Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így, a vége felé beszélni ilyen késői órán, már nem is olyan egyszerű. Nagyon sok mindent hallottunk itt ma, és én is sajnálom, hogy ilyen kevés a jelenlét, különösen a kormánypártokból. Ez is csak azt mutatja, hogy önöket abszolút nem érdekli, hogy nekünk mi a véleményünk, tisztelet a kivételnek. Bár gondolom, hogy otthon, ezen a késői órán, az interneten keresztül követik a kormánypárti képviselők a vitát, és hallgatják, hogy mit mondunk, és elgondolkodnak rajta. (Derültség az ellenzék soraiban.) Azt gondolom, hogy a mai napon Nacsa képviselőtársam elvitte a show-t az ellenzéknek való beleszólogatás tekintetében, de mégis becsülöm önt, mert ön legalább itt van, és ön legalább véleményt mond, ahogy mondott… (Nacsa Lőrinc közbeszól.  Taps, derültség az ellenzéki padsorokban.) Dicsérje meg önt a Hohn Kriszta, tudom, és nem csak itt… (Nacsa Lőrinc: Már a második a héten!) Igen, tudom! De nemcsak itt, hanem a tárgysorozatba-vételi vitákban is részt vett. Ez azért lenne fontos, mert önök azáltal, hogy a mi véleményünket leteszik a mélybe, illetve nem vesznek róla tudomást, ahogy a mi személyünkről se  még egyszer mondom, tisztelet a kivételnek, ezt mindig tegyék hozzá gondolatban, de kevés az időm, ezért nem fogom folyton mondani , ezáltal saját pártjaikat is leteszik, a saját pártmunkájukat, képviselői munkájukat is leteszik, hiszen úgy tűnik, hogy amit önök elé terjesztenek, azt vita és gondolkodás nélkül elfogadják. Lehet, hogy ez egy helyes pártfegyelem, nem tudom, de én úgy gondolom, hogy már csak  ezt már mondtam többször  a demokrácia látszatának megőrzése érdekében fontosak ezek a viták.

Önök furcsállják azt, hogy mi ezt a törvényt negatív színben tüntetjük fel. Önök azt állítják, hogy nem olvastuk el. Elolvastuk, az első verziót is, amit hál’ istennek, L. Simon képviselőtársam már elismert, hogy valóban létezett  ezen már akkor túl vagyunk , és ezt a második verziót is elolvastuk reggel, ahogy megkaptuk, részben út közben, részben itt kinn a folyosón elolvastuk. Önök mégis csodálkoznak azon, hogy miért félünk tőle. Itt most egy pillanat, gondolatjelet tennék, hogy vannak olyan törvényjavaslatok, amelyeket támogatni szokott az ellenzék. Tehát ne mondják, hogy mi mindenre azt mondjuk, hogy nem, mert ez nem igaz! Ellentétben a kormánypártokkal, bár tény, hogy most kettőt tárgysorozatba vettek, két klímás törvényt, ami nagyon nagy eredmény, én úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog, de nagyon ritka, mint a fehér holló, hogy önök egyáltalán elgondolkodnak azon a törvényjavaslaton, amit mi benyújtunk. Én biztos vagyok benne, hogy az önök képviselőtársai közül egész biztos, hogy 90 százalék legalább el sem olvassa, mert nem is érdekli, és meg is kaptam én ezt már néhány képviselőtársamtól, kormánypárti képviselőtársamtól, hogy tulajdonképpen mit akarok én. Ezt négyszemközt mondták ugyan, nem itt a Házban, de elhangzott, és lehet, hogy ilyenkor értéktelennek is tűnik, vagy lehet, akár úgy is érezhetném magam, hogy értéktelen vagyok itt, de nem így gondolom.

De miért is félünk ezektől a törvényjavaslatoktól? Elmondom. Pont azért, mert nem vagyunk funkcionális analfabéták, mint ahogy itt már megkaptuk, hogy nem tudunk értően olvasni. Tudunk olvasni és a sorok között is olvasni, ugyanis korábban már volt egy csomó olyan törvényjavaslat, amelynek aztán csúnya vége lett. Most is nem értjük, és nem is tudjuk elfogadni, hogy miért ilyen sürgős ez, hogy szinte már házszabályt súrolva önök lenyomják a torkunkon ezt is, mint ahogy tették ezt sok minden mással is. Bár a többi törvénynél legalább megvoltak a lehetőségek, a szakbizottságok vitái, összegző módosító és egyéb viták. Itt most néhány órát, percet hagytak arra, hogy módosító javaslatokat nyújtsunk be és így tovább. Valóban, az első verzió súlyosabb volt, és talán ezért van az, hogy azt gondoljuk, hogy ennek is majd lesz egy súlyosabb következménye, verziója, majd egy salátatörvényben elrejtve, a 35. paragrafusba majd be lesz írva, be lesznek csipegetve azok a dolgok, amik az előzőből most kimaradtak, és én úgy gondolom, hogy ez a fajta bizalmatlanság az, ami az ellenzék részéről valóban létezik.

Hiszen nem szeretnénk azt, ha a régi idők, én nem szeretném, a többiek nevében nem nyilatkozom, de gondolom, tán ők se, hogy itt a két T, vagy három T, a tűr, tilt, támogat, meg volt a tűr meg a tilt…  igen, én úgy gondolom, hogy önök úgy gondolják, hogy aki nincs önökkel, az ellenük van, az önök ellen van. Mi nem ellenségek, csupán politikai ellenfelek vagyunk, és a kettő közt óriási a különbség, de önök szóvá teszik azt, hogy mi lekommunistázzuk önöket és így tovább. Önök állandóan lesorosoznak minket például, migránspárti, kerítésvágó, legyurcsányoznak minket és így tovább. Tehát önök is ugyanolyan címkéket aggatnak ránk… (Arató Gergely: Az dicséret!) Ja, az dicséret? Kinek így, kinek úgy, majd ezt mindenki eldönti, hogy kinek dicséret és kinek nem az. Tehát el kell azon gondolkodni, hogy az önök kommunikációjában is keresendő azért hiba.

És Nacsa képviselőtársam, azért a dicséret után hadd mondjak valamit, ön is be szokott kiabálni, pedig ön volt az egyik előterjesztője annak a törvénynek, ami ezt majd tiltja… (Nacsa Lőrinc közbeszól.  Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Csak mondom, hogy ne felejtse ezt el, amikor bekiabál, amikor sértegeti képviselőtársát, és számonkéri, hogy hol volt. (Az elnök csenget.) Lejárt az idő. Köszönöm szépen, ennyi bőven elég volt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)