Készült: 2024.04.23.08:01:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

145. ülésnap (2008.05.13.),  173-176. felszólalás
Felszólalás oka Kérdés/azonnali kérdés megtárgyalása
Felszólalás ideje 5:25


Felszólalások:   169-172   173-176   177-253      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy apró pontosításra van szükség: nem a forgatókönyv itt a döntő, hanem a kormány válasza, hogy ki fog válaszolni egy adott kérdésre, és mi azt a választ kaptuk, hogy a pénzügyminiszter. Ezért bátorkodtam miniszter urat felkérni a válaszadásra.

Halász János, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni az oktatási és kulturális miniszternek: "Minden magánmillióhoz félmillió közpénz" címmel. Képviselő úré a szó.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön minisztere körülbelül két hónapja jelentette be, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium megállapodást kötött a Kogart Alapítvánnyal egy kortárs művészeti gyűjtemény közös támogatásáról. A gyűjteményt három évig, minden magánmillióhoz félmilliót adva, évi legfeljebb 50 millió forinttal támogatja majd a minisztérium.

Tisztelt Államtitkár Úr! A megállapodás ellen több szakmai szervezet tiltakozott. A Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének magyar tagozata nyílt levelet írt miniszter úrnak. Ebből idézek. "A nemzetközi színtéren az arts and business politika felett álló, a művészet és az üzleti világ hatékony és sikeres együttműködését elősegítő forma. Törvényszerűségeit tekintve e két fél kölcsönös érdekeit szem előtt tartó, üzleti alapú viszony. Gyűjteményt természetesen bárki építhet Magyarországon, ha azt a saját pénzéből teszi. Úgy gondoljuk, hogy a kulturális tárca elsődleges kötelessége a rábízott közpénzből a közgyűjtemények támogatása, nem pedig ezek ellehetetlenítése. Különösen elképesztőnek tartjuk, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium 50 millió forinttal támogat egy magánalapítványi gyűjteményt, miközben évente mindössze 27 millió forintot fordít az összes hazai közgyűjtemény kortárs művészeti vásárlására. A állam a művészetet és műgyűjtést közvetett úton természetesen több csatornán is támogathatja, anyagilag is hozzájárulhat cégek és magánemberek műtárgyvásárlásaihoz, ha azok közgyűjtemény részére adományozzák az alkotásokat, de közpénzt magánértékek felhalmozásához nem adhat. Egy nem közgyűjteményi státusú magánalapítvány gyűjteménye magángyűjteménynek számít, amely kincsképző erejénél fogva a tulajdonos vagyonát növeli. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy az állam művészettámogatás címén közpénzből támogassa egy magánszemély vagy magánalapítvány vagyonát gyarapító műgyűjtemény felhalmozását."

Azt írja tehát erről a témáról a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége, hogy a minisztérium 50 millió forinttal támogat egy magánalapítványt, miközben csak 27 millió forintot fordít a hazai közgyűjtemény kortárs művészeti vásárlására. Igaz ez, államtitkár úr? És miért csak a Kogart Alapítvánnyal kötött megállapodást a minisztérium, miért nem kaphatnak erre mások is lehetőséget? Ön szerint az állami közgyűjtemények nem tudnának magántőkét megmozgatni a Kogart és a minisztérium szerződésében foglalt feltételek alapján?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Arató Gergely államtitkár úr válaszol.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Képviselő úr kérdésének az a címe, hogy "Minden magánmillióhoz félmillió közpénz". Én meg azt gondolom, hogy érdemes megfordítani ezt a fajta címfeltevést, én inkább azt mondom, hogy minden közpénzből származó félmillióhoz egymilliót magánpénzből. Mert ha így teszünk, akkor nagyon jelentős többletforrásokat nyitunk meg a kultúra számára.

Az arts and business lényege éppen az, amit képviselő úr is említett, hogy egy kölcsönös előnyöket tartalmazó, művészi, szakmai érdekeket szolgáló viszonyról van szó. Annak az együttműködésnek, ami a Kogart Galériával kialakul, számos olyan garanciája van, amelyik azt szolgálja, hogy ez a közös érdek megvalósuljon. Ezek közé tartozik többek között az, hogy az ilyen módon beszerzett műtárgyak nem elidegeníthetők, tehát üzleti haszonszerzést nem szolgálhat ezek beszerzése. De ide tartozó szakmai garancia az is, hogy a műtárgyak kiválasztását egy szakmai zsűri végzi, amelynek tagja többek között számos olyan kiváló szakember is, aki éppen az ön által említett Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének magyar tagozatához tartozik. Olyan együttműködésről van tehát szó, képviselő úr, ahol a magánpénz megfelelő szakmai garanciák mellett mozdul meg, és ehhez rakjuk hozzá az állami támogatást. Ez tehát fontos többletet jelent a magyar művészet számára.

Hozzá kell tennem, képviselő úr, hogy éppen azokban az időkben van szükség ilyen technikák kidolgozására, akkor fontosak ezek a technikák, amikor talán a szándékunknál is kevesebb az a forrás, ami másfajta módon rendelkezésre áll. De azt is szeretném elmondani képviselő úrnak, úgy határozott a minisztérium, hogy növeljük az állami közgyűjtemények műtárgyvásárlásra szolgáló forrásait is, mert azt gondoljuk, az is fontos és jelentős cél.

Ami pedig képviselő úr legfontosabb felvetését illeti: a válaszom határozott igen. Ez egy nyitott együttműködési forma, amely más szervezetek, más gyűjtemények, más szereplők számára is rendelkezésre áll, ha hasonlóképpen képesek arra, hogy magánforrásokat mozgassanak meg, hiszen így érjük el azt a közös célt, hogy több forrás jusson egy kiemelkedő minőségű magyar kortársgyűjtemény megvalósítására, fejlesztésére.

Köszönöm szépen, elnök úr.




Felszólalások:   169-172   173-176   177-253      Ülésnap adatai