Készült: 2024.04.26.01:54:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (1998.11.18.), 78. felszólalás
Felszólaló Dr. Pokol Béla (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:48


Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés igazságügyi minisztériumi és bírósági fejezetével kapcsolatban szeretném ismertetni a Független Kisgazdapárt álláspontját.

A bíróságokról csak abban az összefüggésben szólok, hogy ez korábban döntően az igazságügyi tárca előkészítési kompetenciájába tartozott, és az előirányzat fő számait ez a tárca állította össze, még ha annak végső formája az Országos Bírói Tanács egyetértésével is alakult ki már régebben is. Terveink szerint egy későbbi felszólalásban még érintésre kerül a kisgazda frakció részéről a bírósági fejezet.

Nagy változást hozott ezen a területen, hogy a Horn-kormány utolsó hónapjaiban keresztülvitte a bírói igazgatás teljes elszakítását az Igazságügyi Minisztériumtól, és a Legfelsőbb Bíróság elnökére alapozva egy önálló korporációs testületre, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra bízta azt. Az előttünk fekvő költségvetést a bíróságok számára már ez a korporációs testület készítette el. A Független Kisgazdapárt nem értett egyet az igazságügyi tárca ilyen szempontú kiüresítésével korábban sem, és akkor is úgy láttuk, hogy ez a kiüresítés beleilleszkedik a demokráciának abba a szélesebb körű kiüresítésébe, amit a '89-es váltás után egy rövid idő elteltével elsősorban a balliberális erők és a szocialisták hajtottak végre, és '94-98 közötti kormányzásukkal nagy lökést adtak ennek.

Ez a szervezeti és hatásköri változtatás most abban csapódik le, hogy az Igazságügyi Minisztérium 24 milliárdos kiadásából majd' 20 milliárdot a büntetés-végrehajtási szerv kap, és ezen túl a tényleges igazságügyi feladatokra, az igazságügyi szakértői intézetekre és magára a minisztériumra alig 2,5 milliárd marad, pontosabban a minisztériumi igazgatásra 1,8 milliárd, az igazságügyi szakértői intézetekre 800 millió. El lehet tehát mondani most már a nyers anyagi valóság ismeretében, hogy a Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma a kiüresítés folytán börtönügyi minisztériummá vált tartalmilag, hisz ténylegesen csak erre a szektorra van behatása. Szlogenként, politikai problémák szintjén már eddig is hallatszottak ilyen irányú jelzések, de most a pénzügyi költségvetés számait látva brutálisan megmutatkozik a minisztérium kiüresítésének hatása.

Őszintén szólva nehéz ennek a horderejét és jövőbeli következményeit átlátni, mert a bírói kar korporatív szerveződésének ilyen fokára, ahogy az nálunk megvalósult, nincsen példa a nyugati demokráciák világában. Ha feltesszük, hogy ez tulajdonképpen az igazságügyi tárca megszüntetése felé haladó döntés volt - és Angliát vesszük szemügyre, ahol nincs is igazságügyi minisztérium -, akkor is azt látjuk, hogy ott legalább a bírói hierarchia csúcsán a lordkancellár áll, aki a mindenkori kormánnyal változik, és a kormány egyik kulcsemberének számít.

 

(12.00)

 

(A jegyzői széket Herényi Károly foglalja el.)

 

Az olasz legfelsőbb igazságügyi tanács - amely a mintát adhatta Horn Gyuláék változtatásához - ilyen szélesen szintén nem veszi át a bíróságok feletti igazgatási jogokat.

A kilencvenes évek Magyarországának politikai erőviszonyai - beleértve ebbe a bankár-pénzügyi szféra és a szellemi média szféra hatalmi viszonyait is - mindenesetre oda vezettek, hogy a bírói kar teljesen lezáródott a politikai demokrácia intézményei felé, és a költségvetési pénzek nyújtása az egyetlen szál, amelyen az összeköttetés fennmarad. Ezért fontos kiemelni azt, hogy jelenleg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács állítja össze a bírósági költségvetési fejezet tervezetét, és aztán a Pénzügyminisztériummal egyeztetve alakul ki az a tervezet, amely elénk kerül az Országgyűlésben.

Látni kell azonban, hogy a legtöbb fejezet költségvetési előmunkálatait végző vezetők a demokratikus választás ciklusainak megfelelően a mindenkori kormánnyal kerülnek pozícióba, és így ezek költségvetési előmunkálatai a társadalom kontrollja alatt állnak. Ezzel szemben a bírósági fejezet felett diszponáló testület nem áll semmiféle külső kontroll alatt. Ezért fel szeretném vetni, hogy az igazságügyi tárcán keresztül történő jogpolitikai befolyás egyik eszköze lehet a jövőben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács pozíciójának megtartása mellett, ha a költségvetés bírósági fejezeteinek előmunkálataiba erősebben beiktatnánk ezt a tárcát a jövőben, és a Pénzügyminisztérium az OIT mellett az igazságügyi tárca megfontolásait is figyelembe venné a bírósági költségvetési fejezet összeállításánál. Ez mintegy kis lépés lehetne az igazságügy börtönügyi minisztériummá degradálásának felszámolása felé és a választóknak felelős kormány jogpolitikai eszköztárának növelésében.

A bíróságok 1999. évi kiadási előirányzata 29,6 milliárd, amely 9,5 milliárddal haladja a '98. évi pénzösszeget e téren. Ezt egyrészt a bírói javadalmazási rendszer emelésére kívánják fordítani, illetve néhány központi beruházásra. Ezek 4,2 milliárdot vesznek el a tervek szerint, és ezen túl 4,3 milliárd áll rendelkezésre fejlesztési feladatokra a működési kiadások terén a bíróságoknál.

A Független Kisgazdapárt - koalíciós partnereinkkel egyetértésben - elsősorban a helyi bíróságok működési feltételeinek javításában látja az igazságszolgáltatás hatékonysága növelésének az útját, hisz a bírósági eljárások igen nagy része itt zajlik le első- és végső fokon. Az állampolgárok elsősorban ebbe az irányba fogalmazzák meg elvárásaikat. Ezért kifogásunk a költségvetés szerkezetével kapcsolatban, hogy nem lehet kivenni a költségvetésből azoknak a pénzösszegeknek az arányát - az összes bírósági költségvetésen belül -, amelyek a helyi bíróságok felé áramlanak. Így - bár a '98-as pénzösszeghez képest majd' 30 százalékos a bíróságra fordított pénzeszközök növekedésének az aránya - nem lehet tudni, hogy ebből mennyi megy az általunk kívánatosnak tartott irányba, a helyi bíróságok felé. Pedig látni kell, hogy az idén már a bírói kar hierarchiájának a csúcsai állítják össze a bírói költségvetés szerkezetét - az OIT -, és ez óhatatlanul a felsőbíróságot fogja mindenkor előnyben részesíteni, egyszerűen abból az okból, hogy az OIT tagjai is emberek, és természetesen jobban érzik a saját felsőbírósági környezetük problémáit és az itt szükséges kiadásokat.

Felmerül tehát, hogy a jövőben a bírói korporáción kívül, Országgyűlés számára tisztán elkülönítetten kellene kimutatni a helyi bíróságok felé szánt pénzeszközök számadatait, és ekkor jobban tudnánk ellenőrizni a bírósági pénzeszközök súlypontjait, és a helyi bíróságok felé irányítani ezeket.

Az Igazságügyi Minisztérium fejezetére áttérve tulajdonképpen nem marad más, mint a büntetés-végrehajtásra fordítandó pénzeszközök szemügyre vétele. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy e tárcához került az idén a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal szervezete és költségvetése, valamivel több, mint 1 milliárd kiadással, de ennek semmi köze nincs az igazságügyi feladatokhoz, és így ezzel nem is kívánok foglalkozni.

A büntetés-végrehajtási intézményekre a '99. évi költségvetési előirányzat 19,3 milliárd, ez a '98. évihez képest 23,7 százalékos növekedést jelent. Hadd jelezzem, hogy a Független Kisgazdapárt számára itt jelenik meg az egyik legnagyobb probléma a költségvetéssel. Az új kormánykoalíció számára ugyanis deklaráltan a bűnözés elleni fellépés jelenti az egyik az egyik legfontosabb célkitűzést, és ehhez meg is tettük a szükséges lépéseket a jogszabályalkotás terén - csak emlékeztetek a most futó büntetőjogi, büntetőeljárási módosítási javaslatainkra és a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagra.

Ám az egész bűnözés elleni harc semmivé válik, ha nem változtatunk radikálisan a börtönférőhelyeink szűkösségén. Jelenleg 10,5 ezer férőhely van a börtöneinkben, a szabadságvesztési intézetekben. Ehhez tudni kell, hogy az elmúlt nyolcvan évben Magyarországon nem épült új börtön, miközben a bűnözők száma megsokszorozódott.

Közismert, hogy már jelenleg is meghaladja a 14 ezret a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek száma, és ezek zsúfolódnak össze a 10,5 ezer férőhelyen. Hosszú ideig kell várnia egy-egy elítéltnek, míg bevonulhat a jól megérdemelt börtönbüntetése megkezdésére.

A végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek 14 ezres száma az új büntetőjogi változtatásaink nyomán két-három év múlva felmehet már 20 ezerre is - csak emlékeztetek arra, hogy pusztán a középmértékszabályból, amely mostantól kezdve a bírák büntetéskiszabását fogja irányítani, nagyon jelentős növekedés várható a börtönnépességben. Nagyon helyesen - teszem hozzá -, mert az elmúlt kormányok büntetőpolitikájának éppen az volt a fő problémája, hogy liberálisan szabadlábon hagyva a bűnelkövetők mind nagyobb részét, a társadalmat kényszerítette védekezésképpen rácsok mögé, az elit lakónegyedek lakóit pedig biztonsági őrök, zárt lakónegyedek védelmére.

A szegényebb rétegekhez tartozók százezrei és milliói e büntetőpolitika következtében kénytelenek voltak, és most is kénytelenek együtt élni a börtönökből kimaradt bűnözőkkel. Helyes irányban mennek tehát a szigorító intézkedéseink, de akkor be kell látni, hogy a mai 10,5 ezer börtönférőhelyet néhány év alatt a duplájára kell emelni. Ha erre valaki azt mondja, hogy drága, és ehhez nincs költségvetési pénz, annak jelzem, hogy 1997-ben 78 milliárd kárt okoztak nekünk csak a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői - '95-ben csak 21 milliárd volt. Ez az inflációt alaposan meghaladó növekedési ráta azt valószínűsíti, hogy '99-ben 100 milliárd körül lesz csak a vagyon elleni bűncselekmények által okozott vagyoni kár összege.

Ehhez képest a jelenlegi költségvetés - a most előttünk fekvő vitatott költségvetés, a '99-es - 3 milliárdot kíván költeni egyrészt a jelenlegi börtöneink komfortjának fokozására, másrészt néhány új férőhely megteremtésére. Ez a férőhelybővítés 600 fős bővítést jelent 2000 közepére, pedig ezzel szemben minimum 6 ezer fős bővítés lenne indokolt. Lehet, hogy ez további 8-10 milliárd forintot igényelne, ezt elismerem, de ez még mindig csak töredéke annak a kárnak, amit férőhely hiányában az utcán hagyott és bevonulásra várakozó bűnözők okoznak nekünk.

Kérem tehát a kormányt - hadd jelezzem, hogy támogatjuk a költségvetést és ezt a fejezetet is -, próbálja végiggondolni a maradék napokban, hogy van-e mód arra, hogy az alapvető politikánk szerint a bűnözés elleni harcra további néhány tartalékból valamit elvegyünk és tovább csoportosítsunk a börtönférőhelyek növelésére.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai