A felszólalás szövege:

Tisztelt Képviselőtársam! Remélem, azt tudja, hogy Magyarországon az emberek csaknem 70 százaléka családi házakban lakik, és ezek olyan családi házak, amelyek mindenhol eresztik ki magukból a meleget, és azt is tudja, hogy közeledik a tél. Idén télen is meglesznek a problémák abból, hogy emberek ki fognak hűlni ezekben a házakban, mert önök itt voltak kétharmaddal a kormányon, és semmit nem tettek annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon! Holott ez nem rezsicsökkentési kérdés! Ellenzékben önök nagyon jól tudták, hogy ezeket a házakat le kell szigetelni. Önök nagyon jól tudták, hogy mi ezzel kapcsolatban a feladat, csak amikor kormányra kerültek, akkor elkezdtek egy rövid távú pártpolitikai szempontok szerint rángatott direkt árszabályozást. Ezt hívják önök rezsicsökkentésnek, ezt hívjuk mi röviden rezsiblöffnek.

De világos, hogy amíg önök nem tanulják meg azt, hogy az embereket nem lehet rákényszeríteni bármire is, hanem érdekeltté kell őket tenni valaminek a kivitelezésében, addig önök nem fognak sikeresen politizálni. Egész egyszerűen elfogadhatatlan az, hogy önök megpróbálnak cégeket, embereket, a lakosságot, bárkit rábeszélni egy útra, miközben világosan látható, hogy ez hosszú távon sehova nem vezet. Sehova nem vezet sem a lakosságnak, sehova sem vezet az országnak sem! (Taps az LMP padsoraiból.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Ha Pócs képviselőtársam - aki most már nincs a teremben, de fontos, hogy hallja a véleményemet, és remélem, hogy visszanézi - elolvasta volna az LMP-nek a javaslatát, akkor nem mondott volna ilyeneket, de egyébként hadd válaszoljak egy mondattal még a kormányváltás előttről arra, amiről ön beszélt.

Konkrétan, ha jól emlékszem, Fónagy államtitkár úrtól származik az, amikor a Robin Hood-adóról volt szó. Szó szerint idézem: "A gáz hatósági árának immáron rendszeressé váló növelését, valamint a kormányzati elvonást lenne hivatott ellensúlyozni a Robin Hood névre keresztelt adó. A kormány saját szociális érzéketlenségének kínzó lelkiismeret-furdalását azzal igyekszik enyhíteni, hogy a nép haragját a szolgáltatókra kívánja áthárítani." Tehát ezek voltak önök, még mielőtt kormányra kerültek volna. Szintén önök voltak, akik még kormányra kerülés előtt kiálltak az épületszigetelésért, a fűtés-korszerűsítésért, a megújulók fokozott használatáért.

Én azt gondolom, hogy ha önök tartják magukat az ígéretekhez, és ha nem függesztik fel az épületenergetikai pályázatokat, befejezik az Öko Plusz panelprogramokat, és megvalósítják a zöldgazdasági választási programjukat, akkor nem kellene itt lila meg sárga színű betűkről beszélnünk, meg lassan már a rezsicsökkentés asztaláról, hanem érdemben tudtak volna munkahelyeket teremteni, tudták volna a szociális válságot mérsékelni, és Magyarországnak adtak volna energiapolitikában is egy vállalható szcenáriót. Ehhez képest önök most sehol nincsenek, itt bohóckodnak ezzel a javaslattal, és kényszerítenek embereket olyan pályára, ahol nem lenne helyük, ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy például Magyarországon a jövedelemhez viszonyítva miért annyira magasak a lakásfenntartási kiadások, vagy mi lesz azokkal a háztartásokkal, amelyeknek a közüzemi eladósodottsága még mindig az egekben van, mi lesz ezekkel az emberekkel.

Jelenleg ebben az országban körülbelül másfél millió ember él energiaszegénységben. Ezeknek az embereknek a 85 százaléka családi házakban él. Önök mit gondolnak, ezek az emberek mit szólnak a lila színű meg a sárga színű Ariel betűikről? (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Ékes József képviselőtársam kérdésére azzal tudok válaszolni, amit rögtön azután nyilvánosságra hoztunk, miután önök bejelentették ezt a rezsicsökkentési elképzelést. Azt a nevet adtuk a koncepciónak, hogy energiahatékonysági program a fenntartható rezsicsökkentésért, és ebben szerepelt egy olyan gyakorlat, amit nemzetközi szinten már több helyen sikerrel alkalmaznak, méghozzá azt a szemléletet vallja magáénak, hogy az érdekelteket, az érintetteket be kell vonni abba, hogy át tudjon alakulni a rendszer. Konkrétan a szolgáltatókat vonták be a rendszer átalakításába. Mi úgy gondoltuk és a mai napig úgy gondoljuk, hogy ezt Magyarországon meg lehet csinálni.

Konkrétan a program úgy zajlik, hogy a szolgáltatók egy állapotfelmérést végeznek a lakóingatlan állapotáról, és egy javaslatot adnak arra vonatkozóan, hogy hogyan, milyen módon, mennyi pénzért lehetne az energiahatékonyságon javítani, és ezt követően a konkrét fejlesztéseket el is végzik. Ezután a család egy ideig ugyanannyi rezsit fizet, mint azelőtt, de miután úgymond kitelt az az összeg, amibe a fejlesztés került, utána a rezsije csökkenni fog, merthogy leszigetelték az egész házat, és ezt követően a háztartás tartósan az alacsonyabb rezsit fogja kezelni.

(13.10)

Még egy korábbi vitafázisban szó esett arról, hogy szociálisan mennyire igazságos vagy igazságtalan az önök elképzelése, és mi sem bizonyítja jobban, hogy a választópolgárok is érzékelik azt, hogy önök mennyire rossz úton járnak ezzel kapcsolatban, mint hogy most kaptam egy levelet, amelyben azt a megjegyzést küldte ide önöknek egy választópolgár, hogy ha önök olyan büszkék a kétharmadukra, akkor miért csak az egyötödöt képviselik.

Ebben nagyon jól benne van a rezsicsökkentés kritikája, ami pontosan a pazarlást jutalmazza, és nem megtakarításra, nem fenntarthatóságra ösztönöz. Azt gondolom, hogy a XXI. században egy kormányzatnak, amely tudatában van annak, hogy az energia terén mennyire sérülékeny az országunk, és mi is már mennyire függünk Oroszországtól, és hogy mennyire a saját lábunkra kellene állnunk, vissza kéne térnie ahhoz, amit önök a kormányprogramban ígértek: az energiahatékonyság-fejlesztéshez és a megújuló energiák térnyeréséhez.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Azt gondolom, hogy azért ez egy komoly probléma, ha kormánypárti képviselő nem látja a rezsicsökkentés és az energiahatékonyság növelésének a kapcsolatát, ugyanis a kettő között nagyon szoros összefüggés van: ha egy ház le van szigetelve, akkor kisebb a rezsiköltség. Ez ilyen egyszerű.

Ékes József képviselőtársam kérdésére válaszolva pedig, azt gondolom, hogy itt megint van egy olyan dilemma, amelyben a Fidesz a rossz utat választotta. Mi mindig azt valljuk, hogy érdekeltté kell tenni az embereket abban, hogy haladás legyen, önök mindig a kényszer útját járják.

Azt a határozati javaslatot, amit beadtunk, pontosan ennek a szellemiségében adtuk be, és az volt az egyik javaslatunk, hogy önök tegyék érdekeltté az energiaszolgáltatókat abban, hogy itthon tartsák a profitjukat. Erre tettünk is konkrét javaslatot, egyrészt a beruházási kedvezmények változtatásával, másrészt az energiaszolgáltatókat terhelő adók változtatásával. Lényeg az, hogy ez más országokban működik, hogy ha bent marad a pénz az országban, és mondjuk, energiahatékonyságra fordítja, akkor ő jobban jön ki anyagilag, mint ha kivinné. Ez nem egy nagy huncutság, azt gondolom, hogy ez egy közgazdasági megfontolás, amelyből az egész nemzetgazdaság tudna profitálni.

Hogy zalaegerszegi képviselőtársam felvetésére is válaszoljak, azt gondolom, hogy itt ezt a két dolgot nem kellene összekeverni. Lehet, hogy ez most egy szusszanásnyi segítségnek tűnik, de hosszú távon kamatostul megfizeti az ország a kárát annak, hogy önök így bánnak most a rezsivel. Nagyon sajnálom, hogy önök pártpolitikai célokra hatósági árakat alakítanak ki. Nagyon sajnálom, hogy önök ezt megpróbálják minden lehető módon lenyomni az ország torkán. Azt gondolom, hogy az emberek tudatosak, és egyre inkább tudatosan figyelik azt, amit önök csinálnak. Konkrétan az, hogy most erről beszélgetünk, még egyszer mondom, hogy milyen betűtípus van meg milyen szín, nagyon sok embernek megütötte a fülét. Azt gondolom, hogy sokáig nem fogják tudni ezt a propagandát folytatni, mert Magyarországon gondolkodó emberek vannak.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Pócs képviselőtársunk egy kicsit lemaradt itt a hozzászólásokban, most már máshol tart ez a vita. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ezt a vitát követi nagyon sok állampolgár, akik írtak nekem levelet, miközben mi itt vitatkoztunk. Az egyik úr több mint egy százcsaládos társasháznak az egyik lakástulajdonosa, úgyhogy életképként hadd osszam meg most államtitkár úrral, amit ő elmondott.

Beszámolt arról, hogy abban a társasházban, ahol ő lakik, szinte minden szolgáltatást kiszerveztek már. Közvetlenül a szolgáltatóknak megy az áram-, a víz-, a távhő-, de még a kukadíj is. Tehát mi marad? Marad az a kevés víz, amivel a folyosókat felmossák, meg a tűzhelyeken elfogyasztott gáz. A közös költség itt miből tevődik össze? Egyrészt a képviselő díjából, másrészt pedig a javításokból és a karbantartásokból. Tehát hol lehet itt csökkenteni? Vagy a közös képviselő díján, vagy pedig a javításokon és a karbantartásokon. Tehát nyilvánvaló, hogy egyik sem járható út.

Visszautalva még arra, amiről államtitkár úr beszélt, itt van a koncepcionális tévedés. Ha valakit nem teszünk érdekeltté abban, hogy a rendszert átalakítsa, akkor jó eséllyel az ellenségünkké válik. Ez történik most, mert nem tudják ezt az erőszakos rezsiblöfföt lereagálni jól a szolgáltatók, és rengeteg helyen - most is kapom a leveleket itt, miközben vitázunk - effektíve az emberek járnak rosszul, mert vannak különböző érthetetlen büntetések meg betartások sora, amiket ők elszenvednek, és amiről itt a parlamentben mi nem biztos, hogy hallunk, hacsak nem nézzük meg a leveleket, amiket küldenek nekünk.

Fel lehet építeni persze egy ilyen valóságot, amiben jött a Fidesz, és a masszív kétharmadát meg a négy évét arra használta föl, hogy hatósági árakat vezessen be, mondjuk, a rezsik terén, és semmifajta áttörést nem tudott megvalósítani, amit pedig fixen megígért, mielőtt kormányra került volna, és erre kért igazából felhatalmazást.

(13.50)

Tehát lehet itt álmodozni, de azok nem mi vagyunk, azok önök, akik álmodoznak, azok önök, akik kitalálták, hogy ez a rezsicsökkentés majd milyen hatással lesz az országra (Dr. Fónagy János: Nem az országra, az emberek zsebére.) - nem olyan hatással, itt vannak a bizonyítékok.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány immár másfél éve hitegeti a magyar embereket a stratégiai partnerségi intézményekkel. Ennek keretében a Magyarországon működő óriáscégekkel szerződnek le.

Egyrészt ezt nem túl hatásosan teszik, hiszen a Jabil pont most bocsátott el 670 embert, de az összes veszteség körülbelül 1500-2000 fő, holott önök munkahelyteremtést és munkahelybővítést ígértek. Sok emberben joggal merül fel a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán ezeknek a stratégiai megállapodásoknak vagy sem.

Ami azonban most kiemelt érdeklődésre tart számot az LMP részéről, az az, hogy vajon vizsgálta-e a kormány a stratégiai partnereknek az adózási gyakorlatát. Körülbelül egy hónapja konkrétan tudjuk, hogy Magyarországon a kiemelt adózók egy csoportja adócsaló-hálózatokhoz kapcsolódik, évente 1000, de akár 1700 milliárd forint adó elcsalásában vétkesek. Biztosan tudjuk azt is, hogy a kormány erről tudott, hiszen 2011-ben maga Horváth András, az a Horváth András, akinek önök annyira nem bírnak a szemébe nézni, hogy még a páholyokban sem tűrik meg itt az ülésteremnek a közelében, levelében tájékoztatta Rogán Antalt és Lázár Jánost, és részletesen feltárta a hálózatok működését, módszereit, és megnevezte az érintett ágazatokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem önt, hogy figyelembe vették-e a stratégiai partnerségek megkötésénél ezeket az információkat, annál is inkább, mert még a Magyar Nemzet is írt róla, hogy a 2012 tavasza és 2013 áprilisa között működő Fórum az Alapvető Élelmiszerek Áfájának Csökkentéséért szintén tájékoztatta a kormányt, hogy 9 nagy áruházláncból 6 esetében folyamatos volt információim szerint az áfacsalásban érintett termékeknek a forgalmazása. De több forrás is megerősítette, hogy nemcsak az élelmiszeriparról meg a kereskedelemről van szó, hanem számítástechnikáról, háztartási gépekről, és még számos más piac is érintett ebben a csalásban.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A kérdésem az államtitkár úrhoz az, hogy vajon vizsgálta-e a kormány a stratégiai partnereknek az adózási gyakorlatát, esetleges érintettségét az ezermilliárdos kárt okozó adócsaló gyakorlatokban. Ha nem vizsgálta, akkor ez egy újabb bizonyíték arra, hogy ezeket a partnerségeket sima kommunikációs lufinak szánják, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy milyen mértékben kudarcot vallott a legfontosabb választási ígéretük, az, hogy önök egymillió munkahelyet teremtenének itt tíz év alatt. De azt sem tudjuk kizárni a lehetőségek közül, hogy a magyar kormány pontosan tudta, hogy olyan nagyvállalatokkal köt szövetséget, amelyek folyamatosan meglopják ezt az országot.

Érdemi válaszát érdeklődéssel várom, államtitkár úr. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön Japánban, Indiában és Nagy-Britanniában is olyan nyilatkozatokat tett, amelyek egyértelművé teszik, hogy további nukleáris blokkokat kíván építeni Magyarországon, és hogy ön az ebből származó áramot már most olcsónak tartja.

(16.20)

Az is kiderült, hogy mindezzel nem sokat kíván várni.

Miniszterelnök úr, amiket ön mindenfelé állít, az egyrészt szakmailag értelmezhetetlen, másrészt pedig politikailag több mint problémás. Nem érthető, hogy miért nemzetközi szinten, nemzetközi színtéren népszerűsíti úgy a terveit, hogy itthon még egy szakbizottsági ülést sem tudott összehívni a kétharmad ellenállása miatt, merthogy az ön párttársai azt mondják, hogy nem időszerű erről a kérdésről beszélni, miközben ön a fél világon erről beszél.

És miért pont ezekben az országokban kampányol, tisztelt miniszterelnök úr? Ön azt mondta a Magyar Nemzet szerint, hogy technológiai segítséget vár Japántól az építkezésekhez; Japántól, ahol a mai napig nem sikerült elhárítani az egész bolygót fenyegető nukleáris katasztrófát, és az ország nemzetközi segítséget vár az eddig 250 milliárd dollárba került fukusimai károk elhárításához. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Mégis, milyen segítséget szeretne a nukleáris poklot megjárt japánoktól, miniszterelnök úr? Miközben itthon az oroszok már a spájzban vannak (Wittner Mária: Bespájzoltatok?) - a Rosatom irodát nyitott Budapesten -, és tudomásunk szerint egyedül ők adtak be olyan pályázatot, ami az építésre is és a finanszírozásra is vonatkozik. Vagyis az ön nukleáris reneszánsza azzal járna, hogy az ország nyakig eladósodna az oroszoknak. Vagy ez is a szabadságharc része, miniszterelnök úr?

Az atomenergia felhasználása fölött ugyancsak eljárt az idő, fajlagosan a legdrágább energiaforrásról van szó, drasztikus idő- és költségtúllépések vannak az összes erőműnél, ami épül, ráadásul a katasztrófák minden biztonsági intézkedés ellenére, úgy tűnik, kivédhetetlenek.

Miniszterelnök Úr! Tudni szeretnénk, hogy ha az atomerőmű-bővítés ilyen központi eleme a gazdaságstratégiájának, akkor miért nem ejtett róla egyetlen szót sem a választási programjában és a kormányprogramban. Miért nem hajlandó egyetlen kérdésre sem válaszolni az áramárral kapcsolatban, illetve a tervezett bővítés várható költségeivel kapcsolatban? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

És miért gondolja úgy, miniszterelnök úr, hogy van felhatalmazása erre a bővítésre? (Taps az LMP padsoraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagyon jól ismerem ezt a passzust, és azt is tudom, hogy milyen problémák vannak ezzel kapcsolatban. Ön teljes tévedésben él. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban. - Németh Szilárd István: Biztató, hogy te nem vagy tévedésben!) Önök nem arra kaptak felhatalmazást, hogy a bővítés megkezdődhessen, hanem arra, hogy egyáltalán az előkészítést felmérjék. Önök felmérésre kaptak az akkori parlamenttől felhatalmazást.

De ha megnézi azt, hogy a magyar lakosság mit gondol erről a kérdésről, az talán meg ennél is beszédesebb. Két év vizsgálatai igazolják, hogy a lakosság 62 százaléka elutasítja a paksi bővítést, de ha az oroszok csinálják, akkor már 70 százaléka. Miniszterelnök Úr! Ezek között az emberek között az ön szavazói is ott vannak. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ott, ott!)

Szeretném arra emlékeztetni miniszterelnök urat, hogy lehet, hogy ön úgy gondolja, hogy egy 2009-ben született - félreértelmezett - döntés nyomán erre felhatalmazása van, de azt gondolom, hogy akkor a kormányprogramban vagy a választási programjában erről meg kellett volna emlékeznie. (Taps az LMP padsoraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A helyzet az, hogy még egyszer szeretném megkérni önöket, főleg a kétharmadot, hogy fontolják meg ezt a javaslatot, már csak azért is, mert a bizottságban egyértelműen kiderült, hogy önök közül sokan nem olvasták el, hogy mi a javaslatunk. Bizonyos bölcsődékről beszéltek, ez a javaslat nem erről szól.

Ez a javaslat arról szól, hogy végre a magyar parlament azon nemzeti parlamentek sorába tartozhasson, amelyek megpróbálják a működésükben a normális munkahelyet lekövetni. Ez azt jelenti, hogy a normál működési módhoz közelítsen az, ahogy itt ülésezünk, de legfőképpen az, ahogyan szavazunk. Ez nagyon sok mindenen segítene, többek között például az átláthatóságon, hogy ne az éjszaka leple alatt kelljen olyan vitákat megbeszélni, amire, mondjuk, a magyar társadalom többsége is vélhetően kíváncsi lenne. Másrészt meg jót tenne a családoknak is - hogy ezzel is érveljek -, úgy az édesanyáknak, mint az édesapáknak, hiszen egyetlenegy családnak sem tesz az jót, ha teljesen kiszámíthatatlan munkarendben kell heteken és hónapokon át dolgozniuk.

Ráadásul szeretném arra felhívni a figyelmüket, hogy ez a nők politikai részvételének is jót tenne, hiszen nagyon sok nőtársam pontosan azért nem választja a politikai hivatást, mert egész egyszerűen, még ha be is kerülnének a parlamentbe, mondják, akkor sem tudnák azt teljesíteni, hogy napokat és éjszakákat, éjszakákat és napokat, és újra napokat és éjszakákat töltsenek itt el, távol a családjuktól, távol a gyereküktől.

Teljesen világos, hogy a magyar parlamentnek nem kerülne túl nagy erőfeszítésébe úgy megszervezni az ülésrendet némi előregondolkodással, hogy bizonyos alapvető szabályokat betartson. Nemzetközi szinten, bátran állíthatom, hogy ez már rengeteg parlamentnek sikerült, Magyarországon semmi olyan rendkívüli körülmény nincsen, ami ezt meggátolná.

Ráadásul mindannyian tudjuk, hogy a politikusi élet extrém helyzeteket is produkál. Nagyon sok időt töltöttünk el együtt úgy itt az ülésteremben, hogy nem volt már óvoda, nem volt már iskola, vagy például idén, amikor a költségvetési vita pont az őszi szünet idejére esett. Azt gondolom, hogy az sem egy megfelelő állapot, hogy ilyenkor azok a képviselők, akiknek gyerekük van, gyakorlatilag nem tudják hová elhelyezni őket.

Idén az LMP parlamenti frakciója egy családi napköziszerűséget nyitott a saját frakcióirodájában, miután a Háztól nem kaptunk egy helyiséget sem arra, hogy a gyermekeink ott legyenek a közelünkben, mert igen, édesanyák vagyunk, édesapák vagyunk, és egész egyszerűen nem volt lehetőségünk máshová elhelyezni a gyermekünket.

Kiállunk azért az LMP-frakcióval, hogy legalább egy olyan helyiség legyen ebben a parlamentben, ahol adott esetben egy gyermek szükségleteit ki lehet elégíteni, ahol egy édesanya meg tudja szoptatni a gyermekét, vagy tisztába tudja tenni, vagy ilyen extrém helyzetekben adott esetben felügyelet mellett a gyermekek lehetnek, amíg a szülők dolgoznak bent az ülésteremben. Azt gondolom, hogy ez azért fontos, mert ha a magyar parlament nem mutat példát ebben, akkor mit várjanak azok az emberek, akik ebben az országban más munkahelyen dolgoznak, olyan munkahelyeken, amelyek nincsenek ennyire szem előtt, amelyek nincsenek totálisan bekamerázva, és ahol teljes kiszolgáltatottságban vannak.

Ha a magyar képviselők olyan helyzetben vannak, hogy a legalapvetőbb elvárásokat sem teljesítik a családosok számára, akkor mit várjon az az ember, aki nem ezen a helyen dolgozik? Azt gondolom, hogy a magyar parlamentnek példát kellene mutatnia, és azt gondolom, hogy a számos többi nemzeti parlamenthez hasonlóan a magyar parlamentnek is legalább minimálisan családbarát módon kellene működnie.

Azt gondolom, hogy egy magát családbarátnak nevező kormánynak alapvető feladata lenne, hogy a kétharmadát arra is felhasználja, hogy legalább azokat a legszükségesebb átalakításokat elvégezzék itt az Országgyűlésben, ami ehhez közelít.

(17.50)

Az, hogy önök nem tették meg, inkább önökről szól, az, hogy az LMP-frakció javasolta, az viszont mindenképpen jelzésértékű üzenet. Azt kérem önöktől, hogy ha tényleg komolyan gondolják egy picit is azt, hogy önök családbarátok, akkor támogassák ezt a kezdeményezést, és támogassanak olyan törvényeket, hogy Magyarországon a nők a munkahelyükön (Dr. Kovács Zoltán: Beszéljétek meg otthon!) sokkal családbarátabb módon tudjanak munkát végezni. (Taps az LMP padsoraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Annak a fideszes képviselőtársamnak a bekiabálása innen, hátulról, amely úgy hangzott, hogy beszéljétek meg otthon, világosan mutatja azt, hogy a Fidesz által vallott értékek és a kommunikált értékek, amelyeket önök a választóik felé folyamatosan kommunikálnak, milyen nagyon messze vannak egymástól.

Azt gondolom, hogy önök szeretnének egy képet láttatni magukról a választóik felé, azonkívül én itt látom önöket, ahogy ilyenkor viselkednek, és azt mondom, hogy itt és most nem nekem kell szégyellnem magamat. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget.)

A többi képviselőtársamnak pedig szeretném hangsúlyozni azt, hogy mindig és minden körülmények között egy képviselőnek kiemelt felelőssége van abban, hogy milyen példát mutat az ország számára, és ez igaz a képviselők közösségére is. Igaz erre a parlamentre is, ami úgy gondolom, semmilyen extra tulajdonsággal nem rendelkezik a világ összes többi parlamentjéhez képest, akik érdekes módon sikerrel megoldották azt, hogy ne hajnalban kelljen vitázniuk és ne a kora esti órákban kelljen szavazniuk.

Azt gondolom, semmi olyan nincs a Magyar Országgyűlésben, ami ezt megakadályozná, csak a politikai akarat! És én nagyon-nagyon szomorúan látom, hogy az úgynevezett családbarát kormány "letartózkodja" az LMP azon javaslatát (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.), amely lehetőséget biztosított volna számos nő számára, hogy bele tudjanak vágni a politikai életbe, és ne ilyen szánalmas, 9 százalékos arányban legyenek képviselve a nők a magyar parlamentben. (Zaj.)

Azt gondolom, és jobbikos képviselőtársamnak mondom, hogy Ertsey Katalin az LMP frakciójából nem keveset dolgozott azért az elmúlt három és fél évben, hogy a nőknek, a magyar nőknek ne kelljen választaniuk a munka és a gyermeknevelés között. Úgyhogy azt gondolom, hogy nem ez az LMP első javaslata, ami azt célozza, hogy végre a nőknek legyen méltóbb reprezentációjuk a magyar parlamentben és azon kívül is: a munkahelyen, a városban közlekedve, a mindennapokban.

Azt gondolom, hogy ez viszont egy olyan pont, ahol a Magyar Országgyűlés igazából meg tudja mutatni azt, hogy mit gondol arról, hogy a családoknak milyen helyük van a magyar parlamentben, és a családok képviseletének milyen helye van a magyar parlamentben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Az pedig, kedves kormánypárti képviselőtársam, hogy mellkassebészhez és szülészorvoshoz (Zaj. - Az elnök csenget.) hasonlítjuk a politikusokat, több mint vicces, azt gondolom. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindannyian tudjuk, hogy az olajszőkítés hőskora a '90-es években volt, tehát a mai napig kísért ezeknek az időknek az emléke. Igazából a politika közeli üzleti körök nem tudták magukról lemosni azt a gyanút, hogy az eredeti tőkefelhalmozás során belesodródtak az olajbűnözésbe, és adóhiány és környezeti károk formájában a mai napig itt vannak ezeknek az időknek az emlékei Magyarországon.

Na most, én kifejezetten a javaslatnak azon részéről szeretnék egy kicsit beszélni, ami az üzemanyag jelölésével foglalkozik. Ugye, az üzemanyag-jelölést mindig a feketepiac visszaszorításával indokolják. Szakértők világosan kimondták, hogy Magyarországon sosem volt olyan mértékű az olajtermékek feketepiaca, mint a legutóbbi jelölési technika használata idején. Ez azért fontos, mert ha most megnézzük, a mostani időt, amikor nem jelölünk, a feketepiac a szakértők szerint, ahogy Kovács képviselőtársunk is mondta, nagyon kicsi. Tehát 1-3 százalék a feketepiac aránya. Az ilyen nyitott gazdaságú és nyitott határokkal üzemelő országban igazából nehezen szorítható lejjebb.

Viszont az világosan látszik, hogy az üzemanyag-jelölés sokaknak megéri, egész egyszerűen azért, mert egy egyszerű és olcsó technológiai eljárással a csempészett, adózatlan üzemanyag is legalizálható olyan módon, hogy hozzákeverik a jelölőanyagot, és ettől kezdve még a legképzettebb finánc sem tudja megmondani, hogy mi csempészett és mi nem, mi legális és mi nem. Tehát nyilvánvalóan ez egy aranybánya azoknak, akik minimális saját kőolajkészlettel rendelkező országban megint az olajból akarnak megérni. Aranybánya a jelölőnek, tudjuk, hogy már ki van választva egy Fidesz közeli cég erre a feladatra. Tudjuk azt is, hogy aranybánya mindazoknak, akik üzletet látnak abban, hogy az üzemanyagok árának nagyobbik fele különféle adókból áll.

Összességében tehát támogatni tudjuk annak a javaslatnak a tárgysorozatba-vételét, amely meg tudná akadályozni a legújabb olajszőkítési hullám elindulását. (Dr. Józsa István tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Lehet Más a Politika egyetért azzal, hogy a lakossági rezsiköltségeket összhangba kell hozni a lakossági jövedelmekkel, ám ezt a folyamatot alapvetően nem úgy képzeljük el, hogy az összes energiahordozó árát költségekre, felhasznált mennyiségre vagy éppen a környezetre való következményekre való tekintet nélkül egyszerűen adminisztratív úton csökkentjük.

Gyakorlatilag azt el tudom mondani, hogy a luxusfogyasztást állami pénzből nem tartjuk támogathatónak, de annak a fával fűtő fogyasztónak szívesen segítenénk, akinek a PB-gáz is elérhetetlen luxus a mai Magyarországon.

Mindazonáltal magának a törvényjavaslatnak a tárgysorozatba-vételét támogatjuk, ezzel egyetértünk, azonban a javaslat részleteivel nem feltétlenül értünk egyet, az álláspontunkat majd ki fogjuk fejteni a javaslat vitájában. (Taps az LMP padsoraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Papcsák Úr! Először is szeretném leszögezni, hogy se kishitű, se irigy nem vagyok, viszont teljes mértékben eltökélt vagyok abban, hogy a Fidesz most már tényleg álljon le azzal, hogy fideszes polgármesterek sorra lobbizzák itt a parlamentet a saját ötleteikkel, és arra használják fel a kétharmadot, hogy átvigyék azokat az elképzeléseket, amelyeket egy normál jogalkotási rendben egyáltalán nem így kellene megvalósítani.

Vagy ön szerint, tisztelt polgármester úr, normális dolog az, hogy kapunk egy törvényjavaslatot, ami semmi másról nem szól, mint hogy egy jogalkotási vákuumot hozunk létre, amelybe aztán majd azt pakol mindenki, amit akar, mint ahogy a Városligetben is azt épít majd mindenki, amit akar, e szerint a javaslat szerint? Kiemelt beruházássá nyilvánítják az egészet, egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy ez Budapest más részeit, úgymint, mondjuk, a Várat, vagy mint például a Népligetet hogyan érinti, és fogják és elkezdenek ezzel itt foglalkozni, a parlament előtt.

Azt gondolom, hogy ez mindennek a teteje, hogy önök erre használják fel a hatalmukat. Tudomásom szerint önök januárban ki szeretnék írni a pályázatot, és direkt elkértem a bizottsági ülés jegyzőkönyvét, és azt válaszolta dr. Vas Imre, hogy nincsenek konkrét tervek. A média tele van azokkal az ötletpályázatokkal és mindenfajta elképzelésekkel, ami már hónapok óta a Városligettel kapcsolatban megy.

Papcsák úr, adjon nekem egy egyenes választ arra: vannak konkrét tervek, vagy nincsenek konkrét tervek a Városligettel kapcsolatban? (Koszorús László: Taps? - Szabó Rebeka tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Polgármester Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ön komolyan a Magyar Urbanisztikai Társaságra hivatkozik ennek a törvénynek az indoklásánál? Itt a kezemben van az állásfoglalásuk, amelyben azt írják, hogy elsietettnek tartják a nemzetközi pályázat kiírását, és feleslegesnek tartanak további, tömegeket vonzó létesítményeket telepíteni az egyébként is túlterhelt közparkba. Gyakorlatilag itt egy párizsi projektirodáról van szó, aki tanácsot adna önöknek, hogy ezeket hogyan építenék fel, de maga az elnökség nem látja kellően alátámasztottnak azt sem, hogy a beruházás érdemben hozzájárulna a nemzetgazdaság fejlesztéséhez, ráadásul arra meg végképp nem találtak meggyőző érveket, hogy a múzeumi negyednek éppen ott kellene megvalósulnia, ahol most tervezik. Ez is világosan mutatja, hogy az a civil szervezet, szakmai civil szervezet, amelyikre ön hivatkozik, az pont az ellenkezőjét gondolja annak, mint amit ön ebben a törvényjavaslatban át kíván erőltetni a magyar parlamenten.

Azt gondolom, hogy ez itt egy újabb intő jel arra, hogy önnek nagyon gyorsan meg kellene állnia ezen az úton, mert ez most már tényleg tűrhetetlen, hogy itt sorra jönnek fideszes polgármesterek, és arra használják fel a kétharmadot, hogy helyi lobbiérdekeket valósítsanak meg, és erre kérnek felhatalmazást a magyar parlamenttől, illetve arra - egy törvény jó esetben szabályoz, amit önök most már sokadszorra csinálnak, ugye a Normafa esetében is ez volt -, hogy létrehoznak egy vákuumot, amelyben az égvilágon semmilyen szabályozás nem érvényes, és ezt a vákuumot azzal töltik fel, amivel csak akarják. Polgármester úr, így nem lehet tervezni, így nem lehet egy adott térség hosszú távú jövőjét megalapozni, és azt meg végképp nem kell mondanom, hogy Budapestre milyen hatással lesz, ha itt önök sorra fölállnak majd, és minden polgármester átviszi a kétharmaddal azt, amit ő az adott kerületében éppen gondol.

Polgármester úr, ön mint országgyűlési képviselő, és nem mint Zugló polgármestere, nem érez magában némi felelősséget azért, hogy olyan törvényeket cipeljen ide a Ház elé, amelyek némiképpen nagyobb perspektívából szemlélik a világot? (Dr. Józsa István tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, Koszorús képviselőtársunknak most már ez a bevett stratégiája, hogy ha kifogy a szakmai érvekből, amiből ugyan egyet sem hallottunk tőle e vita során, akkor bedobja azt, hogy adjunk be módosító javaslatokat. Hát, mondjuk, azért ez sem semmi a Fidesz részéről, hogy vasárnap este benyújtanak egy törvényt, ami már kedden itt a Ház előtt van, és még ők tromfolják le az ellenzéket azzal, hogy nem dolgozunk rendesen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a törvényt önök rendesen kidolgozták volna, akkor nem vasárnap este kellett volna benyújtani. Hónapok óta tudja polgármester úr, vagy ha nem tudja, az még nagyobb baj, hogy ez a projekt előkészítés alatt van a Városligetben. Miért pont vasárnap este jut eszükbe ezt beterjeszteni? De ám legyen! A Lehet Más a Politika be fog adni módosító javaslatot, amúgy is szerettünk volna. Úgyhogy ezúton tisztelettel kérem elnök urat, hogy ne zárja le, kérem, a napirendi pontot, hanem a mai ülésnap végéig lehessen benyújtani a módosító javaslatot. (Koszorús László tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Képviselőtársaim! Mi most egy olyan törvényjavaslatról tárgyalunk, amit vasárnap este sikerült a Fidesznek kétharmaddal benyújtani. Erre képesek, ennyien vannak, és mégis vasárnap este jutnak el odáig, hogy ezt benyújtsák.

150 milliárd forintról van benne szó, egy kiemelt beruházásról, aminek a hírek szerint egy része EU-s forrásokból származik, de amit biztosan tudunk, hogy az adófizetők pénzéből 350 millió forintot jövő évben már erre szeretnének elkölteni.

(15.30)

Semmi érdemi választ nem kapunk a kérdéseinkre, nem kapunk arra választ, hogy mit szeretnének építeni, azt sem tudjuk pontosan, miből szeretnének építeni. Azt viszont tudjuk, hogy létrehoznak majd kétharmaddal egy vákuumot, amelyben önök azt csinálnak, amit akarnak.

Egy módosító javaslatot tudok ezzel kapcsolatban mondani: felejtsék el! Felejtsék el, és ha kétpercesben hozzá kívánnak szólni, akkor jöjjenek szakmai érvekkel, különben azt fogom gondolni, tisztelt képviselőtársam, hogy el sem olvasta azt a törvényt, amihez most már másodszorra hozzászól, és azt kifogásolja, hogy 90 perce beszélünk erről. (Kontur Pál: Nem is tudom, miről beszélsz!)

Nézze, 350 millió forintról és 150 milliárd forintról van szó. (Kontur Pál: Ki mondta ezt neked?) Azt gondolom, hogy Magyarország megérdemel annyit, hogy erről érdemi vita legyen a parlamentben annak ellenére, hogy vasárnap este sikerült önöknek ezt a törvényt benyújtani. (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Annak ellenére ezt átolvastuk, megvizsgáltuk, megnéztük a civileknek azon véleményét, ami nem feltétlenül osztja Papcsák polgármester úr, képviselő úr véleményét, és itt vagyunk, és vitázunk róla.

Ne próbálják ezt a vitát azzal elkenni, hogy itt mindenféle összeesküvés-elmélet van. Nem, itt egy törvény van, ami messziről bűzlik! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is nem győzöm ismételni azt, hogy önöknek sikerül olyan szintre rombolni a magyar demokráciát, olyan törvénygyárat csináltak a magyar parlamentből (Babák Mihály: Jaj, ne tessenek ilyet mondani! Nem igaz.), hogy már a mindig megszokott, vasárnap este benyújtott törvényjavaslataikat sem gondoljuk rendkívülinek, de ez az. Mert a Magyar Országgyűlésnek nem úgy kellene működni, hogy vasárnap este kapunk derült égből, sehonnan, nem számítva rá, egy törvényjavaslatot, ami hétfőn már a bizottságokban van, kedden pedig már itt beszélünk róla, a parlamentben.

Eközben az apparátus sem bírja ezt a terhelést, hiszen tegnap azért kellett ragaszkodni ahhoz a házelnök úrnak, hogy ezt a napirendet lezárják most, mert egész egyszerűen félnek attól, hogy nem tudják feldolgozni azt a rengeteg irományt, ami ebben a törvénycunamiban, ami most itt, karácsony közeledtével elérte a magyar parlamentet, és ezzel el fognak-e boldogulni. (Babák Mihály: Ezért fizetnek minket!)

Ezért nem lehet például ma estig kitolni a módosító javaslatok benyújtásának határidejét, mert egész egyszerűen olyan mértékű törvénycunamit dobtak önök a magyar parlamentre, hogy már az apparátus sem bírja. De az ellenzék itt van, az ellenzék teszi a dolgát, és megteszi a kritikai észrevételeit.

(15.40)

Ha ez önöknek nem tetszik, a szívük joga, de mi a munkánkat végezzük. Az pedig, hogy állandóan bekiabálással zavarják az okfejtéseinket, méltatlan a Magyar Országgyűléshez. Koszorús képviselő úr, Babák képviselő úr, nyomjon gombot, ha velem szeretne beszélni, de ne kiabáljon közbe, miközben én demokratikusan megválasztott képviselőként a jogaimat gyakorlom és a kötelességemet teljesítem. (Babák Mihály: Ki kérte ezt számon?)

Elfogadhatatlan az, hogy megint egy ilyen minőségű törvényt kaptunk. Ezt már sokszor elmondtuk, de muszáj újra elmondanom, hogy ez egy vákuumot hozott létre, egy olyan vákuumot, amelyben az emberek ezt követően azt fognak csinálni a Városligettel, amit akarnak, méghozzá azok az emberek, akik ezt a projektet jegyzik.

A Liget-projektről már többször nyilatkozták, hogy 100-150 milliárd forint a költségvetése. Egy kiemelt beruházásról van szó, ami igazából azt jelenti, hogy sokkal gyorsabban végig lehet majd hajszolni az engedélyeztetést, mint egy normál projekt esetén. Ennek a 150 milliárd forintnak egy részét önök EU-s forrásokból kívánják finanszírozni. Azt, hogy hogyan és miként, azért nem tudják, mert a következő ciklusra fog esni. Kíváncsian várom, hogy lesz-e ebből valami, vagy az lesz, mint például a kormányzati negyeddel, hogy megálmodják és elindul - sokszor használták a vitában is azt a szót, hogy álmodni, álmodni, álmodni -, végül mégsem lesz belőle semmi.

A költségvetésben mindenesetre már spóroltak rá, 350 millió forint szerepel a negyeddel kapcsolatos költségekre. Ez 2014-re már be van tárazva. Tehát teljesen komolyan gondolják, hogy ennek nekiállnak. Azt gondolom, ha szépíteni szeretnék a várost, annak alapvetően semmi akadálya nem lenne, de itt nem erről van szó.

Mint ahogy szakértő civilek is elmondták, ezt egy teljesen elhamarkodott projektnek gondolják, ami nincs tekintettel arra, hogy Budapest más részein ez milyen hatásokkal fog járni. Milyen hatása lesz annak a többi múzeumra, hogy ennyi múzeumot felhalmoznak egy kicsi térben, amely amúgy is túlterhelt. Vagy azt próbálják nekem elmondani, mit jelent az a felsorolás, amely a 7. § (1) bekezdésében van, amely szerint az űrrepülő-kilövő pályán kívül szinte mindent lehet majd építeni a Városligetben, mert lehet kulturális, közösségi szórakoztató, oktatási-nevelési, sport- és szabadidő, hitéleti, turisztikai, vendéglátó, kiskereskedelmi, közlekedési, biztonsági rendeltetésű, parkoló, gépjárművek, illetve kerékpárok elhelyezését biztosító építményt lehet elhelyezni. Ez tehát egy hatalmas projekt.

Én azt gondolom, mielőtt ennek nekivágnak, meg kellene ezt a projektet tervezni, majd utána jöjjenek ide a parlamentbe mindenféle törvénnyel, és arra kérjenek felhatalmazást. Megint az van, mint a Normafa esetében - s most már mondhatjuk, hogy ez egy sorozat -, hogy jönnek a fideszes polgármesterek, és jó előre felhatalmazást kérnek egy olyan projektre, ami majd a következő, 2014-től 2018-ig tartó kormányzati ciklusban lesz aktív. Ez a déj vu érzés végig ott volt, miközben ezt a törvényjavaslatot olvastam, mert ez a törvényjavaslat semmi másról nem szól, mint arról, hogy gyakorlatilag minden korlátozó jogintézmény alól felmentést adnak Papcsák úr legújabb projektjének. Ez a törvény arról szól, hogy ebben semmiféle korlátozás nincs.

Azt gondolom, az nem eljárás, hogy sorra nyújtják be azokat a törvényeket, amelyek egyedüli része az, hogy Budapest valamely önök által kiemeltnek gondolt területét kiemelik minden szabályozásból, ott azt csinálnak, amit akarnak, Budapest többi része meg majd azt csinál, amit akar, elszenvedi a következményeket.

Az is nagyon méltatlan volt, hogy csak egyetlen bizottság tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, az önkormányzati bizottság, ahova Papcsák úr nem ment el, hanem dr. Vas Imre fogadta a kérdéseket és próbált válaszolni. Ő azt nyilatkozta, hogy nincsenek konkrét tervek, valamint azt is sikerült nyilatkoznia, annak, hogy a főváros alkotja meg ezt a kerületi építési szabályzatot, az az oka, hogy ez egy elég kiemelt területe a fővárosnak. Elég kiemelt területe a fővárosnak! Mit gondolnak, képviselőtársaim, hány elég kiemelt területe van még a fővárosnak? Mindenhova szeretnének betárazni pénzeket? Vagy hogy gondolják ezt? Ez így egy városfejlesztési koncepció?

A legkritikusabb pontok mindazonáltal három területen fogalmazhatók meg. Az egyik az, amiről már sok szó esett: kivonják a területet a városrendezési-építési szabályozás alól, amivel gyakorlatilag korlátlan beépítésre adnak lehetőséget. Itt kell elmondani, hogy egy közparknál elvileg 3 százalék a beépíthetőség. Tudják, hogy mennyi most a Városliget beépítettsége? Csaknem a duplája. Tehát ha még át is megy az a módosító, amit benyújtottak, és ami arról szól, hogy a zöldfelület ne csökkenjen, akkor is a Városliget egy olyan közpark, ahol kétszeres a beépíthetőség határa ahhoz képest, amennyi a szabályozás szerint lehetne.

Képzelődhet, álmodozhat vagy álmodhat itt Papcsák úr megújult és felfrissült állapotban sétálgató turistákról, ahogy az előbb mondta, de ez a törvény nem erről szól. Ez arról szól, hogy csökkentik a hatósági engedélyezés, valamint a lakossági és a civil kontroll szerepét. És gyakorlatilag arról is szó van benne, akár tetszik, akár nem - és ez nem összeesküvés-elmélet, hanem ez maga a törvény -, hogy vállalkozási vagyonná nyilvánítják a Városliget vagyonkezelési jogait, méghozzá szerződéskötés nélkül, a törvény erejével. Erről van szó! Ezek nagyon kemény dolgok. S hiába nem tetszik Koszorús képviselőtársamnak, hogy már 90, 110 vagy 120 perce vitatkozunk erről a dologról, de ha önök ilyen törvényeket cipelnek a Ház elé, akkor órákon keresztül fogunk róluk vitatkozni, mert az felháborító, hogy ez egyáltalán előfordulhat.

Hadd húzzam alá, egész egyszerűen elfogadhatatlannak tartom azt, hogy kiveszik a hatósági engedélyezés menete alól ezt az egész projektet. Elfogadhatatlannak tartom, hogy azoknak a törvényeknek is megszűnik a hatóköre, amelyek azt biztosítják - amivel a Kossuth téren még tudtunk harcolni -, hogy az önkormányzatnak vannak bizonyos tájékoztatási kötelezettségei. Ebből is kiveszik! És abból is kiveszik, hogy a civil szervezeteknek legyen valamiféle beleszólási lehetőségük.

Képviselőtársam! Polgármester Úr! Ön az elmúlt időben nagyon sokszor megkapta azt a kérdést, hogy a zuglói önkormányzat vajon tárgyalta-e ezt az indítványt. Nem kaptunk rá választ. Feltettük azt a kérdést is, hogy végzett-e valamilyen megkérdezést a kerületében arról, hogy mit gondolnak az emberek erről a beruházásról. Nem kaptunk rá választ. Érdekes módon - s megint déj vu érzés van rajtam -, amikor itt volt a Normafa-törvény kapcsán a hegyvidéki polgármester, és tőle is megkérdeztük, hogy végzett-e valamilyen közvélemény-kutatást, megkérdezte-e a kerületet, nem válaszolt rá. Ez volt az a kérdés, amire nem válaszolt. Most ott tartunk, hogy ott lesz valamifajta közvélemény-kutatás. De kérdés az, hogy önnél mi a helyzet. Ki találta ki ezt a projektet? Ki szeretné ezt a projektet?

Kinek az érdeke ez a projekt, polgármester úr? Nekem ne mondják azt, hogy ez a zuglóiak érdeke. Én olvasom azt, amit ír és nyilatkozik az ön megbízottja. Olyanokat nyilatkoznak, hogy a kulturális elemek olyan koncentrációját hoznánk létre, amely Európában egyedülállóan komplex városi családi élményparkként vonzaná a turistákat. Olyan brand jönne létre, amely a nemzetközi piacon is eladhatóvá teszi Budapestet. Komolyan kérdezem: önöknek tárgyalási alap az, hogy ki mit álmodozik össze egy adott kerületről?!

Azt gondolom, hogy a korlátok és a törvények azért vannak, hogy egészséges módon befolyásolják az embereket abban, hogy mit lehet megtenni és mit nem. Milyen törvényhozás az, amely sorra hoz létre olyan helyzeteket, amelyekben a törvények nem aktívak? Most már gyakorlatilag arról szól a törvényhozás, hogy van egy projekt, amelynek a kedvéért mindent felfüggesztünk? Szerintem ez nagyon rossz irányba viszi a magyar jogalkotást.

Ráadásul a 7. § (4) bekezdése gyakorlatilag egy felhatalmazást ad a fővárosnak arra, hogy azt csináljon a Városligettel, amit akar, akár a zöldfelület rovására is. Kíváncsi vagyok rá, hogy tudja megmagyarázni azt mint országgyűlési képviselő, tisztelt Papcsák úr, hogy ebben a fővárosban, ahol most élünk, Budapesten, 14,4 négyzetméter zöldfelület jut egy lakosra. Tudja, hogy tőlünk nem is olyan messze, Bécsben, mennyi az egy főre jutó zöldfelületek száma? 124 négyzetméter. Tudja azt, hogy milyen a szálló por koncentrációja ebben a városban? Kötelezettségszegési eljárást indítottak ellenünk, mert olyan szennyezettek a városaink. Ez a magyar emberek egészségét borzasztóan veszélyezteti. A budapesti emberek kevesebb ideig élnek, mint mások, mert ilyen rossz a levegő Budapesten.

Meg ne forduljon a fejében, hogy még egy olyan projektet áterőltet ezen a városon, amely miatt újabb fákat vágnak ki, újabb zöldfelületeket csökkentenek, és megint olyan helyzetet hoznak létre, amivel a budapesti emberek járnak rosszul! Nincs az a múzeum vagy múzeumkoncentráció Zuglóban, amely azt tudja kompenzálni, hogy már nincs hova kitolni egy gyermeket egy babakocsival, nincs egy fa, ami alá le lehetne ülni ebben a városban, mert önök 2000 óta, amióta itt vannak ebben a városban, folyamatosan pusztítják a fákat és a zöldfelületeket. A rendszerváltás óta mintegy három városligetnyi közpark és egyéb zöldfelület tűnt el ebből a városból. Ha ön egy olyan projektet bevisz az Országgyűlés elé, amelyben ez előfordulhat - márpedig a törvény szövegében nincs kikötve, hogy ez ne csökkenhessen -, akkor a legmélyebb ellenállásunkkal fog találkozni, pontosan a budapesti polgárok érdekében, de minden magyar ember érdekében.

Ráadásul az a recept, amely felsejlik a nyilatkozatok és a konkrét törvény alapján, már egy nagyon szokásos fideszes recept kezd lenni. Ahelyett, hogy egy rozsdaövezetbe megpróbálnának új életet lehelni, mint ahogy az Londonban vagy Bécsben szokás, már megint a könnyebb ellenállás irányába mennek, és újra azzal kezdenek el foglalkozni, hogy betolnak egy olyan törvényjavaslatot, ami semmi másról nem szól, mint arról, hogy szabad kezet adunk sok pénzért, de nem tudjuk, hogy kinek és nem tudjuk, hogy pontosan mire.

(15.50)

Jelzem, hogy abban a polgári világban, amelytől önök most már egyre messzebb vannak, de Orbán Viktornak még továbbra is egy hivatkozási alap, gyakorlatilag a politikai közéletből elküldik azokat az embereket, akik ilyen destruktív ötletekkel előállnak. Ebben az országban viszont, amióta önök kormányon vannak, úgy tűnik, mindent szabad, úgy tűnik, hogy megjelenhet egy polgármester, és benyújthat egy olyan törvényt, ami gyakorlatilag arról szól, hogy milyen törvények nem érvényesek az ő kerületében, és ha ehhez nem tapsol az ellenzék, akkor köré gyűlnek és ordítoznak neki, miközben felszólal, és válogatott szitkokkal illetik a kormánypárti képviselők. Azt gondolom, hogy ennek nem így kellene menni.

Még egyszer kérdezem polgármester urat, és hét kérdést fogok megfogalmazni, és nagyon szeretném megkérni önt arra, hogy válaszoljon rá egyenesen és nagyon konkrétan, mert ha igaz az, hogy önök már januárban pályázatot szeretnének kiírni... Persze, ha nem államtitkár úrral beszélgetne, akkor hallaná, amit kérdezek. (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Dr. Répássy Róbert: Ez nem interpelláció! Ez nem interpelláció, ne haragudjon már!) Tehát ha igaz az, hogy önök januárban szeretnének pályázatokat kiírni, akkor önnek ezekre a kérdésekre válaszolnia kell.

Vannak-e konkrét tervek? - kérdezem én öntől. Érdemi választ várok arra, léteznek-e tervek, vagy csak álmodozások vannak, és ön most egy álmodozásra kér felhatalmazást a magyar parlamenttől.

Kérdezem én arról is, hogy mekkora hányada válik beépíthetővé a Városligetnek a törvénytervezet alapján.

Kérdezem azt is, hogy mennyi fát kell kivágni, a zöldfelület mennyit fog veszíteni. (Babák Mihály: Kérdezzük meg!) Értem, hogy ön támogatja ezt a módosító javaslatot, nem tudom, hogy mi lesz a sorsa. De azt se tudom, hogy 2013. december 31-ig, ami a módosító javaslatban szerepel, mi fog történni a Városligetben. Tervez-e valamit vagy sem?

Kérdezem önt arról, hogy miért van szükség a vagyonkezelői jog vállalkozásba vitelére. Meg akarják esetleg terhelni az ingatlant beruházásra felvett hitelekkel? Ugye, itt arról van szó, hogy 99 évre a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt., vagyis a vagyonkezelő kezelésébe kerül. Mi a célja ennek, miért kell ezt így csinálni? Nincs más lehetőség? Nagyon rossz emlékeink vannak különböző 99 éves pályázatokról. Kérdezem, hogy mi ezzel a 99 évvel az ön célja.

Kérdezem újfent arról, hogy megkérdezték-e az érintetteket, megkérdezték-e a kerület lakosságát, hogy szeretnének-e építkezést, új épületeket, jó esetben a jelenleginél kisebb zöldfelületeket a Városligetben. Szeretném önt megkérdezni, hogy a saját testületén belül megvitatták-e ezt a kérdést vagy sem.

Szeretném azt is tudni, hogy meg tudja-e adott esetben akadályozni a lakosság vagy bármely hatóság ezt a beruházást, hogyha elindul. Vagyis úgy is kérdezhetném, hogy számít-e bárki másnak a véleménye ebben a projektben a politikusokon kívül.

Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy van egy korábbi alkotmánybírósági határozat, amely szerint a környezetvédelem jogszabályban rögzített szintje alkotmányos módon tovább nem csökkenthető. Kérdezem önt arról, hogy nem mond-e ellent ennek az állásfoglalásnak az a törvény, ami az ön nevéhez kötődik, amely gyakorlatilag minden jogszabályi korlátozást felold, és adott esetben lehetővé teszi azt is, hogy a zöldfelület felszámolásra kerüljön. (Ivanics Ferenc: Nem!)

Tisztelt Képviselőtársam! Még egy kérdésem van: van-e önnek valami garanciája arra, hogy ha elindul ez a beruházás, akkor nem jut-e a kormányzati negyed sorsára? Nagy fideszes álmok, nagy elképzelések, átcsoportosítva a 350 millió forint a 2014-es költségvetésben, EU-s források bevonása - mi lesz ennek a sorsa, képviselőtársam?

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Szakmai kérdés még nem érkezett Koszorús László képviselőtárstól a projekt kapcsán. Azért remélem (Kontur Pál: Nagyon értesz hozzá!), hogy a törvényt sikerült átolvasnia most már az elmúlt három órában. A projekt miniszteri biztosa nyilatkozta.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amit a kormány által lerombolni szándékozott Kishantosi Vidékfejlesztő Központ történetét jól ismerők már eddig is pontosan tudtak, arról most már bírósági ítélet is van, konkrétan az, hogy a kormánynak és az agrártárcának egyetlen igaz állítása sem volt abban a kommunikációs folyamatban, amelynek egyetlenegy célja volt: az, hogy meggyőzzék a közvéleményt arról, hogy Kishantos földjeit el kell venni.

Erről a közvéleményt nem sikerült meggyőzni, másrészt pedig most már a bírósági ítélet is teljesen világossá tette, hogy önök hazudtak Kishantossal kapcsolatban. Egyrészt önök azt állították, hogy a központnak folyamatos díjfizetési elmaradásai vannak, másrészt ugye azt is állították, hogy az NFA nyolc kisebb helyi gazda gondjaira bízta Kishantos sorsát, és még hozzátették azt is, hogy a nemzeti vidékstratégia elveinek megfelelően.

A hazugság első része arról szólt ugye, hogy nyolc kisebb helyi gazdáról beszéltek. Mára már kiderült, hogy az egyik közülük például egy salgótarjáni építési vállalkozó, akinek köze nincsen a földhöz, legkevésbé pedig a biogazdálkodáshoz; illetve azt is tudjuk, hogy a megye legnagyobb agrárvállalkozójának is sikerült adni Kishantos földjeiből.

A másik a díjfizetésre vonatkozott: a bíróság ítélete szerint nem felel meg a valóságnak a Vidékfejlesztési Minisztérium egy másik államtitkárának állítása, hogy a mintagazdaság vezetője éveken át nem fizette a bérleti díjat.

Ki hazudott tehát? Egyrészt hazudott Budai Gyula államtitkár úr, másrészt hazudott Sebestyén Róbert, az NFA időközben megbukott vezetője, és hazugságokkal traktálta a sajtót meg a közvéleményt a VM sajtóosztálya is, mindezt azért, hogy önök a megmagyarázhatatlant megmagyarázzák.

Kérdezem tehát öntől, tisztelt államtitkár úr, hogy megkeresi-e az Orbán-kabinet a kormányzati szintre emelt hazudozás felelőseit. Lesz-e személyi következménye a kishantosi központ alantas eszközökkel történő ellehetetlenítésének? És elégtételt szolgáltat-e a kormány a hamisan vádolt kishantosiaknak? (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem nagyon nagy türelmembe kerül az, hogy önt itt rendszeresen hallgassam (Révész Máriusz: Nekünk is!), de a helyzet az, hogy ezt meg fogom tenni, mert felháborító, amit csinál. Ez a cinizmus csúcsa! Elképesztő, amit a Fidesz csinál, és az különösen elképesztő, amit ön csinál.

Gyakorlatilag végre van egy bírósági ítélet, ami egy az egyben kimondja azt, hogy önök hazudtak, hogy Budai Gyula államtitkár úr hazudott. (Révész Máriusz: Te is hazudsz, Bernadett! - Babák Mihály: De miért?) Mert azt mondta, hogy folyamatos díjfizetési elmaradásai vannak. Soha nem voltak Kishantosnak folyamatos díjfizetési elmaradásai! (Bitay Márton Örs: Tartozik vagy nem tartozik?)

Az, hogy önök a nemzeti vidékstratégiát nem tudják végrehajtani, és teljesen dilettáns módon kezelik a magyar mezőgazdaság ügyét, világosan mutatja azt, hogy most is éppen a Ház tárgyalja az agrárgazdaságról szóló jelentést, és egy egész oldalon át azon keseregnek, hogy még mindig csak 130 ezer hektáron folyik ökológiai gazdálkodás ebben az országban.

(16.10)

Holott 2016-ra, tudja, államtitkár úr, milyen szintre kell felvinni ezt a területet? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 300 ezer hektár lesz az előírás. Hogy fogják ezt megtenni, államtitkár úr?

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A "Szólalj fel" programunk keretében az állampolgárok hangját hozzuk be a parlamentbe, az őket közvetlenül érintő problémákra hívjuk fel a figyelmet. Ezúttal egy kényszervállalkozó szavait szeretném önnek átadni.

"A munkahelyek megszűnésével - idézem - az embernek két lehetősége van, ha nem tud alkalmazottként elhelyezkedni: vagy elmegy munkanélküli-segélyre, ami csak három hónapig megoldás, vagy alkalmi munkát vállal, és így 80-90 ezer forintot keresve próbálja eltartani a családot. De ahhoz, hogy orvosi ellátásra, nyugdíjra is majd jogosult legyen, és ne feketén dolgozzon, ki kell váltani a vállalkozói igazolványt. Ez 2010-ig nem is volt probléma. A 80-90 ezer forintos bevételből 2010-ben 32 ezer forint tb-járulékot fizettünk, a maradék 50-60 ezer forintból szűkösen, de megéltünk. 2011-ben a tb-járulékot felemelték 42 ezer forintra, változatlan bevételek mellett. 2012-ben tovább emelték 57 ezer forintra. 2013-ban a minimálbérek emelgetésével a tb-járulékunk már meghaladja a 60 ezer forintot. Közben a kereslet csökkent, az elszegényedő lakosságnak egyre kevesebb pénze marad felújításokra, karbantartásokra és egyéb munkákra, így a kisvállalkozóknak csökkennek a bevételeik, a járulékok viszont ugyanolyan magasak.

(16.30)

Mit jelent egy kisvállalkozónál az, hogy garantált bérminimum? Ki garantálja nekünk, hogy a lakosságtól több munkát kapjunk? Senki. Akkor miért emelik a járulékfizetési kötelezettségünket? A havi 80-90 ezer forint bevételből a több mint 60 ezer forint járulék befizetése után marad 20-30 ezer forint. Jelenleg az évtizedek alatt idős korunkra tartalékolt spórolt pénzünket éljük fel. Megéri ezek után kisvállalkozóként dolgozni? Az 50 ezer forint átalánydíjas adózás is csak azoknak kedvez, akik többet keresnek. Azoknak, akik csak havi 89 ezer forintot tudnak a kevés munka mellett megkeresni, az 50 ezer forint átalányadó körülbelül 60 százalékos adóterhelést okoz. Tehát a kisjövedelmű vállalkozóknak ez nem segítség."

Ennek az állampolgárnak az esete is jól mutatja, tisztelt államtitkár úr, hogy sok, jelenleg munka nélkül lévő ember vergődik a teljes kilátástalanságban, a kormány nem segíti őket sem munkahelyek teremtésével, sem abban, hogy vállalkozzanak. Kérdezem ezért tisztelettel, hogy mit tett a kormány ezekért a kisjövedelmű vállalkozókért.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jellemző, hogy a kormánynak a kiotói folyamattal kapcsolatban aktuális teendőként kizárólag a saját elfuserált közútkezelő és útdíjszedési törvényének a korrekciója jut eszébe. A közelmúltban ért véget a nemzetközi klímacsúcs Varsóban, és a mai napig nem tudjuk, hogy pontosan kik és milyen állásponttal képviselték Magyarországot az eseményen.

Láthatjuk azt, hogy a kormánynak egyáltalán nincsen klímapolitikája, a klímavédelemről és a megújulókról utoljára a választási programjukban ejtettek szót. Akkor azt ígérték, hogy évente a lakásállomány 10 százalékának az energetikai korszerűsítését fogják végrehajtani, illetve azt, hogy a megújuló energiákat fogják jobban használni majd itt Magyarországon, teret adnak a megújuló energiáknak.

Azt láthatjuk, hogy ebből semmi nem lett. Közben azt is láthatjuk, hogy minden normális európai ország gőzerővel készül a klímaváltozás várható következményének a kivédésére, és a különböző zöldenergia-használat növelésre.

Az atomenergia szerepét mind pénzügyileg, környezetileg és társadalmilag is fenntarthatatlan alternatívának tartják, középtávon mindenütt, még Franciaországban is csökkenteni akarják.

Egyedül Magyarországra jellemző az, és a Fidesz-kormány ezt tevőlegesen támogatja, hogy gyakorlatilag a fejüket a homokba dugva megelégszenek azzal, hogy mi majd két új atomerőművi blokkal fogunk hozzájárulni a klímapolitika megoldásához, gondolják önök, miközben továbbra is a lakások helyett az utcákat fűtjük, úgy is mondhatnám, hogy az orosz gázzal, és Európa egyik legelavultabb, füstöt okádó felszíni közösségi közlekedési járműparkjával rendelkezünk. Eközben a gazdaságunk fajlagos energiafelhasználása is a legnagyobbak közé tartozik.

Azt gondolom, hogy ha a kormánytöbbség legközelebb hozzányúl a klímaügyi jogszabályokhoz, akkor talán ezekre az itt felsorolt dolgokra is érdemes lenne figyelmet fordítani, a további teljesen értelmetlen törvényi foldozgatások helyett. Azt gondolom, hogy ha a kiotói jegyzőkönyvről van szó, akkor önöknek elsősorban annak kéne eszükbe jutni, hogy Magyarország mennyire le van maradva ezen a téren, minden más európai országtól tőlünk nyugatabbra.

Köszönöm. (Mile Lajos tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Azt azért látniuk kell, hogy mindezt annak fényében kell értékelni, ami az elmúlt évek során a megváltozott munkaképességű emberekkel történt. Ugye, az volt, hogy a kormányzó kétharmad két évvel korábban olyan szabályok sorát fogadta el, amely azt üzente, hogy gyakorlatilag önöket nem érdeklik az emberi sorsok, nem érdekli önöket, hogy egyik napról a másikra a megváltozott szabályok milyen hatással lesznek százezrek élethelyzetére.

A rokkantnyugdíjak megvonása és az új ellátások összegének drasztikus csökkentése gyakorlatilag rokkant emberek tízezreit taszította a teljes kilátástalanságba. Az átlag 70 ezer forintos rokkantnyugdíj a felülvizsgálatok után egyik napról a másikra egy 27 900 forintos összegre csökkent, ráadásul a komplex minősítés szabályai is megszigorodtak, ami azt eredményezte, hogy olyan embereknek is javulhatott papíron a munkaképessége, akiknek az egészségi állapotában igazából negatív változás következett be.

A rehabilitációs albizottság elnökeként több bizottsági ülést is szenteltem a felülvizsgálatoknak és azoknak az emberi tragédiáknak, amelyeket ez az új rendszer, amelyet önök bevezettek, okozott. Mind ez idáig teljesen süket fülekre találtam a kormány részéről.

Most egy záró módosító van előttünk, ami azért elmozdulást jelent pozitív irányba, de azt hozzá kell tennem, hogy ez csak egy csepp a tengerben. Azt gondolom, hogy az 1. ajánlásban szereplő módosító javaslat szerint azt látjuk, hogy a rehabilitációs járulékban részesülőkre majd ezentúl más szabályok vonatkoznak, mint a többi igénylőre. Mit jelent ez tulajdonképpen? Azt jelenti, hogy a járadék lejárta után megállapított ellátást nem a minimálbér bizonyos százalékának alapulvételével kellene majd kiszámolni, hanem egy kedvezőbb szabály szerint. Ugye, a korábbi járadék 140 százalékát akarják alapul venni. Na most, az önök indoklásában az szerepel, hogy erre azért van szükség, mert sok esetben, miközben romlott az illető egészségi állapota, az ellátás összege a minimálbér alapulvétele miatt lényegesen kevesebb lett, mint a korábbi rehabilitációs járadék összege.

Erre igazából én csak azt tudom mondani önöknek, hogy jó reggelt kívánok. Rengeteg rokkant ember szembesült azzal a felülvizsgálata során, hogy az új rendszerben lényegesen alacsonyabb ellátást kap ugyanarra az egészségi állapotra vagy kifejezetten romló egészségi állapotra. Igen, rengeteg olyan ember van ebben az országban, akik stagnáló vagy romló egészségi állapotuk ellenére jóval kevesebb ellátást kaptak. Az önmagában pozitív, hogy erre a felismerésre most már a kormánypárt is ráébredt a rehabilitációs járadékosok esetén, de kérdezem én: miért nem gondolnak ugyanerre a többi rokkant ember kapcsán is? Az ő esetükben miért nem tartják igazságtalannak, hogy lényegesen csökken az ellátásuk, hangsúlyozom, egyik napról a másikra?

Számomra az is érthetetlen, hogy miért csak most jut eszükbe mindez, amikor már csak egy év van hátra, és kifutnak a rehabilitációs járadékok, mára pár ezer ember maradt a rendszerben, korábban viszont tízezrek voltak ebben a helyzetben, és a Lehet Más a Politika folyamatosan megpróbálta az önök figyelmét felhívni erre. Most ezeket az embereket, kérdezem én, akkor ki fogja kompenzálni.

Tehát összességében azt tudom mondani, hogy a Lehet Más a Politika támogathatónak tartja ezt a módosítót, mint ahogy az ajánlás 2. pontjában szereplő módosítót is, de meg kell jegyeznem, hogy akkor lettek volna ennyire szociálisan érzékenyek, amikor a törvényt megalkották két éve. Akkor és azóta sem akarnak hallani a fenti érvekről, egyéni élethelyzetekről és méltányosságról, és azt gondolom, hogy ez egy hatalmas kormányzási hiba az önök részéről. (Mile Lajos tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 1. pontjához szeretnék hozzászólni, ugyanis úgy látom, hogy egy rendkívül megbonyolított szabály további bonyolítása az, amit itt láthatunk. Van ez a módosító, amely egyrészt kimondja azt, hogy nem jár gyed hatvan napig abban az esetben, ha az első igénybevétel a gyermek egyéves kora után kezdődik, és az igénylő maga pedig keresőtevékenységet folytat, kivétel, ha az igénylő tgyást vett korábban igénybe.

Na most, én nem egészen értem, hogy ha már lehetővé tették a gyed melletti munkavégzést, akkor miért kell így megbonyolítani a szabályokat a hatvannapos gyedmegvonással. Ezt a szabályt bonyolítják még továbbra is azzal, hogy nem számít majd keresőtevékenységnek, illetve díjazásnak a nevelőszülői jogviszony, illetve a szerzői védelem alatt álló alkotásért járó díjazás. Gondolom, később majd újabb és újabb kivételek fognak bekerülni a törvénybe egészen a végtelenségig, ami egyáltalán nem fog jót tenni sem a törvény minőségének, sem azoknak az embereknek, akik megpróbálják igénybe venni ezeket a juttatásokat.

A záróvitában továbbá még szeretném elmondani, hogy meggyőződésünk az, hogy a nőket minél előbb segíteni kell abban, hogy vissza tudjanak jutni a munkaerőpiacra. Már nagyon régóta mondjuk, hogy ehhez kettő dolog szükséges. Az egyik a rugalmas munkavégzési formák bevezetése Magyarországon, és nemcsak a bevezetése, hanem a lehetővé tétele annak, hogy a nők effektíve élni is tudjanak ezekkel a lehetőségekkel; erre rengeteg javaslatot tettünk még a munka törvénykönyvének vitája során. Illetve szükség van rugalmas, elérhető és megfizethető nappali gyermekellátási formákra.

Na most, ha ezek nincsenek meg, akkor azok a javaslatok, amelyek a törvénycsomagban szerepelnek, nem fogják tudni elérni egyrészt azt a célt, hogy a demográfiai krízist minél inkább lassítani tudjuk. Maguk a demográfusok is elmondják, hogy a nőket akkor nem tudja visszasegíteni ez az intézkedéscsomag a munkahelyre, ha a gyermekeket nem tudják elhelyezni. A munkahelyekre való visszatérés kulcsa - már sokszor elmondtuk - a nappali ellátás bővítése.

Nagyon sajnáljuk azt is, hogy kimaradt a rugalmas gyed. A rugalmas gyednek az a lényege, hogy rövidebb idő alatt fel lehet venni azt az összeget, amit egy édesanya kettő, illetve három év alatt felvehetne más esetben. Tehát ugyanarról az összegről van szó, csak rövidebb idő alatt lehessen hozzájutni. Ez sajnos kikerült a javaslatból, pedig ez lett volna az egyetlen olyan javaslat, ami igazán segít abban, hogy felgyorsítsuk azt a folyamatot, amiben az anyák végül is nem közel négy és fél, öt év után - két gyermek esetén ennyit töltenek otthon - próbálnak meg visszaintegrálódni a munkaerőpiacra.

Ez olyan helyzetet idézett volna elő, amelyben az édesanyák rugalmasan ki-be tudtak volna járni a munkaerőpiac és a családi kötelezettségek között, és azt gondoljuk, ez segített volna mind a munkaerő-piaci problémák megoldásában, mind a családok egzisztenciális helyzetének a javításában és egyáltalán a demográfiai válság megoldásában is. Úgyhogy nem győzök azon sajnálkozni, hogy ez végül kimaradt a csomagból.

És akkor marad a gyed extra. Végre visszavonták azt a büntető rendelkezést, amely szerint munka mellett nem lehet gyest felvenni, illetve aki gyesen van, az nem dolgozhat. Ezzel szabályosan elzavarták a dolgozó kisgyermekes anyákat három évvel ezelőtt gyesre, most ezt vonták vissza. Tehát amit önök korábban elvettek, azt most visszaadták az édesanyáknak. Örülök neki, hogy erre még futotta.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánytól érkezett záró módosítóban az szerepel, hogy a vízvédelmi feladatokat a továbbiakban nem a Környezetvédelmi Hatóság, hanem a vízügyi hatósági feladatokhoz kapcsolódóan a vízvédelemmel és a vízgazdálkodással együttesen foglalkozó hatóság fogja ellátni. E mögött a szemérmes megfogalmazás mögött tulajdonképpen az áll, hogy a kormány a vízügy maradékát is a BM-be költözteti.

Emlékszünk arra, hogy mintegy két éve a hatáskörök egy részét, főleg az árvízvédelemmel kapcsolatosakat a BM-be költöztették, és önök ezt azzal indokolták, hogy ez egy logikus feladatszétválasztás, merthogy például a vízminőség-védelem vagy a hatósági engedélyezések a környezetvédelmi államtitkárságnál fognak maradni, merthogy ott kell maradniuk. Ezt mondták akkor. A valódi indok persze nem ez volt, hanem az, hogy a kormány a saját vízstratégiájának teljesen ellentmondva egy katasztrófavédelmi logikájú, közmunkára alapozott ár- és belvízvédelmet képzelt el, és úgy gondolta, hogy a közmunkások jobb helyen vannak a BM-nél.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy akkor a vízügy kettéválasztását az egész vízügyi szakma és a tudomány egységesen ellenezte. Ha megkérdeznék őket, a BM-hez való telepítést is elleneznék, hiszen például a hatósági munkában a környezet- és természetvédelem, valamint a vízügy képez egy teljesen természetes logikai egységet. Azonban a kormányt láthatóan nem érdeklik a logikai és a szakmai érvek. Pintér Sándor tárcájának további erősítéséért azt sem tartják nagy áldozatnak, ha egy újabb ágazatot szétvernek a közigazgatásban.

Azt is látjuk, hogy ebben a törvényben tovább szűkítik a hatósági jogköröket az atomenergia-használathoz kapcsolódó engedélyezési és tájékoztatási eljárásban. Én ezt úgy értékelem, hogy ezen a területen egy nagy lépést tettek a rendeleti kormányzás bevezetése felé.

Egyébként van olyan pontja is a javaslatnak, amivel a Lehet Más a Politika egyet tud érteni. Ilyen például a védendő felhasználók körének a kijelölése a víziközmű-szolgáltatásban. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy az egészséges ivóvízre mint egy alapvető életfeltételre való tekintettel a lakosság teljes körét védendő felhasználónak kellene tekinteni, és a törvényi szabályozást is ehhez kellene igazítani. Úgy is mondhatnám, hogy anyagi vagy egyéb okok miatt senkit nem szabad kizárni a vízgazdálkodásból, egy bizonyos minimális ellátási színvonalnak állampolgári jogon mindenkit meg kellene illetnie ebben az országban. (Taps az LMP soraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Ugye, itt egy zárószavazás előtti módosító javaslatot kaptunk, ami alapvetően egy nyelvhelyességi hibát próbál meg korrigálni. De nagyon sajnálom azt, hogy a törvény alapvető és fatális tévedéseit nem tudja korrigálni. Ugyanis ebből a jogszabályból egyenesen az olvasható ki, hogy a kormány gyakorlatilag most már semmilyen korlátot nem ismer a hatalomgyakorlás útjában, és nem szereti, ha bármifajta hivatal vagy hatóság nem igazodik a kormányzati akarathoz.

Nem győzöm azt hangsúlyozni, hogy kiváló termőhelyi adottságú szántóterület övezetében külszíni bányatelket lehet majd megállapítani. Azt gondolom, hogy ez továbbra is tételesen ellentmond a termőföldvédelmi törvénynek. Mi ebben a helyzetben egy módosító javaslattal próbáltunk segíteni, ugyanúgy, mint a tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő területi övezetben zajló bányászati tevékenységgel kapcsolatban, az országos vízminőség-védelmi területi övezetben a szennyvíz bevezetésének megtiltásával és a bányászás engedélyezésével kapcsolatban, valamint a földtani veszélyforrás területének övezetében a beépítések engedélyezésével kapcsolatban.

Nézzék, a logika mindenhol ugyanaz volt, hogy ne hozzunk létre olyan környezeti kockázatot, amiért utólag majd az állampolgárok közösségének kell majd fizetnie, a környezeti feltételek romlása vagy a keletkező károk elhárításának finanszírozásával. A jelenlegi tervezet, amit most itt tárgyalunk, szélesebbre tárja a rendeleti szabályozás hatósugarát is. Ugye, a területrendezési hatósági eljárás részletes szabályainak megállapítása vonatkozásában, például sztráda, főút, vasútvonal, távvezeték-hálózat kapcsán, ezeket a Lehet Más a Politika álláspontja szerint törvényben kellene szabályozni. Hiszen az eredmény így a hatósági és a civil kontroll csökkenése lesz.

A törvénynek az 1/8. melléklete pedig az atomerőmű és egyéb erőművek között nevesíti Paks II.-t, ami még egy tervezés alatt sem álló, politikai döntés előtt álló nukleáris projekt esetében teljes mértékben elfogadhatatlan. Tehát önök olybá tesznek ebben a törvényben, mintha Paks II. már létezne és működne. Ezt mégis hogy gondolják? Az indoklás szerint Paks II. a 2009. évi 25. országgyűlési határozati javaslatra tekintettel a tervezett új paksi atomerőművet jelenti.

Ugye, ezt miniszterelnök úrral is megpróbáltuk megbeszélni már az azonnali kérdések órájában múlt héten, hogy ez a határozat gyakorlatilag arról szól, hogy egyáltalán elgondolkodhatunk, hogy kell-e ide, ebbe az országba új atomerőmű vagy nem. Semmiképpen sem arról szól, hogy itt bárki egy képzeletbeli atomerőművel kapcsolatban hozzon törvényeket.

Azt hozzá kell tennem, hogy hangsúlyozottan előkészületről, nem létesítésről van szó, tehát ebből semmiképpen nem vezethető le egy olyan törvény, ami erőművi övezetként említi a nem létező Paks II. feltételezett helyét. Na most, ezt a részt egy ellenzéki módosító egyébként kiiktatta, majd egy kormánypárti biztosító visszacsempészte a szövegbe. Tehát volt egy nagyon érdekes eljárás ezzel kapcsolatban. A Lehet Más a Politika nem híve az ilyen lopakodó jogalkotásnak, különösen akkor nem, ha 3-4-6 ezer milliárd forintba kerülő projektről van szó, ami az energiapolitikánkat gyakorlatilag generációkra meghatározza.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy ha a kormány atomerőművet akar építeni, akkor álljon a nyilvánosság elé a költségkalkulációkkal, terjessze az alternatívákat az Országgyűlés elé, a döntést pedig az alaptörvénynek megfelelően bízza a döntéshozói hatalomra, vagyis a parlamentre. És egyáltalán, a társadalmat is hitelt érdemlően informálja arról, hogy mit forgatnak a fejükben. Ez a fajta lopakodó jogalkotás teljes mértékben elfogadhatatlan. (Mile Lajos és dr. Gaudi-Nagy Tamás tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kishantosi vidékfejlesztő központtal a családi gazdaságok és az ökológiai gazdálkodás legfontosabb magyarországi szellemi és gyakorlati műhelyével kapcsolatos kormányzati hazugságok egy részét a bíróság, egy másik részét pedig maga az élet cáfolta meg. A kormány, ugye, azzal indokolta az intézmény földnélkülivé tételét és de facto felszámolását, hogy egyrészt a központnak földbérletidíj-hátraléka van, másrészt, hogy a földjeit helyi kisgazdálkodóknak kell kapni, és amúgy sincs a központnak semmi szerepe a biogazdálkodásban, mondja a kormány, hiszen a termékei nincsenek jelen a bioboltokban és a biopiacokon.

Ezekből a kijelentésekből, kérem szépen, süt a dilettantizmus és a merő rosszindulat. A bíróság a napokban kimondta, hogy Kishantosnak nincs semmilyen díjhátraléka. Bírósági ítélet mondja ki, hogy Kishantos mindig is fizette, amit fizetnie kellett. Aki mást mond, nem mond igazat. A kishantosi földek nyerteseiről a sajtó megírta, hogy salgótarjáni építési vállalkozó és a megye egyik legnagyobb agrárvállalkozójának családja is köztük van. Ennyit tehát a helyi kisbirtokosokról. A harmadik hazugságot most viszont kénytelen leszek helyre tenni azzal, hogy tolmácsolom önöknek Ollé Sándor biopékmester, a lábatlani Piszkei Öko Kft. tulajdonosának levelét. A levél címzettje dr. Bitay Márton Örs államtitkár, de úgy gondolom, érdemes meghallgatniuk ezt a levelet, amely a 2013. évi október 21-ei és október 28-ai, az Országgyűlésben elhangzott felszólalással kapcsolatban született.

A levél így szól:

"Kedves Címzettek és Kedves Kishantosiak! Tisztelt Országháza Urai! Azzal kezdeném, hogy én elsősorban a Piszkei Öko Kft.-re, vagyis a munkámra koncentrálok, a figyelmemet munkámra, munkatársaimra, családomra fókuszálom. Nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót, próbálom kikapcsolni magam a számomra ismeretlen és nem is mindig etikus politikai világból. Nekem fontosabb, hogy az üzemünkből kikerülő termék örömet adjon a vásárlónak, netán egy gyógyulni szándékozó embertársunknak, mint hogy mi történik a parlamentben. Ezért elnézéseteket kérem, hogy ez idáig nem találkoztunk ez ügyben.

Meglátásom szerint az államtitkár úr magáról beszélt, önmagáról nyilatkozott a Kishantosról szóló kijelentésével, vagyis arról, hogy mennyire nem ismeri a gazdaságot, a munkafolyamatokat, azt, hogy milyen termékeket lehet előállítani a búzából. Mert ha itt kereste volna, és elsősorban a feldolgozónál, akkor kilóra, grammra, literre, darabra meg tudtuk volna mondani a kishantosi gazdaság termeléséről kért adatokat. Nekünk ez idáig valóban sok éven keresztül a legfőbb termelőnk Kishantos, jelenleg is még a kishantosi búzákból dolgozunk. Nagyon jó dolgozni velük, hiteles, pontos, tiszta lelkületű embereket ismertem meg a közös munkánk során. Soha nem volt közöttünk vita vagy reklamáció. Rájuk lehet mondani, hogy fél szavakból megértettük egymást, mint a székely emberek. Igaz, hogy írtunk termeltetési szerződést, de itt az adott szó volt a döntő, ami már egyre több biogazdálkodóra jellemző. Ezt jó volna bevezetni az ország Házában is.

Ácsné Éva volt talán az egyetlen biotermelő, akivel a Nyugat által diktált gabonaárakat félretéve kialakítottunk egy, a magyar piacnak elfogadható gabonaárat. Ő fontosnak tartotta a magyar biofeldolgozó és fogyasztói társadalom megerősítését. Teszi ezt szemben más biotermelőkkel és forgalmazókkal, akik látókörében a profit szerepel, és ezért kénytelenek vagyunk nagyrészt Németországból visszavásárolni a magyar napraforgót, tökmagot, lenmagot, mákot, számomra érthetetlen módon olcsóbban, mint amilyen árat a magyar biokereskedő mond nekünk. A mi cégünknek és ezáltal a magyar biofogyasztó társadalomnak, mivel a biokenyerek nagy hányadát cégünk több mint 15 éve gyártja, nagy problémát okozna a kishantosi bio-mintagazdaság megszűnése.

Ezzel a levéllel kérem, és ezt munkatársaim nevében is teszem, engedélyezzék az Országháza urai, hogy a kishantosi biogazdaság továbbra is termelhessen bio-, jó minőségű gabonákat, így a magyar, egészségesen gondolkodó és élni akaró embereknek ne kelljen megvásárolni a külföldről multik által behozott, gabona alapú késztermékeket. Tisztelettel, Ollé Sándor tulajdonos, biopékmester."

Itt van tehát a válasz, tisztelt államtitkár úr, Bitay Márton államtitkár és Fazekas Sándor miniszter kérdéseire. A kishantosi származású mezőgazdasági termékek benne vannak a magyar biopiac kínálatában, a magyar biotermékekben. Talán még Bitay államtitkár úr is emlékszik arra a hatalmas kosárra, ami tele volt ezekkel a kiváló minőségű termékekkel. Mind magyar búzából, kishantosi biobúzából készültek.

Államtitkár Úr! Önök három érvvel támasztották alá Kishantos ledózerolását, és mindhárom állításukról bebizonyosodott, hogy önök hazudtak. Most kíváncsian várjuk, hogy lesz-e felelőse a kormányzati hazudozásnak és a magyar agrárkultúra egyik alapintézményét felszámoló állami akarnokságnak. Azt tudom, hogy önök ugyanúgy szegik meg az adott szavukat, ugyanúgy gázolnak át a közérdeken és a kisemberek egzisztenciáján, ahogyan azt elődeik tették. Ha Kishantost tönkreteszik, ennek szégyene örökre az önök arcára fog égni.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az Országgyűlés működését újraszabályozzuk, akkor nyilván lehetőség lenne arra, hogy egy érdemibb és hatékonyabb működést helyezzünk kilátásba, ami a mindennapi élet legalapvetőbb kérdéseire tud reflektálni, és a kormányzat hatékony ellenőrzésére, és lehetőség lenne arra is, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett, a különböző lobbicsoportok érdekében megtörténő törvényhozásnak ajtót mutassunk, és végre lezáruljon például az, hogy zárószavazás előtt módosítókkal gyakorlatilag újraírunk törvényeket, vagy éppen a benyújtás napján elfogadott törvényekkel kedvezzen a Ház vagy aki ezeket favorizálja és propagálja egyes érdekcsoportoknak.

(10.10)

Úgyhogy e javaslat kapcsán sok mindenről lehet beszélni, nyilván vannak benne bizarr elemek, amelyektől hangos a közvélemény már jó ideje. De a Lehet Más a Politikának egész röviden az a véleménye, hogy bár az eljárásrend keretében vannak bizonyos előrelépések a tervezetben, de a gazdasági érdekcsoportoknak továbbra is lehetőségük lesz arra, hogy a törvényhozást manipulálják, ha ez a szabálytervezet így megy át a Házon.

Előbb említettem, hogy vannak bizarr rendelkezések. Szeretném ezeket megnevezni is. A felállva köszöntött házelnök semmiképpen nem tartozik azon intézkedések közé, amelyet ilyen formában támogatni lehetne. De teljes elutasítással találkozik részünkről a tárgyi, képi vagy hanghordozó útján történő szemléltetés szankcionálása. Nem véletlenül kellett a Lehet Más a Politikának a szemléltetés különböző eszközeivel élni a parlamentben. Azt gondoljuk, ehelyett inkább azon kellene elgondolkodnia a kétharmadnak, hogy miért idézett elő olyan helyzetet, amelyben egyes képviselőknek már igazából semmi más lehetősége nem maradt, mint hogy ilyen módszerekkel pontozzák alá véleményüket, élve képviselői véleményszabadságukkal.

Az is szerepel a tervezetben, hogy szankcionálni szeretnék, ha valaki akadályozza másnak a kivezettetését. Ez elég furcsa készülődés. Nem tudom, talán dulakodásra készülnek, akik ezt benyújtották. De a bizarr rendelkezések közé tartozik az is, hogy az Országház képét csak állami szerv használhatja, kivéve az idegenforgalmi célokat. Tehát ha én a Facebook-oldalamon ki szeretném tenni az Országház képét például, akkor azt esetleg szankcióval fogják sújtani, mert állami szervnek nem minősülök, és nem idegenforgalmi célból csinálom. Ez számomra megint egy kicsit túlburjánzás vagy túlaktivitás a benyújtók részéről.

Hogy pozitívumokat is említsek: nyilván vannak olyan elemek, amelyek azt szolgálhatják, ha nem élnek vele vissza, hogy előkészítetlenül és hirtelen felindulásból nehezebben kerüljenek az Országgyűlés elé törvények. De, mint ahogy előbb is mondtam, nem zárják ki továbbra sem, ezek a csatornák nincsenek bezárva. Most az szerepel benne, hogy a törvényjavaslat benyújtása és az ülés napirendjének elfogadása között, amely ülésnapján az általános vita megkezdése szerepel, legalább öt napnak el kell telnie, és további két napnak kell rendelkezésre állni a módosító javaslatok megfogalmazására. De ez messze kevés, nem értem, hogy miért álltak meg félúton. Ugyanis a kiszámítható jogalkotás érdekében szükség lenne arra, hogy az eljárás gyorsításának az összes elemét visszanyessék. Egész egyszerűen a parlament egy olyan hely, ahol biztosítani kell a lehetőséget az alapos politikai vitára, arra, hogy a képviselők el tudják mondani a véleményüket megalapozottan, legyen felkészülési idejük, meg tudják ismerni a szöveget, tudjanak konzultálni adott esetben társadalmi csoportokkal, akiknek a véleményét be kívánják hozni a parlamentbe. Sajnálattal látom, hogy ilyen módon nem lesz garantálva ennek a lehetősége, viszont nem sikerült kivenni a javaslat alapján, hogy a gazdasági érdekcsoportoknak a befolyása végre megszűnjön a törvényalkotásban.

Hogy konkretizáljak, több olyan rész is van, amelynek alapján ezek az érdekcsoportok befolyásolhatják a törvényhozást. Van egy olyan kitétel, hogy az ülés kezdete előtt egy órával továbbra is be lehet nyújtani módosító javaslatot. Ennek az lenne az ellenpontja, ha mondjuk, az ülés megnyitását megelőzően egy órával sem a kormány, sem a képviselőcsoport vezetője, vagy öt független képviselő indoklással ellátott javaslata alapján ne lehessen megbolygatni a hatályos szabályoknak megfelelően a napirendet.

Ott van a kivételes eljárás mint új terminológia. Ez váltaná fel a sürgős kivételes eljárást. Ez is egy olyan intézmény, amellyel el lehet térni a normál törvényalkotási folyamattól. Többször elmondtuk, hogy ezt most már egyszerű többséggel lehetne elfogadni. De gyakorlatilag azt jelentené, hogy félévente négy alkalommal továbbra is zárójelbe kerülhet a törvényalkotási eljárás, ami továbbra is probléma, azt gondolom.

Azt is látjuk, hogy szigorodnának a zárószavazás előtti módosító indítványok beadásának szabályai. De egyes esetekben továbbra is lehetőség lenne arra, hogy 72 órával az üléskezdés előtt be lehessen nyújtani ilyen módosító javaslatokat. Az elmúlt években megélhettük ezeknek a cunamiját. Tehát az látható, hogy ez a nyilvánosságot és a szakmai kontrollt is kizárja, ha ilyen módon kerülnek zárószavazás előtti módosítók a Ház elé. Azt is láthattuk, az elmúlt években a lobbicsoportoknak, hogy így fogalmazzak, az egyik kedvenc módszere volt, hogy így próbálják meg a törvényalkotást befolyásolni.

A Lehet Más a Politika nagyon fontosnak tartja a nyilvánossággal kapcsolatos szabályokat. Ezeknek az erősítését szorgalmazzuk, ezért kezdeményezni fogjuk, hogy a sarkalatos törvények, a kódexek, a költségvetési és az adótörvények esetében továbbra is maradjon meg a részletes vita. Azt gondoljuk, hogy e javaslatok esetében szükséges, hogy plenáris ülésen tudjunk részletekbe menően vitatkozni ezekről a szabályozásokról.

Egyébként meg összességében az is felmerül az emberben, hogy nagyon jó, hogy most a választások előtt nem sokkal beszélgetünk arról, hogy miként lehetne egy új Házszabályt csinálni. De miért nem merült fel ez a gondolat korábban? Tehát ha arról van szó, hogy önök szívükön viselik a Ház hatékony működését, az érdemi politizálást s a többi, akkor miért most állnak neki ennek a kérdésnek, és miért a következő ciklusra gondolják ezt bevezetni? Szerintem ugyanúgy megtehették volna a kormányra kerülésükkor, hogy ezt végiggondolják, és akkor már három és fél éve hatékonyabban és jobban működhetne a törvényhozás.

Összességében azt tudom mondani, hogy az egyik legfontosabb kifogásunk a rapid jogalkotás megmaradása. Szeretnék egy példát is mondani erre az én szakterületemről. Nemrég beszéltünk a Városliget megújításáról és fejlesztéséről szóló törvényjavaslatról. Ez egész pontosan úgy került a Ház elé, hogy vasárnap este valamikor benyújtották a törvényt, hétfőn bizottságban, kedden általános vitán volt, szerdán pedig részletes vitán, és a következő hétfőn megszavazta az, aki ezt megszavazta. Ha ezt a szabályt nézzük, akkor erre továbbra is meglesz a lehetőség. Korlátozott számban, kicsit máshogy, de alapvetően nem zárják ki azt, hogy ilyen újra megtörténhessen, márpedig egy ilyen eljárás súlyosan sérti a törvényalkotással szemben támasztott összes garanciális követelményt. Gyakorlatilag ez az az eljárás, amely kiüresíti az országgyűlési vitákat, és ráadásul a képviselőket is korlátozza abban az értelemben, hogy egész egyszerűen nem lehet olyan gyorsan konzultálni szakmai csoportokkal, nem lehet ilyen módon megfelelően képviselni a választók érdekeit, ha egy ilyen kényszermenetbe kényszerítik a képviselőket. Azt gondolom, ha valóban tenni akarnak azért, hogy a Ház demokratikusan működjön, és a képviselők megfelelően tudják végezni a munkájukat, akkor zárják be ezeket a csatornákat, ilyen ne fordulhasson elő.

A másik, ami az LMP-nek egy nagyon erős törekvése és legutóbb december 2-án utasították el az erre irányuló erőfeszítésünket, az a családbarát működés bevezetése. Egész egyszerűen érthetetlen számunkra, hogy a magyar parlament miben különbözik bármely más olyan nemzeti parlamenttől, amely képes volt arra, hogy egy normál munkahelyhez közelítve működjön. Értem ezalatt azt, hogy most hétfőn hánykor kezdtük a szavazásokat. Este 9-kor vagy 8-kor? Nem tudom, de itt voltunk jó darabig. Sajnálom, hogy nincs bekamerázva, illetve be van kamerázva, de nem látszik a tévénézőknek az, hogy ilyenkor hogyan zajlanak a szavazások. Egész egyszerűen este 10-kor, 11-kor a képviselők fáradtsági szintje és morálja nem olyan, mint egy normál menetben, egy normál napszakban megtartott szavazáskor. Az összes nemzeti parlament, amit én ismerek, normál időben szavaz. Próbál közelíteni ahhoz a munkarendhez, amelyben az emberek nagy része az országban dolgozik és ez nem véletlen. Ez nem véletlen!

Egész egyszerűen elfogadhatatlan az, hogy teljes fejetlenségben, éjjel-nappali műszakban kell az embernek dolgozni. Van, hogy még hajnali 2-kor itt van, és 8-kor már megint itt van teljesen különböző törvénnyel. Szóval, egy normálisan működő parlament nem egy törvénygyár éjszakai műszakkal, hanem, mint mondtam, egy alapos politikai vita színhelye. Ez nem jelent egyet azzal, hogy a képviselőknek a családjuktól elszakítva és sok esetben az állampolgárok elől elrejtve kell dolgozniuk, mert azért a ciklusban jó pár olyan vita volt, amely az éjszaka leple alatt zajlott, és csak nagyon komoly erőfeszítésekkel lehetett a választóknak megmutatni, hogy mi zajlik itt az Országgyűlésben, miközben ők békésen alszanak. Azt gondolom, figyelembe kell venni ezeket a szempontokat, úgy a működés színvonala, mint a képviselők családi kötődései miatt.

Ráadásul, most már ugyan világosan láthatjuk, milyen alacsony az elköteleződés a kormánypártokban arra vonatkozóan, hogy nőket hozzanak be a politikába, de az biztos, hogy egy nőnek sem jó üzenet az, ha egy olyan parlamenti működésre kell felkészülni, amelyben gyakorlatilag bármikor, éjjel-nappal rendelkezésre kell állni, és teljesen abszurd időpontokban kell felszólalnia, szellemi frissességben figyelni arra, hogy a törvények úgy menjenek át az Országgyűlésen, ahogy a választópolgároknak az a legmegfelelőbb.

(10.20)

Úgyhogy azt gondolom, hogy ha önök komolyan gondolják azt, hogy szeretnének a parlament működésén változtatni, akkor tegyék azt családbaráttá, tegyék azt olyanná, hogy nők és férfiak, anyák és apák, leendő anyák és leendő apák számára ez egy vonzó pálya lehessen, és ne az éjszaka leple alatt akarjanak különböző törvényeket megvitatni és hozni.

Szintén egy fontos pont - és itt rá kell térnem - a vizsgálóbizottságok kérdése, mert ezzel kapcsolatban módosító indítványt is fogunk benyújtani. Ugye, emlékeznek arra, hogy mielőtt az alaptörvényt elfogadták, volt egy társadalmi vitát pótoló intézmény, ez az alkotmányos konzultáció? Ennek a 12. kérdése az volt: "Vannak, akik azt javasolják, hogy Magyarország új alkotmánya büntetés terhe mellett tegye kötelező a megjelenést annak, akinek az Országgyűlés valamelyik vizsgálóbizottsága meghallgatásra idézést küld. Ön mit gondol?" Ebből a kérdésből nagyon sok választópolgár azt a téves információt vonhatta le, hogy a kormánypártok számára fontos a vizsgálóbizottságok ügye, holott mi azt látjuk, hogy a Fidesz és a KDNP, úgy tűnik, hogy retteg a vizsgálóbizottságok megalakításától.

Itt most ebben a vitában is előkerült ez a kérdés, és gyakorlatilag önök minden, a jelenlegi kormány tevékenységét vizsgáló bizottságnak a létrehozását blokkolták. Akadályként pontosan a szocialisták korábbi álláspontjára hivatkoztak - és a mai napig a NAV-vizsgálóbizottsággal kapcsolatban is erre hivatkoznak -: a folyamatban lévő hatósági eljárásra mint akadályra. De szeretném azt azért megjegyezni, hogy most már odáig jutottak, hogy azt állítják, hogy ezt az ellenőrzési eszközt gyakorlatilag a politikai bolhacirkusz egy különleges műfajának tekintik.

Tehát azt gondolom, hogy a vizsgálóbizottságok ennél többet érdemelnek, és a tárgyban módosító javaslatot fogunk benyújtani, ami egyébként ki fog térni arra is, hogy a kezdeményezés kivéreztetését szolgáló különböző technikáknak ajtót mutassunk, és hatékony garanciákat építsünk be ezek ellen a törvényszövegbe. Ilyen például a létrehozásról szóló döntés halogatása, a tagok meg nem választása vagy magának a bizottságnak az inaktivitása.

A Lehet Más a Politika azt szeretné, ha a vizsgálóbizottságok olyan lehetőséget biztosítanának az ügyek kivizsgálásra, ami prompt és hatékony módon működhet, és nem lehet azt különböző politikai akarattal ellehetetleníteni vagy negatív irányba befolyásolni. Ezért a javaslatunk például tartalmazni fogja azt is, hogy az Országgyűlés a benyújtást követő második plenáris ülés végéig, ha nem dönt magáról az indítványról, vagy akár a bizottság tagjait a döntést követő második plenáris ülés végéig nem választják meg, akkor a bizottság a leírtak szerint létrejönne, ha a tagok személyét az előterjesztők az Országgyűlés elnökének egyszerűen bejelentik.

A másik javaslatunk, ami ebben szerepelni fog, az lesz, hogy az Alkotmánybíróság az indítvány elutasításáról szóló országgyűlési határozattal szemben benyújtott alkotmányjogi panaszról 60 napon belül kell hogy határozzon. Ennek az egész ügynek, ami miatt ezt a módosítót is benyújtjuk, különös aktualitást ad a NAV-os vizsgálóbizottsági határozati javaslatunk, amit tegnap nyújtottunk be. Mostantól kezdve kizárólag a kormánytöbbség szándékán fog múlni, hogy gyorsan megy-e át vagy egyáltalán átmegy-e ez a kezdeményezésünk.

Úgyhogy mindent összefoglalva azt tudom elmondani, hogy itt most van egy lehetőség arra, hogy hatékonyabbá tegyük az Országgyűlés működését. Szomorúan látjuk, hogy a jelenlegi tervezetben ez most nem biztosított. Amíg 72 órával az üléskezdés előtt be lehet adni zárószavazás előtti módosító javaslatot, illetve lehetőséget biztosítanak kivételes eljárásrendre, ugyanakkor nincsen lehetőség arra, hogy a képviselők véleményszabadsága biztosított legyen, addig a Lehet Más a Politika nem fogja tudni ezt a javaslatot támogatni.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Teljesen elképesztő az a jogalkotási folyamat, amit a Fidesz-KDNP művel ezzel a törvénnyel is. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy az eredeti javaslattal köszönő viszonyban sem lévő módosító indítványokat nyújtottak be hozzá, például ezt a mostani zárószavazás előtti javaslatot is. Szó se volt a köznevelési törvény, pláne a felsőoktatási törvény itt módosítandó részeiről, egyébként ez a salátatörvénykezés most már alkotmányossági aggályokat is felvet.

De a salátajellegű módosítások közül hadd emeljek ki itt egy konkrét pontot: ez a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás bevezetése, illetve be nem vezetésének a kérdése. A költségvetési vitában már módosították az eredeti időpontot 2014 szeptemberéről 2015 szeptemberére, szembemenve Balog Zoltán miniszter úr akaratával. Ennek a törvénynek a zárószavazás előtti módosító javaslata három napja jelent meg, és tartalmazta azt a pontot is, hogy a módosított 2015-ös határidőt módosítsák vissza 2014-re. Ezt a pontot azonban visszavonták a mai napon, és nem értjük, hogy mi történik itt. Szeretnénk látni, hogy mi van e mögött az akció mögött.

A zárószavazás előtti módosító javaslat indoklásában ez szerepel: "Újabb és további adatgyűjtések és hatásvizsgálatok alapján ugyanis megnyugtatóan rendeződik az óvodai férőhelyhiány kérdése. A kormány az ennek kezeléséhez szükséges lépéseket megteszi, ezért nem indokolt a hároméves kortól kötelező óvodába lépés 2015. szeptember 1-jétől történő bevezetése." Most akkor mi történik itt, tisztelt kormánypártok? Mégse rendeződik megnyugtatóan az óvodai férőhelyhiány kérdése önök szerint, vagy három nap alatt a kormány is rájött erre, és ezért vonták vissza ezt a pontot?

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A zárószavazás előtt megint a számlaképhez nyúltak, ami azért nagyon érdekes, mert a számlaképek módosítása papíron azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztó könnyebben tudjon eligazodni a számláján, vagyis egyszerűbben átláthassa, hogy miért és mennyit fizet.

Ha valaki évente többször számlaképet módosít (Zaj. - Az elnök csenget.), amiből a Fidesz már rendszert csinált, akkor az ezzel a hatással pontosan ellenkező hatást fog elérni.

(17.50)

Innen is látszik, hogy a valódi szándék a Fidesz részéről messze nem az, hogy a háztartások, a családok, a fogyasztók könnyebben eligazodjanak a kiadásaik között, hanem egész egyszerűen a rezsicsökkentésnek nevezett átverős kampányukat ki akarják terjeszteni a számlákra is, ehhez viszont a Lehet Más a Politika nem kíván önöknek asszisztálni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a háztartások megfizethető áron jussanak energiához, de az emberek becsapását semmilyen körülmények között nem tudjuk támogatni, a pazarlás állami ösztönzésével nem értünk egyet, és csakis fenntartható és valós megoldások mellett tudjuk letenni a garast.

Azt is láthatjuk, hogy a kormánytöbbség nem támogatta azokat a módosító javaslatokat, amik előrevinnék ezt az ügyet, ilyen volt például az a javaslat is, ami a társasházakban kifüggesztett úgynevezett rezsitájékoztatónak a teljes kormányzati ciklusra vonatkozó kiterjesztését szolgálta volna, vagyis azt, hogy a fogyasztók a teljes kormányzati ciklusra vonatkozóan lássák a rezsiadatokat, rezsiinformációkat. Azt, hogy önök ezt miért nem támogatták, azt mi pontosan értjük, ugyanis az Orbán-kormány regnálásának az első félideje, az első két és fél éve a monoton rezsinövelés jegyében telt. (Dr. Rétvári Bence: Hol van ez? Ez melyik ajánlási pont?) Áremelések, adóemelések, új adók kivetése volt az, ami ezt az országot terhelte, ami a rezsikiadásokat folyamatosan felvitte. Ebben az országban itt és most nem él senki olyan állampolgár, akinek a rezsije kisebb lenne, mint amikor annyi lett, miután önök kormányra kerültek, egész egyszerűen azért, mert az Orbán-kormány, amikor hatalomra került, akkor olyan módon esett neki a gazdaságpolitikával akár a rezsinek is, hogy elkezdtek nőni a kiadások. Az, hogy önök most ezt hatósági árakkal próbálják visszafogni, az egy merő kampányfogás, épp ezért a kormány rezsiügyi tevékenységéről csak a teljes ciklus vonatkozásában való korrekt tájékoztatást tudjuk elfogadni.

Látjuk egyébként, hogy a társasházakban, ahol törvényi kötelezettség megőrizni a számlákat, minden információ rendelkezésre is állna ahhoz, hogy a teljes ciklusra vonatkozóan korrekt információkat kapjanak a lakosok. Egyébként jellemző példa, tisztelt államtitkár úr - ha már az előbb úgy csodálkozott -, hogy több olyan budapesti társasházról is tudunk, ahol már kiírták, hogy összességében mennyivel emelkedett a rezsi az Orbán-kormány tevékenysége nyomán. Világosan látható tehát, hogy a kormány nem tájékoztatni akar, hanem egy csúf propagandába kezdett, egy merő kampányba, méghozzá egy olyan területen, az otthonokban, ahonnan, úgy gondolom, hogy önöknek sürgősen távol kéne tartani magukat.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. A helyzet az, hogy az általános vitában elég bőségesen érveltem a projekt szakmai és jogi nonszenszségével kapcsolatban. Ugye, itt kormányoldalról meghallgathattuk azt, hogy Budapest mint székesfőváros és egyéb ilyen történelmi távlatokra visszamenően önök milyen jövőt szánnak ennek az egész projektnek. De sajnálatosnak tartom, hogy semmilyen érdemi választ nem kaptam azokra a kérdésekre, amelyek nem álmodozásnak, hanem konkrét, szakszerű törvényhozásnak adnak helyt, és amelyek azt a célt szolgálták volna, hogy a magyar emberek világosan lássák azt, hogy a Városligetben mi készülődik.

Emellett, ugye, azt sem tudtuk meg, hogy milyen forrásból kívánják finanszírozni ezt az egész projektet. Semmilyen megnyugtató választ nem kaptam azzal kapcsolatban, hogy ki fogja finanszírozni ezt a beruházást. Márpedig az biztos, hogy azok a kulturális intézmények, amelyeket önök megálmodtak a Városligetbe, azok nem fogják tudni kitermelni a bevételekkel azt a forrást, ami ennek az egész projektnek a fedezete lehetne. Azt látjuk, hogy egy új közpénztemető készülődik a Városligetben, méghozzá a városi természet tönkretételével. Ezt az is bizonyítja, hogy bár önök benyújtottak egy olyan módosító javaslatot, amelyben azt vállalták volna, hogy a Városliget zöldfelületeinek aránya megmarad a projekt kapcsán is olyan szinten, mint most az év végi szint, de nem tudom, tudja-e képviselőtársam, polgármester úr, hogy a miniszteri biztos már most azt nyilatkozgatja, hogy képtelenség lesz ezt a beruházást úgy megépíteni, hogy az ne menjen a zöldfelületek rovására. Úgyhogy számomra érthetetlen, hogy akkor most önök nem kommunikálnak egymással, vagy pedig itt mi készülődik. Mert egész egyszerűen elfogadhatatlan, hogy zárószavazás előtt van egy törvény, amelyben van egy kormánypárti módosító, ami elvileg arról szólna, azt hivatott garantálni, hogy ne tegyék tönkre még jobban a zöldfelületeket ebben a városban, ugyanakkor van egy miniszteri biztos, aki úgymond az egész projekt gazdája, és már most ellene szegül ennek a törvényjavaslatnak, és azt mondja, hogy márpedig ezt úgy nem lehet megcsinálni, hogy ne csökkenjen a zöldfelületek aránya. Tehát számomra elfogadhatatlan, hogy önök ennyire nem veszik komolyan ezt a munkát.

Már az általános vitában is elmondtam, hogy teljes déjŕ vu érzésem van. A Normafa kapcsán már végigcsináltuk azt, hogy ahelyett, hogy konkrétan megmondanák, mire készülődnek, és arra kérnék a voksot a parlamenttől, önök megint létrehoznak egy vákuumot. Gyakorlatilag egy jogi vákuumot, amiben felfüggesztenek, nem tudom, városrendezési, építési szabályzatot, gyakorlatilag korlátlan beépítésre adnak lehetőséget, csökkentik a hatósági engedélyezést, csökkentik a lakossági kontrollt, a civil kontrollt, és gyakorlatilag vállalkozási vagyonná nyilvánítják a Városliget vagyonkezelői jogait, méghozzá szerződéskötés nélkül, a törvény erejével. És gyakorlatilag vállalkozásba viszik, megterhelhető vállalkozási vagyonelemmé teszik a Városliget vagyonkezelői jogát.

Tehát létrehoznak egy ilyen környezetet, és eközben semmit nem tudunk igazából arról, hogy önök mire készülnek a Városligetben. Ugye, elmondtam azt is, hogy Papcsák képviselőtársunk, aki polgármester abban a kerületben, jó lenne, ha országgyűlési képviselőként gondolkodna, és az ország érdekeit is figyelembe venné, vagy legalábbis Budapest érdekeit is figyelembe venné, és végiggondolná azt, hogy az a projekt, az a gigaberuházás, amit ő most a Városligetben fontolgat, és amire az országgyűlési képviselők szavazatát kéri, milyen hatással lesz Budapest többi részére; milyen hatással lesz a Népligetre vagy a Várra, vagy egyáltalán milyen hatással lesz az itt élő emberek életminőségére.

Nyilvánvaló, hiszen a miniszteri biztos is megmondta, hogy a zöldfelületek csökkentése nélkül ezt a projektet nem lehet keresztülvinni. És arra is felhívom a figyelmét, tisztelt polgármester úr, tisztelt képviselőtársam, hogy zöldfelület és zöldfelület között minőségi különbség is van ökológiai szempontból. Tehát ha ön kivág, nem tudom, élő fákat bizonyos mennyiségben, azt legalább ugyanannyival kellene pótolni ahhoz, hogy ne csökkenjen az életminőségük az ott élő embereknek.

(18.10)

Ön sok mindenről álmodozott itt az általános vita kapcsán, Babák képviselőtársunk a székesfővárosról elmélkedett, ön történelmi távlatokban vizsgálta a projekt jelentőségét. Én igazából csak azt szeretném tudni, hogy mi készülődik a Városligetben, ki fogja ezt kifizetni, és hogy a zöldfelületekkel mi lesz ezen a területen.

Amíg én ezekre a kérdésekre nem kapok választ, addig nemhogy támogatni nem tudjuk ezt a javaslatot, hanem messzemenőkig ellenezni tudjuk, hiszen elfogadhatatlan az, hogy most már másodszorra cibálnak ide úgy egy törvényjavaslatot, hogy nem tudjuk, hogy mi készülődik, de szavazzuk meg. Mégis hogy gondolják ezt? (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha nem lenne ennyire kétségbeejtő és veszedelmes a helyzet, amelybe önök Magyarországot taszították, azt mondhatnám, hogy élvezzük ki azt a percet, amikor a nemzeti együttműködés kormánya felvállalja a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának örökségét. Nézzük végig, ahogy a fülkeforradalom felvállalja az '56-ot eltiprók örökségét, és folytatni kívánja az együttműködést az éppen feltámadóban lévő Szovjetunióval!

Még sincs időnk azon merengeni, hogy vajon újra bekötötték-e a vörös telefont a miniszterelnök úr szobájába. Nincs időnk, mert éppen a fejünk fölött készülnek döntést hozni a következő 50-100 évről úgy, hogy közben semmit, de semmit nem árulnak el a kérdés tartalmi elemeiről.

Ez a szerződés, tisztelt államtitkár úr, egy közönséges szemfényvesztés. Most minden magyar állampolgárhoz szólok: kezeiket figyeljék, mert csalnak! Csal a kormány, mert azt mondja, hogy mindent elmond a paksi paktumról, pedig csak azt nem mondja meg, hogy mennyibe kerül, és mennyi kamatot fizetünk érte; meg mi lesz, ha nem épül meg időre, meg azt, hogy hová kell majd vízlépcsőt építeni, és mindent letarolni, hogy a hűtést majd megoldják. Sőt! Ez a szerződés, amely a parlament asztalára fog kerülni, még azt sem garantálja, hogy Paks II., a magyar történelem legnagyobb, legdrágább, legértelmetlenebb, legfeleslegesebb és legveszélyesebb kalandja egyáltalán 100 százalékban a magyar állam tulajdona legyen.

Figyeljék a kezüket, mert csalnak! Csal a kormány, mert nem mondja meg, hogy hová fogják vinni az atomszemetet húsz év múlva, miután a kötelezettségvállalás lejár. Csal a kormány, mert azt mondja, hogy a parlament felhatalmazta őt a paksi bővítésre, amikor erről szó nincsen. Csak az előkészítésre, az alternatívák vizsgálatára van önöknek felhatalmazásuk, másra nincsen. A fejlesztési miniszter pedig bujkál. A miniszterelnök nemes egyszerűséggel a rezsihazugsághoz hozzácsapja az olcsó paksi áram hazugságát, miközben úgy rettegnek önök a nyilvánosságtól, mint ördög a szenteltvíztől, csak nehogy kiderüljön, hogy mit tartalmaz pontosan Orbán Viktor hűségesküje Vlagyimir Putyinnak.

Figyeljék a kezüket, mert itt igazából mindenki csal! Csal a kormány, mert úgy tesz, mint ha szerződést íratna alá a parlamenttel, pedig valóbaján ez nem több, mint egy biankó felhatalmazás, amibe majd azt tesz bele, amit ő éppen akar. Az ország már tudja, hogy hogyan szokott bánni Orbán Viktor a biankó felhatalmazásokkal. Kérem önöket, ne adjanak erre még egy esélyt!

Csalnak a jobboldali megmondó emberek, mert azt mondják a választóknak: ti ehhez nem értetek, ez szakmai kérdés, bízzátok rá az okos emberekre. Ezt már hallottuk, kérem, az összes, valaha volt MSZP-SZDSZ-kormányok retorikája pontosan ez volt, hogy ehhez nem értesz, majd a szakértők megoldják. Hát, láttuk, hogy mi lett belőle...

De csal a baloldali ellenzék is, amely most szenteskedve próbál tüntetni az erőműbővítés ellen, amit igazából évek óta fű alatt együtt próbálnak összehozni a mostani kormányoldallal. Képviselőtársaim, önöknek egyetlen problémájuk van a paksi paktummal: hogy nem a maguk kormányzása alatt köttetett, és nem önök tudják zsebre vágni a Júdás-pénzt. A maguk összefogása, lehet, hogy pár hetes, de igazából itt van egy olyan atom-nagykoalíció, amely már jó ideje sarokba szorítja ezt az országot, és amely a Fidesz és az MSZP között kiválóan működik.

A Lehet Más a Politikának az az álláspontja, hogy Putyin öleléséből csak úgy menekülhet meg az ország, ha a népszavazásra a lehető legegyszerűbb kérdést tesszük fel: akarunk-e atomenergiát Magyarországon vagy nem? (Dr. Schiffer András: Így van!) A mi álláspontunk teljesen egyértelmű: függetlenségünk, szabadságunk, energiabiztonságunk záloga az atomstop, a teljes atomstop. Ez ilyen egyszerű.

Vannak olyan tanulmányok, léteznek olyan szakmai anyagok, amelyek megvizsgálták Magyarország nukleáris energiából való kivonulásának a lehetőségét, és azt állítják, hogy 2040-re meg lehet csinálni. Meg lehet csinálni, meg tudjuk csinálni, meg tudnánk csinálni, csak önök éppen nem akarják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felelős, hazájáért, a jövőnkért, a gyermekeinkért, az unokáinkért, a dédunokáinkért és az ükunokáinkért - és folytathatnám tovább - aggódó képviselő a Ház előtt lévő törvényjavaslatot nem szavazza meg.

Ennek ellenére nincsen kétségem, hogy önök ezt meg fogják szavazni. Legyenek kedvesek, okozzanak nekem csalódást! (Taps az LMP soraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztoshelyettes Úr! A korábbi években az ön hivatala jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a paksi bővítés ügyét ne lehessen az emberek feje fölött, az országot és a döntéshozókat információhiányos állapotban tartva kezelni. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa hosszan és alaposan vizsgálta a paksi bővítés jogi és szakmai megalapozottságát, e vizsgálat eredményeképpen 2011 tavaszán hét javaslatot fogalmazott meg a kormány irányába. Kimondta, hogy a 2009-es országgyűlési határozatot nem lehet biankó csekknek tekinteni egy bővítéshez. Kimondta, hogy az előkészítésre és az alternatívák vizsgálatára van felhatalmazása a kormánynak, de nincs felhatalmazása a beruházás érdekében konkrét lépések megtételére. Kifejtette, hogy mivel az áramszámlában és adó formájában az adófizetők fizetik az egész projektet, nem lehet egy szűk szakmai kör és néhány politikus belügye a bővítés kérdése. Felhívta a kormány figyelmét arra, hogy végezze el az elmaradt vizsgálatokat, hozza nyilvánosságra az eredményeket, és adjon be egy új előterjesztést a parlament számára.

Tehát van egy ombudsmani állásfoglalásunk arról, hogy a bővítés előfeltétele annak megvizsgálása, hogy egyáltalán szüksége van-e az országnak a létrehozandó új erőművi kapacitásokra, és felszólította a kormányt arra, hogy végezze el a hiányzó vizsgálatokat, tájékoztassa a közvéleményt, az Országgyűlést, és az Országgyűlés számára hozzon be egy formailag és tartalmilag is törvényes új előterjesztést. Két kérdésem van ennek kapcsán biztoshelyettes úrhoz. Az első kérdésem az, hogy a hét ombudsmani javaslatot biztoshelyettes úr véleménye szerint mennyire vette figyelembe a kormány, és mennyire elégítette ki a kormány az abban foglaltakat, különös tekintettel arra, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa kifejezetten kérte, hogy újra kerüljön az Országgyűlés elé a bővítés kérdése, mégpedig a tények és a számok ismeretében.

A másik kérdésem az, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa azt is kérte, hogy az atomtörvény és a bővítésre vonatkozó határozat legyen egymással összhangban. Ön szerint ennek eleget tett a kormány? És ha eleget tett, akkor megfelelő módon tette-e ezt? (Taps az LMP soraiból.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget és a választ, biztoshelyettes úr. Viszont két kérdésem volt, de most már három van a válasz után. Egyrészt szeretném öntől megtudni, mikor lesz az az ülés, amire az előbb utalt, az aarhusi kerekasztal ülése, mert információim szerint ezt az elmúlt időszakban nem lehetett összehívni, és pontosan azért, mert a kormányoldal akadályozta azt, hogy ez létrejöhessen. Kérdezem, hogy ez az akadály elhárult-e, és akkor a kormányoldal végre hagyja a civileket megfelelően tanácskozni. Ha igen, akkor szeretném tudni, hogy mikor lesz az ülés időpontja.

A másik pedig az, hogy én egyáltalán nem látom azt az eredeti országgyűlési, az ombudsmani javaslattal összhangban lévőnek, hogy a T/3288. törvényjavaslatban nemes egyszerűséggel megváltoztatták a szórendet és azt mondták, hogy nem a beruházáshoz, hanem csak az előzetes hatásvizsgálathoz kell országgyűlési engedély. Énszerintem ez magának a törvénynek a meghekkelése és az eredeti ombudsmani állásfoglalásnak a semmibevétele a kormány részéről.

Tisztelettel kérdezem biztoshelyettes urat, hogy ön ezt így gondolja-e, vagy az ombudsmani hivatalnak más véleménye van.

DR. SZÉL BERNADETT, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottságában két és fél órán keresztül vitatkoztunk erről a kérdésről, de igazából erőltetett menetben kellett a vitát lezárnunk, mert a 13 órás parlamenti üléskezdésre ide kellett érnie a társaságnak. Én magam nagyon sajnálom, hogy nem volt időnk még részletesebben megbeszélni ezt a kérdést, de leginkább azt sajnálom, hogy a felmerült kérdések nagy részére semmilyen választ nem kaptunk sem a miniszter asszonytól, sem a jelen lévő helyettes államtitkártól.

A döntést magát a bizottság kétharmados többséggel átvitte, de azt szeretném külön kiemelni, hogy mind a bizottság elnöke, mind a két alelnöke nemmel szavazott. Azt gondolom, a bizottságban is felmerültek akár kormányoldalról is olyan kérdések, amelyeknek az alapos megválaszolása nélkül ezt a kérdést nem lett volna szabad plenáris ülésre engedni.

Mint említettem, számos kérdés merült fel. Alapvetően tisztában voltunk vele, hogy itt egy nemzetközi egyezményt kívánnak törvényjavaslat formájában szentesíteni a parlamenttel. De felmerült az is, hogy maga a szerződés szövege a megvalósítási megállapodásokra utal. Kérdeztem a miniszter asszonytól, hogy konkrétan mi van ezekben a megvalósítási megállapodásokban, tekintve, hogy mindig a részletekben rejlik az ördög. Sajnálatos módon nem kaptam választ arra, hogy pontosan ezek mit takarnak, és hogy ezt esetleg láthatja-e az Országgyűlés vagy sem.

Szintén felmerült az is, nagyon büszkélkedtek a 40 százalékos magyar beszállítói aránnyal, de az ülésen elmondtuk, hogy a szerződés szövegében ez egy senkire sem kötelező óhaj formájában van benn, "a felek megtesznek mindent azért...", így kezdődik ez a mondat a 40 százaléknál. Innentől kezdve senki ne vegyen mérget arra, hogy ez a 40 százalék 40 százalék lesz vagy annál kevesebb.

Az áramár kapcsán szintén élénk vita bontakozott ki a bizottságban. Számos képviselő az ellenzékben megemlítette, hogy az atomenergiánál gyakorlatilag minden olcsóbb, úgyhogy jó lenne, hogy ha már itt valaki áramárat akar csökkenteni, inkább más irányba menne. Arról nem is beszélve, hogy maga a javaslat szövege leginkább egy garantált átvételi árra emlékeztet, vagyis egy olyan árra, amit a beruházó fog megszabni. Erre a kérdésre sem kaptunk választ, hogy ez most tényleg így van-e, ez a következtetésünk helytálló vagy sem. De ugyanígy nem kaptunk választ arra, hogy mi lesz húsz év múlva azokkal a fűtőelemekkel, amelyek kiégnek, illetve mi lesz a feldolgozásból megmaradt hulladékkal. Konkrétan ez Oroszországba fog menni, vagy esetleg Magyarországon kell valahol elhelyezni? Arra a kérdésre sem kaptunk választ, hogy ez mennyibe fog kerülni, illetve hogy a költségekről szóló tárgyalások során ezt mennyire veszik figyelembe.

Nem kaptunk választ arra a kérdésre sem, hogy miért nem nevezi meg az egyezmény a vitarendezésben közreműködő választottbíróságot. Arra sem kaptunk választ, hogy mi lesz akkor, ha az orosz fél egy előnytelen ajánlatot ad a hitelre és a kamatokra. Arra sem kaptunk választ, hogy milyenek a kihátrálás feltételei. Arra sem kaptunk választ, hogy miért 95 százalék az állami tulajdon rögzített aránya a szerződésben, miért nem 100 százalék, az az 5 százalék pontosan mit fog jelenteni.

Az ülésnek egy meglehetősen sajátos hangulatot adott, hogy a miniszter asszony, mielőtt még válaszolni tudott volna a kérdésekre, távozott. De előtte még egy beismeréssel élt, méghozzá most először kormányoldalról ő kimondta azt, hogy nem csupán kapacitásfenntartásról, hanem kapacitásbővítésről van szó. Innentől kezdve kérem Lázár Jánost, Rogán Antalt és mindenkit, aki megszólal ebben a kérdésben kormányoldalról, konzultáljon azzal a miniszterrel, aki effektíve aláírta, mert lehet, hogy ő többet tud, mint azok, akik itt felszólalnak róla. Mondom, erről nem tudtunk mélyebb eszmecserét folytatni a miniszter asszonnyal, mert távozott az ülésről. De ott maradt nekünk a helyettes államtitkár úr, aki - hogy így fogalmazzak - kevésbé szakmai és tudományos válaszokat adott a kérdéseinkre. Például értetlenkedett az atomellenességen, és kifejtette, hogy maga a Föld-bolygó is felfogható egy nukleáris reaktorként, amelynek a tetején élünk, és mégsem fél tőle senki. Majd hasonló plasztikus példákat hozott a napsugárzásról, ami szintén sugárzás formájában éri el a bolygónkat. Nem én mondtam, a helyettes államtitkár mondta, akit önök küldtek ebbe a pozícióba. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Külön fájó számomra, hogy az viszont egyértelműen kiderült, a bizottsági tagok egy nagy része teljesen felkészületlen abban a kérdésben, hogy Magyarországon a zöldenergia, az alternatív, a megújuló energiaforrások milyen lehetőségeket tartogatnak az ország számára. Sem az ár, sem az egyes paraméterek tekintetében nem tudtak olyanokat kérdezni, amelyre bármely zöldaktivista ne tudott volna kielégítő választ adni. Azt gondolom, nagyobb felkészültséggel kellene benn ülni a fenntartható fejlődés bizottságában, ha ilyen kérdésekre sor kerül. Úgyhogy ott is felmutattam ezt a könyvet és itt is felmutatom, mert azt gondolom, ez egy olyan mű, amellyel mindenkinek meg kellene ismerkedni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aki most erről a kérdésről szavazni fog. (Taps az LMP padsoraiból.)

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy az én felszólalásom 2014-re fog emlékeztetni mindenkit, mert amit eddig itt láttunk, az a '60-as években is megállta volna a helyét. Azt gondolom, hogy önök elvesztették a fonalat valamikor nagyon régen, és egész egyszerűen nemhogy alapvető dolgokról, például a fukusimai katasztrófáról nincs tudomásuk, és ezeknek az atomenergia árára való hatásáról nincs fogalmuk, de mondjuk, a gazdasági világválságról sincsen, hiszen a gazdasági világválság hatására mindenhol csökkent az energiafogyasztás, és szakértők - lehet, hogy nekünk nem azonos szakértőink vannak Aradszki képviselőtársammal - egyáltalán nem veszik biztosra azokat a növekedési szcenáriókat, amiket önök itt hangoztatnak.

Nézzék, ez az egész paródia, amit lerendeznek a magyar parlamentben, hogy először a miniszterelnök kimegy Moszkvába, aláír egy szerződést, utána mi időkeretben beszélgethetünk róla, ahol Magyarország zöldpártjának összesen jut 30 perc, hogy kifejtse a véleményét, miközben önök elszabotáltak egy konkrét társadalmi vitát, egy politikai vitát és egy szakmai vitát, ez egész egyszerűen felháborító. Ez, amiről beszélünk, nem egy nemzetközi szerződés, hanem egy biankó csekk, amire majd Orbán Viktor azt fog írni, amit akar.

De nézzük meg egy kicsit, hogy hogyan jutottunk el idáig! Végiggondolva az elmúlt évek történetét is, egyébként érdekes, mert az MSZP-nek - aki most nincs itt, és képviselői nem vesznek részt a vitában - éppúgy fontos szerepe van, mint a Fidesznek, aki ezt a küldetést továbbvitte, tehát azt látjuk, hogy összesen kétszer foglalkozott a magyar parlament a bővítés kérdésével, méghozzá a kormányváltás előtt kezdődött ez a történet. 2008-ból származik egy országgyűlési határozati javaslat, ami konkrétan úgy szól: a 2008. évi 40. országgyűlési határozat, a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról. Hogy egy kicsit képbe helyezkedjünk, hogy hogy jutottunk idáig, szeretnék idézni ebből. Ebben az szerepel, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy kezdje meg az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés-előkészítő munkát. A szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé.

Képviselőtársaim! Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy erről a mai napig nem kaptunk semmiféle anyagot. Anno még Fellegi Tamás volt az, aki az ombudsmannál azt firtatta, hogy mégis hol van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a beteljesítése. Azt a választ adta, hogy az energiastratégia, amit önök 2011-ben megszavaztak, kiváltja ezt, úgyhogy igazából nem szükséges ezzel a továbbiakban foglalkozni.

Én mindenki figyelmét felhívnám arra, hogy az energiastratégia magáról a bővítésről feltételes módban beszél, egyébként ugyanezt az érvelést használta szinte szóról szóra Orbán Viktor, amikor azt mondta, hogy az energiastratégia megoldja ezeket a múltbeli kérdéseket, hogy itt bárki bármifajta új felhatalmazást szeretne. Gyakorlatilag az energiastratégia olyan mágikus valami itt, Magyarországon, hogy minden korábbi ombudsmani vagy Országgyűlés által kért anyagot felülírt. Ez abszolút nem így van, ez teljes tévedés.

Akkor ott van ez a 2009-es országgyűlési határozat, amiről sokkal több szó esett az elmúlt időszakban. Erről azt szoktam mondani, hogy Orbán Viktor fügefalevélként tartja maga elé, amikor azt firtatom vagy bárki más firtatja, hogy mégis ki hatalmazta föl őt arra, hogy ilyeneket csináljon. Ezt a 2009-es országgyűlési határozati javaslatot még Gyurcsány Ferenc celebrálta a magyar parlamentben, és ez arról szólt, hogy egy elvi előkészítésre kapnak felhatalmazást. Arról szólt, hogy mondjuk, el lehet arról gondolkodni, hogy egyáltalán szükség van-e Paksra, és mik az alternatívák.

Elképesztő módon az történt, hogy amikor feltették ezt a kérdést mégis Orbán Viktornak, meg egyáltalán az ombudsman firtatta ezt a kérdést, hogy hogy lesz itt a folytatás, az történt, hogy az atomtörvényben gyakorlatilag megváltoztatták bizonyos szavak sorrendjét, és azt fogadtatták el a magyar parlamentben - az LMP akkoriban is nemmel szavazott -, hogy elég az előkészítő munkálatokhoz a felhatalmazás, magához a beruházáshoz már nem kell. Ez volt a nagy trükk az atomtörvényben 2011-ben.

(20.50)

Így reagáltak önök arra, hogy az ombudsman azt mondta, hogy jó lenne, ha a felhatalmazás meg az energiastratégia egymással összhangban lenne. Önök meghekkelték az atomtörvényt. Gyakorlatilag így sikerült eljutnunk mostanáig. Egyébként ez a szégyenletes hekkelés a T/3288. számot viseli, és gyakorlatilag ez teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy önök egy ilyennel próbálták megúszni azt, hogy itt, az Országgyűlésben érdemi vita lehessen arról a kérdésről, hogy kell-e nekünk egyáltalán Paks II. vagy nem kell, és egyáltalán hol vannak a számítások, amelyeket a mai napig senki nem látott. Ma, hogy itt 13 százalékos áramárcsökkentés lesz, ez megint egy új szám. Ezek a számok honnan jönnek? Önök honnan veszik ezeket a számokat? Önök kérdezik tőlem, hogy hogyan lehetne itt zöldenergiával megoldani Magyarország helyzetét. Én nagyon szívesen elmondom, egyébként a 30 perc meglehetősen kevés, de előtte álljunk meg egy lépésre. Most nem arról akarunk leszerződni az oroszokkal, hogy itt megújuló energiákat fejlesztünk, hanem arról, hogy atomenergiát fejlesztenek. Önök ezt akarják megcsinálni.

Akkor most beszélgessünk egy kicsit arról, és kérem az összes tanulmányt, ami arra vonatkozik, hogy ez mennyibe fog kerülni ennek az országnak. Szeretném tudni, hogy mennyibe fog kerülni konkrétan az, hogy ezeket a blokkokat az oroszok megépítik. Szeretném tudni, hogy mennyi lesz, szeretném látni a számításokat.

És akkor még egy anekdota 2009-ből, amikor is készült információim szerint egy füzetke arról az országgyűlési képviselőknek, hogy mégis hogy nézne ki ez az egész felhatalmazás, és mi állna mögötte, és hogy ezek mennyibe kerülnek, milyen atomerőmű-típus lenne, tehát konkrétumok szerepeltek volna benne. Erről Podolák akkori képviselő úrnak sikerült azt nyilatkoznia, hogy gyakorlatilag megzavarná az országgyűlési képviselőket a szavazásban és a döntésben az, hogyha ezt a füzetkét megkapnák. (Dr. Schiffer András: Be se jöttek!) Önöknek van ilyen füzete? Nincsen, és nem is volt könnyű megszerezni, mert anno az Energiaklubnak úgy kellett perrel fenyegetőzve gyakorlatilag kikövetelni azt, hogy ebbe a füzetbe egyáltalán belenézhessenek. Tehát akkor, ahogy 2009-ben megtagadták az országgyűlési képviselőktől, hogy információk birtokában tudjanak felelősen dönteni, ugyanazt játsszák el velünk 2014-ben, csak éppen másik kormány van hatalmon. Egyvalami viszont közös a Fideszben: ahogy akkor megszavazták, úgy most önök megint meg akarják szavazni, dacára annak, hogy mindenki minden létező fórumon elmondja, hogy milyen információ alapján, most fel tudom mutatni azt a cetlit, amit megkaptunk, hogy erről majd szavazunk, de erről nem lehet dönteni. Ebben semmi nincsen! Ez gyakorlatilag olyan, mint egy keretszerződés, amely utal bizonyos megvalósítási megállapodásokra, amelyekben majd a részleteket leszabályozzák. Ezek hol vannak? Ezeket fogja látni az Országgyűlés?

Egyébként ennek az egésznek a kálváriája nem most kezdődött. A Lehet Más a Politika már ősszel felfigyelt arra, hogy önök valamire készülnek. Konkrétan úgy lehetett ezt észrevenni, hogy bizonyos törvényekbe elkezdett beszivárogni Paks II., mint valami létező erőmű. A területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvényben megjelent, az erőművek felsorolásában, hogy Paks I., Paks II., és így mentek tovább. Nem tudtuk kimódosítózni azt, hogy ne maradjon benne. Sejtettük, hogy itt valami készül, mert egy nem létező erőművet bevinni egy mostani, már hatályos törvénybe, azért az elég extrém, azt gondolom.

Ekkoriban volt az, emlékezzenek rá, csak hogy kicsit felfrissítsük, hogy hogyan mentek itt a dolgok, hogy Orbán Viktor körútra indult, és Indiában meg Japánban meg itt-ott üzengetett nekünk haza, hogy itt majd nukleáris reneszánsz lesz. Odáig ment a miniszterelnök úr Japánban, a szerencsétlen tragédia után épphogy magára találó gazdaságban, hogy azt mondta a japánoknak, hogy majd tőlük fogunk technológiai segítséget kérni a mi blokkjaink megépítéséhez. Ezt végül is hogy gondolta, miniszterelnök úr, amikor maga Japán is azzal küszködik, hogy magához térjen a fukusimai katasztrófa után? Ekkoriban ezeket úgy felhoztuk itt a parlamentben, de mondták nekünk, hogy nem időszerű, konkrétan a fenntartható fejlődés bizottságában egy hónapon át küzdöttem azért, hogy Paks II. kérdését napirendre tudjuk venni. Aradszki képviselőtársam és az összes fideszes azzal hárította el ezt a felvetésemet, hogy nem időszerű Paksról beszélni. Ott volt a politikai vitanap kezdeményezésem, gyakorlatilag ez az ellenzéken ment el, a Jobbik azt mondta, hogy ha ők támogatják, az MSZP úgyse fogja, az MSZP meg valahogy úgy kisunnyogott a válaszadás alól, és gyakorlatilag elmaradt a politikai vitanap is, pedig akkor lett volna itt és most lehetőségünk arra, a másik teremben, a lényeg az, hogy plenáris ülésen beszéljünk arról, hogy egyáltalán kell-e Paks II. az országnak, vagy sem. Ez sem pótol egy széles körű szakmai vitát, ez sem pótol egy széles körű társadalmi vitát, de legalább nem tekintenék sült halnak a magyar képviselőket, és lett volna valami lehetőségünk arra, hogy beszélgessünk a közös dolgainkról, a közös jövőképünkről.

Lehet, hogy erről a kérdésről máshogy gondolkodunk, de az a döntés, amit önök most meg fognak hozni, Magyarország helyzetét a mi emberöltőnkön túl fogja befolyásolni, a mi gyerekeink, a mi unokáink és a mi dédunokáink is érezni fogják annak a döntésnek a hatását, amit önök itt most meg fognak hozni. És akkor gyakorlatilag elmentek ezek a lehetőségek, és arra tértünk magunkhoz, hogy valóban hirtelen a gazdasági bizottságban ott ült egy rakás fideszes nobilitás, és arról kezdtek el beszélni, hogy igazából már ezek a tárgyalások a végső stádiumban vannak. Tessék?!

Nem sokkal előtte voltam Pakson, egyeztettem a Paks II. projektcég vezetőségével, és ők is azt mondták, hogy ők nem tudnak róla, hogy ezek a tárgyalások előrehaladott állapotban lennének. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy szűk körű politikai csapatnak volt tulajdonképpen az akciója, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag hirtelen, számunkra váratlanul kiutazott Moszkvába, és Németh Lászlóné kíséretében különböző szerződéseket írt alá. Hogy mik ezek a szerződések, ezeket nem tudjuk. Nem tudom én sem, és igazából önök sem tudják. Talán van most már olyan a teremben, aki tudja, hogy mi van ezekben a szerződésekben, de egyvalami biztos: a magyar társadalomtól nem lehet megtagadni azt, hogy alapos és pontos ismerete legyen azokról a dolgokról, amiket önök a nevükben bevállalnak. Ez ilyen egyszerű.

Már emlegettem ma itt az MSZP- meg az SZDSZ-kormányokat, akik azt mondták állandóan, hogy majd a szakértők megmondják, hogy mi jó nekünk. Önök ugyanezt a retorikát használják. Szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy nem a szakértők döntenek arról, hogy milyen lesz Magyarország jövőképe, hanem a döntéshozó politikusok, és döntéshozó politikust megfosztani információktól nem lehet. Gyakorlatilag egy ilyen saláta alapján, amit önök idevágtak hozzánk pár oldalban, nem lehet felelős döntést hozni. Ráadásul itt azért különböző problémák is vannak, mint ahogy megpróbáltuk mi is feltárni. Ha önök nemzetközi szerződést kötnek, akkor alapvető kritérium az, hogy a 2005. évi L. törvényt, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról címet viselő törvényt önöknek be kell tartani. Ez a törvény kimondja, hogy nemzetközi szerződés előkészítése hatásvizsgálattal történik. Hol van ez a hatásvizsgálat? Szeretném látni azt a hatásvizsgálatot, amit önök azt megelőzően elvégeztek, hogy ezt a paktumot aláírták volna Moszkvában.

A másik kérdésem pedig az, hogy mikor került kormány elé ez a szöveg, ugyanis az Átlátszó megkereséséből világosan látszik, hogy önök azt írják, hogy január 22-én, márpedig az kőkeményen azt jelenti, hogy előbb volt az aláírás Moszkvában, ez a kis moszkvai szeánsz, amin a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy mi történt, és utána tájékoztatták róla a kormányt. Azt gondolom, hogy ez önmagában nagyon problémás, és nemcsak azért gondolom, mert furcsa, hanem azért, mert a törvény nem ezt írja elő.

A másik pedig az, hogy az összes releváns bizottság, amely ezt a kérdést tárgyalja, meg kellett volna hogy kapja itt, a magyar parlamentben a szerződés teljes szövegét, sőt még a felhatalmazásról szóló határozatot is. Csodálkoznék, ha itt a bizottsági elnökök nekem most azt mondanák, hogy ezt megkapták. Nézzék, természetesen lehet így eljárni, lehet úgy csinálni, mintha mindez rendben lenne, és lehet itt atompropagandát harsogni adófizetők pénzéből öt órán keresztül, amennyi időt erre rászántak, hogy erről a kérdésről beszélgethetünk, de a tények a következők. A magyar parlament sosem döntött a bővítésről, hiszen nincsenek és soha nem is voltak azoknak az információknak a birtokában, ami alapján ez megtörténhetett volna. Nem tudjuk, hogy vannak-e számítások arról, hogy 2020 táján vagy amikor a tervezett új reaktorok termelni kezdenek, vagy 2030 körül, amikor a mostani reaktorok majd nyugalomba vonulnak, mekkora lesz a magyar állampiac, lesz-e igény egyáltalán az új blokkokban termelt áramra. Nem tudjuk, hogy az orosz hitel, amelynek a felvételét ez a megállapodás kötelezően előírja, mekkora összegű lesz és milyen kamatozású lesz. Nem tudjuk, hogy az új paksi blokkok milyen áron termelik majd az áramot. Nem tudjuk, hogy a több ezer milliárdos hitel milyen konstrukcióban érkezik meg, csak azt tudjuk, hogy mindenképpen növelni fogja az államadósságot. Nem tudjuk azt sem, hogy mennyibe fog pontosan kerülni a két új reaktorblokk, a többi összes csatlakozó beruházás, gyakorlatilag semmit nem tudunk erről a tervezett beruházásról.

Ami meg különösen fájó, és muszáj erre kitérni egy mondatban, bár továbbra is azt gondolom, hogy ez a méltatlanul kevés idő, amit itt nekünk adtak, nem fogja azt megengedni számunkra, hogy egy alapos szakmai vitát folytassunk, erre kellett volna a politikai vitanap, amit azonban senki nem támogatott az ellenzéki oldalról, én azért azt szeretném elmondani önöknek, hogy nem kellene úgy csinálni, mintha nem tudnánk azt, hogy Magyarország előtt egy másik út is van, az a másik út a fenntarthatóságról szól, az a biztonságról szól, az a függetlenségről szól, és az a zöldenergiáról szól. A korábbi idők során már elég sok pengeváltásom volt kormánypárti képviselőkkel, merthogy önök azt állítják, hogy egyszerre lehet nukleáris energiát fejleszteni meg megújulókat fejleszteni. Ez az önök fatális tévedése.

Mértékadó kutatások bizonyítják, hogy főleg egy ekkora országban, mint a mi hazánk, nem tudunk kettő ilyen beruházást párhuzamosan fejleszteni. Aki az egyik útra lép, az a másik utat elfelejtheti, aki a másik útra lép, az pedig az egyik utat felejtheti el.

(21.00)

Tehát a választás, a tét itt nagyon nagy. Nemcsak arról van szó, hogy önök gyakorlatilag adósságba taszítják-e az országot száz évre, hanem arról is szól például, hogy önök lemondanak-e arról a 2020-ig megvalósítható 50-60 ezer munkahelyről, amit csak a megújulók helyzetbe hozása révén lehetne megvalósítani. Azt is kérem önöktől, hogy ne felejtsék már el, hogy Magyarországon vannak olyan kutatók, tudósok, vannak olyan műhelyek, szakmai intézmények, akik már nagyon alaposan végiggondolták azt, hogy Magyarországon hogyan lehetne fenntartható módon energiát termelni. Az egyik kutatási eredményt itt tartom a kezemben (Felmutatja.), 2011 óta ismerhető az, hogy milyen szcenáriók mentén lehet Magyarországon úgy energiatermelést folytatni, hogy 2040-ig minden létező atomkapacitásunkból ki tudjunk vonulni, a fosszilisből is, és fokozatosan egyre nagyobb teret adva a megújulóknak, elkezdjünk egy fenntartható Magyarországot építeni. Egy fenntartható Magyarországot, ami erős, független, ami munkahelyeket ad és biztonságos.

Önök, ha igent nyomnak erre a javaslatra, akkor ezt fogják veszélyeztetni. Ennek legyenek a tudatában! (Dr. Schiffer András és Ertsey Katalin tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem Schiffer András hibája, hogy már csak 1 perc 17 másodpercem maradt, hogy megválaszoljam azt a kérdést, hogy ha nem atom, akkor mi, de azt tudom mondani, hogy pontosan erről szólt volna az a politikai vitanap, amit én kezdeményeztem, és amit az ellenzék egyik frakciója sem támogatott, hogy alaposan megbeszéljük azt, hogy Magyarországnak véleményünk szerint mire van szüksége, és mire van lehetősége.

Annyit tudok mondani ebben a nagyon kevés időben, ebben a 46 másodpercben, ami rendelkezésünkre áll, hogy egyrészt a 2009-es javaslat konkrétan nemcsak az előkészítő tevékenységet tartalmazta, hanem azt is, hogy meg kell vizsgálni azokat az alternatívákat, amik rendelkezésre állnak; az ombudsman állásfoglalása ezt teljesen világosan kihangosította. A 2011-es energiastratégia pedig feltételes módban beszél a bővítésről, tehát nem mondható, hogy az már egy konkrét felhatalmazást adott volna bárkinek a bővítésre. Az a tanulmány, amit mi ismerünk, és amit mi fontosnak tartunk, hogy más is megismerje, 2040-re tudna elérni egy nukleárisenergia-mentes Magyarországot, ennek viszont előfeltétele az, hogy az ország minél előbb elkezdje az energiahatékonyságot növelni. Gyakorlatilag századvégi gazdaságkutatónak és energiakutatónak is vannak olyan mérései, amelyek azt mutatják, hogy a teljes fogyasztásunk 50 százaléka megspórolható lenne akkor (Az elnök csenget.), ha nekiállnánk energiahatékonyságot fejleszteni. Ennyit tudtam.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én most kifejezetten a fenntarthatóság szempontjából szeretnék közelíteni ehhez a témához, mert azt én világosan látom, hogy a Fidesz-KDNP-nek elemi szükséglete a rezsihazugságról beszélni a kampányban, viszont azt is gondolom, hogy Magyarországnak viszont az az alapvető érdeke, hogy egy fenntartható energiarendszere legyen, és ebbe beletartoznak a fenntartható energiaárak is. Amit itt látunk, a harmadik számú rezsicsökkentés alapvetően megint hozzányúl a társasházakhoz, a lakossági energiaárakhoz, és ismét a számlaképpel foglalkozik.

Amit látunk itt kampányidőszakban, az az, hogy a Fidesz most totálisan ráfókuszált a lépcsőházi kampányra. Erről önök most nem igazán emlékeztek meg a felszólalásaikban, de azt látjuk, hogy durva bírságot akarnak kivetni abban az esetben, ha nem jogszerű a társasházak működése, ezért kérdezem én, hogy például ebbe az is beletartozik-e, ha nem plakátolják ki esetleg a társasházban, a lépcsőházakban az önök által szükségesnek vélt rezsihazugságot. Az látható a törvényben, hogy százezer forinttól ötmillió forintig terjedő bírságot kaphatnak azok a közös képviselők például, akik nem felelnek meg a különböző elvárásoknak. Most már ebbe az elvárásrendszerbe az is beletartozik, hogy ki kell tenni azt, hogy konkrétan mennyi volt a rezsicsökkentés. Na most, önök komolyan gondolják, hogy kampányban ez megengedhető, hogy ilyen módon befenyítve az embereket veszik rá arra, hogy a Fidesz egyik legátlátszóbb hazugságát reklámozzák?

Én ahhoz már rég hozzászoktam, hogy a Fidesz világában semmi sem az, aminek látszik, és nyugodjanak meg abban, hogy a magyar emberek számára is ez teljesen világos. Azt látjuk, hogy önök minden téren megpróbálják az emberek agyát kimosni, és talán az sem véletlen, hogy a mai napon itt, ezen a négynapos tavaszi ülésszak keddi napján egymás után beszélünk először rezsihazugságról, utána pedig a paksi paktumról. Nyilván van összefüggés a kettő között. Ezt sokan látjuk, véljük látni, mivel háttéranyagaink nem nagyon vannak, ezért csak következtetni lehet, de mindenesetre elég érdekes együttállása van itt a dolgoknak.

Azért is érdekes az, amit önök itt most a harmadik rezsicsökkentés címszó alatt behoztak a parlament elé, mert egy olyan konstrukciót választottak, amely a mostani kormányra egyáltalán nem rak terheket, hiszen önöknek most csak a kampányban be kell ígérni mindenféle földgáz-, áram, távhőcsökkentést, majd a következő hónapokra, áprilisra, szeptemberre meg októberre. Tehát úgy is mondhatnám, hogy ez a jelenlegi kormányra egyáltalán nem ró terheket, max. ígérget, viszont a kampányban ennek a pozitív hatásait le tudják vadászni.

Na most, azért hozzá szeretném tenni ehhez az egész kérdéshez, hogy a távhő mint olyan és az államnak az a része, ami nem paksi áram, az gázzal készül. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy az egész rezsibűvészkedés mögött a gázt kell keresni, mégpedig nagy valószínűséggel egy gázár-megállapodást, és innentől kezdve csak következtetni lehet a dolgok állására, meg mondjuk, lehet nézegetni az orosz portálokat. Amióta Moszkvába utazott Orbán Viktor és csapata, azóta nagyon sok ember itt Magyarországon felhasználja a régi orosz nyelvtudását, mert számos információkhoz csak orosz portálokon lehet hozzájutni. De világosan látszik, hogy ezt a rezsicsökkentést is fizetni kell valamiből. Kérdés az, hogy miből. Mint mondtam, itt a gáznak nagyon fontos szerepe van, és mindannyian tudjuk azt, hogy az oroszokkal hosszú távú gázvásárlási szerződésünk van, amely évente konkrét gázmennyiségekről szól.

Azt is tudjuk, hogy a válság miatt csökkent a fogyasztás, bár erről a tegnap éjjeli vitában sok fideszes elfeledkezett, tehát nyilvánvaló, hogy ennél kevesebb mennyiséget veszünk át az oroszoktól, tehát van egy felhalmozott, át nem vett mennyiségünk, amit viszont rögzített áron a szerződés szerint át kell vennünk. És akkor itt lehet elkezdeni az orosz sajtót olvasgatni, hogy mi történik konkrétan ezekkel a gázmennyiségekkel és milyen áron történik. Van egy lehetőségünk, például az, egy feltételezés, hogy ezt kapjuk most meg, mondjuk, Putyintól az eredetinél olcsóbb áron, de van egy másik lehetőség is, hogy eltekintenek attól, hogy ezt rögzített áron átvegyük, de vehetünk olcsóbban a szabadpiacról. Egy szó mint száz, ha megnézzük ezt az olcsóbb gázt, és megnézzük, hogy mi van a gáztárolókban, mennyi tartalék van, azt kiszámolhatjuk, hogy körülbelül egy évre van tartalékunk gázból, és aztán utána szembe fogunk találkozni a valósággal.

A valóság ugyanis az, hogy a gázár emelkedik a világpiacon, és teljesen nyilvánvaló, hogy önök ezt a szemfényvesztést és bűvészkedést, amit a rezsivel tesznek, sokáig nem fogják tudni fenntartani, még akkor sem, ha azt gondolják most, hogy önök itt feltalálták a spanyolviaszt. Nem, kérem, a piaci áraktól nem lehet elszakadni. A megoldás egyébként ott lett volna, amiről a kormányra kerülésük előtt önök is elég rendesen értekeztek, az energiahatékonyság növelése. A Lehet Más a Politika ezzel kapcsolatban adott is be országgyűlési határozati javaslatot, amikor önök nekimentek ennek az egész rezsibűvészkedésnek. Ugye, arról beszéltünk, hogy Magyarországon hogy lehet biztonságos energiaellátást létrehozni megfizethető áron. Az volt a konklúziónk, hogy mindenképpen az energiahatékonyságba kell befektetnünk.

Azt is elmondtuk, többször elmondtam magam is, hogy az az elemi érdekünk, hogy a szolgáltatók nagyobb arányban tartsák bent Magyarországon a profitjukat, és ezt a profitot egyre nagyobb hányadban fordítsák különböző energiahatékonysági beruházásokra. Ennek javasoltuk különböző módjait is. Önök ezekkel mind nem foglalkoztak, önök rendületlenül mennek végig ezen a rezsibűvészkedésen, és elfelejtik közölni az emberekkel itt a kampány hevében, hogy egy év múlva ott lesz a feketeleves.

(15.20)

Lehet, hogy nem az önök kormánya lesz majd, aki ezzel megbirkózik, de a magyar emberek ugyanitt lesznek, lehet, hogy önök már rég nem lesznek itt, de mi itt leszünk mindannyian, magyar emberek. És azért én nagyon szeretném tudni, hogyha így megnézzük, hogy tényleg, itt milyen mennyiségben van a gázvásárlás, és itt van ez az egész paksi bővítéskérdés, hogy mit tartalmaz még az alku. Talán a paksi bővítés is benne van ebben az egész bizniszben? De hát, mint kiderült, egyébként nemcsak a lakosság felé jótékonykodnak az olcsó gázzal, hanem a wallisos Nagy György off-shore cégével is meg Garancsival is. Tehát a kormány szerint, önök mondják azt, hogy 240 milliárdot nyertünk a rezsihazugsággal. Azt viszont már világosan látjuk, hogy 100 milliárd minimum off-shore irányban távozott.

Lehet, hogy önök azt a látszatot próbálják itt kelteni, hogy a lakosság irányába hatalmas gesztusokat tesznek, és önök az Európai Unióval harcolnak, meg különböző szabadságharcot folytatnak, de igazából egy okos megoldásra lett volna szükség a kormány részéről, befektetni az energiahatékonyságba, erre lehetett volna partnereket találni úgy az energiaszolgáltatók személyében, mint a kormánynak saját forrásokból, mind feltehetően uniós forrásokból is, és akkor tudtak volna egy fenntartható Magyarország felé elmozdulni, ehelyett le vagyunk ragadva ezzel az egész rezsihazugság-kérdéssel. Már rendszeresen megjelennek önök a médiában, és elmondják ugyanazt, most meg nem átallanak itt még a kampányban gyakorlatilag a társasházakra is különböző bírságokat kilátásba helyezni, ha nem plakátolják ki az önök kampányanyagával a lépcsőházakat. Nézzék, ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és én azt is gondolom, hogy az ország érdekeinek ehhez semmi köze, amit önök csinálnak. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy önök nyerni akarnak ezen a választáson, és önök teljesen gátlástalanul mennek ebbe az irányba. (Szilágyi György tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott azért még nem tartunk, hogy a Fidesz iskolázzon engem szociális érzékenységből, mert még elnevetem magam. Önök itt négy évet lehúztak úgy, hogy kétharmaddal egyötödét képviselték ennek az országnak. Innentől kezdve elég nevetséges, amit önök nekem mondanak, aki a kezdetektől fogva azért küzdök, hogy ez az ország ne süllyedjen a lehetetlen szegénységbe, hogy ne tartsunk ott, ahol teljesen kinyílt a társadalmi olló. Önök elérték azt, hogy a szegények még szegényebbek lettek, a gazdagok pedig még gazdagabbak ebben az országban. Innentől kezdve az én hitelességem nem megkérdőjelezhető egyetlen fideszes képviselő által sem.

A másik pedig az, hogy én közöltem önökkel, hogy a fenntarthatóság szempontjából kívánok ehhez a vitához hozzászólni. Ugyanis az LMP semmi olyan megoldást nem tud támogatni, ami fenntarthatatlan, mert a belső adósságát növeli ennek az országnak. Emlékszünk még mindannyian a magán-nyugdíjpénztári vagyon felélésére. Azért ilyenre hadd ne kezdjünk el már tapsolni, tisztelt képviselőtársaim!

Ráadásul, ha önök nem hazudták volna el a saját választási ígéreteiket, akkor 30-50 százalékos csökkentést tudtak volna elérni minden egyes magyar családnál. Ez az önök hazugsága, amitől önök gyakorlatilag megfosztották a magyar családokat. Önök most ne próbáljanak úgy beszélni, mintha ezeknek az embereknek az érdekében csinálnák ezt a rezsibűvészkedést! És hogy miért bűvészkedés? Emlékszünk rá, mi volt 2011-ben? A távhőszolgáltatóknak 52 milliárd forintos kompenzációt kellett nyújtani, ráadásul ott volt még azon kívül, amit az energiaárba be kellett építeni, egy 70 milliárd forintos támogatás is. Lehet tehát, hogy önök most tudnak adni egy látszólag alacsony árat, de csak a távhőszolgáltatóknak az adófizetők, vagyis a fogyasztók 120 milliárd forintot fizetnek. Pontosan azért, mert egy teljesen átgondolatlan koncepció ez az egész rezsihazugság, amivel lehet, hogy kampányban jól tudnak hasítani, de az biztos, hogy ennek az országnak hosszú távú károkat okoznak.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ha önök tényleg aggódnának a magyar családokért meg egyáltalán ezért az országért, akkor kevesebbet arcoskodnának, és többet foglalkoznának azzal, hogy hová lettek az önök választási ígéretei. Ha ebben az országban megteremtették volna azokat a munkahelyeket, amelyeket önök beígértek, akkor nem kellene ilyen szánalmas propagandát folytatniuk azért, hogy mintegy kegyelemkenyeret dobva a magyar embereknek elhitessék velük, hogy a Fidesz jól kormányzott. Nem, a Fidesz rosszul kormányzott az elmúlt négy évben. Ennek az egyik bizonyítéka az, hogy most már naponta háromszor kelnek fel és mondják el nekünk, hogy itt rezsiharc van, rezsiharc van és rezsiharc van. Nem! Egy tisztességes, jól működő Magyarországot kellett volna építeniük. Senki nem akadályozta volna meg ebben önöket. Az Európai Unió se akadályozta volna meg önöket, és a Lehet Más a Politika sem akadályozta volna meg önöket.

Ha önök komolyan vették volna azt, amit Matolcsy György pár nappal az előtt mondott, hogy kormányra kerültek, hogy ebben az országban 1 millió ingatlant fognak leszigetelni, nos, ha nekiálltak volna ennek a projektnek és megcsinálták volna, akkor nemhogy rezsit spóroltak volna a magyar embereknek, de munkahelyet is teremtettek volna. Mi kiszámoltuk, 2020-ig 50-60 ezer munkahelyet lehetne csak azzal teremteni, hogyha megújuló energiaforrásokkal foglalkoznának, és 80-100 ezer munkahely jöhetne létre abból, hogyha végre leszigetelnék ezt az országot, és nem orosz gázzal kellene fűteni folyamatosan az utcát.

Ehelyett önök semmi mást nem csinálnak, mint rezsiharc 1, 2, 3 jeligére itt kábítják fél Magyarországot, és azt mondják nekem, hogy én a magyar családok ügyét nem viselem a szívemen. Én, aki folyamatosan küzdök azért, hogy ne ilyen méltatlan látszatmegoldásokkal próbálják az emberek szeme elől eltakarni a valóságot, azt a valóságot, amit önök felépítettek, de ami legkésőbb egy év múlva gyakorlatilag széthull, és ott fogunk maradni mi, magyar emberek, mi, magyar családok, mi magyar háztartások, és nem lesz semmi, amihez nyúlhatnánk, mert ez nem egy tartós megoldás. Nézzék vissza azt a több országgyűlési határozati javaslatot, amit benyújtottam önöknek, hogy segítsek egy kicsit eligazodni a rejtelmekben. Akkor azzal kellett volna foglalkozni, nem pedig ezzel a rezsicsökkentéssel, ahogy önök nevezik.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Szóval, az biztos nem fog menni, hogy itt kétpercesekben újravegyük az elmúlt négy év összes hibáját, amit a kormány részéről elkövettek, de mint a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagja azért hadd mondjam el, hogy az a szemfényvesztés, amit önök a foglalkoztatási adatokkal művelnek, azért az már, komolyan mondom, tényleg minden határon túlmegy.

Önök létrehoztak egy olyan közfoglalkoztatási rendszert Magyarországon (Németh Szilárd István: A rezsitörvény, elnök úr, a rezsitörvény!), ami sehol a világon nem létezik. (Babák Mihály: Zöldségeket beszél!)

ELNÖK: Képviselő asszony, a levezető elnök felelőssége odafigyelni, hogy a vita miről folyik. A vita nem erről folyik most. Úgyhogy tisztelettel arra kérem, térjen vissza arra, amiről a vita folyik, és úgy folytassa a kétperces felszólalását. Köszönöm szépen.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Rendben, tisztelettel eleget teszek a levezető elnök úr kérésének.

Tehát ha önök nem ezt csinálták volna, hanem munkahelyeket teremtettek volna, és mondjuk, elkezdtek volna egy bérlakásszektort létrehozni (Németh Szilárd István: Végtelen cinizmus!), vagy például az egyéni takarékoskodással rezsivel kapcsolatban lehetőséget adtak volna, vagy segítői hátteret, tanácsadást, rezsiköltségekre áthidaló hiteleket adtak volna, vagy a rezsihátralékosok érdekképviseletét segítették volna, akkor nem itt tartana az ország, és nem kellene ilyen álmegoldásokról beszélgetnünk itt a magyar parlamentben.

Tisztelt Ékes Képviselő Úr! Ön pontosan tudja, hogy ez a törvényjavaslat ezer sebtől vérzik. Én pontosan tudom azt, hogy ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy Magyarország jövőjéért aggódnak. Ennek ahhoz van köze, hogy önök a saját választási eredményük miatt aggódnak. Erről szól az egész rezsiblöff, az egész rezsihazugság. Én ehhez nem vagyok hajlandó asszisztálni meg a pártom sem, legfőképpen azért nem, mert én benyújtottam több olyan törvényjavaslatot, amit ha önök megfontoltak volna, akkor megmaradt volna a káposzta is és a kecske is jóllakott volna. (Németh Szilárd István közbeszól.) Például ha önök megfogadták volna azt, hogy az energiaszolgáltatókkal olyan módon próbálnak megegyezni, hogy ők felmérik azt, hogy egy adott ingatlanon milyen javítások szükségesek, elvégzik ezeket a javításokat, és utána az, aki benne lakik, vissza tudja törleszteni, majd miután visszatörlesztette a javítás költségét, tartósan alacsony marad a rezsije (Az elnök csenget.), akkor Magyarországnak teljesen más jövőképet tudtak volna felrajzolni, mint ezzel a harmadik számú rezsihazugsággal.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából az az egyik legfontosabb momentuma ennek az egész moszkvai kalandnak, hogy önöknek sikerült kampányban behozni ezt a paktumot, és utána megkezdődött a szokásos fideszes szemforgatás arról, hogy politikai ügy lett belőle. Hát persze, hogy politikai ügy lett belőle, önök kihagytak egy komplett társadalmi vitát, önök kihagytak egy komplett szakmai vitát, és önök kihagytak egy komplett politikai vitát is. Ugye, sokan vagyunk itt a teremben, akik emlékszünk arra, hogy amikor én késő ősszel a fenntartható fejlődés bizottságában kezdeményeztem, hogy a paksi bővítés kérdését vegyük napirendre, hogy szakmapolitikai érvek mentén beszéljünk róla, akkor ezt a Fidesz azzal utasította el a kétharmadával, hogy még nem időszerű erről a kérdésről beszélni. Most pedig, pár hónappal rá itt vagyunk a részletes vitán, egy olyan nemzetközi szerződés részletes vitáján, amibe a magyar embereknek semmi beleszólásuk nem volt, de nem volt beleszólása az ellenzéknek se, sőt amennyire tudom, a kormánynak sem, hiszen később került kormányülésre ez a javaslat, tehát aláírás után került kormányülésre ez a javaslat. Én azt gondolom, hogy önök belekényszerítették a parlamentet egy nagyon méltatlan helyzetbe és az országot egy rendkívül veszélyes kalandba. A sorrend egész egyszerűen hajmeresztő, amit önök megcsináltak, és én, illetve a Lehet Más a Politika folyamatosan küzdünk, és a falig el fogunk menni azért, hogy önök ne tudják ezt az országot ilyen helyzetbe hozni.

Most itt állok önök előtt, és a kezemben vannak azok a módosító javaslatok, amiket ebben a szorult helyzetben, amiben mi vagyunk, és amelybe az országot önök hozták, be tudunk adni azért, hogy valamit próbáljunk enyhíteni azon a kártételen, ami itt éppen a magyar embereket és ezt az országot éri. Megvallom őszintén, hogy eléggé megindult vagyok, mert azt gondolom, hogy ennek az egésznek nem kellett volna így történnie. Ha önök a kormányra kerülés előtt őszintén elmondták volna a magyar állampolgároknak, hogy mire készülnek, önök nem kaptak volna kétharmadot, de még kormányra se kerültek volna, mert egész egyszerűen elképesztő az, amit önök velünk tesznek, magyar emberekkel tesznek. Gyakorlatilag önök kihagytak egy teljes társadalmi vitát, egy teljes szakmai vitát, egy politikai vitát, semmibe vették az ellenzéket, a parlamentet, a magyar embereket, és önök kimentek Moszkvába, aláírtak valamit, és utána mi itt a parlamentben tegnap éjjel időkeretben vitatkozhattunk róla. Miről? Igazából nem is tudjuk, hogy mit írtak alá, mert egy keretszerződést kapunk gyakorlatilag, és az összes lényeges dolog megvalósítási megállapodásokban van benne.

Én most megpróbáltam módosító javaslatokkal és ehhez kapcsolódó kapcsolódó módosító javaslatokkal enyhíteni azt a kártételt, amit a Fidesz kétharmadának köszönhetünk ezen a téren is, úgyhogy hadd érveljek egy olyan kapcsolódó módosító mellett, ami arról fog szólni - a ma délelőtti bizottsági ülés fényében -, hogy a következő kormánynak is legyen némi beleszólása abba, amit önök itt most, ennek a kormánynak az utolsó perceiben meghoznak. Igazából az én egyik fő érvem az volt, hogy van egy törvény, ami arról szól, hogy a nemzetközi szerződéseket hogyan kell ebben az országban meghozni. Ez a törvény világosan kimondja, hogy előzetes hatásvizsgálatokra van szükség, sőt kimondja azt is, hogy ezeket az előzetes hatásvizsgálatokat meg kell osztani a nyilvánossággal, például meg kell osztani a bizottságokkal. Én azt kértem, hogy ezt az előzetes hatásvizsgálatot, amit önök szerintem egyébként nem készítettek el, mert ha elkészítették volna, akkor oda is adták volna, ezt osszák meg azokkal a bizottságokkal, amelyek gyakorlatilag illetékesek ennek a kérdésnek az eldöntésében, és azt szerettem volna elérni, hogy ezek a bizottságok érdemben foglalkozhassanak ezzel a kérdéssel.

A megvalósítási megállapodások, amik arról szólnak, hogy az összes ilyen részletes szabályozás ezekben van, én azt szeretném, ha ezeket a megvalósítási megállapodásokat megismerhetné az Országgyűlés. Csak hogy világosan beszéljek, itt van egy keretszerződés, amiben utalnak a megvalósítási megállapodásokra, de arra semmi garancia nincsen, hogy mi azokat valaha is látni fogjuk. Én azt szeretném, ha ezt láthatnánk, és azt szeretném, ha ezekről szavazhatna valamilyen formában a döntéshozók közössége, és mondjuk, a beruházás akkor indulhatna meg, hogyha ezt mindenki, konkrétan a megvalósítási megállapodások ismeretében jónak tartja. Ugyanis az nagyon nem járja, hogy önök énszerintem felborítják a nemzetközi szerződések kötéséről szóló jogszabályokat azzal, hogy a hatásvizsgálatokat nem küldik meg előzetesen a bizottságoknak, utána végigcsináljuk a bizottsági szakaszt, tehát több ülésünk is van, de gyakorlatilag folyamatosan próbáltuk megtudni a kormánytól azt, hogy hol vannak a számok. Ma odáig jutottunk a bizottsági ülésen, hogy azt mondták kormányoldalról számunkra, hogy az egy szubjektív dolog, hogy mennyire érzi egy képviselő tájékoztatva magát a konkrét tényekről. Nem, kérem, ez egy teljesen objektív dolog.

Emlékszem rá, hogy 2009-ben, amikor az Országgyűlés arról beszélt, hogy azt a bizonyos országgyűlési határozati javaslatot megszavazza-e vagy sem, akkor megígérték az akkori Országgyűlésnek - akkor még nem önök, hanem a másik nagy atomkoalíciós partner, az MSZP volt hatalmon -, akkor azt mondták, hogy majd lesz egy füzetke, amiből majd a képviselők tájékozódhatnak. Na, ezt a képviselők soha nem kapták meg, sőt perrel kellett civil szervezetnek fenyegetőznie ahhoz, hogy megkapja ezt a füzetkét, egyáltalán beletekinthessen, ami egy melléklet volt a 2009-es országgyűlési határozati javaslathoz. Én arra is emlékszem, hogy akkoriban Podolák képviselő úr úgy nyilatkozott, hogy felelőtlenség lenne a magyar képviselőket ilyen információkkal traktálni. Most 2014-ben vagyunk, van egy másik kormányunk, és gyakorlatilag ugyanezt csinálja, gyakorlatilag azt mondja, hogy ez egy szubjektív ügy, hogy nekünk milyen információink vannak. Nem, ez egy teljesen objektív ügy, ez az Országgyűlés nincsen olyan állapotban, hogy erről a kérdésről dönthessen.

Amit én tehetek, az az, hogy beadom ezeket a módosítókat, utána a kapcsolódó módosítókat, és megpróbálom felhívni a figyelmet arra, hogy vannak ezek a bizonyos megvalósítási megállapodások, és ha ezeket nem ismerheti meg a Magyar Országgyűlés, és nem tud róla szavazni, én arra kérem önöket, hogy ne is kezdjenek el ezen a projekten dolgozni, mert azt gondolom, hogy ez egy nagyon méltatlan helyzet, további méltatlan helyzetet idézne elő úgy Magyarországgal, mint az Országgyűléssel.

A másik pedig az, hogy sokan nem értik azt, hogy miért hozták be kampányba ezt a témát. Ha már viszont behozták, akkor én arra kérem önöket, hogy ne sértődjenek meg azon, ha megpróbáljuk kiemelni a kampányból ezt az egész paktumot, ugyanis önök is tudják, hogy önök négy évre kaptak felhatalmazást, viszont ez, amiről most döntenek, ez alapvetően több tíz évre, 50-100 évre határozza meg Magyarország fejlődését. Én azt gondolom, hogy méltó lenne, ha a következő kormánynak is lenne valamilyen szerepe abban, hogy beleszólhasson abba, hogy rendben van-e ez, amit önök itt megkötöttek Moszkvában fű alatt vagy nem, és pontosan ezért szeretném, hogyha újra visszakerülhetne a következő kormány elé ez az egész ügy. Szeretném, ha az érintett bizottságoknak lehetne egy együttes javaslata arról, hogy nincsenek kockázatok abban, amit önök itt megkötöttek, mondom még egyszer, szükséges ehhez úgy a finanszírozási konstrukciót, mint a megvalósítási megállapodásokat ismerni, és azt szeretném, hogyha az új Országgyűlés tudna hozni egy határozatot arról, hogy ez számára is rendben van.

(17.00)

De mindez a minimumnál is minimumabb egyébként, mert a Lehet Más a Politikának egy teljesen egyértelmű mondása van a nukleáris energiával kapcsolatban. A mi mondásunk az, hogy Magyarországon középtávon ki lehet és ki kell vezetni a nukleáris energiát, és mi ennek szellemében politizálunk. Mi tudjuk, hogy ez lehetséges, mert mi ismerjük azokat a tanulmányokat, amelyek ezzel foglalkoznak, mi ismerjük azoknak a szakembereknek a véleményét, akik pontosan tudják, hogy Magyarország előtt két út áll: az egyik a nukleáris út, a másik pedig a zöldenergia útja. Zöldenergiával lehet munkahelyeket teremteni, nem keveset: 50-60 ezer munkahelyet lehetne teremteni 2020-ig.

Mi kérünk felhatalmazást arra a választópolgároktól, hogy végre megcsináljuk azt az energiahatékonysági programot is, amelyet kormányok óta itt mindenki elszabotált, mert egész egyszerűen ez a kettő kéz a kézben jár. Az energiahatékonyság fejlesztése és a megújuló energiáknak való térnyerés, ez egy XXI. századi program. A Lehet Más a Politika a XXI. században él, tisztában van vele, hogy ez a század nagymértékben arról fog szólni, hogy kinek mennyi energiája van, és mennyi pénzért jut hozzá. Mi ehhez a helyzethez kínálunk megoldásokat, és mi arra kérünk felhatalmazást a választópolgároktól, hogy egy XXI. századi Magyarországot hozzunk létre.

Amit önök itt az éjszaka leple alatt csináltak az általános vitában, meg egyáltalán az előző hetek méltatlan helyzeteinek sokasága... - amikor egy kormányszóvivőtől kell megtudnom szakmai részleteket; amikor orosz portálokat kell azért feltúrnom, hogy megtudjam azt, hogy az én kormányom, Magyarország kormánya miről tárgyal Moszkvában; amikor Németh Lászlóné fejlesztési miniszter asszony nemhogy nem áll ki velem nyílt vitára, de elmegy a bizottsági ülésről, pedig olyan kérdéseket teszek fel neki, amire vélhetően csak ő tud válaszolni, mert ő írta alá; amikor Magyarországot ilyen helyzetbe hozzák, akkor azt gondolom, nagyon nagy szükség van egy olyan pártra, amely pontosan tudja, hogy ezzel önök mennyi kárt okoznak, és amely pontosan tudja azt, hogy Magyarországnak van egy másik útja.

Nagyon remélem azt, hogy a választók számára most világossá vált az, hogy milyen az önök igazi arca; hogy Orbán Viktor olyan szintre jutott, hogy a delegációjával titokban megy Moszkvába tárgyalni, és úgy jön haza, hogy úgy akar felhatalmazást kérni a magyar parlamenttől egy nemzetközi egyezményhez, hogy semmi számot nem ad, semmilyen számot nem ad számunkra ahhoz, hogy egyáltalán megalapozottan dönthessünk. Ilyen körülmények között be lehet adni módosítókat, be is adok, be lehet adni kapcsolódókat, be is adok. Még egyszer mondom, a Lehet Más a Politika a falig el fog menni azért, hogy ez a méltatlanság ne eshessen meg Magyarországgal.

Viszont azt szeretném az önök tudomására hozni, hogy önök keserves csalódást okozhattak a saját választóiknak is, mert nem egy levelet és megkeresést kaptam az elmúlt napokban arról, hogy ezt még ők se várták volna önöktől. Azt gondolom, hatalmas hiba volt az, hogy önök nem vonták be a magyar embereket a döntésbe, és önök a saját véleményüket próbálják ráerőltetni az országra. Pont fordítva kellett volna: meg kellett volna hallgatni a magyar emberek véleményét, meg kellett volna hallgatni azt, hogy mit gondolunk a saját jövőnkről mi, magyar emberek, és utána kellett volna szépen sorban végigmenni egy folyamaton, társadalmi vitán, szakmai vitán, politikai vitán. Lett volna ennek egy meghatározott, méltó kerete, ez lett volna egy pozitív út Magyarország számára.

A Lehet Más a Politika azt a véleményt vallja, hogy népszavazásra van szükségünk, méghozzá arról, hogy Magyarországon akarnak-e az emberek egyáltalán nukleáris energiával együtt élni vagy sem. Ezt azonban meg kell előznie egy nyílt társadalmi, szakmai és politikai vitának, amelyben hangsúlyos véleményként meg kell jelennie a kontraérveknek is, nemcsak a pró érveknek, amelyeket az elmúlt évtizedekben, az elmúlt években bőségesen hallhattunk a sajtóból és mindenféle kormányok propagandájából.

Azt gondolom, önök ezt a folyamatot kőkeményen megakasztják azzal, ha ezt a paktumot áterőltetik a magyar parlamenten, viszont szeretném, ha azt megjegyeznék, hogy amíg mi a politikának a terepén vagyunk és mozgunk, addig mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ne tarthassák vissza az országot egy XXI. századi úttól. A Lehet Más a Politika tudja, hogy a XXI. században van, és nem '60-as évekbeli retorikával és '60-as évekbeli erőforrásokkal képzeli el Magyarország jövőjét.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Kepli Képviselőtársam! Ha az ön frakciója támogatta volna a politikai vitanapra vonatkozó kezdeményezésünket, akkor bőven lett volna időnk és lehetőségünk megvitatni azt a két utat, ami Magyarország előtt áll; azt gondolom, ezt egy ilyen paktumhoz kapcsolódó részletes vitában kevésbé van lehetőségünk. Azt gondolom, ha önök támogatták volna ezt anno novemberben, akkor esetleg Orbán Viktor is más körülmények között tudott volna Moszkvába utazni. Azt gondolom, ez az ellenzéken ment el, ez az önök felelőssége.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Számomra azért is érthetetlen ez a retorika, amit folytatnak, mert egyszer 2009-ben ezt már megjártuk. Akkor is azzal áltatták itt a képviselőket, hogy ez csak egy előzetes hozzájárulás, aztán amikor 2011-ben ott volt az atomtörvény, akkor egy egyszerű szórendváltoztatással megoldották azt, hogy Magyarországon ne kelljen újabb országgyűlési felhatalmazást adni konkrétan a beruházáshoz, hanem elég legyen az, amit az elvi előkészítéshez adtak. Ezt önök szavazták meg, az LMP nem szavazta meg ezt a módosítását az atomtörvénynek. Önök ezzel meghackelték az ombudsman javaslatát. Ez így történt, ahogy mondom. (Babák Mihály közbeszól.) Tehát számomra egyáltalán nem megnyugtató az... 2011-ben volt az atomtörvény módosítása. Számomra egyáltalán nem megnyugtató az, amit Aradszki képviselőtársunk mond, hogy majd itt lesz a jövőben még lehetőség arra, hogy beleszóljunk az atomerőművel kapcsolatos beruházás jövőjébe.

Egész egyszerűen önök fordítva ülnek a lovon. Önöknek kellett volna felhatalmazást kérni a magyar emberektől, akiket önök képviselnek. Nem úgy van, hogy önök elmennek Moszkvába tárgyalni, aláírnak dolgokat. Egyébként az orosz sajtóban nem azt olvastam, hogy csak ez van aláírva, más is van ott aláírva, és ez egy nagyon nyugtalanító állapot, amikor a Magyar Országgyűlésben mást lehet olvasni, mint az orosz sajtóban, és engem nagyon rossz időkre emlékeztet ez. (Babák Mihály közbeszól.) Nem úgy működik ez a dolog, hogy önök elmennek Moszkvába tárgyalni, idehozzák nekünk ezt a nemzetközi szerződést, és akkor mi meg beszélhetünk arról, hogy még milyen lehetőségeink vannak, és amikor arról beszélünk, ahol a problémák vannak, akkor meg elkezdenek minket nyugtatni, mint anno 2009-ben Gyurcsány Ferenc. Ezt mégis hogy gondolják? (Babák Mihály: Jaj, ezt visszautasítom!)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdem, hogy támogatni tudjuk ezt a javaslatot, hiszen olyan problémákat próbál kiszűrni, amelyek valóban meg tudják nehezíteni a nők társadalmi reintegrációját a gyermekszülés kapcsán. (Kinyit egy zöld színű esernyőt, majd a vállára teszi.)

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy Szalai Piroska asszony másfél éven át készítette elő ezt a jogszabályt, és mégis maradtak benne olyan problémák, olyan helyzetek, amelyek egy nő szempontjából nagyon komoly problémát tudnak jelenteni. Az egyik például az, ami arról szól - ezt nem sikerült benne eltalálni -, hogy ahány gyermek, annyi pluszköltség, ezért nagyon fontos lenne, hogy ahány gyermek van, annyi gyest lehessen igénybe venni. Ezt ügyesen felismerték, és azt gondolom, hogy ez mindenki számára támogatható javaslat.

A másik kitétel arról szól, hogy gyed mellett - sajnálatos módon - jelenleg nem lehet bölcsődei elhelyezést igénybe venni. Ez azért problémás, mert egy nő csak akkor tud dolgozni, ha addig valaki vigyáz a kisgyermekére.

(11.40)

Tehát logikus az, hogy az a nő, aki gyedet kap, az a gyermekét bölcsődébe vihesse.

Azt meg talán nem kell hosszasan indokolnom, miért tartom fontosnak azt, hogy a kisgyermeket nevelő nők pluszvédelmet kapjanak. Az új munka törvénykönyve nagymértékben gyengítette az ő munkaerő-piaci helyzetüket azzal, hogy rendes felmondással is kirúghatóvá váltak. Szalai Piroska sajnos ezzel kapcsolatban rosszul nyilatkozott, ő azt állította, hogy felmondási védelem illeti meg a háromévesnél fiatalabb gyermeket nevelő asszonyokat. Ez sajnos nem igaz. Abban az esetben, ha nincs olyan munkakör az adott munkáltatónál, ami véleményük szerint megfelel a munkavállaló képesítésének, akkor a nők kirúghatóvá válnak. Ezt mindenképpen meg kell szüntetni. Nagyon méltatlannak tartjuk azt, hogy azt az asszonyt, aki gyermeket vállal és ez a gyermek háromévesnél fiatalabb, az a pluszvédelem nem illeti meg, ami korábban egyébként rendelkezésre állt.

Hozzáteszem, fontosnak tartanám azt is, hogy változassanak azon a jogszabályon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami a kisgyermekes nők képzését korlátozza. Én ebben is nagyvonalúbb lennék a kormánypártok helyében.

Köszönöm. (Dr. Schiffer András tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Önmagában az egy nagyon fontos feladat lenne, hogy valóban tiszta helyzetet teremtsünk azzal kapcsolatban a számok nyelvén, hogy Magyarországon hányan dolgoznak. Viszont azzal kapcsolatban nekem is aggályaim vannak, hogy ezt módszertani változtatásokkal kellene megcsinálni.

Azt önmagában támogatni tudnánk... - léteznek ezek az intézményi munkaügyi statisztikák, amelyek az 5 fő feletti szervezetek foglalkoztatását mérik. Célszerű lenne ezt kiterjeszteni az 5 fő alatti, tehát az 5 főnél kevesebb embert foglalkoztató cégek munkaállományának a vizsgálatára is. Így gyakorlatilag teljes képet tudnánk kapni a bejelentett foglalkoztatás valós helyzetéről. Ugyanis a meffel, tehát a munkaerő-felvétellel pontosan az a probléma, hogy a politikusok szeretik azt totálisan félreértelmezni és kampánycélokra felhasználni. Úgyhogy igazából Bertha Szilvia javaslata akkor lenne a legtalálóbb, ha azt is bele tudná írni, hogy a kormánypárti képviselők úgy értelmezzék a statisztikákat, amit azok valóban mutatnak. Én ugyanis nem a statisztikákban látom a problémát, hanem sokkal inkább az értelmezésben. Ugyanis a mef egy olyan adatfelvétel, amelyet ha így ránézésre megvizsgálunk, ott ugyanúgy egy fő foglalkoztatottat jelent egy közmunkás meg egy heti hét napot, 24 órát dolgozó topmenedzser, holott teljesen nyilvánvaló, hogy a két foglalkoztatás mögött másfajta jövedelmezés áll, és másfajta életek, sorsok bontakoznak ki.

Azt gondolom, tisztelt Kara Ákos képviselőtársam, hogy a Fidesznek az egyik legnagyobb kudarca pontosan az, hogy ebben nem tud különbséget tenni, és nem tudja azt felvállalni, hogy az egyik legfontosabb választási ígérete elbukott, és folyamatosan a statisztikák félreértelmezésével, azok kozmetikázásával próbál egy látszatvalóságot teremteni a magyar emberek számára. Holott nyilvánvaló, hogy az a valóság, amit önök látnak, teljesen más, mint ami létezik.

Úgyhogy azt gondolom, hogy az eredeti javaslataink a közmunkaprogram átalakítására és a valós, a zöldgazdaság által jelentett munkahelyteremtésre, azok jelentenék az igazi áttörést Magyarország számára, nem a módszertani megfontolások megváltoztatása és semmiképpen nem a kormánypropaganda.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A munkahelyvédelmi akciótervvel kapcsolatban azért azt muszáj elmondanom, hogy most vizsgáltuk meg a számokat, és látjuk, hogy annak ellenére, hogy a munkahelyvédelmi akciótervet a Fidesz-KDNP-kormány olyan nagy garral bevezette, szinte az összes támogatott korcsoportban csökkent a nők foglalkoztatása, tehát gyakorlatilag olyan rossz helyzetben vannak a nők itt és most Magyarországon a munkaerőpiacon, hogy még ezzel az intézkedéssel sem tudtak hathatósan beavatkozni.

(12.10)

Mondtuk is egyébként, amikor ezt bevezették, hogy ez egy elkésett intézkedés, amely önmagában nem fogja tudni megváltoztatni a szomorú trendeket. Ha valaki ebben az országban a nőknek munkahelyeket akar adni, akkor egyrészt bölcsődét kell adni, óvodát kell adni, családi napközit kell adni, esélyegyenlőséget kell adni, és lehetőséget kell arra biztosítani, hogy rugalmas feltételek között dolgozzanak. Erről van szó, tisztelt képviselőtársaim! Nem lehet ilyen látszatintézkedésekkel ezt az országot hosszú távon előrevinni, valós intézkedésekre lett volna szükség.

A stratégiai megállapodásokkal kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy valójában nem tudtak semmifajta eredményt felmutatni, ráadásul azt a teljesen hibás elképzelést takarják, hogy az Orbán-kormány Magyarországot a külföldi cégek összeszerelő üzemévé akarja tenni. A Lehet Más a Politika régóta mondja azt, hogy a helyi gazdaság fejlesztésére van szükség, arra van szükség, hogy a belső tőkeképző képességet ebben az országban felerősítsük. Gyakorlatilag ezek a megállapodások semmit nem tudtak adni a magyar embereknek, a tömeges létszámleépítést sem tudták elkerülni vele az emberek több helyen. S nagyon fontosnak tartom azt megjegyezni, hogy amíg Magyarországon ilyen bérszínvonal van, addig nem fogunk tudni egyről a kettőre jutni. Ehhez viszont az kell, hogy Magyarországon egy teljesen másfajta gazdaságpolitika tudjon gyökeret verni, és végre Magyarország a saját természeti erőforrásaival, például az alternatív energiaforrásaival, a megújuló energiaszektorban lévő munkahelyteremtéssel, az energiahatékonysági fejlesztésekben rejlő munkahely-teremtési potenciállal gazdálkodjon bölcsen. Nem arra van szükség, hogy ez az ország külföldi cégek összeszerelő üzemévé váljon, ahol az új munka törvénykönyve által gyakorolt feltételek közepette gyakorlatilag a futószalag mellett lehet állni tizensok órát. Lehet, hogy az éppen Kínába látogató miniszterelnök számára ez egy megfelelő jövőkép, de nekünk, magyar embereknek ez nem az. (Taps az LMP soraiban.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika a kezdetektől kezdve azért küzd, hogy a hazai vállalkozó szféra terhén enyhítsünk. Ebbe beletartozik különböző adminisztratív terhek csökkentése is, de az is, hogy a forráshiányt felszámoljuk, és hogy a követhetetlen változások, amelyek a gazdasági környezet önök által manipulált változtatásából fakadnak, ne tudjanak velük megtörténni, és ne tudják őket hétről hétre, hónapról hónapra, sőt sokszor napról napra a partvonalra sodorni. Vállalkozások tízezreiről van szó, amelyek szenvednek attól, ahogy önök kormányozzák ezt az országot, és ami az ő vállukon duplán csapódik le.

Hangsúlyozom, egy olyan rétegről van szó, amely a hátán viszi ezt az országot, ez a réteg az, ez a szektor az, amellyel önöknek stratégiai szövetséget kellene kötni. Ők azok, akik a legtöbbet tudnák adni ennek az országnak, úgy a belső kereslet élénkítésével, mind az adóforintok befizetésének növelésével, munkahelyteremtéssel. Egy szó, mint száz, ez a szektor lenne az, amelyre a legjobban kellene önöknek figyelni. Sajnálatos módon azonban sikerült a kormánypártoknak az őket amúgy is elérő terhek mellett a pénztárgépek formájában egy teljesen kaotikus és átláthatatlan bevezetéssel duplán sújtani ezt a réteget. Ez a javaslat semmi másról nem szól, mint arról, hogy egy kis belátást kérjünk önöktől arra vonatkozóan, hogy egy kicsit lassítsanak.

Kicsit lassítsanak, és engedjék ezt a szektort alkalmazkodni azokhoz a feltételekhez, amiket önök szabtak számukra. Hiszen semmi másról nem beszélünk, mint arról, hogy mi egy teljesíthető határidőt szeretnénk a vállalkozásoknak adni azért, hogy az átállással kapcsolatos ügymeneteket nyugodtan, az ő környezetüknek megfelelően tudják kivitelezni. Tehát gyakorlatilag arról szól ez a javaslat, hogy 2014. június 30-áig szeretnénk mentesítést kérni az állami adóhatóság által előírt eszköz és rendszer útján felügyelt adatszolgáltatás teljesítése alól. Hangsúlyozom önöknek, hogy ezzel gyakorlatilag nem lesz a kutyából szalonna, ha tehát önök ezt támogatják, attól még nem lesznek a kkv-k barátai, de legalább egy kicsit is amellett teszik le a voksot, hogy könnyebb legyen ennek a szektornak és ezáltal Magyarországnak.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a törvényjavaslat semmi másról nem szól, mint arról, hogy ha valaki atomerőművet szeretne építeni Magyarországon, annak kötelező legyen a fenntarthatósági szempontokat figyelembe venni és ezeket érvényesíteni. Gyakorlatilag azt láthatjuk, hogyha körbenézünk Európában, nincsen olyan ország ezen a földrészen, amelyik úgy építene atomerőművet, hogy abban a fenntarthatósági szempontokat nem veszi figyelembe, nem érvényesíti.

Azt látjuk itt Magyarországon, hogy ugye, már 2011-ben elkezdődött az a történet, amelyben az ombudsman úr egy többéves vizsgálatot folytatott le, és annak eredményeképpen felhívta a figyelmet, a kormányzó pártok figyelmét arra, hogy a döntés-előkészítésnek vannak bizonyos nélkülözhetetlen feltételei. Az egyik ilyen nélkülözhetetlen feltétel az ombudsman úr elmondásában a stratégiai környezeti vizsgálat kivitelezése volt. Egy ilyen stratégiai környezeti vizsgálat minden szempontból fontos abban az esetben, ha erőművet építünk, ha atomerőművet építünk, akkor, azt gondolom, triplán az. Itt szeretném azt megjegyezni, hogy a nemzeti energiastratégiához csatolt skv, azaz stratégiai környezeti vizsgálat, amely a kormány értelmezésében helyettesíti a bővítésre, a tervezett bővítésre vonatkozó vizsgálatot, az nem ugyanaz, a kettő nem ugyanaz, az egyik az energiastratégiáról szól, a másik pedig egy konkrét beruházásról. Senki ne gondolja azt, hogy az a tény, hogy a 2011-es energiastratégiához van stratégiai környezeti vizsgálat, ez azt jelenti, hogy magához az atomerőmű bővítéséhez is van, mint ahogy az a tétel sem igaz, hogy a 2011-es energiastratégia kötelezne itt minket bármifajta atomerőművi blokkok létesítésére.

Hadd jegyezzem meg külön indokolásként, hogy ez az skv egyetlen szót nem ejt például az új blokkokból származó sugárzó hulladék kezeléséről, azt gondolom, könnyen belátható, hogy ha valaki új blokkokat akar, akkor előzetesen kell gondolkodnia arról, hogy mi lesz az atomhulladékkal, a sugárzó hulladékkal, és nem pedig utólag megpróbálni valamifajta magyarázatot adni erre. De ebben a vizsgálatban például arról sem szerepel egyetlen szó sem, hogy milyen kiszorító hatással rendelkezik az atomerőmű kapacitásának növelése a megújuló energiaforrások vonatkozásában. Bárki, aki valamennyire is ismeri az ökológia szakirodalmát, vagy van valamifajta zöldtapasztalata, az pontosan tudja, hogy a két kapacitást nem lehet egyszerre növelni, aki az atomra teszi a voksot, az nem fog megújulót növelni és fordítva.

Mi, a Lehet Más a Politika kiállunk már régóta azért, hogy Magyarország számára egy fenntartható, egy megújuló Magyarország megteremtése a fontos. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Abba a megújuló Magyarországba az is beletartozik, hogy mi a megújuló energiaforrásoknak biztosítanánk teret, és teret biztosítanánk annak az 50-60 ezer munkahelynek is, ami számításaink szerint 2020-ig létrehozható lenne abban az esetben, ha itt nem nukleáris kapacitásbővítésről lenne szó, hanem végre Európához méltóan, európai példákat követve mi is az alternatív energiákra szavaznánk.

Egyébként azt muszáj megjegyeznem, hogy az viszont egészen biztos, hogy nincsen egész Európában még egy olyan ország, amelyik úgy épít atomerőművet, hogy nincsen hozzá stratégiai környezet vizsgálat. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ha egy ország ilyet nem csinál, akkor nem mérlegeli azt, hogy a fenntarthatósági szempontok mennyire vannak figyelembe véve az atomkapacitás növelésekor. Az én egyik bizottságom, a fenntartható fejlődés bizottsága vitázott a bővítésről, bár nem tudom, ezt mennyire lehet igazából vitának nevezni, a testület tagjai ugyanis nem kapták meg azokat a legalapvetőbb dokumentumokat sem, amelyek azokat az információkat, illetve adatokat tartalmazzák, amelyek a beruházás társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságának a minimális vizsgálatához szükségesek lennének, holott most jegyzem meg, hogy Kovács Pál államtitkár úr - jegyzőkönyv van róla - megígérte azt, hogy másnapra ezeket átadja. Az a másnap most már lassan 10 napja volt, és nem kaptuk meg ezeket az adatokat.

Ez a törvényjavaslat, amit önöknek itt beterjesztek, azt a célt szolgálja, hogy ha valamely ország az erőmű bővítéséről dönt, ebben a döntéshozatalban kardinális szerepet kapjon a fenntarthatósági vizsgálat. Egyébként ez a törvényjavaslat arról is gondoskodna, hogy az alkotmányi előírások be legyenek tartva, hiszen az alkotmányunkban, az alaptörvényünkben szerepel, hogy mindenkinek, a jövő nemzedékeknek is joguk van az egészséges környezethez. Ha egy kormány vagy egy ország, a pártok abban nem gondolkodnak, hogy odaépítenek valahová két blokkot, és nem tudják, mi lesz az onnan kikerülő veszélyes, sugárzó hulladékkal, az a kormány nem gondoskodik a jövő generációkról, úgyhogy az én törvényjavaslatom mindenki számára útmutatóul tud ahhoz szolgálni, hogy ha bárki ebben az országban atomkapacitásokat növelni akar, akkor mit kell végiggondolnia; első helyen, második helyen és harmadik helyen a jövő generációkat, a fenntarthatóságot, mert tisztelt uraim és hölgyeim (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), amit önök 4 év alatt megszavaztak, az 100 évre betonoz be minket egy kényszerpályába. (Vágó Gábor tapsol.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Azzal igazából nem tudok foglalkozni, hogy a Putyin ölelésében vergődő Fidesz miket mondogat itt nekem (Moraj a Fidesz soraiból.), miután sikerült Magyarországot atomrabszolgaságba taszítani vagy száz évre, de azért pár dolgot szeretnék hozzátenni. Az, hogy Aradszki képviselőtársam büszke arra, hogy önök itt kétharmaddal meghekkelték az atomtörvényt 2011-ben, egészen addig az volt a helyzet, hogy magához a beruházáshoz kellett hozzájárulás. Önök áttolták azt a javaslatot, hogy csak az elvi hozzájáruláshoz kelljen. Utána önöknek szabad út volt, Orbán azt csinált, amit akart, mehetett Putyinhoz, mehetett Kínába, mehet bárhová, ha nukleáris bővítést akar. Önök meghekkelték kétharmaddal az atomtörvényt, és ön erre büszke. Ez valami egészen elképesztő, képviselőtársam!

Bácskai Jánosnak egy dolgot szeretnék hozzátenni: ha annyira aktív lett volna a bizottsági üléseken, mint amennyire itt most mondja, akkor bizonyára az az idézet is felsejlett volna az agyában, amely szerint amikor felmutattam azt a tanulmányt, amit egyébként Kepli képviselőtársam is hiányolt, ami arról szólt, hogy hogyan lehet Magyarországot 2040-re úgy atommentessé tenni, hogy mellette a fosszilis energiahordozók mennyiségét is csökkentjük, akkor egy fideszes képviselő azt mondta, hogy tisztelt képviselő asszony, ezzel a kutatással se fűteni, se világítani nem lehet. Ez volt a kormányunk hozzászólása az általam felmutatott és Magyarország számára egy teljesen megújuló utat kínáló tanulmányhoz a fenntartható fejlődés bizottságának az ülésén. Ezt tudták önök hozzátenni ehhez a vitához, meg azt, hogy Kovács Pál államtitkár úr megígérte nekem, hogy ad számításokat, de a mai napig nem tette. Kovács Pál államtitkár úr megtette azt, hogy ott hazudott nekünk az ülésen, és utána elhallgatta azt, hogy ezek a számítások sosem voltak, önök úgy írták alá ezt a szerződést Putyinnal, hogy fogalmuk sincs, hogy mit tettek Magyarországgal a következő száz évre.

Szégyelljék magukat! (Moraj a Fidesz soraiból.) Önök teljesen méltatlanok, amikor atomenergiáról van szó. Nem tudják, hogy miről beszélnek. Ez itt a probléma.

(A jegyzői székben Osztolykán Ágnest
Z. Kárpát Dániel váltja fel.)