Készült: 2020.02.16.22:57:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2017.05.17.), 38. felszólalás
Felszólaló Dr. Hadházy Ákos (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:25


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HADHÁZY ÁKOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A költségvetés vitája egy különösen érdekes dolog számomra. Azt láttam az elmúlt hónapokban, hogy a kormánypárt nem igazán érdeklődik észérvek iránt, tények iránt, ezért nagyon hálátlan egy ilyen felszólalásban vagy egy ilyen műfajban konkrétumokkal és részletekkel foglalkozni. Ráadásul a mai világban talán a társadalom részéről is megvan az az igény, hogy próbáljunk meg egyszerűen fogalmazni nagyon fontos kérdésekben is. A költségvetés egy nagyon fontos kérdés, mindannyiunknak a mindennapjait meghatározza, nagyon sokat kellene vele foglalkozni. A kormány is megpróbált egyetlenegy jelmondatot mondani erről, nagyon jól tudja, hogy ha azt ismételgeti, akkor van esély rá, hogy elhiszik. Azt hiszem, hogy ebben egyébként téved, mert amikor azt mondja, hogy ez a költségvetés a munkából élőknek a költségvetése, én nem nagyon hiszem el, hogy ha ebbe bármennyire is sok milliárd forintot befektet, hogy ezt reklámozza, és bármilyen hatalmas médiatúlsúlyt befektet, hogy ezt reklámozza, nem nagyon hiszem, hogy az emberek többsége el fogja hinni, hogy ez a költségvetés a munkából élőknek a költségvetése.

Ezért próbáltam én is néhány jelmondatot találni, amelyik jól megmutatja, hogy milyen ez a költségvetés és miről szól ez a költségvetés. Talán az első ilyen összefoglaló mondat az lehetne, hogy ez a költségvetés a csillagos, apró betűs rész költségvetése. Hatalmas reklámkampányokat, propagandakampányokat látunk, minden faluba eljutnak azok a plakátok, amelyek arról szólnak, hogy mennyire jó itt Magyarországon, és minden mennyire jól megy. Megszégyenítik ezek a plakátok az 50-es, 60-as évekbeli propagandákat, amikor azt láttuk, hogy mennyire erősek vagyunk, az imperialista államok pedig mennek tönkre.

Ehhez képest ez a költségvetés a csillagos, apró be­tűs rész költségvetése, hiszen a tisztességesebb ke­res­kedelmi reklámoknál azért mindig odateszik apró be­tűs részekkel, hogy nem kell ezt olyan komolyan ven­ni, ez nem egy igazi ajánlat, menjen el azért a bank­ba, olvassa el azt az 50-60 oldalas részletet, az az autó, amit kitettek, csak egy mutatvány, nincs azon annyi alkatrész vagy nem olyan alkatrészek van­nak. Ez a költségvetés ugyanilyen, ez maga a csil­la­gos, apró betűs rész. Aki ezen végigmegy, látni fog­ja, hogy a hatalmas, 50, 60, 100 meg 200 százalékos emelések, béremelések egy humbug, ezek nem igazak, nincs megint napirenden az általános jellegű bérfejlesztés, nincs napirenden az, hogy valóban ko­mo­lyan és érezhetően jobban éljenek az emberek, pe­dig jelen pillanatban erre egyébként lenne lehetőség.

Egy másik jelmondat, amit tudnék ajánlani, és azt hiszem, hogy a kormány mondatánál jóval jobban leírja a lényeget, ez pedig az, hogy ez a költségvetés nem a munkából élők költségvetése, hanem a mások munkájából élők költségvetése. Sajnos még ez sem teljesen igaz, mert csak a multinacionális vállalatok, a nemzetközi nagyvállalatok esetén lehet azt mondani, hogy ezzel a költségvetéssel jól járnak, a magyarországi vállalkozók, a kisvállalkozók, a közepes vállalkozók egyáltalán nem járnak jól. Hadd mondjak egy olyan szót vagy szóösszetételt, amit talán nagyon kevesen ismernek, én sem ismertem, egészen addig, amíg el nem olvastam a Horváth András feljelentésére adott gyakorlatilag elutasító ügyészségi választ. Ebben olvastam azt, hogy feltételes adómegállapítás. Feltételes adómeg­állapí­tás ‑ nagyon érdekes szó. Ez arról szól, hogy a multinacionális nagyvállalatoknak külön szabályokat adunk, külön szabályok alapján tudnak adózni, és egyébként ebben a dokumentumban, ami egy nagyon fontos kordokumentum, az az ügyészi határozat, amelyik lezárja a Horváth András feljelentése alapján elindított eljárást, abban leírják, hogy egészen országos vezető adószakértők mondják azt, hogy a multikhoz nem lehet hozzányúlni, mert azoknál feltételes adómegállapításról van szó. Ez önmagában sem igaz, de az, ahogy gondolkodnak ezek az emberek az adóhatóságnál, ez mindennél többet elmond.

Ez a költségvetés a mások munkájából élők költségvetése, de sajnos nem a magyar kisvállalkozóknak és a magyar közepes vállalkozóknak a költségvetése, hanem a nemzetközi vállalkozók, nagyvállalatok költségvetése. Az LMP nem multiellenes, nem azt mondjuk, hogy ezeknek a vállalatoknak el kell menniük, mi azt kérjük, hogy ezek a vállalatok legalább egy szinten legyenek a magyarországi kisvállalkozásokkal. Nem el akarjuk őket üldözni, nem el akarjuk őket nyomni, hanem azt kérjük, hogy legalább ugyanazokat az előnyöket élvezzék, mint a magyarországi kisvállalkozások. (Sic!) Minimum eddig el kellene jutni, ebben a költségvetésben ennek nyoma sincsen. Még egy jelszóról kell beszélnem, amit szintén a kormánytól hallottunk, itt az elmúlt hetekben egyre többet, amikor azt mondja, hogy ha munka van, akkor minden van ‑ mondhatnák azt is, hogy a munka szabaddá tesz. A „ha munka van, minden van” egy hamis jelszó, nem tudom, hogy meg vannak-e győződve erről, vagy csak azért mondják, mert ezt mondta a marketingesük vagy a PR-osuk, hogy ezt kell mondani. A munka nem elég, a munkahely nem elég. Az a lényeg, hogy jó munkahelye legyen az embereknek, az a lényeg, hogy alkotómunkájuk legyen, jól megfizetett, motivált munkájuk. Az, hogy mindenkinek adok valamilyen munkát, ilyen-olyan munkát, rabszolgamunkát, ez nem elegendő, ez csak arra lehet jó, hogy alattvalókat termeljünk ki, olyan alattvalókat, akik a függőség miatt majd örömmel fognak ‑ vagy ha nem is örömmel, de fegyelmezetten ‑ a kormánypártra szavazni.

A „ha munka van, akkor minden van” szó vagy mondat helyett azt kell mondanunk, hogy ha tudás van, akkor minden van. Ez is hiányzik a költségvetésből. Hogyha ez lenne a jelszó, hogy ha tudás van, akkor minden van, akkor a költségvetésben a jelenleginél jóval-jóval többet áldoznánk a tanításra, a tanulásra, az oktatásra, ez az, amit felelős politikus és igazi politikus egy költségvetésben meg tudna tenni. Ez az, ami leginkább hiányzik ebből a költségvetésből.

Végül utalva egyébként szintén Schmuck Erzsébet képviselőtársamnak a felszólalására, azt a jelmondatot is tudnám mondani erről a költségvetésről, hogy ez a költségvetés a lopás költségvetése. Azért, mert ez a költségvetés az európai uniós pénzeknek az elherdálásán alapszik. Nagyon kevesen gondolják azt át, hogy azok a pénzek, amiket a kormány kioszt ‑ most már nem is azt mondják, hogy kioszt, hanem kipörget, kitalicskáz vagy kiszór az ablakon ‑, ezeknek a pénzeknek durván harmada visszakerül a költségvetésbe. Visszakerül adók formájában, járulékok formájában, egész egyszerűen a költségvetésnek ad egy olyan tartalékot, egy puffert, amit a magyar kormány nem felelősen használ fel, hanem elszórakozza. Ráadásul kimondva, és dicsekszik azzal, hogy ő tulajdonképpen 2018-ig vagy maximum 2019-ig az összes pénzt elköltené, márpedig erre egyébként ’22-ig lenne lehetősége, de ő most akarja elkölteni, néhány év alatt. Néhány év alatt borzasztóan „jól élhetünk”, inkább azt mondjuk, hogy a kormány él jól, és utána pedig jön a nagy semmi és jön az összeomlás.

(12.10)

Dicsekedett itt a múltkor Lázár miniszter úr, hogy mit akarunk mi, hiszen az általunk emlegetett nevek, a Mészáros, a Garancsi, a Tiborcz, Andy Vajna összesen az európai uniós pénzeknek az 5 százalékát kapta meg, ez 500 milliárd forint volt az előző ciklusban. Ez a költségvetés ezeknek az embereknek a költségvetése, nem pedig a munkából élőknek a költségvetése. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai