Készült: 2020.09.20.00:41:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

248. ülésnap (2001.12.12.),  1-138. felszólalás
Felszólalás oka politikai vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:20:55


Felszólalások:   1   1-138   139-144      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket a mai ülésnapunk reggelén. Köszöntöm valamennyi jelen lévő képviselőtársamat és természetesen mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 29. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Herényi Károly és Kapronczi Mihály jegyző urak lesznek segítségemre.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Göndör István képviselő, Magyar Szocialista Párt és az őt támogató képviselők politikai vita megtartását kezdeményezték "Országimázs Központ" címmel. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/5453. számon kapták kézhez.

Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a házbizottság ülésén kialakított megállapodást a vita menetéről.

Először a kormány nyilatkozatára kerül sor 40 perces időtartamban, majd az egyes képviselőcsoportok felszólalói következnek, a házbizottsági megállapodásnak megfelelően. Az egyes képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkeretet a kiküldött és kifüggesztett napirendi ajánlás tartalmazza. A MIÉP képviselőcsoportja a házbizottság ülésén jelezte, hogy nem kíván részt venni a politikai vitában.

A Házszabály rendelkezéseinek megfelelően a soros jegyzők mérik és képviselőcsoportonként összesítik a képviselők által igénybe vett beszédidőt, jelzik az elnöknek, ha a képviselőcsoport beszédidejét kitöltötte. Végül a kormány válaszára kerül sor 15 perces időkeretben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket a Házszabály időkeretre vonatkozó egyes rendelkezéseire. E szerint a vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít bele. Vita közben a kétperces felszólalásokat - a személyes érintettségre történő reagálás kivételével - bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell beleszámítani az időkeretbe.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként megadom a szót Stumpf István miniszter úrnak. Miniszter úr, öné a szó.

 

DR. STUMPF ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! "Külsejük marcona, szemük beesett, termetük alacsony, viseletük vad, nyelvük pedig barbár, úgyhogy vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokba vételét megengedte." Így vélekedett Ottó, Freisingen püspöke mirólunk, magyarokról 1147-ben.

Nekünk, magyaroknak, néhány ritka kivételtől eltekintve mindig meg kellett küzdenünk azért, hogy megváltoztassuk a külföld rólunk kialakított képét, eloszlassuk a rólunk alkotott előítéleteket. A ritka kivételeket jelentette két utolsó forradalmunk és szabadságharcunk, 1848-49, illetve 1956. Ekkor a világ szemében mi voltunk a szabadságért küzdő nemzet, s bár hathatós segítségre nem tellett a világtól, de szimpátiára legalább igen. És a szimpátia nem kevés. Ezért a szimpátiáért a mai korban igen-igen sokat tesznek más nemzetek.

Nézzük csak a hozzánk legközelebbieket, az Európa peremén élő mai sikerországokat. Írország, Portugália, Finnország, Norvégia tapasztalata és példája bizonyítja, hogy a nemzetközi versenyben való helytállás és a sikeres országokhoz való felzárkózás egyik legnagyobb titka, hogy merni, tudni kell olyan országképet felrajzolni, amely önmagában is mozgósító erejű. Ugyanis a fejlődés és a fejlődés tudata együtt jár. Ha belegondolunk, minden sikeres ország erős imázzsal rendelkezik, mondta Al Ries, a marketing egyik amerikai vezéralakja. Ezzel a megállapítással elég nehéz lenne vitatkozni.

De változtassuk kérdéssé a szakember megállapítását! Lehet-e erős imázsa egy olyan országnak, amely nem foglalkozik országképépítéssel? Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy minden sikeres ország tudatosan építi saját képét, még a legnagyobbak is, amelyekről azt gondolnánk, nincs erre szükségük, hiszen úgyis ismeri őket az egész földkerekség. A leglátványosabban talán éppen a világ legerősebb gazdaságával rendelkező ország, az Amerikai Egyesült Államok foglalkozik országképépítéssel. Mindannyiunk fejében él egy Amerika-kép a nagy lehetőségekről, a szabadságról, amelyet a hollywoodi filmipar és az amerikai óriáscégek közvetítenek, bár a mindenkori amerikai kormány is mindent megtesz e kép fenntartása érdekében. Az erős országkép, a hathatós országképépítés legnagyobb eredménye, hogy ma talán az Amerikai Egyesült Államok polgára a legbüszkébb saját hazájára. Amerikai polgárnak lenni már-már misztikus tudatot jelent az amerikaiaknak. A nemzeti lobogó és a haza tisztelete egyszerűen megkérdőjelezhetetlen számukra. Ez pedig a legyőzhetetlenség erejét jelenti, ami a világ egyetlen szuperhatalmává tette a bevándorlók országát.

De mit tehetnek olyan kis országok, amelyek nem bízhatják ezt a feladatot saját multinacionális vállalattá duzzadt cégeikre, mert nem rendelkeznek ilyenekkel? Az óriásnak nem nevezhető, mégis sikeres országok felismerték, hogy az országkép kialakításában és kommunikálásában a kormányzatnak nagyobb szerepet kell vállalnia.

Ezen az úton indult el a kormány. Külön öröm számunkra, hogy az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentése megállapítja, a költségvetési törvény a Miniszterelnökség fejezetéhez koncentráltan 4,3 milliárd forint előirányzatot állapított meg az országképépítés és kommunikációs feladatok címén. Ezáltal első ízben teremtett olyan helyzetet a kormány, hogy átlátható módon jelent meg a szóban forgó célokra fordítandó költségvetési támogatások összege. Ez pedig igen fontos lépés volt, ugyanis nyilvánvaló, hogy az ellenzék éppúgy érdekelt a sikeres országképépítésben és -alakításban, mint a mindenkori kormányzat. Az országimázs nem a kormány, hanem a nemzet ügye. És ahogyan az Állami Számvevőszék jelentése is megállapította, ez a kormány átláthatóvá tette az országképépítésre fordított közpénzek útját.

Egyebek mellett ezért is kerülhetett sor erre a mai vitanapra, és persze azért, mert még sok a tennivalónk, amelyeket a polgárokkal közösen és a tisztelt ellenzék tagjaival együtt szeretnénk elvégezni. Köszönjük ezért önöknek, hogy lehetővé tették számunkra az eddigi országképépítő tevékenységünk nyilvánosság elé tárását és megvitatását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi történik akkor, amikor óriási változás zajlik le egy országban? Minél nagyobb a változás, minél gyorsabban történik ez a változás, annál nagyobb lesz az eltérés az ország észlelése és a valóság között. Ha nagyon gyors a változás, akkor az az imázs, amit az országról külföldön őriznek, mindenképpen más lesz, mint amilyen a valóság, és ez azt jelenti, hogy még jobban kell terjeszteni az országképet annak érdekében, hogy legyőzzük azokat a sztereotípiákat, amelyek a külföldi országokban élők fejében még tovább élnek - mondta Theresa Carvalho, az Országimázs Központ portugál testvérintézményének igazgatója az "Országimázs itthon és külföldön" című konferencián Budapesten.

 

(9.10)

 

Bizony, ennek fontosságát nemrég saját bőrünkön is megtapasztalhattuk. Nyilván mindannyian emlékeznek az Amnesty International szlovéniai kampányára, amely a magyar rendőri brutalitásról szólt. Sajnálatos támadás volt ez, mert igaztalan volt, s az tette még sajnálatosabbá, hogy akadtak idehaza véleményformálók, akik üdvözölték a Magyarországot lejárató, hazánkat rossz és hamis színben feltüntető kampányt.

A kormány amúgy szó nélkül hagyhatta volta a történteket, ám ott lebegett szemünk előtt nagyra becsült képviselőtársunk, Kósáné Kovács Magda örök érvényű megállapítása: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. S mivel az országképépítésnek is lehetne ez az egyik jelmondata, ezért a kormány ellenkampányba kezdett. Az ellenkampány hírére ugyanazok, akik üdvözölték az Amnesty International rosszízű akcióját, fanyalogni kezdtek, és azt hangoztatták, hogy az ilyen visszavágásnak nincs semmi értelme.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az Országimázs Központ szlovéniai ellenkampánya után a Gallup Intézet felmérése szerint lényegesen javult Magyarország megítélése a szlovén polgárok körében, mégpedig két okból is. Egyrészt azért, mert nem hagytuk magunkat, másrészt azért, mert mindenki magyarázkodást és durva reakciót várt, ehelyett pedig humort és megértést kapott. Nos, többek között ilyesmire való az országképépítés. Még egyszer: köszönjük Kósáné Kovács Magdának, hogy erre felhívta a figyelmünket. S ha megengedik, egy parafrázissal folytatnám: nem elég, ha tehetséges, álmait valóra váltó nemzet vagyunk, de ilyennek is kell látszanunk.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselők! Hiányzik még a komoly elszánás a kormány részéről. Hiányzik a jól átgondolt, ütőképes program. Hiányzik a műhelyek munkájának koordinálása. Hiányzik a pénz, és legalább annyira a jó, a meglepő, hatásos gondolat. Hiányzik az a felismerés, hogy nemcsak kifelé kell mutatnunk új arcot, hanem befelé is. Önképünket, öntudatunkat is át kell alakítanunk, pozitívvá kell hangolnunk. Mert ha csúnyának látjuk magunkat a tükörben, akkor csúnyának látnak majd minket azok is, akik ránk néznek - írta Hankiss Elemér, a "Találjuk ki Magyarországot!" kutatás vezetője 1996-ban.

A polgári kormány tanult ezekből a hibákból. Fontosnak ítélte az országképépítés feladatát, és felismerte, hogy ezt az összetett feladatot központilag kell koordinálni. Először is meg kellett teremtetni a koordinációs szervezetet, így létrejött az Országimázs Központ. Meg kellett találni a jó, hatásos gondolatot, amiről Hankiss Elemér beszélt, mégpedig pontosan az általa említett módszerrel, széles körű párbeszédet kellett kezdeményezni a polgárokkal.

Az Akadémia kutatócsoportja azt is megfogalmazta, hogy nem csupán a Magyarországról külföldön élő országképpel kell foglalkoznunk, hanem azzal is, hogy miként vélekednek az országról, a nemzet közösségéről a magyar emberek. Sőt, ez a gondolat az országképépítés alapköve. A kormánynak tehát mindenekelőtt a polgárokkal kell párbeszédet folytatnia az ország- és a nemzetképről, hogy ezzel a közösen kialakított képpel fordulhassunk a külföld felé. Már Illyés Gyula is így fogalmazott a nemzetképépítésről az 1938-ban kezdődött értelmiségi vitában: "Igen, belsőleg kell előbb megigazulnunk, hogy a világ előtt igazolhassuk magunkat."

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerrel tettük meg az első lépést ezen az úton. Ma Magyarországon többet és többen gondolkodunk, beszélünk az országképépítésről, mint valaha, s ez jó. A viták természetes velejárói ennek a folyamatnak, s ezeknek a vitáknak örülni kell, mert meggyőződésem szerint meg fogják hozni a termésüket. Ahhoz, hogy egyre több ember merjen nagyot gondolni, vállalkozni, álmodni, nemcsak magában kell bíznia, hanem a közösségében, a környezetében. Önbizalomhiányos népből lehetőségeiket reálisan ismerő, képességeinek és eddigi sikereinek tudatában lévő, egészséges önbizalmú polgárok közösségévé kell válnunk. A bizalom és az önbizalom előfeltétele pedig az, hogy ismerjük egymást, magunkat, és egymásban elismerjük, méltassuk, értékeljünk a saját magunk és polgártársaink által létrehozott értékeket, a nemzet közös teljesítményét, mert a teljesítmény a legfontosabb. A Magyar Tudományos Akadémia kutatása megállapítja, hogy egy népre jellemző tulajdonságok igen gyorsan változnak, átalakulnak. Egy dologra lehet építeni az országimázs kialakításakor: a nemzet teljesítményét kell kidomborítani.

Tisztelt Ház! A polgári kormány az Országimázs Központ létrehozásával bizonyította, a maga részéről eleget kíván tenni e kötelességnek, és minden közösségnek, egyénnek támogatást kíván nyújtani nemzeti értékeink megőrzésében és új értékeink megteremtésében.

Mit tett ennek érdekében a központ a felállítás óta eltelt két évben? A központ felállítása után először kutatásba fogott, megismerte, rendszerezte a külföldi tapasztalatokat, így alapozta meg a későbbi működését. A megszerzett információkra alapozva cselekvési tervet dolgoztunk ki, és késedelem nélkül cselekedtünk is, gondot fordítva arra, hogy munkánk eredményességét rendszeresen megmérjük. A szervezet felállítása után tanulmányoztuk a vonatkozó bel- és külföldi szakmai anyagokat, tapasztalatcserét folytattunk más országokban már működő szakmai szervezetekkel, és gondosan számba vettük az országimázs-építéssel kapcsolatos, Magyarországon lefolytatott viták tapasztalatait.

Ezt követően 2000-ben az Országimázs Központ több felmérést készített arról, hogy milyennek gondoljuk mi, magyarok magunkat, és hogy milyennek látnak minket néhány, számunkra jelentős külföldi országban. A kutatások alapján elmondható, hogy a magyar lakosság körében konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a magyar különösen tehetséges nemzet. Ezt ékesen bizonyítja az ország teljesítménye, különösen a tudományos élet, a művészetek és a sport területén.

Az értékelt adatok alapján a magyarok 83 százaléka büszke magyarságára. A lakosság nagy része szerint jobb magyarnak lenni, mint a kérdőívben felsorolt nemzetek bármelyikéhez tartozni. Csak minden negyedik magyar polgár szerint jobb angolnak, amerikainak, németnek vagy osztráknak lenni. Az emberek 83 százaléka szorgalmas országnak, 82 százaléka nagy kultúrájú országnak tartja hazánkat, tíz emberből nyolc szerint művelt, civilizált ország, illetve nagy tudományos teljesítmények országa vagyunk. Négy emberből három hazánkat a nagy sportteljesítmények országának tartja. Őszintén szólva, sokunkat megleptek a kedvező, bizakodásról tanúskodó adatok.

Még váratlanabb volt az az eredmény, amely szerint a lakosság 84 százaléka boldog, 77 százaléka sikeres embernek tartja magát. Ugyanakkor a megkérdezett honfitársainknak mindössze 34 százaléka, illetve 28 százaléka gondolja azt, hogy az átlag magyar boldog, illetve sikeres. Ez az adat elgondolkodtató, különösen, ha az ország, a nemzet imázsának szempontjából nézzük. Ezek szerint hazánkban nagyjából három emberből kettő sikeresnek érzi magát, de úgy véli, hogy csak minden harmadik magyar polgár van ebben a szerencsés helyzetben.

Honnan ered és hová vezet ez a hatalmas szakadék, amit a saját helyzetünk és az ország, a nemzet általános állapota között érzékelnek a polgárok? A legjobban nyilván mindenki a saját helyzetét ismeri. Arra kell tehát gondolnunk, hogy a polgárok az általános állapotokról rendelkeznek torz, túlzottan negatív képpel. Miért gondolják polgártársaikról, hogy sikertelenebbek, boldogtalanabbak, mint valójában? Érdekes lenne megvizsgálni a média szerepét e kép kialakításában, de itt és most nem ez a feladatunk. Leszögezhetjük azonban, hogy a magyar társadalom alulértékeli valóságos helyzetét. Bár tudatában vagyunk értékeinknek, büszkén vállaljuk magyarságunkat, és bízunk abban, hogy egyénként képesek vagyunk tehetségünket sikerre váltani, ugyanezt nem feltételezzük a körülöttünk élőkről.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Ezért fontos a tudatos belső ország- és nemzetképépítés.

 

(9.20)

 

Ahhoz, hogy sikeres országgá váljunk, nem elég tudni, hogy tehetségesek vagyunk, és nem elég, ha egyenként bízunk önmagunkban. Ha Illyés Gyulára hallgatunk, akkor az első feladat az, hogy mindannyiunkat meg kell győznünk arról, mire vagyunk együtt képesek. De ugyanezt vallják a külföldi és hazai reklám- és píárszakemberek is.

Az Országimázs Központ négy külföldi kutatást is végeztetett annak érdekében, hogy megtudjuk, milyennek látnak minket, magyarokat. 800-800 véletlenszerűen kiválasztott francia, német, osztrák és szlovén polgárt kérdeztünk meg országos közvélemény-kutatás keretében. A kutatásból kiderült, hogy ha most népszavazást tartanának, akkor a németek 82 százaléka, az osztrákok, franciák és szlovének kétharmada Magyarország európai uniós felvétele mellett voksolna. Ezek a számok pozitívabb társadalmi hozzáállásra utalnak, mint amire nyugati politikusok hivatkozni szoktak. Megnyugtató és biztató, hogy sokan vélik úgy: Magyarország sokat nyújthat az Európai Uniónak. A gyakran magunknak tulajdonított Magyarország-képpel ellentétben a külföldiek hazánkat jókedvű, derűs, optimista, nagy jövő előtt álló, példamutató, tisztességes, egymással törődő, szolidáris országnak látják.

Az országképről való együtt gondolkodás indította el "Találkozási pontok" című konferenciasorozatunkat. Ennek keretében 2000 októbere és 2001 szeptembere között eddig kilenc konferenciát rendeztünk az ország különböző szellemi centrumaiban, mindig az aktuális témához szorosan kötődő városban. Így került a gazdasági témájú konferenciánk Gödöllőre, turisztikai konferenciánk Siófokra vagy például a civil kezdeményezésekről szóló Balatonfüredre. A konferenciasorozat mottója lehetne az a gondolat, amelyet a Vivendi Telecom Hungary kormányzati igazgatója fogalmazott meg: az országkép kialakításában felelőssége van a nagy cégeknek, a kormánynak, a magyar közéletnek egyaránt.

Tisztelt Ház! Az imént már hivatkoztunk arra az akadémiai kutatásra, amely szerint a nemzetre jellemző tulajdonságok változékonysága miatt az országképépítés során inkább a nemzet teljesítményére érdemes koncentrálni. A millennium ezeréves nemzetteljesítményünk megtestesülése - ezért fontos. A magyarság ezeresztendős története pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, egy igazi sikertörténet. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk elsiratni magunkat, hajlamosak vagyunk temetni nemzeti nagylétünket, meg vagyunk verve azzal, hogy nemzethalálunkról vizionáljunk - s közben bele sem gondolunk abba, hogy micsoda teljesítmény volt mitőlünk a puszta megmaradás. Mert alig akad nép rajtunk kívül, akinek nemlétéért annyian harcoltak volna, akit annyiszor elnyomtak volna, megszálltak és megaláztak volna, mint bennünket. Nincs nép rajtunk kívül, akinek ilyen mértékben csonkították volna meg az országát, s nincs nép talán, amelyik mindezt túlélte volna. De mi túléltük, mert mindig többet akartunk, mint túlélni. Ez az ezer év méltó a megünneplésre. Ez az ezer év méltó a büszkeségre, és ez az ezer év méltó a pátoszra és a megilletődöttségre. Ezer esztendő méltó kiindulópontja lehet az országképépítésnek.

A millenniumi év nyitányát a Szent Koronának és a koronázási jelvényeknek a Parlamentbe szállítása és az ezzel egybekötött országgyűlési ünnepség jelentette 2000. január 1-jén. Arról a helyről, ahol a múltunkat őrzik, a Szent Korona átkerült arra a helyre, ahol jelenünk zajlik. Az első országképépítő esemény sikerét jelzi: aznap több tízezer résztvevő és a hajnalig tartó sorbaállás. Azóta még két év sem telt el, de a koronát már közel kétmillióan látták a Parlamentben. Ezért határoztunk úgy, hogy a millenniumi év megnyitásáról kiadványban is érdemes méltón megemlékeznünk, amelyet eljuttattunk minden magyar családhoz.

2000-ben és az idén több mint hétezer ünnepséget rendeztünk, ünnepséget szerveztek szerte az országban. A millennium évben 3089 településen került sor a millenniumi zászló átadására. Magyarország települései fontosnak tartották és sok helyütt erejükön felül ünnepelték meg a millenniumot, mert úgy érezték, hogy múltjukkal és ünnepeikkel a jövőt építik. Az Országimázs Központ tehát voltaképpen ezeknek az alulról szerveződő rendezvényeknek adott hathatós támogatást. A központ egyik legfontosabb eredménye, hogy országos keretet adott az ünnepeknek, hogy azok méltók legyenek az ezeréves Magyarországhoz. Úgy gondoljuk, ennek legfőbb eredménye az, hogy mindazok, akiknek megadatott, hogy az államiság létrejöttét és egyben az ezredévváltást is megéljék, újra felfedezhették az együvé tartozás és a közös ünneplés felszabadító erejét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyarság számára a teljes huszadik század a megpróbáltatások időszaka volt, a balsorsé. Az emberek egy dolgot azonban soha nem veszítettek el: az álmaikat. 2000-ben ezek a szunnyadó álmok keltek életre. Ezt sugallta a választott jelmondatok egy része is. A 2000. évi augusztus 20-ai "Ezeréves álom" országos ünnep egy kis ország hitéről szól, mely képes volt egy évezreden át is megmaradni a vele nem rokon államok gyűrűjében.

A médiában legtöbb vihart kavart eseménye az Országimázs Központ tevékenységének talán ez az ünnepség, illetve társa, a 2001. évi augusztus 20-ai ünnepség volt. Sajnálatos, hogy sokan a rendezvények költségeit sokkal fontosabbnak tartották az ezeréves történelmünk méltó megünneplésénél. Mi is úgy gondoljuk azonban, hogy a polgároknak joga van megtudni, mennyibe került az augusztus 20-ai tűzijáték, és joguk van összehasonlítást tenni. Mint abban valószínűleg mindnyájan egyetértünk, a teljesítmény és a hatékonyság az országépítés kulcsszavai. Kérem, ennek fényében ítéljék meg az alábbi adatokat.

Elismerjük, hogy régebben 80-90 millió forint volt a tűzijátékok költsége. Ez mai áron számolva csak 150 millió forint. Ezekre a rendezvényekre átlagosan 300 ezer ember volt kíváncsi. (Bauer Tamás: De azt mindenki látta a lakásából, mert fönn volt a hegyen, nem kellett odamenni a Duna-partra!) Az idei augusztus 20-ai tűzijáték valóban többe került, pontosan 247 millió forintba, viszont több mint hétszer ennyien, összesen 2,2 millió ember (Kuncze Gábor: Név szerint? - Derültség.) nézte végig a fővárosban a Belügyminisztérium becslései szerint.

Mint korábban utaltam rá, az Országimázs Központ célul tűzte ki, hogy ne csak a főváros polgárai, hanem az egész ország élvezhesse a millenniumi ünnepségek örömét. A másik három helyen további félmillióan látták a tűzijátékot, Zalaegerszegen 40 ezren, Miskolcon 100 ezren, Siófokon pedig 350 ezren gyűltek össze. (Dr. Takács Imre: Pont annyi, kereken.) Felméréseink alapján mind 2000-ben, mind 2001-ben meghaladta a 80 százalékot az augusztus 20-ai rendezvényekkel elégedettek és nagyon elégedettek aránya.

Utaltam már korábban a Magyar Gallup Intézet felmérésére. Ezek a kutatások azt mutatják, amit a haza ezeréves történelme igazol: a magyar szabadságszerető nép. A szabadságharcainkra, forradalmainkra való emlékezés mindannyiunk életében kiemelten fontos. 1848-49-es forradalmunkra ezért 2000-ben a következő jelmondatot választottuk: "Az idő sodrában, a szabadság ölelésében." '56 forradalmainak emlékét 2000-ben az "Álmaink szabad jövőben élnek" jelmondat idézte. Hogy ez az egész magyarság közös ügye volt, 2001-ben sem feledtük: "Ezer szíve egyetlen dobbanásnak" - kötöttük össze a megemlékezéseket. A mindannyiunkban élő, nem is olyan régi forradalmunk, szabadságunk kivívásának tizedik évfordulóját ünnepeltük 2000. március 25-én; a "Tessék választani!" rendezvényen az első szabad választások tízéves évfordulójára emlékeztünk a Kossuth téren. 2000. május 1-jén pedig azt ünnepeltük, amit az itt ülők közül sokan legszemélyesebb élményként éltek át, hiszen maguk is itt voltak: az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának tizedik évfordulóját.

Nemzeti ünnepeinkkel ezeréves történelmünk legfontosabb eseményeire, dicsőségére emlékeztünk. A millennium évében ezeknek különösen fontos szerepük volt. Az események megörökítésére indította útjára az Országimázs Központ a "Millenniumi Országjáró" című országos kulturális magazint. A kiadvány kéthavi rendszerességgel számolt be arról, hogy mi történik az országban a millenniummal kapcsolatban, egyben programajánló volt a polgárok számára. A 2000. és 2001. év folyamán több kutatást végeztünk a magazinról. Kiderült, hogy akik ismerik az Országjárót, azok általában hasznosnak vagy nagyon hasznosnak tartják. E két csoport alkotja a válaszadók négyötödét. A többségnek, 69 százalék, tetszett a lap. A magazin célja a válaszolók kétharmada szerint egyértelműen a tájékoztatás, ismeretterjesztés, és mindössze 6 százalékuk szerint a kormány önreklámja. (Bauer Tamás: Azok olvasták el! - Németh Zsolt államtitkár: Ennyi az ellenzék!) Hogy mennyire nem kötik az olvasók a kormányhoz a lapot, azt is mutatja, hogy csupán minden hatodik tudta azt, hogy annak kiadója a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja.

 

 

(9.30)

 

A reklámok hiánya általában szintén tetszésre talált. A Millenniumi Országjáró magazin 33 forint 80 filléres példányonkénti költségét a válaszolók 84 százaléka nem sokallta.

A millenniumi események kapcsán az elmúlt két évben természetesen nemcsak hazai, hanem külföldi rendezvények előkészítésében és megszervezésében, kommunikációjában is fontos szerepet játszott az Országimázs Központ. A külföldi országképformáló tevékenység közül kiemelkedik a 2000. évi hannoveri expón való részvétel, ahol hazánk rendkívül sikeresen szerepelt. Az Expo 2000 főutcáján, az Európai sugárúton álló pavilonunkat 3,3 millió látogató kereste fel. Tavasszal beválasztották az első tíz legérdekesebb expóépítmény közé. Statisztikák szerint a legtöbb képeslapot Hannoverből a magyar pavilon képével postázták a látogatók.

Ezt a sikert érdemes volt hosszabb távon is kiaknázni, ez volt a "Hungary - The Meeting Point" klasszikus pozícionáló kampány, amely 2001 augusztusában kezdődött az Egyesült Államokban és több európai országban, neves televíziós csatornákon és magazinokban. "Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenhetett a National Geographic magazinban a » Hungary - The Meeting Point« hirdetés. Gratulálok mind a megbízónknak, mind a reklámügynökségnek. Ez a kiemelkedő reklám nemcsak gyönyörű, de nagyon inspiráló. Csodálatos emlékeket idéz fel az olyanokban, mint én, akik már jártak Magyarországon." - írta levelében a National Geographic médiaigazgatója.

Egy másik fontos esemény és egyben országképépítő lehetőség volt, hogy Magyarország miniszterelnöke 2001 áprilisában meghívást kapott a washingtoni Folger Shakespeare Könyvtár szokásos évi összejövetelére. A rendezvényen Magyarország múltját, jelenét és jövőjét a legbefolyásosabb amerikai üzletemberek, tudósok és művészek ismerhették meg. Ezért a magyar műsor mellett ajándékokat is adhattunk: hagyományos kelengyeládában magyar termékeket, és egy, kifejezetten az amerikai közönség számára készült, Magyarországról szóló könyvecskét nyújtottunk át.

Azt hiszem, az Országimázs Központ tevékenységének is köszönhető, hogy a külföld Magyarország-képe az elmúlt két évben pozitívan változott. (Bauer Tamás: Rohamosan!) Fejtő Ferenc a következőket írta a millennium évében kelt levelében: "Soha, mióta külföldön élek, ilyen jó híre nem volt Magyarországnak, ilyen rokonszenv és érdeklődés nem övezte. Kívánom, hogy megmaradjunk ezen az úton, amelyet ezúttal nem tévesztettünk el. Ami engem illet, bízom ebben a nemzetben, különösen bízom az ifjúságban, s amíg élek, számíthatnak ezentúl is a közreműködésemre."

Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Az önök közreműködésére is számítunk.

Hölgyeim és Uraim! Míg az ezeresztendős magyar történelem, a magyar megmaradás csodája elsősorban a magyar társadalom számára kiemelkedő fontosságú ünnep, addig az elmúlt 100-200 év magyar tudomány- és kultúrhistóriája talán külföldön is képes megváltoztatni a rólunk alkotott képet.

Képzeljünk el egy átlagos amerikai családot! A gyerek megkérdezi az apját, ki találta fel a gyufát. Az apa utánanéz a lexikonban, s annyit mond: valami magyar. Majd a gyerek nekilát megírni a házi feladatát, és megkérdezi, ki találta fel a golyóstollat. Az apa utánanéz, és válaszol: valami magyar. A gyerek délután leül a számítógép elé játszani, és mellékesen megkérdezi (Bauer Tamás: Ki találta fel az Országimázs Központot? Mi, magyarok!), ugyan vajon ki találta fel a számítógépet. (Dr. Turi-Kovács Béla: De ki találta fel a Bauert?) Az apja utánanéz, és rezignáltan felel: egy magyar. Majd autóba ül a család, indulnak bevásárolni, és a gyerek - mert kíváncsi a lelkem - megkérdezi, hogy "Papa, hát az automata sebváltót ki találta fel?". (Kuncze Gábor: Ki találta fel a bevásárlást?) Az apa már félve lapozza fel a lexikont, és azt suttogja: valami magyar. (Sasvári Szilárd: Nem jó hallani, ellenzék? Fáj?) Este pedig, amikor a gyerek a tévé előtt ül, és háborús filmet néz, csak úgy mellékesen megkérdezi, hogy "Mondd, apa, ki találta fel a hidrogénbombát?". S az apja ekkor a földhöz vágja a lexikont, és ezt kiabálja: valami istenverte magyar! A gyerek pedig le sem veszi a tekintetét a képernyőről, és így felel: "Te papa, mondd, mindent a magyarok találtak ki?" (T. Asztalos Ildikó: Igen!)

Hölgyeim és Uraim! Ha nem is mindent, de majdnem mindent. S amikor az elmúlt 100-200 esztendő tudomány- és kultúrhistóriájáról kezdünk el gondolkodni, akkor arra gondolunk, hogy a világ is tudomást szerezhet végre a magyar tehetségről és leleményről. Arról a magyar tehetségről és leleményről, amely minimum három esetben alapvetően megváltoztatta az egész emberiség történelmét. Ez a három eset a Bíró László feltalálta golyóstoll, a Neumann János által feltalált számítógép (Bauer Tamás: A '98-as kormányváltás!) és a Szilárd Leó-Teller Ede által feltalált hidrogénbomba. Ez olyannyira igaz, hogy az amerikaiak a magyarok tehetségét már-már földöntúliak teljesítményeként értékelik, ezért Amerikában dolgozó tudósainkat gyakran marslakóknak hívták. Ha valaki ellátogat a Ganz Parkba (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.), a Millenárisra, és megnézi az Országimázs Központ által rendezett kiállítást, megtudja, az elmúlt két évszázadban ki mindenkire lehetünk büszkék. Bizony Csontváryn, Adyn vagy éppen Puskás Öcsi bácsin kívül még nagyon sokakra.

Az elmúlt 100-200 év mellett a jelen teljesítményeire is büszkék lehetünk. Ezért adott a Millenárison otthont a 32. Magyar Játékfilmszemlének az Országimázs Központ. A rendezvény 30 ezer nézőt vonzott, amivel minden idők leglátványosabb filmszemléje lett. Pedig sokáig úgy tűnt, egyáltalán nem lesz filmszemle, ám az Országimázs Központ úgy gondolja, a hazai kultúra pártolása egyértelműen az országképépítésbe tartozik.

A XX. század végén a nemzeti teljesítmény egyik legfontosabb kifejezője a sport. Kevesen vitatkoznak azon, hogy ez is hazánk egyik sikerterméke. 2000 őszén a sydneyi olimpiai játékok alkalmával ezért a magyar olimpikonokat buzdító kampányt indítottunk. Az óriásplakátokon aranyérmeseink voltak láthatók, és az olimpikonjainknak e-mail üzeneteket lehetett küldeni. A hazánkban megrendezett világ- és Európa-bajnokságokon a helyszínen buzdíthatták a szurkolók a magyar sportolókat. Ezért tartottuk kiemelten fontosnak ezen események kommunikációját. A margitszigeti vízilabda Európa-bajnokság alkalmával óriásplakátok, tévé- és rádióspotok készültek, a debreceni ifjúsági atlétikai vb megnyitójának és záróünnepségének lebonyolításában segítettünk, és a díjugrató vb-nek is nagy hírverést adtunk, hasonlóan más világeseményekhez. Az eredmények azt igazolják: elgondolásunk helyes volt, lényegesen többen látogattak ki ezekre a sportrendezvényekre, ami a magyar sportolók teljesítményét fokozta.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az országot mind a külföld, mint pedig saját polgárai a teljesítménye alapján ítélik meg. Szólnunk kell tehát az elmúlt három és fél esztendő teljesítményéről. Súlyos hibát követnénk el, ha kihagynánk gondolkodásunkból mindazt, amit az elmúlt esztendőkben elértünk. Súlyos hibát, mert ez mindannyiunk közös munkájának az eredménye; a legutóbbi sikereink éppúgy részét képezik a belföldi és külföldi országképépítésnek, mint az ezer esztendő magyar históriája vagy az elmúlt 200 esztendő magyar tudomány- és kultúrtörténete.

Mindenekelőtt a családtámogatásról kell szót ejtenem. Azért erről, mert bár kifejtettük abbéli véleményünket, hogy nem helyénvaló állandóan a nemzethalál víziójával ijesztgetni, de ettől a tények tények maradnak. S a tények sajnos azt mutatták az elmúlt évtizedekben, hogy a magyar népesség lélekszáma aggasztó mértékben csökken.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A millenniumi esztendőben a népességfogyás üteme húsz év után először csökkent. 3 ezerrel több gyermek született, mint az előző évben, míg a halálozások száma 7500-zal volt kevesebb, mint 1999-ben. Mindez annyit jelent, hogy 10 ezer lélekkel többen vághatunk neki az új évezrednek, ez pedig bizony, a jóléti társadalmak tendenciáját figyelembe véve, remek teljesítmény.

Az elmúlt néhány esztendő nemzetteljesítményének második helyén minden bizonnyal az otthonteremtést kell említenünk. Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltás utáni időszakban nem épült annyi új bérlakás, mint az elmúlt három évben. Ez a megteremtett hitellehetőségeknek, az állami és önkormányzati szerepvállalásnak és az otthonteremtési program kommunikációjának köszönhető, amelynek részeként az Országimázs Központ állandó telefonos ügyeletet tart fenn a lakosság informálására.

 

(9.40)

 

A fiataloknak, a jövő nemzedékének segít a diákhitel. A központ ennek kapcsán a kormányzati kommunikáció megtervezését és a célközönséghez való eljuttatását végezte a megfelelő rendezvények és a média felhasználásával.

A polgárok a XXI. század elején mernek hitelt felvenni, mernek beruházni a jövőbe, mert úgy érzik, életlehetőségeik, jövőjük, várható életszínvonaluk alkalmassá teszi őket erre.

Végül, de nem utolsósorban szólnunk kell a Széchenyi-tervről; szólnunk, mert a Széchenyi-terv a XXI. század elején új pályára állította az országot, ami egyben új és pozitív országképet is jelent. Ez természetesen csak akkor igaz, ha igaznak tekintjük azt a megállapítást, hogy a nemzet felemelkedésében azok játsszák a legfontosabb szerepet, akik mernek nagyot álmodni; akiknek van elképzelésük a jövőről, és ezt az elképzelést meg is akarják valósítani; akik elég akarattal, elszántsággal, képzelőerővel, tehetséggel, kitartással és önbizalommal rendelkeznek; akik önmaguk boldogulását mindig összekötik családjaik boldogulásával, végső soron nemzetük boldogulásával.

Elsősorban értük hívtuk életre a Széchenyi-tervet; és ami ezután történt, arra magunk sem számítottunk: ugyanis a Széchenyi-terv keretében nyújtott minden egyes forint állami támogatáshoz további hat forintot tett hozzá a külföldi tőke és a hazai magánszektor. A Széchenyi-terv így vált a nemzetközi összehasonlításban is fantasztikus teljesítményt nyújtó magyar gazdaság egyik motorjává és nem utolsósorban a nemzeti önbizalom visszaszerzésének egyik mozgatójává.

Tisztelt Ház! Három évvel ezelőtt a Világbank által készített tanulmány szoros összefüggést mutatott ki a külföldi működő tőke áramlása és az azt fogadó ország nemzetközi hírneve között. A megközelítőleg azonos teljesítményt nyújtó országokkal kapcsolatban a tanulmány szerzői külön rámutattak arra, hogy az országimázs az egyik legfontosabb tényező, amely a külföldi tőke mozgásának irányát befolyásolja. A korábban elmondottak jól szemléltetik, hogy miért szükséges Magyarországnak saját imázs megteremtésével foglalkozni és ezt ápolni.

A nemzet ma már bízik saját jövőjében, és tudja, hogy sikerre született. A Magyar Gallup Intézet kutatásai szerint a polgárok 85 százaléka gondolja úgy, megvan bennünk a tehetség arra, hogy Európa legsikeresebb nemzetei közé emelkedjünk.

Ady Endre szavaival szeretném zárni: csak ott születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek. (Mádai Péter: Akkor!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, az írásban történt előzetes bejelentkezéseknek megfelelően. Elsőként Sasvári Szilárd képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Katona Béla képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! A magyar millenneum (Sic! - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Keller László: Sasvári úr, millennium!) ünneplésében megnyilvánult a nemzeti összefogás. Meghatóan szép példáit láthattuk a magyar millenniumi év keretében megtartott ünnepségek során annak, hogy mit jelent az összefogás. 2000. január 1-je és 2001. augusztus 20-a között a magyar kormány képviselői minden településen átadták a millenniumi zászlót. (Keller László: Bravó!) Torokszorítóan szép pillanatokat éltünk át, amikor láttuk, hogy a legkisebb falvaktól a városokig a polgárok átérzik a közös múlt, a közös sors összetartó erejét, és meggyőzött mindannyiunkat arról, hogy szükség van a nemzeti tudat erősítésére.

A millenniumi kormánybiztosnak az volt a feladata, hogy az ünnepségsorozat eseményeit hangolja össze, és hogy a történelemben talán először számba vegyük, a társadalom, a nép maga mit tart szükségesnek helyreállítani. Történelmünkben ezer év során most először fordult elő, hogy megkérdeztük az ország lakosságát, miképpen látja saját kultúráját, és nem felülről, rendeletileg óhajtottuk őket boldogítani. A legszerényebb kezdeményezéseket is felvettük a programba, és mindenki a magyar millennium cselekvő részesévé vált. Játszóterek, köztéri szobrok, megújuló közösségi házak, újjávarázsolt templomok - az országimázs.

Ezt az ünnepet, ezeket az ünneplő közösségeket támadja folyamatosan az ellenzék. Nekünk, kormánypárti képviselőknek az a feladatunk, hogy megvédjük ezen ünneplő közösségeket, megvédjük azt az ünnepet, ami közös számunkra.

A nemzeti összefogás sikeres országot teremt. A Széchenyi-terv szolgálja az országépítésnek ezen munkáját, az országképépítés munkáját. Támogatva a vállalkozókat, hogy munkahelyeket teremtsenek, két és fél esztendő alatt 200 ezer új munkahely jött létre Magyarországon. Felemelve a minimálbért - a munkaadókkal és a munkavállalókkal közös egyetértésében -, a '98-ban 19 500 forintos minimálbér 2002-re 50 ezer forintra emelkedik; helyreállítva ezzel a munka becsületét, és hozzájárulva ahhoz, hogy lépést tegyünk, hogy közelebb kerüljünk az Európai Unió átlagához.

Ez a program segíti az otthonteremtést, mely elindította az állami támogatású bérlakásprogramot. Lehetővé tette, hogy a '98-as 28 százalékos hitelek helyett 4,5 százalékos hitelekhez jussanak azok a polgárok, akik új lakást akarnak építeni.

Ezeket a sikereket elvitatják az emberektől. Mi ezeket a sikereket szeretnénk megvédeni. Támogatni szeretnénk továbbra is azt, hogy az emberek érezzék otthon magukat ebben az országban.

Azért töröltük el a tandíjat és azért vezettük be a diákhitelt, hogy a tanulás lehetősége megnyíljon a magyar családok gyermekei számára. Az, hogy erről az Országimázs kiadványokat tesz közzé, lehetővé teszi, hogy minél többen megismerjék azt a lehetőséget, ami a diákhitelhez való hozzájutást jelenti. Ez egy olyan szolgálat, amelyre szüksége van a magyar családoknak, hiszen nap mint nap találkozunk olyan kérdésekkel fogadóóráinkon, hogyan lehet egy diákhitelhez hozzájutni; hol lehet megkeresni, megtalálni azokat a hitellehetőségeket, amelyek a támogatási rendszerben szerepelnek; hol épülnek azok a bérlakások, amelyeken az állami támogatású bérlakásprogram keretében dolgoznak. Erre a tájékoztatásra szüksége van az ország közvéleményének, és joguk van tudni, hogy mire költjük a költségvetést.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Sikeres ország gyarapodó családokat jelent, ezért döntöttünk úgy a költségvetésben, hogy minél több pénz maradjon a családoknál. A személyi jövedelemadóból leírható gyermekkedvezmény eredményeképpen 1999-ben 33,3 milliárd forinttal, 2000-ben 49 milliárd forinttal, 2001-ben pedig 82,2 milliárd forinttal - 82,2 milliárddal! - több marad a családoknál. Akik a gyermeknevelés mellett dolgoznak és munkájukból tartják el magukat és családjukat, a legnagyobb felelősséget vállalják, nemcsak családjukért, hanem az országért, mindannyiunk jövőjéért. Megérdemlik, hogy különösen kedvező helyzetben legyenek.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hadd ajánljam a baloldali ellenzéknek - amely támadja az országképépítést szolgáló millenniumot, a Széchenyi-tervet, a családtámogatási rendszert - a figyelmébe Hamvas Béla gondolatait: "És ha megkövesedett mérgét, a szorongást, ami lelkükbe rágta magát, nem képesek máshogy feloldani, akkor igyanak egy pohár jó magyar bort, amely képes az élet ünnepi perceinek, a derűnek, játéknak, önfeledt életörömnek megnyitni minden szívet."

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Hozzászólásra következik Katona Béla képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Turi-Kovács Béla képviselő úr, miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném tisztázni, a mai vitanap címe az, hogy "Országimázs" - a "Központ" csak zárójelben van. Ezzel a zárójellel pont azt akartuk érzékeltetni, hogy most nem a központ felesleges kiadásairól, az ellopott milliárdokról akarunk beszélni; mi a központ felállítását eleve elhibázott lépésnek tartottuk, ilyen ötlete errefelé utoljára Ceaus escunak volt, és ő is kudarcot vallott. Imázst ugyanis nem lehet csinálni; az országról kialakított képet sem itthon, sem külföldön nem a bugyuta reklámok fogják befolyásolni, a pénzért festett hamis képek rövid ideig tudják elfedni a valóságot.

Az országról kialakított kép akkor fog érdemben javulni, ha megelégedett, önmagukban és jövőjükben is bízó, önmagukat biztonságban érző emberek alkotják a nemzetet.

 

(9.50)

 

Ezért most képviselőtársaimmal együtt azt fogjuk elmondani, hogy milyennek gondoljuk azt az országot, amelyért érdemes együtt dolgozni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem is erről van szó!)

Mi olyan országot akarunk, ahol a választásokon nyertes pártok tudják, hogy nem korlátlan hatalmat kaptak, hanem négy évre megbízást az ország ügyeinek intézésére; ahol pozíciót, megrendelést, kitüntetést nem az kap, aki barát, rokon vagy talpnyaló, hanem az, aki okos, rátermett, tehetséges, szorgalmas, és a legtöbbet teszi az országért; ahol nem kell félni, mindenki bátran vállalhatja a véleményét, és senkinek nem kell kezet csókolnia a miniszterelnöknek; ahol az emberek azért tisztelik a jogot, mert megegyezik saját erkölcsi értékrendjükkel, mindenkire egyformán vonatkozik, és a hatalmon lévők mutatnak jó példát a betartásában (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ilyen országban vagyunk!); ahol a polgárok úgy érzik, hogy beleszólhatnak az őket érintő ügyekbe, és ahol ez így is van, mert a döntések az ő bevonásukkal, a véleményük figyelembevételével történnek. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi ez, kampány?)

Mi olyan országot akarunk, ahol az emberek hisznek abban, hogy érdemes becsületesen élni és dolgozni, ahol a már rendszerváltás előtt is élő és dolgozó millióknak nem kell bűntudatot érezniük, és a felebaráti szeretetet, az egymás iránti tiszteletet nem szorítják ki a gyűlöletkeltők; ahol a főváros fejlesztése nem marad el csak azért, mert a miniszterelnök éppen másutt született; ahol a falun élő embereknek ugyanúgy jár a csatorna, a betonút, a munkahely, az internet és gyerekeiknek a továbbtanulás lehetősége (Dr. Pálinkás József: Ilyen országban élsz!), mint a városiaknak, sőt többletként még megkapják az igazi összetartó közösséget és a természet közösségét is; ahol a fiatalok számára biztosított a tanulás, az első munkahely és a családalapítás lehetősége; ahol a sorsukat valóban maguk alakítják, és tanulmányaik végzéséhez nem kölcsönt, hanem tisztességes ösztöndíjat és kollégiumi férőhelyet kapnak (Sasvári Szilárd: Ezt megadtuk!); ahol a nemzeti kultúra megőrzése nem pártbürokraták ügye, hanem mindenki feladata; ahol ugyanúgy ismerik József Attilát, Mórát, Pilinszkyt, Bartókot és Kodályt, mint Shakespeare-t, Steinbecket, Moraviát vagy Puccinit (Sasvári Szilárd: Millenniumi könyvsorozat!); ahol a kultúrában nem a politikusok véleménye, hanem az érték a fontos, és ahol a miniszterelnök nem rendeli, hanem nézi a filmeket. (Rockenbauer Zoltán: Béla, nem jöttél el a filmfesztiválra, pedig vártalak! - Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Ház! Mi úgy gondoljuk, a Széchenyi-terv nagyon szép ötlet, de a vállalkozók sorsa nem függhet pályázaton, baráti alapon osztogatott pénzektől; olyan adó- és járulékrendszer kell, amely (Varga Mihály: Ez Medgyessynek szól?) egy tisztességes vállalkozót nem kényszerít csalásra, mert enélkül is képes biztos megélhetést nyújtani a családjának. A munkások, a munkavállalók számára a teljes biztonság talán nem térhet vissza, de az elvárható, hogy az állam védje meg őket a tulajdonosok törvénytelen intézkedéseitől; ha dolgoznak, kapják meg a tisztességes bérüket; ha elvesztik a munkahelyüket és dolgozni akarnak, és hajlandóak átképzésen részt venni, akkor legyenek biztosak benne, hogy újra munkába állhatnak, és el tudják tartani a családjukat.

A mi országunkban a nyugdíj ne lemondást, ne szegénységet, hanem egy átdolgozott élet után az időskor nyugalmát és biztonságát jelentse! Akkor lesz jó az országimázs, ha a rászorultak bíznak benne, hogy a társadalom nem kirekeszteni akarja őket, hanem segít nekik a hátrányaik ledolgozásában; ha a betegek, a rokkantak, a kisebbségek vagy a szegények is érzik, hogy rájuk is szüksége van az országnak, és mi is tudjuk, hogy csak együtt lehetünk sikeresek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bármennyire csábító volt a lehetőség, hogy itt a választások előtt az Országimázs Központ elherdált milliárdjairól beszéljünk, mi úgy gondoltuk, sokkal fontosabb arról a jövőről szólni, amit mi 10 milliónyian alakítunk. Mi elmondjuk, milyennek képzeljük az országot, és örömmel fogadjuk mindenki segítségét, aki hajlandó ezért dolgozni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Turi-Kovács Béla képviselő úr, miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kuncze Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, miniszter úr.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hálásak lehetünk azért, hogy ez a vitanap ma végül is ide került a Ház elé, és napirenden van. Hálásak lehetünk azért, mert számos olyan megnyilvánulás, amely talán nem itt, a pulpituson, hanem a teremben hangzik el, igazolja, hogy bizony óriási szükség van arra, hogy ennek az országnak megfelelő imázst tudjunk teremteni.

Óriási szükség van arra, hogy Magyarországról az a kép, amely korábban kialakult, változzék, és egy olyan kép alakuljon ki, amely az egész nemzet számára kedvező. Lehet, hogy különösnek tűnik, mégis azt kell mondanom, hogy nem árt ma visszagondolni egy picit a történelemre. 1867 után Magyarország olyan példátlan sikereket ért el a gazdaság és a kultúra területén, ami az egész térségben minta értékű lehetett, vagy lehetett volna, Magyarországról a világban mégis olyan kép alakult ki, amely kép eredményeként 1920-ban katasztrofális helyzetbe kerültünk. Benne voltak ebben azok is, akik 1867-től kezdődően csak és kizárólag rosszat tudtak szólni erről az országról, benne voltak azok is, akik 1867-től kezdődően csak és kizárólag úgy tudtak szólni erről a nemzetről, ami a nemzetet megalázta, ami a nemzetet soha nem emelkedőnek, soha nem a méltó helyén értékelte. (Bauer Tamás közbeszól.)

Félek, hogy a méltó utódok ma is léteznek, ma is jelen vannak e Ház falai között is (Dr. Géczi József Alajos: Ez gyönge volt!) és ezen kívül is. Lehet, hogy ez túlságosan gyönge volt, és erősebben kellett volna (Dr. Pető Iván: Csacsiság!) fogalmaznom, egyet kell értenem képviselőtársammal. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) De nem vagyok annyira kulturálatlan, hogy megjelöljem azt, pontosan mit jelent ez. Elég, ha azok érzik, akik ezt, én úgy ítélem meg, az egész nemzettel szemben művelik, gyakorolják, és sajtónyilvánosságot kapnak hozzá.

Én úgy ítélem meg, hogy Magyarország számára kevés olyan dolog fontos, mint éppen az, hogy úgy jelenjünk meg a világ előtt, amilyenek tényleg vagyunk. Méltatlan és méltánytalan, amikor felsorolásra kerülnek azok a magyar emberek, akik innen elszármaztak, vagy akik itt tevékenykedtek, és akik ezért az országért és a nemzetért, annak a hírnevéért is sokat tettek, mert éppenséggel tőlünk eredtek; vajon miért kell ezt még ma is úgy megítélni, mintha ez a nemzet számára valami kedvezőtlen, rossz ügy lenne?

Szeretném a kétkedők figyelmébe ajánlani, hogy bizonyára nem voltak jelen azoknál a zászlóátadásoknál, a millenniumi ünnepségeknél, ahol egy-egy falu, egy-egy kistelepülés még azokat a rokonokat is hazavonzotta, akik külföldre szakadtak ebből a faluból. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Hazajöttek, mert a településhez kötődtek, hazajöttek, mert szeretik azt a földet, ahonnan származnak, és szeretik azokat, akik ott élnek - nem hiszem, hogy ennél fontosabb dolog van az ember életében. Ha valaki ott lett volna Nemesborzován, egy százötven lelkes kistelepülésen, ahol az a kistelepülés önerőből létrehozta azt, amit tőlük elvittek: létrehozta azt a templomtornyot, azt a harangtornyot, amely ma Szentendrén hirdeti az ő kézművességük erejét - újra elkészítették, mert azt akarták, hogy a sajátjuk legyen, hogy ott legyen a településen -, hát persze, hogy nem százötvenen voltak, hanem legalább ezer ember, mert mindenki, aki kötődött ehhez a tájhoz, kötődött ezekhez az emberekhez, ott volt; és jó volt akkor ott lenni, és jó volt ott akkor azt érezni, hogy egy közösség vagyunk.

Én azt gondolom, kevés olyan dolog van ma Magyarországon, amiért annyit kellene tenni, mint éppen azért, hogy a még mindig méltatlan kép rólunk jobban alakuljon. Ma már sokat változott a helyzet, talán szíves figyelmükbe ajánlom - oly könnyen felednek az emberek -: amikor a kormány kérte, hogy a Szent Korona ide kerüljön, ebbe a Házba, hányan mondták el, hogy nem lesz, aki idejön, hányan mondták el, hogy sikertelen lesz, hányan mondták el, hogy mibe kerül (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!), mert ma Magyarországon az a divat, hogy méricskéljük, hogy vajon mibe kerül az, ami a nemzetnek jó.

(10.00)

 

Méricskéljük, fillérre és forintra próbáljuk meghatározni. Magyarország emelkedő nemzet, ezt ma már a statisztikai adatok igazolják, döntő részben fogadja el a lakosság és érzi így. Érzi a saját területén.

Hát még mindig az a jó, ami rossz? Hát még mindig az a jó, hogy mennél rosszabb, annál jobb nekem? Azt gondolom, ezzel a szemlélettel sehová, a világon sehová nem lehet jutni.

Azon a szűk területen, amelyen mi dolgozunk, a környezetvédelem területén, nem tettünk mást, mint apró lépéseket, de ezeket a lépéseket nem nagy távolságra, nem óceánon túl, nem valahova a tengerentúlra, hanem ide, a szomszédokba próbáltuk megtenni. És ma Szlovákia jelentős részében érzik és tudják, hogy a magyar környezet- és természetvédelem velük együtt akar munkálkodni és dolgozni. Ma Horvátországban úgy fogadnak bennünket, mintha még mindig valami nagy közösségben lennénk együtt.

Baj ez? Nagyon jó ez, hogy így van! Mert az a 800 év, amit együtt töltöttünk, az úgy tűnik, mégsem múlt el minden jó nyom nélkül, még akkor sem, ha egyesek 1867 után sokat akartak tenni azért, hogy ez ne így legyen. Ma ismét úgy van, hogy érzik azt a közösséget, amelyet ez a táj jelent ezeknek a népeknek. És ugyanez a helyzet, azt kell mondanom - jó érzéssel mondom -, Ukrajna irányában is. Milyen jó, hogy így van! Mert milyen jó, hogy tudunk olyan közösségeket teremteni, ahol nem a politikai különbözőségek osztanak meg minket, hanem a környezet és a természet iránti elkötelezettség az, ami összeköt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki nem érzi ma, hogy Magyarország képe változott a világban, és jó irányban változott, aki nem érzi azt, hogy ezért a jövőben is tenni kell, aki úgy gondolja, hogy ismét vissza kell süllyednünk valamiféle belső befordultságba, hogy ismét valami olyasmit kell tennünk és olyasmit kell nem tennünk - mert ez a legnagyobb gond -, amit ők gondolnak jónak, azt hiszem, tévednek. Ezek a fajta és az ilyesfajta elképzelések már rég megbuktak, és nem itt, a Házban, hanem megbuktak az emberek előtt.

Világos és egyértelmű válaszokat kell tudnunk adni az embereknek. Egyértelműen meg kell tudnunk mutatni egy pozitív jövőt, és erről a pozitív jövőről nem elég azt elmondani, hogy mi azt akarjuk, hogy a nyugdíjas így meg így éljen. Hát én '94 és '98 között is nyugdíjas voltam, és nyugodtan mondhatom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy bizony az még ennél is nehezebb időszak volt. Akkor mire hivatkozunk ma? Ne arra hivatkozzunk, hogy önök mit hibáztak, ne arra hivatkozzunk, hogy mi mit hibáztunk! Ha nemzetimázst akarunk emelni, akkor azt próbáljuk megtalálni, ami a nemzet számára közös! És ez a közös lét és ez a közös gondolat egy emelkedő nemzet gondolata. Ha ebben nem tudunk egyetérteni, ha ez a minimum sincs meg közöttünk, hogy ebbe az irányba haladjunk, az baj, az súlyos baj az országnak is, súlyos baj mindannyiunknak. Ezt a minimumot meg kell tudni találni.

Nem rajtunk múlik, tisztelt hölgyeim és uraim. Mi az egész nemzet felé próbálunk nyitottak lenni, az egész nemzet felé próbáljuk elfogadtatni, hogy magyarságunk, a magyarságunk megvallása, nemzetünk emelkedő volta közös kincs, olyan közös kincs, amelyet mindenkinek felajánlunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Hende Csaba: Bravó!)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Kuncze Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országimázs Központról vitatkozunk, arról a szervezetről, amelynek tevékenysége önmagában is példája annak, hogyan folyik az elmúlt három és fél évben Magyarországon a demokrácia csúszóleértékelése. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országimázs Központ létrehozásának deklarált célja volt felkutatni az ország egyedi értékeit, erősségeit, és más szervezetek bevonásával kommunikálni azokat; vagyis, tisztelt képviselőtársaim, eredeti szándék szerint a tevékenység egyfajta kifelé irányuló munka lenne, amelynek célja vonzó módon bemutatni a külföld előtt az országot. Ezzel a tevékenységgel mi a magunk részéről egyetértenénk. A probléma azonban az, hogy ez az, amit nem nagyon csinált vagy korlátozott mértékben csinált az Országimázs Központ.

Ezzel szemben nézzük meg, hogy mit csinált valójában! És itt Stumpf miniszter úrnak mondanám, hogy én is büszke vagyok azokra a teljesítményekre, amelyeket Magyarország vagy amelyeket honfitársaink korábban elértek, így például a Nobel-díjasainkra is, csak semmilyen összefüggést nem látok e között és az Országimázs Központ tevékenysége között, szeretném mondani, mert én ezzel tisztában voltam, még mielőtt az Országimázs Központot létrehozták volna. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Ez félrevezetés, ilyen módon bekötni az Országimázs Központ tevékenységét a magyarok és Magyarország tevékenységébe.

Na, nézzük! Három és fél év alatt 13,5 milliárd forintot költ el, tisztelt képviselőtársaim, az Országimázs Központ. Ez az összeg megközelítőleg annyi, mint amennyit idén a zárszámadási törvény kapcsán a nyugdíjasok részére bizonyos céllal biztosított az Országgyűlés. Hatalmas összegről van tehát szó, amelynek nagyon jó felhasználási lehetőségei is lennének a számunkra.

Hogyan költi el, tisztelt képviselőtársaim, ezt a pénzt az Országimázs Központ? Hát először is titkosan. Önök, országgyűlési képviselők, akiknek a feladata lenne, lehetne, ha ezt gyakorolnák persze, a végrehajtó hatalom tevékenységének ellenőrzése, nem juthattak hozzá azokhoz az adatokhoz, amelyekből kontrollálható, ellenőrizhető az Országimázs Központ tevékenysége, többszöri interpelláció, kérés ellenére sem; végül a korlátozott mértékű betekintést bíróságon keresztül kellett kikényszeríteni.

A miniszter úr hivatkozott az Állami Számvevőszék jelentésére. Valóban, az Állami Számvevőszék foglalkozik az Országimázs Központ ténykedésével, például azt állapítja meg, hogy eljárásai során megsérti a közbeszerzési törvényt. Ez nyilván azért nem tűnt fel a miniszter úrnak, mert önök minden eljárás során megsértik a közbeszerzési törvényt, ezért aztán abban semmi különös nincs (Sasvári Szilárd: Hogyan volt ez az előző ciklusban?), ha még az Országimázs Központ esetében is ez történik.

Azt is megállapította az Állami Számvevőszék, hogy a Központ gazdálkodásában számos hiányosság, pontatlanság figyelhető meg. Ön erről is elfelejtette tájékoztatni a nyilvánosságot. Külön kiemeli az Állami Számvevőszék, hogy az egyik pályázat elbírálásánál a legdrágább változatot sikerült kiválasztani, az Ezüsthajó Kft.-t, ami nem csoda, hiszen az Ezüsthajó Kft., mint tudjuk, a kormány házimozija szerepét tölti be, nincs semmi meglepő abban, hogy sikerült rátalálni és a legdrágább ajánlatot kiválasztani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint tudjuk, az Országimázs Központ különböző keretszerződéseket köt különböző cégekkel. Vessünk egy pillantást hát ezekre a keretszerződésekre! 2001-2002-ben keretszerződést kötött a Happy End Kft.-vel 4,5 milliárd forint értékben, 4500 millió forint értékben. Ismerős a név, gondolom, nem a filmek végéről persze, hanem ez az a cég, amelyik a Fidesz kampányát csinálta 1998-ban, és ez az a cég - erre majd még vissza fogok térni -, amelyik nyilván 2002-ben is csinálni fogja a Fidesz kampányát. A keretszerződés természetesen úgy köttetik, hogy nélkülözi a megfelelő eljárásokat.

Keretszerződéssel rendelkezik természetesen a már említett házimozi, az Ezüsthajó Kft., a Gallup, valamint a házi közvélemény-kutató, a Socio-Balance, amely közvélemény-kutatása során az első kérdést mindig a megbízónak teszi fel: milyen eredményt parancsoltok?, utána pedig elvégzi a megfelelő vizsgálatot.

Köt az Országimázs Központ, tisztelt képviselőtársaim, eseti megbízási szerződéseket is, így például a Happy End Kft.-vel - amelyet ugyebár már más módon nagyobb összeggel említettünk -, 2000-ben 2,2 milliárd forint összértékben, 2001 szeptemberéig 840 millió forint értékben.

 

 

(10.10)

 

 

Tudjuk, hogy ezekben az esetekben a Happy End Kft. jutaléka 20 százalékos mértékű, vagyis ezen megbízások után több száz millió forintot vágott zsebre az adófizetők pénzéből, a kormány megbízásából. Az ember megérti Bogár államtitkár úr tegnapi válaszát, amit Szalay Gábor képviselőtársamnak mondott egy interpelláció kapcsán, ami a következőképpen hangzik: "Lássák be, hogy fantomokkal és démonokkal küzdenek, és higgyenek abban, hogy végül mindig minden happy enddel végződik." Valóban, tisztelt képviselőtársaim, bármerre indul el a pénz, végül mindig, minden alkalommal a Happy Endnél köt ki - happy enddel végződik. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Eseti megbízással adják ki a Millenniumi Országjáró című kiadványt, ami körülbelül 1000 millió forintjába kerül a választópolgároknak. Ez ráadásul újabb törvénysértésbe szaladt bele az adatvédelmi ombudsman megállapítása szerint, mert törvénytelenül használja fel a Belügyminisztérium adatnyilvántartó hivatalának adatait, amikor terjeszti ezt a kiadványt. 2001 októberében aztán televíziós reklámsorozat kezdődött, "jó kezekben van az ország" szlogennel, és ez, tisztelt képviselőtársaim, újabb 1000 milliárd (Sic!) forintjába kerül az adófizetőknek. (Sasvári Szilárd: Ekkora rizsát!) Összességében...

Sasvári Szilárd képviselőtársam azt mondja, hogy micsoda rizsa. Hadd hívjam fel a figyelmét, hogy nem 1000 millió rizsát mondtam, az nem egy olyan nagy tétel, hanem forintot, képviselőtársam. (Sasvári Szilárd: Ennyi rizsát a kínaiak nem esznek! Hagyd abba!) Ön ezt nem érzékeli. Csak gondoljon bele, hogy 1000 millió forint mennyi egyéb probléma megoldását segíthette volna elő! Rendben van, tudom, az önét elősegítette, de vannak még nagyon sokan ebben az országban. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Világos szerintem a példák alapján is, hogy az Országimázs Központ nem más, mint a kormányzati sikerpropaganda eszköze az adófizető polgárok pénzén, ellenőrizhetetlen módon, ráadásul úgy, hogy az adófizető polgárok pénzén magukat az adófizető polgárokat vezetik félre, merthogy hazudnak nekik.

Nézzünk néhány ilyen hazugságot, tisztelt képviselőtársaim! A 2000. évi költségvetés ismertetője kapcsán egy kiadványt készítettek - a miniszter úr rátüsszentett, egyetért az eddig elmondottakkal, köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2000. évi költségvetés kapcsán készített ismertető füzet azt mondja, hogy július 1-jétől a 30 millió forint alatti értékű lakások illetékmentességben részesülnek; ezt a polgárok elolvasták, ennek alapján előrehozták lakásvásárlásaikat. Ez hamis állítás volt, ezzel több száz, több ezer család zsebéből több százezer forintot loptak ki. Tessék szíves lenni leellenőrizni!

A Széchenyi-terv plakátjai mindenféle jókat mondanak nekünk, többek között ismertetnek olyan embereket, akik megköszönik a jóságos adományt, a támogatást, akik semmilyen támogatásban nem részesültek - állítsuk őket példaként az emberek elé. Megjegyzem, ez egy őszinte dolog, mert valóban nagyon sokan semmilyen támogatásban nem részesülnek, dacára a Széchenyi-tervet övező propagandának.

Aztán itt van ez a legújabb hazugság, az a bizonyos hirdetés, amit közszolgálati közleményként szándékoztak eladni; az "Országgyűlési Beszámoló" címet viselő, amelynek már a címe is hazugság, mert az Országgyűlés ilyen beszámolót nem tett, ráadásul a tartalmát illetően további félrevezetések vannak benne, mert olyan kedvezményeket sorol fel, amelyek ma Magyarországon nem léteznek, ezért azokat igénybe venni nem lehet. Vagyis, tisztelt képviselőtársaim, az Országimázs Központon keresztül a kormány hazudozik a polgárainak, és teszi ezt a polgárai pénzéből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országimázs Központ a Fidesz-pártközpont agitációs és propagandaosztálya. Íme ismét a példa, a jövő elkezdődött, csak sajnos nagyon hasonlít a múltra. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Akkor nézzük, tisztelt képviselőtársaim, illetve foglaljuk össze, hogy melyek az Országimázs Központ tevékenységének fő jellemzői: kormányzati propagandaeszköz akár hazugságok árán is, a Fidesz választási kampányának előkészítése és megvalósítása, és a Fidesz kampányához a szükséges források előteremtése. Az általa festett kép, amire Magyarország polgárait rá akarja beszélni: mindent a jóságos kormánynak köszönhettek, kedves és jámbor polgárok, forduljatok továbbra is hozzánk bizalommal. Mi a célja ennek a propagandának, tisztelt képviselőtársaim? Elfedni azt, hogy valójában a különböző területeken mit tapasztalhatunk Magyarországon, elfedni tehát a valóságot, hamis színben tüntetni fel a saját polgáraink előtt Magyarországot, és ezen keresztül hamis színben tüntetni fel a kormány tevékenységét és a kormány által elért látszateredményeket.

Engedjék meg, hogy néhány területet ezek közül kiemeljek! A Széchenyi-terv nem szól másról, mint hogy a kormány mennyire foglalkozik a gazdasággal, a vállalkozásokkal, mennyire szeretné támogatni, segíteni tevékenységüket. És mit tesz ennek érdekében, tisztelt képviselőtársaim? Elveszi tőlük a pénzt, meg persze az adófizető polgároktól is, hogy aztán valamilyen, többnyire ellenőrizhetetlen technikákkal valakik részére azt visszaossza. Nem lenne, tisztelt képviselőtársaim, ennél egy egyszerűbb megoldás: nem venni el ennyi pénzt; otthagyni a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknál; csökkenteni az adókat ilyen módon? (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Hiszen számtalanszor bebizonyosodott már, hogy maguk a jövedelemtulajdonosok, az emberek, a vállalkozások sokkal jobban tudják elkölteni a pénzt, és sokkal hatékonyabban képesek azt felhasználni, semmint amennyire azt helyettük az állam képes megcsinálni.

Vagy itt vannak a különböző propagandaszövegek a sikeres szociálpolitikával kapcsolatban. Itt lényeges elvi vita van az ellenzék és a kormánypártok között, mert mi azt mondjuk, hogy annyi pénzt kell elvenni a polgároktól, amennyi szükséges ahhoz, hogy az állam az alapvető feladatait képes legyen ellátni, de ezt a pénzt azoknak kell odaadni, akik arra valóban rászorulnak. És ezen a ponton, tisztelt képviselőtársaim, a kormány tevékenysége megbukott. Lehet arról zengeni, hogy a családi pótlékot általánossá tették, de akkor tessék hozzátenni, hogy: valamint az összege négy év alatt semmit sem változott, ezért aztán az értéke négy év alatt jelentős mértékben lecsökkent. A magyar családok jelentős része ezt a támogatást képes igénybe venni, vagyis az ő gyermekeik eleve rosszabb helyzetbe kerültek a támogatási rendszer megváltoztatása következményeként. (Harrach Péter: Hazugság! Színtiszta hazugság!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem ha országimázsról beszélünk, akkor az ország imázsának egyik nagyon fontos eleme, hogy vajon a közélet tisztaságáról hogyan vélekednek a hazai polgárok, és hogyan vélekednek külföldön az országról. Ez az, amivel lényegesen többet kellene foglalkozni, nem az Országimázs Központnak - teszem hozzá -, hanem például a kormányzatnak, neki kellene élére állnia annak, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás mindig ellenőrizhető, világos és átlátható legyen. Ennek az ellenkezője történt, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt három és fél évben. Önök országgyűlési képviselők nem tekinthetnek bele a gazdálkodással, a közpénzek felhasználásával kapcsolatos dokumentumokba, nem tudhatják, hogy mikor, milyen módon, kik számára fizetnek ki több száz milliárd forintot, és ezen keresztül, tisztelt képviselőtársaim, éppen a közélet tisztaságába vetett hit szenved csorbát, mert az embereknek olyan érzésük van, hogy itt visszaélnek az ő bizalmukkal; hogy itt visszaélnek az ő adóforintjaikkal; hogy itt valami nem stimmel, valami nem tiszta.

 

 

(10.20)

 

Ez az, tisztelt képviselőtársaim, ami jelentősen javíthatná az ország imázsát, ha ezzel foglalkoznának önök, és ha ennek érdekében tennének sokkal hatékonyabb, hathatósabb lépéseket. Ezt önök nem teszik, sőt az egészet megpróbálják elfedni az Országimázs Központ felhasználásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy említsek egy másik szempontot is, ami szintén jelentős mértékben hat egy ország megítélésére, és ami egyébként hat az ország polgárainak biztonságérzetére is, meg arra, hogy egyáltalán hogy érzi magát az adott országban, hogy érzi magát itthon, Magyarországon. És ez az, tisztelt képviselőtársaim, amire szeretném felhívni a figyelmet, és ami ellen ha önök tettek volna, akkor lényegesen jobb helyzetben lenne ma Magyarország: a gyűlöletbeszéd féktelen engedése Magyarországon. (Sasvári Szilárd: Itt az élő példa!); az, hogy ezen jelenségek ellen önök soha semmit nem tettek (Koltai Ildikó: Elolvasta a 168 Órát!), az, hogy önök soha nem voltak hajlandók kijelölni azokat a határokat (Moraj, közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget.), amelyeken túl a hivatalos politika nem léphet. Tudom, hogy amikor így szíven találom önöket, akkor nagy kiabálás kezdődik mindig (Sasvári Szilárd: Legalább van szívünk! Nektek nincs!), de mégis kénytelen vagyok önöket ezzel szembesíteni (Bánki Erik: Folyamatosan hazudsz!), és egészen addig meg fogom tenni (Sasvári Szilárd: Csak gyűlölködj nyugodtan!), amíg nem tapasztalok a jelenlegitől gyökeresen eltérő magatartást. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

A mai felszólalásban is elhangzott ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, mintha itt arról lenne vita ma Magyarországon a politikai közéletünkben, hogy vannak, akik valami szörnyű képet akarnak festeni az országról (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van! - Sasvári Szilárd: Magyar Bálint mindig külföldön!), akik el akarják venni az önbizalmát (Sasvári Szilárd: Mit nyilatkoztatok külföldön Magyarországról?!), és vannak, akik meg nem ilyenek, hanem mást akarnak. Sasvári Szilárd képviselőtársam már megint a külföld előtt elhangzottakra hivatkozik, miközben elfelejti, hogy itt vannak a nagykövetségek, hogy itt van az internet, minden, ami Magyarországon történik, egyúttal a világ előtt történik meg. Ettől kezdve nem mindegy, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit tesz a hatalom ezekben az ügyekben.

Ezzel szemben viszont önök arra játszanak, hogy az egyik oldal bezzeg szereti a hazáját, a másik oldal bezzeg elárulja, hogy az egyik oldal bezzeg nemzeti, a másik oldal pedig nemzetietlen, és ezt önöknek már sikerült tökélyre fejleszteniük lassan. Én meg ezt a magam részéről kikérem magamnak és visszautasítom (Dr. Gyimesi József: Felesleges!), mert a dolog éppen nem erről szól, hanem arról, hogy mit lehet tenni az ország hosszú távú jövője érdekében, az pedig nem az, hogy visszarepítjük a múltba. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

Engedjék meg, hogy befejezésül a már ma is sokat szereplő Széchenyi Istvánt idézzem önöknek intelmül. Ő azt mondta: "A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. És hány ilyen külmázas dolgozik a haza meggyilkolásán!"

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Hosszan tartó taps az SZDSZ padsoraiból. - Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Kósa Ferenc képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb elhangzott ellenzéki csúsztatott értékelés után azt javaslom, nézzünk szét a nagyvilágban.

A világpolitikában folyamatos a verseny: szövetségkötések és -felbontások, nemzetközi szervezetekbe történő belépések és pozíciók, befolyási övezetek, gazdasági kedvezmények, katonai támogatások és támaszpontok, és még felsorolni is nehéz, hogy mi minden területen folyamatos a politikai küzdelem. Ebben a küzdelemben hol ócsárolják, hol feldicsérik egymást a világpolitika szereplői, és hogy meggyőzőbbnek tűnjön minősítésük, gyakran igénybe veszik egy-egy ország belpolitikai szereplőit. Egyben kivétel nélkül közös valamennyi ország kormánya: védelmezi, óvja országa tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren, a világpolitikai életben is mindennapos vádaskodásoktól.

Minden ország vezetése gondoskodik, vagy legalábbis igyekszik gondoskodni egy kedvező országképről, egy pozitív országimázsról. Nem elég egészségesnek, vonzónak lenni, annak is kell látszani - olvashatjuk nem egy helyütt. Amelyik ország ezt elmulasztja, az menthetetlenül lemarad, elsorvad, perifériára szorul, tehetetlenül sodortatja magát ellenfelei propagandaáradatában, és úgy jár, mint ama magyar honvédelmi miniszter országa, aki ellenséges csapatok közeledtekor jelentette ki, hogy "nem akarok katonát látni". (Mádai Péter: Ez így nem igaz!)

Ahogyan egy országot nem lehet megvédeni hadsereg nélkül, úgy sikeres külpolitikát sem lehet folytatni, hitelesen vonzó országarculatot sem lehet építeni országimázs nélkül. Sajnos, a hagyományosan befelé forduló magyar közélet elhanyagolta a kiegyezés utáni időszak országimázsát, s a cseh, szerb és a román propaganda jobban érvényesült Trianonban, Párizsban, mint a tényekre, adatokra, észérvekre apelláló magyar védekezés. Ellenfeleinknek még arra is volt gondja, hogy a külföldi közkönyvtárakból kikölcsönözzék, majd elveszítsék, eltüntessék a Magyarországot kedvező vagy csupán tárgyilagos módon feltüntető könyveket. Akik tehát az országimázs szükségességét tagadják, és elfogadják mint tényt, hogy minden más ország építi önnön külső arculatát, országimázsát, azok olyan eszköztől, olyan védekező eszköztől fosztanák meg az országot, amely eszközzel más ország rendelkezik. Nem szükséges arról bárkit is meggyőznöm talán, hogy az ország alapvető létérdekét támadják az országimázs ellenzői.

Tisztelt Ház! A hírek manipulátorai ma áttételesebb, finomabb eszközökkel dolgoznak, mint Göbbels, Zsdanov vagy éppen Aczél György idején. Tárgyilagos külföldi megfigyelőknek tüntetik fel azokat a zsurnaliszta zsoldosokat, akik csak a nevüket adják egy-egy itthon gyártott propagandaanyaghoz, mindig találnak olyan közeget állításaikhoz, ami mint közvélemény tükröződik a hírekben, és egy-egy egyedi jelenségből vonnak le hamis következtetéseket. Szakma lett a tömegek manipulálását szolgáló hírközlés módszeréből az elmúlt évszázadban, emiatt törvényszerűen szakmává kellett válnia az ellene való védekezésnek is. Ma az országimázs legtöbb munkáját a hamis, manipulált hírekkel történő szembeszegülés alkotja. Gondoljunk csak azokra az ország csúszó leértékelését a háttérből irányító, szervező, a hamisított fényképeket tömegesen terjesztő társaságokra például, amelyek Hollandiában és Szlovéniában keltettek Magyarországról torzított képet. Az ilyen sötét ügyekben nem meglepő, hogy azóta sincs néven nevezhető felelőse a hamis képeken alapuló hazug állításoknak.

Azt biztosan állíthatjuk, hogy a Országimázs Központ figyelő tekintete hiányában még inkább elszabadulna az országunkkal szemben ellenséges propaganda. Mi ennek az oka? Sok oka lehet, például korábban az, hogy ne vegyék fel országunkat a NATO-ba; most, hogy ne kapjunk uniós támogatásokat, és belátható időn belül ne válhassunk uniós tagállammá. Az is cél lehet, hogy épüljön le a hagyományos keresztény vallásunk és nemzeti kultúránk, és ezáltal is könnyebben szétmorzsolhatók a körülöttünk, a kisebbségi sorban élő magyarok például. Csak tudatos országimázsvédés révén lehet védekezni az ilyen törekvésekkel szemben.

Tisztelt Ház! Az elmúlt évben egy kommunikációs csapdába léptek a zsdanovi, Révai-féle propagandafelfogásokban járatlan kormánypártok. Szóvá tették ugyanis, hogy ellenzéki politikusok külföldön sorozatban és következetesen hamis színben tüntetik fel Magyarországot. (Sasvári Szilárd: Így van!) Felhördültek persze a gyanúba kevertek, a csúszó leértékelésben érdekeltek, alaptalannak minősítették ezt az állítást, és bizonyítékokat követeltek. Nos, némi könyvtározás és olvasgatás után össze lehetett szedni egy korántsem teljes körű, de elképesztő tartalmú hazugságcsokrot az ellenzéki politikusok szerzeményei közül.

 

(10.30)

 

Lett is erre műfelháborodás, miszerint a kormány belső listákat készít, stigmatizál, kartotékol. Mi volt ebben a csapda? Az, hogy ha a kormány nem szed össze bizonyítékokat, akkor úgymond, hazugságban marad, és ezért kerül az ellenséges propaganda pergőtüzébe. Ha viszont összeszedi a bizonyítékokat, akkor listázás és más efféle vádak alapján lehet elmarasztalni. A feketelista vádja természetesen megjárta a külföldi sajtót, anélkül, hogy kiderült volna az, hogy maga az ellenzék követelte ezt a listát. Egy rugalmas Országimázs Központ nyilván megfékezte volna az esetből táplálkozó hazugságözönt.

Tisztelt Ház! Beszélhetünk frissebb példákról is. A közelmúltban mind a kereskedelmi televíziók, mind néhány külföldi lap a kormány cigányellenes politikájának bizonyítékát látta jogcím nélküli lakók kilakoltatásában. Mélyen hallgattak arról, hogy szocialista polgármester vezette kerületben történt ez, azaz a kormánynak semmilyen szerepe nem volt a történtekben. Egy Országimázs Központ remélhetően kéri az esetről elhangzott hamis híradások korrekcióját.

Hasonló módon nyugati újságokban a polgári kormány hibájául rótták fel a terjedő idegengyűlöletet, aminek egyik bizonyítéka az afgán menekültekkel szembeni ellenszenv. Itt is lehetne felvilágosító tevékenysége az Országimázs Központnak: tudatnia kellene a külföldi olvasókkal, hogy a polgári vezetésű önkormányzatok példaértékűen próbálnak gondoskodni a menekültekről, s épp a szabad demokrata vezetésű Kalocsa vagy éppen a szocialista polgármester vezette Vác vezetése hozta kínos helyzetbe településüket.

A hazugság, a gyűlöletbeszéd csak az egyoldalas tájékoztatásban, sajtómonopólium esetén életképes. Mihelyt rés támad az állampárttól megörökölt féloldalas tájékoztatásban, akkor a nyitott fülek és a gondolkodni kész elmék hatékonyabban fogadják be az ellenérveket, mint az érvek nélküli propagandát. Nem csoda tehát, hogy a néhány polgári sajtóterméket milyen, a Rákosi- és Kádár-korból ránk maradt jelzőkkel illetik az ellenzéki pártok, mert ez a néhány lap zavarja a monopóliumukat.

Egy sajtóelemző csoport például elemezte az idén a napilapok többségét, állítólag a napi 996 ezer olvasót tájékoztató Axel Springer hírmagyarázatait. Az írások 71 százaléka kormányellenes élű volt. A kereskedelmi televíziók műsorai hasonlóan ellenzéki beállítódásról adtak tanúbizonyságot. A Televízió 1-es csatornáján az elmúlt években a szocialista pártelnök szerepelt legtöbbször, 17-szer ez év októberéig a reggeli legnézettebb műsoridőben. De sorolhatnánk még tovább a kiegyensúlyozatlan sajtóviszonyokat igazoló adatokat.

Hatványozódik a kiegyensúlyozatlanság, ha egy látszólag apolitikus esemény részvevői egyoldalúak, mert ebben az esetben a tárgyilagos tudósítás is szükségszerűen egyoldalú. Most, december 6-án kezdődött például egy kétnapos nemzetközi konferencia az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a jogi szabályozásáról. A rendezvényre meghívták az Európai Unió és az Európa Tanács képviselőit, de nem kaptak meghívást a kormány képviselői. Egymást követték a féloldalas előadások, például a főpolgármester kinyilvánította, hogy a romák közelmúltban történt kilakoltatása és időzítése elfogadhatatlan. Bizonyosra veszem, hogy nem tudatta a külföldi részvevőkkel azt, hogy szocialista szövetségese volt ebben a tettestárs. Meghívás hiányában a kormány még védekezni sem tudott. Ezután nyilván csak egy Országimázs Központ tudja majd korrigálni az ország jó hírén esett szégyenfoltot.

A kisebbségi ombudsman nem csupán ennek a féloldalasra tervezett ortopéd konferenciának a szervezése miatt ad munkát az Országimázs Központnak, hanem egy, a magyar pedagógusokat és pedagóguspályára készülőket megrágalmazó jelentése miatt is. A közvélemény-kutatás - amelynek, ők is rögzítik, hogy tudományosan erősen megkérdőjelezhető az előkészítettsége és lebonyolítása, egyszóval ez a közvélemény-kutatásnak nevezett tájékoztatás legfontosabb kritériumait mellőző adatgyűjtés - szerint a hazai pedagógusok többsége rasszista, idegengyűlölő, cigányellenes. A felelőtlen és alaptalan állítások cáfolata még sok-sok fáradságot okoz az Országimázs Központnak.

Hosszasan lehetne sorolni a külföldön megjelenített, de itthon megrendelt, az országunkat hátrányos színben feltüntető írásokat. Például szöges ellentétben áll a bécsi Profil című újságban megjelent gazdaságpolitikai értékelés és az amerikai kutatók elemzése. Az itthonról súgott állításokat közlő bécsi lap szerint a magyar gazdaságpolitikát a közvetlen beleszólások, dirigista beavatkozások jellemzik, míg a most novemberben megjelent tudományos értékelés szerint a gazdasági szabadság indexe kedvezőbb, mint Japánban, Franciaországban, Szlovéniában vagy Argentínában. Nyilván csak egy Országimázs Központ tudja objektív adatokkal helyesbíteni a Profil szubjektív, ellenséges, lejárató állításait.

A Financial Times most november végén tájékoztatta félre az olvasóit, amikor arról írt, hogy a kormány politikai beavatkozása miatt nincs ellenzéki képviselő a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kuratóriumában. Egy Országimázs Központ joggal kérhetne helyreigazítást, leírva azt, hogy a mai ellenzéki pártok hozták létre, konstruálták, alkották a médiatörvényt, ők azok, akik nem akarnak ezen változtatni, és a kormány semmit sem tud tenni az ellenzéki pártok megállapodása érdekében, mert nincs erre törvényi felhatalmazása.

A Der Standard osztrák lap a Nemzeti Bank kormányfüggésétől tart, és példának állította az előző elnököt. Nos, talán egy Országimázs Központ tényekkel bizonyíthatná az állítás megalapozatlanságát.

Vannak olyan állítások, amelyek indulatból, gyűlöletből fakadnak, azaz nehéz lenne tényekkel vitatkozni ezekkel. Vajon mit lehetne kezdeni azzal a szabad demokrata minősítéssel, amely egy kaliforniai lapban, a San Francisco Chronicle-ban jelent meg, hogy a kormány a pokolból jött gonosz yuppik és nacionalisták egyesülése? Mit lehetne kezdeni egy olyan panasszal, ami a holland Trow-ban jelent meg, miszerint a polgári sajtó azt latolgatja, hogy baloldali médiaszociológusok bőréből lámpaernyőt kellene készíteni? Mit lehetne kezdeni a portugál Publicóban megjelent, szintén szabad demokrata váddal, miszerint Orbán Viktor posztfasiszta politikát folytat? Az ilyen indulatokat talán jobban képes megfékezni, talán az objektivitás medrébe tudja terelni egy személytelen hivatal, és kevésbé alkalmasak az ilyen idegőrlő munkára alkalmilag szerződtetett sajtómunkások.

Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy sem a csúsztatott leértékelés, de a csúsztatott felértékelés sem segíti az ország nemzetközi megítélését. Jó teljesítmény kell és ennek hiteles ábrázolása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kósa Ferenc képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Homa János képviselő úr, a Fidesz frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KÓSA FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy fölidézzek egy történetet. Réges-régen, süvölvénykoromban, még a múlt század hatvanas éveiben filmet készítettünk a tanyákon élő emberek életéről. Tél volt. Egy tanyasi iskolában laktunk, valahol Hajdúböszörmény határában, ha jól emlékszem, Rókahátnak nevezték azt a környéket. Esténként befűtöttünk a vaskályhába, és a pattogó tűz mellett beszélgettünk a környékbeli emberekkel. Az életükről, a sorsuk felől faggattuk őket, arról, hogy miként vélekednek a világról. Egyik este egy halk szavú, szigorú tekintetű parasztember csöndes monológját hallgattuk. Küzdelmes élete volt. Nemcsak a földdel küszködött, hanem egy emberi életre alkalmatlan világgal is. A szegénység, a megélhetés terhe mellett két világháború gyötrelmeit is hurcolta magában, tragikus emberi sors tárult elénk.

 

(10.40)

 

Amikor befejezte az elbeszélését, megkérdeztem tőle, ha visszatekint az elmúlt hetven esztendőre, vajon mi volt a legszomorúbb esemény az életében.

Maga elé nézett, hosszan eltűnődött és így szólt: Volt nekünk egy lovunk. Jó tartású, büszke ló volt, szilaj természetű, de azért engedelmes, értette az emberi szót. A tanya körül tágas volt az udvar, a ló leginkább ott legelészett a gémeskút közelében. Arrébb, az udvar távolabbi szegletében volt egy pocsolya is, a disznók meg abban dagonyáztak. Egyszer egy kan disznó valamiért megdühödött, és elkezdte kergetni a lovat, s addig-addig kergette, mígnem a ló a kapufélfának rohant és összerogyott. Úgy értsék, ahogy mondom! A ló megrettent a disznótól, és szörnyethalt - egy ló egy disznótól. Mire odaszaladtam és letérdeltem mellé, még kapálódzott a lábaival, de a szemében már nem volt semmi élet. Segíteni nem tudtam rajta, csak ott térdepeltem mellette tehetetlenül. A disznó meg, mintha semmi sem történt volna, ment vissza dagonyázni.

Hazajött apám, elmondtam neki, mi történt, de nem akart hinni se a szemének, se a fülének. Hirtelen a fejébe szökött a vér, elborult az agya, odalépett hozzám, és pofon vágott. Annyira váratlanul ért az ütés, hogy nekiestem a léckerítésnek. Iskolás voltam még, afféle kamaszkölyök, de nem sírtam.

Föltápászkodtam, elkullogtam apám közeléből, és a ház hátuljánál lekuporodtam egy szalmakazal tövébe. Akkor és ott kezdtem el gondolkodni, hol is élek, milyen világba születtem. És ez a gondolkodás valahogy végigkísért engem szinte az egész életemen. Jártamban-keltemben figyelgettem, mi történik körülöttem.

Szomorú, de bárhová sodort a sors, bármerre néztem, rendre azt láttam magam körül, hogy a disznók pusztulásba kergetik a lovakat, vagyis a hitványak a különbeket, a semmirekellők a valamirevalókat. Pedig hát mindaddig, amíg a senkik ölesztik a valakiket, nincs igazság. Helyette szégyen és gyalázat van. Ez a legszomorúbb. Azért fáj ez nekem igen-igen kegyetlenül, mert én, mióta az eszemet tudom, mindig is egy olyan országról álmodoztam, egy olyan országban szerettem volna élni, amelyben a disznók nem kergetik halálba a lovakat. Nem tudom, megérem-e még. Eddig tart a történet, amit fölidéztem.

Talán mondanom sem kell, hogy mindaz, amit a tanyasi ember elmondott, engem mélyen megérintett. A kép, amit az országról és erről a mi olyan-amilyen magyar világunkról fölvázolt, az életem folyamán gyakran föl-fölsejlett az emlékezetemben. Volt idő, amikor reménykedtem az ország sorsának alakulásában, és ez a kép ritkán villant a tudatomba. Mostanában azonban sajnos ismét egyre gyakrabban merül föl bennem. Legutóbb például akkor nyilallt belém, amikor azt kellett látnom, hogy egy '56-os halálraítéltre hitványabbnál hitványabb emberek támadtak. Olyanok, akik sem akkor, amikor kellett, sem azóta, vagyis soha semmit nem tettek a forradalomért, sem a forradalom erkölcsi hagyatékának megőrzéséért. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) Szégyen és gyalázat történt; Adyval szólván: csörtettek bátran a senkik, és meglapult az igaz ember. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) A tanyasi ember csöndes monológja tehát ismét időszerűvé vált.

Félreértés ne essék, távol álljon tőlem, hogy emberi lényeket állatokhoz hasonlítsak! Ám az a régi-régi történet, amit a lóról és a disznóról fölidéztem, nemcsak valóságos, hanem jelképes is. Emberi jelentése és erkölcsi jelentősége is van. Rólunk szól. Nem az ilyen-olyan politikai pártokról, nem az alantas politikai perpatvarokról, hanem az ország s az itt élő emberek múltjáról, jelenéről és jövőjéről, egyszóval mindannyiunk sorsáról; arról, hogy milyen országban akarunk élni; arról, hogy lesz-e itt belátható időn belül emberhez méltó élet, vagy nem lesz. Olyan kérdések ezek, amelyekre nekünk, ma élő magyaroknak válaszolnunk kell. A saját gondjainkat az égvilágon senki sem oldhatja meg helyettünk. Csakis rajtunk múlik, milyen hazát teremtünk magunknak. Olyat-e, amelyben a csörtető senkik gátlástalanul vesztükbe kergethetik az igaz embereket, vagy olyat-e, amelyben végre-valahára föllégezhetünk, mert béke honol az emberek között?

Advent van. Bizakodjunk! Hátha egy csillag elindul majd az égen, megmutatja, merre menjünk, s egyszer talán meg is áll a fejünk fölött, és miként 2001 esztendővel ezelőtt, jelzi, hogy ne tévelyegjünk tovább, hanem álljunk meg mi is, és örvendezzünk, mert az emberek közötti béke reménye, amit oly sokan és oly régóta várunk, íme megszületett.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Takács Imre: Éljen! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lezsák Sándor képviselő úr jelezte kétperces hozzászólási szándékát, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kuncze Gábor képviselőtársam megszólalásához szeretnék hozzáfűzni egy gondolatot. Ő nagyívű hozzászólásában bírálat tárgyává tett egy családpolitikáról szóló országgyűlési beszámolót, fekete-fehér nyomásban, fényképes arcok nélkül megjelent beszámolót. Meggyőződésem, hogy talán nem látta Kuncze képviselő úr azt a Metro újságban megjelent hirdetményt, amely, azt hiszem, a tegnapelőtti számában található. Ebben a főpolgármester-helyettes szinte egy időben tette közzé a főváros közlekedésének javítását szolgáló új, hannoveri villamosok beállítását megfogalmazó írását.

A talán leglényegesebb dolog, amit följegyeztem fölszólalása után: a fővárosi közlekedési helyzet romlott volna, ha a Fidesz-MDF képviselőcsoportja nem szavazott volna együtt a szocialistákkal a hannoveri villamosok megvásárlása érdekében. Akárhogyan is olvasgattam a főpolgármester-helyettes beszámolóját - amelyik egyébként fényképpel jelent meg -, erről a segítségről nem esett egy szó sem a közpénzekből fizetett hirdetésben.

Az belefér a szabad demokraták igazságképébe, hogy meg sem említik beszámolójukban a sikerhez nélkülözhetetlen partnereiket, de ők szerepelni akarnak egy olyan családpolitikai beszámolóban, amelynek sikeréhez ők semmivel nem járultak hozzá, sőt minden egyes családpolitikai döntést elleneztek. Nem értem az önmagukkal meghasonlott lelkek kampányidőszakban érzékelhető megnyilvánulásait.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Homa János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Stumpf miniszter úr is mondta, az országimázs alakítása nagyon összetett, a magyar valóság minden területét átfogó feladat. Az országimázs-alakítás egyik állomása volt a 2000. január 1-jétől 2001. augusztus 20-ig terjedő időszak, amikor is a magyar millenniumot, azaz az államalapítás és a keresztség felvételének ezredik évfordulóját ünnepeltük.

Érdemes újból megemlíteni, hogy az Országimázs Központ első emlékezetes tevékenysége a Szent Korona átszállítása volt a Nemzeti Múzeumból a Parlament épületébe 2000. január 1-jén. Ez az intézkedés heves vitákat váltott ki, ugyanakkor a méltó környezetben kiállított nemzeti ereklyénket, ezeréves múltunk, magyarságunk, európaiságunk jelképét azóta mintegy kétmillióan tekintették meg. Javaslom az ellenzéknek, legalább önmaguknak ismerjék be, tévedtek ebben az ügyben.

Tisztelt Országgyűlés! Mindannyiunk közös érdeke, hogy kedvező kép alakuljon ki rólunk. Egy pozitív országkép - nyilvánvaló - politikai, gazdasági előnyökre váltható. A pozitív imázs befolyásolhatja az ország kulturális, gazdasági megítélését, hozzájárulhat önképünk, önérzetünk alakulásához, fejlődéséhez, a családok megerősödéséhez, a nemzeti összefogáshoz.

Az ezeréves magyar államiságról való megemlékezés különleges esélyt adott arra, hogy pozitív üzeneteket adjunk magunkról a külföldieknek, de lehetőséget teremtett arra is, hogy a magyar nemzet valamennyi tagjának jelezzük: az emberek zöme bízik abban, hogy hazánk felemelkedik a világ legsikeresebb nemzetei közé. S ennek alapja a nemzeti összefogás.

 

(10.50)

 

Nos, hadd szóljak néhány szót a millenniumról, amely megfelelő keretet teremtett nemzeti céljaink megfogalmazásához. A közel kétéves rendezvénysorozat szervezői kezdeményezték, hogy minden településen tartsanak millenniumi emléknapot, amelyet a helyiek határoztak meg, s amely alkalommal a helyi önkormányzat átvette a Magyar Köztársaság által adományozott emlékzászlót. Külön érdemes hangsúlyozni, hogy a 3200 magyar önkormányzat közül alig akadt néhány, amely ne vette volna át ezt a közösségi jelképet. Emellett a Határon Túli Magyarok Hivatala közvetítésével több határon túli egyházi szervezet kapott emlékzászlót. Az ünnepségek túlnyomó többsége templomban zajlott, ezzel is aláhúzták, hogy a magyarság ezeréves államisága milyen mélyen gyökerezik a kétezeréves kereszténységben. A zászlóátadáson kívül sok más is történt. A települések helytörténeti kiadványokat jelentettek meg, emlékműveket emeltek vagy egyéb jelképét alkották meg ezeréves múltunknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A millennium idején minden eddiginél komolyabb szellemi és gyakorlati munka segítette a kedvezőbb országkép megjelenítését az ország határain belül és kívül egyaránt. 15 millió magyar ünnepelt. Ezt akarták önök megakadályozni, amikor az 1999. évi költségvetés vitájában a millennium ellen szóltak. Olyan millenniumot akartak, amilyen a honfoglalás millecentenáriuma volt: semmilyen. Szerencsére a mostaniról nem önök gondoskodtak. Ennek a sikeres munkának a koordinálásában nagy szerepe volt a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal mellett az Országimázs Központnak is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi Boros Imre miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom első részében az országképpel, második részében az Országimázs Központtal szeretnék röviden foglalkozni. Az országképpel, azzal a valóságos országképpel, amit a Fidesz magában alkot arról a népről, amelyet kormányoz. Milyennek tekinti - politikájából ítélve - a Fidesz a magyar népet?

Először is azt gondolja a Fidesz a magyar népről, hogy a magyar nép tudatlan, mert elhiszi neki, hogy az a gyors gazdasági növekedés, amit az elmúlt három évben tapasztaltunk, a Fidesz új gazdaságpolitikájának köszönhető; holott mindannyian tudjuk, hogy ez a gyors gazdasági növekedés 1996-ban (Moraj a Fidesz soraiban. - Sasvári Szilárd: Jaj! Persze!) indult, 1997-től van 5 százalékos gazdasági növekedés, és a Fidesz mégis azt állítja, hogy ez neki köszönhető. Mi, szabad demokraták egy más országképet, más nemzetképet ápolunk. (Sasvári Szilárd: Tudjuk, San Franciscóban elmondtátok.) Mi tudjuk, hogy a magyar társadalommal ezt nem lehet elhitetni, a magyar társadalom tisztában van vele, hogy a jelenlegi eredmények a korábbi áldozatoknak és politikának tudhatók be.

A Fidesz azt gondolja a magyar népről, hogy a magyar nép feledékeny. Azt hiszi, hogy a magyar nép már elfelejtette, hogy önök 7 százalékos gazdasági növekedést ígértek a kampányukban, és most a 4 százalékos növekedésre büszkék. Azt hiszi, hogy a magyar nép elfelejti, hogy önök egyszeri nagyarányú adócsökkentést ígértek. Azt hiszi, hogy a magyar nép elfelejti, hogy önök még egy évvel ezelőtt is azt mondták, hogy 2001-ben 6 százalék lesz az infláció, és most arra büszkék, hogy 9,3 százalék lesz az éves infláció. Mi azonban tudjuk, hogy Magyarországon az embereknek ennél jobb az emlékezőtehetségük, és pontosan tudják, hogy milyen különbség van aközött, amit önök ígértek, és aközött, amit önök csinálnak.

Önök, fideszesek azt gondolják a magyar népről, hogy a magyar nép önző. (Közbeszólások: Honnan tudja? Gondolatolvasó? - Sasvári Szilárd: Majd mi elmondjuk, hogy mit gondolunk. Ne te pofázz!) Hiszen az, hogy önök minden alkalommal elmondják, élükön a miniszterelnökkel, hogy a Fidesz-kormány azokat támogatja, akik a vállukon viszik az országot, vagyis azokat nem támogatják, akik elesettek, akik munkanélküliek, akik szegények, akik cigányok (Sasvári Szilárd: Kétszázezer új munkahely! Minimálbér megemelése!) - mert mindnyájan tudjuk, hogy e mögött a mondat mögött ez van. Mi azonban - mi, szabad demokraták - tudjuk, hogy a magyar nép nem önző, hogy a magyar nép szolidáris, és a magyar nép tisztában van azzal - és közvélemény-kutatások is azt mutatják -, hogy támogatásokat elsősorban azoknak kell juttatni, akik rászorulnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt gondolják a magyar társadalomról, hogy a magyar társadalom megvesztegethető. Önök azt gondolják, hogy önök ugyan adócsökkentést ígértek, vagyis azt, hogy mindenki számára kiszámítható feltételeket teremtenek, ehelyett önök nem csökkentik az adókat, hanem a tenyérből etetés módszerével - amit Széchenyi-tervnek méltóztattak elkeresztelni - egyeseknek adnak; hogy milyen szabályok szerint, ezt nem tudja senki. Mi azonban tudjuk, hogy a magyar társadalom az önállóság és felelősség alapján gondolkodik, a magyar társadalom azt várja, hogy a mindenkori kormány kiszámítható gazdálkodási és vállalkozási feltételeket teremtsen, aminek kulcsa az, hogy nem elvenni kell, és aztán visszaadni egy kis részét, hanem eleve csökkenteni kell az adókat, és nem tenyérből osztogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt gondolják a magyar társadalomról, hogy már rég elvesztette erkölcsi érzékét, hiszen azt gondolják, hogy ha az olyan ügyekről, mint a Simicska-ügy, a megfigyelési blöff, a Schlecht Csabák ügye, a bányaügy, ha ezekről nem hagynak beszélni, akkor az emberek elfeledkeznek róla, és el fogják önöknek ezt nézni a választásokon. Mi azonban tudjuk azt, hogy a magyar társadalom ép erkölcsi érzékkel rendelkezik, és meg fogja jegyezni és nem fogja elfelejteni ezeket a stikliket és disznóságokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz országképében a magyar ember tekintélytisztelő, a magyar embernek egy olyan nagy vezető kell, mint amilyennek önök a jelenlegi miniszterelnököt ebben a kultuszban, amit körülötte csapnak, igyekeznek feltüntetni. Az önök elképzelése szerint a miniszterelnök a Vigadó magaslatáról beszél, és nem nagyon ereszkedik le ide az Országgyűlés vitáihoz. Az önök elképzelései szerint - mint ahogy ezt a Rádió elnöke elmagyarázta nekünk a bizottsági ülésen - a mindenkori magyar miniszterelnöknek nincs párja. Ezért kell neki minden héten reggelente beszélni a rádióban, amihez az ellenzék nem juthat hozzá. Ezért kell neki minden hónapban fenntartott idő a televízióban. Ezért van az, hogy az egykor az államfő által alapított Orbán-láncot, bocsánat, Corvin-láncot most ő, a miniszterelnök akasztja a kitüntetettek, a csak általa kiválasztott kitüntetettek nyakába, hogy kormányzó vagy első titkár magaslatában jelenjen meg a magyar társadalomban. Mi tudjuk, hogy a magyar társadalom nem ilyen. A magyar társadalomban a miniszterelnököt csak úgy hívják, hogy a Gyula, a Viktor - a Péter? Nem tudom. (Derültség. - Dr. Pálinkás József: Úgy nem!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a magyar társadalom nem ilyen, mint amilyennek önök látni szeretnék. A magyar társadalom a politikusait, a miniszterelnökét is csak úgy tudja tekinteni, mint akinek erre az időre van egy megbízása, és gondosan figyel arra, hogy teljesíti-e azt, amivel a magyar társadalom megbízta.

Más országképben gondolkodnunk, mint amilyenekben önök gondolkodnak. Önök azonban azt képzelik, hogy egy Országimázs Központtal a magyar nép országképét a maguk országképéhez lehet igazítani. Ezért hozták önök létre ezt a bizonyos Országimázs Központot. Az Országimázs Központ három és fél év elteltével a jelenlegi kormány legfontosabb vonásának: velejéig korrupt voltának sűrített, szimbolikus kifejeződésévé vált. Az emberek, ha azt hallják: Országimázs Központ - igen, tudjuk: ahol viszik a közpénzeket. (Sasvári Szilárd: Tocsik-ügy? Vecsés? Erről beszélsz? - Révész Máriusz: SZDSZ-székház? - Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országimázs Központ azonban ennél több. Az Országimázs Központ arról szól, hogy hogyan próbálják önök a társadalmi kommunikációt, egy demokratikus, plurális társadalom kommunikációját - ahol ugyanis egymással versengő nézetek, eszmék, álláspontok egyenlő feltételek között ütköznek meg a közvélemény szeme előtt - valami mással felváltani.

 

 

(11.00)

 

 

A demokratikus országokban ez így van: szigorú szabályok teremtenek egyenlő feltételeket a különböző nézetek, eszmék, gondolatok, helyzetképek számára.

Amikor létrehoztuk az új magyar demokráciát, akkor Magyarországon is szigorú szabályokat teremtettünk a különböző politikai álláspontok és nézetek egyenlő feltételeihez. Erről szólt a párttörvény, erről szól a választási eljárási törvény, erről szól a médiatörvény, amely tiltja azt, hogy két választás között a közszolgálati médiában politikai reklámokat közöljenek.

Miről szól ezzel szemben 1998 óta az, amit önök csinálnak? Miről szól e téren a "több mint kormányváltás" megtestesítője, az Országimázs Központ? Egyrészt arról van szó, hogy önök megszállták a közszolgálati médiát, és kormányszócsővé változtatták, másrészt arról szól, hogy önök a kormány sikerpropagandáját állami pénzből folytatják. Azok a pénzek, amelyek a magyar költségvetésben vannak, nem a kormány pénzei, hanem az ország pénzei. Ha önök országképet formálnának külföldön Magyarországról, az volna ennek a pénznek a költségvetés szerinti rendeltetésszerű felhasználása. Ebben a kis színes brosúrában, amit ide tettek elénk, kizárólag belföldi agitációs propagandaplakátok és -brosúrák láthatók.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy a költségvetési pénzt önök másra használják, mint amire kapták. Amikor önök közölték, hogy az újságokban hirdetéskampányt fognak indítani, akkor azt mondta a kormányszóvivő, hogy ugye a költségvetésben van pénz a költségvetési brosúrára, miután idén nincs költségvetés, ezért a költségvetési brosúrára szánt pénzt önök ezekre a hirdetésekre használják fel.

Tudják, hogy hívják ezt a magyar nyelvben, tisztelt képviselőtársaim? (Keller László: Csalás!) Úgy hívják, hogy sikkasztás. Tudják, hogy hívják azt, amit az Országimázs Központ csinál itt évi 4 milliárd forintért? Úgy hívják, hogy sikkasztás. (Révész Máriusz: Kettő évben négy!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül szeretnék visszatérni Stumpf miniszter úr egy gondolatára. Ő az Egyesült Államokat hozta fel mint olyan országot, ahol a társadalom azonosul az országgal, azonosul a nemzeti lobogóval, magáénak tekinti azt. Nos, én azt gondolom, hogy az Egyesült Államokra ez sok tekintetben igaz, csakhogy az amerikai népnél a nemzettel, az állammal, az országgal való azonosulás nem az országimázson múlik, amit bizonyos központok folytatnak, hanem a több mint kétszáz éves amerikai szabadságon; azon múlik, hogy a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy az is alkotmányos, ha valaki elégeti a nemzeti jelképet, mert ez is része az amerikai szabadságnak. És ami ennél is fontosabb: az amerikai szabadságtudat azon alapul, ha ott az elnök gyanúba keveredik, akkor a szenátusi vizsgálóbizottság előtt elszámoltatják arról, amit csinál. (Dr. Pálinkás József: És a miniszterelnök-jelölt?)

Az a tény, hogy a Magyar Országgyűlésben, ha a miniszterelnök gyanúba keveredik, akkor a Fidesz vezette többség megakadályozza azt, hogy az ország előtt az Országgyűlés a miniszterelnököt elszámoltathassa, többet árt a magyar országképnek, mint bárahány milliárd forint, amit országimázsra fordítanak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Sasvári Szilárd: Évente beszámol! - Révész Máriusz közbeszól.) Erről szól, tisztelt képviselőtársaim, az önök országimázsa.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben kért szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úr. Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr a "sikkasztás" kifejezést használta, ezzel vádolta meg a közpénzek felhasználásáért felelős tisztviselőket. (Sasvári Szilárd: Be kell perelni!)

Kérem a képviselő urat, hogy tegye meg a büntető feljelentést, amennyiben (Keller László: Megtettük, csak nem halad a vizsgálat!) ilyen adatokra irányuló tudomása van, és ez esetben természetesen vállalja az esetleges hamis vád jogkövetkezményeit is. (Sasvári Szilárd: Így van!)

Ami pedig azt illeti, hogy az Egyesült Államokban szabad elégetni a csillagos sávos lobogót, szeretném önt, tisztelt képviselő úr, tájékoztatni, hogy Magyarországon sem tiltja a törvény, de a jó ízlés (Sasvári Szilárd közbeszól.) és a jóérzés mind Amerikában, mind Magyarországon tiltja az ilyen cselekményeket. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának 70 perc 50 másodperc; a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 65 perc 40 másodperc; a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 29 perc 20 másodperc; a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 1 perc 57 másodperc és a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 17 perc 24 másodperc áll még rendelkezésére.

Kétperces időkeretben megadom a szót Horváth Béla képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Három ellenzéki képviselő, Katona Béla, Kuncze Gábor és Bauer Tamás felszólalásával kapcsolatban szeretném a tisztelt Ház elé tárni, illetve a rádióhallgatók és a tévénézők figyelmét is felhívni arra, hogy a mai vitanapunknak az a címe, hogy Vitanap "országimázs" címmel.

Mit is jelent az, hogy imázs? Az imázsnak egy szakmai meghatározása van: arculat, jó hírnév; valakinek vagy valaminek a jó híre, a róla alkotott kedvező kép. Ezt jelenti az imázs, az országimázs értelemszerűen Magyarországra vonatkozik.

Ugyanakkor az említett három ellenzéki képviselőtársam felszólalása kapcsán óhatatlanul hivatkoznom kell a magyar szólásmondások közül arra az ismert mondásra: a jó hírnek szeretik nyakát szegni, ami azt jelenti mai nyelvezettel, hogy a jó hírt gyakran elhallgatják vagy kiforgatják. Úgy gondolom, ezek az ellenzéki felszólalások ezt a célt szolgálják, hogy az elénk tárt jó hírnevet, az országról kialakult jó képet megpróbálják a mai vitanap során kétperceseikkel vagy felszólalásaikkal lerombolni, és olyan látszatot kelteni, mintha az ellenkezője lenne az igaz.

Két percben nagyon nehéz válaszolni a felszólalásokra, ezért csak címszavakat szeretnék elmondani. Lett volna lehetősége ennek a kormánynak, hogy 1996-ban világkiállítást rendezzen, vállalkozók tízezrei mozdultak meg, befektettek, készültek rá, végül is ez a kormány egy tollvonással lesöpörte az asztalról. Többen már felszólaltak, meg lehetett volna ünnepelni a honfoglalás 1100. éves évfordulóját.

További felszólalásaimban ki fogok térni a MÁÉRT sikereire, amit a Horn-kormány szüneteltetett (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagy említhetném az olimpia megrendezése kapcsán Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt elutasító nyilatkozatát.

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Ezek mind-mind azok a lépések, amelyekkel megpróbálják az ország jó hírnevét csorbítani...

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a két perce!

 

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Folytatom a következő két percben. Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a türelmét. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Boros Imre miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről; őt követi majd Toller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, miniszter úr.

 

DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány mondat erejéig vissza kell térnem Bauer képviselőtársam lendületes, ámde nem igazán őszinte felszólalásához, ahol védelmébe vette azt a gazdaságpolitikát, amelyet az előző kurzusban folytattak. Én staccatószerűen összefoglalom ennek a lényegét a Bokros-csomagra koncentrálva.

Gyorsan és messze értékén alul privatizálta a magyar gazdaság leglényegesebb ágazatait, nem jött annyi pénz be a kasszába, hogy azt különösebben látni lehetne (Keller László: Alapvető hazugság, amit mondasz!), legalábbis ahhoz képest, amit mondtak, amiért ez folyik, hogy az államadósságot törlesszük, mert az maradt ugyanazon a szinten. Ráadásul a terhei közel a kétszeresére növekedtek. (Keller László: Hogy mondhatsz ilyen butaságot?) Azt hiszem, röviden, tömören ez volt az a bokrosi politika.

Utána természetesen '96-97-ben jött a nagy begyulladás, hogy ez azért sok - egyébként közben az Alkotmánybíróság az intézkedések, rendelkezések nagy részét hatálytalanította -, meg közeledtek a választások.

 

 

(11.10)

 

Utána nem lehetett mást tenni, mint a gazdaságot visszaengedni arra a pályára, amelyen '93-ban már lényegében rajta volt, a szép, stabil növekedés irányába. Tehát a Bokros-csomag sikerét úgy lehet értékelni, mint amikor valaki, akinek a nyakát szorongatták heteken-hónapokon keresztül, milyen megkönnyebbülést érez, amikor azt abbahagyják. (Keller László: Milyen jól éltél akkor!)

Most rátérnék arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt néhány évben a hazánkról alkotott összképet milyen mértékben befolyásolta pozitív irányban az az együttműködés, amit Magyarország az Európai Unióval közösen tervezett, alakított ki, és vitt be programokba. Itt két vonulatot lehet megkülönböztetni. Egyrészt intézményeink felkészültsége jelentősen javult, közeledtünk, sőt sok esetben elértük azokat a normákat, amelyeket tőlünk az Európai Unió közössége megkövetel, és amelynek az elérése egyébként nemzeti érdekünk is. A másik vonulat, amelyről mindenképpen szólni kell, az, hogy a bel- és külföldi közönség növekvő számban találkozik olyan létesítményekkel, projektekkel, amelyek a kivitelező szakmák mesterfokú felkészítését, felkészültségét tükrözik, amire ország és világ előtt rendkívül büszkék lehetünk.

Engedjék meg, hogy néhány példával alátámasszam az előbb elmondottakat! Vegyük elsőként vizsgálat alá az intézmények fejlesztését, mi történt ezen a területen. Az államigazgatás egészére elmondható, a fő cél az volt, hogy a korábbi, kicsit középkorinak nevezhető, elavult, papír alapú államigazgatás folyamatosan rátérjen arra a pályára, amelynek a vége az, amit Európában már sok helyen alkalmaznak: a modern számítástechnika, elektronika felhasználása az államigazgatásban. Nem sorolom fel azokat a közös programokat, amelyeket megvalósítottunk, és különösen nem említem azt, amit erre a kormány még rátett, és a következő hónapokban rá fog tenni.

Vagy említhetném a vámigazgatás területét, ahol központi laboratórium épült annak érdekében, hogy a megfelelő áruminőségek ellenőrizhetők legyenek. Vagy éppen a bel- és igazságügy területén létrejöttek menekültügyi, szervezett bűnözés elleni intézmények. Az ehhez kapcsolódó technikai eszközöket, eljárásokat megvalósítottuk, és a képzéseket is lefolytattuk. Vagy éppen az önök által oly sokat kritizált agrárgazdaság területén megvalósult a növény- és állat-egészségügyi rendszer fejlesztése, ennek kapcsán felkészülés a közös mezőgazdasági politikára. Noha az előző kormányzat szinte ilyen programot nem is indított, ezeket be kellett indítani, meg is kellett csinálni. A határállomásokat felszereltük növény- és állat-egészségügyi állomásokkal.

A környezetvédelem területén a katasztrófavédelem érdemel kiemelést, hiszen egyre több olyan anyaggal dolgozunk, amelyekkel környezetvédelmi problémák lehetnek, valamint víz, a levegő minőségvédelmének és folyamatos megfigyelésének, monitoringjának a megszervezése.

Nagyon régi mulasztás pótlása következett be azzal, hogy kialakult a regionális politika intézményrendszere. Ez teszi lehetővé, hogy a csatlakozás után az Európai Unió egyik nagy alaprendszerét, a strukturális alaprendszert eredményesen tudjuk igénybe venni, az abban kínált pénzügyi eszközök a magyar gazdaságba beforgathatók legyenek. Létrejöttek a regionális fejlesztési tanácsok, és létrejöttek a projekteket előkészítő ügynökségek is, és végzik is a dolgukat.

Az elmúlt három évben az ország különböző területein mintegy 550 esetben került sor projektek átadására, amelyek finanszírozásában a magyar kormány törekvéseit az Unió társfinanszírozása jelentős mértékben - a költségek többnyire fele erejéig, néha nagyobb mértékben is - támogatta.

Nincs az országnak olyan megyéje, ahol legalább két tucat esetben ne hirdetné tábla - önök ezt is kifogás tárgyává tették, miért hirdetik táblák, hogy ki és mit csinált, adott esetben a Széchenyi-terv vagy az Európai Unió - a magyar állam és az Unió eredményes együttműködését, a piros-fehér-zöld és a kék, tizenkét csillaggal díszített jelkép egymás mellett ne lenne található 550 esetben. Nem kell ezt szégyellni, jó, ha ezt a közönség pontosan tudja.

Érdemes néhány konkrét projektet is a maga konkrétságában megvizsgálni - mindegyik nagyon tanulságos. Ma minden követelménynek megfelelő vasútvonal köti össze Szlovéniát Magyarországgal. Ezzel a beruházással közös erőfeszítéssel begyógyítottuk a több mint húsz évvel ezelőtti sínfelszedés durva tájsebeit (Göndör István: Ezt ki döntötte el, kedves miniszter úr?), és a környéknek fejlődési perspektívát biztosítottunk. Reméljük, Kanizsára is gyorsan elér a vasút, ha egy kicsit kanyarog is!

Kiállta a politikai viharok próbáját és elkészült a párkány-esztergomi híd is. Sajnos, a 60 ezer ember közt, aki ott egy hétvégét eltöltött és örült, kevés szocialista képviselőt láttunk. Harmincéves vágyakat teljesítettek a Szombathelyet vagy éppen Zalaegerszeget vagy más városokat elkerülő utak. Korszakváltás történt a záhonyi határtérségben, ahol a korábbi hórukkos típusú átrakó-facilitásokat modern, komputervezényelt, többnyire fehérgalléros munkahelyeket biztosító átrakók váltották fel. Korszerűsítették Debrecen szennyvíztisztító kapacitását. Épülnek a roma kisebbség, hátrányos helyzetűek középiskolai bentlakásos elhelyezését biztosító kollégiumok Ózdon és Szolnokon - néhány ügy a sok közül.

Engedjék meg, hogy néhány számot is megemlítsek, hátha ez még Keller képviselő úrnak is tetszik. '98 óta mintegy 130 milliárd forintnyi uniós forrást használtunk fel. Ugyancsak '98 júliusa óta az Unió további, mintegy 200 milliárd forint értékben vállalt pénzügyi kötelezettséget magyarországi fejlesztésekre, amelyek az elkövetkezendő években, éppen a tárgyévben is megvalósulnak. Kevesebb mint négy év alatt öt év Phare-programját valósítottuk meg, a hatodikat éppen most folytatjuk.

Végezetül engedjék meg, hogy összefoglaljam, miként is hat pozitívan az országképre az Unióval közösen készített és kivitelezett programcsomag. Először is: a szavak és a tettek egyensúlyba kerültek. Ma újra szavahihetőként jelenünk meg - kormányként és országként is - az európai közvélemény előtt, hiszen csináljuk is, nem csak beszélünk arról, amiben korábban megállapodtunk. Ez nagyon fontos, hogy a szavak és a tettek egyensúlyba kerüljenek. Egyben nőtt a polgáraink hite abban is, hogy jó úton járunk, amikor az Európai Unióhoz csatlakozni vágyunk, nemcsak a levegőbe beszélünk valamiről - megy a tévéműsor -, hanem látnak projekteket, 550-et, és ennek az előkészítésben is komoly haszna van.

Úgy gondolom, hogy a további építkezésünkhöz mind a két fajta hitmegerősítésre továbbra is nagy szükségünk lesz, ezen fogunk munkálkodni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Hozzászólásra következik Toller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Harrach Péter miniszter úr. Öné a szó, képviselő úr.

 

(11.20)

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Amint a padokban ültünk, és Stumpf kancellárminiszter urat hallgattuk, 30 évet fiatalodhatott az én generációm, hiszen az MSZMP KB XII. kongresszusa, XIII. kongresszusa hangulatjelentései stílusukban, tartalmukban teljesen megegyeztek az itt elhangzottakkal, talán még a mondataiban is. (Derültség az MSZP padsoraiból. - Dr. Boros Imre közbeszól.) Hogy a személy is annak a pártnak a tagja volt, ezt felejtsük el! (Taps az MSZP padsoraiból.) A másik: az is eredményes volt, hiszen akkor a többi szocialista országhoz képest nem az elnyomás sötét országának tekintettek (Dr. Hende Csaba: Pedig az volt!), hanem a legvidámabb barakknak.

Most hasonló stílusú, tartalmú hozzászólásokat hallgattunk a kormány oldaláról, a legutóbbi gyöngyszemre már nem is reagálnánk, de azért azt meg kell mondanom, hogy most is van egy eredménye a kormány hároméves tevékenységének, ki lehet írni az országra: bilincs és mosoly - nem kell mást nézni, csak a televíziót.

Az Országimázs Központ kifelé kívánja propagálni országunk jeles eredményeit, amelyek tényleg elismerésre méltóak, de egyről elfeledkezünk, hogy ez az Országimázs Központ az összes euro-, mega- meg mindenféle plakátján magyarul írja ki mindezt. A 24 millió külföldinek, aki ide jár évente, összesen talán 1 százaléka érti a magyar nyelvet - milyen hatalmas propagandát visz haza ebből a sok-sok milliárdért kifejtett propagandából?

Ugyanez a külföldi, ha bejön, mit lát? Megkérdezi tőlünk mint közigazgatási szakember, hogy az önkormányzat miből gazdálkodik. Mondjuk: normatív támogatásból; nem érti az egészet, és megkérdezi, hogy miben dönt önállóan. Mondom: a kapott pénzből. Honnan kapja a pénzt? Kiderül, hogy 80-90 százalékban a kormánytól, és az is kiderül, hogy megmondják, mire lehet költeni. Megkérdezi azt, hogy az európai normák közül akkor az önállóság elve hogyan érvényesül. Erre viszonylag nehéz válaszolni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Segíts neki!) Ha ugyanez a külföldi megkérdezi, hogy a jövedelmet hogyan használjuk fel, azt mondjuk: megmondják, hogy mire kell költeni, ezen belül szabadon döntünk - ezt sem igazán érti.

Utána elmegy az iskolába, és megkérdezi a nebulót, hogy látott-e már számítógépet. Azt mondja, hogy igen, látott, van egy külön kis szoba, van az iskolának egy számítógépe - ez változó, középiskolában már több is van -; az általános iskolában és a középiskolában lehet, hogy az egész szobában van 4-5 számítógép, és közben készül az információs társadalomra. Ezen is elcsodálkozik az imázs által megfertőzött külföldi; továbbmegy, és megkérdezi, hogy a középiskolásaink beszélnek-e magyarul, és van-e jogosítványuk. Mondjuk, hogy nincsen, 18 év (Dr. Pálinkás József: Magyarul beszélnek!) után lehet... - bocsánat, idegen nyelvet, magyarul se mindig, sajnos ez gond, igaza van a miniszter úrnak. (Dr. Hende Csaba: De te nagyon! - Dr. Pálinkás József: Hány nyelven beszél...) És mondjuk, hogy idegen nyelvet nem nagyon bírnak, de majd fognak, és jogosítványa még nincs, mert csak 18 év után lehet jogosítványhoz jutni, úgy is nehezen és igen drágán.

Ha ugyanez a külföldi (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Melyik város ez? Pécs? Ne bántsd a pécsieket!) fel akar szállni egy tömegközlekedési eszközre, két dolgot tapasztal: vagy még nem jön, vagy már elment, s ha véletlenül ott van, akkor nem lehet rá felszállni. (Dr. Boros Imre: Szólj a Demszkynek!) Ha ugyanez a külföldi megkérdezi, hogy ugyan hogy állunk a településen (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Pécs szép város!) az ivóvízzel vagy a csatornaellátással, azt mondjuk, hogy ez 60 százalék körül van a nagyvárosokban, de lesz még 92 is, ha segítenek.

Ebből következik, úgy gondolom, hogy az országimázsnak ott kell megjelennie, amit látunk, és amit lát a külföldi, az a hiteles. Hogy azon, amit lát, változtassunk, szerintünk az alapvető dolgokon kell változtatni. Először is: minden településen a helyben keletkezett jövedelmek többségét, a közös boldogulás alapját, helyben kell felhasználni. Ez alól kivételt képezhetnek természetesen - mint Európában mindenhol - a jövedéki adók, illetve a forgalmi típusú adók. A közös jövedelmet felhasználja - autonóm módon a mi fogalmaink szerint - az önkormányzat, illetve a vele együttműködő civil közösségek.

Mire kell ezt fordítani? Elsősorban az oktatás műszaki, technikai és külalakbeli feltételeire, hiszen ma az oktatásunk még európai színvonalú, ha rá nem dől a gyerekek fejére az iskola. A középfokú oktatásnál a régi az álláspontunk: a nyelvvizsga és a jogosítvány elemi igény, és ingyen kell hogy adjuk; a tömegközlekedés feltételeit pedig alapvetően meg kell változtatnunk. Mindezt természetesen azonos elbírálás alapján, normatív módon igénybe vehető támogatásokkal, és nem a párttisztségek vagy a párthovatartozás alapján, differenciáltan. Nagyon szeretnénk azt, ha az 50 ezer forintos minimálbér, amely elérte végre az oktatást és az önkormányzatok támogatása nem a félelem bére lenne.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Harrach Péter miniszter úr; őt követi majd Pásztohy András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, miniszter úr.

 

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Országképépítésről van szó. Ki tud országképet formálni? Az, akinek van jövőképe, van eszmeisége, és szereti a hazáját. Mi nem szégyelljük azt, hogy közösségben gondolkodunk, nemcsak családban, nemcsak helyi közösségben, egyházi közösségben, hanem nemzetben is, és ennek a nemzetnek a képét is szeretnénk felmutatni. Ki az, aki nem tud országképet építeni? Az, aki individuumban gondolkodik, aki csoportérdekben, pártban gondolkodik. Ki az, aki rontja az országképet? Az, aki lejáratja külföldön, és aki agresszív módon, ízléstelen gyalázkodásban szól itthon.

Én nem szeretnék a stílusról beszélni, bár néha megdöbbent az, ami az ellenzéki oldalról megjelenik; én a tényekről szeretnék beszélni, arról a tényről, ami többek között az én tárcámat is érinti. Néhány felszólalásban, amiről nyugodtan el lehet mondani, hogy gyűlöletbeszéd volt, gyakran szerepelt az a szó, hogy hazugság. Azok mondták ki ezt a szót, akik a tényeket elferdítették. Idézek egy-két ferdítést: a szegénység nőtt, a családok ma rosszabbul élnek, mint eddig. Ezek a hölgyek és urak mondták ezeket az állításokat, akik a hazugságot említik. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.)

Ezzel szemben engedjenek meg néhány tényt a szegénységgel kapcsolatban; hadd kezdjem a minimálbérrel! Nem a minimálbér emelésének mértékéről szeretnék szólni, azt mindenki tudja, én egyetlen példát szeretnék említeni, ami a családokkal is kapcsolatos. Vegyünk egy kétszülős családot, ahol minimálbéren dolgozik mind a két szülő, és három gyermeket nevelnek. 1997-ben, tehát az előző kormány idején, ez a két szülő, mindenféle családtámogatással együtt, hazavitt 56 490 forintot havonta. 2001-ben ennek a két szülőnek a jövedelme, a családtámogatásokkal együtt, 99 700 forint, majdnem a duplája - ez a legszegényebbek elszegényedése.

Említenék egy másik példát, a kiegészítő családi pótlékot. Sajnos, tegnap is egy tévedésen alapuló MSZP-s nyilatkozat látott napvilágot, pedig itt, ezen a helyen már elmondtam azt, hogy az önök miniszterelnök-jelöltjének elküldtem a hiteles adatokat; sajnos nem használta fel azóta sem, a megtévesztés vagy tévedés - legyünk jóindulatúak - tovább folytatódik. Önök a kiegészítő családi pótlék éves alakulásának nem néztek utána, ezzel szemben egy sajtóhibára hivatkoznak folyamatosan.

Ezért ma reggel megkérettem a pontos adatokat, amiket szeretnék a rendelkezésükre bocsátani. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy a kiegészítő családi pótlék a legszegényebbeknek jár - valóban megadtuk ezt is a legszegényebbeknek. Azt állítják, hogy ez folyamatosan növekszik, tehát növekszik a szegénység. Ezzel szemben az adatok: '99-ben 834 ezren vették igénybe, önök erre szoktak hivatkozni; 2000-ben már csak 808 ezren; 2001-ben 795 ezren - ez nem rohamos csökkenés, de csökkenés. Ezzel szemben növekedést állítani, ha jó szándékúak vagyunk: tévedés, ha rossz szándékúak vagyunk: füllentés.

Nézzünk egy másik adatot: a veszélyeztetett gyermekek száma '97-ben 420 ezer volt, a 2000-es adatok 265 ezerről szólnak - ez nagyon sok, csökkenteni kell.

 

(11.30)

 

De nézzünk egy olyan adatot, ami a szegénységgel függ össze. Az anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermekek száma '97-ben 340 ezer volt, 2000-ben 185 ezer. Ez lenne a szegénység növekedése? Szigorú, egyértelmű tények!

Nagyon szépen megkérem a kampányoló - és hát bizony szorongó és ezért agresszív - képviselőtársaimat, hogy legyenek szívesek a tényekhez ragaszkodni, és talán olvassák el azokat a fejlődés-lélektani ismereteket biztosító tankönyveket, amelyek meggyőzik önöket arról, hogy az agresszivitás gyökere a szorongás. Mi nem tudjuk megígérni önöknek, hogy ezt a gyökeret, szorongásuk okát megszüntetjük, hiszen azért dolgozunk, hogy ezt az utat folytassuk 2002-ben is. Ez az önök szorongásának az oka, ezt nem fogjuk tudni megszüntetni, sőt, beteljesítjük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Pásztohy András képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi Pálinkás József miniszter úr.

Öné a szó, képviselő úr.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A hamarosan leköszönő Fidesz-kormány úgy gondolta, az Országimázs Központ felállításával, a Happy End Kft.-nek kifizetett több milliárd forinttal meg lehet változtatni az országról itthon és külföldön kialakított képet. Nem sikerült. Mi úgy gondoljuk, hogy az országról alkotott kép akkor fog látványosan javulni, ha megelégedett, önmagukat biztonságban érző és jövőjükben bízó emberek alkotják a nemzetet.

De vajon mi kell ahhoz, hogy a magyar vidéken, falvainkban békében, biztonságban éljenek? Mindenekelőtt munkahelyek sokasága, hogy a családok tervezni tudják jövőjüket, hogy egyre több gyermek zsivaja töltse meg az óvodákat, iskolákat. Úthálózat-korszerűsítés, jó közlekedés, hogy a kistelepülések lakói is elérhessék munkahelyeiket, a továbbtanulni vágyó fiatalok iskoláikat. Jövedelembiztonság, kiszámíthatóság a mezőgazdaságban, hogy gyarapodhassanak a falvak lakói, bővülhessenek az önkormányzatok forrásai. Olyan támogatáspolitika kell, hogy a magyar gazdálkodó versenytársa és ne cselédje legyen uniós társának.

Fiataljaink akkor maradnak a falvakban, ha egyre javuló életminőséget tapasztalnak, ha lakóhelyük egyre komfortosabbá válik, ha majd a bérlakás-építési program rájuk is vonatkozik. A vállalkozók is akkor telepszenek le, ha érzik, hogy van igény munkájukra, szolgáltatásaikra, mert az megfizethető és mindenki számára elérhető. A vidék lakói azt várják, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak egészségük megőrzésére, a nyugdíjasnak ne azon kelljen töprengenie nap mint nap, hogy a gyógyszerét váltsa ki vagy a mindennapi betevő falatját vegye meg. A gyermekeket nevelő családoknak ne azzal kelljen évről évre szembesülniük, hogy a családi pótlék vásárlóereje drasztikusan csökken. A családi pótlék összegét az Orbán-kormány egyszer sem emelte, az három év alatt 25 százalékot veszített reálértékéből. Pedig a falusi szegény gyerekeknek is annyiba kerül egy pár cipő, mint a tehetősebb család gyermekeinek.

Az önkormányzatok azt várják, hogy ne csak többletfeladatot, hanem forrást is biztosítsanak, hogy a helyi ügyeket, fejlesztéseket, az emberek boldogulásának feltételeit tisztességgel tudják szervezni. Az itt élők joggal tartanak arra igényt, hogy településük rendezett legyen, a járdákon járni, az utakon közlekedni lehessen, az árkokban elfolyjon a víz és a szennyvíz is szervezetten a tisztítóba kerüljön. Olyan közbiztonság kell, hogy a templomból ne azért kelljen hazasietnie vasárnap délelőtt senkinek, hogy nem dézsmálták-e meg a veteményt vagy a baromfiudvart. A vidéken, falvakban élők elvárható igénye, hogy senki ne tekintse őket másodrendű állampolgárnak, ők is kapják meg jogos járandóságukat.

A magyar vidék felemelése mindannyiunk érdeke. Mi ilyen országot szeretnénk, és azért dolgozunk, hogy ilyen is legyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Glattfelder Béla gazdasági minisztériumi politikai államtitkár úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget.

Öné a szó, államtitkár úr.

 

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnöknő. Tisztelt Képviselőház! Hölgyeim és Uraim! Képviselő Úr! Azért kértem egyperces felszólalásra lehetőséget, mert a képviselő úr azt mondta, hogy majd akkor lesz jó világ, ha a bérlakás-építési program, amelyet a Széchenyi-tervben hirdettünk meg, a falvakra is vonatkozik.

Ismeretes, hogy Magyarországon 15 éven keresztül egyetlenegy állami támogatású bérlakás nem épült. Most újra épülnek, és ez a program a falvakra is vonatkozik. Sőt, a legtöbb pályázatot épp a falvakból nyújtották be. És azért nem értem, hogy a képviselő úr miért állítja azt, hogy ez nem vonatkozik a falvakra, mert ő maga is lobbizott nálam egy ilyen falusi bérlakás-építési pályázat ügyében (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Dr. Juharos Róbert: Csak kiderül!), és tudomásom szerint az a pályázat, amelynek ügyében ő lobbizott, az nyert is. Ha saját sikerének tekinti, akkor kérem, ne mondja, ne tévessze meg a falusi önkormányzatokat, hogy rájuk ez a program nem vonatkozik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! A munkahelyteremtéssel kapcsolatosan elhangzott, hogy micsoda förtelmesen sötét a kép - egyesek részéről ilyen dolog hangzott el. Én a körzetemen keresztül próbálnám azért érzékeltetni, hogy honnan indult ez a kép. '95-ben a Magyar Fejlesztési Bank vezetői, vezetője jóvoltából - na, vajon ki lehetett akkor a Magyar Fejlesztési Bank vezetője: hát a mostani miniszterelnök-jelöltje az egyik ellenzéki pártnak -, neki köszönhetően, egy tranzakciónak köszönhetően szinte majdnem tönkrement a helyi Tisza Bútoripari Vállalat, ami most már egy kicsit kifelé mászik a csődhelyzetből az eddigi szorgalmas munkának köszönhetően. Sajnos ez a tranzakció a szokásoknak megfelelő volt, leépítésekkel járt, nagyon keserves dolgokkal.

Mi van ezzel szemben most? Kérem szépen, több mint ötszáz munkahely teremtődött a körzetben, épült iskola, kollégium, tornaterem. Az a lakásépítési program kisfaluban is megvalósult, Baks településen, amiről például Glattfelder államtitkár úr is beszélt; vagy épült gát, épültek utak, elindulóban van a szennyvízberuházás, és ez mind-mind munkahelyeket teremtett, és ez a jövőt fogja szolgálni és a jelent szolgálja.

Ugyanakkor emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy hétfőn tárgyalta a tisztelt Ház az ifjúság életkörülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), illetve jelentést. Bizony ebben a 250 oldalas jelentésben, szemben az előző kormány néhány oldalas jelentésével...

 

ELNÖK: Képviselő úr...

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): ...egy nagy megtett útról számolt be.

 

ELNÖK: ...kétperces időkeretben...

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Én köszönöm a megértését. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Pálinkás József oktatási miniszter úr; őt követi majd Juhász Gábor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, miniszter úr.

 

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Országképről vitázunk; azt gondolom, mindenekelőtt egyezzünk meg abban, hogy milyen képet is akarunk mi megjeleníteni erről az országról. Nem is abban, hogy milyen képet formálni, hanem milyen képet akarunk megjeleníteni. Mindenekelőtt azt gondolom, hogy hű képet, a valóságnak megfelelő képet kell megjelenítenünk erről az országról. Azt gondolom, hogy egy optimista, emelkedő, határozott jövőképpel rendelkező nemzet képét.

Tisztelt Képviselők! Az ellenzéki felszólalásokból - ne haragudjanak - azt kell leszűrnöm, hogy egy apátiába süllyedő, önnön sorsán kesergő és kiutat nem találó nemzet képét szeretnék valamilyen oknál fogva fölvázolni.

 

(11.40)

 

Tisztelt Képviselők! Nem tudom, beszéltek-e néhánnyal a közel 60 ezer diák közül, akik felvették a diákhitelt. Vajon ők nem bíznak a jövőjükben? Nem látnak egy emelkedő nemzetképet maguk előtt? (Keller László: Mi a többi százezerrel találkoztunk, akik nem vették igénybe!) Vajon, képviselő úr, az az ezer diák, akik kis falvakból az ország legjobb középiskoláiban tanulnak, és a ruhájukon még látszik a szegénység, de a szemükben már ott csillog a jövő, ezek a gyerekek nem egy emelkedő, önmagában bízó nemzet képét vázolják fel?

Nem láttam önök közül sokat a határon túli magyar felsőoktatási intézmények megnyitóin. (Keller László: Nem hívtatok meg!) Oda kellett volna jönni, képviselő úr, és belenézni annak a több ezer hallgatónak a csillogó szemébe, amely hallgatók egy emelkedő, saját jövőjükben bízó nemzet tagjainak érzik magukat. Ez az a kép, amelyet nekünk, úgy gondolom, meg kell jeleníteni. (Dr. Hende Csaba: Úgy van! - Taps a Fidesz soraiban.) Meg kell jelenítenünk ezt a képet, és erről a képről, az emelkedő nemzet képéről vagy az apátiába süllyedő nemzet képéről ítéletet fog mondani a választó, és erről véleményt alkot természetesen a nagyvilág is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez így van!) Azt gondolom, a nagyvilág egy emelkedő nemzet képét látja ma Magyarországban; egy emelkedő nemzet képét, amely hozzájárul az emberiség tudásához, és hozzájárul mindahhoz az értékhez, amely az emberiség számára érték.

Igen tisztelt Toller képviselő úr - úgy látom, nincs itt a teremben -, a magyar diákok döntő többsége ismeri a számítógép használatát. Nemhogy látott számítógépet, hanem jól kezeli a számítógépet, és beszél, tanul idegen nyelveket. Igen tisztelt képviselőtársaim, képviselők - nem vagyok képviselő -, igen tisztelt képviselők, ha összehasonlítják, hogy hány fiatal beszél ma idegen nyelvet Magyarországon, és hányan beszélnek önök közül jól idegen nyelveket, akkor szembesülnek azzal, hogy egy emelkedő nemzet, egy jövőjében bízó nemzet képe van előttünk vagy egy apátiába süllyedő nemzet képe. (Dr. Katona Béla: Te beszélsz apátiáról!)

Bauer képviselő úr felsorolta azokat a főbb hívó szavakat, amelyeket ő a magyar nemzetről mint képet megjelenít. Nos, képviselő úr, a magyar nemzet nem tudatlan; tudástisztelő, igen nagy tisztelője a tudásnak. Tisztelt képviselő úr, a magyar nemzet nem feledékeny, emlékszik, sok mindenre emlékszik. Emlékszik az '50-es évekre, emlékszik 1956-ra, és emlékszik az 1990-ig eltelt időre. (Bauer Tamás nem tartózkodik az ülésteremben.)

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Tisztelt Képviselő Úr! A magyar nemzet nem önző, a magyar nemzet támogatja, felemeli mindazokat, akiknek erre szüksége van, legyen ez a határon belül vagy a határon túl. Az pedig, tisztelt képviselő úr, már egyenesen bántó, hogy ön arról beszél, hogy a magyar nemzet megvesztegethető. Nem, képviselő úr, nem vesztegethető meg (Mádai Péter Bauer Tamás helyére mutatva: Itt szokott ülni Bauer, ha nem haragszik!), soha nem volt megvesztegethető. Ma egy kiszámítható világban élünk.

A képviselő úr arról beszél, hogyan osztjuk el azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésünkre állnak - egy nyílt, világos pályázati rendszerben, bárki belenézhet ezen pályázati rendszer bármely részébe. Hogyan történt a Széchenyi-terv nemzeti kutatási-fejlesztési pályázatainak elosztása? Jöjjön el a képviselő úr, nézze meg azt, hogy kik kaptak ebből, és milyen eljárásban történt ez.

Azt gondolom, egy optimista, emelkedő és jövőjében bízó nemzet képét kell magunkról megjeleníteni, és ezt tesszük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Juhász Gábor úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! Nem volt szándékom, de tessék egy percre rám figyelni! Valóban felvette ez a hatvanezer diák ezt a hitelt. Ön azt mondja, hogy csillog a szemük, ez igaz, mi meg azt mondjuk, hogy igen, de azért vették fel, mert üres a zsebük. Amiről mi beszélünk, az nem az, hogy a szemeknek nem kell csillogni, hanem hogy a zsebeknek nem kellene üresnek lennie. (Tállai András: Előtte nem volt üres? - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Jaj, Uramisten!) Hatvanezren azért vették fel, mert üres zsebbel nem tudtak volna tanulni.

Mielőtt elmondanám, amit szándékoztam, kérem, engedjék meg, hogy leszögezzem, most a 2001. év vége van. Ha nem most lenne, hanem jóval ezelőtt, amikor bizony egészen más időket éltünk, és önök arra hivatkoznak, hogy akkor így volt, meg úgy volt, akkor mi is tudnánk azt mondani, hogy bizony néhány évvel ezelőtt önök közül sokakat elvtársnak kellett volna szólítani, Boros elvtárs, Martonyi elvtárs, ilyen elvtárs, olyan elvtárs. Vagyis csak azt szeretném mondani, hogy amikor ma arról beszélünk, hogy mi van, akkor abból kell kiindulni, ami ma a helyzet. Ahogy mi itt látjuk, hogy önök egy ilyen helyzetben mit tudtak tenni három és fél év alatt, gondolni is rossz arra, hogy mit csináltak volna 1994-ben, amikor valóságos gödörben volt az ország.

Úgy gondoljuk, egy ország imázsának a megváltoztatását a helyzet megváltoztatásával kell kezdeni, és mi szocialisták olyan országot akarunk, ahol ha valaki árvának születik, akkor is van esélye emberként élni és példát mutatni a gyerekeinek. Lehet járatni a gyerekeket oviba, és aki akarja, még bölcsődébe is, mert például vannak bölcsődék; ahol olyan az óvoda, ahol boldog, biztonságban élő óvónők segítik képességfejlesztő játékokkal a kicsiket és ahová nem éhesen mennek reggel a gyerekek. Bár Harrach Péter miniszter úr már eltávozott az ülésteremből, de úgy látom, ő nem járt se Nógrádban, se Borsodban, se Békésben. Tessék elmenni ott néhány oviba, és akkor valószínűleg kisebb mellénnyel mondaná, hogy micsoda kitűnő helyzet van itt mindenfelé gyermekszegénységügyben.

Úgy hiszem, változtatni kell azon a világon, ahol nem mindenki egyformának számít és nem azonosan kezelt, olyan ovikat szeretnék, ahol nem a társadalmi munkától függ az udvar, és a játékmennyiség nem csupán a szülők adakozásának a kérdése; ahol mindenki járhat iskolába ameddig akar, és nem kell félnie hazafelé menet; ahol mindegy, hogy melyik iskolába járunk, melyik településen, a megszerezhető tudás versenyképes lesz; ahol van kollégium, és oda azok kerülnek be, akiknek valóban segíteni kell, és nem csak a papa alacsony kereseti igazolást felmutató lehetőségei alapján rangsorolnak a kérelmek elbírálásakor; ahol minden iskolában van eszköz és technika a tudás megszerzéséhez; ahol az élet kapujában van nyelvvizsga, számítógép-kezelői tudás és jogosítvány a tarsolyban mindenkinek, és nem csak huszonöt évre terjedő hitel-visszafizetési kötelezettség; ahol az otthoni internet nem a jobb módúak státusszimbóluma, hanem a gyakorlatban használt mindennapi eszköz; ahol a számítógépeket nem a kormány osztogatja kampánykor, hanem a gyermekszobák része a játékok mellett; ahol nincsen kirekesztés, de van felzárkózás és tehetséggondozás; ahol a megszerzett tudás pénzre váltható ismeret; ahol egy portás és egy menedzser gyereke lehetnek barátok, és mehetnek együtt kirándulni; ahol a vallás nem gátja a beilleszkedésnek; ahol a sport igényből táplálkozik, és mindenhol művelhető, elérhető, és ahol nem azért kell szeretnünk a focit, mert ebben az országban mindenkinek kötelező szeretni a focit.

Mi olyan országot szeretnénk, ahol mindenki járhat középiskolába, és a középiskola elvégzése után valóban dönthet a család arról, hogy dolgozni vagy tanulni fog az ifjú; ahol a pályakezdés nem a munkanélküliek ellátására szakosodott intézmény megismerésével kezdődik a fél országban; ahol a munkahelyeken a kormánynak a minimálbér adóterheinek kikerülése helyett a teljesítmény számít; ahogy egy jobb állás gyakornoki posztjáért nem a fiatal munkábaálló fizet az őt alkalmazónak; ahol a gyermekét otthon nevelő kismama is megtalálja a maga tanulási vagy otthoni munkavégzési lehetőségét; ahol van hol szórakozni a diszkó világán kívül, és mindenkinek van elég zsebpénze a kulturált szórakozásra; ahol a nyáron mindenki eljuthat táborozni, és a Balaton nem csak prospektusból ismert többeknek; ahol az európai diákkártya minden diáknak alanyi jogon jár a kedvezményeivel együtt; ahol a világot lehet járni a hétköznapi ember gyermekének is, és az ország megismerése gyakorlattá válik a középiskolai évek alatt.

 

(11.50)

 

Ahol a szórakozásnak nem feltétlen velejárója az esetek felében az ivás vagy a füvezés (Dr. Pálinkás József: Az osztálykirándulásról nem hallott a képviselő úr?); ahol a kultúra és a nemzeti hovatartozás nem a temetői megemlékezések és az éjszaka, suttyomban kiragasztott plakátok kérdése (Dr. Pálinkás József: Valami rossz papírt olvas!); ahol a lakás nem a tévéreklámokból látszik; ahol az első lakáshoz jutás lehetőség és nem álom; ahol a bankban a hitelszerződésben is a plakátokon szereplő kamatlábak vannak, és ahol az elérhető hitelhez nem kell a minimálbér nyolcszorosát keresni a családban; ahol az állam akkor is támogatja a gyermeknevelést, ha apu nem tud adót fizetni, mert éppen nincs állása és nem keres (Sasvári Szilárd: Akkor is támogatjuk!); ahol a falun élők is boldogulnak; ahol az agressziót felváltják az érvek, ahol a törvény a jog, és ahol a szülő tud és akar is példakép lenni.

Hölgyeim és Uraim! A Fideszben álmodtak egy világot, s most sokan úgy érzik, hogy itt állnak a kapui előtt. Rá szeretnénk világítani, hogy ez egy virtuális világ, egy olyan máz, amely egy olyan képet takar, ahol a patetikus máz alól, a reverenda alól kilóg, kérem, a pata. (Dr. Pálinkás József: Hűha!)

Kedves Képviselőtársaim! Ez az ország nemcsak a Fideszé, és azon dolgozunk, hogy 2002 után a Fideszből néhányuknak az álmai valóra váltása után végre Magyarország legyen mindenkié. (Tállai András: Éhes disznó...!)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A délelőtti vita következtében furcsa kép alakult ki bennem: az ellenzék, úgy tűnik, mindent, amit sikerként tudunk tényszerűen bemutatni az ország közvéleménye előtt, ezt megcáfolják, sőt hiteltelenné próbálják tenni. Mert meglehet, hogy ez a kormány - ahogy az ellenzéktől hallottuk - nem segített a vállalkozásokon, meglehet, ez a kormány nem segített a fiatalokon, meglehet, ez a kormány nem segített a diákokon, meglehet, ez a kormány nem segített a lakásra várókon (Dr. Kóródi Mária: Ez sajnos így van!), meglehet, ez a kormány nem segített a köztisztviselőkön (Mécs Imre: Így igaz!), a fegyveres testület alkalmazottain, meglehet, ennek a kormánynak nem sikerült jó országképet kialakítani (Dr. Kóródi Mária: Ez így van!), mondom meglehet, de ennél az állítássorozatnál, amit a szocialisták, szabad demokraták kürtölnek szét a világban, nos, ennél az állítássorozatnál, ennek az igazságtartalmánál véleményem szerint a hatos lottó esélyesebb.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból. - Dr. Géczi József Alajos: Nem is rossz ötlet!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Juhász képviselő úrnak egy tárgyi tévedését szeretném röviden kiigazítani. Ő azt fejtette itt ki, hogy mindenkinek kötelező szeretnie ebben az országban a futballt, akkor is, ha nem szereti. Képviselő úr, tartozom önnek egy vallomással: én a világ összes futballmeccsét odaadnám egy jó kirándulásért, és mégis létezem valahogy.

Köszönöm szépen. (Kuncze Gábor: Ezt mikor írtad, Csaba? - Dr. Hende Csaba: Most! - Taps az MDF padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balsay István László, a Fidesz képviselője.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Juhász képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy én katolikus embernek tartom magamat, és arra kérem a képviselő urat, hogy a katolikus hívőket sértegető kijelentéseit a parlamentben mellőzze. (Horváth Béla: Advent van! - Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Herényi Károly úr, az MDF képviselője.

 

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Juhász Gábor hozzászólása idején - amelyhez egyébként gratulálok, mert egy új iskola megjelenését láttuk az MSZP kommunikációjában - Amerikában, az Egyesület Államokban éreztem magam. A néhánnyal ezelőtti amerikai elnöknek volt egy nagyon híres beszéde, "I have a dream" - van egy álmom - volt a jelmondata ennek a dolognak. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Tulajdonképpen ez a mostani beszéd ennek az átvétele volt, elmondta, hogy milyen álma van az MSZP-nek és mit kíván megvalósítani. Hát volt négy esztendeje, hogy ezt megvalósítsa.

A diákhitelről csak annyit, hogy a mostani kormány nemcsak diákhitelt ad, hanem eltörölte azt a nem igazán baloldalhoz méltó intézkedést, amely bevezette a tandíjrendszert.

Egyébként egy ország identitását a résztvevők és alkotók identitása határozza meg, a politikai pártok is ideértendők. A politikai pártok is komoly identitászavarba kerülnek akkor, amikor kiderül, hogy a mostani jobboldali kormány jó néhány baloldali programelemet valósított meg a baloldal ellenállásával és ténykedésével szemben, így például a minimálbér-programot. A kormányunknak volt annyi tehetsége, hogy megkérdezte az embereket, még a baloldali választókat is, hogy mit szólnak ehhez az intézkedéssorozathoz, és ők ezt elfogadták.

Meg kell dicsérnem a MIÉP képviselőcsoportját, akik nem vettek részt ezen a mai vitán, hiszen ebből a mai vitából nem lehet jól kijönni. (Dr. Géczi József Alajos: Tegnap a Duna TV-nél kellett volna velük szavazni!) Így van, nem lehet jól kijönni. Azért nem lehet jól kijönni, mert tulajdonképpen azt járatjuk le, aminek érdekében ez a kormány valamit tett, valamit tesz. Ha költségeket keresünk, habár ez költségekben nem kifejezhető, ki lehetne számolni, hogy ezek a viták, mondjuk, az Országimázs Központ támadása, a kormány országimázst építő ténykedései és azok támadása (T. Asztalos Ildikó közbeszólása.) milyen kárt okoznak az egész nemzetnek, milyen kárt okoznak az egész országnak. (Dr. Kóródi Mária: Mivel?)

Egyébként előzménye van az Országimázs Központnak, hiszen 1993-ban Csapody Miklós képviselőtársunk javaslatára egy olyan nemzeti tájékoztatási iroda jött létre, amely hivatva lett volna arra, hogy a kormány ténykedéseiről és intézkedéseiről az országot, a választópolgárokat hitelesen tájékoztassa. Ha ez a hiteles tájékoztatás akkor megtörténik, és ennek különösen a mostani ellenzéki pártok nem állnak ellen, akkor nem fordulhatott volna elő olyan helyzet, ami például a kárpótlás kapcsán bekövetkezett. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor a kárpótlási jegyekről és magáról az intézményrendszerről az akkori kormány tájékoztatást akart szervezni a televízióban, ki lettek onnan tiltva. Hankiss Elemér tiltotta ki akkor a magyar kormányt onnan, mondván, ez nem pártpropaganda és nem kormánypropaganda helyszíne. A kárpótlás azóta is meglehetősen nagy bonyodalmakat okoz a fejekben, nincs helyre téve a dolog. (Dr. Géczi József Alajos közbeszólása.) Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a nemzeti vagyon egy nagy részét azokon az önök által leértékeltnek minősített kárpótlási jegyeken vették meg, amit 160 százalékkal lehetett a privatizációban, főleg baloldali embereknek, hasznosítani és használni. (Kuncze Gábor: Ez volt Boross Imre!)

Úgyhogy ennek a kormánynak az a döntése, hogy az Országimázs Központot létrehozta, az egyik legjobb és legidőszerűbb döntése volt. 1998-ban vetődött fel az idegenforgalmi bizottságban a kérdés először nagyon komolyan, hiszen a Turizmus Rt. volt hivatott megalkotni az országimázst, legalábbis az idegenforgalmi országimázst. No de hát egy országimázs idegenforgalmi része önmagában nem létezik, ki kell találni (Dr. Kóródi Mária: Létezik!) magát az országot! El kell szakadnunk valahogy a gulyáskommunizmus vagy a legszabadabb és legvidámabb barakk képétől, és valami újat kell építeni.

Azt gondolom, nem ül a magyar parlamentben olyan képviselő, aki ne vallaná azt, hogy célja a közjó szolgálata. A közjó szolgálatának megvannak a maga lehetséges eszközei, megvannak a maga lehetséges pontjai. Téved az a politikai erő és az a politikus, aki azt gondolja, hogy egy nemzet boldogulását csak anyagiakban, anyagi eszközökkel lehet kifejezni. Ez a kormány pontosan ezt ismerte fel. Egy ember boldogulása, boldogsága nagyjából attól függ, hogy milyen célokat képes kitűzni. Ehhez az kell, hogy pontosan tudja értékelni és ismerni önmagát, hogy a célok elérhetőségét, a célok megvalósíthatóságát pontosan mérje fel. Ezt tesszük mi is. Úgy, ahogy a nemzet összeáll az egyénekből, személyekből, és a személynek megvan a maga személyisége, pszichéje és lelke, ugyanúgy egy nemzetnek is meg kell hogy legyen ez, és egy felelős politikai erő ezzel törődik és ezért tesz.

Nagyon rosszul tudom megélni azt, amikor az ellenzéki képviselőtársaim politikai érdekek mentén vagy politikai tőkét kovácsolandó a nemzet sikereit gyalázzák és a nemzet sikereit próbálják megcáfolni, negligálni a nemzet előtt (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!), a pozitív attitűd erősítése helyett a negatív beidegződéseket erősítve csak azt sulykolni, hogy az országnak az a fele, amelyik 1998-ban polgári erőkre adta a voksát, szavazatát, rosszul döntött, rosszul mérte fel a helyzetét, és olyanokat támogat, akik ezt az országot bajba, pusztulásba viszik. (Filló Pál tapsol.) Ez pont fordítva van. Ez pont fordítva van! Önök teszik ezt, amikor a nemzet eredményeit nem ismerik el, amikor tíz év szenvedéseit - aminek megfizette az árát ez a nemzet, mert volt, amikor 30 százalék volt az infláció, ma egyszámjegyű, de megfizettük közösen az árát - nem ismerik el.

 

(12.00)

 

Itt az ideje, hogy végre kezdjünk el egy kicsit örülni, hogy látszik az alagút vége, hogy valami elindult, hogy valami alakul, de nincs olyan alkalom egy-egy politikai vitanap során, amikor ne akarnának több millió szavazót meggyőzni arról, hogy rosszul döntöttek, az ország kocsija rossz irányba megy, és ami itt történik, az tragédia. (Dr. Géczi József Alajos: Ilyet sose mondtunk.) Lehet, hogy nem mondtak, de a másodlagos üzenetek ezek; az elsődleges üzenetek is, de a másodlagos üzenetek különösképpen.

Két dolog azért keveredik az országimázzsal kapcsolatban, az egyik a kormány tájékoztatása, a másik pedig egy olyan országkép, ami a magyarságot kifelé jól eladja, hitelesen mutatja be, aminek ráadásul van egy visszaható ereje, hiszen ha jó az országkép, akkor az azt jelenti, hogy az ország lakói boldogok, kiegyensúlyozottak, szeretnek Magyarországon élni, ahogy ezt Stumpf miniszter úr felméréseiből nagyon helyesen láthatjuk és tudhatjuk. Én nem is lennék az ellen, hogy a kormányok ezt tegyék, ezt tette az önök kormánya is.

Itt van a kezemben egy olyan parlamenti jegyzőkönyv, amely egy napirend előtti felszólalást tartalmaz, 1997-ben datálódott, és az MSZP kormányának egy határozati javaslata volt ennek a témája. Az akkori közigazgatási államtitkár volt az előterjesztője. Néhány szót hadd idézzek ebből az előterjesztésből: "A kormányzati döntések, vélemények esetenként nagyobb biztonsággal juthatnak el az állampolgárokhoz a helyi médiumokon keresztül. A kormányzati politika hatékonyabb megismertetése és megértése céljából szükségesnek tartom egy olyan kormányzati tévéhíradó rendszeresítését, amely a kábeltelevíziókon keresztül eljut a vidéki közönséghez. A tervek szerint heti egy alkalommal 8-10 perces műsor kerül összeállításra az adott hét legfontosabb eseményeiről, témáiról a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára, illetőleg a kommunikációs és sajtóiroda közreműködésével, a tárcák szükség szerinti bevonásával, interjúk, képbejátszások formájában. A műsor saját főcímmel, saját zenével kezdődik, helyet hagyva a helyi televíziók főcímének, hogy amennyiben a helyi televíziók igénylik, saját műsoruknak is tekinthessék azt." (Kuncze Gábor: Olvasd fel azt is, hogy mit mondatok erről a parlamentben.) Ennyit a kormányzati törekvésekről, arról, hogy az önök kormánya idején hogyan próbálták az akkori közvéleményt ilyen eszközökkel befolyásolni és a saját eredményeikről tájékoztatni.

Nagyon sok vád éri az Országimázs Központ költségvetését. Az ÁSZ igen mélyreható vizsgálatot végzett az ügyben a miniszterelnök úr felkérésére, de olyan szabálytalanságot, amilyenekről önök beszéltek, még véletlenül sem talált. Volt egy-két eltérés, de az eltérés mindig a szerződésekben megadott határokon belül történt, például ha valamilyen költségtúllépésre került sor. De ugyanez az ÁSZ-jelentés visszahivatkozik egy másik vizsgálatra is, ami 1996-os eseményt vizsgál, és ami az önök kormányzása idején történt. Amikor pénzügyminisztert váltott a Horn-kormány 1996 márciusában, köttetett a Pénzügyminisztériumban egy olyan szerződés - ez évi keretszerződés volt, és az ÁSZ nem tesz különbséget szerződés és szerződés között aszerint, hogy keretszerződés vagy egyszeri szerződés -, amelynek 1,2 milliárd forint volt az évi keretösszege, és imázsépítést szolgált, multicégek megbízatását. Ezt Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter kötötte. Azt gondolom, hogy a szándék talán akkor sem volt rossz. De ha ezt önök megtették, akkor az Országimázs Központ költségvetésének összegét miért sokallják, ami - legalábbis valorizált értelemben - nem emelkedett, és miért nem látják be, hogy erre a pénzre nemes és jó célok érdekében szükség van. (Kuncze Gábor: Nemes és jó célra belátnánk!) Különbséget kell tenni a pártérdekek, a politikai érdekek és egy nemzet érdekei között. Az Országimázs Központ a nemzet érdekeit szolgálja. Az a támadássorozat, amit önök napról napra rendszeresen megvalósítanak, nem a nemzet érdekeit, hanem a saját pártjaik érdekeit szolgálja, és ezen jó lenne túllépni.

Engedjék meg, hogy az Országimázs Központ bevezető anyagának talán az ars poeticát megfogalmazó kis idézetével zárjam a hozzászólásom. Metternich bölcs ember volt és kiemelkedően tehetséges diplomata, a Szent Szövetség létrehozója és atyamestere. Így vélekedett a magyarokról 1844-ben: "Földjeiket kellene belterjesebben művelniük, és azon törni a fejüket, hogyan értékesítsék mezőgazdasági termékeiket a legelőnyösebben. Ehelyett lóversenyeket rendeznek, kaszinókat alapítanak, és 1 millió forintot szánnak egy hídra, amelyhez nem vezetnek járható utak." Igen, ebben az időben Széchenyi István azon dolgozott, hogy az országban lótenyésztés, útépítés, folyószabályozás, nemzeti kaszinó, tudományos akadémia és Lánchíd legyen. Igaz, személyes életpályája egy elmegyógyintézetben tört ketté, ahol önkezével vetett véget életének. Metternich minden cselekedete a múlt tiszteletén alapult. Széchenyi vele szemben a jövőt építette, a magyar jövőt. A róla elnevezett Lánchidat 1990 októberében a világ második legszebb hídja címmel illették abban a versenyben, ahol a döntőbe háromszáz híd jutott be.

Azt gondolom, hogy a mostani kormány Széchenyi szellemében dolgozik és cselekszik a nemzet érdekében. Kérem, hogy e cél érdekében álljanak mellénk, fogjunk össze, hogy ez a nemzet valóban boldoguljon. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szilágyiné Szemkeő Judit államtitkár asszony.

 

SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Nagy megdöbbenéssel hallgattam két dolgot Juhász Gábor képviselő úr felszólalásában. Az egyik az volt, hogy ők egy olyan országot szeretnének, amelyben az árvák árvaellátást kapnak. Ezt azért hallgattam nagy megdöbbenéssel, mert 1997-ben az MSZP-SZDSZ-kormány egy olyan nyugdíjtörvénytervet terjesztett a parlament elé, amelynek következtében például azok után, akik egyetemista korukban meghalnak és árván hagynak gyermeket, a gyermek nem kap árvaellátást, és a cigány gyerekek jó része ma árvaellátás nélkül marad, ha meghal a szülőjük. Azt hiszem, jó lenne, ha végiggondolnák, hogy miért nem tették meg az árvákról való gondoskodást akkor, amikor 1997-ben a nyugdíjtörvényt a parlament elé terjesztették.

A másik: úgy látszik, nem figyelnek arra, hogy mi folyik most a parlamentben, mert a másik vágyálom az volt, hogy az otthon lévő anyák tanulhassanak. Úgy tudom, hogy a foglalkoztatási törvény módosítását legalábbis a kormánypártok megszavazták, mely szerint a gyesen, gyeden, gyeten lévő anyák ma állami pénzen otthon tanulhatnak. Erre szeretném a képviselő úr figyelmét felhívni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csige József úr, az MSZP képviselője.

 

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Már egy hete csak a vitanapra gondolok, mindig. Írtam is két komoly oldalon csupa pozitív szöveget, csupa olyat, ami arra akarja biztatni tenmagamat és másokat jobbról meg balról, hogy tegyünk együtt többet azért, ami megérdemli. Hét közben olvastam Adyt meg József Attilát, Petőfit meg Illyést, magammal hoztam József Attilát is, mert éreztem, hogy benne van a levegőben az, hogy valami másról esik szó, és nem arról, hogy együtt, hogyan, hanem elhangzik - ha nem is ezekkel a szavakkal -, hogy itt van már a Kánaán. Nincs itt. Elhangozhat hogy felülről nézvést még megvolna az ország - de alulról?!

Azt gondolom, hogy sokkal többet érhetünk el, ha felmutatjuk a magunk pozitív eszményeit egymásnak, hogy válasszatok, csatlakozzatok, mert a jóhoz mi is csatlakozni akarunk. Ha a magyar parlament nem érti meg a választóknak azt az üzenetét, hogy a dolgotokat tegyétek és ne egymást marjátok, akkor megérdemeljük, hogy olyan vélemény legyen rólunk, amilyen van.

 

(12.10)

 

És akkor nyugodtan elmondhatom én önöknek a másik oldalát, hogy a távozóban lévő kormány - akiknek egyre inkább csak a hátát látjuk - tett, igenis tett pozitív dolgokat, ez az ország igenis ért el eredményeket, de módszereivel, gőgjével, mások lebecsülésével kiosztott annyi sértést ebben az országban, hogy rászolgált arra, hogy ellenzékben szolgáljon a következő négy évben. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Történtek pozitívumok az én szívemnek oly kedves területen, az iskolával, a családdal is, mert legalább jelentősen nem nőtt a zavar, és nem nőtt jelentősen a bizonytalanság, ha nem is volt erő a kormányban, a minisztériumban, bennünk, hogy jelentősen javuljon, hogy az ország képe is javuljon, és ne kelljen a Németországból ide telefonáló gyermekemtől hallani: mit csináltok? Már olvasásértésből és matematikából is a nemzetközi versenyen 20-23. helyen vagytok? Mindig azzal szédítettél bennünket, apa - mondja a gyermekem -, hogy matematikában mi vagyunk a legjobbak a világon, de már nem. Olvasásértésben sem. Kinek a felelőssége, kedveseim? Mindnyájunké. Kire mutogassunk? Mindig arra, akinek éppen cselekvési ideje van. Tehát cselekedjünk, mert van mit! Meg kell állítani azt a lassú, ám eléggé bizonyosan érzékelhető süllyedési folyamatot, amely a közoktatásban van. Érzékelhető: igen, nagy rendszer, lassan mozog lefelé is, felfelé is - de legalább állítsuk meg a süllyedést! Nem megy egyenként, a legokosabb kormány, a legokosabb miniszter sem képes egyedül! Együtt egymásért, gyerekek - mondtuk valaha -, és akkor sikerül.

Kiváló magyar óvodarendszer van, de már az eresztékek lazulnak az odafigyelés híján. Figyeljünk oda jobban! Az általános iskola megérett arra, hogy békén hagyják, hogy dolgozni engedjenek szülőt, gyermeket, pedagógust. Hát hagyjuk! A középiskola lehetőségeit lehetőleg ne szűkítsük, ne merevítsük, hanem bővítsük, lazítsuk, hogy a komoly és a nagy mennyiségi bővülés ellenére is minőségi felsőoktatásunk maradjon! Az MSZP ezt kínálja, és a következő kormányban meg is valósítja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lenártek István úr, a Fidesz képviselője. (Közbeszólások: András.) Elnézést, Lenártek András - nekem István van a papíromon...

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A legutóbbi országjelentés bemutatja, milyennek látszódunk, ha valaki kívülről nézi országunkat. Tudjuk jól, hogy ez alapján minden okunk megvan a büszkeségre. Fontos, hogy pozitív képet alakítsanak ki mások rólunk, de lényeges az is, hogy milyennek látjuk mi magunkat, hogy a hazánkban élő állampolgárok is magukon érezzék a sikereket.

A nyugodt építkezés légköre, a családok biztonságérzetének javulása, a bizalom erősödése a közszolgálatokat teljesítők felé mind-mind szerepet játszik abban, hogy javuljon közérzetünk, és ezen keresztül jó benyomást keltsen az ország a hazánkba látogatók felé, amivel persze nő - az utóbbi években kifejezetten erőteljesen - az idegenforgalmi bevétel. Tehát az országkép javulása nem öncélú dolog, az mindig visszahat a gazdaságra, ezen keresztül hazánk lakóinak életkörülményeire, a településeink otthonosabbá válására, összképére.

Hogyan lehet megítélésünkön, arculatunkon segíteni? Például a minimálbér emelésével elérhetővé vált, hogy az uniós tagországokhoz hasonló mutatók vannak már országunkban is, és a versenypozíciónk, megítélésünk sem romlott ezáltal, mivel most már nemcsak kizárólag az olcsó munkaerő vonzósága miatt jönnek a külföldi befektetők, hanem kifejezetten stratégiai okokból, hosszú távú perspektívát látva bennünk. Talán ez az oka annak, hogy ma minden gazdaságelemző a környező országokhoz és az uniós országokhoz képest is jobbnak ítéli gazdasági kilátásainkat.

A múlt évben - '77 óta először - 5 százalékot meghaladó gazdasági növekedést értünk el, és minden előrejelzés szerint kétszer gyorsabban növekszik az elkövetkezendő években Magyarország gazdasága az Unióhoz képest. A polgárok bizakodóbbak, többet költenek magukra, amit mi sem példáz jobban, mint hogy emelkedik a lakásépítések száma, az utóbbi évek mindegyikében dinamikusan nőtt az eladott személygépkocsik mennyisége, és közel minden harmadik embernek mobiltelefonja van. Ebben a legnagyobb szerepet valószínűleg az játszhatta, hogy '98 és 2000 között több mint 100 milliárd forinttal nőtt a családoknak nyújtott támogatás összege.

A pozitív országkép-kialakítás legszembetűnőbb példája a Széchenyi-terv. A növekedésben részt vállaló munkavállalók és munkaadók, a belföldi és külföldi befektetők, az önkormányzatok és a kormány összefogtak, és létrehoztak egy olyan eszközt, sőt jelképet, amit Széchenyi-tervnek hívunk, és amelynek sikere valamennyiünk sikere. Hasonlóan ahhoz, ahogy ezen kiadvány szerint (Felmutatja.) Horn Gyula '97 májusában mondta: kövessük nagy elődeink példáját, akik virágzóvá tették a múlt század végén Magyarországot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lendvai Ildikó asszony, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Illyés Gyula ugyan a magyar kultúra egyik párizsi nagykövete volt, valahogy mégse sokszor írt az országimázsról. Azt viszont megírta, hogy annak az országnak vonzó a kulturális arca, amelyben az ország lakói meglelik helyüket és hozzáférnek saját kultúrájukhoz. Ő arra figyelmeztetett, hogy a látványkultúra nem elég. Ahogy ő írta: "És nem volt hazának elég, / a Gellérthegyen a rakéta / s a Városiban a bokréta / és a szobroknál a beszéd... / Mert sem erő, sem bölcseség / nem lehet elég, hogy megójja / a házat, amelyben lakója / nem lelheti meg a helyét."

Ha pedig ez igaz, akkor olyan ország kell, ahol nemcsak a kulturális kirakat látványos, hanem mögötte gazdag választék van, amelyből mindenkinek módja van válogatni. Ahol minden - megengedem - jó szándékú erőfeszítés és elköltött pénz ellenére nem romlanak látványosan a kulturális fogyasztás mutatói. Ahol megkeresik az elmúlt tíz évben elveszett több mint egymillió színházlátogatót. Ahol nem nyugszanak bele abba, hogy évi 20 millióval kevesebb mozijegyet vásárolunk, és negyedannyi könyvet, mint akár egy évtizeddel ezelőtt, pedig már akkor is volt televízió. Ahol az elveszett mozilátogatók kedvéért újraélesztik a vidéki mozihálózatot. Ahol kulturális kedvezményrendszer segíti a diákokat, a kisnyugdíjasokat, a nagycsaládosokat a színházba és a moziba járáshoz. Ahol a könyv áfájának eltörlésével és az általános iskolai tankönyvek ingyenessé tételével alacsonyabbá teszik a könyvárakat. (Dr. Pálinkás József: Az áfát eltöröltük.) Nem tetszettek eltörölni - mondom ezt a közönség kedvéért -, csak a tankönyvekét.

Ahol a hárommillió magyar, aki jelenleg a művelődési intézményeket látogatja, legalább olyan viszonyokat talál ott, mint egy átlag otthonban, ahol nem esik szét alatta a szék, nem omlik a vakolat, nem ázik be a tető. Ahol a másfél millió magyar könyvtárlátogató valóban új könyveket talál a könyvtárban, mert legalább annyival növeljük a könyvbeszerzési kereteket, mint ahogy a könyvek ára nő. Ahol azon az ezer településen, ahol semmilyen művelődési intézmény nem található - és ez ma a magyar községek egyharmada - legalább egy helyiség van, ahol szolgáltatásokkal fölszerelve művelődni lehet. Ahol a 22 ezer közművelődésben dolgozó szakember fizetése legalább eléri a szintén rosszul fizetett pedagógusokét.

 

(12.20)

 

Ahol nem mélyítik, hanem föltöltik a kulturális szakadékokat. Ahol nem lehetséges az, hogy Észak-Magyarország megyéiben negyedannyian járnak színházba és moziba, mint a valamivel gazdagabb régiókban. Ahol föltöltik a digitális szakadékokat is, ahol minden településen hozzáférhető az internet, de támogatás segítségével ki is tudják fizetni a használatát. Ahol a modern eszközök és a klasszikus kultúra nem állnak ellentétben egymással. Ahol a tévében újra lehet klasszikus filmfeldolgozásokat látni. Ahol digitális formában is hozzáférhető a magyar kultúra aranyalapja. Ahol nem bosszantják az embereket tévé-előfizetési díjjal, amelyért már semmi sem jár, hanem ezt a költségvetés pótolja. Ahol mind között a leghitelesebb a közszolgálati híradó. Ó, boldog ország! (Derültség az MSZP soraiban.) Ahol a közszolgálati tévé képernyőjén a fiatalok mellett újra és sűrűn látni lehet Érdit, Kudlikot, Vitrayt, Kepest, Friderikuszt, Hofit, Fábryt, mert nem riasztották vagy küldték el őket, és nem lopták el a pénzüket. Ahol nem félnek a rádióban a betelefonálós és vitaműsoroktól és a kabarétól. Ahol az állam megállapodik a kábelszolgáltatókkal, és így gondoskodik arról, hogy legalább egy országos kereskedelmi televízió adása a legolcsóbb kábelcsomagokban is fogható lehet. Ahol a nemzeti jövedelemnek nem csökkenő, hanem növekvő részét fordítják a kultúra állami támogatására. Ahol a költségvetésnek legalább minden századik forintját a kulturális alapellátásra költjük.

És végül, abban az országban jó élni, annak az országnak jó a kulturális imázsa, ahol a szavak visszanyerik régi jó - lehet, hogy kicsit unalmas - jelentésüket. Ahol, ha azt mondod: kultúra, azt mondom: közműveltség, és nem azt, hogy kultusz. Ahol, ha azt mondod: Bánk bán, azt mondom: Katona József, és nem azt, hogy hová lett a pénz. Ahol, ha azt mondod: Széchenyi, én megint azt mondhatom: igazi reformok. Ahol, ha azt mondod: Kosztolányi - elnézést a képviselő úrtól -, én ismét boldogan csak annyit mondhatok: versek. Ahol, ha azt mondod: ország, nekem nem kell azt mondani, hogy imázsközpont, hanem megkérdezhetem azt is, hogy hogy élnek a lakói. És ha ezt kérdezem, látva azt, ami jó, és látva azt is, ami rossz, te nem azt mondod: nemzeti letargia, hanem azt: nemzeti tenni akarás, közösen, mindnyájan, együtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kékkői Zoltán úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki Magyarországon egyszer is keresztülutazik, vagy akár csak a térképen szemléli meg az országot, az ország mezőgazdasági adottsága, mezőgazdasági arculata nyomban a szemébe tűnik. Szemébe tűnik, hisz a mezőgazdasági területek az ország területének kétharmadát teszik ki, ami Dánia és Írország után a legnagyobb arány Európában és a világátlag tízszerese. Pedig ekkor még nem beszéltünk a föld minőségéről. Ilyen minőségű szántóterület ilyen arányban tényleg egyedülálló adottság a világon.

Viharos történelmünk folyamán ez az adottságunk, ez a nemzeti kincsünk mentett meg sokszor a pusztulástól. Ez a természeti adottságunk, társulva a magyar nép szívós munkaszeretetével, biztosította létben maradásunkat. Vagyis mindkét elemre szüksége van egy nemzetnek, a kedvező adottságokra és az adottságokkal való élni tudásra. Mindnyájan ismerünk nagyszerű adottságú birodalmakat, amelyek letűntek a történelmi színről. Az ország kedvező adottságának és a nemzet élni akarásának köszönhetően vészeltük át az úgynevezett legvidámabb barakként a világ leghosszabban pusztító diktatúráját. Az elmondottak jelzik az általános igazságot, hogy az adottságokról számot kell tudni adni, a több adottság nagyobb felelősséget is jelent. És ne feledjük: az adottságokból mindenkinek részesülnie kell.

Sajnos, a magyar mezőgazdaság nemzeti adottságait, nemzeti kincseit a rendszerváltást megelőzően 1988-90-ben - hasonlóan az ország egyéb javaival történtekhez - a helyzeti előnyben lévő szűk pártelit kisajátította. Kétes legitimitású törvényeikkel: spontán privatizációs törvény, átalakulási törvény, társasági törvény, a magyar családok százezreinek vagyonát tulajdonította el. Ezzel az előzetes tulajdoni torzulással kezdődött a rendszerváltozás, amely tudatos torzító pusztításokat mind a mai napig nem sikerült helyrehozni. Nem is sikerülhetett, hisz az 1994-98 közötti időszak a tulajdoni privilégiumok és tulajdoni torzítások újabb fejezetét szülte. Az osztatlan tulajdonforma 1995. évi kiterjesztett intézményesítése és a szövetkezeti üzletrészek fillérekért történő úgynevezett felvásárlása felért az 1948. évi államosítás törvénytelenségeivel, azzal a különbséggel, hogy amíg 1948-ban végül is a magyar állam lett a tulajdonos, addig 1994 és '98 között a szocializmusban arisztokratává avanzsálódott osztály gazdasági hatalma totalizálódott.

A visszarendeződés ilyen nagyságú és mélységű időszaka után érthető, hogy az 1998-ban megbízást kapott kormány rendszerváltó feladatokkal találta magát szemben. 1998-ban változatlanul aktuális maradt a rendszerváltozásért életét áldozó Csengey Dénesnek profetikus, klasszikus mondása: Európába, de mindnyájan. Igen, ez a mondás 1998-ra változatlanul aktuális maradt, és ezért az esélyegyenlőség megteremtését szolgáló kormányzati agrárprogram készült. Az európai társadalom létprincípiumainak, a személyi méltóságnak, a szolidaritásnak és a szubszidiaritásnak az agrárgazdasági realizálását szolgálja ez a program. Csak sajnos 1998-ban ezt még mindig az alapoknál kellett kezdeni, úgymint: a valóságos tulajdonhoz jutás megteremtésénél; a kistulajdonosok tulajdonbiztonságának érvényt szerzésénél; a szövetkezeti üzletrész mindenki számára történő hozzáférésénél; az agrárvállalkozás kezdésének és működtetésének garantálásánál; a termelők piaci érdekérvényesítésének erősítésénél; a földművelésügy és a vidékfejlesztés együttes kezelésénél; az európai uniós csatlakozás egyik fő fejezetét képező mezőgazdaság nemzeti céljainknak megfelelő előkészítésénél; az agrár- és vidékfejlesztés költségvetési prioritásánál; az agrár-intézményrendszer soron kívüli fejlesztésénél; a területi és térségi egyenlőtlenségek mérséklésénél és az agrárkörnyezet ökológiai egyensúlyának biztosításánál.

Az elmondottakból látszik, hogy a mezőgazdaság arculata az ország mindenkori arculatának tükörképét jelenti. Fontos, hogy ezen a képen ne egy hajdani vidám barakk képe tükröződjön, se feudális, se gyarmati birtokstruktúra, hanem a prosperáló, EU-konform szövetkezetek és családi gazdaságok tükörképe; hogy a majdani utazó a már nem elválasztó határokon át Magyarország területére lépve a mezőgazdasági adottságainkból adódó előnyös különbségekkel találkozzon, és sohase veszítsük szem elől a leglényegesebbet: Európába, de mindannyian.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, amit államtitkár úr rendkívülien összefogottan elmondott, ez így igaz és így való.

 

(12.30)

 

A szövetkezeti üzletrészekkel kapcsolatosan én azt gondolom, hogy amikor a polgári kormány fölvállalja, hogy fokozatosan kifizeti az üzletrészeket, egy picit a jövőre is gondol, hiszen ezeknek az embereknek egy része majd a családi gazdaságokba visszaforgatja az onnan megkapott pénzt, vagy esetleg segít az ifjú gazdává váló családtagján.

Rengeteg anomáliát fölhalmoztak, amit meg kell oldani. Most első körben a külsősök kapják meg a pénzüket, a második körben most lehet igényelni a belső nyugdíjas üzletrész-tulajdonosoknak. Ezt követően a csőd és felszámolás alatt álló szövetkezetekre is gondol a kormány. A későbbi ütemben lehet majd a csődön túli szövetkezetekre gondolni, ugyanakkor a praktikák végtelenek. Nem a jövőt szolgálják azok az intézkedések, amiket a téeszek egyes vezetői csinálnak, nem igazolják le azt az összeget, ami '92-ben valóságos összeg volt - itt van egy levél (Felmutatja.) Csongrád megye 4. választókörzetéből, a körzetemből -, hanem ahelyett kevesebbet vagy egyáltalán nem igazolják le. Tehát ezek mind-mind fékezik a jövőt, és igazából nem azt segítik.

Egy picit árnyaltabb ma már a politika, mintsem lehetne riogatni ilyen feketére meszelt helyzetelemzéssel, amit az MSZP-s képviselőtársaink közül többek között Juhász Gábor úr mondott, hogy így a drogozás, úgy a drogozás. Én emlékeztetnék, hogy az ISM tulajdonképpen kidolgozott egy drogprogramot, és először történt ennek a programnak a kidolgozása, és először kerültek olyan intézkedések, és minisztériumi szinten először került ez a dolog (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kezelésre, és ez is a jövőképet szolgálja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt percekben kicsit ideges kormánypárti képviselőket láthattunk (Moraj a Fidesz soraiban. - Dr. Szakács Imre: Nem ezt nézted? Nem itt voltál? - Dr. Bogár László közbeszól.), úgy gondolom, azért, mert meghallhatták, hogy azok a pártok, akiknek vannak vízióik a jövőről, azok hogyan gondolkodnak (Sasvári Szilárd: Víziótok az van!), és hallhattuk azt, hogyan azok, akik a múltba révednek.

A még néhány hétig regnáló Fidesz-kormány felépített egy álomvilágot, egy virtuális világot, ehhez létrehozta az Országimázs Központot, elköltött jó néhány milliárd forintot; azt gondolták, hogy ezzel félre lehet vezetni a magyar állampolgárokat. Ideig-óráig természetesen ilyenféle dolgokkal meg lehet téveszteni az embereket, de hát ez nem sikerülhetett.

Persze elmondhatnánk azt is, hogy tanulhattak volna néhány szomszédos ország példájából; próbálkozott már ezzel Csehország is az elmúlt években - elég súlyos bukás lett a következménye, gondolom, hogy betervezhették volna.

Mi úgy gondoljuk, hogy az országról alkotott kép akkor fog alapvetően és látványosan megváltozni, ha nő a megelégedett és önmagukat biztonságban érző emberek száma. Ők lesznek majd igazi reklámja az országnak. Ehhez nem országimázsra van szükség, nem milliárdokat kell szemfényvesztésre költeni, hanem olyan gazdaságpolitikát kell megvalósítani, amely ehhez a feltételeket biztosítja. Olyan munkahelyekre van szükség, ahol jó kereseti lehetőséggel rendelkeznek az emberek.

Milyen az az ország - és erről szeretnék a következőkben néhány szót váltani -, ahol jól és sikeresen működnek a gazdasági társaságok, függetlenül attól, hogy azok külföldiek vagy magyarok, nagyok vagy kicsik? Úgy gondolom, hogy olyan országban, ahol rövid és középtávon is kiszámítható gazdasági környezet van, ott, ahol a kormány nem avatkozik pártállami módszerekkel a gazdasági folyamatokba, ott, ahol az adóhivatalt nem politikai rendőrségként használja a kormányzat, hanem arra, amire való, az adók beszedésére; ahol az adópolitikát nem változtatják évente (Glattfelder Béla: Beszéljél Vecsésről!), ahol az adócsökkentési ígéreteket a kormány be is szokta tartani. A hitelességhez, a szavahihetőséghez, tisztelt államtitkár úr, ez is hozzátartozik.

Ahol nem kell munkáltatói egészségügyi hozzájárulást fizetni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Számlagyár!), ami ma már indokolatlanul növeli a munkaerő költségét; ahol egyszer egy hónapban és egy számlára lehet befizetni az adókat (Glattfelder Béla: A számláknál tartunk! Így van!), nem úgy, mint most; ahol választható az átalányadózás például, és az adóhivatalnak való kiszolgáltatottság mérsékelhető a választható könyvvizsgálói tevékenységgel. Ahová azért érdemes befektetni, mert jó utakon bárhová el lehet jutni, ahonnan a telefonon, az internet segítségével az egész világ elérhető. Ahol jól képzett munkaerő van, és figyelnek a befektető, a munkavállaló érdekeire is, elismerik nemcsak a csúcsvezetők, hanem a munkavállalók munkáját is; ahol a leszakadt régiókban még a befektetés ösztönzését szolgáló adókedvezmények is vannak; ahol a mezőgazdaságban dolgozókra nem mint kizsigerelhető rabszolgákra, hanem a gazdaság egyenrangú, megbecsült tagjaira tekintenek.

Az ilyen országban, az általunk elképzelt országban jelentősen csökkenthetők a közterhek, a jelenlegi 40 százalékról akár 25 százalékra; a 38 órás munkahét bevezetésének semmilyen akadálya nincs. Megtartva a családtámogatás eddigi rendszerét, azt tovább lehet fejleszteni, hogy azok is hozzájussanak, akik eddig nem juthattak hozzá. A minimálbér emelésével nem a költségvetési bevételek nőnek a csillagos égig, hanem a munkavállaló és a munkáltató jövedelme; ahol a betegeket meggyógyítják anélkül, hogy az belerokkanna a gyógyítás költségeibe; ahol a befektetni szándékozó külföldit a már ott lévő vállalkozás nem lebeszéli, hanem rábeszéli a befektetésre, mert itt megbecsülik, és megtalálja a számításait.

Mi egy ilyen országot szeretnénk, azért dolgozunk, hogy ilyen is legyen. Nem álomvilágot szeretnénk építeni Magyarországon, és azt szeretnénk elérni, hogy Magyarország valóban legyen mindannyiunké.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyébként az országimázs-építésre fordított összegek részben megtérülnek, minden ellenkező híresztelés ellenére. (Keller László közbeszól. - Bauer Tamás: A Fidesznek!) Erre jó példa a franciaországi magyar napok, amiről nemrég hallottunk híradást, forintosítva hallottuk ezt a híradást. Egy éven keresztül mutatkozott be Magyarország Franciaországban, az volt ennek a műsornak, műsoregyüttesnek a neve, amely az ország különböző részein bonyolódott, hogy MAGY-art, amit többféleképpen lehet értelmezni, de franciául olvasva még az is benne van, hogy "mágia" - titokzatos szó; jellegzetes, titokzatos szó, hogy él valahol a Kárpát-medencében egy nép, legendák népe, és jó lesz odafigyelni.

Be is mutatkozott ez a nép csodálatos kiállításokkal. A párizsi városháza egyik dísztermében lehetett látni azokat a magyar festőket, akik ismertek Franciaországban is. Álomvilágot festettek egyébként, egy csodálatos álomvilágot, de hosszú sorok álltak, hogy lássák ezt az álomvilágot. (Sasvári Szilárd: Bizony-bizony!)

Egyéb rendezvények olyan kedvet adtak a franciáknak a Magyarországra való utazásra, hogy már bebizonyosodott, kimutatták, hogy annyi francia jött azóta Magyarországra, hogy az ő idegenforgalmi bevételei már meghaladták azokat a kiadásokat, amelyeket erre a kiállítássorozatra kellett költeni Franciaországban. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Tehát fényes példája, hogy igenis az országimázs-építés... - ez az országimázs-építés, és ha ezt jó helyre adják, akkor vissza is térül. (Taps a Fidesz soraiban. - Kovács Tibor közbeszól.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lasztovicza Jenő úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném ezt a gondolatot tovább folytatni, amit Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársunk elkezdett, mert ezek tények, amikről most ő beszélt, hiszen szeptemberben 40 százalékkal nőtt a franciák beutazása az előző időszakhoz képest, és ezek tények, mert a statisztikák nem hazudnak.

A másik: itt elhangzott az előző ellenzéki felszólalásban a kultúra kritizálása. Egyet tudomásul kell venni: a polgári kormány volt az, amely 140 százalékkal növelte a kultúrára fordított összegeket. Ez csak egy terület.

A másik lényeges terület, amiről mostanában nagyon sokat hallunk és olvasunk az újságokban, hogy a turizmus milyen komoly ágazata a nemzetgazdaságnak.

 

(12.40)

 

Igen, szomorú volt azt olvasni a statisztikákban, hogy '96-ban az előző kormányzat 500 millió forint állami támogatást biztosított idegenforgalomra. Ez a kormány ebben az évben 25 milliárdot, a jövő évben 28 milliárdot fordít. Elkészültek a tízéves turisztikai fejlesztési tervek, amelyek a kormány támogatásával fognak megvalósulni. Úgy érzem, hogy a Széchenyi-terv keretében megjelent pályázatok, amelyek nemcsak turizmusról szólnak, hanem nagyon sokrétűek, nagyon-nagyon sok családot és vállalkozót érintenek.

Hogyan kapcsolódik ide az országimázs? Önök kritizálják azokat a reklámokat, amelyekben az Országimázs Központ ezeket a hirdetéseket a nyilvánosság elé viszi; hiszen ezek nem titkosak, nem úgy, mint az előző ciklusban, hogy senki nem tudta, milyen pályázatok vannak, vannak-e pályázatok, az előző kormány támogat-e valamit. Úgy érzem, hogy az Országimázs Központnak ez is fontos szerepe, hogy igenis ez a kormányzat nyíltan kiírja a pályázatait, hogy ezek mindenki számára hozzáférhetők legyenek.

Hogy miért fontos ez? A turisztikában is közel 22 ezer vállalkozó foglalkozik a vállalkozásainak vezetésével, és ebben az évben, 2001-ben is több mint tízezer pályázat érkezett már be az első tíz hónapban a Vállalkozásfejlesztési Kht.-hoz. Tehát nem igaz az, amit Katona Béla, Kuncze Gábor képviselőtársaim mondanak, hogy nincs esélyük, nincs jövőképük a magyar családoknak, a magyar vállalkozóknak. Igenis van! Ha tíz hónap alatt több mint tízezer pályázat érkezett be, az azt jelenti, hogy van elképzelése az embereknek, van lelkesedésük és van jövőképük. Ezt önök nem tudják leradírozni. (Horn Gábor: De pénzük biztos, hogy nincs!) És pénzük is van, kedves képviselőtársam!

Ezt azért tartom jelentősnek, mert a külföldön Magyarországról és a nemzetről alkotott képet legjobban a hazánkba látogató külföldi turisták alakíthatják. Itt is nagyon komoly szerepe van az Országimázs Központnak. Csak egy-két példát hadd mondjak: 1998-ban 3,1 milliárd euró volt a bevétele az idegenforgalomnak, 2000-ben 3,7 milliárd, ez 600 millió euró. Ez 150 milliárd forint, uraim! (Sic!) Tehát amit Kuncze képviselőtársam mondott, hogy az országimázsra költött pénz elherdált pénz: több százszorosát termeli meg az idegenforgalom ennek segítségével. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.) Még egy adatot szeretnék mondani: 2001-ben már elértük a tavalyi turisztikai bevételt, tehát várhatóan ebben az évben is plusz 150 milliárd forintos árbevétele lesz a nemzetgazdaságnak.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Glattfelder Béla államtitkár úr. Megadom a szót.

 

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Normál felszólalás.

 

ELNÖK: Normál menetrendben kíván hozzászólni?

 

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Normál felszólalás, hogyne!

 

ELNÖK: Normál felszólalás következik, csak miután ön államtitkár, ezért előnyben kell hogy részesítsem a többiekkel szemben, tehát előreugrik a Fidesz felszólalói között. (Horn Gábor: A normál felszólalás kizárt, bizonyos feltételek hiányoznak!)

 

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egyetértek mindazokkal, akik előttem arról beszéltek, akár a kormánypárti, akár az ellenzéki oldalról, hogy Magyarország sikereiről beszélnünk kell itthon és külföldön; hogy Magyarországnak tennie kell azért, hogy a róla kialakult kép a magyar állampolgárok és a külföld szemében is a lehető legjobb legyen. Ezért nagyon fontos számunkra, amikor a saját magunkról alkotott képet külföldről megerősítik.

Az elmúlt hónapban jelent meg az Európai Unió bizottságának országjelentése, amelyből ha kivágnánk a gazdaságra vonatkozó részeket és ezt minden postaládába az Országimázs Központ eljuttatná, akkor okkal mondhatná bárki, hogy ez egy valóságos sikerpropaganda. Ugyanis az Európai Unió Bizottsága a magyar gazdaságról és általában Magyarországról a jelentésében nagyon kedvező képet festett.

De az Európai Bizottság nem áll egyedül azon nemzetközi szervezetek sorában, akik Magyarországról az elmúlt időszakban kiváló véleményt alkottak, mert például az OECD egy olyan jelentést tett közzé, amely a tudásalapú gazdaság szempontjából vizsgálta a különböző államokat, és Magyarországot a világon a hatodik helyre tette, vagyis úgy ítélte meg, hogy a versenyképességünk a tudásalapú gazdaságban a hatodik helyre, nagyon előkelő helyre sorol minket.

De más nemzetközi szervezetek is, amelyek az országok versenyképességét vizsgálják, Magyarországnak az elmúlt időszakban javuló helyezéseket, javuló pontozást adtak. Például az Európai Unió Bizottsága úgy fogalmaz, hogy az elmúlt tíz évben most volt a legmagasabb a gazdasági növekedés, az Európai Unió gazdasági növekedése átlagának kétszeresét értük el; most a legalacsonyabb a munkanélküliek száma és a munkanélküliségi ráta, lényegesen alacsonyabb, mint az Európai Unió átlaga, és különösen gyors ütemben csökkent a tartósan munkanélküliek száma; és most a legalacsonyabb az infláció, és ennek a csökkenése az elmúlt időszakban lényegesen felgyorsult. 1998 óta nő a foglalkoztatottak száma, '98 óta 233 ezerrel többen dolgoznak, mint azt megelőzően; és nőtt az egy főre jutó jövedelem is, és különösen az elmúlt időszakban erősen növekvő ennek a tendenciája - ahogy az Európai Unió országjelentése fogalmaz.

Az országjelentés pozitívan említi a minimálbér emelését is, amely a foglalkoztatottak közel 25 százalékát érinti kedvezően (Bauer Tamás: Ez nem igaz!), és nagyon sokszor, többször pozitívan említi a Széchenyi-tervet, utalva arra, hogy ennek első kedvező jelei már láthatóak, különösképpen az otthonteremtés területén, az új lakások építésének területén és a turizmus területén.

Csak megemlítem, hogy persze az Európai Unió országjelentése más, itt elhangzott véleményekkel szemben egyszer sem említi pozitív összefüggésben és semmilyen módon nem említi az egykori Bokros-csomagot.

Az országimázs azért fontos, mert ez visszahat a saját tudatunkra is, visszahat a gazdasági döntéshozók tudatára is, és ilyen módon befolyásolja azokat a döntéseket, amelyeket a gazdasággal összefüggésben hozunk. Ha kedvezőtlen kép él a külvilágban és bennünk is a magyar gazdaság helyzetéről - ahogyan ezt sokan szeretnék -, ha végzetesen rossznak látjuk a magyar gazdaság helyzetét, akkor ennek következtében a gazdaságpolitika pánikreakciókat fog mutatni, és olyan kapkodásba kezd, amelynek, tisztelt hölgyeim és uraim, Bokros-csomag lehet a vége.

Éppen ezért kérem, emlékezzenek arra, hogy az orosz pénzügyi válság idején, az árvizek idején, a boszniai háború idején hány helyről hallottuk, hogy megszorító intézkedésekre van szükség, hogy pótköltségvetést, Járai-csomagot kell alkotni. A kormány nem engedett ezeknek a nyomásoknak, a kormány nem esett pánikba, nem kezdett kapkodni, kitartott a saját pozitív jövőképe mellett, és ennek köszönhetőek mai sikereink. Ha akkor önökre hallgatva, ellenzéki képviselőtársaim, új Bokros-csomagot alkotunk, minden bizonnyal nem juthattunk volna ide el, és ebben jelentős szerepe van annak, hogy a kormánypártokban, a kormányban pozitív jövőkép élt, a magyar gazdaság jövőjéről, lehetőségeiről kedvező véleményt alkottunk. Ezért nagyon fontos, hogy ezt a pozitív jövőképet, pozitív várakozásokat fenntartsuk, ne csak az állampolgárok fejében, ne csak a rólunk gondolkozó külföldi szervezetek, befektetők fejében, tudatában, hanem a magyar gazdaságpolitikusok tudatában is.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Sasvári Szilárd: Bravó! - Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úr megfeledkezik arról, az országjelentés szó szerint azt mondja, hogy a korábbi szerkezeti reformoknak köszönhető a jelenlegi gazdasági növekedés. Ezen az előző ciklus gazdaságpolitikai intézkedéseit érti.

Másodszor: azzal, hogy önök tudatosan alátervezték a két évre szóló költségvetésben az inflációt, ebben a két évben önök nagyobb összeget vettek el a különböző költségvetési területektől, mint amit a Bokros-csomag jelentett. (Dr. Géczi József Alajos: Úgy van!)

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Filló Pál úr, az MSZP képviselője.

 

FILLÓ PÁL (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva az államtitkár úr hozzászólását, egy régi szállóige jutott eszembe: minden szép, minden jó, mindennel meg vagyok elégedve.

 

 

(12.50)

 

Ha én államtitkár lennék, biztos én is így gondolkodnék (Keller László: De nem!), de én nem vagyok az, nem is vágyom ilyen pozícióra, igen tisztelt képviselőtársaim! (Bauer Tamás: Ebben a kormányban biztos nem!) Ugyanakkor ha az emberekkel beszélgetünk, akkor az emberek véleménye körülbelül egy másik szállóigével foglalható össze, hogy (Tállai András: Horgász!) valami van, de nem az igazi. Én itt szeretném elkezdeni.

A tavasszal leköszönő Fidesz-kormány azt (Tállai András: Horgásztörvény!) hitte, hogy az Országimázs Központ felállításával, a Happy End Kft.-nek kifizetett sok milliárd forinttal meg lehet vásárolni az országról kialakított képet (Balsay István: Ez már volt!) - ez nem sikerült. Ma a kisemberek, a munkások, a foglalkoztatottak, a vállalkozásba kényszerített dolgozók nem azt érzik a bőrükön, amit a reklámok sugallnak nekik. Az ő kiszolgáltatottságukon nem javít az, hogy óriásplakátokon olvashatják, vagy közpénzekből fizetett tv-reklámokban láthatják a gazdag polgárok kormányának dicsőítését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi azért dolgozunk, hogy ezeknek az embereknek a sorsa is jobbra forduljon. Fontos és pozitív lépés volt a minimálbérek felemelése (Sasvári Szilárd: Úgy van, köszönjük! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bár elleneztétek!), de az alacsony bérek problémáját ez önmagában nem oldotta meg. (Tállai András: Mindig utólag ismeritek el, az a baj!) Nem lehet az a cél, hogy hazánk, Magyarország a minimálbéren tengődők országa legyen, mert aki tisztességesen dolgozik, az nem küzdhet elemi megélhetési problémákkal. Ezért mi fel fogjuk gyorsítani a bérek emelkedését, és elérjük (Dr. Bogár László: '95-ben kellett volna végiggondolni!), hogy a tapasztalat és a ledolgozott évek újra értékké váljanak. (Sasvári Szilárd: Na! - Közbeszólás a Kisgazdapárt padsoraiból: 3,60-as kenyér!) A bérre rakódó közterhek csökkentésével harcot indítunk a feketegazdaság, a színlelt munkaszerződések és a számlaadásra kényszerített dolgozók kényszervállalkoztatása ellen. (Balsay István: Vecsésen is! - Derültség a Fidesz padsoraiból.) Azért, hogy a jövőben a minimálbér teljes összegét a dolgozók megkaphassák, meg kívánjuk szüntetni a minimálbért terhelő személyi jövedelemadót. Az a célunk, hogy a jelenlegi káosz helyett rendezett és átlátható viszonyok alakuljanak ki a munka világában.

Tisztelt Ház! A tűzijátékok durrogása vagy a korona hajókázása nem feledteti a munkavállalókkal azt, hogy ma Magyarországon a munkaidőnek gyakorlatilag nincs vége. Mi vissza fogjuk állítani a pihenőidő és legfőképp a vasárnap becsületét. (Sasvári Szilárd: Ti?) Rendszeres munkaügyi, munkavédelmi ellenőrzésekkel el fogjuk érni, hogy a munkahelyeken újra természetes dolog legyen (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) a munkaruha, a védőruha, az öltöző, a tisztálkodási és étkezési lehetőség, mert az európai normákhoz ez is hozzátartozik.

Képviselőtársaim! Milyen családpolitika az, amelyik megengedi, hogy a 40 év feletti, aktív korban lévő korosztály teljesen esélytelenné váljék a munkaerőpiacon? Mert ahogy azt erzsébetvárosi fogadónapjaimon (Sasvári Szilárd: Ki ott a polgármester?) vagy a panaszos levelekből tapasztalom, ma ez az egyik legsúlyosabb megoldatlan probléma. Ha valaki 40 év felett kikerül a munkahelyéről, reménytelen elhelyezkednie, pedig ők azok, akiknek támogatniuk kellene idős szüleiket (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A BKV-nál is...), segíteniük az iskoláztatást, a családalapítást, a lakáshoz jutást gyermekeik számára. Elfogadhatatlan ez a helyzet! Mi, szocialisták, foglalkoztatási támogatásokkal, célzottan a számukra szervezett továbbképzési programokkal és pozitív diszkriminációval fogjuk segíteni őket az elhelyezkedésben. Hasonló módon gondoskodni fogunk a sorkatonai szolgálatból leszerelő, valamint a gyengén képzett, hátrányos helyzetű fiatalokról is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy az országról alkotott kép akkor fog valóságosan javulni, ha a munkapadoknál álló, irodákban dolgozó vagy a kereskedelemben szolgáltatást végző munkavállalók is megbecsült állampolgároknak érezhetik magukat. Akkor, ha szeretett hazánk, Magyarország a tisztességesen megfizetett, normális munkaidőben dolgozó és normális körülmények között tevékenykedő, megelégedett munkások, szakemberek országává válik. Akkor, ha a kormány a szakszervezeteket, a kisemberek érdekeit védő civil szervezetet partnernek és nem ellenségnek tekinti. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!) Mi ilyen országot akarunk, és készen állunk arra, hogy ezt meg is valósítsuk.

A kormányimázs helyett, hölgyeim és uraim, eljött az országimázs megteremtésének az ideje.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Glattfelder Béla államtitkár úr.

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Természetesnek veszem, hogy a Bokros-csomag egykori leglelkesebb támogatói ma némi savanyú szájízzel veszik azt tudomásul, hogy az Európai Unió országjelentése nem tartalmaz semmilyen pozitív állítást a Bokros-csomaggal összefüggésben, ellenben a Széchenyi-tervet többször dicsérőleg, a magyar gazdaság számára hasznos gazdaságpolitikai programként jellemzi. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van! - Csige József közbeszól.)

Örülök annak, hogy akik egykor ellenezték a minimálbér emelését, és amikor erről viták folytak, akkor csak a minimálbér-emeléssel járó kockázatokat és esetleges hátrányokat hangsúlyozták, ma már, utólag elismerik ennek a szükségességét, különösképpen azért, mert akkori negatív jövőképük, negatív álmaik nem teljesültek. Ma is ez a helyzet. Sokan vannak, akik a kormány elképzeléseit különböző félelmeik miatt nem támogatják egy-egy döntésnél, utólag viszont megpróbálják egykori saját döntéseiknek, például a Bokros-csomagnak tulajdonítani annak sikereit. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szálljon le erről!)

A Bokros-csomag hatására akkoriban csökkentek a reálbérek, csökkent a foglalkoztatottak száma, és különösképpen a 40 év fölötti munkavállalók esetében nőtt a munkanélküliség, csökkent a 40 év fölötti foglalkoztatottak száma, ami újólag, újra növekedésnek indult, és ma már nő a 40 év fölötti foglalkoztatottak száma. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nagyon!)

Persze, van néhány olyan cég, például a Fővárosi Önkormányzat által irányított Budapesti Közlekedési Vállalat, amely megpróbálkozott diszkriminatív hirdetések közzétételével (Sasvári Szilárd: Így van!), de egy fideszes országgyűlési képviselő interpellációjának hatására diszkriminatív szándékuktól elálltak. Így szolgáljuk szerintem Magyarország jövőjét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Sasvári Szilárd: Helyes!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Őry Csaba képviselő úr, a Fidesz képviselője.

 

 

(A jegyzői székben Herényi Károlyt dr. Szabó Erika
váltja fel.)

 

DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondandóm első felében én is a minimálbérhez kapcsolódtam volna, de miután Glattfelder Béla államtitkár úr szólt erről, csak egyetlen tévedést szeretnék korrigálni; Filló Pál képviselő úr újra és újra, makacsul azt állítja, hogy ma Magyarországon nincsen korlátja a munkaidőnek.

Szeretném újra és ismét leszögezni: Magyarországon a munkaidő napi 8 óra, heti 40 óra, és egyébként a munka törvénykönyve legutóbbi módosítása miatt naponta, semmilyen körülmények között nem lehet több 12 óránál. Ilyen értelemben nem bővült, nem kiterjedt, hanem korlátozódott az egy nap és a hetente végezhető munkaidő hossza.

Köszönöm szépen. (Filló Pál: Menj el egy munkahelyre, nézd meg!)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Balsay István úr, a Fidesz képviselője.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én egy Szent-Györgyi Albert-idézettel kezdem, amely így szól: "Ha azt akarod, hogy a te hazád legyen a legerősebb, először is azon gondolkozz, hogy miben. Azt akarod-e, hogy neki legyenek leghatékonyabb eszközei gyilkolásra, pusztításra, terrorizmusra, tömegirtásra? Vagy legyen-e legerősebb gazdaságilag, tisztesség, jóindulat, segítőkészség, tudás, egészség és boldogulás tekintetében?"

Én úgy gondolom, hogy nekünk az utóbbi kérdésre kell pozitív választ adni, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt programja és az országimázs fő vonulata is arról szól, hogy a magyar családok boldoguljanak, hogy a biztonság javuljon, hogy egy tudásbázisú társadalmat alakítsunk ki, és ez az egész nemzetre, a határokon túli nemzettestre is igaz legyen.

Teleki Pál azt írja, hogy merjünk magyarok lenni. Földrajzilag nehezebb helyen egy nemzet országa sem fekszik, mint a miénk. Ahhoz, hogy ezt az országot ezer éven át és a mostani körülmények között is fenntartsuk, olyan nemzet szükséges, amely erős akarattal, szabadságszeretettel, kemény elszántsággal rendelkezik. Ma is igazak ezek a szavak. Szükséges tehát, hogy legyen fejlesztés, amely erős akarattal, szabadságszeretettel és kemény elszántsággal párosuljon, amely Magyarországot ismét az európai nemzetek sorába viszi - megtörténik Európa egyesítése.

 

(13.00)

 

Szükségesnek tartom tehát, hogy az a decentralizáció, vidékfejlesztés, amelyet elkezdtünk, tovább folytatódjék és tovább erősítse a vidéket.

Itt kell megemlítenem, hogy olyanokkal kell vitatkoznunk a decentralizáció mértékéről, a vidékfejlesztésről, akik nemrégiben pert indítottak a metróépítés ügyében, ami ma egy igazságos döntéssel végződött. Olyan emberek részéről érnek bennünket vádak, akik parlamenti döntés és felhatalmazás nélkül kezdtek el egy ilyen fontos beruházást. Ma kétszáz kilométeren építünk gyorsforgalmi utakat, Duna-hidakat, Tisza-hidakat, javítva ezzel a vidéki ember életesélyeit és lehetőségeit, kultúrához és tudáshoz való jutását. Erről szól az ország jövőképe, és erről szól az országimázs programja.

Merjünk magyarnak lenni, és merjük büszkén vállalni magyarságunkat. Illyés Gyula elhangzott idézetét is említeném: nem hiszem, hogy oly sok volna a tehetség, de hiszem, hogy a magyar nép maga életerős, szívós, s ezt olyan jelek mutatják, mint a magyar munkás munkaszeretete, szakértelme, a parasztság életszeretete, a középrétegek érdeklődése. Életerős, felfelé menő népnek érzem a magyar népet.

Erről szól az országimázs és erről szól a mi programunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csákabonyi Balázs úr, az MSZP képviselője.

 

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Balsay képviselőtársam az imént azt mondta, hogy merjünk magyarnak lenni. Teljesen egyetértek vele, de hozzáteszem azt is, hogy merjünk igaznak lenni.

Stumpf István miniszter úr a mai vitanapot felvezető expozéjában többek között azt mondta, hogy az ellenzék éppen úgy érdekelt az országkép építésében, mint a kormány. Hát ennek az egyik része igaz. Az ellenzék is érdekelt az országkép építésében - de nem éppen úgy érdekelt, mint a kormány; és itt nem a célt, hanem a módszert és a megvalósítás eszközeit vitatjuk. Mert nem úgy akarunk országképet építeni - és itt engedjék meg, hogy a költőgéniusz egy-két gondolatát segítségül hívjam -, hogy hamis képekkel és szeszekkel kell mámort mímelnünk, hanem úgy, tisztelt képviselőtársaink, hogy hörpintsünk valódi világot. Tegyük hozzá azt is, hogy habzó jéggel a tetején.

Tisztelt Országgyűlés! A délelőtti felszólalásokban az időskorú generáció jövőképéről még nem esett szó. Engedjék meg, hogy elmondjam, mi hogyan gondolkozunk erről. Mi azt akarjuk, hogy minden idős ember az időskor méltóságához megfelelő módon éljen. Azt szeretnénk, ha a nyugállományba vonulás nem jelentené azt, hogy le kell mondani az eddig megszokott életvitelről. Hogy ne kelljen kétszer is meggondolni, hogy a vasárnapi ebédhez a csirkeláb vagy a far-hát helyett akár esetleg egy kis mellet vagy combot is vehetnek. Ne azon kelljen gondolkodni, hogy a gyógyszereket váltja-e ki, vagy élelmiszert vásárol. Ne okozzon nehézséget a havi villanyszámla, gázszámla kifizetése, ne kelljen vakoskodni 25 wattos égő mellett, és ne kelljen a hideg kályha mellett télikabátban üldögélni.

 

(A jegyzői székben Kapronczi Mihályt Kocsi László váltja fel.)

 

Azt akarjuk, hogy az idős ember is tudjon az autójába - ha van neki - üzemanyagot venni, ne kelljen a nyugdíjba vonulás után levetetni a rendszámtáblát, és fillérekért eladni az olyan nagyon szeretett és dédelgetett Trabantot vagy Wartburgot. Azt akarjuk, hogy egy dolgos élet munkája után mindenki legyen jogosult azokra az ellátásokra, amelyek az életminőség fenntartását, javítását szolgálják.

Mindehhez meg fogjuk teremteni az igazságos nyugdíj- és szociális ellátórendszert, nem fogjuk megengedni, hogy az időskorúak életminősége még jobban visszaessen az aktív korban elértekhez képest.

Azt akarjuk, hogy a nyugdíjasnak is legyen lehetősége karácsonyra, névnapra, születésnapra ajándékot venni unokáinak, és senki ne szoruljon rá arra, hogy mások kegyelemkenyerén éljen. Olyan egészségügyi és szociális ellátórendszert fogunk kialakítani, amely figyelembe veszi az időskorúak sajátos igényeit, segíti az idősek rehabilitációját, betegségük esetén ápolásukat, gondozásukat, és a gyógyulásukhoz szükséges gyógyszereket is biztosítani fogja.

El fogjuk érni, hogy az időskorú társadalom aktívan részt vehessen az őket közvetlenül érintő döntések meghozatalában; véleményük, szavuk ne csak meghallgatásra találjon, hanem megszívlelésre is.

Tisztelt Országgyűlés! Mi a jövő társadalmát úgy képzeljük el, hogy abban teljes harmóniában él együtt az alkotó munkában már megfáradt idős generáció, a legtöbb terhet viselő aktív korosztály, a jövőt jelentő gyermekek és unokák szerető társaságában.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megjelent Harrach Péter neve a képernyőn, de nem látom a teremben. (Sasvári Szilárd: Az államtitkár asszony van itt.) Az államtitkár asszony akar kétperces hozzászólást tenni? (Szilágyiné dr. Szemkeő Judit: Igen.) Akkor megadom a szót Szemkeő Judit államtitkár asszonynak, kétperces hozzászólásra. (Dr. Géczi József Alajos: Jobb változat!)

 

SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindössze annyit szeretnék mondani, hogy egyrészt örömmel köszöntöm, hogy az MSZP csatlakozik a Fidesz háromgenerációs, többgenerációs családmodelljéhez, és egyetértenek azzal, hogy erősíteni kell a többgenerációs családokat; másrészt pedig szeretném figyelmeztetni ismételten mindazokat, akik hallgatnak bennünket, hogy a '94-98 közötti időszakban az MSZP-SZDSZ-kormány 11 százalékos értékvesztést eredményezett a nyugdíjaknál, míg mi - eddig - 16 százalékkal megemeltük a nyugdíjak értékét.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Bauer Tamás: Államtitkár tetszett lenni az Antall-kormányban, akkor hogyan voltak a nyugdíjak? - Kuncze Gábor: Arra nem emlékszünk!)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szabó István úr, a Fidesz képviselője.

 

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden hangzott el ellenzéki szónokok szájából, mondhatnám azt, országimázs-rombolás címén; mondhatnám azt is, egyenes folytatásaként annak, amit itthon és sajnos egyesek külföldön is egyébként végeznek.

Kuncze Gábor képviselő úr egy Bauer Tamásban már-már gyermeki örömöt kiváltó képzavarral élt a magyarországi demokráciával összefüggésben, ezért nekik olvasom: "Magyarország stabil intézményi háttérrel rendelkezik, amely garantálja a demokráciát és a jogállamiságot. A parlament továbbra is zökkenőmentesen működik, az általános törvényalkotó folyamat biztosan halad előre (Szabó Sándorné: Még szerencse!), és jó eredményeket ér el a közösségi vívmányokhoz való további közelítés terén." A forrás az Európai Bizottság ez évi országjelentése. (Kuncze Gábor: Erre mondtátok négy évvel ezelőtt, hogy nem érdekes, mit mondanak külföldön!)

Külföldről nemcsak a vakációjukat megtervezni kívánó turisták szentelnek figyelmet hazánknak, hanem befektető gazdasági elemzők, nemzetközi szervezetek, akik és amelyek saját tapasztalataikra, forrásaikra támaszkodva igyekeznek képet alkotni Magyarországról és a magyar emberekről. Teszik ezt országimázs-építéstől függetlenül, amit egyébként mint természetes és fontos tevékenységet vesznek tudomásul, amit még nálunk gazdagabb és jobb sorsú országok sem mellőzhetnek.

A csatlakozásra váró országok, köztük hazánk felkészüléséről negyedik alkalommal készítette el jelentését az Európai Bizottság. A jelentést megfogalmazó szakértők értékelték a magyar polgárok, a magyar kormány, a magyar parlament, benne kormánypártok és ellenzék teljesítményét. Elhelyezve mindezt európai kapcsolataink viszonyrendszerében, egy politikai és gazdasági kritériumrendszerben, az élet valamennyi területét felölelő szabályozási rendszerrel évről évre való összevetésben, rögzítik évről évre, így idén is minden területen az előrehaladást.

 

(13.10)

 

És hogy a jelentés szól hiányosságokról is? Igen, de ezek a dolgok nem tavaly romlottak el. Ezek a dolgok évtizedek alatt romlottak el, és ezek közül van, amit fel tudunk számolni, és van, amit csak a kívánatos mértékre visszaszorítani leszünk képesek. Ezt még akkor is le kell szögezni, ha a hiányosságok felszámolására nincsenek évtizedeink. Számunkra azonban a közös eredmények jóval többet jelentenek, mint uniós felkészülést, éppen ezért, úgy gondolom, kell hogy ezeknek merjünk örülni.

Egy brit szerző "Mi, európaiak" című kötetében az európai nemzetek sajátos vonásait próbálja csokorba szedni. Rólunk, magyarokról a találékonyságunkon és tehetségünkön kívül a pesszimizmusunkat említi. Magyar diplomata amerikai barátjának bosszankodását idézi, aki azt mondja, a magyarok akkor sem hajlandók az egész képet látni, ha az sokkal kedvezőbb a résznél. Nos, úgy gondolom, ezen kell feltétlenül változtatnunk.

Még egy gondolatot engedjenek meg. Katona Béla képviselőtársam hosszan sorolta, hogy milyen országban szeretne élni. Neki csak annyit tudok mondani, hogy Isten hozta Magyarországon: ez az az ország, ahol érdemes élni.

Köszönöm szépen. (Taps és derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólások: Így van!)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szabó Sándorné, az MSZP képviselője.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Országimázsra ez a kormány külön szervezetet hozott létre, nem sajnálva a pénzt óriásplakátra, nehezen értelmezhető szlogenre, jelszavakra. Mi, szocialisták azt gondoljuk, az az országimázs a jó, amelyet az emberek maguk közvetítenek, hangulatuk, megelégedettségük és megélhetésük könnyebbsége révén. Sajnos, ez nem így történik, és ezért érezzük úgy, hogy a feleslegesen kidobott milliárdokat jobban, az emberek érdekében hasznosabban lehetne felhasználni.

Mi, szocialisták úgy gondoljuk, olyan országban jó élnie a magyar állampolgároknak, ahol mindenkinek joga van az emberi méltósághoz, az emberi élethez. Olyan jóléti politikát kell kialakítani, amely minden családnak megadja a lehetőséget a gyarapodásra, és nem engedi meg a végleges leszakadást, a szegények gettósodását. Mi olyan országot akarunk, amelyben megoldást talál a kormány arra, hogy mindenkinek joga legyen a lakhatáshoz; ahol érvényt szereznek annak a törvényi előírásnak, hogy gyermeket anyagi okból nem szabad kiemelni a családból.

Mi olyan társadalmat és országot akarunk, ahol tisztelik és nem kirekesztik a fogyatékosokat; ahol a fogyatékkal élőnek nem kell külön küzdelmet folytatnia azért, hogy munkalehetőséget, tanulási lehetőséget, információt kaphasson; nem kell külön küzdelmet folytatnia azért, hogy a támogatások odaítélésekor figyelembe vegyék sajátos élethelyzetét; az önálló ügyintézésnek nem gátja az intézmények megközelítése, ahol van jeltolmács; ahol a fogyatékkal élőket nem kizárni, hanem beilleszteni igyekeznek a támogatások különböző formáival.

Mi olyan országot akarunk, ahol nem kell megalázkodni azért, hogy a minimális életfeltételeket, a szociális minimumot az arra rászorulók megkaphassák. Azt szeretnénk, hogy az európai uniós csatlakozás idejére a mi országunkban is megteremtődjék a garantált minimum, mert nem a szegényeket, hanem a szegénységet kell ellenfélnek tekinteni.

Mi olyan országot szeretnénk, amelyben a családok, a gyermekek több mint egyharmadának ne kelljen együtt élnie a reménytelenséggel.

Mi olyan országot akarunk, ahol a társadalom nem fogadja el azt a kormányzati politikát, amely a szegények ellen fordul; nem fogadja el, hogy a kormányzat az embereket érdemesekre - akik munkával és viszonylag magas jövedelemmel rendelkeznek - és érdemtelenekre osztja; ahol az ország nem rekeszti ki a saját szegényeit.

Mi olyan országot akarunk, ahol a gyermekek támogatása nem attól függ, hogy milyen családban született, mert a társadalomnak minden gyermekre szüksége van, ezért olyan családpolitikát kell kialakítani, ahol a támogatás összege nem a szülők jövedelmétől függ. Olyan országot akarunk, ahol a gyermeket vállaló családok minden támogatást megkapnak e fontos feladat ellátásához. Azt akarjuk, hogy az Európa-szerte elismert intézményrendszer, a bölcsődei ellátás választható lehetősége legyen a szülőknek; hogy az anyasági ellátások, a gyes együtt mozogjanak a bérekkel; hogy minden kismama kapjon várandóssági pótlékot, ne csak az, aki adózik; hogy a családok a szegénység veszélye nélkül vállaljanak gyermeket.

Nekünk, szocialistáknak a szociálpolitika egyben társadalompolitika is. A Szocialista Párt szociálpolitikája valójában az emberek közötti szolidaritást kifejező, a nemzedékek szövetségét is megjelenítő közügy. Mi, szocialisták azt mondjuk, az az igazi országimázs, ahol jó élni, öregnek, gyermeknek, családoknak, fogyatékkal élőknek, rokkantaknak; ahol a ma még szegénységben élőknek van és lesz esélye és reménye. Szerintünk az az igazi országimázs, ha minden gyermeknek, tehát a jövőnek van oka mosolyra így karácsony havában is. Mi ilyen országot szeretnénk, és ezért dolgozunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Németh Zsolt államtitkár úr.

 

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Szabó István úr szólt néhány perccel ezelőtt az európai uniós kommunikációnkról, néhány megjegyzést ezzel kapcsolatban engedjenek meg.

A Külügyminisztériumnak az Európai Unióval kapcsolatos kommunikációja alapvetően négy területre terjed ki. Az egyik egy széles sajtókapcsolati rendszer kialakítása. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a tagállamok sajtóinak képviselőit több körben, öt-hat alkalommal invitáltuk meg Magyarországra, és ismertettük meg őket a legsajátosabb, uniós csatlakozásunkkal összefüggő kérdésekkel. Hasonlóképpen a Magyarországra akkreditált sajtó képviselőit is rendszeresen tájékoztatja a minisztérium.

Másodsorban kommunikációs rendezvényeket szervez az integrációs államtitkárság a tagállamokban, különféle előadásokkal egybekötött kiállítások tartoznak ebbe a körbe.

A harmadik terület az internetes megjelenés. Az integráció problematikájával kapcsolatban egy internetes honlap folyamatosan, naprakészen szolgáltatja Magyarország felkészülésével kapcsolatban az információkat.

A negyedik terület pedig összetett kommunikációs eszközök alkalmazása: egy interaktív DVD-t készítettünk el, hasonló tartalommal készült el a közelmúltban egy CD-ROM, amely Magyarország integrációs felkészülését ismerteti. Ebben a sorban szeretném megemlíteni - bár nem kifejezetten uniós tartalma van - azokat a nagyrendezvényeket, amelyek részben a magyar millenniummal függtek össze, részben ettől függetlenek, így a vatikáni megjelenésünk, a féléves brüsszeli Europalia, az éppen most lezáruló franciaországi magyar kulturális évad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és hasonlóképpen Olaszországban és Dániában is hamarosan tervezünk egy ilyen megjelenést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetem a frakciók rendelkezésére álló időkeretet: a Fidesz 30 perccel, az MSZP 20 perc 11 másodperccel, a Független Kisgazdapárt 3 perc 34 másodperccel, az SZDSZ 1 perc 24 másodperccel rendelkezik.

1 perc 24 másodpercre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Az imént Szabó István fideszes képviselő úr azt mondta, hogy ami az országjelentésben negatívum volt, az hosszú évtizedek problémája volt. Nos, a közpénzek elköltésének átláthatatlansága, a nyugdíjreform megállítása, az autópálya-építés közbeszerzés nélkül, a média csonka kuratóriumai és a státustörvény, öt fontos kritikai pont: mind-mind a Fidesz-kormány három és fél éves tevékenységének köszönhető.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Sasvári Szilárd úr, a Fidesz képviselője.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő asszonynak szeretnék röviden reagálni. Az jutott eszembe a hozzászólásakor, hogy vajon ezeket a mondatokat miért nem mondta el korábban. Miért nem mondta el ezeket a nagyon szép célokat, amikor a Bokros család - Bokros-csomag... (Derültség.) Nem is rossz az elszólás! (Kuncze Gábor: Az az Orbán család, akire te gondolsz! - Dr. Kis Zoltán: Csak családban tudtok gondolkodni?) Nem is rossz az elszólás, így van! Amikor a Bokros-csomag családtámogatási rendszert bontott le Magyarországon, akkor vajon miért nem emelték fel a szavukat? Akkor vajon miért nem tették ezt meg? Miért nem szavazták meg azt a költségvetést, amelyik a családtámogatási rendszert hozta vissza Magyarországra? Miért nem szavazták meg a minimálbér felemelését, annak érdekében, hogy azok a családok is tisztességes minimumjövedelemhez jussanak, akik ennél jóval alacsonyabból éltek? Miért nem szavazták meg azt, hogy a magyar kormány megszüntetette azt a szemléletet, hogy a szociális segély ugyanannyi volt, mint a minimálbér? Miért nem támogatják azt az elvet, hogy a munkát vállalót támogassuk a legnagyobb mértékben? Erről szól a minimálbér.

 

(13.20)

 

Miért nem szavazták meg a zárszámadásban azt az 5 milliárdos átcsoportosítást, amely az állami támogatású bérlakásprogramot tenné olyan aktívvá, ami lehetővé teszi, hogy az alacsony jövedelmű családok is kaphassanak ilyen lakásokat? (Moraj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) Ez mind-mind olyan dolog, amire mindenképp szükség van.

A képviselő asszony azzal kezdte, hogy az országimázs költségvetését másra kellene költeni. (Szabó Sándorné: Így van!) Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy amikor 1996-ban a Horn-Kuncze-kormány megállapodást kötött egy multicéggel píármunkára mai értéken 7 milliárd forinttal - ezt Herényi Károly képviselő úr mondta, 7 milliárd értékben! -, akkor miért nem beszéltek arról, hogy ezt az összeget hova kellene inkább tenni. (Dr. Szanyi Tibor: Ezt honnan veszed?) Ráadásul e megállapodások teljesítése egyébként jórészt szóbeli konzultáción folyt. Kérdezem én, milyen számviteli fegyelem volt annak idején?!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Koltai Ildikó asszony, a Fidesz képviselője.

 

KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő elkezdődött. (Bauer Tamás: De milyen?) Elkezdődött, mert jövőnk zálogai a gyermekek és a családok. 1998-ban ez a kormány felismerte, hogy a családokra kell építenie. Olyan emberekre, olyan családokra, akik bíznak a jövőben, tudnak előre építeni és gondolkodni, mernek gyermeket vállalni. (Dr. Géczi József Alajos: Úgy van!)

Mi olyan országot építünk, ahol mindenki otthon érezheti magát. Olyan országot, ahol lehetőséget kapnak a családok az otthonteremtésre. Olyan országot, ahol tandíjmentesen tanulhatnak a diákok (Dr. Kis Zoltán: Hol tanulhatnak a gyerekek ingyen? Nekem van kettő!), ahol a szegény családok gyermekei ösztöndíjat kapnak, és ahol a polgárokra kiszámítható jövő vár. Olyan országot, ahol tíz év óta először tíz százalék alatt maradt az infláció. Olyan országot, ahol évről évre nő az adókedvezmény mértéke a családoknak a gyermekek után, ahol újra jár alanyi jogon a gyes és családi pótlék, hiszen ezeket a juttatásokat a kormány nem segélyként adja, hanem hozzájárulásként a családoknak a gyermekneveléshez. Olyan országot, ahol újból igényelhető a gyed.

Mi olyan országot építünk, ahol az emberek hisznek a generációk közötti és a nemzeti összefogásban. Mi országot és nemzetet építünk. (Szalay Gábor: Csodálatos!) De nem egyedül, tisztelt képviselőtársaim! (Keller László: A MIÉP-pel!) Mi ezt az országot a polgárokkal, a nemzettel összefogva kívánjuk felemelni. Olyan országban gondolkodunk, ahol mindenkinek jut munka, és ahol mindenki biztonságban élhet. Mi olyan országot építünk, ahol a közvélemény-kutatások szerint (Szalay Gábor: Attól függ, melyik!) hosszú évek óta először - és most idézem Lendvai képviselő asszonyt - "nem a nemzeti letargia uralkodik, hanem az emberek optimistán néznek a jövőbe". Olyan országot építünk, ahol jó élni és dolgozni, ahol otthon érezhetjük magunkat, és büszkék lehetünk arra, hogy itt élünk, ebben a hazában.

A végén hadd idézzek önöknek a Financial Timesból: "Magyarország az új évezred győztesei között lehet." Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez semmit nem kell hozzátennem, hiszen ez az igazi országkép. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kocsi László úr, az MSZP képviselője. (Kuncze Gábor: Nincs jegyző! Kérünk szünetet elrendelni!)

 

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Sokat kell tennünk még azért, hogy elmondhassuk, elégedett, magukat biztonságban érző és jövőjükben bízó emberek alkotják a nemzetet. Ha eddig eljutnánk, látványosan javulna az ország képe. Addig azonban a valóságot, az ország valóságos viszonyait, az emberek életesélyeit kell megváltoztatnunk, nem pedig ennek tükörképét retusálgatnunk, becsapva magunkat, egymást, s talán egy kicsit a világot is.

Olyan megyét, olyan térséget képviselek, Baranyát, Baranya déli részét, ahol a mai valóság nyersen mutatja magát. A feleségem közel húsz éve gyakorló orvos itt, ismerem, hogy mi van most, azt is, hogy mit szeretnének az itt élők, betegek és gyógyítók. Most tehát erről beszélek, az egészségünkről, családjaink egészségéről.

Ahhoz, hogy ne legyünk ennyire halandóak, hogy ne mi, magyarok számíthassunk már születésünkkor nemzetközi összehasonlításban is oly rövid életre, ahhoz más útra kell lépnünk. Ha ezen az úton már eleget haladtunk, akkor azt láthatjuk majd, hogy az egészség megőrzését célzó programok, az ezekre szánt pénzek elértek az emberekhez, a családokhoz. Azt láthatjuk, hogy a leggyakoribb idő előtti halálokok, mint a rák vagy az infarktus, érezhetően visszaszorultak, megéri egészségesnek lenni, annak maradni, már csak azért is, mert a biztosító ezt jutalmazza is.

Azt láthatjuk, hogy aki megbetegszik és háziorvosához megy, úgy érzi, ott valóban őérte vannak; minthogy elegendőre emelkedett a körzetek száma, nincs kártyavadászat, van idő, hely és figyelem őrá, neki pedig nem megy rá a napja, ha orvoshoz indul. Azt láthatjuk ugyanígy, ha szakorvoshoz megy, nem érzi, hogy szükséglakásba küldték, ahol ki tudja, milyen bajságot szed még össze, hanem száraz, tiszta, jól fűtött és világított helyre kerül, bízhat az orvosban, ő pedig a műszereiben és gépeiben. Mindketten tudják, régen volt már, amikor az állam, a tb azt jelentette: lepusztult épület, öreg, megbízhatatlan gépek, műszerek, hiány; mint ahogy nincs már reménytelenül hosszú várakozás, az ellátás megbízható és irányított, van elég orvos és ápoló, sőt még takarító is. A hangulat is más, mert nem sértődöttek a világra, hogy éhbérért dolgoznak, nem várnak el hálapénzt és a beteg sem érzi, hogy adni kellene.

Mindenki biztosított, de mindenki után fizet is járadékot valaki. A biztosító viszont hatásosan őrködik az ellátás jó színvonalán, hisz ő a megrendelő, őt viszont a biztosítottak, azaz mi kontrolláljuk. A fogyasztóvédelem kiterjed az orvosi, ápolói szolgáltatásokra is, a betegek jogainak érvényesülését pedig önálló intézmény segíti. Azt láthatjuk, a kórházak sem a régiek már. Van elég orvos, ápoló és gyógyszer. Nem négy szobára jut egy vécé, az elhelyezés nem menedékhelyre, a régi átkos rendszer munkásszállóira, hanem szolid, de takaros szállodára emlékeztet inkább. Ha sürgős ellátásra van szükségünk, azt gyorsan elérhetjük, függetlenül attól, hogy miniszterek vagyunk vagy vidéki parasztok. Viszont ha kórházba kell feküdnünk, akkor kórházat találunk, nemcsak a fővárosban vagy a megyeszékhelyeken, hanem akár kisebb városban is. Igazi kórházat, ahol a gyógyulási esélyünk nem töredéke nagyvárosi honfitársainkénak, hanem ahhoz legalábbis hasonló mértékű. És ezt tudjuk is, tudjuk, hogy olyan ellátást és gyógyszert kapunk, amire szükségünk van, és nem pusztán olyat, amire éppen még futja. Sőt, azt is láthatjuk, hogy az idős beteg embereket nem hajítják el, mint a forró krumplit, hanem külön biztosítással gondoskodhatunk ápolásukról.

Ez tehát egy olyan ország, ahol aki beteg lesz, nem lesz feltétlenül szegény, nem szegényedik bele, aki pedig szegény, az nem lesz feltétlenül beteg.

Ma nem ilyen országban élünk. Ahhoz, hogy ilyen országban élhessünk, más útra kell lépnünk. Mi, szocialisták egy ilyen útra hívjuk önöket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Steinerné Vasvári Éva, a Fidesz képviselő asszonya.

 

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Elnök úr! Tisztelt Ház! Egy ország, egy társadalom élni akarásának, életkedvének, a jövőbe vetett hitének egyik jellemző mutatója a demográfiai helyzete. Magyarország évtizedes, mind aggasztóbb demográfiai folyamatainak mélypontján a Fidesz vezette polgári kormányzás három éve alatt már túljutottunk. 1980 óta a 2000. esztendő volt az első olyan év, amelynek folyamán nem romlottak a népesség mutatói. A népesség sokáig megállíthatatlannak hitt fogyása, amikor is egy negyvenezres méretű város lakóinak számával csökkent hazánk népessége évente, megállt, nem növekedett tovább, hanem évtizedek óta nem tapasztalt módon egy teljes százalékponttal csökkent.

 

(13.30)

 

2000-ben 3 ezerrel több gyermek született, mint az előző évben, és 7500-zal csökkent a halálozások száma. Ezt az adatot már Stumpf miniszter úr beszámolójában is hallottuk. Ez azt jelenti, hogy 10 500-zal vagyunk többen az idén, mint lennénk akkor, ha a Bokros-csomag családpolitikáján nem változtatunk.

Egy társadalom tagjai magáramaradottság-érzésének vagy bizakodásának mértéke kifejeződik a megszületendő élethez való viszonyában. Ezért érdekes külön megvizsgálni az elmúlt években az abortuszok számának az alakulását. 1994 után a Bokros-csomag hatására - amikor a felelősen gyermeket vállalók nem látták gyermekeik jövőjét biztosítva - jelentősen nőtt az abortuszok száma. Míg 1994-ben száz élve születésre 64 abortusz jutott, addig 1997-ben ez már 74 volt, tehát 16 százalékkal emelkedett. 2000-ben szerencsére több mint 10 ezerrel kevesebb terhességet szakítottak meg, mint 1998-ban. 1998 óta a családok értik és érzik a polgári kormány első perctől megfogalmazott üzenetét, hogy a család mint összetartozáson nyugvó közösség immár itthon is, Magyarországon is, a magyar állam számára is meghatározó és fontos érték.

A polgári kormány elmúlt két évében más reményteli adatok is születtek, amelyek mutatják az egyén reményét családja sorsának a tekintetében. 1999-ben ötszázzal több házasságot kötöttek, mint 1998-ban, 2000-ben pedig 2500-zal többen kötöttek házasságot, mint az előző évben.

Tisztelt Ház! Ezek az adatok egy bizakodó, a családjuk és gyermekük személyes jövőjében, a tanulás, a munka, az összetartozás erejében hinni tudó nemzet adatai, melyek visszaigazolják számunkra, hogy a reményteljes jövő elkezdődött. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szanyi Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az országról mára kialakult képet a mai valóság adja. Azt, hogy ez a kép jobb vagy más legyen, mindenképpen az adózók fizetik meg - sok esetben duplán. Ha például a közbiztonságra gondolunk - és én erről szeretnék beszélni -, akkor bizonyosan kétszer fizetünk, egyszer akkor, amikor javaink rámennek a közbiztonság hiányára, másodszor pedig akkor, amikor a kormány a beszedett adókat nem a köz javára vagy biztonságára, hanem arra a hamis fájdalomcsillapítóra fordítja, ami az országimázs kozmetikázásának mai happy endes, gurulómilliárdos formájában jelenik meg.

Az ország lakossága s ennek részeként jómagam olyan Magyarországon szeretnék élni, ahol a nyugdíjasoknak nem kell rettegniük otthon, ha váratlanul kopognak az ajtón vagy megszólal a csengő, ahol a közületek emberei jó előre jelzik a lakásokban, házakban teendő látogatásaikat, hogy a védtelen idősek, kismamák, gyermekek szólhassanak valakinek, akire baj esetén számíthatnak, és ahol a lakótelepek, társasházak lépcsőházai nem hangosak szinte hetente a betöréseket elszenvedő családok jajveszékeléseitől.

Hadd utaljak vissza Pásztohy András szocialista képviselő szavaira. Olyan Magyarországon szeretnénk élni, ahol a falvak, tanyák népének nem hajtják el szinte nap mint nap az állataikat, és nem szedik össze a dolgos kezek termését a bűnös kezek. Ahol télen az üres nyaralókat nem törik fel, és nem dúlják össze a minden kacatot értékesítő szabadcsapatok, s ahol a háromszáz kiló alatti köztárgyak is a helyükön maradnak. Mi, szocialisták, olyan Magyarországon szeretnénk élni, ahol a rendőr nemcsak órák vagy napszakok múltán helyszínel, hanem még - úgymond - időben is a tetthelyre ér. Ahol megnevezhetők a rajtakapott tettesek, mert hihető, hogy a hatóságok védelme erősebb lesz, mint az esetleges bosszúvágy. S ahol a rendőr, ha bárkit igazoltat vagy megállít, akkor nem a "ki tudja, mekkora bírság és miért?" kérdés jut az emberek eszébe, hanem a segítség vagy a figyelmeztetés szándékát érzékelik.

Mi, szocialisták, olyan Magyarországon szeretnénk élni, ahol a külföldi turista nem védtelen és szabad prédája sem az útonállóknak, sem a csalárd kedvű szolgáltatóknak, sem pedig a hatóságok ilyen-olyan valódi vagy hamis képviselőinek. Ahol az adófizetők pénze a külföldiek hozzánk látogatásának előmozdítását szolgálja, s nem honfitársaink vagy bárki más kábítását vagy ingyencirkuszát. S ahol a vállalkozások a saját teljesítményeikben bízhatnak, és nem a "kit s mivel kell megkenni" című társasjátékot reklámozzák nekik, avagy ahol a politikai véleményeket nem az APEH-hal kell tisztázni, és ahol a magánbeszélgetések közben az emberek nem veszik le a mobiltelefonok hátlapját.

Olyan Magyarországon szeretnék élni, ahol cigány, zsidó és minden kisebbség ugyanolyan emelt fővel járkálhat, mint azok, akiknek az álla a kelleténél magasabban van, ahol a randalírozók lecsillapíthatók, és ahol a médiában tilos az uszítás, a gyűlöletkeltés, ám ha mégis akad ilyen, azok a lapok, azok a műsorok nem tartoznak a miniszterelnök kinyilvánított kedvencei közé.

Tisztelt Ház! Mi, szocialisták, ilyen országot szeretnénk, és ezt meg is fogjuk csinálni. Jövendő miniszterelnökünk - egyébként Medgyessy Péter - pedig sem oda-, sem visszacsapás jelleggel nem fogja a rendőrséget a politikai terror eszközeként használni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közbiztonság és a bűnözés helyzete került szóba Szanyi Tibor képviselő úr beszédében. Engedje meg a tisztelt Ház, hogy ezzel kapcsolatban kifejezzem azt a meggyőződésem, hogy a polgári kormány büntetőpolitikája rendkívül sikeres volt, rendkívüli eredményeket hozott. (Bauer Tamás: Teljes csőd!) Bauer képviselő urat arra kérem, hogy hallgassa meg a számokat, csupán néhány statisztikai adatot szeretnék ismertetni.

1998-ban az ismertté vált bűncselekmények száma 600 261 volt, tehát több mint 600 ezer, míg 2000-ben 450 673. 150 ezerrel csökkent két év leforgása alatt az ismertté vált bűncselekmények száma. Ha azt is hozzáveszem, hogy 1998-ban 140 ezer bűnelkövető vált ismertté, addig 2000-ben már csak 122 ezer (Dr. Kis Zoltán: Rossz volt a felderítési hatékonyság.), és ha azt is figyelembe veszem, hogy 1998-ban több mint 20 ezer folt a visszaeső bűnelkövetők száma, 2000-ben pedig már csak 15 386 - tehát negyedével csökkent a visszaeső bűnelkövetők száma is -, akkor azt kell mondanom, hogy az a büntetőpolitika, amely alapvetően a korábban feltűnően és indokolatlanul enyhe bírói ítéletek szigorítására irányult, kétségkívül meghozta az elvárt és szükséges eredményt. Elmondhatjuk, hogy ma Magyarország közbiztonsága lényegesen jobb, mint amikor ez a kormány hivatalba lépett.

Szeretném megköszönni mindazoknak a képviselőknek, akik az ellenzék rendkívül hangos nemtetszése és támadásai ellenére támogatták a kormányt ezen az úton, mert ez az út a sikerhez vezetett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Juharos Róbert képviselő úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Szanyi Tibor Képviselőtársam! Elöljáróban annyit én is szeretnék elmondani - ha már a bűnözés helyzetét értékeljük -, hogy 1998-ban az önök miniszterelnöke, Horn Gyula úgy minősítette kedvenc belügyminiszterének, Kuncze Gábornak és egyben a saját kormányának is a teljesítményét, hogy közbiztonság itt aztán végképp nincs. (Dr. Kis Zoltán: Nem azt mondta, hanem azt, hogy ami itt van, az nem közbiztonság. - Dr. Géczi József Alajos: Akkor nagyon mérges volt a Gyula!) Jól emlékszünk mindannyian ezekre az időkre. Mi úgy emlékszünk erre, mint olyan időkre, amikor szervezett bűnözői csoportok randalíroztak az utcán, naponta voltak robbantások, amire mindannyian emlékszünk, és az útjaink szélén - a saját választókerületemben is - fürtökben lógtak a prostituáltak. Budapest annak idején Európa szexturisztikai célpontjává vált (Kuncze Gábor: Csakhogy ez nem miattad volt így! - Derültség.), Európa Bangkokjaként ismerték.

(13.40)

 

Komoly veszélye volt annak is az önök kormányzása idején, hogy drogfellegvárrá válik a város, az ország.

Ilyen állapotokkal '98-ban nyilvánvalóan nem lehetett nemzetimázst építeni, ezért azonnal munkához kellett látni. Így törvényt alkottunk többet között a szervezett bűnözésről, megszigorítottuk a Btk.-t, jelentősen átalakítottuk a büntetőeljárási törvényt, új szabálysértési törvényt fogadtunk el, fölállítottuk a maffiaellenes központot, drogellenes stratégiát fogadtunk el, valamint beindítottuk a tanúvédelmi programot.

Nézzük akkor az eredményeket! Az államtitkár úr már az előbb fölsorolt egy-két jelentős eredményt. Én is megerősíteném, repetitio est mater studiorum: '98-ban 600 621 bűncselekményt követtek el. Ennyi volt az ismertté vált bűncselekmények száma. 2000-ben ez a szám 450 ezer volt; 24,97 százalékos, tehát 25 százalékos javulás állt be az ismertté vált bűncselekmények számában. Jegyezzék meg jól, tisztelt képviselőtársaim! Ezen belül jelentősen csökkent a rablások száma, a közterületen elkövetett erőszakos cselekmények száma, a gépjárműlopások száma. A schengeni követelményeknek megfelelő határőrizeti rendszert állítottunk föl. Ennek következménye az is, hogy nemcsak a gépjárműlopások száma csökkent jelentősen, de az embercsempészet is. A polgároknak pedig javult a közbiztonságérzete; talán ha elmennének a választókerületükbe, szembesülnének ezzel. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Az én választókerületemben, tisztelt képviselőtársaim, le tudom ezt mérni. Ugyanis '98 előtt az én választókerületem, Józsefváros a főváros leghírhedtebb kerülete volt. Aki tudott, onnan menekült. A prostik fürtökben lógtak az utcákon, és gyakorlatilag az életminőség leírhatatlan volt. Ma térfigyelő rendszer - amit egyébként a kormány támogatott - biztosítja a kerület biztonságát, és a főváros ötödik legbiztonságosabb kerülete lett a saját választókerületem. Megszűnt az utcai prostitúció, és nincsenek gépkocsifeltörések. Amúgy meg megindultak a befektetések is. A saját választókerületemben az ingatlanárak öt-nyolcszorosára emelkedtek, és ma több lakás épül az én választókerületemben részben a kormányzat támogatásából, mint az egész fővárosban Demszky Gábor ideje alatt összesen. Közel ötezer lakás épül. Színház épült a kerületemben, mint például a Bárka Színház. (Folyamatos zaj az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Mint fővárosi politikusnak engedjenek még egy-két dolgot, mert Demszky Gábortól olvastam mostanában olyan dolgokat, hogy a kormány rendszeresen bünteti a fővárost. Nézzük meg, mennyire bünteti a fővárost, és mennyire javítja az ország imázsát! A századforduló óta - állítom, képviselőtársaim - ilyen mértékű kormányzati városfejlesztés, mint ami most történik, nem volt. Nézzük a száraz tényeket! Millenáris Park, Nemzeti Színház, Hagyományok Háza, Nemzeti Hangversenyterem. (Bauer Tamás: Ezek tervek!) Kérem szépen, mikor épült utoljára hangversenyterem az előző században? A Zeneakadémia óta ilyenre nem volt példa. Modern Magyar Művészeti Múzeum - száz év óta nem épült múzeum a fővárosban.

Ezek mind a kormányzat eredményei, s ezek mind az ország imázsát fogják javítani. Kérem, képviselőtársaim, beszéljünk róla! (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: 54 másodperces hozzászólásra következik Kuncze Gábor, az SZDSZ képviselője.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb képviselőtársam terveket sorolt. Mint megvalósult dolgokat, hadd mondjam, hogy én a múltkor Miskolcról eljöttem Püspökladányig a Széchenyi-terven, onnan pedig az előző kormány alatt megépített autópályán közlekedtem. (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Ami pedig a bűnügyi statisztikákat illeti, tisztelt képviselőtársam, először is: '98-ban a statisztikába bekerült egy százezres bűncselekmény-sorozat, amit '96-ban követtek el; másodszor pedig: önök a szabálysértési értékhatárt ötezerről tízezerre emelték, önmagában ettől több tízezer bűncselekmény esett ki a statisztikákból. Ha ezeket levonjuk, lényeges változás nincs, ezzel szemben viszont a társadalomra nagy veszélyességet jelentő új, sorozatos bűncselekményfajta ütötte föl a fejét, a pénzintézetek és pénzszállító autók elleni fegyveres rablássorozat. Ez körülbelül olyan, mint korábban volt a robbantássorozat. Tessék mondani, mit tetszett ezzel kezdeni! Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Baráth Etele úr, az MSZP képviselője.

 

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Hölgyek és Urak! Így, a vita vége felé elég nehéz az embernek elvonatkoztatni mindattól, ami elhangzott, ezért egy kissé talán keveredni is fog a mondanivalóm, aminek tulajdonképpen a lényege az volna, ami talán a legfontosabbak egyik az országimázs szempontjából; nevezetesen az, hogy ez a társadalom, amelyik, hála istennek, kisebb egységeiben helyi társadalmakba osztódik, településekben él, alakítja saját körzetét, környezetét, ott szeretne jól élni.

De mielőtt erről néhány szót szólnék, hadd utaljak vissza arra az alapvető tényre, amit én nagyon-nagyon fontosnak tartok - itt is kiderült a vitában -, hogy a statisztikákat, a híreket nem igazán, nem tisztességesen halljuk a kormányzati oldalról. Akkor, amikor itt volt még két államtitkár úr, például az európai csatlakozásról és az országjelentésről beszélt, nem azt tartom fontosnak, hogy kinek mi a véleménye arról, hogy mi mit csinálunk, hanem az igazi lényege az, hogy mi történik. Nevezetesen: ebben az országjelentésben le van írva az, hogy a lényeges kérdésekben, ami hosszú, 10-20 évekre meghatározza a társadalom életét - példának okáért a nyugdíjrendszer vagy az egészségügyi rendszer - semmilyen előrelépés nem történt. De ennél sokkal rosszabb az, hogy leírja, hogy az önkormányzati rendszer területén, annak a finanszírozása területén sem történnek meg a szükséges lépések.

Miért fontos ez? Azért fontos, mert az emberek hétköznapi életét alapvetően ez a rendszer irányítja - az önkormányzati rendszer -, amelyikben elmennek, dolgoznak, laknak, iskolába járnak, egészségügyi intézménybe járnak, óvodába járnak, barátkoznak, szórakoznak, kulturálódnak. Ezek az önkormányzatok ma teljesen a végét járják már, kivéve persze azokat, amelyeket külön tervekben a kormányzati oldal külön-külön támogat, teljesen természetes módon.

Mi azt gondoljuk, és a következő rendszernek a szocialisták szempontjából a legfontosabb tennivalója az, hogy mind a gondolkodásmódban, mind a finanszírozásban igenis koncentrálni kell arra, ami az emberek hétköznapi környezetében történik, és azokra kell figyelni, akik befolyással lehetnek erre a közvetlen életre.

Négy alapvető kérdés van, ami ezt az életmódot és az emberek stílusát befolyásolja. Az egyik természetesen az, hogy odatartozónak érezzék magukat, normális identitást érezhessenek a saját környezetükhöz. Ez az egyik legfontosabb. A másik az, hogy a környezet fejlesztése, az infrastruktúra fejlesztése az adott helyen megkaphassa a tisztességes támogatását. A harmadik, hogy az az intézményrendszer szolgáltasson hozzáférési lehetőséget az információhoz, a saját ügyeink befolyásolásához; tehát az információ lehetősége. Nem kevésbé fontos része az, hogy az az oktatási és kulturális intézményrendszer, amely a megújulást biztosítja, ne deficitesen működjön, ne vergődjön, normatív alapon kapja meg azokat a támogatásokat, amelyek a hosszú távú fejlesztését is lehetővé teszik.

Itt annyiban szeretnék csak kapcsolódni ahhoz, amit bölcs képviselőtársam, Juharos Róbert az előbb mondott, hogy szerintem nem tudja, hogy mi történt ebben a városban az elmúlt ötven évben, ha már Budapestről beszélünk, mert itt van a Parlament. Csak két apróságot hadd idézzek, tisztelt Juharos Róbert! Gondolom, hogy ami a második világháború utáni újjáépítés volt, talán valamivel több volt ebben a városban, mint amit most a Fidesz-kormányzat csinált. De ha akár az azt követő időszakról, '56-ról is beszélünk, hogy az újjáépítés folyamatában mi minden történt, de még ha azt követően, esetleg a '89-94 közötti időszakot nézzük, amikor megépült két híd a bevezető autópályaúton, ahol felszámolásra kerültek a kulturális intézmények, az bizony nagyon jelentős, sokkal nagyobb beruházás volt ennél.

Nem presztízsberuházásokra kellene törekedni, hanem tisztességesen támogatni kellene azt a várost, amelyik kifelé bizony a legnagyobb idegenforgalmával a legnagyobb befolyással van arra az imázsra - csúnya szóval -, arra a képre, amit az ország magából bizonyításként ki tud alakítani.

Mi azt gondoljuk és azt javasoljuk, hogy egy új rendnek kell ezen a téren kialakulni. A rendnek két dologra kell alapozódni. Az egyik természetesen a bizalom, az a bizalom, amit ez a kormány teljes mértékben elvesztett már a társadalom előtt. Azt gondolom, ha a budapesti polgárokat meg tetszenek kérdezni erről a fejlesztésről, ott aztán főképpen elvesztette ez a kormány. A másik pedig a biztonság. Én ismerem a budapesti statisztikai felméréseket, amelyek bizony azt mutatják, hogy ma az emberek alapvetően biztonságban szeretnének élni, aminek a döntő része a közbiztonság, természetesen a lakás, a megélhetés és egyéb más biztonsága.

Kissé játékosan azért hadd fejezzem be azzal ezt a rövid hozzászólást, hogy számomra a város, és az, amit mi, szocialisták a városról elképzelünk, azonos azzal, amit az emberekről, egy társadalomról, de akár egy kormányzati munkáról is elképzelünk. Azt szeretnénk, ha ez a város szép, tiszta, elegáns, rendezett, rendes, kulturált, gazdag, önálló, gyarapodó, fejlődő, barátságos, egészséges, jövőt nyitó, nyílt, szervesen fejlődő, gondoskodó, szolidáris és dinamikus város volna.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

(13.50)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen...

ELNÖK: Egy pillanat, államtitkár úr. Kinek az idejéből? - kérdezi Sasvári képviselő úr. A Fidesz átenged az államtitkár úrnak időt? Mert az MDF ideje elfogyott már. (Sasvári Szilárd: Egy percet.)

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Egy percet kaptam, elnök úr, köszönöm szépen. Akkor kérem nulláról indítani az órát a Fidesz ideje terhére.

Teljesen igaza van Baráth Etele képviselő úrnak, valóban, akárhány felmérésben megkérdezik az embereket, mit tartanak nagyon fontosnak, ez a biztonság, a közbiztonság. Ebben nincs köztünk vita. Amit én állítok, hogy a közbiztonság az elmúlt három és fél esztendőben jelentősen javult Magyarországon. Itt tartom a kezemben 1981-re visszamenően a bűnügyi statisztikákat. Ebből pedig az olvasható ki, hogy például az embereket leginkább súlyosan érintő vagyon elleni bűncselekmények - aminek a skálája nagyon tág - száma nagyon-nagyon régen nem volt olyan alacsony, mint a 2000. évben, mindössze 311 ezer ilyen bűncselekményt követtek el. Összehasonlításul: '97-ben 393 ezret, '98-ban 457 ezret, de '95-ben is 391 ezret követtek el ebből a bűncselekményből. Úgyhogy a javulás ezen a téren is minden mutató tekintetében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) megállapítható. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balsay István úr, a Fidesz képviselője.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Teljesen igazat adok azoknak a képviselőknek, legyenek ellenzékiek vagy kormánypártiak, akik azt mondják, hogy több kellene az egészségügynek, az oktatásnak, a szociálpolitikának, az infrastruktúra-fejlesztésnek. Azonban minden költségvetés úgy kezdődik - és ezt el kell mondani még akkor is, ha sokan azt fogják mondani, hogy a múltba mutogatok -, hogy végy 800 milliárd forintot, és törleszd az előző időszak adósságait. Minden költségvetés úgy kezdődik, hogy az MSZP-SZDSZ-csomag - hiszen az MSZP mindig jól állt bankárokból, de nem lenne jó egy tisztességes, jó képességű bankárra fogni ezt a csomagot - minden ágazatban alacsony szintre visszavágta a lehetséges költségvetéseket. Ezért mondott le Katona Béla, és ezért mondott le Kovács Pál. Katona Béla azt is hozzátette, hogy a bűnözés bevonult a politikába. Ezekről nem szabad megfeledkezni!

Szeretnénk többet adni, többet adni az egészségügynek, az oktatásügynek, a fővárosnak és másoknak - ennyire tellett. Azért, mert igen alacsony szintről indultunk el.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Perlaki Jenő úr, a Fidesz képviselője.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a nemzet jövője szempontjából vizsgálja napjaink teendőit. Az elmúlt évtizedek hozta problémák láttán a polgári kormányzat úgy találta, hogy a nemzet jövendőjét befolyásoló sorskérdések felszínre hozása és megoldása hoz új fellendülést. Ennek része a felismerés, hogy a népességfogyás megállítása és az ország gyarapodása a családok derűlátásán áll vagy bukik. A legkisebb közösség jövőbe vetett bizalma azon múlik, hogy a társadalom alapsejtjének élete, fennmaradása szempontjából mi az, ami biztonságot nyújthat, az hogyan lehet egyensúlyban.

Gyermekeink a tanuláson keresztül szerzik meg a munkához jutás, az érvényesülés biztonságát. De másfajta biztonságra is szükségünk van. A közösség a szeretteink és a tulajdonunk biztonságát is nyújtja a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás eszközeivel. Valamennyi fontos társadalmi célunk eléréséhez az egyéni és közösségi tevékenységen túl nemzeti összefogásra is szükség van, hogy a hazánk számára ma legfontosabb kérdéseinkben eredményeket érjünk el, hogy jólétben, népességi egyensúlyban és biztonságban élhessünk.

Most a közbiztonságról szeretnék beszélni. Eredetileg azt gondoltam, hogy általában el fogom mondani azokat a tetteket, amelyeket a polgári kormány és a parlament végrehajtott. Ezek ismétlése, azt hiszem, azért nem haszontalan. A parlament a kormány javaslatára törvényt fogadott el a büntetések mértékének általános szigorításáról, a kábítószerrel való visszaélés büntetőjogi szigorításáról és a szervezetten elkövetett bűncselekmények büntetésének szigorításáról. Törvényt alkottunk a szervezett bűnözés elleni küzdelemről és a maffiaellenes központ létrehozásáról. Milyen eredményei voltak ennek? Az előbb elhangzott, hogy Budapesten az emberek biztonságot akarnak. Ennek érdekében mi történt és mik a bizonyítékai ennek? Ezt most néhány számmal fogom bemutatni.

Budapesten az országban ismertté vált bűncselekmények 26,7 százalékát követik el. Az ismertté vált bűncselekmények Budapesten 226 ezres számmal jelentek meg 1998-ban, míg 2000-ben már csak 120 ezer volt a teljes évi adat, szeptemberig 104 ezer volt az idén. A vagyon elleni bűncselekmények 193 ezerről 89 ezerre csökkentek. A gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények 10 700-ról 6700-ra, 30 százalékos csökkenés. Ezek tények, ezek valódi adatok. Az mesebeszéd, aki ezt megpróbálja olyan színben feltüntetni, mintha nem ért volna el nagy eredményeket a BRFK és az ORFK is. De nézzük az országos adatokat! A személy elleni bűncselekmények 18 700-ról 16 600-ra csökkentek. A közlekedési bűncselekmények 22 400-ról 19 500-ra, a vagyon elleni bűncselekmények 457 ezerről 311 ezerre 2000-ig. A betöréses lopások 94 ezerről 71 ezerre. (Dr. Kis Zoltán elhagyja az üléstermet.) Most távoznak azok a képviselők, akik ostorozták a közbiztonságot, pedig nagyszerű adatokat hallanának, amit úgy látszik, eddig nem volt idejük összeszedni. (Dr. Kis Zoltán: Te kis amnéziás! Meg sem szólaltam!)

Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormányzat megfelelt az ígéreteinek, teljesítette azokat, és hozzájárult az országképben a biztonságtudatunk erősödéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Keller László úr, az MSZP képviselője.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Így a vita végén szeretném összefoglalni azt, hogy tulajdonképpen hogyan is láttuk mi az egész napi vitát. (Dr. Bogár László visszatér az ülésterembe.) Örülök, hogy megjött az államtitkár úr, mert azzal szeretném kezdeni, hogy fölösleges volt idehozni azt a méteres dossziéköteget. Ugyanis nem a dossziékkal, nem a mesterségesen létrehozott központokkal, a közpénzen fenntartott pártközponttal kell javítani az ország arculatát. (Koncz Ferenc: Ajjaj, Laci!) Világossá tettük a vitában, hogy a központ és az általa törvénytelenül kifizetett milliárdok nem pótolhatják az olyannyira igényelt szociális érzékenységet, azt, hogy sokkal érzékenyebb társadalompolitikát folytasson a mindenkor szolgáló kormány, éppen azért, hogy megfelelőképpen tudja oldani azt a hihetetlen társadalmi feszültséget, amitől nem lehet eltekinteni.

Nem a települések betáblázásával - amin fennen hirdetik az egyes aktuális miniszterek tevékenységét - lehet szebb képet festeni az országról. Tudatosan nem mentünk bele a hazug állítások cáfolatába; a hazug állítások a kormánypárti oldalról érkeztek. Egy dologra azért szeretném felhívni a figyelmet - sajnálom, hogy Balsay képviselő úr kiment -, hogy ha már Széchenyit eszközként használják, az adósságról, a hitelről illene hozzá méltó módon beszélni. Célunk az volt, hogy bemutassuk, hogyan építhetünk emelkedő nemzetet, amelyet megfelelően képesek kormányozni azok, akik erre felhatalmazást kapnak. A Fidesz hamis sugalmazásával szemben a nemzeti tenni akarás szándékát fogalmaztuk meg, és azt, hogy milyen teendőink, milyen céljaink vannak. Ezt persze csak úgy tehetjük meg - erre is fölhívtuk a figyelmet -, ha az Országimázs Központ tevékenységével szemben együtt van jelen a közszereplők döntéseinél a törvényesség, a racionalitás és az ésszerűség... (Dr. Géczi József Alajos: És a szerénység!), a szerénység is, ahogy ezt Géczi képviselőtársam mondja, az átláthatóság, a nyilvánosság, és a felelősségvállalás abban az esetben, ha kiderül, hogy nem volt minden törvényes és nem volt minden etikus.

 

 

(14.00)

 

Arról beszéltünk - és az e-mailen kapott üzenetek is visszaigazolták számunkra, hogy helyesen beszéltünk erről -, mi kell ahhoz, hogy emberhez méltó élet legyen vidéken, városban és itt a fővárosban, ahogy erről Baráth Etele képviselőtársam szólt.

Kósa képviselő úr nagyon szemléletesen mutatta be, hogy a csörtető senkik közpénzekkel ne tehessék magukat jelentőssé. Erre is alaposan felhívtuk a figyelmet. Annak szükségességét hangsúlyoztuk, hogy az emberek nehéz helyzetükben is találjanak kapaszkodókat. A mi szándékunk, hogy az emberek saját tapasztalatuk alapján ítéljék meg az ország állapotát, és ne a reklámok útján.

Arra használtuk fel a mai vitanapot, hogy felkeltsük mindenkinek az érdeklődését, hogy gondolkodásra serkentsük a társadalmat, mindenkit, hogy gondolkozzunk közösen azon - ahogy arra Csige képviselő úr utalt, és feltette a kérdést -, hogy együtt hogyan legyen vonzóbb arculata ennek az országnak. Hiszen nem elégedhetünk meg a látványos kulturális kirakatokkal, ahogy Lendvai Ildikó képviselő asszony szólt a kulturális arculati elgondolásainkról.

Világossá tettük a vitában - és ha valaki végighallgatta a megszólalásainkat, akkor egyértelművé válhatott számára, számukra -, hogyan gondolkodunk arról, mit szeretnénk tenni azért, hogy az emberek között a béke végre megteremthető legyen, hogy a 2002-es választások után a fideszesek is szabadon ehessék a narancsot.

Azt gondolom, hogy ehhez a mai vitanap kellő mértékben hozzájárult, és megköszönöm mindazoknak a figyelmét, akik vették a fáradságot és végigkövették a televízión keresztül, a rádió nyilvánosságán keresztül ezt a mai vitanapot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bánki Erik úr, a Fidesz képviselője.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden beszéljek arról, amiről a mai vitanap során - bár a mai vitanapnak éppen ez volt a témája - igen kevés szó esett, ez pedig az Országimázs Központ feladata.

Nem más a feladata az Országimázs Központnak, mint a nemzeti marketing, a magyar nemzet értékeinek bemutatása. Ezek közé tartoznak történelmi értékeink, kulturális örökségünk, természeti kincseink, turisztikai adottságaink, és ami még nagyon fontos, a magyar polgárok vendégszeretetének közvetítése a világ felé.

Akarva-akaratlanul is Magyarország marketingje egyben a turisztikai promóciónak is része. Ezt hatékonyan úgy lehet és úgy érdemes folytatni, ha az Országimázs Központ együttműködik a nemzeti turisztikai marketinget irányító Magyar Turizmus Részvénytársasággal. A közös munka dicséretes eredménye abban az évi több százmillió eurós bevételnövekedésben is mérhető, amelyet a polgári kormány működése alatt évről évre a központi költségvetés realizált.

A nemzeti marketingnek azonban ezen is túl kell mutatnia, nemcsak a gazdasági eredményekben mutatkozik meg. A nemzeti marketing feladata a magyar polgárok nemzeti öntudatának erősítése, nemzetünk felemelkedésének segítése is.

Nagyon fontosnak tartottam, hogy a mai vitanapon ezek is elhangozzanak. Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk Petőfi Sándor gondolatával: "Legyünk nagyok, mint illik hozzánk!" Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Másfél perces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): (Mikrofon nélkül kezdi meg hozzászólását.) Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Először is szeretném azt mondani... - (Felteszi mikrofonját.) számítsa már be ezt, elnök úr! -, szeretném azt mondani, hogy a Széchenyi-tervvel kapcsolatban egy-két megjegyzésem van.

Először is az, hogy Széchenyi komplexen gondolkodott - ezt a tervet nem jellemzi teljesen a komplexitás. Másodsorban Széchenyi a szegényeken nagyon sokszor segített, én csak néhány számot akarok elmondani. 1828-ban, amikor a jobbágyok és a saját birtokát felosztotta, a jobbágyoknak adta a nagyobb és termékenyebb részét. Vagy amikor 1837-ben a bozi fürdőt létrehozta, elsősorban a jobbágyok lakásait tette rendbe. Magyarul Széchenyi a szegényekre koncentráló, kiváló ember volt. Én arra gondolok, hogy Demján Sándor úr nemrég azt mondta, hogy elsősorban a Széchenyi-tervvel a szegény régiókat kellene istápolni, támogatni, és másodsorban az egyéb régiókat.

Még egyet. Széchenyi nem azt mondta, hogy "merjünk nagyok lenni", hanem azt mondta, hogy "Merjetek nagyok lenni, ti, kik valami jobbra vagytok meghívva, születve, kik egy szebb jövendőnek lehettek urai!" Hát erről döntsenek majd 2002-ben a választók.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Sasvári Szilárd úr, a Fidesz képviselője. A Fidesznek még 7 perc 6 másodperc áll rendelkezésre.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mai napon azt a kérdést tettük fel ugyebár, hogy kell-e Magyarországnak országimázs. Az a válasz született meg a kormány oldaláról, hogy mindenképp szükség van országimázsra, és annak a hasznáról beszéltek akár a Széchenyi-terv, akár az Európai Unió értékelése, akár pedig különböző szempontok szerint a képviselőtársaim.

Nos, én azt látom, hogy ebből a szempontból az ellenzék egyik oldala mindenképp azt mondja, hogy kell országimázs, s engedjék meg, hogy néhány idézetet is elmondjak önöktől.

Katona Béla úr mondta 1996-ban: "Azt hiszem, az országimázs elsősorban kormányfeladat lenne, abban az értelemben, hogy kell hozzá egy központi akarat." Ez a központi akarat megszületett, van országimázs Magyarországon. (Keller László: Nem figyelted a mai vitát, hogy miről beszéltünk?) Van országimázs Magyarországon.

'96 óta, gondolom, nem változott meg Katona Béla véleménye (Dr. Géczi József Alajos: Sőt, tökéletesedett!), aki egyébként kapcsolódik egy másik gondolathoz; előtte azonban egy másik idézetet hadd idézzek ide a Marketing és Menedzsment szaklap országimázs-sorozatának szerkesztőjétől, szintén 1996-ból: "Jó néhány szakértővel beszélgettem, és szinte mindegyik azt mondta, a reális és pozitív képet önmagunkról először önmagunkban kell kialakítani." S ehhez kapcsolódik Katona Béla úr egy kitűnő mondata, amit nagyon fontosnak tartok: "A képet először itthon kell népszerűsíteni, hogy a tízmillió magyar elhiggye, sikeres országban él." (Keller László: De nem kell hozzá központ! Hol van abban, hogy központ? - Szabó Sándorné: Nem hallani, tapasztalni kellene!) Ezt teszi az Országimázs Központ, ezt teszi a magyar kormányzat, és nagyon örülünk, hogy ebből a szempontból hasonlóképpen tudunk gondolkodni, mint 1996-ban tett kijelentésével Katona Béla úr tette.

De hadd idézzek egy másik mondatot is, a mai újságokban jelent meg egy mondat: "Sokan nem ismerik még föl kormányzati körökben az országkampány jelentőségét. Első lépésben véleményem szerint el kellene érni azt, hogy minden tárca saját költségvetésének tervezésekor különítsen el valamekkora összeget erre a célra." Ezt egy Magyar Bálint nevezetű úr mondta 1996-ban.

Úgy látszik, hogy az MSZP-vel szemben, akik szükségesnek tartják egyébként az országimázst, a szabad demokraták ma már azt gondolják, hogy erre egyáltalán nincs szükség. Ez is hangzott el vezérszónoklataikból. Tehát ebből a szempontból, azt gondolom, biztos sok minden megváltozott Magyar Bálint SZDSZ-idejében és Kuncze Gábor SZDSZ-idejében. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Nem biztos, hogy jó irányban történt ez a változás, én azt reméltem, hogy ők azért ezt fontosnak tartják.

Ezt azért voltam kénytelen elmondani, mert azt gondolom, hogy szembesülni érdemes egy másik újsághírrel, amit szintén idéznék az önök számára, ha már országimázsról beszélgetünk, és arról, hogy mekkora összeget és milyen formában használtak fel annak idején erre a célja. "1996. március 1-jén Horn Gyula kinevezi pénzügyminiszterré Medgyessy Pétert. Ezután a Pénzügyminisztérium egyik szerve '96. szeptember 2-án keretszerződést kötött egy multinacionális céggel ilyen típusú feladatok ellátására. A keretszerződés 1,2 milliárd forint értékű, és négy évre szól." Csak összehasonlításképpen a Happy End oly sokat emlegetett keretszerződésének összege évi 2,1 milliárd, ugyanis a sajtó által megjelenített 4,2 milliárd kettő évre szóló. Az 1996-os keretszerződés mai áron számolva évi 2,4 milliárd forint lenne, vagyis négy évre megközelítené a 10 milliárd forintot.

Tehát, ha jól értem, az akkori Pénzügyminisztériumnak, az akkori politikának volt szándéka országimázsra, és a négy év alatt 10 milliárd forintot - mai áron - döntene el. (Keller László: Beszélsz hülyeséget! - Szabó Sándorné: A családi pótlék 40 százalékot vesztett az értékéből!) Ez történt '96-ban, ezt az összeget, remélem, hogy erre a célra költötték el; gondolom, hogy azért fogalmazták meg az országimázs szükségségét, hogy erre költsük el ezt a pénzt. Nem tudom egyébként, hogy mire költötték el.

Hogyan használta fel az országimázzsal kapcsolatos összegeket az akkori kormányzat, a Horn-Kuncze-kormányzat? Nagyon egyszerűen: a keretszerződés kapcsán a felek gyakorta szóbeli megállapodások alapján egyeztek meg konkrét feladatokról és ellentételezésekről. Szóbeli beszélgetések alapján.

 

(14.10)

 

Ehhez képest a cégek Országimázzsal kötött szerződéseit az Állami Számvevőszék megvizsgálta, a jelentését nyilvánosságra hozza. Szívesen megosztjuk még egyszer önökkel, bár a postai csomagukban ezt már megkapták.

Végezetül néhány dolgot, hogy milyen országban élünk, és milyen adatok azok, amelyek jellemzik ezt az országot. A legfontosabb változásnak azt tartom, hogy a felmérések, például a GKI felmérése - amely azért a piacon nem feltétlenül kormánybarát cégként van elkönyvelve, inkább egy másik szót használnék, de ez nem is érdekes - azt mutatja, hogy "A lakosság nemcsak érzi életkörülményeinek jobbra fordulását, hanem a jövőre vonatkozó várakozásai is egyre javulnak. Megtört a hírhedt pesszimizmus, a magyar emberek bizakodva néznek a jövő elé."

Ez a legfontosabb változás, és azt gondolom, ha ezt mi magunk megfogalmazzuk az Országimázs Központ segítségével Magyarországon belülre - ahogy ezt önök is gondolták - és megfogalmazzuk ezt Magyarországon kívülre, akkor ez egy jó döntés, és ebből a szempontból, azt gondolom, minden további nélkül azt tudjuk mondani, ez a változás valóban azt jelenti, hogy a jövő elkezdődött.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra is jelentkezett Bauer Tamás úr (Bauer Tamás: Nem!), de nem tudok neki szót adni, mert az SZDSZ-nek már nincs ideje. (Dr. Katona Béla: A Fidesztől kap egy kicsit!) A Fidesznek még maradt egy egész kicsi, de úgy látom, azzal nem akar senki élni.

Képviselő úr? (Bauer Tamás: Ügyrendivel próbálkoztam! - Moraj a Fidesz soraiban.)

Miután több felszólaló nem jelentkezett, megadom a szót Bogár László államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván élni a viszontválasz jogával, tizenöt perces időkeretben.

 

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt jelen lévő Képviselők! Először is én is szeretném megköszönni a kezdeményezőknek a kezdeményezésüket és ezt a vitanapot. Azt gondolom, mindannyiunk számára nagyon tanulságos volt.

Mivel azt hiszem, a dolgok felszínéről vagy felszín közeli rétegeiről már elég sok szó esett, én most egy picikét mélyebb összefüggésében szeretném megragadni a rendelkezésemre álló rövid időben azokat a tanulságokat, amelyek a mai napból levonhatók.

Bennem az önök kezdeményezése, tisztelt MSZP-s képviselők, egy regény kezdő mondatait idézi fel. A regény szerzője Stephen Leacock - (Keller László: Előre megírta?) nem, nem egészen -, a regény címe "Matild, a nevelőnő, avagy a rejtély kulcsa". Ez egy fergeteges paródia, amely talán attól vált azzá, ami, hogy Karinthy Frigyes fordította le. Nos, ez az opus az alábbi mondatokkal kezdődik: "Történetünk kezdetén Skócia észak-nyugati partjainál vad vihar tombolt. Történetünk szempontjából ugyan ennek csekély jelentősége van, mert történetünk Anglia délkeleti partjainál játszódik (Derültség a Fidesz soraiban.), de azért ott is eléggé rossz idő volt." Valahogy önök is így vannak vele; mindegy, hogy térben és időben milyen távol is esnek egymástól a tárgyak és történések, mindig csak egy a fontos: a rossz idő. És hogy mitől rossz egy idő? Természetesen attól, hogy nem önök kormányoznak benne. Bezzeg, ha önök kormányoznának...!

Nem tudom, hogy időnként gondolatban, csak úgy nagyon óvatosan, a lelkük mélyén képesek-e elemelkedni rosszkedvük telének e ködös, borongós síkjából, és képesek-e egy kicsit reflexív módon, kívülről is szemlélni önmagukat, látják-e saját imázsukat. Én tudom - ez az "öhöm"-ből is kiderült - , hogy komoly megpróbáltatás volna az önök számára egy ilyen mutatvány, de mégis tiszta szívből tudnám kívánni. Egyszer próbálják ki, higgyék el, megéri!

Tegnap Szalay Gábor napirend előtti felszólalására válaszolva már utaltam rá - de jellemző módon akkor is inkább saját prekoncepciójukra figyeltek és azzal igyekeztek elnyomni az én hangomat -, hogy számos jellegzetes szociálpszichológiai csapda foglyai. És mivel sajnos ez a mai vita is jórészt - tisztelet a kivételeknek, neveket most azért nem mondok, mert az személyes érintettség volna (Derültség. - Dr. Takács Imre: Mondjál!), voltak azért kivételek -, összességében visszaigazolta tegnapi feltevéseimet, így részben most megint ugyanazokból indulnék ki. Talán most egy kicsit több szerencsém lesz és meghallgatnak, hiszen most már tényleg csak néhány percről van szó.

Nos, ha egy kicsit magukba néznek, átérezhetik, hogy a reakcióik mélyén valójában nagyon sokszor egyszerűen irigység, szorongás, belső bizonytalanság és bizony időnként, hellyel-közzel lelkifurdalás is munkál, vagyis csupa meglehetősen görcsös és negatív tudattartalom, ami aztán persze - ezt nagyon jól ismerjük - önteljesítő jóslatként tényleg meg is hozza azokat a negatív fejleményeket, amelyeket igen szépen láthatunk.

Ma is kiderült, hogy önök közül sokan csak arra tartották alkalmasnak ezt a vitanapot, hogy újra elmondhassák, mely szörnyű állapotban is sínylődik a magyar nép (Szabó Sándorné: Nem igaz! Nem erről beszéltünk! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz!), és önök bezzeg a jövő verőfényes bércei felé vezetik majd ezt az egyébként jobb sorsra érdemes derék népet. Nos, ebben egyetértünk: ez valóban egy jobb sorsra érdemes derék nép, amely már nem képes minden gyanakvás nélkül önökre tekinteni, hiszen '94 és '98 között történt már egy és más, amely egészséges gyanakvás lelki szerkezeteit alakította ki ebben a jobb sorsra érdemes népben.

A köznapi gondolkodás mindezt - ahogy már említettem - a "savanyú a szőlő" metaforával szokta szemléltetni, vagyis: tudom én azt nagyon jól, hogy mily édes is ez a szőlő, de mégse vallhatom be, hogy csak az a bajom, hogy nem érem el.

Érthető, hogy önöket nagyon bántja - és ez a közbeszólásokból is kiderül -, hogy nem az önök kormányzása alatt válik érzékelhetővé az ország felemelkedése. Az azonban veszélyes félreértés az önök részéről, hogy akkor az az egyetlen ésszerű magatartás, hogy úgymond, lekutyázom mindazt, ami van, ezzel ugyanis valójában - és nagy tévedésben vannak - nem a kormánynak ártanak, amit persze annyira szeretnének, hanem az emberek önérzetét sértik fel (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!), és paradox módon, akaratuk ellenére, de ezzel elsősorban a kormány népszerűségét növelik.

Erre mondja egyébként Festinger nyomán Aronson, hogy az ember valójában - és ez nagyon jól kiderül az önök magatartásából - nem racionális lény, hanem racionalizáló lény, vagyis nem ésszerűen cselekszik, hanem emocionális, indulati alapon, és csak aztán igyekszik megideologizálni, hogy miért is nagyon logikus a döntése, hiszen - érthető módon - súlyosan károsulna a pozitív énképe, ha be kellene látnia, hogy nem a valóság, hanem a saját indulatos előítéletei alapján próbál véleményt alkotni a világról. Olvassák el - nagyon sokan biztosan meg is tették - a "Társas lény" című könyvét Aronsonnak, és majd rájönnek, hogy szinte laboratóriumi tisztasággal igazolják vissza Aronson ötvenes évekbeli kísérleteit. (Derültség és taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

Azt gondolom, az e folyamatok mélyén alapmotívumként megbúvó irigység aztán persze elindítja az ellenfél démonizálásának önmagát erősítő folyamatait is, hiszen ha kényszerűen egyre sötétebbnek igyekeznek láttatni a valóságot, akkor emögött egyre nagyobb erejű démonokat, már-már apokaliptikus gonosz szándékot sejtenek, és így lesz az önök hamis ellenfényében a szerény fürge gyík árnyképéből dinoszauruszt sejtető szörnyeteg. Ehhez bátorkodtam segítségül hívni az élő klasszikus Esterházy Pétert tegnap, aki a Kis magyar pornográfiában írja, hogy "Egyszer Rákosi elvtárs úgy megharagudott az imperialistákra, hogy maga is megbánta." (Derültség a Fidesz soraiban.) Körülbelül ez az a lelki fenomenon, amelyre itt célozni próbáltam.

Démonok, fantomok, baljós árnyak: ezek voltak a mai nap során előre megkonstruált ellenfeleik, és csak elvétve tettek kísérletet arra - azért tettek szerencsére; megint nem mondok neveket -, hogy derűs természetességgel megpróbálják a világot annak látni, ami.

 

(14.20)

 

Az irigység és a démonizáló félelem közös gyökere valószínűleg, tisztelt hölgyeim és uraim, az énkép bizonytalansága, egyfajta állandóan kísértő azonossági zavar, méghozzá '95 és '96 óta most már kettős értelemben is. A kormányra jutásuk előtt "csak" a régmúlttal kapcsolatban kellett - volna - valahogy az indentitásukat tisztázni. (Keller László: Neked is!)

Például eldönteni, hogy Kádár (Szalay Gábor: Lacikám, hogyan volt azzal az MSZMP-tagsággal?), Aczél vagy Pozsgay örökségét vállalják-e. (Perlaki Jenő: Ne zavarjuk az előadót! - Szalay Gábor: Elképesztő! - Dr. Kis Zoltán: Hogyan hordtad az aktatáskáját! Hoztad a dipiben a szendvicset!) Fontos lenne tudatosítani, hogy nem mindegy, milyen választ adnak ezekre a kérdésekre, és hogy nem játszható a végtelenségig, hogy igyekeznek elfojtani ezen létminőségükben is eltérő válaszlehetőségek különbözőségeiből máig is feldolgozatlan belső feszültségeiket. (Folyamatos zaj. - Szalay Gábor: Te könnyen leküzdötted! - Perlaki Jenő közbeszól.)

1995 óta e nagy erejű elfojtások, az imént vázolt elfojtások sajnos - és tényleg szomorúan mondjuk, hogy sajnos - egy újabbal bővültek. A Bokros-csomag valójában ugyanazzá vált az önök számára, mint ami Kádárnak volt '56. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Bauer Tamás: Ez szégyen! Szégyenletes!) Persze, önök is ragaszkodhatnak a konszolidáció, a rend helyreállításának hamis mítoszához, akárcsak ő annak idején. (Szalay Gábor: Hiteles előadó... - Dr. Kis Zoltán: Hétpettyes bogár!) Önök is felhasználhatják a külső szuverenitásgazdák tekintélyét, akárcsak ő; önök is bízhatnak a maguk mögött álló nagy erejű értelmező- és véleményhatalmak mindent elsöprő befolyásában, akárcsak ő. És persze megbélyegezhetik és kitaszíthatják soraikból azokat, akikben mégis megszólal a lelkiismeret, akárcsak ő tette annak idején.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ám az írás, tisztelt uraim, immár visszavonhatatlanul a falon van: mene, tekel, ufarszin - megmérettél, és könnyűnek találtattál. (Keller László: Most bizonyítottad be!) És persze innen már szintén a klasszikus sors pszichológiája érvényesül (Bauer Tamás: A pártbizottságon...), akárcsak nála annak idején: az elfojtott bűntudat szüli az agresszivitást, majd ez a bűntudat újabb agresszivitást, és így tovább a végtelenségig (Csige József: Nagyon jó az elemzés!), amíg nem képesek valóban kilépni ezekből az önmagukba visszatérő bűvös és roncsoló körökből.

Így vált ez a mai nap, tisztelt urak, tudtukon és akaratukon kívül, önleleplező módon, a kezdeményezők feldolgozatlan lelki tartalmainak kivetülésévé (Keller László: Idáig süllyedtünk!), önnön rossz közérzetük imázsává, és a várt és hamis diadal helyett ezzel a most önmagukról kiállított képpel kell szembenézniük. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szegény Laci! - Csige József: Ez már összeomlás!)

Higgyék el, jogukban áll együtt örülni velünk Magyarország sikereiért - mindez csak önökön múlik! Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Bauer Tamás: Tisztességes emberből ezt tudtátok csinálni! - Dr. Takács Imre: Most rosszul dolgozott a píármenedzser!)

 




Felszólalások:   1   1-138   139-144      Ülésnap adatai