Készült: 2024.03.29.13:56:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

166. ülésnap (2012.02.27.), 321. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 5:53


Felszólalások:  Előző  321  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Volt egy olyan vitánk, amelyet úgy kezdtünk, hogy minden frakció vezérszónoka támogatta a javaslatot, minden frakció vezérszónoka egyetértett, mindenki úgy gondolta, hogy ezeknek az embereknek az emlékét meg kell őrizni, ápolni kell, és elismerésünket kell kifejezni azok iránt, akik kitelepítetteket befogadtak vagy bárki mást bárhogyan segítettek akkor, amikor egy diktatórikus kommunista rendszer őket üldözte. Önök ebből a vitából egy kommunistázást, egy beszólást, a kormánynak, a kormány politikájának a folyamatos kritikáját valósították meg, átváltoztatták erre.

Lett volna egy lehetőségünk, hogy minden parlamenti párt végre megbecsüléssel beszéljen azokról az emberekről, akik sokkal bátrabbak voltak mindnyájunknál, mert az életüket, a szabadságukat és teljes vagyonukat kockáztatták azért, hogy nekünk most itt szabadságunk legyen. Ehhez képest önök másra sem használták, mint hogy olyan dolgokat vágjanak kormánypárti politikusok fejéhez, amire egyáltalán nem szolgáltak rá, és amelyek jórészt teljes mértékben igaztalan vádak voltak. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Úgyhogy szeretném mindazt kikérni kormánypárti képviselőtársaim és az egész kormány nevében, amit önök az elmúlt egy órában műveltek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Azt, hogy azzal vádolták azt a kormányt, amelyik egész Brüsszel és Észak-Amerika előtt folyamatosan pellengérre van állítva, pontosan azért, mert szakít a posztkommunista korszakkal is, nem a kommunizmussal, nem azzal a 40 évvel, hanem azzal, ami ebből a 40 évből itt maradt, mi ezzel szakítani szeretnénk, ezért nagyon sok nemzetközi konfliktusba is belekeveredtünk, és önök pedig minket vádolnak azzal, hogy nem szeretjük igazán a hazánkat, és azzal a rendszerrel kollaborálunk. Ezt teljes mértékben visszautasítom, tisztelt képviselő urak.

Ami pedig a részletes vita tartalmát illeti, hogyha erről sikerült volna beszélnünk, a módosító javaslatokból kiemeltem magamnak azt, amelyekkel kapcsolatban önök szót emeltek. A 9. javaslat, amelyik a különböző felvidéki, délvidéki, erdélyi kitelepítéseket illeti, pontosan azért kértem ellenzéki képviselőtársaimat, és ha jól tudom, be is nyújtottak egy olyan javaslatot, amelyik a kollektív bűnösség elvén való kitelepítést ugyanúgy elítéli - ez lenne a megnevezése -, nemcsak a magyaroknak a Felvidékről, máshonnan való kitelepítését, hanem a sváb kitelepítéseket is, így tudunk konszenzust teremteni mindenki között.

Ami a 11. pontot illeti, a tudományos feldolgozásokat támogattuk.

Ami még szóba került: a 13. pont, Szávay István. Azért írtuk az oktatási intézményeket zárójelbe, hiszen a kormányhivatalokon és járási kormányhivatalokon keresztül tudja az állam őket felkérni arra, hogy ilyen megemlékezéseket tartsanak, ezért alkalmaztuk ezt.

Ami a 14. pontot illeti - Farkas Gergely, Murányi Levente -, számoljuk, nagyon sokszor kiszámoltuk, hogy miként lehet a három évnél rövidebb kitelepítést szenvedettek részére is - azt hiszem - a 196/2000-es kormányrendeletben rögzített tételeket kibővíteni. Ezek az emberek az 1990-es évek elején kaptak nyugdíj-kiegészítést - akkor ez pár száz vagy pár ezer forint volt, ez mostanra fölnövekedett olyan 6-9 ezer forintos összegre a nyugdíjemelések és az infláció következtében -, de ettől függetlenül szükséges lenne szerintünk is az 1-3 évig valamiféle kényszermunkát vagy kitelepítést elszenvedett emberek részére is ilyet nyújtani. A legkisebb számítással is tízmilliárdos nagyságrendű volt, amit kiszámoltunk, hiszen ön azt mondta, hogy kevesen élnek közülük; a nyugdíjbiztosító intézet adatai szerint valóban kevesen élnek, de az özvegyeiknek is jár juttatás, így ez jóval nagyobb összeg, mint amivel mi számoltunk. Hogy mikor kell erre visszatérni - kérdezte, képviselő úr -, hát folyamatosan, hiszen ezt mi is folyamatosan vizsgáljuk, de nyilvánvalóan ez legalább annyira költségvetési kérdés, mint amennyire szándék kérdése. A szándék, higgye el, megvan.

Ami a 15. pontot illeti, a kárpótlás elvileg, ugye, a '90-es évek elején még az Antall-kormány alatt megtörtént, de azzal egyetértek, hogy nyilvánvalóan senkinek nem lehet visszaadni az életét, a szabadságát vagy a jövőjét. De megtörtént a megkövetése ezeknek az embereknek, akiknek nem, azoknak ebben a határozati javaslatban, másrészről kárpótlás - sajnos - csak részben volt. Az ország akkori anyagi lehetőségei ilyen kárpótlást tettek lehetővé, ami valóban nem igazságos, hiszen nem adta mindenkinek vissza azt a helyzetét, amiből őt vagy a felmenőit jogtalanul kimozdították, de akkor, a '90-es évek elején az állam ezt tudta tenni, és ezt a kérdést megnyitni most már sajnos, 20 év után nem lehet.

Ami a 16. pontot, a közreműködő személyek felelősségre vonását illeti, azért hoztuk létre az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, hogy többek között ez legyen az, amelyik az ilyesfajta feltáró munka egy részét vagy elvégzi, vagy pedig a támogatást nyújtja hozzá.

Úgy gondolom, mindegyik szóba hozott, a határozati javaslathoz benyújtott módosító indítványról szóltam valamennyit, és bevallom, képviselőtársaim, hogy amikor hortobágyi és más kitelepítettekkel elkezdtem ezt a javaslatot konzultálni és megszövegezni, úgy gondoltam, hogy egy ünnepi pillanat lehet; amikor a szocialista sorokból is támogató felszólalások hangzottak el, akkor egészen bizakodó voltam. Sajnálom, hogy önök bennünk, jobboldali politikusokban látják ezt a fajta személetet, amit itt mondtak. Jó is, hogy nem jöttek el azok a vendégek, akik itt voltak az általános vitánál, jó is, hogy nem látták, mivé változott ez az egyébként magasztosnak és patetikusnak induló vitánk. Hát, ez egy kis magyar, közép-európai valóság. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  321  Következő    Ülésnap adatai