Készült: 2020.09.20.00:07:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

229. ülésnap (2001.10.05.),  1-33. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:42:24


Felszólalások:   1   1-33   33      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm az Országgyűlés megjelent tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik munkánkat.

Az Országgyűlés mai rendkívüli ülését megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Vidoven Árpád és Világosi Gábor jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Az Amerikai Egyesült Államok nyolcpontos dokumentumot juttatott el a NATO-hoz, amelyben támogatást kér szövetségeseitől a terrorizmus elleni katonai lépésekhez. Az észak-atlanti tanács október 4-én úgy döntött, hogy a felkérésnek eleget tesz. A tegnapi napon a nemzetbiztonsági kabinet ülésezett, majd ezt követően a miniszterelnök úr hatpárti tárgyalást hívott össze. Az egyeztetéseket követően a kormány kezdeményezésére az Országgyűlés rendkívüli ülését a mai napra összehívtam.

A házbizottság ma délelőtt ülésezett, ezt követően pedig előterjesztettem napirendi javaslatomat és a Házszabálytól való eltérést is kezdeményeztem. Ezeket itt az ülésteremben valamennyien kézhez kapták.

A házbizottság ülésén megállapodás született abban a kérdésben, hogy a mai napon napirend előtti felszólalásra nem kerül sor. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztés megtárgyalása érdekében szükséges a Házszabálytól való eltérésről döntenünk. A délelőtti házbizottsági ülésen az SZDSZ frakciója jelezte, hogy élni kíván az interpellációs lehetőségekkel; a többi frakció a Házszabálytól való eltérést teljes egészében támogatta, tehát azt is támogatta a többi frakció, hogy a mai napon interpellációk, kérdések, azonnali kérdések ne hangozzanak el.

A teljes egyetértés hiányában most elnöki jogkörömben terjesztem elő a Házszabálytól való eltérésre tett javaslatomat. A Házszabály 26. § (3) bekezdésének rendelkezése alapján, a Házszabály 140. §-ának megfelelően azt kezdeményeztem, hogy a rendkívüli ülésre 2001. október 5-én összehívott Országgyűlés az "ENDURING FREEDOM" (Tartós Szabadság) - korábbi elnevezéssel "INFINITE JUSTICE" (Végtelen Igazság) - művelethez történő magyar hozzájárulásról szóló H/5220. számú országgyűlési határozati javaslat ugyanezen a napon sürgős tárgyalás kimondása nélkül történő vitája és döntéshozatala során úgy térjen el a Házszabálytól, hogy ne kerüljön sor interpellációkra, kérdésekre, azonnali kérdésekre, és a határozathozatalra módosító javaslat benyújtása esetén is ma kerüljön sor. Indítványomat H/5220/1. számon az ülést megelőzően kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal előtt most képviselőcsoportonként legfeljebb egy felszólaló ismertetheti a frakció álláspontját. Megkérdezem, hogy kíván-e valamelyik képviselőcsoport ezzel a lehetőséggel élni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem, így a határozathozatal következik.

Felhívom a figyelmüket, hogy a Házszabálytól való eltéréshez a jelen lévő képviselők négyötödének szavazata szükséges.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy a H/5220/1. számú javaslatomnak megfelelően eltér-e a Házszabálytól. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 259 igen szavazattal, 14 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett a Házszabálytól való eltérést elfogadta.

 

Soron következik a rendkívüli ülés napirendjének megállapítása. Az előterjesztett javaslat tartalmazza a tanácskozás időtartamát és a felszólalási időkereteket, a függelékben pedig tájékoztatjuk az Országgyűlést a benyújtott T/5216. számú kormány-előterjesztésről.

Most a napirendi javaslatról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az előterjesztett napirendi javaslatot. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés jól látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.

 

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően most soron következik az "ENDURING FREEDOM" (Tartós Szabadság) - korábbi elnevezéssel "INFINITE JUSTICE" (Végtelen Igazság) - művelethez történő magyar hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája és a határozathozatal. Az előterjesztést H/5220. számon kapták kézhez.

A napirendi ajánlás szerint az általános vitában az előterjesztő 15 perces időkeretben mondja el expozéját, valamint a bizottságok 5-5 perces felszólalása után a képviselőcsoportok 15 perces időkeretben ismertetik álláspontjukat. Ebben az időkeretben minden képviselőcsoportból az elsőként felszólaló képviselő részére 10 perc áll rendelkezésre.

Megadom a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. 15 perces időkeret áll a miniszter úr rendelkezésére.

 

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés szeptember 24-én fogadta el a 61/2001. számú határozatát a "Végtelen igazság" művelethez történő magyar hozzájárulásról. Ennek az országgyűlési határozatnak a meghozatalára az Amerikai Egyesült Államok által előterjesztett kérelem alapján került sor.

Most egy új helyzet állott elő. Az előttünk fekvő határozati javaslat jogalapja alapvetően eltér a korábbi határozatétól. Amíg a korábbi esetben a kétoldalú kapcsolatok keretében kérte az Egyesült Államok azt, hogy repülőgépei igénybe vehessék a magyar légteret és a magyar repülőterek logisztikai szolgáltatásait, ez alkalommal más a helyzet, mert a NATO-szövetségesek úgy döntöttek, hogy a washingtoni szerződés 5. cikke alá eső helyzet állott elő, ez pedig azt jelenti, hogy szövetségesi kötelezettségeink, más szóval nemzetközi jogi kötelezettségeink alapján kell ezt a lépést megtennünk.

Ehhez képest további különbség, hogy az átrepülési engedélyt, tehát a légtér igénybevételének engedélyezését, valamint a repülőterek használatának engedélyezését nemcsak és nem kizárólag az Amerikai Egyesült Államok légi járművei, repülőgépei részére kell megadnunk, hanem a szövetség részére is és a szövetség valamennyi tagállamának a részére is. Mindezt azért mondtam el, mert ez alapvetően új helyzetet teremt.

Visszatekintve nagyon röviden a folyamatra, szeretném jelezni azt, hogy a terrortámadás másnapján, szeptember 12-én a NATO Tanács már elfogadott egy határozatot, amelyben megállapította, hogy abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy a támadás külföldről érte az Egyesült Államokat, akkor ez a washingtoni szerződés 5. cikke alá tartozik, ami kiváltja a kollektív védelem kötelezettségét. Ezt követően néhány nappal ezelőtt a NATO Tanács arra a következtetésre jutott az Amerikai Egyesült Államok által elé terjesztett bizonyítékok alapján, hogy az a feltétel, amit a szeptember 12-i határozat tartalmazott - nevezetesen, hogy megállapítást nyer az, hogy a támadás külföldről érte az Egyesült Államokat -, megvalósult, bekövetkezett, ennek következtében az 5. cikk hatályba lépett.

 

 

(13.20)

 

S a harmadik mozzanat következett be tegnap délután 15 órakor, amikor a NATO Tanács elfogadta azt a nyolcpontos javaslatot, amelyet egyébként az Amerikai Egyesült Államok terjesztett az előző napon elé. Ennek a javaslatnak a tartalmát én most nem ismertetem részleteiben. Van azonban két elem, amely szükségessé teszi az országgyűlési határozat tartalmi módosítását, formailag egyébként egy új, az eredeti országgyűlési határozat helyébe lépő határozatnak az elfogadását. Itt tudniillik átrepülési engedélyt kell biztosítanunk nemcsak az amerikai, hanem a szövetséges gépek számára is, és ugyanezt kell megtennünk - mint az előbb már említettem - a repülőterek igénybevétele tekintetében.

A tegnapi hatpárti találkozó, megbeszélés világosan bizonyította, hogy a kérés jelentőségével, súlyával mindenki tisztában van, és azt is bizonyította, hogy Magyarország egy pillanatig nem habozik akkor, amikor a nemzetközi kötelezettségeinek kell eleget tennie, és amikor részt vesz abban az univerzális koalícióban, amelynek célja a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem. Az emberiség elleni támadásról beszéltünk néhány héttel ezelőtt, és abban is megegyeztünk, hogy a támadás elleni védekezésben mindannyian részt fogunk venni. Ez az univerzális koalíció időközben létrejött, látjuk, hogy a világnak szinte valamennyi országa részt vesz ebben, és magától értetődik, hogy ebben természetesen nekünk is meg kell adnunk a szükséges hozzájárulást.

Szeretném jelezni, hogy ez a bizonyos nyolc pont egyetlenegy elemében sem tartalmaz olyan kérést, olyan igényt, ami azt jelentené, hogy magyar fegyveres erők harci cselekményekben kellene hogy részt vegyenek. Erről nincs szó. Továbbra is az a helyzet, hogy ha lesz katonai ellencsapás, akkor ezt az Egyesült Államok fogja végrehajtani; nem kizárt az természetesen, hogy ehhez egyik vagy másik szövetségesének a közreműködését, hozzájárulását kéri, ezt azonban alapvetően a kétoldalú kapcsolatok keretében fogja megtenni, és nem a washingtoni szerződés 5. cikke alapján. Ami a washingtoni szerződés 5. cikke alapján történik, az maga a nyolc pont, és ez az a nyolc pont, amelyet a NATO Tanács tegnap elfogadott.

Azt hiszem, az a gyorsaság, amellyel a Magyar Országgyűlés válaszolni tud erre a NATO-határozatra és eleget tud tenni szövetségesi kötelezettségeinek, mindenféleképpen megnyugtatást jelent; megnyugtatást jelent saját magunk számára és természetesen szövetségeseink számára is. Ismétlem, itt egy alapvető nemzetközi jogi kötelezettségről van szó, tehát voltaképpen ez alapvetően más, alapvetően eltérő helyzet attól, mint amilyennel néhány héttel ezelőtt szembesültünk.

A kormánynak továbbra is szilárd elhatározása az, hogy amellett, hogy részt vesz a terrorizmus elleni küzdelemben és nem hátrál meg a gonosz elől, ezt mértékkel, arányosan, higgadtan, körültekintően és az ország, valamint az ország lakossága érdekeinek messzemenő figyelembevételével teszi. Ez volt a magyarázata egyébként annak is, hogy a korábbi országgyűlési határozat nem lépett túl a kérésen, és nem terjedt ki olyan elemekre, mint például arra, hogy más szövetségeseknek is biztosítsuk a légtér- és repülőtér-használatot, amelyek abban a kérelemben nem szerepeltek. A válaszunk arányos volt, és azt hiszem, a válaszunk most is arányos lesz, amikor az Országgyűlés ezt a határozati javaslatot elfogadja.

A kormány egyébként a terrortámadások valamennyi következményével intenzíven foglalkozik, legyenek ezek politikai következmények, biztonsági, gazdasági, katonai, rendvédelmi következmények és így tovább. Elindítottuk a biztonságpolitikai koncepciónk felülvizsgálatát, jóllehet, a jelenleg hatályos stratégiánk is már figyelmet szentelt az úgynevezett új kockázatoknak, új veszélyeknek; tekintettel azonban a szeptember 11-ei eseményekre, ezeknek az új kockázatoknak a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Ez egyébként megint csak összhangban van szövetségeseink elképzeléseivel, és azzal, hogy bizony magának a szövetségnek is alakítania kell majd biztonság- és védelmi politikáján.

Ugyancsak foglalkozunk a gazdasági következményekkel is; itt is az összetartás, az összetartozás az, ami a legfontosabb alapelvünk. Konzultálunk mindenkivel, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az esetleges hátrányos gazdasági következményeket minimálisra szorítsuk.

Hosszú küzdelem áll előttünk, tisztelt Országgyűlés. Nem volna helyes, ha bármit is megpróbálnánk eltitkolni, vagy bármilyen értelemben véve is azt a benyomást próbálnánk kelteni, hogy ez a küzdelem könnyű lesz, rövid lesz, és ebből mi, Magyarország, mi, magyarok teljes egészében ki fogunk maradni. Nem ez a helyzet. Ez a küzdelem hosszú lesz, ez a küzdelem nem lesz könnyű, és ebben a küzdelemben nekünk részt kell vennünk. S ez nem azt jelenti, ismétlem, hogy harci cselekményekben kell részt vennünk, hogy katonai erővel kell részt vennünk, de azt mindenképpen jelenti, hogy meg kell tennünk mindazokat a lépéseket, amelyek a nemzetközi terrorizmus visszaszorításához, majd teljes felszámolásához szükségesek.

Ismeretes, hogy például a pénzügyi területen, ideértve a pénzmosás témáját is, a kormány az elmúlt ülésén nagyon fontos törvényjavaslatot fogadott el, amelyet most az Országgyűlés elé terjeszt, és természetesen sok más olyan intézkedésünk is lesz, ami ebbe a körbe tartozik. Elkészült egy intézkedési terv, amely végrehajtásának részese természetesen az Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a legkülönbözőbb kormányzati szervek. Olyan átfogó programról van szó, amelynek célja a nemzetközi terrorizmus elleni harcban történő minél eredményesebb, minél hasznosabb részvétel.

Nem másról szól a történet, tisztelt Országgyűlés: rólunk szól a történet; nemcsak a NATO-ról, nemcsak az úgynevezett nyugati civilizációról - az egész emberiségről. Ezért vagyunk részesei ennek az univerzális koalíciónak, és ezért teljesítjük szövetségesi kötelezettségeinket.

Én ezért tisztelettel azt kérem, hogy az Országgyűlés fogadja el a most már (Tartós Szabadság) "ENDURING FREEDOM" nevet viselő művelethez történő magyar hozzájárulásról szóló határozati javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Most 5-5 perces időkeretben kerül sor a hatáskörrel rendelkező bizottságok állásfoglalásának szóbeli ismertetésére.

Elsőként megadom a szót Balla Mihálynak, a külügyi bizottság előadójának.

 

BALLA MIHÁLY, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság a mai rendkívüli ülésén megtárgyalta a H/5220. számú országgyűlési határozati javaslatot az "ENDURING FREEDOM" (Tartós Szabadság) művelethez történő magyar hozzájárulásról.

Az ülésen a kormány képviselője elmondta, hogy a sürgősségre a katonai tervezhetőség, illetve az egységes politikai álláspont mellett azért is van szükség, mivel az észak-atlanti tanács október 4-ei ülésén hozott döntést a terrorizmus elleni küzdelemhez való, az észak-atlanti szerződés 5. cikke keretében felajánlott segítség konkrét formában történő megjelenítéséhez.

 

 

(13.30)

 

 

Tisztelt Ház! A 19 tagállam közül Magyarország az egyik, ahol az 5. cikk alkalmazásához országgyűlési határozati javaslat szükséges, és ma ezt a döntést kell meghoznunk. A bizottság egyhangúlag támogatta az előterjesztés általános vitára való bocsátását és az országgyűlési határozati javaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, a honvédelmi bizottság előadójának.

 

DR. MÁTRAI MÁRTA, a honvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottság a mai rendkívüli ülésén megtárgyalta azt az országgyűlési határozati javaslatot, amely arról szól, hogy Magyarország hozzájárul a NATO szerepvállalásához a terrorizmus elleni küzdelemben.

Az Egyesült Államokat szeptember 11-én ért terrortámadás következményeként a NATO kinyilvánította, hogy az észak-atlanti szerződés 5. cikkelye hatályba lépett. Ez azt jelenti, hogy a szövetség minden tagországa úgy tekinti, mintha őt is támadás érte volna.

Az Egyesült Államok nem kívánja, hogy a tagországok részt vegyenek a katonai csapásmérésben. Ugyanakkor nyolc pontban foglalta össze, hogy mit kér a szövetségesektől. Ezt mi elfogadjuk és lehetőségeink szerint támogatjuk, hogy a terrorizmus elleni harc hatékony legyen.

A NATO-hoz tartozásunk erősíti biztonságunkat, de az kötelezettséget is ró ránk. Azáltal, hogy szövetségeseink harci repülőgépei számára lehetővé tesszük hazánk légterének igénybevételét, ismét bizonyságát adjuk annak, hogy szövetségesi kötelezettségünknek mindenkor eleget kívánunk tenni. Már eddig is teljesítettünk néhányat azok közül a kérések közül, amelyekkel most fordult a NATO hozzánk. Eddig is átadtuk szövetségeseinknek a magyar felderítő szervek által feltárt, az üggyel összefüggő adatokat, és fokozott védelemben részesítjük mi is az Egyesült Államok magyarországi érdekeit.

A honvédelmi bizottság, figyelemmel nemzeti érdekeinkre és a szövetség iránti elkötelezettségünkre, támogatja az országgyűlési határozati javaslatot és javasolja a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselőcsoportok ismertetik álláspontjukat.

Elsőként megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezető-helyettes úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Honfitársaink! A Magyar Országgyűlés rendkívüli ülésre ült ma össze, és rendkívüli az alkalom is, amiért ezt tennünk kell. Legyünk tisztában vele, hogy nagyon sok magyar ember aggodalommal a lelkében, egyértelmű véleményt, tiszta szót, világos gondolatot várva tekint ma ránk és hallgatja mindazt, amit itt ma mondunk.

A NATO fél évszázados történelme során nem kényszerült még olyan álláspont kialakítására, mint tette ezt a tegnapi napon. Fél évszázada nem volt arra példa, hogy a washingtoni szerződés 5. cikkelyét alkalmaznia kelljen. Hazánk számára a NATO-hoz való csatlakozás '99. márciusi dátuma óta ez a kötelezettség szintén fennáll. És mi sem szembesültünk még soha azzal, hogy egyszer ennek a kötelezettségnek eleget is kell majd tennünk. Szövetségesi kötelezettségünk, feladatunk, a NATO-tagságból fakadó kötelezettségünk az, aminek ma itt eleget kell tennünk. Emberi, erkölcsi értékeinkből fakadó kötelezettségünk is az, aminek ma itt eleget kell tennünk.

Úgy gondolom, valamennyien emlékszünk a szeptember 24-ei estére, amikor a parlament itt megvitatta ezt a kérdést. Az egész világot átható döbbenet minden magyar embert, a 11-ei terrortámadást követő, a világot átható döbbenet a képviselő urak és hölgyek szívét és lelkét is áthatotta. De nem a bénultság, nem a félelem, hanem az összefogás ereje született meg ebből. Azt gondolom, hogy a magyar parlament példát mutatott arra, hogy ha baj van, márpedig a világban nagy baj van, akkor képes félretenni pártpolitikai civódásokat, napi, rövid horizontú érdekeket, és képes összefogni. Talán valamennyien föl tudjuk idézni az akkori érzéseinket, ami összekötött bennünket. Úgy látom, hogy a kormánynak az ezt követően született intézkedései - a belbiztonságot szolgáló intézkedései, legyen az a határvédelemre vagy a belügyre, vagy a rendőrségre vonatkozó intézkedések - helyénvalóak. Tegnap a hat parlamenti párt elnökei jóváhagyólag és támogatólag köszöntötték ezeket az intézkedéseket. Nem találunk ezek között olyat, amelyik bármilyen módon csorbítaná az állampolgárok demokratikus jogát vagy indokolatlannak lehetne nevezni őket.

Helyesnek tartom és üdvözlöm azt, hogy a kormány a lehető legrövidebb időn belül leült a gazdasági élet meghatározó szereplőivel, és velük összefogva sorra vette azokat a lehetséges teendőket, intézkedéseket, amivel elejét lehet venni egy várható, a világgazdaság egészét lehűtő, lelassító recessziónak a magyar gazdaságot kedvezőtlenül érintő hatását.

Legalább ennyire fontos az én szememben az az intézkedéscsomag, amiről a külügyminiszter úr is beszélt: a terrorizmust támogató illegális pénzmozgásokat, pénzmosást lehetetlenné tenni Magyarországon. Amint azt is szimbolikusnak és fontosnak tartom, hogy a miniszterelnök úr találkozott az arab országok nagyköveteivel, hiszen világossá kell tennünk ezzel a gesztussal is, hogy nem Észak és Dél harca, nem az iszlám világ vagy az arab világ áll a velünk átellenes oldalon, hanem önmaguk emberségéből kivetkőzött, ártatlan nők és férfiak és gyerekek ezreit meggyilkolni képes terroristák ellen irányul az összefogás, és ezt a nagykövet urak pontosan érzékelték; ha valakik, akkor ők pontosan tudták, hogy a gyűlölködés, az osztatlan és kollektív felelősség kimondása elfogadhatatlan.

Örömmel hallottam azt, amit a külügyminiszter úr az expozéjában mondott, hogy a biztonság- és védelempolitikai alapelveket - amit '98-ban, ha vissza tetszenek rá emlékezni, igen nagy többséggel, 95 százalékos többséggel mi fogadtunk el - a kormány maga elé vette, és végigtekintette, hol szükséges ezeknek az újragondolása, kibővítése. A Külügyminisztérium, a honvédelmi tárca ezt a munkát elindította az elmúlt hetekben, elmúlt napokban, és megfelelő időben a parlament is foglalkozni tud majd mindezekkel. Az elmúlt hetekben tehát számos lépést megtettünk, ami szükséges, elkerülhetetlen volt.

Ugyanakkor nem árt őszintén szembenézni saját felelősségünkkel is, hiszen az az összefogásérzés, ami a határozat elfogadásának pillanatában bizonnyal valamennyi képviselő szívében ott volt és az eszében is talán, a teremből kilépve, napok múltán lassan halványodni látszott, és nem egy olyan pártmegnyilatkozást hallhattunk az elmúlt napokban, hetekben, amelyek bizony gyengítik, vékonyítják, a szó legdurvább értelmében is támadják a magyar családok biztonságérzetét.

(13.40)

 

Nemcsak katonai akciókról, nemcsak a kormány szükséges intézkedéseiről van szó itt a mai napon, hanem arról a közös felelősségről is, amely valamennyi itt helyet foglaló képviselő vállát nyomja, valamennyi pártra nehezedik ebben az időszakban, hogy a nyugalom, az összefogás és a biztonság érzete kell hogy áthassa Magyarországot a pártoskodás, a civódás, a kisszerű viták helyett.

Sok ezren figyelik ma, hogy mit csinál a képviselőjük, mit csinál az általuk az ország irányítására felhatalmazott parlament. El kell mondanunk ezeknek az embereknek, a magyar polgároknak, hogy amikor Magyarország szembenéz a pusztítással a világ túloldalán, sok ezer áldozat kiontott vérével, szembenézünk a halállal, akkor nem hagyjuk, mert nem hagyhatjuk épp a saját gyerekeink, a saját családunk, a saját hazánk érdekében, hogy a lelkünkön úrrá legyen a félelem, úrrá legyen a rettegés.

Sokan találkoztak már ezzel az érzéssel, amikor egy szeretett ember halála egy pillanaton belül világossá teszi, hogy mi a fontos, és mi a lényegtelen az életében, mi az, amire valóban figyelmeznie kell, és mi az, aminek a jelentősége egy pillanaton belül szertefoszlik. Úgy vélem, így van ez a politikában is. Amikor a halállal, a pusztítással szembesülünk, akkor az élet fontos dolgai mutatkoznak meg tisztábban a maguk valódi fényében. Ekkor látjuk igazán annak az értelmét, hogy fel kell építenünk saját gyerekeink, saját családunk, saját hazánk számára egy biztonságos jövőt. Ehhez pedig valóban nyugalomra, biztonságra és összefogásra van szükség.

Kérem önöket, őszintén kérem, több millió magyar ember nevében, hogy ezt az összefogást, ezt a nyugalmat őrizzék meg akkor is, ha kiléptek ebből a teremből.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kovács László frakcióvezető-helyettes úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt támogatja, hogy Magyarország vegyen részt a terrorizmus elleni nemzetközi összefogásban. Ez nemzeti érdekünk, egyben politikai és erkölcsi kötelességünk. Támogatjuk a közös nemzetközi akciókhoz történő magyar hozzájárulást. Felkérjük a kormányt, hogy a hozzájárulás formájának, feltételeinek meghatározásánál mindig tekintse elengedhetetlen feltételnek a magyar életek megóvását.

Arra is kérjük a kormányt, hogy olyan nemzetközi akciókat szorgalmazzon, amelyek a terroristák, eszközeik és létesítményeik, pénzforrásaik és támogatóik ellen irányulnak, s lehetőség szerint nem járnak civil áldozatokkal.

Ami a hazai lépéseket illeti, a Magyar Szocialista Párt támogat minden olyan kormányzati intézkedést, amely erősíti az ország, az emberek biztonságát, de nem jár a demokrácia, a jogállami normák korlátozásával.

Változatlanul szükségesnek tartjuk a terrorizmussal szembeni fellépés, a megelőzés, illetve a következmények kivédése hazai alapjainak kiszélesítését, a kormányzati mellett a parlamenti és a társadalmi, azaz a civil dimenzió erősítését.

A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja támogatni fogja a "Tartós szabadság" elnevezésű művelethez történő magyar hozzájárulásra vonatkozó javaslatot. A bevezetőben már említett politikai és erkölcsi kötelességen túl azért is, mert a most előterjesztett kérés összhangban van a NATO-t megalapító varsói... - bocsánat, washingtoni szerződés... (Csurka István: Hö-hö-hö! - Derültség a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban. - Csurka István: Ne is folytasd! - Az elnök csenget.), a NATO-t megalapító washingtoni szerződés 5. cikkelyének előírásaival (Általános zaj.), amit a NATO-hoz történő csatlakozásunkkal vállaltunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Általános zaj. - Az elnök csenget.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő 5220. számú országgyűlési határozati javaslatot, melyet a mai napon rendkívüli országgyűlési ülésen tárgyalunk, két oldalról is meg lehet közelíteni, egyrészt morális oldalról, másrészt pedig a hatályos jogszabályokból levezethetően.

Ám morális oldalról megközelítve is van már egy jogszabályi eredője, mégpedig amit szeptember 24-én itt hoztunk a parlamentben, a 62. számú országgyűlési határozati javaslat, amely szeptember 25-én lett kihirdetve, és amelynek preambuluma világosan és egyértelműen leszögezi, hogy a Magyar Köztársaság mint szabadságszerető, demokratikus jogállam állást foglal, állást kell hogy foglaljon a terrorizmus ellen, amely szörnyűképpen nyilvánult meg szeptember 11-én az Észak-amerikai Egyesült Államokban, annak két városában, New Yorkban és Washingtonban. Ám földrajzilag ez a két város hiába nem a mi kontinensünkön van, mégis ez a támadás nemcsak Amerikát érte, hanem az egész emberiséget; soha még terrorcselekmény ilyen nagy hatóerejű nem volt, soha még terrorcselekmény ennyi embert nem szedett áldozatul. A világon még nem volt ilyen jellegű terrorcselekmény, és éppen ezért szükséges, hogy az egész világ jó érzésű, szabadságszerető, demokratikusan gondolkodó emberei felvegyék a harcot az ilyen jellegű terrorcselekmények ellen.

Ezt célozta ez a már jóváhagyott 62/2001. számú országgyűlési határozati javaslat, amely már konkrét feladatokat is meghatározott a kormány számára, hogy milyen intézkedéseket kell végezni annak érdekében, hogy a terrorcselekmények ellen nemzeti összefogás jöhessen létre.

Azóta azonban október 4-én az észak-atlanti tanács hozott egy határozatot, amely kimondta, hogy ez a támadás - amely bár földrajzilag teljességgel körülhatárolt volt, mégis - mindenki támadásának minősül. Mivel ezt a határozatát meghozta az észak-atlanti tanács, akkor rögtön figyelembe kell vennünk a NATO szabályzatát, az úgynevezett washingtoni szerződés 5. cikkelyét, amely kifejezetten kimondja, hogy azok a szerződő felek, akik részt vettek ebben a szerződésben, aláírták ezt a szerződést, azok kollektív felelősséggel is tartoznak minden más országot vagy más tagállamot ért támadással szemben is, és ez a közös fellépés nincs ellentétben az ENSZ-alapokmány 51. cikkelyével, amely felmentést ad erre, és azt mondja, hogy kollektíven fel lehet lépni az ilyen jellegű támadásokkal szemben.

Annak a bizonyos washingtoni szerződésnek az 5. cikkelye azonnali fellépést igényel. Itt van egy sajátosság a magyar jogban, mert a Magyar Köztársaság Alkotmányának 19. § j) pontja kimondja, hogy ilyen esetben az Országgyűlés határozata szükségeltetik.

 

 

(13.50)

 

 

Vagyis tegnap 15 órától azonnal életbe kellett volna lépnie ennek az rendelkezésnek, és azonnal életbe is lépett volna, ha nincs ez a jogszabályi megkötés. Nálunk azért kellett összehívni ezt a rendkívüli országgyűlési ülésnapot, hogy eleget tegyünk az alkotmányban foglaltaknak, amely több mindenre kiterjed; kiterjed többek között arra is, amikor esetleg külföldön kell magyar katonát bevetni. Erről itt nincs szó. Itt mindössze arról van szó, hogy a légteret és esetleg a kiszolgáló területeket - a repülőtereket - kell a NATO-gépeknek használatba venniük.

Ugyanakkor - a házbizottságban szó is volt erről - felvetődik annak a gondolata, ha bennünket nemzetközi szerződés, ráadásul még az ENSZ-alapokmányból is levezethető nemzetközi szerződés kötelez arra, hogy bizonyos esetekben azonnal cselekednünk kell, akkor vajon az alkotmány ezen alpontjának ezt a sorát szükséges-e hatályban tartani. Természetesen most e rendkívüli ülés alatt ennek a megvitatására biztos nem fog sor kerülni, különösen nem lehet dönteni róla, de - mint ahogyan erről a házbizottságban is szó esett - feltétlenül érdemes ezen elgondolkozni. Remélhetőleg ritkán fog ilyen eset előfordulni, de 1999 márciusa óta, amióta aláírtuk ezt a szerződést, már másodjára fordul ilyen elő. Lehetséges olyan szituáció, amikor nem lehet összehívni a parlamentet, határozatképtelenné válhat, és akkor egy nemzetközi szerződésnek ilyen unpraktikussági okokból esetleg nem tudunk eleget tenni.

Ezt szíves figyelmébe ajánlom a tisztelt Háznak, ugyanakkor javasolom és szinte természetesnek is tartom - mivel nemzetközi szerződés kötelez bennünket -, hogy ezt az 5220. számú határozati javaslatot a tisztelt Országgyűlés hagyja jóvá.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető-helyettes úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első kérdés, amit a határozati javaslat tárgyalása során fel kell tennünk, hogy kell-e támogatnunk ezt a határozati javaslatot; és a válasz egyértelműen igen. Igen, több okból is. Egyrészt azért, mert ez szövetségi kötelezettségünk, ennek a kötelezettségünknek eleget kell tennünk. Igen a válasz azért is, mert hadd emlékeztessem képviselőtársaimat, amikor 1997-ben Madridban úgy döntöttek, hogy többek között Magyarországot is meghívják a NATO-tagok sorába, majd amikor ezt követően szintén 1997-ben népszavazás erősítette meg elsöprő többséggel a magyar csatlakozási szándékot, akkor mindenki arról beszélt, hogy ezzel elnyerhetjük hosszú távon is az ország számára oly régen áhított biztonságot. De azt látni kell, hogy ez a biztonság kötelezettséget is jelent. A biztonságot Magyarország számára éppen az az 5. cikkely jelentheti adott esetben - egyébként ilyen veszélyeket nem látok -, amelyre hivatkozva most a kötelezettségünknek eleget kell tennünk.

Folyik a vita arról, vajon háborúról van-e itt szó. Semmiképpen nincsen szó támadó háborúról. Én a "háború" kifejezést is erősnek tartom. Önvédelemről van szó, tisztelt képviselőtársaim, a szabad világ védekezik a barbarizmus ellen. Mi is ehhez a szabad világhoz tartozónak valljuk magunkat, a védelem ránk is vonatkozik, és nekünk ebben részt kell vennünk, egyértelműen kell ebben a helyzetben állást foglalnunk. Erről szólt már a szeptember 24-i döntésünk is, erről szól ennek a mostani határozatnak a támogatása is.

Felmerül a kérdés, kik állnak szemben ebben a küzdelemben. Semmiképpen nem, tisztelt képviselőtársaim, a globalizmus hívei és annak ellenfelei, nem is a szegény országok és a gazdag, tehetősebb országok. Nem lehet ezt a támadást ilyen módon felfogni, hiszen azok a csoportok, amelyek a világ különböző pontjain, vállalatoknak álcázva, több millió dollár fölött rendelkezve ezt megszervezték, semmiképpen nem tekinthetőek a szegények képviselőinek, különösen akkor nem, ha adott esetben a jövedelmeiket éppen tőlük szerezték, de annak felhasználása nem az ő megsegítésük érdekében történik. Nem lehet azt mondani, hogy vallások háborújáról lenne szó, hiszen a vallásoknak ebben a küzdelemben egy oldalon kell állniuk. Nincs ugyanis olyan vallás, amelyik elfogadhatná, hogy a nevében ártatlan embereket öljenek meg. Vallási fanatizmus állhat a háttérben, ennek azonban elfogadhatatlannak kell lennie a vallások számára. Ebben a küzdelemben nem is a kultúrák harcáról van, szó, tisztelt képviselőtársaim, mert a kultúrának egy oldalon kell állnia, egy oldalon, szemben a barbarizmussal, amely ennek a terrortámadásnak a hátterében áll, a szabad világ és a barbár terror - amelynek mit sem ér az ártatlan emberi élet - az, amelyik itt szemben áll egymással, és nem lehet kétséges, hogy ebben a szembenállásban nekünk hol van a helyünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy amikor a szabadságot, a szabad világot védjük, amikor a szabad világ érdekében lépünk fel az ezt támadó barbarizmussal szemben, akkor éppen a szabad világ nevében nem lehet az ő szintjükre süllyedve ártatlan emberek életét kockáztatni. Nem lehet kockáztatni a szabadság védelmében a szabadságot, és különösen nem lehet a törvényességet, a törvényi kereteket túllépni.

Akkor, amikor Magyarországon megteendő intézkedésekről beszélünk, mi támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek a biztonságunk szavatolása irányába hatnak, de mindazon pártokkal egyetértünk - e tekintetben elméletileg meglehetősen széles egyetértésre lehet számítani -, amelyek azt mondják, hogy a törvényeink korlátai nem léphetőek át ennek a védekezésnek az örvén, a saját biztonságunk szavatolása nem mehet a saját szabadságunk rovására, mert, tisztelt képviselőtársaim, a demokrácia, a szabadság és a biztonság számunkra csak és kizárólag együtt értelmezendő fogalmak lehetnek.

Másrészt, gondoljunk csak bele, hogy a terrorista nemcsak akkor éri el a célját, amikor ártatlan emberi életeket olt ki, de eléri akkor is a célját, ha ennek a támadásnak a következményeként, az ezt követő fellépésben korlátokat állítunk mindnyájunk szabadsága elé, ha ennek a támadásnak az ellenében megtett intézkedések során korlátozzuk bárkinek az emberi jogait.

A mi véleményünk szerint semmit nem szabad tenni, ami bármilyen módon kicsit is elősegíti a terroristák céljainak az elérését. Ilyen feltételrendszer és gondolatok mentén frakciónk támogatja a határozati javaslat megszavazását.

Még egy dologra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni. Tegnap este született a döntés arról, hogy az Országgyűlés üljön össze, és 15 órával később az Országgyűlés határozatképesen készen áll ennek a kérdésnek a megvitatására és a számunkra feltett kérdés eldöntésére. Ebből számomra, tisztelt képviselőtársaim, az következik, hogy a jelenlegi szabályozás - figyelembe véve a szövetségesi kötelezettségeinket is - megfelelő, működőképes, biztosítja az Országgyűlés számára a kontroll és a döntés lehetőségét, lehetővé teszi a nyilvánosság számára is, hogy a döntések hátterét a viták figyelemmel kísérése közben nyomon követhesse. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a jelen körülmények között a szabályozás megfelelő. Ha létezik az az egységes akarat, amelyik ezt a mai ülést lehetővé tette - mert létezik az azt megelőző egyeztetés -, ebben az esetben a szabályozáson nem kell változtatni.

 

 

(14.00)

 

 

Továbbra is tartani kell magunkat az alkotmány előírásaihoz, hiszen íme, az alkotmány működik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ, valamint a kormánytagok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balsai István frakcióvezető úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

 

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Körülnéztem a teremben, és megállapítottam, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja van itt teljes létszámban. (Közbekiáltás az MSZP soraiból: Nem nehéz! - Dr. Kis Zoltán: Nem látszik!) Ezzel kívánjuk érzékeltetni azt, hogy egyáltalán nem mellékes és formális kérdésben való döntésre kerül ma sor.

Természetesen elsősorban annak örülünk, hogy a közel két héttel ezelőtti, meddő és méltatlan vita ma ebben a kérdésben - az akkor is hasonló kérdéshez képest - elmarad. Örülök annak a konszenzusnak képviselőtársaim nevében, ami ennek a mai döntésnek a körülményeit lehetővé teszi, hogy ilyen egyetértésben szólaljunk föl.

Egyáltalán nem formális és egyáltalán nem lényegtelen kérdésben fogunk dönteni. Amikor a külügyminiszter úr bevezetőjében világossá tette, hogy Magyarországon az alkotmányos keretek között ilyen eljárással kell minden lépésre arányos választ adni, ez teljes mértékben találkozik a mi álláspontunkkal. Hiszen senki nem felejtette el Magyarországon, a közvélemény egyetlen egy formálója sem, de egyetlenegy választópolgár sem azt a borzalmat, ami szeptember 11-én történt, és amely meghatározta az azt követő napok és hetek közgondolkodását. Ugyanakkor az is világos a magyar közvélemény előtt - és ezek szerint az itt ülők előtt is, akik a választókat képviselik -, hogy természetesen Magyarország nem kíván semmiféle kockázatos lépésben tevőlegesen részt venni, semmilyen kötelezettséget ezzel kapcsolatban sem a szeptember 24-i, sem pedig a mai előterjesztés nem tartalmaz.

Egyetértünk mindazokkal, akik azt fejtették ki - és talán még majd fogják mondani -, hogy kellő óvatossággal és körültekintéssel kell a mértéktartó, egymás utáni lépéseknek következniük. Ennek megfelelően nem volt fölösleges, hogy szeptember 24-e után még egyszer, hasonló formában itt össze kell gyűlnünk; hiszen egy lényeges körülményben változás történt, a "ha" eltűnt a szeptember 24-ét megelőző helyzet tekintetében.

Nincs okunk és nincsen jogunk kétségbe vonni vagy kételkedni abban, amit hivatalosan a magyar kormány tagjai előtt is dokumentáltak, hogy igenis ez a támadás a NATO egyik tagállamát külföldről érte, és nagyon világos és nagyon konkrét bizonyítékokkal lehet alátámasztani.

Nem fog Magyarország, és nem is akar a magyar politika ebben a kérdésben bírósági szerepet játszani. Semmi okunk nincs abban kételkedni, hogy 52 éves történetében valóban először kerül arra sor, hogy a NATO egyik tagját ért támadás vállalt és szerződésszerű teljesítésének leszünk részesei. Ezzel a vállalással - amely egyébként lényegében teljesen azonos a szeptember 24-én az Egyesült Államok által kért légtérhasználattal - most azt tesszük lehetővé, hogy a több évvel ezelőtt vállalt és népszavazással megerősített kötelezettségünket mint NATO-tagok is gyakoroljuk.

Természetesen ez a NATO-tagság minket nem kényszerből kötelez. Ez a kötelezettség önként vállalt, kellő felelősséggel és mindenki által átgondolt formájú, lépésről lépésre történő megvalósítása annak a szolidaritásnak, amely továbbra is - biztosak vagyunk benne - valamennyi magyar állampolgárt és valamennyi magyar honfitársunkat egyöntetűen arra ösztönöz, hogy minden lehetséges eszközzel a nemzetközi terrorizmus leküzdésére egyesítse az erőit, és ennek a világméretű, valóban globális összefogásnak ilyen formában mi is tevőleges részesei legyünk.

Ezért, tisztelt képviselőtársaim, a Magyar Demokrata Fórum természetesen változtatás nélkül támogatja a javaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Csurka Istvánnak, a MIÉP frakcióvezetőjének.

 

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azzal akartam kezdeni még az imént, hogy azt mondom: nincs új a nap alatt. Ettől most már az tart vissza, hogy az imént történt itt egy olyan elszólás, amely feleslegessé teszi nekem ezt a kijelentést.

Igen, amikor erről a határozatról beszélünk, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ez az elszólás nagyon is valóságos volt. Sokan vannak itt, ennek a határozatnak a feltétlen helyeslői között olyanok, akik azt az előző, nekünk mérhetetlen sok kárt, szenvedést és szabadságvesztést okozó szerződést is ugyanilyen ékesszólóan, ugyanilyen meleg hangon, ugyanennyire feltétel nélkül támogatták.

Kérem, ha más nem, ez mindenki számára, aki ez alól mentes, intő figyelmeztetés kell legyen, hogy ismét egy zsákutcába manőverezzük bele magunkat. Ezeknek a történelmi zsákutcáknak mindig az a közös tulajdonságuk, hogy akkor, amikor megnyitják őket előttünk, gyönyörűek, biztonságosak, győzelmet ígérőek; aztán, amikor eltelik egy történelmileg rövid idő, hirtelen kiderül, hogy véresek, szomorúak, és mi csak vesztünk rajta. Ez a háború, mert akárki akármit mond, háborús részvételre vagyunk felszólítva, ismeretlen tettes ellen indul; noha valakikkel talán már közöltek egyes, mellékes részleteket arról, hogy miért éppen az az ország és miért éppen az a személy van kipécézve ellenségnek, amelyik - ki sem mondom, tudja mindenki.

Azonban akár csak egy pillanatnyi józan gondolkodás után mindenkinek be kell látnia, hogy ez képtelenség. Azok a repülőgépek, amelyek ezt a szörnyű pusztítást okozták, az Amerikai Egyesült Államok területéről szálltak fel. Aki tehát azt állítja, hogy ennek az egésznek az USA ellenőrző szerveihez, titkosszolgálataihoz, hadigépezetéhez, kormányához és a többi, és a többi, nincsen semmi köze, az képtelenséget állít.

Külső hatalom ellen támadni akkor, amikor minden, ami történt, belül történt, a pilóták kiképzésétől kezdve és a többi, és a többi, mert máshol nem történhetett, egyszerűen képtelenség. (Dr. Dávid Ibolya: Ilyen a terrorizmus.) Miért csatlakozzunk mi ehhez, akik eleve is elleneztük a NATO-ba belépést? Miért csatlakozzunk egy héttel az után, amikor az előzőhöz sem csatlakoztunk, amikor csak az USA kérte ezt a hozzájárulásunkat? És íme, néhány nap múlva már egy kiterjeszkedő kérés érkezik hozzánk.

Tisztában van vele az Országgyűlés, hogy nem fog újabb kiterjeszkedő kérés érkezni hozzá? Én félek, hogy nem így lesz. Máris jelzik, hogy Macedónia nem kapja meg azt az anyagi segítséget, amelyet korábban megígértek neki, mert nem viselkedik rendesen, és nem viselkedik eléggé elnézően azokkal az albánokkal szemben, akik a lakosságának legalább a harmadát teszik ki, és akikkel szemben háborút is visel.

 

 

(14.10)

 

 

Hogy ebből aztán mikor és milyen mértékben fog kirobbanni az újabb balkáni háború, hiszen az albánok iszlám összeköttetései nyilvánvalóak, nem tudom.

De a lehetőség fennáll, és ha az amerikai hadsereg - akármilyen néven - kivonul onnan, akkor európai erőknek kell azt pótolni, köztük nekünk. És mi közünk van hozzá? Ott aztán vér is fog folyni. Vigyázzunk!

Nem akarok senkit sem ijesztgetni. Magyarország egyelőre hál' istennek biztonságban van. Tegyünk is meg mindent közösen azért, hogy a magyar lakosság minden eleme létbiztonságban, anyagi biztonságban és fenyegetettség nélkül éljen - de ne képzeljük azt, hogy ezt a háborút meg lehet úszni belső rendszabályok nélkül! Nem lehet megúszni! A háború mindig az ellenőrzés fokozásával és cenzúrával jár. Kell ez nekünk?

Sajnos egyedül vagyunk ezekkel a gondolatainkkal, de úgy gondoljuk, hogy azért ez viszont dicsőségére válik ennek a jelenlegi korlátozott demokráciánknak is, hogy itt vagyunk és kifejthetjük ezt a véleményünket, és ezt mindannyiuknak meg is köszönöm, mert ilyen értelemben ezért a véleménynyilvánításért bennünket veszély nem fenyeget. Az jogunk azonban, hogy minden helyzetben gondolkodjunk, és minden helyzetben elsősorban ennek a kis, sokat szenvedett népnek az érdekeit tartsuk szemünk előtt, minden esetben és mindent megelőzve, mert ha mindig sorban állunk nagy és külföldi érdekek szolgálata érdekében, akkor a saját dolgainkat nem tudjuk elintézni.

Igenis helyes a kormánynak mindazon törekvése, amely arra irányul, hogy ebben a helyzetben a gazdasági élet változatlanságát, picinyke fejlődését fenn tudja tartani, de e tekintetben is több kell; jobban magunk felé kell fordulnunk ebben a helyzetben, mert a gazdasági kiszolgáltatottság sok esetben veszélyesebb, mint a katonai kiszolgáltatottság.

Ezért tehát ezekre a hangsúlyokra kell most odafigyelnünk, hogy mindent, amit csak lehet, megtartsunk itt, az ország területén belül, és olyan életformát próbáljunk már ennek a háborúnak a kezdeti időszakában, a XXI. századnak szinte kezdeti óráiban kialakítani magunknak, amely életforma egy bizonyos függetlenséget tud teremteni nekünk; szerényebb körülmények között, mert ha folyton a növekedésre figyelünk, arra a fajta növekedésre, amelyet diktálnak nekünk, és amelybe a világ bele fog bukni - ez a világrendszer bele fog bukni, mert ez a növekedés fenntarthatatlan, és a mostani háború is az olajpiacokért, az olajlelőhelyekért folyik és az újraelosztásért! -, tehát nekünk össze kell húzódnunk, a magunk életét kell élnünk ebben a helyzetben.

Bocsássanak meg nekünk, nekem, hogy ezt ebben a helyzetben elmondtam. Remélem, a világnak az a része, amely Nyugaton és Keleten és mindenütt gondolkodni akar, egyszer majd mindannyiunkra kiterjeszti azt, és nem fog szégyent hozni senkire, hogy itt ezek a szavak ebben a helyzetben elhangzottak.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: A további sorrendet is természetesen az írásban előre jelentkezők sora határozza meg. Úgyhogy megadom a szót most Simicskó István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeptember 11-e óta megváltozott a világ. Az Egyesült Államokat ért terrortámadás megingatta valamennyiünk biztonságérzetét. A biztonság a félelem nélküli életet jelenti. Ez rendült meg bennünk. A terroristák tettükkel azt közölték az emberiséggel: bármi megtörténhet, olyan dolgok is, amit korábban elképzelhetetlennek tartottunk.

Mi nem fenyegetettségben, hanem békés, biztonságos világban akarunk élni. A Fidesz számára mindennél fontosabb Magyarország, a magyar családok, a magyar emberek biztonsága. A Fidesz-Magyar Polgári Párt azt akarja, hogy Magyarországon senkinek ne kelljen félnie. Ezért mindent el fogunk követni, hogy a terrorizmust felszámoljuk. Erőnkhöz, lehetőségünkhöz mérten részt kell vennünk ebben a világméretű küzdelemben.

Most az a feladatunk, hogy segítsük az Egyesült Államokat és a NATO-szövetségeseinket a felderítési adatokkal, amelyek rendelkezésünkre állnak. Nyújtsunk fokozott biztonságot az itt élő amerikaiaknak és minden más szövetségesünk állampolgárának. Fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok a katonai akciók megtervezésével párhuzamosan keresse a mostani helyzet kiváltó okait is, mert úgy vélem, hogy a megnyugtató megoldás megtalálásához ez az út vezet.

Az Egyesült Államok jól érzékelhetően a katonai csapásméréshez nem kívánja a NATO erőit igénybe venni. Az Egyesült Államok maga akarja megvívni ezt a harcot, de számít régi és új szövetségeseire, számít minden országra, amelyek fontosnak tartják, hogy a terrorizmus megszűnjön a világban.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja fontosnak tartja, hogy az Egyesült Államok által létrehozandó, terrorizmus elleni világméretű koalícióhoz minél több arab ország is felsorakozzon. A NATO döntött arról a szerepvállalásról, amelyet most a világ jobbá tétele érdekében tenni akar. Ennek egyik eleme, hogy ha az Egyesült Államok kivonja katonai erőit a Balkánról, az európai országoknak kell betölteniük az ott keletkező űrt.

Magyarország elfogadja a nyolcpontos kérést, amelyet az Egyesült Államok a NATO-hoz küldött. Egyetértünk azzal, hogy az európaiaknak, így nekünk is erőteljesebb szerepet kell vállalni az európai ügyek intézésében. Mi érdekeltek vagyunk abban, hogy a balkáni béke tartós és szilárd legyen. Hazánk most is jelen van a világ számos pontján békemissziókban, mert felelősséget érzünk a világ biztonságáért, békéjéért. A jövőben, ha szükséges, a Balkánon hangsúlyozottabban is meg fogjuk mutatni ezt a felelősségérzetünket.

Az Egyesült Államok bemutatta bizonyítékait a NATO-nak: a bizonyítékok azt támasztják alá, hogy az Egyesült Államokat kívülről irányított támadás érte. Erre az esetre alkalmazni lehet az észak-atlanti szerződés 5. cikkelyét. A felénk irányuló kérés az, hogy engedjük át légterünket a NATO-szövetségeseink repülőgépeinek áthaladásához. Ezt a kérést minden tagország teljesíti, sőt nemcsak a NATO-tagországok, hanem a szövetségen kívüli országok is, amelyekhez ilyen kéréssel fordultak. Itt most nekünk az a dolgunk, hogy a világméretű összefogáshoz azzal is járuljunk hozzá, hogy megengedjük szövetségeseinknek légterünk használatát, ha arra igényt támasztanak.

Szeptember 24-én itt, a parlamentben hoztunk egy határozatot. Ehhez képest a ma hozandó határozatban lényegi új elem az, hogy NATO-szövetségeseink mindegyike számára megnyitjuk a légterünket.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a kormány ezen javaslatát támogatja, mert átérezzük azt a politikai felelősséget, amellyel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy gyermekeink és unokáink biztonságosabb világban élhessenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Simon Miklós képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. SIMON MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt frakciója a határozati javaslat elfogadását a következők miatt támogatja.

Azért támogatjuk, mert a NATO-szövetség rendszerében ez hazánk alapvető kötelezettsége.

 

 

(14.20)

 

 

Azért támogatjuk, mert a korábban megadott és az amerikai fegyveres erőkre vonatkozó felhatalmazást egészíti ki a mostani tárgyalási anyag szövetségeseinkre való felhatalmazással.

Szeretném hangsúlyozni - mint aki némi jártassággal rendelkezik a külügyek vonatkozásában -, hogy a felkérés tárgyalására azért most kerül sor, mert komoly diplomácia nem tesz önkéntes felajánlásokat, az engedélyt akkor adja meg, amikor azt kérik. NATO-szövetségeseink a légtérhasználat vonatkozásában most fordultak hozzánk.

Tudomásul kell vennünk, hazánk NATO-tagsága nemcsak előnyöket jelent, nemcsak hazánk biztonságát szavatolja, hanem kötelezettségeink is vannak. Ezen határozat elfogadása csak minimális hozzájárulás a szövetség erőfeszítéseihez. Nem hiszem, hogy képviselőtársaimnak vagy a televízió képernyője előtt ülő és rádiót hallgató honfitársainknak különösképpen bizonygatni kellene, hogy ez az összefogás már régen túlhaladta a NATO törekvéseit. Ez a világ összefogása egy láthatatlan ellenség, a terrorizmus ellen.

Engem megnyugtat az a tény, amit a világpolitikában látok. Ez higgadtság, megfontoltság, az ügy határozott kézben tartása diplomáciai és katonadiplomáciai téren, ami nem engedi az események elszabadulását, kezelhetetlenné válását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jóleső érzéssel nyugtázhattam a honvédelmi bizottság nemrég befejeződött ülésén is, hogy egy párt kivételével kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim a kérdést illetően egy koordináta-rendszerben mozogtak. Biztos vagyok benne, hogy ez tükröződni fog a plenáris ülésen is, és a parlament nagy többséggel fogja elfogadni az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Szent-Iványi István frakcióvezető úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban az Egyesült Államok vezetése bemutatta a terrortámadással kapcsolatos bizonyítékait, dokumentumait a szövetségesek, illetve a partnerországok vezetőinek. Akik láthatták ezeket a dokumentumokat, és akiket mi szavahihető embereknek tekintünk, egyértelműen azt állították, hogy a bizonyítékok meggyőző erejűek, legalábbis három következtetés ma már egyértelműen levonható a terrortámadás következményeiből. Először is: tudjuk azt, hogy a terrortámadásban részt vevők túlnyomó többsége az Al-Khaida nevezetű terroristacsoport tagja volt vagy azzal szorosan együttműködött. Másodszor: ma már egyértelműen tudjuk, bár sok kétségünk efelől sem volt, hogy Oszama bin Laden ennek a csoportnak a szellemi vezetője, de több is mint szellemi vezetője, közvetlen irányítója. Harmadrészt: afelől sincs semmiféle kétségünk, hogy az afgán kormány - pontosítsunk: a tálib kormány - nemcsak menedéket biztosított az Al-Khaida csoport és Oszama bin Laden számára, hanem tevőlegesen is segítette az ő tevékenységüket.

E három következtetés nyomán egyértelművé vált, hogy az atlanti tanács szeptember 12-ei feltételes washingtoniszerződés-értelmezése ma már a feltétel nélkül értendő. A feltétel az volt, egyértelműen bizonyítható-e, hogy külső, méghozzá valamely állam által is támogatott támadásról van szó. Ma már egyértelmű, hogy ez a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának szeptember 29-ei határozata, valamint az atlanti tanácsnak a szeptember 12-ei és október 4-ei döntése értelmében egyértelmű, hogy a szövetség valamennyi tagja e világméretű koalíció részesévé vált, és közös erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy korunk egyik legveszélyesebb fenyegetésével, a világterrorizmussal szemben fellépjünk. Mindannyiunk közös ügyéről van szó - ez már a korábbi vitában is számtalanszor elhangzott -, a támadás valójában mindannyiunkat ért.

Szeptember 24-én a vitában többen aggodalmakat fogalmaztak meg, jogos és megfontolandó aggodalmakat. Az aggodalmak részben arra vonatkoztak, hogy a szabad világ fellépése talán aránytalan lesz, talán túlzó lesz, talán olyan következményeket fog előidézni, amelyeknek a végét magunk sem látjuk előre. Az elmúlt hetek vagy másfél hét eseményei és a diplomáciából kirajzolódó kép egyértelművé tette, hogy az Egyesült Államokat és szövetségeseit megfontolt, óvatos magatartás, nagyfokú körültekintés jellemzi. Arra vannak tekintettel, hogy valóban csak az érintettek, a bűnösök szenvedjenek, és hogy valóban a problémák gyökeréig hatoljanak, és ne felületes megoldásokat keressenek, mert bizony a problémára megoldásokat kell keresnünk, és a megoldások is csak világméretűek lehetnek. Ezekről a múltkor volt alkalmam, szerencsém hosszabban is beszélni.

Az elmúlt napok kedvező tapasztalatai voltak számunkra - a külügyi bizottság számára is - azok a megbeszélések, amelyeket az iráni külügyminiszter-helyettessel vagy az albán vezetéssel folytathattunk, ami egyértelművé tette, az iszlám vezetők számára is világos, hogy ez nem ellenük irányul, hanem a terrorizmus ellen, amely őket is egyformán veszélyezteti. Ez az ügy tehát mindannyiunk ügye, nemcsak a nyugati civilizáció ügye, hanem minden békeszerető, tisztességre törekvő ember ügye, így a mérsékelt iszlám vezetőké is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak teendőink, sok mindent elmulasztottunk eddig, van, amit meg kell tennünk, csak egy dologról szeretnék most már röviden beszélni. Ilyenkor, amikor az emberek fenyegetve érzik magukat, amikor az egyik legféltettebb kincsük, a biztonságuk kerül veszélybe, gyakran nagy a csábítás, hogy a biztonság érdekében a szabadságukból is feladjanak valamennyit. Ez a csábítás azokban a stabil demokráciákban is megvan, ahol a szabadságnak évszázados hagyományai vannak; ahol a demokratikus intézmények szilárdak és jól működnek, még ott is felmerülnek azok a félelmek, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntheti a bába, hogy bizony akkor, amikor meg kell szigorítani ezeket az intézkedéseket, akkor a szabadságból is elveszünk. Egy olyan társadalomban, ahol nem túl sok a szabadság, hanem túl kevés - Magyarországról beszélek, tisztelt képviselőtársaim -, még nagyobb figyelemmel kell lennünk.

Természetes, hogy minden ésszerű intézkedést meg kell tenni a biztonság növelése érdekében, de még nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk, hogy ez véletlenül se járhasson a szabadságjogok, az emberi jogok sérelmével. Tehát hadd figyelmeztessem tisztelt képviselőtársaimat a nagy amerikai államférfi bölcs szavaival - Benjamin Franklinről van szó -, aki azt mondta, hogy aki a biztonság érdekében a szabadságáról kész lemondani, az könnyen elveszítheti mind a kettőt. Ezt a veszélyt kell nekünk közösen elkerülni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Az amerikai középületek elleni terrortámadás óta a magyar társadalomban is megindult a vita a kialakult helyzetről, annak értékeléséről és Magyarország lehetséges szerepéről. Túlzás nélkül állíthatom, hiszen ilyen témájú internetes vitában is részt vettem - és ennek kapcsán éppen azt állíthatom, hogy azt hiszem, elég nagy a szabadság Magyarországon ahhoz, hogy minden vélemény megjelenjék szemben az előttem szólóval -, társadalmunkban uralkodó vélemény a terror, mint eszköz elítélése, sőt állíthatom, hogy ez a spontán nemzetstratégia része.

Tudom, szokatlan szóösszetételt használok: spontán nemzetstratégia. Valami olyasmi ez számomra, mint a láthatatlan alkotmány. Olyan nemzetstratégia, amely benne van az emberek közösségi viselkedésében, és része ennek a viselkedésnek a terrorizmus elítélése, annak a viselkedésnek, amilyet nemcsak a hazai, de a szomszédságba szakadt magyarság is folytat, politikai megnyilvánulásai vannak. Gondoljuk meg, milyen lenne térségünk biztonsága, ha a magyar nemzeti kisebbségek is az erőszakhoz folyamodnának, amikor a hatalom korlátozza vagy éppen megfosztja őket közösségi életlehetőségeiktől! Ha nem a jog és a törvények gyakran ellenük hozott intézkedések keretei között harcolnának jogaikért, lenne-e akkor stabilitás ebben a térségben? Vajon miért olyan nehéz ezt elismerni a többségi nemzetek politikusainak?

 

 

(14.30)

 

Tisztelt Ház! Éppen ezért joggal állíthatom, hogy népünk elítéli az ártatlanok elleni erőszakos módszereket; olyan világban kíván élni, ahol személyesen is biztonságban érzi magát. Ha nemzeti politikánkban kerüljük az erőszakot, hogyne akarnánk elkerülni azt, hogy a világ terrorizmusa begyűrűzzék, mert ha a világon elterjednek ezek a jelenségek, akkor nyilvánvalóan Magyarország nem marad ki belőle.

A NATO Állandó Tanácsának határozata felfogásunkkal teljes összhangban áll. Az pedig mindnyájunknak könnyebbé teszi a döntést, hogy a terrorizmus letörésének folyamatában - bármilyen hosszan is tartson az - Magyarország szerepe mértéktartó, támogató jellegű. De ha nem az volna, ez akkor sem lenne zsákutca. Zsákutca a terror világa lenne! Clausewitz azt írja valahol, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel. Én azt hiszem, hogy a jelen intézkedéssor pedig a bűnüldözés folytatása más eszközökkel, hiszen a bűn maga is egy minőségileg veszélyesebb fokára lépett.

Örömmel tapasztalhatjuk ugyanakkor az eddigi lépések eredményét, amelyek kedvező kimenetelt vetítenek elénk. Csak példaképpen: a szuverenitására oly féltékeny Franciaország engedélyezi amerikai katonai gépek átrepülését az ország felett, és kész támogatni az Indiai-óceánon felsorakozó amerikai haditengerészeti egységek működését. Oroszország vállalja a végvár szerepét, és ezt én úgy fogom föl, hogy nyílt szakítás az egykori Szovjetunió terrort támogató politikájával. És nem utolsósorban a mérsékelt mozlim rendszerek is szükségesnek látják a terror megfékezését.

Ők is átélik, hogy ez őket is fenyegeti. És az sem utolsó szempont talán, hogy megindult a tálib rendszer porladása, eróziója. Vezetők menekülnek el Kandahárból, sőt az országból is. A lakosságot eddig zaklató vallási rendőrség eltűnt Kabulból és Herát utcáiról. Azt hiszem, ezek fontos jelzések.

Tisztelt Ház! Magyarország NATO-tagállam - saját akaratából az. Magyarországnak érdeke térségünk biztonságának fenntartása. Magyarország tagja az európai államok emberi jogokra épülő közösségének. Érdekeinket eddig is a jog eszközeivel kívántuk érvényesíteni, ezután is így kívánjuk. Ezért mondhatom azt, hogy az MDF támogatja a szövetségesek számára a légteret átengedő országgyűlési határozati javaslat elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Bevezetőben néhány már elhangzott észrevételre szeretnék reagálni. Elhangzott, hogy higgadt, megfontolt intézkedésekre van szükség. Ezekkel egyet is értünk, csak éppen nem ezt tapasztaljuk. Mit látunk? Kapkodást, több vonalon is. Tegnap délután 3 órakor érkezett egy felkérés, ma délután 1 órakor már összeül az Országgyűlés, haptákban áll. Ezt aligha lehet higgadt és megfontolt intézkedésnek nevezni, ezt semmi másnak nem lehet nevezni, csak kapkodásnak.

De továbbmegyek: szeptember 24-én, azaz nem egészen két héttel ezelőtt már hozott az Országgyűlés egy határozatot, amiben adott egy felhatalmazást, most újra összeül, megint ad egy felhatalmazást, és már Csurka István is megkérdezte, mi van akkor, ha három nap múlva, egy hét múlva újra jön egy felkérés. Ez a higgadt és megfontolt intézkedés? Nem, kérem, ez a kapkodás, ez az azonnali haptákba állás, semmi más!

Elhangzott az is, hogy világos és konkrét bizonyítékok állnak rendelkezésre, ezért szükséges ez az intézkedés. Én tegnap néztem a magyar televíziót, ahol a külügyminiszter urat faggatta egy riporternő; ő is világos és konkrét bizonyítékokra hivatkozott, és amikor megkérdezte a riporter: miniszter úr, tetszett látni ezeket a bizonyítékokat? - a miniszter úr azt mondta, hogy nem, nem látta. Akkor nem tudom, hogy milyen konkrét és világos bizonyítékokról beszélünk.

Ehhez még hozzáteszem, hogy ma délelőtt a házbizottságban az is elhangzott, hogy nem is kell látnunk nekünk ilyen bizonyítékokat, mert ha nem is lennének, nekünk akkor is el kell hinni azt, amit az Amerikai Egyesült Államok mond, és kutya kötelességünk beszállni ebbe az akcióba. Tehát ne beszéljünk itt világos bizonyítékról! Beszéljünk arról, hogy nincs szükség bizonyítékra, mert nekünk akkor is részt kell venni ebben! Ez az igazság. Tehát bizonyítékot egyelőre senki nem látott, csak látott valaki olyat, aki látott bizonyítékot. Akkor beszéljünk világosan és nyíltan!

Némi problémánk van magával a fedőnévvel is, az akció fedőnevével. A múltkor már rávilágítottunk arra, hogy a "Végtelen igazság" fedőnév mennyire hamis volt. Most kitalálták a "Tartós szabadság" fedőnevet - ez legalább olyan hamis. Kinek a tartós szabadsága, tessék mondani? Állította ezt valaki, vagy elemezte valaki, hogy kinek a tartós szabadsága? Tartós szabadság ugyanis nem létezik. A szabadság vagy van önmagában és akkor tartós, vagy ha ideiglenes, akkor nem szabadság. Akkor csak egy szabadlábon levés valamennyi ideig. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jaj!) Jaj, igen!

Na most nézzük meg, hogy kinek a szabadsága! A mi szabadságunk vajon? Van nekünk döntési szabadságunk, amikor azt mondják, hogy igenis, kénytelenek vagyunk részt venni ebben az akcióban? (Dr. Dávid Ibolya: A terrorizmusról beszéljen, képviselő úr!) Miben különbözik a szabadságunk (Dr. Vágvölgyi János ütemesen tapsol.) az elszólás szerinti varsói szerződésbeli szabadságunktól, amikor most is ugyanúgy felső utasításra részt kell venni valamiben?

A Fidesz vezérszónoka is azt mondta, hogy nem gondoltuk a NATO-ba való belépéskor, hogy e kötelezettségünknek valaha eleget kell majd tenni. Hát igen! Ők nem gondolták. Mi gondoltuk, már akkor is azt mondtuk, hogy alaposan meg kell gondolni. Úgy látszik, akkor is egyedül a Magyar Igazság és Élet Pártja látta azt, hogy ennek valamilyen következményei lehetnek. (Dr. Dávid Ibolya: Csak a terrorizmus hiányzik ebből a felszólalásból!) Igen, itt vannak a következmények! Ráadásul olyan nagyon nem is kéne arra a NATO-belépésre hivatkozni, amit a lakosság körülbelül egyharmada támogatott, hiszen emlékszünk rá, hogy a részvétel nem érte el az 50 százalékot, és a résztvevőknél is 25 százalékos ellenszavazat volt. Tehát arra hivatkozni, amit egy kisebbség támogatott, azért talán nem kellene.

Megemlíteném még azt is, hogy elhangzott külföldi elemzőktől, hogy itt hosszú háborúra kell készülni. Ezek szerint hazánkban megint ideiglenesen állomásoznak idegen csapatok? Beláthatatlan ideig idegen csapatok állomásoznak hazánkban? Erre is volt már példa. Kísérteties! Kísérteties a hasonlóság és az egybefüggés.

Azt már nem is mondom talán, hogy amióta szeptember 11-e óta zajlik ez a háborúra való felkészülés, az újságok sorba hozzák az elemzéseket: a fegyvergyártók haszna, megrendelése a háromszorosára szökött fel az elmúlt időszakban, néhány hét alatt háromszorosára. Tehát kérdezem én: kinek az érdeke akkor elsősorban ez? Kik mozgatják ezt?

Igen, mi is azt mondtuk, nagyon sokszor leszögeztük, hogy elítéljük a terrorizmust. Elítéljük ártatlan emberek halálát, áldozattá válását. De vajon most, ennek az akciónak nem lesznek ártatlan áldozatai? Nem lesznek olyan halálesetek, amelyeket senki nem provokál ki?

A fenti indokok alapján a Magyar Igazság és Élet Pártja - ahogy már Csurka István is elmondta - nem tudja támogatni a határozatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre jelentkezettek felszólalásának a végére értünk. Még Bársony András képviselő úr jelentkezett az MSZP-ből szólásra. Megadom neki a szót.

 

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A terrorizmus ott kezdődik, ahol egy társadalmi csoport úgy gondolja, hogy a demokratikus eszközöket nem tudja, vagy nem akarja használni. Nem most kezdődött, nem szeptember 11-én tapasztalhattuk ennek első tragikus jeleit. Együtt él vele a társadalom gyakorlatilag a második világháború befejezése óta. (Csurka István: 1917 óta, édesapám!)

Egy amerikai elnökjelölt korábban azt mondta, hogy a harmadik világháborúnak nem lesznek veteránjai.

 

 

(14.40)

 

Valószínűleg nagyon sok olyan apokaliptikus jelző hangzott el az elmúlt időszakban, mint ez utóbbi, én mégis azt az oldalát szeretném a tisztelt képviselőknek jelezni, hogy ami most történik, ez a világméretű összefogás, ez éppen az ellenkezőjére ad némi alapot: végiggondolni azt, hogy az összefogás nem a félelmet erősíti, még akkor sem, ha egyesek ezt úgy vélik, hanem ez az összefogás megelőzni hivatott az emberi félelmet, azt, hogy az emberi társadalom félelemben töltse az elkövetkezendő éveket. Meggyőződésünk szerint semmi nem árt jobban a békés jövő képének, mint hogy egyesek azt próbálják felvázolni, hogy ebben a helyzetben nincs más megoldás, mint permanensen és állandóan félni.

Meggyőződésünk szerint az a kép, amit a globalizációról felfestenek egyesek, mondván, hogy ez az oka minden rossznak, ami ma a világon fellelhető, egy dologról szándékosan igyekszik elfelejtetni velünk valamit. A globalizáció nemcsak egy gazdasági folyamat, nemcsak pénzügyi folyamatok sokasága, hanem egy olyan kulturális folyamat, amelyet lehet szeretni, lehet nem szeretni, de egy biztos: bizonyos értékeket is közvetít. Ha valaki végiggondolja, hogy mi az értékközösség azon országok között, amelyeket ma a terrorizmus fő fészkeként jelenítenek meg, és mi az értékazonosság a fejlett nyugati világ között, akkor az elemzők bizony nagyon keveset fognak találni. De az is igaz, hogy ez ad alapot azoknak az embereknek, akik egyszerűen képtelenek megérteni azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek Európában és a fejlett világban lezajlanak, ahhoz, hogy ilyen eszközökhöz nyúljanak.

Itt tehát nem misszióról, nem valamifajta misszionárius vagy hittérítő mozgalomról van szó, amelynek az a feladata, hogy megismertesse ezeket a társadalmakat a demokratikus értékrenddel, de arról mindenképpen igen, hogy csak egy demokratikus értékrend képes kordában tartani ezeket az indulatokat. Akik ma éppen a globalizációt próbálják megjelölni ezen cselekmények okaként, azok semmi máshoz nem nyújtanak segédkezet, mint hogy erősítsék a tudatot azokban, akik ezeket az eszközöket időről időre, rendszeresen használni kívánják. Amikor egy ilyen világméretű koalíció összejön, ahol politikai és egyéb ellentéteket képesek korábban konfrontálódó országok félresöpörni - csak hogy Kínát, Oroszországot és az Egyesült Államokat nevezzem meg, mint három szélső pontját ennek -, akkor azt kell mondani, hogy a helyzet kicsit olyan, mint amikor Murphy törvényét szokták idézni, hogy amikor már minden irracionális megoldás alkalmatlanná válik, akkor végül is valahol a ráció tör utat magának.

A küzdelem mindannyiunk ellensége ellen folyik, a terrorizmus, a lappangó bűn ellen, és meggyőződésünk szerint ez a világméretű koalíció itt és most arról szól, hogy nyugalmat tudjunk kölcsönözni és nyugalmat tudjunk sugallani az embereknek. Éppen nem az ellenkezőjét kell mondani, éppen nem arra kell őket felkészíteni, hogy azért fogunk össze, mert itt most valami rettenetes következik. Nem! Azért kell összefogni, hogy pontosan az következzék, ami egy demokratikus társadalom alapvető célja: a nyugalom és az emberi méltósághoz hű élet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt valamennyi képviselőjének meggyőződése, hogy ez a lépés elkerülhetetlen; akik úgy gondolják, hogy nem tudták, hogy mit vállalnak a NATO-tagsággal kapcsolatban, azok valószínűleg akkor hiányoztak néhány politikai vagy politikatörténeti foglalkozásról, ha éppen nem ültek itt a parlamentben. Meggyőződésünk szerint teljesen világos volt, hogy Magyarország mit szeretne vállalni, hova tart, és milyen értékrendszer mellett vállal közösséget más országokkal. Ezt a babaruhát utólag nem lehet visszavenni! Aki egyszer elvállalt egy kötelezettséget, nem csak erkölcsi értelemben válik annak kötelezettjévé.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások végére értünk. Megkérdezem Martonyi János külügyminiszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, megadom a szót.

 

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném a köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik támogatták és a szavazatukkal is támogatni fogják a határozati javaslatot. Külön szeretném megköszönni azokat a felszólalásokat, amelyek támogatásukról biztosították nemcsak a Ház előtt fekvő határozati javaslatot, hanem a kormány eddig meghozott intézkedéseit is. Úgy látom, hogy ez a vita ma szinte teljes nemzeti egyetértést, teljes konszenzust tükrözött, és ebben a parlamenti pártok nagyfokú felelősségérzete nyilvánult meg. (Folyamatos zaj.)

Ezt annak ellenére mondom, hogy voltak egyes kérdések, amelyeket másként ítélünk meg. A felszólalások többsége azonban tartalmilag is azonos volt. Én azt hiszem, nagyon régen fordult elő olyan eset itt, a Magyar Országgyűlésben, amikor ennyire egybehangzó, egy irányba mutató felszólalások sorozata követte egymást.

Szeretnék egy megjegyzést tenni a parlamenti hatáskör témájáról, amely felmerült több felszólalásban is. Nem ez a mai vita tárgya, de röviden meg szeretném jegyezni, hogy itt nem is elsősorban arról van szó, hogy parlamenti döntést igényel-e ez a kérdés, más kérdés, vagy sem, hanem ennél sokkal bonyolultabb, sokkal nehezebb kérdéskörről van szó, nevezetesen: a nemzetközi jog és a belső jog viszonyáról. A magyar alkotmány egyebek mellett ezt a kérdést sem rendezi teljes világossággal, és ezért állhat elő egy olyan helyet, hogy egyrészt van egy nemzetközi jogi kötelezettségünk, ami vitathatatlan, és amit annak idején nemcsak népszavazással, hanem törvénnyel is elfogadtunk, és mégis külön döntést kell hoznunk.

Szeretném jelezni, hogy a sokat hivatkozott 5. cikk nagyon világosan és egyszerűen annyit mond, a felek abban egyeztek meg, hogy az egyikük vagy többjük ellen intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek, tehát saját maguk ellen irányuló támadásnak is. Ez a dilemma, és azt hiszem, el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy ezt hogyan oldjuk meg. A kormány szilárd elhatározása az, hogy meg is fogja oldani ezt a kérdést, és megfelelő javaslatot fog erre nézve előterjeszteni.

Zárójelben még annyit megjegyeznék, hogy ez a kérdés elkerülhetetlenül fel fog merülni egy másik összefüggésben, nevezetesen, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk kapcsán, amikor szintén rendezni kell az európai jog és a belső jog viszonyát. Lesz még alkalmunk erről eszmét cserélni, de azt hiszem, ennek a megjegyzése mindenféleképpen szükséges volt.

Ami a bizonyítékokat illet, szeretném azt jelezni (Dr. Fenyvessy Zoltánnak:) a képviselő úrnak is, hogy ma reggeltől a Külügyminisztérium honlapján szerepel a jelentés elég nagy része. Nyilvánvaló, hogy itt senki nem fogta meg, senki nem ízlelte a tárgyi bizonyítékokat, ezzel szemben elolvastuk azokat a következtetéseket, amelyek egyértelműen mutatják azt, hogy hova vezetnek a szálak, ki tervezte, ki szervezte ezt a támadást, és melyik az a rendszer - nem neveznék meg országot, rendszert mondanék -, amelyik ezt a terrorista hálózatot támogatja és oltalmazza.

 

 

(14.50)

 

 

Tisztelt Országgyűlés! Három évvel ezelőtt, amikor vitatkoztunk a NATO-tagságot megelőző népszavazás kapcsán előnyökről és hátrányokról, akkor elhangzott ebben az országos párbeszédben, hogy növekszik az ország biztonsága, feltehetőleg lesznek jelentős áttételes gazdasági előnyök is, és még sok más kérdés felmerült.

Azt hiszem, a legfontosabb érv az volt és most is az, hogy amikor csatlakoztunk az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, akkor egy értékközösséghez csatlakoztunk. Ezek a saját értékeink voltak, és most is a saját értékeink, és itt mindenekelőtt látni kell azt, hogy most éppen ezeket az értékeket érte nagyon súlyos támadás. Ez ellen védekezünk, és ehhez teremtjük meg most a szükséges feltételeket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, most a határozathozatal következik. Felhívom a figyelmüket, hogy az előterjesztés elfogadásához az alkotmány 19. §-ának (6) bekezdése alapján a jelen lévő képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az "ENDURING FREEDOM" (Tartós Szabadság) - korábbi elnevezéssel "INFINITE JUSTICE" (Végtelen Igazság) - művelethez történő magyar hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslatot a minősített többség szabályai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 286 igen szavazattal, 9 nem ellenében, tartózkodó szavazat nélkül az országgyűlési határozati javaslatot elfogadta.

 

Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. (Moraj és taps a kormánypártok soraiban. - Csenget.) Mindazok, akik szeretnék meghallgatni a képviselő úr által elmondottakat, kérem, foglaljanak helyet! (Rövid szünet. - A képviselők többsége elhagyja az üléstermet.)

Képviselő Úr! Egy kis türelmet kérnék még, és azt kérném, hogy akik viszont nem kívánják meghallgatni a képviselő úr által elmondottakat, vagy üljenek le, vagy hagyják el a termet, de semmiképpen ne ilyen zajos módon adjanak hangot véleményüknek! A csend helyreállt, úgyhogy a képviselő urat illeti a szó.

 




Felszólalások:   1   1-33   33      Ülésnap adatai