Felszólalás adatai

Hadd kezdjem annyival, ami a törvényi hivatkozását vagy törvényi feltételeit illeti a most benyújtott jelentésnek, hogy a kis- és középvállalkozások fejlődésének támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 12. §-a értelmében a kormány kétévente az Országgyűlés elé kell hogy terjessze a gazdaságpolitikáért felelős miniszter által kidolgozott jelentést a kis- és közepes vállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről.

A jelenlegi jelentés, bár lehet mondani, hogy némileg megcsúszott, de ezt talán azzal lehet indokolni, hogy a jelentésben szereplő 2009-2010. év egy elég nehéz időszak volt, nemcsak az egész magyar gazdaság és benne a kis- és középvállalkozások számára, hanem az egész nyugati gazdaságpolitika számára is, és az akkori folyamatok értelmezésére és az azokból való következtetések levonására kellett magunknak időt hagyni.

Már csak azért is egy elég unikális jellegű jelentéssel állunk szemben, hiszen olyan időszakot dolgoz fel, amely két kormány működésére esik. Közben volt egy kormányváltás 2010-ben, és mint a jelentésből is kiderül, jelentős koncepcionális változások történtek a kis- és középvállalkozások helyzetét támogató politikában.

Azt gondolom, hogy az anyag elég részletesen, a mellékletekkel együtt taglalja a kis- és középvállalkozások helyzetét, és jól bemutatja egyébként a nemzetgazdaságban betöltött fontos szerepüket. Talán azt a néhány számot ragadnám itt csak ki, hiszen gondolom, képviselőtársaim, akik itt e késői órán megvárták a vitát, valószínűleg el is olvasták a jelentést, hogy az elmondható erről az időszakról, az időszak végére, hogy továbbra is a hazai kis- és középvállalkozások döntő, meghatározó szerepet töltenek be a nemzetgazdaságban. Megkerülhetetlen gerincei lényegében annak a gazdasági testnek, amely Magyarország foglalkoztatottságában, a nemzeti össztermék előállításában, illetve a magyar exportban részt vesz.

A foglalkoztatottak tekintetében a hazai vállalkozások továbbra is az időszak végén közel 75 százalékát adják a magyarországi foglalkoztatottaknak, a nemzeti hozzáadott érték több mint 50 százalékát képviseli a szektor, és ami egyébként nem jó, de méreteiben így is jelentős, az a magyar exportban betöltött 25 százalékos részesedése a kis- és középvállalkozói rétegnek.

A jelentésben egyébként bemutatásra kerülnek a 2009-2010-ben hivatalban lévő kormányok vállalkozásokat segítő vagy vállalkozásokat érintő intézkedései. A 2010 májusa előtti kormányok tevékenységéhez kötődően is jó néhány olyan intézkedés van benne, amely akkor egyébként bizonyos tekintetben hatást tudott kifejteni a vállalkozások helyzetére, még akkor is, ha a jelentés egyébként megállapítja, hogy ezeknek az intézkedéseknek érezhető hatása a gazdasági és pénzügyi válság által sújtott, érintett kis- és középvállalkozók számára kevésbé volt érzékelhető.

Mint említettem, az anyag két kormányzati politikát is felölel, bemutat, és a 2010 júniusában hivatalba lépő második polgári kormány gazdaságpolitikájának központi elemévé lépő kis- és középvállalkozások megjelennek az intézkedésekben, és lényegében az anyagból kiolvashatók, kronológiailag megismerhetők azok a fontosabb lépések, amelyeket 2010 júniusa vagy júliusa után hozott a kormányzat. Ezek csak a felsorolás kedvéért: a társasági adó kulcsának 500 millió forintos adóalapig 19 százalékról 10 százalékra való csökkentése, az egykulcsos adó bevezetése, a tíz kisadó eltörlése, a beruházási engedélyek számának csökkentése, az alkalmi foglalkoztatás, illetve a kistermelői élelmiszer-termelés, -feldolgozás, -értékesítés egyszerűsítése, a Széchenyi-kártyaprogram már 2010-es kiterjesztése beruházási forgóeszköz és önerőhitelre, illetve az agrár Széchenyi-kártya bevezetése, a társasági adó év végi feltöltésére vonatkozó árbevételi határ, az egyszerűsített végelszámolás, és még jó néhány intézkedés egyébként már megjelenik az anyagban.

Az anyag annyiból féloldalas, annak is kell lennie, hiszen egy fix időpontot, 2009-2010-et vizsgál, hogy ezeknek az intézkedéseknek a hatásai ebből a jelentésből még nem derülnek, nem derülhetnek ki. Egyébként a kollégák már dolgoznak a következő két év, tehát a 2011. és a 2012. év kkv-jelentésén is, amiben már reményeink szerint a 2010 júniusa után a kis- és középvállalkozások érdekében hozott döntések megjelennek egyébként a számokban és a statisztikákban is.

A jelentés egyetlenegy momentumára hadd hívjam fel talán itt a vita kapcsán a figyelmet, azokra a számokra, amelyek a kkv-k, tehát a kis- és középvállalkozásoknak a gazdaságban betöltött szerepét mutatják 2009-2010-ben, amiből sajnos az a tanulság levonható, hogy a gazdasági válság alapvetően a hazai vállalkozási szektor dualitását mutatja. A dualitás alatt értem azt, hogy van egy nagyon jól működő nemzetközi multinacionális, nagy hatékonysággal működő vállalatcsoport, és a kis- és középvállalkozások viszonylag alacsonyabb termelékenységgel működő szektora közötti különbség nemhogy csökkent a válság hatására, hanem növekedett is. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a 2010 előtti gazdasági szerkezet, gazdaságszabályozási környezet nem segítette, nem védte alapvetően a kis- és középvállalkozásokat, a hazai vállalkozásokat a válság által rájuk gyakorolt hatástól, hanem pont erősítette ezeket a hatásokat, vagyis a hazai vállalkozói szektor jobban megviselődött - csúnya magyarsággal -, tehát sokkal rosszabb mindennapjaiban élte meg a válságot, ez megmutatkozik egyébként az export, a foglalkoztatás és minden egyéb gazdasági mutatókban.

Talán éppen ez a felismerés, vagyis ez nemcsak felismerés, hanem éppen ennek az ismerete vezette arra a kormányt, hogy valóban - amint említettem - a 2010 júniusa, júliusa utáni időszakban jó néhány olyan gazdaságpolitikai intézkedés történt, amit itt már a korábbiakban felsoroltam, aminek épp az a célja, hogy megerősítse a hazai vállalkozói szektort. Hiszen látjuk azt, hogy milyen óriási szerepe van, látjuk azt, hogy igazából ők azok, akik be vannak ágyazódva a magyar gazdaságba, ők azok, akik nem fogják valószínűleg soha a termelésüket elvinni Kelet-Ázsiába, ez az a vállalkozói szektor, amely hosszú távon kiegyensúlyozó szerepet képes adni a magyar gazdaságnak.

Tehát az a felismerés, hogy a 2008-2009-es válság őket rázta meg a legjobban, ez igazolja azokat az intézkedéseket, amit már jeleztem, hogy valószínűleg a következő jelentésből fogjuk tudni levonni a valós eredményüket, hogy mennyiben segítették a vállalkozásokat.

(21.40)

Összegzésként arra kérném képviselőtársaimat, hogy fogadjuk el ezt a jelentést, lássuk a jelentésből következő megállapítások és az azokból való tapasztalatok fontosságát, és mindenkit arra biztatok, egyébként bízva abban, hogy valóban az intézkedések a következő jelentésben pozitív fejleménnyel bírnak. Az mindenki számára egyértelmű, hogy ez a kis- és középvállalkozói szektor a legfontosabb a magyar gazdaságpolitika szempontjából, valóban a magyar családok, a magyar gazdaság építésének a legfontosabb építőkövei.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)