Készült: 2021.06.19.14:17:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

247. ülésnap (2005.09.20.), 24. felszólalás
Felszólaló Domokos László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó Költségvetési bizottság
Felszólalás oka Bizottság kisebbségi véleményének ismertetése
Videó/Felszólalás ideje 25:09


Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr!

Engedjék meg, hogy a költségvetésnek ne csak a számszaki és pénzügyi elszámolási kérdéseire, hanem egy kicsit a gazdaságpolitika, a gazdaság kérdéseire is átfogóan tekintsünk, hiszen ez az értékelés nemcsak egy mérleg elemzése, hanem egy ország, tízmillió ember gazdasági környezetét határozta meg. A mindenkori költségvetés tervezésének és végrehajtásának meghatározó tényezője a költségvetési törvény mellett az adótörvény is, tehát ennek elemzésére is ki fogok térni. Ezért indokolt, azt gondoljuk, együtt elemezni, hiszen együtt határozza meg azt a gazdasági környezetet, azt a gazdaságpolitikát, amely a 2004. évre jellemző volt. A költségvetési bizottság is eszerint tette, ennek megfelelően általános értékelést is tett.

A 2003. őszi költségvetési vita tapasztalatairól azt kell mondani, mind a gazdasági folyamatok előzetes jelzése, mind sok tekintetben az Állami Számvevőszék előzetes jelzése is visszaigazolódott. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy ez nem öröm, hiszen jó néhány kérdésben olyan feszültségekre mutatott rá, ami összességében majd a gazdaság minden szereplőjéhez, a lakossághoz is kedvezőtlenül eljutott. Igazolódott akkor a Fidesz és az ellenzék által jelzett probléma, hogy a kormány gazdaságirányítását a sodródás, a koncepciótlanság jellemezte, és bizony ezt a zárszámadás számai is visszaigazolták. De ha egy picit visszatekintünk erre, ezt az is jelzi, hogy bizony három miniszternek, három pénzügyminiszternek volt köze ehhez a költségvetéshez, hiszen más tervezte, majd januártól-februártól más hajtotta végre, és most más számol be erről.

Ha megnézzük, hogy mivel írható le röviden ezen költségvetés és az ehhez kapcsolódó zárszámadás összesenje, azt nyugodtan mondhatjuk, visszaidézhetjük a másfél évvel ezelőtti vitát, bizony ez a költségvetés elvesz, elad és eladósított. Ugyanis a kormány olyan költségvetést és adótörvényeket hagyott jóvá, fogadott el az MSZP-SZDSZ-frakció többsége, amely ebben az évben, 2004-ben 22 adóemelést, új adók bevezetését és végül és együttesen 550 milliárdot vett el a gazdaság szereplőitől.

A költségvetési bizottság kisebbségben maradt tagjai megállapították, hogy a törvényességi kételyek, a valódisággal kapcsolatos aggodalmak is rányomták a bélyegüket erre az évre. A költségvetési hiányt 2004-ben a tervezési pontatlanságok jellemezték, az elszámolásokkal kapcsolatban megfogalmazottak tovább erősítik azt a kételyt, amely a kormány sodródását, az események utólagos lekövetését és a folyamatok irányítása fölötti kontroll elvesztését jelezte.

Mondhatjuk azt is, hogy a magyar gazdaság reálszereplői, a vállalkozások teljesítettek, ahogy tudtak, de bizony ennek a gazdaságnak a leggyengébb láncszeme továbbra is az államháztartás, a kormány által felügyelt rendszerek. Az államháztartás folyó hiányának állandósult magas szintje és az ikerdeficit nyomja rá 2004 gazdasági realitásainak tényeire a folyamatokat. (Sic!) Az államadósság növekedése nehézségeket jelentett a gazdaság szereplőinek, és a tavaly megvalósult adóemelések jelentősen rontották azt a versenyképességet, amelyet a kormány szavakban oly sokszor emleget, de tényekben az bizonyosodott be, hogy romlottak ezek a versenyképességi mutatók.

Nézzük tényeikben és sorban azokat az intézkedéseket, amelyek a versenyképesség gyengítéséhez vezettek: az egészségügyi járulék 3 százalékról 4 százalékra növekedett, amely egyértelműen drágította a munkaerőt, mint ahogyan a nyugdíjjárulék és a magánpénztári tagdíj adókedvezménye is megszűnt. A lakáshitel-támogatást megnyirbálták ebben az évben, és ez bizony a nemzetgazdaságra is negatívan hatott, hiszen tudjuk, hogy a lakásépítők nettó befizetői a költségvetésnek, és így a nemzetgazdaságot gazdagítja, amennyiben itt megfelelő teljesítményt adnak le a gazdaság szereplői.

Az életbiztosítások hozama adókötelessé vált, ezáltal a hosszú távú megtakarítások váltak nehezebbé. Megszüntették a befektetési hitelt, adóhitelt, a változások előtt is Magyarországon volt a legmagasabb az áfa általános szintje. Itt kell megemlíteni, hiszen éppen a napokban kezdtük el azoknak az adótörvényeknek a vitáját, amelyek rávilágítanak arra, hogy pont 2004-ben nagyon jelentősen megdrágult az áfaemelés következtében jó néhány termék ára, és ennek a növekménynek elméletileg többletként meg kellett volna jelennie az áfabevételekben, de ez közel nem annyi, mint amennyit a kormányzat előzetesen tervezett. Ez rávilágít arra, hogy egy jelentős túltervezés is történt, még ennek ellenére is, amely később majd a költségvetés végrehajtásában folyamatosan rányomta bélyegét a kormányzati kapkodó, átgondolatlan, megalapozatlan intézkedésekre. Különösen itt meg kell említeni az európai uniós exportáló vállalatok áfájának tételes vizsgálatát, amelynek keretében valóban a kormányzat elérte azt a célt, hogy jó néhány hónapig megtörtént a pénzek visszatartása, de összességében, gazdasági folyamataiban az év egészét tekintve csak annyi történt meg, hogy ezek a problémák 2005-re átcsúsztak.

(11.10)

Viszont a költségvetés keretében jelentős költségek kapcsolódnak hozzá, előzetes kalkulációk alapján közel 3 milliárd forint többletköltséget jelent az államháztartásnak 2004-ben ez az intézkedés.

Az adótételek további részében a bor jövedéki adója emelkedett 2004-ben 5 forintról 8 forintra, akkor, amikor egyébként éppen az európai uniós csatlakozás évében az Olasz- és Spanyolországból érkező bor versenye erőteljesen megjelent, és veszélyeztette a magyar bortermelőket. Duplájára növelték a cégautók adóját, új adónemek jelentek meg, többek között a környezetterhelési díj, bevezették az energiaadót. Új adóként jelent meg az innovációs járulék, növelték a rehabilitációs hozzájárulást, és felemelkedtek a cégbejegyzési, illetve a telephelyilletékek is.

Az áfa tekintetében nagyon fontos talán kiemelni, hogy a kormány végül is a legnehezebb és kiszolgáltatott helyzetben lévő családokat és nyugdíjasokat érintő intézkedéseket tett. Hiszen a nulla kulcsból az 5 százalékos áfakulcsba lettek átsorolva azok a fontos termékek, amelyek a betegeket, a nyugdíjasokat, a kisgyermekeseket érintették a legrosszabbul. De ugyanez az adókulcsváltozás gondot jelentett a kultúra szolgáltatásainak területén, gondot jelentett jó néhány termék, az energiahordozók, így például a szén, tűzifa áfaemelése. Emelkedett a gépjárműadó.

Ha mindezeket együttesen nézzük, az lett a következménye Magyarországon, amiről a többségi hozzászóló nem szólt, de a kisebbség különösen érzékenyen jelezte, hogy bizony a magyar lakosság számára, a munkabérből élők számára azt jelentette, hogy a Bokros-csomag óta először újból reálértékében csökkent a bérek vásárlóereje, ami semmiféleképpen nem egy kirobbanó gazdasági teljesítménynek ítélhető meg. Ennek a következményei, ha úgy tetszik, mégsem hozták meg az eredményt, hiszen a költségvetés jó néhány intézkedése ellenére tovább romlottak a feltételek.

Hiszen ha megnézzük, hogy a kormányzat a költségvetési egyensúly kézben tartása érdekében februártól kezdődően több mint öt nagy intézkedési csomag keretében 180 milliárd forinttal csökkentette a költségvetés kiadási oldalát úgy, hogy tulajdonképpen ezek a kiadások majd később, 2005-ben jelentkeznek, akkor azt kell mondani, hogy 2004 alapvetően a számviteli bravúrok és a kozmetikázás időszaka volt. Ennek eredményeképpen az adón túl és a költségvetési hiány elszámolásán túl összességében a számvevőszéki bizottság 470 milliárd forint olyan tételt jelez, amely vélhetően csak átmenetileg oldotta meg a 2004-ben meg nem jelenő feszültségeket a hiányban, de valójában ezt a 908 milliárdos központi költségvetési hiányhoz hozzá lehet majd számolni. Ennek időbeli átcsoportosítása majd 2005-ben vagy az azt követő években jelentkezhet súlyos következményként.

Ezért külön idézem a számvevőszéki bizottságnak azt a megállapítását, amely arra világít rá, hogy az elmúlt 15 év egyik legrosszabb éve volt a tavalyi a bizottság szerint, de ezen belül is külön arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasággal foglalkozó nagy nemzetközi intézetek elemzései is a magyar költségvetés megbízhatóságát vetik fel, mint ahogy egyébként az Állami Számvevőszék sokkal finomabban, de ugyanezt jelzi. És ugyanezt a kisebbségi vélemények megfogalmazói is határozottan szóvá tették, hiszen a magyarországi hitelesség a legrosszabb az összes többi EU-ország között. Arra hívja fel a bizottság a figyelmet, hogy ez tartósan nem tehető meg. Tehát amennyiben folytatódik ennek a folyamatnak a továbbvitele, az egy belpolitikai katasztrófát is jelenthet, hiszen az ország teljesen elveszítheti a szavahihetőségét, és ezt folytathatatlannak minősíti a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleménye.

Ha tételesen továbbhaladunk, ahol elvételre került sor, és az ország lakosságának ezzel szembe kellett nézni, azt talán az egészségügy számainál lehet még igazán nyomon követni. Az egészségügyre szánt pénzekből év közben 7,2 milliárd forintot zároltak, a gyógyító-megelőző kasszából év közben 10,4 milliárd forintot vettek el, és a gyógyszerköltségek végül is 9,1 százalékkal emelkedtek. A Számvevőszék is jelzi, hogy bizony a kormány és a gyógyszergyártók közötti megállapodás további problémákat vet fel, és a gyógyszerpiac stabilizálása csak átmenetileg volt érzékelhető 2004-ben. Ezek a prognózis szerint már most, 2005-ben, de 2006-ban is további előirányzat-emelést és a gyógyszerkiadások további jelentős növekedését jelzik előre úgy, hogy közben ennek a fedezete bizonytalan. Ez egy több éve tartó folyamat, itt az ideje, hogy a kormányzat visszatérjen egy kiegyensúlyozott viszonyra a gyógyszerpiac stabilizálása érdekében, és természetesen arra, hogy az inflációt nem meghaladó mértékű gyógyszerár-emelkedés történjen. Hiszen ez a legrászorultabb rétegek számára jelent nehézségeket.

Másrészről a bizottsági üléseken, így a költségvetési bizottsági ülésen is különösen a közvagyon eladásával kapcsolatos kérdések kerültek reflektorfénybe, hiszen nyugodtan lehet a költségvetési bizottság összesített véleménye alapján azt mondani, hogy gondatlanul kezelte a közvagyont a kormányzat, és ezzel, ha akár csak a MOL-részvények eladását vesszük, amiről a többségi véleményalkotó is beszélt, akkor tudhatjuk, hogy ma már ez mintegy 200 milliárd forintos bevételelmaradást jelent. És amikor minden milliárdért küzd a kormányzat, gondoljunk csak az ez évi júliusi néhány milliárd forintos abóbevétel-többletért való törvénymódosításra, amely az évközi adóemelést jelentette, akkor itt egyetlen művelettel ennek százszorosát veszítette el a központi költségvetés.

Ugyanez a problémakör vetődik fel, nem ilyen mértékben, de jellegében legalább ennyiben a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. privatizációja kapcsán, amelyet több szempontból vitathatónak tart a Számvevőszék is. Ennek további vizsgálata indokolt. Külön, egyedi technikával a kormányzat a költségvetési bajok elkerülése érdekében jó néhány állami vállalatot - ugye, itt most még jól jött az állami vállalat - osztalékelőleg fizetésére kötelezett 2004-ben, 24 milliárd forintot meghaladó mértékben. A Fejlesztési Bank Rt.-től, a Szerencsejáték Rt.-től, az Airport Rt.-től, a Postától, az Eximbanktól olyan osztalékelőlegeket vett fel, amelyek 2005-ben lettek voltak indokoltak egy normál gazdálkodás esetén. Törvényszerű volt ez az intézkedés, csak nem olyan nyugodt, kiszámítható és átgondolt gazdálkodást jelzett, hanem inkább a sodródást és bizonytalanságot, a gazdasági bizonytalanságot jeleníti meg.

(11.20)

Az adóssággal kapcsolatban ezért azt kell mondani, hogy a 2004. évi számok igazából - finoman szólva is - kozmetikázottnak tekinthetők, hiszen a költségvetési hiány formális kézben tartása érdekében olyan intézkedéseket tett a kormányzat, amiket ha egy vállalkozás esetében tennénk, az felvethetné a mérlegvalódiság kérdését is. Hiszen olyan költségvetési elszámolási technikákat alkalmazott, hogy például az utolsó öt hónapban beszedte az áfát, csak éppen a visszautalásokat nem tette meg, hanem azt elhalasztotta a következő évre. Vagy - amire az Alkotmánybíróság is felhívta a figyelmet, és amit a költségvetési bizottságban az első pillanattól fogva jeleztünk - például 2004-ben a 13. havi juttatás megszüntetése aggályos volt, az Alkotmánybíróság jelezte is, hogy helyre kell majd állítani a jogszabályokból fakadó kötelezettségeket, ami valószínűleg majd többletkiadásokat fog jelenteni az államigazgatás és a kormányzati szféra számára.

Mindenesetre az embereken való spórolás 45 milliárd forinttal átmenetileg valóban javította a költségvetés egyenlegét, illetve a kiadási oldalon ez a kiadási tétel nem jelent meg. Ezzel kapcsolatban jelzi a költségvetési bizottság kisebbségi véleménye, hogy a gazdaságban az ésszerű takarékosságnak természetesen van jelentősége és szerepe, de azok a kényszer-megtakarítások, amelyek jogszerű kifizetések visszatartását jelentik, semmiképpen nem elfogadhatók, ráadásul jó néhány bizottság jelzi azt is, hogy ez milyen gondokat jelent.

A gazdasági bizottság különvéleménye a kis- és középvállalkozások helyzetére gyakorolt hatást emeli ki. Ez olyan többletterhet jelent, aminek eredményeként a körbetartozások száma a kis- és középvállalkozók körében drasztikusan megemelkedett, és csökkent a magyar gazdaság iránti bizalom. Magyarul, az állam kiszámíthatatlan partnerré vált nagyon sok kis- és középvállalkozó számára. Ez nemritkán pénzügyi nehézségeket, gazdasági válságot jelentett és jelent ma is a vállalkozók számára.

Vegyük számba a kormány hibái miatt kialakult gondokat, és ehhez vegyük hozzá azt az Európai Unió elszámolásával kapcsolatos, a kormány részéről mindig is hevesen védett álláspontot, hogy az Unióból csak többletbevétel jöhet. A 2003-as miniszteri expozé még százmilliárdos többletről beszélt, ehhez képest ha a költségvetés és az államháztartás nettó egyenlegét tesszük mérlegre, akkor bizony azt kell megállapítani, hogy 27 milliárd forinttal többet fizetett be Brüsszelbe az európai uniós kasszába a magyar költségvetés, mint amit onnan kapott. E tény kapcsán bizony a kormány alkalmassági kérdése is felvetődik, és felvetődik, hogy ez mit jelentett, főleg, ha sorra vesszük konkrétan, hogy mely szektorokban hogy jelentkezett. Az agrár-környezetvédelemhez kapcsolódó tételekben például gyakorlatilag nulla kifizetés történt, és elmaradt a mezőgazdaságban a támogatások kifizetése, holott olyan piacon kell az agrárvállalkozásoknak helytállniuk, ahol olyan versenytársaik vannak, akik az Európai Unió bőséges kifizetéseit élvezhetik. Ez a piacon összességében olyan térvesztéshez vezetett a magyar gazdálkodók számára, ami még ma is gondot jelent.

Ha tovább folytatva vizsgáljuk azt, hogy mit jelentett ez a munkaerőpiacon, akkor tetten érhető a munkanélküliek számának a növekedése, ami elérte a kritikus 7 százalékot. Ugyan a foglalkoztatottak számát szokták emlegetni, ami növekedett, de tudjuk, hogy abban a munkanélküliek számának a növekedése is benne van, és ennek az együttes hatása nem ad világos és tiszta képet, hanem az az átlagosan több mint 376 ezer munkanélküli, aki 2004-ben munkát keresett, jelenti 2004-ben a kormányzat intézkedéseinek a végeredményét. Ez elfogadhatatlan, és kimondhatjuk, a bizottságok kisebbségi álláspontja az alkalmatlan kormányzási képességet mutatja és jeleníti meg.

Érdemes megemlíteni Gyurcsány Ferenc akkori Ifjúsági és Sportminisztériumának az állapotát. Az Állami Számvevőszék 70 esetben marasztalta el ezt a minisztériumot. Ha valamely kisvállalkozónál egy hasonló ellenőrzés során ennyi hibát találnának, az már a büntetések miatt is valószínűleg tönkremenne.

S valóban van egy bizottság, a nemzetbiztonsági bizottság, ahol a kormánypárti bizottsági alelnöknek kellett a kisebbségi véleményt aláírni, aki kisebbségben maradt azzal, hogy támogatja a zárszámadási törvényt; a bizottság többsége nem fogadta el a beszámolót.

Zárógondolatként engedjék meg a következőt: mint mondtam, a költségvetés a zárszámadás tükörképeként egy olyan visszajelző rendszer, amely azt mutatja, hogy a mindenkori kormány hogyan gazdálkodott, milyen teljesítményt nyújtott. Ennek eredményeként nyugodtan mondhatom, hogy a feltárt hibák nagyon jelentősek, és a kijavításuk indokolt. Kérem is, hogy a kifogások és a magyarázkodások helyett fogadják meg a Számvevőszék jobbító szándékú bírálatát.

Itt szeretném én is megköszönni a Számvevőszék jó néhány kollégájának a munkáját, akik reálisan bemutatták a valós helyzetet. Most pedig 2005-ben - még a 2006-os költségvetés készítése előtt - azt kérem, hogy ennek figyelembevételével készítsék elő a 2006. évi költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)




Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai