Készült: 2021.06.19.13:20:58 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 38 2005.11.08. 1:30  13-147

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt gondolom, hogy az SZDSZ egy hihetetlen álszent, kistelepülés-ellenes politikát hirdetett meg most, ebben a pillanatban, amelyben az a legborzasztóbb, hogy igen, valóban, egyébként is a településekről nagyon sok gyereket elvisz a szülő az iskolából, de nem mindenkinek van autója, kedves képviselő úr. Lehet, hogy Budapesten mindenkinek van, ön úgy gondolja, de a kistelepüléseken nagyon sok szegény család van, aki nem teheti ezt meg, de aki elviszi, az most is megtette. Viszont nagyon sokan nagyon fontosnak tartják azt, hogy a saját településükön tudják vinni a hat-, vagy hét-, vagy nyolcéves gyermeküket iskolába, és ebben a kormányzat sajnos, azt kell mondani, hogy mintegy tettestárs vesz részt, hiszen kikényszeríti ezen iskolák bezárását - éppen a mostani költségvetés benyújtása is ezt bizonyítja. Ez az igazi felelősség, mert az, hogy természetesen az emberek úgy általában öregednek, betegednek, az rendben van, de ha valaki mérgezi is őket, és igyekszik is őket minél hamarabb a másik világra átküldeni, azért az nem ugyanaz. Tehát az iskolák tekintetében is az egy dolog, hogy van egy természetes eláramlás, de az, hogy a kormányzat ezt még föl is gyorsítja, és ehhez még ideológiát is gyárt, felháborító, cinikus és érzéketlen. Mérhetetlen érzéketlenségről adott tanúbizonyságot ebben az SZDSZ. Sajnálom. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 261-263 2005.11.08. 2:05  147-280

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Farkas Sándor, illetve az államtitkár úr is a privatizáció kérdését vetette fel. Miért gondolja azt a kormány, hogy ha csődbe vitt egy vállalatot, a saját menedzsmentjével - hiszen odatette a saját menedzsmentjét -, akkor a rendszerre kell fogni azt? Miért nem lehet arra fogni, aki erről döntött, azokra a személyekre, akik ezt csinálták? (Dr. Magda Sándor közbeszólása: Miért? Előtte nem volt veszteséges? - Gőgös Zoltán: Előtte nyereséges volt?) Szerintem Gőgös képviselő úr is kap szót, korlátlan a vita lehetősége. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.) Elnök úr, ha kapnék szót…

ELNÖK: Képviselő Urak! Domokos képviselő úrnál van a szó.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): És erre egyetlenegy választ tud adni a kormányzat, hogy el kell adni. Miért, akkor jobb lesz, egyszerűbb lesz a rendszer? Akkor majd jobban fog működni? Eltelt három és fél év. Mi a biztosíték, hogy önök fél év múlva, öt hónap múlva kormányozni fognak? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Biztos!) Miért gondolják azt, hogy akkor most kell egy olyan törvénykoncepciót behozni, amelyet majd valaki mással akarnak végrehajtatni? Talán nem kellett volna konszenzusra törekedni ebben a kérdésben? Mégiscsak valahol ez egy közös felelősség, hiszen a vasút nem fog megszűnni. Nem úgy, mint a cukorgyárak, ha már a cukoriparról volt szó, bár az szorosan összefügg a MÁV helyzetével, azt gondolom, mert nem tudom, tudja-e, államtitkár úr - ugyan nem önnél, hanem majd az agrárvitában fogjuk ezt megbeszélni -, az összes cukorgyárat eladta a magyar állam, gondos gazda módjára. Utána tudja, mi lett a vége? Mindet bezárják. Vagy most, vagy már korábban - például Mezőhegyest, Sarkadot -, vagy később fogják bezárni a következő öt évben. (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Öt van jelenleg a tizenegyből! - Gőgös Zoltán: Ennyire nem lehetsz demagóg, fiam!)

Tehát akkor a privatizáció az, hogy feladjuk, megszüntetjük a saját vállalatainkat? (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Képviselő Úr! Kérem, adjon lehetőséget, hogy elmondhassam a véleményemet! (Gőgös Zoltán: Persze! Bátran! - Pásztohy András: Értelmesebben is hozzá lehet szólni, kétség kívül!)

Sajnálom, hogy ilyen méltatlan módon folyik ez a vita. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 267 2005.11.08. 2:04  147-280

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Államtitkár úr nem adott választ arra a kérdésre, amit föltettem. Csődbe vitték a MÁV-ot, vagy nem vitték? Hiszen konszolidálva volt, ön mondta ki pont, 2002-ben konszolidálva lett a MÁV. Részben önök is részt vettek a konszolidációjában, hiszen amikor az úgynevezett hiányelszámolásába bevonták a MÁV fejlesztési hiteleit, akkor ez megtörtént. Miért kellett letakarítani egy olyan céget, amire aztán három és fél évig nem volt koncepciójuk, hogy mit oldjanak meg, vagy ami volt koncepció, azt nem tudták megoldani? - hiszen beismerték, hiszen személycserét hajtottak végre. Ha jól tudom, pont az ön elődje van most ott elnökként, és próbálja megoldani a MÁV problémáit. Nem oldották meg. Miért - kérdezem én -, a jövő évben lesz erre majd pénze az államnak? Önök erre valamit terveznek, hogy oda fognak adni? Vagy pedig azt gondolják, hogy majd valaki meg fogja oldani, és például mint az M5-ösnél olyan büszkén el szoktak mondani, utána kétszer olyan drágán majd megépíti azt, amit egyébként az elmúlt negyven évben a MÁV-nak meg kellett volna a fejlesztésekhez állami támogatást adni.

Nézzen, államtitkár úr, a tükörbe! Kifizette egyáltalán az állam azt a működési kiadási kötelezettségét, amit a magyar államnak kellett volna a nyugdíjasok, a diákok és az egyéb kedvezményezettek után? Vagy ebben a hiányban - amit ön most 200 milliárdra tesz, és tudjuk, hogy ebben az évben 70 milliárd - benne van az is, hogy még azt sem fizették ki, ami járt volna a MÁV-nak? Miért, ha valamiféle más vállalkozás lesz, nem állami, akkor nem kell majd kifizetni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az állam rendel meg? Dehogynem! Eddig kifizették? Nem fizették ki.

Tulajdonképpen ez egy pótcselekvés a választások előtt, hogy még most elmaszatolják a dolgokat, hogy persze lehetett volna a MÁV-ot is csinálni, de sajnos a körülmények nem úgy voltak. Dehogynem! Nem ez volt! Le lett tisztítva a MÁV, konszolidálva lett, és utána három és fél év alatt újból csődbe vitték. Ez a tény, ez a szomorú tény.

Köszönöm. (Tóth István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 271 2005.11.08. 1:26  147-280

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Teljes a félreértés, államtitkár úr! Már ne haragudjon, a MÁV-ot mindig is támogatni kell. Ilyet kár állítani, kár a parlamentnek ebben a szent termében ilyet mondani, hogy nem fog az állam adni további támogatást a MÁV-nak vagy a vasútnak. A világon, legalábbis Európában mindenhol kellett hogy adjon, és sajnos azokat a fejlesztési elmaradásokat is valószínűleg majd állami garanciával fogják tudni úgyis - bármely kormány - megoldani, mert lesznek olyan nonprofit típusú beruházások, amelyek nem fogják megteremteni a nyereségességét ennek a szolgáltatásnak.

Ez egy monopólium, ellentétben még akár az autópályákkal is vagy a cukorgyárakkal is, itt aztán meg kikerülhetetlenül úgyis egy monopolisztikus helyzet van, ezt önök is nagyon jól tudják. Legfeljebb az lesz a kérdés, hogy a magyar állam fogja monopolizálni ezt, vagy majd egy német vagy egy globális európai vállalat fogja monopolizálni a vasúti kérdéseket.

Ezért sokkal inkább az a kérdés, hogy önök miért hagyták, hogy most újból ilyen veszteség jöjjön létre. Hogy majd a jövőben mit kell csinálni, azt egy új kormányprogram keretében lehet igazából nyugodtan megmondani. Addig tulajdonképpen nincs más dolguk, mint hogy legyenek szívesek legalább a csőd közeli állapotból kihozni a MÁV-ot.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 277 2005.11.08. 1:12  147-280

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, harmadszor teszem fel a kérdést: a jövő évi költségvetésben - amit most tárgyalunk - hány forint van beállítva a Magyar Államvasutak szerkezeti átalakításához szükséges működési, átalakítási és fejlesztési költségekre az ön tárcájánál vagy bárhol másutt? Ön azt is mondhatja, hogy hitel, de akkor a hiányt fogják tovább növelni, és abban jelenik meg. Hol van ez, és hány forintra becsüli ezt az az üzleti terv, amely csak a jövő évi kiadásokat határozza meg? Azért kérdezem, mert a költségvetésnek ezt már most kellene tartalmaznia. Azt már nem mondom, hogy a költségvetés egyébként három évre tekint ki, a 2007-es és a 2008-as ráfordításokra is.

Mennyi ez minimálisan, hol szerepel a költségvetésben és mekkora összeggel? Erre adjon választ! Ha ez szerepel benne, akkor megvalósítható. De ha erre nincs válasz, akkor az egész egy lufi, és másról nem beszélhetünk, mint arról, hogy pótcselekvés egy csődbe ment vállalat mentésére, de valójában nincs mögötte fedezet. Hol van a fedezet?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 287 2005.11.08. 10:16  280-340

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a probléma ezzel az előterjesztéssel, hogy még alaphelyzetben sem értünk egyet, tehát alapvetően abban, hogy most a gazdaságban mi a helyzet, azt kell mondani, a kormányfő még önmagával sem ért egyet. Hiszen Gyurcsány Ferenc 2004. november 10-én a “Magyarország Európa egyik legversenyképtelenebb országaö kifejezést használta, eltelt néhány hónap, nyolc hónap, és azóta, nyár óta egyfolytában kirobbanóan sikeres Magyarországról olvashatunk sok tíz millió forintos drága hirdetéseken keresztül, amivel most megpróbál meggyőzni bennünket a kormány, illetve a Gazdasági Minisztérium, hogy bizony ez micsoda lehetőség, vagy milyen sikeres az ország.

Melyik az igaz? Különösen akkor vetődik fel ez a kérdés, amikor négy év alatt vagy három és fél év alatt legalább kétszer, de inkább talán háromszor voltak pont önök, akik gazdaságpolitikai irányváltást hajtottak végre, amelynek eredményeképpen teljes mértékben odavan az ország hitelessége... Ha megnézzük, hogy a kormány, amikor még a konvergenciaprogram keretében meghatározta az ország gazdaságpolitikai irányát, többek között az államháztartás hiányának az alakulását, amely része, tudjuk, az első pontnak, az euró bevezetésének feltételrendszerében, akkor sajnálattal azt kell megállapítani, hogy évről évre nem tudták ezt teljesíteni. Sőt, utólag az Eurostatnak a könyvelési helyesbítése után még távolabb került az ország ettől.

Csak emlékeztetőül: 2003-ban önök 4,5 százalékos hiányt reméltek, a vége 7,4 lett. 2004-ben 3 százalékot jelölt ki a konvergenciaprogram, 6,5 százalék a mai tudásunk szerint, a könyveléseknek most vagyunk éppen a zárszámadásán túl, reméljük, hogy ez már nem változik. 2005-ben már 2,5 százalék a GDP-arányos hiány, amit önök javasoltak vagy vállaltak Brüsszelben, 7,4 várhatóan a 2005-ös, de 7 százalék, vagy 6,5 és 7,4 között, majd meglátjuk, hogy hol van. Más elemzők egyébként a teljes hiányt, ha beszámítják, akkor a 10 százalékról is beszélnek; most nem akarok ennek a részleteibe belemenni, mert azt gondolom, a lényeg a nagyságrend, és a trendről van szó. Hiszen ha egy hosszabb távú kötelezettséget, amelyre vonatkozóan igyekszik a kormánypárt kétségbe esve egy konszenzust teremteni, akkor látszik, hogy a saját maga által felállított ígéreteit, vállalásait sem tudta évről évre az elmúlt három évben teljesíteni.

Akkor joggal veti fel a Fidesz, hogy miért gondolja a tisztelt gazdasági miniszter úr, miért gondolja a tisztelt Gyurcsány-kormány, hogy egy 2006 utáni időszakra bármilyen olyan, egyébként rendszerében össze sem fogott, tehát prioritási rendjeiben, közgazdasági számításaival, egyáltalán eszközrendszerével, hogy hogyan jut el az ország ezekhez a célokhoz, mert ez célok gyűjteménye gyakorlatilag, akkor ez hogyan fog összhangba kerülni. Mert azért azt engedje meg, nem egy szakmai magasiskola, hogy én megállapítom, hogy szükség van infrastruktúrára is, meg szakképzésre is, turizmusra is, meg bármely más elemet hozhatok, mert természetesen egyenként valószínűleg ez igaz. De ha konkrétan megnézzük, hogy a kormányzat mit tett ezekben az ügyekben az elmúlt években sorra, akkor azt látjuk, hogy jó néhány elemében visszafelé léptünk.

Nézzük sorban, hogy mi van ezen kívül, ami kimondottan, azt gondolom, a kormányzaton a legközvetlenebbül múlik, mert az összes többire már lehet mondani, hogy a gazdaság, meg más szereplők hatása, de az államháztartási hiány talán az egyik legfontosabb, kormányzat által is felügyelt, rajta számon kérhető mutató, célkitűzés, amelynek a teljesülésében elég rosszul teljesített a mai kormányzat és a koalíció. Nézzük sorban tehát!

Rögtön ehhez kapcsolódóan az 1. pont azt mondja, hogy a versenyképességet javítani kell. Ehhez képest a World Economic Forum versenyképességi rangsorában 2002 és 2004 között tíz pozícióval lettünk rosszabb helyzetben, mint ahogy voltunk, és a többi térségbeli országhoz képest is hátrányban vagyunk. A versenyképességünket nagymértékben meghatározó munkaadói és munkavállalói terhek nőttek a kormányváltás óta. Nőttek a munkáltatók által fizetett terhek, és nőttek a munkavállalók által fizetett terhek is.

Az újraelosztási ráta, amit kormány nem szeret nagyon emlegetni, mert ez az a mutató, amely igazából a teljes államháztartással kapcsolatos, beleértve a hitelfelvételek, a hitelgaranciák, a hiány teljes összegét; ez azt mutatja ki, hogy sajnos nemhogy az újraosztási ráta javult volna, tehát csökkent, több pénz maradt volna kinn a gazdaságban, hanem a 2002-es kormányváltást megelőző évek átlagában 45,6 százalék volt ez a ráta, majd pedig azóta évről évre mindig többet oszt el az állam. 2005-ben 50 százalék körül várható ez a mutató. Egyébként erre a Kereskedelmi és Iparkamara is felhívja a figyelmet a jelentésében, hogy 2006-ban is sajnos ez a tendencia folytatódik, és az elvonás mértéke nagyobb lesz, mint ami kívánatos lenne a gazdaságnak legalább azt a teljesítményét hozni a növekedésben, amit a környező országok tudnak hozni, hiszen ettől is lemaradtunk.

A tíz csatlakozó ország közül hazánk az egyetlen, amely a maastrichti kritériumok közül nem tud teljesíteni egyet sem. Ez a 2. ponthoz kapcsolódik, a 2010-es euró-bevezetésnek a kérdéséhez. És ehhez is csak mondom, hogy maga a miniszterelnök is nagy dilemmában van, hiszen 2004 szeptemberében azt mondta, hogy ragaszkodom a konvergenciaprogramban foglaltak betartásához, amit nem tartott be egyébként a kormányzat ebben az évben sem, majd pedig 2005 szeptemberében azt mondja, hogy nincs okunk gyorsan menekülni a nemzeti valutánktól, értsd, nincsen okunk arra, hogy a maastrichti feltételeket mindenáron teljesítsük a következő időszakban. Magyarul lehet 2010 utánra is ezeket teljesíteni. Már rögtön szembe kerül ez az egyetlenegy állítás is, amely ha elfogadjuk főleg az SZDSZ állítását is, és egyáltalán, a gazdaság szereplői is ezt hangsúlyozzák, és azt gondolom, hogy ebből a szempontból a Fidesz is azt gondolja, hogy a minél hamarabbi euróra áttérés előnyös lenne az ország gazdaságának, és itt nem a 2010 az igazán fontos, hanem az, hogy minél hamarabb megtörténjen ez. Ehhez képest ma ott tartunk, hogy a 2010 teljesen bizonytalan, megalapozatlan, és a jövő évi költségvetés nemhogy előrébb vinne bennünket ebben a kérdésben, hanem még hátrább veti az országot ebben a kérdéskörben. Tehát ezért a 2010-es céldátum finoman szólva is vitatható.

A 3-as, következő pontban az állami bürokrácia csökkentéséről beszélnek. Mi történt? 2002-ben 33 500 fővel kezdtek többen dolgozni már az önök kormányzása alatt, mint az azt megelőző időszakban. És el kell mondani azt is, a 2005-ös üzleti körök elemzése is azt mondja, hogy be kell látni, hogy a jelenlegi bürokrácia alkalmatlan olyan jellegű euróforrások és hatékonyan felhasznált feladatok kezelésére, ami előtt áll a jövőben.

 

(18.30)

 

Tehát a tények, a ma rendelkezésre álló tények olyan mértékben problematikusak, hogy talán azt tudnám mondani - ha most sorra vennénk minden egyes pontját, akkor a tíz percbe ez már nem fog beleférni, ezért azt tudom elmondani -, hogy valójában akkor szokott az ember ilyen távoli, tíz évre előre szóló célokat meghatározni, amikor éppen a mai jelenben van a legnagyobb mélyponton. Ebben egyet kellene értenünk, de nem értünk egyet, mert a kormány nem ezt mondja, hanem kimondottan azt, hogy rendkívül jó helyzet van. Hogyha ebben a közös helyzetértékelésben és annak okaiban egyetértünk, akkor lehetne egy olyan célrendszert meghatározni, amelynek akkor van értelme egyébként, amiről Lengyel képviselőtársam is szólt, hogy amögé akkor hozzárendelünk néhány alapintézményt, amely feltételrendszer ennek az egésznek a lebonyolítására. Ma erről itt nincs szó, nem is szándékoznak erről szólni.

Valóban, egy utolsó nagy kérdéskör kapcsolódik csak ehhez: a nemzeti fejlesztési tervet, ha jól tudom, önök szép csendben csinálják. Én csak annyit kérdeznék: milyen összhangban van per pillanat az egyébként a Brüsszel által elég kritikusan fogadott, önök által letett tervekhez képest ez a szándéknyilatkozat, amely itt megfogalmazódik? A kettő között azért jó lenne az összhangot megteremteni, mert például az eszközrendszer egy jó nagy része mégiscsak ott lesz a nemzeti fejlesztési tervben, ami 2007-től reményeink szerint valóban rendelkezésre is fog állni. Tehát az eszközökről… - a MÁV-vitánál is erre hívtam fel a figyelmet, most is ez a problémánk -, alapvetően vágyálmokról és nem eszközökről szól ez az előterjesztés, ez a legnagyobb gyengesége.

A Fidesz nem fogja támogatni ezt az előterjesztést továbbra sem. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 297 2005.11.08. 2:08  280-340

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Szalay képviselő úrra reagálnék először. Köszönöm a szót, elnök úr.

Horn Gyula négy évig, sőt azóta újabb három évig nem szólalt fel ebben a Házban mint volt miniszterelnök. (Szalay Gábor: Nem erről szóltam!) De ez volt a felvetése. Medgyessy Péter egy éve nem szólalt fel a parlamentben, és ismereteim szerint továbbra sem tervezi ezt. Tehát ezt a politikai töltetű megközelítést hagyjuk!

Ha pedig összevetjük azt, hogy miről beszélt Orbán Viktor, azért az egy elég tiszta ügy volt, mert azt mondta, az kétharmados törvény legyen. Ő rögtön garanciát is kínált arra, amit javasolt, valódi garanciát, hiszen valójában a parlamentnek továbbra is majd kétharmados módon lehet ezt megváltoztatni. Önök ilyent nem kínálnak, sem eszközrendszert, sem garanciarendszert.

Viszont abban egyetértünk, képviselő úr, hogy nagy a bizalmatlanság. Hogyne! Gondoljunk csak bele: amikor ön valakivel egy üzletet megköt vagy valamiben megállapodik, azért az akkor szokott megtörténni, ha legalább úgy ránézésre van esély, hogy a foglaló után majd kifizeti a lakás árát, vagy mondhatnám az összes üzleti példát hozzá; de akinél eleve feltételezem azt, hogy ő maga délelőttről délutánra megváltoztatja az álláspontját, akkor azt miért véssük kőbe, hogy bezzeg akkor együtt voltunk ebben? Mi ennek az értelme azon kívül, hogy a kormány kommunikálni szeretné, hogy valamiben az ő akaratára sikerült partnernek megnyerni az ellenzéket?

Egyébként volt ilyen. Elmondtuk: két olyan megállapodás is született 2002-ben és 2003-ban, mint az európai uniós csatlakozásra való felkészülés jegyében például a kisvállalkozók támogatása és felkészítése, vagy az agrárium kimozdítása az európai uniós felkészülés során. Betartották? (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) Nem, sajnos. Ezt fogjuk a következő alkalommal megbeszélni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 303 2005.11.08. 2:14  280-340

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Gondoltam, hogy az államtitkár úr válaszol a kérdésemre, de talán majd később.

Köszönöm a szót, elnök úr.

A nemzeti fejlesztési tervvel való összhangját próbáltam volna, hogy egy kicsit előremozdítsuk ezt a vitát, de ehhez nem kívánt az államtitkár úr hozzájárulni. Lehet, hogy egyébként a kormányzat nincs abban a helyzetben, hogy ön erre választ tudna adni; ez persze egy másik válasz, és ezt én most ennek is tekintem.

Nagyon jól látjuk ugyanis a 2006. évi költségvetésben, hogy a jövő évi európai uniós forrásokat éppen önök - az Állami Számvevőszék kritikája mellett -, azt hiszem, pont Szalay képviselő úr kritizálta a költségvetésnek ezt a momentumát a kormányoldalról is, hogy ez egy ésszerűtlen, átgondolatlan, mondhatnám úgy is, hogy hatalmi harcok martalékává váló pénzügyi keretté vált. A kormány saját magával nem tud összhangba kerülni, és akkor itt próbál kifelé valamiféle összhangot teremteni? Vagy ha úgy tetszik, éppen külső ellenséget keres a parlamentben a kormányon kívül? Mert ha kívülre tesszük a problémákat, akkor persze kevésbé látszanak a belső problémák.

Nagyon olyannak tűnik ez az egész dokumentum, hogy tulajdonképpen kifelé beszélünk mosolygós arccal, egyébként pedig a színfalak mögött összevissza rugdossák mind az ellenzéket, de a vállalkozói szférát is. Tehát nehogy csak az legyen a kérdés, államtitkár úr és képviselő úr, hogy nekünk, a politikának van egymással szemben fenntartása! A gazdasági szférának is fenntartása van önökkel szemben!

Az áfavisszatartások tekintetében, amit az Állami Számvevőszék szintén megállapított és konkretizált, világossá vált, hogy 383 milliárd forint olyan áfát tartott vissza a kormányzat a 2004. augusztus 20. és 2005. január 20. közötti bevallási időszakban, ami törvénytelen volt, jogosulatlan volt, átgondolatlan volt. Hogyan gondolják akkor azt, hogy nem jelenik meg a parlamenti vitában ez a bizalmatlanság? És ez a bizalmatlanság jelenik meg egyébként… (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Bocsánat, majd folytatom. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 311 2005.11.08. 2:08  280-340

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan nem a részletes vitánál tartunk, de akkor ezen kritériumoknak is megfelelően, ha államtitkár úr már kioktatott bennünket, képviselőket, hogy miről vitatkozzunk, bár épp a Szalay úrra válaszolt Lengyel Zoltán - nem hiszem, hogy nekem kellene megvédeni őt -, de azért akkor kielégítjük ezt az igényét.

Utolsó gondolatuk: “Tudatos, offenzív politika folytatása az Európai Unióban, a magyar érdekek érvényesülése, a Közös Piac által nyújtott lehetőségek jobb kihasználása érdekében.ö Ha ennyire szeretnénk ezeket a lehetőségeket kihasználni, akkor hogy viszonyul ehhez az a kérdéskör, amelyet Lengyel Zoltán is felvetett, mert bizony ez a 2005-ös és 2006-os költségvetés helyzetével, annak megítélésével függ össze. És bizony, hogyha a magyar kormányzat szeretne egy kiszámítható európai uniós környezetet maga számára, hogy a saját érdekeit tudja érvényesíteni, ahhoz pedig a saját szavainak súlya van, tudja tartani a szavát, akkor kérdezem én, milyen konvergenciaprogramot nyújtottak be, kedves államtitkár úr. Mert hiszen azért lássuk be, hogy a kormányzatnak van egy nagyon alapos felelőssége az egész gazdaságpolitika alakításában.

A gazdaságpolitikai konvergenciaprogram keretében, miután megdőlt - ugye, megállapítottuk - a korábbi, akkor mi az a következő program, amelyet a kormány elhatározott? Ha erről tájékoztat, akkor valószínűleg fogunk tudni hozzá olyan megoldási javaslatokat is tenni - de nyilván először önök, hiszen önök tervezték meg -, aminek a kritikáját vagy javaslatait meg lehet fogalmazni. Márpedig ez fogja meghatározni alapvetően az euró bevezetésének a kérdését, azt, hogy az Európai Uniótól mennyi támogatást fogunk tudni igénybe venni, és mire fogunk tudni igénybe venni, és egyáltalán hogy például a lisszaboni folyamatban, a kutatás-fejlesztésben a 3 százalékos GDP-arányos költést hogyan kívánjuk elérni. Erre van-e javaslatuk?

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 321 2005.11.08. 2:08  280-340

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, nem érti? A Fidesz nem kívánja megszavazni ezt a lózunggyűjteményt! (Dióssy Gábor: Menjünk haza!) De megkérdezte, hogy miért nem. Erre igyekszünk önnek minél körültekintőbb választ adni, de úgy tűnik, hogy önt nem igazából érdekli, ha jól érzékelem.

Szeretném helyre tenni közjogilag: a kormány azért van itt, hogy védje meg az előterjesztését, azért van itt, hogy szolgálja az országot. A képviselők meg azért vannak itt, hogy megpróbálják letisztázni, hogy tulajdonképpen mit is akarnak önök csinálni, most akarnak 2010-ben Európai Unióhoz kapcsolódóan euróbevezetést, vagy nem akarnak. Válaszoljanak önök világosan, és ehhez majd tudunk viszonyulni.

A bürokráciával kapcsolatos kérdésben pedig egyértelmű, világos választ adott a Fidesz: igen, csökkenteni akar, nagyobb mértékben. Egy sokkal hatékonyabb államigazgatásra van szükség, akár az agráriumot vesszük, ha már azt nézzük, akár pedig az oktatásügy csodálatos teljesítményét, amit az államigazgatási eljárásban csinált. Igen, ennél hatékonyabb, jobban működő államigazgatásra van szükség, csak önök sajnos ebben egyest kaptak, megbuktak ezekben a tényezőkben: a 2004-es agrárszabályozási kérdésekben nagyon komoly hiányosságok halmozódtak fel, és sajnos azóta újabb dolgok is születtek, 2005 nyarán az érettségi ügy kapcsán világossá vált, hogy a magyar államigazgatás rosszul működik. És folytathatnánk még további példákkal is, nem akarom én megszólítani az összes tárcát, de azért nehogy már azt mondják, hogy önök igen, akarják, közben rosszul csinálják, mi pedig nem is akarjuk, mert persze mi nem csináljuk, mert igen, mi most az ellenzékből egy dolgot tudunk számon kérni, hogy tessenek szívesek hitelesek lenni, amit kitűznek maguk elé, és ki szeretnének az ország elé is tűzni, az hihető legyen.

És ma az a legnagyobb problémánk ezzel az egész előterjesztéssel, hogy semmilyen garancia nincs arra, hogy önök ezt be fogják tartani akár egy fél éven belül, ami ide le van írva, ezért nem támogatjuk.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 325 2005.11.08. 2:05  280-340

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Én megértem volt államtitkár urat (Közbeszólások: Miniszter!) - bocsánat, elnézést, miniszter úr -, miniszter urat, hogy igyekszik a korábbi teljesítményt védeni. Azt se vonom kétségbe, hogy jó szándékkal meg is próbált ennek érdekében tenni. De a tények, a Magyar Üzleti Tanács 2005. évi jelentését szeretném ideidézni: “Be kell látni, hogy a jelenlegi bürokrácia alkalmatlan európai forrásokat hatékonyan felhasználó feladatok kezelésére.ö Ez tény. Így ítéli meg az az üzleti szféra, amely segítséget vár az államigazgatástól. Mi csak ezt olvassuk az önök fejére.

Sajnos, azt kell mondani, hogy ezzel a teljesítménnyel nem elégedett az ország. Lehet hogy sokat dolgoztak, még azt sem vonom kétségbe, hogy az önök kollégái sokat dolgoztak ezen, de hogy a rendszerrel valami probléma van, és a rendszer egészével valami nem úgy működik, ahogy kellene… - azért azt mégiscsak önök hozták létre, nagy részében szabad kezet kaptak, és a kormány azt csinált, amit akart ennek a rendszernek a létrehozásával. Ennek az eredménye az, hogy végül is nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy ezt várta volna akár az agráriumban dolgozó vállalkozók, akár a magyar vállalkozók nagy többsége. Ezért fogadják el tőlünk, hogy nem vádaskodni kell, nem az a válasz erre, hogy 2002 előtt mi volt - akkor még nem voltunk európai uniós ország, még 2003-ban sem voltunk, 2004 volt az első év, amikor annak tagjává váltunk, és önök akkor buktak meg, akkor nem tudtak megfelelni az elvárásoknak, a gazdaság elvárásainak.

Azt, hogy mi volt 2002-ben, a választók eldöntötték, mert önöket tették hatalomra. De elnézést, már három és fél év eltelt, most már önöknek is valamit bizonyítani kellene, nem csak mindig visszafelé mutogatni, az ma már kevés.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 75 2005.11.22. 5:16  60-96

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Valóban a költségvetési pénzügyi bizottságban a Fidesz, MDF kisebbségben maradt, tartózkodásával fejezte ki, hogy még általános vitára sem tartja alkalmasnak ezt a koncepciót. Már csak azért sem, mert alapvetően egy koncepciónak jövőkép meghatározására lenne szükség, és ez a jövőkép teljesen hiányzik belőle. Mondhatnánk azt is, hogy egy zavaros helyzetet ír körül, rengeteg olyan fogalommal dolgozik, amelyet sem a magyar alkotmány, sem a magyar jogrendszer nem fogalmaz meg, nem definiál. Viszont próbál olyan időtávban fogalmazni, amellyel összhangban kellene lenni az országos fejlesztési koncepciónak, az előbb elhangzott, viszont még időtávjában sem egyezik meg, hiszen itt 2013-ig terjedő időszakról beszél.

Külön problémaként érzékeltük azt, hogy az Európai Unió eddigi térségfejlesztési tapasztalatainak nincsen meg gyakorlatilag a figyelembevétele, ezért nyugodtan mondhatjuk azt, hogy már koncepcionális szinten is vitatott, hogy kellően körültekintő koncepció vagy jövőkép fogalmazódna meg. Külön gondként jelent meg az, hogy minden ilyen terv megvalósításának a hitelessége hogyan történhet meg. Bizony az elmúlt 15 év tapasztalata azt mutatta, hogy bizony nagyon kontraproduktív volt a térségfejlesztésnek az a célkitűzése, hogy az elmaradott térségek felzárkózását szolgáló programok legyenek. A kormányzat azzal, hogy most az elmúlt három évben a kistérségek programját helyezte előtérbe, a bizottsági ülésen világossá vált, hogy bizony pont ha a 2006-os költségvetésre tekintünk, akkor alapvetően ezzel ellentétes pénzügyi folyamatokat gerjeszt, magyarul eszközrendszert nem rendel ahhoz, hogy pont ezen térségfejlesztési céloknak megfelelő feltételek alakuljanak ki. Magyarul, szépeket szól, szépeket beszél a kormány, de hozzá feltételrendszert nem tudott, nem akart vagy nem állt módjában rendelni. Ezért mondták is sokan, a szép szándékok nyilatkozatát lehet egy halomban találni, amelynek keretében a kistérségi megfogalmazások rendkívül vitathatóak, tulajdonképpen ennek a feltételrendszeréhez nem tudott ez az anyag sem hozzátenni.

Egy biztos viszont, hogy a települési szint megfogalmazása a legfixebb pontja ennek a koncepciónak, hiszen mind a kistérség, mind a régió nem választott térség, valamiféle víziókról beszél, hogy majd egyszer az lesz. Azt gondolom, a parlament komolyságát megőrizve nem ártana az alkotmányosság alapján egy koncepcióban fogalmazni, márpedig ekkor egyértelműen rá lehet világítani, hogy egy pénzügyi hatékonyságot számon kérő, mérce nélküli koncepciót hogyan lehet megfogalmazni, hogyan lehet egyáltalán ezzel irritálni a mai parlamenti ülést, amikor gyakorlatilag minden szakmai, közgazdasági hatékonysági mércének ellentmondó, abból teljes mértékben hiányzó programot tett elénk a kormányzat.

A régiókat megfogalmazza úgy, mint valamiféle új szubszidiaritási elv, amely nagyon közel van a problémákhoz. Aki mondjuk csak a Dél-Alföldön megnézi, hogy Baja és Füzesgyarmat között mik a közös pontok, akkor azon kívül, hogy az Alföldön vannak, elég nehéz lenne bármilyen más hozzákapcsolódó pontot megjelölni. Nincs is egyébként ilyen identitástudat, amire olyan előszeretettel a kormány szeret hivatkozni az európai uniós elvekre, amely többek között közös identitású és közös hagyományokon alapuló térségeket fogalmaz meg. Ilyen értelemben Magyarországon, nyugodtan mondhatjuk, ez a 7 régió, amelyet itt most törvényben vagy határozatban is kíván, ha úgy tetszik, rögzíteni, erre építve nincsen meg az a szerkezeti háttere, amelyre azt gondolom, hogy joggal az Európai Unió azt fogja mondani, hogy rá lehet bízni erre az intézményrendszerre, erre a szervezeti háttérre a pénzeket. Ez volt a 2004-2006 közötti nemzeti fejlesztési tervnek is a legkritikusabb pontja. Tehát szervezeti intézményrendszere rendkívül vitatható.

Talán érdemes külön szólni arról, hogy többen az Alföld Körös-völgyi részének a fejlesztési kérdését is felvetették, amely gyakorlatilag kihagy egy közel egyharmadnyi alföldi területet minden fejlesztési célból és irányból. Joggal Hajdú-Bihar, Szolnok, Csongrád vagy Békés megyéből ezt a kérdéskört többen felvetettük, erre megnyugtató választ nem kaptunk.

Valóban a kistelepülések és a tanyás térségek maradtak ki még alapvetően a koncepcióból, tehát alapvetően tárgyalásra alkalmatlannak minősíti a költségvetési bizottság kisebbségi véleménye. Köszönöm a figyelmet, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 191 2005.11.28. 2:10  190-193

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés 2005. július 4-i ülésnapján fogadta el az adózás rendjéről szóló módosításokat, amelyekben a biztosítottak bejelentésére vonatkozó szabályokat érintő módosítások is szerepelnek. A biztosítási jogviszony létesítésére, szüneteltetésére és megszüntetésére vonatkozó rendelkezés módosítása a 2006. január 1-jétől bevezetésre kerülő, havonkénti személyre szóló járulékbevallással összefüggő munkáltatói adatszolgáltatással összhangban kerül a törvényjavaslatba.

Ismereteink szerint számos probléma merült fel a biztosítottak bejelentésével kapcsolatban. Nyilvánvalóan gondot okoz az igazgatási szervek számára az azonnali bejelentési kötelezettségből származó adatok kezelése és felhasználása, ugyanis január 1-jét követően a járulékfizetésre vonatkozó az OEP-hez csak a jogviszony kezdetét követő 4. hónap végén jut el. Vagyis hiábavaló az azonnali bejelentés, ha a jogviszonyt megalapozó járulékinformáció csak több hónappal később áll majd rendelkezésre. Ilyen feltételek mellett a jogosultság ellenőrzésére csak több hónapos késéssel lesz lehetőség. Így azonban teljesen indokolatlan és ésszerűtlen a jogviszonyra vonatkozó azonnali bejelentés előírása.

Meg kell említeni még azt is, hogy bizonyos jogviszonyok esetében a biztosítás fennállása csak a jogviszony végén, a járandóság kifizetésekor bírálható el. Ilyen esetben eleve teljesíthetetlen a bejelentési kötelezettség. A törvény időközbeni módosítása is nyitva hagyta ezt a problémát az úgynevezett előzetes megállapodás alapján létrejövő jogviszonyok esetében. Tehát hiába az előzetes megállapodás, ha a munkavállaló mégsem veszi fel a munkát. Másrészt érdemes végiggondolni, a munkaviszonyok mekkora hányada jön létre prompt jelleggel; talán érdemes volna a jogszabály előterjesztőinek a reggeli órákban akár a Moszkva tér környékén sétát tenni.

Milyen módosító javaslatot tervez a kormány, kérdezem én, és ez szolgálja-e az olcsó és hatékony állam elvét? Államtitkár úr, várom válaszát.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 272 2005.11.28. 5:03  269-281

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Én még a költségvetési és pénzügyi bizottság előadójaként szerettem volna szólni, ezért elnézést, hogyha nem időben jeleztem.

Valóban, ahogy az előterjesztő képviselő úr is elmondta, november 16-án a költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta Tállai András képviselő úr önálló képviselői indítványát az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról. S valóban, a parlamenti bizottságban az elmúlt három és fél évben példátlan módon az a helyzet alakult ki, hogy a bizottság képviselő tagja által előterjesztett törvényt, amelyet ellenzéki képviselő tett meg, a kormány támogatta. A bizottságban pedig, az MSZP-frakció tagjai egyedül maradva, tudták a bizottság többségében elfogadni azt, hogy most gyakorlatilag a mai nappal itt a parlament előtt is ezt a napirendet tárgyalhatjuk, hiszen valóban ott került tárgysorozatba, mind pedig az általános vitára való alkalmasságban többségbe.

A vita alapvetően arról szólt, hogy ez a ténylegesen adócsökkentést jelentő tétel, amely a vállalkozások számára az áfa visszaigénylését 50 százalékról 70 százalékra emeli fel, az egyszer európai uniós irányelv-e, másrészről pedig, hogy ennek a 20 százaléknak, amely mintegy 10-12 milliárd forintos költségvetési bevételt jelent, ha megmarad az 50 százalékos visszaigénylési hányad, akkor annak van-e jobb helye is. A többségben lévő fideszes képviselők arra hívták fel a figyelmet, hogy az Európai Unió - ez már az előterjesztő szájából is elhangzott - ez év áprilisában egy olyan irányelvet fogadott el, amely azt fogalmazza meg, hogy ebben a kérdéskörben módosításra szorul a magyar szabályozás.

A 10-12 milliárd forintos hatás természetesen most is kérdésként vetődik fel, tehát valóban a kormányzat ugyan támogatta ezt a bizottságban, de hogy pontosan milyen következményei lesznek a kiadási oldalra vonatkozóan, erre vonatkozóan nem kaptunk választ a parlamenti bizottsági vitában, egy szűkszavú kormánytámogatás hangzott el. Erre valóban felelősséggel majd megoldást kell teremteni.

A másik kérdéskörben az Európai Unió adóügyi és vámügyi főigazgatóságától, sajátos módon Kovács László korábbi MSZP-pártelnök, most európai uniós biztos hivatalából került ki ez az áfairányelv, amely a 17. cikkely (6) bekezdése alapján a tagállamoknak megtilthatja a nem teljes egészében üzleti tevékenység folytatását. Ez az érv hangzott el azzal szemben, hogy maradjon meg az 50 százalékos vissza nem igényelhetőségi szint a törvénytervezetben bemutatott 70 százalékkal szemben. Ez az irányelv valóban arra utal, hogy a szórakozás és a luxus kategóriájába tartozó kérdéseknél a tagállam megtilthatja a visszaigénylést. Viszont egyértelművé vált, hogy ez a mérték ilyen nagyságrendben nem lehetséges, és valóban itt a szakmai józanság és a törvények betartásának alapján, európai uniós tagállamként, az Európai Unió kötelező irányelvének figyelembevételével ismerte ezt fel a bizottság józan többsége, és ez alapján adta meg a támogatását.

Így azt kell mondanunk, hogy a bizottságban annak ellenére, hogy a korábbi időszakban jó néhány olyan kérdésben, ahogy az előterjesztő is elmondta, adóemelések történtek, ebben jelentős visszalépés történhet, amely a vállalkozók számára egy 10-12 milliárd forintos megtakarítást jelenthet, ezért a bizottság többsége ezt támogatva kéri a parlament támogatását is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 400 2005.11.28. 10:19  395-423

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az országos fejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozat és az annak mellékletét képező koncepció kapcsán alapvetően már bizottsági álláspontként is elég sokan elmondták a Fideszből, és alapvetően közös pontja volt az, hogy igazából már általános vitára sem alkalmas.

Nézzük meg ennek a részleteit most olyan szemszögből, mint aki a költségvetési bizottság tagja, olyan szemszögből, hogy bizony a parlamenti képviselőknek a kormányzati munka ellenőrzését el kell végezniük, s olyan képviselőként is, akinek a saját körzetében volt módja 50 ezer választópolgár, illetve lakos, vállalkozók és civil szervezetek véleményével ehhez hozzáállni.

 

(0.10)

 

Azt kell mondani, a legnagyobb problémája az, hogy maga a fejlesztési koncepció nem is koncepció. Csak a nevében hívja annak, hiszen maga a jövőkép, amely egy koncepciótól elvárható, az meghatározatlan, hiányzik a körülírása. Ráadásul egy olyan időkeretet határoz meg 2020-ig, amely irreális, és pont azt, hogy az után mi fog történni, vagy - mondhatnánk azt - addig mi fog történni, amíg elérünk 2020-ig, bizony az elérendő célokat 2010-ig lenne célszerű megfogalmazni, illetve az azt követő részeket, tehát a két időhorizontot szétválasztani, ez nem történik meg.

Ezért joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi fog történni 2010 és ’20 között. Ez azért is fontos, hiszen az európai uniós rendszerben kell elhelyezni a koncepciót, hiszen annak alapvető megvalósítási eszközrendszere eköré fog telepedni, még ha nem is érinti minden elemét, de gyakorlatilag ezt nem kerülheti meg. Ezért az időtávjának mindenképpen 2007-13-hoz kellett volna illeszkednie, hiszen az eszközrendszer egy része is majd ehhez fog determinatív módon hozzákapcsolódni.

Az látszik ki ebből az anyagból, melyet inkább hívhatunk egy ilyen propagandisztikus anyagnak, hogy a kormány egy biankó felhatalmazást kér, amelyet ugyan formálisan koncepciónak nevez, de valójában ennek ez a dokumentum nem felel meg. Hiszen akár mondhatjuk azt, hogy nincs átgondolva a finanszírozása, akár arról az oldalról nézzük, hogy bizony a legalapvetőbb számonkérési és minősítési feltételeknek nem felel meg. Tudniillik egy fejlesztési koncepciótól jogosan elvárható, hogy az Európai Unió közösen elfogadott, számszerű céljait legalább visszahozza. Gondoljunk a lisszaboni célokra, vagy gondoljunk más célokra, akár mennyiségi, számszerű, akár a minőségi, kvalitatív célokra.

Ezek sajnos nem jelennek meg, akár a GDP-re vetített létszám, akár a foglalkoztatás vagy a kutatás-fejlesztés arányában. Hogy konkrétan nevesítsem is: az Európai Unió megfogalmazza, hogy 2010-ig el kell érni a foglalkoztatás 70 százalékát, vagy a kutatás-fejlesztésben a GDP 3 százalékát. Egy bátor kormányzat legalább az Európai Unió célkitűzéseit kitűzi maga elé. Mi ez a bátortalanság? Joggal vetették fel ezt azok a szakértők is, akik ezt az anyagot áttekintették. Ezért joggal gondolom azt, hogy itt is el kell hangozzék.

A másik nagy problémája és hiányossága ennek a dokumentumnak, hogy alapvetően felsorolásként jelenik meg, messze nem a céloknak egy konzisztens rendszerét fogalmazza meg. Például, hogy csak egy példát emeljek ki: az életszínvonal és az életminőség körülírására nem tartalmazza a vásárlóerőhöz kapcsolódó fogalmat és az ahhoz kapcsolódó összefüggéseket.

A viszonyítás alapja meghatározhatatlan, nagyon nehéz összevetni, hogy minél és mennyivel magasabb, tulajdonképpen mit akar megfogalmazni ez a program, ez a dokumentum. Valójában közgazdászként azt kell mondanom, hogy nincs mögötte egy makromodell, egy modellezhetőség. Mozaikokból és felsorolásokból áll össze, de valójában nincs egy egység, amelynek egymást erősítő elemeiként építkezhet, és amelynek egymást erősítő, úgynevezett szinergikus hatásai megjelennek.

Ezáltal alapvetően a hatás vizsgálhatósága is megkérdőjelezhető, amely pedig európai uniós alapelv, hogy minden intézkedéshez kapcsolódóan ennek a társadalmi, gazdasági, környezeti és más hatásait vizsgálja. Azáltal, hogy gyakorlatilag nincs számszerűsítve benne semmi és nincs összehangolva, azt kell mondani, ez valójában inkább nevezhető egy propagandaanyagnak, mint egy olyan átgondolt, gazdasági modellháttérrel is átgondolt és összerendezett anyagnak, amely célrendszerében, hierarchiájában meghatároz egy elképzelt jövőképet, a mai helyzetet és a kettő között vezető utat, amit egy stratégián keresztül kíván megfogalmazni.

Ezért igazából ma nem vezethető le, nem fogalmazható meg egy tényleges stratégiai terv felépítése ebből a koncepcióból. Ezért nagyon nehéz is vitatkozni azzal, hogy most mi lenne a helyes út. Hiszen annyiféle teret rajzol meg, amellyel nem igazából teremti meg az érdemi vita lehetőségét, talán ezzel is magyarázható, hogy viszonylag kevesen szóltak érdemileg az egész anyaghoz, hanem inkább egy-egy mondatot, egy-egy területet, egy-egy elemet fogalmaztak meg.

Azt gondolom, amikor a parlamentben Magyarország jövőbeli, hosszú távú fejlesztési koncepciójának az általános vitája van, joggal elvárható, hogy egy olyan jövőképből induljon ki, amelyből, visszavezetve a mai helyzethez, megmutatja, hogyan lehet oda eljutni. Ezzel szemben igazából leír gondokat - elég kritikus gondokat is, mondhatnánk -, utána pedig azt állapítja meg, hogy ettől el kell majd térni, jó irányba. Igen, ez a minimum, ami elvárható egy ilyen programtól, de milyen irányban, milyen összefüggésekben, milyen mérhető időszakaszokhoz és mérhető teljesítményadatokhoz van kötve; az alapvető mérhetőségi feltételt sem biztosítja.

Joggal vetődik fel az, hogy igaz lehet-e az az állítás, az a kiindulópont, hogy az ország versenyképessége megegyezik a vállalatok és a gazdaság versenyképességével. Azt gondolom, itt van az a legkritikusabb pont, amely - mi azt állítjuk, azt állítom - tévedés. Aki ma azt állítja, hogy a gazdasági versenyképességgel függ össze az ország versenyképessége, annak egyszerűen mondhatom, hogy ez féligazság, amely egyenlő egy egész hazugsággal. Ezért sokkal inkább fontos lenne egy pontosabb megfogalmazás, amely számon kérhetővé és meghatározhatóvá teszi a célokat, eszközöket, és ezáltal természetesen az eredményt is. Joggal várhatnánk el, hogy a társadalomnak, amelyben, ha a számok nyelvére lefordítjuk, ma már tudjuk, az Európai Unió nyelvén a lakosság 70 százaléka a szegény kategóriába tartozik, márpedig hogy ebből egy ilyen fejlesztési terv ki tudja mozdítani, joggal elvárható, hogy ehhez egy jól körülhatárolt célrendszert, és ahhoz kapcsolódó modellt állít fel.

Ha megnézzük, hogy mit mond a versenyről, akkor azért jó lenne tisztázni, hogy tulajdonképpen Magyarországnak kik is a versenytársai. Mihez képest kíván versenyezni a magyar nemzetgazdaság, illetve egyáltalán a magyar társadalom egésze, az ország? Ez nem igazából fogalmazódik meg, így aztán nehéz is a versenytársakhoz viszonyított fejlődését mérni. Lehet, hogy ez volt a cél, nem tartom helyesnek. Ezért azt gondolom, hogy a jelenlegi előnytelen helyzetből elmozdulni akarás nem egyenlő a jövőképpel, amit ez a koncepció fogalmaz meg, hanem bizony ehhez a társadalom számára egy világosan megfogalmazott, és követhető jövőképnek kell megjelennie.

Példaként szeretnék a 2020-as időkeretről még egy gondolatot elmondani. Nem tudom, az informatika területén 2020-ra mit akar ez a program megfogalmazni, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az informatikában nincs 15 éves tervezés, legjobb esetben is ötéves tervezés lehetséges. Ha a szektoroknál tartunk, még egy fontos dolgot emelnék ki, hogy bizony teljesen hiányzik a szolgáltatóipar és az Európai Unió belső piaca az Unió fő céljainak a rendszeréből, márpedig ezen belül kell Magyarországnak a fejlesztési politikáját elhelyezni.

Ezért továbbra sem tartom alkalmasnak ezt az anyagot, főleg elfogadásra nem. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 436 2005.11.28. 10:17  423-452

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valóban politikai vitát érdemileg szeretnénk folytatni, akkor gondolom, nem ezzel a tíz emberrel a polgári oldalon és azzal a három emberrel az MSZP oldalán kell lefolytatni. A jegyzőkönyv kedvéért persze érdemes rögzíteni ezeket az észrevételeket, és ha mind Bán úr, Géczi úr, képviselőtársaim felszólalása úgy van, akkor azt gondolom, ebbe a trendbe, amely az országos területfejlesztési koncepcióról szól, és ha legalábbis a csokornak további növelésére, színesítésére, tagolására, új elemek beillesztésére van hajlam, akkor kérem, figyelemmel hallgassák, remélem, ez is hatással lesz a további módosításokra.

Az egyik, amiről azt gondolom, hogy szét kell választani, több hozzászóló is szólt ebben, a területfejlesztés és a közigazgatás problémája. Ez két különböző terület, két teljesen más célt szolgál, és más rendszerben gondolkozik. Az Európai Unióra is kár hivatkozni, hiszen az Európai Unió is külön veszi a fejlesztésekkel kapcsolatos kérdéseket és a közigazgatással kapcsolatos kérdéseket, sőt jó néhány kis ország sikeressége, akár az ír, akár a portugál példát nézzük, alapvetően mindig a mindenkori hétéves fejlesztési európai uniós irányelvekhez igazította a fejlesztés területi méreteit, területi jellegét és ágazati jellegét is, joggal, hiszen a pénzek jó része onnan érkezik ehhez kapcsolódóan, és ezért determinálja a hazai források kiegészítő jellegét is. Ha valóban az a célja ennek a területfejlesztési koncepciónak, hogy a leghatékonyabban egyrészt a fejlődést, másrészt pedig a felzárkózást, ezáltal a távolságokat közelítő, de az egészet együtt is emelő célt kívánja megfogalmazni, ha ebben egyetértünk, akkor talán néhány olyan szakmai előítélet tévedésen alapul, amelyre föl kell hívni a figyelmet.

Azt gondolom, az egyik a pólusszemlélet. Nagyon sokan elmondták ezt a kérdést a fejlesztéssel kapcsolatban. Pontszerűen egy országot nagyon nehéz fejleszteni, de egy térséget is, amelyet egyébként helyesen, ha úgy tetszik, a 3. oldalon az 1. pont a) pontjában megfogalmaz oly módon, hogy kellene bizonyos centrumtérségek, póluscsoportok megerősítése. Ehelyett aztán később mind a fejlesztési koncepcióban, mind a területfejlesztési koncepcióban meg nagyvárosokat fogalmaz meg, konkrét, jól körülhatárolt közigazgatási egységű nagyvárosokat. Ha valóban azt gondoljuk, hogy térségek és póluscsoportok vannak, akkor viszont nagyon nehezen értelmezhető, mondjuk, a Dél-Alföldnél Szeged, amelynek a Baja és Ecsekfalva közötti teret kellene összefoglalni Szegedről. Erre esély sincs, sem ha a közlekedésfejlesztési koncepció húszéves kitekintését nézzük, vagy bármilyen más térszervező egyéb eszközrendszert, amiről itt szó is van, hogy majd újabb koncepciók lesznek. Benyújtásra került a területfejlesztési bizottságban a közlekedési hosszú távú fejlesztés újabb verziója, ezekben ezt nem is értelmezi, hiszen mindent a határon átnyúló tranzitutaknak rendel alá fő szabályként. Tehát nincs mellérendelve ez a része.

Szerintem pedig ezzel számolni is kell tartósan, ezért érdemesebb valóban póluscsoportokban vagy alcsoportokban beszélni, amely megfogalmazódott mind a Közép-Dunántúl esetében, mind úgy látom, most már a Nyugat-Dunántúl esetében is. Akkor joggal mondhatjuk azt, hogy bizony ez Békés megye szemszögéből vagy a dél-alföldi régió szempontjából is ugyanígy meg fog fogalmazódni. Elhangzott Sopron esetében, hogy az 1950-es közigazgatási reform vesztese, Békés megyében Gyula esetében ugyanez megtörtént, és nem tudott kifejlődni egy új nagyvárosi fejlesztés, mint más helyeken, mondjuk, Nyíregyházán. És ők is fogják biztosan Debrecen viszonylatában ugyanezt a problémát feszegetni.

Tehát ha konzekvens az anyag a térség versenyképességével kapcsolatban, akkor konkrétan joggal fölvetődhet akár egy Békéscsaba-Gyula-Békés városegységnek a megfogalmazása.

(2.20)

Vagy ha az európai uniós modernebb felfogású pólusok helyett egyféle, ilyen úgynevezett tengely megfogalmazásban gondolkozik, akkor pedig mondhatnánk így, hogy egy Arad, Gyula, Békéscsaba, Szarvas - csak a városokat sorolom - és Kecskemét tengely joggal fölvetődhet, és valóban a határ menti átnyúlásnak a problémáját is kezeli, amely bizony a Partiumnak és Románia és Magyarország európai uniós csatlakozása, amire ez teljesülne, nagyjából egy térbe is kerül, ennek a problémáját így egységében kell kezelnie, ha már egyszer valaki 2020-ra veszi a bátorságot, hogy területfejlesztésben gondolkodik. És nyilvánvalóan Szegedről meg Temesvár és Újvidék problémája ugyanígy fölvetődik, mint egy térben való gondolkodás, hiszen Szegednek sok esetben természetesebb kapcsolat, mint mondjuk Füzesgyarmattal kelljen kapcsolatot kiépíteni pólusjellegű, pólusképző hatásait, vagy Baja felé teszi meg, sokkal inkább dél felé fogja kifejteni hatását. És utána pedig már Kiskunfélegyházától fölfele inkább Kecskemét, Budapest irányába van egy húzása az egész térségnek, ha most azt tekintjük, ami 2020-ra várhatóan mint térképző erő lesz. Ezért mindenféleképpen felvethető ez a gondolkodásmód.

A másik: én azt gondolom, hogy fontos felvetés lehet, elfogadva azt, hogy vannak ilyen-olyan folyók meg tavak menti térségek, mint a Duna, a Tisza és a Balaton. Joggal vethető fel, még egyébként a kormányprogramban is Tisza és mellékfolyói voltak, és leginkább most megint egy kicsit lokálpatriótaként mint Békés megyei, mint a Körös-völgyben képviselő, a Körös völgye, mente vagy éppen térsége, mindegy, hogy nevezzük, attól függ, hogy mi a divatszám, de tulajdonképpen ennek az egy vizes lakóhelynek a környezete döntően befolyásol minden szempontból.

A Tisza térsége fogalomrendszerébe beletenném a Körös mentét vagy valami hasonlót, ugyanúgy a védett természeti értékeket, vízgazdálkodást, tájhasználatot, helyi termelők, szolgáltatók együttműködését, helyi szereplők összefogását, külső elérhetőség javítását, a foglalkoztatás javítását, árvíz, belvíz, aszály környezetkárosító hatásának integrált kivédését - ez mind beleilleszkedik, sőt mondhatnám azt, hogy európai uniós elvekkel akár az integrált rendszerbe is, hiszen a partiumi erdélyi részekre több száz kilométeren át majd később ez kapcsolódni fog, mindenkor is determinált innen, erről a részről.

Tehát bizony, mi azt gondoljuk: miért is kell most négy országos jelentőségű integrált térségnek lenni? Gondoljunk bele, Békéscsabáról vagy Gyuláról nézve, vagy Szarvasról nézve országos jelentőségű a saját problémája, mint ahogy Szegednek is feltételezem, a saját szemszögéből a legfontosabb mégiscsak, és országos jelentőségűnek érzi egy szegedi polgár, hogy a szegedi fejlesztésben legyen, meg pólusban is, meg Tisza mentében is. Mert ugye mi történik, kétfelől is fejlesztési célpontként nevez meg egy várost és egy térséget ebből a szempontból.

Tehát ha valóban erre ilyen nyitottság van, akkor nyugodtan állíthatom, hogy már fejlesztési, tervezési, együttműködési szinten is nagyon komoly Körös menti együttműködés van, akár Békéscsaba környezetét veszem, akár pedig arra kitekintve egészen a bökönyi duzzasztóig, hogy egészen Csongrád megyét is belevegyük, sőt megyei szempontból is, ha úgy tetszik, Hajdú-Bihar, Szolnok, Csongrád, Békés, egy egész átfogó térségnek azt a perifériáját érinti, amelyek mindig is a határ menti, a megyehatárok menti rossz együttműködésnek szenvedték el a hatásait, miközben egy természeti térben helyezkednek el, és valóban szoros együttműködésre az elmúlt évek kistérségi és egyéb programjaiban nyílt nagyobb lehetőség.

Tehát ezért joggal mondhatom azt, hogy a térségfejlesztésben sokkal nagyobb rugalmasságot lehet biztosítani, ebben egyetértünk kormánypárti képviselőkkel, és bizony ezért meg is nyitható, azt gondoljuk, abban a tekintetben az irány, amelyek a hagyományokra, értékre, önszervezésre alakuló térségfejlesztést fogalmaznak meg. Ez mind igaz ezekre, amit most elmondtam, és ha ez nem lesz benne, joggal fogják csalódásként megélni mindazok, akik ebben a térségben nem látják magukat, nem látják azt a lehetőséget, hogy egy országos jelentőségű integrált térbe beilleszkedjenek. Magára hagyottnak fogják érezni ezt.

És azt gondolom, a közigazgatási reform vitáját én most félre is tenném, mert az egészen más történet, kár összekeverni a kettőt, ha ebben van együttműködés, akkor tegyük teljessé ezt a térfejlesztési koncepciót, mert ebben, ha jól értem, van esély párbeszédre.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 338 2005.12.05. 5:05  317-392

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A IV. fejezet 4. pontjának a b) alpontjához, az ajánlás szerinti 13. módosító javaslatomhoz szeretnék néhány gondolatot még hozzáfűzni, illetve ebben a tárgykörben szintén a 21. ajánlás szerinti módosító javaslathoz, mely a d) alpontba került. A két módosítás között alapvetően a különbség az, hogy valóban komplex rendszerként kell kezelni a Tisza vízgyűjtőjét, és lehet az a megközelítés, hogy a Tisza és annak egyik fontos mellékfolyórendszere, a Körös folyó körüli városok és térségek fejlesztését helyezzük előtérbe.

 

(22.50)

Mint elhangzott, ha ez az MSZP képviselőinek jobban tetszik, akkor ezt is választhatják, de azért mi úgy gondoljuk, hogy miután a határon túlra még több mint 250-300 kilométerre vízgyűjtőként egészen az erdélyi vízgyűjtőig terjed, ezért Románia európai uniós csatlakozására is tekintettel, ami 2007-2013 között bizton állíthatjuk, hogy megtörténik, a gazdasági és logisztikai, víz-, belvíz, környezetvédelmi, táj- és ártéri rehabilitációs térségek együttes kezelését ajánljuk. Jó néhány olyan terület van, amelyben, ha úgy tetszik, az őskornak és az ókornak is a Körös-kultúrája mintegy önálló térként jelent meg.

Ami ma a XXI. századból nézve kevésbé érzékelhető, az az, hogy a trianoni határ jelentősen kettészakította ezt a teret, amelyben nagyon szoros közigazgatási, oktatási, mondhatnánk azt is, hogy munkaerő-vándorlási, munkaerő-képzési és gazdasági együttműködés volt. Ennek egyik kiemelt területe a klasszikus alföld és hegyvidék közötti együttműködés színtere, ezért önálló fejlesztési területként mint fenntartható felzárkóztatási területként határoztam meg. Ha a Tisza egységes térként kezelhető Tokajtól Szegedig, akkor ez a térség is, hiszen itt egy sokkal szorosabb összetartó erő van, s nemcsak vízügyileg, hanem gazdasági és más vonatkozásban is.

Áttekintve az anyagot, valamint egyeztetve és konzultálva az érintettekkel, igyekeztem a kapcsolódó módosító javaslattal tovább finomítani ezt a területet, és az egybetartozó, közös pontok meghatározásával kiegészíteni ezt a koncepciót, amely egységes közös minimumfunkciókat határoz meg. Külön érdemes kezelni azt, hogy Békés megye, illetve a Körös mente - amely Hajdú-Bihar, Szolnok, Csongrád és Békés megyei területeket érint - nyolcvan-kilencven évvel ezelőtt a Kárpát-medence középső területének számított, gazdaságilag és társadalmilag pedig a közepesnél valamivel fejlettebb térben helyezkedett el, mára pedig a legelmaradottabb térségek közé szakadt le. Ez mutatja azt is, hogy egyféle újjáépítésre, fejlesztésre, újraélesztésre van szükség.

Azt gondolom, az Európai Unió, illetve Magyarország olyan fejlesztési alapelveihez tud szorosan kapcsolódni ennek a térségnek a fejlesztése, amely olyan pótlólagos fejlesztések biztosítását tudja körvonalazni, amely akár 2013-at követően is nem egyféle támogatott terület lesz, hanem egy versenyképes terület, amely hozzájárulhat a gazdasági és társadalmi mutatók javulásához. Ehhez azonban egy kiemelt, úgynevezett újjáélesztő szakaszra van szüksége, erre irányulnak a módosító javaslataim, és ezt akár a 13., akár a 21. módosító javaslaton keresztül lehet elérni.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 354 2005.12.05. 2:07  317-392

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megköszönöm Bán Imre képviselő úrnak, hogy ennyire foglalkozik a Tisza és mellékfolyói problémájával, de azért hadd világosítsam fel, hogy a térképen… - én közgazdász vagyok, nem tanárember, de nagyon szeretem a földrajzot, meg különösen a saját lakhelyemet, ahol élek. Tehát a Körös folyó nem egy régióhoz tartozik a mai hétrégiós felosztásban, hanem legalább kettőhöz, és ha a romániai régiókat is hozzávesszük, még további kettőhöz vagy háromhoz, most pontosan attól függ, hogy számoljuk.

Tehát azt kell mondanom, hogy amilyen regionális elvet önök megfogalmaztak és kiállnak mellette, az úgy nem működik, mert az egy közigazgatási, főleg az 1950-es megyék átszervezéséhez kötődő, akkor is igazságtalan megyei felosztási rendszernek egy továbbvitelére épül, semmi köze nincs a szerves fejlődéshez, ahogy annak idején szabadon a gazdaság, a közlekedés, a logisztika, a vízgyűjtők és más egyéb összefüggések eredményeként létrejöttek emberi közösségek, és azok a városok és települések, amelyekben most élnek ott az emberek. Ezért mi mindenféleképpen vagy az egész regionalizmus újragondolását gondoljuk emögé, de végül is nem ehhez nyúltunk hozzá, hanem itt most azt kell érzékelni, amit Pap János képviselő is elmondott, ami összetartozik, azt rakjuk össze együtt, és közös fejlesztési program alakuljon ki.

Egyébként Békés megye önkormányzata ebben egyhangúlag, pártállástól függetlenül pozitívan állt hozzá, és azt mondta, hogy kezdődjön el a kidolgozása, és ennek meg is kezdődött a kidolgozása, sőt kormányzati támogatás is van mögötte. Akkor pedig érdemes talán hozzátenni egy olyan dokumentumban, aminek, ha úgy tetszik, pénzügyi vonzata, következménye nincs, viszont jelzi mind a kormányzat törekvését, mind pedig az ott élők törekvését és talán még a Fidesz törekvését is, és ennek a befogadását ajánljuk figyelmükbe.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 362 2005.12.05. 2:06  317-392

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Továbbfolytatva a gondolatot: bizony látni kell, hogy a kormányzat - a 13. ponthoz szólok, ha valakinek esetleg problémája van a hozzászólásom irányával - a Duna, a Tiszta és a Balaton térségét a kormányzat valamilyen oknál fogva kiválasztotta, mert a szívéhez biztos közel áll. Azt gondolom, az a felismerés viszont értékelendő, hogy nem egy városhoz igyekszik, az előző időszakban a pólusokat jelölte meg, mert ha vannak pozitív pólusok, akkor vannak fekete lyukak, lehetne ezt is mondani, egy térségben, ami valószínűleg nincs, bár vágyódni lehetne rá, hogy ilyenek legyenek. Sokkal inkább tér van, egy olyan társadalmi, gazdasági, földrajzi tér, amelynek együttes folyamatait érdemes együtt kezelni.

Miért gondoljuk azt, hogy nem egy regionális operatív programon keresztül kell kezelni? Mert ha így kezeljük, mindig pályázni kell - egyik elemét megnyerik, másikat nem, az egyik megvalósul, a másik nem. Mint ahogy a Balatonnál is, ha nincs átfogó szervezettsége vagy akár egy Körös mentében - gondoljunk csak bele, az egyik helyen éppen hulladékelhelyezést szerveznek, a másik helyen meg éppen a turizmust akarják fejleszteni, az egyik helyen égetőművet akarnak, a másiknál a biokertészkedést akarják. Ha nincs átfogva és komplex rendszerben végiggondolva egy tér fejlesztése, és annak a főbb infrastrukturális részei nincsenek összefogva, akkor félbehagyott fejlesztések vannak. Ráadásul a közigazgatási hatékonysága, a térfejlesztési hatása se fog kifejtődni, hiszen nincs egy rendszerben átgondolva az egész fejlesztése. Ezért gondoljuk, hogy térben kell együttesen gondolkodni ebben.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 368 2005.12.05. 2:11  317-392

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A 31. pontban Farkas Imre és Jauernik István képviselők benyújtottak egy olyan módosító javaslatot, amely elég érdekes helyzetet teremthet, hiszen pont az előbb elmondottaknak megfelelően a kormányzat által létrehozott, részben működő, részben igencsak vitatott módon működő kistérségeket megnevezni mint egyféle fejlesztési területet, ez ma inkább úgy tűnik a gyakorlatban, hogy egy-egy nagyobb város a többi település rovására magát fejleszti. Tudnék konkrét példákat is mondani, de nyilván nem véletlenül nincsenek jelen azok, akik ezzel vitába tudnának szállni, mert nincs itt például Orosháza polgármestere. De bizony azok a települések, amelyek nem az ő közvetlen városához tartoznak, de mégis a kistérségben helyezkednek el - de mondhatnám Gyulát is, csak hogy Békés megye további kistérségeit említsem -, eléggé úgy élik meg, hogy nem biztos, hogy számukra egy jó közösséget teremt ez a kistérség. Ezért alapvetően felmerül az a dilemma, hogy a területfejlesztés egységeként alkalmas-e ennyi darabra szétbontva az ország ilyen részekre, hiszen csak a foglalkoztatásra gondoljunk, annak a hatótávolsága nem 10-20 kilométeres, hanem általában egy-egy nagyobb térnek több városához kapcsolódva helyezkedik el, azt hiszem, a legkritikusabb társadalmi mérőszám a foglalkoztatás és az ehhez kapcsolódó életminőségi kérdések. De ha belegondolunk, akár az egészségügyi ellátás vagy bármely más tekintetben, ezek az egységek nem biztos, hogy nagy többségében megfelelnek annak a kritériumnak, hogy abban az eszközrendszerben képes fejlődni és fejleszteni, hanem inkább úgy tűnik, mintha a stagnálását vagy abba való beágyazását tovább erősítené. Ezért megfontolásra ajánlom a kormánynak.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 376 2005.12.05. 2:30  317-392

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, a régiók kérdése kapcsán alapjaiban kérdéses, hogy ezzel a hét régióval lehet-e így térséget fejleszteni. Picit úgy tűnik, hogy a régiók leginkább a régióközpontoknak kellenek, az összes többinek inkább akkor már a kistérség kell, mert a kistérség központjai többesen vannak, a városok számai, és általában ezekből adódnak a régió delegáltjai is az önkormányzati vagy a helyi szint felől. Tehát általában a kis- és középvárosok delegálják ezt, mindazon túl, hogy persze deklarálva van, talán megfontolandóan is, hogy a megyeszékhelyek, illetve a megyei jogú városok, illetve a megyék közvetlenül is ebben az eszközrendszerben, ebben a régiószervezetben elhelyezkednek.

Gyakorlóként is részt vettem ennek az egésznek a működtetésében. Nyugodtan állíthatom, hogy nem egy szerves egységként kezelhető, a legfinomabb szavakkal sem, még a tervezés szintjén sem. Én most csak a Dél-Alföldet szeretném említeni, csak azért, mert most elsősorban a Dél-Dunántúlról beszélt képviselőtársnőm, de tulajdonképpen, ha megnézzük, hogy a Dél-Alföld tekintetében mennyire értelmes - közösen gondolkodunk, miniszter úr - a határ menti helyzetből adódó előnyöket tudatosan kihasználni. Hol vannak a legelmaradottabb kistérségek? Nem éppen pont a román-magyar határ mentén? Mit akarunk ott kihasználni?

 

(23.40)

 

Vagy mondhatom a másik határt, hogy a szerb-magyar határ. Ha valahol most a legzártabb egész Magyarország körül a határzár, ha úgy tetszik, vagy a legkevésbé van meg az átjárhatóság gazdasági, társadalmi szempontból - sajnos, teszem hozzá -, az pont a szerb-magyar határ. Ennek a régiónak a kitörési pontjaként megfogalmazni azt a két, egyébként depressziós térséget, amely pont a határt és annak közvetlen környezetét jeleníti meg, ráadásul az Európai Unió pont szűkíti a határátkelők számának a szaporítását, pont önök válaszolnak mindig azzal, hogy nem tudnak további határátkelőt tenni, akkor látni kell, hogy ez járhatatlan út, és valószínűleg a szövegezéssel gond van.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 380 2005.12.05. 2:12  317-392

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tovább szeretném még ezt a kérdést folytatni, igyekszem két percen belül maradni. Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát mondtam, hogy mi nem jó ebben a dél-alföldi megfogalmazásban. Az pedig, hogy a színvonalas életkörnyezet és életlehetőség meg bejön szinte mindegyik megfogalmazásban, rámutatott arra a problémára, amit Mikes Éva képviselőtársam mondott, hogy lehet, hogy ez a szövegezés túlságosan sablonos ebből a szempontból.

Ha már egyedi ízeket akarnánk megfogalmazni, akkor a Dél-Alföldön talán, ahogy mondtam is, a trianoni határnak az a hatása, amely akár a déli, akár pedig a délkeleti határokat jeleníti meg, sokkal inkább egy infrastrukturális problémát kell megfogalmazni, tehát azt, amelyik a kapcsolatoknak a szétvágásából adódó hátrányokat jelenti, és annak egy újragondolása, újraépítése jöhet. Ennek persze kétféle megközelítése van: vagy az országhatárt befelé próbáljuk pótolni, de ez nyolcvan év alatt nem sikerült, vagy pedig akkor azt mondjuk eleve, hogy vannak olyan térségek, amelyeknek nyilvánvalóan a vonzáspontja a határon túl van, tehát eleve oda próbáljuk ezt a hiányt pótolni.

De hogy addig is mi legyen, mert azért ezek nincsenek az Európai Unióban, és Szerbia meg nem tudjuk, hogy pontosan mikor, de a tradicionális értékek, amelyek korábban létrejöttek ezekben a térségekben, egy erre alapozott fejlesztéspolitika, egy revitalizációs politika, területfejlesztési politika és azokon az értékeken alapuló XXI. századi munkakultúra és szervezeti kultúra, együttműködési kultúra újraépítésére törekedne, akkor valószínűleg ez életképesebb lenne.

Talán ez is mutatja, hogy nem biztos, hogy egy ilyen dokumentumban kell egyébként ezt megfogalmazni, hiszen maguknak a térségeknek kellene igazából megfogalmazni, hogy ők miben definiálják magukat, és kevésbé fölülről megmondani ezt Budapestről, ezért javaslom Mikes Éva javaslatát megfontolni az eltörlésről.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 390 2005.12.05. 2:06  317-392

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bán Imre képviselő úr szólt arról, hogy nem kellene bántani a hét tervezési-statisztikai régiót. Azt gondolom, hogy valószínűleg nem itt, a parlamentben fogjuk ezt a kérdést valójában majd eldönteni, hanem valahol az élet dönti el, ezen belül is az Európai Unió, hogy elfogadja-e azt az intézményesülést, amit három és fél év alatt sem sikerült szerintem kellő kiterjedtséggel, megalapozottsággal kialakítani. Úgy tűnik, hogy a központi államigazgatás sem feltétlenül érdekelt abban, hogy a regionalizmus ilyenformán megjelenjen, hiszen a decentralizáció, a jogkörök lefelé hozatala a centrumokból helyeződik előtérbe. Tulajdonképpen mi történt? A megyéktől került át a régióhoz a tervezési szint, a megyékből lett összefogva.

Ezt nem fogadja el az Európai Unió, lehet ennek becézni, de valójában az egy régió–egy ország elvét fogadta el a 2004-2006-os nemzeti fejlesztési terv végrehajtásának színtereként az Európai Unió. Valószínűleg a viták jó részéről a miniszter úr többet tudna elmondani, de szintén ma is ez a legfőbb vita tárgya, hogy a magyar régiók felkészültek-e erre, most szervezeti szempontból. Nem az, amit ön mondott, hogy önkormányzati választhatósági szint, mert ez nem kritériuma egyébként, más országokban sem feltétlenül vannak tervezési-statisztikai régiók ehhez kötve.

Lehetne nyugodtan, a közigazgatás feldúlása nélkül is egy regionális tervezési-statisztikai régiót csinálni, csak ott sokkal több befektetés kellett volna ezekbe a térségekbe, és sokkal több minisztériumtól kellett volna levenni a tervezési szintet. Ezt nem tették meg, kár ezért, és azt gondolom, 2007-2013 előkészítése előtt nem sok esélyt látok, hogy ez meg fog történni néhány hónap alatt.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 442 2005.12.05. 5:25  439-452

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kísért a múlt, hiszen korábban is hosszú vitának voltunk részesei, amikor ezt a törvényt eredetileg tárgyaltuk. Úgy tűnik, a módosítás is késő éjszakába nyúlik, de talán kevésbé hosszú vitának lesz alávetve.

Elnök úr kérésének megfelelően jelzem, hogy a 8. és a 9. pontokhoz kapcsolódóan szeretnék szólni, illetve majd az ezekhez kapcsolódó módosító javaslatról, amely már benyújtásra került általam, illetve Babák Mihály képviselőtársammal közösen. Ahogy az várható is volt, a törvény jó néhány úgymond technikai kérdést most kíván tisztázni. Ezekre nem térnék ki, hiszen ezek valóban a másik részéhez kapcsolódnak. De a törvénynek azok a mellékletei, amelyek a megvalósításhoz és a tervezéshez kapcsolódó mellékleteket tartalmazzák, újból beterjesztésre kerültek. Egyébként technikailag nem nagyon világos, hogy miért lettek benyújtva, hiszen a kormány nem élt módosító javaslattal a korábbiakhoz képest, de mi úgy gondoltuk - és nyilván képviselőtársaim is, mind Lenártek András és társai, mind pedig Bebes István képviselő úr is -, hogy benyújtjuk ezt a módosító javaslatot.

A ma esti órákban benyújtásra került módosítás ezen javaslatok kapcsolódó módosításaként újból az M44-es út fejlesztése valamilyen szakaszának 2007-ig való befejezésére tesz javaslatot, hiszen a kormányzati levelezésünk eredményeképpen tudjuk, hogy 2006 őszére letervezett, előkészített szakaszról van szó, és miután a törvény melléklete ennek 2007 végi elkészültét jelzi, ezért egy 20, illetve 25 kilométeres szakasz megtervezésén túl a megvalósítását javasoljuk.

 

(2.00)

Talán az indokról érdemes többet szólni, mint magáról a konkrét témáról, hiszen azt az államtitkár úr is ismeri az esti vitából. A kapcsolódó módosító javaslat a Békéscsaba-Kondoros, illetve Szarvas-Kunszentmárton szakaszokat veszi elő. Egyik részről talán az elsőnél, amelyik a Békéscsaba-Kondorost jeleníti meg, közvetlenül a Békéscsabán található foglalkoztatási helyzet egyre tragikusabb állapotáról lehet szó. Az államtitkár úr főnöke, a miniszter úr is három hete járt Békés megyében. A Békéscsabán tartott tájékoztatójában elég világosan kifejtette, hogy gazdasági fejlődés ott nem lesz, ahol nincs autópálya, ez azonban egyre távolabbi időpontba csúszik, hiszen míg Medgyessy Péter 2002. augusztus végén 2006-ra a teljes befejezésről beszélt kétszer két sávban, most ott tartunk, hogy úgy tűnik, 2006 végéig el sem szeretné kezdeni a kormányzat.

Ezért azt javasoljuk, fontolja meg a kormányzat ezt a javaslatot, különösen azért, mert az elmúlt másfél év alatt jó néhány cég bezárta a kapuit. Kezdődött az István Malommal Békéscsabán, majd folytatódott a Barnevál mélyrepülésével, amely most jelenleg még működik, éppen a hét végén pedig az a bejelentés érte Békés megye lakosságát, hogy a tejüzem is bezárásra kerül, közvetlenül 110 ember elbocsátása kapcsolódik ehhez jövő márciusra. Ennek egyik fő indokaként pont a közlekedési fejletlenséget, az autópálya hiányát nevezte meg a gazdasági társaság vezetése a dolgozók előtt.

Azt gondoltam, a kormánypárti képviselők, közvetlenül Békéscsaba képviselői be fognak nyújtani ehhez kapcsolódóan módosítást. Be is nyújtottak, de azt az első hat ponthoz tették. Azt javasolom, hogy ezt a kormány fontolja meg; a kormánypárti képviselőknek javasolom, mérlegeljék, hogy egy ilyen kármentő javaslat a megye foglalkoztatási helyzetében nemcsak a fejlesztése, egyáltalán a megtartása érdekében legalább az egyik szakasz megépítését irányozza elő 2007 végére e törvény keretében is.

A Szarvas-Kunszentmárton szakasznál pedig azon lakossági igény bejelentését szeretném, amelynek kapcsán talán az államtitkár úr is ismeri azt a tranzit teherfuvarozási térképet, amelyik a 400-600 tehergépkocsi/nap adatokat tartalmazza, és ez az M1-esen kívül az M5-ös és az 5-ös két ága Szeged felé, illetve a 44-es út felé Kecskeméttől Gyuláig tartó szakasza, amelyen a legnagyobb teherforgalom van, és ezen belül Szarvas, Kondoros, Szentandrás számára a teherforgalom egyre nagyobb terhelése, elviselhetetlensége rávilágít arra, hogy ebben előrelépni szükséges. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Még egyszer fogok jelentkezni, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 444-446 2005.12.05. 5:15  439-452

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Megtettem.

ELNÖK: Sikeres. Öné a szó.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tehát a második szakasz, amiről még pár mondatot szeretnék szólni, tehát a szarvas-kunszentmártoni szakasz, amely mind teherforgalmában, mind pedig előkészítettségében olyan állapotban van, amely mind a műszaki feltételeket, mind pedig az indokoltságát jelezheti, ráadásul az előbb említett békéscsabai foglalkoztatási helyzettel is szorosan összefügg, hiszen nyilvánvalóan a közlekedés felgyorsulása, illetve a közlekedési távolság csökkenése várható egy ilyen elkerülő szakasz előrehozott megépítésével. Tehát gyakorlatilag minél közelebb húzódunk az autópálya közelében a megyehatáron túli szakaszokra, annál inkább ez Békés megye irányában egészen Gyuláig hatással van a foglalkoztatás és területfejlesztés tekintetében.

A választópolgárok felhatalmaztak arra, ebben a kérdéskörben kérték, mondhatnám, követelték és követelik a mai napig is azt, hogy ebben valamilyen konkrét lépés legyen, különösen miután a miniszter úr nyilatkozatából is látszik, a kormányzaton múlik az, hogy Békés megyében mennyiben lesz foglalkoztatás, megélhetés. Ezért azt gondolom, egy felelős kormányzati szerepvállalásban, nyilván már nem az a 100 kilométeres szakasz, amiről még Medgyessy Péter és az akkori szocialista képviselők beszéltek a kampányban - az önkormányzati választások előtti kampányban tették ezt -, de legalábbis az az érdemi kisebb lépésekben való szakaszolt megoldás, amely többnyire egyébként a mellékletben eredetileg is a kormányzat által javasolt szakaszokhoz kapcsolódik, indokolt és megalapozott ennek egy kisebb szakaszát 2007 decemberéig befejezni. Ehhez a kormányzatnak nyilván át kell gondolnia, hogy ezekhez a keretekhez képest valóban képes-e és tud-e ehhez hozzányúlni.

Szeretném felhívni a kormány jelen lévő képviselőjének és a kormánypárti képviselőknek a figyelmét arra, hogy a megyében már nem az a kérdés vetődik fel, az a koncepció, amit a tárca benyújtott, hogy majd ütemezett módon 2020-ig hogyan érinti az M44-es fejlesztése, hanem joggal az vetődik fel, hogy mire elér oda az út, addigra már az a kérdés, hogy mi marad, milyen foglalkoztatás, egyáltalán milyen alapvető iparágak, amelyek a megye gazdaságát meghatározzák, mi tud abból megmaradni. Elsősorban az élelmiszeripar és a mezőgazdaság az, amelyik a legkézenfekvőbb, hiszen a megye adottságai ehhez kapcsolódnak, és valószínűleg a gazdasági jövőkép is, mert megkerülhetetlen, hogy a tömegáru-szállítás korszerű megoldása továbbra is a közúton történik.

Mindamellett a tranzitforgalom egyik legnagyobb hányada a Balkán és Nyugat-Európa között továbbra is még mindig erre az útszakaszra terhelődik, többek között azért, mert nem fizető autópálya, és nyilvánvalóan a keleti fuvarozók előszeretettel előtérbe helyezik ezt az útszakaszt is, és az M5-ös, majd pedig a szeged-makói leágazás alternatív elkerülő útja lesz mindaddig, amíg itt is nem lesz autópálya. Ezért ráadásul aránytalan forgalomnövekedés várható, aminek az előnyeiből keveset élveznek, mint amilyen terhelést jelent ez az ott átmenő teherforgalomban az érintett és általam javasolt településeken, Öcsöd, Békésszentandrás, Szarvas tekintetében is.

Ezen javaslatokat figyelembe véve kérem az államtitkár urat, majd a kapcsolódó módosításokat a kormányzattal közösen gondolják végig. Gondolom, Pap János polgármester úr is Békéscsabán ezen kérdéseket, ha nem is ilyen egzakt módon, hiszen ő nem képviselő, de megtette. Mindenesetre részünkről Vantara Gyula ugyanezt jelezte, és még nagyon sok civil szervezet, vállalkozás is, hogy ez itt elhangozzon, még ha hajnali 2 óra is elmúlt pár perccel, úgy gondoltam, ennek fontos elhangoznia. Örültem volna, ha valóban ennél kicsit nagyobb hangbeli támogatást kapok, annál inkább remélem azt, hogy a kormányzat viszont erre módot talál.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 456 2005.12.05. 4:16  455-458

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék csak hozzászólni, kimondottan a törvényjavaslat 3. és 5. §-át érintő módosításokhoz. Nem tudom, hogy ez a szakasz ehhez kapcsolódik-e, de úgy gondolom, igen.

Ez az EU-jogharmonizációs kötelezettségre hivatkozva kíván hozzányúlni a rádió- és televíziótörvény 105. § (4) bekezdésében található, a műsorelosztók vételkörzeti korlátjára vonatkozó úgynevezett kétharmados szabály hatályon kívül helyezéséhez. Ennek a szabálynak ugyanis célja annak megakadályozása, hogy a kábelszolgáltató a műsorcsomag tekintetében a törvény 116. § 1. pontja alapján fennálló szerkesztői szabadságával visszaélve az ország jelentős területén véleménymonopólium tényleges állapotát idézhesse elő. Ennélfogva egyértelműen a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát biztosítani hivatott, így a médiajog körébe tartozó tartalomszabályozási norma.

Ezzel szemben a törvényjavaslat 5. §-ában hivatkozott EU-irányelv egy hírközlési és infrastrukturális szabálycsoport. A két jogterület egymáshoz való viszonyát maguk a vonatkozó irányelvek is egyértelműen tisztázzák. Az egyik az úgynevezett Telekom irányelvcsomag, amelynek a törvényjavaslat által hivatkozott versenyirányelv is a része. A valamennyi irányelvre vonatkozó általános alapelveket, szabályokat úgynevezett keretirányelv határozza meg. Ez tartalmazza a különböző szabályozási területek egymástól való elhatárolására vonatkozó rendelkezéseket is a keretirányelv 2. cikkének c) pontja értelmében. Eszerint az elektronikus hírközlési szolgáltatás olyan, általában díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, amely teljes egészében vagy nagyrészt elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből áll, beleértve a műsorterjesztő hálózatokon nyújtott távközlési szolgáltatásokat és átviteli szolgáltatásokat, de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást, illetve az ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést biztosító szolgáltatásokat; nem foglalja magában a 98/34/EK irányelv 1. cikkelyében meghatározott olyan, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat, amelyek teljes egészében vagy nagyrészt nem elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből állnak.

Az irányelv ehhez még hozzáteszi, hogy az átvitel szabályozását el kell választani a tartalomszabályozástól. Ez a keretszabályozás ennélfogva nem terjed ki az elektronikus hírközlő hálózatokon elektronikus hírközlési szolgáltatások igénybevételével nyújtott szolgáltatások tartalmára, így a műsorszolgáltatási tartalomra, pénzügyi szolgáltatásokra és egyes információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra, ezért tehát nem sérti az ilyen szolgáltatás tekintetében a közösségi vagy nemzeti szinten a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása, valamint a médiapluralizmus védelme érdekében hozott intézkedéseket.

 

(2.30)

Az átvitelszabályozásnak és a tartalomszabályozásnak egymástól való elválasztása nem sérti az ezek között meglévő kapcsolatok figyelembevételét, különösen a médiapluralizmus, a kulturális sokszínűség és a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében.

A fentiek alapján megállapítható, hogy az EU Telcom-irányelvének szabályai más szabályozási területre esnek, valamint a szabályozási tárgyuk is más, mint a rádió- és televíziótörvény 115. § (4) bekezdésében meghatározott tartalomszabályozási norma. Így közöttük nincs ütközés. Ennek megfelelően ezen módosítást kérem figyelembe venni.

Köszönöm szépen. (Ivanics Ferenc tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 82 2005.12.14. 1:33  15-137

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kapás Zsolt és Török Zsolt hihetetlen arroganciája, azt hiszem, jellemzi az MSZP érvelését, és Vidorné meg azt mondta, a számokat nem szereti, tehát számokkal sem kívánja alátámasztani.

Én szeretném mégiscsak a számok nyelvére visszavezetni ezt a vitát, mert bizony, amikor azt mondja Török Zsolt, hogy nőtt az állami kamattámogatások nagysága 2004-2005-ben is, ez nem feltétlenül a szocialista kormány eredménye, sokkal inkább az igénybe vevők számának a gyarapodásából adódik össze, márpedig tudjuk, 2001-2002-ben is jó néhányan vehették igénybe. Hogy egészen pontos legyek: a programot igénybe vevők száma, akik a polgári kormány otthonteremtési támogatását vették igénybe, 270 ezer volt, a Fészekrakó-program tekintetében 16 ezer. Ezek a számok valóban önmagukért beszélnek, és valóban nagyszerű dolog lenne, ha a kormányzat egyáltalán hajlandó lenne kifizetni azokat a kamattámogatásokat, amelyek az állam által támogatott hitelekhez kapcsolódnak.

Más részről a bérlakások tekintetében is nagyon árulkodóak a számok, hiszen 2002-ben ez még 20 milliárd forint volt, 2003-ban már csak 10 milliárd, 2004-ben 3,6 milliárd forintot költöttek bérlakásépítésre, 2005-ben pedig egyetlen fillért sem. Ezek a kemény számok (Dr. Katona Béla felé:), kár ezen mosolyogni, képviselő úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 98 2005.12.14. 0:58  15-137

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tény, hogy ma már minden ötödik fiatal munkanélküli. Vidorné erről úgy is szólt, hogy bizony a munkához való jutás az egyik lefontosabb dolog. Ebben talán - mondhatjuk - egyet is értünk.

De akkor kérdezem én, amikor Gyurcsány Ferenc azt mondja mint a szocialista kormány legfőbb embere, hogy a legnagyobb gond, hogy ma nem vándorolnak ki, nem vállalnak munkát a magyarok úgy, mint a lengyelek, litvánok és mások Európa fejlettebb régióiban, tény az, hogy ma több brit állampolgár dolgozik Magyarországon, mint viszont, ez a legnagyobb gondja a magyar gazdaságnak, akkor önöknek mi a megoldási javaslatuk. Az, hogy a magyarok vándoroljanak ki, a fiatalok keressenek munkát az Európai Unió más országaiban, vagy pedig hogy itt teremtsünk munkát? Ezzel az ellentmondással kellene - azt gondolom - először tisztába jönniük, akkor talán folytathatnánk a vitát ebben az irányban pozitívan is.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 50 2006.01.31. 2:04  17-68

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Dupla illeték, dupla átverés, mondhatnánk ezzel a programmal kapcsolatban, mert ez az illetékemelés ugyan szimbolikus, de az egész kormány elmúlt négyévi tevékenységét szimbolizálja. Mert nézzük meg, kedves képviselőtársaim, hogy az illetékeket - például az építésügyi és más eljárási alapilletékeket - hányszor emelték és milyen mértékben. Az elmúlt években már az alapilletékek is megduplázódtak, és önök most ehhez kapcsolódóan dupláznak.

Ahhoz képest, hogy ez egy kimódolt, átgondolt javaslat, elég sokszor mondják azt, hogy csak csináljuk meg, és majd visszatérünk rá egy fél év vagy egy év múlva. Ez megint nem a jól kiszámítható törvényhozás kialakulását segíti, mint ahogy egy kapkodó, átgondolatlan és nagyon nehezen nyomon követhető törvénykezést mutatott be az elmúlt négy évben az MSZP-SZDSZ-es többség.

Az pedig már mindennek a teteje, hogy még a köztisztviselőkre is hivatkoznak: milyen jó, hogy nekik dupla illetékbevételük lesz, mintha ez összefüggne azzal, hogy nekik mennyi lesz a fizetésük. Kedves képviselő úr, nagyon jól tudja, hogy egy fillérrel sem lesz több az ő fizetésük, nekik akkor is el kellene végezniük a munkát, ha feleennyi lenne az illetékbevétel, hiszen nem ezzel függ össze az ő elismerésük, az ő előmeneteli rendjük. Az egész más szabály szerint történik. Ez nem egy vállalat, nem egy cég, ahol ha nagyobb a bevétel, akkor nagyobb a köztisztviselők fizetése is. Ez egy vállalatnál így van, de a Magyarország vállalatnál nem így működik a rendszer, azt a törvényhozás szabályozza a köztisztviselői törvényen keresztül. S ha megnézzük, hogy a költségvetésben 2006-ra mennyi pénzt szánnak számukra, azt látjuk, hogy nem duplázzák meg a fizetésüket. Erről tehát kár lenne így szólni.

A 4-es metróval kapcsolatban: hány méter fúrás történt az elmúlt négy év alatt, kedves Józsa István? Ha hatósági akadályok voltak, akkor 2002-ben is meg lehetett volna változtatniuk a jogszabályt, ám 2006-ban erről beszélni, ne haragudjon, de gusztustalan.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 54 2006.01.31. 2:06  17-68

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Úgy tudtam, építési engedélyezésről beszélünk, nem pedig a gépkocsi-átírási illetékről. Erről is beszélhetünk, ennek is elég szép tételei vannak, és messze infláció fölöttiek, de nem ez a mai téma. A mai téma az engedélyezés.

Kedves Józsa Úr! A metróberuházás volt az élő példa ennek a törvénynek az alátámasztására. Mondja el: milyen engedélyezés lesz? Mitől lesz ez gyorsabb? A metrónál milyen engedélyt fognak gyorsabban kiadni? Meg tudja ezt mondani, kérem szépen? Ez hány év múlva fog megtörténni, ha már a hatástanulmányban olyan alaposan előkészítették? Hány hónappal vagy évvel lesz ezzel hamarabb meg az engedélye annak, amihez egyébként már megrendelték a fúrópajzsokat, amennyire hallottuk, és majd a következő kormányzatra marad ennek a kifizetése?

Persze, lehet, mérnökemberként a pénz annyira nem érdekli, de azért azt tényszerűen el lehet mondani, hogy a főváros magára maradt. Én ezt ebben a négy évben is sajnálom, hiszen a kormányzat egy fillért nem adott ehhez a metróberuházáshoz, mert bizony, valóban hosszan elnyúltak ezek az engedélyezések.

Ha valóban az engedélyezés volt a legfőbb problémája, akkor mód lehetett volna ezt jóval hamarabb is megvalósítani például az autópálya-beruházásnál, amit példaként hozott, de ezek szerint ezt a kérdéskört ott sem tudta megoldani. Igaz, ha jól emlékszem, 2004-ben történt meg ennek a törvénynek a módosítása. Én tehát csak a példát mondtam, hogy ne próbáljunk egészen más beruházások engedélyezéséhez érvként olyat hozni, amin már rég túl vagyunk, vagy legalábbis olyan mértékben túl, hogy tulajdonképpen ez az engedélyezési eljárás négy évig elhúzódott, és ma tényszerűként felhozni azt, hogy mi volt 2002 előtt, 1994 előtt, erre kár hivatkozni.

Azt kell nézni, hogy önök az elmúlt négy évben tudtak-e a metróberuházásban alagutat fúrni, vagy nem tudtak, megvolt-e ennek a pénzügyi feltétele, vagy nem volt meg. Kérdezze meg a Pénzügyminisztériumot, mennyit költöttek erre.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 58 2006.01.31. 1:45  17-68

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Eörsi Mátyás, ha idéz, pontosan tegye, ez a kérésem. A "gusztustalan" szó hangzott el. Olyan szó, amit ön említett, nem hangzott el még Józsa úr szájából sem. (Dr. Józsa István közbeszólására:) Megkapja a szót, képviselő úr, lehetőleg ne kiabáljon be a szavaimba!

Azt szerettem volna elmondani, ha választások vannak: én most úgy látom, itt a parlamentben dolgozunk, próbálunk egy olyan törvényről véleményt alkotni, ahol egyrészt valótlan érveket hallunk, láthatóan politikai vitát generálnak a kormánypárti képviselők, hiszen egyfolytában a múltbeli kérdésekről szólnak, és a jövőre pedig azt mondják, nem tudjuk, hogyan fog ez a törvény működni, amiről most konkrétan szó van, de nézzük meg, ha lesznek hibái, akkor majd javítsuk ki. Én arra hívtam fel a figyelmet, hogy ez egy kapkodó, átgondolatlan törvényalkotási menetrend. Gondolom, az sem válik az erényévé ennek a három hétnek, ami most előttünk áll a törvénykezésben, hogy huszonöt törvényt próbálnak átpréselni a parlamenten mindenféle sürgős eljárás keretében. Egyébként ha megnézzük, mit csináltak a 2005. február és június közötti időszakban, akkor kiderülhet, lehet, hogy időarányosan a törvénykezés töredékét végezték el; ha jól emlékszem, egy évvel ezelőtt még februárban kezdődött el a parlament is.

Hová ez a nagy sietség, Eörsi Mátyás? Nem lesznek május után is itt, ebben a parlamentben? Akkor is meg lehet hozni ezeket a törvényeket. Akkor mi ez a nagy kapkodás?

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 74 2006.01.31. 5:18  69-151

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban a kisebbség igencsak a kételyeit, a hiányokat tárta föl; rávilágított arra a problémára, hogy a kormányzat alapvetően egy olyan törvénytervezetet nyújt be, ami cselekvéspótló, egy bizonyítványnak, egy bukott bizonyítványnak, mondhatnánk, a parlament előtti törvényben rögzítése. Hiszen valóban, Brüsszelben a kormányzat nincs többségben, egyhuszonötöd, itt, a parlamentben viszont megvan az 51 százaléka ahhoz, hogy bármilyen számot elfogadjon, amire, mint tudjuk, Brüsszelben azt mondták, hogy gondolják újra, és majd a választások után száz nappal ezt nyújtsák be.

Ezért is eléggé értetlenül fogadták a fideszes képviselők azt a kormányzati magatartást, hogy most mégis, a választások középpontjába helyezve ezt a törvényt bemutatják. Semmilyen további adatot, információt, többet nem tudunk meg a háttérszámításokból vagy konkrét adatokból, ami alapján ez alátámasztott lehetne, amiért Brüsszellel ellentétben mi azt mondhatnánk, hogy ez egy megalapozott, átgondolt javaslat. Ehhez képest itt mégis áterőltetnek egy olyan vitát, ami érthetetlen.

Talán ha abból a szempontból nézzük, hogy mi lehet a magyarázat, akkor a brüsszeli indoklásból látszik, illetve a Pénzügyminisztériumnak az állásfoglalásából, amely azt mondja ugyebár, hogy visszaigazolódik Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az a bejelentett kötelezettsége, hogy a választásokat követő száz napon belül bizony neki akar kezdeni az államszerkezet átalakításához, a megszorításokhoz. Na most, ezt nem tette már hozzá a Pénzügyminisztérium, de helyes lett volna talán akkor itt elmondani. Hiszen ezek a számok, amennyiben így igazak, és azok a feltételezések, amelyekről a kormányzat számol, az ezt feltételezi.

Különösen, ha hozzátesszük azt a brüsszeli állásfoglalást is, amelyet egyébként a költségvetési vitában is felhívott az ellenzékben lévő Fidesz és MDF is, hogy bizony a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a kormány által tervezett intézkedések nem elégségesek sem a 2005-ös, sem a 2006-ra tervezett hiány elérésére, tehát egyáltalán még az is kérdés a brüsszeliek számára, hogy mennyi volt a múlt évi hiány, így magyar szakértők és a magyar parlament számára is, és felszólítja, hogy a kormány természetesen intézkedjen ezekben az ügyekben. Ennek ellenére erről semmilyen háttér-információt nem ad továbbra sem a törvénytervezet.

Pedig a konvergenciaprogram valóban a gazdaságpolitika legfontosabb kiadványa, és ennek a törvénynek ezt kellene szolgálnia, többek között oly módon is, hogy talán a programot egyeztetni kellett volna az ország gazdasági szereplőivel, és valóban egy átfogó, átgondolt és valóban a pártok fölött álló, a mindennapi gazdaságpolitikai megfontolásokon túlmutató, hosszabb távú program fogalmazódik meg.

Ehelyett viszont azt kapjuk, hogy a kormányzat megy előre, mondhatni, úgy, mint egy vak ló, előtte ott a fal, nem látja, nem hajlandó tudomásul venni, és halad, halad tovább. Ez a fal, mint ahogy elhangzott a bizottsági ülésen, ott van szeptember 1-jével, a kormányzat és a magyar költségvetés ezt a határidőt kapta. Ehhez képest úgy viselkedik a kormányzat, mintha ez a feltétel nem állna, most úgy mutatja be, hogy nincs semmiféle törés, egy folyamatos, valamiféle átgondolt gazdaságpolitika rajzolódik ki - a tények viszont nem ezt mutatják.

Tehát azt, amit Keller László elmondott, valóban nem fogadta el a bizottságnak a kisebbsége, ezért is fenntartásokkal, tartózkodással és ellenszavazatokkal jelezte azt, hogy ezen fontos dokumentumnak nem itt van most a helye, ennél sokkal megalapozottabb háttérszámításokra van szükség. És valóban, ha szeptember 1-jéig kapott az ország határidőt, akkor valóban az új kormánynak kellene kialakítani mind a társadalom szereplőivel, mind pedig az akkori parlamenttel azokat a végleges alapszámokat, amelyek alapján a kormányzat kötelezettséget vállal egy hosszabb távú, hároméves programhoz. Ez a program hiányzik, és nem került bemutatásra.

Az is világossá vált, hogy bizony a kormányzat részéről hiányzik az a partnerség, amelyet az Európai Unió is elvárna azáltal, hogy európai uniós tagok vagyunk. A kormányzat korábban pedig, amikor a vállalkozók részéről kérdeztük, hogy miért nem tartja a visszafizetési kötelezettséget, miért nem gondos partnere a vállalkozásoknak, akkor azt mondta, hogy az európai uniós előírásoknak akar megfelelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A végén kiderült, hogy a kormány nem partnere sem az európai uniós tagoknak, sem Brüsszelnek, sem pedig a magyar gazdaság szereplőinek, sem a vállalkozóknak. Ez a gond, ezért nem fogadta el a bizottság.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 84 2006.01.31. 10:24  69-151

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tények makacs dolgok, márpedig a magyar gazdaságról szóló legfőbb adatok azt mutatják, nemhogy közelebb, hanem egyre inkább távolabb kerülünk az eurózónától, legalábbis az elmúlt három és fél év sajnos ezt mutatja. S ha már egy gyakorlati, életszerű példával jött elő képviselőtársam, én is ezt teszem: tudja, ez olyan, mint amit nagy előszeretettel szeretnek játszani egyes körökben - de ezt nem a magyar parlamentben kellene tenni, s főleg nem a magyar költségvetés számaival -: az itt a piros, hol a piros. Ezt a játékot űzi a kormány előterjesztése is ebben a törvénytervezetben a magyar parlamenttel.

Mint ahogy a bizottsági ülésen is tisztává vált, ez bizony csak néhány számra terjed ki, ráadásul olyan számokra, amiket az elmúlt három évben sem sikerült az országnak a magyar kormány segítségével teljesítenie, sőt a 2004-ben elfogadott hároméves, középtávú államháztartási tervet ez a törvény a 3. §-ában az átmeneti záró-rendelkezéseknél hatályon kívül helyezi.

(12.40)

Tehát, ha úgy tetszik, itt ez a törvénytervezet a dokumentuma is annak, hogy a kormányzat nem tudja a saját maga által kitűzött, a saját maga ciklusában végrehajtandó programot sem végrehajtani.

Joggal vetődik fel a kérdés, akkor miért is van erre szükség éppen most, amikor az Európai Unió pont a választásokra való tekintettel Magyarországnak, miután nem fogadta el a benyújtott programját... - majd még részletesen visszatérünk arra, hogy mi is történt. A választások előtt néhány nappal a parlamentben megpróbálja áterőszakolni a ma még meglévő többségével azokat a számokat, amelyeket nem tudott megvédeni Brüsszelben sem, nem tudott megvédeni az Európai Unió tagországainak pénzügyminiszterei előtt sem a pénzügyminiszter úr, hanem megértéssel fogadták, hogy a kormányzat nem tudta ezt a kérdést megoldani, és azt mondták, majd a választások után az új kormánnyal állnak szóba, felé fogják ezt a követelményt megállapítani, azzal, hogy szeptember 1-jére halassza el.

Valóban, az Európai Unió törekszik arra, hogy a parlament is adjon hitelt, erőt egy ilyen programnak, ezért mi valóban üdvözölhetjük azt, hogy a kormány ezt benyújtotta, csak nem most kellett volna, hanem a választásokat követően a kora nyári időszakban, amikor ezt megelőzi egyébként egy gazdasági egyeztetés is, mert a sarokszámok rögzítése és az odavezető program megvalósítása nemcsak a parlament szűk körére tartozik, hanem nagyon is a gazdaság szereplőire, az emberekre, az önkormányzatokra, a civil szervezetekre, egyáltalán a gazdaság minden szereplőjére, így mondhatnánk: mindannyiunkra.

Azt kell mondanunk, a kormány mostanra a saját csapdájába futott. Azt szoktuk mondani: céltalan hajósnak semmilyen szél nem kedvez. A kormányzat jövőkép hiányában nagyon nehezen tud olyan programot kialakítani, amely elfogadható lehet, hiszen Brüsszel nem azt várja el, hogy lemásoljuk, amit ő mond, hanem pont a nemzeti sajátosságokat is figyelembe véve olyan munkaalapú - mondjuk mi, fideszesek - gazdaságpolitika kimunkálását kellene megvalósítani, kialakítani, amely az emberek számára a legfontosabb kérdésre, a munkahelyek elvesztésének a megakadályozására, új munkahelyek létrehozására tud választ adni; választ tud adni arra a biztonsági igényre, amely széles körben a családok és a közösségek számára, azok megtartására és fejlesztésére ad kereteket.

Mondhatnánk azt is: a szolidaritásnak a piacokon keresztül is meg kell valósulnia. Ez nemcsak pótlék, nemcsak helyettesítő a verseny vesztesei számára, hanem az egész társadalom számára. Ha jól működő, munkaalapú gazdaság van, akkor bizony a piacokon keresztül is érvényesülni tud ez a szolidaritás. Ez nem található meg ebben a programban. Jellemzően minden kritikája - amikor a gazdaság fő folyamatait illeszti - arra vonatkozik, hogy nagyon széles körben nem érinti, nem élvezheti annak a növekedésnek az előnyeit, azoknak a gazdasági előnyöknek a lehetőségét, ami az országban benne lenne, lehetőség lenne rá, mégsem valósul meg, mégsem jut el az emberekhez.

A magyar kihívásokat, problémákat mára már a külső elemzők is jobban ismerik, mint a döntéseket hozó politikusok, kormánytagok. Sötét a múlt, és sötét jövő fog kibontakozni változás nélkül, ez meggyőződésem. Vezetési problémával küzd az ország, nem lát tisztán, nem reagál. Pedig tudnunk kellene, a nemzetközi példák is ezt mutatják, a saját múltunk is, hogy bizony az ilyen kis-, középméretű országok számára a siker receptje az állam, és ha az állam jól működik, az sikert hozhat, ha viszont rosszul, az a legfőbb akadályává válhat.

A gazdaságpolitika az EU-s forrásokat hangsúlyozza a kormányzat szerint, pedig a valós téma igazából a nemzet fejlődése, a felzárkózás. A konvergencia nem csupán pénzügyi kérdés, sokkal inkább egy szélesebb körű gazdasági program, és pont ez a program hiányzik ebből az előterjesztésből, pont ez a program az, amit végül is az Európai Unió nem tudott megítélni. Igen, valóban mondhatja a pénzügyminiszter úr azt, hogy a Bizottság nem minősítette negatívan a programot, de nincs is program, ezért nehéz volt mit minősíteni.

Ami előttünk van, az néhány szám, abból is csak az osztó és a szorzó egyik mutatóját mutatja be. Arról, hogy valójában mihez képest jönnek létre ezek a mutatók, a hiányszámok abszolút összegben milyen nemzeti jövedelemhez vagy milyen más konkrét gazdasági teljesítményhez igazodnak, nem szól, nem tudhatunk róla. Tudjuk, a pénzügyminiszter táskájában van egy példány, amit majd meg fog mutatni a választások után, ha ezt majd megkérdezik tőle. Szerintem ennek most itt kellene lennie. Azt elfogadom, hogy a kormányzat nem kíván ilyennel előlépni - de akkor miért kell benyújtani ezt a törvényt? Ez a néhány lap így nem tudja azt a célkitűzést megfogalmazni, képviselőtársaim, amit Szlovénia vagy bármely más ország pozitív példái, mert ez nem az. Amire ők hivatkoznak, lehet, hogy ott működőképes volt. Érdemes lett volna ennek a megítélésére néhány napot szánni, egy európai uniós kitekintést alaposabban megnézni, hogy az egyes országok ezt pontosan hogyan és miért csinálták.

Itt nyugodtan állíthatjuk: a magyar parlamentbe benyújtott néhány oldalnyi, néhány számból álló szöveg arról szól, hogy a 2004. évi költségvetésben elfogadott középtávú program éppen a hatályát veszti, mert a kormány nem tudta teljesíteni. Ezek az átmeneti rendelkezések igazából az igazság pillanatai, az összes többi csak propaganda, csak arra volt alkalmas a pénzügyminiszter úrnak, hogy most egy nappal a miniszterelnök főnöke után elmondta, milyen nagyszerűen él az ország, milyen nagyszerű teljesítményű a kormány. Sajnos, miniszter úr, azt kell mondanom, néhány embernek biztosan, néhány vállalkozásnak biztosan, de ezt széles körben a teljes gazdaság nem érzékeli, a kis- és középvállalkozói szféra ezt nem érzékeli, és az emberek nagy többsége, aki dolgozik, a munkahelyét féltve tekint a jövőre.

Az viszont tényszerű, hogy bizony, a kiszolgáltatott emberek számára az elmúlt időszak nem volt megnyugtató időszak, és a jövőt tekintve azt a kapaszkodót, biztonságot adó programot, amit itt látni szeretnénk, nem adja meg. Ezért azt tudjuk mondani, hogy ebben a kérdésben vissza kell térni a szakszerűséghez, és azt kellene megtennünk, hogy a gazdaságpolitikában a célok elérését lehetővé tevő konkrét nemzetpolitikai kérdésekkel kellene ennek a törvénynek a keretében foglalkozni. Ez elmaradt. Nemcsak a parlament számára, hanem mind Brüsszel, mind pedig a magyar vállalkozók és a lakosság számára is elfogadhatóvá kell tenni, hiszen ma a kormányzat azt a megoldást tudta felmutatni, hogy rövid távon nem sikerült teljesítenie a célkitűzéseit, ezért különböző könyvelési megoldásokkal próbálta a rövid távú deficitet kreatívan megoldani, a középtávú konvergenciaprogram hiányában pedig nem teljesítette, hiszen a hosszú távú fejlesztés (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) terve nem más, mint propaganda.

Ezt sajnálattal vettük, ezért a Fidesz csak nagyon nagy aggállyal tudja ezt a programot nyomon követni, a fenntartásait fogalmazza meg, módosító javaslatain keresztül próbál majd javítani ezen.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 100 2006.01.31. 2:08  69-151

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Látom, egyre inkább a pénzügyminiszter úr is azt szeretné megvitatni, hogy a Fidesz választási programja hogy fog kinézni, és hogyan lesz valóban egy program. Mert éppen amire Herényi Károly rámutatott, hogy már tudták akkor is önök, hogy nincs programjuk. Mi még akkor hittünk abban, hogy ha már megnyerték a választásokat, akkor van valamiféle program, amivel ezeknek a mérhetetlen kiadásoknak a fedezetét meg tudják teremteni, amit 2002-ben önök előterjesztettek, illetve az elődeik, hogy egész pontos legyek, hiszen Medgyessy Péter kormánya tette ezt. És most azt kell látni, hogy nem volt meg a program hozzá, az ország ezért jutott erre az eredményre.

Most itt van egy másik célkitűzés, amit önök kitűznek, ambiciózus, de a program megint nincs mögötte. Engedjék meg, hogy most a Fidesz, és úgy látom, az SZDSZ is, ha jól értem, nem adja meg a bizalmat önöknek, hogy ehhez programot tudnak hozzátenni, mert ebből a törvényből, ezekből a célkitűzésekből hiányzik a program. És ez az igazi probléma.

Azt gondolom, ennyiben vitatkoznék az MDF képviselőjével, hogy ambiciózus célokat ki kell tűzni, hiszen itt a felzárkózás, a magyar dolgozók bérének a felzárkózása, a nyugdíjak felzárkózása az európai uniós tagországokéhoz, ez egy rendkívül ambiciózus program, legyünk őszinték. Ennek az elérése, a hogyanja, na ez az, ami a vezetés felelőssége, erről szóltam, hogy ezt nem látjuk, kedves miniszter úr, pedig önök fel is esküdtek arra, hogy itt felelősséggel fogják a kormányt igazgatni és az országot irányítani.

Nem véletlenül egyébként a szerencsejáték jut egyre inkább eszébe mindenkinek erről a törvényjavaslatról, látom, lutri, kártyajáték, kinek mi jut eszébe, mert valójában inkább tényleg föltettek egy tétet, hogy hátha majd itt most valami olyan dologról fog folyni a vita, amiről önök egyébként pont Brüsszelben kérték, hogy ne folyjon a vita, a hogyanokról. Ezért nem értem, hogy miért akarják ezt a törvényt mindenáron megfogalmazni.

Ha nem volt világos a tízperces hozzászólásom, akkor a Fidesz is természetesen az eurózóna azonnali, minél gyorsabban történő bevezetésében érdekelt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De a hogyanokra nem adtak választ, ez a gond.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 116 2006.01.31. 2:08  69-151

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A pénzügyminiszter úr úgy oktat itt bennünket, mint egy bukott, durcás diák, akit a brüsszeli bizottságban a pénzügyminiszter-társai elküldtek, hogy majd a következő alkalommal, ha az új kormányban is benne lesz, akkor szeptemberben hozza azt a programot, amelyet meg kell valósítania. Most ezt a dühét mind ránk engedi, ránk ereszti, egy olyan bizonyítványt ide bemutatva, amire mi is azt tudjuk mondani, mint amit Brüsszelben mondtak: hát ez nem sikerült, ez rossz, ez nem felel meg annak az előírásnak, sem annak a célnak, amely mind az Európai Unió, mind a magyar állampolgárok számára fontos. Hiszen a hiteltelenséggel van a gond, tisztelt pénzügyminiszter úr. Védik azt, ami védhetetlen. Nem sikerült bebizonyítaniuk, hogy a 2006-os költségvetés elfogadható, sem itt a parlamentben, sem a Fidesznek, sem az MDF-nek, sem pedig Brüsszelben. Hát olvassa el: bele van írva, hogy felül kell vizsgálni 2006 betarthatóságának a garanciáit, hiszen ezek nincsenek meg az ő megítélésük szerint sem! Sőt, 2005 is bele van írva egyébként, tehát várjuk ki majd annak az értékelését, hogy valóban, azokat a rendkívüli könyvelési megoldásokat el fogják-e fogadni vagy nem, erre majd térjünk vissza.

Eddig, azt kell mondanunk, a múlt mindig bizonytalan volt, mindig utólag alakították ki azokat a számokat, amiket ön vagy az elődje magabiztosan mondott, és utána nem az teljesül. Ez már két miniszter bukásához vezetett, hogy mást mondtak, és utána, amikor kiderült, hogy mégsem úgy van, akkor megköszönték. Ennél azért nagyobb a tét, miniszter úr, komolyabb a dolog, és ön mindenáron a Fidesz programjáról akar majd beszélni. Nyugodt lehet, ha a kormánynak vagy a parlamentnek majd tagja lesz, megvitathatjuk ezt kormányprogram szintjén, lesz erre mód; nem most, hanem amire itt javaslatot tettem, júniusban, akkor van ennek értelme. Mi azt szeretnénk, hogy inkább ehelyett a hitelességet tegyék rendbe ezen törvény keretében.

Köszönjük.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 128 2006.01.31. 2:10  69-151

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Eszem ágában sincs, hogy javasoljam a napirendhez való visszatérést, mert az elnöki hatáskör, de amit Veres pénzügyminiszter úr művel, arra csak azt tudom mondani, hogy innen akar kampányolni hazafelé Szabolcsba. Menjen inkább haza, és ott tegye, és minden képviselő, aki ezt csinálja. A parlamentben inkább az a helyesebb, ha olyan érdemi kérdésről beszélünk, amit benyújtott. Hol vannak azok a pontok, amelyekről beszélt, kedves pénzügyminiszter úr? Hol vannak benyújtva? Egyáltalán hol van leírva az a szó, hogy foglalkoztatás, munkahely? Nincs sehol, és ezt tudja ön is.

Tényleg csak azt tudom mondani, hogy durcás; ne haragudjon ránk azért, mert Brüsszelben nem dicsérték meg. Mi azonban ennek nem örülünk. Ne tételezze már fel a képviselőkről azt, hogy rosszindulatúak, meg hogy itt mindenki rosszat akar. Ön ugyanis már idáig jutott. Lehet, hogy a saját frakciójában ilyen emberekkel találkozik, de a másik oldalról nem kellene ezt a magatartást feltételezni, mert nem biztos, hogy ez igaz lesz attól, hogy ezt állítja, vagy ezt gondolja. Hiszen olyan állításokat tesz, hogy ez egy program. Hát hol itt a program? Már felolvastam, de még egyszer előkeresem. Ez a törvény egyébként csak két oldal - mert van egy borítólapja és egy oldal indoklása -, amelyben az egyéb intézkedések között hatályon kívül helyezi az önök által elfogadott 2004-2005-2006-ra vonatkozó programot.

Ez a törvény egy dologról biztosan szól, arról, hogy nem tudták teljesíteni azokat az ígéreteiket, azokat a törvénybe foglalt számokat, amelyeket önként vállaltak. Erről szólt 2003 is, 2004 is, 2005 is. Én megértem, hogy ez nem jó hír, de ezért minden másról beszélni szerintem felesleges. Értse meg, három parlamenti párt nem támogatja így ezt a törvényt, ahogy az már el is hangzott. Ez a probléma, s ezt én értem.

(14.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 190 2006.02.06. 5:05  189-193

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az emberek számára a legfontosabb a munkahely. A költségvetés, az államháztartás válsága, a kormány megbízhatatlan, késlekedő fizetési gyakorlata elérte a reálgazdaságot, a munkahelyet adó vállalkozásokat. A sodródó gazdaságpolitika következményeit az emberek fizetik meg a tömegesen bizonytalanná vált munkahelyeiken. Tehát megállapíthatjuk, hogy a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb gondjává vált a vállalati körbetartozás és a lánctartozás, amely munkahelyek tízezreit szüntette meg vagy veszélyezteti. A jelenség nem új a magyar üzleti életben, de mértéke mára riasztóvá vált, és a gazdaság jelentős részének működését lehetetleníti el.

Mint ahogyan ismert, a köztestületi kamarák és az érdek-képviseleti szervezetek felmérései szerint a körbetartozás és a lánctartozás 2005 végén 150-200 milliárd forintot tesz ki. A nemfizetés jelensége terjed, a kiegyenlítetlen számlák állománya folyamatosan nő. Az elmúlt három évben folyamatosan nőtt a csőd és a felszámolások száma, 2005-re rekordszintet ért el az elmúlt tíz év során. Ezek mögött a nemfizetés jelensége, a körbetartozás és különösen a lánctartozás húzódik meg.

A körbetartozás mai mértéke azért különösen riasztó, hiszen a hazai nemzeti jövedelem mintegy 1 százalékát éri el, mert egybeesik az Európai Unió 25-ök közötti legmagasabb pénzügyi ikerdeficittel, tehát a költségvetés és a folyó fizetési mérleg egyidejű, kritikusan magas hiányával, valamint az államadósság folyamatos növekedésével. A pénzügyi egyensúlyok erőteljes megbomlása és a reálgazdasági egyensúly felborulása, a növekvő munkanélküliség, a relatíve alacsony nemzeti jövedelem növekedési üteme és a körbetartozások folyamatosan növekvő állománya jelzi, együtt növelik a magyar gazdaság kiszámíthatatlanságát, és az üzleti szereplők számára bizonytalan közgazdasági környezetet eredményeznek.

A körbetartozások hirtelen megugrása már 2002 második felében megkezdődött, amikor az új kormány nem vagy késedelmesen fizette ki a Széchenyi-tervben és más állami pályázatokon nyertes pályázók részére a megítélt és törvényesen járó beruházási támogatásokat. Ez a gyakorlat az elmúlt három és fél évben végig jellemző volt, és a pályázati források területén érvényesülő kormányzati magatartás továbbgyűrűzik az egész gazdaságban olyan családok felé is, akik kiszolgáltatottak, elvégzik a munkát, mégsem számíthatnak a számukra jogosan elvégzett munka ellenértékére.

A vétleneknek, a munkájukat végző embereknek, a családoknak a védelem jár, nem a büntetés, és a mi dolgunk, hogy megvédjük őket, az ő munkahelyeiket. A körbetartozás megszüntetését tehát az államnak kell kezdeményeznie, mert ő is indította el a káros folyamatokat.

Ez a törvényjavaslat arra tesz javaslatot, hogy a mintegy százezer munkahely, amely ma közvetlen veszélynek van kitéve, hogy megszűnik, illetve ezen családok sorsa forog kockán... - ennek érdekében született meg az a javaslat, amelyet az előterjesztők, a fideszes képviselők szeretnének a csőd- és elbocsátási hullám megakadályozása érdekében elfogadtatni, egy új munkahelygarancia-törvényt. E törvény reményében az a javaslatunk, hogy egy olyan megoldást válasszon a kormányzat, amely maga indítja el ennek a problémának a megoldását, hiszen a körbetartozás akár az európai uniós támogatások, akár az áfa-visszautalások visszatartásával, akár a mezőgazdasági támogatások késleltetett fizetésével arra mutat, hogy a kormányzat közvetlenül mint megrendelő, mint pályázatot kifizető az első eleme a tartozás elindításának. Legalább ennyire az állami beruházások finanszírozása esetében is megállapítható, hogy az állam, a fővállalkozás és az alvállalkozók között kialakult viszony teszi ezt a helyzetet kritikussá.

Ezért javasoljuk, hogy a helyzet megoldása érdekében azonnali cselekvés történjen. Fontolják meg a javaslatunkat, és alkossuk meg a munkahelygarancia-törvényt. Fogadják el a Fidesz munkahelygarancia-törvény-javaslatát, ezért kérem a tárgysorozatba-vételét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)