A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem olvasták el a benyújtott törvénytervezetet, illetve ha elolvasták, akkor nem értik, hogy mi van abban leírva. A benyújtott törvénytervezetben egyébként nincs szó tandíjról, és a röghöz kötés is jól hangzik, de ebben a pillanatban - ahogy Dúró Dóra képviselő asszony is elmondta - röghöz kötésről sincs szó ebben a törvénytervezetben.

Én külön szeretnék gratulálni Klinghammer államtitkár úrnak, mert szerintem igen nagy teljesítmény volt az, hogy egy olyan dokumentumot tudott elénk terjeszteni, amely széles körű elfogadottságot tud maga mögött. Elfogadta például a HÖK is. Ez azért is nagyon fontos - bár Osztolykán Ágnes megkérdőjelezte ennek a szervezetnek a jogosultságát -, mert ez a legnagyobb legitimációval rendelkező hallgatói szervezet, amely ezt el tudta fogadni.

Azt pedig végképp nem értem, hogy Szűcs Erika miről beszélt, milyen törvényt olvasott el. Illetve ha végiggondoljuk a szavait, akkor Szűcs Erika azt mondta, hogy ebben az országban az a normális, ha az adófizetők pénzén képezünk orvosokat Angliának. Képviselő asszony, önnek nyugodtan lehet ez a véleménye, mi azonban mást gondolunk erről. Azt gondoljuk, hogy abban az esetben, ha valakinek a taníttatását közpénzből finanszírozzuk, az a hazájának tartozik valamivel. Tudom, hogy önnek ez a szó viszonylag mást jelent, mint nekünk, és nem is értünk ebben a kérdésben egyet, de mi ezt egy természetes dolognak vesszük.

Azt gondolom, ha valakinek közpénzből fizetik a tanulmányait, akkor az nem egy ördögtől való borzasztó elvárás, hogy annyi időt, amennyit tanult, az elkövetkező húsz évben a diploma megszerzése után dolgozzon Magyarországon. És az az igazság, képviselő asszony, hogy ezt a hallgatói önkormányzat is elfogadta, mert ő is megértette ezt az érvet.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy Szűcs Erikától és a DK képviselőitől egy kicsit több szerénységet várnánk el az elmúlt nyolc év után, mármint az után a nyolc év után, amit egyébként ők vittek végbe ebben az országban.

Miért nincs például Magyarországon belső fogyasztás? Azért, kedves képviselő asszony, mert az emberek a mai napig azt az adósságot nyögik, amit svájci frankban vettek fel az önök idején, és családok százezrei próbálják ezt visszafizetni. Tudja, képviselő asszony, ha nem lenne ez a feladatuk, akkor ebben az esetben egy kicsit többet tudnának fogyasztani Magyarországon.

Nem tudom, képviselő asszonynak feltűnt-e, hogy Magyarország ebben a pillanatban az adósságszolgálat kamataira egyébként többet kénytelen fizetni, mint amennyit a közoktatásra és a felsőoktatásra együtt tud. Ha önök nem növelték volna 53 százalékról 83 százalékra Magyarország eladósodottságát, akkor bizony egy kicsit több pénzünk lenne ezekre a célokra is.

Ezért, képviselő asszony, azt gondolom, hogy az önök nyolc éve vezetett oda, hogy Magyarországnak 2010-től kezdve, az elkövetkező 10, illetve 15 évét felélték, ennek az időszaknak a terheit nyögjük a költségvetésben, ennek a terheit nyögik az önkormányzatok, és ennek a terheit nyögik a családok. Úgyhogy képviselő asszony elmondhatja a kritikáit, de egy kicsit azért kellő mértéktartással és több szerénységgel.

Köszönöm szépen.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Szerintem fordítsuk le magunknak is, amit Szűcs Erika mondott, mert Szűcs Erika világosan beszél. Azt mondja, hogy ha Magyarországon közpénzből egy orvost kiképzünk, mondjuk, 15-20 millió forintért, akkor az teljesen helyes, ha ő ezt követően Angliában gyógyítja a betegeket. Világos, egyértelmű elvi álláspont. Az a helyzet, képviselő asszony, hogy mi pedig ezzel nem értünk egyet. Ez a vita lényege közöttünk. Mi azt gondoljuk, hogy ez nincs így.

Ön azt mondja, hogy megbüntetjük azt a szegény hallgatót azzal, hogy Magyarországon kell dolgoznia 5 évet. Szerintünk az, hogy valaki Magyarországon dolgozik 5 évet, képviselő asszony, nem büntetés, és semmiképpen sem tekinthető ez a kötelezettség, amit vállal ebben az esetben, annak, hogy ily módon fizeti vissza a tandíjat. Mert amit mondott, az, hogy mondjam, nem is értelmezhető. Az, hogy valaki Magyarországon dolgozik, nem is értem, miért gondolja úgy, hogy ily módon kell visszafizetnie a tandíjat. Ez nem tandíj-visszafizetés, hanem egyszerűen arról van szó, hogy közpénzből biztosítunk valamit, ő pedig a másik oldalon vállal valamit. Nem visszafizetésről van szó.

Az ön álláspontja világos. Azt gondolom, bízzuk nyugodtan a magyar állampolgárokra, hogy kinek az álláspontjával értenek egyet. Bizonyára vannak olyanok, akik az önével, de azt gondolom, képviselő asszony, hogy egy nagyságrenddel többen vannak azok, akik azzal értenek egyet, amit mi mondunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vita hevében elsiklottunk egy nagyon fontos eleméről az előttünk lévő törvényjavaslatnak, amit külön szeretnék kiemelni.

Elnök úr megdicsérte az előbb Z. Kárpát Dánielt, hogy komplex módon közelítette meg a törvényt, és ehhez a komplexitáshoz hozzátartozik a törvény 13. §-ának az első mondata, amely azt mondja, hogy a magyar állami ösztöndíjas, részösztöndíjas hallgatónak nem kell teljesítenie a 48/A. és C. pontban meghatározott feltételeket, ha három gyermeket szül. Azt gondolom, hogy ebben az esetben ez egy nagyon fontos dolog.

Sok mindenről vitatkoztunk itt a mai napon, de szerintem itt örüljünk, hogy Klinghammer államtitkár úr ezt a fontos pontot ebben a szerződésben el tudta helyezni, hiszen valóban, ha komplex módon közelítjük meg ezt az ügyet, akkor ez egy nagyon fontos eleme ennek a törvénytervezetnek. Tehát mindazon asszonyok, akik az egyetem elvégzése után három gyermeket szülnek, mentesülnek a tandíj-visszafizetési kötelezettség alól, mert nyilvánvalóan itt a törvényalkotó elfogadja azt, hogy hasznos tevékenységet folytatnak a társadalomnak. Nyilvánvalóan, amíg gyesen vagy gyeden vannak, addig nincsenek abban a jövedelmi helyzetben, hogy itt a törlesztőrészletek törlesztését megkezdjék, a törvény egyébként is erre felhatalmazást adott. Szerintem ez egy kimondottan pozitív lépés.

Azt gondolom, hogy örülhetünk minden szempontból, hiszen tudjuk azt is, hogy három gyermek vállalása már meglehetősen nagy szegénységi kockázatot jelent még a diplomások körében is. Úgyhogy gratulálunk mindenkinek, aki ezt a pontot ebben a törvénytervezetben elhelyezte.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vita eddigi menetéhez, különösen Gyüre Csaba hozzászólásához szeretnék kapcsolódni. Nevezetesen, fel kell tenni azt a kérdést, hogy mennyire tekinthetők reálisnak azok az árak, amelyek itt a rezsik területén nyomták a lakosságot, és itt vissza kell menni arra a kérdéskörre, amit Gyüre Csaba is érintett és mások is, hogy hogyan is történt ez a privatizáció.

Ugye, sokan mondják, hogy a szabad verseny milyen nagyszerű, megoldja a problémákat, de azt azért látni kell, hogy itt, a rezsik területén döntően semmiféle szabad versenyről nem beszélhetünk. Nincs szabad verseny, mert nem választhatom meg, hogy kitől veszem a távhőt, kitől a gázt. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy monopolhelyzetben lévő cégek tudják érvényesíteni a lakossággal szemben az akaratukat, és az a helyzet, hogy normális országokban az ilyen monopóliumokat, amelyeknek a lakosság kiszolgáltatott, egyébként nem is adják magánkézbe, vagy nagyon megfontoltan adják magánkézbe, illetve az államnak, önkormányzatnak megfelelő fékrendszerei vannak, amelyekkel kordában tudják tartani az árakat.

Magyarországon nem ez történt, privatizálták ezeket a különböző szektorokat, és gyakorlatilag a lakosság teljes egészében ki volt szolgáltatva. A privatizációt is fenntartással kell kezelni, mert mennyire tekinthető privatizációnak az, amikor magyar állami tulajdonból részben francia vagy német állami vagy önkormányzati tulajdonban álló cégeknek adunk el bizonyos monopóliumokat.

(9.20)

Úgyhogy ebből kifolyólag azt gondolom, hogy már nagyon-nagyon régen, sok-sok évvel ezelőtt a magyar kormányoknak lépni kellett volna annak érdekében, hogy ezeknek az elszabadult monopóliumoknak, amelyek gátlás nélkül vitték ki az extraprofitot Magyarországról, gátat szabjanak. Csak üdvözölni lehet egyébként, hogy a kormány ezt a lépést megtette. Még egyszer aláhúzom: nem arról van szó, hogy irreálisan alacsony árak fognak kialakulni ezen a piacon, hanem arról van szó, hogy az árak voltak eddig irreálisan magasak, és soha senki nem tett az elmúlt 10 évben azért, hogy ezeket az árakat féken tartsa.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Itt kisebb vita bontakozott ki, hogy ki kinek az érdekét képviseli. Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Nem tudom, emlékeznek-e arra, amikor az energiaszektort privatizálták, akkor a privatizáció során 8 százalékos nyereséget vállaltak, illetve garantáltak a privatizált cégeknek. Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen egyébként a világon nem volt. Valaki megvesz egy céget, majd garantáljuk neki, hogy tuti 8 százalékos nyeresége lesz. Hát mi ez, amikor nem arról beszélünk, hogy önök a multinacionális cégek érdekeit képviselték? Ilyen szerződést nem találnak Európában egyébként még egyet.

A másik: javaslom mindenkinek, hogy nézze meg mondjuk, 1998-2013 között, hogy mikor mennyi, mekkora mértékű volt a multinacionális cégek nyeresége. Nagyon furcsa ábrát láthatnak, és ha megnézik a grafikonokat, akkor mindig az derül ki, hogy amikor szocialista kormányok voltak, akkor bizony a multinacionális cégek - a bankoktól kezdve a nemzetközi nagyvállalatokig - nyeresége mindig az egekbe szökött, és európai összehasonlításban is egészen elképesztő mértékűen emelkedett ki a hasonló cégektől.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból. - Dr. Gyüre Csaba tapsol.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A parlament előtt van három határozati javaslat. Az egyik a recski emlékhely, a másik az auschwitz-birkenaui emlékhely, a harmadik pedig a Terror Háza emlékhely iskolai látogatásáról szóló határozati javaslat.

A szocialista képviselők javasolták a nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló javaslatot, amelynek lényege, hogy a kormánynak országos programot kell készíteni arra, hogy minden közoktatásban tanuló fiatal legalább egyszer az állam támogatásával eljuthasson az auschwitz-birkenaui haláltábor helyén létrehozott emlékhelyre, múzeumba.

A KDNP javasolta a diktatúrák által intézményesített gonoszság, valamint a történelemnek a jövő nemzedékek számára történő objektív bemutatásáról szóló javaslatot, amelynek lényege, hogy az általános iskolák tanulóinak tenné kötelezővé a Terror Háza meglátogatását és ennek költségvonzatát a köznevelési intézmény jogosult lenne igényelni.

A Jobbik javaslatának az a lényege, hogy a recski munkatáborban a kommunista diktatúra erőszakszervezetei által elkövetett rémtetteket a felnövekvő generációk számára hitelesen bemutassák, és ezért a középiskolák 9-10. évfolyamos tanulói számára kötelező látogatást írna elő a recski emlékhelyen.

Az oktatási bizottság megtárgyalta ezeket a javaslatokat. Steiner képviselő úr többször is utalt arra, hogy az oktatási bizottság ezeket a javaslatokat nem támogatta. Itt azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a nem támogatásnak egy alapvető oka volt - ebben a kérdéskörben ma sem látunk teljesen másként -, ez pedig a kötelező jelleg. Kötelező jelleggel nem tartjuk százszázalékosan megvalósíthatónak azt az igényt, hogy minden egyes magyar diák kötelező jelleggel jusson el oda, sem pedagógiai szempontból nem tartjuk ezt teljesen megvalósíthatónak, indokoltnak, és a költségvetési szempontok sem teszik ezt teljes mértékben lehetővé.

Ugyanakkor alá kell húznom, hogy mindhárom javaslat alapvető célkitűzésével egyetértünk. A Fidesz támogat minden olyan kezdeményezést, amelynek az a célja, hogy megismertesse a fiatalokkal a Magyarországon működő diktatúrák időszakát, legyen az kommunista diktatúra vagy náci diktatúra. Nincs különbség, mindkét véres diktatúra nyomában pusztítás, gyilkosság, kifosztás, fizikai és lelki terror, tönkretett családok milliói és egy tönkretett ország járt.

Amikor azon gondolkoztam, hogy mit is mondjak ezen a beszéden, egy idő múlva eszembe jutott - engedjék meg nekem, hogy egy családi szálat behozzak ide -, hogy a nagymamám 1960-ban írt egy kicsit részletesebb önéletrajzot, és ebből az önéletrajzból néhány mondatot szeretnék felolvasni. Azt írja:

"1930-ban mentem férjhez dr. Révész Ferenc székesfővárosi tisztviselőhöz, aki körülbelül tíz évig a X. kerület anyakönyv-vezetőségén dolgozott. 1942-ben mint becsületes dolgozót és jó munkaerőt áthelyezték az Aradi utcai elöljárósághoz, ahol a népmozgalmi nyilvántartó hivatalban olyan rendelkezések végrehajtásával bízták meg, amelyek homlokegyenest ellenkeztek jóérzésével és felfogásával. Ekkor ő az üldözöttek érdekeit védte és szabotálta az akkori embertelen intézkedések végrehajtását. Figyelni kezdték a telefonbeszélgetéseit, és akadtak rosszakaratú besúgók, akik meglátták, hogy két szerencsétlen öregember Ukrajnába való kitelepítésének papírjait összetépve a papírkosárba vágta, miután az illetőket biztosította arról, hogy megakadályozza a kegyetlen intézkedés foganatosítását. Ezen a napon telefonértesítést kaptam, hogy ne várjam, nem jön haza. Én azt hittem, hivatalos dolga van és későbbre vártam. Este sem jött. Többet nem jött. Másnap egy értesítést kaptam, hogy a főkapitányságon van és a Margit körút 60-ba viszik. Akkor elájultam. A legnagyobb kislányom sivalkodására tértem magamhoz, és a hat hónapos pici baba enni kért. Akkor már tudtam, hogy a férjemet állásától megfosztották és fizetést nem kap. Öt gyermekkel maradtam egyedül, a legnagyobb 10 esztendős volt. Férjemet 1942-ben öt hónapig tartották börtönben, aztán hathetes kiképzést kapott, mert sohasem volt katona, és büntetőszázaddal 1942 októberében frontszolgálatra küldték azzal az ígérettel, hogy három hónap múlva leszerelhet. 1943 januárjában azonban Alekszejenkónál a Don-kanyarban nyoma veszett."

(11.00)

Így kezdődik ez az életrajz. Utána nagyapámtól a család még kapott néhány levelet, és miután költő volt, a levelekben verseket is küldött haza. A történet talán úgy folytatódik, hogy az utolsó levelében érkezett egy vers, amelynek néhány sorát szeretném még felolvasni. Nem tanulság nélkül való. "Donparti erdőkben bőg az orosz gránát, / Riasztja a honvéd nehéz, kínos álmát. / De Ti otthon békén vessétek az ágyat: / Egy élő testünkből vetünk neki gátat, / Hogy oda ne érhessen szennyes, vörös árja, / Reá ne törhessen drága hazánkra." És folytatódik a vers.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azért tartom érdekesnek ezt a történetet, azért is olvastam fel, mert benne van, hogy a jóakaratú, tisztességes emberek nem választhattak a két embertelen rendszer közül. Aki tisztességes volt, annak helyt kellett állnia a nemzetiszocialista időszak alatt is, ha kellett, akkor meg kellett próbálni elszabotálni az intézkedéseket, de ez nem jelenti azt, hogy felszabadításként várták azt, hogy az oroszok ideérkezzenek, ebbe az országba. A családunk története ezután folytatódott. Nagymamámék házát, ami Kőbányán, a Kelemen utcában nem egy túl nagy családi ház volt, tehát nem összevethető egy szemlőhegyi villával, gyakorlatilag államosították, és két szobát hagytak a nagymamámnak két gyermekkel. Azt hiszem, hogy így a családunk történetében is érzékelhető, hogy mindkét oldalon, mindkét irányban mit is jelentettek ezek a diktatúrák.

Viszont valóban, ha szétnézünk Magyarországon, akkor jelenleg azt tapasztaljuk, hogy egészen hihetetlen állapotok uralkodnak. Miközben, mondjuk, a holokauszt, a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája emberek százezreinek életét vette el, köztük kisgyerekek, idősek, asszonyok, családok százezreiről beszélünk, köztük olyan híres magyar művészekről, a magyar kultúra olyan nagyjairól, mint Radnóti, Szerb Antal vagy talán a legtöbbet idézett magyar író, Rejtő Jenő, aközben Magyarországon vannak olyan fiatalok, akik döbbenetes módon horogkeresztes tetoválásokat és más hasonló szimbólumokat varratnak a testükre, és ezeket büszkén viselik. Hogyan lehetséges ez? De hogyan lehetséges az is, hogy vannak olyanok Magyarországon, akik vörös csillaggal a mellükön, vörös csillagos pólóban járnak ebben az országban az után az időszak után, amit itt kénytelenek voltunk a XX. században megélni?

Ezért gondoljuk azt, hogy mindazoknak a javaslatoknak, amelyeket jobbikos, szocialista, illetve KDNP-s képviselőtársaink beterjesztettek, van létjogosultságuk. Nagyon fontos, hogy minél több magyar diák, minél több magyar fiatal jusson el a recski emlékhelyre, és lássa meg, hogy mi történt ott. Nagyon fontos, hogy minél több magyar fiatal jusson el Auschwitzba, és szembesüljön azzal a borzalommal, amivel ott szembesülni lehet. És nagyon fontos, hogy minél több magyar fiatal jusson el a Terror Háza Múzeumba, és ott is szembesüljön azzal, amivel ott szembesülni lehet.

Tisztelt országgyűlési Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a mai vita két irányba mehet el. Egymásnak eshetünk, és egy jó nagy, személyeskedő vitába is beletorkollhat ennek a három javaslatnak a megvitatása, illetve észrevehetjük, hogy a három, egymástól különböző javaslatban azért van egy közös pont. Ez a közös pont pedig az, hogy mindhárom javaslatnak az a célja, hogy az elkövetkező fiatal generációt gyakorlatilag helyzetbe hozza, képbe hozza, hogy mi is történt az elmúlt évszázadban Magyarországon. Az az igazság, hogy azért nagyon fontosak ezek az emlékhelyek, mert amiket ott megtapasztalhat az ember, amit ott megélhet az ember, azt egy iskolai tankönyvből nem fogja semmiképpen megélni.

A Fidesz, mint mondtam, mindig is elkötelezett volt, hogy ezekben a kérdésekben az ifjúság, a magyar ifjúság, a gyerekek teljes és egyértelmű képet kaphassanak. Ezért vezettük be annak idején a holokauszt-emléknapot, a holokauszt áldozatainak emléknapját az általános iskolákban, csakúgy, mint a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját. Nem arról van szó, hogy az egyikkel relativizálni szeretnénk a másikat. Mind a kettő megbocsáthatatlan bűn. Ugyanakkor nem lehet kettős mércével sem mérni, nem lehet azt mondani, hogy az egyik bűn, a másikról nem beszélünk, vagy a másik bűn, és az egyikről nem beszélünk. Sajnos, mind a kettő a magyar történelem része, és mind a kettőben sajnos mi, magyarok a jó és a rossz oldalon is vállaltunk szerepet.

Ezért fontos, hogy a következő generáció is ezt lássa. Gyilkos ideológia volt mind a kettő, amely mások szabadsága, mások megsemmisítése, mások kifosztása, mások megalázása árán képzelte el saját hatalmát. Diktatúra, amelyben az emberi jogokat, a magántulajdont, a nemzet értékeit kiirtották. Az egyik faji alapon, a másik osztályalapon mutatott a bűnösökre, és ennek alapján döntötték el, hogy kinek kell bűnhődnie, és kinek kell elpusztulnia. Mind a kommunizmus, mind a nemzetiszocializmus egyformán tragikus ideológiák, amelyek totalitárius rendszerekben tomboltak, és amelyeknek milliók lettek áldozatai. De nemcsak egyének és nemcsak családok, hanem egész nemzetek és nemzedékek lettek áldozatai a diktatúrának, mert tömegek azonosultak ezekkel az eszmékkel, kényszerből vagy tudatlanságtól vezetve.

Ezért a legfontosabb feladat, hogy minden nemzedéknél legyőzzük a tudatlanságot. Ezért fontos ezekre a diktatúrákra emlékezni, mert generációk nőttek fel úgy Magyarországon, hogy az iskolában soha vagy alig hallottak ezekről a dolgokról. Az elmúlt évtizedekben az oktatáspolitika sajnos tabuvá tette az őszinte beszédet, a nemzeti emlékezetet, az áldozatokról, a halottakról való méltó megemlékezést, a kegyetlenségek és a nemzeti következmények felidézését. Olykor egyszerűen csak eltitkolták, máskor egyenesen megszépítették a terrort. A diktatúrák áldozatairól való méltó megemlékezés a mostani és a leendő generációknak különösen fontos. Hiszen egyre kevesebben élnek közöttünk azok, akik a kommunizmus kegyetlenségeit vagy a holokausztot átélték, saját bőrükön megtapasztalták a terrort.

A határozati javaslatokat ezért a lehetséges és szükséges módosításokkal, de egyformán támogatjuk. A diákok kötelező utazása, utaztatása, kirándulása helyett azonban érdemes olyan módszereken gondolkodni, amelyek nem nyűggé, hanem maradandó élménnyé, valós tudássá teszik mindezt, ami ösztönzi az oktatási intézményeket és a diákokat is. Nem gondoljuk, hogy helyes lenne egy-egy pontot kiválasztani az országban. Mert a recski emlékhely meglátogatása, ezt említettem az oktatási bizottság ülésén, mondjuk, Borsod megyéből, Heves megyéből viszonylag egyszerűen megoldható. De mondjuk, a Hortobágyról nem biztos, hogy a recski emlékhelyet kellene megcélozni. Könnyen lehet, hogy Záhonyból célszerűbb lenne a Kárpátalján felállított munkatáborba átmenni, hiszen költségek és az idő szempontjából is ez sokkal könnyebben megvalósítható. Nem biztos, hogy minden magyar diákot arra kell kötelezni, hogy Auschwitz-Birkenauba menjen el, mert lehet, hogy bizonyos családok pénztárcái csak azt teszik lehetővé, hogy mondjuk, Budapesten a Holokauszt Emlékmúzeumot nézzék meg.

Ezzel együtt, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, fontos, hogy minden magyar diák jusson el ezekre az emlékhelyekre, mindenki szembesüljön azzal, hogy a diktatúrák milyen következményekkel, milyen áldozatokkal, milyen borzalmakkal jártak ebben az országban. És, tisztelt képviselőtársaim, ebben az esetben, azt gondolom, ha ezt jól csináljuk, ha a magyar oktatáspolitika jól működik, akkor van remény arra, hogy kevesebb náci és kommunista jelképet viselő fiatallal fogunk találkozni az elkövetkező években Magyarországon.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! El kell mondjam, én azok közé tartozom, akik örömmel hallgatták Lendvai Ildikó hozzászólásának egy részét. Nevezetesen azt a részt, amikor Lendvai Ildikó azt mondta, maguk sem gondolják, hogy kötelezően kell ezeket a kirándulásokat megvalósítani, ugyanis mi pontosan ezzel érveltünk az oktatási bizottság ülésén. Mi azt mondtuk, hogy támogatjuk, támogatjuk, hogy legyen egy pályázati alap, és örömmel vennénk, ha minél több magyar diák és fiatal eljutna Auschwitzba és más emlékhelyekre, Recskre, a Terror Házába, a budapesti Holokauszt Múzeumba és több más helyre, de ezt nem látjuk kötelező jelleggel keresztülvihetőnek sem anyagilag, sem egyéb területen.

Azt hiszem, ha ezt a szocialisták is el tudják fogadni, akkor azon a vitán, ami az oktatási bizottságban volt, túlléptünk, és ez gyakorlatilag egy más dimenzióba helyezi a vitát.

Lendvai Ildikónak pedig azokra az állításaira, amelyekkel nem értek egyet, most nem kívánok kitérni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, ez a hozzászólás mindenképpen méltatlan volt a vita eddigi hangneméhez. Méltatlan volt, mert azt gondolom, hogy itt az előterjesztett javaslatok súlyához mindenki méltó módon igyekezett hozzászólni, még akkor is, kedves Nyakó képviselő úr, ha nem mindenben értettünk egyet. Ez a gyűlölettől fröcsögő kirohanás, amit ön most megengedett magának, az egész délelőttöt bizonyos mértékben átírja.

Azt hiszem, érdemes legalább ebben az ügyben, amiről mindenki azt nyilatkozta, hogy neki maximálisan fontos, legalább azt látni, ami összeköt minket. Ebben a parlamentben gyakorlatilag mindenki azt mondta el, hogy elítéli a holokausztot, elítéli a málenkij robotot, elítéli azokat a történéseket, amelyek Recsken voltak, aminek példát állít, emléket állít a Terror Háza. Ehhez képest ez a hozzászólás nem volt idevaló, kedves képviselő úr, úgyhogy azt gondolom, legközebb fontolja meg, hogy ilyen emelkedett témában, ilyen fontos vitában milyen hozzászólást enged meg magának. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Osztolykán Ágnes azt mondta, hogy ilyen vitára számított. Összességében inkább pozitívan élem meg, ami a parlamentben történik most, mert szerintem nagyjából egy irányba mutatnak a gondolatok.

Ugyanakkor természetesen vannak vitakérdések köztünk, bár úgy tűnik, hogy a parlament döntő többsége el fogja fogadni a benyújtott határozati javaslatokat. Az egyik ilyen kérdés kétségkívül Nyirő József személye. Nyirő József egy nagyszerű magyar író volt. Azt gondolom, hogy helye van a Nemzeti alaptantervben, egyébként az állításokkal szemben nem volt a nyilaspárt tagja, a parlamentnek kétségkívül tagja volt. De azért azt kell mondjam, hogy messzire vezetne, mondjuk, az a vita, ha azokat, akik a diktatúra parlamentjeiben szerepet vállaltak, kitiltanánk a közéletből.

Volt a magyar közéletben nemrég egy olyan miniszterelnök, aki egy szemlőhegyi villából járt be dolgozni, amely villa tulajdonosa szintén egy diktatúrában vállalt nem igazán pozitív szerepet. Azt gondolom, hogy Nyirő Józsefet is az írói tevékenysége alapján kell megítélni.

Vannak például olyan zeneszerzők, Wagnert mondhatnám, akiről szintén politikai nézeteit tekintve fel-felvetődnek különböző viták, de a zeneszerzői nagyságát egyébként senkinek nem jut eszébe vitatni. Köszönöm szépen.

Úgyhogy azt gondolom, hogy szerencsés lenne visszatérni egyébként a témához, mert a témában, többé-kevésbé úgy látom, tisztelt képviselőtársaimmal egyetértünk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ha jól emlékszem, nagyjából tíz évvel ezelőtt volt már egy felszólalásom ebben a témában a parlamentben. Akkor nagyon preferáltam ezt az igényt, de az a helyzet, hogy nagyon sokáig nem történt semmi. Itt ki kell emelni a Fővárosi Önkormányzatot, mert a Fővárosi Önkormányzat nagyon sok más terület mellett ezen a területen is lényegeset lépett előre, és azt gondolom, hogy ezért mindenképpen elismerés illeti meg. Vannak olyan pártok, amelyek arról beszélnek, hogy mennyire fontos nekik a főváros, de a regnálásuk alatt gyakorlatilag nem történt semmi.

A Fővárosi Önkormányzat esetében hadd emeljek ki még egy nagyon fontos témakört, amiben hihetetlen előrelépés történt, ez a szelektív hulladékgyűjtésnek a háztartásonként történő megszervezése. Én kicsit furcsának is tartom, hogy a magukat zöldnek nevező párt tagjai most éppen nincsenek itt, de ezek azok a kérdések, amikkel élhetőbbé lehet tenni Budapestet. Rendkívül sokat jelent, hogy a Fővárosi Önkormányzat más nagyvárosokhoz hasonlóan végre Budapesten is megszervezte háztartásonként a szelektív hulladékgyűjtést. Rendkívül nagy előrelépésnek tartom, hogy ebben a témában is történik valami.

Képviselőtársaim több aggodalmat is elmondtak, mintha kicsit azt próbálnák magyarázni, hogy miért nem történt az ő fővárosi regnálásuk alatt ebben a témában semmi. De azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Bécs és Budapest éghajlata, időjárása között olyan túlságosan nagy különbség nincs. Bécsben évek óta működik a rendszer, képviselő úr, és Bécsben nemcsak a turisták használják, hanem munkába járásra, közlekedésre is használják ezt a kerékpárhálózatot. Ráadásul ha Európában szétnézünk, azt látjuk, hogy van olyan város, ahol az ilyen típusú közlekedés aránya eléri a 20 százalékot az összközlekedésben. 20 százalékot! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak bele, micsoda hihetetlen dolog lenne, ha csak néhány nap az történne, hogy 20 százalékkal kevesebb autós lenne a városban, és ezeknek az embereknek egy része biciklivel jutna el a munkába. Ez óriási változást jelentene!

Ez a törvénytervezet igazából a jogszabályi feltételeket teremti meg. Nem arról van szó, hogy leírja, Budapesten hol lesznek elhelyezve ezek a pontok, hanem vannak bizonyos jogszabályi feltételek, amelyek szükségesek a rendszer kialakításához.

Nagyon örülök annak - s ennek lesznek következményei is -, hogy közúti járműnek minősíti ezeket az eszközöket ez a beterjesztés. Ez azért kulcsfontosságú, mert ez gyakorlatilag az egész kerékpárút-hálózat kialakítására ki fog hatni. Ugyanis az a helyzet, hogy valami érthetetlen okból kifolyólag Magyarországon az az elképzelés dívott, hogy a kerékpárutakat a járdán kell vezetni, és a járdán is vezették. A járműveknek egyébként nem a járdán van a helyük. S bármilyen hihetetlen, ott, ahol a járdáról az úttestre lemegy a kerékpárút, a statisztikák szerint hihetetlenül sok baleset történt. A kerékpárszövetségek megállapítása szerint az ilyen típusú kerékpárutak sokkal veszélyesebbek annál, mintha az úttesten vezetnék a kerékpárutakat, hiszen ezekben az esetekben a járművezetők sokkal inkább érzékelik ezeket a közúti járműveket, mintha a járdáról gurul hirtelen a kanyarodásuk közben elé. A legtöbb baleset egyébként ebből adódik. Én tehát kimondottam üdvözlöm a törvénytervezetnek azt a részét, amely közúti járművé minősíti ezeket az eszközöket, és nagyon reménykedem abban - bár ez ügyben már az elmúlt években is történt valami -, hogy ezt követően a kerékpárutak az úttestet fogják használni.

De térjünk vissza a kerékpárútjainkra. Abban kétségkívül sok igazság van, hogy sokkal több kerékpárút van, mint amennyi használható belőle. A budapesti kerékpárutak jelentős része teljesen használhatatlan, és nagyon reménykedünk abban, hogy ha majd sok biciklis lesz, akkor az generálni fogja a változást.

Nagyon helyes az az elképzelés - persze nem is történhet másként, más nagyvárosokban is hasonló a koncepció -, hogy először a belvárosból, a legfrekventáltabb területekről indul el ez a rendszer. Ugyanakkor mint kőbányai önkormányzati képviselő én nagyon reménykedem abban, hogy viszonylag rövid időn belül ez megérkezik a külső városrészekbe is, hiszen kétségkívül igaz az az állítás, hogy egy rendszer akkor működik jól, ha az egész városban, sőt az agglomerációban is működik.

Sőt, ehhez a rendszerhez még mindenképpen hozzá kellene illeszteni azt a lehetőséget, hogy a metrómegállóknál, az agglomerációkból beérkező vasútállomásoknál nagyon nagy számú kerékpártárolót kell kiépíteni. Amikor Belgiumban vagy Angliában jártam, azt láttam, hogy vannak olyan vasútállomások, ahol, amíg a szem ellát, ezerszámra álltak a biciklik. Ott gyakorlatilag az történt, hogy a vasútállomásokig elmentek a kerékpárral, ott lerakták a kerékpárt, nagyon gyakran azt is elmondták, hogy nem egy embernek a belvárosban volt egy másik kerékpárja is, és amikor a vasútállomáson leszállt, átszállt a másik kerékpárjára és azzal ment el a munkába. Nagyon örülnék, ha ez a kultúra nálunk is kialakulna. S még egyszer mondom, ehhez még az is hozzátartozik, hogy a metrómegállónál nagy számban kell kerékpártárolókat kiépíteni.

Én is felírtam magamnak azt, hogy ki a célcsoport. Nyilvánvalóan célcsoportnak kell lenniük a turistáknak is, de ha a közösségi közlekedésről beszélünk, akkor a célcsoportot elsősorban nem a turisták jelentik, hanem azt szeretnénk elérni, hogy minél több budapesti, fővárosi állampolgár igazi lehetőségként vegye figyelembe, hogy kerékpárral is el lehet jutni a munkahelyére. El lehet jutni úgy, hogy leszáll a megfelelő metrómegállón, és nem buszra vár, hanem felül a kerékpárra és viszonylag gyorsan el tud jutni oda.

Arról már beszéltem, hogy a kerékpárutak jelentős része használhatatlan és balesetveszélyes, és mindenképpen kell egy-két új kerékpárutat is kiépíteni. Nekem az egyik szívem csücske kerékpárút-tervezet, amiről most beszélni szeretnék, a Rákos-patak menti kerékpárút. A Rákos-patak mentén egyébként zöldövezeti részben az agglomerációból nagyon sokan be tudnának jutni Budapestre abban az esetben, ha ez a kerékpárút működne. A kerékpárúttal azonban az a probléma, hogy van egy része, amelyik a XVII. kerületben gyönyörűen kiépült, aztán hiányzik egy része még a XVII. kerületben, egy nagy része a X. kerületben, a XIV. kerületben újra megvan, és onnan már viszonylag jól használható. Biztos vannak más ilyen fontos kerékpárutak is, de azt gondolom, hogy erre uniós források felhasználásával mindenképpen kellene további forrásokat is biztosítani.

Mindezen túl azért üdvözlöm még, hogy ez a közösségi kerékpározási rendszer létrejön, mert biztos vagyok benne, hogy ez nagyon jelentős áttörést fog jelenteni a budapesti kerékpározásban.

(16.50)

Áttörést fog jelenteni azért, mert sokkal nagyobb létszámban fognak megjelenni a kerékpárosok először a belvárosban, aztán a külvárosokban is. Ez pedig magával fogja vonni azt, hogy rövid időn belül teljesen megváltozik a kerékpározás kultúrája, a kerékpárosoknak és az autóknak az egymáshoz való viszonya, és ha elér egy kritikus tömeget a kerékpárosok száma, akkor a többiek is, akik most még nem merik erre rászánni magukat, azok az emberek is könnyebben ráülnek a kerékpárra és választják ezt az alternatív közlekedési eszközt. Márpedig, még egyszer mondom - és itt visszatérünk az eredeti kérdéskörre -, ha Budapesten az autósoknak 1-2-3-5 százalékát néhány éven belül rá tudjuk venni, hogy ne autóval, hanem kerékpárral közlekedjenek, úgy tudjanak eljutni a munkahelyükre, akkor ez egy sokkal élhetőbb, barátságosabb, szerethetőbb város lesz. És hogy ebben a szükséges lépéseket megtette, még egyszer gratulálni szeretnék a Fővárosi Önkormányzatnak, és nagyon reménykedem abban, hogy a Fővárosi Önkormányzat példáját az ország más városai is követni fogják.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Én reménykedem, hogy minél többen hallgatták az előző szocialista képviselő úr hozzászólását. Én nem vagyok olyan kishitű, mint ő, én azt gondolom, ha Bécsben meg tudják ezt oldani, akkor mi nem vagyunk rosszabbak, akkor mi is meg fogjuk tudni oldani. A Demszky-érában, ezt nyilvánvalóan lehetett látni, hogy bele sem sikerült vágni ebbe a kérdéskörbe, de azért higgye el, képviselő úr, hogy menni fog.

Lehet hivatkozni persze extrém időjárási körülményekre, amikor tényleg nagy baj volt Magyarországon, de az a helyzet, hogy nézzen szét a fővárosban, és látni fogja, hogy minden területen haladunk előre. Ha az elmúlt években, Demszky Gábor főpolgármestersége alatt is ilyen léptékben fejlődött volna a főváros, akkor ez a város messze nem lenne annyira elmaradva Bécstől, mint amennyire most van. (Taps a Fidesz soraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság viszonylag rövid vitát folytatott le ebben a kérdésben, és ebben a rövid vitában is leginkább a pedagógus etikai kódex került elő az ellenzéki képviselők részéről. Ezeket a kérdéseket a minisztérium illetékes képviselői megválaszolták, és ezt követően a bizottság többségi álláspontja általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Érdeklődve hallgattuk Osztolykán Ágnes bizottsági ülésről szóló beszámolóját, de itt ügyrendben el kell mondanom, hogy amiket Osztolykán Ágnes most elmondott, azt a bizottsági ülésen nem mondta el. Úgyhogy... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, mi a javaslata?

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Csak szeretném felhívni a Ház figyelmét, hogy Osztolykán Ágnes...

ELNÖK: Akkor ezt tegye meg...

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): ...hozzászólása ebben a témában nem volt házszabályszerű. (Az elnök csenget.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságban némi vitát folytattunk erről a kérdésről. A kormánypárti frakciók megosztottak voltak, a kormánypárti frakciók is, de végül a frakció döntő többsége abban a formában foglalt állást, hogy általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést, és az oktatási bizottság többsége egyébként támogatta az előterjesztés országgyűlési megvitatását.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Népesedéspolitikai tanácsadóként én is találkoztam a családi napközik problémakörével, illetve azzal, hogy szakértői jelentések szerint egyértelműen Magyarország a gyermekvállalás egyik gátja, hogy sok helyen, sok területen nem megoldott a kisgyermekek napközbeni ellátása. Az a helyzet, hogy ez a bölcsődés gyerekekre is igaz, és bizonyos esetben az óvodás gyermekekre is igaz.

Ha megnézzük a számokat, Magyarországon, ha jól sikerült az interneten az adatok nyomára jutnom, akkor körülbelül az a helyzet, hogy nagyjából 1200 családi napközi működik, és ezekben a családi napközikben mintegy 7500 gyermekről gondoskodnak. Az az igazság, hogy amikor a köznevelési törvény módosítása volt, akkor én magam azok közé tartoztam, akik utolsó pillanatig azt az álláspontot képviselték, hogy a családi napközikre szükség van, és magam is azt gondoltam, hogy a családi napközikben tegyük lehetővé, hogy teljesíteni lehessen a kötelező óvodáztatást.

Itt egy pillanatra egy lépéssel hátrébb kell lépni. A kötelező óvodáztatás lényegét jó, ha ebben a körben végiggondoljuk, hogy miért is szükséges ez. Ha a magyar oktatási rendszert végiggondoljuk, és megnézzük, hogy a magyar oktatási rendszer hogy működik és mi a legnagyobb hiányossága, akkor az egyik legnagyobb hiányossága vagy a legnagyobb probléma a magyar oktatási rendszerrel, hogy hihetetlen nagy mértékű az esélyegyenlőtlenség a magyar oktatási rendszeren belül. Ez az elmúlt húsz-egynéhány évben alakult ki, és ennek számos oka van, amit a köznevelési törvény egyébként nagyon helyesen próbált kezelni. Az egyik az önkormányzati rendszeren keresztüli finanszírozás. Nyilvánvalóan a szegény önkormányzatok, ahol a településen majdnem mindenki munkanélküli, pont ezeken a helyeken tudtak kevesebb összeget fordítani az óvodáikra, iskoláikra, az óvodai férőhelyek száma... - illetve hogy pontosan a legrászorultabb gyerekek nagyon sokszor később, ötéves korban vagy azután kerültek óvodába. Legyünk őszinték, az bizony egy egyértelmű esélyegyenlőség-javító program, ha elérjük, hogy a gyerekek minél korábbi időszakban óvodába menjenek. Nem a középosztálybeli gyerekeknek van erre elsősorban szüksége, hanem éppen a legszegényebb sorból származó gyerekeknek.

Megértettem azt a félelmet, ami a köznevelési törvény módosítása során többekben munkálkodott, nevezetesen, hogy miközben az esélyegyenlőséget tűzzük ki célul, mi a garancia arra, hogy a családi napköziben olyan színvonalú munka folyik, amely ezt az esélyegyenlőséget, amit kívánatosnak tartottunk a köznevelési törvényben, garantálni tudja.

(20.50)

És az a helyzet, hogy több képviselőtársam azon az állásponton volt, hogy ezt a színvonalat az óvodában lehet leginkább garantálni. Az én helyzetem lehet, hogy azért más, talán azért is látom másképp ezt a dolgot, mert kuratóriumi tagja vagyok a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, ahol nagyon-nagyon sok hátrányos helyzetű gyerekkel foglalkoznak. Nagyon-nagyon sok hátrányos helyzetű gyermeket gyűjtenek össze, és az az igazság, hogy még csak nem is szakképzett pedagógusokra bízza őket Böjte atya, és olyan eredményeket érnek el, ami egyébként pedagógiai szempontból is, képzett pedagógusok esetében is megsüvegelendő. Ezeknél a szemétdombról, állomásról, árvaházakból összegyűjtött gyerekeknél, hogyha megnézzük, az érettségin keresztülmentek - ez Romániában most meglehetősen pontos szám - vagy felsőoktatási intézménybe felvettek aránya egyébként nem különbözik az országos átlagtól. Pedig nagyon nehéz sorból érkeztek a gyerekek, és nagyon sokan nem is kis korban, hanem annál később.

És hogyha ebbe belegondolunk, akkor ezek a családok úgy működnek kvázi, mint egy csana, egy családi napközi. És az a helyzet, hogy lehet eredményt elérni. Azt gondolom, hogyha szétnézünk Európában, akkor is azt látjuk, hogy a családi napközik nálunk gazdagabb, jobb módú országokban is sikeresen, szerencsésen tudnak működni, és jól kiegészítik azt a rendszert, azt az oktatási intézményrendszert, amit ezek az országok működtetnek.

Itt ugye, én abban látom a legfőbb feladatot, hogy ezeket a garanciákat, hogy ezek a családi napközik jól működjenek, ezeket lenne szerencsés leginkább megteremteni, vagy azt kellene körüljárni, hogy hogyan tudjuk ezeket a garanciákat megteremteni. Nos, én úgy látom, hogy az egy fontos előírás, és ezt tartalmazza az anyag, hogy kössük pedagógiai végzettséghez, tehát óvónői végzettséggel, ha egy csanában, családi napköziben van olyan munkatárs, aki óvónői végzettséggel rendelkezik, akkor foglalkozhasson négy- és ötéves gyerekekkel. Ez egy garanciát jelenthet. Beadtunk egy olyan módosító javaslatot is, ami az óvodai nevelési programnak a többé-kevésbé követését is beemeli a javaslatba.

Úgyhogy én úgy gondolom, hogyha szétnézünk most Magyarországon, szétnézünk Budapesten, esetleg Kőbányán, akkor nem azt látjuk, hogy az a probléma, hogy a családi napközikben a színvonal alacsony lenne. Hiszen többen is céloztak rá, többen is mondták már, hogy fizetni kell ezért a szolgáltatásért, hiszen az állami normatívából nem jön ki. Na most, az a helyzet, hogy mi visszavettük a kőbányai önkormányzatnál a családi napköziknek a támogatását, és meglehetősen nagy volt a közfelháborodás. Mi, a kőbányai önkormányzat nagyon sok pénzt fizettünk még az állami normatíván felül. Nagyon nagy volt a felháborodás a szülők részéről. Tehát nem az a helyzet, hogy a szülők úgy élik meg, hogy az óvoda magasabb színvonalú ellátást biztosít, mint a családi napközi, hanem a szülők érzik azt, vagy gondolják úgy, hogy a családi napköziből, ha óvodába kell menni, az a gyerekük számára visszalépés.

Ezzel együtt szerintem Ertsey Katalin egy kicsit zordabb képet festett az óvodákról, mint amilyen a valóságos kép, én nagyon szívesen meghívom Ertsey Katalint a kőbányai óvodákba, hogy nézze meg, hogy milyen nagyszerű program mentén, milyen gyerekcentrikusan foglalkoznak a gyerekekkel az óvodáinkban. Tehát a kép szerintem messze-messze nem annyira tragikus.

Ugyanakkor azonban el kell mondani, hogy az óvodai eloszlás az országban teljesen egyenetlen. Egyenetlen az óvodai eloszlás, és ebből kifolyólag vannak olyan települések, nem is kevés az országban, ahol már most sem tudják megoldani az óvodáztatás problémáját. Ha ez egy év múlva kötelezővé válik, még nagyobb lesz a kihívás.

Felvetődött, hogy az önkormányzatok óvodát kell hogy létrehozzanak, és ez pozitív. Lehet, hogy pozitív, ha egy önkormányzat területén van elég gyerek. De mit tegyen az az önkormányzat, ahol, mondjuk, a területén, egy kis faluról van szó, van az adott évben 4 bölcsődés és 3 óvodás gyerek, akikről gondoskodni kell? Ha a családi napközit nem tesszük megengedhetővé, akkor a gyereknek óvodába kell járni, de az óvodába járást a következő faluban, egy vagy két faluval arrébb tudja megtenni. Nekem az a szilárd meggyőződésem, hogy ha a saját településén tud óvodába járni egy kistelepülési gyerek, az egyáltalán nem elvetendő.

Azt is látni kell, hogy a családanyák sem feltétlenül óvodapedagógusi végzettségűek, mégis valahogy fel tudják nevelni a gyerekeiket. Ha a gyerekeket családi körben vagy a családhoz hasonló körben neveljük, akkor én azt gondolom, hogy ez nem egy rossz gondolat. És még egyszer: a skandináv országokban ez a rendszer, ez a szisztéma bevált. Szerintem megfelelő garanciákkal meg kell bíznunk azokban a családi napközikben, amik ezt a munkát elvégzik. Eddig a tapasztalatok pozitívak. Nyilvánvalóan a szülők, hogyha negatív tapasztalataik vannak, akkor el fogják vinni a gyermeküket onnan, nem fognak pénzt fizetni azért, hogy rossz helyen legyen a gyermekük, én viszont azt gondolom, hogy ebben az esetben, hogyha a kötelező óvodáztatást a családi napközikben lehet teljesíteni, akkor az állam részéről is egy kicsit fokozottabban kell odafigyelni, hogy a családi napközikben milyen szakmai munka folyik.

Ugyanakkor arra is felhívnám a figyelmet, hogy a javaslat nagyon helyesen, egyébként az eredeti köznevelési törvényjavaslathoz hasonlóan azt fogalmazza meg, hogy a családi napközikben az óvodáztatás legfeljebb ötéves korig teljesíthető. Az utolsó évben a gyermeknek mindenképpen óvodába kell menni. Akkor is egyébként, hogyha nincs a településen óvoda, akkor is, hogy megfelelően fel legyen készítve a gyermek az iskolára, az utolsó évet óvodába járva kell eltölteni. Beszélgettem olyan családinapközi-vezetőkkel, akik azt mondták, hogy ezzel sem értenek egyet, mert az utolsó évben akkor itt van egy váltás, amikor egy másik közösségbe kerül a gyerek, majd egy év múlva egy újabb közösségváltás lesz. Ezzel együtt, azt hiszem, hogy ez egy olyan kompromisszum, amit a köznevelési törvényben az államtitkárság eredetileg is előterjesztett, és ezzel a kompromisszummal, hogy ezt megtartotta a javaslat beterjesztője, szerintem megfelelő garancia van, hogy felkészületlenül gyermek nem fog iskolába kerülni.

És ha visszalépünk az eredeti kérdésre, nevezetesen, hogy mi szolgálja az esélyegyenlőséget leginkább Magyarországon, ami az oktatás legnagyobb kihívása, akkor azt hiszem, hogy leginkább az szolgálja, hogyha mindenki hároméves korától megfelelő színvonalú ellátásban részesül. Történjen ez vagy családi napköziben, kisebb, szűkebb, családiasabb körülmények között vagy óvodákban esetleg jobban felkészült óvónőkkel, jobban felszerelt intézményekben, de hogyha ezen a területen előre tudunk lépni, és hároméves kortól minden hátrányos helyzetű kisgyermeknek ezt a feltételrendszert fel tudjuk kínálni, akkor én azt hiszem, hogy nagyon sokat léptünk előre. Ezért mi az oktatási bizottságban, sőt az előzetes egyeztetések alapján a frakcióban ennek a javaslatnak nemcsak a megtárgyalását, hanem az elfogadását is kisebb módosításokkal támogatni kívánjuk.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A bizottság megvitatta mindkét módosító javaslatot. Mindkét módosító javaslat egyébként az interneten megjelent állításokkal szemben egy irányba mutat. Ezt fontosnak tartom leszögezni. Az a javaslat is abba az irányba mutat, amit a kormány támogatott, és Michl képviselő úr beterjesztett.

A javaslatoknak az a lényege, hogy egy kicsit pontosítjuk azokat a feltételeket, amelyekkel a családi napközik elláthatják vagy kiválthatják az óvodai ellátást. Az egyik javaslat egy kicsit szigorúbb, a másik kicsit enyhébb feltételeket határoz meg. Az első javaslat arról szól, hogy figyelembe kell venni az országos óvodai nevelési programot. A másik javaslat pedig azt mondja, hogy e szerint kell eljárni.

A bizottság többsége indokoltnak tartotta, hogy inkább az első benyújtott módosító indítványt támogassuk, hiszen úgy látjuk, hogy a családi napközikben, ahol egyrészt kevesebb gyerekkel foglalkoznak az óvónők, gondozónők, előfordulhat az az eset is, hogy a családi napköziben bölcsődés korú gyermek is van, ebben az esetben pedig elvárni azt, hogy az óvodai program alapján kelljen kötelezően foglalkozni a gyerekekkel, kismértékben túlzásnak éreztük.

Ugyanakkor még egyszer szeretném kihangsúlyozni azt, hogy a második módosító javaslatot, amit Michl képviselőtársam adott be, támogatta a minisztérium is, és ebben a kérdésben nem állnak olyan messze az álláspontok egymástól.

A probléma ebben a körben az, hogy a kötelező óvodáztatást azért írtuk elő a köznevelési törvényben, mert szeretnénk, különösen a hátrányos helyzetű gyerekekre való tekintettel, hogy a magyar oktatási rendszer legnagyobb problémája, az esélyegyenlőtlenség csökkenjen, s mindannyian tudjuk, hogy már 6 éves korra azok a gyerekek, akik hátrányos helyzetből kerülnek ki, hihetetlen hátrányt szednek össze. Ezért volt fontos célkitűzése a kötelező óvodáztatás a kormánynak, illetve a frakciónknak.

Mi úgy látjuk, hogy ezt a hátrányt le lehet dolgozni jól működő családi napközikben is, ahol valamelyest kisebb létszámban tudnak foglalkozni a gyerekekkel; illetve a családi napközik segíthetik, hogy valamilyen módon oldódjon az a feszültség, amit a következő évben, 2014 szeptemberétől a kötelező óvodába járás fog okozni néhány önkormányzatnak, mert tudjuk, hogy országos szinten van elegendő hely, de ezeknek a területi eloszlása nem teljesen egyenletes.

Úgyhogy mindkét javaslatról elmondtam a véleményt, mindkét javaslat egyébként előrelépést jelent, az oktatási bizottságban mi a voksunkat az első, enyhébb módosító javaslat mellett tettük le. Javasoljuk a parlamentnek ennek támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Bajnai Gordon, az MSZP-SZDSZ-kormány volt miniszterelnöke országot jár. A turnéját nagyvonalúan fogalmazva is mérsékelt érdeklődés kíséri, sokat kell dolgozniuk az országjárását szervezőknek, hogy a foghíjakat betömve úgy ültessék az embereket, hogy az a nagyobb érdeklődés látszatát keltse a médiumokban.

Bajnai Gordon országjárása szempontjából szerencsétlenül alakult az is, hogy turnéja alatt újabb dokumentumok kerültek elő a Hajdú-Bét-üggyel kapcsolatban. Miközben Bajnai Gordon évek óta azt állítja, hogy a többségi tulajdonos Wallis Rt. vezérigazgatójaként nem volt közvetlen befolyása a Hajdú-Bét irányítására, egy most előkerült 2002-es dokumentumból kiderült, hogy a volt kormányfő a kisebbségi részesedéssel bíró ciprusi cég megbízottjaként is részt vett a baromfi-feldolgozó cég működtetésében - meglehetősen kínos.

Bajnai Gordon az országjárása során igyekszik úgy tenni, mintha neki az égvilágon semmi köze nem lenne az előző parlamenti ciklusban történtekhez, ugyanúgy, mint a Hajdú-Béthez. Pedig két évig, 2007-ben és 2008-ban önkormányzati és területfejlesztési miniszter, 2009-ben, a második Gyurcsány-kormányban nemzetfejlesztési és gazdasági miniszter, majd több mint egy évig miniszterelnöke volt Magyarországnak. De ez nem zavarja Bajnai Gordont. A hét végén már ilyen kijelentésekre ragadtatta magát: "ha arra fogunk össze, hogy visszaállítsuk a 2010 előtti világot, akkor a Fidesznek háromnegyedes többsége lesz 2014 után". Gondolkodhatunk a mondatot elolvasva, hogy ez most önkritika Bajnai Gordontól, hiszen a 2010 előtti világban befolyásos miniszter volt, illetve sokáig miniszterelnök is. Ő volt ennek az időszaknak az egyik legbefolyásosabb politikusa. Az is lehet, hogy Bajnai Gordon elfelejtette, ebben az időszakban miniszter vagy miniszterelnök volt. Kicsit szerényebben is lehetne fogalmazni, mert feltehetjük azt a kérdést, hogy ki volt az a miniszterelnök, akinek a két koalíciós partneréből az egyik nem jutott be a választáson, a másik pedig elvesztette szavazóinak több mint a felét.

De Bajnai Gordon nem elégedett meg ennyivel, még ennél is tovább ment. Szerinte a választóknak nem kell sem a narancs, sem a szegfű. Ő már csak tudja. Az, hogy ő a szegfűs kormánynak volt évekig minisztere, majd miniszterelnöke, egy cseppet sem zavarja. Tegyük hozzá azt is, hogy valószínűleg nem reprezentatív az a néhány fő, akivel a fórumain találkozik. Nem ez a téma az első, amiben megvilágosodik és odaszúr a szocialistáknak. Néhány hónapja már azt is mondta, ma már úgy látja, hogy 2006 őszén a rendőrök számos jogsértést is elkövettek, és nem szabad engedni, hogy a jövőben ez még egyszer megtörténjen. Ennek a megvilágosodásnak Bajnai Gordon esetében akár örülhetnénk is, de ne felejtsük el, hogy 3-4 évvel az események után ő volt a miniszterelnök, és ezt akkor még nem így látta. Miniszterelnökként semmit nem tett az események tisztázásáért, az áldozatok megsegítéséért.

Ha figyelemmel követjük Bajnai Gordon nyilatkozatait, kiderül, hogy egyéb kérdésekben is megvilágosodott miniszterelnöksége óta. Mostanában többször is nyilatkozott oktatási kérdésekben. Most éppen 15 százalékos béremelést tart szükségesnek a pedagógusoknak, és az oktatást a jövő zálogának nevezi. Miniszterelnöksége alatt nemcsak befagyasztották a pedagógusbéreket, hanem megszüntették a 13. havi fizetést, ami gyakorlatilag egyből 8 százalékos bércsökkentést jelentett a pedagógusoknak. Kevés miniszterelnök mondhatja el magáról, hogy nem túl hosszú miniszterelnöksége alatt 12-15 százalékkal csökkentek a pedagógusbérek. A csökkenés nemcsak reálértékben, hanem számszerűen is kimutatható volt. Az is sokat elmond a szocialisták és Bajnai Gordon oktatáshoz való hozzáállásáról, hogy 2010-ben az oktatási normatívák számszerűen sem érték el a 2002-es szintet, és gyakorlatilag ezzel teljesen ellehetetlenítették a szegényebb települések gyermekei elől a felemelkedés útját. Bajnai Gordon figyelmét valószínűleg az elkerülte, hogy kormányunk szeptembertől tervezi bevezetni a pedagógus-életpályamodellt, ami 30-40 százalékos béremelés, ha egyébként a pluszmunkákat is ideszámítjuk, akkor ez egy 15-20 százalékos reálbér-emelkedést fog jelenteni várhatóan a pedagógusoknak.

Bajnai Gordon járja az országot, és úgy tesz, mintha az előző időszak káros folyamataihoz miniszterként, miniszterelnökként neki semmi köze nem lenne. Naponta kínos ellentmondásokba keveredik, de szemmel láthatóan ő ezt egy cseppet sem érzi kínosnak. Morálisan nem gond neki elhatárolódni a nevével is fémjelzett korszaktól, és bármikor tud olyat ígérni, ami szöges ellentétben áll addigi tevékenységével.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Abban szerintem egység van itt a Házban, hogy jó lenne, ha a pedagógusokat végre megbecsülnénk, és nagy béremelést tudnánk adni nekik, de tisztelt képviselőtársaim, azért hadd idézzem fel, hogy ma sokkal többet költünk arra, hogy a felhalmozott adósságteher kamatait kifizessük, mint amennyit a közoktatásra rá tudunk fordítani. Ha mondjuk, nem növekedett volna 52 százalékról 80 százalék fölé 8 év alatt az államadósság mértéke, akkor most sokkal-sokkal több pénz állna rendelkezésre. Ha ennek a pénznek a felét csak a közalkalmazottak, a nyugdíjasok béremelésére, nyugdíjelemelésére tudnánk fordítani, akkor - hogy mondjam - nagyon-nagyon más lenne a közérzet ebben az országban, ezért gondolnám, hogy egy kicsit szerényebben és visszafogottabban kellene nyilatkozni.

A 2010-es kormányváltás után a nemzetközi elemzők azt mondták, hogy hihetetlen nehéz időszak vár Magyarországra, és nem is tudják, hogy a tüntetésektől, a megvonásoktól lesz-e képes bármelyik kormány ezt az országot rendbe rakni. Tisztelt Képviselőtársaim! Eljutottunk oda, hogy most béremelést tudunk adni. És egyetértek Nyikos képviselő úrral, hogy jó lenne, ha teljesíteni tudnánk azt, ami a törvényben benne van - de hát mégiscsak 32 milliárd forintot adunk ebben az esztendőben! Nem is tudom értelmezni azt a felszólalást, hogy lesznek tömegesen pedagógusok, akiknek kevesebb lesz a pénze. Tisztelt Képviselőtársaim! Négy hónap alatt - még egyszer mondom - 32 milliárd forinttal fogunk többet kifizetni, a következő évben pedig 150 milliárd forinttal. Lehet, hogy lesz néhány pedagógus, akinek kevesebb lesz a pénze, de összességében mégiscsak azt érzékeljék, hogy olyan gazdaságpolitikát sikerült a kormánynak folytatni, hogy a következő évben 150 milliárd, ebben az évben pedig 32 milliárd forint pluszt fogunk eljuttatni a pedagógusoknak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Természetesen elfogadom.

ELNÖK: Elfogadja. Öné a szó, képviselő úr.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2011 óta Magyarországon adókedvezmény jár a gyermeket nevelő családoknak. Ez gyökeres szemléletbeli változást tükröz. Visszaemlékezhetünk, a gyerekek után járó adókedvezményt először 1998 és 2002 között a polgári kormány vezette be, amit gyakorlatilag a következő MSZP-SZDSZ-kormány el is törölt. Viszont lassan ismét elfogadottá vált az, hogy az adó kiszámításánál, a közterhek elosztásánál figyelembe kell venni, hogy a jövedelméből ki hány gyermeket nevel. Ez teljesen természetesnek tűnik, de nemcsak nekünk, hanem ez teljesen természetes Franciaországban, Németországban. Sajnos a magyar baloldalnak ez nem volt természetes mostanáig. Most úgy érzem, hogy ez a vita lezárult, már a Magyar Szocialista Párt is azt nyilatkozza mostanában, ha lehetősége lenne rá, ezen a kérdésen, mármint a gyermekeknek járó adókedvezményen nem, legfeljebb a mértékén változtatna.

El kell mondanom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy 180 milliárd forinttal több maradt 900 ezer magyar családnál. Ugyanakkor, ha őszinték vagyunk, azt is be kell ismerni, hogy sajnos nem minden család tudta érvényesíteni az adókedvezményt, hiszen nem volt annyi munkajövedelme, hogy az adókedvezmény teljes mértékét igénybe tudja venni. Éppen ezért nagyon fontos javaslatnak érzem azt, hogy a következő év január 1-jétől az adókedvezmény ki lesz terjesztve a járulékokra is, és így azok az alacsonyabb jövedelmű családok is, akik eddig nem tudtak élni az adókedvezmény nyújtotta lehetőséggel, jelentősen javuló helyzetbe kerülhetnek.

Ezért szeretném megkérdezni az államtitkár urat, hogy hogyan segíti a kiskeresetű családok mindennapjait az adókedvezmény kiszélesítése. Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyian tudjuk, hogy a három vagy több gyerek Magyarországon óriási szegénységi kockázatot jelent. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az alacsonyabb jövedelmű családok esetében ilyen lépésre szánta el magát a kormány. Azt hiszem, hogy ez óriási áttörést fog jelenteni. Az államtitkár úr is idézte a statisztikai adatokat, hogy 20-30-40 ezer forinthoz juthatnak pluszban nettó jövedelemként családok. Azt hiszem, ha ezt a rendszert sikerül megvalósítani, akkor erre valóban büszkék lehetünk mindannyian.

Talán még azt is fontosnak tartom elmondani, hogy a híradások szerint összességében ez a döntés mintegy 50 milliárd forintot fog hagyni a következő évben az alacsonyabb jövedelmű családoknál. Még egyszer mondom, hogy 50 milliárd forintot. Azt hiszem, hogy ez olyan mértékű áttörés ezen a területen, amire a rendszerváltozás óta nem volt példa. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Azért az mindenképpen biztató, hogy még Vágó Gábor is elismerte, hogy több hajléktalanszálló épült, mint az ezt megelőző időszakban. Ez azért fontos, mert ha megnézzük a statisztikákat, akkor látjuk azt, hogy például sokkal kevesebben fagytak meg télen Budapesten, mint Demszky Gábor főpolgármester úr idejében. Ez persze nem zavarja az ellenzéki, különösen a szocialista képviselőket, hogy telekürtöljék Európát, hogy milyen galád módon bánunk mi a hajléktalanokkal, de ha ennek egyébként a konkrét statisztikai adatait megnézzük, ennek egyébként pontosan az ellenkezője igaz.

Bácskai polgármester úr példáját szeretném követni, és én is el szeretném mondani, hogy Kőbányán, ahol rengeteg hajléktalanszálló épül, a kormány segítségével mi is létrehoztunk egy Lélek-program nevű hajléktalanprogramot. Ennek pontosan az a lényege, amit itt többen kifogásoltak és hiányoltak, többek között a teremből eltávozott Göndör képviselő úr is, hogy kedvező, nagyon szép körülmények közé kerülnek a hajléktalanok abban az esetben, hogyha van remény arra, hogy ők már képesek arra, hogy a munka világában el tudjanak helyezkedni, a kőbányai önkormányzat segít nekik munkát találni. A kőbányai önkormányzat azt is vállalta, hogy ha képesek dolgozni, akkor a későbbiekben lakást is fog biztosítani számukra.

Ez a program nem egyedülálló. Ezt a programot több más kerület is vállalta a Fővárosi Önkormányzat területén, és úgy tudom, hogy megyeszékhelyeken is, úgyhogy azt kell mondanom, hogy annak pontosan az ellenkezője igaz, amivel a szocialista képviselők telesírják Európát. Az előző kormányok idején messze nem született annyi döntés a hajléktalanok érdekében, mint ennek a kormánynak az idején.

Ugyanakkor arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy ezeken a hajléktalanszállókon egyébként sokkal kedvezőbb körülmények között lakhatnak, élhetnek a hajléktalanok, mint mondjuk, az Astoria, a Blaha aluljáróban, és mégis úgy tűnik, hogy ellenzéki politikusok egy jelentős része (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) különös erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a hajléktalanszállókról vissza tudja vinni a hajléktalanokat egyébként az aluljárókba.

Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kinek jó ez. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Általában nagy figyelemmel szoktam hallgatni Schiffer Andrást, mert megfontolandó dolgokat is szokott mondani, de ez a hozzászólása messze állt ettől.

Tisztelt Képviselő Úr! Először is nem élethelyzetet szankcionál ez a mostani törvénytervezet, erről egyébként szó sincs; másodszor nem is csak kiemelt turisztikai célokról van szó. Fogadóórámon bizonyos területekkel, játszóterekkel kapcsolatban tömegesen kerestek meg szülők, hogy tegyünk már valamit, hogy a hajléktalanok ne ott töltsék az éjszakát, ahol egyébként másnak a gyermekei játszani fognak. Tisztelt Képviselő Úr! Ha lesz gyereke, akkor át fogja élni ezt a problémát majd. Ez egy komoly probléma - nemcsak a belvárosi turisztikai célpontokról van szó!

Másrészt azt is javasolnám képviselő úrnak, hogy beszéljen Vágó Gábor képviselő úrral, akinek a felszólalásával sok mindenben nem értettem egyet, de azt elmondta, az kétségkívül igaz, hogy a kormány sok szociális hajléktalanszállót épített Budapesten az elmúlt időszakban, és nagyon jelentősen változott ez a terület. Arra is hadd hívjam fel a képviselő úr figyelmét, hogy egy idősoros táblán hasonlítsa össze, hogy Budapesten hány ember fagyott meg tíz éve, három éve, négy éve, és hány ember fagyott meg a kormányzásunk óta, és akkor meglátja, hogy a hajléktalanok szempontjából Tarlós István főpolgármestersége vagy pedig Demszky Gábor főpolgármestersége volt-e a kedvezőbb. El kell mondjam, hogy miközben önök telekiabálják Európát, hogy hogyan bánunk a hajléktalanokkal, például a télen megfagyott hajléktalanok száma Magyarországon a töredékére csökkent.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a sport- és turizmusbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A sport- és turizmusbizottság természetesen tárgyalta ezt az előterjesztést, ezt a törvényjavaslatot, ugyanis mind a sport, mind a turisztika részében érinti a bizottság témáját. Tudjuk azt, hogy a Normafa Budapest egyik legrégebbi, legfelkapottabb pihenőövezete volt, évtizedekkel ezelőtt is már a budapestiek százezrei jártak ide kikapcsolódni. Be kell valljam, a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy magam is, amikor síelni jártam az OSC színeiben több mint három évtizeddel ezelőtt, a Normafa lejtőin jártam fel hétvégenként, igazából már akkor is tapasztalható volt az, hogy már a régi csúcsidőszakán, a fénykorán túl van a Normafa, nem is beszélve a normafai síelésről.

Azóta a helyzet, aki jár mostanában is oda, az tapasztalja, hogy tovább romlott. Tovább romlott, mert valóban, ahogy az államtitkár úr is elmondta, meg ahogy a bizottsági ülésen is elhangzott, a jelenlegi törvények nem teszik lehetővé azt, hogy itt jelentős, a kor kívánalmainak megfelelő fejlesztések történjenek, hiszen ezek a törvények rendkívüli módon megkötik a kezünket. Aki járt arra, az tudja, hogy sem közlekedési, sem más szempontból az a helyzet, az az adottság, ami Budapestnek ennek a fantasztikus hegyén itt lehetőségként rendelkezésre áll, semmilyen módon nincs kihasználva. Lepukkanófélben lévő épületek, aminél elhangzott, hogy nem lehet funkcióváltást végrehajtani, elmaradt fejlesztések, rossz közlekedési infrastruktúra, megoldatlan parkolás, lehetne sorolni folyamatosan a problémákat. Azt hiszem, nekünk büszkének kell lennünk arra, hogy Budapesten ilyen fantasztikus lehetőségek állnak rendelkezésre, viszont ezekhez a fantasztikus lehetőségekhez a kor kívánalmainak megfelelő beruházásokat mindenképpen végre kell hajtani.

Az államtitkár úr szívemet melengetően nagyon hangsúlyosan beszélt a síelésről, ugyanakkor azt el kell mondani, és ez a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ezek a fejlesztések a síelést nagyjából két, maximum két és fél hónapig szolgálják. A budapesti - hogy mondjam - látogatók viszont ezt a területet 12 hónapon keresztül kell hogy használják, és olyan fejlesztések szerepelnek ebben az elképzelésben, amelyeket megismertünk, amelyek hangsúlyosan nem a síelés, de a maradék 9 hónapban is az idelátogatók kikapcsolódását, pihenését is szolgálják.

(15.40)

Nagyon fontos szerepe van itt a családok kirándulásának, a turistáskodásnak, meg kell találni a módját annak, hogy a kerékpárosok is megtalálják a számításaikat. Az anyagban szerepel, hogy akár egy downhillpályát is terveznek itt kialakítani. Tehát tényleg minden adott lesz ahhoz, hogy itt egy olyan pihenőpark legyen, amire mindannyian büszkék vagyunk.

Elhangzott a bizottsági ülésen - s ígéretet kaptunk arra, hogy erre különös tekintetet fognak szentelni -, hogy a környezetvédelemre maximálisan oda kell figyelni, hiszen már előrevetítették a bizottsági viták is, hogy itt kisebb-nagyobb viták a környezetvédelmi területen lesznek. Ugyanakkor látni kell, hogy a terület környezeti terhelése most is meglehetősen nagy. Ha kellően okosan, végiggondoltan nyúlunk ehhez a kérdéshez, akkor a területnek nem lesz nagyobb a környezeti terhelése, hanem ennél kisebb, mégis az idelátogatók a jelenleginél sokkal komfortosabban fogják érezni magukat és sokkal jobban fogják tudni itt eltölteni a pihenőidejüket.

Aki abban érdekelt, hogy Budapestnek ez a fantasztikus területe megújuljon, hogy a Normafánál élni lehessen azokkal a lehetőségekkel, amiket a természet adott, annak célszerű ezt a törvényjavaslatot támogatni.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, elég sokan tudják, hogy a demográfiai adatok elég szomorúak Magyarországon - 1,3 -, és igazából ahhoz, hogy a társadalom reprodukálni tudja önmagát, másfélszer ennyi gyerek megszületésére lenne szükség. Sok oka van, hogy ez miért alakult így. A második, de különösen a harmadik gyerek vállalása már hatalmas szegénységi kockázatot jelent, bizonyos felmérések szerint egy többgyerekes családban élő gyereknek, illetve egy többgyerekes családban élőnek mintegy ötször akkora esélye van arra, hogy a szegénységi küszöb alatt éljen, mint például egy nyugdíjasnak. Látni kell, Magyarországon az a helyzet alakult ki, hogy egy pluszgyermek vállalása hatalmas életszínvonal-zuhanást jelent.

A legszegényebb családokkal az MSZP-SZDSZ-kormány még látszólag foglalkozott, de meglátásunk szerint ezt is rosszul tette. Csak két példát hadd emeljek ki: megszüntette például a családi pótlék iskolába járáshoz kötését - gondoljunk bele, hogy mennyit segítettünk azoknak a gyerekeknek, akiknek kifizettük a családi pótlékot, ellenben két vagy három osztály végzettséggel rendelkeztek 16-18 éves korukban -, illetve egy olyan oktatásfinanszírozási rendszert alakítottak ki, ami éppen a legszegényebb településen élők számára biztosította a legalacsonyabb színvonalú oktatást. Azoknak a családoknak a számára viszont, akik munkából próbáltak gyermeket nevelni, azoknak a családoknak a számára semmilyen elképzelése nem volt a Magyar Szocialista Pártnak és az SZDSZ-nek. Néhány példát hadd mondjak, hogy mi történt a kormányzásuk alatt: gyakorlatilag eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, megszüntették a szociálpolitikai támogatást, a szülés után járó gyed-, gyes-jogosultságot három évről két évre csökkentették. Nem segítették a munka mellett gyermeket nevelő családokat, hanem egyenesen megbüntették őket.

A polgári kormány ezzel szemben eddig is számos döntéssel igyekezett segíteni ezeknek a családoknak. A mi elsődleges célkitűzésünk a család és a munka összeegyeztethetősége volt, ezért bevezettünk néhány intézkedést. Bevezettük újra a gyermekek után járó adókedvezményt, amivel mintegy 170-180 milliárd forintot hagytunk a gyermeket nevelő családoknál. Visszaállítottuk három évre a gyed-, gyes-jogosultságot, újra bevezettük a gyermekes családok lakásvásárlási támogatását, érdekeltté tettük a munkahelyvédelmi akcióterv keretében a munkaadókat a gyedről, gyesről visszatérők foglalkoztatásában is.

Erről hadd mondjak két szót, mert fontos, itt egy nagy vita volt, hogy a munka törvénykönyve módosításával kitolunk-e a kisgyerekes anyukákkal vagy sem. Hadd mondjam el, hogy az elmúlt években - statisztikai adatok alapján - 34-ről 36 százalékra emelkedett a 0-6 éves korú gyermekeket nevelő édesanyák foglalkoztatási rátája, ami még mindig az utolsó Európában, de gondoljunk bele, ez a százalékos növekedés azt jelenti, hogy 175 ezerről 190 ezerre növekedett ezen édesanyák száma, ez mintegy 15 ezres növekedést jelent. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy előrelépés volt, és nem volt igaza azoknak, akik másfél-két évvel ezelőtt itt a vitában mindenféle valótlanságot állítottak.

A jövőben is nagy terveink vannak, a kormány és a frakció is döntött arról, hogy 2014. január 1-jétől a gyermekek után járó adókedvezményt, ha a család a személyi jövedelemadóból nem tudja ezt érvényesíteni, akkor lehetősége lesz, hogy ezt a járulékokból is érvényesítse. Ez mintegy 50 ezer forintot fog a családoknál hagyni, ez egy többgyerekes család esetén akár a havi 20-50 ezer forintot is eléri. Szándékunkban áll a rugalmas gyed vagy a gyed extra bevezetése, ami szintén megint a munka és a gyermeknevelés összehangolását próbálja támogatni. Ez azt jelenti, hogy nem veszíti el a tgyás-, gyedből, gyesből származó összeget az az édesanya, aki netán nem három év, hanem rövidebb idő múlva szeretne visszamenni dolgozni, vagy esetleg hamarabb születik testvérke a családban, eddig, a mostani rendszer megbüntette. Azt gondolom, ez megint csak segíteni fogja azt, hogy ezek az édesanyák könnyebben, rugalmasabban tudjanak visszatérni a munkaerőpiacra.

Van elképzelésünk arra is, hogy a szociálpolitikai támogatást is emelt mértékben kellene bővíteni a következő esztendőben. Nyilván ez költségvetési kérdés, reméljük, hogy a parlament a költségvetésben ennek fedezetét biztosítani tudja. És még egy elképzelésünk van: javasoljuk, hogy a munkahelyvédelmi akciótervet próbáljuk továbbhangolni, hiszen nem mindegy, hogy valaki egy gyermek után, két év kihagyás után próbál visszatérni a munkaerőpiacra vagy 3-4 gyerekkel, 8-10 év kihagyás után, ezért javasolunk itt is egy további pontosítást. (Az elnök csenget.)

Összességében azt tudom elmondani, hogy eddig is nagyon sokat tettünk a gyermeket nevelő családokért, és reménykedünk, hogy ez a folyamat a következő évben tovább fog fokozódni, és a gyermeket vállaló családok nem hatalmas életszínvonal-zuhanással, munkahelyük elvesztésével lesznek kénytelenek szembesülni a jövőben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Több minden elhangzott, amire szeretnék reagálni. Az egyik, hogy a rendőrök elrettentésül ott állnak az iskolák kapuiban. Szeretném elmondani, hogy a rendőrök - legalábbis Kőbányán mindennap látom - átkísérik a gyerekeket az úttesten, azért állnak ott. Azt tapasztalom egyébként, hogy ennek a szülők örülnek, úgyhogy lehet vitatkozni, hogy elrettentés vagy nem, de ha nem ütnek el gyerekeket reggel az iskolák környékén, az mindenképpen jó.

Pál képviselő úrnak mondom (Pál Béla: Melyiknek? - Derültség az MSZP soraiból.), hogy igen, sokkal szélesebb szemléletben kezeljük a dolgokat. Azt gondolom, idetartozik például az, hogy sportpályákat építünk, idetartozik az, hogy iskolai tornacsarnokokat, uszodákat építünk, hogy az iskolában a sportolási lehetőségeket támogatjuk, bővítjük. Idetartozik az, hogy a sportegyesületeknél a lehetőségeket bővítjük, mert az a kérdés, hogy mit tudunk ajánlani a gyerekeknek.

Az az igazság, hogy volt olyan kormány, amely azt mondta, hogy csökkentsük az óraszámot, a sportegyesületek gyakorlatilag a megszűnés szélére kerültek, és azon gyerekek tudtak sportolni, akiknek a szülei ki tudták ezt fizetni. Egyetértek azzal, hogy egy komplex szemlélet kell, de azt gondolom, azt Pál képviselő úr sem vitathatja el, hogy az elmúlt időszakban ezen a területen rendkívül sok dolog történt, olcsóbban járhatnak a gyerekek úszni, támogatás van rendkívül sok sportmozgásra, úgyhogy mindenképpen örülnék, ha legalább ezen a részen, ezen a területen ezt elismernék, hogy történt jelentős előrelépés.

Mivel az időm lassan elfogy, ezért már nem reagálok a többi dologra, csak nagyon röviden, hogy mi lett a hajléktalanokkal. A hajléktalanellátásnál, mondjuk, Budapesten Demszky Gábor főpolgármestersége alatt, azt hiszem, átlagosan évente 21 hajléktalan fagyott meg egy évben. Ez az átlag, azt hiszem, az utolsó hét-nyolc év átlaga, az elmúlt két esztendőben pedig az egyik évben három, a másik évben egy. Lehetne még sorolni a dolgokat, de vannak olyan számok, tények, amelyeket ajánlok a képviselő úr figyelmébe, és ha ezeket megnézi, akkor látja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy nem teljesen rossz az az irány, amiben megyünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a sport- és turizmusbizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A sport- és turizmusbizottság a tegnapi nap folyamán megtárgyalta a törvényjavaslatot. Minket egyetlen része érintett ennek a törvénynek, nevezetesen: a sportesemény eredményének tiltott befolyásolása tényállás bevezetése.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy eddig ezt a tényállást a büntető törvénykönyv a csalás és a vesztegetés tényállásaként próbálta kezelni. Viszont többször előállt az a helyzet, hogy az anyagi haszon nem volt bizonyítható. Mivel az anyagi haszonszerzés nem volt bizonyítható, ezért problémát jelentett mind a csalás, mind a vesztegetés tényállásának a bizonyítása, ezért tartotta fontosnak a jogalkotó bevezetni a sportesemény eredményének tiltott befolyásolása tényállást, ami három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. És ha mindezt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el az elkövetők, akkor ez 1-5 év szabadságvesztéssel sújtható.

A bizottsági ülésen a jelenlévők bár hosszan vitatkoztak előtte, de a végén 16 igen szavazattal, egységesen megszavazták. Hozzá kell tenni, hogy a szocialista párti képviselők a bizottsági ülés ezen szakaszára eltávoztak az ülésről, de aki jelen volt, az egységesen igennel szavazott.

Köszönöm szépen.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ígérem, hogy rövid leszek, hiszen ebben a témában az Országgyűlés már hosszasan vitatkozott; illetve nem is csak erről a témáról, hanem három hasonló beterjesztés is előttünk volt. Az Országgyűlés döntött is ezekről az előterjesztésekről, ugyanakkor az történt, hogy a módosítások között, bár az oktatási bizottság egységesen foglalt állást mind a három benyújtott javaslat esetében, az elfogadott módosítások mégsem sikerültek egységesre.

Azt gondoljuk, hogy ebben a témában nem szabad kettős mércével mérni, nem szabad másképp mérni a szocialista időszak áldozatait, a holokauszt, a nemzetiszocialista vészkorszak áldozatait. Sajnos azonban az elfogadott határozati javaslatokba hiba csúszott. Miközben bizonyos magyarországi emlékhelyek meglátogatása esetében két határozati javaslat részleges költségtérítést javasolt, illetve ezt fogadta el a parlament, a Steiner Pál képviselő úrhoz és szocialista képviselőtársaihoz köthető javaslathoz, a nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló határozati javaslathoz nem ezt a módosító javaslatot fogadta el az Országgyűlés. Ennél a határozati javaslatnál nem fogadtunk el részleges költségtérítést hozzá.

Úgyhogy az a javaslata az oktatási bizottságnak, hogy az oktatási bizottság eredeti javaslatát fogadja el a parlament. Ezt is terjesztettük elő. Azaz felkérjük, hogy azok az oktatási intézmények, amelyek Magyarországon, tehát határon belül látogatást szerveznek, terveznek ilyen helyszínekre, amelyekből a fiatalok a vészkorszak történelmét megismerhetik, ugyanolyan részleges költségtérítésre legyenek jogosultak, mint a recski, illetve a Terror Háza és egyéb hasonló intézmények meglátogatása esetén.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Én tényleg úgy jöttem ide, hogy azt gondoltam, nem is lesz a mai napon vita, hiszen ez az előterjesztés, amit tárgyalunk, egyébként az oktatási bizottság előterjesztése. Steiner képviselő úr azonban tényleg vagy nem emlékszik pontosan, hogy mi történt... - de mindegy, nem akarok most ebbe belemenni, tényleg nem akarok vitát nyitni. Többféle módosító javaslat volt. Az oktatási bizottság - ott ült ön is - konzekvens volt, ugyanazt a módosító javaslatot fogalmazta meg mind a három határozati javaslat esetén. Azt kell mondanom, mások is beadtak módosító javaslatot.

Ez a javaslat, ami egyébként most az Országgyűlés előtt van - ezt éppen Steiner képviselő úrnak mondom -, nem Steiner képviselő úrék javaslata, hanem az oktatási bizottság javaslata. Mi is azt mondjuk, nem szabad ezekben az ügyekben egyenlő mércével mérni, miközben teljesen egyetértek azzal, hogy nem szabad szembeállítani meg folyamatosan összehasonlítani sem a különböző borzalmakat, amelyek Magyarországon történtek a XX. században, ugyanakkor azonban mégis fontos, hogy egyenlő mércével mérjünk.

Sodródunk bele egy vitába, ami bizonyos szempontból teljesen értelmetlen, képviselő úr. Itt ön többször is, különösen a vita, a hozzászólása vége felé többször is sértegetett, megjegyzéseket tett. Szerintem ez a vita most nem arra való, hogy itt most a focin meg egyebeken megjegyzéseket tegyünk egymásnak, hanem szerintem értékeljük azt, hogy igazából az álláspontok ebben az ügyben nincsenek egymástól messze, mert amit a képviselő úr elmondott, az nincs semmilyen ellentmondásban azzal, amit én elmondtam. Az a javaslatunk, hogy részleges támogatást lehessen kapni azokhoz az osztálykirándulásokhoz, amelyek a nemzetiszocialista vészkorszak történetét ismertetik meg.

Köszönöm szépen.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Steiner Képviselő Úr! Az első hozzászólásomban is elmondtam, hogy az eredeti beterjesztést egyébként önök tették. A legelső előterjesztésben, amiről szó volt, igazából az volt a probléma, hogy önök teljes költségtérítést írtak le, és úgy lehetett értelmezni a szöveget, mint ha kötelező jelleggel írták volna elő mindenkinek az osztálykirándulást, aminek a költségeit a kormánynak állnia kellett volna. Valóban úgy van, ahogy ezt elmondta a parlamentben is és elmondta a bizottsági ülésen is, hogy önök nem erre gondoltak, a szöveg azonban, maradjunk annyiban, hogy félreérthető volt.

Itt is van egy alapvető különbség egyébként az önök által beterjesztett módosító javaslat és a mi határozati javaslatunk között. Mi azt látjuk, hogy Magyarországon érdemi részleges költségtérítést a határon belüli emlékhelyek meglátogatására lehessen biztosítani, ez elég alapvető és lényeges különbség. Ebben biztos, hogy nem értünk egyet, de azt kell mondjam, képviselő úr, hogy ha ennyire fontosnak tartották, ezelőtt nyolc évig önök voltak kormányon, semmilyen előterjesztést nem tett. Nem akartam belemenni ebbe a vitába, de most nem érzi egy kicsit - hogy mondjam? - túlzásnak azt, amit itt előterjesztettek ebben az ügyben? Miközben az ügy fontosságával teljesen egyetértek. De hogy itt teljes költségtérítést fizessünk, azt szerintem ön is érzékeli vagy ön is tudja, hogy erre nem volt lehetőség. Sőt egy kicsit úgy is érzem, hogy próbáltak olyan határozati javaslatot megfogalmazni, amit, azt gondolták, hogy nem tud majd a kormánypárt megszavazni, és akkor ebben az esetben majd lehet tiltakozni.

De még egyszer mondom, én nem ebbe az irányba akarok elmenni, hanem az a lényeg, hogy amit ön most mond, meg amit én mondok, az nem áll messze egymástól. Azt gondoljuk, hogy mindenhol egyenlő mércével kell mérni. Ha Recsk esetében részleges költségtérítés van, akkor azon emlékhelyek esetében is részleges költségtérítést kell biztosítani az államnak, amelyekről most beszélünk.

Köszönöm szépen.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látszik, azokban a kérdésekben is nagyot tudunk vitázni, amikor a végszavazás esetében egyébként talán nem lesz nagy különbség, úgyhogy nehéz is mire reagálni.

Steiner képviselő úr elmondta, hogy bizonyos tekintetben előrelépésnek érzi az oktatási bizottság javaslatát; én úgy láttam, hogy a Jobbik részéről sem elsősorban ezzel kapcsolatosan volt a vita. Úgyhogy én nagyon kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy amikor eljön az idő, akkor ezt a javaslatot szavazzák meg.

Köszönöm szépen.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Hogy 2002-ben milyen állapotban vették át az országot, volt itt egy gondolat róla. Egyetlenegyet hadd tegyek hozzá Lanczendorfer Erzsébethez: amikor átvették, akkor arról volt szó, hogy 2007-ben vagy 2008-ban be fogjuk tudni vezetni az eurót, még a gazdasági válság előtt. Tisztelt képviselőtársaim, ez messze nem sikerült. Ehelyett hihetetlen mennyiségű adósságot halmoztak fel.

Úgy látom egyébként, a szocialistáknak az a stratégiája, mivel megint egyedül Gúr Nándor fog a teremben maradni, hogy Gúr Nándor itt összevissza, agresszíven mond rengeteg valótlanságot, nem zavarja, hogy egy kicsi igazságmagva sincs annak, amit mond. Egy-két dologra reagálnék ebből.

Azt állítja, hogy Orbán Viktor azt mondta, hogy jó állapotban vettük át az országot. (Dr. Józsa István: Ezt én mondtam.) Eddig a szocialisták végig azzal támadtak minket, hogy nem igaz az az állításunk, hogy ha nem teszünk semmit, akkor 7-8 százalék lenne 2010-ben a költségvetési hiány. (Dr. Józsa István: Ezt nem mondtam.) És végig azzal támadtak, hogy ennek nincs semmi valóságalapja, mert az országot az ő állításuk szerint jó állapotban vettük át. Mi mindig azt mondtuk, hogy kell valamit tenni, mert óriási nagy baj lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy ebben a költségvetésben, amiről ma beszélünk, egyáltalán lehetőség van arra, hogy az adókedvezményt a családok esetén kiterjesszük, hogy a pedagógusok jövedelmét megemeljük, ez három év megfeszített munkájának az eredménye. Megterheltük egyébként a bankszektort, mert kellett terhelni a multinacionális nagyvállalatokat, és miután a gazdaság kezd helyreállni, most van lehetőség arra, hogy elkezdjünk szépen lassan építkezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyáltalán nem igaz, amit állítanak. Ha szétnéznek, mondjuk, Nyugat-Európában a baloldal háza táján, egy francia baloldalinak vagy egy német baloldalinak teljesen egyértelmű az, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok, akik gyereket nevelnek, másképp adóznak, mint azok, akik nem nevelnek gyereket. Nem tekintik támogatásnak, hiszen az nem támogatás, ha valakitől kevesebb közterhet vonok el azért, mert ő gyereket nevel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Önök ezt sajnos a mai napig nem hajlandók megérteni, bár néhány képviselőjük tesz ezzel ellentétes nyilatkozatot, de én nagyon szeretném, ha a szocialisták legalább ezt az egy kérdést elfogadnák, és ők is őszintén támogatnák azt a kezdeményezést, amit ez a költségvetés, illetve ez az adótörvény tartalmaz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Szabó Rebekának mondanám, hogy ha mondjuk, ebben a költségvetésben nem az lenne az első tétel, hogy olyan 1200 milliárd forintot ki kellene fizetni az adósság kamataira, akkor elég sok mindenre jóval több pénz jutna. És, tisztelt képviselő asszony, tisztelt szocialista képviselő urak, van egy alapvető különbség az előző kormányhoz képest. Ez az az alapvető különbség pedig az, hogy mi nem veszünk fel azért hiteleket, hogy látszólag, a jövő terhére fizetéseket osztogassunk az embereknek. Ez egy nagyon-nagyon lényeges különbség. Ha mi is felvennénk, és folyamatosan hitelből fizetnénk nyugdíjakat, béremeléseket, akkor biztosan lehetne sok mindent megoldani. De igazából más a cél.

Ebben a költségvetésben, amiről beszélünk, az egy óriási lépés, hogy ebben sok minden benne van. Benne van például a pedagógusbér-emelésre egy meglehetősen nagy összeg, csak a KLIK költségvetésére plusz 88 milliárd forintot fordítunk. És benne van - és Dúró Dóra egyébként teljesen jogos felvetésére, hogy nagyon nagy baj van a születésszámok tekintetében, benne van - nagyon sok családpolitikai intézkedés is. Benne van majd' 50 milliárd forint az adókedvezmény kiszélesítésére, ami éppen az alacsonyabb keresetű rétegeket hozza kedvezőbb helyzetbe, és ha megnézünk, mondjuk, egy 200 ezer forint környékén kereső családot, akkor több mint 30 ezer forinttal növekszik a nettó jövedelmük. Ez részben válasz Szabó Rebeka képviselő asszonynak.

Dúró Dóra képviselőtársamnak mondom, még van számos egyéb, családpolitikát érintő intézkedés. Tehát megvan a forrása a rugalmas vagy gyed extra bevezetésének, a munkahelyvédelmi akciótervet finomítjuk. Képviselő asszonynak jelzem, pontatlan az az adat, hogy nem jelentett pozitív változást a 0-6 éves korú gyermekeket nevelő anyák foglalkoztatása esetén a munkahelyvédelmi akcióterv. A foglalkoztatottságuk 175 ezerről 190 ezerre növekedett, és ha jövőre ezen az úton megyünk tovább, akkor ez a növekedés továbbra is igen dinamikus lesz, úgyhogy szerintünk van értelme, hogy ezt a költségvetést önök is támogatják, ha ez fontos célkitűzés önöknek. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Több mindent tudnék mondani Szabó Rebekának, először is jelezném itt, hogy Szabó Rebeka azt mondta, hogy 17 százalékra nőtt a létminimum alatt élők száma, előbb Gúr Nándor egyébként még 4,5 millió létminimum alatt élőről beszélt, úgyhogy ellenzéki oldalon érdemes lenne itt tisztába tenni, hogy mit mondanak.

Családellenesnek nevezni egyébként ezt a költségvetést, amikor éppen kiterjesztjük az adókedvezményt egyébként a járulékokra is, amivel éppen az alacsonyabb jövedelmű családok kerülnek sokkal kedvezőbb helyzetbe, hát érdemes lenne szerintem tanulmányozni a költségvetést. Azt kell mondjam, hogy ennek az intézkedésnek, csak ennek az egy intézkedésnek a költségvetési fedezete 50 milliárd forint, és a családok támogatására így, az előző időszakhoz képest, az előző kormányzáshoz képest a pluszforrás vagy be nem szedett adó 230 milliárd forintra nő, kedves képviselő asszony.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy jelentősen növeltük ebben a költségvetésben a gyermekétkeztetésre fordított összeget, és azt sem tudom, hogy feltűnt-e önnek, hogy Magyarországon minden hátrányos helyzetű óvodás és minden hátrányos helyzetű iskolás egyébként ingyenesen eszik az iskolában és az óvodában. (Szabó Rebeka: Hétvégén is eszik?) Még egyszer mondom mindegyiket: ne dőljön be annak a rosszul feltett statisztikának, amit a WHO készített, hogy megkérdezik, hogy egyébként hányan étkeznek otthon iskola előtt, és mindazok, akik erre azt a választ adják, hogy nem esznek otthon, azért nem, mert az iskolában kapják a reggelit, azokat egyébként éhezőnek számítják. Így jön ki, tisztelt képviselő asszony az az 500 ezres szám, amire szeretnek önök gyakran hivatkozni, de ez teljesen rossz szám, megsúgom önnek. Nézzen utána, hogy hogy készül ez a statisztika!

Közmunka. Tisztelt Képviselő Asszony! Hozzám nagyon sokan jönnek, és kérik, hogy segítsek abban, hogy közmunkához jussanak, mert jóval kedvezőbb helyzetbe kerülnek a közmunka segítségével, mint amit a segéllyel el tudnak érni. (Az elnök csenget.)

A pedagógusbér-emelésre egy mondatot hadd mondjak: ez azt jelentette, hogy csak Kőbányán, csak az óvónőknek 64 millió forintot fizetünk ki pluszban ebben az esztendőben az elkövetkező négy hónapban. Tisztelt Képviselő Asszony! Több óvónő könnyezve köszönte meg nekem egyébként, hogy ezt az intézkedést bevezettük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy néhány kérdésben kicsit árnyalta a hozzászólását Szabó Rebeka. Ezért el kell mondanom, hogy van néhány kérdés, amiben alapvető különbség van köztünk, filozófiai különbség. (Dr. Józsa István: A többit látjuk!)

Mi például azt gondoljuk, hogy az embereknek a közmunka nemcsak pénzügyi szempontból jobb, hanem mentálisan is. Tudom, a baloldal azt gondolja, hogy segélyt kell adni, és Isten ments, hogy néhány ember ezért tegyen is valamit. Mi erről másképp gondolkodunk. Azt gondoljuk, hogy anyagilag is jobb kell hogy legyen, és könnyebb egyébként közmunkából visszatérni a munkaerőpiacra, mint egy-két-három év munkanélküliség után.

Azt is el kell mondanom, tisztelt képviselő asszony, hogy az önkormányzatoknak kötelezettsége egyébként a szünidőben is biztosítani hétköznap a tanévhez hasonlóan mind az óvodáskorú, mind az iskoláskorú gyerekeknek az étkezést. Ehhez viszont az kell, hogy jelentkezzen az önkormányzat által kötelezően biztosítandó táborba az anyuka vagy apuka, és ha oda elviszi a gyerekét, mindennap ingyenesen fog étkezést kapni. Ez nagyon sok európai országban egyébként nincs így. Még egyszer mondom, nagyon jelentősen növekedett a költségvetésben az étkeztetésre fordított összeg.

Még egy észrevételt hadd mondjak el a végén! Nyilvánvalóan sokkal könnyebb lenne költségvetést készíteni, ha nem azzal kellene kezdeni, hogy 1200 milliárdot ki kell fizetni egyébként azokra a kamatterhekre, amit az előző kormány itt hagyott ránk. Ráadásul még azt is el kell mondjam, képviselő asszony, hogy mi nem fogjuk a 3 százalékot átlépni, mert nem azért kerültünk ki a túlzottdeficit-eljárás alól, hogy utána a következő évben oda visszamenjünk. Ez bizonyos korlátokat jelent nekünk.

Egyébként abban a kérdésben meg, hogy a bölcsődékben dolgozók fizetése méltánytalan, teljesen egyetértünk. Reménykedem abban, hogy a következő költségvetés elkészítésénél lesz erőnk és lehetőségünk arra, hogy ezen is jelentősen változtatni tudjunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Én már nem akartam többet hozzászólni (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Csüccs!), de azért Szilágyi képviselőtársamat megkérdezném (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Melyiket?) - ön komolyan gondolja, hogy 2002-től 2010-ig azért nem építették meg a szocialista kormányok az MSZP-szabad demokrata városvezetéssel karöltve a metrót, mert az Orbán-kormány megakadályozta, hogy két év alatt, mondjuk, 2000-re kész legyen? Ezt ön teljesen komolyan gondolja? Ha komolyan gondolja, akkor nincs további kérdésem önhöz. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kolber István teljesítette a házi feladatot: elbeszélte a többi független képviselőnek az idejét, úgyhogy ezért tartott ilyen hosszan a hozzászólása, de hát ezt majd megbeszélik egymás közt.

Ugyanakkor van annak némi diszkrét bája, tisztelt képviselő úr, amikor ön azzal kezdi a hozzászólását, hogy bírálja a kormányt, hogy 2,7 százalékról 2,9 százalékra emelte a költségvetési hiánycélt. Mennyi is volt a hiány önöknél a legjobb esztendőben, képviselő úr? Önök 2010-ben úgy adták át a kormányt, hogy ha nem avatkozunk be, akkor 2010-ben a költségvetési hiány 7 százalék lett volna, ezek után kifogásolja a 2,7-ről 2,9 százalékra emelést.

Azt is mondja, hogy probléma, hogy nem indult be a gazdasági növekedés. Ennek az egyik oka, ahogy a gazdasági szakértők mondják, az, hogy kicsi a belső kereslet. Képviselő úr, tudja, hogy miért kicsi a belső kereslet? Azért, mert családok százezrei nyögik még most is a devizában felvett hiteleket, amelyeket az önök idejében vettek fel. A törlesztőrészletek a többszörösére emelkedtek. Ha valaki például vett egy Suzukit 0 százalékos kezdő részlettel, 10 éves futamidőre, akkor az azt jelenti, hogy a gazdasági növekedést lekönyvelték 2009-ben, és a terhek jelentősen megnövelt részét most fizetik, és sajnos az erre kifizetett pénzeket nem tudják a lakosok másra fordítani.

(10.10)

Aztán arra is hadd hívjam fel a figyelmet, hogy az adókedvezmény, képviselő úr, az nem támogatás. Az elég döbbenetes, hogy önök még mindig azt gondolják, hogy ha két ember keres 300 ezer forintot, és az egyik a fizetéséből még eltart, mondjuk, négy gyereket, annak ugyanannyit kell az önök szerint a közterhekhez hozzájárulni, befizetni, adót fizetni, mint annak, aki az egész jövedelmét csak magára költi. Tisztelt Képviselő Úr! Azt javaslom, hogy beszéljen már a francia baloldallal vagy a német baloldallal, ott teljesen természetes, hogy az adózás szempontjából figyelembe veszik, hogy ki hány gyermeket tart el az adójából. Ne a jobboldalra hallgasson, hanem nézzen szét az európai baloldaliak között!

Kifogásolta egyébként, hogy kultúrára nem költünk. Lehet, hogy a képviselő úrnak nem tűnt fel, de például a Zeneakadémia éppen tegnapelőtt került átadásra, és még említhetném az Erkel Színházat is. Én azt gondolom, lehet hosszan beszélni, hogy elfogyjon a többiek elől az idő, de azért érdemes lenne a tényekre, a realitásokra egy kicsit jobban odafigyelni. (Németh Zsolt, Fidesz: Így van!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. El kell mondjam, hogy próbálom elmagyarázni a szocialistáknak, hogy megértsék, bár ez teljesen reménytelen vállalkozás.

Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném, ha megértené, hogy az adókedvezmény egyébként nem támogatás. Például ha valaki adójóváírást kapott az előző időszakban, soha senki nem nevezte azt támogatásnak. Az adójóváírás másról szól. Másról szól az adókedvezmény. Ez azt jelenti, hogy valaki megkeresett valamennyi pénzt, és mivel ő a társadalom számára hasznos feladatot végez, jelesül kettő, három vagy négy gyermeket vállal, nevel, ennek költségei vannak, ezért az állam ezt elismeri neki, és azt mondja, hogy tőled a megkeresett pénzedből kevesebbet vonok el.

Még egyszer mondom: Franciaországban a baloldal számára ez teljesen természetes. Egy francia vagy német baloldali nem is érti, Gúr képviselő úr, hogy mit mond. Az, hogy kevesebb jövedelmet vonunk el valakitől a megkeresett pénzéből, az nem támogatás.

Az az igazság, hogy - még egyszer mondom - ha van két 300 ezer forintot kereső ember, ön szerint az a normális, hogy ugyanannyi adót fizessenek, függetlenül attól, hogy az egyik csak magát tartja el a 300 ezer forintból, a másik meg netán négy gyermeket nevel belőle?

Tisztelt Képviselő Úr! Ha ez önnek logikus, akkor gratulálok; ezért nem vagyunk egyébként egy platformon. (Dr. Budai Gyula: Szerencsére. - Simon Gábor: Másokkal is van ilyen!)

Azt kell mondjam, mindenesetre azt azért biztatónak vélem, hogy a Demokratikus Koalíció és a Magyar Szocialista Párt ebben a kérdésben nem egy állásponton van. Kolber István kategorikusan ellenezte és gyakorlatilag ki is mondta, hogy meg is szüntetnék egyébként az adókedvezmény rendszerét. Önök azt mondták, hogy ez a finomítás támogatható, és ez elhangzott egyébként a bizottsági ülésen.

Még arra is hadd hívjam fel a figyelmet, hogy aki egyébként alacsonyabb jövedelemmel rendelkezett, a gyermekek után járó adókedvezménnyel az is jól járt. Kétségkívül nem tudták a maximumot lehívni, de képviselő úr, rengeteg olyan család van, aki le tudott hívni 30-40-50 vagy 70 ezer forintot vagy 80-at három gyermek után. Ezeknek a családoknak a helyzete is egyébként nagyon jelentős mértékben javult. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

De még egyszer aláhúznám, hogy ez nem támogatás, hiszen csak kevesebbet vonunk el tőlük. (Simon Gábor: Kicsikét hosszabb ideig sikerült ezt is elmondani, elnök úr.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Urak! Hadd mondjam el, hogy ez a kormány eddig is elkötelezett volt a családok támogatása iránt. Az adórendszert úgy alakítottuk ki, hogy 170 milliárd forint maradt a családoknál. Még egyszer mondom, hogy ebben az ügyben, tisztelt képviselő urak, hölgyek, mi vagyunk Európa oldalán és önök vannak Európával szemben. Még egyszer mondom, Franciaországban összeszámolják a családban élők számát, összeadják a jövedelmeket, és családi adózás van. És ez a francia baloldalnak teljesen normális. Németországban külön adótábla szerint adóznak gyerekszámtól függően az adózók, más adótábla van meghatározva azoknak, akiknek egy, kettő vagy három gyerekük van. És eszébe se jut egyetlen német baloldalinak sem, de még a kommunista utódpártnak sem ezt támogatásnak nevezni.

Egyszerűen érthetetlen állásponton vannak. Bár azt el kell mondanom, hogy a bizottságban ezt támogatták. Mesterházy és Gyurcsány össze is vitatkozott azon, hogy mi legyen az adókedvezménnyel. Gyurcsány eltörölné és behintené a helyét sóval, Mesterházy Attila pedig azt nyilatkozta, hogy ezt az adókedvezményt, ha véletlenül úgy hozná a sors, akkor sem törölnék el. Ehhez képest most azt halljuk, hogy a szocialista képviselők lelkesen kirohannak az adókedvezmény ellen. Úgyhogy én javasolnám, hogy esetleg a pártelnökükkel konzultáljanak ebben a kérdésben.

Az az igazság, hogy érthetetlen az, amit elmondanak. Az elmúlt időszakban folyamatosan azt mondták, hogy milyen nagy terheket rakunk a bankokra. Majd utána előállnak a parlamenti vitában azzal, hogy mindent továbbhárítanak a bankok az emberekre. Mind a kettőt lehet mondani, nem baj, hogy egyiknek sincs valóságalapja, de döntsék már el, hogy melyiket mondják! Mert lehet azt mondani, hogy mindent továbbhárítanak, meg lehet azt is mondani, hogy szerencsétlen bankok. De egyszerre a kettőt? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tisztelt képviselő úr, eddig folyamatosan azért bíráltak minket, hogy túl sok a közfoglalkoztatott, most meg feláll és azt mondja, hogy a választás előtt túl sok a közfoglalkoztatott (Az elnök ismét csenget.), és ez csak választási kampány. Legalább a saját gondolatvilágukban tegyenek rendet, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! (Kovács Tibor: Az államtitkár úr kért szót, elnök úr!) Könnyű egyébként hitelből életszínvonalat biztosítani, csak tudja, képviselő úr, az volt a gond, hogy amíg önök kormányoztak, addig a túlzottdeficit-eljárás alatt nyögött Magyarország, és mennyi is volt a költségvetési hiány? Mit tettek önök? Óriási különbség volt az önök által készített költségvetés és az általunk készített költségvetések között, mert mi minden évben tudtuk 3 százalék alatt tartani a költségvetési hiányt. Önök minden évben 4-5 százaléknyi hitelből finanszírozták az országot.

Ez egy ideig megy, képviselő úr, kétségkívül, csak egy idő után ezeket a hiteleket el kell kezdeni visszafizetni. Teljesen más lenne egyébként ez a költségvetés is, ha nem az lenne az első tétel, hogy több mint 1200 milliárd forintot egy masnival átkötünk, és ezt ki kell fizetni adósságtörlesztés kamataira.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha ebből az 1200 milliárd forintból csak 300 milliárd forintot fel tudnánk osztani másképp, akkor azt hiszem, hogy az érzékelhető lenne. Önöknek döntő felelőssége volt abban, hogy 53 százalékról 84 százalékra emelkedett a GDP-arányos költségvetési hiány (Kovács Tibor: Meg a Fidesznek, amikor el kellett számolni...) Ezt most valahogy ki kell fizetni az embereknek. Nyilván eltelt három év, csak nézzen szét, mondjuk, a devizahitelesek között. Meg tudták oldani három év alatt a devizahitelek visszafizetését? Nem tudták megoldani. (Kontur Pál: Nem is akarták.) A devizahitelesek, ne haragudj, meg akarták oldani, csak nem tudták visszafizetni ilyen rövid idő alatt.

(11.50)

Tehát nyilvánvalóan annak a borzalmas politikának, ami gyakorlatilag csődbe döntötte az országot, annak a következményeit nem is csak ebben a ciklusban, hanem még sokáig nyögtük volna. Ha 2010-ben önök 52 százalékos GDP-arányos hiánnyal adták volna át az országot, akkor ez az ország teljesen másképp nézne ki ebben az esztendőben, mint ahogy itt az önök tragikus kormányzása után kinéz. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Attól, hogy Gúr Nándor mániákusan ismételgeti ugyanazokat a butaságokat, attól még nem lesz igaz, legfeljebb ő hiszi el. Van egy alapvető különbség, képviselő úr, az önök és a mi adópolitikánk között. Önök valóban egyébként minden terhet az emberek vállára raktak. Mi ellenben bevezettük a bankadót, sikoltozak és tiltakoztak is ellene rendesen (Közbekiáltások az MSZP és a Jobbik soraiból: Amit áthárítottak!), megadóztattuk a multinacionális cégeket, bevezettük a távközlési adót, mivel mi önökkel szemben azt gondoltuk, hogy annak a károkozásnak a helyrehozatalából, amit önök okoztak az országnak, nemcsak az embereknek kell kivenni a részüket, hanem ki kell venni bizony a bankoknak, a multinacionális cégeknek és a telekommunikációs cégeknek is.

Önök ezekben az ügyekben egyetlenegyszer sem álltak a mi oldalunkra, azaz az emberek oldalára. Mindig a telekommunikációs cégeket, a bankokat és a multinacionális cégeket sajnálták.

Most feláll és elmondja, hogy minden terhet az emberek vállára rakunk. Számolja össze, képviselő úr, hogy hány száz milliárd forintot szedtünk be évente egyébként ezeken a csatornákon keresztül!

A következő állításuk az volt, hogy ez persze teljesen egyértelmű, azonnal továbbhárítják a cégek. Csak tudja, képviselő úr, itt is van egy alapvető különbség. Az önök idejében, mondjuk, a bankszektor Magyarországon Európában az egyik legnagyobb profitot tette zsebre, az egyik legnagyobb profitot vitte ki az országból.

(12.00)

Most azért, azt kell mondjam, képviselő úr, nem ez a helyzet. Ez a különbség önök és miközöttünk.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Úgyhogy elég furcsa, amikor feláll és azt mondja, hogy mi az emberek vállára raktuk a terheket. Összekever minket önökkel. Nem, képviselő úr, önök voltak, akik kizárólag az emberekkel akarták elvitetni a kormányzásuk káros balhéját, mi pedig igyekeztünk ezt a felelősséget sokkal szélesebb körben szétteríteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Osztolykán Ágnes a környezettudatos nevelés erősítése érdekében egy határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint felkéri a kormányt, hogy dolgozzon ki egy nemzeti erdei iskolai programot, és ennek biztosítsa a költségvetési fedezetét. Ez a javaslat arról szól, hogy minden 8-12 év közötti gyermek töltsön el legalább öt napot erdei iskolában.

A javaslat jószándékúságát az oktatási bizottságban senki nem vitatta, minden bizottsági tag, aki hozzászólt, fontosnak tartotta az erdei iskolai programot. Ugyanakkor a kormány képviselője elmondta, hogy ez a program már létezik. Ráadásul ez azon ritka programok közé tartozik, amely kormányokon keresztül is fennmaradt, működött és több kormány is támogatta. 2001-ben kezdődött Pokorni Zoltán minisztersége idején az erdei iskolai program kidolgozása, majd folytatódott Pálinkás József, Magyar Bálint, Hiller István, Réthelyi Miklós és Balog Zoltán miniszter úr tevékenysége idején is. Ez a program létezik, kidolgozott programok is vannak, ráadásul az erdei iskolákat akkreditáltattuk is. Ma több mint száz akkreditált erdei iskola működik Magyarországon, ahol azokat a célkitűzéseket, amelyeket Schiffer András a parlamentben megfogalmazott, jó színvonalon, ellenőrzötten biztosítani tudják.

Azt is el kell mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy többször is írt ki a kormányzat pályázatot erdei iskolák támogatására, sőt a bizottsági ülésen elhangzott, hogy nem is csak iskolák, hanem azok az önkormányzatok is, amelyek fontosnak tartják az erdei iskolák támogatását, szintén támogatják, hogy a kerületükben, városukban, településükön élő szegényebb gyerekek is eljussanak, eljuthassanak erdei iskolába. Ráadásul azt is el kell mondani, hogy majdnem minden iskolában vannak alapítványok is, amelyek szintén támogatják ezt a programot. Mi tehát úgy látjuk, hogy a cél fontos, ugyanakkor ez a program már létezik.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, egy nagyon fontos törvény fekszik most előttünk; nagyon fontos, mert az egyik legnagyobb probléma a népesedési probléma, ami az elkövetkező időszakban Magyarország előtt áll. A törvény előkészítése során az is egy nagyon fontos eredmény volt, hogy azt hiszem, az elmúlt fél évben, egy évben sokkal többet beszéltünk erről a gondról az ATV-től a Hír TV-ig, mint az ezt megelőző években bármikor.

Hogy ez a törvény itt lehet most előttünk - részben válaszolnék is egy előző felvetésre -, az több dolognak köszönhető. Egyrészt most érkeztünk ennek a munkának a végére, hogy elkészültek a javaslatok, illetve azt is el kell mondanom, hogy egy ilyen törvénytervezet vagy egy ilyen törvény bevezetése rendkívül sok pénzbe kerül. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a parlament most van abban a helyzetben, most van az ország olyan gazdasági állapotban, hogy ezt a törvényt a következő költségvetési évben be tudjuk vezetni, és a költségvetési fedezetét is biztosítani tudjuk.

Az elmúlt hetekben nagyon sokszor elhangzott a médiában, hogy milyen helyzetben is vagyunk. Néhány számot szeretnék ennek megvilágítására elmondani. 1975-ben Magyarországon 194 ezer gyerek született; ez a szám mára 90 ezerre csökkent. A termékenységi ráta 1,3; ahhoz, hogy a társadalom reprodukálni tudja önmagát, ennek a számnak körülbelül 2,1-nek kellene lennie.

Ha másképp nézzük ezeket a számokat, ez azt jelenti, hogy a mostani 90 ezer gyerek helyett minden évben 135 ezer gyerekre lenne szükség ahhoz, hogy a társadalmi reprodukció megtörténjen. Ha belegondolunk abba, hogy ha ezek a folyamatok így folytatódnak, akkor 35-40 év alatt kevesebb, mint feleannyi gyerek születik, és ha belegondolunk abba, hogy mi lesz 35-40 év múlva, akkor nagyjából az a borzasztó kép körvonalazódik, hogy körülbelül 40-45 ezer gyerek fog születni 2045-2050 környékén. Nem kell beszélni arról, hogy ennek nagyon súlyos társadalmi következményei lesznek. Nem az a gond, hogy 7 millió, 8 millió vagy 5 millió lesz az ország népessége, mert vannak olyan országok, amelyeknek ekkora a népessége, és teljesen egészséges társadalomban tudnak élni. Hanem az a gond, hogy ez egy hihetetlenül elöregedett társadalom lesz, és ennek rendkívül súlyos gazdasági és társadalmi következményei lesznek. Egy ilyen társadalom hosszú távon nem tud fennmaradni. Ezért kaptam azt a felkérést, hogy hozzak létre egy népesedéspolitikai munkacsoportot, és a népesedéspolitikai munkacsoporttal dolgozzunk ki javaslatokat, hogy mit is kellene tenni ezeknek a trendeknek a megváltoztatása érdekében. Azt hiszem, hogy sikerült egy kiváló munkacsoportot felállítani.

Szeretettel köszöntöm a munkacsoport tagjait, akik oroszlánrészt vállaltak abban, hogy ezt a törvényt a mai napon itt megtárgyalhassuk. Külön köszönöm Spéder Zsoltnak, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatójának, munkatársának, Kapitány Balázsnak, Gál Róbertnek, illetve Pongrácz Tibornénak. Szeretném megköszönni a munkáját Benkő Ágotának, a Népesedési Kerekasztal vezetőjének, Havancsák Izabellának, a Családháló munkatársának, Székely Hajnalkának, a NOE elnökének, és Rónaszékiné Keresztes Monikának, valamint a minisztérium munkatársainak, hogy ezt a komplex anyagot sikerült kidolgozni.

Ez az anyag egy komplex anyag. Megnéztük, hogy Európában és a világon milyen népesedéspolitikai döntések születtek az elmúlt évtizedekben, és azt is végignéztük, hogy ezeknek a döntéseknek milyen hatása volt, és nagyon sok javaslatot megfogalmaztunk. A tévében elég sokszor előkerült az elsőgyerek-támogatástól kezdve a családi munkamegosztás érdekében az apák egy hónapos otthon töltendő gyermeknevelési szabadságán keresztül a munkahelyi napközikig nagyon sok minden, viszont látni kell, hogy ennek az egész javaslatcsomagnak hihetetlen nagy költségvetési fedezetigénye volt, ezért meg kellett nézni, hogy melyek azok a problémák, amelyek a legsúlyosabb gondot jelentik.

Magyarországon van egy kedvező adat, amiről keveset beszélünk, illetve mostanában már sokat, ez az adat pedig az, hogy ha Magyarországon megkérdezzük a lányokat, asszonyokat, hogy hány gyermeket szeretnének, akkor nagyobb számot mondanak, mint amennyit sikerül megvalósítaniuk életük során. Ha megkérdezzük, hogy mennyit szeretnének, akkor ez a szám mostanában olyan 2,1 körül van a kutatók szerint, viszont ebből 1,3 szokott összejönni átlagosan. Ebből következik az, hogy Magyarországon nem az a feladat, hogy átalakítsuk a társadalom szemléletét, hanem ennél egyszerűbb a feladat: a gyerekvállalás előtti akadályok lebontását kell nekünk elvégezni.

Számba vettük ebben a munkacsoportban, hogy melyek ezek az akadályok. Az egyik nagy akadály a gyerekvállalás és a munka összeegyeztethetősége. Nagyon nagy gond - és ez összefüggésben van az előző ponttal - a kisgyermekek napközbeni ellátása; kevés a családi napközi és a bölcsőde. Nagyon nagy gondot jelentenek a lakáskörülmények, és nagyon nagy gondot jelent a gyerekvállalással együtt járó drámai életszínvonal-csökkenés. Elindultunk végig ezeken a pontokon, és a kormány, részben tőlünk függetlenül, de szintén ugyanezeken a pontokon ment keresztül, és több döntést is hoztunk.

Az életszínvonal visszaesésének elkerülése érdekében a családi adózást, illetve a gyerekek utáni adókedvezményt az idei évben kiszélesítettük, járulékokból is igénybe lehet venni, amelynek költsége mintegy 50 milliárd forint. Ez az 50 milliárd forint ott marad a családoknál, és ez azt jelenti, hogy a több gyereket vállaló családok kisebb életszínvonal-csökkenéssel fognak majd szembenézni a jövőben.

Nagyon nagy gond egyébként a gyermekek és a munka összeegyeztethetősége, és ha megnézzük ezt a javaslatot, ami most a parlament asztalán fekszik, akkor ennek a javaslatnak a leglényegesebb része tulajdonképpen az, hogy a gyermekvállalás és a munka az eddigieknél sokkal jobban összeegyeztethető legyen. Erről szól egyébként a gyed extra, ami azt jelenti, hogy a gyermekvállalás és a munka nem egymással ellentétes irányba ható ösztönzést fog jelenteni, hiszen eddig az történt, hogy aki három éven belül munkát vállalt, az elvesztette a gyedből hátralevő részt, és elvesztette a teljes gyesét vagy a gyeséből hátralévő részt.

Fel kellett tennünk a kérdést, hogy helyes-e egy olyan támogatási rendszert működtetni, ami egyébként ellenérdekeltté teszi az édesanyákat abban, hogy a munkaerőpiacra visszatérjenek. Helyes-e megbüntetni esetleg azokat az édesanyákat, akik a felvett devizahitelük miatt egyébként kénytelenek visszamenni dolgozni, és cserébe elvesszük a gyest és a gyedet? Mi erre a kérdésre azt a választ adtuk, hogy nem. Nem vagyunk egyedül Európában, akik ilyen típusú gyedet vezettek be, más országok is ezen az úton járnak, és azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy hasznos út lesz.

Ugyanúgy a gyed esetében teljesen értelmetlennek tartottuk azt a helyzetet, hogy azokat a szülőket, azokat a családokat, ahol a kistestvér viszonylag gyorsan megszületik az első gyermek után, megbüntettük, ugyanis amint megszületett az első gyerek után a második gyerek, elvesztették a további gyed- és gyesjogosultságukat. Nem azt szeretnénk egyébként, hogy gyorsabban és több gyerek szülessen meg? Ezért javasoltuk, hogy ezt a helyzetet is változtassuk meg; számoljuk ki, hogy egy gyerek után egy családnak mennyi gyed és gyes jár, és ezt mindenképpen kapják meg, akkor is, ha testvér születik. Bizonyos országokban egyébként szokták azt is mondani, hogy speed premium, azaz gyorsasági prémium. Ha ezt a rendszert elfogadja így a parlament, ez azt jelenti, hogy Magyarországon is lesz gyorsasági prémium. Ráadásul, ha megnézzük, hogy Magyarországon mi a két legnagyobb probléma a gyermekvállalás tekintetében, akkor azt a választ kapjuk, hogy az egyik az, hogy túl későn születnek meg az első gyerekek, és a második, hogy Európában Magyarországon a legnagyobb a két testvér születése közötti időtartam, és az, hogy a két testvér születése közötti időtartam Magyarországon a legnagyobb Európában, döntően ennek a rendszernek a következménye.

(12.20)

Tehát várhatjuk a döntést követően azt, hogy rövidebb idő alatt fognak megszületni a testvérek egymás után.

Az első gyerek megszületését ösztönözné, hogy az egy kicsit korábbra kerüljön, az az elképzelés, hogy az egyetemistákat nem büntetjük akkor, ha az egyetemi éveik alatt vagy közvetlenül egyetem után gyermeket vállalnak. Az eddigi időben ezek az egyetemisták, ha korán jött a gyerek - a "koránt" idézőjelben mondom, tehát röviddel az egyetem után vagy az egyetem alatt -, akkor csak gyesre voltak jogosultak. Mi azt mondtuk, hogy nem szabad megbüntetni a fiatalokat, ha hamar jön a gyerek, hiszen ez a cél. Gyakorlatilag az a döntés szerepel most az előterjesztésben, hogy akinek két lezárt féléve van, az már a minimálbér után, aki pedig befejezett egyetemi végzettséggel rendelkezik, de még nincsen meg a szükséges munkaviszonya, az pedig a garantált bérminimum után kap egy évig gyermekgondozási díjat. Itt végig kellene gondolni, hogy pontosan ugyanúgy kell-e nevezni ezt a díjat, mint a munkaviszony alapján teljesen másképp számolt gyedet.

Volt egy nagy vita, tisztelt képviselőtársaim, annak idején, ez a nagy vita a munka törvénykönyvének a módosításakor folyt, amikor elég sokan a fejünkhöz vágták, hogy kitoltunk a gyesről, gyedről visszatérő kismamákkal. Mi más utat választottunk. Nem törvényben garantáltuk számukra a jogokat, hanem a munkaadókat tettük érdekeltté abban, hogy foglalkoztassák az édesanyákat. Az, hogy két évig nem kell járulékot fizetni, a harmadik évben pedig csak fél járulékot kell fizetni a gyedről, gyesről visszatérő édesanyák után, ez meg is hozta az eredményét, hiszen a 0-6 éves korú gyerekkel rendelkező édesanyák foglalkoztatottsági szintje 175 ezerről 190 ezerre növekedett. Azt gondolom, hogy ez az elkövetkező években még gyors ütemben növekedni fog. Azt láttuk, hogy teljesen más helyzetben van az az édesanya, aki egy gyermek után esetleg másfél-két év munkahelyi kihagyás után próbál visszatérni a munkaerőpiacra, mint az, aki három vagy négy gyereket megszült, és nyolc-tíz évet is a munkaerőpiacról távol töltött. Ráadásul a munkaadók is nehezebben veszik fel azokat az édesanyákat, akik azt mondják az interjún, hogy három vagy négy gyerekük van, mint akik azt mondják, hogy egy, ezért szükségesnek tartottuk, hogy differenciáljunk itt. Differenciáljunk, hiszen nagyobb hátrányban vannak a munkaerőpiacon, és azáltal, hogy három plusz két fél évig fél járulékot kell a munkaadónak fizetni utánuk, ezt a hátrányt jelentős mértékben, azt gondoljuk, tudtuk csökkenteni.

Államtitkár úr beszélt arról, hogy ezen kívül már nagyon sok intézkedést elfogadtunk, hiszen idetartozik, hogy 8 ezer fővel növekedett a bölcsődei férőhelyek száma. A családi napközik száma 7 ezerről 11 ezerre növekedett, ami egyébként szintén fontos, mert ha a gyerekeket nem tudják elhelyezni a szülők, akkor nem tudnak visszatérni a munkaerőpiacra.

Szeretnék még a vége felé két nagyon fontos momentumot kiemelni. Azt szokták mondani, hogy azokban az országokban sikeres a népesedéspolitika, ahol biztosított a népesedéspolitika hosszú távú kiszámíthatósága, ami azt jelenti, hogy nem kell tartani senkinek attól, hogy ha jön egy kormányváltás, akkor megszűnik a gyerekek utáni adókedvezmény, és egy teljesen más irányba indulnak el, eltelik négy év, és megint más irányok lesznek.

Engem az elmúlt fél év, egy év vitái, sőt a parlamenti bizottságok vitái is bizonyos értelemben bizakodással töltenek el. Úgy látom, igazán, érdemben egyébként ezeket a javaslatokat nem támadja egyetlen politikai párt sem. Meghívtak minket a Kossuth rádióba vitatkozni Korózs Lajossal, és azt kell mondjam, a vita elég unalmasra sikeredett, mert nem tudtunk vitatkozni, hiszen Korózs Lajos is azt mondta ezekre a kérdésekre, hogy az alapvető irányokkal egyetért. Azt hiszem, azokkal az irányokkal, amelyek ebből a törvénytervezetből kibontakoznak vagy kiolvashatók, nem nagyon lehet vitatkozni. Nem lehet vitatkozni a gyed extrával, nem lehet vitatkozni azzal, hogy testvér születése alatt, után ne lehessen elveszteni az első gyerekre járó gyedet, nem lehet vitatkozni a munkahelyvédelmi akciótervvel, és azt gondolom, nem érdemes vitatkozni azzal sem, hogy egyetemisták is kapjanak támogatást, ha gyereket vállalnak. Reménykedem ezért, hogy ennek a törvénynek meglehetősen nagy lesz a támogatottsága.

Azt tudom ígérni, hogy ha vannak olyan javaslatok, ellenzéki javaslatok, amelyek beleilleszkednek abba az iránya, amely irányba mi szeretnénk menni, akkor ezeket a javaslatokat meg fogjuk fontolni és támogatni fogjuk. Én személyesen is fontosnak érzem azt, hogy minél nagyobb konszenzussal tudjuk ezt a törvénytervezetet elfogadni.

Ugyanakkor el kell mondjam, például a jobbikos képviselőtársaim felvetését hallgatva, miszerint lesznek gyerekek, akik egy bizonyos határidő előtt születnek, a törvény hatálybalépése előtt, azok rosszul fognak járni. Ez kétségkívül így van, képviselőtársaim, csak az a helyzet, hogy teljesen mindegy, milyen napot mondunk, mindig lesz olyan, akinél az előző nap fog megszületni a gyerek, és rosszul fog járni. Ez így lesz akkor is, ha január 1-jét mondunk, így lesz akkor is, ha december 15-ét mondunk, és így lesz akkor is, ha december 1-jét. Elég rövid az idő, úgyhogy nagyon gyorsan próbáljuk bevezetni ezt a törvényt. Kell az apparátusnak is időt hagyni a törvény elfogadása után, hogy ezt a rendszert végigvezesse.

Ugyanakkor el kell mondjam, hogy a törvény nagyon sok része a már most megszületett gyerekekre is vonatkozik. Csak egyet hadd emeljek ki: az a gyermek, akire most gyed jár, ha testvére születik, azon gyermek után a gyedet az édesanya nem fogja elveszteni akkor sem, ha a gyermek már ebben az évben természetesen megszületett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy mondatot még engedjenek meg, mert elnök úr már jelzett nekem. Kapitány Balázs többször elmondta az ülésen, a munkacsoport ülésén, hogy ez a komplex gyermek-, illetve népesedési program nem úgy működik, mint egy kakaóautomata, hogy bedobjuk a kétszáz forintot vagy a hatszáz forintot, és akkor háromszor annyi gyermek fog kijönni a végén. Ez egy komplex program. Viszont ha ezt a komplex programot elfogadjuk, és ez összhangban van azzal a gazdasági helyzettel, a jövőbeni perspektívákkal, ami Magyarországon ma kibontakozik, én azt gondolom, hogy e törvénycsomag elfogadásával hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Magyarországon a megszületett gyerekek száma évente jó néhány ezer fővel növekedjen. Ehhez kérem az önök és az egész parlament támogatását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Az előbb elfelejtettem mondani, hogy javaslatot szeretnék tenni arra, hogy módosító javaslatokat az ülésnap végéig lehessen beadni.

(12.30)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Először szeretném javasolni az MSZP-nek, hogy házon belül tisztázzák, mi a viszonyuk ehhez a törvényjavaslathoz. Gyakorlatilag minden bizottságban más álláspontot képviseltek. Más álláspontot képviselt Korózs Lajos és más álláspontot képviselt az MSZP szóvivő asszonya.

Szeretném elmondani a tisztelt Háznak, hogy ennek a javaslatnak, ha idevesszük még a gyerekek utáni adókedvezmény kiterjesztését a járulékokra is, a következő költségvetésben a fedezete mintegy 70-80 milliárd forint. Még egyszer mondom, 70-80 milliárd forint. Tisztelt képviselő úr, nagyon-nagyon kevés olyan évet tudna mondani a rendszerváltozás óta, amikor egyik évről a másikra 70-80 milliárd forinttal növekedett a családtámogatásokra fordított költségvetési összeg.

Én egyébként elfogadom, mert az ellenzéknek nyilván kell kritikát mondani a költségvetésről, az előző évekről, de most arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy van itt egy törvénycsomag, a törvénycsomagban vannak lépések, ezeket a lépéseket alapvetően nem vitatja senki. Ezért javaslom, fontolják meg, hogy e törvénycsomag alapján szavazzanak, mondjanak bármilyen jogos vagy nem jogos kritikát, de a végén az előttünk fekvő törvénycsomag alapján hozzák meg a döntésüket. Ha így tesznek, azt megköszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Bár nem ehhez a törvényhez tartozik teljesen, de ez régi vita, hogy az adókedvezmény támogatás vagy sem. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy az adókedvezmény nem támogatás. De ez nem a magyar jobboldal sajátossága, mert erről például a francia baloldal vagy a német szociáldemokraták is pontosan ugyanígy gondolkoznak, hiszen Franciaországban - éppen erre céloztam - kormányváltástól függetlenül családi adózás van. Egy francia baloldali egyébként nem érti, amit a képviselő úr mond, mert teljesen egyértelműnek tartja azt, hogy ha valaki a jövedelméből két, három vagy négy gyereket nevel, az másképp járul hozzá a közterhekhez, mint ha ezt az egész jövedelmet magára költi. Tisztelt Képviselőtársam! Ugyanez a filozófia. Én javaslok egy tanulmányutat, mondjuk, a német baloldali párthoz vagy a francia baloldali párthoz, és akkor talán ott, ha nekünk nem hiszi el, akkor meg is fogja ezt érteni.

Ugyanakkor én mégis javasolnám, hogy térjünk vissza ehhez a törvénytervezethez, hiszen ennek a törvénytervezetnek nem része az adózási rendszer, ez a törvény, még egyszer mondom, a gyedről, a munkahelyvédelmi akciótervről szól, illetve arról, hogy az egyetem után is részesülhessenek gyedben a diákok.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm Pál Béla hozzászólását, és az egyetemistákról én is szeretnék még két külön mondatot mondani.

Igaza van a képviselő úrnak, hogy mi valóban azoknál a gyerekeknél szeretnénk ebben a törvénycsomagban kiemelt támogatást biztosítani, ahol a gyermekeket munkából, munkajövedelemből próbálják a szülők felnevelni; úgy látjuk, hogy itt mindenképpen szükség van egy erőteljes segítségre.

Gondolkoztunk, hogy az egyetemistáknál mit lehetne tenni, és arra felhívnám a figyelmét, hogy az egyetemisták speciális helyzetben vannak: ma ugyanis az a helyzet, hogy ha az egyetemista az egyetem után gyermeket vállal, akkor sokkal kedvezőtlenebb helyzetben van, mint ha az egyetem után elmegy két-három-négy-öt évre dolgozni, és csak utána születnek meg a gyermekei.

Fel kell tennünk a kérdést, hogy elfogadjuk-e azt az életutat, hogy valaki az egyetem végén vagy közvetlenül az egyetem után gyermeket vállaljon, és amikor a kívánt gyermekei megszületnek, akkor álljon be a munkaerőpiacra. Mi azt a választ adtuk itt a munkacsoportban erre a kérdésre, hogy ez egy elfogadható út. Nem szabad, hogy az egyetem után közvetlenül gyermeket vállaló fiatalok hátrányba kerüljenek, hiszen a jelenlegi szabályozás szerint csak gyes járna nekik. Pontosan az egyetemistáknál a legnagyobb gond az, hogy náluk nagyon későre tolódik egyébként az első gyerek vállalása, hiszen ha az egyetem elvégzése után beállnak a munkaerőpiacra, akkor onnan nem könnyű két-három év múlva kiszállni.

Ezért igaza van a képviselő úrnak, hogy itt ez egy kicsit furcsa megoldás. Bizonyos szempontból én is még megfontolandónak tartanám, hogy a diplomásgyedet gyednek kell-e nevezni, hiszen másképp számoljuk, nincs előtte tgyás. Tehát itt egy ilyen módosító javaslaton én is gondolkozom, hogy ezt nem gyednek, hanem valami speciális gyednek, felsőoktatási gyednek kell nevezni, vagy valamilyen megkülönböztető (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) elnevezéssel kell ellátni. A felvetés jogos (Az elnök ismét csenget.), de mi azt láttuk, hogy ezt a megkülönböztetést érdemes az egyetemisták esetében megtenni.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Göndör István egy valóban létező komoly problémát vetett fel, ugyanis tényleg az a helyzet, hogy azt szeretnénk, ha hamarabb vállalnának gyermeket a fiatalok. Ugyanakkor ez az időszak tolódik ki, és nyilvánvalóan egy olyan fiatal, akinek meglehetősen nagy diákhitel-tartozás nyomja a vállát, nehezebben szánja rá magát a gyermekvállalásra.

Ebből kifolyólag Göndör Istvánnal nem is tudunk vitatkozni, már csak azért sem, mert a munkacsoport által elkészített anyagban, amit a kormány elé terjesztettünk, az szerepel, hogy ezt a kérdést részben kezeljük. Elkülönítettük a Diákhitel2-t és a Diákhitel1-et is egymástól. Van konkrét javaslat. Reménykedünk abban, hogy olyan az ország gazdasági helyzete, hogy ezt a kérdéskört is majd hamarosan, valamikor rövid időn belül tudjuk kezelni. Még egyszer mondom, hogy vannak erre vonatkozó kidolgozott javaslatok. Reménykedem abban, hogy egy további körben, reménykedem, hogy még ebben az országgyűlési ciklusban tudunk ezen a területen is előrelépni. De megerősítem, hogy mi is úgy látjuk, ez a képviselő úr által felvetett problémakör valóban létező, és jó lenne, ha minél hamarabb megoldást találnánk rá.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Asszony! Bár több felvetése megfontolandó, de azért néhány gondolatot szeretnék hozzátenni.

A legelesettebbek érdekében is tartalmaz lépéseket ez a csomag, ami előttünk van, például azt, hogy a gyest nem veszíti el az édesanya a következő gyermek megszületése esetén; eddig egy gyesre volt jogosult, most pedig kettőt is kaphat. Gyesen azok vannak általában, legalábbis az időszak elején, akik nem munkahelyről mentek el gyermeket szülni. Az is az ő érdeküket szolgálja például, hogy gyes mellett lehet munkát vállalni, és a munkavállalásukat könnyíti meg - különösen több gyerek esetén - a munkahelyvédelmi akcióterv, ami egyébként éppen a legalacsonyabb keresetűeknél jelenti a legnagyobb segítséget, hiszen ezt százezer forintos felső határig lehet érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy egy százezer forint környéki fizetés esetén meglehetősen nagy előnnyel rendelkezik egy olyan asszony, aki a gyerek születése előtt munkanélküli volt, utána pedig szeretne visszatérni a munka világába.

Szeretném képviselő asszonynak elmondani, hogy a családi napközikben lévő gyerekek száma 2009-ben 7 ezer volt. Ez a szám mára 11 ezerre növekedett, ami egy elég jelentős növekedés. A bölcsődéknél ez a szám 28 ezerről 36 ezerre, tehát 8 ezer fővel növekedett. Képviselő asszonynak igaza van, persze, hogy a bölcsődéket meg a családi napköziket kellene növelni, de azt hiszem, hogy azért azt elismerhetné, hogy az előző évben meglehetősen nagy volt ez a növekedés.

Képviselő asszony említette még az adórendszert is. Azt hiszem, hogy a járulékokra kiterjesztve, amit most hagytunk jóvá, ez abba az irányba halad, amit képviselő asszony is kívánatosnak tart. Azt hiszem, hogy ez az idei módosítás éppen az alacsonyabb jövedelmű családok szempontjából kedvezőbb.

Köszönöm szépen.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselőtársaim beszéltek arról, hogy mik vannak ebben a javaslatban, én meg mondanék néhány mondatot arról, hogy mik kerültek még bele ebbe a javaslatba. Azt már megszoktuk, hogy a Fidesz részéről olyanok is szabályozásra kerülnek egy-egy törvényjavaslatban, ami nem tartozik oda. E javaslat kapcsán is el kell mondanunk azt, hogy legalább pontosan vagy átgondoltan raknának bele ilyen módosító indítványokat. Az államtitkár úr előélete kapcsán talán majd fogja tudni, hogy miről beszélek.

Bekerült egy olyan Btk.-módosító javaslat, amely meghatározza azt, hogy mi számít nagy mennyiségnek a vágott dohány tekintetében. Hogy mi köze van ennek a törvényjavaslathoz? Nyilvánvalóan semmi, de berakták, hogy öt kiló. Öt kiló a vágott dohányban az egy ilyen nagy zsák (Mutatja a kezével.), tisztelt képviselők, és ha kiszámolják, hogy egyébként ekkora mennyiségű vágott dohányból mennyi cigarettát lehet megtölteni, akkor kiderül, hogy 430 doboz cigarettát meg lehet ebből a mennyiségből tölteni, tehát ez 43 kartonnyi cigaretta. Tudjuk, hogy Magyarországra vámmentesen egykartonnyi cigarettát lehet...(Révész Máriusz: Az egy másik törvény!)

ELNÖK: Képviselő úr! Ön nem arról a törvényről beszél, aminek a vitájában vagyunk. A T/13049/32. számú ajánlással kapcsolatban vitatkozhat, ön pedig nem erről beszél.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Ezt nyújtotta be a gazdasági bizottság, tisztelt elnök úr. Ilyen módosító indítványt nyújtott be. Ezért beszélek erről, mert ez abszurdum, hogy ilyen...(Révész Máriusz: Nincs benne!)

ELNÖK: Képviselő úr! Itt most csak arról beszélhet, ami a záróvita témája, ez pedig nincsen benne, és az elnök joga, hogy eldöntse, hogy a továbbiakban ön beszélhet-e vagy nem. Amennyiben nem ezen négy ajánlási pont valamelyikéről akar beszélni, akkor nincs lehetősége beszélni, képviselő úr. (Révész Máriusz: Másik törvényről beszél!)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Úgy gondolom, a záróvita kapcsán általános vélemények is elhangozhatnak, mint ahogy az elmúlt vita kapcsán számos... (Az elnök kikapcsolja a mikrofonját.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Novák Előd: Üljél le, és tanuld meg a Házszabályt!)

Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen, Révész Máriusz képviselő úr, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes törvényeknek a gyermekgondozási ellátások átalakításával kapcsolatban, valamint a szociális hozzájárulási adó megfizetése alóli kedvezmény bővítésével összefüggő módosításokról van szó. Meg kell nyugtassam a képviselőtársamat, hogy semmiféle dohánnyal kapcsolatos módosító javaslat ehhez a törvényhez sem a gazdasági, sem más bizottság részéről nem érkezett.

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a parlamentben, aki ebben a vitában részt vett, a konstruktív hozzáállását, és néhány felvetésre szeretnék is reagálni.

Szél Bernadett, illetve Varga képviselő úr is megkérdezte, hogy a hatvan napra miért is volt szükség.

(17.40)

Egyébként hadd hívjam fel a figyelmet, hogy éppen a nők védelme érdekében.

Szél Bernadett kifogásolta, hogy a nők munkába való visszatérését nem segíti túl sok minden. Képviselő asszony figyelmét talán elkerülte, hogy a gyed mellett is a gyermek egyéves korától lehet dolgozni. Viszont, ha lehet dolgozni, nagyon könnyen előállhat az a helyzet, hogy a család megpróbálja a gyedet arra a félre igénybe venni, akinek magasabb a keresete, és nagyon gyakran és nagyon könnyen előállhatna az a helyzet, hogy az apára igénybe veszik a gyedet, az édesanya otthon marad mondjuk, munkanélküliként, így havi 20-30 ezer forinttal többet keresne a család, csak az édesanya szempontjából ez jelentős kockázatokat jelent - biztosítás és egyéb szempontból - hosszabb távon. Ezért azt a megoldást fogalmaztuk meg, képviselő asszony, hogy az apa is igénybe veheti a gyedet, ez teljesen természetes, de csak akkor, ha legalább két hónapot otthon van a gyermekkel. Ha nincs otthon legalább 60 napot, akkor erre az időszakra nem jár gyed. És ez egyébként éppen az édesanyák védelmében született.

Hadd hívjam fel képviselő asszony figyelmét arra is, hogy a gyed extra, ami itt szerepel, igenis elősegíti azt, hogy a nők hamarabb visszatérjenek a munkaerőpiacra. Ez egy nagyon fontos célkitűzésünk volt. Ezt szolgálja egyébként az is, hogy a gyed nem veszik el akkor, illetve a gyesből hátralévő rész, ha gyorsabban születik meg a kistestvér, hiszen pontosan azt tűztük ki célul magunk elé, amit egyébként ön is mondott.

Az utolsó módosító javaslat, amiről itt a mai napon szó van és fontos, hogy beszéljünk, hogy az a szabályozás, ami a törvényben eredetileg szerepelt, az az ikrek esetében nem volt teljesen koherens. Ugye, azt a döntést hoztuk, hogy a következő gyerek megszületését követően nem vész el a gyedből, gyesből hátralévő rész, viszont az ikreknél ezt a szabályozást - ahogy a szocialista képviselő úr is jelezte - nem követtük le.

Itt azt a megoldást javasoltuk, hogy minden egyes gyereknél ikrek esetében plusz egy évvel hosszabbodjon meg a gyed időtartama. Emellett is még egyszer felhívnám a figyelmet, egyéves kora után a gyerekeknek el lehet menni dolgozni, de ezt az összeget már nem vesztik el az édesanyák.

Én kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket a javaslatokat, zárószavazás előtti módosító javaslatokat támogassák. Minden egyes módosító javaslat olyan, ami egyébként a gyermeket vállaló családoknak, édesanyáknak a helyzetét javítani fogja. Én azt hiszem, kicsit méltánytalanok voltak azok a vádak, amelyeket Varga képviselő úr elmondott, hiszen elég sok minden történt a családok érdekében. Ha ezen a törvényjavaslaton túltekintünk, az is, hogy mondjuk, az adókedvezményt megnyitottuk azoknak a családoknak a számára, amelyek ezt nem tudják a jövedelmükből érvényesíteni, a járulékok felé, csak ez az egy kedvezmény is több mint 50 milliárd forintot fog a családoknál ott hagyni.

Én azt gondolom, hogy büszkék lehetünk erre a törvénymódosító javaslatra, hiszen még az eddig szóba kerülteken kívül a munkahelyvédelmi akcióterv kibővítése is egyébként pontosan azt a célt szolgálja, amit Szél Bernadett hiányolt, a munkahelyvédelmi akcióterv keretében érdemes lesz visszavenni a gyedről, gyesről visszatérő édesanyákat a munkaerőpiacra. Szerintem ez a két dolog, a munkahelyvédelmi akcióterv, illetve a gyed extra elő fogja segíteni azt, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás az eddigieknél jóval nagyobb mértékben terjedjen el Magyarországon.

Szél Bernadettnek még egy biztató jövőképet szeretnék felvázolni. A rugalmas gyedről nem tettünk le, csak rövid volt a rendelkezésre álló idő, és ezt januártól semmiképpen nem lehetett volna bevezetni. Viszont én nagyon reménykedem abban, hogy hamarosan sikerülni fog ez is, és képviselő asszony ezt is üdvözölni fogja majd.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. Kovács Tibor képviselő úr ügyrendben kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azt jelezni, hogy megszámlálhatatlanul sok esetben fordult elő ebben a ciklusban, hogy a részletes...

ELNÖK: Képviselő úr, figyelmeztetem: az ügyrendben úgy lehet felszólalni, hogy egy percben megfogalmazza az ügyrendi javaslatot, majd egy percben indokolja. Ha nem így teszi, meg fogom öntől vonni a szót, és figyelmeztetésben is részesítem. (Dr. Staudt Gábor: Így van!) Parancsoljon!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Az ügyrendi javaslatom az, tisztelt elnök úr, hogy elnök úr engedélyezze azt, hogy olyan módosító indítványokról is essen szó a záróvitában, amiről nem volt lehetőség, hiszen a részletes vitát követően bizottsági módosító indítványként került benyújtásra, így aztán a plenáris ülés keretében nem volt rá lehetőség, hogy erről beszéljünk. Ezért én úgy gondolom, indokolt, hogy a záróvitában az olyan indítványokról, amelyeket a bizottságok a részletes vitát követően nyújtottak be, eshessen szó. Ez az ügyrendi javaslatom, tisztelt elnök úr. (Dr. Steiner Pál: Így van! Helyes! - Taps az MSZP soraiból.)