Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. A törvényjavaslatot T/4997. számon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy a vita keddi megkezdése során elhangzott a miniszteri expozé, továbbá a bizottsági vélemények, és a vezérszónokok felszólalásaira is sor került.

Most az írásban előre jelentkezett Kalmár Ferenc Andrásnak, a KDNP képviselőjének adom meg a szót.

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenki előtt ismeretes, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól az 1993. évi LXXVII. törvény rendelkezik, mely államalkotó tényezőknek tekinti a kisebbségeket. E törvényt hiányosságai miatt időszerű átalakítani, bővíteni. Az új törvényjavaslat jelentősége nemcsak abban áll, hogy egyike lesz a sarkalatos törvényeknek, hanem abban is, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek jogait rendszerezi, bővíti, és pontosabb szabályozási keretet biztosít több tekintetben is.

A törvénytervezet elején olvashatjuk, hogy "valamely nemzetiséghez tartozik az a személy, aki magát valamely nemzetiséghez tartozónak tekinti, és az adott nemzetiséghez tartozását az e törvényben meghatározott esetekben és módon kinyilvánítja". Kiemelkedően fontos, hogy a mai modern világban - ismerve a múltat - lehetősége nyíljon a nemzetiségeknek kinyilvánítani, hogy mely kisebbség tagjai. A kisebbségi identitás megvallása természetesen nem kötelező, de meg kell adni az esélyt arra, hogy egyéni nemzetiségi jogával bárki élhessen anélkül, hogy diszkriminatív bánásmódban részesítenék. A nemzetiséghez tartozás kinyilvánítása rendkívül fontos, amely az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A nemzetiségek részt vehetnek a kulturális és politikai életben, esélyegyenlőség illeti meg őket, és az államnak kötelessége, hogy ezt alkotmányos garanciákkal biztosítsa.

E törvényjavaslat teljes mértékben alkalmas arra, hogy ennek eleget tegyen. A nemzetiségek alapvető jogait pontosítja és rendszerezi. Több jogosítvány kerülhet a kezükbe, ha a javaslat elfogadásra kerül. Közösségi nemzetiségi jognak tekinthetők a történelmi hagyományok, a kultúra és nyelv ápolása, illetve gyarapítása. A hagyományápolás, nyelvhasználat és oktatás lényege, hogy elősegítse a kisebbségi autonómia védelmét. Az anyanyelvi oktatás, a szabad nyelvhasználat, saját és gyermekük szabad utónévválasztása és anyakönyvezése, valamint az anyaországgal való kapcsolattartás joga mind ezt irányozzák elő. Itt megállok egy pillanatra, és ezt az anyakönyvezést szeretném egy kicsit jobban kifejteni, hiszen ez egy óriási nagy dolog. Azért mondom, hogy nagy dolog, mert igazából ilyen formában élheti meg egy nemzetiséghez tartozó egyén a két kultúrához való tartozást, a többségi kultúrához, valamint a saját anyanyelvéhez való tartozást is, a kultúrához való tartozást.

A tervezetben új elemként jelenik meg a mostani törvényhez képest a médiajogok részletes szabályozása. A szabályozás összhangban van a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXX. törvény rendelkezéseivel. A nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvű információkhoz szabadon hozzáférni, továbbadni, valamint kisebbségi műsorokat sugározni a közszolgálati médiumok által.

Nagyon fontos még itt megemlíteni, hogy a törvény 6. oldala tartalmaz egy olyan kitételt, amely ellen mi, magyarok sokat tiltakoztunk, hiszen a délszláv háborúkat követően különböző volt jugoszláviai régióknak, mondjuk most már szerbiai régióknak, az etnikai viszonyait megváltoztatták erőszakkal. Itt, ebben a törvényben szerepel egy olyan kitétel, miszerint az etnikai viszonyok megváltoztatása, erőszakos ki- vagy áttelepítés szigorúan tilos.

A tervezet többek között rendelkezik a nemzetiségi önkormányzatokról, a képviselők jogállásáról, a választások szabályairól, szavazásról, a nemzetiségi önkormányzatok feladatairól, annak vezetőiről is. Számos új szabály kapott helyet e törvényjavaslatban. Új szabály, hogy a nemzetiségi önkormányzati képviselő gyakorolhatja képviselői jogait már az eskü vagy fogadalom letétele előtt. Egyszerűsödik a bizottsági struktúra, illetve könnyebbé válik annak létrehozása, valamint enyhébbé válnak a korábbi, indokolatlanul szigorú összeférhetetlenségi szabályok. Szigorúbbá válik és részletesen kérik a képviselők vagyonnyilatkozatát. A tervezet új fogalomként vezeti be a méltatlanság intézményét.

A nemzetiségi önkormányzat képviselő-testülete megszüntetheti az önkormányzati képviselő megbízatását. Ennek több feltétele is van. 2014-től az ügykezelői munkavállalókra a köztisztviselőkre vonatkozó jogszabályok alkalmazandóak. A hivatal köztisztviselője nem lehet az adott nemzetiség nemzetiségi önkormányzati képviselője vagy az önkormányzat által foglalkoztatott személy.

A tervezet egyik legfontosabb célja, hogy "a helyi nemzetiségi önkormányzatok önálló szervezetként - törzskönyvi jogi személy - nyilvántartásba kerüljenek, önálló számlával rendelkezzenek, és önállóan gazdálkodjanak az államháztartás működési rendjére vonatkozó szabályok szerint". Szintén új elem, hogy ha az esedékes általános nemzetiségi választás eredményeként nem jön létre új települési nemzetiségi önkormányzat, akkor a megszűnt települési nemzetiségi önkormányzat vagyona az országos nemzetiségi önkormányzat tulajdonába kerül nemzetiségi célú felhasználási kötöttséggel.

Az előterjesztés visszahozza az átalakult nemzetiségi önkormányzatok jogintézményét, és újraszabályozza a nemzetiségi jelöltek kedvezményes mandátumát. Arányos pozitív diszkrimináció alkalmazása ez. A nemzetiségi képviselők választása a jövőben a helyi önkormányzati választással egy napon történik. A tervezet szerint a jövőben csak olyan településeken lehet helyi nemzetiségi választást tartani, ahol egy nemzetiségnek valós közösségi háttere van, ezt névjegyzékkel tudja igazolni, amelyen legalább harmincan szerepelnek.

(4.30)

Itt szót kell ejteni arról, hogy mi volt az elmúlt időszakban. Tudjuk, hogy több esetben emberek, személyek nemzetiséget váltottak egyik választástól a másikig, így ezt az úgynevezett etnobizniszt próbáljuk ezzel a törvénnyel megakadályozni. Most úgy kerülhet valaki választhatóvá, ha az előző két alkalommal nem volt más nemzetiségű jelölt, továbbá, ha beszéli a nyelvet, és az adott nemzetiség kultúrájával tisztában van.

Cél tehát a nem létező nemzetiségi civil szervezetek kiszűrése, ezért különböző új szabályok szerepelnek ebben a javaslatban, például az ajánlás gyűjtésének bevezetése, a jelölti nyilatkozat szabályainak szigorítása. Kizáró ok lesz további kisebbség képviselete.

Mindannyiunk érdeke, hogy a nemzetiségek jogai érvényesülhessenek, hiszen a Magyar Köztársaság tilalmazza bármely nemzetiséggel szemben a diszkriminatív bánásmódot. E törvényjavaslat kibővíti, szélesíti a nemzetiségek jogait, emellett több garancia fogalmazódik meg, melyek a visszaélések, túlkapások elkerülését akadályozhatják meg a jövőben.

Tisztelt Ház! Néhány szót szólni kell ennek a törvénynek az európai jelentőségéről is, hiszen tudjuk, hogy a történelem Európában úgy hozta, hogy a határok gyakran változtak. A határok gyakran való változtatása azt vonta maga után és hozta maga után, hogy Európában ma nem beszélhetünk olyan országról, amely száz százalékosan etnikailag úgymond "tiszta". Így, ha közös Európát akarunk építeni - és ennek a közös Európának van csak jövője véleményem szerint ebben a borzasztó nagy versenyben, ami a világban ma zajlik, főleg gazdaságilag, de más területeken is -, akkor mindenképpen tisztelettel kell egymásra nézzünk, tisztelettel kell egymás kultúrája iránt viseltetnünk. Ez azt jelenti, hogy egy-egy ország területén élő nemzetiségeknek meg kell adni a jogokat, hogy gyakorolják a dupla identitásukat, amennyiben ezt igénylik, és erre vonatkozik, ezt irányozza elő például a kettős állampolgárságok rendszere, ami széles körben Európában alkalmazott, és most már Magyarországon is, tavaly óta.

Így ez a törvény, úgy gondolom, előremutató és példaértékű lehet a magyar kisebbségekkel való bánásmódra is a környező országokban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Szabó Timeának, az LMP képviselőjének.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is hadd köszönjem meg külön a helyettes államtitkár úrnak, hogy befáradt ezen a késői vagy korai órán.

Az általános vita első szakaszában már részletesen beszámoltunk azokról az elemekről, amiket támogatunk, illetve konkrét javaslatokat is tettünk, most szeretnék néhány szót a törvény oktatási vonatkozásáról szólni, arról, hogy valójában mire használják a nemzeti és etnikai kisebbségi iskolákat.

A helyzet településről településre, de főleg nemzetiségről nemzetiségre más és más, változik. Számos nemzetiség küzd részben az előrehaladott asszimiláció okozta szórványléttel, és ezért nem tud élni a mégoly megengedő törvényi feltételek biztosította nemzetiségi oktatás lehetőségével. Hiába az eddigi törvény és hiába az új, néhány települést leszámítva sajnos ez a jellemző. Sajnos ez jellemző a hazai szerbekre, ruszinokra, románokra, és még inkább a lengyelekre és az örményekre.

A hazai cigányság számára a kérdés egészen másképp merül fel. A nemzetiségi oktatás egyszerre hatalmas, pozitív lehetőség, a kulturális identitás megőrzésének és erősítésének záloga, és szegregációs veszélyeket hordozó intézmény. De itt is meg kell különböztetnünk egymástól, ha árnyalt képet akarunk kapni, a különböző településeket és a különböző roma közösségeket, mert más a magyar anyanyelvűek, és megint más a romani-magyar vagy a beás-magyar kétnyelvűek számára a helyzet. Azt ki kell mondanunk, hogy nem megengedhető, hogy a nemzetiségi oktatás jogintézménye a társadalmi szegregáció eszköze legyen.

Végül a német nemzetiségi oktatásról ebben a tekintetben. Nyílt titok, hogy a német kisebbségi iskolákat, osztályokat sok helyütt nem vagy nem csak a hazai német vagy sváb közösség tagjai használják, mivel a német nyelv kurrens idegen nyelvként, a német identitással nem rendelkezők számára is vonzó, ráadásul ezek az osztályok pluszfinanszírozásban is részesülnek, sokfelé nagy számban érkeznek többségi gyerekek is ezekbe a nemzetiségi iskolákba.

Ezzel önmagában véleményünk szerint nincs baj, mutatja a sváb-magyar békés együttélést, mutatja a magyarok leleményességét és tudásszomját. Ám sajnos néhol - de ezt azért ne vegyék, kérem, általánosításnak - a nemzetiségi osztály vagy iskola afféle elit tagozatként, elit iskolaként működik, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, míg a normál osztályba vagy a szomszéd iskolákba gyűjtik a szegényebb gyerekeket. Véleményünk szerint ez a része már kevésbé van rendben.

De félreértés ne essék, a megoldás nem lehet a nemzetiségi iskolák visszaszorítása, ezzel nem ez lenne a célunk. Csak egy megoldás van, az állam, ha már amúgy is egyetemi felvételi feltétellé teszi a nyelvvizsgát a most tárgyalt felsőoktatási törvényben, és ha már úgyis maga alá gyűri az összes oktatási intézményt, akkor biztosítsa, hogy a diákok az általános iskolában, és minden általános iskolában, minden osztályban a lehető legkorábban elkezdjék az idegennyelv-tanulást, lehetőleg már harmadik osztálytól. Ez lehet a német, francia, vagy ha Hoffmann Rózsa megengedi, akkor akár az angol nyelv is.

Ennyit bevezetés gyanánt, és most kitérnék néhány részletre. Először az intézményátvétel szabályozásának hiányosságairól szólnék néhány szót. A törvényjavaslat előírja, hogy az országos nemzetiségi önkormányzat kezdeményezésére a helyi önkormányzati, állami fenntartó köteles átadni az országos nemzetiségi önkormányzatnak azon köznevelési intézmény fenntartói jogát, amelyik alapító okirata alapján nemzetiségi feladatot lát el, és minden gyermek, tanuló részt vesz a nemzetiségi nevelésben, nevelés-oktatásban, illetve ellátásban részesül. Ez a 25. § (1) bekezdése.

Az országos nemzetiségi önkormányzat megkeresésére az intézmény fenntartója köteles átadni a kizárólag nemzetiségi kulturális feladatot ellátó, és kizárólag az érintett nemzetiség kulturális igényeit kielégítő kulturális intézmény fenntartói jogát a kérelmező országos nemzetiségi önkormányzatnak. Az intézmény átvételére tehát csak azon intézmények esetében van lehetőség, amelyek kizárólagosan nemzetiségi oktatási vagy közművelődési feladatot látnak el. Ez ellentétben áll azzal, hogy az egyetértési jogok gyakorlásához sem követelmény ez a kizárólagosság.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem azt az intézményt vehetik át a nemzetiségek, amely a törvényi meghatározások szerint nemzetiséginek minősül. Szélsőséges esetben a tervezett szabályozás azt eredményezheti, hogy ha akár csak egyetlen gyermek nem vesz részt a nemzetiségi oktatásban, az intézményt nem lehet átadni. Kérdezzük mi, hogy valóban ez lenne-e a cél. Az LMP ehelyett azt javasolja, hogy az országos önkormányzatok a nemzetiségi intézmény meghatározásának eleget tevő oktatási, nevelési és kulturális intézmények átadását kérhessék kötelező jelleggel, vagyis ne legyen feltétel a kizárólagos nemzetiségi feladatellátás.

A "nemzetiségek oktatási önigazgatása" cím nem tükrözi a köznevelési törvény új fogalomhasználatát. A kormánynak a nagy rohanásban saját magával sem sikerült egyeztetnie. Ugyanez a probléma a törvényjavaslat 25. §-ának (4) bekezdésével, ami jogilag nem értelmezett fogalmakat használ, ugyanis a "helyi beiskolázású", illetve az "országos jelentőségű nemzetiségi iskola" tartalmát az új köznevelési törvény tervezete nem definiálja. A helyi beiskolázás tartalmának felfedése még a köznyelvi értelmezés alapján is gondot jelenthetne például egy intézményfenntartó önkormányzati társulás intézménye vagy egy állami középiskola esetén.

A törvényjavaslat 22. §-ának (5) bekezdése kötelezővé teszi a nemzetiségi nevelés, nevelés-oktatás megszervezését, ha ezt ugyanahhoz a nemzetiséghez tartozó nyolc tanuló vagy gyermek szülője kérte, de nem nevezi meg, hogy ki vagy mi köteles ezt megszervezni. Ugyanezen szakasz csak a kiegészítő kisebbségi nevelés megszervezésének alapszabályát tartalmazza, azonban szintúgy nem azonosítja be a kötelezettet.

(4.40)

Javasoljuk, hogy az állam, illetve a jogszabályban szabályozott esetekben a helyi önkormányzat, a megyei önkormányzat mint a köznevelési intézmények fenntartója legyen kötelezettként feltüntetve.

A törvényjavaslat 22. §-ának (5) bekezdése közbevetőleges mondata alapján, miszerint a roma nemzetiség esetében anyanyelvi nemzetiségi oktatásként eleget kell tenni a 3. pontban írt megszervezési kötelezettségnek, ennek alapján a nyelvtani értelmezés szerint a magyar nyelven folyó cigány nemzetiségi oktatás megszervezésére nem volna mód. Ez azonban nyilvánvalóan nincs így, hiszen a (3) bekezdés kifejezetten rendelkezik arról, hogy a roma nemzetiségi oktatás folyhat kizárólag magyar nyelven, de a szülők igényei alapján az oktatási intézmény biztosítja a roma nyelv - romani, illetve beás - oktatását is. Javasoljuk ezért a fenti közbevetőleges mondat kihagyását.

A törvényjavaslat ugyanezen szakaszának (2) bekezdése értelmében a települési nemzetiségi önkormányzat vagy az országos nemzetiségi önkormányzat egyetértése esetén veheti át a nemzetiségi köznevelési intézmény fenntartói jogát. Ez ellentmond annak a rendelkezésnek, amely szerint az országos és a helyi nemzetiségi önkormányzatok között nincs alá-fölé rendeltségi viszony. Javasoljuk, hogy az országos kisebbségi önkormányzat ebben a kérdésben ne egyetértési jogot gyakoroljon, hanem véleményt nyilvánítson. Egy nevelési-oktatási intézmény, ha a jogszabályban előírt két másik feltétel is fennáll, akkor már nemzetiséginek minősül, ha a nemzetiségi pedagógiai programmal érintett tanulólétszáma eléri a 25 százalékot.

A nemzetiségi intézmény tehát akár 75 százalékos arányban is elláthat nem nemzetiségi feladatokat. Ezt helyeseljük. Figyelembe véve azt is, hogy a nemzetiségi nevelés-oktatás igénylési jogát a hatályos jogszabályok és e tervezet egyaránt a nemzetiségi hovatartozású gyermek, tanuló és szülő jogaként értelmezi, a nemzetiségi hovatartozású tanulónak a nemzetiségi intézmény nemzetiségi pedagógiai program szerint működő csoportjába, osztályába való felvétel során indokolt előnyt biztosítani.

Kérdés, hogy a jogalkotó végiggondolta-e ennek az összes gyakorlati következményét, és képes lesz-e ezeket kezelni, úgymint a nemzetiségi osztályba jelentkező nem nemzetiségi gyerekek, nem nemzetiségi osztályba jelentkező nemzetiségi gyerekek, és a többi.

Itt érkeztünk vissza az elején tárgyalt problémához: vajon a jogalkotó a valós folyamatokra reflektáló, a hazai nemzetiségek identitását ténylegesen erősítő, ugyanakkor társadalmi szempontból igazságos törvényt fog-e alkotni? Ahhoz, hogy ez így történjen, kérem, támogassák a javaslatainkat.

Köszönöm.

ELNÖK: A következő felszólaló Bodó Imre, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek az ismételt felszólalásért, de véleményem szerint a nemzetiségi jogokról szóló törvény egy olyan nagyon fontos előttünk álló feladat, amely egy közösség hosszú távú berendezkedését és a békés egymás mellett élést garantálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvénnyel egy időben életbe lépő nemzetiségi törvény sok hiányosságot pótol a nemzetiségi politika terén, és alapvető fordulatot hozhat a hazánkban élő nemzetiségek és magyarok együttélésében. A nemzetiségi lét a történelem során alakult ki, miután a Kárpát-medence a magyarok megérkezésekor már lakott volt. Magyarország fennállása során mindig is különböző nemzetiségek otthona volt, Trianon után azonban ez megváltozott. Ezt fokozták a második világháború utáni lakosságcserék és a kitelepítések. A megmaradt nemzeti kisebbségek jelentős része pedig beolvadt a Kádár-korszak idején, ez különösen a svábok és a szlovákok esetében volt jelentős.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A magyarországi nemzetiségek egészen a XIX. század közepéig békében éltek a magyarokkal, míg az 1843-44-es országgyűlés el nem fogadta a magyar nyelv hivatalossá tételét. Ezután a nemzetiségek is követelték, hogy használhassák saját nyelvüket. A követeléseik megtagadása miatt kezdetét vette a magyarság és néhány magyarországi nemzetiség közötti viszálykodás igen hosszú korszaka.

Az első lépés a nemzetiségek ügyének rendezésére az Eötvös József által megalkotott 1868-as nemzetiségi törvény, amely egyben a világ első nemzetiségi törvénye is volt. Szólt a nemzetiségek önálló kultúraápolási jogáról, illetve a közigazgatásban és az oktatásban is lehetőséget biztosított a nemzetiségi nyelvek gyakorlására, ha az adott körzetben a nemzetiségi lakosok aránya elérte a 20 százalékot.

A törvény mindenképp óriási lépés volt a nemzetiségek fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtésében. Egészen az 1993-as nemzetiségi törvény elfogadásáig a magyarországi nemzetiségek helyzetét csak miniszteri rendeletben határozták meg. 1993-ban a Magyar Országgyűlés elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt. A törvény szerint a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatot hozhattak létre.

A 2001. évi magyarországi népszámlálás adatai szerint 442 739 fő, vagyis a lakosság csupán 4 százaléka vallotta valamelyik hivatalosan elismert nemzetiséghez tartozónak magát. Becslések szerint azonban a nemzetiségek, nemzeti és etnikai kisebbségek tagjai valódi létszáma ennél jóval magasabb, az ország tízmilliós népességének hozzávetőlegesen a 8-10 százaléka. A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, és magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük.

Eredeti lakhelyüket és közösségeiket többnyire még anyanemzetük irodalmi nyelvének létrejötte előtt hagyták el, s ebből következően a ma is használt élő nyelvük, nyelvjárásaik általában archaikus nyelvi változatok. A huzamos történelmi együttélés az 1993-as kisebbségi törvényben megfogalmazott definíciónak is fontos kritériuma. Eszerint ugyanis államalkotó tényezőként elismert nemzeti és etnikai kisebbségeknek számít minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, mely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok, és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.

Az 1990 óta egymást követő demokratikusan választott magyar kormányok programja, a kisebbségek védelmét és helyzetük javítását célzó jogszabályok elfogadása és gyakorlati megvalósítása azt bizonyítja, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítésére, értéknek tekinti az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűségét, a kisebbségek létét, nyelvük, hagyományaik, kultúrájuk fennmaradását pedig a társadalmi és kulturális élet fontos elemének tartja.

Az elmúlt évtizedben a hazai kisebbségpolitika konszenzuson alapuló célja folyamatosan az volt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek számára olyan kisebbségbarát környezetet alakítson ki, amelyben megőrizhetik és tovább örökíthetik kulturális önazonosságukat, valamint szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kisebbségi önkormányzatok olyan választott testületek, amelyek települési, illetve országos szinten képviselik az adott nemzeti vagy etnikai kisebbség érdekeit. Az egyesületi keretekben működő szervezetektől eltérően a helyi kisebbségi önkormányzatok nem csupán tagságukat, hanem a település egész kisebbségi közösségét képviselik.

A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépülésével a Magyarországon élők kisebbségek jogot szereztek arra, hogy legitim módon integrálódjanak az önkormányzati rendszerbe, annak érdekében, hogy a helyi érdekű közügyek intézése során érvényesüljenek az adott településen élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogai. A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának célja a kulturális autonómia biztosítása. A kormány által most benyújtott sarkalatos, tehát kétharmados többséggel elfogadandó jogszabály számos újítást tartalmaz az 1993-ban elfogadott törvényhez képest. Azok célja, hogy a magyarországi nemzetiségek még jobban ki tudják teljesíteni kulturális autonómiájukat, és lényeges eleme, hogy a törvényjavaslat már nem kisebbségekről, hanem nemzetiségekről szól.

(4.50)

Ez azt jelzi, hogy a törvény nem a többség-kisebbség relációjában gondolkodik, hanem azokat az értékeket akarja kiemelni, amelyekkel a nemzetiségi közösségek kulturális sajátosságaikkal hozzájárulnak Magyarország kultúrájához, és lényege, hogy Magyarország államalkotó tényezőként ismeri el a nemzetiségeket.

A törvénytervezet értelmében egyéni jog a nemzetiségekhez tartozás kinyilvánítása, amely az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A jogszabálytervezet szerint erősödnek az anyanyelvi jogok, és pontosabbá válnak az anyanyelvi névhasználat szabályai is.

Arról is rendelkezik a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, hogy a népszámlálási adatokat veszik alapul egyes nemzetiségi jogok gyakorlásánál. A tervezet meghatározza, hogy közösségi, nemzeti, nemzetiségi jogok gyakorlásánál tekinthető: a történelmi hagyományok, a nyelv, a kultúra ápolása és gyarapítása, a közösségi névhasználat, a nemzetiségi földrajzi nevek használata, továbbá a nemzetiségi nevelési-oktatási jogok, az intézmény létrehozásának és működtetésének jogosítványa, valamint a nemzetközi kapcsolattartás joga.

A jogorvoslati garanciák megjelenésével a kisebbségi önkormányzatok törvényességi és pénzügyi-gazdasági ellenőrzése is megoldottá válik, és az előterjesztés rendszerezi a nemzetiségek alapvető jogait, az egyéni és közösségi jogokat, bővíti és pontosítja az értelmező rendelkezéseket, meghatározza az oktatási, kulturális jogokat, és részletesen szabályozza a médiajogokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mind azt mutatja, hogy a kormány igyekszik a nemzetiségi lét teljes területét lefedni az új törvénnyel, amely jelentősen megkönnyítheti a hazánkban élő nemzetiségek sorsát, ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy az elfogadását szavazatukkal támogassák és segítsék.

Nagyon szépen megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Kétperces időkeretben felszólalásra következik Szabó Timea, az LMP képviselője.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék reagálni itt az előttem elhangzottakra, Kalmár, illetve Bodó képviselő úr hozzászólására.

Nincs kétségünk a kormányoldal jó szándéka felől. Azt gondolom, hogy mindannyiunknak ugyanaz a célja: az etnobizniszt kiszűrni, és a valóban egy nemzetiséghez tartozóknak biztosítani a nemzetiségi jogokat.

De úgy véljük, hogy ez megint nem fog sikerülni ezzel. Mi bizottsági ülésen hosszasan beszéltünk arról, hogy véleményünk szerint az, hogy megint egy identitásvállaláshoz kötik a nemzetiséghez való tartozást, annak az elismerését, nem fogalmaz meg olyan objektív garanciális elemeket, amellyel valóban ezt a célt fogjuk elérni.

Elhangzott helyettes államtitkár úr részéről bizottsági ülésen, hogy valóban figyelembe vették az ombudsman 2009-es jelentésében megfogalmazott, egyébként az általam a vezérszónoki felszólalásban hosszasan ecsetelt lehetséges garanciális elemek bevezetésének lehetőségét, és úgy vélték, hogy ez nem kodifikálható. Mi megpróbáltuk, megpróbáljuk ezt kodifikálni.

Ma van a módosító javaslatok beadásának határideje, délután, nem tudom. Én arra szeretném kérni a tisztelt kormánypárti képviselőket és az államtitkárságot, hogy ha jónak találják, tehát ha úgy gondolják, hogy mégiscsak kodifikálható, akkor építsük ezt bele ebbe az új törvénybe, mert megint, hogy ha nem biztosítjuk a kisebbségi közösségeknek azt az elemi jogot, hogy a saját közösségeik összetételének meghatározásába beleszólhassanak, részt vehessenek, ha megint csak az egyéntől függ az, hogy minek vallja magát, akkor megint nem fog sikerülni elérni a célt és kiküszöbölni a jelenlegi problémákat.

Köszönöm.

ELNÖK: Reményeim szerint Kőszegi képviselő úr, Fidesz, elkészült a vázlatával, és akkor örömmel hallgatjuk. Öné a szó.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy látom, hogy fizikai állapota hullámzó, de azért most éppen felvillanyozott állapotba tudtam hozni azzal, hogy készültem a felszólalásomra. Bocsánat a megjegyzésért. Egyébként nem csodálom, nem kis megpróbáltatás, amit önnek is ki kell bírnia.

ELNÖK: Pozitívan jeleztem, és örömmel várom.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném a tisztelt Háznak mondani, hogy ami miatt úgy éreztem, hogy szólnom kell a mai napon, elsősorban abból következik, hogy anyai őseim a mai lengyel-szlovák határvidékről származnak, édesanyám családi neve Bukovszky, és egyébként a nemzeti összetartozás ügye iránt rendkívül elkötelezett emberként és egy olyan település polgármestereként, ahol több nemzetiség él együtt több száz év óta, fontosnak tartom, hogy ennél a törvénynél mindenképpen szóljak.

Tehát a nemzeti összetartozás bizottságának tagjaként, valamint anyai ági származásom miatt kötelezettségemnek érzem, hogy a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat általános vitában felszólaljak, elsősorban azért, hogy a nemzetiségek kollektív jogaira hívjam fel a figyelmet.

Az új alaptörvény preambuluma, a Nemzeti hitvallás a következőképpen fogalmaz. "Valljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez. Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével. A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők."

Az imént elhangzottakból következően összefoglalva kijelenthetjük, hogy mi az országban élő nemzetiségeket nemcsak hogy a közösség részeinek tekintjük, hanem a hozzájuk kapcsolódó értékeket külön védelemben részesítjük, mert valljuk, hogy ezen értékek a magyar nemzet összértékei közé tartoznak, és Magyarországot erősítik.

Egyébként itt csak közbevetőleg megjegyezném, hogy jó lenne ráébreszteni a körülöttünk lévő, különösen szláv nemzeteket arra, hogy az ő saját nemzetüket is erősítenék az ott élő magyar közösségeink, ezt jó lenne, hogyha belátnák, és ezáltal a közép-európai értékeinket is tudnánk közösen szilárdítani.

Tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat az alaptörvényből is következően külön deklarálja a nemzetiségek közösségi jogait, legyen szó önazonosságuk megőrzéséről, ápolásáról, történelmi hagyományaik megőrzéséről vagy tárgyi és szellemi kultúrájuk gyarapításáról egyaránt.

A nemzeti közösségeknek többek között joguk van a törvényi keretek között intézmények létrehozásához és működtetéséhez, a nemzetiséghez tartozó óvodai neveléshez, általános iskolai neveléshez, oktatáshoz, nemzetiségi kollégiumi ellátáshoz, gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai neveléshez, oktatáshoz, felsőfokú képzéshez.

Az eddig elmondottakat figyelembe véve és kiterjesztve úgy vélem, hogy a nemzetiségi jogok ilyen irányú értelmezése és nemzetiségi kollektív jogok megfogalmazása példaként szolgálhat valamennyi európai ország jogalkotásához, és az nagyon fontos, hogy valamennyi európai ország jogalkotásához. Sokszor igyekeznek Magyarországot megbélyegezni, pedig szerintem élen járunk, különösen az új alaptörvény megfogalmazásával és elfogadásával.

Hiszem, hogy úgy, ahogy az ország esetében is, úgy az Európai Uniót is csak erősebbé tenné a nemzetiségek jogainak biztosítása, még ha ezt egyes környező országok ma még nem is látják be.

A kollektív nemzetiségi jogok mellett természetesen az egyéni jogok biztosítása is elengedhetetlen feltétele a nemzetiségi alapjog érvényesülésének. Meggyőződésem, hogy az önazonosság megvallásának része az egyén anyaországi állampolgárság-felvételének lehetősége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban felhívjam figyelmüket arra, hogy Szlovákia ismételten állampolgárságától fosztott meg egy fiatalembert, nevesül Boldoghy Tamás révkomáromi vállalkozót, mert a kedvezményes honosítási eljárás során magyar állampolgárságot szerzett.

A nemzeti összetartozás bizottsága november 21-én állásfoglalást adott ki az üggyel kapcsolatban, amelyben elfogadhatatlannak tartja az eljárást és az emberi jogok semmibevételét.

A törvényjavaslattal összhangban hiszem, hogy minden nemzetiség jogosult arra, hogy nemzetiségi közösségként létezzen és fennmaradjon. Itt most a parlament előtt, a Ház falai között is személyesen is szeretnék tiltakozni az ellen, már csak azért is, mert úgy érzem, hogy erkölcsileg még talán több alapom van arra, hogy tiltakozzak a szlovákiai eljárással szemben, hiszen az én őseim is valahol arról a vidékről származnak, legalábbis anyai ágon.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokból.)

(5.00)

ELNÖK: Megköszönve képviselő úr felszólalását, megadom a szót kétperces időkeretben Szabó Timeának, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakozom a Kőszegi képviselőtársam által elmondottakhoz, és csak folytatnám, ahol az előbb abbahagytam. Itt szó esett korábban a népszámlálásról, illetve a népszámlálás eredményeihez fűzött következményekről. Most nem fogom még egyszer elmondani, amit elmondtam már a vita első szakaszában, ami személyes tapasztalataimat jelentette ezen a téren, de ez is bizonyítja, bizonyította, hogy egyáltalán nem működik ez a népszámlálási adatfelvétel. Egyébként meg azt is gondoljuk, hogy a népszámlálás eredményeihez jogi következményeket fűzni alkotmánysértő, annak önkéntes bevallási tartalmára tekintettel. Így ugyanis a népszámlálás során a kisebbséghez való tartozásukat meg nem valló személyeknek nem is lesz joguk kisebbségi önkormányzatot létesíteni. Tehát azon túl, hogy nem működik, azt gondoljuk, hogy ez alkotmánysértő.

Még néhány dologra szeretném csak külön felhívni a figyelmet, ez is már elhangzott korábban, amit javasolunk, hogy támogassanak, ez az 54. § 1. pontjához, a magyar állampolgársági követelmény eltörlését javasoljuk, hiszen az más önkormányzati képviselők választhatóságának sem feltétele, és a nemzetiségi önkormányzatok esetében nem is indokolt. Egyébként meg egy kicsit groteszk eredményhez vezetne, ha valaki önkormányzati képviselő lehetne ugyan állampolgárság nélkül, de a kisebbségi önkormányzatba nem kerülhetne be.

Még két dolgot javasolnék, az utolsót már csak a következőben. A nemzetiségi önkormányzati képviselők számát kérjük, emeljék fel négyről ötre, hiszen páros számú képviselők esetén nehéz lesz döntéseket hozni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Azt kérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Szabó Timea jelentkezik.) Arra biztatom, hogy mivel más nem jelentkezett, rendes felszólalásra jelentkezzen, hogy ne kelljen magát beszorítania két percbe. Igen, öné a szó, képviselő asszony.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm. Igazából már csak egy dolgot szeretnék javasolni vagy kiemelni, a közhasznúság eltörlését. Bizonyára azóta önök is észrevették, hogy ez nem áll összhangban az új civil törvénnyel, ugyanis itt a közhasznúsághoz kötik a nemzetiségi szervezetet, miközben a civil törvény előírja, hogy közhasznú szervezet nem folytathat politikai tevékenységet. Mi azt javasoljuk, hogy ezt a közhasznúsági feltételt egyszerűen írjuk át civil szervezetre, és akkor ezzel ki tudjuk küszöbölni ezt az elég nagy hibát.

Köszönöm, ennyi.

ELNÖK: Tisztelt képviselőtársaim, illetve államtitkár úr, elsősorban. (Dr. Rétvári Bence feláll.) Igen, látom, válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország idén áprilisban elfogadott alaptörvénye mind preambulumában, mind a Nemzeti hitvallásban, mind normaszövegében rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Az állam vállalja, hogy a nemzetiségek nyelvét és kultúráját megóvja és ápolja. Alaptörvényünk rendelkezésének megfelelően a kormány elkészítette és az Országgyűlés elé terjesztette a nemzetiségek jogairól szóló sarkalatos törvény tervezetét, amelyet az elmúlt néhány órában és néhány napban volt lehetőség megvitatni a plenáris ülés keretében.

Az általános vita során a kormányzó pártok vezérszónokai a törvény részletes elemzése mellett azon új elemekre mutattak rá, amelyek a törvény által kitűzött hármas célt - a tapasztalatok átvezetése, az egyéb jogszabályokkal való összhang megteremtése és a nemzetiségi közélet tisztaságának elősegítése -, tehát amely rendelkezések e célokat segítik elő. Mindegyik kormánypárti vezérszónok hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a nemzetiségi törvény nem szűkíti a meglévő nemzetiségi jogokat, de pontosítja a nemzetiségi önkormányzatok választását, működését segítő paragrafusokat. Elfogadták, hogy szükséges és fontos a népszámlálás nemzetiségekre vonatkozó adatainak felhasználása annak érdekében, hogy a nemzetiségi közélet visszás jelenségeit amennyire lehet, megszüntessük, vagy legalábbis nehezítsük azok megjelenését.

A fentieken túl az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöki tisztét is betöltő, a KDNP színeiben felszólaló dr. Lukács Tamástól okulásként módjuk volt az ellenzéki képviselőknek és kormánypártiaknak egyaránt történeti áttekintést kapni arról, hogyan próbálták a korábbi, a nemzeti és etnikai nemzetiségek jogairól szóló 1993-as törvény megszövegezői kiváltani az egyetlen hozzáférhető objektív számadatot, a népszámlálás adatát kiváltani más, talán kevésbé objektív, de akkor és ott használhatónak vélt kritériumokkal. Lukács Tamás felszólalásából is kitűnt a próbálkozás, amely az elmúlt időszakban akár sikeresnek is volt mondható, ám az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy más adat nem váltja ki a számok objektivitását, mint arra most is itt a vitában szó került.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan az várható volt, az ellenzéki megszólalók alapvetően a törvény negatív hatásait próbálták megtalálni, jobb esetben saját szakértőik munkája nyomán, rosszabb esetben a nemzetiségek országos önkormányzatai által a jogszabály-előkészítés egyes korábbi fázisaiban felvetett igények fényében. Így fordulhatott elő az, hogy szinte minden ellenzéki felszólaló egyaránt hiányolta a nagyvonalúbb szabályozást, a pénzügyi garanciákat és a szankciókat, az egyes részterületek ellenőrizhetőségének alacsony voltát. Ugyanakkor mindannyian elismerték, közvetlenül vagy áttételesen, hogy a tervezet jobb, egységesebb, mint a korábbi szabályozás volt. Ennek természetesen örülünk, annál is inkább, hogy ezt elismerték egyes országos nemzetiségi önkormányzati képviselők és más szakértők is.

Ennek fényében talán nem árt újra hangsúlyoznom, hogy az önök előtt levő törvénytervezet kidolgozása csaknem egy évig tartott. Ez alatt az időszak alatt az előkészítőknek módjuk volt egyeztetni, vitázni a nemzetiségek önkormányzataival, civil szervezeteivel, egyes szakértőivel, több körben egyeztették az aktuális szövegtervezetet az országos nemzetiségi önkormányzatok elnökeivel. Ugyancsak folyamatos egyeztetések zajlottak más jogszabályok előkészítőivel is.

A felvetett észrevételek közül néhányat talán nem árt újra felidéznünk.

Az MSZP vezérszónoka - bár a frakció már nem képviselteti itt magát - szerint e törvény nem oldja meg a korábban felmerült problémákat, nem teremti meg az átláthatóbb, garantált finanszírozást, és egyébként is, hiba volt a népszámlálás beemelése a rendszerbe. Az előterjesztő nevében kijelenthetem, hogy a tervezet elkészítésekor éppen a korábban felgyűlt problémák megoldásának keresése során jutottunk el a népszámlálási adatok szükségességéhez, ahogyan a feladatalapú támogatás is e célból született meg. A nemzetiségi választások szabályainak sora a népszámlálási adatok figyelembevételétől az ajánlások gyűjtéséig, a nyilvános nemzetiségi névjegyzéktől a jelölő szervezetek közhasznúságáig, mind azt a célt szolgálják, hogy kiszűrhetővé tegyük a visszaéléseket.

(5.10)

Tisztelt Ház! A Jobbik-frakció vezérszónoka részben tartalmi észrevételekkel élt a nemzetiségek nyelvhasználatának lehetőségeit hiányolva, vagy az etnobiznisz jelenségével kapcsolatosan a szankciókat kéri számon az új törvénytől. Ahogyan arra már korábban is utaltam, a szankcionálás helyett a választási folyamat áttekinthetőségét, nyilvános voltát hangsúlyozó jogszabály fekszik önök előtt, amely reményeink szerint képes lesz rendelkezéseivel gátat szabni a nemkívánatos jelenségeknek.

Ami a nemzetiségi nyelvek közigazgatási használatát illeti, ezen a területen a tervezet preambulumában szereplő nemzetközi dokumentumok rendelkezéseinek átvezetésével kívánjuk a nyelvhasználati igényeknek megfeleltetni a közigazgatás szerveit.

Az LMP-frakció szónokai egy 2005-ben már széles körben megvitatott és országos kisebbségi önkormányzatok elnökeinek többsége által akkor elvetett ombudsmani javaslatot ismertettek a jelenlévőkkel. A törvény kidolgozása során természetesen ezen dokumentum tartalma is szóba került, ám az akkori elutasítás indokai ma is fennállnak, így nem volt mód az abban foglalt javaslatok beemelésére.

A korábban említetteken túl felvetette a közneveléssel kapcsolatos nemzetiségi önkormányzati egyetértési jogok szűkítését, amit természetesen a törvény tervezete nem tartalmaz. Az előkészítés során az egyik szempont éppen az volt, hogy ezek a jogok összhangba kerüljenek a köznevelési és az önkormányzati törvény ugyancsak az Országgyűléshez benyújtott rendelkezéseivel.

Tisztelt Országgyűlés! A nemzetiségek jogairól szóló törvény tervezete hosszú és tárgyszerű viták, tartalmi egyeztetések nyomán készült el. Reményeink szerint e jogszabály elősegíti azt, ami alaptörvényünk rendelkezéséből kiolvasható, hogy a velünk élő nemzetiségek otthon érezzék magukat e hazában, hogy megfelelő jogszabályi keret biztosítsa nyelvük, kultúrájuk továbbélését, hogy lehetőségük legyen értékes örökségük bemutatására, fejlesztésére, valamint képviseleti rendszerük kialakítására és működtetésére.

A kormányzati szándék mindenképpen az volt, hogy áttekinthető, megalapozott és alkalmazható törvény kerüljön az Országgyűlés elé. Úgy gondolom - még az itt elhangzottak ismeretében is -, hogy a cél megvalósult.

Köszönöm szépen hajnalig tartó figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr válaszát. Az általános vitát elnapolom. A módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az általános vita lezárására ma 12 órakor kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Csütörtöki napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, napirend utáni felszólalásra senki nem jelentkezett. Megköszönöm munkájukat, reggel 8 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését, figyelembe véve az e heti tapasztalatokat, különleges körülmények között: a pénteki ülésnapot a pénteki napirendi pontok tárgyalásával fogjuk kezdeni.

Az ülésnapot bezárom.

(Az ülésnap 5 óra 12 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

26277 Az Országgyűlés őszi ülésszakának 37. ülésnapja 2011. december 1-jén, csütörtökön 26278