Készült: 2020.09.29.09:46:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

230. ülésnap (2001.10.15.),  19-22. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:51


Felszólalások:   15-18   19-22   23-27      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szentgyörgyvölgyi Péter frakcióvezető úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mondandóm címének az első fele "Itt a piros, hol a piros...", ami egy közismert játék, amit úgy játszanak, hogy három gyufaskatulya alatt vándoroltatnak három golyót, amely közül az egyik piros; persze csak addig játsszák, amíg nem jön a rendőr, mert tiltott szerencsejátékról van szó. És az a lényege, hogy valakit a játék közben gyalázatosan becsapnak, elveszik, elnyerik a kis pénzét, mert azt kell kitalálnia, hogy hol van a piros golyó, de hiába kíséri feszült figyelemmel, ezt nem találja meg, és kis vagyonkája, kis pénze elvész, míg valaki más, a játékmester röhög a markába, és bezsebeli ezt a nyereményt.

Körülbelül ugyanez a helyzet a téeszvagyonnal, ugyanígy tűnt el, szinte a semmibe veszett, és egy-kétezer ember vagyonosodott, gazdagodott meg több százezer kisember vagyonkáján. Ezzel is igazolták azt a régi tételt, hogy a nagy vagyonok tulajdonképpen más megtévesztésével, megrövidítése útján jön létre. De mielőtt a megrövidítés módszereit elmondanám, azt is el kell mondjam, hogy a megrövidítések száma olyan sok, hogy nem fér bele öt percbe, ezért majd holnap folytatni fogom.

Most elöljáróban csak annyit, hogy történelmi előzménye is van a dolognak; itt is elöljáróban csak a '92. évi I. és II. törvényre szeretnék utalni, ugyanis '92-ben még 1621 termelőszövetkezet volt, ezeknek a vagyonáról van szó, ezekre vonatkozott a szövetkezeti törvény, illetőleg a vagyonnevesítés. Itt jött az első trükk: a vagyonnevesítést úgy lehetett megoldani, hogy három irányelvet kellett figyelembe venni, először is a bevitt vagyont 20 százalék erejéig vették figyelembe, de ha az örökösök, tehát a jogosultak száma több volt, mint ahányan a vagyont bevitték, akkor már ezt a 20 százalékot is arányosan csökkenteni kellett; ezt követően még 40 százalékért lehetett felszámolni a személyes közreműködést, 40 százalékért pedig a tagsági viszony idejét.

A második tétel, a személyes közreműködés újabb szubjektív elemet, egy újabb becsapási lehetőséget kevert az egész elszámolásba. Minden termelőszövetkezet közgyűlése maga határozta meg az üzletrészek összegét, arányát az előterjesztések alapján, amit természetesen az előterjesztők, elnök elvtársék - fogalmazzunk így gyűjtőfogalommal - terjesztettek be, és itt már mód volt arra, hogy több legyen az üzletrésze, mint a kis tehenésznek, és annak csak azt kellett mondani, hogy úgyse megy ez a téesz, szabaduljon meg tőle; meg is vették elnök elvtársék 10 százalékért, esetleg 15-ért. Annak a kisembernek persze ez a pénz is jól jött, de ezalatt vagyonok gyűltek össze.

Ez főleg a külső üzletrészeseket sértette, akiknek még csak szavazati joga sem volt a téeszben, míg a többi tagnak ugyanúgy egy szavazata volt, mint elnök elvtárséknak, mindaddig, amíg hozzá nem lehetett jutni a vagyon nagy többségéhez, a több mint 50 százalékhoz; abban a pillanatban már át lehetett alakítani ezt a termelőszövetkezetet részvénytársasággá vagy más gazdasági társasággá. S akkor már nem az volt a helyzet, hogy egy szavazat-egy szavazat, hanem a társasági törvény előírásai szerint a vagyon arányában lehetett szavazni, vagyis a kisember alig-alig kapott szót ennek a részvénytársaságnak a vezetésében, szemben azokkal - nevezzük újra csak elnök elvtárséknak -, akik összevásárolták ezeket az üzletrészeket. És erre '94-97 között még olyan lehetőséget is kaptak, hogy az erre fordított összeget 30 százalék erejéig leszámíthatták az adójukból, és nekik természetesen magas adójuk volt, míg a kistagnak meg a nyugdíjasnak nem volt, tehát nem is volt lehetősége és pénze sem megvásárolni ezeket az üzletrészeket.

Nos, csak eddig kellett eljutni, hogy a termelőszövetkezet vagyona ilyen formában átvándoroljon, átváltozzon részvénytársasági, társasági tulajdonná, és akkor máris itt a piros, hol a piros, hova lett a téeszvagyon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - eltűnt a téeszvagyon. Azaz dehogy tűnt el: ott van elnök elvtársék zsebében! (Az elnök ismét csenget.)

A további trükkökről holnap fogok szólni, úgyhogy még folytatom. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

ELNÖK: A kormány nevében Kékkői Zoltán államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.

 

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az anyagmegmaradás elve a szövetkezeti üzletrészekre is érvényesíthető: az üzletrész nem vész el, csak átalakul. A szövetkezeti üzletrészek 1992-ben keletkeztek, amikor a kárpótlással párhuzamosan megállapításra került a szövetkezetekbe bevitt vagyon és az ott korábban elvégzett munka ellenértéke. Ez az összeg a vagyonnevesítéskori névérték. Az üzletrész-értékpapír után a szövetkezeteknek osztalékot kellett volna fizetniük, ám a gyenge gazdasági teljesítményre hivatkozva ez a legtöbb helyen nem történt meg. Az üzletkérdés így már egy évtizede megoldatlanul áll.

A szövetkezetek összvagyona a vagyonnevesítéskor, 1992-ben 260 milliárd forint volt, amely az aktív tagok, a nyugdíjas tagok, kívülálló üzletrészesek között oszlott meg. Tehát az 1992. évi II. törvény rendelkezett a szövetkezeti vagyon nevesítéséről. Ugyanakkor nem kellően ismert tény, hogy a szövetkezetek korábban különleges problémáik megoldására rendkívüli anyagi támogatásban részesültek. Az 1991. évi XXV. törvény alapján a termelőszövetkezetek az általuk használt, majd a kárpótlás során elárverezésre került termőföld ellenértékeként megfelelő értékű kárpótlási jegyben juttatott ingyenes vagyont kaptak. (Dr. Kis Zoltán: Mit kaptak érte?) Ez jelentős vagyoni támogatást jelentett, hiszen 1991. évi értéken mintegy 20 milliárd forintot tett ki. Érdekes módon mégis ezen kezdeti időktől datálódnak a szövetkezeti üzletrész elértéktelenedését hirdető deklarációk is.

Hogy az üzletrész 1992. évi névértéke nem romlott, erre bizonyság a szövetkezeti vezetők lázas üzletrészvásárlása: a névérték töredékéért tettek ajánlatot az üzletrészekre és csalták ki azokat tulajdonosaiktól. Az üzletrészek koncentrálódását segítette és az üzletrészek felvásárlását kvázi ingyenessé tette - ahogy a képviselő úr is mondta - a személyi jövedelemadó törvény 1997-ig fennálló kedvezménye, nevezetesen hogy a szövetkezeti üzletrész felvásárlására fordított összeg 30 százaléka levonható volt az adóalapból. Ez a lehetőség a magasabb jövedelemmel rendelkező szövetkezeti vezetők számára állt csupán fenn, ugyanis a kiskeresetű szövetkezeti üzletrészesek a fennálló nulla kulcsos sáv miatt, amennyiben vásároltak volna is üzletrészt, akkor sem tudták volna levonni adóalapjukból.

 

(15.00)

 

Ez volt az 1997-ig fennálló, államilag támogatott üzletrész-koncentrációs lehetőség. Az üzletrész nem tűnt el, csak az üzletrész-tulajdonosi kör alakult át. A vételre szóló adókedvezmény megszűnésével az üzletrészvásárlás nem szűnt meg, legfeljebb a vételi ajánlatok és a vételi árak még megalázóbbakká süllyedtek. A szövetkezeti tagsági joggal nem rendelkező, ezáltal a szövetkezeti üzletrész feletti diszponálási joggal nem bíró külső üzletrészesek kiszolgáltatott helyzetét kívánta a kormány megszüntetni.

Az Országgyűlés 2000-ben megalkotta a szövetkezetekről szóló új szövetkezeti törvényt. Az Alkotmánybíróság mindannyiunk által ismert döntését követően a kormányzat piaci eszközök bevonását vette igénybe a kérdéskör megoldása érdekében. Az üzletrészesek egy évtizede szövetkezetekhez kötött vagyona, reményeink szerint, ezáltal aktiválható, és visszaforgatható a mezőgazdasági termelésbe.

A kormány szövetkezeti külső üzletrészre tett vételi ajánlatának folyamata kapcsán választ kaptunk a képviselő úr alapkérdésére is. A szövetkezeti üzletrésznek 1992. évi névértéke működő szövetkezetek esetében még ma is fennáll; persze hogy fennáll, hiszen a termőföldön kívüli ingatlanok és ingóságok az 1992. évi névértéküket mindenféleképpen megőrizték. Voltaképpen ez okoz most politikai feszültséget, nem lehet ugyanis többé az üzletrész névértékét leértékelve becsapni az üzletrész-tulajdonosokat. Hogy mennyire igaz a névérték megléte, azt mutatja a szövetkezetek elővásárlási jogukkal való élése. A jelenleg hatályos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szövetkezeti törvény szerint a szövetkezeteknek öt éven belül át kell alakulniuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 




Felszólalások:   15-18   19-22   23-27      Ülésnap adatai