Készült: 2020.02.27.22:55:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2017.05.17.), 88. felszólalás
Felszólaló Banai Péter Benő
Beosztás Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:02


Felszólalások:  Előző  88  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ikotity István képviselő úr első mondatával, amely arról szólt, hogy az egyén érvényesülését az oktatási rendszer alapvetően meghatározza, egyetértek, viszont ezt követően a helyzetértékelésével és a helyzetértékelésből fakadó teendőkkel már nem. A képviselő úr azt mondta, hogy az oktatási rendszer magára hagyott, forráskivonások voltak, és ez méltatlan állapotokat teremt az oktatási rendszerben. Ha megengedik, ott kezdem, hogy mi az, amiben egyetértünk.

Egyetértünk abban, hogy mind az egyén szempontjából, mind egy gazdaság szempontjából fontos az, hogy a személyek jól képzettek legyenek, hiszen az egyén érvényesülésének az alapja és egy jól működő gazdaságnak is az az alapja, hogy megfelelő képzettséggel bíró munkaerő álljon rendelkezésre. Éppen ebből az alaphelyzetből kiindulva én azt látom, hogy a kormányzat az egyéni érvényesülés lehetőségét és a gazdaság számára szükséges képzett munkaerő rendelkezésre állását szem előtt tartva hajtott végre módosításokat.

Ott kezdődnek az intézkedések, hogy a kötelező óvodai részvétel bevezetésre került. Ez az első lépcső, és örülök, hogy a képviselő úr is egyetért ennek a pozitív részével, legalábbis úgy látom a reakciójából. Az óvoda után a második lépcső a közoktatás. Ahhoz, hogy egyenlő esélyeket teremtsünk a közoktatásban, ahhoz az kellett, hogy a különböző területeken lévő, különböző anyagi helyzetű önkormányzatok fenntartásában lévő közoktatási intézmények egységes rendszerbe kerüljenek ‑ ez volt a Klebelsberg Központ ‑, amely tehát azt biztosítja, hogy akár a Rózsadombon beszélünk közoktatásról, akár egy Szabolcs megyei faluban beszélünk oktatásról, a fenntartó anyagi hátterében lévő esetleges különbség ne okozzon különbséget a képzések színvonalában, hiszen hogyha állami fenntartás van, akkor biztosítottak az egyenlő esélyek.

A köznevelés területén az elmúlt években sokat beszéltünk arról, hogy az intézményrendszer átalakításával, a szakképzési rendszer megújításával, a duális képzéssel már nemcsak az oktatási rendszer különböző elemei kerültek előtérbe, hanem a majdani munkavállalás lehetőségét legjobban biztosító képzések is. És mehetek tovább, a felsőoktatás területén a felsőoktatási rendszer átalakítása, a reálgazdaság igényeihez való igazítás, azt gondolom, ismét egy olyan intézkedéssorozat volt, amely azt célozza, hogy ne csak egyetemet végezhessenek emberek, hanem akik elhagyják az oktatási rendszert, utána olyan munkát találjanak, ahol a képzettségüknek megfelelő fizetésben részesülhetnek. Én tehát azt gondolom, hogy az oktatási rendszer átalakítása pont abba az irányba hatott, hogy mind az egyének szempontjából az érvényesülés lehetőségét biztosítsuk, mind az ország gazdaságának a szempontjából a pozitív változás lehetőségét biztosítsuk.

A képviselő úr azt mondta, hogy forráskivonás volt a rendszerből, majd, ha megengedi, én úgy érzem, hogy részben ezen megállapítást is cáfolva azért elmondta, hogy mind a közoktatásban, mind a felsőoktatásban béremelés valósult meg. A közoktatásnál öt lépcsőben 2013 és 2017 között valósult meg érdemi béremelés, nemcsak a pedagógusoknál, hanem a nevelő-oktató munkát segítő munkavállalóknál is megvalósult béremelés. A képviselő úr említette, hogy a felsőoktatás területén is három lépcsőben valósult meg béremelés ‑ én ezt nem tartom esetlegesnek, hanem egy tervezett, a bejelentéskori ütem szerinti béremelésnek tartom, aminek a harmadik lábát, a harmadik 5 százalékpontos emelést a 2018-as költségvetésitörvény-javaslatban látjuk. ’16-ban valósult meg egy 15 százalékos béremelés, majd ’17-ben egy 5 százalékos, és ’18-ban egy újabb 5 százalékpontos béremelés valósul meg, hogyha a tisztelt Országgyűlés a kormány javaslatát elfogadja. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy kamatos kamattal számolva ez nem 25 százalékos, hanem azt meghaladó béremelés.

Nemcsak az oktatási rendszerben dolgozók bére emelkedik, emelkedett, hanem az intézményrendszer finanszírozása is. Így tehát, megmondom őszintén, nehéz értelmezni a „forráskivonás” szót. A képviselő úr említette, hogy a tavalyi évben több mint 100 milliárd forint került be pluszban az intézményrendszer működtetésére a költségvetésbe a béremelések felett. Ez tovább fut a 2018-as költség­vetési­törvény-javaslatban is, és ezen túl értelmezendők azok a többletek, amelyek 2017-ről ’18-ra, ahogy a képviselő úr említette, 80 milliárd forint feletti oktatási kiadást jelentenek. Tehát két ág is van az intézményrendszer működtetését illetően és a béreket illetően, ahol növekednek a kiadások. És hogyha a korábbi éveket nézzük, akkor megint a költségvetési zárszámadási adatokból kiindulva én nem látom azt a forráskivonást, amelyet újból és újból hallok az ellenzék részéről.

Egy dolog van, amire a képviselő úr azért felhívta a figyelmet, nevezetesen, hogy a torta növekszik. Ez, hogy a torta növekszik, azt jelenti, hogy a gazdaság bővül, és ha megengedi a képviselő úr, ez az állítás, ami azért azt mutatja, hogy a magyar gazdaság folyamatosan bővül, véleményem szerint ellentmondásban van a képviselő úr azon állításával, amely szerint a gazdaságpolitika az olcsó, kiszolgáltatott munkaerőre épít, ez nem egy fenntartható gazdaságpolitika. Ha nem lenne fenntartható a gazdaságpolitika, akkor nem beszélhetnénk arról, hogy milyen GDP-bővülésekkel kalkulálhatunk, nemcsak mi, hanem ‑ mindig elmondom ‑ a hazai és a nemzetközi szervezetek is.

Ezzel át is térnék a gazdasági vonalra. Még egy kapocs: ingyenessé vált a második szakképesítés megszerzése, ez is egy új lépés, ami, azt gondolom, abba az irányba hat, amit egyébként a képviselő úr is fontosnak tart. De a lényeg: itt volt egy fontos állítás a gazdaságpolitikai modellt illetően, nevezetesen, a képviselő úr azt mondta, hogy az oktatási rendszert is magára hagyja az állam, nem cél, hogy képzett munkaerő álljon rendelkezésre, és egyébként olcsó, kiszolgáltatott munkaerővel képzeli el a kormány az ország működését. Képviselő úr, hogyha ez így lenne, akkor a kormány nem kezdeményezte volna azt a megállapodást, amellyel egyetértettek a munkáltatók és a munkavállalók oldalának képviselői, amely azt tartalmazza, hogy 1990 után a legjelentősebb minimálbér-, illetőleg szakmunkásminimálbér-emel­ke­dés valósulhat meg. Sokszor elmondtuk: az idei év januárjától a minimálbér 15 százalékkal, a szakmunkás-bérminimum vagy -minimálbér 25 százalékkal növekszik, ezt 2018-ban 8, illetőleg 12 százalékos emelkedés követi a minimálbér, illetőleg a szakmunkás-minimálbér tekintetében. Ismétlem: hogyha a kormány célja az lenne, hogy olcsó munkaerő álljon rendelkezésre, akkor nem javasolta volna ezeket az intézkedéseket, és nem eszerint készítette volna el a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatot.

Az az irány, azt gondolom, fontos, hogy a béremelés mellett a termelékenységet is javítanunk kell. Tehát az a munkaerő, amely jelenleg a magyar gazdaság bővülésének a támasza, nemcsak a foglalkoztatottságot illetően mutat egy emelkedő számot, tehát nemcsak a foglalkoztatottak száma növekszik, hanem a reálbérek is növekedtek, a tavalyi évben ez a gazdaság bővülését többszörösen meghaladó emelkedés volt, és természetesen amellett, hogy a munkaerőnek a foglalkoztatotti létszáma növekszik, és a reálbérek is növekednek, fontos, hogy ez a munkaerő termelékenységét illetően is javuljon. Azt gondolom, ez a minimálbér és szakmunkás-bérminimum egy lehetőség arra, hogy minél termelékenyebb, minél hatékonyabb munka valósuljon meg Magyarországon, és a béremelések mellett, igen, a termelékenység, a hatékonyságbővülés irányában is kell tegyünk lépéseket. Az állam a támogatási rendszerét eszerint is alakította át.

Hogyha a tisztelt országgyűlési képviselők megnézik az állami támogatásokat, akkor nagyon sok esetben azt látják, hogy az állami támogatás nyújtásának feltétele nem vagy már nemcsak kizárólag a munkaerő létszámának a növelése, hanem a termelékenység javítása. Igen, most már számos esetben azzal kell szembesüljünk, hogy nincsen elegendő képzett munkaerő, és ezért cél az, hogy a meglévő munkaerővel nagyobb termelékenységet, nagyobb kibocsátást érjünk el. Ehhez igazítottuk az állami támogatás rendszerét, és ez a rendszer tükröződik a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban is.

Ismétlem tehát: azzal a megállapítással, hogy mind az egyén, mind a gazdaság szempontjából alapvető fontosságú a képzett ember, a képzett munkaerő rendelkezésre állása, egyetértek, ennek érdekében a kormány számos intézkedést tett mind az oktatási rendszer, mind a gazdaságpolitika egyéb intézkedései tekintetében, és ezek a lépések tükröződnek a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban. Ezért hogyha fontosnak tartjuk azt, hogy képzett munkaerő álljon rendelkezésre, képzett személyek álljanak rendelkezésre a magyar gazdaság számára 2018-ban is, akkor én jó szívvel ajánlom támogatni a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.50)




Felszólalások:  Előző  88  Következő    Ülésnap adatai