Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az államtitkár úr nagyon röviden, velősen fogalmazott, gondolom, majd a zárszóban egy kicsit bővebben fog visszaüzenni néhány gondolatot. Jó lett volna persze, hogyha menet közben tudtunk volna erről beszélni, de mindegy, egye fene!

A vagyonkezelés tekintetében ‑ mondja, államtitkár úr, hogyha nem jól látom! ‑ én azt érzem, hogy elképesztő koncentráció zajlik, tehát nagyon erős ‑ nagyon erős! ‑ központosítás zajlik. Ennek a központosításnak az a kimenetele az én értékítéletem szerint, hogy egy miniszter kezében összpontosul gyakorlatilag mindenfajta jogkör, mindenfajta lehetőség, és ez nagyon veszélyes, ez nem biztos, hogy szerencsés. Most teljesen mindegy, hogy milyen színezetű egy kormány, baloldali, jobboldali, mindegy, teljesen mindegy, akkor és amikor ilyen hatalmi koncentrációja születik az állami vagyon feletti gazdálkodásnak ‑ nehogy nyelvbotlást mondjak, gazdálkodásnak ‑, akkor szerintem nagyon veszélyes pályát fut a kormány.

Nem tudom persze, hogy mi a cél: hogy Lázár miniszter urat „temessék el az akták”, vagy egyszerűen az, hogy az MFB-n, a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül bármely cég megszerezhetősége adott legyen, és hogyha ő rámutat bármire, akkor az úgy legyen. Nem tudom, mi a cél. Az a cél, hogy mindent uraljon? Az a cél, hogy minden berken belül legyen? Nem tudom. Kérdezem. Bár valószínűsíteni valószínűsítem, hiszen minden, ami a törvénytervezet kapcsán íródik, az ezt sejteti, ezt hozza magával, legalábbis a számomra. Bármely állami gazdasági társaság szóba jöhet, nincsenek kivételek, minden, minden szóba jöhet.

Magát a jogokat, a jogok sokaságának a kezelését a miniszter egymaga úgy alakítja és formálja, ahogy kénye-kedve azt diktálja. Megvonhatja, odaadhatja, átrendezheti, variálhatja, bármit csinálhat vele, azt csinál magyarul, amit akar. Nem tudom, hogy ez így jó-e, vagy inkább úgy gondolom: ez így biztos, hogy nem jó. Miért csinálják akkor? Azon gondolkodom, hogy mi a háttere a történetnek, mi van a hátterében a történetnek. Lehet, hogy rá sem akarok jönni; lehet, hogy rá sem akarok jönni, mert az nem lenne jó, nem az én számomra, úgy általában vetten.

Én azt gondolom, hogy az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás tekintetében az ellenőrizhetőség, a számonkérhetőség, a monitoringozás és sok minden más nagyon fontos, de most azt látom, hogy ez, akár az ellenőrizhetőség, akár a számonkérhetőség egyre inkább ‑ egyre inkább! ‑ beszűkül, egyre kevesebb lehetőség adatik meg e tekintetben, vagy legalábbis sokkal bonyolultabbá válik; lehet, hogy ez a cél, a követhetetlenség.

Lázár János kezében egyre nagyobb állami vagyon összpontosul, ez a törvény olvasatából adódik. Ennek a vagyonnak a kezeléséről, mint mondtam, hihetetlen szabadságfokkal dönt a miniszter. Szerintem ez így nem jó. Nem jó, mert ‑ még egyszer és utoljára ‑ áttekinthetetlen s követhetetlen, remélem, az előbb mondtam, hogy olybá tűnne, mintha ez lenne a cél, de remélem, hogy nem ez, nem az, hogy a társadalmi ellenőrzés ellehetetlenüljön, nem az, hogy amit most már kezdenek szokásjoggá alakítani, hogy a parlamenti műfajt kikerülve kormányrendeletekkel kormányoznak; ez is valami hasonló.

Azt szeretném csak kérni, gondolják meg, hogy ez így jó-e. Gondolják meg, hogy ez így jó-e, mert nem jó ez akkor sem, ha nem önök kormányoznak. Érdemes lenne előrenézni. Három év után is lesz élet.

Önök után is van élet Magyarországon. Elnök úr, köszönöm szépen.