Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem önöket, hogy elfogadják‑e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 109 igen szavazattal, 35 nem szavazat mellett, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Vágó Sebestyén képviselő úr, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „A 20. században ragadt magyar egészségügy. Hogyan kerülnek a kórházba tartozó betegek a szociális otthonokba?” címmel. Vágó Sebestyén képviselő úré a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök elhatározták, hogy a krónikus belgyógyászati osztályokat, közismert néven az elfekvőket kiszervezik a kórházakból, és ezek a szociális ellátórendszer részét fogják képezni. Indoklásként szakmai érveket hoztak, a hozzárendelt forrás tekintetében pedig a csillagokat is leígérték az égről.

A szakmai érvek gyenge lábakon állnak, ígéretekkel pedig tele a padlás. Így, mint minden átalakítás mögött, itt is pusztán a megtakarítás áll a háttérben, főleg, hogy az ellátás költségeit terveik szerint ráróhatják az ellátottakra vagy a hozzátartozóira. Önök 10-11 ezer ágyról beszéltek, amiből már idén 2,5 ezret áthelyeznének. Vagy lemondtak erről a tervükről ‑ hozzáteszem, ez lenne a szerencsésebb ‑, vagy csúszásban vannak, ugyanis még a szükséges jogszabályi változtatásokat sem indították el. Lehet, hogy rájöttek arra, érdemes lenne egyeztetni a szakemberekkel, ugyanis ahogy eltervezték az átalakítást, az rengeteg ellentmondást és bizonytalanságot tartalmaz. Eddig nem tudtak választ adni arra, hogy milyen formában kívánják pótolni a kórházak számára kieső normatívát, ugyanis enélkül az egészségügyi intézmények fenntarthatatlanná válnak. Nem kaptunk választ arra sem, hogy az ellátási egységek maradnak‑e a kórház területén belül, vagy próbálják ezeket már meglévő szociális intézményekbe integrálni. Persze ez fizikailag szinte lehetetlen, ismerve az épületek százszázalékos kihasználtságát.

Az sem tisztázott, hogy az ezen osztályokon szolgálatot teljesítő személyzetnek joga lesz‑e választani, hogy marad‑e egészségügyi alkalmazott vagy átmegy a szociális szférába. Persze tudom: a tervek szerint az áthelyezéstől a bérük nem fog változni, de az is kérdés, hogy ez meddig tartható fenn. Nem gondolják, hogy a szakma eddigi legnagyobb bérfeszültségét fogja okozni az átalakítás? Tudjuk, hogy sajnos a szociális ágazat dolgozói keresnek a legrosszabbul az országban. Náluk már csak a közmunkások keresnek rosszabbul. Belegondoltak abba, milyen következményei lesznek annak, hogy akár egy intézményen belül, egy épületen belül azonos végzettségű emberek, akár azonos számú ledolgozott évvel, szolgálati hely függvényében 20-25 százalékos különbséggel fognak keresni?

Tisztelt Államtitkár Úr! A feltett kérdéseim a teljesség igénye nélkül csak a legfőbb problémákra keresik a választ, de a már ezekre adott érdemi válaszok is csökkenthetik a bizonytalanságot. A legfontosabb kérdés persze az, hogy fenntartják‑e a tervüket, vagyis még idén elkezdik‑e a kórházi ágyak kiszervezését. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A választ Rétvári Bence államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, államtitkár úr! Öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Amire az ön felszólalásából nem tudunk következtetni, tisztelt képviselő úr, az az, hogy támogatná‑e a Jobbik, hogy XXI. századi körülmények között ápoljuk azokat, akik hosszú távon egészségügyi és szociális gondoskodásra is szorulnak, vagy pedig nem támogatja; egyet tud ezzel érteni vagy nem tud egyetérteni ezzel a Jobbik.

Mi azt mondjuk, hogy hozzunk létre egy új formát, amely egyaránt tartalmaz egészségügyi és szociális elemeket, hiszen egyre nagyobb népesség van, akinek erre igénye van, akinek erre szüksége van; akit nem kórházi körülmények között kell már ellátnunk, mert nem akut betegek, már nem is igénylik azt a krónikus ellátást, ami a kórházakban van, sőt emellett mást is igényelnek, olyan fizikai, mentális, szociális gondoskodást is, amelyet a kórházban nem kaphatnak meg. Kórházi körülmények között tehát ugyan medikális ellátást kapnak, de emelletti kiegészítő ellátásokat nem; a szociális intézményekhez képest pedig emelt szintű medikális, emelt szintű orvosi és emelt szintű szociális ellátásban lenne részük. Hogy ezt támogatja‑e a Jobbik vagy sem, ez nem derült ki.

Ehhez nyilvánvalóan sok garanciára van szükség. Éppen ezért úgy döntött a kormány, hogy először jöjjön létre 3-4-5 ilyen intézmény Magyarországon, és új intézményként, új alapokon mutassuk be, hogy pontosan mi ez a szakápolási centrum, mi az, amire számíthatnak azok, akik ilyen ellátásra, gondozásra szorulnak, és utána nyilvánvalóan lehet egy rendszerszerű átalakítást is vinni, amelyben mindenki nyertese lehet ennek. Nyertese lesz az ellátott, hi­szen jobb körülmények közé kerül, ahol nemcsak orvosok és kórházi ápolók, hanem szociális gondozók is odafigyelnek rájuk, a szociális igényeiket, ahogy mondtam is, a mentális törődést is sokkal in­kább a hétköznapjaik részének tudhatják. Illetve a kór­házakban olyan betegek, akik ott fekszenek, de valójában már nem akut ellátásra szorulnak, sőt, már nem is krónikus ellátásra szorulnak, nem kórházakban lesznek, hiszen nem ideális nekik az a körülmény.

Semmifajta ágymegszüntetésről nem érdemes beszélni, hiszen ön is tudja, hogy a kormány kórházfejlesztésekről, ágykorszerűsítésekről hozott döntéseket az elmúlt években. Összességében 500 milliárd forintot költöttünk EU-s forrásból is erre, amiből csak új gépeknek, eszközöknek a vásárlására 104 milliárd forintot fordítottunk. Az „Egészséges Budapest” program szintén fejlesztésekről szól; komplex, sokszakmás, sürgősségi ellátásra alkalmas centrumokról, amelyek egy telephelyen az év minden napján, minden szakmában segítséget tudnak nyújtani a betegeknek.

Ugyanakkor vannak olyanok, akik már nem csupán egészségügyi, hanem szociális gondoskodást, fokozott odafigyelést, állapotuknak megfelelő ápolást, állapotuknak megfelelő gondozást is igényelnek.

(15.20)

Az ő számukra jelenthet megoldást a szakápolási központok létrehozatala, amely az egészségügyi és a szociális szféra közötti közös metszetben szerepel. Nyilvánvalóan a garanciák mellett azt is föl kell soroljuk, hogy aki a kórházakban ingyenesen feküdt ilyen ágyon, az természetesen, ha átkerül egy szakápolási otthonba majd valamikor, ott is ingyenesen veheti igénybe ezt a közszolgáltatást, és nyilván a bérekben is ‑ senki sem kereshet kevesebbet. Sőt, amint ön is ezt tapasztalhatja, a szociális szférában is volt bérnövekedés, de nyilván az látható, hogy az egészségügyi szférában magasabb bérnövekedés volt, mint a szociális szférában. Az egészségügyi szférában dolgozók számára pedig még látványosabb és még magasabb béremelésekre került és kerül sor a későbbiekben is. Ezt is tudjuk mindenkinek garantálni.

Ami tehát a következő években létrejön, azt hiszem, nagyon fontos fejlesztés, XXI. századi fejlesztés: a betegek szükségleteihez jobban igazodó, új, megemelt minőségű szakápolási centrumok létrehozatala. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem Vágó Sebestyén képviselő urat, hogy elfogadja‑e az államtitkári választ. Parancsoljon!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): A választ elfogadni nem tudom, részben azért, mert a kérdéseimre nem kaptam százszázalékosan választ. Úgy látom egyébként, hogy megtorpanás van a kormány részéről. Lehet, hogy rájöttek arra, hogy az a konstrukció, amit elképzeltek, nem célravezető, és nem fog eredménnyel járni, sőt, negatív eredménnyel fog járni.

Nem tudom megérteni azt, hogy ha önök jobb és korszerűbb kiszolgálást szeretnének azoknak az embereknek, akik ezeken az osztályokon fekszenek, illetve ezeken tartózkodnak, miért nem azt teszik meg, hogy ezeket az osztályokat a kórházon belül fejlesztik, mindenféle szempontból kedvezőbb és jobb lenne, akár úgy is, hogy az egészségügyön belül maradna, és egy fellépő egészségügyi problémánál gyorsabban tudna reagálni a rendszer.

Én ebben, még egyszer mondom, csak a spórolást látom, ugyanis ha a szociális ellátórendszeren belül működnek ezek vagy akár egy új létrehozott metszéspontban, akkor már a hozzátartozókra és az ápoltra terhelhető ez a költség, ha az egészségügyben marad, akkor nem. Válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint hallhattuk, a képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja‑e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 108 igen szavazattal, 34 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Ikotity István és Sallai Róbert Benedek, az LMP képviselői, interpellációt nyújtottak be a földművelésügyi miniszterhez: „Miért nem használja az Orbán-kormány saját stratégiáját a magyar vidék felemelésére?” címmel. Sallai R. Benedek képviselő úr fogja az interpellációs kérdést ismertetni. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Felszólalások:   73-79   79-85   85-91      Ülésnap adatai