Felszólalás adatai

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! '96-os ez a törvény, amelynek egy jelentős módosítását vitatjuk. Azt hiszem, ez a 13 év önmagában is elegendő ok lenne arra, hogy a törvény alapos felülvizsgálatát elvégezzük. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a szolgálati törvény, ez tehát egységesen vonatkozik a rendőrtől a katonán keresztül a vám- és pénzügyőrség hivatásos szolgálati viszonyban lévő tagjaira. Azt hiszem, ez a felsorolás önmagában is jelzi, hogy hozzá kellett nyúlni ehhez a törvényhez, hiszen olyan változások mentek végbe az érintett szervek szervezetében, feladatkörében, hatáskörében, amelyek jogi rendezésére ma az idő már nagyon sürgetett.

Az előbbi vitában már hallottuk, hogy a honvédséget illetően hogy alakultak a dolgok, s azt is lehet mondani tulajdonképpen, hogy a Magyar Honvédségre vonatkozó szabályozás döntő része ma már kivonult az egységes Hszt. alól, és egészen odáig - ami szintén szóba került az előző vitában -, hogy ma a hivatásos szolgálatban lévőknek egy nem jelentéktelen része külföldön teljesít szolgálatot - rendőrök is, katonák is -, és e megbízatások belső és nemzetközi joggal való összhangjának a megteremtése fontos feladat.

S akkor még nem beszéltünk arról a kérdésről, amit államtitkár úr az expozéjában joggal hangsúlyozott, hogy példának okáért a közbiztonság erősítése érdekében ma már másfajta szolgálatteljesítés, irányítási rendszer szükséges, mint akár 15 vagy 20 évvel ezelőtt. Sokkal mobilabbnak kell lennie a rendőrségnek, s nemcsak abban az értelemben, hogy gyorsan a helyszínen legyen, hanem abban az értelemben is, hogy jó időben felkészült rendőr legyen ott, ahol igazán intézkedni kell. S az a statikusságot erősítő jogi szabályozás, ami példának okáért a rendőrökre vonatkozott, ma már ezt a szakmai követelményt nem elégíti ki. Tehát azt hiszem, hogy a módosítás indoka vitathatatlan.

Felvetődött - nem először -, hogy nem kellene-e egy átfogó Hszt.-t készíteni. Biztos, hogy egyszer kell, bár mindjárt hozzáteszem, hogy amikor ezt a kérdést fölvetjük, azt a kérdést is föl kell vetni, hogy lehet-e egyáltalán egységes Hszt.-t csinálni, tehát minden fegyveres testületre, szervre vagy szolgálati viszonyrendszerben működő szervre egységes szabályozást alkotni. Éppen Csampa képviselő úr a bizottság kisebbségi véleményét ismertetve említette meg azt az örök problémát, hogy a Hszt. szabályozza a pótlékrendszernek egy egészen differenciált és ma már szinte áttekinthetetlen struktúráját. Egy egységes Hszt.-nél nyilván akkor lehet a pótlékrendszeren változtatni, ha változtatunk az adott szervezet struktúráján, feladatkörén, példának okáért azt a régi, sokszor szóvá tett dilemmát valahogy eldöntjük, hogy a rendőrség mennyire illeszkedjék be a civil közszolgálatba, mennyire legyen annak egyfajta része. De amíg erre a kérdésre nem adunk megfelelő választ, addig nehéz elkerülni a szabályozás ilyetén való voltát, ami önmagában - mondom - a kritikát jogossá teszi, és folyamatosan felveti azt a kérdést, hogy akkor legyen-e egységes Hszt., vagy egyáltalán lehet-e egységes Hszt.-t csinálni.

(10.50)

A javaslat a Hszt. jelenlegi rendszeréhez igazodik, a jelenlegi felállásra, struktúrákra próbál a jelenlegi problémákat felvetve válaszokat adni. Erről az államtitkár úr nagyvonalú áttekintést adott, aminek valóban az a lényege, hogy a szolgálatteljesítés és a szolgálatirányítás illeszkedjék ahhoz a szakmai követelményhez, hogy elsősorban a rendőrség mobilabb legyen, meg tudjon ott jelenni, ahol igazándiból szükség van rá. És választ próbál adni arra a megint csak hosszú idő óta felvetődő dilemmára, hogy egyszerre kell a hivatásos szolgálatot teljesítők pluszkötelezettségéhez igazítani a rájuk vonatkozó szabályozást, ennek a szabályozásnak azonban olyannak kell lenni, hogy egyszerre ismerje el ezt a pluszteljesítményt, azonban ne ösztönözzön a szervezet elhagyására.

Fölvetődött ez a kérdés itt a kisebbségi vélemény ismertetése kapcsán is. Az alapvető jogi szabályozáson, tehát azon, hogy egy szolgálati időhöz kötötten bizonyos pluszjogosultsága legyen a hivatásos szolgálati viszonyban lévőnek, nem hiszem, hogy változtatni kell. Azon kell elsősorban gondolkodni, hogy hogyan lehet ténylegesen ösztönözni, hogy a szervezetben maradjon. Erre vonatkozólag az elmúlt időszakban több intézkedés történt, és a törvényjavaslat is, a mostani módosító javaslat is tartalmaz erre vonatkozó szabályokat. De hangsúlyozom, hogy nem lehet azt a különbséget nem tudomásul venni, amit mondjuk, egy hivatásos rendőr és egy munkaviszonyban lévő civil vagy akár csak egy köztisztviselő végez. Azt a pluszáldozatot, amit követel a társadalom a szolgálatot ellátóktól, valahogy honorálni kell. Meg kell találni persze, hangsúlyozom még egyszer, azt a kényes egyensúlyt, ami egyszerre végzi el ezt a honorálást, és egyszerre tartja az állományt stabilan.

Hozzáteszem, hogy az, ami most itt kialakult, hogy többen mentek el a szolgálati idő betöltésére való hivatkozással a rendőrségtől, ez egy kicsit a rendőrség korfájából adódó dolog is volt. Azt hiszem, hogy egyelőre nem fenyeget bennünket az, hogy valami tömeges kiáramlás lenne, lehetne ezzel a szolgálati időre hivatkozva, hiszen ma a nagy probléma éppen az, hogy az állománynak egy jelentős része, nagyon jelentős része fiatal. Az átlagéletkor ma a rendőrségnél alig haladja meg tudomásom szerint a harminc esztendőt, tehát nem fenyeget egyelőre bennünket az, hogy húsz vagy huszonöt éves szolgálati időre hivatkozva az állományból a kiáramlás folytatódna vagy nagy lenne. De hangsúlyozom még egyszer, azzal nem értünk egyet, hogy ne honorálja a törvény, ne honorálja a társadalom a szolgálati viszonyban lévők pluszkötelezettségét a nyugdíjba vonulás kedvezőbb szabályaival is.

Tisztelt Országgyűlés! Amit még az elhangzottakhoz képest megemlítenék: a törvényjavaslat több ponton szabályozza a fegyveres erőknél lévő érdek-képviseleti szervek tevékenységét. Érte kritika itt a szabályozást, hogy kedvező feltételeket biztosít a törvény a szakszervezeteknek. Én úgy hiszem, hogy éppen a testület tagjai érdekében, nem pedig a szakszervezet érdekében született egy ilyen szabályozás. Tehát nem hiszem, hogy ez idegen lenne a mai társadalmi viszonyainktól, mint ahogy ezt Csampa képviselő úr említette, sőt éppen a stabilitás, a biztonság érdekében szükséges az érdek-képviseleti szervek munkafeltételeit is javítani.

Ugyanakkor fölhívnám a figyelmet, hogy a módosítás rögzíti azt is, hogy az érdekképviseletek tevékenységük során sem veszélyeztethetik az adott testülettel szembeni közbizalmat. Ez, azt hiszem, azt fejezi ki, hogy a fegyveres testületek szolgálati viszonyaiban lévők bizonyos értelemben korlátozva vannak az állampolgári jogaikban, tehát nem sztrájkolhatnak, politikai pártnak nem lehetnek tagjai, és az utóbbi időben azt lehetett tapasztalni, hogy egyes érdek-képviseleti szervek mintegy ezt megkerülvén, a politikához kötődően próbálták, próbálják a tevékenységüket végezni, és ezt a törvény erejével meg kell tiltani. Mert pontosan ezt a közbizalmat, ami a politikától való távol tartásra vonatkozó szabályokból ered az állományra nézve, ezt a közbizalmat nem lehet, hogy úgy mondjam, hátulról megkerülve kijátszani, tehát ez egy fontos új rendelkezése a törvényjavaslatnak.

Szeretnék megjegyzést fűzni ehhez az ugyancsak régóta húzódó, jogi szempontból egy egészen különleges, mondhatnám faramuci helyzetre, és ez pedig a szakközépiskolai évek beszámítása a szolgálati időbe. Hosszú lenne elmesélni, hogy milyen döntések születtek itt az elmúlt időszakban, konkrét bírósági ítéletektől legfelsőbb bírósági jogegységi döntésen át alkotmánybírósági határozatig. Ezek nem oldották meg végső soron azt a dilemmát, ami az elmúlt időszakban kialakult. A törvényjavaslat egyfajta, megítélésem szerint korrekt megoldást erre vonatkozólag tartalmaz, bár azt hiszem, hogy nem mindenkinek nyeri el a tetszését. Már bizonyos kritika megfogalmazódott a törvényjavaslat szövegével kapcsolatosan. Mi nyitottak vagyunk olyan esetleges módosításhoz, ami még világosabbá és egyértelműbbé teszi a szabályt, és megelőzi a későbbi pereskedéseket vagy bizonytalanságokat. De hangsúlyozom, hogy a kialakult jogi helyzetre tekintettel ahhoz képest, amit a törvényjavaslat e vonatkozásban tartalmaz, én nehezen tudnék másfajta szabályozást kitalálni. De ha valaki tud ennél biztosabb és egyértelműbb, világosabb szabályt, ami egyszerre fejezi ki a testület érdekét, és egyszerre fejezi ki a társadalom érdekét, arra nagyon nyitottak leszünk.

Említette az államtitkár úr és a bizottsági többségi előadó is, hogy a törvényjavaslat rendez egy szintén régóta húzódó problémát, és ez a tűzoltók távolléti díja. Azt hiszem, hogy a törvény lezárja az ezzel kapcsolatos pereskedésig elhúzódó vitákat.

Végezetül megemlíteném, hogy a törvényjavaslat kifejezetten kedvező rendelkezéseket is tartalmaz a szolgálati viszonyban lévőkre. Ilyen a felmentési védelem a felső korhatár elérése előtti öt évben, a ruházati támogatás adómentességének fenntartása, a kafetéria-rendszer megteremtése, amit az államtitkár úr ugyancsak említett. És szeretnék néhány egyéb - nem tudom, lehet-e jó szó rá - kisebb jelentőségű dolgot is megemlíteni, mint például hogy a gyermekét egyedül nevelő apát is megilleti az a jog, hogy 24 órás szolgálatteljesítésre nem lehet kirendelni, és mentesíti a kezességvállalási díj megfizetése alól a hivatásos állomány azon tagját, akinek szolgálati jogviszonya önhibáján kívül, egészségügyi ok miatt szűnt meg.

(11.00)

Nagyon lényeges szabálynak tartom, hogy a felső korhatár elérése előtti öt évben átrendezés címén nem lehet felmenteni. Tehát a törvényjavaslatnak az a koncepciója jól kiolvasható a szabályokból, hogy egyszerre próbálja mobilabbá tenni a szolgálatteljesítést, helyben és szervezetileg is, hiszen tartalmaz szabályokat arra is, hogy a különböző szervekhez vezénylés könnyebbé váljék, tehát egyszerre tartalmaz ilyen fajta koncepciót, és egyszerre tartalmaz védelmi szerepet is a törvényjavaslat, ami az állomány élet- és munkakörülményeit, a szervezethez való tartozást hivatott erősíteni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mindezek alapján a törvényjavaslat elfogadását a jelenlegi szövegét illetően is jó szívvel tudom ajánlani a tisztelt Országgyűlésnek. A szocialista frakció támogatja a törvényjavaslatot, de ismételten hangsúlyozom, hogy nyitottak vagyunk ebben a megközelítésben, amiről beszéltem, az expozé is szólt erről, és maga a törvényjavaslat is megjeleníti, ebben a koncepcióban a jelenlegi kötöttségekre is figyelemmel minden értelmes módosító javaslatra nyitottak leszünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)