Készült: 2020.02.18.00:12:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2017.05.17.), 34. felszólalás
Felszólaló Volner János (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:07


Felszólalások:  Előző  34  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos tisztázni, hogy minek is köszönhető a magyar költségvetés javuló egyensúlya, a kormány ugyanis folyamatosan arról beszél, hogy ez kizárólag az Orbán-kormány érdeme, és annak a gazdaságpolitikának tulajdonítja a sikert, amit 2010 óta Matolcsy Györggyel, később Varga Mihállyal közösen folytattak. Én azonban azt gondolom, hogy legalább ennyire, sőt még jobban a javuló külső környezetnek van abban szerepe, hogy a magyar gazdaság jelenleg nem küzd olyan komoly problémákkal, mint mondjuk, küzdött 2010-ben.

Mire is gondolok? Az amerikai jegybank egy jelentős élénkítő programot folytatott az elmúlt időszakban, az elmúlt években, ennek az élénkítő programnak a következtében az olyan feltörekvő piacok egyenlegei is javulhattak, mint Magyarország, alacsonyabbá vált az államháztartás finanszírozása, csökkentek ennek a terhei, Európában is jellemző az, hogy konjunktúra van, a gazdaság jól működik, és ez a trend természetesen begyűrűzik Magyarországra is, megjelenik a magyar gazdasági adatokban is.

Fontos azonban azt látni, hogy amikor a költségvetés tervezéséről beszélünk, akkor nem csupán egy pénzügyi egyenleget kell vizsgálnunk, és ennek az egyenlegnek az eltéréseit kell górcső alá vennünk, hanem meg kell vizsgálnunk egyéb szempontokat is, például a fenntarthatóság szempontját. Érdemes megnézni, hogy fenntarthatók-e azok a gazdasági és társadalmi folyamatok, amelyek Magyarországot 2017-ben, 2018-ban jellemzik és jellemezni fogják.

Először is azt állapíthatjuk meg, hogy jóval kevesebb, körülbelül feleannyi gyermek születik Magyarországon, mint amennyi a magyar népesség állandó létszámának a fenntartását szolgálná. A magyar demográfiai korfa szörnyen néz ki. Megjegyzem, hogy amikor ezt szóvá tettük a kormánypárti képviselőknek, akkor azzal védekeztek, hogy a népességcsökkenés üteme egy picit mérséklődött. Képviselőtársaim, ez a kis mérséklődés körülbelül azt jelenti, hogy a repülőgép nem 1000 kilométeres sebességgel csapódik a földbe, hanem csak 800 kilométeres sebességgel, ugyanúgy vége van az országnak, vége van ennek a pályának, mert ez az állapot nem lesz fenntartható. 2050 környékén a magyar nyugdíjrendszer azzal együtt is fenntarthatatlan, hogy a kormány folyamatosan emeli a nyugdíjkorhatárt.

Fontos látni azt is, hogy a korfa javításának érdekében mi az, amit nem tett meg a kormány. Mert egyetértünk azzal, hogy vannak családi adókedvezmények, sőt mi magunk, jobbikosok szorgalmaztuk ezeket. De ha megnézzük az anyasági támogatás, a gyes, a gyed, valamint a további gyermekvállalással kapcsolatos támogatások 2018. évi kiadási előirányzatát, ez 406,5 milliárd forint, 7,3 milliárd forintos csökkenést regisztrálhatunk ezen a téren a 2017-es kiadási előirányzatokhoz képest. Tehát mi is történik, hölgyeim és uraim? A gyermekek felnevelésébe, a megfelelő gyermekszám elérésébe nemhogy nem invesztál elegendő pénzt a kormány, hanem még 7,3 milliárd forinttal a két év között csökkennek is az erre fordítandó, erre tervezett költségvetési támogatások.

(11.30)

Hát, ez az Orbán-kormány igazi szégyene, amely egyébként a családi adókedvezményekről meg a családok támogatásáról beszél. Tényszerűen a számok így néznek ki. Fontos azt is látni, hogy a kivándorlási kedv 2010-hez képest, amikor Orbán Viktor átvette a kormányrudat, kétszeresére nőtt Magyarországon. Egyik oldalról tehát, amikor a kormány arról beszél, hogy kicsit csökkent a népességfogyás üteme, ettől még brutális mértékű és fenntarthatatlan a magyar gazdaság, a magyar nyugdíjrendszer állapota. Ezt egyébként a kormány is elismeri. Ezzel párhuzamosan elképesztő módon megerősödött a kivándorlási kedv. Most már gyakorlatilag korosztályos trend lett a fiatalok körében, hogy elmennek Magyarországról külföldre tanulni, dolgozni, és nem is akarnak hazatérni.

Fontos azt is látni, hogy az elmúlt években 78 ezer magyar gyermek született. Ez körülbelül olyan, mintha egy általános iskolában minden osztály meglenne az elsőtől nyolcadikig, csak a nyolcadikosok hiányoznának, mert ők már külföldön születtek meg. Ez sajnos a korszakos trend jelenleg. Amikor arra gondolunk, hogy mi történik például a magyar munkaerő újratermelését szolgáló nagy állami rendszerekkel, az egészségüggyel, az oktatással, akkor csupa lemaradást, csupa szégyenfoltot láthatunk.

Nemrégen szégyenkezhettünk mi, magyarok azért, hogy a PISA-teszteken a magyar diákok Európa sereghajtói közé kerültek. Amikor én ezt szóvá tettem kormánypárti politikusoknak, akkor tudják, mit mondanak nekem a folyosón? Jaj, János, hát nem állunk olyan rosszul, mert túl sok a cigány gyerek, azért romlik a trend. Ezzel védekeznek, hölgyeim és uraim! Ez az ország nem lesz fenntartható, ha ilyen oktatási rendszert fognak önök működtetni!

Fontos azt is látni, hogy fenntarthatatlansági problémákkal küszködünk a gazdasági növekedésünket illetően is. Mire is gondolok? A magyar gazdaság alapvetően három nagy külső forrástól függ. Az egyik az európai uniós támogatások kérdése. Itt jelezni szeretném, hogy az elmúlt időszakban 2-3 százalékos gazdasági növekedést tudtunk produkálni, a GDP 5 százalékát kitevő európai uniós források mellett is. Tehát látható, hogy ez a trend, ami jelenleg jellemzi a magyar gazdaságot, finoman szólva is fenntarthatatlan.

A függőségünk másik oka a külföldi beruházások, befektetések. Mire is gondolok? Ha nincs Mercedes, ha nincs Audi, ha nincs az a néhány olyan cég, ami pár ezer munkáltatót foglalkoztat, de a GDP-t nagyban pörgeti, akkor a magyar gazdasági növekedés földbe gyökerezik, megáll, sőt negatívba fordul vissza.

Fontos látni azt is, hogy a munkaerő újratermelését szolgáló nagy állami rendszereknél mi történt. Önök erőszakkal államosítottak 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyont, erőszakkal elvették 3 millió ember magánnyugdíjpénztári megtakarítását. Összevissza hazudoztak éveken keresztül arról, hogy majd lesznek egyéni számlák, és lesz tőkefedezete a majdani nyugdíjkifizetéseknek. Most, 2017-re már tudhatjuk, hogy Orbán Viktor ígéretében bízhatnak pusztán a nyugdíjasok, mert az Orbán-kormány a saját választási ígéreteit megszegve maradéktalanul, az utolsó fillérig elköltötte az erőszakkal államosított magánnyugdíjpénztári vagyont.

Érdemes megnézni azt is, mi történik a bérek esetében. Én megnéztem egy gyűjtést. 2008-ban Magyarországon a német bérek 31,9 százalékát érték el a magyar bérek. Két évvel később már csak 29,7 százalékot, 2015-ben, az Orbán-kormány alatt pedig alig több mint negyedét, 25,1 százalékát érték el a magyar bérek a német béreknek. Tehát még egyszer: 2008-ban 31,9 százaléka volt egy magyar dolgozó bére egy német dolgozóénak, 2015-ben pedig 25,1 százaléka. Ez a romlás, ez a drámai mértékű romlás az egyébként bérnövekedéssel kampányoló Orbán-kormány idején következett be.

Szintén fontos leszögezni azt is, hogy bár a kormány bérnövekedésről beszél, ha ezt európai összehasonlításban tesszük, és euróban kezdünk el számolni, milyen számokkal szembesülhetünk. 2008-ban 10 226 euró volt a magyar átlagbér, 2015-ben 9431. Hölgyeim és uraim, az önök kormányzása alatt nemhogy nem következett be európai bérfelzárkózás, de egyenesen leszakadtunk mind a kelet-európai ver­senytársakhoz képest, mint pedig Európához képest a bérek tekintetében. Még egyszer mondom, nominálisan is csökkent euróban számolva 2008 és 2015 között a magyar bérek értéke.

Fontos látni azt is, hogy mi az, ami még kerékbe töri a magyar gazdasági törekvéseket. Itt a mindent ellepő korrupció. Orbán Viktor barátai, üzletfelei, családtagjai azok, akik leggyorsabban gyarapodnak Magyarországon. A fiataloknak pedig ebből van elegük, hölgyeim és uraim, ezért mennek el az országból, ezért van az, hogy nem egy, jóval az átlag fölött kereső ember is csömört érez, amikor önökre néz és az önök kormányzásainak eredményeivel szembesül. Egyszerűen lábbal szavaznak az Orbán-kormány politikájára, elmennek innen.

A másik nagyon érdekes dolog a szakpolitika gyengesége. Tessék mondani, ha önök komolyan gondolják azt, hogy a járműipar Magyarországon egy kulcságazat, stratégiai fontossággal bír, akkor miért nincs egyetlen nyomorult, értékelhető integrátori program sem a járműipar felzárkóztatására, arra, hogy a magyar cégek a globális értékláncok termelésébe be tudjanak kapcsolódni, fel tudjanak zárkózni. Önök nem foglalkoznak ezzel. Azért, mert nem a szakpolitika fontos, hanem az, hogy hogyan lehessen Habony Árpádnak, Rogán Antal haverjainak, Mészáros Lőrincnek különböző, ilyen-olyan piszkos offshore pénzekből realizált bizniszt juttatni.

Azt is fontos látni, amikor az adókedvezményekről beszél az Orbán-kormány, akkor kinek is juttat adókedvezményeket. Jelentősen csökkent az elmúlt évekhez képest például a bankadó összege. A bankoknál gyakorlatilag az 50 milliárd forint fölötti mérlegfőösszegre kivetett bankadó összege felére csökkent az elmúlt időszakban. A hitelintézeti járadékot pedig az Orbán-kormány nemes egyszerűséggel el is törölte. Nem a dolgozó magyar emberek kapták ezeket az óriási adókedvezményeket, hanem azok a hitelintézetek, amelyek egyébként kifosztották a magyar embereket a devizahitelezés révén, és amelyek egyébként tavaly rekordnagyságú nyereséget értek el. Az Orbán-kormány értékrendje tehát ebből is világosan látszik: a nagytőke, a bankok oldalára állt, nem a dolgozó magyar emberek oldalára.

Fontos látni azt is, hogy az az adókedvezmény, amivel szintén kampányol az Orbán-kormány, kit illetett. A társasági adó 2018. évi előirányzata 233 milliárd forinttal, 39,1 százalékkal maradt el a 2017. évi módosított előirányzattól. Hölgyeim és uraim, ezt a társaságiadó-kedvezményt önök kifejezetten a legnagyobb cégek, a legtőkeerősebb, leggazdagabb cégek számára nyújtották. Nem a magyar kisvállalkozók számára, kifejezetten a multik, a kormányközeli nagyvállalkozók számára nyújtották.

Látható az is, hogy az az értékrendválság, ami jellemzi az Orbán-kormányt, az adópolitikában is megjelent. Ha kell, akkor az adópolitikát úgy szabályozzák különböző peremfeltételekkel, hogy Mészáros Lőrinceknek, Andy Vajnáknak kedvezzen, a növekedési adóhitelre gondolok és a számtalanszor mó­do­sított kaszinótörvényre például; a másik oldalról a kormány az adópolitikát bunkósbotként használja egyes, általa megszerzendőnek ítélt üzleti szektorokban. Például azokban az esetekben, amikor elkezd a kormány annak érdekében tenni, hogy mindenkit sarokba szorítson, aki a reklámpiacon tisztán versenypiaci körülményekből próbál megélni, nem pedig kormányzati hirdetésekből származik a bevétele.

Még egy fontos dologról szót kell hogy ejtsek: a devizahitelesek helyzetének rendezetlensége, amiben bizony az Orbán-kormány nem jeleskedett. Mi is az, amit itt láthatunk? Azt láthatjuk, hogy Magyarországon a gazdaság, elsősorban a magyar vállalkozók által birtokolt gazdasági szektor azért nem tud növekedni, mert a középosztálynak hiányzik az úgynevezett diszkrecionális jövedelme, azaz az a jövedelmi hányad, ami a szoros értelemben vett rezsi- és megélhetési költségeken felül áll. Normális esetben ez a jövedelmi hányad rendelkezésre állna, ebből vásárolnának új lakásokat az emberek, ebből festetnék ki kisiparossal a saját lakásukat, ebből vennének maguknak bútorokat, és nagyon sok mindent. Ezzel lehetne a magyar gazdaságot pörgetni.

Azzal, hogy a kormány a devizahiteleseket nem megmentette, hanem éveken keresztül tétlenül üldögéltek itt a fideszes képviselők, hagyták, hogy a 175 forint körüli svájcifrank-árfolyam 250 forintig szaladjon, és amikor körmükre égett az egész, akkor piaci árfolyamon forintosították a devizahiteleket, ezzel gondoskodtak arról, hogy Magyarországon a középosztály beleragadjon a hitelcsapdába, gondoskodtak arról, hogy ne álljon rendelkezésre a diszkrecionális jövedelem, és ne pörögjön a gazdaság. Ez szégyen és az önök felelőssége egyben. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(11.40)




Felszólalások:  Előző  34  Következő    Ülésnap adatai