Készült: 2020.07.05.05:39:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

259. ülésnap (2005.11.02.),  272-420. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 4:30:33


Felszólalások:   267-271   272-420   420      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat.

Soron következik a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/17700. számon, az állami számvevőszéki véleményt T/17700/1. számon kapták kézhez a képviselők.

A költségvetési bizottság összesített ajánlását, valamint a bizottsági véleményeket tartalmazó tájékoztatót az ülésteremben kapták meg képviselőtársaim, és az informatikai hálózaton is elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a vita folytatására sor kerülne, felkérem a jegyző urat, ismertesse a rendelkezésre álló időkereteket. Jegyző úr!

PODOLÁK GYÖRGY jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A ma este hátralévő mintegy négyórás időkeret megoszlása a következő.

Az MSZP képviselőcsoportjának 100 perc, a Fidesz képviselőcsoportjának 106 perc, az SZDSZ képviselőcsoportjának 20 perc, az MDF képviselőcsoportjának 14 perc áll rendelkezésére, a független képviselők pedig 2 percben fejthetik ki álláspontjukat.

Tájékoztatom önöket, hogy a ma esti vitában további két európai parlamenti képviselő is jelezte hozzászólási szándékát; az ő felszólalási idejük összesen 15 perc.

Képviselőtársaim az üléstermi táblán folyamatosan követhetik az időkeretek változását.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként Mézes Éva képviselő asszonynak, SZDSZ. A képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a versenyképes Magyarország képét vetítjük magunk elé, mindig ott vannak a versenyképesség gátjai, és ezek között az átalakításra megérett egészségügy. Sokszor elmondtuk már, hogy a liberálisok szerint csak a radikális, a struktúrára és a finanszírozásra egyszerre kiterjesztett, összehangolt átalakítást tartjuk a megoldásnak. Mivel ez irányban lényeges lépések az elmúlt évben nem történtek, így meglehetősen nehéz helyzetben van a jövő évi költségvetés.

Nem tartom feladatomnak az egészségügyi minisztériumi fejezet vagy az E-alap részletes boncolását, csak néhány részletkérdésről beszélnék, amelyek számunkra fontosak.

Örömmel vettük tudomásul, hogy kormányszinten létrejött konszenzus eredményeképpen az irányított betegellátási rendszer mehet tovább. Ugyanakkor a jelen költségvetési törvény csak a résztvevők létszámát határozza meg, és a keletkezett megtakarítások eloszthatóságát szabályozza. Ez a rendszer működéséhez kevés. Nincs meghatározva, mi a bevétel, mik a szerződési kötelezettségek, mi szerinti a mérhetőség, vagyis mi az elvárás a rendszerrel szemben. Nincs prevenciós pénz, vagyis lezárásra kerülnek e programok, hat év szakmai munkáját és annak eredményeit dobva ki, téve semmissé, pont abban a pillanatban, amikor az időtáv végre szakmailag értékelhetővé tenné a programokat. Nem mellesleg így teljességgel veszendőbe megy mindaz a közpénz is, ami eddig ezen programok kidolgozására és működtetésére a szervezőknek prevenciós díjként kifizetésre került.

Az ÁSZ-jelentés és a kormányrendelet óta eltelt hosszú idő sem volt elégséges arra, hogy az egészségügyi kormányzat az irányított betegellátási rendszert szabályozó törvény tervezetét elénk terjessze. Így volt ez hat éven keresztül, amióta előkészítetlenül útjára indították a modellkísérletet, addig eddigi életét végigkísérte a szaktárca részéről tanúsított érdektelenség. Pedig jelenleg az ország lakóinak ötöde tartozik a rendszerbe, és háziorvosok és házi gyermekorvosok több mint kétezren dolgoznak benne. Azt gondolnánk, hogy érdemes lenne rájuk odafigyelni. Annak ellenére, hogy nincs definiálva, hogy mi is az igazi cél, tagadhatatlan: nagy eredmények vannak.

Megvalósult a regionális döntés, melynek továbbvitele növelné a hatékonyságot. Rugalmas forrásfelhasználás van, oda kerül a pénz, ahol tényleg szükség van rá, ráadásul a helyiek döntése alapján. Közösségi és szakmai kommunikációs csatornák nyíltak meg, melyek egy jól működő rendszernek nagyon fontos elemei.

Természetesen kudarcok is vannak. Nincs szabályozott környezet, nincs társadalmi konszenzus, nincs jogszabály, nincs hatékony ellenőrzés. Amennyiben ez utóbbi tényezők is megvolnának, biztosítanák a jól funkcionáló érdekeltségi rendszer létrejöttét, a partnerek közti kiegyensúlyozott érdekeltségi viszonyokat, a professzionális menedzsmentek kialakulását, a szervezéshez szükséges hatékony eszközrendszer kialakulását, illetve a jogszerű és célszerű adatkezelést is.

Mivel tudjuk, hogy az irányított betegellátási rendszer rendezését szolgáló törvénytervezet létezik, csak nem került a parlament elé, kénytelenek leszünk a költségvetési törvényhez benyújtani módosító indítványainkat, hogy az irányított betegellátási rendszer törvényi háttere biztosítva legyen.

Ugyanakkor megjelent a költségvetési törvénytervezetben egy új elem: a gyógyszerrendelés érdekeltségi rendszerének kialakítása. Kétszer 900 millió forint van elkülönítve rá. Egyszer 45 új dolgozóra és a szükséges háttér-informatikára, egy másik 900 millió, hogy díjazzák azokat az orvosokat, akik spórolnak a gyógyszerek felírásakor.

Nem tudok róla, hogy ez az ötlet szakmai körökben megvitatásra került volna, csak magam és kollégáim véleményét ismerem. Először is ez a típusú gondolkodás jól működik az irányított betegellátási rendszerben, kapott is érte kritikát eleget. Pedig nem kellett hozzá apparátus, mert az egy praxisközösséget alkotó orvosok kialakított szakmai irányelvek szerint igazodnak a gyógyszerek felírását illetően, és nemcsak a szervező ellenőrzi őket, hanem egymást is kontrollálják.

Másodszor mint gyakorló orvosban komoly aggályokat vet fel, hogy hova süllyed a gyógyítás, ha csak az anyagi megtakarítás számít, és mindez nem egy valódi és sokrétű ellenőrzésnek csak egy része. Nem beszélve arról, hogy újabb korrupció lehetősége adatik a gyógyszergyárak ügynökei és az esetlegesen nem teljesen makulátlan lelkületű orvosok között.

Évek óta stagnál a vesedializáló állomások költségvetése. Ezt tavaly is szóvá tettük. Annál nagyobb örömmel olvastuk az E-alap fejezetben, hogy végre a szaktárca is belátta, hogy a kezelésre szoruló betegek száma évente 6-8 százalékkal nő, és még az akut ellátást igénylők nincsenek is beleszámítva. Tehát 2006-ra 23 400 új kezelendőre számítva 500 millió forint többletkiadást tervez.

Ugyanakkor a számok oszlopában a kiadástervezet a vállalkozásban működtetett dialízisállomások esetében 200 millióval kevesebb pénzt tartalmaz. A szakember magyarázata szerint a kevesebb áfa és az eho elmaradása ki fogja adni ezt az összeget. Gondolom, ez nem fogja vigasztalni az egyre nagyobb zsúfoltságban és komfortcsökkenésben kezelt, dialízisre szoruló betegeket.

Tavaly még a pénzügyi tárca több helyen utalt rá, most egyetlen mondatban elintézi, hogy megszünteti a vasúti társadalombiztosítási igazgatóságokat. Nem vonjuk kétségbe, hogy indoklásuk elfogadható lenne, mégis úgy gondoljuk, hogy a sok gonddal küszködő Magyar Államvasutak évtizedes hagyományokkal bíró rendszerét egyben kell hagyni addig, míg a vasút és vele a vasútegészségügy teljes átalakítása nem kerül napirendre.

Természetesen mint koalíciós partner, tudomásul vesszük a szigorú költségvetést, de néhány módosító indítvánnyal - nem túllépve az adott anyagi kereteken - igyekszünk javítani a törvényen.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Ágota Gábor képviselő úrnak, Fidesz.

ÁGOTA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A bátorság kormányának árnyékában egyre többen félnek hazánkban. Félnek, mert kiszámíthatatlan és bizonytalan a jövő, félnek, mert egyre rosszabbá válnak az életkörülmények. Félnek, mert a korábban stabilnak tudott egzisztenciák egyik napról a másikra romba dőlhetnek.

Juhász Ferenc minisztersége kezdetén tett jó néhány magabiztos ígéretet. Kiszámítható életpályát, karriert ígért a katonáknak. Kijelentette, hogy a katonák lesznek a legjobban fizetett állami alkalmazottak. 2002 szeptemberében a Magyar Hírlapon keresztül üzent országnak-világnak: ez a kormány szavahihető, nagyon-nagyon sokat adunk arra, hogy partnereink ne csalatkozzanak.

Tekintsük át, hogyan is értelmezi a szocialista kormány és Juhász miniszter úr a szavahihetőséget! Az ígéretekkel ellentétben a jövő évi honvédelmi költségvetés csupán a GDP 1,17 százaléka lesz. Ez 136 milliárd forinttal kevesebb, mint amivel számoltak az ígéretek alapján a katonák. Természetesen ez nem csupán a haditechnikai fejlesztéseket veti vissza, hanem rányomja bélyegét a katonák élet- és munkakörülményeire, szociális helyzetére.

Nézzünk néhány fontos mutatót, amelyek alapján érzékelhetjük a honvédelemért, a haza védelméért életük feláldozását is esküben vállalók jövő évi kilátásait. A 2006-os honvédelmi költségvetési tervezet nem tartalmaz bérfejlesztést. A költségvetési sorokon megjelenő számok oly mértékben alultervezettek és feszítettek, hogy bérfejlesztésre történő átcsoportosításra nincs mód, ha ezt mégis menet közben megteszik, az valamely elengedhetetlen tevékenység súlyos sérelmére történhet csak meg.

(18.00)

Mindez olyan előzményekkel, hogy 2003-ban reálbércsökkenés következett be a hadseregben, még az elmúlt két évben is csak az inflációs hatásokat sikerült kompenzálni. A költségvetés tervezete további 3200 fős leépítést tartalmaz. Az évek óta tartó egzisztenciális bizonytalanság összeroppantotta a katonák hivatásuk iránti elkötelezettségét. Az elbocsátásoktól való félelem, az utcára kerülés réme közönséges foglalkozássá süllyesztette a nemes hivatást. A laktanya-beruházások következtében örülniük kell azoknak, akik az ország távoli pontjaira ingázhatnak, elszakítva családjaiktól, mert legalább rajta maradtak a fizetési jegyzéken.

Egyre növekvő számban vannak azok a katonák, akik jogos lakásigényét nem tudja és immár meg sem kísérli kielégíteni a tárca. Az a 122 millió forint, amit lakásépítésre vagy vásárlásra terveznek, másfél villára sem lenne elegendő a Lejtő utcában, miközben ezerszámra nincs megoldva a katonák tisztességes lakhatása.

A hadsereg valódi erejét a humán erőforrás, a jól képzett és egészséges katonák adják. A költségvetés számaiból ítélve mindkét tényezőt aláássa a honvédelmi kormányzat. A honvédségi tanintézetek a képzés céljaira 1 milliárd forinttal kapnak kevesebbet, mint az idén, és 3 milliárddal kevesebbet, mint 2002-ben. Ez a tendencia azt fogja eredményezni, hogy amivel eddig kitűnhettünk a NATO-ban, a kiváló, felkészült tisztikarunkkal, a megbízható és alapos tudással rendelkező tiszthelyetteseinkkel, az a jövőben leépül, elsorvad, ami előbb-utóbb a katonák ma még meglevő önbecsülését is megtépázza. A leépítések miatti túlterheltség elveszi az időt és a lehetőséget a katonák számára követelményként is támasztott sportolástól, művelődéstől.

Ha már úgy sincs mindezekre idő, akár egyet is érthetnénk Juhász Ferenccel abban, hogy az ezek feltételrendszerét szolgáló intézményeket bezárja, eladja. Többtucatnyi honvédségi üdülőt, csapatpihenőt, sportpályát, tisztiklubot zártak be az elmúlt néhány évben. Mindezek visszahatnak a katonák egészségi állapotára is. A romló egészségügyi mutatók mellett ütemesen csökken a honvédség egészségügyi intézményeinek költségvetési támogatása. Több mint félmilliárd forinttal kevesebb jut jövőre a honvédegészségügyre, mint az idén. A nagy hangon bejelentett honvéd kórházi beruházás folytatására pedig mindössze 100 millió forintot tervez a költségvetés, ami a meglévő építmény állagmegóvására sem elegendő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek tények, és a kormány által leírt számok szintén tények, igazolják állításainkat. Döntsék el önök, hogy a szocialista kormány és Juhász Ferenc ígéretei mit érnek, adjanak igazságos érdemjegyet a szavahihetőség megítélésekor!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Halmai Gáborné képviselő asszonynak, MSZP.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben talán az egyik legfontosabb feladatunk a költségvetés nagyon bonyolult, ugyanakkor a számok mögött az ország állapotáról, fejlődési irányairól, közös szándékainkról legtöbbet mutatót tervezetének vitája. Lehet csupán a számokat sorakoztatni, de érdemes a folyamatok elemzésébe is belemenni. Lehet egy-egy szakterületet kiemelni, de érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy fontos témák, mint családtámogatás, oktatásügy, önkormányzatok vagy a vidéken élők élethelyzete, szinte minden fejezetben ott vannak a számok mögött.

Magam a kulturális munkacsoport tagjaként elsősorban a kultúra támogatásáról kellene hogy beszéljek, de a hétköznapokban első a munka, a tanulás, a család, a megélhetés. Ezért ezekről is szeretnék szót ejteni. Először tehát néhány olyan tendenciáról szólok, amely mindenki számára a mindennapok részét képezi, például a reálbérek alakulása. Ebben a ciklusban mindösszesen 25 százalékkal nőnek a reálbérek, ami azt jelenti, hogy a munkából, fizetésből élők és családjuk jövőre egynegyedével többet költhetnek élelemre, ruházkodásra, lakhatásra, gyermeknevelésre, emellett kultúrára és tanulásra, mint 2002-ben.

A nyugdíjasok - akiknek már van szabadideje, legaktívabbak a közösségekben, segítenek egymásnak - hogyan élnek, változott-e élethelyzetük az elmúlt négy évben? Csak néhány szám. Tényszerű, hogy ők sem élhetnek azon a színvonalon, mint fejlettebb országbeli társaik, hogy gyakran a mindennapi megélhetés az első számú problémájuk, az mégis tény, hogy 2002 óta a mostani költségvetés számaival együtt nyugdíjuk vásárlóértéke 28 százalékkal nőtt. Ez egy átlagnyugdíj esetében négy év alatt 23 ezer forinttal több havonta. Bár aki ezzel foglalkozik, tudhatja, mégis fontos kiemelni, mert a vitában ez mindig előkerül, hogy a reálbér- és reáljövedelem-növekedés az az összeg, amit az áremelkedések okozta többletkiadásokon felül az érintettek saját életkörülményeik javítására, szabad idejük tartalmasabb eltöltésére fordíthatnak.

Ugyancsak fontos megnézni, hogyan alakult a gyermekes családok helyzete. Itt a mai napi vitában is sokféle elemzés történt, egyes képviselők konkrét családokat mutattak be, én egy másik oldalát szeretném mutatni. Az adókedvezményekre, a családi pótlékra, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásokra, azaz a gyermektámogatásokra, valamint a szülők gyermeknevelést segítő támogatásaira 132 milliárd forinttal, 37,8 százalékkal jut több, mint 2002-ben. Nagyon nagy szükség is van erre, hogy megforduljon az a tendencia, amely még tart, megforduljon, és merjenek a családok gyermeket vállalni és tisztességesen felnevelni őket.

Feltétlenül kell jusson arra, hogy esélyük legyen a tanulásra, a közösségekben való részvételre, művészeti csoportokhoz való kapcsolódásra. Azt is mindannyian tudjuk, hogy nagyon nagy a különbség ma még attól függően, hogy ki melyik térségben dolgozik, hol él. Nagyon nagy a lemaradás a vidék hátrányára, ezen belül is a mezőgazdaságból vagy az ahhoz kapcsolódó iparágakból élők és a kistelepülésen élők helyzete egyre nehezebb. Ezeken a területeken szinte teljesen újra kell gondolni a kiutakat és benne az újonnan adódó lehetőségeket is. Magyarország uniós csatlakozásának egyik nagy nyertese lehetne az agrárgazdaság a nagyobb verseny, az új követelményeknek való megfelelés kétségtelen nehézsége ellenére is, hiszen 2006-ban jelentősen, 22 százalékkal nő az ide szánt támogatások összege. Miért van mégis az, hogy a vidéken élők, az agráriumban foglalkoztatottak nem tudnak élni a lehetőségekkel, közülük nagyon sokan csak azt érzékelik, hogy nagy a bürokrácia, kevés a praktikus ismeret, s hogy ennek következtében nem jutnak időben a szükséges forrásokhoz, támogatásokhoz?

Én magam több, vidéken élő, a vidékre különös figyelmet fordító képviselőtársammal együtt két nagy problémacsokrot látok. Az egyik: ténylegesen túl nagyok a bürokratikus elvárások, és nagyon gyorsan el kellene sajátítani egy újfajta, már nemcsak a konkrét feladatra irányuló tudást, hanem a források megszerzésének tudását is, de ehhez sok-sok praktikus segítség kellene, leginkább ott, ahol megvannak a kiváló termőterületek, az évszázados tudás, de sosem volt eddig szükség pályázatírásra, könyvelésre, mert azt a közösség egy másik tagja vagy más közösség végezte. Szemléletet is kell váltani, hiszen nem véletlenül beszélnek ma már a fejlettebb országokban a vidékfejlesztésről sokkal tágabb értelemben, mint a mezőgazdaság. Munkalehetőséget, megélhetést a vidéki helyi értékek és tudások újrafelfedezésével, a tradíciókat őrző és arra épülő új megélhetési formák megtalálásával és az ehhez kapcsolódó források megszerzésével is teremthetnénk, de ez megint egy újfajta ismeret, újfajta együttműködési szükséglet.

Tipikus probléma az is, hogy nemcsak kevés a forrás, de gyakran nem is eléggé koordinált. A különböző szaktárcák párhuzamos hálózatokat építenek, és így sem tudnak minden érintettet elérni a lehetőségekkel. Márpedig minél kisebb egy település, annál kevesebb a valószínűsége annak, hogy intézményeket, akár csak egy intézményt is tudjanak fenntartani, hogy a szakemberek számukra helyben elérhetők legyenek. Milyen továbblépési lehetőségek vannak tehát? Meghatározni azt a minimumot, amely a legkisebb településeken élők számára is elérhető kell hogy legyen. A helyben elérhető információ, a szakmai segítség, tér és hely a közösségi együttlétek számára. Megerősíteni a többcélú kistérségi társulásokat, ösztönözni az okos együttműködéseket. Koordinálni a vidékre irányuló szakmai és pénzügyi forrásokat, beemelve a helyi közösségi kezdeményezéseket, tudást és akaratot. Tovább erősíteni a decentralizációt.

Látható-e ebből valami a 2006-os költségvetésben? Igen. Néhány tendencia elindult, ezekből idéznék.

Az állam bürokratikus kiadásai csökkennek. Míg 2002-ben a közös jövedelem, a bevétel 8,7 százaléka fordítódott az állam működésére, 2006-ban ez már csak 6,6 százalék.

 

(18.10)

 

A minisztériumok igazgatási kiadásai négy év alatt több mint 30 milliárd forinttal csökkentek. Jövőre csupán a 2002. évi 57 százalékát teszik ki. 600 millió forintot szeretnénk tervezni a falu- és tanyagondnoki hálózat fejlesztésére.

A közkincsprogram folytatásán túl külön forrást tervezünk a többcélú közösségi terek kialakítására. Benyújtásra kerül még ebben az évben egy, a politikán túlmutató, a kutatókat és a civil szférát bevonó nemzeti vidékpolitikai tanács létrehozására irányuló határozat, amelynek jövő évi működtetésére forrás lesz tervezve a költségvetésben. Külön mellékletben készült egy kimutatás arról, hogy mennyi pénz az, amely a vidékre irányul: 418 milliárd forint. 4,8 milliárd fordítható a közösségi kezdeményezéseket támogató Leader-programra. Mindezek mellett az önkormányzatok érdekében kezdeményeztük szakmai ágazati törvények felülvizsgálatát, hogy az önkormányzatokra rótt kötelezettségek arányosak legyenek a számukra biztosított forrásokkal. Ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk.

Hadd beszéljek most közvetlen szakterületem, a kulturális terület prioritásairól! Tudom, hogy a kultúra elsősorban eszköz, lehetőség a kulturális tartalmak, közösségi tudások és értékek elsajátítására, azok felhasználására a mindennapok minőségibb megélésében; mint ilyen, tehát áthatja az egész társadalmat, hozzájárul az egyén és a közösségek fejlődéséhez, fontossága tehát elvitathatatlan. Ugyanakkor nehezen lenne forintosítható egyetlen tárcánál az erre szánt támogatás. Szerencsére, a területet segítik a korábban említett vidékpolitikai programok, az ifjúsági terület növekvő közösségi támogatásai, az ebben a ciklusban létrejött nemzeti civil alapprogram, az információ elérését szolgáló helyi informatikai fejlesztések, az értékek rögzítését segítő digitalizáció forrásai is.

A tárcáról néhány számot: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2006-ban 102 milliárdot fordíthat kultúrára, szemben a 2002. évi 77,6 milliárd forinttal. További 2,2 milliárd az önkormányzatok kultúrára fordítható költségvetése, és több mint 10 milliárd forintnyi európai uniós támogatás is juthat kulturális célokra, ha valóban el tudjuk érni azokat. Folytatódik a közkincsprogram, amely kiemelten a kétezer fő alatti településeket kívánja segíteni. A kiegészítést jelentő hitelprogram keretében hosszú lejáratú, kedvezményes hitelt biztosító pályázat került meghirdetésre, intézmények és közösségi színterek felújításának, könyvtárbusz üzemeltetésének, ifjúsági klubok kialakításának, illetve megújításának támogatására. A kamatterhek és a tőketörlesztés egy részének átvállalására a tárca költségvetésében szereplő előirányzat nyújt biztosítékot. Ezen fejlesztési célok később beépülnek a költségvetésbe már normatív támogatásként is, gondolunk itt a többcélú kistérségi társulások mozgókönyvtári feladatainak támogatását jelentő, idén már érvénybe lépő normatívára.

A vidéki klubtámogatásokra 200 millió forint terveződött. Új területként 175 millió forint lesz a népi kultúra támogatására, gyűjtésekre, ezek digitalizálására, táncegyüttesek és kézművesek külföldi megjelenésére. A kulturális vidékfejlesztés mellett a magyar kultúra megismertetése nemzetközi szinten továbbra is a tárca prioritásai közé tartozik. A Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet 2005. január 1-jétől a tárca felügyelete alatt működik. Több mint 2,7 milliárd forint fordítódik múzeumrekonstrukcióra. Folytatódik a várbéli rekonstrukció, amely egy többéves, 4 milliárd forintos program része. A filmkészítés támogatása 2 milliárddal nő, 6,2 milliárd lesz.

A költségvetés tervezetét tehát támogatni tudjuk, ugyanakkor természetesen több forrást szeretnénk erre a területre is. Nem könnyű a feladat, hiszen a bevételi források adottak. A hiányt növelni nem szeretnénk, tehát módosító javaslatainkkal itt is csak a tisztességes számolást célozhatjuk. Csökkenhetjük a bürokratikus költségeket, a szokásjogból eredő magasabb kiadásokat, és az így talált forrásokat csoportosíthatjuk át. Szeretnénk új támogatási formákat kidolgozni, hogy kedvezményekkel ösztönözzük a gazdaságot a kultúrába való, biztosan megtérülő befektetésekre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Dobó László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A katonai titkosszolgálatokról szóló felszólalásomat célszerű néhány evidencia rögzítésével kezdenem. A katonai titkosszolgálatok első számú feladata, hogy az ország katonai biztonságára, a várható kihívásokra, veszélyekre vonatkozó információkat gyűjtse, elemezze és tárja a politikai döntéshozók elé. Azt is alapszabályként tartja számon az államtudomány, hogy minél kisebb katonai ütőerővel rendelkezik egy ország, annál fontosabb, hogy erős legyen a katonai felderítés és a katonai elhárítás, hogy ezáltal legyen mód az újonnan megjelenő fenyegetésekkel szembeni felkészülésre.

Mint a 2006. évi költségvetés tervezetéből láthatjuk, a Magyar Honvédség jövőre tovább miniatürizálódik, a fegyverzettechnikai fejlesztések pedig leállnak, a távoli jövőbe odázódnak. Ilyen körülmények között egy felelős kormánynak kötelessége lenne jelentősen megerősíteni a katonai titkosszolgálatokat. Ehelyett mit látunk a költségvetés tervezetében? A Katonai Felderítő Hivatal több mint 3 milliárd forinttal kap kevesebbet jövőre, mint négy évvel ezelőtt, 2002-ben. A Katonai Biztonsági Hivatal pedig csupán 66 millió forinttal kap többet, mint az idén. Pedig már az elmúlt esztendők vegetálása is jelentősen visszafogta a tevékenységük lehetőségeit. Felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, amit a kormány néhány tagja gyakorta hangoztat, nevezetesen, hogy részt veszünk a terrorizmus elleni világméretű küzdelemben, Magyarország mindent megtesz a terrorizmus visszaszorítására, és az egyik kedvenc szófordulatukat is hadd idézzem: hazánkban nem növekedett a terrorfenyegetettség.

A jövő évi költségvetést szemlélve előre kijelenthetjük, hogy 2006-ban sem fog nőni a terrorfenyegetettségünk, vagy legalábbis nem fogunk tudni róla, hiszen az erre hivatott szakmai szervezeteket a kormányzat elsorvasztja. Amikor önök arra hivatkoznak, hogy a NATO-tagsággal és a NATO további bővülésével szükségtelenné válik a hírszerzés, akkor jusson eszükbe, hogy vannak ebben az országban Mucuskák, és szomszéd országban lévő, bepoloskázott konzulátus is. Önöknek, tisztelt képviselőtársaim, mielőtt megszavaznák a most benyújtott költségvetést, tudniuk kell, hogy a katonai titkosszolgálatoknál nagyon komoly gondok vannak, amelyeket alapvetően a költségvetési megszorítások idéztek elő. Ha ez tovább folytatódik, hazánk biztonsága súlyos csorbát fog szenvedni, aminek felelősségét nehéz lesz óriásplakátokkal, közpénzből fizetett hirdetésekkel elmismásolni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Jüttner Csaba képviselő úrnak, SZDSZ.

JÜTTNER CSABA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A költségvetési vitában több oldalról kerül elemzésre a 2006-os magyarországi költségvetés. Én egy olyan nézőpontból szeretnék néhány szót szólni erről a költségvetésről, ami, azt gondolom, legalább olyan fontos, mint az egyéb költségvetési megközelítések, ez pedig a költségvetésnek az a funkciója, hogy az országon belüli különbözőségeket, különbségeket csökkentse.

Ebből a szempontból azt kell mondjam, hogy a most benyújtott tervezet több olyan tételt tartalmaz, amely az országon belüli különböző fejlettségi, meglévő állapotokon lényegesen javít. Elsőként mondom, hogy a 2006-os költségvetés nagyon jelentős összeget fordít a közúthálózat fejlesztésére. Sok vita folyt, és azt gondolom, hogy még sokáig fog is folyni az autópálya-építés milyenségéről, módjáról. Azt viszont, gondolom, nem lehet vitatni, hogy autópályát, autópályákat építeni kell. Azt hiszem, ebben sem az ellenzék, sem pedig a kormánypártok nem vallanak különböző nézeteket.

(18.20)

Azok a térségek, ahova az autópálya-fejlesztések és egyéb közútfejlesztések gyorsabban viszik el a fejlődést, azt gondolom, nem igazán azt nézik, hogy milyen módon és miből épülnek autópályák, hanem örülnek annak, hogy a több évtizedes lemaradásukat csökkentendő kiépül egy olyan fontos infrastruktúra, mint például az autópálya.

Azt hiszem, hogy a gazdaságfejlesztés szétterítése az országban és lehetőleg a hátrányos térségek felzárkóztatása mint a gazdaságfejlesztés fontos eleme, ilyen módon lendületet kap. Ezek a térségek ugyanúgy bekapcsolódhatnak a gazdasági növekedés generálásába, a további növekedés generálásába, mint az ország fejlettebb vidékei. Természetesen ez csak egy olyan elem, ami a költségvetésben jelenleg látszik, ami a térségek közötti különbségeket kell hogy csökkentse. De azt hiszem, hogy ide lehet sorolni azokat a foglalkoztatást segítő forrásokat is, amik szintén megtalálhatók a költségvetésben, és a tavalyi évhez képest többlettel találhatóak meg a költségvetésben. Azok a térségek, ahol a gazdaságélénkülés még nem ad megfelelő számú munkahelyet, azt gondolom, ilyen módon jutnak olyan többletlehetőségekhez, amelyek az emberek megélhetését segítik. Ezek a források a 2006-os költségvetésben - szintén többlettel - megtalálhatók.

De mondhatnám azt is, hogy a társadalmi igazságosság és a térségek különböző fejlettségének a helyzete javul azáltal, hogy a családtámogatási rendszer, illetve a családtámogatás többleteket tartalmaz, mert elsősorban azok a kevés jövedelemből élő családok a kedvezményezettjei ezen forrásoknak, amelyek szintén a hátrányosabb, fejletlenebb térségekben élnek. Ezek mind-mind pozitívumok, a 2006-os költségvetés pozitívumai.

Hogy mennyiben érinti a költségvetés a hátrányos helyzetű térségekben működő önkormányzatokat, néhány szót erről is szeretnék szólni. A 2006-os költségvetés sem oldja meg elsősorban a kistelepülések és a hátrányos térségekben lévő települések költségvetési gondjait. Mi, liberálisok régen mondjuk, hogy a jelenleg meglévő és most már 15 éve működő rendszert nem lehet másképpen feljavítani, csak akkor, ha egy szükséges átalakításra sor kerül. Az ország anyagi lehetősége, teherbíró képessége nem teszi lehetővé az önkormányzatok többletfinanszírozását, legalábbis olyan mértékben nem, hogy lényeges változást érzékelhessenek, és a szabadságukat, mondjuk, a pénzügyi források megléte is biztosítsa.

Ezért mi, liberálisok továbbra is mondjuk, hogy a struktúra átalakítása nem halogatható. Ezen rendszerek átalakítását, az önkormányzati rendszer átalakítását, azt gondolom, akármilyen kormány kormányozza az országot a jövő évben vagy évtől, ezeket a lépéseket meg kell tenni.

Én azt hiszem, hogy a költségvetés meglévő, betervezett forrásai csak a jelenlegi állapot konzerválására elegendőek, lényeges változásokat az önkormányzatok nem fognak érezni. Jó lenne tisztázni viszont olyan, azt gondolom, már a működésben is tapasztalható, meglévő tényezőket, amelyeket az önkormányzati rendszer sem lát tisztán. A szintek megkülönböztetésére gondolok, hogy amikor arról beszélünk, hogy kistérségek, régiók, akkor az önkormányzatok megtalálják-e a helyüket ezekben a rendszerekben.

Úgy látom, úgy vélem, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer ezeket az új struktúrákat nem igazán érti, és ez nem biztos, hogy az ő hibájuk. Nem biztos, hogy értik, hogy például a kistérség vagy a régió nemcsak területfejlesztési egység, hanem akár önkormányzati egység is, legalábbis a működésben ezek még nem tapasztalhatók. Elsősorban területfejlesztési egységként kezelik az önkormányzatok, holott bizonyos önkormányzati feladatok közös ellátása, ami viszont önkormányzati rendszert érintő, legalábbis névleg már megjelenik a kistérségek munkájában.

Hogy a kistérségek többletfinanszírozása is időszerű, azt gondolom, sokan osztják ezt az elképzelést. Akkor lesznek valóban önálló, cselekvőképes kistérségeink, ha saját elosztású forrásokat is kapnak. Sajnos, a 2006-os költségvetésben ilyen, elsősorban fejlesztési forrás nincs. Működési többletet kapnak a kistérségek, és ez üdvözítő. Ez ösztönzőleg hathat a későbbi, nagyobb szerepvállalásra.

Mi, liberálisok azt javasoljuk, hogy a 2006-os költségvetésben a lehetőségekhez mérten próbáljuk meg módosításokkal ezeket az általunk javasolt elképzeléseket is forrással ellátni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a függetlenek a rendelkezésükre álló 2 percet átadták a Fidesz képviselőcsoportjának, így a rendelkezésükre álló idő 99 perc 56 másodpercre módosul.

Most pedig kétperces hozzászólásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Borkó Károly képviselő úrnak, Fidesz.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kapcsolódhatok a Jüttner képviselő úr által elmondottakhoz. Azt említette, hogy mennyire áldásos a közútfejlesztés a megye számára. Valóban vannak ilyen dolgok, de szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az autópálya-fejlesztés és a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztés mellett vannak már meglévő utak is ebben az országban, amelyeknek a fejlesztésére, folyamatos fenntartására sem az előző költségvetés, sem ez a költségvetés nem tartalmaz megfelelő forrásokat. Bár a Beregben rendben vannak az utak, mert a polgári kormány idején, a nagy tiszai árvíz idején rendbe tették azokat, de ha a polgármester úr egy kicsit arrébb jönne, Kisvárdára és térségébe, olyan utakon járhatna, amit nem kívánna még egyszer megtenni.

Szó volt arról, hogy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése mennyire előnyös. És felhívnám a figyelmét még arra is, hogy ezen túl azért van ebben az országban más közlekedési ág is, többek között a vasút. Ha a polgármester úr néha esetleg vonatra ülne, akkor láthatná, hogy milyen áldatlan állapotok vannak a magyar vasúthálózatban, hogy lassan már az intercityjáratokon sem igen lehet másodosztályon közlekedni, a kocsik koszosak, elhasználódottak, a büfékocsi rettenetes állapotban van. Ezekre is nagyon jelentős pénzeket kellene fordítani.

A vasúti pályák olyan állapotban vannak, hogy némelyik vonalon Nyíregyháza és Budapest között 30-40 kilométeres átlagsebességgel robognak az intercityk. Tehát nagyon dicséretes az, hogy az országban autópályák épülnek, de a meglévő úthálózatra is pénzt és energiát kellene fordítani, valamint kellene egy olyan közlekedésfejlesztési koncepció, és azt végre is kellene hajtani, ami nemcsak egy adott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) pontra koncentrál, hanem az összes más ágazatra is.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Jüttner képviselőtársamhoz szeretnék csatlakozni. Végtelenül meglepett abbéli megjegyzése, amivel egyetértek, hogy az önkormányzatok nem észlelnek lényeges változást a 2006-os költségvetésben.

(18.30)

Annyit azért észlelnek, hogy alulfinanszírozzák, ismételten alulfinanszírozzák 2006-ban, folytatva 2002-t, az átlagos 50 százalékos béremelést, amelyet nem finanszíroztak le, és ebben az évben szintén nem finanszírozták le a 10 százalékos béremelést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végtelen örömömre szolgál, hogy csatlakozási pontot találunk az SZDSZ képviselőjével, hisz azt mondja, hogy teremtsük meg a szükséges közellátáshoz, közszolgáltatáshoz szükséges forrásokat; igen, képviselő úr. Nem igaz, hogy nem találják az önkormányzatok tizenöt év után a helyüket, pontosan tudják: tízmillió magyar állampolgárt szolgálnak ki közszolgáltatásokkal és közigazgatással.

(Pettkó András elfoglalja jegyzői helyét.)

Az a baj, hogy önök az önkormányzatoknak ígértek többletpénzt, és ez most már a negyedik évben is el fog maradni, ami, úgy gondolom, hogy skandalum és tarthatatlan állapot, hisz gondolják végig: az önkormányzatok teherbíró képessége a helyi adókat illetően, az ott lakók türelme véges. Olyan fontos közszolgáltatásokra, mint a közoktatás, önök csökkentik a forrásokat, úgyhogy nagyon sok szolgáltatás lejjebb fog épülni 2006-ban. És a kistérségekkel kapcsolatban pedig, amit említett, úgy gondolom, hogy fontos dolog.

Csak tudják, az önkéntesség elve és a fokozatosság elve; mert azt egyetlenegy település nem vállalhatja föl, mármint a székhely település, hogy a kistérségben a közoktatást, a közművelődést és mindent fölszámoltak, csak azért, hogy a székhely településen ezt a szolgáltatást meg tudják kapni. Higgyék meg, a 2006. évi költségvetés az önkormányzatok tekintetében skandalum, és várom azt, hogy mikor tudjuk együtt megteremteni az önkormányzatok megfelelő finanszírozását a közszolgálathoz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Sisák Imre János képviselő úrnak, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nemhogy nincs érzékelhető módosulás az önkormányzati rendszer finanszírozásában a 2006-os költségvetési javaslat alapján, hanem egyszerűen a mohácsi vész következik vagy azzal egyenértékű helyzet a következő évben az önkormányzatok számára. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Te vagy a Csele-patak!) És azt gondolom, hogy ha képviselőtársaim egy kicsit is elemezték a 2006. évi 17700-as számot viselő törvénytervezetet a 2006. évi állami költségvetésről, akkor azt, amit mondok, el is fogadják.

Szeretném jelezni, hogy a települési, igazgatási, kommunális, sportnormatívákra rendelkezésre álló 2005. évi összeghez képest 2006-ra több mint tízmilliárd forintos csökkenést tapasztalhatunk. Hogyha megnézzük a szociális és gyermekvédelmi ellátásokra rendelkezésre álló forrásokat, akkor 2005-ről 2006-ra 7 milliárd 322 millió forintos nagyságrendű támogatást tapasztalhatunk, a közoktatási területen 21 milliárd forintos nagyságrendű összeget vonnak el. Ez összességében a normatív állami támogatások területén 40 milliárd 845 millió forint nagyságrendű támogatáscsökkentést jelent, és hogyha ehhez hozzávesszük a kötött felhasználású normatív állami támogatásokat, akkor 5 milliárd 466 millió forint nagyságrendű elvonás látható. Összességében ez 46 milliárd forintot meghaladó nagyságrendű támogatáscsökkenés.

A fejlesztések területén ugyanezeket tapasztalhatjuk. Ha megnézzük, hogy hány milliárd forint állt 2005-ben a megyei területfejlesztési tanácsok rendelkezésére, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ez az összeg meghaladta a 16 milliárdot; ez az összeg több mint 8 milliárd forinttal csökken 2006-ra.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Ha a saját polgármestereik sirámát meghallgatják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor egyetlen dolguk és szerepük lehet, mégpedig az, hogy ezeket az összegeket nem elvonják, hanem legalább az inflációs hatással növelve odaadják az önkormányzatoknak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Babák képviselő úr volt szíves az imént említeni, hogy a közoktatási kiadásokat a jövő esztendőben csökkentjük. Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy az iskolai előkészítés és alapfokú oktatás, köznyelven szólva, az óvoda és az általános iskola céljaira 71 százalékkal több pénz áll rendelkezésre, mint a 2002-es költségvetés előirányzata volt (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Dr. Bóka István: Hol? - Dr. Kovács Zoltán: Mutasd meg, légy szíves!), a középfokú oktatásra pedig 113 százalékkal, tehát több mint a duplájával, mint négy esztendővel ezelőtt, az önök által előkészített utolsó költségvetésben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre Tóth Imre képviselő úr következik, Fidesz.

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Érdekes volt hallgatni a délután folyamán és az előző pillanatokban, hogy kormánypárti parlamenti képviselőtársaink szerepzavarba kerülnek, ámde helyes, jó önkritikával is fogalmaznak. Hiszen például Lendvai Ildikó tüsténkedett, amikor elmondta, hogy végig kell gondolni az önkormányzatok szerepét, helyzetét, jövőbeni fejlesztését, hasonlóan beszélt az MSZP-ből most Halmai Gáborné vagy Jüttner Csaba az SZDSZ-ből.

De hát azt kell kérdeznünk ellenzéki oldalról, hogy így a ciklus végén, annak negyedik évében nem kellene-e a végiggondolás helyett végiglépkedni azon a pályán, úton, amit önök - nagyon helyesen - a kormányprogramjukban átfogó államigazgatási, közigazgatási és önkormányzati reformként meghirdettek, majd elfelejtettek beterjeszteni a parlamenthez. Egyetlenegy olyan törvénytervezet sem volt, amelyet módja lett volna az ellenzéknek megvitatni az államigazgatási, önkormányzati reform címmel. Ugyanakkor százmilliókat fizettek ki olyan programokra, amelyek erről szóltak, például az Idea-program, amelyből semmi sem lett, szélbe szórt pénz, az adófizetők pénze, szélbe szórt energia.

Többen szóltak a kiegyenlítés elvéről, ami nagyon helyes területfejlesztési elv. Van is mit kiegyenlíteni, hiszen egy beszédes adat: 574 milliárd forint az összbefektetési terhe az önkormányzatoknak most, ami jó súly, ebből viszont 370 milliárd a fővárosé, mindössze 204 milliárd forint a befektetése 3186 önkormányzatnak Magyarországon. Tehát főváros-vidék ellentét helyett figyeljünk ezekre az adatokra, és mindjárt rájövünk arra, hogy nagy szükség van a kiegyenlítésre.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Sisák Imre képviselő úr következik, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Szabó Zoltán Képviselőtársam! Mielőtt az Ezeregyéjszaka meséiből idézne (Derültség a Fidesz soraiban.), nagy tisztelettel arra kérem, hogy lapozza föl az Állami Számvevőszék vizsgálati anyagát, amelyet a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséhez benyújtott, a 176. oldalon, legyen szíves, olvassa el a 15. sorban az óvodai nevelésre avagy a 16. sorban az iskolai oktatásra vonatkozó adatokat: iskolai oktatás 2005-ről 2006-ra mínusz 5 milliárd 196 millió 400 ezer forint, ez 1,8 százalékos csökkenés. És legyen szíves, nézze meg a közoktatási jogcímeket a 15-22. pontig, itt azt tapasztalhatja, hogy 21 milliárd 466 millió 200 ezer forintos elvonás van, és ez összességében 4,3 százalékos csökkenés.

Kérdezze meg, képviselőtársam, az alapfokú művészeti oktatással foglalkozó intézményeket, kérdezze meg, hogy hogyan viselik egyébként azt, hogy a zeneművészeti ágnál 105 ezer forintról - ami egyébként már 2004-ről 2005-re sem változott, nem növekedett - 80 ezer forintra akarják csökkenteni a normatívát. Kérdezzék meg, hogy a zeneművészeti, népművészeti ágnál az 59 ezer forintról 40 ezer forintra történő csökkentést hogyan viselik el. Kérdezze meg az általános iskolai vagy az óvodai nevelési intézményeket, hogy miután 2005-ről 2006-ra a normatívát egyetlen forinttal nem emelik, a kiegészítő normatívákat elvonják, a bejáró tanulóknál a kiegészítő normatívát 25 ezer forintról 15 ezer forintra csökkentik, ezt ők hogyan viselik el, tisztelt képviselőtársaim.

Jó lenne, Szabó Zoltán képviselőtársam, hogyha felnőtt ember módjára kezelné a képviselőtársait, és legalább egyébként azokat a polgármestereket, akik itt ülnek benn a parlamentben, nem holmi mesékkel próbálná elaltatni ezen késői időpontban. Én azt gondolom, hogy az esti mese még hátravan, ma beszéljünk a valóságról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.): mínusz 46 milliárd forint, ezt kellene önöknek jóvátenni.

De majd holnap adásidőben még ecseteljük ezeket a dolgokat. (Derültség és taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Wiener György képviselő úr következik, MSZP.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon röviden reflektálnék Tóth Imre képviselőtársam felszólalására, aki mint gyakorló polgármester, valóban jól ismeri az önkormányzatok problémáit. Lehet azonban, hogy az önkormányzati reformnak vagy az átfogó regionális államreformnak a kérdéseit mégsem ismeri ennyire jól, hiszen ha megfelelően tájékozódott volna, akkor tudná azt, hogy azért nem tudta az MSZP-SZDSZ-kormány a programját e téren megvalósítani, mert a legnagyobb ellenzéki párt a legerőteljesebben ellenállt bármiféle reform értékű változtatásnak. (Moraj a Fidesz soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!)

 

(18.40)

Az Idea-program elképzelései azért nem valósulhattak meg, mert kétharmados törvényeket érintettek, és ezek a kétharmados törvények a Fidesz elutasító magatartásába ütköztek. (Dr. Kovács Zoltán: Annak hívjátok.) Ha megnézné képviselőtársam annak a jegyzőkönyvnek a szövegét, amely 2003 szeptemberében, illetőleg októberében a Belügyminisztériumban készült, és elolvasná Mikes Éva képviselőtársának ottani álláspontját, amely a legegyértelműbben elhatárolódott bármiféle regionális reformtól, illetőleg kötelezően létrehozandó többcélú kistérségi társulástól, akkor nem azt mondaná, hogy az Idea-program keretében a pénzt szétszórták, hanem elismerné azt, hogy a Fidesz megakadályozta egy átfogó decentralizációs program megvalósítását, amelynek eredményeképpen lehetőség nyílt volna arra, hogy a Magyarországon meglévő, valóban nagyon mély területi egyenlőtlenségek mérséklődjenek, miként ez minden regionalizált államban megtörtént.

Egyetlenegy területen valóban volt előrelépés, és ezt esetenként fideszes politikusok is elismerték: a többcélú kistérségi társulásoknak az a formája, amelyet 2004-ben végül is a parlament elfogadott, egy elég jelentős előrelépés volt, azt azonban nem állítanám, hogy rövid távon megtakarításokat tett lehetővé, hiszen a decentralizáció átmenetileg mindig drágább, mint a centralizáció.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, Fidesz. (Dr. Kovács Zoltán: Akkor most segítettünk vagy nem?)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt szeretném elmondani Szabó Zoltán képviselőtársamhoz kapcsolódva, hogy szerintem a 2006-os költségvetésről tárgyalunk most, jelen pillanatban, és a 2006-os költségvetést összehasonlítva a 2005-ös költségvetéssel az ténykérdés, hogy csökken a normatív finanszírozás. A 2005-ös számok 94-95 százalékát kapjuk meg 2006-ban. Ezen ne vitatkozzunk! Akik ezzel foglalkoznak, azok ezt egyértelműen tudják.

Az is egyértelmű, és a számokból egyértelműen látszik, hogy nem 45 milliárd forint az a finanszírozási mínusz 2006-ban 2005-höz képest, amiről Sisák képviselőtársam beszélt, nyilván csak az oktatásról beszélt, hanem 75 milliárd forint. Minimálisan 75 milliárd forint, ezt pedig az önök számítását alapul véve tudom mondani.

Önök azt mondják, hogy 2 százalékkal több 2006 tekintetében a finanszírozás, mint 2005-ben, azonban ez nem így van. Ez nem igaz. Ez egy körülbelül 26 milliárd forintos többlet, amit önök meg akarnak magyarázni, hogy 2006-ban 2005-höz képest a rendelkezésünkre áll. Azonban elfelejtenek számolni egy 19 milliárd forintos, úgynevezett báziscsökkentéssel, amit egyszerűen elvettek az önkormányzatoktól, elfelejtik beszámítani ebbe a rendszerbe azt a 3 százalékos tartalékot, amit valószínűleg 2005 mintájára 2006-ban sem fognak megkapni az önkormányzatok. Ez egy 29-30 milliárd forintos keret. És a 2006-os tételek tekintetében számos olyan elem nincs kimutatva finanszírozási oldalról, például a 4,5 százalék béremelés hatása, például a november 1-jétől bevezetésre kerülő Ket., aminek jelentős többletforrása lesz.

75 milliárd forint minimálisan hiányzik 2006-ban 2005-höz képest.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én véghetetlenül hálás vagyok Sisák Imre képviselőtársamnak a jó tanácsokért, hogy ki mindenkit kérdezzek meg, és mi mindent olvassak el, azonban úgy gondolom, hogy ha költségvetésről beszélünk, akkor a költségvetést kell elolvasni. A költségvetésben az iskolai előkészítő, illetőleg alapfokú oktatásra szánt összegeket összeadva, illetőleg a középfokú oktatásra szánt összegeket összeadva és mindezt összehasonlítva a 2002-ben érvényes költségvetéssel, azok a számok jönnek ki, amiket én önöknek mondtam. Ha az előző évivel hasonlítjuk össze őket, akkor is az a helyzet, hogy az iskolai előkészítés és alapfokú oktatás szinten marad, a középfokú oktatás pedig 3,5 százalékos bővülést élvez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan tudom, hogy a 2006-os költségvetésről vitatkozunk. Csakhogy az a helyzet, hogy itt közben eltelt négy év, és ez alatt a négy év alatt sok minden változott. Ez alatt a négy év alatt most már reálértékben számolva, tehát a négy év alatti összesített mintegy 18 százalékos inflációt is beleszámítva az alapfokú oktatásra és iskola-előkészítésre reálértékben jövőre 45 százalékkal több fog jutni, mint 2002-ben, a középfokú oktatásra pedig 81 százalékkal fog reálértékben több jutni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eközben az ország gazdasági növekedése nem érte el a 20 százalékot. A helyzet az, hogy valahol az összegek növelésének határt fog szabni az, hogy a bevételek hogyan alakultak, márpedig a bevételek egyfelől a GDP növekedéséből származnak, másfelől pedig azokból az adókból, amelyeket, úgy tudom, a Ház mindkét oldalán csökkenteni akarnak, csak önök sokkal radikálisabban, mint ahogyan mi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor pedig itt a bot vége.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Szabó Zoltán képviselő úr, én önön meg vagyok rökönyödve, képviselő úr. (Derültség.) Nem tudom, miért hasonlítgat össze 2006. évi törvényjavaslatnál 2002-t meg nem tudom, mit?! Miről beszél? Nem értem önt. Bocsásson meg! 2005-höz kell hasonlítani. Csökken az önkormányzatok finanszírozása, és lényegesen csökken. Mit hadovál össze-vissza e tekintetben nekünk GDP-ről meg sok egyéb másról? (Derültség.)

Képviselő Úr! Ön nem él az önkormányzatok környékén sem! Ön nem tud semmit! Közben önök elrendeltek átlagos 50 százalékos béremelést, amit nem finanszíroztak le. Ebben az évben 10 százalékot rendeltek el, és ezt sem finanszírozták le. Miről beszél, képviselő úr? Hallgassa meg Sisák képviselő urat, meg Tóth Imrét! Egyszerűen nem érti, hogy miről beszélünk? A 2006. évi költségvetésről: ismételten kiszámíthatatlan a finanszírozás, csökken az önkormányzatok finanszírozása, és ez skandalum, kérem! Mert a legfontosabb közszolgáltatásról van szó. Egyszerűen nem értem önt! Felháborító ez a kioktató GDP-s meg 2002-es, 2004-es összehasonlítása! Hát egyszerűen fantasztikus! Hogy tud, kérem, ilyen hazugságokkal terhelni egy magyar parlamentet?

2005-tel hasonlítsa össze! Próbálja meg, kérem, és várom majd akkor a felszólalását! Köszönöm szépen. És vigye a csudába a GDP-jét! (Derültség.)

ELNÖK: Akkor hallgassuk meg Sisák Imre képviselő urat, MDF. (Font Sándor: Jó volt, Misi!)

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ajánlom figyelmébe Szabó Zoltán képviselő úrnak a 2004. évi CXXXV. törvényt, merthogy egyébként az előbb a 2006. évi költségvetési törvénytervezetről beszéltem. Ebből is ajánlom önnek, tisztelt képviselőtársam, az 51. § (2) bekezdését, amellyel összefüggésben a mai napon elmondta az önök pénzügyminisztere a tényeket, mégpedig azt, hogy az önkormányzatoktól zárolt 21,7 milliárd forintot ténylegesen el fogják vonni, és ezzel a bázisfinanszírozást is csökkenteni fogják 2005-ről 2006-ra. Aztán újra képeztetnek velünk egy 3 százalékos tartalékot, amely meghaladja ezt a 21,7 milliárd forintot.

De ha ön egyébként olvasta volna a költségvetési törvénytervezet ÁSZ-vizsgálatáról készült összeállítást, akkor azt is tudná, tisztelt képviselőtársam, mint ahogy a 2004. évi 6 százalékos bérfejlesztést sem adták oda, illetve az ahhoz szükséges forrásokat sem adták oda, a 2005. szeptember 1-jétől hatályos 4,5 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztéshez szükséges 25 milliárd forintos összegből is csak 3 milliárd forintot adtak oda.

Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Ön a saját igazát bizonygatja, vagy néha elhiszi azt is, amit az ÁSZ, amely csak az Országgyűlésnek felelős, ír le?

Tisztelt Képviselőtársam! Még egyszer azt javaslom önnek, vizsgálja meg, hogy 2005-ről 2006-ra hogyan változik a közoktatásra szánt források nagyságrendje. Még egyszer ismételném, 21 milliárd forintos nagyságrenddel csökken. Aztán, tudja, nem illik más tollával büszkélkedni, tisztelt képviselőtársam, mert önök még 2002 szeptemberében, októberében meg novemberben odaadták a közalkalmazotti 50 százalékos bérfejlesztéshez szükséges forrásokat, de a következő évben, 2003-ban már nekünk, önkormányzatoknak kellett kiszenvednünk 120 milliárd forintot, tisztelt képviselőtársam, és az ÁSZ anyagait e tekintetben is megnézheti.

Köszönöm szépen.

 

(18.50)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én pontosan látom, hogy Babák képviselőtársam nem érti, hogy én miről beszélek, de alig hiszem, hogy a hiba az én készülékemben van. Később majd szívesen korrepetálom őt. (Dr. Kovács Zoltán: Kicsit szerényebben! - Font Sándor: Kicsi lesz a borotválkozótükör!)

Amiről én beszéltem, az az, hogy az alapfokú, illetőleg a középfokú oktatás költségvetési támogatása hogyan változik 2005-ről 2006-ra, és hogyan változott 2002-ről 2006-ra. Mint említettem volt, 2002 és 2006 között az alapfokú oktatás támogatottsága két és félszer, a középfokúé pedig ötször gyorsabban nőtt, mint ahogy az állam bevételei nőttek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet hivatkozni mindenfélére, különféle ÁSZ-jelentésekre és hasonlókra, én nagyon tisztelem az ÁSZ-t, de nem hiszem, hogy az ÁSZ jelentése azt állítaná, hogy kétszer kettő holnaptól kezdve csak három.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre Tóth Imre képviselő úr következik, Fidesz.

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Minden gondolkodó ember a költségvetés hiányaiból visszakövetkeztet okokra, hiszen a hiány egy bizonyos része okozat. Az ÁSZ világossá teszi, hogy a nagy rendszerek át nem alakítása, üres ígérete - az egészségügyi reformra, az államigazgatási reform elmaradására utal -, bizony megalapozta azokat a hiányokat, amiről beszélünk.

Wiener képviselőtársam jelezte, hogy feltett szándékuknak, miszerint mindenképp szerették volna benyújtani ezeket a nagy törvénytervezeteket, a kétharmados törvény állta útját, előtte magasodott. Kérdezem én, hogy amikor önök a programjukat meghirdették, elhitették az országgal, hogy szeretnék meglépni ezeket a lépéseket, akkor miért nem voltak ennek az ismeretnek a birtokában, ami a kétharmadra vonatkozik?

De fordítsuk meg a kérdést! Ha már ennek az ismeretnek a birtokába jutottak, és úgy gondolták, hogy mégsem terjesztik be a parlament elé ezeket a törvényeket… - mert szögezzük le, nem készült ilyen törvénytervezet, nincs neki száma, nem került a parlament elé, nem volt módunk megvitatni, és nem utasítottuk vissza. Önök egy feltételezésből indulnak ki, és a feltételezés szintjén elvetették azt a lehetőséget, ami négy évig önöknek megadatott; most már három-négy hónapban egészen biztos, hogy nem.

Node, hogyha önök ilyen ismeret birtokába jutottak utólag, akkor miért tetszettek százmilliókat kifizetni olyan kutatásokra, amelyekre úgy sincs szükség, mert a kétharmados törvényelfogadási feltétel abszolút akadályt jelent? Ez bizony egy kicsit logikailag bukfenc, tehát ez a négy év nem volt más a nagy rendszerek átalakítási szándékában, mint egy négyéves ütemes, ruganyos, ritmikus, izzadságos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) helyben járás.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Wiener György képviselő urat illeti a szó, MSZP.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tóth Imre, úgy látszik, nemcsak az elmúlt évek történéseit nem ismeri az államreform terén, hanem saját egykori kormányának törekvéseit sem.

1998 novembere és 1999 nyara között számos alkalommal nyilatkozott Stumpf István, akkori kancelláriaminiszter és néhány beosztottja a regionális reform kérdéséről. Ha elolvasná az 1998-as polgári kormányprogramot, abban is láthatná, hogy meg kívánták vizsgálni a regionális önkormányzati rendszer bevezetésének a lehetőségét. Később, az 1052/1999-es kormányhatározatban ezt az elvont megfogalmazást valamivel konkrétabb formában megismételték. Kétségtelen, hogy amikor 2001-ben elfogadták az 1057/2001-es kormányhatározatot, akkor már regionális önkormányzatokról nem volt szó.

Azonban, amikor a választási programot, illetőleg a kormányprogramot előkészítettük, abból a feltételezésből indultunk ki, hogy talán mégsem egyértelműen vetette el a Fidesz egy regionális államreform lehetőségét. Éppen ebből a tényből kiindulva gondoltuk úgy, hogy van remény arra, hogy ezt a rendkívül jelentős decentralizációs lépést meg tudjuk tenni. Ennek érdekében folytak a háttérben négypárti tárgyalások, ezekre utaltam előző felszólalásomban.

Ugyanakkor arra is felhívnám a képviselőtársam figyelmét, hogy számos nyugat-európai regionalizált állam példája azt mutatja, hogy ez egy nagyon hosszú, lassú folyamat, és a mostani munkát fel lehet használni a jövőben, még az sem kizárt, hogy egyszer talán önök is hasznosítani fogják azokat a gondolatokat, amelyek az Idea-program (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) keretében megszülettek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Sisák képviselő úrnak adom meg a szót kétperces időtartamra, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán képviselő úr olyan magasröptű hozzászólásokat ereszt itt el, hogy erre nem lehet nem reagálni. Tisztelt Képviselőtársam! Ön azt mondja, hogy önt nem érdekli az ÁSZ anyaga, és semmi más. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem mondott ilyet!) Engem viszont igen. Tisztelt képviselő úr, ön össze-vissza beszél, és közben egyébként figyelmen kívül hagy jó néhány dolgot, de most ismételten az ÁSZ anyagára utalnék vissza.

2002-től a megyei területfejlesztési tanácsokhoz decentralizált források közül a területi kiegyenlítő keretet, a céljellegű decentralizált előirányzatot, valamint a vis maior keretet egyetlen forinttal sem emelték, képviselő úr. 2002-től egy forinttal sem emelték, és a 2006. évi költségvetési törvény tervezetében ezt a tevékenységüket a tökélyre vitték, merthogy a korábban, 2002-től egyébként 16 milliárd 873 millió forintos összeget 8 milliárd 3 millió forinttal, 8 milliárd 870 millió forintra csökkentették.

Tisztelt Képviselőtársam! Nem kell az Állami Számvevőszék anyagát megnézni, elegendő, ha beletekint az önök által elkészített 2006. évi költségvetési törvénytervezetbe, a 2002-től nem emelt fejlesztési forrást egyébként most közel 50 százalékkal csökkentik. Erről mi a véleménye, tisztelt képviselőtársam? Gondolom, lóhalálában be fog nyújtani egy módosító indítványt az önkormányzati fejlesztések megvalósítása érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetésnél nem mindig csak a bevételi oldalt kell tekinteni, hanem a kiadási oldalt is. Szabó képviselő úr, akár négy évre visszatekintve is, a bevételi oldalról beszél. Arról nem beszélt, hogy milyen kiadási oldal jelenik meg emellett. Emellett megjelenik - tisztelt képviselőtársaim, önök nagyon jól tudják, néhányan már szóltak erről - a kiadási oldalon a nem fedezett bérkiadás. Tehát valóban növekedett a bevétel az elmúlt négy évben, csak jóval megnövekedett az a kiadási oldal, amely a bérkiadásokat tartalmazza. Erről itt többen beszéltek egyébként már, tisztelt képviselőtársaim.

Ami pedig a GDP-hez viszonyított arányokat illeti, visszamehetünk még korábbra is, ha már a számok nyelvén kívánunk beszélni. Szabó képviselő úr mint matematikus, ezt jól forgatja időnként. 1993-ban a bruttó nemzeti termékből 19 százalék jutott az önkormányzatoknak. Ma ez 12-13 százalék. Tehát, ha azt nézzük, 6 százalékkal csökkent az önkormányzatok részesedése az össznemzeti termékből.

Ha pedig megnézzük azt, amit az Állami Számvevőszék jelentésében a 2. számú mellékletben 24 sorban ír le, hogy milyen normatívák és milyen pénzösszegekkel csökkentek százalékosan és kiszámítva, közel húsz előtt mínuszjel van. Ez azért nem azt jelenti, hogy növekszik az önkormányzatok bevétele, 2005-höz viszonyítva sem.

Amit pedig Wiener képviselő úr elmondott, arra röviden hadd reagáljak. Amit a programjukban elkészítettek, annak lehetett volna, hasonlóan a miniszterelnök úrhoz, azt a címet adni, hogy “félútonö, mert a regionalizmusról beszéltek, a kistérségről beszéltek - ebben mi segítettünk önöknek egyébként -, de nem fejezték be, félúton megálltak, nem gondolták végig, hogy mi lesz a többi szinttel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ma ebből adódóan átláthatatlan és kibogozhatatlan rendszer jött volna létre. Ebben nem akartunk részesek lenni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Csabai Lászlóné képviselő asszonyt illeti a szó, kétperces időtartamra, MSZP.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én néhányszor már elmondtam a bizottsági ülésen, és most is csak ugyanazt tudom elmondani, hogy amennyiben a két nagy párt és a parlament négy pártja nem képes bizonyos alapelvekben megegyezni, akkor szépen sodorjuk magunkat egy olyan helyzetbe, ami később, bárki kerül a hatalomra, kezelhetetlenné válik.

 

(19.00)

Az utóbbi hetekben végigültem néhány olyan bizottsági ülést, amelyeken olyan kispostákról vitatkoztunk, ahol - adatokkal tudom bizonyítani, hogy volt olyan kisposta, amit bezártak - hetente két levelet és egy postai utalványt adtak fel. És azon vitatkoztunk, hogy ezeket vissza kell-e állítani vagy nem. A parlamentben napokig, hetekig arról volt szó, hogy hány kisiskolát zártunk be, miközben a bizottság bebizonyította, hogy nem zártunk be, és miközben valamennyien tudjuk, hogy rengeteg kisiskola működik gazdaságtalanul, értelmetlenül, az esélyteremtést nem biztosítva az ott tanuló gyerekek számára. A kisiskola nagyon sokszor nem arról szól, hogy mi kell a gyereknek, hanem arról, hogy a pedagógus-álláshelyet meg lehet-e menteni vagy nem. Ha magánbeszélgetést folytatunk, akkor valamennyien elismerjük ezt.

A lakástémával kapcsolatban is ugyanezt tudom mondani. Amikor erről beszéltünk, mindenki tudta, hogy nem tartható fenn az a támogatási rendszer, amely 30 millió forintig támogatta a lakásépítést, nem tartható fenn az az adókedvezmény-rendszer, amely öt év után már kezelhetetlen adó-visszatérítést jelentett volna, de természetesen még ma is ezt mondjuk. Nyugodtan lehet ezt mondani, de aki ezt az utat folytatja, az nem tartozik felelősséggel Magyarországnak, a magyar népnek, azoknak a választóknak, akik minket ide küldtek a parlamentbe. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Tasó László képviselő úrnak, Fidesz.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót; kicsit talán prózaibb leszek, mint az előttem szólók. Egy pillanatra szeretnék visszatérni a kistérségi társulásokra, pontosabban a többcélú kistérségi társulásokra, mert úgy gondolom, hogy valamit elfelejtettünk, mégpedig azt, hogy az elmúlt két évben számos botrány kísérte a társulások megalakulását, és attól lett volna hangos a sajtó, ha hagyták volna. Azt se felejtsük el, hogy ez a társulás - amely sokkal inkább a tanácsi rendszerhez hasonlít - igazából nem hozta a várt eredményeket. Vissza kell gondolni arra, hogy a társulások a már megigényelt pénzüket nem tudják felhasználni, ugyanis nem felelnek meg annak a kritériumsornak, ami alapján erre lehetőségük lenne. Tehát azok sem tudnak boldogulni vele, akikre ez a forma jó. És mit szóljanak azok a térségek, ahol - például mint a mi esetünkben is - a tizenegy település közül öt város? Nem nézték meg kellőképpen, kellő komolysággal, hogy vajon minden térségre érvényesen lehet-e ilyen típusú társulásokat létrehozni.

Azzal pedig vitatkoznék, hogy nevezhetjük-e a kistérséget önkormányzati egységnek. Nekem erről egészen más a véleményem.

Azon pedig el kell gondolkodnia majd több településnek is, amikor szembesülni fognak vele, hogy vajon miért nem kapják meg azokat a kiegészítő normákat, amelyeket csak társulási formában kaphatnak majd 2006-tól. Nekem igazából úgy tűnik, hogy a térségekben erős centrumok jöttek létre, de egészen más szereppel, mint amiről egyébként szó van. Megmondom őszintén, ezt még néhány egészen furcsa lépés is kísérte, ami a közigazgatás területén szerintem példátlan. A jegyzőket lassan-lassan titkároknak nevezhetjük, ugyanis a jövő évtől kezdve olyan jogkörökkel rendelkeznek, amelyek inkább arra tendálnak. És milyen furcsa, ki lesz a főnökük, a mindenható irányítójuk? A közigazgatási hivatal, és nem az önkormányzat testülete. Egészen furcsa ez, mintha valamire hasonlítana. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Csabai Lászlóné képviselőtársammal szeretnék vitatkozni a kisposták kérdéséről. Képviselőtársammal ellentétben úgy gondolom, hogy a kispostákat nem bezárni, hanem fejleszteni szükséges. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja már több hónapja kéri a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy vegyék tárgysorozatba az MDF által benyújtott törvénymódosítási javaslatot.

Az volt az elképzelésünk és azt javasoltuk, hogy a kispostákat fejlesszük (Csabai Lászlóné elhagyja az üléstermet.) - sajnálom, hogy képviselőtársam kiment az ülésteremből, ez bizonyítja, hogy egyetért az elmondottakkal; képviselőtársaim mondják, hogy nem csoda; talán Nyíregyházán kellene bezárni a postákat -, tehát a kistelepülések postáit nem bezárni, hanem fejleszteni szükséges, például a teleházak odatelepítésével, az e-Magyarország-pontok kiépítésével a térség informatikai központjává válhatnának a kisposták. Mi úgy gondoljuk, hogy ezek a lépések a vidék megtartó erejét tudnák növelni, és a kormányzatnak erre kellett volna pénzt áldozni. A mi vidékfejlesztési koncepciónknak ez egy fontos része lett volna.

Egyébként néha tanulni is kell. Például a skandináv országok ezt már megtanulták, ott az a jelentős változás állt be, hogy a kistelepüléseket fejlesztik, a kistelepüléseket összekötik egymással, és nem azt keresik, ami szétválasztja egymástól a kistelepüléseket. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják meg ezeket. Az MDF jövő héten kérni fogja, hogy vegyük tárgysorozatba a kisposták életét döntően befolyásoló törvénymódosítási javaslatot. Egyébként Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is megállapította, hogy az ellenzéki képviselőknek igazuk van, az általuk kívánt törvénymódosítási javaslat igenis jogszerű.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Kovács Zoltán képviselő úr, Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Azért a kistérségi társulásokról is váltsunk már néhány szót! Mindannyian tudjuk, hogy a kistérségi társulások a legtöbb esetben - tisztelet a kivételnek - az önkormányzati közszolgáltatásra gyakorlatilag papíron szerveződtek meg. Ezek Patyomkin kistérségi társulások, amelyekre jövőre minden valószínűség szerint 15 milliárd forintot költ majd a költségvetés. Minden fillér számít, tisztelt képviselőtársaim, ami az önkormányzatokhoz jut, az helyes; csak nem mindegy, hogy milyen formában és milyen célból költjük el ezeket az összegeket. Sok esetben egyébként nem tervezett fejlesztéseket hajtanak végre ezekben a kistérségi társulásokban, csak azért, hogy a pénzt le tudják hívni a központi költségvetésből.

Ami pedig a postákat illeti - amiről itt többen beszéltünk –: nemcsak az MDF-nek, hanem a Fidesznek is volt javaslata a kisposták visszaállítására, és azt is mondtuk, hogy kötelező legyen megállapodni az önkormányzatokkal. Ez a közszolgáltatás kikerült közel hatszáz településről, az önkormányzatok területéről, territóriumáról, ami azt jelenti, hogy ott jelentős számban élnek állampolgárok másodrendű állampolgárként; ezt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is megállapította. Ahol eddig nem volt mobilposta - de nem szeretnék ebbe az irányba elmenni -, ott valóban bővült a szolgáltatás, de ahol fix posta volt, ott nem volt kötelező a megszüntetése, az önök jóvoltából mégis megszüntetésre kerültek.

Ami pedig Wiener képviselő úr államreformját illeti - ő úgy is mondta ezt, mint BM-szakértő; és arról is lehetne polémiát folytatni, hogy a törvényhozói hatalom hogyan kerül be a végrehajtói hatalomba –: azzal az államreformnak nevezett Idea-programmal öt szint jött volna létre, tisztelt képviselőtársaim. Hol lett volna ott az olcsó és hatékony állam, amiről az önök miniszterelnöke beszél? Egyébként a kettő egymást kizáró fogalom, ebben az esetben nem lett volna lehetőség arra - sem önöknek, sem nekünk -, hogy a költségeket csökkentsük. A költségek pont ezen az oldalon növekedtek volna, ez pedig valóban nem lett volna helyes megoldás. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Kárpáti Zsuzsa képviselő asszonynak, MSZP.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak röviden. Bizonyára elkerülte ellenzéki képviselőtársaim figyelmét az a tény és az az empirikus tapasztalat, hogy összesen 31 olyan kisposta létezik ma Magyarországon, ahol a postai szolgáltatások kibővültek egyéb más szolgáltatással is, és a kistérségekben, a kistelepüléseken javult a szolgáltatások színvonala.

Szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani az Informatikai és Hírközlési Minisztérium fejezeti kezelésében a közhálóprogramra előirányzott összegeket, valamint az e-Magyarország-pontra előirányzott tételeket, és azt is szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy több funkciót ellátó kis terek kialakítására lesz lehetőségük az önkormányzatoknak. Ezen túlmenően a többcélú kistérségi társulások nagyon fontos feladatokat tudnak együttműködve és együttesen ellátni, és az sem elhanyagolandó, hogy plusznormatívákat is kapnak, no persze csak a feladatokhoz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lassan már egy órája vitatkozunk az önkormányzatok költségvetésén. Az a legnagyobb gond a 2006-os önkormányzati büdzsével, önkormányzati költségvetéssel kapcsolatban, hogy nem lehet belőle látni, mit akar a kormány az önkormányzatokkal, mi a jövőképe, mire kívánja ösztönözni az önkormányzatokat.

(19.10)

Arra akarja ösztönözni, amit már nagyon sokszor elmondtak, hogy közös feladatellátás, hatékonyabb feladatellátás, fogjanak össze az önkormányzatok. De sokszor úgy érzi az ember a 2006-os költségvetés tekintetében, hogy nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Az egyik oldalon többcélú kistérségi társulás címszó alatt formális feladattársulásra fizetünk ki milliárdokat. A másik oldalról pedig - ez is a 2006-os költségvetésben van -, ahol már együttműködés van, ott csökkentjük a normatívákat. Hát csökken-e, képviselőtársaim, például a körjegyzőségek finanszírozása? Csökken. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Okmányirodák…) Az okmányirodák finanszírozása csökken-e? Csökken. Az intézményfenntartó társulás társulási normatívája, ahol pedig összefogtak az önkormányzatok, hogy egy iskolát vagy egy óvodát közösen, közös tehervállalással tartsanak fenn, csökken-e vagy nő? Csökken, radikálisan csökken. A bejáró gyermekek utáni támogatás csökken-e? Radikálisan csökken. Tehát ahol hatékony együttműködés van, ott csökkentjük a normatívákat, ahol pedig formális együttműködés van, csak azért, mert többcélú kistérségi társulásokról szeretnénk hallani, ott pedig milliárdokat dobunk ki a másik oldalról.

Mi akkor a cél? Mi a jövőkép? Mert ha ezt nem lehet látni a költségvetésből, akkor csak azt lehet látni, hogy ez a 2006-os költségvetés nem több, mint a megszorítás költségvetése; minden területen, minden szolgáltatásból a fűnyíróelv vagy valamilyen más elv alapján vegyünk le 5-6 százalékot, és bocsássuk útjára 2006-ban így a települési önkormányzatokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez nem fair, ez nem korrekt! (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Pettkó András képviselőnek adom meg a szót, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vitatkoznék Kárpáti Zsuzsa képviselőtársammal. Ha valaki megnézi a 2006. évi költségvetést és a kormányzat elmúlt több mint hároméves informatikai regnálását, akkor azt állapítja meg, hogy a kormányzat mindenbe belekapott. Azt állapítja meg, hogy a kormánynak mindenből kettő, de legalább három van. Nem értem, hogy annak idején miért nem lehetett teleházakat fejleszteni, miért kellett az e-Magyarország pontokat elkezdeni újraépíteni. Persze értem: mert ami az MSZP-nek van, az az SZDSZ-nek is kell, ami az SZDSZ-nek van, az az MSZP-nek is szükséges. Nem értem, hogy miért nem jött létre egy egységes informatikai irányítású minisztérium. Ha valaki megnézi az Informatikai Minisztérium fejezetét, akkor egyértelműen megállapítja azt, hogy az egy kifizetőhellyé vált.

Ha valaki megnézi a kormányzati informatikát, ami a MeH-en belül maradt, akkor egyértelműen megállapíthatja, hogy az e-közigazgatás, amiről mindig csak beszélünk és semmit nem teszünk érte, nem nagyon működik. Tettem egy kísérletet: különböző minisztériumoknak küldtem elektronikus levelet, hogy milyen hamar válaszolnak az adott miniszterek az általam küldött elektronikus levélre; meg kell hogy mondjam, a levelek többségére egy hónap után érkezett válasz. Úgy gondolom, hogy Magyarországon akkor lesz elektronikus közigazgatás, hogy ha bármelyik polgár elküld egy levelet bármelyik minisztériumba vagy önkormányzathoz, akkor egy órán belül legalább egy olyan visszajelzés érkezik, hogy az a levél beérkezett, iktatták.

Az e-Magyarország pontok tekintetében pedig Kovács Kálmán informatikai miniszter vallotta be pont három hónappal ezelőtt, hogy 500 olyan e-Magyarország pont van Magyarországon, ahol még informatikai elérhetőség sincsen. Persze az e-Magyarország pontoknak egy nagyon pozitív dolga van, hogy a határon túl is ki lett építve néhány pont.

Én úgy gondolom, hogy a kormányzatnak nem volt infopolitikája, egész egyszerűen a többfejűség jellemezte az elmúlt kétéves tevékenységet. Ha az elkövetkező hat hónapban ezen a kormányzat nem változtat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor 2006-ban, amikor újra felelős nemzeti kormány lesz Magyarországon, meg fogja oldani az e-közigazgatás alapkérdését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kettő percre Tóth Imre képviselő úr kapja meg a szót, Fidesz.

TÓTH IMRE (Fidesz): Az időközben a teremből távozó Csabai Lászlóné polgármester asszony, aki egyébként jó gyakorlattal rendelkezik, a költségvetés felelősségéről beszélt és a felelős költségvetésről. Szerintem mélységesen igaza van. És éppen ezzel van a legfőbb bajunk, hiszen azt kérdezzük, hogy például ebben az esztendőben hol volt ez a felelősség, amikor a nagyarányú energiaár-emeléseknek semmilyen kompenzációját az önkormányzatok nem kapták meg. Ugyanakkor nem szabad ezt a kérdést leértékelnünk, hiszen 3187 önkormányzat több mint 13 ezer intézményt tart fenn, tehát mindaz, amit önök nem adnak oda az önkormányzatoknak vagy intézményeiknek, kórházakban lévő beteg embereket, szociális otthonban fekvő időseket, óvodásokat, bölcsődéseket, közép- és általános iskolásokat és kollégistákat érint. Ez a lényeg!

A belügyminisztert kérdeztük, hogy mikor lesz kompenzáció, felelős költségvetés, felelősség az intézményekben lévő emberekért. A válasz az volt, hogy már 1,8 milliárdon gondolkodnak a Pénzügyminisztériummal. Ez év közepén volt. Most egy levelet kaptam tőle, hogy 500 millió már lesz. Ez egyharmada az iménti számnak. Decemberben mi lesz ebből az egyharmadból nulla forint kompenzációban? De hol volt ez a felelősség? Az állam ígéri a köztisztviselők bérfejlesztését, de ti, önkormányzatok fizessétek. Hol volt ez a költségvetési felelősség a köztisztviselők ez évi 12 százalékos összes bérfejlesztési fedezetének visszatartása, utóbb 3 milliárdocskával való, beismerő vallomásnak is számító odaadása mellett? És hol lesz a felelősség, amikor zároltuk a 21 milliárdot, amit az önkormányzatok ebben az évben epedve vártak, hogy önök feloldjanak, most pedig megüzenték, hogy szó nincs erről? Erre már hideg vizet ihatunk. Ez viszont felelőtlenség. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, Fidesz.

HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Szóba került a kistérségi normatíva. Ezzel kapcsolatban talán érdemes arra utalni, hogy ez egyúttal az általános normatívamegvonás egyik eszköze bizonyos intézménytípusokra. Hiszen a nem önkormányzati fenntartású intézmények ebben az esetben nem részesülnek az önkormányzati intézményekhez hasonló normatív támogatásban.

Ha már az intézményekről és azok normatívájáról van szó, akkor természetesen meg kell említeni azokat az általános normatívamegvonásokat, csökkentéseket, amelyek bizonyos szociális intézményeknél, például az idősotthonoknál olyan mértékűek is lehetnek, mint az egyik intézménytípusnál a 42 százalékos normatívacsökkentés. Ez gyakorlatilag annak az intézménynek az ellehetetlenülését jelenti; havi szinten személyenként 27 ezer forintot von meg az ellátottaktól. Bezárhatják ezeket az intézményeket, vagy a szerződést nem tudják teljesíteni.

Alkotmányossági kérdést is felvet az ilyen mértékű, drasztikus normatívacsökkentés. De a másik intézménytípusnál mindössze személyenként havonta 12 ezer forintot von el egy-egy ellátottól. Kérdezem, hogy működhet-e úgy tovább egy olyan intézmény, ahol a napi élelmiszer-nyersanyag 400 forint körül van személyenként. Tehát amikor kistérségi normatíváról beszélünk, akkor gondoljunk arra, hogy vannak olyan intézmények - egyháziak, civil fenntartású intézmények -, amelyektől elvonják azt a másik intézménynek odaadott, de még így is kis támogatást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Az imént az e-közigazgatásról beszéltünk, amikor a törvény megalkotásának folyamatában elmondtuk, hogy talán nem lenne célszerű úgy bevezetni egy törvényt, amelynek nincsenek meg az anyagi lehetőségei azt követően, miután bevezettük. Önök ott a túloldalon azt mondták, hogy nem, ez Lamperth Mónika élete fő műve, be kell vezetni az e-közigazgatást, illetve az új Ket.-et, mert ennek ez egy nagyon fontos része.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma az önkormányzatok rendeleteket alkotnak, hogyan zárják ki az elektronikus ügyintézési lehetőségeket, mivel nincsenek meg ennek a feltételei, a következő évben az önkormányzati rendszerből, az államigazgatási részéből. De itt van a fővárosnak az “Ügyintézés elektronikus útonö című kiadványa, ahol megnéztem, hogy kifejezetten önkormányzati, államigazgatási szempontból mi az a szolgáltatás, amely az ügyfélkapu révén elérhető. Elektronikus okmányiroda, belügyminisztériumi pályázatok, közbeszerzés, és ezen kívül lehet mindent találni, de az önkormányzat szempontjából az ásványvizek jegyzéke vagy a fémjel-adatbázis, vagy a lopott műtárgyak adatbázisa nem igazán izgalmas. Ráadásul a forrását keressük ma is a 2006-os költségvetésben, nem találjuk.

(19.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ha komolyan vesszük azt, ami az imént elhangzott az e-közigazgatásról, akkor meg kell teremteni ennek a feltételeit. Ha pedig nincsenek meg a feltételei, akkor célszerű ennek az elhalasztása, hiszen a jegyzők nem elég, hogy el lesznek foglalva a jövő évi Ket. mellett még a választásokkal is, hihetetlen nehéz feladat vár rájuk, innentől kezdve az államigazgatás nem működik, akkor nem ügyfélbarát, hanem éppen ügyféllel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ellentétes tevékenységet fog majd ellátni, és ez senkinek sem szolgálja majd a javát. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Sok tekintetben egyetértek Tóth Imre képviselő úrral a mi felelősségünk és általában a képviselői felelősség kérdésében. Való igaz, ez a 13 ezer intézmény és ezek működése a mi felelősségünk.

De az is a mi felelősségünk, képviselő úr, hogy ha nem gondolunk bele abba, hogy ha természeti törvényként, mintegy természeti állandóként kezeljük azt, hogy Magyarországon az önkormányzatoknak 13 ezer intézményt kell működtetniük, akkor nem úszható meg az sem, hogy a költségvetési kiadások ilyen ütemben növekedjenek, ahogyan az elmúlt négy esztendőben növekedtek.

Tisztelt Ház! Az elmúlt négy esztendőben a költségvetés kiadási oldala 61 százalékkal emelkedett. Ha ebből leszámítjuk azt a körülbelül összesített 18 százalékos inflációt, ez reálértékben 37 százalékos növekedés. Nőtt-e 37 százalékkal a költségvetés bevétele? Közel sem növekedett, tisztelt képviselőtársaim, tessék kiszámítani, hogy mennyivel növekedett a magyar gazdaság, és még ezen belül is a 2002-es 39 százalékos központosításhoz képest jövőre 36,3 százalékos központosítást tervezünk. Tehát abból a növekedésből még olyan arányban sem nőtt a bevétel, mint amilyen arányban a gazdaság növekedett, mert hiszen csökkenteni kell - nagyon helyesen, ezt mondjuk mind a két oldalon - a jövedelmek központosítását.

Ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, mégiscsak azon kellene elgondolkodni, hogy muszáj-e 13 ezer intézményt működtetni ebben az országban, ami szükségképpen oda fog vezetni, hogy előbb-utóbb a kereteket szétfeszíti, és nem lesz pénz a működtetésükre, minden évben egyre rosszabbul működtetjük ugyanazt; vagy lehetne jobban működtetni kevesebb intézményt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak, kétperces hozzászólásra.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a rendelkezésemre álló nagyon rövid időkeretben természetesen az igazságügyi tárca költségvetéséről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Talán önök is tudják, hogy mintegy 1,8 milliárd forinttal kisebb ennek a tárcának a költségvetése, mint az idei évben volt, illetve lesz jövőre, mint az idei évben jelenleg.

Ez is arra késztetett bennünket, hogy az intézményrendszerünket megpróbáljuk racionalizálni. Ennek keretében január 1-jétől fölállítjuk az igazságügyi hivatalt, amely a pártfogó felügyelői szolgálat, a jogi segítségnyújtó szolgálat, a kárrendezés és az áldozatvédelem területén fog egy egységes hivatali rendszert jelenteni. Ezt sikerült úgy megvalósítanunk, hogy részben a Kárrendezési Hivatalból átkerülő kollégákkal, részben pedig a meglévő más munkatársakkal ezt az intézményrendszert közel 1 milliárd forinttal kevesebb összegből tudtuk létrehozni, mint ha ezt teljesen újonnan kellett volna fölállítani. Így is több mint 4,9 milliárd forint ennek a területnek a költségvetése.

Természetesen folytatódik a nép ügyvédje program, ahogyan az már egy éve ismert az állampolgárok előtt, és egyre nagyobb számban veszik igénybe. Ennek nagyon örülünk. A megyeszékhelyeken kívül több mint ötven városban tesszük lehetővé, hogy a jövő év során ilyen típusú szolgáltatásokat igénybe vegyenek a jogkereső állampolgárok.

A büntetés-végrehajtásról még annyit szeretnék nagyon röviden megemlíteni, hogy a jövő évi keretben is rendelkezésünkre áll majd az a 730 millió forint, amely a büntetés-végrehajtás szervezeti rendszerének fejlesztését hivatott szolgálni, nevezetesen annak a két regionális börtönnek a megvalósulását, amely úgynevezett PPP-program keretében Tiszalökön és Szombathelyen kerül majd felépítésre és megvalósításra. Itt 560 fős létszámbővítést is meg tudunk valósítani. Ez azt jelenti majd, hogy közel 300-300 fő új foglalkoztatott léphet munkába ebben a két városban. Nagyon remélem, hogy ez a gazdaságra is élénkítő hatással lesz majd. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Fidesz.

TÓTH IMRE (Fidesz): Szabó Zoltán képviselőtársunk az előző percekben azt vetette föl és azt állította, hogy az önkormányzatok az utóbbi években több állami támogatást kaptak. Nos, fogadjuk el az ő gondolatát egy pillanatra, de ugyanakkor az országos önkormányzati érdekszövetségek ezzel összefüggő, tartalmában pedig ezzel ellentétes gondolatát szeretném idézni.

Az önkormányzati szövetségek vezetői politikai hitvallásukat tekintve úgy aránylanak egymáshoz, hogy talán hat kormánypárti és egy nem kormánypárti van közöttük. Ennek ellenére egységesek, és a következőt állítják; Szabó Zoltán képviselőtársamnak idézem most ezt. Tehát mondják, hogy 2005-ben és 2006-ban a forráskivonás együttes összege mintegy 69 milliárd forint. Igen mélyen alulbecsülik, de maradjunk a 69 milliárdnál. És ebből ők úgy ítélik meg számításaik alapján egyébként, hogy a jövő évi költségvetésből mintegy 48 milliárd forint az, amely kivonásra kerül. Tehát nem többet, hanem ennyivel kevesebbet kapnak az önkormányzatok. Szabó képviselőtársamnak mondom, hogy ha tehát ezt vitatja, akkor az önkormányzati szövetségek jeles szakembereit kell perbe és haragra hívja vitájában ezzel a túlzó állásponttal.

Ami azonban a felelősség kérdését illeti, szeretném folytatni a költségvetés kapcsán, hiszen nemcsak arról van szó, hogy a mostani 21 milliárdot önök nem oldják fel - tehát erre hideg vizet ihatnak az önkormányzatok, noha nagyon várták -, hanem a 2006. évi költségvetésükben ezt megtoldják még egy lépéssel, mégpedig hátrafelé lépnek: 28,3 milliárdot kívánnak zárolni. Ez egy olyan szaloncukor egy papírban, ami egy üres papír, és nincs benne cukor.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Ebben a hátralévő rövid időmben szeretnék visszatérni egy délutáni témára, amelyet már Vitányi István képviselő úr érintett, és akkor is reagáltam az ő hozzászólására.

Most is azzal kezdeném, hogy az alapvető véleményünk megegyezik egymással. Nevezetesen abban a tekintetben, hogy a bíróságok költségvetése bizony - természetesen tudjuk mindannyian - nagyobb összeget is elbírna. Ez minden területen így van, hiszen olyan fejlesztéseket szeretnének megvalósítani az Országos Igazságszolgáltatási Tanács működése keretében, amely már hosszú ideje várat magára, hiszen például a kazincbarcikai vagy a debreceni városi bíróság épülete már jócskán megérett a felújításra.

Szóba került az, hogy milyen arányban változik a bírósági szervezetrendszer költségvetési támogatása, és akkor is röviden már utaltam rá, de pontosan szeretném idézni a számadatokat. 2001-ben ez a költségvetési összeg, a teljes főösszeg 31,5 milliárd forint volt körülbelül, ez 2002-ben 5,5 százalékkal emelkedett, tehát az előző kormányzat utolsó évében ez 5 százalékos emelkedést mutatott. Majd 2003-ban ezt mi 44,3 százalékkal emeltük, majd ehhez képest is 47,1 százalékkal emeltük 2004-ben, és ehhez képest ebben az évben nagyjából ugyanaz marad, és jövőre is ugyanaz marad ez a költségvetési támogatás. Azt hiszem, ez teljesen egyértelműen igazolja azt, hogy ez egy soha nem látott mértékű emelkedés, akár harminc évre visszamenőleg is egyértelműen igazolható, hogy ekkora összegű támogatási növekményt egyik évről a másikra soha nem tudtak megvalósítani.

De tudjuk természetesen, hogy mind az informatikai rendszer fejlesztéséhez, mind az elektronikus ügyintézéshez, az elektronikus cégeljáráshoz például további fejlesztésekre van szükség. Ezt a tárca a maga részéről - amennyiben tudja - természetesen igyekszik magára is vállalni, és nem csak a bíróságok fejlesztésére vár. Ebben például szoros együttműködésben az elektronikus cégeljárást az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal együtt az igazságügyi tárca fejleszti.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr.

ELNÖK: Most megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Fidesz.

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Felelősség és felelőtlen költségvetési előterjesztés: 3 és 4 százalékos bérfejlesztésre készülnek önök. Valószínű, hogy ennek alapja van, és most folynak ezek a tárgyalások.

A gond csak az, hogy 1 százalék bérfejlesztés csak a közalkalmazotti szféránál 8 milliárd forintnak felel meg. 4 százalék esetén legjobb esetben ez 32 milliárd.

(19.30)

Az Állami Számvevőszék is és a hétköznapi gyanútlan olvasója a költségvetésnek keresi, de nem találja ennek a 32 lehetséges milliárd forintnak a lábát a költségvetésben. Nincs rá fedezet. Felelős-e ezért a költségvetés előterjesztője? Önök esetleg megint azt üzenik a közalkalmazottak többségét munkáltató önkormányzatoknak, hogy önök ígérnek, egyébként felelőtlenül, pontosítok: forrás nélkül, amely nincs a költségvetésben, tehát bért fejlesztenek, de nincs forrás, és az önkormányzatok fizessék ki? Akkor igaza van az önkormányzati szövetségeknek, hogy óriási összeget vonunk ki ismét az önkormányzatok költségvetéséből, például fedezet nélküli megígért és majdan önkormányzatokkal kifizetendő bérfejlesztés formájában. És mi van, ha ehhez még a köztisztviselők további iksz milliárd bérfejlesztése is hozzájön? Egyébként az ÁSZ azt jelzi, hogy több ponton nem felel meg a költségvetés a hatályos törvényeknek. Épp erről beszélünk, tehát az önkormányzatoknak is olyan feladatokat lehet adni alkotmány szerint, önkormányzati törvény szerint, amely feladatokkal adekvát, tehát azt fedő, azzal egyező feltételrendszert is adunk, például bérben.

ELNÖK: Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP.

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Még Harrach Péter felszólalását követően nyomtam meg a gombot, hogy az ő szavaira reflektáljak, azóta újabb témák vetődtek fel, oda szeretnék mégis visszakapcsolódni. Ő azt ostorozta felszólalásában, hogy a kistérségeknek örömteli módon juttatott emelkedő normatíva ugyanakkor elvonja a forrásokat az intézményellátás hagyományos intézményi és benne, ő ezt külön nem említette, nyilvánvalóan az egyházi intézmények működésétől.

A kívánatos új, reményeink szerint korszerűbb és hatékony kistérségi rendszer mennyiben szolgálja jobban és költségtakarékosabban az idősek ellátásának mindannyiunkat feszítő, mindannyiunk vállára nagy terhet rakó gondjait? Zala megyében ezen az úton talán az ország más térségei előtt járunk. Több ilyen, kistérségi feladatokat ellátó, kis körzetekbe települt idősellátó intézmény működik, amelyek jó néhány esetben képesek a hagyományos intézményi elhelyezésnél olcsóbban, a hagyományos intézményi ellátás költségeinek töredékéért emberszabású feltételeket, az ellátásnak a szülőföldhöz közeli, az otthonhoz közeli formáit nyújtani, amelyek nemcsak a rendkívül költséges, otthontól távoli formákat részesítik előnyben. Tehát ezen az úton járni, nem egyszerűen a hagyományos intézményi funkciókat ellehetetleníteni, ellenkezőleg, sokkal korszerűbb, hatékonyabb formában működtetni, ez a kívánatos, ez az ösztönző, és azt gondolom, hogy ez a parlament által is támogatható.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Ismét két percre megadom a szót szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg nagyon szeretném kérni, hogy ne szórakoztassuk egymást azzal a mutatvánnyal, hogy olyan kijelentéseket tulajdonítunk a másiknak, amit az nem tett. Tóth Imre képviselő úr azt mondta, hogy én azt állítottam volna, hogy az önkormányzatok finanszírozása növekedett, emelkedett. Én ilyet nem mondtam, képviselő úr. Mondhattam volna, mert ez mellesleg igaz, bár nyilván önök hozzáteszik, hogy igen, csak mellesleg a feladataik is jelentősen megnövekedtek, még nagyobb arányban, de én ebbe a vitába nem akartam beleszállni, mert úgy gondoltam, hogy ez majd az önkormányzati szakemberek feladata. Én annyit mondtam, képviselő úr, hogy a költségvetés kiadási oldala 2002 óta 61 százalékkal növekedett, és ezt messze nem fedezte a bevételi oldal emelkedése, tehát ezt túlzottan sokáig folytatni nem lehet.

Azt sem mondtam, ezt pedig Sisák Imre képviselő úrnak szánom, hogy engem nem érdekel az ÁSZ. Én annyit mondtam, hogy lehet ÁSZ-jelentésekre hivatkozni, de az ÁSZ-jelentés nem cáfolja meg azt, hogy ha az egyik költségvetésben összeadom a közoktatásra szánt összegeket, a másik költségvetésben is összeadom őket, és a kettőt elosztom egymással, akkor milyen szám fog kijönni. Ezt az ÁSZ-jelentés sem pró, sem kontra nem befolyásolja.

Még egyszer kérem, próbáljunk azzal vitatkozni, amit a másik mondott.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Most áttérünk az előre jelentkezett felszólalókhoz. Megadom a szót Balla Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látszik az előző beszédekből és hozzászólásokból, hogy ez a 2006-os költségvetés kártyavárként omlik össze. Ez így van 2003-tól, hogy egyre hamarabb és egyre korábban érezzük azt, hogy elhibázottak a költségvetési elképzelések. Így van ez a külügyi költségvetéssel is. Ez a költségvetés, amelyet mi látunk most a külügyi bizottságon belül, illetve a külügyi tárcánál, azt mutatja, hogy ez egy ingadozó kártyalap ebben az omladozó kártyavárban. Komolyabb aggodalomra ad okot, hogy a kormányzati külpolitikai ígéretekből szinte semmi sem valósult meg, pontosabban, ha tíz ígéretet veszünk, akkor abból jó, ha egyet tekinthetünk teljesítettnek, márpedig ez csak egy 10 százalékos teljesítést jelent.

Tisztelt Ház! A hazánk nemzetközi megítélését alakító és az országról alkotott nemzetközi véleményekkel kapcsolatos feladatokat végző, ezekben a kérdésekben napi szinten tevékenykedő diplomaták, szakemberek nagy felkészültséggel végzik felelősségteljes munkájukat. Sajnos egy-egy tapasztalatlanságra utaló miniszterelnöki kijelentés miatt, mint a kínai vízum vagy arab terroristák, vagy hároméves uniós költségvetés, vagy akár nézhetnénk a táviratok feloldását vagy az Európai Unió szigorú költségvetési kritikáját, egyre nehezebb feladatokkal és egyre nehezebb szakmai körülmények között kell ezt a munkájukat elvégezni a külképviseleteken. A 2006-os külügyi költségvetés pedig a számai alapján a működőképességet veszélyezteti a külügyi tárcánál. Nem elég, hogy 2004-ben 11 milliárd forintot, majd 2005-ben 12 milliárd forintot zároltak, azt lehet látni a külügyi működési költségvetésben, hogy évről évre zárolások vannak, és ennek az a legnagyobb baja vagy legnagyobb problémája, hogy ezeknek a feloldását az akkori, az idei feladatok megoldását nem lehet megtalálni, nem lehet követni a 2006-os költségvetésben, a 2006-os tervezetben. Mert előfordul olyan is, hogy a tavalyi évhez képest feleannyit terveznek olyan tételekre, amelyeket a tavalyi évben zároltak, és a mai napig nem kerültek kifizetésre, nem fizették ki. Ráadásul, ha megnézzük az egész költségvetését a Külügyminisztériumnak, azt lehet tapasztalni, hogy majd’ 10 százalékkal kevesebbet kap az idei évben, mint az előző években.

Azt lehet mondani, hogy a 2006-os költségvetés kihúzza a talajt a Külügyminisztérium alól. Csak néhány példa! Miközben a kormányzat 260 millió forintot pazarol külügyi kommunikációra, amelynek igazából eredményességét eléggé ellentmondásosnak tekinthetjük, addig az összes képviseletünk felújítására 54 millió forint jut. A szóbeli kiegészítések pedig arról beszélnek, hogy bezárnak hét képviseletet, és azokat az épületeket, amelyek részben állami vagyont, alapvetően közvagyont képeznek, kiárusítják, és talán majd az ebből befolyt összegekből fogják végezni a képviseletek felújítását. S hogy még tetézzük ezt a gazdálkodási problémát, a szóbeli indoklásban elhangzott az is, hogy a Külügyminisztérium a néhány éve elhatározott brüsszeli képviseleti irodaház megvásárlásának az utolsó részletét, mintegy 700 millió forintot megpróbálja átütemezni, és halasztott részletfizetést fog kérni. Felmerül a kérdés, hogy ilyen szűkös gazdálkodás esetében pedig az ekkora összegnek az egy évvel való elhalasztott kifizetése mekkora pótlólagos költségeket fog majd jelenteni a költségvetésnek.

(19.40)

Bizonytalanságot szül az is, hogy ígérete ellenére a kormány feladta Magyarország szerepét, amit a térség stabilitásában játszott, hiszen az erre a célra szolgáló különböző folyamatoknak - mint a szegedi folyamat vagy a nyíregyházi folyamat - vagy csökkentette a támogatását vagy a forrásait, vagy pedig egyáltalán beolvasztotta egy másik, áttekinthetetlennek tűnő fejezeti részbe, fejezeti sorba. Hasonló bizonytalanságot szült a költségvetésnél, ami a szóbeli indoklásból is kiderült, hogy a schengeni alap előirányzatának a felhasználása az elmúlt évek zárolásai miatt már két évben nem történt meg, és a jelenlegi előterjesztés-tervezés is csak fele az előző évieknek. Ez egyrészt negatív hatással lehet a 2007-es schengeni csatlakozásra, másrészt pedig hol vannak azok az összegek, amelyek ezeket a célokat szolgálták volna.

Beszéltünk arról is, hogy több nemzetközi intézménynél, több nemzetközi szervezetnél mintha adósságaink lennének, mert egyetlen elkülönített fillért nem látunk például azokra a békefenntartási feladatokra, amiket az ENSZ égisze alatt kell esetleg végeznünk, és a korábbi évek költségvetésében szerepeltek ezek a sorok. Tehát sorolhatnánk még a hiányosságokat. Csak zárójelesen mellétenném azt, hogy az Európai Unió milyen szigorú kritikával illette a jelenlegi kormányzat költségvetési politikáját. Gondolom, erről majd képviselőtársaim beszélnek a későbbiekben. Talán azt is lehet látni, hogy az a költségvetés, amely majd a határon túli magyarok támogatását is nagyon hangsúlyozottan… - ígéretekről van szó, majd a későbbiekben Németh Zsolt képviselőtársam, elnök úr fogja összeszedni azokat a kritikus véleményeket, amelyek azt mutatják, hogy a legnagyobb vesztesei ennek a külpolitikai fejezetnek talán a határon túli magyarok.

Összegzésképpen, a saját gondolataim összegzéseképpen engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány tevékenysége és tapasztalatlansága következtében immáron a működésképtelenség, a működőképesség határára sodródott a magyar külpolitika, az a külpolitika, amelynek az az elhivatottsága, hogy Magyarország nemzeti érdekeit külföldön is megjelenítse, és az ezért felelős Külügyminisztérium - jelenlegi működési feltételeinek tovább szigorított állapotában azt kell tapasztalni - a működésképesség határára sodródott.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Fazakas Szabolcs képviselő úrnak, európai parlamenti képviselőnek.

DR. FAZAKAS SZABOLCS (Európai Szocialista Párt): (A mikrofonja halkan szól.) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagy öröm, igazi megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon európai parlamenti képviselőként felszólalhatok itt, a Magyar Országházban, a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési törvényjavaslatáról folytatott vitában. A rendelkezésemre álló időkeretben be szeretnék önöknek számolni az EU költségvetésének helyzetéről (Közbeszólás: Nem hallja a tévé.) abban a tudatban, hogy mint azt Veres János pénzügyminiszter úr is hangoztatta expozéjában, az európai források egyre jelentősebb szerepet töltenek be hazánk fejlesztési céljainak megvalósításában.

Hozzászólásomban három fő témakörre szeretnék koncentrálni. Egyrészt röviden vázolni kívánom a 2006. évi uniós költségvetés helyzetét, másodsorban részletezni szeretném a 2007-2013…

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, jelzik, hogy nem jó a hang. (Herczog Edit: Cserélj mikrofont! Nem lehet beélesíteni az én mikrofonomat, elnök úr?)

DR. FAZAKAS SZABOLCS (Európai Szocialista Párt): Megpróbálom kézben tartva, jó? Ha így kézben tartom, hallják?

ELNÖK: Kérek egy hordozható mikrofont a képviselő úrnak. (Kárpáti Zsuzsa: Közben megy az idő, elnök úr.) 1 perc 20 másodpercet használt el a képviselő úr. (Dr. Fazakas Szabolcs elé álló mikrofont helyeznek.)

DR. FAZAKAS SZABOLCS (Európai Szocialista Párt): Nem tudom, most akkor sokkal jobban hallani?

ELNÖK: Igen, most jó. Képviselő úré a szó.

DR. FAZAKAS SZABOLCS (Európai Szocialista Párt): Köszönöm szépen. Egy kicsit szokatlan volt itt az oszlopok árnyékában beszélni.

Tehát hozzászólásomban három témakört szeretnék vázolni. Először a 2006-os költségvetést szeretném bemutatni, másrészt részletezni szeretném a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva kilátásait az Európai Parlament szempontjából, harmadsorban ki szeretnék térni a magyar gazdaságpolitika és költségvetés európai uniós megítélésére. Teszem ezt annak aláhúzásával, hogy az Európai Parlament helyzete és így költségvetés-törvényhozó szerepe is különbözik a nemzeti parlamentekétől. Az Európai Parlamentben ugyanis nincsen kormánykoalíció és ellenzék, nincs ez a láthatatlan vonal, amely áthághatatlan akadályként jelentkezik a képviselők együttműködése számára, néha még bizony itt úgynevezett európai nemzeti ügyeket szolgáló ügyek esetében is. Az Európai Parlamentben az európai képviselők európai legitimitásukat alapul véve mind politikai, mind szakmai munkájukban azt a célt követik, hogy hogyan tudnák Európa érdekét minél jobban előmozdítani. Ezt teszik akkor, amikor a Tanáccsal közösen igyekeznek a költségvetési törvényt codecisiós eljárásban, tehát közös eljárásban létrehozni.

Kezdjük először a jó hírrel! A jó hír az, hogy a 2006-os költségvetés gyakorlatilag készen áll. Mondom ezt annak tudatában, hogy a múlt héten mintegy ezer módosító javaslatról szavazott az Európai Parlament Strasbourgban. Ez a 2006-os költségvetés mindannyiunk számára átmenetet jelent a majd következő, 2007-2013-as perspektíva számára. Ilyen szempontból nagyon fontos, hogy már itt sikerült olyan témákat előtérbe helyezni, mint például 3,7 milliárd euróval megemelni a strukturális és kohéziós alapok támogatását, előtérbe hozni a kutatás-fejlesztést vagy a kisvállalkozások támogatását, amelyek jó bázisként szolgálhatnak majd a 2007-2013-as költségvetés számára, valamint abban a nem várt, nem kívánt esetben, ha nem jönne létre a 2007-2013-as költségvetés, ez lesz az a bázis, amely a későbbiekben is a költségvetés alapját szolgálja.

Ugyanez a szempont vezetett minket, magyarokat, amikor erről a költségvetésről a vitát folytattuk, hiszen számunkra is ez egy átmeneti év volt, aminek a nagyságrendi számait még a koppenhágai megállapodásban rögzítették hazánk számára, mégis azonban sikerült előrelépnünk. Az első, legfontosabb előrelépés, hogy ennek a költségvetésnek a kialakításánál, kidolgozásánál és a későbbi tárgyalásánál végre nem mutatkozott a 15 plusz 10 ország megosztása, aminek jelentőségét, azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, különös tekintettel az elmúlt időszak néhány méltatlan vitájára, ahol egyes régi tagországok hajlamosak arra, hogy egyes problémáikat az új tagországok számlájára írják, nem véve figyelembe, hogy mi nem a problémák okozói, hanem a megoldását jelentjük számukra.

Nagyon fontos volt számunkra az is, hogy sikerült kivédenünk ezen költségvetési szavazásnál egyes olyan kérdéseket, amelyek lehet, hogy nagyságrendileg nem olyan fontosak, de mégiscsak Magyarország számára nagy jelentőséggel bírnak. Így például sikerült kivédenünk, hogy a dohánytermesztés támogatását 1 milliárd euróval megkurtítsák, hiszen igaz, hogy az ebből az összegből támogatni kívánt dohányzás elleni reklámmal mi is egyetértünk, de azon a véleményen vagyunk, hogy ezt nem az új tagországok, nem például Magyarország dohánytermesztőinek terhére kell végrehajtani.

Mi is - mint mondtam - ezt a költségvetést 2007-2013 átmenetének, hídjának tekintjük abban a tudatban, hogy a 2007-2013-as költségvetés nagyságrendileg jobb alapokat, jobb lehetőségeket fog Magyarország számára nyújtani. Ennek érdekében az Európai Parlament, ahol a képviselők túl tudtak lépni egyes szűk körű, nemzeti érdekeiken, egy olyan költségvetési tervet dolgozott ki, amelyre mind az Európai Parlament, mind Magyarország méltán büszke. Ebben az úgynevezett rendkívüli bizottságban rajtam kívül Surján László kollégám főtagként, Szent-Iványi István és Harangozó Gábor kollégám pedig úgynevezett tartaléktagként, helyettesként aktív munkát végzett. Ennek eredményeként mondhatjuk, hogy a parlamenti anyag nemcsak az európai érdekeket, hanem ezen belül az újonnan csatlakozó országok érdekeit is maximálisan figyelembe veszi akkor, amikor 0,41 százalékban, tehát az európai GDP 0,41 százalékában határozza meg a strukturális és kohéziós politikákra rendelkezésre bocsátandó összegeket, ezzel mintegy függetlenítve ezen politikákat a későbbi végszámoktól.

(19.50)

Emellett néhány olyan úgynevezett részletkérdésben is előre tudtunk lépni, mint az n+2 elv alkalmazásának korlátozása a kohéziós alapoknál, az áfa beszámolásának a kérdése, vagy az úgynevezett phasing-out kérdés, amelyek első látásra nem nagy jelentőségűek, de a konkrét napi munkában számunkra is fontosak.

Az Európai Parlament abból indult ki, hogy a közös, új Európának megfelelő eszközökre van szüksége. Mi abból indultunk ki, hogy ennek a legjobb alapját az Európai Parlament által megszavazott új költségvetés képviseli. Nekünk az az elvünk, hogy nem gyors, hanem jó költségvetésre van szükségünk, mert új, jó Európát csak megfelelő eszközökkel lehet építeni. Ebben a tudatban vártuk a luxemburgi csúcs lezárását, ahol legnagyobb csalódásunkra sajnos az a vágyunk, hogy a Tanácsban is sikerüljön kialakítani a 2007-2013-as perspektíva kereteit, nem valósult meg, így a várt, úgynevezett egyeztető tárgyalásra még nem kerülhetett sor.

Ennek kapcsán alá kell húznom, hogy az ott meg nem valósult úgynevezett kompromisszum még messze lett volna az Európai Parlament által reális alapként, alapbázisként kidolgozott számoktól; még alá kell húznom, hogy az a kompromisszum, amely ott, az éjszakában, Brüsszelben június végén nem jött létre, még a hét évre vetítve 80 milliárd euróval maradt volna el az Európai Parlament által minimálisan célként kitűzött számoktól. S tudni kell, ha egyszer a nagy számokban, például az agrárkifizetések már előre lekötött fizetésként szerepelnek, akkor ez a 80 milliárd egyes olyan politikákból hiányozna, mint például a kutatás-fejlesztés, a vállalatok fejlesztése vagy egyéb olyan politikák, amelyeknek Magyarország is a haszonélvezője volna.

Mi az Európai Parlamentben el vagyunk kötelezve amellett, hogy az Európai Parlament számait képviseljük, és bízunk abban, hogyha nem is most, az angol elnökség idején, de legkésőbb jövő tavasszal, az osztrák elnökség idején a tagországoknak a Tanácsban is sikerül kialakítaniuk az álláspontjukat. Erre vonatkozólag egy politikát követünk: úgy dolgozunk, mintha már el lennének fogadva ezek a számok. Ezt kérjük minden tagországtól, tehát Magyarországtól is, hogy már most dolgozzon azon programok, azon projektek kialakításán, amelyeket 2007-2013-ban meg kíván valósítani, és ezt a feladatot adta az Európai Parlament a Bizottságnak is. Ennek a szellemében kell a Bizottságnak már most az előkészítő munkát, a végrehajtási utasításokat, rendeleteket kidolgoznia, úgy, hogyha majd legkésőbb áprilisban létrejönnek ezek a számok, akkor 2007-től akadálytalanul léphessünk tovább.

Utolsó témaként még a rendelkezésemre álló időben röviden meg szeretném említeni, hogy Magyarország megítélése, azzal ellentétben, ami itt az ellenzéki sorokból elhangzott, továbbra is jó, Magyarországot nagy szimpátiával, segítőkészséggel figyelik az Európai Unióban. Ennek a segítőkészségnek az egyik megnyilvánulása az a figyelmeztetés, amelyet két héttel ezelőtt az Európai Bizottság küldött Magyarország számára. Ennek kapcsán kérem, vegyék figyelembe, hogy ilyen jellegű figyelmeztetést eddig 12 tagország kapott, azok közül a többség az általa aláírt maastrichti szerződés be nem tartása miatt. Azért más az, ha valaki egy önmaga elé tűzött célkitűzéstől kénytelen eltérni, mint ha valaki már maastrichti tagként, az euróövezet tagjaként lép túl azon.

Azt is figyelembe kell venni, hogy az Eurostat elszámolási rendszere egy mozgásban lévő elszámolási rendszer, ahol idén már kétszer módosították ennek a rendszernek az egyes számait, például Németország esetében a keleti tartományok vonatkozásában, máshol pedig, akár Magyarország esetében, a nyugdíjreform figyelembevételénél. Tehát nem arról van szó, hogy már egy régóta ismert szabályt sértett volna meg Magyarország.

A legfontosabb azonban az, hogy a túllépésünket útépítés, tehát fejlesztés érdekében tettük. Ezt mi többször aláhúzzuk az Európai Unióban, hogy más tagországok, Spanyolország, Portugália, Görögország számára pont ebből a célból hozták létre a kohéziós alapot tíz évvel ezelőtt, Magyarország ebből az alapból még nem részesül, tehát tulajdonképpen így pozitív célokat szolgálunk. Mi, Magyarország, egy fenntartható növekedés állapotában vagyunk, ahol a növekedést, európai mértékben magas irányú növekedésünket az exportnak, a fenntartható fejlesztéseknek, beruházásoknak köszönhetjük, és ez a legfontosabb érvünk, amikor az úgynevezett túlzott deficiteljárásról beszélünk.

Nekünk az a legfontosabb, hogy az euró bevezetése ne évszám és ne más vita kérdése legyen, hanem az eurót Magyarországon akkor vezessük be, amikor erre a magyar vállalatok, a magyar gazdaság leginkább felkészült, mert ezzel szolgáljuk a magyar gazdaság és Európa érdekeit is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A vita elkerülése érdekében tájékoztatom képviselőtársaimat, ahogyan azt a mai vita kezdetén az ülésvezető elnök jelezte, az európai parlamenti képviselők beszédidejével a frakciók rendelkezésére álló időkereteket megnöveljük. Ez az időkeret-megnövelés 15 perc. Tekintettel arra, hogy Fazakas képviselő úrnál mikrofonprobléma volt, ezért 15 perc 45 másodperc. Amennyiben ezen a 15 perc 45 másodpercen túl szólal még fel európai parlamenti képviselő, jelen esetben Herczog Edit képviselő asszony, az pluszidő, tehát a 15 perc 45 másodpercet meghaladó idő már a frakció idejéből, tehát az MSZP idejéből megy majd le. Köszönöm szépen.

Most két percre megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Fidesz.

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Az előttem szóló Fazakas Szabolcs európai uniós képviselő úr gondolataival teljes mértékben egy hullámhosszra lehet helyezkedni. Többek között ő arról beszélt, hogy új, jobb Európát új, bővülő eszközökkel kell építeni. Aki viszont a célt, mondjuk, ezt a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell.

No, nézzük, a magyar költségvetés eme nemes célhoz milyen eszközöket rendel! Például a nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint a roma kisebbségi oktatás normatívája 45 ezer forint/főről 41 ezer forint/főre csökken, tehát mintegy 10 százalékkal, 4 ezer forinttal. Mi ennek az üzenete az új és a jobb Európa-építés célja irányába? Vagy a nemzetiségi nyelvű, két tanítási nyelvű oktatás nyelvi előkészítő oktatása 76 500 forintról 61 500 forintra csökken; mínusz 15 ezer forint. Mintha most léptünk volna be az Európai Unióba, amelynek újnak, jobbnak és többnek kellene általunk, velünk lennie, hiszen karátjainkat is vinnünk kellene, például a nyelvtudásunkat. Ezzel szemben úgy tűnik, a nyelvi képzés szisztematikus leépítés előtt áll, ha a támogatási arányokból indulunk ki, amelyek tehát nem azonosak az ideivel, nem növekvőek, hanem igen erősen csökkenőek. Mi következik ebből? Mit üzenünk egy új, szebb és gazdagabb Európának?

Végezetül a helyi kisebbségi önkormányzatok, amelyek az itt élő nemzetek meghosszabbított kezei, jó kulturális és nyelvi híd, nos, tehát a kisebbségi önkormányzat működésének általános támogatása, amely eddig 714 ezer forint volt, most 640 ezer forintra csökken. Mennyi a különbség? Nem kell számolni, durván 10 százalék mínuszban és nem pluszban, ez mínusz 74 ezer forint. Ennek a lépésnek mi az üzenete a nemzetiségiek irányába, a kisebbségi önkormányzatok irányába, Európa irányába?

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt szeretném öntől kérni, hogy azért némi mértéktartással kezeljük a tényeket, abban az értelemben is, hogy egyrészt a közoktatásnak számos forrása van. Ezek közül a legfontosabb az az alapnormatíva, amelyet minden intézmény a maga műfaja szerint megkap. Ezek a normatívák nem csökkennek; az egyéb kiegészítő normatívák minden ilyen kiegészítő normatívánál csökkennek.

Mivel a nyelvoktatást fontosnak gondoljuk, éppen ezért a nyelvoktatásban megjelenik a világnyelv-program nagyon fontos fejlesztési programként, mert itt fejlesztési céljaink is vannak. Azt szeretnénk, hogy ezek az egyéb források a nyelvoktatásnak többletlehetőséget nyújtsanak.

(20.00)

Hasonlóképpen el kell mondanom önnek azt, hogy miközben a kisebbségi önkormányzatok normatív finanszírozásában léteznek az ön által említett feszültségek, eközben ugyanakkor például a kisebbségi önkormányzatok iskolafenntartó tevékenységében, amit ön is említett, jelentősen, mintegy 20 százalékkal növekszik az a pályázható forrás, aminek éppen azok az országos kisebbségi önkormányzatok a haszonélvezői, amelyek különálló iskolákat tartanak fönn, és amelyek a nemzetiségek szempontjából a legfontosabbak.

Nem kétséges természetesen, képviselő úr, hogy lehetne még több pénzt költeni, például nyelvoktatásra is, és azt gondolom, hogy számos kiváló ötletünk van még a patkó mindkét oldalán, de hát a költségvetés forrásai bizony szűkösek. Én azt kérem a képviselő úrtól, hogy nyújtson be módosító indítványt, és nevezzen meg olyan forrást, ahonnan ezt a pénzt át lehet csoportosítani, hiszen abban bizonyára egyetértünk, hogy a költségvetés hiányát egyikünk sem akarja növelni.

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A határon túli magyarokat érintő kérdésekről kívánok szólni.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Bukarestben azt az ígéretet tette, hogy szinten kívánják tartani a 2006-os költségvetésben a határon túli magyarok támogatását. 2006-ban - 2005-höz képest - 10 százalékkal nő a központi költségvetésnek a főösszege; a határon túli magyarok támogatására és a támogatási rendszer működtetésére fordított kiadások tervezett összege ezzel szemben, ami a határon túli magyarokat érinti, 25 százalékkal csökken nominálisan. Tehát még egyszer: míg a főösszeg 10 százalékkal növekszik, addig a határon túli magyarokra fordítandó összes támogatási összeg nominálisan 25 százalékkal csökken, ez azt jelenti, hogy 13 milliárd forintról durván 9,5 milliárd forintra csökken.

Ha egy kicsit bővebb összehasonlításban akarjuk vizsgálni, akkor érdemes megnéznünk, hogy a határon túli támogatások a kiadási főösszeg százalékában hogyan alakultak az elmúlt években. 2003 és 2006 között a központi költségvetésnek a 0,18 százalékát jelentette a határon túli magyarokra irányuló támogatás; ez az összeg egyébként az Orbán-kormány idején, ’99 és 2002 között 0,21 volt. És mennyi 2006-ban? Szemben az Orbán-kormány idején alkalmazott 0,21-gyel, illetőleg a Medgyessy-kormány idején tapasztalt 0,18-cal, 2006-ban 0,13 százalékra csökken.

Láthatjuk, hölgyeim és uraim, hogy amennyiben nem fogad el módosító javaslatot a parlament ebben a kérdésben, akkor immáron nem csupán Washingtonban, nem csupán a Vatikánban, hanem Bukarestben sem mond igazat Gyurcsány Ferenc, ugyanis az ott egyértelműen megígért támogatás-szintentartással szemben egy ilyen drámai csökkenést konstatálhatunk. Nem kevés cinizmus kell ahhoz, hogy a 0,13 százalékra, az összességében majdnem 50 százalékkal csökkenő támogatásra azt tudjuk mondani, hogy ez egy szülőföld-politika - nem kevés cinizmus kell ehhez.

Meg lehet persze kérdeznünk, hogy mi lehet ennek a megszorításnak az oka. Azt hiszem, nem kell túl sokáig bányásznunk az emlékezetünkben, hogy eljussunk 2005. december 5-éig, és arra a következtetésre jussunk, hogy a határon túli magyarokat ez a költségvetés bünteti, méghozzá kollektíven bünteti a határon túli magyarokat, hiszen tekintet nélkül a határon túli magyarok politikai, szakmai irányultságára, ez a csökkentés érinti őket.

Az oktatási-nevelési támogatásokkal kapcsolatban hadd jelezzek egy érdekességet! Míg 2003-ban 46 ezer fő vette igénybe, 2004-ben 221 ezer fő vette igénybe a 20 ezer forintos támogatásokat, és ekkor már - a zárszámadás tanúsága szerint - 5,2 milliárd forintot fordítottunk erre a célra a magyar költségvetésből, érdekes módon a 2006-ban tervezett kiadás 3,5 milliárd forint, tehát 625 millió forinttal kevesebb a 2005. évinél, és majdnem 2 milliárd forinttal kevesebb, mint a 2004-es tényleges kiadás.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Honnan tudja a külügyi kormányzat, hogy 2006-ban - ez az összeg egyébként 150 ezer pályázóra lenne elegendő - mintegy 70 ezerrel kevesebben fogják igénybe venni a 20 ezer forintos oktatási-nevelési támogatást? Én azt hiszem, hogy ez egy teljesen megalapozatlan kalkuláció, amelynek a hátterében, reméljük, nem a határon túli magyarok létszámának az ilyen mértékben várt csökkenése húzódik meg, mert akkor az eszközöket nehezen tudnánk megfejteni, hanem nyilvánvalóan a költségvetés kozmetikázásának a szándéka tapasztalható, és itt nyilvánvalóan egy nagyon jelentős túllépésre fog sor kerülni az oktatási-nevelési támogatások ügyében.

Érdemes elidőznünk egy kicsit a szocialista nemzetpolitikai találmány fölött is, a Szülőföld Alap fölött. Ennek a Szülőföld Alapnak a létrehozásáról a 2005. évi II. törvény rendelkezett. A zárórendelkezések alapján mindig egymilliárd forinttal kell rendelkeznie a Szülőföld Alapnak; az idei költségvetésben 500 millió forintot különített el, ugyanis a másik 500 millió forintot a Külügyminisztériumnak átutalta határon túli szervezetek támogatására a zárórendelkezése a már említett törvénynek.

Innentől egy meglehetősen komoly mutatványra készül a kormányzat, ugyanis a mai újságok alapján tájékozódhattunk arról, hogy 800 millió forint értékben kívánja a határon túli magyarokat ez a Szülőföld Alap támogatni. Örvendetes, kiírták a pályázatokat most, az év vége felé, novemberben a 2005. esztendőre a Szülőföld Alapból, tehát valamit mégiscsak fognak kapni a határon túli magyarok, nyilvánvalóan ennek némi kapcsolata lehet azzal, hogy az elmúlt egy esztendőben elég sok alkalommal fejezték ki aggodalmukat és elégedetlenségüket a támogatás elmaradása miatt.

De mit tapasztalunk a költségvetés tervezetében? 608 millió forintot kíván a jövő évben a Szülőföld Alapba csurgatni a kormányzat, holott a saját maga által elfogadott jogszabályok alapján is egymilliárd forinttal kéne hogy rendelkezzen az alap.

Föltehető persze az a lehetőség is, hogy a jövő évi költségvetésből kívánja majd kifizetni a most kiírt pályázatokat. Nem lepődnénk meg, hiszen több alkalommal voltunk már a szemtanúi ezeknek a trükköknek, amikor is ilyen áthúzódó ügyekkel volt dolgunk. De az mindenféleképpen állítható, hogy bárhogy is próbálja majd a kormányzat a Szülőföld Alapnak a támogatásait kifizetni, a 2006-os költségvetés nem fogja biztosítani a jelenlegi tervek szerint az egymilliárd forintot.

(20.10)

De hát az alapvető probléma, tisztelt Ház, a határon túli támogatásokkal az, hogy gyakorlatilag 2004 után nyomon követhetetlenné váltak a határon túli támogatások. Már 2005-ben is két előirányzatba sűrítette össze a kormányzat a határon túli támogatásokat, nem lehet látni, hogy az egyes alapítványok, az egyes programok, az egyes határon túli egyetemek milyen összegeket kapnak. Így például nem tudjuk nyomon követni azt sem, hogy 2005-2006-ban az erdélyi magyar tudományos egyetem például milyen támogatást kapott. Ez jelenti meggyőződésünk szerint az alapvető problémát, hiszen akkor, amikor ezekről az összegekről szavazunk, zsákbamacskát vásárolunk. Meg kell találnunk tehát a módját annak, hogy a költségvetési törvény 2004-ig egyébként jól működő rendszerét valamilyen módon visszahozzuk, vagy a beszámoltatás rendszerét megteremtsük. Erre fognak vonatkozni a részletekre bontott javaslataink.

Hadd hívjam fel a figyelmet, tisztelt Ház, arra, hogy Gyurcsány Ferenc nemcsak azt ígérte Bukarestben, hogy szinten tartja a határon túli támogatásokat, amit szemmel láthatóan nem tart be, hanem a csíkszeredai konzulátus megnyitása kapcsán is bejelentette, hogy történelmi és szimbolikus áttörés következett be a magyar-román kapcsolatokban. Természetesen egy konzulátus megnyitása manapság, mondjuk, Nyugat-Európában nem minősül történelmi és szimbolikus jelentőségű áttörésnek, hanem egy technikai kérdésnek, ami adott esetben be sem kerül az újságok híradásai közé. De azért az, ha már egyszer sikerült ezt az egyébként általunk is üdvözölt eredményt elérni, elvárható lenne, hogy a költségvetésben tervezzük a csíkszeredai főkonzulátus költségeit, illetőleg hogy egyértelműen és tisztán lássuk azt, hogy mi lesz azzal a konzuli hálózattal, amit az Orbán-kormány idején a Kárpát-medencében sikerült létrehoznunk Eszéktől egészen Kassáig és Szabadkáig. Ezzel kapcsolatban sajnálatos és mindenféleképpen aggodalomra okot adó híreket kaptunk, hogy a Külügyminisztérium mérlegeli néhány térségbeli konzulátus bezárását is.

Részletkérdés, de nem jelentéktelen részletkérdés, hogy mi lesz a moldvai csángó magyarok támogatásával. 2000-től nagyon jelentős új támogatási forma jött létre az úgynevezett 100 milliós csángó alap elkülönítésével, de kezemben van mind a külügyminiszternek, mind a Külügyminisztérium politikai államtitkárának levele, amelyben tájékoztatnak arról, hogy hol található ez az összeg. Csak az a probléma, hogy a két levél egymásnak szögesen ellentmond. A külügyminiszter arról tájékoztat, hogy átkerül a NKÖM-höz a 100 millió forintos támogatás, míg a politikai államtitkár úr arról tájékoztat, hogy a Külügyminisztériumban van, de az oktatási-nevelési támogatások címszó alá van elrejtve, és mintegy 56 millió forintra csökken le a 100 millió forintos moldvai csángó támogatás.

Akárhogy is van, azért jó lenne tudnunk, hogy hol van ez az összeg, de az mindenféleképpen elszomorító lenne, ha a határon túli magyaroknak az a közössége, amely kifejezetten kiszolgáltatott helyzetben küzd a megmaradásért, egy ilyen drámai mértékű támogatáscsökkenéssel kellene szembesülnie.

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, hadd tegyem fel azt a kérdést, óriási lehetőség előtt állunk a jövő évben, hiszen az '56-os forradalom 50. évfordulójának a megünneplésére készülünk, nem találtuk az 50 éves évfordulóval kapcsolatos előkészületek forrásait. Szerte a nagyvilágban a magyar emigráció, de a legkülönfélébb külképviseleteink is készülnek arra, hogy emlékműveket állítsanak, nagyrendezvényeket szervezzenek, sajnálatosnak tartanánk azt, ha ez a lehetőség, ami egyébként az utolsó lehetőségek egyike, amikor még a forradalmárok saját részvételükkel ünnepelhetnének meg egy ilyen jelentős évfordulót, nagyon sajnálatos lenne, ha anyagi források hiányában meghiúsulnának a megemlékezések.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Gúr Nándor, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engem örömmel tölt el az, hogy újra költségvetést tárgyalunk, és az még kiváltképp, hogy ebben a ciklusban minden esztendőben ezt tettük. Nem úgy, hogy kétévente költségvetést tárgyalunk, és a politikai prioritások kérdéskörét nem merjük a Parlament falai közé hozni. Azt gondolom, rengeteg megoldandó feladat van, ezeknek a sokaságáról szólni kell, mérlegelni kell, a mérlegelést követően rangsorolást kell készíteni, tehát gyakorlatilag olyan típusú tevékenységet kell folytatni egy költségvetés készítése kapcsán, ahol óriási nagyságrendű pénzekről kell dönteni. 11 000 milliárd forint nagyjából az a pénzeszköz, amiről szó esik, azt is tudjuk, hogy gyakorlatilag közel 90 ezer forint havonta és fejenként az az összeg, amiről ilyen értelemben döntés-előkészítési munka folyik; arról, hogy mire fordítsuk, melyek a prioritási sorban az első és a még előbb való kérdések.

A legfontosabb az én szemüvegemen keresztül nézve az nyilván, hogy ahol kell, ott a felzárkóztatás, ahol kell, ott a fejlődés megfelelő ütemben haladjon, és mindezek függvényében a foglalkoztatottság Magyarországon nőjön. Szeretném jelezni, hogy az elmúlt három esztendőben is ez történt, a foglalkoztatás folyamatos emelkedéséről, növekedéséről lehet számot adni, amellett, amiről az ellenzék beszél persze, hogy a munkanélküliség is nő, mert a harmadik tényezőről soha nem szól, hogy az inaktivitás, a gazdaságilag inaktívak nagyságrendje mintegy 200 ezer fővel csökkent az elmúlt időszakban.

Tehát azt gondolom, hogy igen, bátran hozzá kell tudni nyúlni kérdésekhez, lehetőség szerint a minél igazságosabb rendszer kialakítását kell szolgálni, és olyan módon kell ezt megtenni, hogy minél több ember számára biztonságosabb létet nyújtson. Ez persze rengeteg olyan kérdést kell hogy érintsen indirekten, amely nem direkten a foglalkoztatáshoz kapcsolódik, de indirekten mégiscsak. Néhány ilyen példát szeretnék mondani. Például az adó rendszerén keresztüli változtatásokra szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni, arra, hogy honnan indultunk el, és hol tartunk.

Ha nem mást, mint a személyi jövedelemadó rendszerét vesszük górcső alá, akkor azt kell látni, hogy 2002-ben még annak idején 20-30-40 százalékos kulcsok mellett adóztunk, ha jól emlékszem, akkor 600 ezer forintig 20 százalékkal, afelett 30-cal és 1 millió 200 ezer felett pedig 40 százalékkal. Csak azt hasonlítsák össze, tisztelt képviselőtársaim, hogy most hogyan néz ki a rendszer a 2006-os költségvetés beterjesztése kapcsán. Úgy néz ki, hogy 1 millió 550 ezer forintig 18 százalékkal, afelett pedig 36 százalékkal fogunk adózni.

Ez magyarul azt jelenti, hogy érthető és fogható is legyen, hogy, mondjuk, egy 130 ezer forintos bruttó keresetű ember 2002-ben és 2006-ban hogyan és miképpen keres, mit kap kézhez, vagy mit vonnak el tőle: ez az ember éves viszonylatban gyakorlatilag 444 ezer forintos nagyságrendben adózott az szja-kulcsok alapján 2002-ben, és 280 ezer forinttal adózik 2006-ban. 170 ezer forint differencia a zsebekben, ez mérhető különbség, azt gondolom. Ez nyilván olyan, amely a foglalkoztatás ösztönzését is magában hordozza, nem direkten, de indirekten mindenképpen. Hiszen ha a zsebekben több van, akkor a hajlandóság, a motiváció is nagyobb arra, hogy az emberek munkát vállaljanak.

 

(20.20)

De nemcsak az adó ilyen, nemcsak az áfáról lehetne hasonlóképpen beszélni vagy egyéb más élőmunka költségeinek a csökkentéséről, hanem ilyen, ha másképp nem, gondoljuk végig, a családtámogatási rendszernek azon típusú változtatása is, amely a gyermekvédelmi támogatások összegét nem elveszi, hanem odaadja egységesített családtámogatási rendszer keretei között azoknak, akik a szociális ellátásból a munka világába kerülnek, mert korábban nem így működött a rendszer. Mert korábban úgy működött, hogy aki szociális ellátásban részesült, eltartott három-négy gyermeket, gyermekvédelmi támogatásban részesült, elment dolgozni 60-70 ezer forintért, elveszítette a gyermekvédelmi támogatást. Hol volt meg a motiváció arra, hogy munkát vállaljon? Sehol nem volt meg. Arra volt késztetve, kényszerítve, motiválva, hogy feketén munkát vállaljon, három-négy-öt nap alatt azt a többletjövedelmet megszerezze, amivel gyakorlatilag kiegyenlítette azt a különbséget, mintha legálisan munkát vállalt volna. Most ezt a fajta összeget, amit gyermekvédelmi támogatásként nem kapott meg, ha elmegy dolgozni, meg fogja kapni. Magyarul, megint csak egyfajta motivációs hátteret rajzoltunk annak érdekében, hogy minél inkább a munka irányába forduljanak az emberek, a munkavállalás irányába mozduljanak el.

De ilyen egyéb más eszköz például a munkaügyi ellátórendszer átalakítása is, ami arról szól, hogy nem segélyeket, nem járadékokat folyósít, hanem olyan típusú ellátásokat, amelyek az álláskeresésre ösztönöznek, pont annak érdekében, hogy minél többen megint csak jövedelmekből, és ne segélyekből, támogatásokból, szociális ellátásból éljék az életüket. Azt gondolom, ez nem rossz filozófia. Azt gondolom, ez ellenzéknek is, kormánypártnak is egyaránt hasznára válik, hiszen az a lényege, amiről beszélek, hogy a foglalkoztatás mindezek eredményeképpen folyamatosan nő.

És ami pozitív, az az, hogy a forrás bővülése is a fejezet vonatkozásában kézzelfogható és utolérhető. És mindezek mellett, ami a foglalkoztatást megalapozza, az az, hogy a foglalkoztatás előtti fázisban - oktatásról beszélek, szakképzésről, de adott esetben a felsőfokú oktatás képzési rendszeréről is - olyan utat járunk, amely út kapcsán gyakorlatilag a munkaerőpiac igényeihez hozzáillesztett változásokat eszközlünk. Magyarul, azt tesszük, hogy azokat a hiányszakmákban történő képzéseket, amelyeket a munkaerőpiac igényként megmutat, jó értelemben vett torzított formában, pozitív értelemben torzított formában támogatjuk. Pont azért, hogy azok az igények elégüljenek ki, amelyek a munkaerőpiac oldaláról mint igények, megfogalmazódnak.

Azt gondolom tehát, hogy ezek azok az utak, amelyeken keresztül a foglalkoztatás bővülését maximális módon el lehet érni, azon túl persze, amit említettem, hogy az élőmunka költségeinek a folyamatos csökkentéséről is gondoskodni kell. Itt csak címszavakban említem az egészségügyi hozzájárulás folyamatos csökkentését, majd a 2006-os esztendőben történő megszüntetését, azokat a speciális járulékfizetési könnyítéseket, amelyek az ötvenéveseket, a gyes, gyed időszakát élőket vagy éppen a Start-program keretei között élőket érintik.

Utolsó gondolataimban nem szeretnék megfeledkezni arról sem, ami a 2006-os költségvetésnek a más típusú, nem feltétlenül a fejlesztési, de a felzárkóztatási típusú kérdéseit érinti, hogy a közcélú és a közmunka kérdésköreiben sokszorozott módon jelennek meg azok a milliárdok, mint az előző kormányzati ciklus időszakában. Ugye emlékeznek még? Akkor, '98-2002 között évente 2-2 milliárd forint jelent meg. Most, ebben a ciklusban 3-6 milliárd forint közötti pénzügyi forrás jelenik meg évente közmunkában. De ez a közcélú pénzekre is igaz. Azt gondolom, azoknak az embereknek, akik ma még nem állnak készen, felkészülten a munkaerőpiacra, átmeneti jellegű foglalkoztatások tekintetében ez is sokat számít.

Az utolsó mondatom pedig nem szólhat másról, mint arról, hogy mindegyikünk közös érdeke az, hogy Magyarországon minél több ember dolgozzon, soha ne feledkezzünk meg arról, hogy a munkaerőpiacot a foglalkoztatottak legalább olyan szépen és jól leírják, mint a munkanélküliek, de ezekhez az emberekhez az inaktivitásban lévők is hozzátartoznak. Ha reálisan akarunk beszélni ezekről a dolgokról, akkor ezt a három tényezőt mindig egymás mellett kell kezelni, és ebben a történetben, azt hiszem, senki el nem vitathatja, hogy az elmúlt esztendők történése nem rossz irányba halad, hiszen nő a foglalkoztatás, mértékadó módon, mintegy 200 ezer fővel csökken a gazdaságilag inaktívak száma, és mindezek mellett van egy 50-60 ezer fős munkanélküliség-növekedés, ami döntő többségében az inaktivitásból származtatható.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásokra érkezett igény. Legelőször megadom a szót Németh Szilárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az imént Gúr Nándor képviselőtársunktól hallhattuk, hogy milyen csodálatos világ érkezett el a foglalkoztatás tekintetében Magyarországon. Én azért néhány dolgot szeretnék tőle kérdezni.

Milyen magyarázatot tud adni arra, hogy az elmúlt egy évben 53 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma, és immár elérte a 7,3 százalékot? Milyen magyarázatot tud adni arra, hogy az első állást keresőknél az ifjúsági korosztályban 18-24 év között minden ötödik ember munkanélküli?

Közmunkaprogram. Közmunkaprogramok mindig akkor indulnak be, amikor valamilyen adatokat kell kozmetikázni. Azt gondolom, hogy a 2006. évi költségvetésben lévő közmunkaprogram is, illetve az arra szánt többmilliárd forint is ezt a célt fogja szolgálni.

De beszéljünk konkrét, az önök kormánya által beterjesztett programokról, a gyesről, a gyedről visszajövők vagy a nyugdíj előtt állók munkáltatásáról, vagy a prémiumévek programról. Milyen adatok szolgálnak arra, hogy ezek a programok valami hasznot is hoztak? A gyesről, gyedről visszajövőknél és a nyugdíj előtt állóknál még adattal sem tudott szolgálni a Foglalkoztatáspolitikai Minisztérium. A kérdésemre pedig a miniszter úr a prémiumévek programról a következőket mondta: 15 ezer emberre tervezték a prémiumévek programot, és ebben az évben, írd és mondd, 73 embert tudtak vele segíteni. Ez az a nagyon kirobbanó gazdaság? Ez az a kirobbanó foglalkoztatáspolitika, amiről ön beszélt? Ezek a programok önmagukban - ez jól látható, a számok jól mutatják, ha egyáltalán vannak számok - semmit nem jelentenek. Azonban az a 400 ezer új munkahely, amelyet önök megígértek, mikor fog létesülni?

A továbbiakban még azt szeretném megkérdezni, hogy milyen olyan igazi, valós adó- és járulékprogramot, adó- és járulékcsökkentést tudnak önök felmutatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amivel valóban be lehet indítani a gazdaság fejlesztését, a gazdaság fejlődését.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Ódor Ferenc, a Fidesz képviselője.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gúr Nándor képviselőtársam elmondott beszédével kapcsolatosan kértem szót. A családi adókedvezmény megvonása, ez is biztosan segíti azt, hogy a munkavállalás megtörténjék. Tehát ebben a felszólalásában a képviselő úr majdnem sikertörténetről beszélt. A számokat tessenek nézni, és a számoknál pedig nem azt látjuk - előttem már Németh Szilárd képviselőtársam elmondta, hogy milyen mértékben növekedett a munkanélküliek, illetve most már állást keresők száma.

Ismerjük elég régóta egymást, a képviselő úrnak erre az a válasza, hogy az inaktívak és az aktívak, és milyen mértékben emelkedett a foglalkoztatás. Magyarországon a munkanélküliek, illetve most állást keresők száma emelkedett, tehát valahogy ezek a szépen hangzó programok nem látszik, hogy eredményt, legalábbis olyan mértékű eredményt hoztak volna, amit beígértek.

Nagy gondot látok abban az ön által elmondottakra vonatkozóan, hogy a családi adókedvezményről valahogy úgy beszél, mintha ez nem egy ösztönző dolog lett volna. Most, ha valaki tevékenykedik, valaki termel, és befizeti az adót, ott lehet visszaigénylésről beszélni. Az önök által bevezetendő családipótlék-emelkedéssel ez úgy néz ki, hogy teljesen mindegy, hogy teszek vagy nem teszek hasznos dolgot a munkaerőpiacon, mindenképpen megillet ez a pénz. Tehát azt gondolom, hogy sokkal értelmesebb dolog, amikor a családi adókedvezménnyel a munkája során tud még pluszt szerezni az ember.

A közcélú, közhasznú foglalkoztatással kapcsolatosan muszáj, hogy meglegyen az emelkedés 3 és 6 milliárdra, mert gondolja el, képviselőtársam, hogy akkor milyen mutatókkal kellene itt önnek szembenéznie, és mit tudnának mondani akár a sajtónak, akár pedig az ország közvéleményének.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Önök mindig a munkanélküliség növekedéséről beszélnek, mivel másról nem tudnak, hiszen a foglalkoztatottság sérti a fülüket. A foglalkoztatottság növekedése az, ami produktumot termel ebben az országban, ami hozamot termel ebben az országban.

 

(20.30)

Jó lenne már egyszer tudomásul venni ezt is, és arról beszélni, hogy egymás melletti folyamatokról van szó. Az nem nagy baj, ha a foglalkoztatottak száma nő, ugye? Az valamivel nagyobb baj, ha a munkanélküliek száma nő, de ha az inaktivitásból sikerül kimozdítani embereket, akik még a munkanélküliségtől is távol voltak, még attól is távol, hogy támogathatóvá váljanak, és legalább egy lépéssel közelebb kerülnek ehhez a folyamathoz, azt gondolom, az sem baj.

A 18-25 éves korosztályhoz tartozó diplomások? Menjünk vissza öt évre, nyolc évre! Képviselőtársaim, az a beiskolázás, amelynek eredményeként diplomával a kezükben ezekben az esztendőkben kijöttek ezek a fiatalok, öt-hat évvel ezelőtti történet! Nem akarom én ezt túlragozni, a következtetéseket önök is le tudják vonni. Gyakorlatilag a munkaerőpiachoz való nem igazodás eredménye köszön ma vissza e tekintetben.

Közmunkaprogramok: nem összemérhetők a különbségek, nem összemérhető a 2 milliárd forint az 5, illetve a 6 milliárd forinttal. És nemcsak a mostani közmunkaprogramban, hanem minden esztendőben ezek a pénzek jellemezték a kormányzat működését. 400 ezer új munkahely? 320-330 ezer új munkahely megteremtődött, persze közben 270 ezer meg is szűnt. A többlet a foglalkoztatottak tekintetében megmutatkozik.

Adó- és járulékprogram? Biztos elolvasták, biztos nézték, hogy az elkövetkezendő ötéves kiszámítható adóprogram keretei között mi az, ami a vállalkozások terheinek a csökkentését jelenti. De hogy ne a jövőbe nézzünk? Csak a személyi jövedelemadó-táblát nézzék meg, és onnantól kezdve nagy görcs nem feszíti majd önöket.

Családtámogatás? Azt gondolom, a három tényezőt együtt kell kezelni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pettkó Andrásnak, az MDF képviselőjének.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kérdést szeretnék feltenni Gúr Nándor képviselőtársamnak. A 2006. évi költségvetésben hol találja meg a távmunkára szánható támogatási összegeket?

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Borkó Károlynak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban valóban nőtt a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma is. Én Szabolcs-Szatmár-Beregben szoktam megnézni, hogyan alakulnak ezek az adatok, és azt látom, hogy valóban, a gazdasági aktivitás a megyében is valamelyest nőtt. Csupán egy probléma van ezzel ott nálunk, az, hogy csupán és kizárólag az alkalmi munkavállalói könyvek számával nőtt az aktivitási ráta. Az eddig szürkén foglalkoztatott, elsősorban mezőgazdasági és építőipari idénymunkások, alkalmi munkások, napszámosok és hasonló foglalkoztatottak kerültek valamilyen módon a munkaügyi központok látókörébe, illetve a szürkén vagy feketén foglalkoztatottakat sikerült valamelyest integrálni a munkaerőpiacba. Ezek abból a szempontból új munkahelyek, hogy ők most már regisztrálva vannak mint munkavállalók, és az itt foglalkoztatottak, ha minimális mértékben is, a közteherjegy által biztosítottak is lettek. A kormányzat elmúlt időszaki tevékenysége Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tehát a legnagyobb sajnálatunkra nem eredményezett új munkahelyeket, hanem a munkaerőpiacot fehérítette ki valamelyest.

Mi azt szeretnénk ott a messzi keleten, ha nemcsak ilyen módon szaporodnának a munkahelyek, hanem valóban jól fizető munkahelyek létesülnének, tehát nemcsak az alulfizetett idényjellegű munkák fehérednének, hanem valódi új munkahelyek létesülnének nálunk is.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Ódor Ferenc, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Gúr Nándor Képviselő Úr! A foglalkoztatás kérdésében legyen önnek igaza, mert igazán örülünk, ha a foglalkoztatás emelkedik. De van egy másik szempont is. Az ön véleménye szerint mi mindig a munkanélküliséggel jövünk elő, a mi véleményünk szerint pedig ön mindig a foglalkoztatással jön elő. Mégsem tudunk zöldágra vergődni, hiszen az a nagy gondunk, hogy mégiscsak 400 ezer fölé emelkedett azok száma Magyarországon, akik nem találnak munkát. Borkó képviselő úr az előbb elmondta, hogy bizonyos növekedések miből adódnak. A munkavállalói oldalon van motiváltság - ezt az előbb már említettem a családi adókedvezményekkel kapcsolatban -, de a munkaadói oldal milyen könnyebbségeket kapott önöktől ahhoz, hogy alkalmazzon?

Itt a ciklus utolsó negyedében vagy utolsó kis részében különböző programokat kívánnak beindítani, de mintha ezek talán későn jöttek volna, és a mutatók igazából majd akkorra kellenek, amikor az utolsó pillanatban be kell ezt vezetni a sajtóban is. Az a közcélú munka, amit elég magas százalékos önrésszel hirdettek most meg az önkormányzatokkal, ami a következő évet veszi figyelembe, szintén ezt a célt szolgálja. Illetve ön arról beszél, hogy milyen mértékűek lesznek az ötéves adócsökkentő programok, amiket néhány héttel ezelőtt bejelentettek - de könyörgök, három év múlva, öt év múlva? Adja ég, hogy mind a ketten tudjunk erről vitatkozni! Ha az elmúlt hároméves folyamatokat nézzük, azt látjuk, hogy nincs olyan mértékű lelkesítő dolog, amivel meg tudtak volna jelenni, nem beszélve arról, hogy a gazdaság sem Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, sem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, de más területeken sem fejlődött.

Úgyhogy, képviselő úr, szeretném, ha önnek igaza lenne, de ezt egyelőre nehezen tudjuk elfogadni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nem fogom sokáig untatni képviselőtársaimat. Bár nehezen volt számomra érthető, hogy Ódor képviselőtársam mire akart kilyukadni, de megpróbálom megválaszolni azt, amit kevésbé értettem meg talán.

Egy gondolattal visszatérnék a családtámogatás rendszeréhez. Persze, hogy fontos az adókedvezmény, de egy igazságos társadalom keretén belül nem azokat kell feltétlenül és mindenképpen támogatni, akik egyébként önmaguk is biztosan állnak a lábukon, hanem azokat, akik biztosan akarnak állni a lábukon, akikben van szándék, hajlandóság arra, hogy munkát vállaljanak, de pont az fékezi őket, hogy elvesztenek bizonyos támogatásokat, ha munkát vállalnak.

Az alkalmi munkavállalás kétségtelenül fehéríti a rendszert. Én is azt mondom, amit Borkó képviselőtársam, hogy szükséges, de nem elégséges. Kell, hogy emellett hosszabb futamidejű, nem átmeneti jellegű munkavállalási lehetőségekre is mód nyíljon. Ezért fontos az infrastruktúra fejlesztése, ezért fontos az, hogy négyszáz kilométer autópálya épüljön Magyarországon. Ezt nem akarom összehasonlítani az előző kormány időszakában épült autópályák hosszával.

A munkahelyek keresése tekintetében szeretném jelezni, hogy Magyarországon hónapról hónapra mintegy 85-95 ezer munkahely rendelkezésre áll, csak strukturális különbségek vannak még ebben a kis országban is. Ezek azok a munkahelyek, amelyeket munkavállalási hajlandósággal, szándékkal megáldott munkavállalók nem találnak meg, vagy nincsenek ilyen munkavállalók. Ez az összefüggésrendszere is megvan a történetnek.

Adóterhelés? Adóvonatkozás? Nem, nem előre öt évre, Ódor képviselőtársam, hanem vissza háromra vagy ötre! 2000-ben Magyarországon az átlagos adóterhelés 39,5 százalékos volt, most 38 százalékos. Jövőre a költségvetési intézkedések révén 38 százalék alá esik. Tudja, mit jelent ez? Azt, hogy 200 milliárd forinttal többet hagyunk a vállalkozásoknál, csak 2005-ről 2006-ra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen, a munka nagyon fontos, mert a megélhetést jelenti. Békés megyei képviselőként el kell mondanom, hogy nálunk semmi sem változott, sőt rosszabb lett. A munkanélküliség nőtt, és elvándorolnak a fiatalok. Szomorú ez, mert gondolják végig, hogy a konzervipar, a baromfiipar, a nyomdaipar, a húsipar, a malomipar, a cukoripar mind-mind leépült Békés megyében, és nem tudjuk ott tartani a fiatalokat. Húszezer munkahelyre lenne szükségünk, és nem történt semmi. Persze nagyon nehéz munkahelyeket teremteni, de úgy gondolom, hogy talán több figyelmet érdemelne Békés megye és az ott élő emberek. Nagyon nehéz a munkanélküli és a kenyérkereset nélküli sors! Aki ott van, az depresszióssá válik, és később nagyon nehéz lesz a munka világába visszahelyezni.

Aktív eszközökre lenne szükség a leszakadó térségek megsegítésére, de erre gyakorlatilag nem látok semmit. Hiába képzünk át, ha nem tudunk munkahelyeket teremteni, márpedig úgy gondolom, hogy szükséges lenne, különösen Békés megye és az ott élő fiatalok érdekében, hogy megtalálják a számításukat, és ne menjen minden ebek harmincadjára, az az érték - vagyon, ház, ingatlan, föld és sok egyéb más -, ami az övéké, a családjuké.

 

(20.40)

 

Úgyhogy én, ha lehet, szeretném kérni mély tisztelettel Gúr Nándor képviselő urat is, hogy foglalkozzon Békés megye munkanélküliségi kérdéseivel és helyzetével. Ha tud segíteni, szívesen vennénk, és kérem, ajánlja a kormány figyelmébe Békés megye foglalkoztatását. Köszönöm, ha megteszi.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Borkó Károlynak, a Fidesz képviselőjének.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb elkezdtem ecsetelni Szabolcs-Szatmár-Bereg megye munkaügyi helyzetét. Még néhány dologra szeretnék rávilágítani. Az egyik legnagyobb problémánk, ahogy itt már többször is elhangzott, a pályakezdők munkanélkülisége, ami a megyében több mint 20 százalék.

A másik nagyon veszélyes folyamat pedig, amit itt a munkaerőpiacon láthatunk, az, hogy a tartósan munkanélküli állomány már elérte az összes munkanélküliek 25 százalékát. Ez az a réteg, akinek, úgy tűnik, semmilyen módon, semmilyen eszközzel nemigen sikerül munkát, munkalehetőséget biztosítani.

Hasonlóan komoly probléma a végzettségek tekintetében az, hogy nyolc általános alatti képesítéssel tulajdonképpen a megyében sem lehet semmiféle munkához hozzájutni. De a másik ilyen veszélyes dolog, ami eddig nemigen volt jellemző, az, hogy megjelent a diplomás-munkanélküliség is a megyében.

Egy másik súlyos problémánk, amit mindenképpen orvosolni kellene, és ennek sem nagyon látom a megoldását a költségvetésben sem, a nagyszámú roma kisebbség helyzete. Tulajdonképpen tragikus helyzetek vannak, vannak olyan családok, ahol már a második generáció nő úgy fel lassan, hogy nem volt már a szülőknek sem komoly kereseti lehetősége, alkalmi munkákból, a határból adódó lehetőségek kihasználásával próbálják fenntartani magukat, amit az elmúlt időszak igencsak megszigorított határellenőrzése egyre nehezebbé tesz, ellehetetlenít. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát ezekre szeretném felhívni a figyelmüket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Bóka István, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés önkormányzati részéhez szeretnék hozzászólni, annak finanszírozási oldalához.

A 2006-os költségvetési év nagy vesztesei lesznek az önkormányzatok, és ezt valamennyien tudjuk; reálértékben is egyértelműen, azonban sajnos abszolút értékben is csökken az önkormányzatok támogatása 2005-ről 2006-ra. Arra, hogy abszolút értékben csökkent volna az önkormányzatok támogatása, a rendszerváltás óta nem volt példa. Nevetséges, hogy a kormány szinte már bevezetve a kreatív könyvelés mellett a kreatív számítást, azt kívánja kommunikálni, hogy 2 százalékkal több pénzt ad az önkormányzatoknak 2006-ban, mint 2005-ben. Nevetséges, hogy sokszor még egymás között sem mondunk igazat. Nézzük tehát a számokat!

2005-ben az állami támogatás és az átengedett szja 1349 milliárd forint volt. 2006-ban ez a szám, tehát az állami támogatás és az átengedett szja 1274 milliárd forint, a különbözet, a csökkenés tehát 75 milliárd forint. Azonban a két évet azonos szintre kell hozni, és itt van az, amit eltérően látunk a kormánnyal szemben, itt van a kormány és az ellenzék számításai között az eltérés. A kormány szerint 2006-ban 2005-höz képest 26 milliárd forint, tehát 2,1 százalékkal több a finanszírozás, mint 2005-ben, azonban ez rendkívül nevetséges számítás. Báziscsökkentés címén - hogy miért, hát nem tudjuk; csak - elvesznek 19 milliárd forintot. A 3 százalékos tartalékképzés pedig 29 milliárd forintos csökkentést jelent. 2005-ben már láttuk, hogy a tartalékkal mi lesz.

Megjelenik a 2006-os számok között egy 10 milliárd forint nagyságrendű támogatás, egy úgynevezett leghátrányosabb kistérségek támogatása, ami az én véleményem szerint területfejlesztési pénz, és nem önkormányzati pénz. Ez a 10 milliárd forint csak a kozmetikázást célozza, hogy megmagyarázzák: 2006-ban mégis van valamifajta növekmény.

Amennyiben ezt a három tételt összeadjuk, úgy 58 milliárd forintot kapunk; 58 milliárd forint mínusz szemben a 26 milliárd forintos plusszal, ez 32 milliárd forint. Tehát a kormány eredeti számai szerint 32 milliárd a mínusz 2006-ban 2005-höz képest. Kérdezem tisztelettel, kit akarnak itt átverni?

És mivel csökken ezen túlmenően a 2006-os állami támogatás 2005-höz képest 32 milliárd forinttal, mint ahogy az előbb is láttuk, ezért nincsen meg a fedezete a 2005. szeptember 1-jei 4,5 százalékos közalkalmazotti béremelésnek. A 4,5 százalékos közalkalmazotti béremelés éves hatása 38 milliárd forint. Továbbá nem tudjuk, hogy 2005-ben lesz-e bármifajta bérkorrekció a közalkalmazottaknál és a köztisztviselőknél, hiszen a bértáblák kipontozva szerepelnek, nem tudjuk, hogy lesz-e közalkalmazotti, köztisztviselői béremelés. Amennyiben lesz, úgy ez a hiány tovább fog nőni; 1 százalékos közalkalmazotti, köztisztviselői béremelés éves makrogazdasági hatása 11 milliárd forint körüli. A közalkalmazotti 8,5, a köztisztviselői, közalkalmazotti együtt pedig 11 milliárd forint. A közigazgatási hatósági eljárási törvény 2005. november 1-jei bevezetése nagyon szerény számítások szerint mintegy 5 milliárd forintos többletet fog jelenteni 2006-ban az önkormányzatok számára. Adjuk tehát össze ezeket a tételeket: 5 milliárd, 38 milliárd és 32 milliárd - ez 75 milliárd forint. És nem beszéltünk még az inflációról 2006 tekintetében 2005-höz képest. Tehát 75 milliárd forintot messze meghaladó az a hiány, amit a 2006. évi önkormányzati költségvetés fog elszenvedni a 2005. évi költségvetéshez képest.

Nem tudom, nem látjuk, hogy mit akar a kormány ezzel az önkormányzati büdzsével, költségvetéssel üzenni. Mit kíván üzenni tízmillió állampolgárnak, akik az önkormányzati közszolgáltatást igénybe veszik? Mit kíván üzenni azzal, hogy a normatívák összege 2005-höz képest 94-95 százalékra csökken? Mit kíván üzenni azzal a Gyurcsány-kormány, hogy a normatívák a gyermekszám csökkenése mellett nem nőnek, általában stagnálnak, de nagyon sok esetben csökkennek? Mit kíván a kormány üzenni azzal, hogy megvonja az óvodai, iskolai oktatásnál a kiegészítő normatívát, az alapnormatíva pedig nem nő? Mit kíván üzenni a kormány azzal, hogy radikálisan csökkenti a bölcsődék támogatását? Mit kíván üzenni a kormány azzal, hogy csökkenti a körjegyzőségek támogatását? Mit kíván üzenni a Gyurcsány-kormány azzal, hogy radikálisan csökkenti a zeneművészeti és az egyéb művészeti normatívákat?

(20.50)

Mit üzen azzal a kormány, hogy csökkenti az intézményfenntartó társulási normatívát, csökkenti a bejáró tanulók után igénybe vehető normatívát? És mit üzen a kormány a tartalékképzéssel? 2005 után, immár 2006-ban is azzal szembesülünk, hogy tartalékképzésre kívánják kötelezni a települési önkormányzatokat.

2005-ben azt mondták, hogy amennyiben a gazdaság megfelelő módon fog fejlődni, akkor ezt a tartalékolt összeget az önkormányzatok megkapják. Nem kaptuk meg ezt az összeget. 2006-ban mi fog történni ezzel a tartalékolt összeggel? Ismét ugyanúgy nem kapjuk meg, mint 2005-ben, annak ellenére, hogy önök azt mondják, hogy a gazdaság dübörög? Vagy mégsem dübörög? Vagy nem olyan módon, ahogy azt önök gondolják?

A 2006-os önkormányzati költségvetés jelenlegi formájában a leépítés, a leépülés és a megszorítás költségvetése, és ez sérti 10 millió állampolgár biztonságát. De szeretnénk konstruktívan hozzáállni ehhez a vitához. Szeretnénk, ha olyan módosító indítványokat tudnánk elfogadni, amit közösen tudna ebben a szorult és nehéz helyzetben kormány- és ellenzéki oldal támogatni.

Hogyan gondolom, milyen olyan fix pontok lehetnek, amelyek mindenki számára elfogadhatók kell hogy legyenek ebben a nehéz helyzetben? Szeretném, ha egyetértenénk abban, hogy a tartalék 2006-ban feloldásra kerüljön. Ez a települési önkormányzatok pénze. Szükség van rá a mindennapi biztonságos működésükhöz. Szeretnénk azt, hogy amennyiben az általunk jelenleg ismerteken felül többletbér kerül kifizetésre vagy többletfeladat kerül az önkormányzatok számára meghatározásra, az külön soron jelenjen meg a Magyar Köztársaság költségvetésében. Amennyiben a közalkalmazotti-köztisztviselői bér többletfedezetet igényel, az külön soron jelenjen meg a Magyar Köztársaság költségvetésében. Nagyon fontos, hogy ebben a nehéz helyzetben próbáljunk valamilyen módon a 2002-es ígéretekhez visszanyúlni, amikor önök azt mondták, hogy növelni fogjuk az önkormányzatok gazdálkodási önállóságát - és mi következett be? Szűkült a gazdasági önállóság.

Szeretnénk azt, hogy ebben a nagyon nehéz helyzetben legalább annyit tegyünk meg - ez többletkiadást egyébként nem igényel -, hogy a kötött normatívákat minél inkább próbáljuk a szabadon felhasználható normatív finanszírozásra átcsoportosítani. Például a gyűjtőútépítés 5 milliárd forintját, a tömegközlekedési normatívát próbáljuk valamilyen módon szabadon felhasználható önkormányzati forrássá átkonvertálni, hogy próbáljunk segíteni valamennyi önkormányzat tekintetében, hogy szabadon tudjanak dönteni a rendelkezésre álló forrásokról. És ebben az esetben is - amennyiben ezek a tételek elfogadásra kerülnek - mintegy 10 milliárd forint még szükséges ahhoz, hogy 2006-ban csak nagyon kicsit járjunk rosszabbul, mint 2005-ben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Herczog Edit képviselő asszony, az Európai Parlament képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

HERCZOG EDIT (Európai Szocialista Párt): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselőtársnőm! Ketten maradtunk már csak hölgyek ebben a teremben.

Hadd osszam meg először önökkel azt az érzést, hogy milyen jó visszajönni ebbe a magyar parlamentbe. Ebbe a magyar parlamentbe, ahol sokkal élesebbek a viták, sokkal nyersebb kifejezések repkednek, mint az Európai Parlamentben, mégis jó itt lenni. Lehet, hogy egész egyszerűen ez a hazaszeretetnek egy megnyilvánulása.

Az Európai Parlamentben a költségvetés készítése nem tartozik szigorúan a munkámhoz, hiszen a belső piaci, ipari, energia-, tudományos bizottságban dolgozom, és a lisszaboni versenyképességi bizottságnak vagyok egy szem kelet-európai tagja. Mégis úgy gondolom, hogy három rövid gondolat erejéig szeretnék ebben a vitában részt venni.

Az első gondolat a nemzeti egység kérdése. Végighallgatva ezt a mai vitát, itt is azt érzem, hogy nagyon-nagyon kevés dolog az, amiben az itt ülő parlamenti erők egyet tudnának érteni. Pedig tudnunk kell, látnunk kell, hogy abban a pillanatban, ahogy kilépünk az Európai Unió területére, 25 tagország egyikeként 25 tagországnak szövetségese, de egyben versenytársa is vagyunk.

Képviselőtársaim, akikkel együtt ültem itt, a parlamentben, tudják, hogy nagyon sokszor idéztem népmesét; ennek a helyzetnek a leírására is egy népmesei hasonlattal élnék. Amikor a három ördögfióka a hétmérföldes csizmán, a láthatatlanná tévő süvegen és a varázspálcán vitatkozik, akkor mindig valaki negyedik, valaki más viszi el a hétmérföldes csizmát, a láthatatlanná tévő süveget és a varázspálcát is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok róla győződve, hogy mi nem ezt szeretnénk. Mi arra szegődtünk, hogy 25 tagországból az egyik legjobb legyünk, és ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha nagyon vigyázunk arra, amink van, hogy az a valami a miénk legyen.

Ezt a hetet itthon töltöttem. Döbbentem hallottam a rádióban azokat a kérdéseket, azokat a megnyilatkozásokat, azokat a kérdőjeleket, amelyek annak kapcsán vetődtek föl, hogy idejöjjön-e egy első körben 1500 munkahelyet adó cég; hogy mondjuk meg pontosan, mondja meg pontosan a miniszterelnök úr, hogy mekkora költségvetési támogatást fogunk nyújtani ennek a vállalkozásnak. Mondjuk meg? Adjunk pontos adatokat valamiről, ami még meg sincs? És aztán várjuk, kedves képviselőtársaim, hogy a Brüsszelben ülésező versenyhivatal majd pontosan minden mondatunkat, minden ki nem mondott szavunkat is azonnal számon kéri. Verseny van köztünk is. Ebben a versenyben mi mindannyian - huszonnégyen Brüsszelben és háromszázhetvenhatan itt, ebben a Házban - arra szövetkeztünk, hogy sikeressé tesszük ennek az országnak a lakóit.

Nagy örömömre szolgált az a kétpercessorozat, amiben az előbb a Gúr Nándor által elmondottak kapcsán beleverekedte magát a tisztelt Ház, mert ez azt mutatta, amin én egész nap gondolkodtam, hogy vajon van-e egyetlenegy olyan dolog, amiért közösen kiállnánk mindannyian. És úgy érzem ennek a kétpercesvita-sorozatnak a végén, azt talán mindannyian tudjuk, hogy a munkahelyteremtés a legfontosabb, amit ebben az országban a lakosoknak, a lakóinknak adhatunk. Még egyszer hadd mondjam tehát: néha nemzeti egység kell, néha tudnunk kell, hogy mit is akarunk.

Második gondolatom is eköré épülne: a versenyképesség, a lisszaboni stratégia, amelyről nagyon sokat beszélünk Brüsszelben is, mégis úgy tűnik, hogy nem olyan könnyű oda eljutni. Versenyképes gazdaságot szeretne az Európai Unió, tudásalapú, versenyképes gazdaságot. Nem 10 ezer, nem 20 ezer, hanem 6 millió munkahelyet kell ahhoz teremteni Európában, hogy szembe tudjon nézni Európa azzal a kihívással, ami felé halad. Nevezetesen, hogy 2030-ban a jelenlegi négy munkavállaló - egy nyugdíjas arány két munkavállaló - egy nyugdíjasra változik. Ehhez valamit közösen tennünk kell!

Magyarország akkor lehet sikeres ebben, ha meg tudja fogalmazni, hogy mik azok a közös, nemzeti egységen alapuló törekvések, ahol ki szeretne törni. És képviselőtársaim, én erről ma viszonylag keveset hallottam. Keveset hallottam kutatás-fejlesztésről, keveset hallottam innovációról. Mit szeretnénk csinálni? A mezőgazdaságot szeretnénk sikerágazattá tenni, vagy a számítástechnikai iparágat szeretnénk-e azzá tenni? Hogyan képezzük ki erre azokat a gyerekeket, fiatalokat és időseket, akiket itt foglalkoztatni szeretnénk?

Azt tanácsolom - persze nem nagyon tehetek ilyet, én magam is itt ültem évekig -, hogy hasonló kérdésekről beszélgessünk, erről dugjuk össze a fejünket, és akkor egészen biztos, hogy a ma még bizonytalanok majd valaki mellé leteszik a voksukat.

(21.00)

A kutatás-fejlesztésről és az innovációról szeretnék még néhány szót mondani, mert ez az, ami a magyar költségvetési törvényben kísértetiesen hasonlít arra, ami az Európai Unióban történt és történni látszik. Ezelőtt egy évvel Potočnik biztos urat nem választotta volna senki biztossá, ha nem ígéri meg, hogy megduplázza az európai költségvetésben a kutatás-fejlesztésre szánt összegeket. Ez az összeg a 6. számú kutatás-fejlesztési keretprogram keretében évente 4,8 milliárd euró. A Parlament, felülemelkedve önmagán, meg is szavazza a 11,4 milliárd eurót, ami duplázást jelent. Mire ez a költségvetés a Tanácsban eljut egy bizonyos pontig, beterjeszti a luxemburgi elnökség a javaslatát, ez a szám már csak 5,6 milliárd euró éves szinten. Alig több tehát, mint az előző 6. keretprogram, miközben a céljai tágulnak, a céljai kiterjednek.

Nagyon sajnálom, hogy a magyar költségvetési törvény ehhez hasonló irányokat mutat, bár megértem azt, hogy miért van ez így. Mégis talán arról kellene beszélgetni, hogy hogyan veszünk részt ebben a folyamatban, hogy hogyan veszünk részt abban a projektben, ami azt célozza, hogy 700 ezer ifjú kutatót állítsunk csatasorba az Európai Unión belül. Miért nem arra szövetkezünk, hogy ezen belül Magyarország jobban tudjon kiemelkedni a többi ország közül? Hiszen megvan hozzá a szellemi kapacitás ebben az országban. Matematikában, számítástechnikában, nanotechnológiában, mezőgazdasági biológiai kutatásokban kezünkben van az a tudás, az egyetemeinken jelen van az a tudás, amire építeni lehetne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés, bár számokról szól, mégsem tizedekről, századokról és számokról szól, hanem az emberekről, a jövőről. Kívánok ahhoz erőt ma, holnap, holnapután, hogy ezt a jövőt sikerüljön úgy megtervezni, hogy ebben az országban aki megöregedett, aki dolgozik vagy aki talán még meg sem született, ugyanazt érezze, amit én, hogy jó itthon lenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Kovács Tibornak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden arra szeretnék reagálni, amit még Bóka képviselő úr az előzőekben elmondott. Tisztelt Képviselő Úr! A Fidesz képviselőitől a mai napon kétféle hozzászólást hallhattunk. Az egyikféle hozzászólás arról szólt, hogy miért akkora a költségvetési hiány, amekkora, mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a költségvetési hiány csökkenjen, illetve mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az eurót mielőbb bevezessük. Ez volt az egyikfajta hozzászólás.

A másikfajta hozzászólás, sokszor ugyanannak a képviselőnek a szájából, példa erre Varga Mihály képviselő úr felszólalása is, aki azt kérte számon a költségvetéstől, ettől a kormányzattól, hogy miért nem költünk többet az önkormányzatokra, miért nem költünk többet számos más egyéb célokra, csak azt nem mondták el, hogy egyébként a Fidesznek mi az elképzelése erről az egész problémakörről, van-e valamiféle olyan programja a Fidesznek, amiről itt a parlamentben be tudnak számolni, és alternatívaként be tudják mutatni a jelenlegi kormánykoalíció elképzeléseivel szemben.

Csupán csak azt hallhattuk önöktől, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy mi mindenre kellene még többletforrásokat költeni, mi mindenre kellene még többletet elkülöníteni és biztosítani sokszor indokolatlanul. Itt most szeretnék utalni arra, hogy például az önkormányzati finanszírozás csökkenésével kapcsolatban Jauernik képviselő úr a délelőtt folyamán már részletesen elmondta azt, hogy miért csökken többek között például feladat-elmaradás miatt meg adócsökkenések miatt is az önkormányzati finanszírozás. Ha itt lett volna a képviselő úr, meghallhatta volna. De még egyszer szeretném hangsúlyozni: egyetlenegy, még egy programfoszlányt sem hallhattunk a Fidesz képviselőitől, hogy egyébként ők ezt az egész problémakezelést hogyan képzelik el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces fölszólalásra jelentkezett, megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Van, igen, Herczog Edit képviselő asszony, amiben egyetértünk, mégpedig abban, hogy egy parlamentnek kell közös céljának lenni, mégpedig azért, mert arra esküdtünk föl itt, a tisztelt Házban, hogy szolgáljuk a magyar választópolgárokat, okos és hasznos, helyes törvényeket hozunk, és igyekszünk minden tekintetben az emberre, az igazságosságra, minden szlogen nélkül és minden panel nélkül úgy törekedni és olyan törvényeket hozni, ami szolgálja a Magyar Köztársaság minden állampolgárát, sőt a határon túliakat is. Csak tudja, képviselő asszony, le kellene vedleni a hazugságokat, a pótcselekvéseket, aztán az arroganciát és a mellébeszélést. Őszintének kellene lenni többször, és nem kellene arrogánsnak lenni a kormánypártiaknak sem, mert nyilvánvaló, hogy közös erővel több dolgot tudunk megoldani.

Nézze, van egy közös pont szintén, amivel egyetértünk: a kutatás és a tudomány. Képviselő asszony, azt mondom, ebben jók vagyunk, mert sok a magyar kiművelt fő, okosak a magyarok, tehetségesek, és úgy gondolom, ezt a történelem is bizonyítja, nem kell nekem ezt bizonygatnom. De tudja, mégis furcsa számomra az, hogy Magyarországon a magyar állam, a Magyar Köztársaság költségvetése a tudományra és a kutatásra nem szán pénzt. Helyes, hogy önök az Unióban ezért lobbiznak.

Nézze, elmondok ezzel kapcsolatban egy példát. Szarvason, Békés megyében működik egy kutatóintézet, az öntözési kutatóintézet, Halászati és Öntözési Kutatóintézet. A város háború előtti földjét értékesítik, és a vagyonukat élik föl, mert fontos számukra a kutatás, az alapkutatás és a tudomány, energiafüvet termelnek, új halfajtákat és intenzív technológiákat munkáltak ki, és Magyarországon pontygénbank van a szarvasi kutatóintézetben, és föl kell élni a vagyonát, mert a Magyar Köztársaság kormánya egy fillért nem szán a kutatásra és nem segíti. Borzasztó, higgye meg, mikor a város közföldjét, vagyonát rövid távú érdekek miatt értékesítik.

Köszönöm, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces fölszólalásra következik Borkó Károly, a Fidesz képviselője.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Herczog Edit képviselő asszony beletalált a magyar költségvetés egyik legneuralgikusabb pontjába, ez a kutatás-fejlesztés, mert ugyan az Akadémiát, úgy tűnik, megpróbálta a kormány kistafírozni, de minden más olyan kutatóhelyet, kutatóintézetet, amely az ágazati költségvetésekben van benne, ott viszont igen-igen jelentős megszorításokat tartalmaz ez a költségvetés.

Magam az FVM költségvetését néztem meg, amely, ha jól emlékszem, 12 mezőgazdasági kutatóhelyet, kutatóintézetet tart fenn, többek között a Babák képviselő úr által említett öntözési kutatót, de ott vannak a borászati kutatóintézetek, ami képviselő asszonynak szakmába is vág többek között, de ott van az élelmiszer-kutató, a borminősítő intézet, ott van az Erdészeti Tudományos Intézet, Takarmányozási Kutatóintézet és egyebek.

Ezek a kutatóintézetek az FVM szerencsétlen költségvetésének következtében olyan helyzetbe kerültek ebben az évben, hogy például az Erdészeti Tudományos Intézet jövő évi költségvetésének 50 százalékát vonja el a tárca. A legutóbbi erdészeti albizottsági ülésen azt mondta a főigazgató úr, dr. Führer Ernő, hogy ezt nem lehet kigazdálkodni, ez egyenlő az ő halálos ítéletükkel. Ilyen költségvetési kondíciókkal egyszerűen a kutatás-fejlesztés a mezőgazdaságban, ami egyre keményebb versenynek van kitéve az európai uniós csatlakozás után - nem lehet felvenni a versenyt. Itt most új termékekre, termékfejlesztésre lenne szükség, ehhez képest azt látjuk, hogy a kutatás-fejlesztésre az agrárágazatban is egyre kevesebbet szán a kormány. Ez így nem mehet tovább!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces fölszólalásra jelentkezik és megadom a szót Bóka Istvánnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kovács képviselő úrhoz szeretnék szólni. Tisztelt Képviselő Úr! Ha végighallgatta volna figyelmesen azt, amit mondtam a 2005-ös, 2006-os számok tekintetében, és ha végighallgatta volna azt, hogy milyen módon próbáltam megtisztítani a 2005-ös és 2006-os számokat, akkor igazat ad abban, hogy ugyanazt a levezetést alkalmaztam, mint amit Jauernik alelnök úr korábban alkalmazott.

(21.10)

Sajnos, ez a 75 milliárd forint, plusz még az infláció, ami még növelheti ezt a részt, efölött van. Tehát 2006-ban 2005-höz képest ennyivel romlik az önkormányzatok pozíciója. Tételezze fel azt, hogy ezekkel a számokkal nem kívánok manipulálni, és ezek a számok valósak, mert számomra fontos az, hogy 2006-ban ne kerüljenek az önkormányzatok rosszabb helyzetbe, mint 2005-ben. Ez az egyik, amit mindenféleképpen szerettem volna elmondani.

A másik pedig: a beszédemet vagy a felszólalásomat azzal zártam, hogy tettem néhány olyan javaslatot, amit ha közösen végigvinnénk ezen a költségvetésen, ha javítani nem is lehet 2005-höz képest, de nem fogunk radikálisan rontani 2006-ban 2005-höz képest, amik alapvetően többletforrásokat nem igényelnek. Mit kértem? Azt kértem, hogy a tartalék ne kerüljön zárolásra, a tartalékot 2006-ban kapják meg nem feladattal terhelten az önkormányzatok, mint ami a jelenlegi költségvetésben szerepel. Ezt kértem. Azt kértem, hogy néhány kötött, megcímkézett finanszírozási elem legyen szabadon felhasználható, tehát egy belső átcsoportosítást kértem a költségvetésen belül, hadd döntsék el az önkormányzatok, hogy mit kívánnak tenni. Kinek az óvoda, kinek az iskola, kinek meg az útépítés a fontos. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És azt mondtam, hogy ha még ezen túlmenően egy 10 milliárdos többletjuttatást lehetne ebbe a kasszába minimálisan betenni, akkor azt mondhatjuk, hogy csak egy kicsivel rosszabb a 2006-os év, mint a 2005-ös év. Elnézést, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Tóth Imre képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Minden ember településen él, ezért nem mindegy, hogy miből, hogyan, csökkenő vagy növekvő arányban és színvonalon, vagyis sokan szóvá tették, hogy a költségvetés sorsok, emberi sorsok, egész települések meghatározója. Elhangzott a vitában, hogy 3187 önkormányzat 13 ezer intézményt tart fenn, ennek rendkívül nagy a súlya, a költségvetési súlya is.

A 2006-os költségvetés betegségének egyik fő oka a nagy elosztórendszerek beígért reformjának elmaradása, amit mind a két oldalról megvitattunk. 2006-ban is elmaradt, és úgy néz ki, ebben a ciklusban el fog maradni az önkormányzatok gazdálkodásának átfogó reformja, de ne felejtsük el, ígéret volt. A feladat- és hatáskörök rendszer lényegi változtatására nem került sor, a gazdálkodás szabályozási feltételrendszere alapvetően változatlan, a pénzügyi feltételei pedig romlanak - mondja többek között az Állami Számvevőszék is.

Az önkormányzatok központi forráslehetősége 2006-ban 1274,5 milliárd forint, a 2005. évi költségvetési törvény szerint az önkormányzatokat 1349,8 milliárd forint központi forrás illeti meg. A jövő évi forráslehetőség több mint 5 százalékkal kevesebb az ez évinél. A központi számítások ennél kedvezőbb forrással kalkulálást mutatnak annak függvényében, hogy a 2005. évi kiinduló adatokat milyen tényezőkkel korrigálják. A 2006. évi költségvetési törvényjavaslat az 1274,5 milliárd forint központi forrásból a fentiek mellett még 28,3 milliárd forint tartalék képzésének kötelezettségét is előírja. A kisebb, olcsóbb, de hatékonyabban működő állam megvalósításának indokával a 2006. évi központi forráslehetőség meghatározásánál indulásként 19 milliárd forint megtakarítással számol a törvényjavaslat az önkormányzati szférában. Így 2006-ban az önkormányzatok finanszírozásából közel 48 milliárd forint kerül kivonásra, vagyis 2005-ben és 2006-ban a forráskivonás együttes összege 69 milliárd forint.

A normatív állami hozzájárulások továbbra sem fedezik a személyi juttatások, azok járulékaival kapcsolatos kiadásokat. A korábbi években javasolt, végrehajtott létszámcsökkentésekből felszabaduló megtakarítások mellett jelentős saját forrás bevonására van szükség, Évek óta nem volt dologi fejlesztés, automatizmus, így nem került sor az inflációs hatás ellentételezésére sem. Mind az oktatási, mind a szociális területen a törvényjavaslatban szereplő normatívák még a szinten tartáshoz sem nyújtanak fedezetet. A költségvetési törvényjavaslat szerint az oktatási kiegészítő normatívák megszűnnek.

Nem szerepel a javaslatban az étkezés általános támogatása, amely a rezsiköltséghez nyújtott hozzájárulást. Ennek hiányában jelentősen növekednek az önkormányzatok terhei. Nem tartalmazza a törvény a diáksporttal, a minőségfejlesztési feladatokkal, a pedagógiai szakmai szolgáltatással, a gyermekjóléti szolgálattal kapcsolatos feladatok ellátásával kapcsolatos normatívákat. Drasztikusan csökken a kollégiumi ellátással kapcsolatos normatíva. A költségvetési törvény 3. számú mellékletében az alapfokú oktatás, óvodai nevelés, általános iskolai oktatás 1-4. osztálya jogcímeknél az átlaglétszám után igényelhető kiegészítő normatív hozzájárulás teljes mértékben megszűnik. A tanulók kulturális, egyéb szabadidős, egészségfejlesztési feladataira, diáksporttal kapcsolatos feladatokra a tervezet nem tartalmaz állami támogatást, ami a tanulók egészséges neveléséhez feltétlenül szükséges lenne.

A törvényjavaslat és így az önkormányzatok központi forrásai nem tartalmazzák a 2006. évi központi bérintézkedéseket, illetve ezek pénzügyi fedezetét. Nem számol a törvénytervezet a dologi kiadásoknál várható 3,5-4 százalékos infláció és gázáremelkedés miatti többletkiadással. Az áfakulcs 5 százalékos csökkentése nem eredményez akkora megtakarítást, mint amennyit az előbbi többletkiadások okoznak.

Alapvetően a kötelező tartalékképzés, az olcsó állam miatti forráskivonás, a 2005. évi központi bérintézkedések fedezetének részbeni hiánya, a 2006. évi központi bérintézkedések fedezetének biztosítása hiányában az önkormányzatok működőképessége 2006-ban veszélybe kerül. Nincs elfogadható szakmai és politikai érv amellett, hogy a nemzetgazdaság állítólagos dinamikus, 4 százalékos növekedése ellenére az önkormányzati szférában a központi források összességükben csökkennek 2005-höz képest. Kérdezzük tehát: miért, miért és miért?

A bérekkel összefüggésben kívánatos, hogy a 2006. évi központi bérintézkedések központi forrásfedezete az érdekegyeztetés során meghatározott összegben vagy arányban kerüljön megállapításra. A bérfejlesztés fedezete külön tételként és teljes egészében kerüljön be a költségvetési törvénybe! Egyedül ez vagy ez lehet a tisztességes. Minden olyan összeg, minden olyan forrás, amit a települési önkormányzatoktól elvonunk, azt jelenti, hogy az önkormányzatok először fejlesztéseiket csökkentik, fejlesztéseikkel nem tudnak pályázati síkon lépni, önerőt nem tudnak produkálni, majd pedig szorosan ezt, tehát a fejlesztésekben való visszalépést követi az alap-, kötelező feladatok nem megfelelő elvégzése, vagyis azok elmaradása.

Az a javaslatunk, hogy az ez évi normatívák átlagát, számait, ahol nincs szervezeti változtatás, tehát nem indokolt, funkcionál továbbra is az az ellátási forma, minimum a 2005. évi szinten, az ez évi szinten tartsuk meg. Az volt a kérdés, mi a javaslatunk lényege. Ez a lényege, és mintegy 2,5 százalékos inflációnövekedéssel is számolva meg kell azokat emeljük, hogy minimum a szinten tartást meg tudjuk célozni. Egyéb esetben az fordul elő, ami talán nem is titkolt kormányzati szándék, hogy a központi költségvetési hiány palástolására a konfliktuspontokat a települési, megyei önkormányzati szintekre toljuk le, és ez azt jelenti, hogy egymással állítjuk szembe a települési önkormányzatot, képviselő-testületet a lakossággal, a megyei vezetést a megye lakosságával, tehát az embereket az önkormányzatokkal. Nem korrekt, nem tisztességes! Ha pedig az a cél, hogy kevesebb feladatot lássanak el az önkormányzatok, akkor nem szabad több feladatot feltétel nélkül, forrásfeltételek nélkül átengedni, vagyis oktrojálni, kötelezővé tenni feltételek nélkül.

 

(21.20)

Tulajdonképpen ez a költségvetés, ha úgy tetszik, beismerés is, hiszen a jelenlegi állami vezetés beismeri, hamisak azok a szlogenek, hogy dübörög a gazdaság, nagy a jólét, bennünket irigyel ilyen és olyan állam. Tudjuk, ezek lózungok, a valóság a költségvetésben jelenik meg, annak erős visszafogásában. Az önkormányzatoknak tehát pluszfeladatokat nem szabad adni feltételek nélkül.

Ami pedig a bérfejlesztést illeti, valószínűleg kétségtelenül nagy szükség van arra, de csak abban a mértékben ígérje meg az állam, helyezze kilátásba, amilyen mértékben módjában - és nem szándékában, módjában - áll ennek a teljesen elkülönített, tételesen bemutatott fedezetét biztosítani. Minden más hamis megoldás, az ez évi bérfejlesztésekhez hasonlóan, ami láthatóan rossz pályára vitte az önkormányzatokat. Ma is ezt nyögik, ezért kell annyi hitelt felvenniük az önkormányzatoknak, ezért adtak el annyi vagyont, és az eladósodás trendje sajnos tovább nő.

A körzeti igazgatás normatív feladatai furcsa módon - tételesen hármat említek: okmányirodák, gyámügy, építéshatósági feladatok - mind, kivétel nélkül normájában, forintjában csökkennek; a feladat nem, azt állítólag el kellene látni. Kinek a feladata ez? Ez állami feladat, a jegyzőn keresztül látják el az önkormányzatok. Mit mutat a forráscsökkenés erre a konkrét állami feladatra? Azt, hogy ebben a költségvetésben az állam a jegyzőkön, a helyi hatóságokon keresztüli állami feladatellátáshoz sem tudja, így tehát nem akarja biztosítani a feladattal egybeeső adekvát forrást.

Az utak fejlesztésére vonatkozó dübörgő elképzelés, amely ebben az évben 10 milliárd feltételt adott, 50 százalékkal csökkent, vagyis 5 milliárd forintra csökkent, közben pedig az útjaink bajairól beszélünk mind a fővárosban, mind vidéken.

A szociális, gyermekjóléti alapszolgáltatási feladatoknál a szociális étkezésnek 4800 forinttal, a házi segítségnyújtásnak 15 200 forint/fővel csökken a normatívája. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnak 12 000 forint/ fővel, a támogató szolgálatoknak 1 millió 278 ezer forint/szolgálattal igen jelentős arányban, gyakorlatilag mintegy 10 százalékkal csökken a támogatása.

És mit hallottunk a miniszterelnök úrtól? Síkra szállt az utolsó három, négy, öt, hat hónapban a szegénység ellen, a szegények érdekében. Szegénység, óh! E mellett az erősen csökkenő költségvetési, szociális tétel mellett más nem juthat eszünkbe, mint az, hogy ez farizeus magatartás: a száj azt mondja, támogatni akarom nagyobb mértékben a szegényeket, a kéz pediglen elveszi az ennek feltételét adó, imént tételesen, normatívánként említett forintokat.

Az időskorúak nappali intézményének ellátása 9000 forint/fővel csökken. Mit csináljanak a szociális otthonokat fenntartó megyei települési önkormányzatok? Ne fűtsenek? Ne szerezzenek be annyi gyógyszert, miközben a gyógyszer ára feljebb megy? Többet fizettessenek a bentlakókkal? A nem egészen jó ütemben növő nyugdíjak ellenére is?

A fogyatékosok nappali intézményi ellátása 465 ezer forint/főről 47 ezer forinttal, tehát 10 százalékkal csökken. Mit akarunk ezzel üzenni? Mit akarunk ezzel elérni? A hajléktalanok átmeneti intézményeire adott támogatás 548 ezer forint/fő volt, ezt önök 30 ezer forinttal csonkolják. A szegények között talán azok a legszegényebbek, akik hajléktalanok.

Így tehát tisztelettel kérjük a kormányzatot, fontolja meg javaslatunkat, hogy az önkormányzatoknak adott, továbbra is kötelezően elvégzendő feladatok körében minden körülmények között minimum a szinten tartást célozzuk meg, ez pediglen csak úgy biztosítható, ha az ez évi normatívákat, azok értékét plusz a 2,5-3 százalék közöttire vélelmezett, inflációval növelt értékét meghagyjuk. A bérek fejlesztésénél pediglen csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér.

A települési önkormányzatok a művészeti oktatást különösen fájlalják. A művészetek persze nem halnak meg, ha az iskolák be is zárnak, a művészet tovább él (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), mert művészek lesznek azok az önkormányzatok, amelyek ebből a költségvetésből ki tudnak jönni.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel a Fidesz képviselőcsoportjának mai időkerete el is fogyott.

Felszólalásra kerül a kormány nevében Teleki László államtitkár úr, két percben kért szót. Parancsoljon, öné a szó.

TELEKI LÁSZLÓ ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam ma szólni, mert azt gondoltam, a holnapi nap az, amikor meg kell szólalnom, de a képviselő úr mindenképpen megszólított akkor, amikor azt mondta, a szegénység helyzete a 2005. költségvetési évben nem realizálódik, és amikor azt mondta, hogy dübörgő gazdaság, akkor mihez képest dübörgő gazdaság.

Azt azért visszakérdezném, van-e lelkiismerete a szegényekkel kapcsolatban az ellenzéki pártoknak. Azért kérdezem ezt meg, mert ahogyan Herczog Edit képviselő asszony mondta, a számok mögött mindig emberek és családok élete húzódik meg, és azokat kellene figyelembe venni. Az elmúlt kormányzati ciklusokban viszont nem nagyon lehetett látni azt, hogy a szegénység kezelését megpróbálták volna valamilyen szinten is orvosolni.

Miért mondom ezt? Amikor azt mondják, a cigánytelepek felszámolása, az nemcsak a telepek lakhatási helyzetét, hanem egyébként a foglalkoztatási helyzetet, az oktatási helyzetet, az egészségügyi helyzetet is kezeli. Erre egyetlenegy forintot nem szánt az elmúlt kormányzatban egyetlenegy kormány sem.

Mi van ma? Ma az van, hogy 800 millió forint van ebben az évben, jövőre pedig egy hitellel és azon kívül pedig a 2006. évi költségvetésben lehet látni azokat a számokat, amelyek erre a programra fordítódnak. De tovább lehetne menni: az önök kormányzása idején, tisztelt képviselő úr, 1,1 milliárd forintot fordítottak a roma gyerekek ösztöndíjára. Három és fél év után a szocialista kormány az SZDSZ-szel közösen 3,1 milliárd forintot fordított eddig a magyarországi cigányok ösztöndíjrendszerére, tehát már most többet, mint önök négy év alatt, nem is sokkal, hanem háromszorosával, és még nincs vége a ciklusnak. Tehát ez azt jelenti, hogy mi közel 4 milliárd forintot fordítunk a roma gyerekek ösztöndíjára önökkel szemben, akik egyébként négy éven keresztül 1,1 milliárdot fordítottak rá.

És lehetne sorolni a számokat, amelyek csak a tényekről beszélnének. Egyetlenegy biztos: ma a 2006. költségvetési év azokat a hiányokat próbálja meg pótolni, amelyeket önök nem tettek meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltánnak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tulajdonképpen sok tekintetben egyet is érthetek Tóth Imre képviselőtársammal, hogy a költségvetés legfőbb betegsége a nagy elosztórendszerek reformjának elmaradása.

De, tisztelt képviselőtársam, tessék már nekem megmondani: minden olyan törvényjavaslat kapcsán, amelyhez kétharmad kellett volna, és amely kötelezte volna az önkormányzatokat arra, hogy együttesen és racionálisabban lássanak el feladatokat, ugyan ki volt az, aki ezeket a törvényjavaslatokat megakadályozta, ha nem a Fidesz!? (Pettkó András: 1998-2002 között?)

Tessék kedves lenni nekem megmondani: amikor az egészségügyi rendszer reformja szóba került, annak első lépéseként az egészségügyi ellátásban történő magántőke bevonásával szemben ki állt oda a Munkáspárt kórház-privatizációt megakadályozni kívánó népszavazási kezdeményezése mellé, ha nem a Fidesz!?

Tessék nekem megmondani: amikor a közoktatási rendszer reformjáról van szó, akkor minden olyan lépés, amely a közoktatást racionálisabbá tenné, figyelembe venné, hogy a gyerekek egyharmad része eltűnt a rendszerből, következésképpen az intézményrendszert a benne dolgozó pedagógusokkal együtt karcsúsítani kellene, ki az, aki minden ilyen alkalommal sütőtöknyi könnyeket hullat a falusi kisiskolák bezárása miatt!?

(21.30)

Tisztelt Képviselőtársam! Nem lehet egy szájból hideget és meleget fújni. Nem lehet államháztartási reformot követelni úgy általában, és amikor egyetlen reformlépésre sor kerülne, akkor minden követ megmozgatva megpróbálni megakadályozni és kimutatni, hogy aki ezt megpróbálja meglépni, az hazaáruló, nemzetáruló, tönkre akarja tenni az egész országot. Ezt nem lehet, képviselőtársam!

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Józsa István, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! - akik még itt maradtak e késői órán. Úgy gondolom, hogy amikor a környezetvédelem és a költségvetés kapcsolatáról fogok beszélni, akkor egy olyan össznemzeti ügyet érintek, amiben talán a patkó mindkét oldala egyet kell hogy értsen. Számunkra, MSZP-s képviselők számára nagyon fontos, hogy a környezet ügye az egész kormányzatban kiemelt figyelmet kap, és ebből adódóan nemcsak a minisztérium költségvetése az, amiben ez kifejezésre jut, hanem a többi tárca, más ágazatok költségvetése is.

A 2006-os költségvetésnek a környezetügy egyértelműen nyertese, ezt olyan főbb számokkal szeretném bemutatni, ami egyértelműen növekedést mutat. A költségvetés, tehát az államháztartási kiadások között az előző évi 1,5 százalékról 1,8 százalékra nő együttesen a környezetvédelmi célú ráfordítások aránya, hasonlóképpen a teljes GDP-hez mérten a korábbi 0,72 százalékról 0,83 százalékra nő. Tehát a környezetvédelmi tárca költségvetését és más tárcák környezetügyi kiadásait együttesen véve, összesen mintegy 240 milliárd forintot fordít a kormány a környezetvédelem ügyére.

A tárca költségvetésén túlmenően ennek a csomagnak a kiemelt tételei az agrár-környezetvédelemre fordítható közel 35 milliárd forint, az ÁPV Rt. kármentesítési tevékenysége mintegy 8 milliárd forint értékben, a tömegközlekedés fejlesztése csaknem 30 milliárd forint terjedelemben, illetve a 2007 és 2013 közötti időszak környezetvédelemmel kapcsolatos nagyprojektjeinek előkészítésére rendelkezésre álló csaknem 20 milliárd forint, amely a Nemzeti Fejlesztési Hivatal költségvetésében jelenik meg most.

Magának a minisztériumnak a költségvetése is kedvezőbben alakul az előző évinél: a kiadási főösszeg 106 milliárd forint, az előző évi 94 milliárddal szemben. Egyből 47 milliárd forint az uniós támogatású projektekre várhatóan megvalósuló kifizetés, azzal a kikötéssel persze, ami már az idei költségvetésben is szerepel, hogy amennyiben a projektek a törvényjavaslatban kalkuláltnál jobban, gyorsabban haladnak, és a tervezettnél nagyobb kifizetésekre van szükség, akkor erre minden lehetőség adott. Tehát ez a tervezett 47 milliárd forint szükség szerint az előrehaladás ütemében túlléphető.

Ez az összeg biztosítja tizenkét hulladékgazdálkodási nagyprojekt, hét szennyvíztisztítási ISPA-projekt, valamint egy hulladékos, egy ivóvízminőség-javítási és három szennyvíztisztítási kohéziósalap-projekt, továbbá a környezetvédelem és infrastruktúra operatív program pályázati és azon túli, tehát központi projektjeinek a finanszírozását. Ezt a 47 milliárd forintot nem figyelembe véve, hiszen összehasonlításképpen nyilván a lecsupaszított költségvetéssel érdemes ezt összehasonlítani, a tárca 10 milliárd forinttal kevesebb pénzből gazdálkodik, ezt saját bevételeiből pótolja.

Ha a tárca fejezeti sorait nézzük, van néhány olyan terület, amely kiemelt figyelmet kapott a költségvetés keretei között. Ilyen mindenekelőtt az árvízvédelmi művek fenntartása és állagmegóvása, erre a tevékenységre három különböző fejezeti soron másfélszer annyi összeg áll rendelkezésre, mint a megelőző évben. Növekszik a társadalmi szervezetek támogatására fordítható összeg is, ez az ez évi 300 millió forinttal szemben 500 millió forintot tesz ki a következő évben. Csaknem a duplájára nőnek a balatoni, illetve a szigetközi vízminőség-védelmi, vízpótlási lehetőségek.

A keretek nyitottsága miatt azt lehet mondani, hogy a jövő évben azoknak a kedvezményezetteknek, akik készen állnak a pályázataikkal, a jövő év közepétől a 2007-2013-as uniós költségvetés terhére már kifizetéseket is lehet teljesíteni a konkrét projektek előrehaladási ütemében. Erre az időszakra a felkészülést időben, már a jövő év elején érdemes elkezdeni.

Úgy gondolom, hogy ez a szemlélet, ami megnyilvánul a környezetvédelem ügyének költségvetési támogatásában, támogatásra érdemes, és kérem az ez irányú támogatásra a patkó mindkét oldalát.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Márfai Péter, a Magyar Szocialista Párt képviselője.

MÁRFAI PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvényjavaslat általános vitájában fontosnak tartom, hogy szó essék az informatikáról, a digitális esélyegyenlőség megteremtéséről és arról, hogyan biztosítja a költségvetés, hogy ezen a területen is előrehaladás történjen. (Pettkó András: Sehogy! - Dr. Hiller István: Nem is lehet mondani, hogy népes az ellenzék! - Derültség az MSZP soraiban.)

Gazdasági kulcságazatról van szó, ezt onnan lehet tudni, hogy adott esetben, mondjuk, a nemzetgazdaság 7 százalékáról, a termékexport 14 százalékáról beszélek. Azért is mondom, hogy gazdasági kulcságazatról van szó, mert pozitívan hat a gazdasági növekedésre, de igaz az is, hogy ha az információs technológiák elsajátítása terén nem tartunk lépést a világ fejlett országaival, akkor többszörös versenyhátrányt szenvedünk. De ugyanúgy versenyhátrányt szenvednek a hazánk kevésbé fejlett régióiban élő állampolgárok is, ezért mindent meg kell tennünk a fejlődés előmozdítása érdekében.

Ha csak a költségvetési törvényjavaslatban lévő előirányzatokat nézzük, megállapíthatjuk, hogy az e célra tervezett források összege növekedett: az információs társadalom céljait közvetlenül támogató, az innovációra és a kutatás-fejlesztésre fordítható összeget meghaladó modernizációs kiadások összességében megközelítik a 85 milliárd forintot, amely közel kétszerese az idei előirányzatnak.

A források növekedése mellett sokkal fontosabbnak tartom, hogy milyen célkitűzéseket szolgálnak ezek az előirányzatok, általuk elérhetjük-e az esélyegyenlőség megteremtését e téren és azon társadalmi csoportok tagjai számára, akik valamilyen hátrányt szenvedtek valamilyen területen. Azt mindenképpen látnunk kell, hogy az informatika és az információs társadalom nem egyszerűen a modernizálódó élet egyik eszköze, hanem olyan többletlehetőség, amely csökkenti, megszünteti a hátrányokat, vagy éppen új akadályként jelenik meg.

Visszatekintve azt mondhatjuk, az informatikai tárca tevékenysége a digitális szakadék csökkentése tekintetében nem volt eredménytelen: 2002-ben a számítógép-ellátottság terén Magyarország jelentős lemaradásban volt, akkor az Unióban átlagosan háromszor annyi gép jutott száz főre, mint nálunk, az internetellátottsági mutatókkal pedig Európában a sereghajtók közé tartoztunk. Mára már eredményekről lehet számot adni, gondolok itt az OECD jelentésére, amely megállapította, hogy szinte kivétel nélkül és nagymértékben javult Magyarország helyezése a nemzetközi rangsorban az információs társadalom mérőszámai tekintetében, így az elektronikus hírközlési szolgáltatások mennyiségi mutatói vonatkozásában is.

A digitális szakadék csökkentése érdekében megtett intézkedéseknek természetesen sok összetevője van, a jogalkotás, a célzott programok, a központi támogatások rendszere mind hozzájárult ahhoz, hogy ma már talán nagyon kevesen vannak, akik nem tudják, hogy mi az az internet, akik ne szeretnének az információs társadalom kínálta előnyökkel élni, azokhoz hozzájutni.

Az információs társadalom terén az esélyegyenlőség kérdését vizsgálva azt láthatjuk, hogy ma Magyarországon az infokommunikációs eszközökhöz való hozzáférést nézve a legnagyobb különbség az iskolai végzettség tekintetében van, vagyis minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy internetezik, hogy MMS-üzeneteket küld a mobiltelefonján, illetve esetleg tud szöveget szerkeszteni.

(21.40)

Erre gondoltam, amikor akadályként említettem az informatika szerepét a társadalom egy része számára. Ezt szem előtt tartva a kormány politikájában, az informatika és oktatás kapcsolatának erősítése kiemelt szerepet kapott. Egyes régiókban jelentős a lemaradás az iskolai végzettség és az iskolai mobilitási lehetőségek terén. Az oktatás területén az információs társadalom olyan lehetőséget tesz elérhetővé, amelyhez egyébként csak a nagyobb településeken lakók férhetnek hozzá, vagy könnyebben férhetnek hozzá.

Éppen ezért nagy jelentőségű a közháló és az e-Magyarország program indítása, illetve megvalósítása, amely közcélú internet-hozzáférési lehetőséget biztosít most már az ország több ezer pontján, olyan, üzletileg kevésbé vonzó helyeken is, ahol a szélessávú internet kapcsolat kiépítése egy vállalkozás számára nem kifizetődő, ahová a piaci erők önmaguktól nem jutnának el. Az információs társadalom építésének fontos módja az, hogy minden településen legalább egy e-Magyarország pont legyen, ahol vagy díjmentesen, vagy csekély díj térítése ellenében az embereknek lehetőségük van arra, hogy internetezzenek, mindehhez az infrastrukturális hátteret az országban már kiépült informatikai közmű, közismert nevén a közháló biztosítja.

Az általam említett programokhoz, azok végrehajtásához a 2006. évi költségvetés megfelelő nagyságú forrásokat irányoz elő. Megjegyzem, ennek többszörösének is lenne helye. A közhálóprogram keretében az összességében 7300 intézmény, iskolák, önkormányzatok, könyvtárak, kulturális intézmények szélessávú internetszolgáltatásának fenntartási költségeire, üzemeltetésére mintegy 7 milliárd forint van előirányozva. Az e-Magyarország program jövő évi költségeire tervezett 550 millió forint pedig a jelenlegi rendszer további, változatlan színvonalon történő működését biztosítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetgazdaság lehetőségeire figyelemmel a költségvetési törvényjavaslatban tükröződő kormányzati szándék megfelel az információs társadalom követelményeinek, az esély és demokrácia jegyében jövőre is jelentős lépést tehetünk ahhoz, hogy minden magyar állampolgár egyaránt hozzáférhessen az információkhoz, bárhol éljenek is az országban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Török Zsolt, az MSZP képviselője. (Nincs jelen.) Nincs itt. Akkor viszont Karakas János, szintén a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon!

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ma, aki hallgatja a rádión keresztül ezt a költségvetési vitát, és egy kicsit ért a költségvetés vitájához, látott már korábbiakat, akkor azt jegyezheti meg, hogy egy kicsit az általános vita helyett már részletes vitát is folytatunk, és egy-egy területről esik szó szakpolitikusok részéről. Én most szeretnék ezen egy kicsit változtatni, és általánosságban szólni a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése kapcsán, mit tartalmaz a 2006. évi költségvetés slágvortokban.

Először is azt, hogy a 2006. évi költségvetés alapja egy, az uniós átlagnál gyorsabban fejlődő gazdaság. Az, hogy dübörög, nem dübörög, legyen vita témája, de a lényeg az, hogy pluszforrást biztosíthat a jövő évi elképzelésekhez. A jövő évi költségvetési tervek között 4 százalékkal emelkedik a reálbér és a nyugdíj. A nyugdíjasok megkaphatják teljes összegben a 13. havi nyugdíjat a jövő évben már. Csökken az infláció, egy árstabilitás alakul ki, ami úgy a gazdaságban, mint a magánéletben tervezhetőbbé, kiszámíthatóbbá teszi az ember életét, és egyszerűbbé is, például a hitelek olcsóbbá válhatnak.

Csökkennek az adók, a kormányzat megpróbál olyan koncepciót kialakítani, ami több évre szólóan tervezhetőbbé teszi úgy az egyén, mint a vállalkozó életét. Igazságosabbá válik a családtámogatás, lehetőség nyílik önerő nélkül is azon rászorultak részére lakásszerzésre, akik eddig kiszorultak ebből a körből. Azért, hogy az ország kevésbé megközelíthető helyein is normális, az uniós szinthez közelítő életmódot lehessen kialakítani, mintegy 260 kilométer új autópálya épül, és ez az úthálózat teheti lehetővé a későbbiek során az ottani iparfejlesztést például. Növekvő uniós támogatásokból egyre több beruházás valósulhat meg, mintegy 140 milliárd hazai költségvetési forrás bevonásával, 320 forintnyi uniós költségvetési támogatással.

Ezenfelül az Uniótól még kapunk 175 milliárdnyi pénzt, elsősorban agrárcélra mint támogatást. Mindezzel szemben persze 217 milliárd forintot be is kell fizetnünk az uniós költségvetésbe, ugyanakkor azt tudom mondani, hogy jelentősen pozitív ez az egyenleg. És ezt azért nem szabad szó nélkül hagynunk. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ebből mennyit és hogyan, milyen formában, milyen ütemezésben veszünk igénybe, ugyanakkor ez olyan tény és olyan lehetőség, amit mindenféleképpen meg kell fogni.

Ha eljön a részletes vita, részletesebben fogok szólni a mezőgazdaságról, de agrárosként erről néhány szót hadd mondjak: a jövő évi büdzsébe minimális mértékben, igaz, de 400 milliárdot meghaladó forráslehetőség van, amelynek az előbb említett okokból adódóan két lába van, van egy hazai, illetve van egy uniós lába. Ennyi még nem volt soha a magyar agrárköltségvetésben, persze biztos, hogy fogunk még sokat vitatkozni arról, hogy elég-e, jó-e a megoszlása, ennek az agrárgazdaságnak, ennek a vidékfejlesztésnek biztos, hogy több kellene. De kollégáim, képviselőtársaim az egyéb ágazatrészeken hasonló módon nyilatkoztak, tehát ebből adódóan akár kétszer akkora költségvetési pénzt is el lehetne osztani egy-egy területen belül is.

Mindenesetre ennek a költségvetésnek, ennek az agrárköltségvetésnek, ha egyes elemeiben vitatjuk is, elegendőnek kell lenni, és ha jól osztjuk be, gondolunk arra is, csökkenjen a bürokrácia, jobb legyen az eloszlás, értelmes célokra fordítódhassanak ezek a támogatások, akkor, azt mondom, megint léphetett egy kicsit az agrárium, illetve léphetett előre az ország is. Csak ennyit szerettem volna mondani, nem elvéve képviselőtársaimnak az idejét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kárpáti Zsuzsa, a Magyar Szocialista Párt képviselő asszonya. Parancsoljon!

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Rádióhallgatók! Ezen a kései órán az ellenzék padsoraiban mindösszesen két képviselőtársam ül, ugyanakkor a szocialista frakciónál, mint ahogy az nyilván a tapsokból is hallatszik a rádióhallgatók számára, meglehetősen kitartóan itt ülünk, és próbálunk a költségvetési vitában részt venni, az érvekre ellenérvekkel válaszolni. (Babák Mihály: Nem maradt időnk.) Ugyanakkor el kell mondani, hogy jó ellenzéki szokás szerint a mai napon is az történt, hogy olyan magyar virtus szerint jól belecsaptak a lecsóba, néhányan elmondták, hogy mi a kifogásuk, hogy itt minden össze fog omlani, az egész költségvetés, és tulajdonképpen ezek után hazavonultak.

Nos, mi még itt igyekszünk kitartani, és elmondani azt, vagy próbálnánk érveket hozni és vitatkozni egy olyan partnerrel, akivel nem lehet vitatkozni, mert ő kinyilatkoztat, aztán fogja magát, és elmegy. No, ez jellemző sajnos a magyar ellenzékre, hogy fanyalog, kinyilatkoztat (Babák Mihály: És ez miért baj?), állandóan azt mondja, hogy minden rossz, semmi nem jó, amit ez a kormány csinál, értelmes, épkézláb javaslatokat nem tud letenni, ugyanakkor, amikor érdemi vitára kerülne sor, meghátrál, megfutamodik, nincs jelen az ülésteremben, itt, ahol pedig a költségvetés vitáját kellene lefolytatnunk. (Babák Mihály: Nem maradt több időnk.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Hallgatók! Ennek ellenére mégis megpróbálok a 2006. évi költségvetés vitájában az egészségügyi ágazattal kapcsolatban néhány dologról szólni. (Babák Mihály közbeszól.) Igen, megmosolyogtató, képviselőtársam, hogy szinte üres ellenzéki padsoroknak mondja el az ember, és vele vitatkozik. (Babák Mihály: Lejárt az időnk, képviselő asszony!)

(21.50)

Ha az egészségügyről beszélünk, akkor meg kell említenünk bizonyos makrogazdasági folyamatokat. A gazdasági fejlődés 2005-ben a GDP 4 százalék körüli növekedését mutatja, az export 11 százalék körüli növekedést, a beruházások 7-8 százalék körüli növekedést mutatnak. Külön megemlíteném, hogy az egészségügyi beruházások dinamikusabban emelkedtek 2002-ben, 2003-ban, 2004-ben, 2005-ben, vagyis ebben a kormányzati ciklusban, mint az ország bruttó állóeszköz-felhalmozásai. Az egészségügyi beruházásokon belül pedig nőtt a magánberuházások volumene, míg ez 2000-ben, a volt Fidesz-kormány idején 0,8 milliárd forintot tett ki, addig ez 2004-ben a szocialista-szabad demokrata kormányzás idején 7,5 milliárd forintra növekedett. Elsősorban nagy értékű diagnosztikai, CT-, MR-, PET-beruházásoknak, új műveseállomásoknak, illetve új épített magánklinikáknak köszönhető mindez. Ezek a növekvő magán- és állami egészségügyi beruházások a minőségi betegellátás, a gyors diagnózis felállítása és a hatékony gyógyítás irányába hatnak. Mindez javítja az egészségügyi ellátást.

2006-ban folytatódik a magyar gazdaság gyors export- és beruházásvezérelt növekedése, 2006-ban a GDP várhatóan az ideinél is gyorsabb ütemben, mintegy 4 százalékkal emelkedik. Ha az egészségügyre fordított kiadásokat nézzük, akkor a növekedés 2005-ről 2006-ra 3,8 százalékot tesz ki, ha 2002-höz viszonyítom, akkor 2002-ről 2006-ra 161,8 százalékkal nőtt az egészségügyre fordítható kiadások összege. Ezt az ellenzék egyébként délelőtt kifogásolta, most itt válaszolok neki: a táppénz, az anyasági vagy ideiglenes rokkantsági juttatások 167,2 százalékra, egyéb társadalombiztosítás ellátások 143,2 százalékra növekedtek 2002-2006-ig, vagyis ebben a kormányzati ciklusban.

Az egészségügyi beruházások és kiadások folyamatos volumennövekedése azért is figyelemre méltó, mert mi, szociáldemokraták olyan országot akarunk, ahol az emberek testi-lelki egészségben megélt életéve növekszik, ahol mindenkinek azonos esélye van a magas szintű egészségügyi ellátásra, és ahol az egészség megőrzéséért egyaránt felelősséget visel az egyén és a közösség.

Most nézzük, mit mond az ÁSZ és az ellenzék! Az ellenzék az egészségügyi ellátórendszer összeomlásával riogat ismételten. Az ÁSZ tervezési javulással dicséri meg a kormányt. A legfontosabb és legdicsérőbb megállapítása az Állami Számvevőszéknek - idézem -: magas kockázatú előirányzatot nem találtak. A bevételi oldalt is megdicséri, pozitívan említi, hogy korrekt javaslat készült, megalapozott előirányzatokkal találkozunk - mondja az ÁSZ. Nem igaz tehát az ellenzék állítása. A kiadási oldalt is pozitívumként említi, és azt mondja, hogy pozitív, hogy szolidaritási elv jelenik meg, és a biztosítási rendszereket fent kívánja tartani a szocialista-szabad demokrata kormányzat.

Emlékeztetnék arra, hogy az Orbán-kormány kétéves költségvetéséről az Állami Számvevőszék kifogásként hozta fel, hogy sem az államháztartási törvénynek, sem a jogalkotásról szóló törvénynek nem felelt meg. Vajon fontos-e a hiány csökkentése? Ellenzék is, mi is és az ÁSZ is igennel válaszolt. A mi számunkra úgy fontos, hogy közben adót és járulékot csökkentünk, mindeközben biztosítjuk az egészségügyi ellátórendszer működését, sőt a megkezdett átalakításokat is folytatjuk.

Elindult az intézményrendszer korszerűsítésének folyamata a célszerűbb szerkezet irányába, és megindult és folytatódik a szakmapolitikai döntéshozatal is ebbe az irányba. A háziorvosi, védőnői rendszer további erősítése történik meg 2006-ban. Már a térségi szinten megkezdődik az egészséges életmód preferálása. Megalakultak a regionális egészségügyi tanácsok, ez a struktúra a szükségletek és a kapacitások összehangolásának irányába hat. Általában a források racionális felhasználásának irányába hatott a vérellátás, az Országos Mentőszolgálat és az Országos Tisztiorvosi Hivatal átalakítása. Bevezettük az európai egészségbiztosítási kártyát, az E-111-es nyomtatvány helyett november 1-jétől ezt igényelni lehet. A 21 lépés keretében megindult és 2006-ban folytatjuk tovább az altatógépek cseréjét, a népegészségügyi program keretében a nemzeti rákellenes program kiterjesztését, diagnosztikai centrumok fejlesztését, az egészségügyi informatika fejlesztését, mint ahogy azt Márfai képviselőtársam elmondta, a sürgősségi betegellátás fejlesztése pedig kiemelt prioritásként szerepel.

Kedves Ellenzék! Noha csak egy ellenzéki képviselőtársam ül itt: ahol nincs, ott tehát ne keressenek! Mi itt tehát a casus belli? Csak nem az, hogy a 2006. éves költségvetés végre megteremti a nemzeti kockázat közösségét? Bátor lépéssel a kormány 303 milliárd forintot járulékként átcsoportosít az E-alapba, a nyugdíjasok, gyermekek, munkanélküliek, rendszeres szociális segélyen élők, járadékosok után, és sorolhatnám, hogy még ki mindenki után. Nem értjük, hogy mi az ellenzék problémája. Vajon az, hogy a biztosító végre valódi nemzeti biztosítóként működik? Vagy a 11 százalékos vetítési alap a gond? Egyszerűen nem értjük.

Mi meghatároztuk a prioritásokat az egészségügyben, és ez a költségvetés teljesíti ezeket a meghatározott politikai célokat. Nevezetesen: a sürgősségi betegellátás fejlesztésére 4 milliárd forint van előirányozva. Mentőellátás fejlesztésére a gyógyító-megelőző kasszán belül 1-1 milliárd forint fejlesztésre elő van irányozva. A prevenciós programokra szintén megtörténtek az előirányzat-átcsoportosítások, a programhoz szintén odarendeltük a megfelelő forrásokat. A nemzeti rákellenes program tovább folytatódik, és 150 millió forintot a minőségbiztosítási rendszer fejlesztésére fogunk 2006-ban fordítani, amely standardok, protokollok leírása formájában garantálja és egységesíti az egészségügyi ellátás mikéntjét.

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Bátorság! Mi megcsináljuk azt, amit önök nem csináltak meg az egészségügyben. Mi három T-t kérünk önöktől: türelmet, toleranciát, támogatást is várunk önöktől, és kérjük, hogy legalább hagyják, hogy megcsináljuk az egészségügyi reform- és finanszírozási elképzeléseinket.

Köszönjük szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. 51 másodperces felszólalásra jelentkezett Pettkó András, a Magyar Demokrata Fórum képviselője.

Parancsoljon, öné a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): (Hangosítás nélkül.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kárpáti Zsuzsa Képviselőtársam! A világ csodája lenne az, ha a mai napon az ellenzék nem bírálta volna a benyújtott költségvetés tervezetét, és a világ csodája lenne az, ha a kormánypárti képviselők nem védenék. Az életnek ez a rendje, úgy látom. Az MDF azért sem tudja többek között támogatni ezt a benyújtott költségvetést, mert nem biztosítja az euró 2010-es bevezetését Magyarországon, ezért kéri visszavonását és átdolgozását.

De Képviselőtársaim! Egy másik világ csodája lenne, ha mind a négy parlamenti párt egy dologban együtt tudna működni. A világ csodájává választáson a magyar Parlament - mint az újság is írja, jelenleg internetes szavazás van -, a nyolcvanegyedik helyen van Magyarország. Ha mind a négy parlamenti párt arra biztatná támogatóit, hogy szavazzanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezen az internetes honlapon, akkor elérnénk azt, hogy a világ nyolc csodája közé be tudna kerülni a Magyar Országgyűlés Parlamentje. Úgy hiszem, egy fontos lépést tennénk meg a magyar gazdaság felemelkedése érdekében.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak mondom a képviselő úrnak, jelezték a rádiós kollégák, hogy lehet, hogy a másik mikrofont tette fel a képviselőtársunk. Ők nem hallották. (Pettkó András: A sajátomat tettem fel!) Akkor kérem majd kivizsgálni a technikai probléma okát.

Felszólalásra következik Molnár László, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

(22.00)

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A jövő évi költségvetés tervezése nagyobb figyelmet kapott az elmúlt hetekben, mint a korábbi időszakban lehetett ezt tapasztalni. A politikai pártok, társadalmi szervezetek, illetve a gazdaság piaci szereplői kíváncsiak arra, hogy tartani tudjuk-e a növekedési ütemet csökkenő infláció mellett, hogyan tudjuk versenyképességünket fejleszteni, hogyan tudjuk a szociális juttatásokat szinten tartani, növelni.

A versenyképesség alapvetően attól függ, hogy a gazdaság szereplői külső és belső környezetben hogyan működnek. Kiszámítható, tervezhető jövőt szeretnének, ehhez pedig hosszú távú társadalmi megegyezésre van szükség a politikai pártok, a szakmai szervezetek és a lakosság részéről. Igen, ma - ez furcsán hangzik a mai parlamentben, de - megegyezésre van szükség a jövő miatt a pártok, a társadalmi szervezetek és a lakosság részéről az adók, az elvonások, a juttatások és az adóelkerülés megítélésében is.

Az előző megközelítés a miénk, amiről most beszélek, az az ellenzéké. Ez az ellenzék arról beszél, hogy államháztartási hiány van, magas az államadósság. Folyamatosan azt mondja, személyre lebontva a csecsemőtől az aggastyánig, mekkora az a hiteltömeg, amit vissza kell fizetnünk. Igen, családi házat, lakóházat, társasházakat nem szoktak készpénzért vásárolni, ehhez hitel kell, így van ez a napi életben is. Nekünk, Békés megyeieknek elsősorban az a fontos, hogy mikor lesz autópályánk, hiszen a befektetők, a beruházók ezután építik az üzemeket, hogy elérhetők legyünk, munkahelyeket teremtenek, és majd utána számoljuk meg a hiányt, mert az a növekedés, az a hozam, amit a munkahelyteremtés, az üzemek létesítése jelent, gyorsuló megtérülést fog eredményezni, és gyorsuló mértékben csökkenti az államháztartás hiányát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mi lehetőségeinket alapvetően meghatározza az Orbán-Torgyán-kormány ránk hagyott nagyjából 1000 milliárd forint adóssága, illetve a mi száznapos és későbbi intézkedéseink, amelyek nagyjából 400 milliárd forintot tettek ki. Ez a 2006. év determinációja. Szigorúak a tervezési kereteink, hiszen a 2008-2010-es maastrichti kritériumokat tartani szeretnénk és tartani is kell. Az állami fejlesztések elsősorban az infrastruktúrát érintik, jelentős összeget költünk autópálya-építésre. Véleményem szerint ez az a terület, ahol el lehet adósodni, hiszen egy hosszú távú megtérülés a vállalatok versenyképességét jelentheti, valamint a beruházások ösztönzését és a külföldi tőke beáramlását. Jelenleg - ahogy néztem - 92 milliárd forint van külön soron, elkülönítetten.

A jövő évi költségvetés számára a makrofeltételek biztatóak, a növekedés gyorsul, elsősorban az exportnak és a sokoldalú beruházásoknak köszönhetően. Ez alapján arra lehet számítani, hogy jövőre bővül a foglalkoztatás, és így többen fognak többet keresni, kiszámítható jövedelemhez jutni az üzleti életben is. Nincs más út, mint hogy az üzleti szférában bővüljön a foglalkoztatás, a közszférában pedig csökkenjen. Igen, bátorság kell ezt meglépni. Amikor egy márciusi beszélgetésen az egyik tanult barátomnak elmondtam, hogy nagyjából 20 százalék a foglalkoztatási többlet és mintegy 200 ezer főt jelent, és ennek a kivonása a szektorból a vállalati szektor felé irányításával, más módon a nyugdíjaztatás lehetővé tételével, azt válaszolta, hogy ne akarjunk egyszerre mindent. Nos, Járai úr két hónappal később nagyjából 230 ezer főre taksálta ezt a létszámot. Igen, felélhetjük a versenyképességünket azáltal, hogy sokkal többet költünk erre a szférára, mint amennyit a gazdaság megenged. Alapvető követelmény tehát, hogy ésszerű összhang érvényesüljön a gazdaság teljesítménye, a termelékenység alakulása és a kifizetendő bérek, szociális juttatások között.

A költségvetés jellegét meghatározza, hogy a megfogalmazott intézkedések a nagyobb igazságosság, a fokozottabb társadalmi szolidaritás jegyében születnek.

Hagyok néhány percet az utánam szólóknak is, de azért szűkebb hazámról még röviden szólnék. Békés megye az elmúlt tíz évben leküzdötte magát a megyék közt az utolsó helyre. Valamikor az ország éléskamrájának tartották, édesvízkészletünk egyedülálló az országban, a termálvízkészletünk kimagasló, csakúgy, mint a földgázkészlet, és 40 aranykoronás földjeink vannak, mégis úgy gondoljuk, hogy az a szegénység, ami elérte Békés megyét, nem tartható, ezért pozitív diszkriminációra van szükségünk. Ahogy már korábban is elhangzott, el kell érnünk, hogy 2010-re megépüljön az autópálya.

Még egy gondolatot hadd vessek fel, költségvetési kérdés. A madárinfluenzával kapcsolatos sajtóhírek, médiaszereplések nagymértékben rontják az ágazat versenyképességét. Nálunk nagyon sok a csirkefarm, nagyon sokan tenyésztik, van feldolgozóüzem is. A költségvetésben meg kell keresni a lehetőséget, ahogy a mezőgazdasági szektorban a korábbi években is megtettük ezt. A szakma 4-5 milliárd körülire taksálja azt a tartalékot, azt az intervenciós lehetőséget, amit az ágazatban lévő hátrány, az ebből eredő 30-40 százalékos fogyás és a vágási lehetőségek szűkülése okoz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Élő Norbert, a Magyar Szocialista Párt képviselője.

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elősegíti-e a 2006-os költségvetés a maastrichti kritériumok teljesülését 2008-ra? Mik azok a pontok, amiket ki lehet emelni, amelyek elősegítik azt, hogy 2010-re az euró legyen Magyarország fizetőeszköze? A szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció által benyújtott 2006-os költségvetés a versenyképesség, a felzárkózás és a társadalmi igazságosság költségvetése. 2006-ban a GDP 4 százalékkal nő, az infláció csak 2,1 százalékkal emelkedik, a folyó fizetésimérleg-hiány csökken, az államadósság GDP-arányos hiánya csökken, a bürokrácia csökken, az autópályák hossza megduplázódik.

Három olyan elemet emelek ki, ami a maastrichti kritériumok szempontjából nagyon fontos, ezek a versenyképesség, a társadalmi igazságosság és az adósságszolgálat alakulása.

A versenyképesség szempontjából az egyik legjelentősebb kormányzati program az autópálya-építés. 2002-2006 között a harmadik Magyar Köztársaság legnagyobb sztrádaépítése valósul meg, 448 kilométerről 930 kilométerre emelkedik a magyar autópályák hossza. Az autópályák közelsége ösztönzi a vállalkozások betelepülését, a helyi vállalkozások piacának kinyitását. Nő az idegenforgalom is. A vidék Magyarországa bekapcsolódik immanensen az ország vérkeringésébe. Meggyőződésem - a spanyol és az ír példa is azt mutatja -, hogy az autópálya-építés segíti a GDP növekedését, emeli a foglalkoztatás mértékét.

A társadalmi igazságosságot a 2006-os program az áfacsökkentésben valósítja meg. Az áfacsökkentés legjelentősebb hatása piacgazdasági viszonyok között az infláció csökkenése. Az 5 százalék áfacsökkentés lehetővé teszi a GDP növekedését, ugyanis ugyanannyi jövedelem mellett többet költhet a lakosság, a vállalkozások árukra és szolgáltatásokra, beruházásokra. Jövőre 160 milliárd forint marad a lakosság és a vállalkozások, illetve az önkormányzatok zsebében csak az áfacsökkentésből kifolyólag. Az áfacsökkentés a lakásmobilitást is segíti, ami egyébként a 2001. évi 28 504-ről 2004-re már 43 913-ra emelkedett, és várható, hogy még tovább fog növekedni az új lakások építése. Az áfa, a szegények adója most végre csökkentésre kerülhetett. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok is több beruházást és szolgáltatást valósíthatnak meg ugyanannyi pénzeszköz rendelkezésre állása mellett. Egyébként a benzinár csökkenésében, illetve a most bejelentett áfacsökkentésekben már látjuk az áfacsökkentés hatását.

A legneuralgikusabb pont az államadósság kérdése. A jótékony inflációcsökkenés és az ezt követő kamatcsökkentés lehetővé teszi, hogy az államháztartás 2005. évi 880 milliárd forintos adósságszolgálata 835 milliárd forintra csökkenjen. Az államadósság növekedési üteme csökken, a GDP-arányos államadósság 58,5 százalék lesz emiatt. Meg kell jegyezni, hogy megítélésem szerint a 2004-ben elhibázott jegybanki kamatpolitika miatt mintegy 3 százalékkal, 2005-ben pedig mintegy 1,5 százalékkal magasabb volt az MNB-alapkamat és ezáltal a piaci kamat is, mint azt a kamatprémium indokolta volna.

(22.10)

Ez azt jelenti, hogy éves átlagban 2004-ben mintegy 270 milliárd forinttal, a GDP 1,3 százalékával nagyobb hiány volt, 2005-ben pedig mintegy 141 milliárd forinttal nagyobb, ami a GDP 0,6 százaléka. Ennyivel kevesebb lehetne ma a GDP-arányos hiány, ha az MNB monetáris politikája a szakmai követelményeknek megfelelt volna a múltban. Ma már az új monetáris tanács gyorsabban és adekvátabban reagál a folyamatokra, a szakmaiság jelentősen növekedett, ezáltal reménykedünk, hogy a hiánynövekedés az elhibázott szakmaiság miatt már nem fog folytatódni.

Azt sem állom meg, hogy ki ne mondjam, amit nagyon sokan mondanak, hogy az a tevékenység, amit az MNB elnöke az autópálya-építkezések elszámolása kapcsán tett, kimeríti a hazaárulás fogalmát. Hiszen egy átmeneti gazdaságban a beruházások elszámolása igenis lehetővé teszi a PPP-konstrukciót, ami egyébként az autópályáknál is volt. Kinek az érdekében voltak tehát a nem adekvát kamatemelések és az autópálya-árulkodás?

Összefoglalóan azt kell mondanom, hogy 2008-ra teljesíteni tudjuk a maastrichti kritériumokat, ugyanis az euróárfolyam 1999 óta 253 forintról 2006-ra 250 forintra változik, tehát ez azt jelenti, hogy bennmaradunk a plusz-mínusz 2,25 százalékos sávban.

A hosszú távú kamatoknál plusz-mínusz 2 százalékot kell tartani. Ma a francia és a német kamatok 3,5 százalék körül állnak, az angol kamatok 4,5 százaléknál, tehát a mai 6 százalék körüli hosszú távú kamatok is már majdnem tökéletesen illeszkednek erre a rátára.

Az inflációban tökéletesen elértük a maastrichti kritériumot, hiszen az EU-átlag 2 százalék, nálunk jövőre 2 százalék lesz, és várható, hogy a további években is maximum 3 százalékos infláció történik.

A GDP-arányos államadósság pedig 60 százalék alatt van. Egyedül a GDP-arányos hiánya az államháztartásnak az, ami a 3 százalékos mértéket meghaladja, jövőre 4,7 százalék lesz, és jó esély van arra, hogy két év alatt, 2008-ra 3 százalék alá csökkentjük. Tehát megállapíthatjuk, hogy a maastrichti kritériumokat teljesíteni tudjuk, és ezáltal 2010-re be tudjuk vezetni az eurót.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Kapás Zsolt, az MSZP képviselője. Öné a szó.

KAPÁS ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy a közmondás mondja, a végén csattan az ostor. Gondolom, utolsó felszólalóként egy olyan területet szeretnék érinteni, amely a mi politikánkban valószínűleg nem az utolsó helyen szerepel, de hát most nyílik erre lehetőségem. Ahogy itt ma többször is elhangzott a parlamentben, ez a költségvetés nemcsak számokról, számsorokról szól, hanem ki lehet belőle venni a kormányzati stratégiát, azt a gondolkodásmódot, filozófiát, amely szükséges ahhoz, hogy a jövőt meg tudjuk tervezni.

Én egy olyan területen szeretnék példát felhozni erre a gondoskodó, átgondolt és széles körű tervezésre, ami a fogyatékosok kérdését jelenti; egy multidiszciplináris problémát, ahol nagyon sok szereplő van, és nagyon sokakon, nagyon sokak együttműködésén múlik, hogy a probléma milyen hatékonysággal kerülhet megoldásra. Örömmel láttam ebben a költségvetésben, hogy a fogyatékosproblémát valamennyi olyan tárca beillesztette a saját költségvetésébe, amelynek hatékony és hatásos lehetősége van arra, hogy ezen emberek sorsán javítsanak, az esélyegyenlőségüket növeljék, illetve megteremtsék.

Hat tárcának a költségvetési sorai között található a fogyatékossággal élő embereknek a problémamegoldása. Van ezek között, ami az esélyegyenlőséget szolgálja, van, ami a civil szervezetek bevonásával a partnerség területén próbál eredményeket elérni, vannak peremfeltételeket megteremtő költségvetési sorok. Összességében azt lehet elmondani, hogy egy multidiszciplináris problémát multidiszciplináris megoldással kezelő költségvetés azt a szándékot mutatja, amelyet a komplexitás, az esélyegyenlőség és a problémával való nagyon bátor szembenézés jellemez.

Természetesen az egyes sorokon szereplő összegeken elmorfondírozva, elmélázva arra a meggyőződésre juthatunk, amit itt több képviselőtársam is elmondott előttem, hogy ezek a ráfordítások a problémát teljes egészében nem képesek megoldani. Hiszen azt hiszem, hogy nem egy, hanem valószínűleg két vagy három költségvetést kéne elfogadni, ha minden Magyarországon meglevő célt, stratégiai célt, problémát egy időben szeretnénk megoldani. Azonban ez a költségvetés, amely az Oktatási Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az Informatikai Minisztérium, az ISZCSM, a Foglalkoztatáspolitikai Minisztérium büdzséjében szereplő tételeket tartalmaz, az egész költségvetési filozófia szempontjából egy nagyon meghatározó lépés.

Szeretném külön kiemelni, hogy az akadálymentesítés közlekedési sorában a MÁV Rt. vasúti kocsijainak akadálymentesítési tétele 150 millió forintot, a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztésének segítése 68 millió forintot, a szakmai feladatokat ellátó alapítványok támogatása 228 millió forintot, a foglalkoztatással kapcsolatos normatív támogatás 38 milliárd forintot tesz ki. A megváltozott munkaképességű dolgozók eredeti munkakörben való foglalkoztatásának kiegészítő támogatására 1 milliárd forintot, a foglalkoztatás ösztönzésére szolgáló sorokon 2 milliárd forintot találunk, a PHARE-programok támogatását igénybe vevő önrészeknél 35 millió forintot találunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és sorolhatnám ezeket a tételeket, lezárva azzal, hogy ezek nem alapvetően a számok, hanem a filozófia, az irány és a stratégia (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) meghatározásával, azt hiszem, méltón szolgálja a probléma megoldását a költségvetés.

Köszönöm az elnök úr türelmét. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy az időkeretek felhasználásra kerültek, újabb felszólalásra már nincs is lehetőség.

A költségvetés általános vitáját elnapolom. Folytatására holnap, várhatóan 8 óra 40 perckor kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra senki sem jelentkezett.

Holnap reggel 8 órától folytatjuk a munkánkat. Mindannyiuknak jó pihenést kívánok, az ülést berekesztem.

 

(Az ülésnap 22 óra 18 perckor ért véget.)

 

 

 

 

 

 

 

 

Dr. Kis Zoltán s. k.

Pettkó András s. k.

jegyző

jegyző

 

Podolák György s. k.

Szűcs Lajos s. k.

jegyző

jegyző

 

Vincze László s. k.

jegyző

 

 

 

 

 

 

A kiadvány hiteléül:

 

 

 

 

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára




Felszólalások:   267-271   272-420   420      Ülésnap adatai