl vagyunk, erről szeretnék én egy-két dolgot mondani, ami most nem egy beszámolás, de azért úgy gondolom, elég szorosan kapcsolódik ehhez a jelentéshez. Tehát az országgyűlési határozatban eldöntöttünk különböző dolgokat folyékony energiahordozók területén, villamosenergia-törvény, gáztörvény területén, amelyek mind olyan ügyek voltak, amelyeket nagyon fontosnak érzünk ahhoz, hogy ebből a gabonacsapdából, amibe belekerültünk, legalábbis valami kiutat találjunk, és ha időben lépünk, talán előbb, mint a velünk együtt csatlakozott országok, esetleg egy exportlehetőség is nyílik ezen az ágon, és talán nemcsak a hazai igényeknek megfelelő mennyiségeket tudjuk előállítani.

Hogy körülbelül hol is tartunk, erről hadd szóljak néhány szót! Persze, aki nyomon követi a törvényalkotás menetét, láthatja, hogy pont a határozatnak megfelelően a gáztörvény módosítása kapcsán elég jó helyzetbe hoztuk a biogázt olyan értelemben, hogy nincs most már hátrányos megkülönböztetés, tehát megfelelő paraméterekkel rendelkező biogáz bármikor bekeverhető a gázrendszerekbe. Ennek van egyfajta árvisszatartó hatása is ezen az ágon, tehát nyilván attól kezdve, ha drasztikusan tovább növekedne az energiahordozók ára, egy valós alternatíva lehetne akár a szennyvízkezelés ágán, akár a nagytelepek környezetvédelmi problémája megoldása terén.

A másik a villamosenergia-törvény, ahol valóban nagy csatákat megvíva - ahogy Kis Zoltán képviselőtársam is mondta - sikerült egy olyanfajta áttörést elérnünk, hogy a biomasszából, biogázból előállított villamos energia törvénybe került árgaranciával és megfelelő hosszú távú átvételi kötelezettségekkel. Ez nagyon sok beruházást indukál, rengeteg beruházás van előkészítés alatt. Ennek egy része környezetvédelmi, hiszen azt is látjuk, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán nagyon sok telepünknek vannak előírásai, amik betartása nélkül nem pályázhatnak egyéb fejlesztésekre, de egészen addig féllábas lesz a rendszer, amíg egy-egy ilyen szennyvízberuházás csak addig tart, hogy megcsináljuk a tározót, megcsináljuk a korrekt öntözőrendszert, és mindennek megfelelünk, de ez egy fillér hasznot még a telepnek nem hoz. Én azt gondolom, akkor lesz ennek vége, ha megfelelő konstrukciók mentén meg tudjuk csinálni ennek a befejező részét is, és már vannak ilyen kialakult konstrukciók, amelyek igazából önrész nélkül, projektfinanszírozással tudják kezelni ezt a kérdést.

Nagyon fontosnak tartom - Kis Zoltán képviselőtársam is említette - a folyékony energiahordozók ügyét. Magyarországon is - ahogy néhány államban Európában - egy bizonyos mennyiségig bekevert bioetanol, illetve biodízel adómentességet élvez. De ez nem volt elég vonzó az olajtársaságok számára, kis mennyiségekről volt szó, bonyolult átépítéseket igényel a különböző finomítóknál, ezért úgy döntöttünk - és ez a tegnapi szavazással el is dőlt, ha képviselőtársaim figyelték -, hogy teljesen az osztrák mintára írtuk át a jövedékiadó-törvényt, aminek az a lényege, hogy 2007. július 1-jétől amelyik benzin nem tartalmaz legalább 4,4 százalékban biológiai alapanyagot, tehát bioetanolt, egy plusz 9 forintos adó fogja sújtani.

Tehát ezt csinálták az osztrákok is, ők most indították el 2,5 százalékos mértékkel. Mi azt mondtuk, hagyva másfél évet a kifutásra, a technológiai problémák megoldására, indítsuk el ezt a programot, de mindjárt az akkor Európára érvényes mennyiséggel. Tehát nem egy kisebbel, ahogy annak idején az országgyűlési határozatban gondolkodtunk, hanem rögtön egy nagyobb léptékben, és ennek kell fölmenni 5,75 százalékra 2010-re. Ez a jövedékiadó-törvényben megtalálható, képviselőtársaim pontosan utánanézhetnek.

A biodízelnél egy félévvel későbbre halasztottuk a beindítás idejét szintén ugyanezzel a paraméterrel, és hozzátéve, hogy idén januártól a kúthoz direkbe ki lehet vinni a biodízelt.

 

(22.20)

 

Magyarul, ami termelőkapacitásunk van, ha megpróbálja eladni, ez már nem akadályozza az értékesítést. Attól félek, hogy nálunk sem lesz nagyobb arányú a fogyasztás, mint Németországban, ahol a direkt forgalmazás - amikor direkt autóba tankolják a biodízelt, tehát nem bekeverve, hanem direktben - körülbelül 5 százalékon tart. Ők is azért választották azt a módszert, amit mi is, hogy a 4,4 százalékos paramétert itt is előírnánk. Azért tettük valamivel későbbre ezt a dolgot, mert azzal szemben, hogy alkoholkapacitásunk van - mert jelenleg a két nagy alkohol-előállító kapacitás ugyan száz százalékon megy, de mind a kettő bővíteni akar, hiszen a MOL már idéntől használja a bioetanolt kompressziótűrés-javításra -, hamarabb elérhetünk arra a szintre, ami azt jelenti, hogy magyarországi alapanyagból készüljenek a biológiai üzemanyagok. A biodízelnél nagyobb hátrányunk van, hiszen komoly működő üzemünk nincs. Azt gondolom, hogy ez a jövedéki szabályozás biztosan generál olyan fejlesztést - de el is indít, mert vannak cégek telephellyel, ahol meg fognak épülni az üzemek -, hogy legalább 150 ezer tonnányi biodízelnek lesz Magyarországon kapacitása.

Azt hiszem, hogy a kezdeti lépések - hogy Magyarországon teremtsünk egy biztos piacot egy biztos magyar termelői háttérnek - nagyon fontosak és nagyon kellettek, de ha ki tudjuk használni azt a helyzeti előnyünket, ami főleg a kukorica vonalán van - hiszen tudjuk, hogy a cukornáddal egyedül a kukoricából előállított alkohol lehet versenyképes, nyilván egy-két technológiai fejlesztés árán -, akkor nagyon jó exportlehetőségeink lesznek, már jelenleg is komoly skandináv és egyéb érdeklődések vannak alkoholszállításra, amit a jelenlegi kapacitásaink mentén sajnos nem tudunk véghez vinni.

A másik terület a jelenleg működő erőművek, illetve a kisközösségi fűtőművek ügye, ahol szeretnénk, ha ültetvényalapon kerülne a tüzelőanyag biztosításra. Ez több százezer hektárt jelenthet. Nagyon komoly fejlesztésekbe és projektekbe kezdtek a nagy erőműveink. Remélem, hogy ez majd sokat segíthet főleg a kedvezőtlen adottságú területek hasznosításában, hiszen erre van egyfajta külön támogatás, illetve most már az energiakosár-rendelettel, ami ősztől él, a fásszárú növényeknél 50 ezer forintos hektáronkénti támogatással segítjük ezt a területet. Az energiafűnél ez körülbelül 30 ezer forint. Ott más problémáink vannak, most már lassan túl leszünk rajta, de inkább kisközösségi kazánok esetében és pelletálva használható ez a tüzelőanyag. Itt elég komoly exportlehetőségeket látunk.

Rengeteg egyeztetési ügyünk van még a különböző engedélyezési eljárásoknál, amelyek főleg a környezetvédelmi ügyeket érintik. Ebben rugalmasabbnak kell lennünk. Azt látjuk, hogy míg Németországban két-három hónap alatt lehet egy biogázerőművet engedélyeztetni, addig ez nálunk körülbelül egy évet vesz igénybe, és ezen mindenképpen változtatni szeretnénk.

Ezen az ágon feltétlenül tovább kell mennünk. Minden olyan lehetőséget, amit a nem élelmiszer-ipari célú felhasználás jelent, ki kell használnunk, és szerintem ebben közösen kell dolgoznunk tovább, hiszen akkor tudjuk a másik oldalon lévő ellenérdekeltséget legyőzni, ha ebben konszenzus van és megfelelő politikai támogatás van, ahogy meg is jelent ez az országgyűlési határozat mentén.

Nagyon fontos terület még, amivel igazából most kezdünk el intenzíven foglalkozni, a csomagolástechnika kérdése. A keményítő alapanyagú csomagolóanyagok elterjesztésén gondolkodunk. Vannak erre különböző országokban kísérletek, biztos hallották, hogy Japánban tíz év múlva betiltják a fosszilis alapú csomagolástechnikát. Ez nagyságrendekkel nagyobb eredményeket hozhat az élelmiszer-ágazatban, az élelmiszer-csomagolásban, talán mint az energetikai fejlesztések. Ehhez nyilván kellenek külön projektek, kutatás-fejlesztési alapokból külön segítségek. Próbáljuk ide átterelgetni a pénzeket, képviselőtársaink is majd találkoznak az ilyen projektekkel, akár a KIOP-ok vonalán, akár másutt.

Azt gondolom, hogy ez a határozati javaslat és az ilyen típusú értékelések arra jók, hogy kiutat keressünk az ágazat problémáira. Mi az egyik kiutat ebben látjuk, ráadásul ez elvileg olcsóbb takarmányhoz is juttathatja az állattenyésztést, hiszen rengeteg olyan melléktermék képződik az ilyen típusú feldolgozás mentén, ami talán valamit segíthet az állattenyésztési ágazatok jövedelmezőségén is.

Körülbelül ennyit szerettem volna erről a jelentésről mondani, és várom ebben a közös munkát meg a segítséget. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól emlékszem - de annyira nincs még késő, hogy ne emlékeznék jól -, a 2004. évről van szó. Valóban fontos dolgok azok, amiket Gőgös képviselő úr a felszólalása végén mondott, és aki ismer, az tudja, hogy számomra a szakma a legfontosabb, és utána küzdhetünk a dolgokról, de amikor egy olyan évről kellene beszélnünk és kellene meghallgatnunk a felszólalásokat, amelyik - mint tudjuk - nem volt túlzottan zökkenőmentes, sőt mondhatjuk, hogy olyannyira sikertelen volt a mezőgazdaság számára, hogy a miniszterelnök még a minisztert is lecserélte, akkor úgy gondolom, nem arról kellene beszélnünk, hogy milyen lehetőségek vannak a magyar mezőgazdaság előtt, hanem arról, hogy miért nem sikerült a 2004. év, milyen problémák voltak akkor, s urambocsá!, esetleg még beszélhetünk arról is, hogy a beszámolóban foglalt problémák megoldására miért nincs javaslat a 2006-os költségvetésben, mert talán még ez is közel állna ehhez a témához, közelebb, mint az, hogy a mezőgazdaság számára milyen kiugrási lehetőség lesz az elkövetkezendő években.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Járvás István képviselő úr, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy még két percig sem tart a felszólalásom. Ma már többször elhangzott itt a Házban egy minimális egymásra mutogatás, hogy melyik élelmiszeripart melyik kormány idején adtuk el. A magyar mezőgazdaságnak az is sajátossága, hogy a termelők nagyon kis részben vesznek részt a feldolgozásban. Arra gondolok, amit Gőgös képviselőtársam mondott: egy dolgot talán közösen megszívlelhetnénk, hogy a biomassza- és a bioenergia-felhasználásban jó volna egy olyan utat találni, ahol a mezőgazdasági termelők nemcsak alapanyag-termelők lennének ebben a rendszerben, hanem egy kicsit részesei is lennének, és annak a jövedelemnek egy részéhez is hozzájuthatnának, amelyet ez az ágazat jelent. Ez nem visszamutogatás, hanem előretekintés, hiszen ez egy új helyzet, és az új helyzetet ki kellene használnunk, függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ülünk, hiszen valamennyien az agráriumot képviseljük. Bízom benne, hogy ebben egy picit előbbre tudunk lépni, és a folyamatos egyeztetés segíteni fog ezen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Karsai József képviselő úr, MSZP.

DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden csak arra reagálnék, hogy a 2004. évet értékeljük. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ebben az évben értük el a legmagasabb gabonatermést Magyarország történetében (Lengyel Zoltán: Mert nem égetted el!), és ezt már a szövetkezetek és a magángazdaságok együttesen érték el. Lengyel Zoltán úrnak mondom, hogy nem volt annyira sikertelen ez az ágazat, hiszen ebben az ágazatban az uniós csatlakozás évében a termelési szintnek ez a produkálása nagyon fontos. És a mai értékelés során köszönetet kell mondanunk mindazoknak az embereknek, akik a magyar mezőgazdaságban - mint ahogy már el is hangzott - 12-16 órákat, szombat-vasárnaponként is végigdolgoznak, és ezt csak az időjárás befolyásolja. Nincs szombat, nincs vasárnap, nincs ünnepnap. Köszönettel tartozunk azoknak az embereknek, akik végigdolgozták akár a 2004-es, akár a 2005-ös évet. Azt hiszem, hogy a magyar gazdálkodók - legyenek akár nagy-, akár kisüzemi gazdálkodók - érettekké válnak arra, hogy az Unió keretein belül, akár levezetve ezt a nagyobb termést is, átvészeljék a nehézségeket.

Most rövid az időm, de remélem, később tudok szólni arról is, hogy az Unió sajnos nem készült fel erre a nagy gabonatermésre, az egész Uniónak mind a mai napig nincs exportstratégiája, a régi tizenötöknek sem, hisz rendkívül bonyolult a pályáztatás és a piacra juttatás. Kis híján amerikai kukoricát hoztak be az Unióba. Rendkívül nehéz a helyzet azért, mert az Unión belül sincs meg a piaci forgalom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Egy rövid reagálást szeretnék tenni. Nem értek egyet Lengyel Zoltán képviselőtársammal abban, hogy egy jelentést csak arra használjunk, hogy az abban lévő problémákról csámcsogjunk, és azt keressük, hogy ki mit hibázott. Nyilván ez is fontos, de ha egy jelentés alapján nem találjuk meg azt a kiutat, ami hosszú távra meghatározhatja az ágazat jövőjét, akkor nagyon-nagyon téves úton járunk. Én inkább ehhez kérném az együttműködést.

Járvás képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy készítettem egy ennél sokkal részletesebb anyagot is ebben a témában - többet is, tegnap megint egyet -, amely azokat, amiket eddig elmondtam, nagyjából összefoglalja.

 

(22.30)

Ebben van egy ilyen mondat, pontosan a jövedéki törvény módosítása és a biológiai üzemanyagok kapcsán, hogy ez a program csak akkor lehet sikeres, ha a mezőgazdaság szereplői tulajdonosként is részt vehetnek a programokban, mert a jövedelem megosztása csak így lehet igazságos. Tehát megpróbáljuk mi abba az irányba terelni ezt a kérdést, egyetlenegy problémánk van: itt minden egyes vevő meg minden egyes végfelhasználó nemzetközi tendereket ír ki. Nyilván jövedéki államban azt le tudjuk védeni, hogy Európán kívüli országok alapanyagai ne kerülhessenek ebbe a rendszerbe, mert ez nem lehet célunk, és nem is szeretnénk, ha ezen az ágon mi támogatást adnánk külső termelőknek. Azt viszont nem tudjuk elkerülni, hogy már nagy rendszereket működtetők ne legyenek valamennyire helyzeti előnyben például egy ilyen tenderen ár és egyéb vonatkozásban.

Én arra próbálok biztatni minden ilyen befektetőt, legyen akár magyar, akár külföldi, hogy próbálja ezt a termelési kapacitást szétteríteni és a termelői központokba letenni. Valószínű, hogy az előállítás árkülönbségét, amit esetleg egy kisebb kapacitású üzem tud produkálni, kompenzálhatja az, hogyha a melléktermékek helyben hasznosulnak, tehát a logisztikai rendszereknél lehet ennek valami előnye. Úgy látom, van erre fogadókészség. Decemberig az a kulcskérdés, hogy mit tudunk összehozni biodízel-kapacitásokban. Itt nagyon-nagyon fontosak a mostani integrátorok, akiknek azért megvannak a termelői kapcsolataik. Próbálunk ezen az úton haladni, de a piacgazdaság törvényeit sajnos nagyon nehéz keresztüllépni ezen a területen is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Lengyel Zoltán képviselő úr, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Senki nem kérdőjelezte meg a 2004. évi jó termést, és nem is azzal kapcsolatban fogalmazott meg bizonyos dolgokat a jelentés, nem beszélve az Állami Számvevőszékről. A gazdák jól dolgoztak, az időjárás jó volt, a termés jól sikerült, és szerencsére nem égetett senki búzát 2004-ben - lehet, hogy ez véletlen volt.

Gőgös képviselő úrnak mondanám, hogy tényleg nagyon fontos ez a témakör, és tényleg kell vele foglalkozni, de ezt az alkalmat inkább arra kell fölhasználni, hogy levonjuk a konzekvenciát a jelentésből, az Állami Számvevőszék által leírtakból, és foglalkozzunk azzal, hogy a 2006-os költségvetésben megvan-e a fedezet azoknak a hiányosságoknak a pótlására, ami az előttünk fekvő jelentésben le vagyon írva. Mert ezért kell jelentést készíteni, és az az elvárás a jelentéssel kapcsolatban, hogy ennek a következő költségvetés összeállításánál valamilyen módon foganatja legyen.

Rettentő fontos az energianövény-termelés, jómagam is nagyon fontos dolognak és kitörési pontnak tartom a magyar mezőgazdaság és a magyar termelők számára, de most azt hiszem, hogy nem ezzel kéne foglalkoznunk.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mi nem tudunk arról, hogy az Állami Számvevőszék ezt a jelentést vizsgálta volna, az Agrárgazdasági Tanács jelentését csatolták ehhez a dologhoz, úgyhogy képviselőtársam majd nézzen utána, vagy ha látott ilyet, akkor mutassa meg, mert én ezt nem láttam.

Amit elmondott, abban sok igazság van, viszont én egy dologtól nagyon óvnám magunkat: ha valaki most azt sugallja, hogy annál a támogatási keretnél vagy lehetőségnél, amit jelenleg (Farkas Sándor közbeszólására:) - nem támogatás, Farkas képviselőtársamnak van igaza, jövedelem-kiegészítés - az adófizetők hozzá tudnak tenni a magyar mezőgazdaság szereplőinek a boldogulásához, ha ennél nagyságrendekkel többen hisz valaki, vagy többre gondol, hogy majd más alapokon többet tud juttatni, akkor nagyon rossz úton járunk.

Én sokkal fontosabbnak tartom, hogy találunk-e olyan kiutat az ügyből, amikor nem a támogatások vagy a jövedelem-kiegészítések versenyeznek egymással, hanem megfelelő piacok vannak. Mert nekünk most ez a legnagyobb problémánk, nem a jövedelemkiegészítés, aminek sajnos egy részét pontosan a hibás vagy rosszul kialakult birtokszerkezet miatt elviszik a földtulajdonosok, és nem marad ott az ágazat szereplőinek a zsebében. Ha mi folyamatosan arra próbálunk gerjeszteni, vagy próbáljuk a gazdákat arra inspirálni, hogy már itt aztán persze csak azon múlik ám a dolog, senkinek semmit nem kell csinálni, hanem mi majd szórjuk a pénzt két kézzel, akkor nagyon-nagyon rossz úton járunk, és nagyon-nagyon nagy hibát követünk el pontosan a termelőkkel szemben.

Tehát ha nem azt csináljuk, hogy megmondjuk őszintén, körülbelül hány évig számíthatnak intervencióra, és közben valamit lépnünk kell, ha nem azt csináljuk, hogy valami alternatívát mutatunk fel - például megpróbáljuk az állattenyésztés feldolgozottságát, korszerűsítését, egyebet is bevenni a rendszerbe, az energiaügyeket, a csomagolóanyagokat -, akkor nagyon, de nagyon rossz úton járunk. Én attól nagyon óvnám ellenzéki képviselőtársaimat, hogy egy ilyenfajta rendszerbe belebonyolódjunk, mert ennek soha nem lesz vége, és soha nem lesz annyi pénz, amennyit ez az ágazat ne tudna elkölteni (Az elnök csenget.), de akkor sem lesz versenyképesebb, mint jelenleg.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Karsai József képviselőtársamnak szeretném fölhívni a figyelmét, hogy ha kinyitja a 9. táblázatot a 16. oldalon, és megnézi a terméseredményeket, akkor láthatja, hogy 2001-ben a kukorica esetében a 2004. évhez viszonyítva csak 459 ezer tonnával termett kevesebb, tehát abban az évben is rekordtermés volt, de ugyanezt elmondhatjuk a búza esetében is. Önnek kellene a legjobban emlékezni rá, ön hozta föl a minisztérium elé a kukoricát, és le akarta önteni, végül az Állatkertnek ajándékozta. Tehát akkor is rekordtermés volt. Akkor is hirdettünk intervenciós felvásárlást, 500 ezer tonnára volt jelentkezés. Ilyen kis különbség esetén nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy 2004-ben több mint 4 millió tonnát ajánlottak fel intervenciós értékesítésre.

Tehát az önök kormánya tudta-e kezelni azt a gabona-rekordtermést, vagy a mi kormányunk tudta megfelelően kezelni? Most is raktárakban van ez a gabona. Mi ennek az oka?

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Az, hogy semmi közünk hozzá!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lengyel Zoltán képviselő úr, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gőgös Képviselő Úr! Jogos a két pont, az agrárgazdasági jelentésről van szó, de úgy gondolom, hogy amikor erről tárgyalunk, akkor érdemes emlékeztetőül a 2004. évi költségvetés végrehajtásáról szóló ÁSZ-ellenőrzést mellétenni, mert tanulságos dolgok vannak benne. Nos, itt volt a fogalomzavar, ezért mindenféleképpen elnézést kérek, hogy nem konkrétan és korrekten fogalmaztam a kormánypárti képviselőkkel szemben.

A földtulajdon elaprózódottságával kapcsolatban pedig állandóan motoszkál az agyamban egy téma néhány hét óta. Battonyán egy másfajta tűz is fölgyulladt nem olyan régen: egy történelmi bejelentésre ébredt az ország, miszerint földosztás lesz. Egyszerűen nem értem, hogy amikor a kormánypárti képviselők azt mondják, hogy elaprózódott birtokméret, gazdaságtalan termelés, akkor földosztást ígérnek azoknak az embereknek, akiknek se pénze a termelésfinanszírozáshoz, se eszköze a föld megműveléséhez. Egy kicsikét ellentmondásosnak tűnik ez a dolog, és kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a végkifejlete.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azért azzal vitatkoznék, hogy ebből az agrárköltségvetésből milyen prioritások lehetségesek, és milyen ágazatoknak vagy milyen stratégiai ágazatoknak a támogatása - most nem jövedelemről beszélek -, konkrét helyzetbe hozása lehetséges, és mennyire lenne szükséges. Már csak azért, mert itt vannak a példák - majd a rendes felszólalásomban el fogom mondani -, ezekre a helyzetekre igenis készülni kell, ezekre a helyzetekre egy kormányzati felelősséggel bíró agrárkormányzatnak készülni kell és pénzt kell szánni.

Az nem lehetséges, hogy egy 400 milliárd forintos költségvetésből azt mondjuk, hogy bizonyos prioritásai, fejlesztési prioritásai nincsenek. Ez elfogadhatatlan!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Karsai József képviselő úr, MSZP.

DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Látom, mindenáron megszólíttatnak, holott azt mondják, hogy a szakmával foglalkozunk. Én hatéves koromban terítettem kötelet először édesapámmal - mint parasztgyerek -; aztán most már több mint hatvan éve vagyok a mezőgazdaságban, lassan negyven éve elvégeztem az agrármérnökit, és tudományos munkáim után pedig most is gyakorló gazda vagyok, aki 7 tonna búzát csinált most is, amikor a ménesbirtoknál 5 tonnát csináltak. Azt hiszem, hogy azért a szakmai tekintélyem megvan, és szívesen meghívom a két képviselő urat, hogy látogassák meg Battonyán most is a búzáimat vagy épp a learatott kukoricát.

(22.40)

De azt hiszem, a legfontosabb talán a battonyai bejelentés, amelyről szeretnék néhány szót szólni, amennyi időm van. Nagyon félreérti Lengyel képviselő úr, nem tudja, hogy milyen bejelentés volt. Igenis, akinek van egy 5 hektáros darab földje, és kétoldalt a kéthektáros szomszéd eladja a földet, nagyon fontos azt megvenni. És ehhez most hitelt kaphat. Nagyon fontos, hogy a bérelt földet meg tudja venni, úgy… (Lengyel Zoltán: Nem erről beszéltem.) De erről, mert a battonyai bejelentésről beszélt képviselő úr, ha közbeszól, én nem szóltam közbe, de szívesen reagálok még egyszer két percben. Ezt a bejelentést igenis meg kellett volna önöknek is tenni, mert azóta az elaprózott birtokokat lehet, hogy a nyugdíjasok sem adták volna oda, hanem lehetett volna tovább folytatni a birtokegyesítést. Az én körzetemben legalább száz emberről tudok eddig, aki a szomszédja földjét, egy kisebb, egy-, félhektáros 20 aranykoronát, de 300 aranykoronát is megvesz, hozzácsatolja a földjéhez, és igenis állami pénzzel, hitellel, csak a földfedezetként 20 százalék önerővel meg tudja vásárolni a földet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Németh Imre képviselő úr, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Meglehetősen furcsának tartom, hogy egyes képviselők kifogásolják azt, hogy mások a jövőről beszélnek. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy azt a szerkezetváltási kényszert, amelyet az európai uniós csatlakozás alapján, úgy gondolom, nagyon sokan érzékelnek, kitárgyaljuk. Gőgös képviselő úr is ennek egy nagyon fontos vetületét vetítette előre.

Farkas Sándor a 400 milliárdos költségvetés felosztásával kapcsolatban azt kérte, hogy jobban szeretné, ha ebben a fejlesztési prioritások jobban megmutatkoznának. Én magam is jobban szeretném, képviselő úr. De ha ennek a szerkezetét megnézzük, akkor látható, hogy az Európai Unió determinációja egyre nagyobb. Évről évre nagyobb. Hiszen láthatjuk, hogy a jövő évi költségvetésben már 250 milliárd forint az Európai Unióból jön, ehhez nekünk társfinanszírozási összegeket még hozzá kell tenni. Hozzá kell tennünk a 30 százalék kiegészítési összeget, és marad is, nem is nemzeti céljaink megvalósítására. (Lengyel Zoltán: Az utóbbi.) Ebben a helyzetben, úgy gondolom, esetleg át kellene gondolni, hogy ésszerű-e ebben a kényszerben továbbmenni, vagy esetleg a nemzeti kiegészítés vonatkozásában bizonyos prioritásokra elkülöníteni forrásokat annak érdekében, hogy azokat a célokat mindenképpen segíteni tudjuk, amiket itt megemlítettek a képviselőtársak, a fő ágazati arányok felborulását és egyebeket.

De hogyan várjuk el a termelőktől, hogy ne így reagálják le a mostani támogatási arányokat, amikor a termőföldhasználat alapján kapják meg igazából a nagyobb pénzt, és az állattenyésztés segítésére a környezeti, környezetvédelmi, állatjóléti feltételek megteremtésére pedig látható, hogy bizonyos gazdálkodói körök még azt a támogatást sem veszik igénybe, amelyet egyébként a nemzeti vidékfejlesztési terv tartogat. Ez baljós előjel a vonatkozásban, hogy milyen struktúrában marad meg az állattenyésztés.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Lengyel Zoltán felvetése kapcsán a szociális földprogramról szólnék. Lengyel Zoltán talán ugyanúgy tudja, mint én, hogy a szociális földprogram nem piaci kategória. Egyre jó és egyre kell, hogy mindaddig, amíg az állam nem tudja egyéb beruházásaival és egyéb fejlesztéseivel biztosítani a helyben élőnek a helyben maradás, a megélhetés feltételeit, addig legalább ezzel tudja őt segíteni. Ez valamiféle szegényprogram. Jól tudjuk, nem gazdasági kategória. Nagyon kérem, hogy ezt méltányolják, és valahol ezt értékeljék, és ebben próbáljunk meg együtt gondolkodni.

Ez egy átmeneti kategória, átmeneti lehetőség, nagyon jól tudjuk, hogy ez miről szól, és mekkora kifutása van. Azon meg, hogy minél rövidebb legyen a kifutása, gondolkozzunk együtt, és a vidékfejlesztés, iparfejlesztés és egyéb területen pedig próbáljuk megteremteni annak feltételét, hogy ne ez legyen a helyben élőnek egy lehetősége.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lengyel Zoltán képviselő úr, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy ezt a 2004-es évet nagyon át kéne rágnunk, hogy bizonyos fogalmak a helyükre kerüljenek. Sajnálom, hogy kiment Karsai úr, úgy látszik, hogy gyufát keres a folyosón. Ha van két bérlő a szomszédban, aki el akarja adni a földjét, pontosabban van két földterület, amit a gazda el akar adni, ott meg kéne először tudni, hogy ki a bérlő, mert a jelenlegi földtörvény értelmében annak van elővásárlási joga, nem pedig neki a szomszédban. Úgyhogy ez egy eléggé furcsa értelmezés.

Szóba került a hatalmas battonyai bejelentés, és ellentmondásosak a szocialista politikusok nyilatkozatai. Mert mást mondott, most, egymásutánjában Karakas és Karsai képviselő úr is. Ugyanis Karsai képviselő úr azt mondta, hogy egyáltalán nem volt Battonyán szó arról, hogy szociális földprogram keretében a szegény embereknek kis földterületeket osszanak, majd pedig Karakas képviselő úr azt mondja, hogy igenis arról van szó, hogy kis földterületeket osztanak, és ez bizonyos fokú szegényprogram. Egy biztos: nem illik bele a magyar mezőgazdaság struktúrájába, és nem szerintünk, hanem a kormánypártok szerint nem illik bele ez a program a mezőgazdaság struktúrájába.

És van egy rettentő szomorú hírem. Volt egy 317/2000. kormányrendelet a polgári kormány idejében. Azt a programot fogalmazta meg és kezdte el végrehajtani, amire egyébként Gráf miniszter úr azt mondja, hogy soha ilyen még Magyarországon nem volt. Tényleg nem volt ilyen, mert most kell önerő a földvásárláshoz, a 317/2000. kormányrendelet szerint pedig nem kellett önerő a földvásárláshoz, és kamatmentes hitelt lehetett kapni rá 100 hektár megvásárlásáig. Ezt önök eltörölték, eltették a fiókba, most pedig elővették, és a battonyai nagy tűzgyújtásban bemutatták azt is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Németh Imre képviselőtársam gondolatát szeretném továbbfűzni vagy kiegészíteni, mégpedig olyan értelemben, hogy amikor én azt mondom, hogy olyan források szükségesek, amelyek bizonyos prioritásokat, bizonyos fejlesztéseket szolgálnak, azt hiszem, az teljesen természetes. Már csak azért is, mert tudjuk azt, hogy a különböző uniós és nemzeti források vagy nemzeti, úgymond, támogatások ma a gazdálkodásunkban maximum jövedelem-kiegészítést tesznek lehetővé. Abból fejleszteni képtelenség. Az agrárgazdasági jelentés is kimutatja, hogy abból a 18 milliárd plusz-mínuszból nem lehet fejleszteni.

A fejlesztésre pénz kell. A magyar gazdák, gazdálkodók helyzetbe hozásához megfelelő támogatás szükséges, műszaki támogatás. Ha megnézzük, és visszatérek a 2004. évi agrárgazdaságról szóló jelentésre, milyen mértékben estek vissza a gépesítési és fejlesztési lehetőségek? Meg kell nézni az agrárgazdasági jelentésben. Tessék, fel fogom lapozni, megmutatom később képviselő úrnak. Ebből is azt szeretném mondani, hogy az a fejlesztés, ami 2005-re volt a költségvetési törvényben, 18,8 milliárd forint, az jövőre már csak 10,1 milliárd forint. Ez a támogatás nem elég. Ezt önök ugyanolyan jól tudják, mint mi, csak szeretném, ha ebben legalább valami konszenzusra jutnánk. Hát ne hülyítsük már egymást ebben a körben!

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Járvás István képviselő úr, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Régóta figyelem a jelenlegi kormánypárti képviselők hozzászólását, már 2002 előtt is gyakran mondták, hogy szerkezetváltásra van szükség. Már nemegyszer, többször megkérdeztem, hogy mit értenek a szerkezetváltás alatt vagy ennek szükségességén, hogy mely tendenciák fontosak. Ma azt látom, hogy ha valami történik az agráriumban, akkor azt mondják, hogy ez a szerkezetváltás. Például az állattenyésztés súlyának csökkenésére azt mondják, hogy ez szerkezetváltozás. Kérem szépen, ez változásnak változás, de szerkezetromlás. Ez azért szerkezetromlásnak nevezhető, nem pedig szerkezetváltásnak, vagy netántán szerkezetváltozásnak.

Ezt más európai országok igyekeznek vagy igyekeztek elkerülni, az állattenyésztésért megpróbáltak tenni. Legalább négy dolgot. Az egyik az, hogy olyan előírásokat, szakhatósági előírásokat nem állítottak az állattenyésztés elé, amely Magyarországon megvan. Ez nehezíti az állattenyésztők helyzetét. Könnyíteni kellene a feltételeken. Annál is inkább, mert tőkehiányosak vagyunk. Ez az egyik.

 

(22.50)

Az is nagyon fontos, hogy a preventív, megelőző gyógykezelések ingyenesek az európai országok jelentős részében. A hatósági állatorvosi munka ingyenes, de még a vágóhidaknál is. A veszélyes állati hulladékokat egyaránt ingyen feldolgozzák, elviszik. Ez azért támogatás, mindenféleképpen. Mi ezt elmulasztottuk, illetve a következményeket kezeljük, a következmény pedig az, hogy gabonafeleslegek vannak, és a gabonafeleslegeknek tárolókat kell építeni AVOP-támogatással, európai uniós támogatással, és persze azért némi kis közreműködéssel, hogy a nagyüzemek, meg az integrátorok azért hamarabb jutnak információhoz, így az AVOP-támogatáshoz, és egyenlőtlen a két szektor között ennek a pénznek az elosztása is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Németh Imre képviselő úr, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A fejlesztések kapcsán azért úgy látom, továbbra is vannak félreértések. Nem akarom a költségvetés szerkezetét mélységében feltárni, csak egy példát szeretnék felhozni.

A korábbi időszakokban, amikor még nem voltunk európai uniós tagok, önök is jól emlékeznek, hogy milyen arányban történt a költségvetési keret felosztása a fejlesztések, a piaci támogatások, illetve a közvetlen területhasználatok tekintetében. Hosszú éveken keresztül 50-60 milliárd forintot tudtunk fordítani a fejlesztések közvetlen támogatására, és 15-20 milliárd forintot termőföldhasználat, területalapú támogatás címén. Ugye, képviselőtársaim, azért tudjuk, hogy ebben az európai uniós rendszerben mennyit fordítunk területalapú támogatásra? Csak az Európai Unió által biztosított SAPS-támogatás az első esztendőben 76 milliárd forint volt, ez most már kétszer 5 százalékkal emelkedett. Látható, hogy 2006-ra már 109 milliárd forint, és ha még a hozzá kapcsolódó gof-borítékot hozzáteszem, akkor látható, hogy 150 milliárd forintot fordítunk területalapon támogatásra.

Képviselőtársaim! Ezt nem azért adjuk oda, hogy ezt akkor a földbe kell beletenni, hanem a területhasználat alapján a gazdálkodó ezt fejlesztésre is felhasználhatja. Szabad döntése van, nincs megpántlikázva a pénz. Támogatási kérelem alapján, a regisztrációja szerint hozzájut ehhez az összeghez, saját belátására van bízva, hogy ezt az összeget feléli, vagy fejlesztésre fordítja.

Tehát azért ne úgy állítsuk be a költségvetést, hogy itt 10-18 milliárd forint van fejlesztésekre, és sajnos nem jut a fejlesztések támogatására pénz. Úgy gondolom, hogy itt át kell értékelni ezeket az új rendszereket annak megfelelően, ahogy azok kialakultak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Farkas Sándor úrnak mondanám, hogy azért a panelproliknak próbálja elmagyarázni, hogy a jövedelem-kiegészítésből, amit próbálunk elfogadtatni a közvéleménnyel, mennyit és hogyan bír el a nemzetgazdaság, és mennyit bír el az adófizető.

Másrészről Lengyel Zoltánnak mondanám, hogy még mindig tisztességesebb, ha bevalljuk, hogy van egyfajta ilyen szociális jellegű, nevezzük úgy, szegényprogram, mint ha százezreket áltatunk azzal, hogy jövője van az ő farm- vagy egyéb programjának, amikor a Fidesz is annak idején nagyon jól tudta, hogy maximum 20 ezer emberre készítette el annak idején a családi gazdálkodói programját. Ezeket tisztázni kéne. És ha ezeket nem tisztázzuk, és továbbra is így marad a vidék ilyen jellegű megosztottsága, akkor nagy baj lesz, és továbbra sem lehet végigvinni azt a programot, amit igazából meg kellene oldanunk, mindannyiunknak közösen.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy rövid reagálás a szerkezetváltásra. Azt gondolom, hogy Magyarországon az a legjobb szerkezetváltás, ha nem kell azért külön technológiai fejlesztés, hogy mást akarjon csinálni. Amiről az elején beszéltem, az első normál hozzászólásomban, annak a döntő többsége olyan, hogy semmiféle pluszinvesztálást nem igényel, kivétel az faültetvény-alapú energiatermelés, mert ott nyilván betakarító gépsort kell vásárolni. Az összes többi ügy mind olyan, hogy meglévő technológiákra alapozhatunk, csak nem az élelmiszer a végtermék.

A másik, hogy egyszer azt is pontosítanunk kellene most már, hogy mi az eredményszemléletű és mi a pénzforgalmi szemléletű elszámolás. Amikor a képviselőtársam azt mondja, hogy visszaestek a beruházások - egy beruházás egy folyamat, azt el kell számolni. Nyilván eredményszemléletben számoljuk el, akkor, ha megkezdtünk egy beruházást, átadtunk, de még, mondjuk, próbaüzemes decemberben, azt nem számoljuk el arra az évre. Eredményszemléletben igen, pénzforgalmi szemléletben nem, hiszen a kifizetések elszámolása, támogatások igénybevétele mindig a következő évre esik.

Tehát lehet ezen vitatkozni, de azt hiszem, ha valaki nyitott szemmel jár ebben az országban - én csak a saját megyémet vagy a saját területemet mondom -, soha ekkora technológiai fejlesztés nem történt, mint ebben a három évben. A korábbi években voltak toldozások-foldozások, adtunk 500 ezer forintot, hogy vegyünk MTZ-t, utána támogattuk, hogy vegyünk sajtáros fejőgépet; volt géptámogatás, ami általában májusra elfogyott. Vegyük sorba: volt géptámogatás, amíg még adhattunk nemzeti forrásból, utána bejött a SAPARD-program, aminek a teljes összegét le tudtuk igényelni, sőt rátettünk még közel 10 milliárdot, utána jött az AVOP, aminek nyilván most zajlanak a fejlesztései, és most folynak az átadásai különböző technológiáknak, illetve a gépvásárlásoknak, beindult egy több mint 200 milliárdos hitelcsomag, meg beindul még most az idén egy 40 milliárdos.

Azt gondolom, hogy ennél többet úgy, hogy ne hágjuk át az európai szabályokat, fejlesztésre nem tudunk adni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és senki nem tud adni, bárki is kerüljön kormányra a jövőben.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Karakas János felszólalása késztetett arra, hogy azoknak a városi, panelben lakó embereknek kérjem ki a jogait, hogy ilyen titulussal és ilyen szlogennel nyilatkozott róluk, amit én a számra sem veszek, szeretném mondani.

Azt viszont meg szeretném jegyezni a tisztelt képviselő úrnak csak úgy gondolatébresztőként, hogy azért van egy magyarországi átlagfizetés, ami, ha jól emlékszem, 134 ezer forint. Ebbe beletartozik mindenki, aki ott lakik, és aki falun lakik, az is. (Gőgös Zoltán: Százötven most már!) De azt azért tudjuk, hogy a gazdák, gazdálkodók ennek 67 százalékát kapják. Tehát amikor jövedelem-kiegészítésről beszélünk, azt hiszem, hogy jogos a “jövedelem-kiegészítésö szó. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

A másik kérdés, amit előbb láttam, hogy nem tetszett a tisztelt képviselőtársaimnak, amikor néhány számot akartam mondani, most pontosítok az agrárgazdaság 2004. évi jelentéséből - 121. oldal -, ami az összes forgalmazó szervezet termelőeszköz-értékelésére vonatkozik. Mezőgazdasági gépet 2003-ban 100,1 milliárd forintért értékesítettek, 2004-ben pedig 42,5 milliárd forint értékben. (Gőgös Zoltán: Ez csak gép!) Én gépről beszélek. De ha összeadjuk az alkatrészt, műszaki árut, műtrágyát, növényvédő szert, mindent, a 2004. évi a 2003. évinek a 79,7 százaléka. Csak ennyi megjegyzésem van.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Nem akkor számolták el! Később kapták meg a számlát!)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Lengyel Zoltán képviselő úr, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Most már végképp nem értem a szociális földprogramot, és végképp nem értem a vidék… (Gőgös Zoltán: Szállj már le erről, Zoli!) Nem szállok le róla, mert amikor volt olyan politikus, aki azt mondta, hogy van olyan kis földterülettel rendelkező vidéki ember, akinek a problémája szociális probléma, akkor úgy emlékszem, hogy a jelenlegi kormánypártok voltak a legjobban kikelve magukból, hogy hogy lehet ilyet mondani. (Gőgös Zoltán: Ez nem igaz!)

Aztán eltelt néhány év, és megfordult a kocka, most szociális földprogramról beszélnek, és azt mondják, hogy úgy kell földet osztani, mint ahogy ezt a polgári kormány akarta, csak tegyünk rá egy kis kamatterhet is, mert így igazságosabb és lendületesebb lesz a történet. És egyébként pedig mennyi megművelhető terület van Magyarországon? És mit szoktak mondani a kormánypárti politikusok, hogy mekkora területből lehet egy gazdaságnak megélni? Miért baj az, hogy volt egy olyan politika Magyarországon, amely egy faluban több család számára biztosított olyan közgazdasági környezetet, ami a megélhetést lehetővé tette a számukra?

Tudom, hogy ez nem tetszik a mostani kormánypárti politikusoknak, de ha akkor ezt a rendszert nem verik szét, ha akkor ezek a vidéki gazdálkodók megkapják az uniós csatlakozás előtt nemzeti támogatásból azokat a lehetőségeket, amelyektől egyébként a szocialista kormány megfosztotta őket (Gőgös Zoltán: Miért nem adtátok oda?), akkor ma a magyar vidéknek teljesen más lenne a helyzete.

(23.00)

 

Teljesen más lenne a helyzete, és ezt nem mi mondjuk, politikusok, tisztelt képviselőtársaim, ezt a gazdák mondják. Ezt a gazdák mondják, akik ma is bent élnek a szakmában, ma is tudják, hogy mennyi a költségük, mennyi a ráfordításuk és mennyi a bevételi lehetőségük. Ők ebben nőttek föl, ebben élték le az életüket, és az egy élet tapasztalata is azt mondatja, hogy ez egy életképes modell volt. Ezt lehet felülírni politikailag (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de akkor is adott, hogy hány gazdaság lehet egy országban, és mekkora egy működő birtokméret.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Gőgös Zoltán: Ezt majd olvasd vissza, hogy milyen hülyeséget mondtál!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Karakas képviselőtársamnak szeretném fölolvasni a Horn Péter akadémikus által jegyzett Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásából a 8. pontot. “A tanács véleménye szerint összkormányzati feladat a fogyasztók, a magyar társadalom folyamatos tájékoztatása az agrárgazdaság tényleges sokszínű szerepéről, az állampolgárok egészségét, életminőségét, életszínvonalát érintő valós hatásairól. Ideje ráébreszteni a lakosságot, hogy a fogyasztó és a termelő hosszú távú érdekei lényeges pontokon - élelmiszer-biztonság, minőség, környezetmegóvás, jó hagyományok, s a többi - azonosak, s ezek szolgálatához szükség van, lesz itthoni mezőgazdaságra, földjeink hasznosítására.ö Ezt kell mondani az ön által emlegetett panelproliknak. Én nem nevezném így, de ön így nevezte. (Karakas János: Nem én kezdtem.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Németh Imre képviselő úr, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Többször szóba jött a hozzászólások során, hogy ki milyen területszerzési támogatási lehetőségeket biztosított a gazdák számára, s Lengyel Zoltán többször büszkélkedett az őáltaluk biztosított rendszerben kialakult kondíciókkal. Jól emlékszünk erre a kirakatpolitikára, tisztelt képviselő úr. Az európai uniós regisztráció megmutatta, hogy Magyarországon 208 ezer gazdálkodó van, aki meg akar élni a mezőgazdaságból. Önök ezek 6 és 7 százalékának biztosítottak támogatást, a többiek ki voltak ebből zárva. A terület felét művelő társas gazdaságok, függetlenül, hogy családi kft. volt, még területalapú támogatást sem kaptak, nemhogy a földvásárláshoz támogatást.

Ehhez képest az európai uniós rendszer gyökeresen megváltozott, hisz nincs különbségtétel aszerint, hogy ki minek nevezi magát és hova regisztráltatja magát, mindenki egyenlően van elbírálva.

A mostani földvásárlási lehetőségekben és szociális földprogramban pedig a kormány azt szeretné elérni, hogy gazdaságos birtokméretek jöjjenek létre, nem az aprózódást, hanem a koncentrációt kívánja elősegíteni, mert mindannyian világosan tudjuk, hogy a csatlakozást követő 7, illetve a 3 pluszév lehetőségét kihasználva 10 év múlva nem tudjuk ilyen módon védeni a földpiacunkat, ez az idő áll rendelkezésre, hogy a mezőgazdaságból megélni szándékozó gazdálkodóknak, foglalkoztatottaknak földvásárlási lehetőséget adjunk, annak érdekében, hogy később a támogatás az ő megélhetési lehetőségeiket bővítse, és ne a tőkebefektetőkét, akik termőföldvagyon gyarapítása formájában a haszonbérleti díjon keresztül kiszippantják ezt a támogatást.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Volt miniszter úr azt mondta, hogy a fejlesztési támogatások most már nem itt, ezen a soron találhatók meg, hanem mint területalapú támogatásokat, nemzeti meg egyéb formában megkapják a termelők, és azokat kell felhasználni különböző beruházásokra. Mivel a 2004-es évről beszélünk, akkor kérdezem a volt miniszter urat, hogy 2004-ben mennyi nemzeti kiegészítő területalapú támogatás járhatott volna a gazdáknak. Gondolom, ismeri az ön által aláírt FVM-rendeletet, a 87-est, amelyikben ön lekorlátozta, mert amúgy körülbelül 19 ezer forint járhatott volna, 30 százalék annyit tesz ki, de lekorlátozta legfeljebb 11 ezer forintra hektáronként, és a 11 ezer forinttal szemben 9 ezer forintot kaptak a gazdák. Tehát 2 ezer forinttal kevesebbet kaptak, még az ön által aláírt rendeletnek megfelelően sem lett kihasználva a lehetőség. (Dr. Németh Imre közbeszólása.) Fölolvashatom, 2. pont e) pontja szerint: szántóföldi növénytermesztés támogatás jogcímen hektáronként legfeljebb 11 ezer forint vehető igénybe. Tudja jól, miniszter úr, hogy 9 ezer forintot biztosítottak. (Gőgös Zoltán: Lapozzál már a komputeredben!) Nem kell visszalapozni, ez a rendelet most is él. Sajnálom, hogy képviselőtársam nem ismeri ezt a rendeletet. Tehát még itt sincs biztosítva az a fejlesztési lehetőség, amiről Farkas képviselőtársam beszélt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket emlékeztetni arra, és úgy gondolom, hogy önöknek szelektív emlékezetkihagyásuk is van néha, már csak azért, mert azt hiszem, hogy az elmúlt kormányzati ciklus alatt, önök azt mondják, hogy csak kimondottan a kis- és miniatűr gazdaságokat támogatta a polgári kormányzat. Szeretném az önök figyelmét és emlékezetét felhívni arra, ha jól emlékszem, 1999-ben az agrárbéke megkötésére, ami a társas vállalkozások és a magángazdaságok között, Nagy Tamás és Torgyán miniszter úr között megtörtént, 60 milliárd forint agrárkonszolidációs programot, agrárkonszolidációt adott pont a nagygazdaságok számára. Úgyhogy ebből is látszik, nem lenne jó, ha mindig csak ilyen egyoldalúan közelítenénk meg ezeket a kérdéseket. Ezek tények, tisztelt képviselőtársaim.

Ha már itt tartunk, azért azt el szeretném mondani, hogy nagyon fontosnak tartanám azt - és erről, azt hiszem, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség programja is szól -, hogy amik jó dolgok, azokat meg kellene tartani. Ez vonatkozik önökre is, mert azért a jó dolgokat illett volna 2002-ben megtartani az agrárköltségvetésben, az agrárkormányzatban is, mert semmiféle hátrány nem érte volna a társas és nagygazdaságokat, ha azokat a családi gazdaságoknak nyújtott támogatásokat fenntartották volna, nem pedig visszavonták volna.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Németh Imre képviselő úr, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csodálkozom, hogy önök csodálkoznak, képviselő urak, de akkor számoljunk el itt az ügyekkel, mert úgy látom, hogy még egy év eltelte után sem sikerült megérteni ezt a mostani rendszert.

Ha jól emlékszem, az előző kormány átlagosan a terület felére sem adott területalapú támogatást, 8 ezer forint volt az átlag, igaz, hogy a családi gazdálkodóknak egy ideig 16 ezer forintot adtak egy esztendőben. Mi ezt a 8 ezer forintot, képviselő úr, még a csatlakozás előtti rendelet alapján odaadtuk a termelőknek, faktorálás formájában. Világossá tettük, hogy a top-up terhére fizetjük ki ezt az összeget, a nemzeti kiegészítés terhére fizetjük ki. A képviselő úr is világosan tudja, hogy az európai uniós SAPS-támogatásnak a 76 milliárd forintját elosztottuk a jogosult területre, továbbá kifizettük azt a 9 ezer forintot, amit ön mond, így összességében hektáronként 33 ezer háromszázvalahány forint jutott a termelőknek. Hogy miért ennyi - és ott a rendeletben a legfeljebb 11 ezer forint volt nagyon okszerűen megfogalmazva, képviselő úr -, azért, mert mi bejelentettünk egy jogosult elosztható területet az Európai Uniónak, de világosan tudtuk, hogy ettől el fog térni az igényelt valóság, mint ahogy el is tért. Ön is nagyon jól tudja, hogy a 4 millió 350 ezer hektár helyett 4 millió 800 ezer hektárra kellett a forrást elosztani, mivel arányosan mindenki egyenlően kapott e vonatkozásban. Ez csökkentette azt a mértéket… (Kékkői Zoltán József: A saját rendeletét nem ismeri, miniszter úr!) Képviselő úr, nyugodtan nyomja meg a gombot, mondja el, és ha ezt a tényt figyelembe veszi, hogy a 4 millió 355 ezer hektár helyett 4 millió 800-ra osztottuk el, és nem tettünk különbséget, mint önök, hogy a termelők 6-7 százalékának kétszer annyit adunk, a többinek meg semmit, így mindenkinek egyenlően jutott ebből a lehetőségből ilyen mértékben.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Még emlékszem arra a mezőgazdasági bizottsági kihelyezett ülésre, amikor Farkas Sándor úr szövetkezetébe mentünk ki, és együtt győzködtük Torgyán miniszter urat, hogy nem a kicsi, 100-200 négyszögöles vagy akár 1 hektáros csemegekukoricáé a jövő, hanem a lineáröntözéses, összefogott öntözéses gazdálkodásé a jövő, amit elnök úr, most már részvénytársasági elnök úr gazdaságában tapasztaltunk.

 

(23.10)

Tehát ebből adódóan valahol ezt a kettősséget kellene kicsit helyre tenni a fejekben, ami nem annyira a Farkas Sándoréban, hanem esetenként a Fidesz-politikusok fejében van, és kérem, ebben azért próbálja meg a racionális gondolatokat is átvinni, mint ahogyan mi is próbáljuk a saját területünkön a saját politikusainknak megmagyarázni, hogy miből áll a magyar mezőgazdaság.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért kiabáltam bele, mert a miniszter úr nem ismeri a saját rendeletét. Abban a rendeletben a hektár is le van szabályozva, 3 millió 500 ezer hektárra adható legfeljebb 11 ezer forint. A rendelet így szól. Ugyanakkor ha megnézi, a SAPS-támogatás nemzeti kiegészítés kapcsán a zárszámadási törvény hatodik oldalán a következő olvasható: top-up jogcímen 9 ezer forint/hektár támogatás, összesen 31,7 milliárd forint lett kifizetve. Kész. (Gőgös Zoltán: A többit megkapták előre!) De az nem idetartozik! A kettőt ne tévesszük össze!

A miniszter úr azt mondta, 4 millió 800 ezer hektárra. A 3 millió 500 ezer hektártól csak 20 százalékkal szabad eltérni. Az Európai Unió nem is enged többet. Mi a rendeletben leszabályoztuk a hektárt, attól nem lehet eltérni. Ha az Unió erre rájön, büntetést fogunk kapni. Nem térhetünk el. Az uniós jogszabályt a miniszter úrnak ismernie kellene.

Tehát a 3 millió 500 ezer hektárhoz ha 20 százalékot hozzáadunk, sehogyan sem jön ki a 4 millió 800 ezer hektár.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdasági jelentés egyik területével, az egyik részterületével szeretnék foglalkozni, a szőlő- és gyümölccsel. Ahhoz viszont, hogy a győzelmi jelentések mellett a valóságról is beszéljünk, hogy mi is a helyzet, milyen folyamatot indítottak el önök a szőlő-gyümölcs ágazatban, ezen belül a borászatban, vissza kell nyúlni 2002-re, amikor önök elkövették a magyar borászat ellen a legnagyobb galádságot, eltörölték ugyanis a palackos borokról a zárjegyet, s ezzel elszabadították a borhamisítást. Mondjuk, most már belátták, mert nagy kapkodás következtében most újra arról tárgyalnak, hogyan kellene visszaállítani, de még messze nem a jó megoldás útján járnak.

Nos, a zárjegy eltörlése, mint említettem, elszabadította a borhamisítást, és meglepő módon önöknek valamiért nem volt szükségük arra a jövedéki adóra, amelyet egyébként önök 5 forintról 8 forintra felemeltek, majd a múlt héten nullára redukáltak vissza. Persze, nem lesz kisebb a borászat terhelése, mert a 8 forint marketingadót - nem tudom, minek nevezzem - továbbra is fizetni kell. A gazdának egyébként teljesen mindegy, mire fizeti be a pénzt.

A kimutatásból látható, a 17. oldalon, ahol a táblázatokat látjuk a szőlő-gyümölcsnél, hogy 2004-ben például 5 millió hektoliter fölötti volt a hazai bor mennyisége, de önöknek valamiért nem tűnt fel, hogy a befolyt jövedéki adó csak mintegy 1,6 milliárd forint volt. Mennyinek is kellett volna lennie az 5 millió hektoliter után? Ha 8 forinttal számolom, akkor 4 milliárd forintnak, de nem ennyi (Dr. Németh Imre: Már leadták!), hanem kevesebb, mint a fele volt.

Miniszter úr, megnézhetjük az előtte lévő évet is, amikor majdnem 4 millió hektoliter volt, tehát akkor 3,2 milliárdnak kellett volna kijönni, akkor pedig 1,2 milliárd volt az éves bevétel. Miért? Azért, mert számla nélküli a borforgalmazás, miniszter úr. Azért, mert az önök törvénykezése következtében, amikor ön volt a miniszter, ez lett az eredménye, hogy Magyarországon ma kevesebb, mint 50 százalékát forgalmazzák a bornak számlázottként. Ez természetesen súlyos csapást mért a becsületes termelőkre, és válaszút elé állította őket, hogy beálljanak-e a csalók sorába, mert a kereskedők most már kötelezővé tették nekik a számlázatlan bor beszállítását. Azt mondták, ha nem hozol számlázatlan bort, akkor te ide nem szállíthatsz be, és ezt a dilemmát önök kényszerítették rá.

Mint említettem, természetesen a 2004. évben már szenzációsan látszik, hogy másfél évvel ezelőtt, a 2002 nyarán meghozott törvényüknek, a szakmai hiba csúcsának mi lett a következménye. Nos, 2004 az az év, amikor a VPOP gyakorlatilag felszámolja a központi járőrszolgálatot, még egy óriási esélyt ad a borhamisítóknak: minden ellenőrzés nélkül, korlátozás nélkül, kamionokkal szállíthatják a számla nélküli bort, vagy egyenesen a csigerbort, a hamisítványt.

2004 az az év, amikor a 2003. évi törvénykezéssel, négypárti megállapodással az általam három év óta szorgalmazott cukorforgalmazás ellenőrzését végre a jövedéki törvénybe közösen beszavazzuk. A jövedéki törvény ekkor előírja, mind a mai napig érvényes, hogy a Gazdasági Minisztériumnak a 2004. évi csatlakozáskor ki kellett volna dolgoznia a cukorforgalmazás szabályait, például az olasz modell alapján, amit sokan már kívülről fújunk, hogyan is működik. Önök ezt nem tették meg. Az önök kormánya most már másfél év óta törvénysértést követ el, hiszen azóta nem alkották meg a jövedéki törvényben egyébként törvényi szinten előírt cukorforgalmazási szabályt. 2004 az az év, amikor bevezetik a borospincék működési engedélyezésének a kötelezővé tételét. Ezt persze csak akkor adják meg, ha előtte a környezetvédelmi hatósággal és az ÁNTSZ-szel beszereztetik a szükséges engedélyt.

Tudják, mit jelent ez? Az egérnek menekülőút-biztosítás, patkánynak menekülőút-biztosítás, a mosogatóvíz ÁNTSZ általi bevizsgálása. A csapvíz nem felel meg ma a borászatban használt edények elmosásához az ÁNTSZ szerint. Hihetetlen helyzetek álltak elő a borászatban! Természetesen mindenki csal, a vízrendszert fertőtlenítővel feltöltik, hogy amikor az ÁNTSZ jön, és megnyitja a csapot, akkor százszázalékosan baktériummentes legyen a víz, egyébként a közhálózatról nyert víz az ÁNTSZ-nek nem felel meg.

Miután netán begyűjtik ezeket az engedélyeket - mellesleg több tízezer forintért -, akkor önök 16 ezer forintért adják ki, adták ki az engedélyt. Ma már nem ennyiért, mivel a jelenlegi miniszter, Gráf József úr egy hónappal ezelőtt ezt is megváltoztatta, most már 40 ezer forintért adják ki minden borospincének az engedélyt, ahhoz, hogy egyáltalán azt csinálja, amit a nagyapja is, és lehet, hogy az ükapja is csinált ugyanabban a pincében. De 2004 az az év, amikor önök a törköly és a borseprő lepárlását kötelezővé teszik az uniós előírásoknak megfelelően, csak egy kis probléma van: az Unióban, ahol ez kötelező, ott a begyűjtőrendszert előtte kiépítették, úgy, hogy 15 kilométernél messzebb nem kell mennie egyetlenegy gazdának sem ahhoz, hogy ezt a mellékterméket elvigye.

Magyarországon hogyan is van ez? Úgy, hogy Bács-Kiskun megye közepén, Kunfehértón van egyetlenegy nagyüzem, amelybe egyébként az állam beszáll az MFB-n keresztül, és azt állítják, hogy ez a cég fel fogja tudni dolgozni Magyarország teljes borászati melléktermékét. Képtelenség volt, tudtuk akkor is, amikor önök ezt elrendelték, ezért engedélyt kértek arra, hogy az 500 hektó felettieknek kelljen csak kötelezően ezt a lepárlást elvégezni. Egyszerűen nevetséges, hogy az országon keresztül-kasul hurcibáljuk, Soprontól kezdve, az észak-magyarországi borvidékektől a dunántúli borvidéken keresztül Kunfehértóra a borászati mellékterméket.

De 2004 az az év, amikor önök elcsalnak egy év agrár-környezetgazdálkodási támogatást. Ezt ráadásul olyan rafináltan teszik, hogy kényszerítik a programban részt vevőket, iratkozzanak át majd az uniós szintű agrár-környezetgazdálkodási pályázatra, mert az lesz a szuper.

Mi is történik 2004-ben? Az, hogy Magyarország utolsóként, augusztusra tudja csak, a tizennegyedik kísérlet után elfogadtatni az Európai Unióval az agrár-környezetgazdálkodási pályázatot. Novemberben nagy titokban kiírják kétheti nyitott időszakra a pályázatot. És mi ebben a megmosolyognivaló? Hogy mind a mai napig, 2005 év végén egyetlenegy fillért nem fizettek még ki, most kapkodnak az ellenőrzéssel (Gőgös Zoltán: Két hete folyamatosan fizetik.), beazonosítják, tényleg ott van-e a föld, ahol a százszor lefényképezett térképeken, MEPAR-on és minden egyében ott van. Ennek ellenére sajnálatos módon már a programban részt vevő ellenőrök is azt mondják, hogy ez hülyeség, ezt nem csinálom, kimegyek, beírom, jó, tudjuk, ott van, csak már legyen vége, mert ez az ellenőrzések netovábbja, és az értelmetlen munka netovábbja.

(23.20)

De 2004. az az év is, amikor Wekler Ferenc és családja újkori szőlőbirtokosként lép elő, és több száz millió forintot ítélnek meg önök, miniszter úr, ennek a tranzakciónak állami támogatásként, hol birtokegyesítésként, hol telepítési támogatásra; és ez az az év, amikor Wekler úr módosító indítványával a Mórágyon létesített nagy telepét szeretné átsorolni a nem annyira ismert tolnai borvidékből a szekszárdiba. Neki nem sikerült, a parlament leszavazta. Azonban sikerül önnek, miniszter úr, mert a 97/2004. kormányrendelettel ön a szekszárdi borvidékhez besorolta Mórágyat, a szekszárdi borvidéken lakók, a hegyközségi vezetés tiltakozása ellenére, jelenleg már Mórágy a szekszárdi borvidékhez tartozik. Bravó! Ez is a 2004-es évben volt.

De 2004. az az év is, amikor a korai nyugdíjaztatást be lehetett volna vezetni, önök nem vezették be, és ha jól tudom, most már 2007-et tippelnek, hogy esetlegesen majd akkor bevezetjük, a közeljövőben nem látható ennek esélye. 2004. persze az az év is, amikor a kivágási támogatásokat nem vezetik be az Unióban ismert, mezőgazdaságot segítő program keretében. És persze 2004. az az év is, amikor a pálinkára majdnem dupla jövedéki adót vetnek ki, és 50 hektoliterfok helyett, ami száz litert jelent egy felnőtt korú személyre, ehelyett 50 litert engednek csak lefőzetni, de már nem személyenként, hanem családonként. Ennek meg is lett a következménye, sorozatosan mennek tönkre a hazai márkát képviselő kis pálinkafőzők; egyetlen hungarikum, amivel igazán különbek tudnánk lenni uniós vetélytársainknál.

De hát 2004. az az év is, amikor újabb erőteljes kísérletet tesznek a téeszalapú tőkés nagybirtokrendszer kiépítésére, és ezzel egy időben súlyos szögeket vernek az őstermelők és a családi gazdálkodók koporsójába.

Ezt tartalmazza ez a jelentés a mi szempontunk alapján. Köszönöm szépen figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nagyra értékelem Font Sándor ágazatért viselt felelősségét, talán ezért is volt az, hogy korábban, kisebbik kormánypárti politikusként nem tudta megcsinálni a cukorelszámolás kérdéseit, egyebeket, ezért lépett át a Fideszbe, mert bízik benne, hogy talán a következő ciklusban, hogyha kormányra kerülnek, akkor nagyobb szava lehet az ágazatért, és nagyobb felelősséget is viselhet érte.

Azért hadd mondjam, tisztelt képviselő úr, amikor a palackos borokra a zárjegy eltörlésre került, azt nem a politika, hanem a szakma kérte. Ennek az egyéb vonzatait igazából, sajnos tény és való, utólag bebizonyosodott, nem gondolták végig.

Másik részről azért még azt is szeretném elmondani önnek, hogy a tavalyi év során azért a krízis-, illetve a kötelező lepárlás a törköly témájában nem jelentett olyan nagyon nagy gondot, mint ahogyan ön mondta, sőt az idén sem jelent igazából. Arról nem is beszélve, lehetőség nyílt arra, hogy bárki más is beszálljon ebbe a buliba. Viszont azt is nagyon jól tudja Font Sándor úr, pontosan az olasz tapasztalatok alapján, hogy Olaszországban is olyan 60-80 ezer tonna törköly lepárlása a gazdaságos nagyságrend. Tehát azért ebben egy kicsit ferdít, vagy hát nem is tudom, nem mondom azt, hogy hazudik.

No, tehát én azt tudom mondani Font Sándor úrnak, hogy gondolkozzunk együtt tényleg azért, hogy ez az ágazat jobb legyen. Én nagyon szerettem volna látni ma délelőtt például az FVM-ben, biztos, hogy parlamenti elfoglaltsága miatt nem tudott átjönni, amikor pontosan a szőlő-bor ágazat dolgairól volt szó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A borhamisítás kapcsán egy gondolatot szeretnék csak képviselőtársamnak elmondani. Én a Somló-hegy tövében születtem, ezer éve soha nem volt borhamisítás, mert teljesen mindegy, hogy milyen a szabályozás, azok az emberek nem hamisítanak bort. Nézzen már körül a saját környezetében, és hogyha tud erről, meg tudja, kik csinálják, akkor kérem, jelentse fel őket!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra jelentkezik Németh Imre képviselő úr, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Font Sándortól már megszoktuk azt, hogy amit ’98 és 2002 között nem tudott megcsinálni, azt a következő kormányon kéri számon, de néhány dolgot azért szeretnék helyretenni.

Ami a környezetvédelmi programokat illeti, képviselő úr itt joggal kifogásolta, hogy volt egy hézagidő, amelynek jó lenne az okát felderíteni, hogy miért volt. Az önök kormányzása idején készült egy nemzeti agrár-környezetvédelmi program, amelyben két ciklusban, két ütemben meghirdetésre került a pályázat, ötéves futamidőkkel, és nyilvánvaló, ennek az öt évnek a finanszírozási igényével. Az első probléma abból fakadt, hogy az Európai Unió ezt a nemzeti agrár-környezetvédelmi programot képtelenségnek nevezte, átültethetetlen volt az európai uniós rendszerbe. Ez késleltette a nemzeti vidékfejlesztési terv elfogadását, mert engem személy szerint felhívtak az európai uniós szakértők, és azt mondták, hogy ők most figyelmeztetnek, hogy a felét nem tudjuk betartani azoknak a szabályoknak, amit a szakmai sovinizmus okán egyes szakértők beletettek ebbe a programba. Ezért kellett újraírni, újra megbeszélni, és ezek a szakértői viták mentek.

De ami a megvalósítás tényét illeti, nyilvánvaló, hogy egy országban, egy európai uniós tagországban két rendszer nem tartható fönt. Tehát a korábbi, az Unió által képtelenségnek minősített programot nem lehetett átültetni az európai uniós nemzeti vidékfejlesztési tervbe, ezért a gazdákat meg kellett kérni arra, hogy aki folytatni akarja ezt a tervet, az függessze fel a korábbit, és pályázzon az új európai uniós szabályok szerint, és az ő számukra elsőbbséget biztosítottunk annak érdekében, hogy elnyerjék ezt a programot.

Egyetlen megjegyzés még: még mindig, a mostani rendszer szerint is nagyon komoly aggodalmaim vannak a tekintetben, hogy aki fölvállalta ezt a rendszert, az be is tudja tartani a szabályokat, és itt nagyon komoly veszteség érheti a magyar agráriumot, ennek a támogatásnak, illetve egy jelentős részének az elvesztése miatt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nagyon komolyan kell venni ezt az elszámolást, mert ebből nagyon komoly problémák lehetnek.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Karakas János képviselőtársamnak csak szeretném elmondani, ha netán a személyemet érintő emlékezéseiben kutat, akkor valószínűleg mondhatjuk, hogy történelmi a tévedése, engem az MDF-frakcióból és a pártból utána kizártak. Tehát az út, ami oda vezetett, ahol most ülök, az azért nem önkéntes volt, bármennyire így szeretné beállítani, mert tudom, volt pártom is ezt a történetet így szeretné beállítani. E hónapban fog most már az ítélőtábla dönteni, remélem az igazunkról; első fokon ezt megtette már egyébként a bíróság. Isten malmai lassan őrölnek, reméljük, hogy két hét múlva a végső döntés is megszületik ezzel kapcsolatban. De térjünk el, mert ez nem idevaló téma.

Egyben jóleső érzés, habár nem igaz, de jóleső érzés, hogy mind Karakas képviselő úr, mind Németh miniszter úr úgy tekint rám, mint aki az előző ciklusban legalább miniszteri rangú befolyásos képviselő lettem volna. Ez szintén sajnos nem így van, mert semmilyen pozíciót nem viseltem, még a frakciónk szintjén se nagyon, nemhogy a kormányzati körökben. Ennek ellenére valóban, a magam módján megpróbáltam már akkor is e témával foglalkozni. Nem véletlen, hogy az egyik kezdeményezője voltam, hogy a VPOP végezzen egy tanulmányt arról, hogy a cukorforgalmazást Európában hogyan végzik. Ez a tanulmány 2001 novemberére elkészült. Az más dolog, hogy 2002 tavaszán - számunkra, úgymond - sajnálatos kormányváltás következett be, és nem tudtuk kidolgozni a programot, de ezt a tanulmányt, amely néhány száz oldal, átadtam önöknek, miniszterüknek is, hogy legyenek szívesek, nagyon egyszerű a dolguk, Olaszországban működik, EU-tag Olaszország, a legszebben iktatható lenne a magyar rendszerre. Ezt nem sikerült önöknek két év óta megvalósítani, annak ellenére, hogy törvény írja elő kötelezően, a jövedéki törvény a minisztérium részére ennek a feladatnak a kidolgozását.

A másikat a másik kétpercesben mondom el.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lengyel Zoltán képviselő úr, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az agrár-környezetgazdálkodás egy neurotikus kérdés, és mindahányszor előkerül, van néhány szocialista politikus, aki rettentően félti tőle a gazdákat. A gazdák rettentően tudják, hogy mit szeretnének csinálni, tudják, hogy milyen előnyöket rejt magában az agrár-környezetgazdálkodás. Sőt, mi több, van olyan kormánypárti politikus, bár úgy látom, Kis Zoltán most éppen nincs a teremben (Dr. Kis Zoltán: De itt vagyok.) - itt vagy, bocsánat -, aki elismeri, nemhogy elismeri, hanem vallja, hogy használható az agrár-környezetgazdálkodás számos problémájára a magyar mezőgazdaságnak.

 

(23.30)

Azok a gazdák, akik ezt választották, nemhiába várták két-két és fél éven keresztül a hosszú-hosszú hitegetés után, hogy végre beadhassák a pályázatukat, nemhiába várták több mint fél éven keresztül a megkésett elbírálást, nemhiába várják a mai napig az augusztusra beígért pénzeket, azért, mert ők tudják, hogy mibe kezdtek bele, tudják, hogy ez mit jelenthet az ő egyéni gazdálkodásuk és az ő egyéni boldogulások számára, és egyébként nagyon sokan tisztában vannak vele, hogy ez mennyire meg fogja emelni a magyar mezőgazdaság értékét is hosszú távon. Úgy gondolom, hogy ezt egyikünknek sem kellene vitatni.

S ha már ez a 2004-es év, akkor a 2004-es évhez tartozik hozzá az is, hogy agrár-környezetgazdálkodási pályázattal 2004-ben is egész évben csak hitegették a gazdákat, és nem történt ez ügyben semmi. (Gőgös Zoltán: Tudod, hogyan veszik a vegyszert? Műtrágyaszámlára!)

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A második kérdés a borászati melléktermékek lepárlása, hogy ez megoldott folyamat. Karakas képviselő úr, azt hiszem, ön is csak hivatalból mondta most ezt; ha ismeri valójában az ágazat problémáját, ilyet nem mondhatna, mert miután Magyarország egész területéről nagy nehezen szerződéses szinten begyűjtötte az Aranykapu Rt. a törkölyt, ugyanakkor kötelező vállalást tett a borseprő megsemmisítésére is, és ezt nem tette meg. A gazdáktól nem vette át egész nyáron, úgy, hogy ősztől kezdve már át kellett volna venni, és még nyáron sem vett át rengeteg borseprőt, tárolási, szállítási és mindenféle kapacitásra hivatkozva. Mi már jeleztük akkor is, az képtelenség, hogy Magyarország egyetlenegy pontjára kelljen Magyarország teljes borászati melléktermékét elvinni és lepároltatni! Abban az időszakban egyébként - és ez mostanra is igaz -, ha bármely gazdálkodó bejelentést tett volna az Európai Unióhoz, valószínű, hogy az összes támogatási pénzt megvonják az ebben a programban részt vevő szervezettől - ez akkor az Aranykapu Rt. volt -, mert súlyosan törvénytelenül járt el.

De hogy ezt most hogyan tudták fokozni? Ismert, hogy az 500 hektó alatti termelőknek a borseprő az úgynevezett egyéb megsemmisítési lehetőséget adta. Ez azt jelentette, hogy nekik nem kellett kötelezően lepárlásra elvinni, hanem a vámhatóság leszemlézése után ezt a földterületen trágyaként alkalmazhatták, azaz elszórhatták. Nem lehet elvinni egyébként derítőhelyekre, nem lehet elvinni szeméttelepekre, egyedül a veszélyes hulladékká való minősítés után a magyarországi megsemmisítő helyre lehetne vinni megfelelő költségen. De az idei évtől kezdve már azt sem tehetik meg, hogy az egyéb megsemmisítési módot alkalmazzák, mert nyáron ezt is megszüntették. Nem tudom, hogy mi fog történni a kis borászatok nagy mennyiségű seprőjével.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrár-környezetgazdálkodáshoz egy pillanatra visszakanyarodnék. Én nem féltem azért a gazdákat ennyire az agrár-környezetgazdálkodás feltételeinek megteremtésében (Dr. Németh Imre: Én sem féltem, csak figyelmeztettem!), illetve bizonyításában, már csak azért sem, mert ahogy egyéb tevékenységet megfelelő szakmai felkészültséggel el tudnak látni a saját termőhelyeiken, úgy gondolom, hogy ezeknek a feltételeknek is meg fognak felelni.

Már csak azért is kellene őket inkább arra biztatni, hogy ezt a tevékenységet folytassák, mert bizony a legnagyobb pénzkidobálás és legnagyobb pazarlás, ha azokon a területeken, amelyek az agrár-környezetgazdálkodási feltételeknek megfelelnek, ott eddig megpróbáltak intenzív gazdálkodást folytatni általában. Éppen ezért úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy ezeken a területeken igenis támogatni kell az ezeket a feltételeket saját magukénak valló gazdálkodókat; és ezzel nagymértékben egy szerkezetváltozást is tudunk indukálni, ha ezek a gazdálkodók ezt a fajta tevékenységet folytatják, márpedig ehhez azok a ki nem fizetett támogatások rendkívül komoly morális és anyagi terheket, illetve problémákat jelentenek.

Csak egy megjegyzés: számtalan telefont kapok hetente, hogy mikor történnek már meg ezek a kifizetések. Én mindig csak hivatkozni tudok a miniszter úr korábbi nyilatkozataira, és ugyanakkor mindannyian hazugságban maradunk, mert úgy látom, hogy ezek a kifizetések időben nem történtek már meg, és nem fognak megtörténni. Sajnáljuk. (Gőgös Zoltán: Két hete megvan!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Végre eljutottam addig a pillanatig, amikor saját egyéni hozzászólásomat is el tudom mondani. Éppen ezért néhány dolgot ki kell hagynom a korábban elkészített vázlatomból, mert számtalan kérdésről volt szó, de azt hiszem, azért így a vége felé jó, ha összegezzük a mai legfontosabb gondolatokat, és utalunk az Agrárgazdasági Tanács jelentésére is.

Meg kell állapítani, hogy a 2004. év bebizonyította, hogy megfelelő tőkehiány, utófinanszírozás elhúzódása miatt a gazdaságok többségét kínzó pénzhiány gyötörte. Szeretnék idézni konkrétan egy mondatot az Agrárgazdasági Tanács jelentéséből: “A tagállami működés első éve felemásra sikerült, a gazdák jelentős részének csalódást, bizonytalanságot hozott.ö Azt hiszem, hogy ez a megállapítás összegzi részben a ma esti elhangzott gondolatokat is.

Versenyképességünk gyengének bizonyult az uniós megmérettetésben, megtapasztaltuk, hogy a szállítási hátrányaink, amelyről már akár a vasúttörvényben is ma délután szó esett, micsoda károkat jelentenek számunkra a különböző piacokra való eljutásban.

Logisztikai fejlesztések jelentős részben elmaradtak, ami, úgy gondolom, a mai korszerű és igazi versenyképes, piacorientált világban súlyos hátrányt jelent mindannyiunk számára, nem csak a termelők, a feldolgozók és a kereskedők számára.

Termelési szerkezetünk nehézségei. Erről ma nagyon sok szó esett. Azt hiszem, hogy ez az egyetlen olyan pont, amelyben mind a két oldal maximálisan ki tud egyezni, hogy bizony ezen változtatni kell.

Néhány gondolat még. Sajnos a 2004. évi ágazati GDP-növekedés kizárólag a növénytermesztési produktumból származik. Itt már elhangzott, hogy milyen jó gabonatermés volt a 2004. évi. Ezt azért szeretném említeni, itt már korábban elhangzott, ha nem is ma este, de több korábbi nyilatkozatra emlékszem, amikor a mindenkori kormány nagyszerű tevékenységéhez kötötték a növénytermesztés produktumait. Azt hiszem, ez is egy olyan csalás, olyan hazugság, amit szó nélkül nem hagyhatunk. Tudjuk azt, hogy ez a produktum, amely 2004. évben képződött, kimondottan a kedvező időjárás hatására történt, aminek végül is nagyon örültünk mint termelők, hogy ez így sikerült.

Ugyanakkor komoly gondnak látjuk - és ez számtalanszor elhangzott ma is, ezt ismétlésképpen mondom - azt a felbomlott szerkezetet a növénytermesztés és az állattenyésztés súlya között, amit az a gabonamennyiség-felesleg, ami az elmúlt évben képződött, jelentős mértékben indukál, már csak azért is, mert azok a nem létező állatfajok, amelyek abban az évben az ólakban és különböző telepeken lettek volna, ennek a gabonamennyiségnek egy iksz százalékát biztos módon felvenni tudták volna, amit, azt hiszem, nem kell bizonyítani.

Itt ma este még nem hangzott el a gabonaraktározás kérdésköre, amire szeretnék néhány gondolatot fordítani, már csak azért is, mert a gabonaraktározással kapcsolatban számtalan olyan pluszintézkedést és pluszforrást tekintek én, ami részben áthúzódott erre az évre, amire úgy gondolom, hogy különösebb szükség nincsen, és bizony pazarlásnak tartom azokat az eszközöket, azokat a pénzforrásokat, amelyeket erre a célra fordítanak. Azért mondom ezt, mert igaz, hogy ez a raktárkapacitás nem egy gabonasilóban, nem egy síktárolóban létezik, ez a raktárkapacitás, ami ekkora gabonamennyiség raktározásához szükséges, megvan Magyarországon, csak nem úgy hívják, hogy gabonasiló, nem úgy hívják, hogy síktároló, hanem úgy hívják, hogy az adott gazdának, gazdálkodóknak az udvar végén lévő magtárja, hombárja megvan. Igaz, hogy ezek a raktárbázisok vagy raktárak nem alkalmasak az intervenciós és közraktári feladatok ellátására, ezt nagyon jól tudom, de végül is ez a raktárkapacitás megvan.

(23.40)

Mert ennyi gabona termett már Magyarországon anno a rendszerváltozás évei táján és azt megelőzően is, amikor nem kellett raktárbázisokat, raktártelepeket építeni. Én úgy gondolom, hogy itt az intervencióról azért elmondhatjuk azt, hogy az intervenció bevezetése - úgy fogalmazom - némi biztonságot vagy valamilyen kiszámíthatóságot jelentett a gazdáknak, ugyanakkor elveszítette a gabonapiac, a gabonatőzsde, a gabonakereskedelem azt a jelentőségét, amellyel korábban bírtunk. Itt az intervenciós árak egyértelműen befagyasztották azokat az árakat, amelyek azért az év különböző időszakaiban, főleg a tavaszi időszakban följebb szoktak menni. Ma már tudjuk azt, hogy az intervenciós ár egy olyan limitárnak tekintendő, ami hosszú távon kiszámítható, de nem biztos, hogy elég a termelőknek és a gazdáknak.

Most gondolatot váltva: ha megnézzük a behozatali, külkereskedelmi mérlegünket, és hogy mit hozunk be ebbe az országba, akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogy miért hozunk be Magyarországra igen nagy mennyiségű hasított sertést, különböző húsféleségeket, miért hozunk be abba az országba zöldséget, amely zöldségtermelő nagyhatalom Közép-Kelet-Európában, amikor nem győzzük a külföldi salátákat, karfiolokat, paradicsomokat, de még a félig-meddig magyar, hungarikumnak nevezett tv-, tölteni való, fehér paprikát is külföldi kartonokban, a marokkóitól az izraeliig mindenféle kiszerelésben találni és látni. Nem kizárt, sőt tudjuk azt is, hogy igen nagy mennyiségű bort is importál Magyarország. Tudom, hogy bizonyos keresleti és kínálati arányokat, illetve kínálati szortimenteket kell biztosítani, de meggyőződésem, hogy ezekből az árukból bizonyos időszakokon kívül Magyarországra behozni nem lenne szabad. Ez a mindenkori kormányzat felelőssége.

Itt már a tejről, tejtermékekről nem is beszélünk. Amikor Magyarországon túltermelés van a tejből, akkor olyan mennyiségű sajtot, sajttermékeket, tejtermékeket hozunk be az országba, ami jelentős részben a magyar tejtermelők piaci pozícióját nagymértékben rontja, és lehetetlen helyzetet teremt. Idéznék az Agrárgazdasági Tanács jelentéséből: “A 2004. évi külkereskedelmi adatok azt jelzik, hogy a megváltozott körülmények között a hazai piac minden tekintetben kitettebbé és védtelenebbé vált.ö A “védtelenebbéö szót szeretném kiemelni. Ez a “védtelenebbéö azt jelenti, hogy bizony-bizony minden esetben olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, ami majdnem mondhatnám, hogy néha már a gazdálkodók, gazdák csődhelyzetét is jelenti. Megkérdezhetjük, hogy teszünk-e érte valamit, hogy ez ne így történjen. Teszünk? - kérdezem. Én is úgy érzem, hogy semmiféle vagy nagyon kevés olyan intézkedés történt, ami a gazdákat ezeken a piacokon megvédje. Láttuk, tapasztaltuk, és megéljük azt ebből adódóan, hogy ilyen piacvédelmi intézkedések nincsenek, hogy olyan gazdasági kényszerben olyan szakmai kérdéseket rúgunk fel, ami magára a gazdálkodás menetére befolyással hat. Itt a monokultúrás termesztéstől kezdve nagyon sok mindent meg lehetne említeni.

Az agrárollóról is volt szó. Arra a robbanásszerű szétnyílásra, ami 2004-ben megtörtént, csak néhány példát szeretnék elmondani. Mondhatni azt, hogy minden drágább lett ebben az országban mint inputanyag: növényvédő szerek, műtrágyák, vetőmagok, gépek, alkatrészek, az energiaárakról már ne is beszéljünk, akár a gázról vagy a gázolajról. Ezek mintegy 10-12 százalékos inputanyag-növekedést eredményeztek. Természetes, hogy így a gazdálkodás jövedelmezősége inkább a nulla vagy a mínusz nulla, mint a pozitív eredmény.

Ma már sokszor beszéltünk a bérekről, amelyek messze-messze elmaradnak a nemzetgazdaság átlagától.

A foglalkoztatásról szóltunk, de egy dologról nem - ezt a mezőgazdasági bizottsági ülésen is elmondtam -, ez pedig a kertészet jelentősége. Csak érintőlegesen beszéltünk erről. Meggyőződésem, hogy a magyar vidék, a vidék megtartóképessége érdekében különösen a dél-alföldi tájegységben a kertészet támogatása elengedhetetlen. A miniszter úr számtalan helyen idén is elmondta, hogy majd milyen kiemelt támogatásokat fog kapni a különböző kertészeti tevékenység. Sajnos látjuk, hogy a 2006. évi költségvetésben ilyen jellegű támogatásra semmiféle lehetőség, semmiféle optimizmus nincsen, megkérdőjelezhető egyáltalán ennek a kijelentésnek a komolysága. Tudjuk azt, hogy az a geotermális energia, amely a talpunk alatt van, így el fog veszni, elveszíti jelentőségét, és azt a helyzeti és piaci előnyünket, amellyel rendelkezik ez az ország, nem tudjuk érvényesíteni. Ez egy olyan, mondhatnám azt, hogy hanyagság, egy olyan mértékű arcátlanság, amit a magyar termelőknek kell elszenvedni, holott ez nemcsak a magyar termelőknek, hanem a magyar nemzetgazdaságnak is komoly kitörési pontja lehetne.

És akkor nem beszéltünk vízgazdálkodásról, melynek katasztrofális támogatása lesz a következő évben, magyarul: nem lesz. Belvízvédelemről, öntözésről egy szót nem ejtettünk. Élelmiszer-ipari ágazatok helyzetéről egy szót nem ejtettünk, amikor végig csökken a 2004. évi termelési szintje. Élelmiszer-biztonságról szinte egy szót sem ejtettünk, pedig itt voltak azok az ügyek - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) befejezem, elnök úr -, amelyek nagy részben bizonytalan helyzetet teremtenek. Megállapító tehát: jövőkép nélkül vergődünk a mindennapok problémái között. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lengyel Zoltán képviselő úr, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég későre jár az idő, s egyetlenegy valami miatt rettentően bánt ez a dolog: mennyivel szebb lett volna, ha erről a minden magyar embert érintő témakörről napközben vitatkozhatunk itt a parlamentben! Node ez nem a mi tisztünk.

Viszont engedjék meg, hogy mielőtt befejezzük a mai vitát, pontosítsunk valamit, nevezetesen, pontosítsuk a bizottsági szavazatokat!

Ugyanis a jelentést 13 igennel és 9 tartózkodással fogadta el a bizottság, a határozati javaslatot viszont - ellenkezőleg azzal, ami a Házban elhangzott ma - 13 igennel és az ellenzék részéről 9 nemmel engedte a Ház elé a mezőgazdasági bizottság.

Ezt azért mondtam el, nehogy az utókor számára véletlenül a jegyzőkönyvben pontatlanul maradjon meg. A jelentésben leírt dolgok tények, azok megtörténtek, amiről azért - ismétlem még egyszer - jobb lett volna fényes nappal vitatkozni itt a Ház falai között. A határozati javaslat pedig tartalmaz valamit, ami nem tükrözi a 2004., a mezőgazdaságból élők és vidéki emberek számára katasztrofális évet, és ezért mi ezt nem támogattuk, és az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak.

Én úgy gondolom, hogy az ellenzéki képviselők részéről az este során már nem lesz több hozzászólás. Én megköszönöm mindenkinek az aktív részvételt, és gondolom, hogy mindannyiunk számára tanulságos volt a mai vita. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az agrárgazdasági jelentés rendkívül korrekt és megszokott színvonalú. Sajnálatos, hogy ezt sem a gazdaságirányítás, sem a politika, sem maguk a mezőgazdaság szereplői igazából nem használják úgy, ahogy kellene. Mire gondolok? Alakulnak az agrárstratégiák, mégsem úgy alakul évek óta, mint ahogy kellene, márpedig legyen ez kertészeti ágazat, legyen ez bármilyen más terület, nagyon-nagyon kellene. Kellene az összhang, kellene az együttgondolkodás a 2007-2013-as, EU-s pénzügyi források kihasználása érdekében is.

A másik részéről, a politikáról: akkor, amikor még mindig nem sikerült - és ez agrárpolitikusok felelőssége - megteremteni a város és a falu közötti összhangot, nem sikerül megteremteni azt a társadalmi békét, amire szükség lenne, amikor gerjesztjük esetenként azt, hogy az agráriumnak jár, és más területeken hasonló feszültségek vannak, az nagy baj. Ezt a konszenzuskeresést valahol, valamilyen szinten nekünk, agráriusoknak kellene először elkezdeni, és megteremteni ezt a békét. Ezek a számadatok, ezek a statisztikák mindezt lehetővé teszik. Én azt kérném mindannyiunk részéről, hogy próbáljunk meg ebben a környezetben együtt gondolkodni, és próbáljuk meg végigvinni azt, ami igazából ráférne erre az agráriumra.

(23.50)

Hisz nem ez az első jelentés, amikor elmondhatjuk - és elmondjuk mindig -, hogy rendkívül korrekt, rendkívül jó jelentés, ugyanakkor ténylegesen nem használtuk ki a benne rejlő statisztikai és egyéb lehetőségeket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársam nem jelezte felszólalási szándékát az általános vitában, ezért megadom a szót Pásztohy András államtitkár úrnak, aki jelezte, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ez a négyórás maratoni vita arra is jó volt és hasznos volt számunkra, hogy az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentést még alaposabban megismerhettük, megvitathattuk, és levonhattuk belőle a következtetést.

Engedjék meg, hogy utaljak arra, hetedik alkalommal került a parlament elé ez a jelentés. Egy kicsit talán szerencsés szám is a hetes. Valóban rendhagyó volt a 2004-es esztendő, hiszen akkor léptünk be az Európai Unióba, akkor lettünk teljes jogú tagjai az Európai Közösségnek, és igazából - ahogy azt több képviselőtársam is kihangsúlyozta - az Európai Unió szabályrendszerét, támogatáspolitikáját 2004. május 1-jét követően vettük át.

Ilyen késői órán csak néhány gondolatot lehet mondani, a teljesség igénye nélkül. Három dolgot szeretnék kihangsúlyozni. Mindenekelőtt azt, hogy annak ellenére, hogy az intézményrendszer kiépítése előbb kellett volna hogy megvalósuljon, a gazdálkodókat - akár a tőkeellátás, akár a jövedelembiztonság szempontjából - valóban jobban fel kellett volna készíteni az elmúlt években. Én sem vagyok a visszamutogatás híve, de 2004 előtt nemcsak 2003 volt, hanem 1997, 1998, 1999, 2000 is, de még visszább is lehetne menni. Ha egy stratégia mentén történt volna az élelmiszer-gazdaság, az agrárgazdaság átalakítása a kilencvenes évek elejétől, és tudatosabban készültünk volna a majdani európai uniós csatlakozásra, akkor a gazdálkodók és az egész élelmiszer-gazdaság most nyilván sokkal jobb pozícióban lenne.

Éppen ezért tartom fontosnak - amire Magda Sándor képviselőtársam is utalt -, hogy a kormány a lehetőségeihez mérten igyekezett mindent elkövetni azért, hogy a gazdálkodókat helyzetbe hozza. Ezért volt szerencsés 2004. május 1-jét megelőzően az 50 milliárdos állatalapú és területalapú támogatás biztosítása - jó, tudom, a top-up terhére történt -, ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy az utófinanszírozásra a gazdálkodókat segítsük átállítani a több mint 200 milliárd forintos csatlakozási hitelprogram megvalósításával. Így valóban 400 milliárd forintos forrás jutott a gazdálkodókhoz, és igazolta a gazdálkodók alkalmazkodóképességét az a tény is, hogy 2004 nyarán mintegy 208 ezren területalapú támogatást igényeltek, 230 ezren regisztráltatták magukat, a késői SAPARD beindulása mellett mintegy 9 ezer SAPARD-pályázat érkezett be, és a 65 milliárd forintos lehetőséget 217 milliárdban jegyezték a gazdálkodók. Tehát azért a gazdálkodók, a vállalkozások alkalmazkodóképessége a kormányzati politika rásegítésével nagyon nagy mértékben meg tudott valósulni. Úgy gondolom, ez nagyon fontos volt a 2004-es esztendő tapasztalatai közül.

Nem bonyolódnék bele a földbirtok-politikába az üzemméret és a birtokhasználat kapcsán, de azt hadd jegyezzem meg, hogy valóban más a földtulajdon, a földhasználat, a földbirtok és az üzemméret kérdése. Számtalan példa van arra, hogy osztatlan közös tulajdonban vannak a földtulajdonok, de a földhasználat kérdését adott táblán belül meg lehet osztani, meg is osztották, és ez nem befolyásolja a támogatások igénybevételét sem.

Az agrár-környezetgazdálkodási támogatást - ha már szóba került, bár ez nem a 2004. év kérdése - másfél millió hektárra igényelték, és 43,6 milliárd forint kerül ebben az évben kifizetésre számukra. Ez kérdésként felmerült, tehát nem a 2004. évi jelentés témája.

Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy valóban le kell vonni a tanulságot a 2004. évi jelentésből. Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásában megfogalmazott nyolc pont nagyon helyes és jó útmutatás számunkra. Ennek kapcsán indult el a kormányzat a hét lépés agrárintézkedéseinek a megvalósítása során. Ha rátekintünk a nyolc pontra, tulajdonképpen visszaköszönni látjuk a válaszokat a kormányintézkedésekben, az itt felvetett javaslatok alapján. A 2006. évi költségvetésben is levontuk a 2004. évi jelentés tapasztalatait, és nyilván több forrást tudunk biztosítani a gazdálkodóknak főként az állattenyésztés jövedelempozíciójának az erősítésére, az élelmiszer-biztonság kérdésére, a földbirtokfejlesztés kérdéseire, a kárenyhítési alap megvalósítására, az integráció fejlesztésére, a termelő-értékesítő szerveződések fejlesztésére, hiszen a versenyképesség egyik nagyon fontos eleme, hogy a gazdálkodók szerveződéseit hogy tudjuk elősegíteni, mert így tudják az érdekeiket érvényesíteni a piacon, így tudják a gazdálkodásukat hatékonyabbá tenni, és így tudnak versenyképesek lenni az Európai Unióban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk következtében a gazdálkodók előtt egy nagy kihívás áll, mert az Unió nagy esélyt, óriási lehetőséget kínál. Azért van a kormányzat, azért vannak az érdekképviseletek, azért vagyunk mi, parlamenti képviselők, hogy közösen segítsük a gazdálkodókat abban, hogy beintegrálódhassanak az európai uniós piaci rendszerbe, és megtalálják a számításukat csakúgy, mint a vidéken élő valamennyi állampolgár, aki kötődik a mezőgazdasághoz, a vidékfejlesztéshez akármilyen formában, akár a környezetgazdálkodás területén is.

Még egyszer megköszönöm képviselőtársaimnak a hasznos vitát és azt is, hogy nagyon sokan foglalkoztak a 2004. évi agrárjelentéssel. Megköszönöm a bizottságok, az Agrárgazdasági Tanács és a civil szervezetek munkáját. Úgy gondolom, hogy párbeszédben alakulhat ki az a stratégia, amely mentén valóban sikeresek tudunk lenni.

Köszönöm szépen a vitát.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának a végére értünk.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót öt percben.




Felszólalások:   280-340   340-458   458-461      Ülésnap adatai