Készült: 2020.07.12.02:55:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

251. ülésnap (2005.10.04.),  17-179. felszólalás
Felszólalás oka politikai vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:22:56


Felszólalások:   13-16   17-179   179-199      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Áder János és képviselőtársai “A Gyurcsány-kormány egy évérőlö címmel politikai vita megtartását kezdeményezték. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/17451. számon kapták kézhez.

A vitában elsőként a miniszterelnök vitaindítójára kerül sor 40 perces időtartamban; azt a jelzést kaptam, hogy ezt meg kívánja osztani Kóka János miniszter úrral. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 20-20 percben; majd a további képviselői felszólalások következnek a frakciók rendelkezésére álló időkeretben. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogy az egyes frakciók mennyi idővel rendelkeznek még. Végül a kormány képviselője 15 percben válaszol a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket a Házszabály egyes rendelkezéseire, amelyek az időkeretes vita szabályait tartalmazzák. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít. Vita közben a kétperces felszólalásokat - a személyes érintettségre történő reagálás kivételével - bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe számítani.

Tájékoztatom önöket, hogy az időkeret felhasználását időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a felhasznált időtartam számítógépes rögzítését.

Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem a jegyzőt, hogy ismertesse az egyes időkereteket.

VINCZE LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vitára rendelkezésre álló 4 órás időkeret megoszlása a következő: az MSZP képviselőcsoportjának 84 perc, a Fidesz képviselőcsoportjának 84 perc, az SZDSZ képviselőcsoportjának 36 perc, az MDF képviselőcsoportjának pedig 32 perc áll rendelkezésére. A független képviselők 4 percben ismertethetik álláspontjukat.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: (A miniszterelnök mikrofonja nem működik.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Közbeszólások: Nincs hang!)

ELNÖK: A miniszterelnök úré a szó. (A terembiztos szolgálat munkatársa álló mikrofont helyez a miniszterelnök elé.)

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Először is köszönöm szépen az ellenzéki képviselők kezdeményezését, hogy a mai napon a Házszabály szerinti vitanapon megvitathatjuk az elmúlt év teljesítményét.

Akkor, amikor egy évvel ezelőtt a Gyurcsány-kormány beterjesztette programját, akkor azt mondta, hogy a program a folytonosság és a változás programja. Egy sor kérdésben folytatni fogja elődje, a Medgyessy-kormány politikáját, és lesznek olyan elemek, amelyekben módosításokat, változásokat fog majd javasolni.

2002-ben az akkor megalakult szocialista-szabad demokrata kormány azt mondta az Országgyűlésnek, azt mondta az országnak, hogy három területen lát fontos tennivalókat. Az első, hogy nagyobb lendületet kell adni a gazdaság átalakításának, az építkezésnek, a modernizációnak, autópályák építésének, városok építésének, környezetvédelmi beruházások indításának, nagyobb lendület kell a gazdaságnak, nagyobb lendület kell a környezetnek.

A 2002-ben elkezdett politikát folytatni kívántuk. Azt mondtuk, hogy igen, építjük tovább az autópályákat. Igen, annyi autópályát próbálunk építeni ebben a négy évben, amennyit soha korábban, és 2002-2006 között Magyarország autópálya-hálózatát megduplázzuk. Tartottuk magunkat az ígérethez, folytatjuk mind a mai napig - rendkívül intenzív tempóban - az autópálya-építéseket. Még az idei évben elérünk Szegedig; ott vagyunk Nyíregyháza és Debrecen határában; épül az M7-es; az Adriára törekvők, a nyári szabadságukat az Adrián tölteni igyekvők tízezrei autópályán juthatnak le az Adriai-tengerhez.

A második törekvése a 2002-ben megalakult új kormánynak, hogy visszaadja a demokratikus parlamentarizmusba vetett hitet, hogy megerősítse azokat a normákat, amelyeket követendőnek tartunk, mert úgy gondoljuk, hogy igenis van értelme a parlamenti vitának, van értelme a demokratikus nyilvánosságnak, mert azt valljuk, hogy a kormány hatalma korlátozandó, és igenis biztosítani kell az ellenzék jogait, hogy ellenőrzési jogát a parlament különböző intézményeiben teljeskörűen gyakorolhassa.

Igen, demokratikus fordulatot ígértünk. Azt mondtuk egy évvel ezelőtt, hogy ebben sem lesz változás. Mindazt, ami 2002 óta újra ennek a parlamentnek a sajátja -, hogy hetente tartunk üléseket, hogy az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságok megalakulhatnak -, ezt a gyakorlatot folytatjuk, mert a demokrácia nem arra való, hogy a kormány legnagyobb örömét lelhesse abban, hogy kivonja magát a demokratikus intézmények ellenőrzése alól, hanem éppen arra, hogy a kormányt ellenőrizhesse, a kormánnyal szemben ellensúlyt teremthessen a mindenkori ellenzék.

A harmadik terület, amit jóléti rendszerváltásnak hívtunk 2002-ben, a harmadik területen ígértük a legtöbb változást. Az igazi különbség abban foglalható össze, hogy 2002-ben a száznapos programok keretében az elmúlt években, elmúlt másfél évtizedben felhalmozott jóléti adósságok törlesztésének a programját hirdettük meg. Több lehetőséget mindenkinek! - így szólt az a program, ezért válogatás nélkül, különbségtétel nélkül valamennyi nyugdíjasnak adott 19 ezer forintot; válogatás nélkül valamennyi családnak adott 13. havi családi pótlékot; válogatás nélkül valamennyi egyetemista számára emelte például a hallgatói juttatásokat; azaz törleszteni mindenkinek egyformán, különbségtétel nélkül a jóléti adósságokból - erről szólt a száznapos program.

(9.20)

Ehhez képest a Gyurcsány-kormány programja azt mondta, hogy az igazságtalanságokat kell csökkenteni. Az igazságtalanság csökkentése a status quo megváltoztatásának a programja. Nem azt mondja, hogy egyformán mindenkinek, hanem azt mondja, hogy több lehetőséget lent, és több felelősséget fent. Azaz azok a jóléti intézkedések, amelyek az elmúlt egy évben születtek, eltérnek természetük, karakterük, belső tartalmuk és struktúrájuk szerint mindattól, amelyeket döntően 2002-ben és 2003-ban javasoltunk, mert már nem egyszerűen jóléti adósságtörlesztést tűzött célul, hanem ennél többet és mélyebbet: nagyobb igazságosság megteremtését javasolta az országban.

Ezért mindakkor, amikor beavatkoztunk a mára működő jóléti mechanizmusokba és rendszerekbe, soha nem azt az utat választottuk, hogy egyformán és mindenkinek, hanem azt az utat - ha megnézzük majd egyesével, akár a nyugdíjban, akár a családtámogatásban -, hogy többet adjunk azoknak, akiknél több a szükség, és több felelősséget kérjünk azoktól, ahol több a lehetőség. Ezen a logikán születik meg példának okáért a bankadó; ezen a logikán kezdjük el a most beterjesztett adótörvényekben a munka és a tőke jövedelmét azonosan adóztatni; ezen a logikán vezetjük be a legnagyobb személyes ingatlanokat megadóztató úgynevezett luxusadót; ezen a logikán épül a most beterjesztett nyugdíjkorrekciós javaslat; ez a logika hatja át az egészségügyi rendszer reformját célul tűző huszonegy lépést a száz lépés programján belül, mert azt mondja, hogy csökkentsük az igazságtalanságot, amely ma az egészségügyi rendszerben van; ebből a logikából épül a családi segélyezés rendszere, amelyet a következő hónapokban kívánunk majd bemutatni önöknek, és ebből a logikából épül valamennyi lépés.

Ebből a logikából épül példának okáért a benyújtott költségvetési törvénynek az a javaslata, hogy a térségi fejlettségbeli különbségeket kezdjük el akként is kompenzálni, hogy a csaknem ötven leghátrányosabb helyzetű településnek több fejlesztési forrást adunk, mint azoknak a településeknek, azoknak a régióknak, azoknak a kistérségeknek, ahol valamennyivel könnyebb az élet, ahol valamennyivel modernebbek, fejlettebbek a viszonyok. Azaz a demokratikus normák, intézmények megerősítésében, a gazdasági, környezeti modernizáció programjában döntően a folytonosság érvényesül Medgyessy Péter kormánya és a mi kormányunk között, a szociális, jóléti intézkedések körében pedig sok tekintetben a változtatás, a változtatás logikája pedig az, hogy a jóléti adósságtörlesztés helyett a nagyobb igazságteremtés, a szerkezetek, a folyamatok, a status quo megváltoztatásának igénye hatja át a mi lépéseinket.

A tegnapi napon lehetőségem nyílt arra itt az Országgyűlésben, hogy mondjak egy értékelést, miként látom az elmúlt egy évet. Örömmel tekintek azon vita elébe, ami ezt követően fog kezdődni, mert talán a tegnapi napnál részletesebben tudja a kormány is bemutatni a törekvéseit, illetve részletesebben fogja az ellenzék is összefüggéseiben megmutatni, hogy hol és mivel nem ért egyet. Talán sikerül mélyebbre hatolnunk, és ha egy korrektebb, mélyebb, átfogóbb elemzésünk lesz Magyarország helyzetéről, benne a kormányzásról, akkor talán még pontosabb, még jobb programokat fogunk tudni kidolgozni.

Az elmúlt hetek, hónapok egyik vitája, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet folytatunk, jó irányba megy-e. Különösen hangosak lettek ezek a viták az elmúlt hetekben, amikor úgy tettük fel a kérdést - megismerve jó néhány európai intézmény álláspontját az autópálya-finanszírozás elszámolásáról -, hogy ha konfliktusba kerül egymással az euró minél gyorsabb bevezetésének korábbi szándéka, illetve a szociális igazságteremtés és az építkezés programja, akkor hogyan kell dönteni. Szeretném, ha mindazok, akik a gazdaságpolitika eddig követett irányával szemben kritikát fogalmaznak meg, most kivételesen ők válaszolnának az én kérdésemre; azaz, hogy helytelenítik-e, hogy inkább azt támogatjuk, hogy folytassuk az autópályák építését. Helytelenítik-e, hogy az a szándékunk, hogy az elkezdett autópálya-építési programot befejezzük? Hozzáteszem, dönthetünk úgy, közös költségvetésünkben el tudunk érni megtakarítást akképpen, hogy építkezéseket leállítunk.

Én az elmúlt évek tapasztalatai alapján inkább arra hajlok, hogy ezt nem szabad megtenni. Arra hajlok, hogy ott lesz élhetőbb élet, ott lesz több munkahely, ott lesz nagyobb szociális biztonság is, ahol az autópálya-építés következményeként több munkahely lesz. Mert az autópálya-építés alapvetően a munkahelyteremtés világába visz el bennünket. Az autópálya-építést lehet kilométerekben is mérni, de talán sokkal többet mond sokak számára, ha a megteremtett munkahelyek számában mérjük ezt meg.

Miért van, mondjuk, Győr környékén ma már munkaerőhiány, és miért van Békés megyében nagyon sok ember, aki nem tud elhelyezkedni? Ennek nagyon sok oka van, de az egyik legdöntőbb ok, hogy Győr-Moson-Sopron megyében, Győr városában a rendkívül jó környezeti, infrastrukturális adottságok okán - ezek között kiemelten fontos a közlekedési infrastruktúra, az egyetemmel való együttműködésnek a képessége és annak az eredményei - folyamatosan új és új vállalatokat csalogat a térségbe. Olyannyira, hogy ma 40-50 kilométeres körzetből hoznak be reggelente meg délutánonként, meg késő este műszakba járó embereket. Ha ezt akarjuk tovább csinálni, ha ez a követendő példa, akkor autópályát kell vinni Csongrádba, Békésbe, Hajdú-Biharba, Szabolcsba. Azt látom, hogy amikor kiderült, hogy az M3-ast meghosszabbítjuk, és Miskolcig fog érni az autópálya, akkor egyszer csak a Bosch nemcsak Miskolcon, hanem a térségben máshol is elkezdett új üzemeket telepíteni.

Azaz inkább arra hajlok, miközben persze van felelősségünk azért, hogy a közös költségvetésünket, az államháztartást egyensúlyban tartsuk, hogy gondoljunk arra, hogy a ma befektetése, az a holnap jövedelme, a ma befektetése, az a holnap munkahelye, a ma befektetése a munkahelyeken keresztül a holnap biztonsága.

Másik oldalról, miután érdemi és mély vita nincsen sem a családtámogatásról, sem a nyugdíjemelésről, úgy is feltehetem a kérdést: szeretné-e bárki, hogy a közköltéseink megkurtításának az legyen a következménye, hogy ezt az ötéves nyugdíjkorrekciós programot, amely 2,6 millió nyugdíjasnak teremt biztonságosabb, nyugodtabb életet, ne valósítsuk meg? Szeretné-e bárki, hogy azt az átlagos családtámogatási növekedést, amely szerint 10 ezer forintról - ez a 2002-es érték - átlag 14 ezer forintra nő az egy gyermekre jutó családtámogatási összeg, ezt ne tegyük meg? Én inkább arra hajlok, hogy ezt nem kell megtenni. Magyarország, hála istennek, környezeténél, az európai uniós átlagnál messze gyorsabban növekszik.

Azt szoktuk mondani, ma már tévénézők, rádióhallgatók is tudják, hogy átlagosan 2 százalék a növekedési többlete Magyarországnak. 2005 első félévében ennél is több volt: 2,5 százalékpont. Ezt a növekedést mivel tudjuk segíteni, mivel tudjuk bátorítani? Részben azzal, hogy kevesebbet adóztatunk, hogy több pénz maradjon az embereknél, és több pénz maradjon a vállalkozásoknál. Az ötéves adóreform és adócsökkentési program 500-500 milliárd forintot hagy a vállalkozások és az emberek zsebében. Csak a következő évi áfacsökkentés egy átlagos négyfős családnak, fogyasztásától függően, 5-8 ezer forinttal többet hagy a zsebében; 5-8 ezer forintot. Ebből a megtakarításból vagy újabb fogyasztás lesz, vagy megtakarítás. Mind a kettő érdekében állhat Magyarországnak.

Azt gondolom, hogy ez egy helyes törekvés és helyes program, és azt hiszem, támogatandó, hogy miután régóta és nagyon sokan szerettek volna Magyarországon adóreformot, adócsökkentési programot bevezetni - ezzel küzdött az előző kormány is; egy darabig szerette volna, később aztán elmagyarázta, hogy mért nem tette meg -, most ezt mi megtettük.

(9.30)

Nagyon világos menetrendje van annak, hogy 2006-tól 2010-ig miként fogunk minden adónemen változtatni, és a változtatásnak mindig azonos az iránya: csökkenteni, csökkenteni, csökkenteni.

A tegnapi napon hozzászólásomban egy rendkívül fontos területet nem érintettem, ez a terület a vidékfejlesztés és a mezőgazdaság területe. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon 2006 lesz az első olyan év, amikor átlépi a vidékfejlesztésre és a mezőgazdaság támogatására fordított összes költségvetési támogatás azt a bűvös 400 milliárd forintot. Négy évvel ezelőtt egy átlagos gazda Magyarországon valamivel kevesebb, mint egymillió forintos átlagos támogatást kapott - valamivel kevesebbet, mint egymillió forintot; jövőre az egy gazdára jutó átlagos támogatás mintegy kettőmillió forint lesz.

Kell még tovább küzdeni. Azért kell tovább küzdeni, mert ez a támogatás még mindig kevesebb, mint amennyit a francia gazda kap vagy a dán gazda kap. Ezért nagyon helyes, amikor a magyar kormány és az ebben az ügyben meghatározó szerepet játszó minisztere, Gráf József úr azzal az igénnyel lép fel, hogy védje a magyar gazdák érdekeit, hogy védje a magyar termelők érdekeit, hogy ne engedje meg, hogy a magyar piac a silány minőségű áruk lerakóhelye legyen. (Taps az MSZP soraiban. - Órájára pillant.) Elnézést kérek, elnök úr, csak miután nem megy az óra, megnéztem, hogy hol tartok.

Mi azt támogatjuk, hogy Magyarországon a minőség versenghessen, hogy Magyarországon a magyar gazdák úgy érezhessék, hogy van becsülete annak a munkának, amit ők végeznek, hogy Magyarország érti, hogy akkor, amikor bizalommal fordul a jó minőségű magyar termékek felé, akkor nem egyszerűen önmagának mint vásárlónak tesz jót, hanem igenis segíti a magyar gazdát, segíti a magyar vidéket, segíti a magyar mezőgazdaságot, azaz egy olyan ügyet szolgál, amelyben mindenki jól jár.

Ráadásul az elmúlt hetekben a miniszter úr vezetésével egy olyan programot dolgoztunk ki, amely nagyon sokat old azon a feszültségen, amely a rendszerváltás óta itt van a magyar agráriumban. Azon tudniillik, hogy miközben egyszerre kap segítséget és támogatást a magyar gazda, ez a segítség és támogatás nem tud annyi lenni, hogy a végén ne kelljen neki is versengenie. Azaz, ha úgy tetszik, versenyképessé kell tenni a mezőgazdasági gazdálkodás környezeti feltételeit, és ebben nagyon sok támogatott hitel, támogatott beruházási program van. De van még egy nagyon fontos dolog, amin segíteni kell, ez pedig a mezőgazdasági működés alapfeltétele, a föld.

A mai napon napirend előtti felszólalásra adott válaszként Gráf József miniszter úr ismertette azt a programot, amelynek értelmében 50 hektárig terjedő vásárlásra mintegy húszéves hitelt fogunk adni 3,5 százalékos kamattal, ráadásul úgy, hogy a földön kívül további fedezet nem kell. Végre a magyar gazda is úgy érezheti, hogy a mellette lévő, a határban lévő további földek megvásárlásával elérheti azt a versenyképes üzemméretet, hogy nem lesz félnivalója a dán, a belga, a francia gazdáktól, hogy ő is tud olyan hatékonyan termelni most már ezen a területen, hogy nem kell attól tartania, hogy a nagy bevásárlóközpontokban a magyar vásárlók csak a nyugat-európai versenytársak termékeit találják meg.

Persze, legalább egy mondatot itt muszáj mondanom, mert amikor a gazdaságpolitika másik területéről szoktunk vitatkozni, akkor azért ezt sokszor elfelejtjük. Nem szeretnék kinyitni egy vitát, azért nem, mert az elmúlt évek vitájából megtanultam, hogy önmagában ez a vita nem visz bennünket előre, de muszáj megjegyeznem, hogy méltánytalanul kevés figyelmet kapott az a tény, hogy az elmúlt időszakban jelentős mértékben felerődösödött forint abban a magyar agrárgazdaságban, amely évtizedek óta abból nyerte erejét, hogy szerte Európában, szerte a világon nagyon jó exportőrként volt ismert, ez a magyar agrárium termékeiért, ugyanazért a termékért, mondjuk, nem 260 forintot kapott, amikor eladta a végén egy euróért, hanem csak 242-t.

Aki váltott már át eurót forintra, aki pontosan tudja, hogy a mezőgazdasági termelésnek mennyi a nyereségtartalma, az pontosan értheti, hogy ha a megtermelt árumért 260 forintot kapok, vagy ugyanazért az áruért csak 242-t, ez a 18 forint, kérem szépen, több mint 5 százalék különbség. A magyar mezőgazdasági termelésnek nemigen van 5 százalékos jövedelemtartalma vagy a legtöbb helyen alig van ennél több. Azaz azért bántó mindig a leegyszerűsítés például a monetáris politikában, és annak a meglehetősen leegyszerűsítő állításnak a vég nélküli hangoztatása, hogy az erős forint a jó forint, mert ráadásul ezt nagyon sokszor éppen azok hangoztatják, akik szeretik magukat akként beállítani, hogy ők a magyar gazdák, a magyar mezőgazdaság legfontosabb támogatói.

A magyar gazdáknak nagyon sok mindenre szükségük volt az elmúlt időszakban, azt remélem, hogy ennek jelentős részét sikerült a velünk való együttműködésben vagy megadni, vagy nagyrészt ezeket az igényeket legalább részben megadni. De többek között szükség lett volna egy olyan monetáris politikára is, amely több megértéssel van a reálgazdaság, a reálgazdaság folyamatai, a reálgazdaság jövedelemtermelő képessége iránt, mert csak ez az egy tény a magyar mezőgazdaságban tízmilliárdos nagyságrendű pótlólagos jövedelmet tudott volna teremteni. Mennyire hiányzik ma a magyar mezőgazdaságból ez a pár tíz vagy talán még ennél is több milliárd forint!

És érdekes módon, úgy tűnik, hogy fontosabb volt egy, a jó ég tudja, milyen indíttatású vita a monetáris politikában, mint a megértése annak, hogy az exportra termelő magyar mezőgazdaságnak mint egy falat kenyér, annyira kellett volna példának okáért egy picivel több levegő, egy picivel olcsóbb forint annak érdekében, hogy legyen jövedelemtartalma a munkának, hogy a munka ne csak a gürcölést jelentse a vidéken, hanem a munka a tisztességesen megszerzett jövedelmet is megteremtse mindenki számára.

Az önkormányzatiság tizenöt éves évfordulóját ünnepeltük az elmúlt napokban. Az ünnep során természetes módon, mert erre apropó nyílott, elindult az a vita, hogy az önkormányzatoknak több vagy kevesebb-e a támogatása. Megnéztem, hogy 1998-ig hogyan alakult az önkormányzatok finanszírozása. Én nagyon javasolnám, hogy a mai vitában azok, akik önkormányzatról szólnak, tegyék már meg nekem azt a szívességet, hogy ők is megnézik, és hogyha van vitájuk, akkor vitatkozzanak velem tényekben és számokban.

Az önkormányzatok finanszírozása úgy alakult, hogy három olyan év volt Magyarországon, amikor nagyon kevéssel, de csökkent az önkormányzatok támogatása reálértékben. Három ilyen év volt: kettő az Orbán-kormány idején, az első két év, egy-két százalékos csökkenés volt csak ez, és egy a mi kormányzásunk idején, ez a tavalyi év volt, a 2004-es. Mind a három esetben ez egy-két százalékos reálérték-csökkenés volt az elmúlt nyolc évben, az elmúlt hét évben. Azt szeretném kérni, hogy ha önöknek más számuk van, mondják majd el.

Egyébként pedig '98 és a következő évet figyelembe véve 2006 között az önkormányzatok támogatásának reálértéke 40 százalékkal növekedett - 40 százalékkal! -, az idei évet és a következő évet összehasonlítva pedig azt tudom mondani, hogy nemzeti forrásból az önkormányzatok támogatása 2-2,5 százalékkal növekszik, azaz éppen az inflációval, európai fejlesztési forrásból, miután az európai fejlesztési forrásaink pedig mintegy 200 milliárd forinttal növekednek a következő évben, ennek a fele pedig az önkormányzatokhoz jut, mintegy 100 milliárd forinttal növekszik.

Azaz úgy sikerül egyszerre csökkenteni államháztartási hiányt, úgy sikerül egyszerre adókat csökkenteni, hogy mindeközben közös államháztartásunk egyik legfontosabb szereplője, az önkormányzati világ nem kevesebb pénzből tud gazdálkodni, hanem 100 milliárd forinttal többől tud élni és fejleszteni együttesen. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan eredménye a következő évi költségvetési tervezésnek, ez egy olyan eredménye az önkormányzatiság eredményei megőrzésének, amelyre méltán lehet büszke a mai kormány.

(9.40)

Természetesen az önkormányzatok úgy általában a bennünket néző, a bennünket hallgató emberek hétköznapjaitól sokszor nagyon távolinak tűnnek. De ezek nem nagyon távoli történetek. Ezek arról szólnak, hogy Szentes városában sikerül-e felújítani a templomot, hogy Szentes városában sikerül-e új öregek otthonát építeni, és azt látom, hogy igen. Arról szólnak, hogy épül-e új aluljáró Győrben, és azt látom, hogy igen. Vagy arról szólnak, hogy van-e elegendő pénz az önkormányzatoknál, hogy finanszírozzák az önkormányzatok a kulturális életet, van elegendő pénz, hogy szociális támogatást tudjanak nyújtani mindazoknak, akik rászorulnak. Azaz miközben önkormányzatokról beszélünk, nem a hivatal kell hogy az eszébe jusson az embereknek, hanem mindazok a tevékenységek, amelyeket az önkormányzatok végeznek: útfelújítás, szociális tevékenység, a kultúra, a sport finanszírozása, az iskolák fenntartása. És hála istennek, olyan költségvetést sikerül most készíteni, ami erre tekintettel van.

Hogy van még rengeteg feladat? Persze, nagyon sok van. Merthogy az elmúlt másfél évtizedben mi itt az Országgyűlésben nagyon sok esetben úgy próbáltunk megoldani feladatokat, hogy azt mondtuk, ezt csinálják az önkormányzatok, és nagyon sokszor kevesebb pénzt adtunk az önkormányzatoknak, mint amennyi feladatot. Ezt az Országgyűlésben ülő legtöbb képviselő pontosan tudja. Az fontos feladat lesz a következőkben, hogy jobb egyensúlyt teremtsünk a feladatok és az önkormányzatok finanszírozása között.

Van jó néhány olyan intézkedése az elmúlt időszaknak, amelyekre, azt gondolom, joggal büszke ez a kormány. Említettem a nyugdíjak kérdését. Szóba kell hoznom a családtámogatás ügyét; a családtámogatás ügyét, mert nagyon pontosan írja le azt a törekvést, amely az igazságosság megteremtésének a szándékából indul ki, abból, hogy olyan legyen a családtámogatás, amely az otthonról hozott különbségeket nem tovább növeli, hanem inkább csökkenti. Sokszor mondjuk el egymásnak ebben a Házban is, hogy bántóan megnövekedtek a társadalmi különbségek, hogy a fent és a lent közötti távolság növekedett az elmúlt másfél évtizedben. Ilyenkor az ember - ha politikus, és van felelőssége - felteszi a kérdést: bizony az állam, a kormányzás eszközeivel inkább növelni kívánjuk ezt a különbséget vagy csökkenteni? Úgy látom, hogy az örökölt családtámogatási rendszer inkább növelte ezt a különbséget, azért növelte, mert oda adott több pénzt, ahol egyébként magasabb volt a szülők jövedelme, és oda adott kevesebbet, ahol kevesebb volt a jövedelme.

Ezért az a családtámogatási rendszer, amelyet az Országgyűlésnek már beterjesztettünk, és amely január 1-jétől életbe fog lépni, egyik oldalról többet ad, reálértékben többet fogunk költeni a családok támogatására, a másik oldalról - ami ennél majdnem még fontosabb - igazságosabban ad többet; igazságosabban kétféleképpen: meg fogja szüntetni az ember méltóságát nagyon sokszor sértő egyedi kérelmezés igazi embert ölő gyakorlatát. Minden harmadik gyermek szülei fordultak rendszeres gyermekvédelmi támogatásért. Magyarországon a segélyezés kultúrája része lett a hétköznapoknak. Azt gondolom, hogy ez nem jó. Minden harmadik embernek úgy kellett élnie, hogy ő segélyen él. Ezt a segélyt beépítve a rendszerbe nem kérendő, hanem járó jogosultsággá tettük. Ez egy fantasztikus dolog! Ez az ember önbecsülését növeli.

Másik oldalról az igazságosság következő szelete az, hogy azok kaptak többet az új családtámogatásban, akik dolgoznak, de alacsony a jövedelmük, azaz a dolgozó alacsony jövedelmű családokat támogatja inkább az új családtámogatási rendszer, ami, azt gondolom, az igazságosság megteremtésének egyik legfontosabb része. Egy szerkezet átalakítása természetesen mindig súrlódással jár, egy szerkezet átalakításában mindig vannak konfliktusok. Azt sem állítom, hogy nem találnak egyetlenegy olyan családot sem, amely ezzel nem jár rosszabbul - nem állítom. Azt tudom állítani, hogy messze a túlnyomó többség, ráadásul éppen az igazságosság szempontja alapján, jobban fog járni az új családtámogatási rendszerrel.

A következő nyolc hónap, a választásokig előttünk lévő időszak mind arról fog szólni, hogy ami a száz lépés politikájának az igazságteremtési programja, ami a száz lépés politikájához kapcsolódó építkezés programja - mert ez a két nagy pillére van ennek a politikának: több igazságot és több építkezést -, mi ezt a programot visszük tovább. Visszük tovább, természetes módon a következő évekre gondolva, mert felelős kormány nemcsak a máért visel felelősséget, hanem a holnapért és a holnaputánért is. Azt mondhatom itt az Országgyűlés színe előtt, hogy további javaslataink lesznek.

A javaslataink alapvetően két irányban indulnak el: legyen könnyebb, méltányosabb az élet, és legyen olyan, amely lehetőséget teremt a holnapra is, azaz építkezik, egy igazságosabb és biztonságosabb országot teremtve. Nyílt vitában, tisztességgel megbeszélve itt az Országgyűlésben és az Országgyűlés falain kívül is. Azt a magatartást fogják követni a kormánypártok, hogy javaslataikat ide hozzák az Országgyűlésbe, ajánlják valamennyi képviselőnek megvitatásra, és a vita után határozottan, egyértelműen, eltökélten végrehajtjuk és bevezetjük ezeket a programokat, mert Magyarországon ez több igazságot és több biztonságot teremt.

Ugyanazért dolgozunk, Magyarországért és a köztársaságért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Ha jól értelmeztem, most Kóka miniszter úr kíván még élni azzal a kilenc és fél perccel, ami rendelkezésére áll.

DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Legelőször arról szeretnék beszélni, hogy mitől kirobbanó a siker és mitől pannon a puma. (Derültség.)

De hadd kezdjem egy jó hírrel: 2005 első félévében a Magyarországra áramló külföldi direkt működő tőke szintje meghaladta a 2,4 milliárd eurót. Minden idők legjobb eredménye ez 2005 első félévében. A külföldi működőtőke-áramlás elsősorban a bizalmat jelzi, hiszen a gazdaság szereplői, a befektetők oda teszik a pénzüket, ahol megbízható, kiszámítható gazdasági és politikai környezetet látnak. Ez tehát a bizalom jele. A bizalomnak persze vannak ennél puhább indikátorai is. Ilyenek azok a piaci bizalmi indexek - fogyasztói bizalmi index, kisvállalkozói bizalmi index, nagyvállalati bizalmi index -, amelyek szerencsére folyamatosan nőttek az elmúlt néhány hónapban.

Tisztelt Képviselők! Ma délután a miniszterelnök úrral az Egyesült Államokba utazunk. Ennek az útnak az aktualitását a Bush-Gyurcsány-találkozó adja, a célja azonban ugyanaz, mint minden gazdaságpolitikai küldetésünknek, hogy még több tőkét csaljunk Magyarországra, még több befektetőt ide, még többen itt teremtsenek munkahelyet, ugyanúgy, mint ahogy tették azt az elmúlt egy évben. Ebben a tekintetben tehát a siker mindenképpen kirobbanó.

Egy picit nézzük meg, hogy hol tartunk ma a gazdaság teljesítményében, növekedésben, azokban a tételekben, amelyekért a kormány elsődlegesen felelős, nevezetesen, hogy megfelelő gazdaságpolitikai íven tartsa Magyarországot. A magyar gazdaság növekedése 2005 második félévében több mint háromszorosan meghaladta az eurózóna átlagos növekedését, 4,1 százalékot produkáltunk, míg az eurózóna 1,2 százalékot. Ezt a növekedést ráadásul az export és a beruházások húzzák. Exportunk ma kétszer olyan gyorsan nő, mint a behozatalunk, és ha szabad egy szemléletes példát hoznom: a majdnem elvesztett ázsiai, délkelet-ázsiai piacainkon az export bővülése évente 30-40 százalékos. A legígéretesebb piacainkon vagyunk ma termékeinkkel, szolgáltatásainkkal a legsikeresebbek. A beruházások az első félévben 8,3 százalékkal nőttek.

De hogy 2004-ről is beszéljünk: 2004-ben a feldolgozóipari beruházások több mint 15 százalékot, tehát masszívan két számjegyűt növekedtek. Az ipari termelékenységünk - ami a versenyképességi ugrásunk lehetőségét teremti meg - több mint 10 százalékkal nőtt 2004-ben. Ma már Kelet-Közép-Európában mi vagyunk - ha csak a bérköltséget nézzük - a legdrágábban termelő ország, viszont tekintettel arra, hogy a legjobb a termelékenységünk, ha az egységnyi bérköltséget nézzük, ha a befektető a pénzéért kapott értéket nézi, akkor Magyarország a legjobb hely Kelet-Közép-Európában. (Taps az MSZP soraiban.)

(9.50)

Az infláció soha nem látott alacsony szintű, a forint a folyamatosan csökkenő reálkamatok ellenére erős, az értéktőzsde szárnyal, és ami nagyon fontos: öt év csökkenés után visszanyertük a versenyképességünket. Nemcsak hogy megállt a versenyképességünk csökkenése tavaly, de elkezdtünk mindenféle versenyképesség-indikátor alapján visszanyerni a versenyképességünkből. Ma a régió legversenyképesebb országa vagyunk. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tisztelettel jelentem tehát a Háznak, hogy a gazdaság növekedése szempontjából minden feltétel adott az euró 2010-es bevezetéséhez.

Vegyük azonban sorra azt, hogy mit tett a kormány az elmúlt egy évben azért, mivel járultunk hozzá, hogy ezeket a sikereket elkönyvelhessük, hiszen lássuk be, hogy ezek a sikerek azért a magyar vállalkozók, a magyar emberek sikerei általában, az elmúlt 15 év sikerei a rendszerváltás óta - hiszen azóta alakult ki Magyarországon piacgazdaság -, az elmúlt három év kormányzásának a sikerei, és bizonyos részben bizony a Gyurcsány-kormány sikerei.

Én négy pontot emelnék ki. Az egyik a külföldi működőtőke-vonzás, ezt már érintettem. A második a kis- és középvállalkozások támogatása. Itt szeretnék néhány félreértést eloszlatni, ami a kormány támogatáspolitikájával kapcsolatban ellenzéki oldalról néha felmerül. A harmadik az infrastruktúra-fejlesztés, amelynek keretében 2006-ig megkétszerezzük 2002-höz képest az autópályák hosszát. Ebben a négy évben több autópálya épül Magyarországon, mint korábban volt összesen. (Taps a kormánypártok soraiban.) Végül, de nem utolsósorban gazdasági miniszterként és liberális politikusként egyaránt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy csökkentjük az állam méretét, csökkentjük a pazarlást, összességében csökkentjük az állam nyomasztó súlyát.

Nézzük a külföldi működőtőke-beáramlást! Joggal lehetünk erre büszkék, hiszen ha az egy főre jutó működő tőkét nézzük, akkor Magyarországon az elmúlt 15 évben, az elmúlt két évben, az elmúlt hat hónapban, az elmúlt három hónapban akármilyen indikátort nézünk, mi vagyunk a legjobbak; nemcsak a mértékére vagyunk büszkék, de az összetételére is. Ma az Ernst & Young kimutatása szerint Magyarország a harmadik leggyakrabban választott célország elektronikai befektetéseknél. Erre vagyunk igazán büszkék. Nemcsak hogy sok pénz jön ide, de olyan ágazatokba is, ahol a magyar aggyal, a magyar termelékenységgel, a magyarok képességével tudunk kitörni. Legutóbb például egy finn cég, egy nagy elektronikai vállalat, az Elcoteq nemcsak a termelését hozta ide, nemcsak a kutatás-fejlesztését, de az európai központját is. Magyarország ma a régióban az első választandó hely, amikor valaki Kelet-Közép-Európát célozva gyártó, szolgáltató vagy akármiféle kereskedelmi bázist szeretne létesíteni.

A versenyképességünk növekedését nagyon sok indikátor mutatja, vezető cégek auditjai, illetve olyan felsorolások, olyan listák, amelyek bemutatják Magyarország elsőségét a régióban. A versenyképesség persze folyamatos kihívás, ezért is kezdeményeztem négypárti egyeztetést, ezért is kezdeményeztem négypárti gazdaságpolitikai nyilatkozatot - erre délután még visszatérünk, hogy a Fidesznek is legyen módja csatlakozni -, hogy teremtsünk egy olyan bizalmat, egy olyan, kifelé is sugallható, egységes képet Magyarországról, ami leradírozhatatlanul a XXI. század kelet-közép-európai, európai uniós sikertörténetévé tesz bennünket. E miatt a bizalom miatt is fontosnak tartom az euró 2010-es bevezetését.

A gazdaság fejlesztésének másik meghatározó területe a kis- és középvállalkozások támogatása. Jelzem, az Orbán-Torgyán-kormány… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mondd ki még egyszer!) Jelzem, az Orbán-Torgyán-kormány (Taps a kormánypártok soraiban) működésének négy éve alatt mindössze 60 milliárd forintot fizetett ki kis- és középvállalkozások támogatására, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány együtt már 90 milliárd forintnál tart. Ez azt jelenti, hogy jelentősen többet teljesítünk, mint bármiféle tervek teljesítettek korábban. A gazdasági versenyképesség operatív programra, a Magyar Fejlesztési Bank “Sikeres Magyarországértö hitelprogramjaira utalhatnék, illetve nagyon sok olyan jogszabályváltozásra is, amely sokkal kedvezőbb helyzetbe hozza a hazai kis- és középvállalkozásokat. A kis- és középvállalkozások fejlesztésénél jól tudtuk bevonni az európai uniós forrásokat is.

Az infrastruktúra-fejlesztés ma már közhely Magyarországon. Mindenki tudja, hogy több autópálya épül, mint bármikor korábban, hogy most már Nyíregyházára, Debrecenbe, Szegedre, Dunaújvárosba, Nagykanizsára is 30 kilométer híján jövő év végéig autópályán juthatunk el. Ez az a nagy teljesítmény, amit mindenki lát, hiszen ma Magyarországon egy nagy fejlesztési övezetről beszélhetünk. De nemcsak autópályában, közútfejlesztésben is tudtunk valamit lépni annak ellenére, hogy az Orbán-kormány 2001-ben kivonta a finanszírozást az útfejlesztések alól. Nekiálltunk továbbá a vasút reformjának, felismertük, hogy nem lehet tovább görgetni azt a csődtömeget változatlan módon, amit elődeink hagytak ránk.

Végül a kisebb államot említettem. Ezt most a gyakorlatban is megcsináljuk. 15 éve mindenki a nullbázisú költségvetési tervezésről beszél, most mi igazán megcsináltuk. Csak a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban 70 milliárd forintot igyekszünk megspórolni, ez a jövő évi adócsökkentések mintegy harmada. Nemcsak tudjuk tehát, hogy vissza kell szorítani az államot, de merünk is vágni, ahol lehet, tesszük a dolgunkat. Nem kétséges, hogy még szigorúbb költséggazdálkodás kell a kormánytól. Ezen az úton indult el a kormány, a stabilitás, a fejlesztés útján az autópálya-építésekkel, valamint a száz lépés programmal, a közös gazdaságpolitikai nyilatkozattal és a fejlesztéspolitikával, ami kijelöl nagyon határozottan egy olyan utat, amin tovább kell mennünk.

Bízom a magyar politikai elit bölcsességében, bízunk abban, hogy ezen az úton tudunk maradni a továbbiakban is, és akkor valóban 12 év alatt el tudjuk érni azt a fejlettségi szintet, ahol Ausztria ma tart.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólásokra kerül sor, az ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben. Közben természetesen kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselőnek.

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista-szabad demokrata koalíció alig több mint egy évvel ezelőtt alkotmányos keretek között új kormányt alakított, hozott létre. Ez az új kormány magában hordozta a változtatás, a változás lehetőségét és a folyamatosságot. Ez teszi lehetővé, hogy az előző kormány vezetője, Medgyessy Péter ma felemelt fejjel vállalhatja a mostani kormány programját, és ülhet a szocialista frakcióban. Tisztelt Képviselőtársaim! Stumpf István, az előző kormány, az Orbán-kormány minisztere a következőt mondta az új miniszterelnökről: munkabírásával, menedzsmentmódszereivel nélkülözhetetlen szereplőjévé vált a közéletnek. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Répássy Róbert közbeszól.)

A továbbiakban hadd beszéljek a gazdaságról, habár erről miniszterelnök úr is, Kóka miniszter úr is beszélt. A programban azt vállaltuk: kiemelt cél a magyar gazdaság növekedő pályán tartása. A növekedés bizonyított. Évről évre, negyedévről negyedévre növekszik a magyar gazdaság, sikerült a hibás, belső fogyasztás vezérelte növekedésről áttérni az exporton és a beruházáson erősödő gazdaságra. Ez is igaz, idézhetném ezt a könyvet, Stumpf úr azt állítja, hogy ez nem jó a gazdaságnak, mert csökkennek az adóbevételek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazságtalanság, ami kiemelt szerepet kapott ebben a programban, hogy ezt megszüntetjük, mérsékeljük, ennek legszembetűnőbb tétele az adóváltozás, az adóváltoztatás. Sokan azt mondják, hogy nem történt adórendszerbeli változás. Akkor én csak a következő tételt emelném ki, és ajánlanám újra az önök figyelmébe. Ennek a kormánynak, ennek a koalíciónak volt bátorsága létrehozni az ökoadók intézményrendszerét, hogy fizessenek azok, akik terhelik a környezetet, ne pedig másokkal kelljen ezt megfizettetni. Több pénz maradjon az embereknél! Ha valaki figyelmesen kézbe veszi akár a 2004. évről szóló zárszámadást - tehát nem hipotetikus számokról beszélek -: miközben a bérek 2002 óta lényegesen több mint 10 százalékkal növekedtek, a személyi jövedelemadó-bevétel 40 milliárd forinttal csökkent, képviselőtársaim.

(10.00)

Tehát igazságosabb lett a rendszer, a mai napig nem kell adót fizetnie a minimálbért kapó embereknek. De hadd menjek tovább: a két kulcs szintén a csökkenés irányába mutatott, de beszélhetünk a helyi iparűzési adóról, ahol már a múlt évben a 100 százalékos költségen való elszámolás mellett még 50 százalékot az adóalap-csökkentésből is le lehetett vonni.

Az infláció - szeretném idézni megint csak Stumpf urat: a pénzromlás üteme évtizedek óta nem látott szintre csökkent az elmúlt hónapokban. (Taps a kormánypártok soraiban.) Képviselőtársaim, ez a szint, ahol most tartunk, már az árstabilitáshoz közel van. (Varga Mihály közbeszól.) Kedves Varga képviselő úr, ez nem olyan, mint az önök kormányzása idején az átverés, amikor 6 százalékot terveztek, aztán 9-et valósítottak meg, és év végén a nyugdíjasoknak a 11. hónapban mint alamizsnát adtak vissza valamennyit abból, amit ők 11 hónapon keresztül hiteleztek az állami költségvetésnek. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Répássy Róbert: 19 ezer forint! - Varga Mihály: Ez nem igaz.) Most pedig a nyugdíjasoknak év végén csak az általunk bevezetett 13. havi nyugdíjnak egy részét kell várniuk. De ha lehet, szóba hoznám: ez a kormány az, amelyik hozzá mert nyúlni és vállalta, hogy létrehozza az energiaár-kompenzációt a gázszolgáltatás és a villamosenergia-szolgáltatás területén is. (Varga Mihály: Nem is volt gázáremelés. - Derültség a Fidesz soraiban.) Képviselőtársaim erről sokkal többet fognak beszélni.

A foglalkoztatás kérdéséről csak néhányat, hogy visszaidézzem, mert úgy látszik, hogy elfelejtették: az 50 éven felüliek foglalkoztatását vállaló munkáltatók kedvezményeit hoznám szóba, a fiatalok Start-programját, ahol a 29 százalék helyett mindössze 15 százalék járulékot kell fizetni, de beszélhetek a kék könyvről is, amely az év végéig várhatóan mintegy 200 ezer ember számára teszi lehetővé, hogy biztosítotti jogviszonyba kerüljenek az eddigi feketegazdasági foglalkoztatás helyett.

A lakásépítést szeretném még megemlíteni a rendelkezésre álló időkeretben. Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazságosság jegyében hozzá mertünk nyúlni, változtattunk, és valóban azokhoz jutnak el lakástámogatás címén a közös adóforintjaink, akik erre rászorultak: a gyereket nevelő családok, a fiatalok. Sőt, a fiatalok ma már önrész nélkül is belevághatnak ebbe a lakásépítési dologba, de mondhatnám tovább: akik nem akarnak építeni, és bérlakásban élnek, számukra létezik a lakbértámogatás rendszere, amely önkormányzati és állami forrásokból biztosít egyaránt lehetőséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi beszélünk arról, amit tettünk, beszélünk arról is, amit tenni tervezünk. Szociáldemokrata mivoltunkból fakad (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Miből?! - Derültség.), hogy beszélünk, vitatkozunk, és kíváncsiak vagyunk a választók véleményére. Tudom, önöktől ez idegen, ezért fakad önöktől a dumakormány, én pedig azt mondom, ez a kettőnk közti lényeges minőségbeli különbség.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Áder Jánosnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. ÁDER JÁNOS a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A folytonosság és a változás programjának minősítette Gyurcsány Ferenc a tavaly elfogadott kormányprogramot. Én azt mondanám inkább, hogy ez a felejtés programja, miniszterelnök úr. Meglehetősen sok időt töltöttünk azzal, hogy összeszámoljuk azokat az ígéreteket, amelyeket önök megtettek az elmúlt időszakban, a választási kampányban, a kormányprogramban, a második kormányprogramban. Tudja, mennyinél állt meg a számláló? (Dr. Katona Béla: Gázáremelés!) 619-nél! (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Hú! - Tényleg? - Ez igen!) Ennyi ígéretet fogalmaztak meg önök. Katona Béla képviselőtársam ezen felettébb csodálkozik, pedig láthatóan érdemes lenne újraolvasgatniuk a saját programjukat.

Az imént önöket hallgatva néhány kérdés azért az embernek az eszébe ötlik, például Kóka miniszter urat hallgatva önkéntelenül adódik a kérdés, hogy döntsék már el, miniszterelnök úr, hogy melyik irányt akarják vinni: 2010-ben csatlakozni az euróhoz, ahogy ezt most Kóka minisztertől hallottuk, hogy ő ehhez továbbra is ragaszkodik vagy az az irány, amit ön mondott most is, tegnap is, hogy toljuk ki az euróhoz való csatlakozás időpontját; és mindazokat a kioktató megjegyzéseket, amelyeket például tegnap hallhattunk öntől is és az MSZP frakcióvezetőjétől, azokat innentől egymás között rendezzék el, ha kérhetem.

A másik: a mezőgazdaságnak nagy teret szentelt ön most, miniszterelnök úr. Bejelentette, hogy igen, 50 hektárig, 50 hektár vásárlásához 3,5 százalékos kamatra lehet majd hitelt felvenni. Elfelejtette azt mondani nyilván az idő rövidsége miatt, hogy ehhez hasonló program volt már, 2002-ben érvényben volt, csak nem 50 hektárig, hanem 300 hektárig, és nem 3,5 százalékos kamatra, hanem nullaszázalékos kamatra lehetett földet vásárolni Magyarországon. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Egyszer volt karácsony!) Annak mindenesetre örülök, hogy az a tegnapi fölényeskedő, kioktató, időnként pökhendi hangütés a mai hozzászólását nem jellemezte, ez biztató a jövőre nézve. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Hallgatva az ön és Kóka miniszter úr szavait, megtudhattuk tegnap is, megtudhattuk ma is - Ferenc Józsefet idézve -, minden nagyon szép, minden nagyon jó, Kóka miniszter úr és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr mindennel meg vannak elégedve.

Tegnap bátorkodtam néhány kérdést föltenni, és figyelmeztettem önt arra is, hogy a szocialisták és Medgyessy Péter 2002-es választási ígéretei önt is kötik. Nem csinálhat úgy, bár látom, hogy nagyon szeretné, mintha ezek az ígéretek nem lennének, hiszen ezek az ígéretek vezettek az önök választási győzelméhez, az emberek pedig abban bíztak, hogy ha Medgyessy Péter nem is, Gyurcsány Ferenc majd betartja a korábbi ígéreteket. Nézzünk ezek közül néhányat! (Kuncze Gábor: Jaj, ezt még nem hallottuk, úgyhogy légy szíves! - Derültség a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kezdjük az SZDSZ ígéretével!) Kuncze Gábor időnként szeret beledörmögni mások beszédébe, de lesz neki is lehetősége, ha jól látom, ő készül 15 percben elmondani a véleményét.

Előrebocsátom, van néhány olyan ígéret, amit valóban már fölvetettem, és számon kértem önökön itt a parlamentben, de miután adósak maradtak a válasszal, kénytelen vagyok ezt újra meg újra megtenni mindaddig, amíg kielégítő, a választópolgárok számára elfogadható választ nem adnak az általunk fölvetett kérdésekre. Ne feledjék a számot, 619 ígéretet fogalmaztak meg önök, és a választópolgárok véleményalakítását, szavazatát ez vélhetően döntően befolyásolta három esztendővel ezelőtt.

Kezdjük talán az egyik legfontosabb és egyik leglátványosabb ígérettel, ez a munkahelyteremtés. Ma is sokat hallottunk erről. Hogy is szólt ez az ígéret, miniszterelnök úr? 400 ezer új munkahely. És mi a valóság? 400 ezer álláskereső. Ennyien keresnek ma Magyarországon munkát. A pályakezdő fiatalok körében minden ötödik pályakezdő fiatal ma munkanélküli, és csak az ön kormányzati ideje alatt az elmúlt egy esztendőben közel 60 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Erre én az ön helyében olyan nagyon büszke nem lennék. Mi szerepelt az ön programjában? Hogy megállítják az államadósság további növekedését. És mi a valóság? További több mint 1000 milliárddal nőtt az államadósság csak az ön elmúlt egy éve alatt. Arra a kérdésre pedig, amire másfél éve keressük a választ, hogy hol a pénz, hová tették ezt a temérdek pénzt, csak kioktató és semmiképpen sem kielégítő válaszokat kaptunk öntől idáig. Örülnénk, ha esetleg most egy kielégítő válasszal próbálkozna.

Adócsökkentés szerepel szintén a választási ígéretek között. A számot most már Kuncze Gábor is biztosan hibátlanul tudja, 33 adóemelés, de most már korrigálni kell a számot, mert szeptemberben 3 új adóemelés történt, tehát most már 36 adóemelés és 6 új adó, ez az önök mérlege. Készséggel elismerem, hogy mellette két adót csökkentettek, ez igaz. Csakhogy az ön kormányprogramjába egy évvel ezelőtt az került, miniszterelnök úr, idézem, hogy az átlagfizetésnek ne legyen olyan része, amely a legmagasabb kulcs szerint adózik. Ez szerepel az ön kormányprogramjában egy évvel ezelőtt.

 

(10.10)

Ha az önök által beterjesztett adótörvényt, amit elkezdett tárgyalni az Országgyűlés - holnap folytatjuk ennek az általános vitáját -, elfogadják, akkor abból bizony az következik, hogy ez a választási ígéret, az ön kormányprogramjában szereplő ezen vállalás nem fog teljesülni.

Ön tegnap is, ma is ötéves programokról beszélt - melldöngetés, vállveregetés. Megígérték két lépésben a tb-járulék csökkentését. Mikor is? 2008-2009-ben. (Kiss Péter: Most szűnt meg az eho!) Itt két megjegyzés önkéntelenül is kívánkozik. Az egyik, hogy önök ezek szerint nem olyan bátrak, mint az Orbán-kormány volt, mert az Orbán-kormány 39 százalékról 29 százalékra csökkentette a tb-járulékot. (Kuncze Gábor: És két és félszeresére emelte az ehót!) Önök most ennek a felét, 5 százalékos csökkenést akarnak, de nem most, ebben a ciklusban, hanem a következő időszakban.

Biztos megint egy új választási ígéretet fogok önöknek mondani - ezen önök mosolyognak, bár szomorú, hogy nem emlékeznek a saját választási ígéreteikre -, tudják, a jóléti rendszerváltás programjában az szerepelt, hogy a tb-járulékot 25 százalékra csökkentik, nem 2008-ban, nem 2009-ben, hanem ebben a ciklusban. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy önök ezt a választási ígéretüket sem fogják teljesíteni. (Göndör István: Miért? A fixet megszüntettük, kedves János!) Ha ezt nem teljesítik, akkor hogyan hihetnénk azt el, hogy önök majd 2008-2009-ben teljesítik azt, amit ebben a ciklusban sem hajtottak végre? Ugyan már, miniszterelnök úr, több komolyságot és több tiszteletet a választópolgárok iránt, hadd kérjem ezt öntől.

Családtámogatási rendszer, csak a rend kedvéért idézzük: Medgyessy Péter a szavát is adta, ne feledjük, hogy a családtámogatási rendszer vívmányait megőrzik, nem nyúlnak hozzá, sőt továbbfejlesztik. Így szólt a választási ígéret. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez így is lett!) Ön megint feltette azt a régi lemezt, és mondta - már bocsásson meg a kifejezésért - azokat a régi hazugságokat, amit unos-untalan ismételget a családtámogatási rendszerrel kapcsolatban. Azt mondja, hogy csökkenteni akarják a különbséget az új rendszerrel, miközben ugyanannyi családi pótlékot fog kapni a több millió forintos vagyonnal rendelkező gyermeke, mint a legszegényebb családba születő gyermeke. Azt mondták önök, hogy csak a leggazdagabbak tudták igénybe venni a gyermekek utáni adókedvezményt, ezért kellett ezt a rendszert szétverni, ezért kell január 1-jétől szétverni.

Nézzük az adatokat! Egy gyermek után már 67 ezer forintos jövedelemnél igénybe lehetett venni a gyermek utáni kedvezményt. Két gyermek után 86 ezer forintos havi jövedelemnél, a háromgyermekes családok pedig 142 ezer forintos havi jövedelem után igénybe vehették a gyermek utáni adókedvezményt, ráadásul a szülők jövedelme összeszámítható volt. Önök szerint egy 67 ezer, 86 ezer vagy 142 ezer forintos havi összjövedelem a családban magas jövedelemnek számít? (Göndör István: De 20 százalék adókedvezmény!) Ugye, nem?

Ehhez képest mi a valóság? Egymillió család vette igénybe a gyerekek utáni adókedvezményt, a családok 85 százaléka teljeskörűen igénybe tudta venni a gyerekek utáni adókedvezményt. És erre mondják önök, hogy ez egy igazságtalan rendszer? Ezt a rendszert akarják önök szétverni január 1-jével, és hoznak helyette egy igazságtalanabbat! Ezerszer elmondtuk már itt a parlamentben, süket fülekre találnak az érveink, nem számoltak utána: a legszegényebb helyzetben lévő embereknek kevesebb lesz a támogatása jövőre az önök által elfogadni szándékozott rendszer szerint, az új családtámogatási rendszer szerint. Miért nem számolnak utána, miniszterelnök úr?

Egyetlen dolgot tudok mondani a kedves tévénézőknek, azoknak is, akiket az önök döntése hátrányosan érint, nekik elsősorban: ha egy polgári kormány alakul jövő év tavaszán (Közbeszólás az MSZP soraiból: De nem fog!), akkor a lehető legrövidebb időn belül visszaadjuk azokat a juttatásokat, amelyeket önök január 1-jétől elvesznek ezektől a családoktól. (Taps a Fidesz soraiból.)

Nézzük az otthonteremtés programját! Erre ma kevesebb időt szánt, de tegnap büszkén veregette saját vállát, hogy a Fészekrakó-program keretében már 15 ezren igényelték a Fészekrakó-programhoz kapcsolódó hitelt. Szép, szép, mondhatnánk, ez is valami, de azért két dolgot mégiscsak hozzá kell tenni. Az egyik az, szintén csak Medgyessy Pétert hadd idézzem, ő azt ígérte, hogy ezt az otthonteremtési támogatási rendszert nem fogják bántani, sőt bővíteni, továbbfejleszteni fogják. Ehhez képest önök ezt szétverték.

Egy másik adatot hadd idézzek önnek, amit ön vitat, pedig a Gazdaságkutató Intézet számításai és vizsgálatai támasztják ezt alá, valamint tájékozódhatott volna hitelintézetektől szerzett információk alapján is, ez pedig úgy szól, hogy 270 ezer család tudott kedvezményes otthonteremtési hitelhez jutni az Orbán-kormány otthonteremtési programja keretében. 270 ezer család! (Taps a Fidesz soraiból. - Gőgös Zoltán: Ez nem igaz! Tíz-húsz lakást vettek meg! - Lengyel Zoltán: Magyar Bálintról beszélsz?) Ennyien tudtak felvenni új lakás vásárlására, új lakás építésére, használt lakás vásárlására vagy lakás bővítésére hitelt. A 270 ezer szerintem egy kicsit több, mint a 15 ezer, miniszterelnök úr. Ön a számok embere, bizonyára tud a két szám között világos különbséget tenni.

Infrastruktúra-fejlesztés - ami az ön egyik kedvenc területe, ma is hallhattuk, hogy az autópálya-építés milyen nagyszerű dolog. Valóban fontos az autópálya-építés, csak a rend kedvéért tegyük hozzá, hogy önök 800 kilométer új autópályát és autóutat ígértek. Ugye, emlékszik még rá, miniszterelnök úr? Ezt az ígéretüket biztosan nem teljesítik a ciklus végére.

Az nyilvánvaló, valami pontatlanság lehetett az ön bevezetőjében, amikor azt mondta, milyen jó dolog, hogy Magyarországon is épülnek autópályák, mert most már a magyar családok ezrei, tízezrei, százezrei juthattak el autópályán Horvátországba. Árulja el nekem, miniszterelnök úr, azt az útvonalat, ahol Budapestről autópályán el tudunk jutni a horvát tengerpartra! Nekem az az élményem, mintha egy kis szünet lenne Magyarországon (Közbeszólások az MSZP soraiból.), mintha nem lehetne teljesen végig autópályán autózni. Horvát szakaszon már igen, a horvátok megépítették az autópálya-szakaszaikat, nálunk mintha néhány tíz kilométer hiányozna. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Ráadásul, amit a nyáron átadtak, az ordacsehi szakaszt, az egy 20 kilométeres szakasz, annak mennyi is volt a költsége, miniszterelnök úr, emlékszik még rá? A kezemben van a Mérnök Újságnak a 2005. augusztus-szeptemberi száma, ebben is leírják a pontos számot, ha ön esetleg nem tudná (Egy iratot mutat.), 3,3 milliárd forint/kilométer. Tehát kilométerenként 3,3 milliárd forintért építették. Ugye, ennyi volt, miniszter úr? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ócsították!). Ehhez képest önök kőkemény kritikával illették az Orbán-kormányt (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jogosan!), amikor az autópályákat 1,2 milliárd forintért építette kilométerenként. Tehát önök lényegesen (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) drágábban építenek. Nem tudom, miért olyan mulatságos ez, Kiss miniszter úr, mert önök lényegesen drágábban építik az autópályákat, mint az önök által sokszor kritizált Orbán-kormány.

Tudja, az a különbség, amit csak ezen az ordacsehi szakaszon veszítettek a magyar adófizető polgárok, durván 30 milliárd forint. Ebből valamennyi magyarországi kórház eddig felhalmozott, az önök rossz, hibás gazdaságpolitikája révén felhalmozott adósságát ki lehetne fizetni. Csak ebből a pici kis autópálya-szakaszból, ott annyit veszítettek a magyar adófizető polgárok!

Nézzük az ön saját vállalásait! Vásárhelyi-terv: két tiszai tározót ígért, az M0-ás megépítését és egy északi Duna-hidat ígért ön. A vasúti pályák korszerűsítését ígérte. Ezek az ön kormányprogramjában szereplő ígéretek. Tudjuk, nem fog teljesülni egyik ígérete sem. Ráadásul úgy nem teljesülnek ezek, hogy ezek az ígéretek már, amelyek az ön kormányprogramjába kerültek, visszalépést jelentenek Medgyessy Péter kormányprogramjához képest, ugyanis abban a tiszai tározóknál nem két tiszai tározó terve szerepelt, hanem a Tisza teljes vízgyűjtő területén az összes árvízvédelmi töltés megerősítése és megépítése; nemcsak az M0-ás és egy északi Duna-híd, hanem további két Duna-híd szerepelt Medgyessy Péter programjában; és nemcsak a pályasebesség 20 százalékos növelése szerepelt a programjában, hanem a MÁV teljes reformja. Ehhez képest mi a valóság? A MÁV 30 milliárdos veszteségét önök 90 milliárdra tornázták fel. Ez az önök bravúros teljesítménye!

De nem csak gazdasági kérdéseket érdemes érinteni, amikor az önök ténykedését minősítjük, nem csak kenyérrel él az ember, ahogy azt mondani szokták. Nézzünk néhány ígéretet a kultúra, a gyerekeknek tett ígéretek közül vagy az egészségügy vonatkozásában! Hadd idézzem megint csak az ön kormányprogramjában szereplő egyik ígéretet, ez szó szerinti ígéret, miniszterelnök úr, így szól: “Az óbudai gázgyár területén hozzáfogunk a múzeumi negyed kialakításához.ö Helyes - mondtuk akkor is. Ehhez képest 2005-ben önök 60 millió forintot biztosítottak erre a célra, amiről még a Népszabadság is azt írta, hogy ez az alapkőletételhez sem elég. Ráadásul a 60 millióból elvontak 30 milliót, úgyhogy most már csak egy fél alapkőletételnél tartunk.

A színházak esetében önök azt ígérték, hogy minden önkormányzati forinthoz hozzátesznek még egy forintot. Ehhez képest mi a valóság? Harminc fillérnél tartanak, miniszterelnök úr!

(10.20)

Ha kívánja, megmutatom a fényképet, ami önről készült, önről és Csillag miniszter úrról, amikor az egyik budapesti játszótéren libikókáztak. Emlékszik még erre a jelenetre, miniszterelnök úr? Két évvel ezelőtt. Azóta Csillag miniszter úr leesett a libikókáról, olyan nagyon nem ütötte meg magát. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Az ígéret úgy szólt, hogy az európai szabványnak megfelelően majd biztonságossá teszik a játszótereket. Ön ezt az ígéretet még ifjúsági és sportminiszter korában tette. Mennyi pénzt szánnak erre jövőre a költségvetésben, miniszterelnök úr? Emlékszik rá? Nulla forintot - nulla forintot.

De váltsunk néhány szót az egészségügyi ígéretekről! Egyéves keresetnek megfelelő hűségjutalom; ingyengyógyszer a szívbetegeknek; parlagfű-mentesítés, negyedére csökkentjük a parlagfűvel fertőzött területek számát; a kórházak és a többi egészségügyi intézmény rendbetétele; a betegeket terhelő gyógyszerköltségek növekedésének megállítása - ezek mind-mind az önök ígéretei, és ezekből az ígéretekből sem lesz semmi, miniszterelnök úr!

Mindeközben azt halljuk: kirobbanó siker - most is ezt hallottuk a miniszter úrtól -, dübörög a gazdaság, “puma Magyarországö - ez egy új kifejezés, rendkívül találó -, minket irigyel Spanyolország, Olaszország, Németország, Franciaország, az egész világ, ugye, miniszter úr? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból az MSZP padsorai felé: Ne szórakozzál rajta!) És mellette természetesen sűrűn hangoztatják a szociális érzékenységüket.

Ide persze egy zárójeles megjegyzés kívánkozik, mert a 13. havi családi pótlékot, amit önök vezettek be, éppen most megszüntetik, és a 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést - amire olyan nagyon büszkék, és ami indokolt volt - áremelések formájában kétszeresen visszavették már gyógyszer-, gáz- és villanyáremelés formájában a nyugdíjasoktól.

Itt megint egy zárójeles megjegyzést engedjen meg, miniszterelnök úr! Nem a választóknak, inkább csak a saját lelkiismeretének tartozik számadással azért, hogy a 84 milliós éves jövedelme mellett hagyja az édesanyját egy panellakásban fagyoskodni. (Gőgös Zoltán: Ne hazudjál! - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Ő mondta! - Zaj.) Az azonban már nem az ön magánügye, hogy miközben nem lebecsülendő színészi teljesítményt nyújtva eljátssza a szociálisan érzékeny szociáldemokrata politikus szerepét, aközben a jövő évi költségvetésben a felére akarja csökkenteni a romatelepek felszámolására fordítandó összeget.

Miközben önnek időnként megremeg a hangja, amikor a társadalom kirekesztettjeiről beszél, aközben a szociális ellátórendszer fejlesztésére fordítandó összeget az idei 1,5 milliárd forintról jövőre nulla forintra kívánja csökkenteni.

Miközben önnek könnybe lábad a szeme, ha a rászorultakról beszél, aközben jövőre az olyan normatív támogatást, amit az önkormányzatok kapnak, például a gyermekjóléti központok, a falugondnoki hálózat működtetése vagy az átlagos gondozást, ápolást igénylők ellátása, önök jelentősen csökkenteni akarják.

Miniszterelnök úr, arra kérem önt, ne rohanjon el, a repülőgép nyilván megvárja önt, hallgassa meg a frakció többi tagját, akik majd kérdéseket tesznek fel önnek a további beváltatlan ígéretekkel kapcsolatban. S arra kérem önt, hogy a kérdésekre adjon őszinte választ.

A polgároknak joguk van tudni, mire számíthatnak még a következő fél esztendőben. Arra kérem önt, adjon őszinte választ, még akkor is, ha ebbe esetleg belepirul - mert tudja: a piros a bátorság színe! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábornak, aki az SZDSZ-képviselőcsoport nevében szólal fel.

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Számos fideszes képviselő elhagyja a termet. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Hova, hova? - Ne menjetek el! - A repülő megvár! - Nem hallgatjátok meg Kunczét?) Ha esetleg lehiggadna mindenki, mondjuk, elkezdeném a hozzászólásomat!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha visszagondolunk arra, hogy 2002 óta mi történt, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy egy rendkívül ambiciózus program indult be, aminek a pozitív és negatív következményeivel egyaránt szembe kell néznünk. Mert az első száznapos programban a jóléti kiadások növelése, az 50 százalékos béremelések a közalkalmazotti szférában, a nyugdíjakkal kapcsolatos korrekciók, a családtámogatásokkal kapcsolatos korrekciók és így tovább, és így tovább, olyan döntések voltak, amelyeket akkor - a Magyar Demokrata Fórum kivételével - a parlament egésze támogatott.

Aztán itt van az autópálya-építési program, ma már szerepelt párszor, és teljesen mindegy, hogy mit kér számon az ellenzék, meg mit nem kér számon az ellenzék, egy valóban tény: soha ennyi autópálya kormányzati ciklusban még nem épült, mint épp ebben a ciklusban. Ezen aztán lehet persze fanyalogniuk azoknak, akik által preferált kivitelező azért nem tudott az első közbeszerzési pályázaton indulni, mert nem tudott felmutatni 15 kilométer, általa átadott autópályát, pedig az egész ciklusban ő építette - ez más kérdés. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Ezzel együtt erre büszkének kell lenni - csak ez is nagyon sok pénzbe kerül, tisztelt képviselőtársaim!

Aztán azt mondtuk, hogy legyen a gazdaság versenyképesebb, csökkentsük az adókat, és bármit is hallottunk az imént, az adókat csökkentettük, és a költségvetés bevételi oldalát tekintve bizony ez is pénzbe került.

Aztán ehhez jön még…(Dr. Áder János jelzésére:) Hogy Áder János képviselőtársam nem tudja, hogy hol, az csak azért van, mert még nem nyitotta ki soha életében a költségvetést. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Nem érdekes - meg lehet nézni benne.

Egyébként arra a kérdésre, ha már itt tartunk, hogy hol van a pénz, országgyűlési képviselő erre azt a választ adja, hogy a költségvetésben majd tessék szíves lenni megnézni, mert ott lehet nyomon követni a pénz útját. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.) De ez is mindegy, nem érdekes!

És van egyébként a kitűzött célunk, hogy csatlakozni akarunk az euróövezethez, ehhez azonban bizonyos kritériumoknak meg kell felelnünk, és ez is jelentős nyomást jelent a költségvetés számára. Most ez az egész együtt azt jelenti, hogy valóban meglehetősen nehéz helyzettel kell a mindenkori kormánynak szembenéznie, bárki legyen is kormányon, mert hadd tegyem hozzá, hogy ha másik kormánya lett volna az országnak, ugyanez lett volna a helyzet.

A kormányváltásra azért volt szükség - emlékezetes, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége vonta meg a bizalmát a miniszterelnöktől -, mert úgy ítéltük meg, hogy nincsenek meg a megfelelő válaszok; hogy tétova a kormányzati munka, hogy nem halad kellően előre, és ezért is kezdeményeztük a váltást. Most le kell szögeznem, hogy megérte, érdemes volt kormányt váltani. (Manninger Jenő: Neked!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokraták elvárása az volt… (Dr. Áder János jelzésére:) Ha már ilyen igény van rá, természetesen 2002-ben is érdemes volt kormányt váltani (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.), de ez is más kérdés most. A Szabad Demokraták Szövetsége azt várta el az új miniszterelnöktől, hogy bátrabban, határozottabban és dinamikusabban vezesse a kormányt és intézze a kormányzati ügyeket. E tekintetben nem csalódtunk.

Azt is kértük, hogy menjen bizonyos területeken a liberálisok által fontosnak tartott irányokba, mozduljon el a kormány politikája. Itt mi a versenyképességet, az adók csökkentését tartottuk rendkívül fontosnak, de ugyanígy fontosnak tartottuk például a szociálpolitikában a rászorultság elvének érvényesülését, és ebbe az irányba is elmozdult a politika.

Rögtön hozzá kell tennem, nehogy itt az MSZP társadalompolitikai tagozatával összetűzésbe kerüljek, hogy nem tekintjük a miniszterelnök urat liberális politikusnak, csak olyannak - sőt, így van -, akinek elolvasva a könyvét, látjuk, hogy egy baloldali politikusról van szó; olyanról, aki egy koalíciós kormányban a koalíciós partner javaslatait is időnként megfogadja.

És azt is kértük, hogy kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb legyen a kormányzás, világos vonalvezetéssel, és azt kell mondanom, hogy e tekintetben sem csalódtunk. Ha valaki figyeli a kormányzati munkát, és az egyébként itt most kifogásolt - helytelenül kifogásolt -, középtávra kitekintő programokat, azt kell mondanom, hogy ez is rendben van. Ezért tudom azt mondani összességében, hogy megérte kormányt váltani, és megérte erre az útra lépni, mert azt gondolom, hogy ez az ország javát szolgálta.

Ha most néhány területről konkrétan is beszélhetek, itt van mindjárt az adócsökkentéssel kapcsolatos vita, amelyet nagyon sokszor folytattunk már le a Házban, és én itt most a részletekre nem szeretnék kitérni, de lehet, hogy abban nincs adócsökkentés, hogy volt 20-30 és 40 százalékos kulcs, jövőre meg lesz 18 és 36 százalékos kulcs, ahogy eredetileg javasoltuk, és a minimálbér ráadásul még adómentes is. Ezt most elég nehéz szerintem adóemelésként elsütni, akárhogy is nézem.

Azt is nehéz lesz, hogy jövőre 5 százalékkal csökken az általános forgalmi adó. Azt is nagyon nehéz lesz, hogy 18-ról 16 százalékra mérséklődött a társasági nyereségadó, és így tovább, és így tovább. Persze azt el lehet sütni adóemelésként, hogy bevezettük azt a fajta adót, aminek az a következménye, hogy a szennyező fizet. Ez sokkal jobb ahhoz a semmittevéshez képest, amit önök négy éven keresztül a környezetvédelem területén folytattak. De nem érdekes, mert mindenki tud mindenre példát, ellenpéldát mondani.

(10.30)

De ha azt nézzük, hogy összességében csökkent-e a jövedelmek adóterhelése, akkor azt kell mondani, hogy igen, ráadásul igen jelentős mértékben. Ha azt nézzük, hogy csökken-e összességében az összes rendelkezésre álló jövedelem terhelése, akkor azt lehet mondani, hogy igen. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy csökken-e a jövedelmek központosítása, akkor az a válasz, hogy igen, csökken. Ezt, tisztelt képviselőtársaim, semmiképpen nem lehet adónövelésként elsütni.

A szociálpolitikáról már beszéltem. Itt csak arra térnék vissza, hogy nem kell megijedni attól, amit a Fidesz javasol. Egyébként számon kéri az ígéreteket, majd teljesíthetetlen ígéretekkel tromfol, de ez nem érdekes. Az jó, ha az ellenzék ellenőrzi a kormányzati munkát, az még jobb, ha alternatívát is kínál. Az utóbbiból most sem láttam semmit, az előbbi meg fals adatokra és téves, a közvéleményt félrevezető információkra támaszkodott. Egy biztos: ha szűkösen állnak rendelkezésre a források, akkor azokat nem szabad sokfelé szétosztani, hanem csak azok számára kell biztosítani, akik arra valóban rászorulnak, mert ez az igazságos szociálpolitika, és ez az igazságos támogatási rendszer.

Megjegyzem, utalva arra a vitára, ami újra és újra felbukkan a gazdaság körül, a gazdaság teljesítményéről Kóka miniszter úr részletesen beszélt, nekem nem kell, de ne felejtsük el soha, hogy az a legjobb szociálpolitika, ha az embereknek van munkájuk, és ott pénzt keresnek. (Dr. Áder János: Bravó! - Taps a Fidesz soraiban.) Akkor erre is térjünk ki, tisztelt képviselőtársaim egy pillanatra, mert hallottuk, hogy öt év után most nő először az ország versenyképessége, a romlás útján pedig önök indították el 2000-től kezdődően. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Ezt persze önöknek nem kell elhinni, csak így van. Csak így van! (Dr. Áder Jánoshoz.) Ez biztos, hogy így van, tisztelt képviselőtársam (Varga Mihály: Dehogy van!), csak itt megint van egy vita arról, hogy mi mennyi, hogy nő a munkanélküliek aránya, azért, mert egyébként nő azok száma, akik munkát keresnek, mert belépnek újra a munkaerőpiacra. Ezt szokták önök kihasználni, azt meg elfelejtik, hogy most 40 ezerrel többen dolgoznak, mint amennyien dolgoztak korábban.

Ha ehhez még hozzáteszem azt is, amit önök három éve mondanak, hogy több százezer munkahely szűnt meg Magyarországon, akkor máris előállt több százezer új munkahely. És nem a kormány teremti a munkahelyeket. Önök igen, néhány barátjuknak, az kétségtelen (Derültség az MSZP soraiban.), amikor például 200-300 hektárokkal gazdagították őket, hanem a kormány feladata kereteket teremteni, hogy aztán a gazdaság élni tudjon a lehetőségekkel. Az a jó kormányzás és az a jó gazdaságpolitika, ami megteremti ezeket a kereteket, nem pedig belenyúlkál, és eltorzítja a folyamatokat, ahogy azt önök tették.

De ha már a liberális tárcáknál tartok, akkor hivatkozhatom az oktatási tárcára. A közoktatás reformja után hozzákezdett a felsőoktatás reformjához; ahhoz a négyéves semmittevéshez képest, amit önök csináltak négy éven keresztül, ezzel tovább fokozva Magyarország hátrányát, most olyan javaslatok fekszenek a Ház előtt, olyan változtatások történtek, amelyek viszont lehetővé teszik, hogy versenyképes tudásra tegyenek szert a diákjaink. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Lehetővé teszik, hogy nyelveket beszéljenek, ösztönzik őket erre, és azt is lehetővé teszi, hogy felsőoktatási intézményeink is versenyképesek legyenek. Majd számoljanak be arról, hogy négy éven keresztül ezen a területen önök például mit voltak képesek csinálni.

Ami az informatika területét illeti, az önök idején Magyarország Európában az utolsók közé csúszott le az informatika, az internet eszközrendszerének használatát illetően. Most felzárkóztunk a középmezőny élére. Robbanásszerűen terjed az internet. Ez megint csak, tisztelt képviselőtársaim, az esélyegyenlőség egyik legfontosabb eszköze, miközben a szélessávú internet ára a felére csökkent, megy le a mobiltelefonálás ára is. Magyarország jelentős fejlődésen ment keresztül; nem én mondom, ezt az OECD jelentése állapította meg nemrégiben, Magyarországot egyértelműen az élmezőnybe sorolva minden tekintetben, ami az informatikával kapcsolatos. Hadd említsek meg egy törvényt, az elektronikus információ szabadságáról szóló törvényt, ami egy mérföldkő az állam tevékenységének nyilvánosságát és ellenőrizhetőségét illetően.

Végül, egy szóval már említettük a környezetvédelem területét. Először is, tisztelt képviselőtársaim, végre egy kormányzati ciklus, a negyedik, ahol a környezetvédelmi tárca valóban azzal foglalkozik, ami a dolga. Nem kísérik tevékenységét botrányok, ezzel szemben viszont számos területen előrelépésről tud beszámolni. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból.) Én ilyennek tekintem a szennyező fizet elvének érvényesítését, ilyennek tekintem mindazokat a környezetvédelmi nagyberuházásokat, amelyek az ország különböző területein folynak, legyen szó hulladéklerakókról vagy szennyvíztisztítókról. És ilyennek tekintem a Vásárhelyi-tervet is, még akkor is, ha a beruházás előkészítése objektív okok miatt hosszabb időt vesz igénybe. De a Vásárhelyi-terv kivitelezése elindul, és nincs ehelyett alternatív program, amely úgy oldja meg a Tisza mentén az árvízi védekezést, hogy egyúttal az ott élő emberek számára is többletlehetőséget, jobb életminőség feltételrendszerét teremti meg. És végül itt említem meg az agrárkörnyezettel kapcsolatos korábbi, mára már nyugvópontra jutott vitákat, amelyek arról szólnak, hogy az agrár-környezetgazdálkodás fokozottabban kerül előtérbe az elkövetkezendő időszakban.

Azt gondolom, hogy ezekre a területekre büszkék lehetnek a liberális miniszterek, és büszke a Szabad Demokraták Szövetsége is.

Nem tagadom, hogy természetesen vannak viták a kormányzaton belül, hiszen két különböző párt alkotja a kormányt, és természetes, hogy különböző dolgokat különbözőképpen látunk. Ha össze kell foglalnom egy mondatban, akkor azt kell mondanom, amire már tegnap is utaltam, hogy az állam szerepének felfogása és az ebből levezethető különböző akciók jelentik az igazán lényeges különbséget. Ebben, megjegyzem, különbség van, mind a szocialisták, mind a konzervatívok és a liberálisok álláspontja között.

Mi radikálisabb, erőteljesebb adócsökkentést szerettünk volna korábban. Azt mondjuk, hogy sokkal bátrabban kellene hozzányúlni a különböző nagy rendszerekhez, az egészségügy átalakításához, a közigazgatás, az önkormányzati rendszer átalakításához. És hadd tegyem rögtön hozzá, ha mindezt tettük volna eddig, vagy ha elkötelezetten tennénk az elkövetkezendő időszakban, akkor ez önmagában is közelebb vinne minket, és lehetővé tenné az euró 2010-es bevezetését, aminek feltételei szerintem is még mindig adottak. Csak ez magától nem lesz, ahhoz tenni kell.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgy tenni azonban, hogy közben újabb és újabb ígéreteket kérek számon, újabb és újabb többletkiadásokat ígérek, és ezzel azt a képzetet keltem, hogy itt minden rendben van, lehet talicskával kitolni a pénzt, hiszen az korlátlanul áll rendelkezésre, így biztos nem lehet. Csak nem szabad elfelejteni, hogy az az engedmény, amit itt lehet tenni, megjegyzem, nem engedmény ez igazán, hanem inkább a könnyebb ellenállás irányába haladás, az a másik oldalon igen jelentős kockázatokat jelent.

Összefoglalva: a Szabad Demokraták Szövetsége úgy ítéli meg, hogy a kormányváltást érdemes volt megcsinálni, a kormányzati munka ennek következtében eredményesebb, dinamikusabb és hatékonyabb lett, és a felvázolt programok, azok végrehajtása, meg persze azok a korrekciók, amelyeket mi szükségesnek tartunk, összességében azt jelenthetik, hogy Magyarország ezekkel belátható időn belül érheti el azt az áhított célját, hogy felzárkózik Európa boldogabbik részének átlagos életszínvonalához. Szerintem ez egy olyan cél, amit érdemes kitűzni magunk elé, és érdemes mindent megtenni annak érdekében, hogy el is érjük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Az MDF képviselőcsoportja jelezte, hogy frakciójuk álláspontját két képviselő kívánja ismertetni. Elsőként megadom a szót Herényi Károlynak.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt azt a mondandómat, amelyre felkészültem, elmondom, hadd reagáljak itt az előbb elhangzottakra, hiszen egy érdekes párbeszédnek, illetve szembenállásnak lehettünk szem- és fültanúi az autópálya-építéssel kapcsolatban. Miniszterelnök úr és frakcióvezető úr vitába keveredett annak okán, hogy vajon el lehet-e már jutni Horvátországba azon az autópályán, amit egyébként roppant drágán építünk meg, és nem ez volt a célja.

(10.40)

Ha így gondolkodnak a nagy pártok vezetői az autópálya-építés lényegéről, hogy el lehet-e jutni az Adriára, ami meglehetősen nehéz helyzetbe hozza a Balaton-parti vállalkozók sokaságát, akkor nagy baj van. Autópályákat azért építünk, hogy a magyar gazdaság - benne az idegenforgalom - szereplői is jobb helyzetbe kerüljenek. Ajánlom ezt mindkettőjük figyelmébe, mert tulajdonképpen a nagy áldozatokat ezért vállaljuk.

Az elmúlt egy esztendőre visszatekintve: az elmúlt egy esztendő nagy kérdéseket vetett föl. Indokolt volt a kormányváltás, a Magyar Demokrata Fórum úgy véli; és szemben a Fidesszel mi nem a program végrehajtását kértük számon a kormányon, hanem megalakulása óta következetesen arra kértük, hogy ezt a rossz programot, amivel ugyan a választást meg lehetett nyerni, de az országot abból a meglehetősen nehéz gazdasági helyzetből kimozdítani vagy a versenypozícióit az európai uniós csatlakozást követően javítani lehetne-é, arra bizony ez a program nem volt alkalmas. A kérdés az volt, hogy a kormányváltást követően az új kormány és miniszterelnök úr tud-e váltani és tud-e ezekre a kérdésekre válaszokat adni. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a kérdés úgy is feltehető, hogy vajon ki tud-e pártja fogságából a mindenkori miniszterelnök szabadulni, és meri-e azt tenni, amit a gazdasági kényszerek megkövetelnek, és ami a versenyképesség javítását jelenti.

Visszatekintve az elmúlt egy esztendőre azt kell megállapítanunk, hogy ez nem sikerült. Ugyanúgy, ugyanazon a pályán, ugyanazon a vágányon vagy úton halad az új kormány, mint amelyiken az előd, az az előd, amelyik tulajdonképpen nem tudta az előbb felvázolt célokat elérni vagy a reményt kelteni, hogy eléri; a mostani kormány sem tudja.

Ha megnézzük a mutatókat, akkor azt látjuk, hogy az államháztartás hiánya, a költségvetés hiánya, az összes negatívum ugyanúgy jelen van, mint ahogy jelen volt az előző kormány idején is. Az a kontroll, ami az államháztartás felett elveszett, az előző kormány elvesztette, a mostani kormány sem tudta visszaszerezni, a helyzet nem javult. Retorikában valóban bátrabb, valóban élénkebb a mostani kormány és annak miniszterelnöke, de a tettek és a kijelentések, a szavak nem nagyon tükröznek harmóniát.

Adóreformról, adócsökkentésről van szó. Az adórendszer reformjához úgy nyúlni - mert az adórendszer egy nagy rendszernek egy részeleme -, hogy ennek a nagy rendszernek a többi elemét változatlanul hagyjuk, ez meglehetősen kétes kimenetelű vállalkozás. Ahogy ezt én már tegnap elmondtam, a költségvetési törvény benyújtásakor világossá vált számunkra, hogy ez a mostani adócsökkentés sokkal inkább a választási ígéretek halmazába sorolható, mint megalapozott intézkedésnek minősíthető, hiszen az a közel 300 milliárd forintos bevételkiesés, amit az adócsökkentés jelent, nem jelenik meg a költségvetésben, nem jelennek meg olyan források, amelyek a bevételcsökkenést kompenzálnák. Egyszerűen felelőtlen dolog így belevágni a választást megelőző esztendőben adóreformba. Ezt sokkal átgondoltabban, az államháztartás reformjával együtt kellene megtenni.

A miniszterelnök úr a bátorságról beszél, és bátorság bizony ahhoz kellene, hogy a 820 ezer közalkalmazott - akik ugyanilyen létszámban vesznek részt a közös munkánkban - létszáma vagy csökkenjen, vagy a rendszer struktúrája változzon meg, mert a jelen kormány egyszerre produkálja a nagyon nagy szűkösség és a pazarlás tényét.

Mondok erre egy példát: 820 ezren dolgoznak, és túlfoglalkoztatottság van e területen, de azért az európai uniós mezőgazdasági támogatások jelentős részét döntés nélkül kellett elutasítani, mert nem volt olyan, szakmailag felkészült apparátus, amely ezeket a döntéseket határidőre és kellő szakmai megalapozottsággal el tudta volna végezni.

Sokat beszélt a miniszterelnök úr és sokat beszélt Kóka miniszter úr is arról, hogy az Európai Unió átlagát milyen mértékben meghaladó gazdasági fejlődés tanúi lehetünk hazánkban. Ez igaz, ha az Európai Unió átlagát vesszük. De ha a csatlakozó országok átlagát vesszük, akkor azt látjuk, hogy ott már erősen lemaradunk.

Aztán ha megnézzük azt, hogyan tudtunk forrásokhoz jutni az európai uniós csatlakozást követően, hiszen ez az időszak is az ön kormányának idejére esik, akkor azt látjuk, hogy bizony itt is meglehetősen nehéz helyzetbe kerültünk. Azt eldöntötte az Európai Bizottság szeptember 22-én, hogy nem voltunk nettó befizetők. Pontosan ugyanannyi pénzt sikerült többletként elkönyvelnünk, mint amennyit 2003-ban, mint amikor még nem voltunk csatlakozott ország, és csak előtámogatásban részesültünk. A plusz mindösszesen 1 milliárd 125 millió forint. Bizony, ha összehasonlítjuk, hogy a többi csatlakozó ország lehetőségeihez képest mi hogyan éltünk ezekkel, akkor azt kell látnunk, hogy lemaradtunk és leszakadtunk.

Az a baj, hogy a miniszterelnök úr valószínűleg ugyanazzal az attitűddel vágott a miniszterelnöki munkának, ahogy vállalkozói tevékenységét folytatta - pedig az sikeres volt, hála istennek -, de a Magyar Köztársaság nem részvénytársaság. A Magyar Köztársaságot nem lehet részvénytársaságként kormányozni, különösen nem úgy, ha ez az attitűd egy kicsit megrogyik, és az átlagosnál szociálisan érzékenyebb vállalkozó vezetné ezt a részvénytársaságot, mert ez a részvénytársaság akkor sajnos tönkre fog menni.

Sokkal felelősebben, sokkal meggondoltabban kellene azokra a gazdasági folyamatokra hatással lenni, amelyek nem az elosztást preferálják, amelyek nem arról szólnak, hogy azt a pénzt, amit még meg sem termeltünk és meg sem kerestünk, hogyan fogjuk elosztani, hanem az elosztható pénzek forrásait kell biztosítani.

Arra kérném a kormányt, hogy a következő nyolc hónapban, ami a választásokat megelőzi - és tudom, hogy nagy a kísértés, hiszen a választásokat megelőző időszakra ez jellemző -, fordítson sokkal több energiát arra, hogy a magyar gazdaság szereplői, a hazai kis- és középvállalkozók, akik a munkahelyek 60 százalékát teremtik és biztosítják az országban, akik a GDP jelentős részét produkálják - 60 százalék körüli részét -, azoknak a versenyhelyzetén, a pozícióin javítson.

Megvannak rá az eszközei, megvannak rá a lehetőségei, és ezek nem csak materiális eszközök. Az adminisztráció könnyítésével, a piacra jutás lehetőségének fokozottabb biztosításával, a hazai piac olyan jellegű védelmével, amelyet az Európai Unió is elfogad, a magyar kis- és középvállalkozók pozícióját, versenyhelyzetét javítani tudnánk. És még egy nagyon fontos szempont: az eurózónához való csatlakozás időpontjáról való lemondás óriási hiba. Bátorság kell ehhez is, hogy vállaljuk ennek a nehézségeit, ha már idáig nem volt ez olyan nagyon fontos szempont. Magyarország és a magyar kormány szavahihetőségéről van szó. Annyi dátum hangzott el az utóbbi időben, hogy pozícióinkat, a magyar nemzet, a magyar gazdaság pozícióit fogja rontani, ha a kormány változtat ezen az álláspontján. Az eurózónához való csatlakozás a magyar gazdaság fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos.

Arra kérem a kormányt és a miniszterelnök urat, hogy a következő nyolc hónapot a források megteremtése fontosságának figyelembevételével erre fordítsa, mert választás lesz Magyarországon. Kormányok jöhetnek, kormányok mehetnek; a baj az, hogy az ország lakossága egyre rosszabb helyzetben van, egyre rosszabbul érzi magát. Jó lenne, ha végre azt éreznék, hogy a politika róluk és értük szól.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gémesi Györgynek.

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Minden hozzászólás, beszéd mögött nyilván az ember keresi a hitelességet, keresi azok között a mondatok és gondolatok mögött, ami elhangzik akár az egyéves működés vagy akár az aktualitások kapcsán.

Miniszterelnök úrral annak idején elég sokat vitatkoztunk a sportbizottságban; sportminiszterként vett részt több mint egy éven keresztül vagy közel egy éven keresztül a kormányban, és emlékszem arra a kijelentésére, amikor az athéni olimpia előtt még újságban is nyilatkozta, azt jelentette ki, hogy nagy hibát követ el- még talán azt is meg merem kockáztatni, hogy bűnt - a magyar sporttal kapcsolatosan az, aki abban gondolkodik, hogy meg kell szüntetni a Sportminisztériumot. Talán még az is benne volt, hogy végzetes károkozás.

 

(10.50)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön, miután miniszterelnök lett, az első tevékenységével egyetlenegy tollvonással megszüntette a Sportminisztériumot, ezzel arra a szintre helyezve az egész sporttársadalmat, ahol azóta abba a kavalkádba került, amelyben most van, hiszen akkor még elhangzott az is, hogy ön a Miniszterelnöki Hivatalban lévő államtitkárságot külön figyelemmel fogja kísérni. Ez a külön figyelem abban valósult meg, hogy első körben 1,2 milliárddal csökkentette a sporttámogatást, aztán hatalmas lobbik indultak be politikai hovatartozástól függetlenül, és a miniszterelnök úr akkor belátta, hogy tévedett, hiszen korrigálta 1,2 milliárddal a sport költségvetését, és ezzel ezt az esztendőt túl lehetett élni.

Azért tettem ezt a felvezetést, mert amikor ön az önkormányzatokról beszélt a hét végén a Kossuth téren vagy akár most, akkor megint igyekeztem elhinni, amit mond. Annak ellenére, hogy 15 éve dolgozom abban a szférában, évről évre készítjük a költségvetéseket, látom a számokat, küszködünk a problémákkal; egy önkormányzati érdekszövetség elnöke vagyok 14 esztendeje, ismerem az önkormányzati érdekszövetségek kínlódását, küszködését, hogy hogyan tudják az érdekeiket érvényesíteni. Ön az előbbi felvezetésben azt mondta, hogy utánanézett számoknak, és három esztendőt emelt ki, ahol reálértékben csökkent az önkormányzati támogatás, ebből egy az önök kormányzása alatti időszak, kettő a korábbi kormány alatti időszak volt.

Miniszterelnök Úr! Nem tudom, milyen számokból dolgozik, de ha olyan hiteles számokból dolgozik, mint ahogy a Sportminisztériummal kapcsolatos hitelességét és számokat illetően történt, akkor feltehetően itt is tévedett, és nagyon szeretném, ha ebben az esztendőben ez a tévedés nem lenne hasonlóan végzetes, mint a Sportminisztériummal kapcsolatos tévedése. (Domokos László: Így van!)

Ugyanis néhány héttel ezelőtt Juhász Gábor államtitkár úr egy nyilvános fórumon bejelentette, hogy 100 milliárddal kevesebb lesz az önkormányzatok költségvetése 2006-ban. Majd ezt azonnal cáfolták, azóta Juhász Gábor államtitkár úr hallgat, de a számok ismertek. És Juhász Gábor államtitkár úr nem tévedett nagyon. Akkor lényegében azt hittem, hogy Juhász Gábor és ön nem egy kormányban ülnek, nem egy költségvetésről beszélnek. Amikor itt hallgattuk az ön szavait, és majd fogjuk hallgatni egyébként a különböző nyilatkozatokat, megint azt hiszem, hogy nem ugyanabban az országban élek, nem ugyanarról az önkormányzati rendszerről beszélünk. Ön azt mondta a Kossuth téren a hét végén, hogy az önkormányzatiság érték. Az itt lévő programjukban az van benne, hogy erősítjük az önkormányzatiságot.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Abban egyetértünk, amit ön a Kossuth téren elmondott a hét végén, hogy mit jelent az önkormányzatiság. Nyilván a törvény által megosztott központi és helyi hatalom működését, azt, hogy a helyi autonómia, a helyi aktivitás, kreativitás hogyan és mint valósul meg, hogyan adunk a településeknek és az önkormányzatoknak feladatokat, hogyan adunk ehhez forrásokat. Tudja a miniszterelnök úr, hogy 1990-93 között volt tisztességes az önkormányzatok finanszírozása, majd '94-ben visszalépés történt, '95-ben a Bokros-csomag nyakon vágta az egész önkormányzati rendszert? Erről ön nem beszélt. Nézze csak meg a számokat, miniszterelnök úr, hogy a feladatokhoz szükséges forrásokban reálértékben milyen változások voltak. Kétségkívül igaza van, 2001-2002-ben volt egy levegőhöz jutás (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Azon túl vagyunk!), majd azóta folyamatosan ürül ki a rendszer.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nyilván számokkal is tudom ezt igazolni. Az, amit ön mond, nem igaz. Itt van előttem a 2004. éves zárszámadásban elolvasott adathalmaz, az ÁSZ-jelentés táblázata (Felmutatja.), ami egyértelműen azt a trendet igazolja, hogy az állam vonul ki az önkormányzati finanszírozásból. Az önkormányzatok saját bevételei növekednek ebben a számadatban, az állami finanszírozás csökken. A saját bevételekben kétségkívül benne van az átengedett adó, mondjuk, a gépjárműadó formájában, benne van a helyi adók növekménye, de, tisztelt miniszterelnök úr, benne van a hitel, benne van a vagyoneladás, a saját erejének, saját ingatlanvagyonának felélése, amit már lassan működésbe fordít be. De az az adat ebből a jelentésből elég világosan látszik, hogy csökken az önkormányzati fejlesztések aránya. Az önök három éve alatt csökkent az önkormányzati fejlesztések aránya.

Ne menjünk bele abba a vitába - mert az ÁSZ ezt is igazolta -, hogy akár az 50 százalékos béremelésnek, akár más, önök által adott feladatnak megvolt-e az állami fedezete, vagy nem volt meg. Nem volt meg, miniszterelnök úr, nem volt meg! Nem én mondom, nem a szövetségek mondják, nem a politika mondja, hanem az ÁSZ mondja. El kell olvasni ezeket a jelentéseket, miniszterelnök úr. Nem tudom, milyen számadatokból vette ezt a reálértékkérdést, mert ezt én még ilyen szempontból nem tudtam átnézni. (Dr. Veres János egy iratot felmutatva: Itt van, Gyuri!) Valahol benne van; ha ilyen jellegű információja van, és eljuttatja hozzám, nagyon szívesen el fogom mondani.

Miniszterelnök Úr! Ön a Kossuth téren valóban az önkormányzatok mellett foglalt állást, majd az elmúlt héten kaptam egy telefont önkormányzati érdekszövetségi elnökként az egyik nap este hét órakor, hogy másnap ön fél tízkor rendelkezésre áll a pénzügyminiszter úrral egy érdekszövetségi egyeztetésre. Ez több mint udvariatlanság, miniszterelnök úr. Hét országos önkormányzati érdekszövetségi vezetőnek, akik közül négy parlamenti képviselő egyébként, elfoglalt, programokkal rendelkezik, ön azt mondja, hogy kipipálhatjuk az önkormányzatokkal való érdekegyeztetést, mert ön fél tízkor ráér. Előző este hét órakor tudják meg a szövetségek anyag és felkészülési lehetőség nélkül. Milyen egyeztetésben gondolkodik, miniszterelnök úr? A hét országos önkormányzati érdekszövetség egységesen írt levelet önnek, és kérte ezt a konzultációt (Dr. Veres János: Megtörtént, a többiek eljöttek!), mert tiszteli Magyarország miniszterelnökét annyira, hogy legalább tudjon ebben a kérdésben szót váltani. Ön kipipálhatta, hogy megtörtént az érdekegyeztetés, nem történt semmi. Ilyen komolyan veszi ön az önkormányzati kérdéseket, meg olyan komolyan, ahogy ezt a százalékos kérdést itt fölvezette. Nem csökkent az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések száma. (Dr. Veres János: Nem is nőtt!)

De mondok még egy dolgot, sajnos nem tudok minden egyes részlettel foglalkozni, és a költségvetési vita során nyilván ki fogok térni rá, de most ön itt van, és ezt azért köszönöm meg, mert legalább önnek tudom elmondani, és nem a kommunikációs szakembereinek, akik lefordítják önnek, és majd válaszol valamelyik sajtótermékben. Azt tudom elmondani önnek, hogy megszűnik a gyermekvédelmi támogatás, miniszterelnök úr, kétségen kívüli, az önkormányzati teher csökken, ebből megemelik a családi pótlékot. Önök verik a mellüket, hogy milyen hihetetlenül nagy dolgot hajtottak végre, elveszik az önkormányzatoktól ezt a több mint 40 milliárd forintot, majd ott marad nekünk a probléma. Ugyanis ebből a gyermekvédelmi támogatásból lehetőség volt direktben a közművállalatoknak átutalni a valóban nehéz helyzetben lévő családoknak a közműköltségeit, és sorolhatnám tovább, hogy miket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Önök erről teljes mértékben elfeledkeznek. Ott marad a 40 milliárdos hiány, és küszködjön az önkormányzati rendszer. De ez csak egyetlenegy példa, miniszterelnök úr, abból a kommunikációs színjátékból, amit ön és csapata ebben az országban előadott az elmúlt egy évben.

Sajnos, az időm lejárt, hiszen mások is szeretnének hozzászólni. Azt kérem, miniszterelnök úr, a szavahihetőség és a hitelesség jegyében, hogy amit ön a TÖOSZ-közgyűlésen három vagy négy hónappal ezelőtt kimondott, hogy az önkormányzati rendszer nem lesz rosszabb helyzetben, mint 2005-ben a 2006-os költségvetés kapcsán, hogy legalább ugyanazokat a forrásokat megkapjuk, ezt tartsa be. Ha ezt betartja, akkor a vitánk sem lesz ilyen éles hangnemű.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes bejelentkezésének megfelelően. Mindezek előtt azonban kétperces hozzászólásra megadom a szót Kóka János miniszter úrnak.

DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Áder Frakcióvezető Úr! Autópályaügyben sok mindent hallottunk, de egy dolgot nem hagyhatok szó nélkül, az Ordacsehi-Balatonszárszó szakaszról van szó. Azt javaslom, hogy akkor tegyük ki az asztalra azokat az adatainkat, amelyek rendelkezésre állnak. (Dr. Áder János: Jó!)

Sokszor elmondtuk, hogy önök összesen hét kilométer autópályát építettek (Dr. Áder János: Ez nem igaz!), és valóban nem emlékeztünk meg arról, hogy a választási vereségük előtt másfél hónappal, az utolsó pillanatban még meg szerettek volna rendelni újabb 23-at, ez éppen az Ordacsehi-Balatonszárszó szakasz lett volna, mégpedig közbeszerzés nélkül. Kérem, erősítse meg vagy cáfolja - Manninger képviselő úr sajnos kiment, így nem tud ebben nekünk segíteni (Dr. Áder János: Válaszolni fog!) -, önök alapítóként és tulajdonosként a Magyar Fejlesztési Bankot utasították, hogy 66,6 milliárd forintért ezt a szakaszt az önök által kiválasztott kivitelezőktől rendeljék meg, még egyszer: 66,6 milliárd forintért. A vállalkozó a választáskor ezt a szerződést már nem írta alá, ilyen módon nem jött létre a szerződés (Dr. Áder János: És mennyiért kötöttétek meg? És mennyi lett?), utat nyitva Csillag miniszter úrnak arra, hogy pályázat során kiválassza a nyertes ajánlattevőt, amely ajánlattevő 65,1 milliárdért (Moraj a Fidesz soraiban.), tehát a 23 kilométert mintegy másfél milliárd forinttal olcsóbban építtette meg (Dr. Áder János: Érdemes volt kormányt váltani!), mint az önök által közbeszerzés nélkül kiválasztott vállalkozó.

Még egyszer: másfél milliárd forint, ez kilométerenként 65 millió forint. Önök kilométerenként 65 millió forinttal drágábban szerették volna közbeszerzés nélkül megépíttetni ezt a szakaszt. Tisztelettel kérem, frakcióvezető úr, hogy ha hivatkozik erre az autópálya-szakaszra, akkor cáfolja vagy erősítse meg ezeket az információimat.

Köszönöm. (Dr. Áder János: Ez meg fog történni! - Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.00)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nálunk a piacon sok minden elhangzik kedden, pénteken és szombaton. A történet úgy szokott lejátszódni, hogy Pista megszólal az egyik asztalnál, és azt mondja, hogy igaza van Ádernak, mert ezek csak dumálnak, és közben öt-tíz évről beszélnek előre, és nem tesznek semmit sem, a mai gondokkal sem bírnak, ezért ilyen magas a zöldségár.

Jutka néni megszólal a másik oldalról: Misikém, drága - Jutka nénire oda kell figyelni, mert ő mindenről tud, és mindenről véleménye van -, és azt mondja, hogy igen, ígértek ezek nekem hetet-havat, Mihály, a választáskor, gyorsforgalmi utat Békéscsabától Kecskemétig 2006-ra, munkahelyet a fiamnak, lakást az unokámnak, óvodát, iskolát, eurót és villanykapcsolót is. No de mi történt? Lett helyette gyógyszeráremelés, villanyáremelés, adók, áfa. És soroljam? Ne, mert a szívgyógyszer ára is magas, úgyhogy az sem ingyen van.

Lendvai meg lassan mondta, én is megértettem - mondja Jutka néni -: nem lesz gázáremelés, aztán már lassan a duplájánál tartunk. Pénteken azt mondja a Gyurcsányi - bocsánat, miniszterelnök úr -, hogy nem lesz gázáremelés. Szombaton meg azt mondja az a balf Batiz (Sic!), hogy 19 százalék, oszt gyorsan mellétette, hogy ez engem nem érint. Hát, kisfiam! Hát ezek nem értik a dolgot! Hát úgy begyűrűződik ez nekem majd az árakba, mint a molyirtóba a molylepke, a naftalinba! Nem értik a dolgukat! (Moraj az MSZP soraiban.) Mi az, hogy engem nem érint? - mondja nekem Jutka néni. Hát megemelkedik a pékáru, megemelkedik a konzerv és minden, ami energiát fogyaszt. Ők nem tudják? Nekem kell tudnom? Mégiscsak borzasztó!

Aztán azt is mondja Jutka néni, hogy a napköziben a térítési díj is megemelkedik, meg a fürdőben a gyógyfürdő. De támogatják a panelfűtést, mondja Jutka néni. No de, mi van az én százhúsz négyzetméteres vályogházammal? Azt meg ki a csuda támogatja? Hát csukjam be? Ne fűtsek? Mégiscsak borzasztó!

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérem szépen, szíveskedjék Jutka néni kérdésére választ adni, mégpedig arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy mi az, hogy nem érint engem a gázáremelés. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Bernáth Ildikó képviselő asszony, Fidesz.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! - mondanám, ha nem hagyta volna el a termet. 400 ezer új munkahely, bővülő foglalkoztatás, jóléti rendszerváltás - ezek voltak a szocialisták ígéretei, amire a választók szavaztak. Ezzel szemben 400 ezer a munkanélküliek száma, minden ötödik pályakezdő munkanélküli, és növekszik a nők munkába állásának esélye... - romlik a nők munkába állásának esélye is. (Moraj az MSZP soraiban.)

A meghirdetett Start-program támogatást nyújt a pályakezdő munkanélküliek foglalkoztatásához. Az ő foglalkoztatásukhoz kellene legalább 50 ezer új munkahely. Félő, hogy ha ez nem születik meg, akkor az a korosztály kerül utcára, amelyik után semmilyen támogatás nem jár. Vajon igazságos-e szembeállítani a fiatalokat az idősebb korosztállyal?

A nők egyre nehezebben találnak maguknak munkát. Ha fiatal és kisgyermeket nevel, akkor azért, ha középkorú - vagy ahogy a miniszterelnök mondaná, öregecskedő -, akkor pedig azért. Az ígért részmunkaidő és az otthon végezhető távmunka bővítése szintén csak ígéret maradt. A nők egyre nehezebben találnak maguknak megfelelő, képzettségükhöz igazodó munkát. Igazságosnak tartja-e a miniszterelnök úr a nők kiszolgáltatott helyzetét? Mennyire szolgálja a gyermeknevelés, a családok biztonságát a nők munkanélkülisége?

A miniszterelnök úr tegnap büszkén bejelentette, hogy több mint 30 ezren váltották ki az alkalmi munkavállalói könyvet. Aki ezt kiváltotta, kétszáz napot dolgozhat, ami alig kevesebb, mint a törvényes munkanapok száma, de ezután nem jár sem szabadság, sem táppénz. Ez lenne az igazságos és biztonságos megoldás, miniszterelnök úr? A miniszterelnök úr azt mondja, hogy munkahely, munkahely, munkahely. A több százezer munkanélküli pedig azt kérdezi, hogy hol van a munkahely, munkahely, munkahely.

Várom a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Szalay Ferenc képviselő úr, Fidesz.

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! - nincs benn, akkor államtitkár úr. Én egy olyan területről szeretnék beszélni, amiről három éve, de a Gyurcsány-kormány egy éve alatt sem esett szó, ez a testnevelés és a sport.

Arra nem méltatták önök ezt a területet, hogy legalább mellébeszéljenek róla, úgy beszéljenek róla, mintha legalább érdekelné önöket. Annak ellenére nem tették ezt, hogy a miniszterelnök úr sportminiszterként indult, és annak ellenére sem, hogy a mozgásszegény életmódból fakadó problémák ebben az országban egyre súlyosabbak, egyre nagyobbak.

Nézzük az önök ígéreteit a teljesség igénye nélkül! A 2004. évi költségvetés egy százalékát sportra fogják fordítani állami és önkormányzati szinten egyaránt - jelzem, ez most, 2005-ben hozzávetőleg 70 milliárd forint lenne -, az általános iskola alsó és felső tagozatában kötelezővé teszik a mindennapos testnevelést, évente 5-10 milliárd forinttal növelik a sporttámogatást, száz új tornatermet és tanuszodát építenek, megyénként öt műfüves, villanyvilágításos sporttelepet építenek és megtartják a Sportminisztériumot.

A fentiekből semmit nem tartottak be, sőt szétzúzták a mindennapos testnevelést, megszüntették a diáksport-normatívát, 60 százalékkal csökkentették a sportfinanszírozást 2002 óta, megszüntették a Sportminisztériumot. Ezek után hogyan tud ön, miniszterelnök úr, de az egész kormány sportügyekben bármit mondani ennek az országnak? Hogyan bízhat meg önben, önökben a sporttársadalom, hiszen minden ígéretüket megszegték ebben a témakörben?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Veres János pénzügyminiszter úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Csak hogy a vita egy picit színesebb legyen, először is: önök hatvankilenc alkalommal emeltek adót az önök kormányzása időszakában. (Derültség a Fidesz soraiban.) Csak azért, képviselő úr, hogy ne hivatkozzon olyan dologra, aminek a másik lábát nem mondja ki. Tehát hatvankilenc alkalommal. (Halász János: János, ez egy másik műfaj!) Ezenkívül, képviselő úr, ha jó a szeme, akkor láthatja, és önök is láthatják, ez az, ami az átlagos adóterhelést mutatja. (Halász János: Ezt te csináltad!) Az önök időszakában 39,5 százalékra növekedett, a mi időszakunkban pedig 38 százalék alá csökkent az átlagos adóterhelés. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy aki figyeli a közvetítést, annak higgyen, hogy mit tapasztal a saját életében, ne annak, amit Áder János mond (Dr. Áder János: Így van!), mert Áder János csak a féligazságokat mondja. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ebből következően tehát, miután abban is féligazságot mondott, amit itt megemlített, hogy a legmagasabb adókulccsal kellene adózni az átlagos jövedelműeknek: tudja, képviselő úr, mennyi az átlagos jövedelem? Kétszer már elmondtam, de most elmondom harmadszor is: 1 millió 368 ezer forint volt 2004-ben Magyarországon az átlagos jövedelem. (Dr. Áder János: Most 2005-ben vagyunk!) Miután ez alatta marad a magasabb adókulcs mértékének, ebből következően azt kell mondanom, képviselő úr, hogy megint nem mondott igazat, amikor azt mondta, hogy akár a múlt évben, akár ebben az évben, de akár a jövő évben a magasabb értékkel kellene adózniuk.

Átlagos jövedelemmel Magyarországon - az APEH-nak bevallott jövedelem alapján - nem kell a magasabb adókulccsal adózni. Tehát itt is valótlanságot mondott, azaz igaz az állításunk, miszerint 18 százalékos adómérték terheli, ha valaki átlagos jövedelmet keres Magyarországon, ez az érték az adóbevallások alapján. (Dr. Áder János nemet int.)

És akkor még két kiegészítés. Miután elhangzott az önkormányzati finanszírozás: a múlt évben 1248 milliárd forintos bázisról indul az önkormányzati finanszírozás a költségvetésből; a 2006-os költségvetésben, ha pontosan összeadják, akkor 1274 milliárd forint szerepel. Ez 102,1 százalékos értéknek felel meg, azaz reálértéktartás fölött van (Dr. Áder János az ujjaival mutatja: Csökkentették a normatívát!) az önkormányzatok finanszírozása a következő évre. (Dr. Juhos Katalin: Hol van a polgármester? - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

És még egy fontos momentum, amire itt a képviselő úr hivatkozott: nem növekedett sem az önhikis településeknek a száma a Fidesz-kormányhoz képest (Az elnök ismét csenget.), sem pedig az önhiki-igénylések száma összegszerűen nem növekedett, azaz négy év alatt szinten maradt. Ez a valóság! (Lengyel Zoltán: Idő! Az elnök asszony ilyenkor már le szokta venni a hangot!)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Csizmár Gábor miniszter úr.

CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Szeretném, hogyha tisztelnénk az adatokat, a KSH adatait. Ebből idéznék, de ha önök nem forgatják mindennap, akkor nézzék meg azt a jelentést, amit pénteken benyújtottam az Országgyűlésnek az elmúlt tizenöt év munkaerő-piaci folyamatairól. Azt fogják látni ebben, hogy 2002 első negyedévében 3 millió 840 ezer ember dolgozott, 2005 június-augusztusában pedig 3 millió 917 ezer. Ez azt jelenti, hogy 77 ezer emberrel több dolgozik, mint amikor önök utoljára kormányon voltak. 143 ezer fővel nőtt az aktívak, 187 ezerrel csökkent az inaktívak száma. Azt gondolom, hogy nem lehet ezt a tényt eliminálni, nem lehet azt mondani, hogy ez másképpen van. Tessenek tisztelni a tényeket!

Nézzük a béreket! Ha a foglalkoztatás mint az egyik legfőbb adat önöknek kevés, akkor nézzük a béreket!

(11.10)

Azt ígértük, hogy 25 százalékkal fognak nőni a reálbérek a kormányzati ciklus alatt. Ez három év alatt teljesült, a negyedik év végére körülbelül 30 százalékos lesz a reálbér-növekedés. Azt ígértük, hogy létrejön 400 ezer új munkahely. Létrejött körülbelül 320 ezer, megszűnt közben 240 ezer. Mi azt mondtuk, hogy ennek egyenlegeként 100 ezer emberrel többnek lesz munkája. Jelenleg 77 ezerrel többnek van munkája. Ezek a munkahelyek jobb munkahelyek, mint amilyenek voltak korábban, merthogy munkahelyek cserélődtek.

Önök a pályakezdő fiatalokkal kapcsolatos problémákat vetik fel, mint ami a kormánynak megoldandó feladat. Mint feladat, igazuk van. De azt ugye nem gondolják, hogy ezek a pályakezdő fiatalok az elmúlt három esztendőben kerültek beiskolázásra?! Az önök oktatáspolitikai döntéseinek eredménye az, hogy most ezeknek a fiataloknak nincs munkahelyük. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Október 1-jétől azért működtetjük a Start-programot, hogy korrigáljuk azt, amit önök rosszul csináltak.

Egy következő kétpercesben majd folytatom még, frakcióvezető úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Répássy Róbert képviselő úr, Fidesz.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt miniszterelnök úr - amennyiben itt lenne -, a kormány programjában ön azt ígérte, hogy átvilágítjuk az államigazgatást, megszüntetjük a párhuzamosságokat, ésszerűsítjük az ügyintézést, olcsóbbá tesszük az államot. Kóka miniszter úr is megerősítette ezt, ahogy mondta, csökkentjük az állam nyomasztó súlyát. A kisebb állam ígérete többször is elhangzott.

Nos, tisztelt Ház, az az úgynevezett protokoll-lista a Miniszterelnöki Hivatal honlapjáról tölthető le, amely szerint 2005 augusztusában egészen pontosan 355 állami vezető, állami tisztségviselő volt, 17 miniszter, 45 államtitkár, 60 államtitkári besorolású személy, 64 helyettes államtitkár, 137 egyéb helyettes államtitkári besorolású személy, akik közül 115 már a Gyurcsány-kormány hivatalba lépése után nyerte el hivatalát. Nos, tisztelt Országgyűlés, nem fogják elhinni, de ez másfélszer annyi, mint 2002-ben volt, ennyivel nőtt a központi bürokrácia. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Medgyessy-kormány első intézkedései között duplájára emelték a miniszterek fizetését, és jelenleg körülbelül 1 millió 100 ezer forintot kapnak a miniszterek, az államtitkárok fizetése pedig 910 ezer forint körül van, akkor azt hiszem, hogy nem éppen az olcsó állam irányába indultak el a folyamatok.

Egy másik fontos ígéret is volt, amely szó szerint úgy szólt, hogy a leghatározottabban fellépünk a korrupció ellen. Ma sem tudjuk azt, hogy 2004-ben vajon mire gondolt Medgyessy Péter, amikor azt mondta, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Erre a mai napig nem kaptunk választ. Ha Kuncze Gábor itt lenne, akkor talán tudna nekünk válaszolni arra, hogy miféle korrupciós ügyek miatt kellett Medgyessy Péternek, az előző kormány koalíciós miniszterelnökének ezt a kijelentést megtennie. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kiss Péter miniszter úr.

KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Az, amit képviselő úr most itt prezentált, azt gondolom, úgy minősíthető, hogy színtiszta demagógia. (Derültség és zaj az ellenzéki oldalon.) Alá is tudom támasztani ezt az állításom, eltérően Áder képviselő úrtól, aki az állításait nem tudja alátámasztani tényekkel. Én ezt tényekkel alá tudom támasztani.

Arról van szó ugyanis, hogy míg 2001-ben a nemzeti össztermék, a GDP 0,6 százalékát fordította az akkori kormány az igazgatás költségeire - benne államtitkárok béreire, az önök béreire és egyebekre -, addig ez most 0,4 százaléka a GDP-nek. Sajátosan az a helyzet áll fenn, hogy abszolút értékben is kevesebbet fordítunk rá, mint amennyit önök fordítottak ezekre a költségekre. Azt, hogy ezt milyen megosztásban, tehát hogy - mondjuk - Áder képviselő úr vagy Répássy képviselő úr kapott-e annak idején nagyobb fizetést, én most nem vizsgálnám, mert az ország szempontjából ez nem lényeges momentum. Az ország szempontjából az a lényeges, hogy az igazgatási költségek megtakarításaiból tudjuk a fejlesztés önerejét biztosítani ma Magyarországon. Ezért van az, hogy Magyarország Közép-Kelet-Európa országai közül élen jár az európai pénzek idehozatalában, ezért van az, hogy meg tudjuk teremteni saját forrásból azt az önerőmértéket, amivel gyorsuló fejlődési pályát tudunk megvalósítani.

Ez a ténykérdés, Áder képviselő úr. Vitatkozzanak azzal, hogy költünk-e kevesebbet ma igazgatásra, mint amit önök tettek.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Nógrádi Zoltán képviselő úr, Fidesz.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt miniszterelnök úr, sajnáljuk, hogy nincs itt. Ön azt ígérte programjában, hogy az európai uniós tagságunkból származó minden előnyt maradéktalanul ki fogunk használni. Ezzel szemben azzal kell szembesülniük a magyar adófizetőknek, hogy az Európai Bizottság jelentése értelmében a csatlakozó országok közül 2004-ben Magyarország és a magyar polgárok kapták a legkevesebb európai uniós támogatást. Azzal kell szembesülniük a magyar adófizetőknek, hogy mi működtetjük a legbonyolultabb, legnehézkesebb és legkevésbé kiismerhető pályázati rendszert, amelynek eredményeképpen a pályázók hónapokon keresztül nem jutnak hozzá a nekik járó jogos támogatásokhoz.

El kell viselniük a magyar adófizetőknek azt is, hogy az Európai Unió szégyenpadjára került az ország, hiszen a magas államháztartási hiány miatt a tíz csatlakozó ország közül egyedül velünk szemben indult büntetőeljárás, amelynek eredményeképpen bizonyos európai uniós támogatások folyósítását felfüggesztheti az Európai Unió. Azt is el kell viselniük a magyar állampolgároknak, hogy mi voltunk az egyedüliek, akik be akartuk csapni az Európai Unió kormányát a költségvetési adatok kozmetikázásával, és vezető európai uniós tisztségviselőnek itt, hazánkban kellett felhívnia a kormány figyelmét, hogy hagyja abba azokat a retusálásokat, amelyekkel a konvergenciaelméletnek való megfelelést nem tudja teljesíteni.

Mindeközben a miniszterelnök tegnapi beszédében nagyképűen leminősítette az Európai Unió statisztikai rendszerét. Mintha megengedhetnénk magunknak egy büntetőeljárás keretén belül, hogy nagyképűek legyünk. Nem engedhetjük meg magunknak, miniszterelnök úr, ebben a helyzetben sokkal nagyobb alázatra van szükség. Az európai uniós ügyekben tehát a kormány hiteltelensége tapasztalható a határokon belül és a határokon kívül.

A kérdés a következő, tisztelt miniszterelnök úr: mikor kerülünk le az Európai Unió szégyenpadjáról? Mikor hagyja abba az Európai Unió, mikor függeszti fel a velünk szemben elindított büntetőeljárást? Mikor juttatják el az európai uniós forrásokat a pályázókhoz, ha igaz az, amit önök mondanak, hogy az Unió átutalta ide a forrásokat?

Várjuk a válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Baráth Etele miniszter úrnak.

DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Magyarország nemhogy nem a szégyenpadján van az Európai Uniónak, hanem az elmúlt egy év elég következetes személyi és szervezeti munkájával, valamint az elfogadott terveivel, pályázataival az éllovas. Pillanatnyilag egy év elteltével Magyarországon kétszer annyi a már odaítélt pénz, mint a velünk összehasonlítható Csehországban vagy Lengyelországban, a kifizetett pénzek pedig már a négyszeresét teszik ki az ottaniaknak.

Egy nagyon fontos dolgot mondott, valóban igaz az, hogy Magyarország egyetlenegy kimutatásban, mégpedig a hazai hozzáadott értékkel számolt nemzeti jövedelem tekintetében valóban hátrébb szerepel. Ennek nagyon egyszerű oka van: a bölcs előrelátás. Amikor Koppenhágában a magyar kormány aláírta a megállapodást, akkor nem tette be a költségvetésbe azokat a forrásokat, amelyeket infrastruktúrára fordíthat, ezáltal a pályázati rendszeren belül érvényesítheti a hosszú távú fejlődés érdekében.

Továbbá az is teljes mértékben igaz, hogy Magyarország GDP-je - hála istennek - több mint duplája azoknak a balti államoknak, amelyek minket megelőznek. Tehát egy egyszerű osztás kérdése, hogy rájöjjön az ember, Magyarország miért is van ezen a helyen.

Két dolgot hadd mondjak még el a felfüggesztéssel kapcsolatban. Ennek a veszélye egyáltalán nem lebeg felettünk, egyrészt azért, mert nem vagyunk az euróövezet tagjai, másrészt pedig azért, mert Magyarország már lekötötte a kohéziós alapjait, amit ez érinthetne, tehát nincs is mit felfüggeszteni.

Ezenkívül hadd mondjam el, hogy a bölcs előrelátásunk alapján - s ez egy kicsit válasz arra, amit Gémesi úr és mások mondtak - az önkormányzati finanszírozás nemcsak a költségvetésen keresztül történik. Egy számadatot érdemes a pályázati rendszerből tudni: 100 milliárd forint értékű pályázatot nyertek el eddig már szerződve az önkormányzatok úgy, hogy összesen 4,2 milliárd forint önrésszel kellett rendelkezniük. Ez bizony hozzájárul ahhoz a sikerhez, amit az önkormányzatok is az európai uniós források felhasználásával bebizonyíthatnak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra megadom a szót Kovács Kálmán miniszter úrnak.

(11.20)

KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter: Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a számok világáról esett szó, és azt hiszem, nem közömbös arra odafigyelnünk, hogy vajon az a gazdaság, amelyben az új munkahelyek keletkeznek, milyen gazdaság. Versenyképes-e? Mekkora a tudásigény egy ilyen gazdaságban? Milyen munkaerő-piaci igényeket támaszt? Milyen jövője, lehetősége van az értékesítésben? Ez határozza meg, hogy stabilan, jó irányba változik-e Magyarországon a munkaerőpiac. Mondhatjuk nyugodtan, hogy ami a modern technológiák területét illeti: Magyarország nagyon sokat lépett előre. Ma a világon csak három olyan ország van, amely az informatikai, az informatikaieszköz-gyártás, számítógépgyártás, mobileszközök gyártása, illetve az ilyen típusú szolgáltatások, az ehhez kapcsolódó szoftverek területén nagyobb arányt képviselne az ország gazdaságában, mint Magyarországon. Az összes ország figyelembevételével Magyarország tehát a világon a negyedik ilyen értelemben legfejlettebb ország. Ez azt jelenti, hogy a munkaerőpiacon nem a legegyszerűbb és a legigénytelenebb munkára, hanem éppen a nagyobb tudást, a nagyobb hozzáadott értéket igénylő munkára van egyre nagyobb szükség a magyar piacon.

Versenyképes-e ez a gazdaság? El tudja-e adni a termékeit tartósan egy nagyon komoly piacon? Igen, hiszen az exportunk arányában az elmúlt néhány esztendőben tízszeresére nőtt az ilyen típusú termékek értékesítése. Ma a világon Finnországot kivéve - amely a Nokia hazája, és ilyen értelemben a saját gazdaságának, elsősorban exportjának természetesen abszolút meghatározó része a magas technológia, az informatikai technológia - Magyarország világelső. Finnországot követően a mi országunkban a legnagyobb arányú az informatikai eszközöknek, számítástechnikai eszközöknek és szolgáltatásoknak az aránya. Azt gondolom, hogy ez a néhány esztendő, ami ide vezetett, elsősorban azért, mert liberalizáltuk ezt a piacot, a magyar munkaerőpiac számára nagyon ígéretes jövő.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Soltész Miklós képviselő úrnak, Fidesz.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Kár, hogy miniszterelnök úr nincs itt, mert grafikonokat mi is tudunk mutogatni. A Népszabadság írja (Felmutat egy papírt.), hogy mindenki megértse: lassan, de biztosan nő a munkanélküliség, azaz 60 ezer fővel nőtt az önök kormányzása alatt, miniszterelnök úr; reméljük, még a repülőgépen olvassa ezeket a nagyon elszomorító adatokat.

Az a kérdés, hogy önök még mit tettek a családokért, illetve a családok ellenében. Medgyessy Péter azt mondta, hogy nem fogják megszüntetni a családi támogatási rendszert, hanem kiterjesztik. Most önök mit tesznek? 1,1 millió embertől veszik el ezt a családtámogatási formát, 1,1 millió ember tudta ezt igénybe venni. Önök nagy dérrel-dúrral jelentették be az esélyegyenlőséget, sőt még minisztériumot is létrehoztak, majd az esélyegyenlőség legnagyobb példáját úgy valósították meg, hogy saját maguk törvényt szegtek, és nem valósították meg az akadálymentesítést, amelyet 2005. január 1-jéig meg kellett volna valósítaniuk. Ezzel nemcsak a fogyatékkal élőket sújtják, hanem azokat az idős embereket, akik már nehezen mozognak, azokat a kismamákat, édesanyákat, akik babakocsival kénytelenek közlekedni.

Befejezésül: tisztelt miniszterelnök úr, önök az idősotthonok pénzét vonják vissza, nem fizetik ki augusztusban, illetve a jövő évi terveikben, amit benyújtottak a parlamentbe, már az szerepel, hogy kevesebbet fognak adni támogatásként. Hogy képzelik el a családok támogatását? Hogy képzelik el az idősotthonok támogatását? Önök eddig is tucatszámra szegték meg választási ígéreteiket. Az emberek ezek után nem hiszem, hogy hinnének önöknek, bármit is ígérnek nekik. Az utca embere csak annyit mond: mindez duma, amit önök tesznek. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Gógl Árpád képviselő úr, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Kormányfő Kormánya - már akik itt vannak! (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Egyszerűen engem megdöbbentett a tetten érhető szó és tett ellentmondása. Azért döbbentett meg, mert hihetjük-e, hogy csökkentik az igazságtalanságot és az egyenlőtlenséget - mint ahogy a miniszterelnök úr mondta -, és kiemelten fontosnak tartják a sürgősségi ellátást, amikor a mentőszolgálat költségvetése csökkent, nemcsak ebben az évben és a meghirdetéskor zárolt összeg, hanem a tényleges gyakorlat is. Hogy ne bólogathasson államtitkár asszony, el kell mondjam, hogy a mentésre szánt összeg a koraszülöttszférában 300 millióról 261 millióra csökkent, és a reálértéke nem nőtt a mentésnek.

Hihetjük-e és komolyan lehet-e venni azt az egészségügyi költségvetést, ahol az országos intézményeknek, amelyekben a rákellenes program is folyik, 50 milliárdról 49 milliárdra csökkent a főösszege a benyújtott költségvetési tervezetben? Hogyan értékelhetjük azt a tényt, hogy a többletforrások a kórházakban megjelennek, amikor az OEP költségvetése reálértékben csökkent, nominálisan a kiadási főösszeg növekedése nem éri el az 1 százalékot? Hogyan értékeljük az egészségfejlesztési programot, amikor a népegészségügyi 900 millió eltűnt a költségvetésből?

Azt kell mondjam, hogy valami ijesztő ez a költségvetés! S ha azt veszem, hogy a tisztiorvosi szolgálat főösszege 28 milliárdról 21 milliárdra csökken, akkor magyarázzák meg nekem, hogy mi fog történni a magyar egészségügyben! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lengyel Zoltán képviselő úr, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Jelenlévők! A gazdáknak sok mindenre szükségük lett volna - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, és szeretném neki is mondani, hogy valóban, ez így van. A gazdák is így látták ezt, hiszen ezért jöttek föl a tavasszal Budapestre, hogy elmondják, hogy sok mindenre van szükségük. Nos, a kormánnyal a gazdák toleránsak voltak, megegyeztek velük, Gyurcsány Ferenc mégis azt kiabálta utánuk, hogy ők megfutamodtak.

Nézzük a gazdamegállapodást! Van benne ígéret bőven, sőt kötelezettségvállalás is akad benne rendesen, de csak egyetlenegyet a 619 ígéretükből hadd idézzek föl. Mikor kapják meg a Hernád-völgyi károsultak az 1,1 milliárd forintot, aminek a kifizetésére a kormány kötelezettséget vállalt? Nagyon várják ott az emberek. Nos, hol a pénz, miniszterelnök úr? Mikor fogják megkapni a gazdák? Ők még nem tudnak erről semmit, és nem látják, folyamatosan várják.

Többet adjunk azoknak, akiknél nagyobb a szükség - mondta a miniszterelnök úr. Nos, a magyar gazdáknál továbbra is elég nagy a szükség. Ön mondta, miniszterelnök úr, hogy kevesebbet kapnak a magyar gazdák a francia és a dán partnereiknél. Koppenhágából hazajövet azt mondták önök, hogy minden rendben van a magyar támogatási rendszernél, engedélyezett az Unió több nemzeti támogatást, aminek a folyósításával ki lehet egyenlíteni a különbséget, és minden rendben lesz. Nincsen rendben semmi. Szeretném kérdezni, hogy hány támogatást hagyott jóvá Brüsszel, és ebből hányat alkalmaz a jelenlegi kormány a gazdák érdekében.

Kíváncsian várják a gazdák, hogy az önök által ígért 450 forintos sertésfelvásárlási ár mikor fog realizálódni. Azóta már több tucat sertéstartó ment tönkre a piacon lévő káosz és az alacsony felvásárlási árak miatt.

A családi gazdálkodókról még engedjenek meg zárszóként… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bocsánat, folytatom később.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Göndör István képviselő úr, MSZP, kért ügyrendi hozzászólásra lehetőséget. Megadom a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A Házszabály 50. § (4) bekezdése az ön számára lehetővé teszi, hogy a kétperces hozzászólásokat engedélyezi. Én tisztelettel kérem önt, hogy a Házszabály 45. § (2) bekezdése alapján a kormánytagok számára engedélyezze a hozzászólás lehetőségét, mert a hivatkozott házszabályi hely azt mondja, hogy a kormány tagja bármikor felszólalhat.

Tisztelt Elnök Úr! A kormány tagjai azért ülnek itt, hogy válaszoljanak a kérdésekre. Az ön egyoldalú ülésvezetéséből csak elhangzanak a kérdések, és nem teszi lehetővé a válaszokat! (Taps az MSZP soraiban.) Hiába nyomnak gombot képviselő urak, a minisztereknél mindenhol ég a piros gomb, és az elnök úr nem ad szót a minisztereknek! (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) A nézőket is a válaszok érdeklik feltehetően, nemcsak a kérdések! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Ön pontosan idézte a Házszabályt, csak fontos rendelkezéseket elfelejtett idézni.

Ügyrendi felszólalásról lévén szó, a vonatkozó házszabályi rendelkezések értelmében minden frakció képviseletében mód és lehetőség van két percben reagálni erre az ügyrendi javaslatra. Megadom a szót Áder János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyrészt arra kérem, hogy ismertesse Göndör Istvánnal a pontos házszabályi rendelkezéseket, mert láthatóan kicsit féloldalasan olvassa a Házszabályt.

 

(11.30)

Másrészt pedig, ha valaki kikószál az ülésteremből, akkor nem veszi észre, hogy a miniszterek már javarészt elmondhatták a véleményüket, hacsak nem történt az, hogy az elmúlt tíz percben Csizmár Gábort, Kiss Péter miniszter urat, Katona Kálmánt (Sic!), Kóka miniszter urat leváltották, és most már nem miniszterek, mert ők már válaszoltak a fölvetett kérdésekre. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.) Hogy a többieknek is be van nyomva a gombja, várják meg először a kérdéseket, és utána válaszoljanak rá, türelemmel kérjük őket erre. Minden ágazat minden fontos kérdéséről, ha lesz rá időnk természetesen, fogunk szót váltani, és tisztelettel meghallgatjuk az önök válaszát, sőt ha marad időnk, akkor még válaszra is fogunk majd jelentkezni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy a Házszabály 52. § (1) bekezdése alapján bármely frakció részéről, illetve az elsőként jelentkező független képviselő részéről van-e még hozzászólási szándék Göndör képviselő úr ügyrendi javaslatával kapcsolatban. Egyúttal tájékoztatom Kovács miniszter urat, hogy a kormány részéről nincs mód ügyrendi kérdésben való… (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem kormánytagként, SZDSZ-esként! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Üljön a helyére! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem kell odaülnie!)

Az SZDSZ képviselőcsoportja nevében megadom a szót Kovács Kálmán miniszter úrnak.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. A frakcióvezető-helyettes úrnak vagy a frakcióvezető úrnak szeretném címezni az ügyrendi vitában való hozzászólásomat. Nem azt vitatjuk, hogy a miniszterek hozzá tudnak-e szólni, ha benyomják a kétpercest ugyanúgy, mint bármely más képviselő, hanem hogy soron kívül, merthogy ez szerepel a Házszabályban, van egy ilyen szó: soron kívül. Ezt is lehet értelmezni úgy, mint annak idején a hetentét háromhetenként, és lehet mondani a soron kívült úgy, hogy majd amikor sorba jön, csak akkor nem tudom, mi a sorban jövés, ha ez a soronkívüliség. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Külön szabály van a vitanapra.)

Tehát szeretném fölhívni a figyelmét, hogy oda az van írva, hogy soron kívül, és ezért tette meg az ügyrendi javaslatát az MSZP-frakció részéről Göndör István. Egyetértünk vele, hogy a soronkívüliséget kell biztosítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Az elnök az iratai között lapoz. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Szavazzunk! - A jogi egyetemen mit tanítottak? - Derültség.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrendi felvetéssel kapcsolatban engedjék meg, hogy arról az ülésvezető elnöki döntésemről tájékoztassam önöket, hogy ahogy ezt Göndör képviselő úr is idézte, sajnos pontatlanul, a Házszabály 45. § (2) bekezdése szó szerint a következőképpen fogalmaz: “Ha a Házszabály kivételt nem tesz, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, továbbá a kormány nevében a kormány tagja bármikor felszólalhat.ö

A Házszabály azonban kivételt tesz, hiszen a Házszabály 129. §-a kivételes eljárásként szabályozza a politikai vitát, és a politikai vitáról a következő rendelkezést tartalmazza a 129. § (3) bekezdésében: “A politikai vita tárgyalására az 53. § alkalmazásával időkeretet kell szabni, az időkeret négy óránál kevesebb nem lehet. (Kovács Kálmán távozik az ülésteremből. - Zaj, felzúdulás, közbekiáltások a Fidesz soraiból.) A politikai vita a kormány nyilatkozatával kezdődik, és a kormány viszontválaszával zárul.ö Magyarul, a politikai vitára vonatkozó speciális házszabályi rendelkezés, hogy a kormány nevében a vita elején és a vita végén lehet szót kérni és kapni.

Egyébként pedig, amennyiben úgy érzi, képviselő úr, hogy ez itt egy speciális helyzet, aminek az értelmezésével kapcsolatban házszabály-értelmezési feladata van a levezető elnöknek, hadd idézzem a Házszabály 143. § (1) bekezdését: “A Házszabály értelmezésével kapcsolatban az Országgyűlés ülésén egyedi esetekben felmerült vitás kérdésekben az elnök dönt.ö Az elnök pedig úgy döntött, hogy a Házszabály speciális rendelkezéseire való tekintettel a kormány nevében való felszólalásra elsőbbséget kapva az ülés elején és a végén van lehetőség.

A kétperces hozzászólások sorrendjében természetesen bármely kormánytag jelentkezik, akkor elsőként adok a szót. Mint ahogy meg is adom a szót Rácz Jenő miniszter úrnak.

DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napirend, a 15. napirend “Politikai vita a Gyurcsány-kormány egy évérőlö címmel kezdődött meg, ezzel szemben Gógl képviselő úr a költségvetési vitát kezdte meg, amivel kapcsolatban nincsen semmi problémánk, és természetesen itt mód és lehetőség lesz a jövő évi költségvetés részletes megvitatására is. Ugyanakkor hadd válaszoljak egy-két kérdésre, ami fölvetődött az elmúlt időszakban, például az ingyenes gyógyszer, szívgyógyszer, a kórházi adósság és a sürgősségi ellátás.

A sürgősségi programot, amelyet ön dolgozott ki és valóban ön kezdett meg, nem a Medgyessy-kormány és nem is a Gyurcsány-kormány szüntette meg, hanem az a Fidesz-kormány, amely éppen minisztert váltott, és ennek következtében Mikola miniszter úr úgy döntött, hogy az ön által kezdeményezett sürgősségi programot megszünteti. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van!) Sajnálatos módon éppen ezért került az Országos Mentőszolgálat olyan helyzetbe, hogy öt mentőgépkocsiból általában csak három tudott kiállni, míg kettőt folyamatosan javítani kellett. Természetesen ennek megfelelően mi prioritásnak tekintjük a sürgősségi ellátást, és ezért folytatjuk azt a programot, amit a száz lépésben is megjelenítettünk.

Az ingyenes szívgyógyszerrel kapcsolatban el tudom mondani, hogy ingyengyógyszer nem volt, és ingyengyógyszer nem lesz. Az ingyengyógyszerért fizetni kell valakinek. (Dr. Áder János: Ez volt az ígéret! Mi volt az ígéret?) Valakinek fizetni kell, vagy az államnak, vagy az egyénnek, vagy a társadalombiztosításnak. Közlöm önökkel, hogy egyébként van olyan szívgyógyszer jelen pillanatban is, amelyet százszázalékos támogatásban részesítünk, és van közgyógyellátásban olyan szívgyógyszer, amiért pedig szociális alapon nem kell fizetni. Tehát ennek következtében ez az ígéret teljesült. (Dr. Áder János: Ez az ígéret teljesült? Szemérmetlenség!)

Ez az ígéret teljesült, képviselő úr, tehát ennek következtében ön nyugodtan utánanézhet, hogy van közgyógyellátás Magyarországon, és van EÜ 100-on támogatott szívgyógyszer. Ha önöket ennyire nem zavarják a tények, akkor sajnálatos módon politikai vitanapot is hiába tartunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök, aki már jó ideje nincs itt, a kultúráról egy szót sem beszélt itt a Házban, nem csodálom, hiszen éppen most vonnak el 26 milliárd forintot a magyar kultúrától, és persze emellett azt a néhány kulturális ígéretüket, amit tettek, azokat sem tartották be. Mit gondolhatnak önökről a színházak, a színházi dolgozók, a színházrajongók ezrei? Azt ígérték, a színházművészet területén garantálják, hogy egy forint önkormányzati támogatáshoz ugyanannyi központi forrás járuljon. Ezzel szemben mi a valóság? Jelenleg az ígért egy forint helyett csak 30 fillér az állami támogatás.

De mit gondoljanak a kulturális alapszolgáltatásokat igénybe vevők százezrei? Önök azt ígérték, a kulturális alapszolgáltatásra fordított költségvetési támogatás a teljes állami költségvetési kiadások százalékában jelentősen növekedni fog, 2003-ban 1 százalékra, a ciklus végére 2 százalékra. Ezzel szemben a kulturális alapszolgáltatások, a könyvtárak, múzeumok, közművelődési intézmények, levéltárak, művelődési mozgalmak tevékenységének támogatása jelentősen csökken, mára már a fél százalékot sem éri el. 2 százalékos arányt ígértek, annak a negyede sem igaz mára.

De a Gyurcsány-kormány programjában is szerepelnek szép szavak. Idézek egy dolgot pontosan, azt írják: “Folytatjuk a budai várnegyed felújítását, megkezdjük a Sándor-palota mellett álló második világháborús volt vezérkari épület felújítását.ö De már a kormányprogramban is hazudtak, mert nem folytathatják azt, amit el sem kezdtek. Két év alatt be nem vertek egy szöget sem a budai várnegyedben, és azóta sem történt semmi. Persze, ígértek mást is, ígértek ingyenes múzeumot. Csak Budapesten lett ingyenes, csak az állandó kiállítások lettek ingyenesek; és megígérték, hogy az így kiesett jegybevételt ellentételezik, mert ez a jegybevétel, ami hiányzik a múzeumoknál - ők mondják -, hiányzik, nem tudnak fejleszteni, nem tudják felújítani az épületeket. Megígérték, hogy ellentételezik. Mennyi jut nekik? A fele jut csak, amennyi a jegybevétel-kiesés volt. Ilyenek az önök ígéretei. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ez a kérdés: hogy hihetnek önöknek ezután, ha az ígéreteiket sem tartották be? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szijjártó Péter képviselő úr, Fidesz.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Sajnos, a miniszterelnök úr nincsen már itt, de sem a mostani felszólalásában, sem a kormányprogramban nem szentelt túl sok figyelmet az ifjúságnak. Mára már talán azt is elfelejtette, hogy korábban miniszterként azt mondta, minden ötödik forintot a gyermekekre fogják költeni.

 

(11.40)

 

Ehhez képest hogyan is néz ki az elmúlt egy év a fiatalok szempontjából? A diákok utazási költségei az átlaghoz képest kétszeresével növekedtek. A 26 év alatti nem diákok utazási költségei pedig 60 százalékkal nőttek.

Sehol nem találjuk a pénzt a játszóterek felújítására. Mint ahogy nulla, azaz nulla forintot szántak a fogyatékos fiatalok szakképzését ellátó Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány támogatására. Most már azt is bevallják, hogy a civil ifjúsági szervezetek idén megítélt támogatását mindössze 2006-ban tudják majd kifizetni.

Drogprevencióra feleannyit költenek, mint költött korábban a polgári kormány, holott a fiatalok ma már a rájuk leselkedő második legnagyobb problémaként a kábítószerek rohamos terjedését nevezik meg.

Ha azt kérdezzük, hogy hol van a pénz, hol van a fiatalokra szánt pénz, akkor elég fellapozni az ifjúsági tárca költségvetését, és abban az látjuk, hogy több mint 300 millió forintot költöttek az ifjúsági törvény előkészítésére. Kérdés: hol van az ifjúsági törvény? Három éve minden esztendő elején folyamatosan megígérik, mind a mai napig nem terjesztették a parlament elé. És szégyen a kormányra, az ifjúsági kormányzatra nézve az, hogy a legnagyobb támogatási összeg, több mint félmilliárd forint egy rózsadombi ingatlan felújítására kerül, csak azért, mert ott miniszterek találkoztak.

Szégyen, amit a fiatalok területén önök műveltek az elmúlt egy esztendőben! (Taps a Fidesz soraiból. - Bársony András: Sándor-palota!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth Ferenc képviselő úr, Fidesz. (Tatai-Tóth András: Az 50. §-t is olvassa el, elnök úr!)

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatáspolitika elmúlt egy éve nem hozott változást a korábbi évekhez képest, jogalkotási fiaskók, korrupciógyanús ügyek, szinte teljes szakmai eredménytelenség ékes bizonyítéka a kormány alkalmatlanságának.

Önök egy új Nemzeti alaptanterv alapján az iskolai túlterhelés csökkentését ígérték. Ebből idén annyi lett igaz, hogy a Gyurcsány-kormány rendeletileg előírta az iskolatáskák súlyát. Önök ingyen étkeztetést ígértek, ennél azonban fontosabbnak bizonyult, hogy milyen ételeket árulnak az iskolák büféiben.

Ígérték az ingyenes utazást az otthon és az iskola, az egyetem között, azonban másra kellett a pénz. Talán arra, hogy a Sulinet Expressz keretében a szegényebbek adójából a tehetőseket segítsék informatikai luxusbeszerzésekhez.

A pedagógusoknak az inflációt meghaladó mértékű béremelést ígértek, ám elvették a 2004-es 13. havi fizetésüket is. Ígérték, hogy támogatni fogják a kistelepülési óvodákat és iskolákat, hogy senkinek ne kelljen a lakóhelyétől messze óvodába, iskolába járni. Ezért csak a Gyurcsány-kormány alatt az eddigi adatok szerint 218 iskolát zártak be, és nagyban folyik az erőszakos körzetesítés. A sokmilliárdos óvoda- és iskolaépítési támogatás helyett az oktatási tárca mint holmi derék ügyintéző kijárta, hogy jóféle hiteleket vehessenek fel az önkormányzatok. Tekintve, hogy az önkormányzatoknak amúgy is sok az adóssága, ezt is kevesen vehették igénybe.

Önök hatalmas terveket tettek közzé a szakképzés fejlesztésére, de a pénz másra kellett; talán annak a lyuknak a befoltozására, ami a Nemzeti Tankönyvkiadó áron aluli eladása és a kiadó által termelt haszon kiesése miatt a költségvetésben keletkezett.

A Gyurcsány-kormány egy év alatt háromszor vallott kudarcot a felsőoktatás újraszabályozásában, most tanakodik, megengedje-e ezt magának negyedszer is. Alig vagyunk túl az érettségi felvételi páratlan botrányán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), már a 2006-ban érettségiző diákok miatt kell aggódnunk, alkotmányosan aggályos ugyanis, hogy máig nincs meg a szabályozás, amely alapján a diákok mérlegelhetik, mit kell tanulniuk, hogy pár hónap múlva helyesen döntsenek arról, hova jelentkeznek egy sikeres felvételi reményében.

Köszönöm a türelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony, MSZP, jelentkezett ügyrendi hozzászólásra. Megadom a szót.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Méltatlan az a helyzet, ahogy az elnök úr vezeti az ülést ebben a teremben. Kérem az elnök urat, ha jogi tanulmányai során a Házszabály tanulmányozásáig nem jutott el, akkor legyen olyan kedves megnézni azokat a paragrafusokat is, amelyek egyértelműen arra utalnak (Halász János: Ne sértegesd!), hogy egymást követően három ellenzéki képviselőnek nem lehet szót adni. Kérem, hogy az 50. §-t is nézze meg a tisztelt elnök úr!

 

(A jegyzői székben Vincze Lászlót Pettkó András váltja fel.)

Méltatlan ehhez a Házhoz, ami ma itt zajlik, méltatlan az, hogy az elnök úr figyelmen kívül hagyja, hogy a kormánytag SZDSZ-es országgyűlési képviselő is egy pártnak tagja és egy frakciónak a tagja.

Úgy gondolom, elnök úrnak még egyszer meg kellene nézni, hogyan kell ezt az ülést vezetni. Ha az elnök úr nem képes demokratikus és korrekt módon vezetni az ülést, akkor pedig az az ügyrendi javaslatom, hogy adja át másnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.-  Halász János: De okos voltál!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Én figyelmesen végighallgattam az ön felszólalását. A Házszabály 54. § (5) bekezdése a következőképpen fogalmaz: “Az elnök felszólítás és figyelmeztetés nélkül megvonja a szót attól a felszólalótól, aki az elnök döntését, ülésvezetését ügyrendi javaslat kivételével kifogásolja.ö Ön ügyrendi javaslatot nem tett, kötelességem lett volna (Közbeszólás az MSZP soraiból: De tett! - Kárpáti Zsuzsa: De tettem!) - bekiabálásokkal sem lehet ezt megtenni -, kötelességem lett volna öntől megvonni a szót. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ilyen a demokrácia?) Én önt is és valamennyi, az ülésteremben tartózkodó képviselőt figyelmeztetem arra (Csizmár Gábor: És még más kötelességed is van, ezt se teljesítetted!), hogy kénytelen leszek a Házszabály betartása felett őrködő ülésvezetőként az 54. § (5) bekezdése alapján megvonni azoktól a szót, akik az ülésvezető döntését, illetve az ülésvezetést kifogásolják. Ez van a Házszabályban, ha tetszik ez az országgyűlési képviselőknek, ha nem.

Egyébként pedig szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy az 1995-ben hatályba lépett Házszabályunk - ezt alkalmazzuk most is - alkalmazása során megtartott valamennyi politikai vitában az a gyakorlat alakult ki, amely gyakorlatot jelen esetben is az ülésvezető elnök alkalmazza. A gyakorlat pedig az, hogy a kormánytagok felszólalási elsőbbsége az adott felszólalási műfajban érvényesül, az írásban előre jelentkezett hozzászólókhoz képest, amennyiben kormánytag jelentkezik, akkor ő hiába a sorrendben később következne, előbb kap - és kapott - szót, és a kétperces felszólalások között, amelyek egyébként megelőzik a normál felszólalásokat - ahogy most is és korábban, nyilvánvalóan a jövőben is -, az utóbb jelentkező kormánytagok is előbb, elsőként kapnak szót. Tisztelettel kérek mindenkit, törődjön bele, hogy ezek a Házszabály rendelkezései.

Most pedig kétperces hozzászólásra megadom a szót Gyimesi Endre képviselő úrnak, Fidesz.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Hallgatva a miniszterelnök úr szavait, egy kétszáz éves epigramma első két sora jutott eszembe: “Szólj, s ki vagy, elmondom. - Ne tovább! ismerlek egészen. / Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.ö

Nézzük a települések szempontjából a dumakormány ígéreteit és teljesítményét: több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak - kétszer ötven-, azaz százmilliárd forint kompenzációra és bázisra épülő összegre van szüksége az önkormányzatoknak. “Egyet biztosan ígérni tudok - mondja Lamperth Mónika -, annak a közalkalmazotti béremelést illető csomagnak, ami most az Országgyűlés asztalára kerül, minden egyes forintja az önkormányzatok számára a központi költségvetés által fedezve lesz. A jövőben új vagy többletfeladatokra a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére. Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát. A kormány megvalósítja az anyagilag független önkormányzati rendszert, amely az autonóm önkormányzatok feltétele.ö

Nézzük, mi a teljesítmény! Az elmúlt három és fél év az önkormányzatok teljes elszegényedéséről szól. Aki ez ellen fel meri emelni hangját, úgy, hogy a 2002-es ígéretekkel szembesíti a kormányt, azt rendőri vegzálások, sőt fenyegetések érik - lásd szombat.

Százmilliárdos pluszjuttatás helyett 2006-ban százmilliárd forinttal kevesebb pénzt ad a Gyurcsány-kormány az önkormányzatoknak. A falvak, a városok 2002 óta nem kapták meg a fedezetét a közalkalmazotti béremelések kifizetésének. A többletfeladatokat előírja a kormány, ám azok végrehajtásához egy fillért sem ad.

A települések egyharmada önhibáján kívül hátrányos helyzetű, több mint ezer önkormányzat kér központi támogatást, hogy végleg csődbe ne jusson. 2005-ben a Gyurcsány-kormány 21 milliárd forintot zároltatott az önkormányzatok számláin.

 

(11.50)

Ez lenne az anyagilag független (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) önkormányzati rendszer? Hol van a pénz? Hol van a többletpénz, amit a szocialisták ígértek az önkormányzatoknak? Hol van a plusz 100 milliárd forint? Mikor oldják fel a zárolt 21 milliárdot? Hogyan higgyünk az új ígéreteknek, amikor a régieket sem teljesítették?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Koncz Ferenc képviselő úr, Fidesz.

KONCZ FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos sem a miniszterelnök úr, sem Persányi miniszter úr nem tartózkodik a teremben, ellenben itt van… Sőt, Veres János miniszter úr sincs itt (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mi ez, névsorolvasás?), aki azt mondta, hogy felhívja a rádióhallgatók figyelmét, hogy inkább maguknak higgyenek, mint az itt elhangzottaknak.

Valószínűleg a Tisza mentén lévő önkormányzatok polgármesterei is inkább a saját tapasztalatuknak hisznek, mint az itt elhangzottaknak, mint például a Persányi miniszter úr által elmondottaknak. Hiszen a pácini polgármester eltökélt szándéka szerint október 10-én lezárja a Bodrogköz egyetlen szlovák-magyar határátkelőjét Pácin és Nagykövesd között, illetve éhségsztrájkba kezd, amennyiben a kormány megszegi a Bodrogköz négy települése lakosságának tett ígéretét.

Miről is van szó itt, kedves képviselőtársaim? Arról van szó, hogy Persányi miniszter úr minden évben megtette az első kapavágást, 2004-ben is meg 2005-ben is a Vásárhelyi-terv elindítása ügyében, például 2004-ben a Tisza mentén megtámadta a szegedi gátat egy kotrógéppel. Istennek hála semmiféle negatív következménye nem lett ennek, a kotrógépre nézve sem. Sajnos azonban a kormányzat által a Vásárhelyi-tervre szánt pénzekből - nevezetesen 8 milliárd forint volt erre szánva 2004-ben és 8 milliárd forint 2005-ben - egyetlenegy fillért sem sikerült erre a célra elkölteni. Sőt, a Tisza menti 2900 kilométeres gátból egyetlenegy nem nyert igazán megerősítést. Összesen 10 kilométerrel sikerült valamit kezdeniük, de az sem a Vásárhelyi-terv, hanem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) egyszerű gáterősítési lépés.

Kérdezem tehát, történik-e valami a Vásárhelyi-terv ügyében, vagy továbbra is csak beszélnek erről, és veszélyeztetik a Tisza mentén élők életét.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Farkas Flórián képviselő úrnak.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az imént már elhangzott itt a Házban, hogy a kormányzat leállította a romatelepek felszámolásának programját.

Azt kell mondjam, hogy ez sajnos valóban így van, és nemcsak hogy az elmúlt egy évben, de az elmúlt három évben sem tett semmit a kormányzat a cigányság életkörülményeinek javítására vonatkozóan. Nem is tehetett, hiszen sem az elmúlt két évben, sem az utóbbi egy évben nem volt programja, elképzelése arra vonatkozóan, hogy mit tegyen a cigánysággal.

Kedves képviselőtársaim, nem is az a legnagyobb baj, hogy önök nem készítettek programot, következésképpen nem csináltak semmit, mert már nem is nagyon várják el ezek az emberek. Hanem az a legnagyobb baj, hogy az Orbán-kormány által megkezdett programokat is leállították, ilyenek: a már említett telepfelszámolási program, a tartós munkahelyek elindítása. Illetve ami kifejezetten a Gyurcsány-kormány vívmányát jelenti, az pedig az ösztöndíjprogram lerombolása, ami szégyen, hogy azokat a cigány fiatalokat, akikben felmerült a tanulási vágy, most tulajdonképpen visszaszorítják ilyen intézkedésekkel.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr a cigányul köszöntésén kívül semmit nem tett cigányügyben. Az a baj, hogy lebecsülik a cigányügyet. Én azt gondolom, az elsők között kell legyen tavasszal, hogy visszaadjuk a cigányügy tekintélyét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Lasztovicza Jenő képviselő úr, Fidesz.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az egyik polgármesterem írt egy levelet - tegnap a parlamentben is elmondtam már -, miszerint “az önök ígéretei olyanok, mint a lufi, felfújják, gyönyörködünk benne egy picit, és vagy kipukkan, vagy elszáll a semmibeö.

Én úgy gondolom, hogy ha a kormány munkáját kell megítélni, akkor ez elég találó hasonlat, hiszen nagyon sok szép ígéret született: lendületben az ország; szakértői kormányzat és szakértői koalíció; ezen belül csökkentjük az adókat, több pénzt hagyunk az embereknél, a vállalkozóknál, az önkormányzatoknál. Én úgy gondolom, hogy ez a mi szakterületünkön, az idegenforgalom kapcsán is csak egy hatalmas duma volt.

Miért mondjuk mi ezt? 2001-ben közel 30 milliárd forint volt az állami támogatás a költségvetésben leírtak szerint erre a területre, 2002-ben 28,7 milliárd forint. Most eljutottunk oda, hogy ha megnézzük a költségvetés számait, a 11 milliárdot alig éri el.

Én úgy gondolom, ez egy olyan fontos ágazat, amely több mint 300 ezer embernek és családnak ad megélhetést, és gyakorlatilag 10 százalék importigénnyel nagyon komoly hasznot tud hajtani, ráadásul olyan jövedelmekhez juttatja az országot, amit más emberek külföldön keresnek meg.

De nemcsak az a gond, hogy a támogatásokat erősen megvonták ettől az ágazattól, hanem ráadásul az ígéretekkel szemben nagyon komoly adónövekedést is sikerült elérnie a mostani kormányzatnak e területen. Hiszen ha megnézzük, a vállalkozók, a szakmai szervezetek mit is írtak tavaly: több mint 10 milliárd forintot vonnak el ettől az ágazattól az adóemeléseken keresztül - ezt nem mi mondjuk, fideszes képviselők, hanem a szakmai szervezetek fordultak önökhöz, a kormányhoz, és persze tájékoztattak minket is erről.

Én úgy gondolom, hogy a sokat kritizált Széchenyi-tervre amikor azt mondták, hogy a Fidesz a Széchenyi-terven keresztül szanaszét osztotta a pénzt, most erre büszkék önök, hiszen az idegenforgalmi bevételek jelentős része és növekménye pont azokból a gyógyfürdőkből, szállodákból származik, amely programokat a Fidesz indított el. A kérdés az, hogy önök mit tettek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a stratégiakészítésen kívül.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pál Béla államtitkár úrnak.

PÁL BÉLA, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Kedves Képviselő Úr! Az a szerencse, hogy a választópolgárok nemcsak az ön véleménye alapján ítélik meg a kormány tevékenységét, hanem a tények alapján is. Vegyük a tényeket! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nézd meg!)

Akkor, amikor ön arról beszél, hogy mennyi támogatást biztosított a Fidesz-kormány a turizmusnak, egyről ne feledkezzen meg, hogy döntő részében már olyan beruházásokról döntöttek, amelyeket végül mi fizettünk ki, az önök döntése alapján mi fizettünk ki. Ennek alapján el lehet mondani, hogy ebben a ciklusban állami költségvetési támogatásból közel 70 milliárd forintot fordítottunk turisztikai fejlesztésekre, turizmusra, ezen belül természetesen turisztikai marketingre, és közel 28 milliárd forint 2004-2006 között az az összeg, amelyet európai uniós támogatásból kaptunk. Ha ezt összeadjuk, ez közel 100 milliárd forintos nagyságrendet jelent, ami jóval több, mint amennyit önök költöttek, vagy amennyiről döntöttek.

És még egy megjegyzést engedjen meg. A turizmust is a számok minősítik. '99 óta a legjobb adatokkal büszkélkedhet a turizmus, még akkor is, ha területenként és szállástípusonként természetesen eltérőek ezek az eredmények.

És még egyet a Széchenyi turizmusfejlesztési programról, amellyel kapcsolatban mi korrekt módon mindig azt mondtuk el, hogy igen, fontosnak tartjuk, hogy elindult. Azt persze nem, hogy az önök gyógy- és egészségturisztikai programjából kimaradt Hévíz, kimaradt Zalakaros, kimaradt Nyíregyháza-Sóstó, kimaradt ezen túl a budapesti gyógyfürdők többsége. Milyen fejlesztési program volt ez akkor, kedves képviselő úr, ha ezek a jelentős gyógyfürdők kimaradtak, mások viszont, akik önökhöz közel álltak - vállalkozók vagy más formában -, komoly támogatást kaptak, például Hévíztől néhány tíz kilométerre is?

Én azt gondolom, hogy ez mindenféle szakmai megalapozottságot nélkülözött, éppen ezért ezt a részét kritizáltuk; azt, hogy elindult, azt természetesen nem. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Járvás István képviselő úr, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számtalan új munkahelyet ígért a kormány, ezzel szemben én azt látom a Jászságban - és örülök, hogy a miniszter úr is itt van, és telefonál -, hogy a Jászer '95 Kft.-t felszámolták, és 650 megváltozott munkaképességű dolgozó veszítette el a munkahelyét.

Ez a lendületesen kormányzó MSZP-SZDSZ-kormány rendeletváltoztatásának köszönhető, amely 4/2003. számú volt, amelyet három minisztérium közösen hozott meg.

Megváltoztatták a támogatáshoz jutás feltételrendszerét. A Jászer '95 Kft. az addig megszokott módon igényelte a támogatást, 2004 őszén viszont az APEH-ellenőrzés folytán leállították a támogatás folyósítását.

(12.00)

Az APEH jogkövetően járt el, és visszatartott 60 millió forintot. Akkor még nem sejtette a Jászer '95 Kft. és a benne dolgozó 650 fő, hogy sorsuk megpecsételődött. Van ugyan esélyegyenlőségi minisztériumunk és legendásan szociálisan érzékeny kormányunk, ennek ellenére a 650 főt foglalkoztató cég felszámolása ma is folyik.

A Gyurcsány-kormány közben sebességet váltott, padlógázt nyomott, és megváltoztatták a bérszámfejtés szabályait is. Ennek következtében a 2004. évi béreket, amelyeket nem tudott kifizetni a vállalkozás, kifizették ugyan a Bérgarancia Alapból, de a megváltozott bérszámfejtési szabályok miatt 20 ezer forinttal kevesebbet kaptak havonta a dolgozók. A 2004-es kedvezmények ugyanis nem érvényesíthetőek ez évtől.

Kérdezem a miniszter urat, kockáztathat-e egy kormány, márpedig az öné kockáztatta, és felszámolás lett a vége, egy olyan céget, amely 650 fő megváltozott munkaképességűt foglalkoztat. Ha egy vállalkozó vét a szabályok ellen, akkor ezt úgy kell megtorolni, hogy 650 ember elveszíti munkahelyét? Milyen konkrét segítséget nyújtott a kormány és az ön minisztériuma, miniszter úr, a Jászer '95 Kft. dolgozóinak ahhoz, hogy újra el tudjanak helyezkedni?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólásra következik Bernáth Ildikó képviselő asszony, Fidesz.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Amikor ön azt válaszolta az előzőekben elhangzottakra, hogy a munkanélküliségnek az az oka, hogy az oktatási, képzési rendszer nem felel meg a munkaerőpiac igényeinek, és ennek az előző kormány az oka, akkor ez az állítás nem fedi a valóságot. Hiszen ha megnézi ön is velem együtt, vagy bármelyik képviselő megnézi azokat az adatokat, amelyek erre vonatkoznak, azok azt igazolják, hogy a legnehezebb helyzetben azok a fiatal munkavállalók vannak vagy akár idősebbek, akiknek csak általános iskolai végzettségük van.

Az általános iskolai rendszer oktatását pedig, ugye, ön is egyetért ezzel, nem a Fidesz-kormány vezette be. Tehát a képzések, átképzések, szakképzések terén kellene előrelépni, és nem úgy, hogy például a Munkaerő-piaci Alapban a képzésre fordítható pályázati összegeket csökkentették. Ezt az Állami Számvevőszék állapította meg, miniszter úr, úgyhogy ha erről még nem tájékoztatták munkatársai, kérem, olvassa el az idevágó jelentést. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Lengyel Zoltán képviselő úr, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Gyurcsány Ferenc azt mondta ma reggel itt a parlamentben, hogy a rászorulókon kell segíteni. Nos, a családi gazdálkodók rettentően rászorultak lettek az elmúlt három és fél esztendőben. Az igazságosság jegyében minden támogatást elvettek tőlük, megfosztották őket a földvásárlás lehetőségétől.

Tisztelt Ház! Így nézne ki az igazságosság? Így nézne ki a rászorulók támogatása? Mi lesz a családi gazdálkodókkal? - aki egyáltalán még megmarad közülük, ugyanis most már jogszabályilag sem foglalkozik semmi velük? Államtitkár úr, örülnék, ha néhány szót hallhatnánk erről is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Gógl Árpád képviselő úr, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter úr reagált, és azt mondta, hogy megnyitottam a költségvetési vitát. Nem volt szándékom, de a Gyurcsány-kormány szoros kritikáját kell elmondanom, a huszonegy lépéssel egyetemben. Kérem, ez évben 600 millió forintos zárolás történt a mentőszolgálatnál, az onkológiai rendszerben szintén 600 millió, a tárcánál 8 milliárd akkor, amikor a huszonegy lépés elindult, és biztonságot ígért.

Volt egy nagy tévedése a miniszter úrnak, az a leállt a három mentőből egy. Kérem, 1200 futó mentőgépkocsi volt 2002-ben, ma 1000 van, és a futásteljesítményük kifutóban van. Van ígéret a táblázatban, hogy majd valamiből, privatizációs bevételekből és egyebekből lesz valami. Kérem, az ígéretről nekem eszembe jutna valami, kicsit hosszú lenne elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth Ferenc képviselő úr, Fidesz.

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mondanám, hogy tisztelt miniszterelnök úr. (Gyurcsány Ferenc nem tartózkodik az ülésteremben.) Kérdéseimre nem kaptam választ, ezért még kettőt-hármat feltennék. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Deutsch Tamás válaszol.)

Kérdezem, hogy miért csak akkor érdeklődik a községek és a kisfalvak óvodái, iskolái után, amikor intézkedései nyomán már százával kellett megszüntetni őket, mint ahogy az előbb már említettem: 218 csak a nyáron. Miért állítja, hogy támogatni akarja a kistelepülési intézményeket, amikor a 2006-os költségvetésből napnál világosabb, hogy büntetni fogja őket? Mikor tervezi a pedagógusok és oktatók 13. havi illetményének kifizetését, amely ügyben az Alkotmánybíróság elmarasztalta a kormányt?

Drámai helyzet alakult ki a felsőoktatásban, se pénz, se törvény. Hogyan kíván segíteni a megszorítások miatt működésképtelenség határára sodródott, sok esetben bérfizetési gondokkal küszködő egyetemeknek, főiskoláknak? Mi a véleménye arról, hogy szeptembertől már az új képzési szerkezet szerint kellene működniük az intézményeknek, az ehhez szükséges törvénymódosítást azonban az Oktatási Minisztérium sorozatosan képtelen úgy kidolgozni, hogy az megfeleljen az alkotmány rendelkezéseinek? Mi a véleménye arról, hogy a kormány mulasztása miatt alig négy hónappal a felvételi jelentkezések lezárulta előtt még nem ismertek a felvételi versenyszabályai?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Tóth Imre képviselő úr, Fidesz.

TÓTH IMRE (Fidesz): Miniszterelnök úr az igazságosság, hitelesség gondolataival indította bevezetőjét, és utalt arra, hogy szent ígéret van a kormány részéről a területi kiegyenlítések irányába, vagyis a halmozottan hátrányos helyzetű térségek különböző területfejlesztési forrásokból nagyobb támogatást kellene hogy kapjanak ebben az évben és a következő esztendőben. Ezzel ellentétben például az elmúlt hetekben jelent meg a sajtóban egy összegzés, amely fényesen bizonyítja, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek halmozottan hátrányosan kevesebb forrást kaptak ebben az esztendőben a szocialista vezetésű területfejlesztési tanácstól és a régiótól is. Mi van az ígérettel? Mi van az igazságossággal, ha a gyöngébbet erősebbé szeretnénk tenni, a tények és a számok ez évi tükrében? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Majd Deutsch Tamás válaszol.)

Medgyessy Péter a gyulai vár tövében a 44-es út gyorsforgalmi autóúttá való építését ígérte, ha a kormánykerék a kezébe kerülhetne - volt akkor feltételesen a gondolat. Majd tény lett belőle, az is tény, hogy ebből az útból nem lett sem gyorsforgalmi autóút, sem autópálya. Igazságosság és hitelesség kérdése, nyilván a jelenlegi kormányzat jogutód.

Mi van a kisposták ügyével? Az én választókerületemben is bezártak működő kistelepülési kispostát, éppen Újszalonta településen. Éppen a legnehezebb sorsú, a legalacsonyabb jövedelmű, a legrosszabb intézményi ellátottságú településeket, családokat és lakosságot sújtja ez a probléma. További kispostabezárásokból már nem szabad hogy kérjünk. Másnak a nyomorát át kell tekinteni, és azon segíteni kell. A jelenlegi kormányzati kis lépések nem segítik a kistelepüléseket.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gyimesi Endre képviselő úr, Fidesz.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Az előbb feltett kérdéseimre nem kaptam ez idáig választ. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Deutsch Tamás válaszol.) Szeretném kiegészíteni néhánnyal, hogy miniszterelnök úr vagy megbízásából a miniszter úr válaszolni tudjon.

Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak - nem teljesült ez az ígéret. Hol van az a többletpénz, amit a szocialisták ígértek az önkormányzatoknak? Hol van a plusz 100 milliárd forint? Mikor oldják fel a zárolt 21 milliárdot? Mi lesz a közszférában dolgozó 800 ezer ember 2004-ben elsinkófált 13. havi fizetésével?

Az ígéretek közül teljesült-e a kollégiumi program? Nem. Teljesült-e az ingyenutazás az iskola és lakóhely között? Nem. Teljesült-e az, hogy az szja-megosztásban visszaállítják az 50 százalékos részesedést, és a szabad rendelkezésű keret megduplázódik? Nem. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igen.) Az áfából 38 százalékot ígért a kormány az önkormányzatoknak. Teljesült? Nem. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igen.) 2006-ra bérlakáshoz jut minden mai igénylő - ígérte a kormányzat. Illuzórikus ígéret volt, meg sem próbálták teljesíteni.

(12.10)

A lakbért nem a lakáshoz, hanem a benne élők szociális helyzetéhez igazítják - hol áll ez a program, államtitkár úr? Ingyennyelvvizsga - mikor valósul meg? Ingyenjogosítvány - mikor valósul meg? (Egy hang az MSZP soraiból: Idén!) Ingyentankönyv az 1-8. osztályosoknak - mikor valósul meg? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tavaly!) Minden megfelelő méretű településen központi forrásból fedezzük az alapfokú oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, a kulturális alapszolgáltatás költségeit - mikor valósul meg, tisztelt miniszter úr? 2006-ra befejezik a 10 ezer lakosnál több lakosú településen a szennyvízberuházást.

Várjuk az ígéretek teljesítését. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Manninger Jenő képviselő úr, Fidesz.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Távollétemben Kóka János miniszter úr említette az autópálya-kérdéseket, az autópályák árait. Sajnos nincs itt, így neki személyesen nem tudok válaszolni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Te nem voltál itt! Téged keresett!) Mindenképpen el kell mondanom, de azt hiszem, a lényegen nem változtat, hogy Kóka János miniszter úr - nem először - nem tudja pontosan a számokat.

Arról beszélt ugyanis, hogy volt egy javaslat a Fidesz idejében, amely szerinte drágább volt, mint amennyiért megépült az autópálya. Módja lett volna ennek utánanézni; a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság készítette elő az autópályákat. Volt egy ajánlat, ami a 2 milliárd forintot valamivel meghaladta, de nem került sor szerződéskötésre, tehát az egy tárgyalási alap volt. Megjegyzem, most 3 milliárdról beszélünk, tehát mindenképpen lényegesen nagyobb az az összeg, amiért most építenek: 1,3 milliárd volt az Orbán-kormány idejében, voltak tárgyalások 2 milliárdról, de ez a kormány 3 milliárdért épít. Ezt nem lehet megmagyarázni.

Arról nem is beszélve, csak hozzáteszem, máshol mondta Kóka János, hogy azért drágábbak az autópályák, mint a horvát autópályák, mert ott nem épülnek parkolók, üzemanyagtöltő állomások - és így tovább -, és csak egy utat építenek a tengerig. Kérem szépen, ez is hülyeség, ki kell mondani: 20 kilométerenként vannak csomópontok az autópályán, az üzemanyagtöltő állomás építése pedig bevételt jelent, mert versenyeznek a vállalkozók, hogy építhessenek benzinkutakat.

Összegezve: nem lehet megmagyarázni, hogy miért lett az autópálya-építés a közbeszerzés ellenére több mint a kétszerese, azaz ebben az esetben körülbelül 3 milliárd forint.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Ékes József független képviselőnek.

ÉKES JÓZSEF (független): Elnök úr, köszönöm a szót. Ha most Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr itt lenne… (Gyurcsány Ferenc belép a terembe: Itt vagyok. - Derültség és taps az MSZP soraiban.) - nagyon köszönöm. Miniszterelnök úr, én is szemben állok önnel, és szeretnék önnel vitatkozni, csak fránya dolog az, hogy az Alkotmánybíróság felszólítása ellenére a magyar parlament a Házszabályt nem tette rendbe, és amíg ön beszélhet 60 percet, addig 12 képviselő esetleg 4 percet. Ez a különbség, miniszterelnök úr.

Önök beszéltek az autópályáról, de föl szeretném tenni a kérdést, hogy mi van a 30 ezer kilométer lerohadt főközlekedési úthálózattal. Tessen már megpróbálni Enyingtől elmenni Dunaföldvárig, ahol csak 60 kilométeres táblák vannak, vagy Kecskeméttől, mondjuk, Tiszakécskéig. De ugyanezt megteheti Tiszakécskétől Tiszalökig is, ahol úgyszintén csak 60 kilométeres korlátozású táblák vannak kirakva. Miért? Mert nincs pénz a főközlekedési úthálózat felújítására.

A másik ilyen dolog, hogy Kóka miniszter úr beszélt a hazai kis- és középvállalkozásokról. Szégyen! 2004-ben több mint 10 ezer hazai kis- és középvállalkozás nyújtott be pályázatot; elbírálva 2400 lett, vagyis szerződéskötés 2004-ben 26 milliárd forintra történt. Miniszterelnök úr, kifizetve 470 darab, 2,3 milliárd forintra. Körülbelül ennyire becsülik a hazai kis- és középvállalkozásokat.

A másik pedig az, hogy félelemérzet van a hazai kis- és középvállalkozásokban. Egyrészt az áfa tavalyi visszatartása miatt - azt hiszem, ön is kellőképpen emlékezik erre -, másrészt a hatósági atrocitások miatt kellőképpen, hiszen minden árbevétel-orientálttá vált, és ezáltal a hazai kis- és középvállalkozások számára sajnos ez a retorzió jut, és nem más. (Taps a függetlenek padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Újabb kétperces hozzászólásra megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (független): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr, és talán pont azért, mert összevissza négy percük van a függetleneknek, szeretném tovább folytatni.

Mi lészen a 650 ezer megváltozott munkaképességű emberrel, akiknek ön szerint majd 2010-ben lesz korrigálva a jövedelme, akik ma 27 ezer forintot keresnek? 2010 - Katona képviselőtársam!

Szeretném úgyszintén föltenni Csizmár Gábor úrnak a kérdést: amikor ön 2002-re hivatkozik, visszaemlékszik arra, hogy a kormányalakításnál ’98-ban hány százalék volt a munkanélküliség? (Csizmár Gábor bólint.) 9-ről ment le 5,6-re. Most mi van? 5,6-ról ment fel 7 százalékra.

Ugyanez vonatkozik a költségvetésre. ’98-ban mennyi volt az infláció, képviselőtársaim? 13 százalék. Mennyire ment le 2002-re az infláció? (Közbeszólások az MSZP soraiból: 10-re!) 4,5 százalékra. (Tatai-Tóth András: 10! - Dr. Katona Béla: Mennyi?) Miről tetszenek beszélni? Most, jelenleg mennyi az infláció, miniszterelnök úr? Mennyi az államháztartás hiánya, Katona képviselőtársam? (Dr. Katona Béla: Mi volt 2002-ben? - Bársony András: Rosszul emlékszel 2002-re!) Ugye az unokáink is fogják majd ezeket nyögni? Ezek a nagy kérdések, tisztelt miniszterelnök úr és tisztelt Katona képviselőtársam!

A másik pedig: az önkormányzatoknak soha ekkora vagyonértékesítésük és hitelállományuk nem volt, mint amennyi most van. És itt jön be a nagy kérdés: lehet, hogy ünnepekkor önök az önkormányzatoknak juttatnak, mondjuk, ingyenvirslire és ingyenkolbászra vagy ingyensörre forrásokat, hogy tudják prezentálni, hogy igenis juttatunk valamit az állampolgároknak, csak az az éhséget és a szomjúságot csak órákig fogja enyhíteni.

Ön összekeveri a vidékfejlesztést a földjuttatással. Az Európai Unióban a vidékfejlesztés ezt jelenti: a kistelepülések megtartóképességének a fokozása. Nem a földosztást jelenti, hanem az embereknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) helyben kell lehetőséget teremteni. Ez is hiányzik talán a vidékfejlesztés kérdéséből. (Zaj.) Hisz mi történik? Iskolák, óvodák, bölcsődék bezárása. Iskolák összevonása. Lehet mutogatni! Az Alkotmánybíróság, Katona képviselőtársam (Az elnök ismét csenget.), felelőssé tette a magyar parlamentet, hogy a Házszabályt rendezni kellene, és ez az ön felelőssége is, hogy így lehet vitatkozni: míg a miniszterelnök beszélhet 60 percet, addig egy képviselő vagy esetleg 12 független képviselő (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) 4 percet. (Taps a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, több mint fél perccel túllépte a független képviselők rendelkezésére álló időkeretet.

Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Csepeli György államtitkár úrnak.

DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: (Mikrofonját nem tűzi fel, hanem a kezében tartva kezdi meg hozzászólását.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kenyerem ez a siratófalműfaj. Egy évről szeretnék beszélni. Egy év bizonyos területeken nem sok idő: ha az ember elmegy egy ólba, a disznó pontosan úgy néz ki, mint ahogy kinézett egy-két-három-négy évvel ezelőtt, és feltehetően jövőre is ugyanúgy fog röfögni; esetleg több támogatást kap.

Ha megnézik ezt a mobiltelefont és megnézik ezt (Két mobiltelefont mutat fel.), egy év van a kettő között, és még nem merítettem ki a változást. Olyan területről beszélünk, ahol egy év rettenetesen sokat jelent. 2004 végén került a harmadik generációs mobiltelefon-tender kiírásra, amely forradalmasítani fogja az amúgy is forradalmi helyzetben lévő hír- és távközlést.

Nem volt rossz üzlet egyébként a költségvetésnek sem: összesen 65 milliárd forint fog az államkasszába kerülni, ebből 16,5 milliárd már bekerült. Itt egy olyan globális, szélessávú internetalapú adatforgalmi eszközről van szó, amelyet ha valaki a kezében tart - persze kézbe kell venni -, akkor voltaképp benne van a világban: egyszerre tud telefonálni, egyszerre tud videót közvetíteni, videót nézni, bankkártyát használni. Benne lehet a világban úgy, hogy tulajdonképpen fizikai valóját nem veszti el. Ez egy nagyon fontos esemény volt, még ha erről nem is beszélünk. (A terembiztos-szolgálat munkatársa egy mikrofoncsipeszt helyez az államtitkár asztalára.)

A másik, ugyancsak egy év. Ha egy évvel ezelőtt elmentek a Millenáris Parkba, ott találtak egy lepusztult csarnokot, találtak kiüresedett mennyezetet, találtak átfagyott padozatot. Most, ha decemberben elmennek, ott fogják találni a Jövő Házát, amely egy olyan múzeum, amely várhatóan soha nem fog elkészülni. Azért nem fog elkészülni, mert azok a technológiai újdonságok fognak bekerülni, amelyek - mint a harmadik generációs mobiltender kapcsán próbáltam érzékeltetni - lehetővé teszik azt, hogy ablak nyíljon a világban azok között, akik ezt használják.

(12.20)

Természetesen föl lehet vetni, hogy egy ilyen jövő múzeumára miért van szükség, miért nem inkább a múltba révedünk, miért nem inkább pazaroljuk a forrásainkat. Azért van erre szükség, mert Európa csak akkor maradhat Európa a szónak igazi értelmében, ha nem marad le, ha komolyan veszi Tony Blair intését, és a világ ténylegesen legfejlettebb régiójává fog válni, nemcsak szóban, hanem a valóságban is, ott fogja találni a helyét Kína és az Egyesült Államok mellett.

Magyarország talán kis pont, de az informatikában nincs kis és nagy pont. Az informatikában csak kreativitás van, innováció van, erő van és akarat. (Lengyel Zoltán: És kakaó!) A kakaó is, pontosan, abban az esetben, ha érintésvédelem ellen biztosító munkaállomások a gyermekek számára. Pontosan azokon a településeken, amelyeket egy siratófal kapcsán hallgattunk, azokon a településeken, ahol 300-400 fő él, ahol a nyilvános telefon az egyetlen összeköttetés a világgal, ott a kakaóbiztos számítógép igenis élet, igenis a szocializáció, igenis a jövő. Menjenek el a képviselő urak, és nézzék meg, ha már a gyerekeiket nem viszik, mert Mont Clairben meg egyéb jobb egyetemeken iskoláztatják.

A Jövő Háza tehát egy olyan tér lesz, amely egyszerre lesz élménytér, egyszerre lesz kiállítás, egyszerre lesz szórakoztatóközpont, egyszerre lesz kutatóhely, és ami nagyon fontos, a Jövő Háza tengelye lesz azoknak a tartalomfejlesztési törekvéseknek a bemutatásának, amelyek lényege - akár Nemzeti Digitális Adattárról beszélünk, akár a Nemzeti Audiovizuális Archívumról beszélünk -, hogy a magyar nemzet kiszabaduljon abból a fajta megszorításból, abból a fajta börtönből, amelyet a legnagyobbak mindig is szóvá tettek, pontosan azért, mert magyarul nagyon kevesen tudnak. Mi meg nagyon kevesen vagyunk, akik nem magyarul tudunk beszélni, ennek következtében egyetlenegy eszköz van, hogy kommunikáljunk: a digitális világ, a mozgókép, illetve mindazon eszközök, amelyek ki tudnak bennünket szabadítani ebből a béklyóból. A Nemzeti Digitális Adattár és a másik, a NAVA alkalmas eszköz lesz arra, hogy az audiovizuális örökségünket, az adatörökségünket, a szövegörökségünket rátegyük az internetre, és ennek következtében nemcsak a határokon belül, a határokon túl is hozzáférhetővé váljanak ezek a tudásanyagok. Háromszázharminc… (A terembiztos hordozható mikrofont helyez az államtitkár elé.) Mi történt?

ELNÖK: Államtitkár úr, tisztelettel arra szeretném önt kérni…

DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Még egy percem van!

ELNÖK: …hogy tűzze fel a mikrofonját, mert ez egy olyan technikai berendezés, ami így a szájhoz közel tartva élvezhetetlen hangot jelent a rádión és televízión keresztül; itt az ülésteremben is nehéz hallani. Nem önnek címzem, csak ez egy rossz szokása több képviselőnek, ezt a tájékoztatást kaptam műszaki kollégáimtól (Bársony András: Tegnap óta vártunk a csipeszre!), hogy ha és amennyiben nem csípteti fel valaki a nyakkendőjére, blúzára, zakójára, hanem közel tartja a szájához, akkor itt az ülésteremben alig, ezen kívül meg egyáltalán nem lehet hallani, amit mondanak.

Természetesen ezt az időbe bele fogom számítani, tájékoztatásul mondtam, államtitkár úr felszólalása kapcsán. Jó szándékból, higgyék el, engem érdekel, hogy mit mond, csak nem hallottam. (Koncz Ferenc: Most informatikai vagy milyen államtitkár?)

DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Azt hiszem, hogy elnök úr és köztem elég kevés a rokon vonás, de hogy egymást most nem értettük, az biztos, hogy azonos. Tehát ön nem ért engem, én nem értettem önt, de remélem, hogy most azért lehet hallani, amit mondtam.

Ott tartottam tehát, hogy a Nemzeti Digitális Adattár és a Nemzeti Audiovizuális Archívum bemutatóközpontja lesz a Jövő Háza. Ennek azért tulajdonítunk nagy jelentőséget, mert ennek következtében a nemzetnek bizonyos problémái, amelyek abból adódnak, hogy széttöredezett, talán digitális térben megoldódhatnak.

A másik dolog, ami ebben az egy évben történt, és ez elég fontos dolog: a határon túli magyar településeken e-magyar pontok létesültek, amelyek révén az ott élők, legyenek magyarok vagy nem magyarok, hozzáférhetnek a szélessávú internethez. Ugyanúgy, mint ahogy itthon hozzáférhetnek az emberek a szélessávú internethez az e-Magyarország pontokon, különféle közgyűjteményekben, könyvtárakban, egyházközségekben. Ilyen pontból összesen ötezer jött létre, ötezer pont! Ugyancsak olyan településeken, olyan régiókban, amelyeknek általában véve nem sok esélyük volt a múltban ahhoz, hogy felzárkózzanak a világban.

Összefoglalva tehát azt akarnám mondani, hogy egy év ezen a területen, azt hiszem, hogy igenis hozta magával azoknak az ígéreteknek a megvalósulását, amelyekről szó volt, és feltehetően a következő évek ezt a fajta gyorsított idő múlását a mi területünkön továbbra is fogják tudni követni. Erre még csak egy adatot mondanék. Épp most olvastam a Magyar Hírlapban, hogy internetboom van Magyarországon, 726 ezer az internet-előfizetők száma, és ebből 48 százalék, aki széles sávon tud internetezni. Ezek azok a számok és ezek azok a paraméterek, amelyek mentén érzésem szerint a köztársaság polgárai megtalálhatják a boldogulást, és megtalálhatják azt a jövőt, amely a jelenben van.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az informatikai területet egyetlenegy pozitív változás érintette az elmúlt egy évben, mégpedig az, hogy Kóka János bekerült a kormányba. Ha megnézzük Kovács Kálmán miniszter úr elmúlt egyéves tevékenységét, az szinte egyenlő a nullával. A mostani parlamenti vitában sem vesz részt, a tárca álláspontját, ahogy jó néhány hónapja, sőt az elmúlt két évben is, a politikai államtitkára mondja el.

Ha megnézzük az e-Magyarország pontokat, nagyon jó, hogy a határon túl vannak e-Magyarország pontok, de nem tehetem meg, hogy a mai vitában ne hangozzék el az, hogy 500 olyan e-Magyarország pont van, ahol még nincs internetelérhetőség. Kérdezem, mi történik ezen az 500 e-Magyarország ponton.

Pont tegnap tettem fel egy kérdést a NAVA-törvény kapcsán, az 5,3 milliárd forint nem került átutalásra. Ez a kormány állandóan az információs társadalom fontosságáról beszél, de az MDF képviselőcsoportja által benyújtott olyan fontos módosítási javaslatokat, mint például az, hogy az APEH-irodákat lássuk el kártyaleolvasó terminállal, egész egyszerűen a kormánypárti képviselőtársaim nem engedték ezt a törvényjavaslatot tárgysorozatba sem venni, napirendre meg főképpen nem.

Az MDF országgyűlési képviselőjeként úgy látom, hogy Kovács Kálmán miniszter úr eljátszotta az informatikai területen azt a történelmi lehetőséget, hogy a tárca betöltse azt, amiért létrejött. Nagyon fontos dolog az információs társadalom kiépítése Magyarországon, de a tárca nem tesz ennek érdekében semmit sem.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Csapody Miklós képviselő úrnak, MDF.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem kétperces hozzászólásra jelentkeztem.

ELNÖK: Normál hozzászólásra jelentkezett, és normál hozzászólásra adtam meg a szót.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, akkor jó. A külpolitikai események fordulatos, ám kalendáriumszerű felsorolása, egyes diplomáciai lépések elismerő nyugtázása vagy gunyoros kommentálása egy ilyen parlamenti vitanapnak hálás és csábító lehetősége lehetne. Különösen, ha uniós csatlakozási szerződésünk athéni, fejedelmi külsőségek közt lezajlott aláírása óta ilyen eseményről nem szólhatunk.

Gúnyra sincsen szükség, hiszen néhány balfogásunk és tétovaságunk inkább szomorú volt, mintsem nevetséges, és azt már Antall József is megállapította, hogy korunkban sajnos világszerte a követő külpolitika, a regisztráló külpolitikai és biztonságpolitikai gondolkodás az uralkodó. A néha túlzottan is nyom- és mintakövető, reflexszerűen alkalmazkodó külpolitika a ritkán szellemdús, inkább ötletszerű, hogy ne mondjam, fantáziátlanul gépies diplomáciai tevékenység néha az elmúlt évre is sokszor rányomta bélyegét.

A kormányváltás óta eltelt idő külpolitikájáról szólva, mérlegre téve 13 hónap működését, megvizsgálhatjuk, hogy ez a működés mennyiben folytatás, hogyan érvényesültek benne a rendszerváltozáskor megjelölt prioritások, vagy azt nézzük, mi teljesült abból, amit a “Lendületben az országö című kormányprogram sajnos szerény külpolitikai részének 77 sora rögzített. Magam ezt a megoldást választottam. Nem mintha sokszor érezhettük volna, amit miniszterelnök úr könyvéről Tamás Gáspár Miklós írt le tegnap, hogy tudniillik: “Ez nem rossz, Gyurcsány, ez ígéretes, fog ez menni, csak így tovább.ö Ezt inkább érezni szerettük volna többször, és egy kicsit jobban is, mint annyiszor emlegetett, a határon túli magyarokért legalábbis alkotmányosan oly nagyon érzett felelősségünket. Néha mégis azt éreztük, főként decemberben, hogy ezt ne tovább.

Ha tehát ezt az évet a kormányprogramra vetítjük, külpolitikánkról is valódi képet kaphatunk. Az MDF értékelését azzal kezdem, hogy egymással ellentétes külpolitikákat nem folytathat Magyarországnak egyetlen kormányra került pártja sem. Nem, mert hazánk és az elszakított nemzetrészek történelmi, kulturális, geopolitikai, gazdasági adottságai egy meghatározott erőtérnek, az európai uniós és transzatlanti kapcsolatrendszerünknek az adottságai. A három antalli fő elem tehát: uniós csatlakozásunk, jószomszédi politikánk és a határon túli magyarok, ma is mindenkinek olyan feladatokat jelentenek, amelyeknek előnyös vagy korlátozó adottságait egyikünknek sem áll hatalmában megváltoztatni.

(12.30)

A célokban meg is van az egyetértés; a hangsúlyok egyensúlya, a sokat emlegetett külpolitikai konszenzus azonban sajnos régóta felbomlott. Külpolitikát természetesen a kormányfő csinál, mégis, csupán emlékeztetőül, annak idején Antall József minden fontos diplomáciai lépését előzőleg a parlament minden pártjával megkonzultálta. Nem azért, hogy megelőzze a hátbatámadást, hiszen voltak, akik nemcsak kivonulással tüntettek ellene, hanem azért, hogy föllépve a parlament egészének támogatását tudhassa maga mögött. E hagyomány méltó a folytatásra.

A kormányprogram azt írja kétszer is, hogy tizenhat éve “megfogalmazott külpolitikai céljaink mára megvalósultak, hazánk az Európai Unió tagja lett, ezzel teljessé vált beilleszkedésünk a kontinens fejlett, demokratikus országainak közösségébeö. Ez igaz, de az már illúzió, hogy “a szomszédos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés, az elmúlt két évben feloldottuk a korábban kialakult feszültségeketö.

Hogy mennyire illúzió, azt a fagyos magyar-szlovák kapcsolatok is bizonyítják, példájaként annak, hogy az Unió sem képes a kisebbségi kérdés automatikus megoldására. És mivel a nemzetpolitika terén a határok feletti békés nemzetegyesítés is közös platformunk, komolyan szembe kellene végre néznünk a kárpátaljai magyarság helyzetével, az erdélyi magyar autonómia hiányával, legújabban az államok közötti szabad közlekedés jogának durva romániai megsértésével, de az elszabadult vajdasági magyarüldözésekkel is.

Amikor az MDF felelős kormányzásról beszél, kezdeményező, aktív nemzeti külpolitikáról is beszél, arról, hogy a fájdalmasan félresiklott népszavazást követően cselekvésre volna szükség. Mikor kerül a Ház elé az alkotmánymódosítás? Mikor éri végre kevesebb kritika a szülőföldprogramot? Mikor lesz állandó magyar értekezlet, és mikor lesz itt, a parlamentben határon túli magyarok bizottsága? Hol van a bátorság? Ma ott tartunk - és ez már jelképes -, hogy a Fidesz és az MSZP épp most huzakodik az elnöki posztért. Ez nem nemzetpolitika, hanem erőpolitika, ez pártküzdelem, választási kampány, időhúzó tétovaság, határozatlanság, olyan koncküzdelem, amelyikben nem a közös érdek, hanem az ügy, a bizottság kisajátítása mozgatja a küzdő feleket.

Pedig a népszavazás óta ott a lehetőség, kényszerűen is, mégis az a helyzet, hogy ma minden határon túli magyar kizárólag a kettős állampolgárságot várja, minden vezetőjük ezt követeli - hiába. És miközben mindent ehhez mérnek, mi, a Magyar Köztársaság még azt sem adjuk meg, amit ugyan páran lefitymálnak, mégis több lenne, ha lenne, mint a semmi. A nemzeti felelősség öt pontja után a kormány már legalább ötször bejelentette, amit a miniszterelnök úr a határon túli vezetőknek ígért, mégse látjuk őket, mégse szavazhatunk róluk, pedig a kormányprogram új céljai és hangsúlyai között a nemzeti újraegyesítés gondolata valóban stratégiai fontosságú tétel.

Miközben uniós kapcsolatainkról már annyit beszéltünk, hogy pontosat szinte alig tudunk róluk, aközben balkáni politikánk általában eredményes, konkrétan pedig kényelmes. Ukrajnával a kapcsolataink jók, bár az elnökválasztáskor egy kicsit tévedtünk; oroszpolitikánk reményt keltő, de alig több ennél, hasonlóan a Közel- és Távol-Kelethez; és mediterrán, valamint latin-amerikai kapcsolataink is lehetnének erőteljesebbek. A terrorizmus elleni küzdelemből is részt vállalunk, bár a Magyar Demokrata Fórum sem ezt, sem pedig biztonságpolitikai stratégiánkat nem tartja kielégítőnek.

Tisztelt Országgyűlés! Annak idején Helmut Schmidt azt mondta, hogy a politika nemcsak szakma, hanem erkölcsi feladat is. De a piac nem tud erkölcsöt teremteni, mert az erkölcs nem versenyben jön létre, hanem neveléssel, mintaképpel, kultúrák és intézmények útján. Nos, hasonló a helyzet a külpolitikával is: nem elég a rutin, hanem erkölcs, kultúra és elhatározottság, bátorság kell hozzá, mert ez a nemzeti érdek.

Egy vitanapon hálás dolog lehet akár vadakat beszélni, akár finom, desztillált szövegeket felolvasni, az MDF azonban nem tekinti feladatának a magyar külpolitika nyílt színi megtámadását. Nem tekintjük annak, mert ugyanazok a céljaink, bár mások a hangsúlyaink. De egy dolog biztos: nem a jóindulat, hanem csak a politikai siker, a külpolitikai eredmény minősít.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csepeli György államtitkár úrnak.

DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pettkó képviselő úr számára reagálnék, hogy nem történt semmi az informatikai tárca tevékenysége kapcsán. Először is: az, hogy ötszáz e-Magyarország pont nincs bekapcsolva, az nem azt jelenti, hogy nem lesz bekapcsolva. Ezek olyan helyeken vannak, ahol a technikai feltételek jóval nehezebbek az átlagosnál, és biztosíthatom a képviselő urat, hogy év végéig be lesznek kapcsolva.

A másik dolog, ami ugyancsak a “nem történt semmiö állítást kérdőjelezi meg bizonyos szempontból, hogy verseny igenis történt. Meg kell kérdezni a mobilszolgáltatókat, meg kell kérdezni az internetszolgáltatókat, és meg kell kérdezni saját magunkat, meg kell nézni a saját számláinkat, hacsak nem hűségnyilatkozattal eladtuk magunkat hajdan, mint a rabszolgák, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy igenis végbement az árcsökkenés, és ez az árcsökkenés folyamatos, a trend lefele vezet.

És utolsóként említeném, de nem utolsósorban: ez a parlament egy nagyon nagy jelentőségű törvényt hozott az elektronikus információszabadságról, amelynek a lehetőségei koránt sincsenek még kimerítve. Szerintem a következő parlamenteknek még bőven lesz teendője, de a kereteket igenis lefektettük, és ezek a keretek azt jelentik, hogy az információszabadság jogát az internet által ténylegessé fogjuk tenni, pusztán deklarált jogból.

Ebből az következik, hogy minden közcélú adat, minden döntés-előkészítő tanulmány, minden olyan ügy, ami az állampolgárokat közvetve vagy közvetlenül érinti, hozzáférhető, ellenőrizhető és számon kérhető lesz az állampolgárok által.

Érzésem szerint ez egy olyan fejlesztést fog eredményezni, amely nemcsak technológiailag jelent egy minőségi ugrást, hanem minőségileg egy teljesen más Magyarországot, egy sokkal transzparensebb, egy sokkal versenyképesebb Magyarországot fog teremteni - biztos, hogy ez a Magyarország nem lesz boldogabb, mert az információszabadság ezt nem tudja adni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Bársony András államtitkár úr.

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. És nagyon köszönöm Csapody Miklós képviselő úrnak, hogy osztja azt az álláspontot, hogy nem lehet alapvető külpolitikai célokat négyévenként másképpen megfogalmazni, kell egy minimum, kell egy konszenzus ebben. Ha ez ismét helyreáll sok tekintetben, akkor azt gondolom, mindannyian elégedettek lehetünk.

Két dologra szeretnék reagálni, egész pontosan inkább háromra. Az egyik, hogy ennek a szülőföld- és kapcsolódó összes programcsomagnak néhány elemét a képviselő úr még nem látja. Lesz olyan eleme, amiről itt, a parlamentben a szó tárgyi értelmében nem fogunk vitát folytatni, hiszen például a nemzeti vízum intézményének a bevezetése nem törvényi kérdés, hanem a kormánynak kell szabályozni ezt a kérdést, ennek a bevezetése meg fog történni megfelelő határidőre. A dolgot persze lehet kommentálni így vagy úgy, de ez a kormány szándékán nem fog változtatni, tudniillik hogy megteremti a nemzeti vízummal való beutazás lehetőségét.

A másik kérdés, amire szívesen reagálok, ez pedig az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatos, a romániai kiutazási problémával ismét aláhúzza azt a problémát. A magyar kormányon sok mindent lehet számon kérni külpolitikai tevékenysége kapcsán, néhány belpolitikai intézkedést a szomszéd országban azonban nem. Azt meg végképp nem lehet figyelmen kívül hagyni - és ez több más szomszédos ország esetében is igaz -, hogy azért ezeknek a döntéseknek, ha az adott országok kormányai döntenek ebben az ügyben, sajnálatos módon a magyar közösség is így vagy úgy a részesévé válik.

Az tehát, hogy Budapest helyettük, nélkülük a saját sorsukról otthon döntsön, ez nem lehet egy külpolitikai cél, ebben legfeljebb együttműködni lehet velük, egyébként pedig valószínűleg a problémák egy jelentős részét ott, abban az országban kell megoldani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Persányi Miklós miniszter úrnak.

DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miután annyiszor hangzottak el olyan kijelentések, hogy dolgok nem történnek, engedjék meg, hogy én csak tényekről beszéljek. Tíz dologról szeretnék szólni néhány perc alatt.

Az első ezek közül, hogy tisztábbá tettük a levegőt. Az elmúlt egy évben valamennyi nagy hazai tüzelőberendezés és veszélyeshulladék-égető kibocsátását az uniós levegőszennyezési határértékek alá szorítottuk, megszűnt a budapesti hulladékhasznosító mű határérték feletti kibocsátása is. Az elmúlt másfél órában egyébként ennek a műnek - 19 milliárd forint, az ország jelenlegi legnagyobb környezetvédelmi beruházása - az avatóünnepségén vettem részt. Aki nem hiszi, hogy létezik, menjen oda, ismerkedjen meg vele!

A közlekedési eredetű légszennyezettséget jelentősen mérsékelték azok az átmenő forgalmat csökkentő intézkedések, amelyek elterelő utakat tételeztek fel. Az országban negyven településen fejeződött be elkerülőút-építés 2005 végéig, például Kaposvárott, Mohácson, Szekszárdon, Dorogon, Hajdúszoboszlón, Hidasnémetiben, Törökszentmiklóson, Pécsett, Kiskunfélegyházán, Barcson, Győrött, Pápán, Baján, Békéscsabán és mondhatnám tovább a többit. Összesen 180 kilométer hosszúságú elkerülő útról beszélünk.

2005-ben országgyűlési határozattal teremtettük meg a megújuló energia terjedésének gazdasági garanciáit, a rögzített árat és az átvételi biztonságot - talán itt tetszettek lenni. Megvalósult három, megújuló energiaforrást hasznosító erőművi fejlesztés. Kiépült az ország teljes levegőszennyezettség-mérő hálózata, ötvenkilenc állomással vált ez a rendszer teljessé az elmúlt esztendőben.

(12.40)

Felszámoljuk - és ez a második ügy - a legnagyobb hátrahagyott szennyező gócokat, amelyek évtizedekig szennyezték a környezetünket. A ciklus egyik leglátványosabb környezeti sikere, hogy évtizedes huzavona után mintegy 12 milliárd forint értékben végre megvalósult a nagytétényi Metallochemia gyár által okozott szennyezés kármentesítése, illetve Budafokon a barlanglakások területén lerakott gáztisztító massza ártalmatlanítása is. Az, hogy a balatonfűzfői szennyezett Nitrokémia gyárterület kármentesítése is megkezdődött, illetve elindult az azbesztmentesítési program először Magyarországon három lakótelepen - Győrben, Tatabányán és a budapesti Rózsakerti lakótelep esetében -, gondolom, ezek is érdekes tények.

A harmadik ügy az, hogy forradalmi változásokat értünk el a hulladékügyben. A regionális hulladékgazdálkodási tervek alapján településeink többségénél az elmúlt esztendőben elkészültek a helyi tervek, felgyorsult a komplex regionális hulladékkezelő rendszerek kiépítése, és előrehaladtak a beruházások olyannyira, hogy számos helyen - például Debrecenben, Hajdúböszörményben, Miskolc mellett vagy Szolnok közelében - már el is készültek ezeknek a létesítményei. Rohamosan halad előre a szelektív hulladékgyűjtés kiépítése országszerte és Budapesten, háromszorosára növekedett az elmúlt három esztendőben az egy főre jutó szelektív hulladék mennyisége.

A hulladékmennyiség visszaszorítását szolgálja a gyártói felelősség elvének következetes érvényesítése. Az elmúlt egy évben ilyen jogszabályokat hoztunk az elektrohulladékokra, a hulladékká vált gépjárművekre, elemekre és akkumulátorhulladékokra, illetve a gyógyszerek visszavételére is. Megkezdődött az ipari hulladékok felhasználása. Szintén évtizedek alatt halmozódott fel hatalmas mennyiségű hulladék. Az M6-os autópályába mintegy háromnegyed millió tonna dunaújvárosi kohósalakot építettek már be.

Sokat beszéltek önök a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatban. Valóban szükség van a Tisza-völgy nagyobb biztonságára. Ez a program elkezdődött. A Tisza-völgyi árvízvédelem új elvek szerinti tényleges megvalósítása tart a folyó teljes magyarországi szakaszán, az ukrántól a szerb határig. Huszonkét projekt keretében kezdődnek el a munkák, és 2005 végére ebből a huszonkét projektből - ismétlem: 2005 végére ebből a huszonkét projektből - kilenc esetben be is fejeződik a kivitelezés. Nem mese ez, valóság! 2006 tavaszán további hat projekt készül el, 2006 őszén pedig másik hat.

Mellesleg tetszettek említeni - frakcióvezető úr is mondta -, hogy a Medgyessy-kormány programja azt ígérte volna, hogy megvalósul a teljes körű tiszai árvízvédelem. Nos, ilyet ez a program nem ígért, tessék utánaolvasni. (Dr. Áder János: Ez hihetetlen!) A kormányprogramban írva van, tessék megnézni, mi van oda írva, ilyen ígéret ott nem volt. (Dr. Áder János: Egyetértésben a nemzettel! El fogom küldeni!) Kérem szépen, én csak a dokumentumból tudok kiindulni, tessék a szövegét megnézni! Mi történik a Vásárhelyi-terv keretében? Húsz helyszínen a nagyvízi meder vízszállító képességét javítjuk, és a kritikus pontokon erősítjük meg a műveket. Két árapasztó tározó építését ígéri a Gyurcsány-kormány programja, ezeken dolgozunk. Ezek között a beruházások között olyan jelentőségűek vannak, mint a Lónyai-főcsatorna torkolati műtárgyának a megépítése. Ez száz kilométer gát megépítését teszi feleslegessé, és 40 ezer ember számára teremt biztonságot. A művet már építik, és jövő tavasszal lesz kész.

De az árvízvédelemhez tartozik - bár nem Vásárhelyi-tervnek hívjuk - az is, hogy kiépült a Szamos teljes védelmi rendszere, a Dunán pedig az új táti töltés. A Parlagnyilasi-csatorna megépítésével ugyancsak ebben az esztendőben megoldottuk a mentett oldali vízellátás évtizedes problémáját az Alsó-Szigetközben. Nagyon komoly ár- és belvizek voltak eközben a magyar folyókon, a Duna mentén, a Tisza vidékén, a Körösök vidékén és a Hernádnál. Úgy vélem, hogy a magyar árvízvédelmi szervezet nagyon jól védekezett itt, és nem volna jó a világhírű magyar vízügyi szakmát alaptalanul leminősíteni olyan kijelentésekkel, hogy rosszul tenné a dolgát, például a Vásárhelyi-terv tekintetében. Nincs sem politikai, sem anyagi akadály ebben, úgy vélem, hogy rekordidő alatt jutottak kivitelezési szakaszba ezek a beruházások. Természetesen két-három évvel ezelőtt is el lehetett volna indítani ugyanezeket a programokat, de ahhoz 2000-ben és nem 2003-ban kellett volna a magyar kormánynak erről döntést hoznia.

Az ötödik ügy az, hogy felgyorsult és kiterjedt a természeti értékek védelme, kijelöltük, kihirdettük a Natura 2000 hálózatot, és a nemzeti parkokról szóló törvény kidolgozása is elkezdődött.

A hatodik ügy az, hogy korszerűbbé, szigorúbbá tettük a hatóságokkal a szankciókat, új piacbarát gazdasági szabályozókat vezettünk be, például az emissziókereskedelem rendszerét az üvegházhatású gázokkal kapcsolatban. Megszigorítottuk a környezetkárosítás elleni jogi fellépés eszközeit. A darabalapú termékdíj bevezetésével új, a szennyező fizet elvén alapuló gazdasági szabályozást vezettünk be.

A hetedik ügy az, hogy a sikeresen elvégzett EU-csatlakozást követően megnöveltük a magyar környezetdiplomácia tekintélyét, és sokat javítottunk a szomszédos országokkal való együttműködésen is. Nemcsak azzal, hogy például a Duna-védelmi egyezményt a tárcánk államtitkára elnökli ebben az esztendőben, vagy az ENSZ klímaváltozási keretegyezményt éppen abban az időben, amikor a kiotói egyezmény hatályba lépett, jómagam elnökölhettem, de más ügyekben is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Szívesen folytatnám, de az időm sajnos lejárt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Az SZDSZ képviselőcsoportja rendelkezésére álló idő valójában csak 20 másodperccel lett túllépve miniszter úr felszólalása kapcsán, hiszen a Csepeli államtitkár úr felszólalásával kapcsolatos technikai problémák rendezése fél percet vett igénybe, és azt így jóváírtnak tekintjük.

Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András képviselő úr, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kérdéshez szeretnék az előbbi néhány perc kapcsán hozzászólni, ez pedig az elektromos és elektronikus hulladékok kezelése Magyarországon.

Az MDF országgyűlési képviselőjeként Ékes József képviselőtársammal közösen benyújtottunk egy törvényjavaslatot, amely Magyarországon az elektromos és elektronikus hulladékok kezelését szolgálta volna. Ezt a törvényjavaslatot a tisztelt kormánypárti képviselők nem engedték napirendre venni, a törvényjavaslat a mai napig is tárgysorozatban van.

Az elmúlt három és fél évben a tisztelt kormánykoalíció mindig azt mondta, hogy el fognak indítani egy nagy kampányt annak érdekében, hogy Magyarországon például éves szinten, mondjuk, 3 millió mobiltelefon-akkumulátor ne kerüljön a kommunális hulladékba. Ennek a kampánynak semmi nyomát nem látjuk. Ezt még Kóródi Mária miniszter asszony ígérte meg, majd később az egyik felszólalásában ön is azt mondta, hogy a tárca közösen a nagy mobilszolgáltatókkal karácsonykor, húsvétkor, amikor az emberek több mobiltelefont vásárolnak, indítani fognak egy akciót, hogy vigyék vissza és adják le a készülékeket, de legfőképpen adják le a mobiltelefon-akkumulátorokat. Ha a mobilaksikat egymás után raknánk, akkor a sor Miskolctól egészen Győrig érne, és nem a sárga kockákon, hanem a mobiltelefon-akkumulátorok nyomán mennénk. Vagy ha azokat a mobilaksikat, amiket egy év alatt kidobunk a kommunális hulladékba, minden év január 1-jén ide kellene hozni a Parlament elé, akkor 150-160 köbméter veszélyes hulladék keletkezne.

Önök ezen a területen nem törvényt hoztak, hanem kormányrendeletben szabályozták ezt a kérdést. Úgy látom, ez nem elégséges, Magyarországon még mindig nem folyik kellő mederben az elektromos és elektronikus hulladékok begyűjtése. Ha önök elfogadták volna az ellenzéki képviselők által benyújtott törvénymódosítást - amelyik mindegyik ponton megegyezett az Európai Unióban használt szabályokkal -, akkor Magyarországon ez a folyamat sokkal jobban meg tudott volna indulni. Arra kérem miniszter urat, hogy ígéretükhöz híven - nemsokára, pár hónap múlva karácsony lesz - csináljanak egy nagy akciót, amellyel felhívják erre a lakosság és a mobilszolgáltatók figyelmét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Áder János képviselő úr, Fidesz.

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Láthatóan az SZDSZ-es minisztereknek ma nem erősségük az igazmondás. Az imént Kóka Jánosról bizonyosodott be, hogy hazudott, valótlant állított - Manninger Jenő elég nyilvánvalóan cáfolta az állításait -, és úgy látom, hogy Persányi Miklós miniszter úr sem forgatta elég figyelmesen Medgyessy Péternek az Egyetértésben a nemzettel című programját. (Dr. Persányi Miklós: A kormányprogramban ez van.) Ne meneküljön miniszter úr, ne meneküljön! (Dr. Persányi Miklós: Én a kormányprogramról beszéltem!) Lehet, hogy ön a kormányprogramról beszélt, mi pedig egyfolytában arról beszélünk, önök nem tehetik meg azt, hogy úgy csinálnak, mintha a 2002-es választási ígéreteik nem léteznének.

 

(12.50)

 

Egyszerűen elfelejtik őket, kihajítják a kormányprogramból, vagy már bele se tették, nem tették bele a Gyurcsány-kormány programjába se, és utána azt mondják, hogy kérem szépen, ezek az ígéretek minket nem kötnek. Nos, miniszter úr, legyen erős, a 2002-es vállalásukban, Medgyessy Péter - még egyszer mondom - öEgyetértésben a nemzettelö című programjában az szerepel, hogy 2004 végéig megépítik a Tisza mentén és a Tisza vízgyűjtő területén, tehát az összes mellékfolyón az összes árvízvédelmi töltést. Ez körülbelül 600 kilométer, ha én jól tudom. Ez szerepel Medgyessy Péter választási ígéretei között. Ráadásul, ha már környezetvédelmi kérdésekről van szó: örülnék, ha ennek a vállalásnak legalább egy kicsiny töredéke teljesülne, mert ha ebben a tempóban építik az árvízvédelmi töltéseket, akkor körülbelül 35 év alatt fognak elkészülni a munkával.

De válaszolni kellett volna azokra a felvetésekre, amelyeket mások megfogalmaztak már itt a vita során. Például egynegyedére fog-e csökkenni a parlagfűvel fertőzött területek száma? Ez is szerepelt az önök választási ígéretében, ezt ígérték, hogy a ciklus végére egynegyedére csökkentik. Ehhez képest egynegyedével nőtt a parlagfűvel fertőzött területek száma. Megszűnik-e az összes illegális hulladéklerakó hely, miniszter úr? Ez szerepel szintén a 2002-es választási ígéretek között. Megszűnik? Dehogy szűnik meg!

Volt megint csak egy másik felvetés, Zalaegerszeg polgármestere tette föl. Az is szerepelt az ígéretek között, hogy az összes, tízezer fölötti településen végrehajtják a csatornázást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Minden tízezer főnél nagyobb településen teljes csatornázottság lesz a ciklus végére? Ezt állítja, miniszterelnök úr? Ez is választási ígéret volt. Mi ezekről beszélünk, hogy önök ezeket az ígéreteket nem teljesítették, és nem is fogják teljesíteni a ciklus hátralévő részében sem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre jelzett hozzászólások végére értünk. Hogy valamennyi frakció-képviselő végig tudja gondolni, hogy kíván-e még a vitában a táblán látható időkeretben részt venni, addig bejelentem, hogy az SZDSZ-képviselőcsoport rendelkezésére álló időkeret elfogyott, az MDF-képviselőcsoport pedig a 2 perc 21 másodpercnyi hátralévő időkeretéből 2 percet a független képviselőknek átad. Tisztelettel kérem, hogy ezt a kollégáink írják jóvá az eredményjelző táblán.

Hozzászólásra megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az ellenzéki ráolvasástól a magyar gazdaság tényadatai nem változnak. A reálgazdaság szereplői nem babonások. A magyar gazdaság, köszöni szépen, jól van, egészségesen, gyors ütemben fejlődik. Imponáló számokat tudunk mondani a magyar gazdaság állapotáról: 4 százalék feletti a gazdasági növekedés, inflációban elértük az árstabilitást - az idén 3,6 százalék, jövőre 2 százalék körülire várjuk -, és folyamatosan csökken az államháztartási hiány, mely 2002-ben még 8,5 százalék volt, a tavalyi év végére ez 5,4 százalékra csökkent.

A gazdaságban tehát növekedés zajlik, és ahol a töpörödés zajlik, az az adók mértéke, és erre engedjenek meg néhány példát. Az adóknál például a bérek adóterhelése folyamatosan csökkent. Amíg 100 forint bérből 2005-ben 21 forint 20 fillér adót kell fizetni, addig ez 2002-ben 25 forint 80 fillér volt. Ami a töpörödést illeti: valóban, csökkent a vállalkozások adóterhelése. Míg 2002-ben 38 százalék volt az átlagos adóterhelés Magyarországon, addig ez mostanra 37 százalék, azaz 200 milliárd forinttal kevesebb adót vonunk el a vállalkozásoktól, mint 2002-ben.

Ami a foglalkoztatottságot illeti: ma Magyarországon 3 millió 916 ezren dolgoznak, és a tények azt mutatják - visszamenőleg ezt meg lehet állapítani -, hogy 2002-ben 3 millió 860 ezren dolgoztak. Akárhogy is vesszük, ma 40-50 ezer emberrel többnek van munkája, mint 2002-ben. Ami a töpörödést illeti: valóban, csökkentek az állam bürokratikus kiadásai. A bruttó hazai termék százalékában 2002-ben 100 forint megtermelt hazai értékből 8 forint 70 fillért fordítottunk bürokráciára, addig ez 2005-ben 100 forintból 7 forint lesz. Itt körülbelül 300 milliárd forint az, amelyet a bürokrácián megtakarítottunk.

A napokban benyújtottunk egy ötéves adócsomagot, amellyel adósak vagyunk a gazdaságnak így valamennyien, amennyien itt vagyunk. Egy kiszámítható, tervezhető jövő képe és kiszámítható vállalkozási jövő szempontjából ötéves adócsökkentő programot terjesztettünk a parlament elé, melynek a vitája holnap kezdődik.

Kérem, engedjék meg, hogy végül egy örök slágerről szóljak, hogy mi van a versenytársainkkal, a visegrádi országokkal, és hogyan is állunk mi ebben a versenyben. A felzárkózás az európai 25-ök átlagához 1995 és 2004 között az alábbiakban történt: Csehország 0,5 százalékot javított '95-höz képest 9 év alatt, Szlovákia 7,8 százalékot, Lengyelország 6,2 százalékot és Magyarország 11,7 százalékot. Ha azt nézzük, hogy ugyanezen országok '97 és 2004 között milyen átlagos gazdasági növekedést értek el, akkor is Magyarország vezető szerepet tölt be ebben a tekintetben, mert Magyarországnál ez az átlag hét év távlatában 4,2 százalék, Lengyelországban 3,9 százalék, Szlovákiában 3,7 százalék, Csehországban 1,9 százalék. De hogy egymáshoz képest hogy alakultak a visegrádi országok számai, jól példázza az, hogy amíg Csehországhoz képest Magyarország még '95-ben 20 százalékos lemaradásban volt GDP-termelésben, addig ez a különbség mára felére, fele alá, 9 százalékra csökkent. Szlovákiához képest 5 százalék előnyünk volt '95-ben. 2004-ben ezt az 5 százalékot tovább javítottuk 9 százalékra. Míg Lengyelországgal szemben 9 százalék előnyünk volt '95-ben, ez mára 15 százalékos előnyre javult.

Tehát hogy így megismerték képviselőtársaim a tényeket, kérem, hogy a jövőben nagyobb tisztelettel viseltessenek a reálgazdaság iránt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Koncz Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

KONCZ FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Persányi miniszter úr felvetésére szeretnék reagálni, már ami a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos, illetve a Tisza árvízvédelmi töltéseinek a megerősítésével kapcsolatos. Nem elég az, hogy a Tisza és mellékfolyói teljes árvízvédelmi védelme nem történt meg a vállalt időszakban, de még a Vásárhelyi-tervben sem teljesítette a kormányzat, sem a Medgyessy-, sem pedig a Gyurcsány Ferenc nevéhez köthető kormányzat a vállalásait. Hiszen teljesen egyértelmű, hogy a tavalyi, eredeti elképzelések szerint összesen körülbelül 8 milliárdnyi, Vásárhelyi-tervhez kapcsolható beruházásból igazából egy kapavágás sem történt azon kívül, amit már az előbb is említettem, miszerint a miniszter úr mindig, minden évben megteszi ezt a kapavágást - 2004-ben és 2005-ben egyaránt megtette -, de igazából nem történtek meg árvízvédelmi lépések.

Különösen nem történtek meg azok a komplex intézkedések, amelyek a Vásárhelyi-tervhez köthetőek vagy kapcsolhatóak lennének. Ennek az a következménye sajnos, hogy egy számunkra nagyon rosszul alakuló időjárási helyzet esetén, nevezetesen, egy nagyobb árvíz esetén 3200 milliárdnyi kárral számolhat ez az ország csak azért, mert ez a kormány folyamatosan késlekedik, és csak beszél arról, ahelyett hogy építkezne.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. 1 perc 24 másodperces felszólalásra megadom a szót Ékes József független képviselőnek.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen megint lehet mosolyogni, de ha valaki a tegnapi Népszavát kinyitja, és Kóka miniszter úrnak a véleményét kívánja hangosan felolvasni, azt mondja, hogy csökkenteni kell Magyarországon az önkormányzatok számát. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt vidéki Polgármesterek, Önkormányzatok! Tessenek nagyon erre odafigyelni, hogy mi a törekvése a kormánynak!

A másik ilyen dolog: Surján Lászlóval ott voltunk az Európai Parlament költségvetési bizottságában, és itt szeretném felhívni a figyelmet.

(13.00)

Az Unió részéről is kimondják, abban az esetben, amennyiben a nemzeti költségvetésből nem fordítanak beruházásra - tehát itt nem a társfinanszírozásról van szó, hanem saját maguk nem fordítanak -, megkérdőjelezi az Európai Unió az uniós támogatások hogyanlétét. Tessék ezen elgondolkodni! Nézzük meg, a 2006-os költségvetésben a nemzeti forrásból adandó beruházási összegek milyen mértékben fognak csökkenni. Nem az uniós és társfinanszírozásról van szó. Lecsökkentették önök ezt is. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Mádi László képviselő úr, Fidesz.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormányoldalról tényeket próbáltak ismertetni. Én csak egyetlen ábrát mutatnék fel, hogy abban a térségben, amely most csatlakozott Európához, azon tíz ország között az első félévben hogyan alakult a gazdasági növekedés. (Felmutat egy grafikont.) Nem tudom, hogy az államtitkár úr rá tud-e bökni, hogy melyik Magyarország. Nem ez, amelyik a legnagyobb, hanem hátulról az utolsó előtti, csak Lengyelország van mögöttünk, ahol a gazdasági növekedésnél az is egy torzító tényező, hogy a pápa halála miatt egy hétig nem volt egyáltalán termelés, tehát egy hét kiesett a gazdaság produktumából. Lehet, hogy akkor utolsó helyre csúsznánk vissza.

Tehát zajlik egy uniós versenyfutás. Vannak ebben biztatóbb jelek, de az összefoglaló adat azt mutatja, hogy Magyarország sajnos ebben a belépő országok közötti versenyfutásban az élpozícióból a sereghajtó pozícióba esik vissza. Nem is beszélve arról, hogy a gazdasági növekedés motorja zömében azok a nagy multinacionális vállalatok, ahol nagyon alacsony a foglalkoztatás, és a magyar kis- és középvállalkozások ebből a gazdasági növekedésből nagyon keveset éreznek meg. Ha ezzel nem ért egyet, akkor kérdezze meg őket!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm az Országgyűlést. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Martonosi György képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Kettő percben, parancsoljon!

DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Molnár államtitkár úr a tényekről beszélt az előbbi hozzászólásában, és milyen jó lenne, ha ezek a tények Makó térségében is érvényesülnének, államtitkár úr, jó lenne, ha önök megismerkednének az ország délkeleti részével. Az elmúlt három évben Makó térségében 17 százalék fölé emelkedett a munkanélküliség, ez az önök teljesítményében egy 60 százalékos munkanélküliség-növekedést jelentett. Az elmúlt három évben Makó városa kénytelen volt lemondani a középiskoláiról, át kellett adnia a megyének üzemeltetésre.

Az elmúlt egy esztendőben, hogy maradjunk az egy esztendőnél, a kistérségben körzetesítették a falusi iskolákat, és többek között Nagylakon bezártak egy iskolát. Ezek a tények. Az elmúlt három évben, az önök kormányzása idején a közoktatásból 58 álláshelyet szüntettek meg. Az elmúlt három évben, és ebből is két évet említenék, a makói kórház 300 millió forintos adósságot halmozott föl - 2003 januárjában még a kórház adósságmentes volt -, pontosan azért, mert önök megszólították a kórházakat, és elvontak az egészségügyből nagyon sok pénzt. Az elmúlt évben, másfél évben a makói kórházban 42 álláshelyet szüntettek meg, ennyivel kevesebben dolgozhatnak a kórházban. Egy 52 ezer fős kistérségben van, amiről én most beszélek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az is tény, hogy Makó térsége egy mezőgazdasági vidék, és ezek a gazdák, akik ott gazdálkodnak és élnek, nem kapták meg azokat a támogatásokat, amit önök megígértek. Tény, hogy még az idei év nyarán is voltak olyan mezőgazdasági termelők, gazdálkodók, akik a tavalyi földalapú támogatást nem kapták meg. Tehát amikor tényekről beszélnek, jó lenne, ha egy kicsit lebontanák, és a makrogazdasági környezetből leszállnának egy picit a vidékre, és szétnéznének ott is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arra kérném Martonosi képviselő urat, hogy egyetlen kérdést tegyen még föl, amikor, mondjuk, az oktatás területén hozott önkormányzati döntésekről beszél. Ez a kérdés pedig az, hogy jobb oktatást vagy rosszabb oktatást kapnak a gyerekek. Attól, hogy a megye vesz át egy középiskolát, emelkedik vagy csökken a színvonal? Attól, hogy kistérségben szervezik meg az oktatást, javul vagy romlik a színvonal? Képviselő úr, nem lenne helyes, ha a konkrét esetben az Országgyűlésben akarnánk erről véleményt mondani. De azért vannak ezek a hatáskörök a helyi önkormányzatoknál, mert a helyben élő emberek és az ő képviselőik jobban tudják, hogy hogyan kell megszervezni ezeket a szolgáltatásokat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál fölszólalásra megadom a szót Juhász Gábor államtitkár úrnak. Parancsoljon, öné a szó.

JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Jó néhány hozzászóló foglalkozott az önkormányzatok ügyeivel, ezek közül is Gémesi képviselő úr, aki közismert, jó polgármester, és önkormányzati szakértőként kezdte, és némi nosztalgiával úgy emlékezett rá, hogy tulajdonképpen tisztességes finanszírozás csak - ahogy ő emlékszik - ’90 és ’93 között volt, nyilván ebben semmi szerepe nincs annak, hogy akkoriban éppen az ő pártja, az MDF volt Magyarország vezető kormánypártja. (Pettkó András közbeszól.) Utána azt mondta, hogy egy nekem tulajdonított hír alapján mintegy 100 milliárddal csökkentjük majd az önkormányzatok költségvetését, és ahogy ő mondja, szerinte a számok ezt alá is támasztják.

Azért kezdem ezzel a hozzászólásomat, mert azóta, mióta ez a hír így körbejárt, különben téves hírként, több mint száz polgármesterrel találkoztam, és az az igazság, hogy Gémesi úron kívül - aki, mint mondom, közismerten elismert szaktekintély ezen a területen - tulajdonképpen senki nem értette azt félre, hogy amikor a központi kormányzati pénzügyekről beszélünk, akkor ezek között a tételek között bizony meg kell emlékezni azokról is, ami az önkormányzatoknál kiadáscsökkentő tétel. Bizony, a következő évben kiadáscsökkentő tétel lesz mintegy 46 milliárd forinttal a rendszeres gyermekvédelmi támogatás forrásátcsoportosítása egy másik minisztériumba. No persze, majd az állampolgárok több pénzt kapnak, mert ehhez a 46 milliárdhoz jövőre kapnak még másik 30 milliárdot is, tehát nem arról van szó, hogy bárki is itt rosszul járna, hanem arról van szó, hogy ez a sor kivonul a Belügyminisztérium fejezetéből.

Ugyanide tartozik az adócsökkentések hatása is, hiszen mind az egészségügyi hozzájárulás havi összegének csökkenése - ez összes szintjén mintegy 8 milliárd forint -, mind pedig az áfakulcs mérséklése - ez egészében mintegy 20 milliárd forint - olyan pénz lesz, amelyet az önkormányzatoknak - mindösszesen 74 milliárd, ha összeadjuk ezeket, tehát ezt a 74 milliárdot az önkormányzatoknak - nem kell a jövő évre kifizetni, így aztán természetesen megkapniuk sem kell.

Ugyanakkor szeretném mondani azt is, hogy a Gyurcsány-kormánynak és a szocialistáknak elég világos az önkormányzatok tekintetében a politikája. Négy alappillérre épül: az első az autonómia; a második a felelősség; a harmadik a fejlesztések; és a negyedik a takarékos - hangsúlyozom: takarékos - működés. Ha megnézzük, hogy ez az autonómia mit is jelent, kétségkívül így van, ami itt el is hangzott, hogy növekednek az átengedett bevételek, amit nem a központi költségvetés szed be és oszt újra, hanem ott helyben lehet beszedni az önkormányzatoknál, és növekednek az önálló bevételek is. Ha megnézzük, hogy a felelősség mit takar, akkor az bizony azt takarja, hogy az önkormányzatoknak egy éppen törekvésünk és szándékaink szerinti bővülő mozgásterében nagyobb lehetőségük van a helyi problémákra összpontosítva a rendelkezésükre álló pénz- és vagyoni lehetőségekből azokat a kérdéseket megoldani, amit ott helyben tartanak fontosnak.

Szeretnék egy kérdésre kitérni; úgy tűnik, hogy a gazdasági szakemberek úgy gondolják, és nemcsak Kóka úr mondott ilyet, hanem bizony a Fidesz vezető pénzügypolitikusa is egyszer elragadtatta magát, és azt mondta, hogy kicsit sok az önkormányzatok száma. (Dr. Áder János közbeszól.) Tehát sokan úgy gondolják, hogy az önkormányzatok száma magas. Szeretném mondani, hogy mi úgy gondoljuk, hogy valamennyi településnek joga, hogy saját önkormányzatot tartson, ugyanakkor ezt az alkotmányos jogot el nem vitatva azt végig kell gondolnia mindenkinek a felelősség jegyében, hogy ez valójában hány önkormányzati hivatalt jelent, és ezek a hivatalok milyen bürokratikus költségek mellett milyen feladatokat tudnak ellátni. Hiszen azokban a bizonyos régi szép időkben, amiről itt a képviselő úr a legelején beszélt, ’90 környékén az történt, hogy 1500 tanács helyett 3200 önkormányzat alakult, természetesen a hiányzó 1500 hivatal is azokban az években állt fel.

Nem megkerülhető kérdés a fejlesztések kérdése sem. Noha kétségkívül tény, hogy a központi kapcsolatokból származó pénzeszközök csökkenése mellett a helyi bevételek és az átengedett bevételek növekednek az önkormányzatoknál, fejlesztésre a jövő évben nagyon jelentős tételben, ahogy Baráth Etele el is mondta, mintegy 100 milliárd forint nagyságrendben az önkormányzatok már uniós forrásokból is részesülhetnek.

(13.10)

Ha egy picit megnézzük, hogy Magyarországon az önkormányzatok fejlesztési lehetőségei valójában mit is takarnak, akkor azt mondhatjuk, hogy 97,7 milliárd pontosan az uniós fejlesztési forrás. Ehhez egy másik, 95 milliárd forintos társfinanszírozás és hazai fejlesztésű forrás kapcsolódik, és természetesen, mondom én, rendelkezésre áll a parlamentben már jól megszokott, hagyományos fejlesztési forrás is, ez az úgynevezett cél- és címzett támogatás. Vagyis mindösszesen, ha összeadjuk, ez durván 255 milliárd forint.

Azt mondom tehát, hogy a Gyurcsány-kormány politikai alappillérei közül a negyedik, a fejlesztés és a takarékos működés ma úgy néz ki, hogy miközben a működésben valóban nagyon takarékosnak kell lennünk, ezért a megnyíló uniós források és a kormány azon törekvése, hogy senki ne essen el az uniós forrásoktól, biztosítja azt, hogy az önkormányzatok a következő évben egy rendkívül nagy fejlesztési lehetőségnek néznek elébe.

Felmerült itt az a kérdés is, hogy na, és akkor valójában az a bizonyos százmilliárdos ígéret mennyi, vagyis mennyi pénzük van az önkormányzatoknak. Élezzük ki: mennyi pénzük volt, amikor tisztelt képviselőtársaim, akik szemben ülnek, voltak kormányon? Mindösszesen 2002-ben 1900 milliárd forint volt az önkormányzatok összes bevétele. A 2005-ös évben, vagyis az idei évben 2900 milliárd forint lesz az önkormányzatok összes bevétele. Ez, kérem tisztelettel, nem 100 milliárd forint, hanem 1000 milliárd forint. Ebben persze benne vannak az uniós fejlesztési lehetőségek és minden más, de összességében azt mondhatom önöknek, hogy amikor önök voltak, akkor egy állampolgárra az önkormányzatok tudtak költeni mintegy 190 ezer forintot összesen egy évben. Most pedig, amikor mi vagyunk - és önök bírálnak minket -, a 190 ezer forinttal szemben 290 ezer forintot tudunk adni fejenként és állampolgáronként. Kérem, ennek tükrében vitassuk az önkormányzatok pénzügyi helyzetét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Normál felszólalásra megadom a szót Áder János frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, parancsoljon.

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbbi vitához visszatérve: időközben megkértem az egyik munkatársamat, hogy hozza már fel Medgyessy Péternek az “Egyetértésben a nemzettelö című programját. Miniszter úr, megjelent az mszp.hu-n - MSZP internetszerkesztőség, 2002. január 8., 14 óra 46 perckor tették ki.

Ennek a programnak a 8. pontjában található az a következő mondat, és akkor most már szó szerint tudom idézni önnek: “2004-ben befejezzük a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszere, valamint a Duna-Tisza köze kiszáradását gátló hálózat megépítését, zöldfolyosót hozunk létre.ö Ezt már itt egyszer felvetettem a parlamentben, ez, hogy “zöldfolyosót hozunk létreö, nekem nem túl világos, hogy mire gondolt Medgyessy Péter, de ilyen kicsiségen most ne akadjunk fenn. Így szól szó szerint a vállalás. Tehát ön azt mondta, hogy nem szerepelt ilyen ígéret a kormányprogramban. Hogy önök ezt nem tették be, az egy más kérdés, de a választási programban ez a mondat, ez az ígéret szerepelt.

Alatta ott van, csak hogy pontosan idézzük az önök választási ígéretét, hogy “befejezzük a 10 ezernél több lakosú települések csatornázásátö. Két franciabekezdéssel kell csak lejjebb mennünk. S utána már csak egyet kell lejjebb ugrania a szemünknek, és azt olvashatjuk, hogy “felszámoljuk az illegális hulladéklerakó helyeketö. Ráadásul, ha még egy kicsit kalandozunk ennél a pontnál, akkor még azt is látjuk, hogy 300 ezer hektár új erdőt fognak önök telepíteni. Esetleg elmondaná nekünk, hogy hol tartanak a 300 ezer hektár új erdő telepítésében?

Tisztelt Ház! Nagyon sok felszólalótól hallottuk kormányzati oldalról - Kóka miniszter úr ennek a bajnoka -, hogy dübörög a gazdaság. Nos, ha valóban dübörög a gazdaság, akkor miért a megszorítások? Ha valóban dübörög a gazdaság, akkor miért nincs pénz a 2002-es választási ígéretek beváltására? Ha valóban olyan kirobbanóan sikeres a magyar gazdaság, akkor legalább a Gyurcsány-kormány programjában megfogalmazott ígéreteiket miért nem teljesítik? Még a redukált ígéreteket sem teljesítik, erről beszéltem, hogy Medgyessy Péteréhez képest a Gyurcsány-kormány programjában visszalépések vannak, és ezeket a redukált, csökkentett ígéreteket sem fogják teljesíteni a ciklus végéig.

Ha dübörög a gazdaság, akkor nyilván van sok adóbevétel. Ha sok adóbevétel van, akkor van elkölthető forrás. És fel sem tételezem, hogy önök ezeket a forrásokat nem a korábban megfogalmazott célok, kormányprogramba, választási programba foglalt célok megvalósítására akarnák fordítani. Mi lesz ezekkel az ígéretekkel, tisztelt hölgyeim és uraim?

Egyvalamit megtudtunk most a politikai vitán - úgy érzem, nem érdemes ezt a kérdést tovább fenyegetni… vagy feszegetni (Kiss Péter: Fenyegetni, ez az! - Közbeszólások az MSZP soraiból.) -: nem lesz 400 ezer új munkahely, ez teljesen nyilvánvalóan kiderült a mai vitából, ígérték, de nem lesz. Nem fogják csökkenteni az államadósságot, ígérték, de ezt sem teljesítik. Nem fogják érdemben csökkenteni az adókat, ígérték, de ezt sem fogják teljesíteni, legfeljebb a következő ciklusban, ha önök kormányoznak. Azt ígérték, hogy a gyerekek utáni adókedvezményt megtartják, ezt most fogják éppen megszüntetni, ezt az ígéretüket se teljesítik. Azt ígérték, hogy kiteljesítik az otthonteremtési programot, ezt az ígéretüket sem fogják teljesíteni. És így tovább, és így tovább.

Olcsó állam. Tegnap hallottuk, Gyurcsány Ferenc lapogatta, veregette megint a saját vállát, azt mondta, hogy 17 milliárd forinttal fogják csökkenteni az igazgatási költségeket. Ez valami! De nézzük meg, hogy mennyivel nőttek az elmúlt esztendőkben az igazgatási költségek! KSH-adat, miniszter úr! 2002 januárjában 782 900 fő volt a költségvetési szférában foglalkoztatottak száma. 2005 áprilisában 816 400 fő volt ugyanez a létszám. Ez 33 500 fős növekmény. Ennyivel több ember dolgozott a költségvetési szférában. Ha csak átlagkeresettel számolok, akkor ez évente a magyar adófizetőknek körülbelül 100 milliárd forintos többletköltséget jelentett. Akkor számoljuk a három évet átlagosan: ez körülbelül 300 milliárd forint. Tehát miközben az önök miniszterelnöke itt nagy dérrel-dúrral bejelenti, hogy 17 milliárdot majd megtakarítanak jövőre az igazgatási költségeken, aközben kiderül, hogy dologi költségekre, legfőképpen pedig személyi költségekre, bérjellegű költségekre a többletlétszám miatt több száz milliárd forintot fizettek ki az elmúlt esztendőkben.

Végezetül: gázár. Babák képviselő úr ezt már szóba hozta, és én is gondolkodtam azon, hogy az első felszólalásomban ezzel a kérdéssel foglalkozom, aztán végül is ettől eltekintettem, de tulajdonképpen azért, mert Gyurcsány Ferenc szombaton tett egy kijelentést, azt gondolom, hogy mégiscsak muszáj néhány szót erre a kérdésre is vesztegetnünk. Mert mit is mondott Gyurcsány Ferenc nem olyan nagyon régen, nem a választási kampányban, nem: szombaton, négy nappal ezelőtt? Szó szerinti idézet következik: “Nem engedjük, hogy a gázárak, a lakosság által fizetett gázárak növekedjenek. Egy fillérrel sem fognak nőniö - mondta ezt szombaton. (Az MSZP soraiból: Így van!) Ehhez képest másnap Batiz András bejelentette, hogy a nagyfogyasztóknak 19 százalékkal nő a gázár. Ezt apró kisiklásnak tekintsük csupán. De akkor joggal merül fel a kérdés, kérdezném Gyurcsány Ferenctől, ha nem ment volna ki a teremből (Tatai-Tóth András: Elmondjuk neki!), ez az ígéret, amit négy nappal ezelőtt megfogalmazott, miszerint nem fog emelkedni a gázár (Kiss Péter: Biztosan az Orbán úrral találkozik!), ez meddig tart, meddig nem nő a gázár. Egy hónapig? Az év végéig? A választásokig? Vagy a következő öt évben? (Göndör István: Ezt még egyszer nem esszük meg, János!)

Jó lenne azért megfogalmazni pontosan ennek időtartamát, nehogy abba a kellemetlen helyzetbe kerüljön Gyurcsány Ferenc is, mint egy évvel ezelőtt Kovács László, mert Kovács László megpróbálta megmagyarázni az önök korábbi választási ígéretét. Nyilván emlékeznek rá, csak a rend kedvéért hoztam be ezt a kis plakátot (Egy iratot mutat. - Dr. Géczi József Alajos: Előzménye is volt neki, egy mocskos fekete plakát! - Közbeszólások az MSZP soraiból.), bizonyára emlékeznek rá: “Garantáljuk, nem lesz gázáremelés!ö Erről szólt az önök 2002-es választási ígérete. (Dr. Géczi József Alajos: Csúnya fekete plakát!) Aztán tavaly Kovács László itt a parlamentben azt mondta, ezt, hogy a “Garantáljuk, nem lesz gázáremelésö, úgy kellett érteni - ez ugyan a plakátról nem derül ki - (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.), hogy közvetlenül a kormányváltás után nem lesz gázáremelés.

Szeretném Gyurcsány Ferencet megkímélni ettől a kellemetlen helyzettől, hogy neki is egy ilyen suta, mondjuk így, saját magát is kellemetlen helyzetbe hozó magyarázatot kelljen adni erre a kérdésre, ezért szeretném kérdezni Gyurcsány Ferenctől távollétében is, hogy az az ígérete, amit szombaton megfogalmazott, most, négy nappal ezelőtt, hogy nem lesz gázáremelés, milyen időtartamra vonatkozik. Örülnénk, ha erre a kérdésre választ kapnánk.

Különösen azért érdekes ez, mert ez lehetőséget nyújtana arra is, hogy Kuncze Gábor értékelje Gyurcsány Ferenc mondatait.

 

(13.20)

Ugyanis Kuncze Gábor a nemzeti petíció aláírása kapcsán azt mondta, hogy azok, akik aláírják a petíciót, lényegében egy kommunista programot támogatnak. A petíció aláírói mit kértek? Hogy az infláció mértékét ne haladja meg a gázár emelkedése. Gyurcsány Ferenc ennél többet ígér: azt mondja, hogy egy fillérrel sem fog emelkedni a gáz ára. (Dr. Géczi József Alajos: Na ugye?)

Ha a petíció aláírása kommunista program volt, akkor Gyurcsány Ferenc négy nappal ezelőtti kijelentése vajon mi lehet? No, majd ha az SZDSZ-nek lesz ideje erre a kérdésre válaszolni, szívesen meghallgatjuk Kuncze Gábor vagy más SZDSZ-es politikus válaszát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Török Zsolt MSZP-s képviselőnek. Parancsoljon!

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Van diplomád…) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ti szoktatok hazudni ilyesmiket - de én biztos nem -, amik most itt elhangzottak.

Akkor nézzük, ami a mai politikai vitanap témája! Úgy látom, hogy minden baj. Ha a családi pótlékot folyamatosan emeljük, az baj. Ha éppen emiatt esetleg növekszik az államháztartás hiánya, az is baj. Ha az otthonteremtésre 2002-ben 70 milliárdot szántunk, az is baj; ha most 210 milliárdot szánunk, az is baj. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A baj bennetek van!)

Ha az adókat csökkentjük, mert korábban 20-30-40 százalékos szja-kulcs volt, és most csak 18 és 36 százalékos szja-kulcs van, akkor az is baj. (Lengyel Zoltán: Aludtál mostanáig? Jó reggelt!)

Ha az áfát 25 százalékról 20 százalékra csökkentjük, az is baj. Ha a nyugdíjasok életkörülményeit jelentős mértékben kívánjuk javítani, és folyamatosan emeljük a nyugdíjakat, az is baj. Szóval, úgy látom, hogy itt minden baj.

Ha éppen a családtámogatási rendszer átalakítása révén több millió gyermek életkörülményei javulnak, az is baj. Ha emiatt az államháztartás hiánya növekszik, az is baj. Ha az autópálya épül, az is baj. Ha nem épül az autópálya, az is baj. Ha az autópálya-építés révén a gazdaság fejlődik, az is baj.

Akkor tessék nekem elmondani, kedves képviselőtársaim, hogy mi is igazából a baj? Legalább egymás között tessenek egyeztetni! Ha valami baj, akkor miért kampányfogás? Ha kampányfogás, akkor az jó. Ha önök ezzel érvelnek, akkor szerintem valamennyiünk számára kedvezőbb lesz az élet jövőre - az elmúlt egy évben is javult.

Ahogy itt a mai vitanapon is a Gyurcsány-kormány elmúlt egy évéről beszéltünk, szerintem a következő időszakban is biztos, hogy tudunk olyan pontokat találni, amelyek kedvező képet tudnak festeni az ország számára. Az emberek számára lesz jókedv, egy kicsit javulnak az életkörülmények, és javulnak azok a körülmények is, amelyek révén valamennyien - a nyugdíjasok, a családosok, az idősek, a fiatalok - jobban élhetünk, és így nem mindig csak a bajt fogják látni, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Csizmár Gábor miniszter úr. Parancsoljon, öné a szó. (Halász János: Szerényen, Gábor!)

CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ha esetleg a tévénézők és -hallgatók nem tudnák, akkor a politikai vitanap, amit a Fidesz kezdeményezett, a Gyurcsány-kormány egy évéről szól; amit pedig itt hallottunk, az mindenfélének az összegereblyézése, hátha sikerül valami negatívat állítani.

Ha a vitában módomban állt volna hozzászólni, mint ahogy azt Deutsch elnök úr nem engedélyezte, akkor elmondtam volna néhány összehasonlítást. Ha már a kormányzati ciklus egészéről beszélünk, akkor nézzük meg, hogy mit tett annak idején az Orbán-Torgyán-kormány, és mit tett a Medgyessy-Gyurcsány-kormány néhány kérdésben! Mint említettem, az elmúlt három és fél esztendőben 77 ezer fővel nőtt azok száma, akiknek munkahelyük van; a munkanélküliségi ráta európai uniós átlagban 8,7, Magyarországon 7,2 százalék. Kétségtelenül nőtt a munkanélküliek száma. (Lasztovicza Jenő: Tavaly még nem ezt mondtátok!)

Az inaktivitásból mintegy 187 ezer embert hoztunk ki, ezek 60 százaléka foglalkoztatott, 40 százaléka aktív álláskereső. Ha persze önök között van olyan vállalkozó kedvű képviselő, aki leírja annak a módszertanát, hogyan lehet az inaktivitásból egyes-egyedül, csak és kizárólag a foglalkoztatásba vinni embereket anélkül, hogy aktívan állást keresnének, akkor kérem, küldjék meg nekem, és én azonnal Nobel-díjra fel fogom terjeszteni ezt a képviselőt.

2001-ben önök változtattak a munka törvénykönyvén, ezt csak cselédtörvényként ismeri a közvélemény. 2002 óta valamennyi munka törvénykönyve a munkavállalók érdekét szolgálta.

Legutóbb például vagy rögtön az elején, a képviselő asszony által nagyon hiányolt részmunkaidős vagy távmunkás szabályozás kapcsán: Európában elsőként alkalmaztuk az európai távmunka-megállapodást. Vagy most legfrissebben: a létminimumhoz kapcsoljuk a minimálbér-szabályozást, három fokozattal elismerve a képzettséget, és garanciát teremtve a minimálbér kifizetésére.

De nézzünk más témát: munkahelyteremtés, munkahelymegtartás. Ebben az esztendőben, merthogy a Gyurcsány-kormány évéről beszélünk, 5,7 milliárd forintot fordítottunk pályázati úton munkahelybővítésre, -teremtésre, 3,5 milliárdot munkahelymegtartásra. Tessenek már megnézni a 2002-es, önök által összeállított költségvetést, hány forint volt erre!? Tessenek rá emlékezni, mert pontosan lehet a számra emlékezni - nulla forint.

Nézzük tovább: közmunkaprogramok. Tessenek emlékezni, hogy 2002-ben önök 2 milliárdot szántak erre; mi 2006-ban 10 milliárdot fogunk erre fordítani - ez pont az ötszöröse. Körülbelül ennyi a résztvevők száma is, mert önöknél körülbelül 4 ezer ember juthatott egyáltalán közmunkahelyhez, nálunk körülbelül 35 ezer ember fog jutni.

A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatása: lehet itt a vitában egy cég mellett lobbizni, de önök itt hagytak egy olyan rendszert, ami alapján hihetetlen sok milliárd forintot el lehetett lopni az adófizetők pénzéből - egy visszaélésre alkalmas, szakmai követelmény nélküli szabályozási rendszert. Négy évük volt rá, hogy megváltoztassák - miért nem tették? Mi most megtesszük, azért, hogy az a több mint 60 milliárd forint, amit erre szánunk az adófizetők pénzéből, oda jusson, azokhoz, akiknek szól: a megváltozott munkaképességűekhez.

Alkalmi munkavállalási lehetőség: 2001-ben 32 ezren jutottak ehhez. 2005-ben augusztusig 185 ezren - eléggé beszédes a szám, nem kommentálnám, gondolom, önök is össze tudják hasonlítani.

Megoldották-e önök a határon túliak idénymunkában való foglalkoztatását, vagy az alkalmazkodást az idénymunka lehetőségeihez az alkalmi munkavállalásnál? Nem. Mi megoldottuk.

A képviselő asszony felvetette a felnőttképzési pénzeket. Tessék megnézni a 2002-es költségvetést, hogy önök mennyit terveztek erre - nulla forintot, se adókedvezmény nem volt, se normatív támogatás nem volt. Az 1 milliárdot sem érte el 2002-ben a felnőttképzésre fordított pénzek nagyságrendje; 2005-ben ez a szám 45,8 milliárd. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem indul egyetlenegy sem!) Hiányzik a felnőttképzési pénz? Ma már régen nem a pénzről van szó, hanem annak hatékonyabb elköltéséről.

Önök azt tették a munkanélküli-ellátásban, hogy lerövidítették a munkanélküli-ellátás idejét, egy évről kilenc hónapra, megszüntették a jövedelempótló támogatást. Ez volt a hősies tevékenységük, amivel segítették a munkanélkülieket. Mi ehhez képest álláskeresési támogatást vezetünk be november 1-jétől, lényegesen nagyobb összeggel, lényegesen több szolgáltatással.

Önök hagyták a munkaerőpiacon burjánozni a feketefoglalkoztatást, négy évig hozzá se nyúltak ahhoz, hogy a munkaerőpiacon tiszta és rendezett viszonyok legyenek. Mi a munkaerőpiacon rendet csináltunk, megerősítettük a munkaügyi ellenőrzést, és adófizetői pénzek most már nem kerülhetnek olyan cégekhez, ahol nincsenek rendezett munkaügyi kapcsolatok. Úgy gondolom, hogy a tények magukért beszélnek. Önök nyugodtan összenézhetik a számokat.

Azt gondolom, hogy a kormánynak világos elképzelése van a foglalkoztatáspolitika tekintetében. A viszonyokat áttekintő jelentést és a további tennivalókat a parlament nyilvánossága elé és a legszélesebb nyilvánosság elé bocsátottam. Kérem, maradjunk a tényeknél, beszéljünk a jövőről, koncepcionális és praktikus eszközökről, és akkor talán nem az egyszerű demagógia és a számmisztika fogja uralni a vitát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Felszólalásra következik Korózs Lajos államtitkár úr. Parancsoljon!

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Több ellenzéki képviselő is említette a családtámogatási rendszer átalakítását. Én azért szeretném, ha tiszta képet kapna az Országgyűlés erről az átalakításról.

Szeretném először is elmondani azt, hogy az egységes családtámogatási rendszer kapcsán, amelyet reményeink szerint január 1-jével bevezetünk - hiszen az Országgyűlés tárgyalja ezt a törvényjavaslatot -, egységes családtámogatási rendszert alakítunk ki. Ez azt jelenti, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, a 13. havi családi pótlék és a családi pótlék beépül az egységes családtámogatási rendszerbe.

(13.30)

Szeretném elmondani, kedves barátaim, hogy legalább olyan fontos, ha nem fontosabb a célzás ebben a kérdésben. Megvizsgáltuk, hogy hol élnek a gyerekek. Kérem tisztelettel, ha a magyar társadalom tízmillió lakosát tíz egyenlő jövedelmi decilisre osztjuk, ez azt jelenti, hogy az alsó jövedelmi decilisben él - ezek a legszegényebb családok - az összes gyerek közül 450 ezer gyerek. A legeslegszegényebb második decilisben él 630 ezer gyermek. A harmadikban 340 ezer gyerek. (Dr. Áder János közbeszól.)

Kedves barátaim, ez azt jelenti, hogy a legeslegalacsonyabb három társadalmi-jövedelmi decilisben élő háztartásban él az összes gyermek fele. Tehát ez azt is jelenti… (Dr. Áder János felé fordulva:) - jövedelmi tizednek hívják, János, ezt a decilist, ez egy szociológiai definíció; azért mondom csak el, hogy ön is értse. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Innentől kezdve, kedves barátaim, az a kérdés, hogy az a családtámogatási rendszer, amelyet át akarunk alakítani, odacéloz-e, ahol a gyerekek élnek, és erre az a válasz, kérem szépen, hogy igen; oda, ahol a legszegényebbek a gyerekek, ahol a legszegényebbek a családok. Ez az egyik dolog.

A másik pedig, szeretném megjegyezni azt, hogy lehet azon vitatkozni, hogy melyik családtámogatási rendszer az igazságosabb. Számunkra, szociáldemokraták számára ez a fajta családtámogatási rendszer az igazságosabb, mert oda adja a támogatást, ahol nagy a szükség. Ha valaki ebben az országban az önök politikájának következtében, ahol adókedvezményekkel ismerték el a gyermeknevelést, ez azt jelentette, hogy a 800 ezer forintos menedzserfizetéssel bíró személy, ha nevel három gyermeket, a gyereke után minden hónapban 53 ezer forint állami támogatást kap. Az a szerencsétlen asszony, aki elveszítette a férjét, és minimálbéren dolgozik takarítónőként egy kultúrházban és nevel három gyermeket, közel 24 ezer forint támogatást kap a gyermekneveléshez.

Szerintünk az az igazságtalan rendszer, ahol a 800 ezer forintos menedzserfizetés mellé 53 ezer forint állami forrás jut, és igazságtalan az a rendszer, ahol három gyereket egyedül nevelő özvegyasszony minimálbéres foglalkoztatás mellett csak 24 ezer forintot kap a gyereknevelésre. (Közbekiáltások az ellenzéki padsorokból.)

Igen, kedves képviselő úr, mert aki egyedül neveli a gyermekét, annak magasabb családi pótlék jár, azért tér el ez a szám. (Dr. Áder János: De a menedzser akkor is megkapja majd a családi pótlékot, ugye? - Az elnök csenget.) Szeretnénk a családtámogatási rendszerben kiemelten preferálni azokat, akik arra kényszerültek, hogy a gyermeküket egyedül nevelik. Ezért az ő juttatásuk magasabb lesz a következő évtől kezdve.

Szeretném azt is elmondani, hogy kiemelten támogatjuk a fogyatékos és tartósan beteg gyermeket nevelő családokat, hiszen a jelenlegi közel 13 ezer forint körüli családi pótlék helyett a következő évben 21 ezer forintos családi pótlékot fog kapni a fogyatékos gyermeket vagy tartósan beteg gyermeket nevelő család. Ha ezt valaki egyedül teszi, akkor az ő családi pótléka 23 ezer forint lesz a jelenlegivel szemben. Szeretném elmondani azt is, hogy a felnőttkorú, súlyosan fogyatékos gyermekek után 18 ezer forintra fog emelkedni a családi pótlék a következő évben.

Szó esett a nyugdíjasokról. Nem szeretném kihagyni ezt a témát, annál is inkább, mert kötött egy társadalmi szerződést az Országos Idősügyi Tanácsban képviselettel bíró szervezetek és a miniszterelnök. Öt évre, 2010-ig nyolc lépésben olyan nyugdíjkorrekciós intézkedési csomagot fogadunk el - reményeink szerint még karácsony előtt - ebben a Házban, amely garantálja minden évben lépésről lépésre azokat a nyugdíjkorrekciókat, amelyek évtizedek óta itt vannak ebben a nyugdíjrendszerben. Így felzárkóztatásra kerülnek az értékvesztett nyugdíjak, amelyeket a rendszerváltás előtt állapítottak meg.

Az úgynevezett rossz években megállapított nyugdíjak - amikor a jogszabályi környezet változott, a ’91-96 között megállapított nyugdíjak - felzárkóztatásra kerülnek; át fogjuk értékelni a rokkantnyugdíjakat, annál is inkább, mert van, aki egész fiatal korában rokkant meg, és nem tudott szolgálati időt szerezni, ezért, ha úgy tetszik, egyfajta prémiumév beszámításával állapítanánk meg a szolgálati idejét, és ez alapján kapná a nyugdíját. Kérem szépen, ezzel az intézkedéssorozattal 2010-ig több mint 130 milliárd forint többletjuttatást fognak kapni a nyugdíjasok.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Felszólalásra következik és megadom a szót Vass Lajos államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Elnök Úr! Képviselő Urak! Köszönöm a szót. A színházakban, az operákban, a koncerttermekben, a kiállításokat szervező cégeknél, ahol jól működik a szakmai munka, két-három-négy-öt évre előre terveznek. Van egy koncepció, és ezt a koncepciót - ahol jó a szakmai közösség, és ahol tényleg van egy hosszú távú ívük a szakmai elgondolásoknak - egymásra építik. Tehát tendencia, folyamatosság van a szakmai munkában. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy emellett megnézzük a tendenciát a költségvetésben is.

Nézzük a színházakat! 2002-ben az önkormányzati színházak állami támogatása a Belügyminisztériumon keresztül 6 milliárd forint volt. 2003-ben ez 10 milliárd forint lett. 2002-ben az önkormányzati zenekarok és énekkarok támogatása 450 millió forint volt, 2003-ban ez 990 millió forint lett, majd 1 milliárd fölé emelkedett, majd most, ha jól tudom, 1020-1030 millió forint körül várható, miközben újabb zenekarok és énekkarok vétettek fel az önkormányzati zenekarok és énekkarok sorába. Tehát ugyanazt a költséget vagy egy kicsit megemelkedett költséget bizony több énekkar és több kórus fogja használni.

Természetes, hogy a színházak finanszírozásánál annak idején, amikor kialakult az úgynevezett művészfillér-koncepció, ez egy új finanszírozási forma volt, a lényege az volt, hogy az önkormányzatok érdekeltté legyenek téve abban, hogy minél több pénzt próbáljanak a kultúrára, a színházakra fordítani, ez az úgynevezett 1 forintért 1 forint elv volt, sajnos ez az első évben, amit tulajdonképpen nevezhetnénk kísérleti évnek is, csak 72 fillérre sikeredett. Ezután egyre rosszabb lett a helyzet, most pedig 30-32 fillér körül van. Ez azt jelenti, hogy ma már az önkormányzatok nincsenek érdekeltté téve ezáltal, hogy - 1 forint után körülbelül 30 fillér jön vissza - jobban áldozzanak a színházra, és magasabb finanszírozással döntsenek év elején a költségvetésükben. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy ezt a fillért, az úgynevezett művészeti fillért áttesszük a működésre; tehát nem vész el, hanem a színház működésére fordítható.

Viszont dolgozunk új koncepciókon. A színházi szakma sem nem jobb, sem nem bal, hanem a szakmát végzi, így hát azt javaslom - Halász képviselő úrnak mondom -, dolgozzunk egy új elképzelésen közösen. Tudom, hogy színházi szakemberek a mi segítségünkkel már leültek több fórumon. Azt gondolom, hogy ha közösen elő tudunk állni egy jó, a színházak életét segítő koncepcióval, akkor valószínű, hogy nagyobb lesz a sikerünk, és nem egymás ellen, hanem a szakmáért fogunk küzdeni. Ez a javaslatom és a kérésem.

A színházakhoz szeretném még hozzátenni, hogy személy szerint is nagy büszkeséggel tölt el, amikor elmodhatom, hogy létrejött az úgynevezett Katona József-pályázat, ami a színházi szakma történetében először biztosítja azt, hogy az író és az adott színház együtt pályázzon; mind nagyszínház, mind kamarai szobaszínház. Ez a kortárs magyar dráma nagyszínházi és kamarai szobaszínházi bemutatásának megsokszorozódását jelenti. Huszonvalahány művet mutattak be az elmúlt évadban, ennek eredményeképpen én azt az előző időszakhoz képest nagyon nagy jelentőségűnek tartom, és ezt szeretnénk folytatni; folytatnánk a gyerekdarabok megírása területén is.

Áder képviselő úr felvetette az óbudai gázgyár területén folyó munkát, illetve hogy mikor lesz ebből tulajdonképpen valami, és elég az a 30 millió forint, ami itt most ebben a pillanatban rendelkezésre áll. Tulajdonképpen ez a koncepció multikulturális koncepció, multikulturális hasznosításra épül. A telek a fővárosé, és a főváros az állami források bevonásával, vállalkozói tőkével szeretné ezt öt-hét éven belül megvalósítani. Az állam az előzetes elképzeléseink alapján tulajdonképpen a múzeumi negyed kialakításában venne tevőlegesen részt.

 

(13.40)

A mai elképzelések alapján ide kerülne az Országos Műszaki Múzeum, a Petőfi Csarnokból kihoznánk a repülőtörténeti múzeumot, ide kerülne a gázgyártörténeti kiállítás, illetve elképzeléseink szerint a Dunán hajókon lenne egy hajótörténeti kiállítás. Létrejött egy komoly munkacsoport, a főváros, a kulturális minisztérium, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a III. kerületi önkormányzat és jelentős szakembergárda segítségével, akik a koncepciót készítik el. Természetesen többfordulós lesz ez a megbeszélés, és ez a 30 millió forint ebben az évben és a jövő évben tulajdonképpen a tanulmányok elkészítését szolgálja.

Mi történt még ez alatt az egy év alatt? Szintén emelt fővel mondhatjuk, hogy a múzeumok és a kiállítások területén jelentős volt az előrelépés; ha csak a több mint 1 millió 200 ezer látogatót, résztvevőt, a kilenc kiállítást megnéző emberek számát mondjuk - csak a Monet-kiállítást mondom, nem akarom a többit sorolni -, az előző időszakhoz képest ez nagyon jelentős. Sok vád ért bennünket azért, hogy az előző kormány által előkészített kiállításokat úgymond mind megcsináljuk, és nem készítünk elő újakat. Köszönjük, amit önök készítettek elő, szintén büszkén mondjuk, hogy megvalósítottuk nagyon nagy sikerrel, és készítjük elő az új nemzetközi léptékű kiállításokat, tervezünk vidékre is jelentős kiállításokat hozni.

Az Alfa-program része volt, hogy 55 vidéki múzeum állandó kiállítása újult meg. Azt gondolom, hogy az előző időszakhoz képest ez jelentős eredmény. Eredmény a kulturális minisztériumban az úgynevezett közkincsprogram. Több mint 3 milliárd forint ment be a kistelepüléseken a közművelődési intézményekbe - klubkönyvtár, művelődésiotthon-hálózat és nem sorolom már végig -, ami az előző időszakban szintén nem volt jellemző. Épül a Mátyás-templom 1 milliárd forinttal, a Nagy Könyv-program, azt hiszem, egyértelmű siker volt. Több mint 500 ezer szavazó 2 millió 400 ezer szavazatot adott le; 1924 olvasókör alakult ki, nőtt a könyvtárak forgalma, és a könyvesboltokban is mérhetően nőtt az érdeklődés száma.

A PANKKK-programról nem beszélek (Halász János: Jobb is! - Szórványos derültség a Fidesz soraiban.) Habár, amikor fiatal voltam, és falun elkezdtem zenélni, bizony nagyon jó lett volna, ha van egy ilyen program. Ma már nagyon sok ifjúsági és dzsesszklub alakul, és végre újra van élőzene a fiatalok szórakozóhelyein.

Köszönöm a tisztességet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Halász Jánosnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon! (Dr. Géczi József Alajos: Te is bazseváljál valamit!)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen az államtitkár úr nyitottságát, élni fogunk vele. Azt hiszem, hogy nagy szükség van arra, hogy tudjunk együtt gondolkodni, mert óriási baj a kultúrában; 26 milliárd forintot vonnak el önök éppen, elnyert pályázatokra nem kötnek szerződéseket - olvassuk a nyílt leveleket -, megkötött szerződéseket nem fizetnek ki. Szívesen fogunk össze, ha tudunk segíteni, ha ez kell hozzá, örömmel.

Színházügyben is, már annál is inkább jó lesz, ha együtt gondolkodunk, mert összedugva a fejünket talán minden igazság összeáll, ugyanis az a plusz 3,5 milliárd forint, amelyről ön beszél - mert a jövő évi költségvetésben nem egészen 9,5 milliárd forint áll rendelkezésre a kőszínházak támogatására -, azért olyan összeg, amit önök előtte már elvettek. Elvettek, mert az energiaár-emelés legalább 800 millió forinttal érintette ezt a szférát, és az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetőségét is elvették az egész kulturális szférától, a színházaktól is, így adókedvezményt szüntettek meg ezen a területen. Ez a színházaknál mintegy 3 milliárd forint volt, így ezt a többletet, amit ön mond, korábban már elvették, de nem baj, mert tartunk valahol, és ha adókedvezményekkel, új rendszerek kitalálásával együtt el tudunk érni eredményt, amely a magyar kultúra ügyét segíti, abban továbbra is nyitottak vagyunk, és ezt köszönjük szépen az államtitkár úr hozzászólásában. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Vojnik Mária államtitkár asszony. Parancsoljon, öné a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az ügyrendi vitával nem fosztották volna meg a kormányt attól, hogy reagáljon a vitában elhangzottakra (Pettkó András: Akkor nem lenne most ideje a kormánynak!), akkor már korábban is vitába szálltam volna Gógl Árpád, Martonosi képviselő urakkal és más fideszes képviselőkkel, akik egyébként a tárgyszerűség csíráját is mellőzve próbálták semmissé tenni a Gyurcsány-kormány egy évének eredményeit.

Bár a mai vitanap a Gyurcsány-kormány egy éve, de természetesen nem tehetjük függetlenné magunkat a Medgyessy-kormány regnálásától sem, hiszen ebben az időszakban kellett megalapozni az egészségügy válságmenedzselését, elkezdeni a konszolidációt, így az eredményeink ezzel az együttműködéssel együtt értendők. A Medgyessy-kormány kezdte meg a bérkonszolidációt ebben az ágazatban, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a minimálbér emelésekor a szakképzettek béremelése természetesen ezt nem követte, így aztán a közalkalmazottak 104 elemű bértáblájából 64 elem volt, ahol azonos bérbesorolással voltak foglalkoztatva a munkavállalók.

Meg kellett kezdeni az intézményi konszolidációt is, hiszen az adósságállomány egyre nőtt. Ezért szeretném elmondani Gógl Árpád képviselőtársamnak, hogy minden ismeret birtokában volt a bizottság ülésén, amikor ő maga is tudomásul vette az egyéves beszámoló kapcsán, hogy az elmúlt négy évet a jelenlegi ciklussal összehasonlítva, a fekvőbeteg-intézmények fizetési határidőn túli szállítói tartozása az eredeti kiadási előirányzatokhoz, a 2,5 százalékhoz képest most 1,6 százalék, tehát az intézmények likviditása közel egyharmadával javult. Mi ezzel nem vagyunk elégedettek, és egyáltalán nem vagyunk különösebben elragadtatva ettől, de ettől a tény még tény, hogy az Orbán-kormány ideje alatt minden évben magasabb volt az intézmények adóssága, mint akár a Medgyessy-, akár a Gyurcsány-kormány ideje alatt.

A harmadik, hogy meg kellett kezdeni a társadalombiztosítás konszolidációját is, mert ezt képviselőtársaim is éppen olyan jól tudják, kormánypárti és ellenzéki oldalon, hogy a társadalombiztosítás költségvetése egyre kevésbé volt megalapozott. Miközben a Fidesz-kormány idején az ágazatokat aránytalanul és méltánytalanul sújtó fix összegű egészségügyi hozzájárulások pénzbeli összege egyre nőtt, ezzel gyakorlatilag a tradicionális magyar iparágakat teljes mértékben a padlóra vive és versenyképtelenné téve, ez alatt az idő alatt a kiadási szükségletek olyan mértékben nőttek meg, hogy a társadalombiztosítás költségvetésének a deficitje a teljes kiadás egyharmadát tette ki.

Ezért a Gyurcsány-kormánynak nem maradt más megoldás, mint hogy rendbe tegye a társadalombiztosítás ügyeit. Nem véletlen, hogy a száz lépés programjának 21 lépése az egészségügyről szól, mégpedig úgy, hogy megteremtjük a társadalombiztosításban a biztosítási alapú működés feltételeit. A betegellátásban pedig megpróbáljuk azokat a hatalmas területi és ellátásbeli egyenetlenségeket, ha úgy tetszik, esélykülönbségeket mérsékelni, amelyek az ország boldogabbik, ha úgy tetszik, gazdagabbik részéhez képest azoknak nyújtottak kevesebbet, akik az ország szegényebb, határ menti térségeiben élnek.

Elsőként a sürgősségi ellátást vettük górcső alá, és valósítottuk meg a programot, amelyet az Orbán-kormány idején miniszterestül szüntetett meg maga az Orbán-kormány, tekintettel arra, hogy Gógl Árpád miniszter urat sem hagyta meg a székében, ezért ezt a programot elölről kellett kezdenünk. Mentőállomásokat korszerűsítünk, új mentőállomásokat építünk. Nincs igaza Gógl Árpád képviselőtársamnak, hiszen több mint 40 esetkocsit, 84 mentőkocsit állítunk a rendszerbe, és felszereljük ezeket, hogy a betegellátás feltételei korszerűek legyenek. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Megteremtjük, hogy a sürgősségi alapellátás ügyeleti feltételeit javítsuk. Önök csak beszélnek a munkaidőalap védelméről, de tessék mondani, képviselő úr, mekkora lépéseket tettek önök azért, hogy a háziorvosi ügyeletekben (Varga Mihály: Vasárnap ötezer forint a mentő, arról beszélj!) a háziorvosoknak ne kelljen 24 órás sürgősségi ügyeleteket teljesíteni?! (Varga Mihály: Mellébeszél!) Nekünk kellett 750 millió forintból ezt a pályázati alapot megteremteni, képviselő urak. (Domokos László: Húsz euró, hétvégén annyiba kerül!)

Szeretném elmondani, hogy a kórházak korszerűsítéséhez, a korszerű betegellátás feltételeihez hazai és európai uniós forrásokkal szeretnénk… - több mint 20 milliárd forint kerül a humán erőforrás operatív programban az egészségügybe, és szeretném elmondani, hogy a betegellátás feltételeinek biztosítására éppen a múlt héten hagyta jóvá a kormány a több mint 8 milliárd forintos altató-, intenzív osztályos géppark és monitorgéppark korszerűsítését. Apró lépésenként fogunk előrehaladni egy korszerű társadalombiztosítás és egy jó színvonalú egészségügyi ellátás feltételeinek megteremtésében.

Köszönöm a figyelmüket, és kérem önöket, hogy javaslataikkal segítsék, és ne hátráltassák ennek a programnak a megvalósítását.

Köszönöm. (Varga Mihály: Cinikus! - Taps az MSZP soraiban.)

 

(13.50)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Kétperces felszólalásra megadom a szót Mádi Lászlónak, a Fidesz képviselőjének.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Többször felvetődött az otthonteremtés témaköre az elmúlt vitában. Szeretnék egy dolgot, a paneltelepeken élőknek a problémáit idehozni, hiszen itt komoly ellentmondások vannak a kormányzat tevékenységén belül. Van egyrészt egy ilyen hat lépés a lakótelepeken élőkről, azt állítja Gyurcsány Ferenc személyes aláírásával, hogy az elmúlt huszonöt-harminc évben mégsem történt semmi a lakótelepiek sorsának javításáért. (Karakas János: Dehogyisnem!)

Ugyanakkor egy friss nyilatkozata Kolber István miniszter úrnak, ha nem is mondhatni, hogy az ellenzéki médiában, de azt nyilatkozza, hogy “...az előző parlamenti ciklusban a panellakások felújítására fordított 4,6 milliárd forint 36 ezer otthon korszerűsítésére volt elég, ezért nagy lökést ad a programnak, hogy ebben az esztendőben...ö - aztán folytatja tovább, hogy terveik vannak a jövőre nézve.

Kérem, a tavalyi évben kevesebb pénz fordítódott a panellakások felújítására, mint 2002-ben, az Orbán-kormány utolsó évében. Én azt gondolom, a jövőre vonatkozó ígéretek nem pótolják a hiányzó kormányzati cselekvéseket. Sajnálom. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pál Béla államtitkár úrnak. Parancsoljon!

PÁL BÉLA, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Kedves Képviselő Úr! A panelprogrammal kapcsolatban hadd mondjam el önnek, hogy nincs ebben semmi ellentmondás, hiszen 2001-2004 között 6,1 milliárd forintot fordítottak önök, valamint fordítottunk mi a panelprogramra, ennek keretében közel 40 ezer lakás felújítására került sor. Most pedig, 2005-ben, mert itt megállt, amikor erről szólt, 8 milliárd forintot fordítunk majd erre, 8 milliárd forintra lehet pályázni. Tehát ez azt jelenti, hogy... (Domokos László: Majd!) - nem, nem, már most folyamatban van (Domokos László: Négy év után!) - ebben és a következő évben több panellakás felújítására lehet sort keríteni, mint amennyire az eddigi évek során együtt.

Én remélem, bár kánonban próbálnak velem együtt beszélni, azzal azért egyetértenek, hogy ez fontos a lakótelepen élőknek, fontos mindannyiunknak, mint ahogy a Fészekrakó-program is, mert bár soha nem volt könnyű lakáshoz jutni, ma sem könnyű, de állítom, hogy igazságosabb lett ez a rendszer, és ennek keretében, amelynek során ma már 15 ezer szerződés került megkötésre a Fészekrakó-program keretében, mintegy 38 milliárd forint összegben, igazságosabbá és elérhetőbbé tettük ezt a rendszert.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra, pontosabban nem, csak 21 másodperces felszólalásra megadom a szót Pettkó Andrásnak, az MDF képviselőjének.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány gondolat összegzésképpen a mai vitához az MDF képviselőjeként. (Kiss Péter: Köszönjük szépen! - Derültség az MSZP soraiban.)

A Gyurcsány-kormány munkájára az elmúlt egy évben csak a plakátsivár ígéretek voltak csupán jellemzőek. Az MSZP-SZDSZ-kormány csak plakátokon volt bátor és igazságos, a biztonsághoz, főleg a jogbiztonsághoz a kormányzásának semmi köze nem volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az előbb elmondottakat is bizonyítja az elmúlt négyórás vita.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Gráf József miniszter úr.

Parancsoljon, öné a szó. (Dr. Juhos Katalin: Vissza a földekre!)

GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokan kérdezték meg az elmúlt időben tőlem, hogy miért változott ekkorát ilyen rövid idő alatt a Gyurcsány-kormány agrárpolitikája és az agráriumhoz való viszonya. (Varga Mihály: Mert kirúgtátok Németh Imrét! - Derültség a Fidesz soraiban.)

Én úgy fogalmaznék, hogy azért, mert ennek a kormánynak - ez az első megközelítés - volt elég bátorsága ahhoz, hogy kimondjon néhány olyan igazságot, amiről az elmúlt tizenöt évben valamiért nem beszélt egyik kormány sem. Ezek közül az első és a legfontosabb az, hogy Magyarország agrárország volt, ma is az, és az is lesz a következő időszakban is. Nem merték egyértelműen kimondani azt, hogy néhány nagy igazságtalanság van ebben a rendszerben. Az, ami az elmúlt tizenöt évben történt, hogy szinte a termelés 60 százalékra csökkent ilyen adottságok mellett, amivel ez az ország rendelkezik, ez a tizenöt év a vidék és az agrárium, de ezzel együtt a nemzet szégyene is volt. Felelősségteljesen kellett volna hozzáállni ehhez a kérdéshez, hiszen az egész következő életünk meghatározója, hogy mi történik a vidéken és mi történik az agráriumban.

Lehet itt olyan statisztikákat fölállítani, hogy a nemzeti jövedelemből 3,5 százalék a részesedés. De kérdezem én, aki ebben a szakmában három és fél évtizede dolgozom, hogy mit dolgozna fel az élelmiszeripar, mit állítana elő a növényvédőszer-gyár, a műtrágyagyár, mit árulnának az üzletekben a kereskedők, és még nagyon sokáig sorolhatnám azt a részesedést, azt az agrárbizniszrészt, ami jóval 20 százalék fölött van a GDP-ből, a nemzeti jövedelmünkből.

Ezenkívül, ha azokhoz a lehetőségekhez, amivel mi rendelkezünk, hogy kiváló a talajadottságunk, az ország kétharmada alkalmas mezőgazdasági művelésre, néhány időjárási szélsőségtől eltekintve, mint az idei, vagy a három évvel ezelőtti aszály, kiváló az éghajlatunk, az itt élő emberek kiváló szakértelemmel rendelkeznek a mezőgazdaság területén, és ismert a vidéki ember szorgalma, föld- és állatszeretete, ha mindezekhez egy kicsit gondosabb, előregondoló agrárpolitikát valósított volna meg tizenöt éve bármelyik kormány, akkor sokkal előrébb tartanánk, és nem kellene szinte mindent elölről kezdenünk.

Ha mondjuk, azt nem követtük volna el, hogy egy öngyilkos szerkezetet hoztunk létre a mezőgazdaságban, ahol az állattenyésztés már nem éri el az 50 százalékot a két ágazat viszonyában, ahol 53 százalék a növénytermesztés, és 2,5 millió tonna gabonának tárolót kell építenünk azért, hogy az intervencióra termelést valamilyen módon le tudjuk fedezni, ezek a súlyos gondok és problémák egy kicsit felelősségteljesebb előregondolkodással elkerülhetők lettek volna. Ezek a súlyos aránytalanságok, amelyek létrejöttek az említett növény- és állattenyésztés, a termelés, feldolgozás, kereskedelem területén, az agrárlogisztika területén, bizony nagyon-nagyon súlyos következményekkel jártak.

Aztán itt van az európai uniós tagságunk. Ez a kormány ki merte mondani azt, hogy nem vagyunk elégedettek azzal a támogatással és lehetőségekkel, ami számunkra jutott. Az Európai Unió római szerződése kimondja, hogy minden állampolgára egyforma. Mi azért megtapasztaltuk, hogy van 25 és 100 százalékos állampolgár is, és jelen pillanatban 30 százalékkal és az évente való növekvéssel is csak nagyon-nagyon lassan érjük el azt a támogatási szintet, amivel egyenlő partnerek leszünk.

Nem építettük ki, és ez az egyetlen kritikám, nem szoktam foglalkozni az előző kormány tevékenységével, de az, ami történt a kifizető ügynökség létrehozásában, azaz hogy semmi nem történt négy évig, és a mi kormányunknak kellett másfél év alatt kiépíteni azt a rendszert, amire normális országoknak hat-nyolc éve volt, és jelen pillanatban ott tartunk a kifizető ügynökségen, ahol lassan már behoztuk az elmaradást, hogy két héttel tartunk a szoftverfejlesztésben az éles kifizetések előtt. Éjjel-nappal dolgozunk azért, hogy ezeket a lemaradásokat behozzuk, és behoztuk (Tóth István: Köszönd Németh Imrének!), mert nem idén májusban fizetjük a támogatásokat, hanem most bemehetett bármelyik magyar gazdálkodó bármelyik bankba, és igaz, hogy éves 8 százalékos kamatért - de fél évnél hosszabb időről nem beszélünk, így csak 4 százalékért -, előre fölvehette a SAPS és a top-up támogatást, annak 80 százalékát. Tehát megoldottuk az alapfinanszírozás gondjait. (Tóth István: Ezt gátolta meg Németh Imre!)

Utolértük magunkat a környezetgazdálkodásban, ahol sikerült egy olyan bonyolult módszert kiválasztani, tipikus magyar logikával, hogy huszonnégyféle jogcímre lehet pályázni, ennyi szoftvert és egyebet kellett kifejleszteni ahhoz, hogy egyáltalán el tudjuk bírálni. Ahogy ígértem, július 31-re elbíráltuk, folynak a helyszíni ellenőrzések, és október 15-én megkezdődnek a kifizetések. Ez a SAPS 92 milliárdjához még 44 milliárd forintot jelent a következő időszakban a magyar gazdálkodóknak.

Utolértük magunkat az erdőtelepítések elbírálásában és kifizetésében, kiadtuk a tejkvótákat. Irdatlan munkával - és köszönöm tényleg minden kollégámnak, aki ebben részt vett - sikerült utolérni azokat, amelyek hat év elmaradt fejlesztései voltak. (Tóth István: Ezt Németh Imrének köszönheted!) Még egyszer szeretném elmondani, én nem sorolnám az előző minisztereket, de Torgyán urat is említhetném, aki egyetlenegy lépést nem tett az intézményrendszer kifejlesztése érdekében.

Én azt gondolom, hogy tisztelet és becsület azoknak az agráriumban dolgozóknak, akik mindezen körülmények ellenére 3,2 milliárd eurós exportot tudnak lebonyolítani, úgy, hogy csak 2,1 milliárd euró a bejövő importtétel nagysága, tehát több mint egymilliárddal pozitív a szaldónk.

Persze tovább kell lépnünk. Ebben is következetesek vagyunk, meg kell védeni az érdekeinket. Mi nem azért járunk az Európai Unióba, hogy udvarolgassunk egymásnak. Minden ország megpróbálja a saját érdekeit érvényesíteni, ebben mi különösen keményen lépünk föl. Van itt cukorügy, van dohányügy, van földügy, amiben fel kell lépnünk az Európai Unióban, és ebben következetesek leszünk ezután is, hiszen egyetlen dolog vezérel bennünket: a magyar gazdák érdekvédelme.

 

(14.00)

S jó néhány olyan terület van, amelyen a következő időszakban is előre kell lépnünk. Van néhány olyan ágazatunk, amelyeknek nagyon jó esélyei vannak az Európai Unióban. Ilyen a zöldség-gyümölcs ágazat, és ilyen lesz a későbbiekben - ha rendet rakunk egy éven belül - a borászat. Tovább folytatjuk azt az utat, amiről eddig csak beszélt minden kormány, hogy a termelőket feldolgozói vagyonhoz juttassuk. Igen komoly és kemény fedezetbiztosítással tudták az Alföldi Tej szövetkezet tagjai megvásárolni a Parmalatot. Jelen pillanatban egy borászati üzemnek a termelők által való visszavásárlását segítjük elő, és lépni fogunk a sertésterületen is ugyanilyen határozottsággal és elképzelésekkel. Hozzá kell juttatnunk a termelőket azokhoz a feldolgozókapacitásokhoz, amelyek sajnos már elvesztek az elmúlt időszakban. Azt gondolom, hogy ezek a legfontosabb lépések.

Napirend előtt már elmondtam, hogy a magyar gazdáknak üzleti alapon földet akarunk juttatni, mégpedig nagyon kevés hitellel, 3,5 százalékos kamattal, húsz-harminc éves részletre úgy, hogy a fedezet csak a föld legyen, hiszen a magyar állam, ezen belül az NFA vállalja azt a rizikót, hogy ha a vásárló nem fizet, akkor a banktól megvásárolja a földet. És nem szabad elfelejteni, hogy hat évig szabad a pálya a magyar gazdálkodók számára, hogy vetélytárs nélkül a magyar termőföld jogos tulajdonosai legyenek. Ebben nem lehet politikai vitát nyitni, ezt meg kell oldani, mert ez mindannyiunk érdeke. Nincs több időnk rá, hat év van rá. Nagyon kérek mindenkit a patkó mindkét oldalán, hogy támogassa az elképzeléseinket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kétperces felszólalásra következik Karakas János, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Miniszter úr előbbi felszólalása is igazolja, nem véletlen, hogy igen kevesen szólaltak meg a patkó túlsó oldalán agrártémában, hiszen a Gyurcsány-kormány idején nemcsak duma volt, hanem munka is.

Ehhez a miniszteri kiegészítéshez még annyit tennék hozzá, ha lehetősége van rá és akarja a termelő, az idén ősszel további 200 milliárd forintot tud igénybe venni banki, illetve egyéb segítséggel, rásegítéssel a top-up és egyéb forrásokból. Ezek után csak azt tudom mondani, hogy nemcsak duma volt, hanem tett is, és nemcsak az agráriumban, hanem más területen is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Lamperth Mónika belügyminiszter asszony. Parancsoljon!

DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves országgyűlési Képviselőtársaim! A Gyurcsány-kormány elmúlt egy évének belügyminisztériumi irányítás alá tartozó területeit abból a szempontból szeretném önöknek röviden bemutatni, hogy igazságos, szolidáris, bátor lépéseket tettünk annak érdekében, hogy nagyobb biztonságban élhessenek az emberek.

Az önkormányzati területről szeretném kiemelni kistérségi programunknak azt az elemét, amely az elmúlt egy évben, a Gyurcsány-kormány ideje alatt fókuszba került, és amelyen érdemi előrelépéseket várunk, ez pedig a kistérség több funkciója közül a felzárkóztatás, a lemaradó térségek esélyteremtése és felzárkóztatása érdekében tett lépéseink. A 48 leghátrányosabb kistérség - amely a 168 kialakított kistérség közül különös figyelmet kell kapjon és kap is a szocialista-liberális kormány alatt - olyan hátrányban van, amiből csak akkor tud kikerülni, ha érdemi kormányzati lépésekkel is fogjuk ezt segíteni. A Belügyminisztériumban a 48 leghátrányosabb kistérség segítésére egy olyan külön szolgáltatást indítottunk el Kistérség plusz néven, ami konkrét pályázatfigyelést, a gazdálkodó szervezetekre is kiterjedő konkrét segítségnyújtást jelent a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutásban. Azt az elkötelezettségünket, hogy igazságos, a leszakadt térségeket felzárkóztató lépéseket tegyünk, megjelenítettük a 2006-os költségvetésben is, ahol 10 milliárd forint áll a leghátrányosabb helyzetű kistérségek rendelkezésére.

A biztonságot tekintve nagyon fontosnak tartom azt a kormányunk száz lépés programjában helyet kapó programpontot, amely a látható rendőrség megteremtésével, kialakításával összefüggésben a lakótelepi rendőrség megvalósítását jelenti. Képviselőtársaim bizonyára tudják, hogy a száz lépés program keretében elindított lakótelepi rendőrség ebben az évben 28 helyen fogja már vigyázni az emberek biztonságát: 7 budapesti lakótelepen és 21 vidéki város lakótelepén. Ez egy valódi baloldali program, hiszen azoknak ad nagyobb biztonságot, akiknek maguknak kevesebb pénzük jut arra, hogy a saját biztonságukra anyagilag is áldozzanak. Aki tud magának építeni egy házat valahol Budapesten vagy egy nagyváros értékesebb részén, annak jut arra is, hogy biztonsági berendezésekre áldozzon, de a lakótelepen élő emberek számára többletbiztonságot garantálni közpénzből bátor, igazságos és szolidáris lépés, ezért kapott helyet a száz lépés programban ennek a megerősítése. Kész van 2006-ra nézve is a lakótelepi rendőrség továbbfejlesztésének a terve. Ez azt jelenti, hogy legkevesebb további hat lakótelepen fog lakótelepi rendőrség működni az elkövetkezendő évben.

Fontosnak tartom - és azt gondolom, ugyancsak a biztonságot szolgálja - a tűzoltósági fejlesztések terén tett lépéseinket is. Az elmúlt évben közel 5 milliárdos eszközfejlesztést kapott a tűzoltóság, magasból mentő készülékeket, modern, korszerű gépeket; ezek közül szeretném kiemelni azokat a gépeket, amelyek a lakótelepeken a tízemeletes panelházakból is ki tudják menteni a bajba került embereket. Ezek nagy teljesítményű eszközök, és nagyvárosaink jelentős részét már sikerült ilyenekkel felszerelni.

Szeretném elmondani, hogy a tűzoltóknál nemcsak az eszközfejlesztést tartottuk lényegesnek, hanem azt is, hogy bérben is előre tudjunk lépni. Önök bizonyára emlékeznek arra, hogy az Orbán-kormány elvette a tűzoltóktól a veszélyességi pótlékot. Mi ezt visszaállítottuk, és arra törekszünk, hogy ennek az arányát a közeljövőben is emeljük. Tárgyalni fogunk a tűzoltó-szakszervezetekkel, értéknek tartjuk az ő munkájukat, a biztonság megteremtésében fontos szerepük van, és ezt a Gyurcsány-kormány értékeli és támogatja.

Végezetül a határőrséget illetően: országunk biztonságához az is hozzájárul, hogy biztonságos legyen a határőrizet. Készülünk a schengeni tagságra, és azt szeretnénk, hogy minden olyan feltételt, amit a schengeni tagsághoz el kell érni, a vállalt határidőben teljesítsünk. Erre egyébként minden reális alap megvan. De azt is szeretnénk, a Magyar Köztársaság kormányának az a nagyon határozott célkitűzése, hogy az európai uniós csatlakozás, majd Schengen nem jelenthet új vasfüggönyt az országaink között. Nekünk fontos, hogy a határon túl élő magyarok - de nemcsak a magyarok, hanem a román állampolgárok is - akadálytalanul, csak és kizárólag a törvényi szabályoknak megfelelően, illetve olyan szigorítással, amit az európai uniós szabályok is előírnak, tudjanak közlekedni. Ezért most szeretném bejelenteni azt a hírt, amit egyébként már közzétettünk, hogy ma reggel tárgyaltam Vasile Blaga román belügyminiszter úrral. Elmondtam neki, hogy az október 1-jén bevezetett szigorításokat Magyarország és Románia tekintetében indokolatlannak tartjuk, és azt javasoltam, hogy ha már ők a schengeni tagországok észrevételei okán mindenképpen szigorítani szeretnének, akkor ezt a szigorítást a Schengen-tagországok tekintetében érvényesítsék, hiszen Magyarország ma európai uniós tagország, de még nem Schengen-tagország. (Dr. Géczi József Alajos tapsol.) Köszönöm szépen. (Dr. Géczi József Alajos: Ez egy nagy bejelentés volt!) Én is azt gondolom, hogy ez fontos dolog a határon túl élő magyar és román ajkú román állampolgárok számára egyaránt. Amikor Magyarország Schengen-tag lesz, addigra már Románia is az Európai Unió tagja lesz, és akkor egy új feltételrendszer mellett, az európai és a schengeni normákat betartva, de mégis az állampolgáraink utazását szabadon biztosítva tudunk majd újra rendelkezni erről.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, belügyminiszter asszony. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést… - már nem is kérdezem, hiszen Varga László kétperces felszólalásra kért lehetőséget. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

(14.10)

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Becsülettel végighallgatva ennek a közel ötórás vitának a délelőttjét, vegyes érzelmek kavarognak bennem. Van ebben jó is: keresve se találhattunk volna kitűnőbb alkalmat arra, hogy az ország széles nyilvánossága előtt adjunk számot a kormányzás egy esztendejéről, méghozzá úgy, hogy a miniszterek önmaguk is összefoglalhassák tárcájuk legfontosabb eredményeit. Ha magunk szervezünk ilyet, valószínűleg öntömjénezésnek tűnt volna, így viszont köszönjük a kezdeményezőknek.

Ha azonban kívülről nézem magunkat, ez megint nem az a délelőtt volt, amikor a politika, a parlamenti munka iránt elkötelezettek táborát jelentősen gyarapítottuk volna, hiszen egymással perlekedő adathalmaz, indulatok, ellenőrizhetetlen információk zúgtak szinte követhetetlenül a munkánkat figyelők előtt. De egyetlen érdemi javaslat sem hangzott el arról, hogy mi ennek a kormánynak a tevékenységében az, amelyre a hátralévő hónapokban építeni lehet, amelyet érdemes továbbvinni a kormányzásban, pedig a kritika is hitelesebb, ha nemcsak a tarthatatlan, változtatásra érdemes elemek sorolása, hanem valamilyen pozitívum megfogalmazása is megtörténik.

Elmaradtak felelős válaszok a miniszterelnök úr által felvetett kérdésben is, hogy milyen áldozatok vállalhatók az euró 2010-ben történő bevezetéséért. Ezek helyett a számonkérés, és nem túlzok, az ítélőszék volt az, amellyel az ellenzék ma illette a kormányzat tevékenységét. Pedig nyilvánvaló volt, hogy egy ciklusfelező után belépő kormányzatnak nincs módja arra, hogy átfogó reformokat tegyen, pusztán lehetősége, hogy felvillantson olyan elemeket, amelyek egy későbbi program előképei, üzenetek arra, hogy majdan egy önkormányzati reformban, egészségügyi, államháztartási reformban mi lesz a kiszámítható lépése különösen egy olyan kormányzatnak, amely ambicionálja magát akár több cikluson keresztüli irányításra is. Nos, ettől idegesek politikai vetélytársaink, hogy ezek az irányok telitalálatnak, a közvélemény, az ország által visszaigazoltnak tűnnek, és így egy választás közelségével a lehető legjobb prognózist nyújtják számunkra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP-nek 2 perc 6 másodperce, a Fidesznek 1 perc 40 másodperce van, a többieknek már nincs idejük. A függetleneknek van 16 másodpercük, ez hozzátartozik az igazsághoz. Bólogatnak, hogy nem kívánnak élni vele.

Amennyiben kívánnak szólni, kérem, hogy gombnyomással jelezzék. (Jelzésre:) Varga Mihály képviselő úr, a Fidesz-képviselőcsoportból. 1 perc 40 másodpercben öné a szó.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Áder János már elmondta a véleményünket erről a mai vitanapról; én valóban, csak hogy a rendelkezésünkre álló időkeretet teljes egészében kihasználjuk, egy gondolatot szeretnék még ehhez hozzátenni.

Varga László az előbb azt mondta, hogy idegességet tapasztal. Mi ezt az idegességet inkább a másik oldalon tapasztaltuk ma. Mintha az Áder János által említett 619 ígéret, ami az elmúlt három évben született, kevésbé talált volna meghallgatásra vagy megoldásra az elmúlt három esztendőben.

A képviselő úr megint úgy beszélt, mintha három esztendeje nem a Megydessy-Gyurcsány-kormány vezetné Magyarországot, mintha most kellene elkezdeni azoknak a problémáknak a megoldását, amiről itt mi a mai napon beszéltünk. Hiszen problémából azért - lássuk be - van elég. Ha valóban kirobbanó a siker - mint ahogy az időközben már távozott Kóka miniszter úr mondta -, akkor miért van az, hogy a miniszterelnök meg arról beszél, hogy az euró bevezetésének 2010-es dátumát el kellene halasztani, ki kellene tolni? Nem önök voltak azok, akik korábban 2007-re ígérték? Nem önök voltak azok, akik 2008-ra ígérték? Aztán 2010-re ígérték? Ezt az ígéretet sem tudják most tartani.

A miniszter asszony arról beszélt, hogy milyen jó helyzetben vannak az önkormányzatok. Az államtitkára némiképp ellentétes véleményen lehet, hiszen azt mondta, hogy 100 milliárddal csökkentik jövőre az önkormányzatok támogatását, és ha most megnézzük a 2006-ra beterjesztett anyagot, jól lehet látni, hogy nominálisan is csökken néhány önkormányzati normatíva, miniszter asszony. Hogyan fognak így gazdálkodni az önkormányzatok?

Azt tudom tehát zárásként mondani, hogy a 619 ígéret helyett jobb lett volna, ha inkább dolgoznak az elmúlt három esztendőben.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP-képviselőcsoportból 2 perc 6 másodperces időtartamban Göndör István képviselő úré a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban igaza van Varga Lászlónak, ennek a vitanapnak még a címe sem volt igaz, mert a vitanap címe az volt, hogy “A Gyurcsány-kormány egy évérőlö, ehelyett önök beszéltek mindenről. Úgy látszik, hogy nem találtak ebben az egyéves működésben olyan dolgokat, amit fel tudtak volna hánytorgatni.

Kedves Képviselőtársaim! A kormányprogramban mi azt vállaltuk, hogy szigorú költségvetési politikát folytatunk, és az egyensúlyt megtartjuk. Az, amiről önök beszéltek, és jelesül Áder János, csak kiadás, kiadás, kiadás. De hogy ezt minek a terhére, erről egy szó nem esett, tehát egy felelőtlen politizálás, amiről önök beszélnek! Csak egyet mondok: társadalombiztosítási járulék. Varga Mihály is tudja, tényleg nem a 29 százalékot csökkentettük, de megszüntettük azt az egészségügyi fix járulékot, amelyet fejenként havonként 2100-ról 4500-ig tetszettek emelni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Képviselő Urak! Amiből nem kérnek az emberek, az az, ami itt ma történt a Házban, abból az önkényes jogértelmezésből, amelyet a Fidesz tett korábban négy éven keresztül, hogy a hetente az háromhetente, ahogy Deutsch elnök úr vezette az ülést, és a kormány tagjainak nem ad szót. Szóval önök csak ehhez szoktak, az egyoldalú beszédhez, és utána Áder János, úgy, mint az öreg indián, uff, én beszéltem, és eltávozik.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, a 25 másodperccel nem kíván élni az MSZP. (Közbeszólások.) 30 másodperc a bekiabálásokra, és akkor átadnám a kormány képviselőjének a szót, ha ez így megfelel. (Derültség.) Köszönöm szépen.

Megadom a szót Kiss Péter kancelláriaminiszter úrnak, a kormány nevében, 15 perces időkeretben.

Parancsoljon!

KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Deutsch elnök úr azt mondta el a vita elején, amikor a kormány tagjainak nem adott szót, hogy arra való a vitanyitó és a zárszó, hogy a kormány kifejtse a véleményét. Őszintén szólva most, hogy nem látom itt körünkben Deutsch elnök urat, sem Áder Jánost, sem Orbán Viktort (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ő is csak képviselő! - Dr. Lamperth Mónika: Csak nem szorgalmas!), arra gondolok, hogy önök valóban nem vitázni jöttek ide, nem megbeszélni az ország ügyeit, hanem arra gondoltak, hogy kialakítanak itt egy olyan mikroklímát, amit mi itt tapasztalhattunk szenvedő félként, amit gyanúnk szerint az ország egészére akarnak kiterjeszteni. Mi ezt nem szeretnénk. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.)

Nem tudom, hogy Orbán elnök úr most éppen hol vitázik, ha ezt nem a parlamentben teszi, és kivel teszi ezt, ha nem velünk. Mindenesetre egy ilyen vitanap esetén, amikor is önök a kormányunk tevékenységéről kezdeményeznek vitát, azt gondolom, joggal elvárható volna, hogy megismerhessük az önök elnökének is az álláspontját, hozzászólhasson, és mi is vitatkozhassunk vele. Így volna korrekt egy parlamentáris demokráciában.

Nos, ami a vitát illeti: önök adósak maradtak az alternatívák kifejtésével. Ez baj, hogy így van, hiszen egy ilyen vitanap leginkább arra való, hogy csiszolja a közös tevékenységünket, hogy a kormány maga is tanulhasson abból, amit az ellenzék felvet jobbító javaslatot, hiszen egy ilyen vitanap nyilván nem a pártok vetélkedéséről kell szóljon, hanem arról, hogy az ország érdekében mit kell tenni, annak érdekében, hogy Magyarország felzárkózzon az európai nemzetek sorába. Itt jelzem, hogy a hiányzó témák közül talán éppen ez az, ami a legfájóbban hiányzik az asztalról, hogy egyetlenegy szót sem szóltak arról a kihívásról, amellyel Magyarország szembe kell nézzen, hogy immár európai uniós tagként hogyan képes, hogyan lesz képes ezzel az eséllyel élni, és az itt élők javára fordítani azt a lehetőséget, amely a tagságból adódik, ami sok száz-, ezermilliárdos fejlesztés, egy új, harmadik évezredbeli európai Magyarország kialakításáról szól. Nos, alternatívákat és komolyan vehető javaslatokat nem fogalmaztak meg, ezt sajnálom, ugyanakkor jelzőkkel minősítették az ország, az emberek teljesítményét, munkáját. Ezt sokak, teljesítők nevében, azt hiszem, ki kell kérjem. Ki kell kérjem a nevükben is, mert úgy hiszem, hogy a teljesítmények lebecsülése nem vezet előre.

(14.20)

Olyan tételeket mondtak el, amelyekre néhány ponton szeretnék reflektálni, amelyekben inkább jelzőkkel operáltak, nem pedig a tényekkel. Ha pedig tényekkel tették ezt, kollégáim, a kormány tagjai ezt tételesen cáfolták.

Nos, első pontként megemlítem az euró bevezetésével kapcsolatos kérdésüket, amelyben is Áder képviselő úr megkérdezi tőlünk, hogy az időpont kitolása ügyében miért is van vitánk. Tisztelettel emlékeztetem a jelen nem lévő Áder képviselő urat, hogy téved, eddig ebben a kérdésben, hogy 2013 vagy 2016-ra ki kellene tolni az euróhoz való csatlakozás dátumát, egyedül az önök pártelnöke, Orbán Viktor úr fogalmazott meg álláspontot nyilvánosság előtt. Sajnálom, hogy ő ennyire kevésbé ambiciózus ebben a kérdésben. Mi természetesen ambiciózusabbak vagyunk, ugyanakkor természetesen azt is mérlegeljük, hogy az ország fejlődése szempontjából mi az a megfelelő dátum, amelyik egyszerre jelent biztonságot a lehetőségek szempontjából, mert 2010 lehetőség Magyarország számára a csatlakozáshoz, és mi jelent egyfajta esélyt ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban haladva éljünk az európai fejlesztési források teremtette lehetőséggel.

Másodsorban megemlítem az autópályák kérdését. Őszintén szólva, eddig azt hittem, hogy itt csak arról van szó, hogy az az eladó, aki nem ad el árut, az tudja a legolcsóbban kínálni a termékét. Önök nem építettek autópályát, naná, hogy ezt annál olcsóbban tudják csinálni, mint ahogy mi ezt tettük, miközben megdupláztuk az autópályák hosszát. (Zaj az ellenzéki sorokban.) De úgy látom, arról is szó van, mert a vitából kiderült, és Manninger képviselő úr sajnos nem tudta cáfolni, hogy ha építettek volna, akkor is drágábban tették volna. Azt gondolom, hogy ez elgondolkodtató, és bár mindannyian tudjuk, hogy egy kilométer autópálya durván egymilliárd forintba kerül - és gondoltam, hogy ez az a közös dolog, amit fel fogok vetni önöknek -, az egy kilométer épített autópályán persze, ha vannak műtárgyak, akkor az többletköltséget jelent, és ez a magyarázata annak - ezt Kóka miniszter úr tételesen elmondta -, hogy mennyibe is kerül végeredményben egy autópálya. Nos, hát persze! Végül is ezt a vitát sem tudjuk megvívni, hiszen azt, hogy mibe kerül egy műtárgy, azokkal lehet megvitatni, akik építettek ilyet, de mivel nem építettek műtárgyakat, hét kilométernyi sík pályán építettek autópályát, ezt a kérdést sem tudjuk jobban rendezni.

Ami a családi támogatásokat illeti, ebben a kérdésben Áder képviselő úr egy meglehetősen zavaros tételes felsorolásba bonyolódott, én ezt segítendő szeretnék néhány konkrét számot a figyelmükbe ajánlani, hiszen valóban igaz az, hogy a január 1-jén megváltozó családi támogatások lehetővé teszik, hogy azok járjanak jól, akik maguk is erőfeszítést tesznek családjuk érdekében, és ugyanakkor rászorulók, alacsony vagy közepes átlagbéren keresnek, hiszen úgy gondoljuk, hogy ezeket a családokat és nem azokat kell támogatnunk, akik saját erejükből és magas keresetük okán képesek eltartani és jó körülmények között nevelni gyermekeiket.

A számok hogy néznek ki? Egy kétgyermekes családtípusban ma egy minimálbérért dolgozó 12 400 forint családi támogatást kap. Ez január 1-jétől 24 ezer forintra fog növekedni. Egy magas jövedelmű ma 20 400 forintot kap, ez 24 ezer forint lesz januártól. (Dr. Juhos Katalin: És mennyi lesz a zsebében?!) Egy háromgyerekes családtípusnál, hogy jól lehessen érteni, hogy azokat akarjuk első helyen támogatni, akik maguk is erőfeszítést tesznek, nos, ott a segélyen élők ma 39 690 forintot kapnak, januártól ez 42 ezerre növekszik; aki alacsony keresetű, 23 400 forintot kap ma, jövőre ez 42, illetve 54 ezer forintra fog emelkedni, megduplázódik; magas keresetűek esetén ez ma 53 400, és ez 54 ezer lesz januártól. Ezek a számok. Ezek a tények mutatják, hogy Áder úr érvelése nem fejezi ki a valóságot.

A következő kérdéskör, a negyedik, amit szeretnék szóba hozni, az adóterheléssel kapcsolatos kérdések. Molnár Albert államtitkár úr elég világosan elmondta - és nem tudtak ellenkező tényt állítani, ellenkező információt mondani -, hogyan is csökkent az adóterhelés, az átlagos adóterhelés az elmúlt időszak alatt. Az pedig, amit önök szóba hoztak, hogy hány darab alkalommal változtak az adótörvények és az adójogszabályok, nos, akkor volna hitelesen felvethető, ha az önök időszakában - itt a listám - 69 alkalommal nem emelték volna az adó- és járulékmértékeket. (Egy iratot mutat fel.) A ’99. évben, hogy az elsőt mondjam, amit megtettek, a minimálbér nulla kulcsának 10 százalékra emelése történt. A negyedik intézkedésük: a nullaszázalékos adómérték alá sorolt csecsemőpelenka adómértékét 12 százalékra emelték, a motorbenzin jövedéki adóját 13 százalékkal; hatodik intézkedésük: a jövedéki adót gázolajnál 11 százalékkal. (Zaj. - Az elnök csenget.) A huszonötödik ilyen intézkedésük: a tételes egészségügyi hozzájárulás mértékét 3600 forintra.

Ezt 2000-ben tovább folytatták, ez a huszonhetedik intézkedésük: adóteher-növekedést jelentett az is (Zaj, közbekiáltások a Fidesz soraiból.), hogy az adótábla nem változott meg, és az adójóváírás százalékos és abszolút mértékének valorizálását nem tették meg. A negyvenötödik intézkedésük: a tételes egészségügyi hozzájárulás mértéke 3900 forintra emelkedett. Ez az az egészségügyi hozzájárulás, amit most csökkentünk és szüntetünk meg a következő évben. 2001-ben a hatvanegyedik ilyen intézkedésük a tételes egészségügyi hozzájárulás mértékének 4200 forintra emelkedése. Az előbb említettem, hogy ez az, amit most megszüntetünk. A hatvankilencedik a tételes egészségügyi hozzájárulás mértékének 4500 forintra emelése volt. Ennyit az adóterhelések kapcsán a tényekről és az adónövelő intézkedésekről az önök kormányzása idején.

Ami a foglalkoztatottság kérdését illeti, kétségtelen, hogy a legnagyobb erőfeszítése a kormánynak éppen az, hogy hogyan lehet ebben a változó világban, amikor is lecserélődik kelet… (Varga Mihály: KGST! Az már nincsen, Péter!) - a világ keleti részeire cserélődik le az olcsó munka. Arra, ami fillérekért idejött még az MDF-kormány idején, mert áttolták a varrógépeiket Olaszországból, a bérvarratást idehozták, nem lehet európai bért fizetni. (Zaj a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Önök, ha akadályozni akarják ezt a változást, akkor Magyarországon nem lesznek európai bérek. Bérvarratásra és azokra a varrógépekre, amiket áttoltak az MDF-kormány idején ide, nem lehet európai béreket fizetni. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Jönnek kínaiak!) Azokra, amelyek létrejöttek ma már az M3-as mentén, a Bosch, Denzo, Electrolux vagy az Eibl például Körmenden és mások, a Djebil Szombathelynél, nos, azokra európai béreket fizetnek immáron.

Tehát a változásnak az ad értelmet, hogy ezeken az új munkahelyeken dolgozók európai béreket kapnak az akkori tízezer, tizenvalahányezer forintos minimálbérekkel szemben. A változást tehát menedzselni kell, bátorítani kell a változást, nem megakadályozni, és emellett egy többletet teremteni a foglalkoztatásban. Ezt teszi a munkaügyi tárca, ilyen értelemben még az is kedvező jel - és remélem, hogy ezt majd idézni fogják egy következő vitában -, hogy az emberek a segélyekből elindulnak a munka világa felé, sorban állnak munkáért. Jó részük, nem kevés, több tízezer munkahelyet kap, mások pedig bízván abban, hogy ez a folyamat, az európai pénzek új munkahelyeket teremtenek, ma a munkanélküliek sorát gyarapítják, nem pedig segélyen vannak, vagy ott sincsenek kimutatva, mint ahogy az önök idejében ez volt.

Ami a következő ügyet illeti, ez a területfejlesztés kérdése. Csak néhány számot szeretnék elmondani. 2002-ben ezekre a költségvetés területi felzárkóztatásként szolgáló eszközként 36 milliárdot, ebből 30,5 milliárdot decentralizált. Ugyanez 2005-ben 61 milliárd és 57 milliárd decentralizáció volt, és a 2006-os évben, bár most nem a költségvetés vitáját folytatjuk, ez 66 milliárd, és ebből 10 milliárd különös tekintettel a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatására megtervezett forrás, és akkor még az európai kiegészítő forrásokról nem is szóltunk, ami az első nemzeti fejlesztési terv keretében ebben az időszakban 1350 milliárd forint. Azt gondolom, hogy a szám önmagáért beszél és meggyőző, hogy a saját eszközeinket, a nemzeti forrásokat is úgy állítottuk csatasorba, hogy abból több jusson azokba a régiókba, ahol nehéz helyzet van, ott, ahol saját döntéssel tudnak előrehaladni.

 

(14.30)

 

Az önkormányzati pénzekről Juhász Gábor államtitkár úr precízen szólt. Szeretném szóba hozni az európai források kérdését csak érintőlegesen. Önök nyilvánvaló módon ismerik a médiumokból ezt a táblázatot (Egy grafikont mutat fel.), ami azt mutatja, hogy Magyarország - és azt gondolom, ennek önök is örülnek - képes befogadni az európai forrásokat legjobban a visegrádi országok közül.

Ez a táblázat ugyanis azt mutatja, hogy a lehetőségek keretei között, tehát az 1350 milliárdos fejlesztésnek már az 58 százalékára nézve Magyarországon megszületett a döntés. Ez Csehországban nem éri el a 20 százalékot, Lengyelországban nem éri a 40-et, és Szlovákiában 44 százalék. Ez azt mutatja - önök bizakodóak lehetnek velünk együtt -, hogy Magyarország azzal a lehetőséggel, amit az európai csatlakozás jelent, jól tud élni. Százszázalékosan, közel százszázalékosan az előcsatlakozási forrásokat kimeríti, idehozza az európai pénzt, mert sikeres abban, hogy képes a saját erőt ehhez biztosítani, és ehhez kell az igazgatás költségeit csökkenteni. Amit itt Áder képviselő úr mondott, az szintén nem felel meg a valóságnak, hiszen a tény az tény, 2002-ben 0,6 százalékát fordítottuk igazgatási költségre a GDP-nek, most 0,4 százalékát, és ami létszámról pedig beszélt, az a rendőrségi, az ápolónői és orvosi helyeknek a feltöltése. Itt a szezont és a fazont keveri össze a képviselő úr, hiszen arról van szó éppen, hogy a közszolgáltatásokat akarjuk javítani.

Hogy mire megy el a pénz? A nekik nyújtott bérre és az állások feltöltésére. A hivataloktól, az apparátusokból, természetesen az igazgatásból pedig forrásokat teremtünk ahhoz, hogy az a siker megvalósulhasson, amit itt az előző táblázatban mutattam önöknek az európai források kapcsán. Szóval, tudniuk kell, ha a Széchenyi-terv az egy, akkor a nemzeti fejlesztési terv az most tíz és a következő pedig száz. Bár hozzáteszem, hogy azt az egyet is mi fizettük ki, önök csak a propaganda költségét fizették ki a saját kormányzatuk időszaka alatt.

Nos, uraim, ezekre a kérdésekre szerettem volna tételesen kitérni. Szívesen beszéltem volna, ha volna még idő, arról, amelyről egy külön vitanapot is érdemes rendezni, milyen esélyeket jelent mindez a lépéssor, a száz lépés, a gyorsítás, milyen esélyeket jelent Magyarország, az itt élő tízmillió ember számára. Remélem, hogy lesz módunk még erről egy vitát folytatni, akár a 2006-os költségvetés keretében.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának a megkezdése. Önök az előterjesztést H/17406. számon, a bizottság ajánlását pedig H/17406/1-2. számon kapták kézhez.

Egy pillanatnyi technikai szünetet tartanék, mert Kóka János miniszter úrnak adnám meg majd a szót, amennyiben lesz lehetősége a helyére fáradni majd. (Pillanatnyi szünet.) Köszönöm szépen.

Megadom a szót Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.

Parancsoljon!




Felszólalások:   13-16   17-179   179-199      Ülésnap adatai