Készült: 2020.08.14.16:25:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

34. ülésnap (1998.11.24.), 52. felszólalás
Felszólaló Révész Máriusz (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó Oktatási bizottság
Felszólalás oka Ismerteti a bizottság véleményét
Videó/Felszólalás ideje 5:03


Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság mintegy két órát vitatkozott erről a törvénytervezetről, úgyhogy van mit mondani mind a többségi, mind a kisebbségi előadónak.

A rendszerváltás óta eltelt időszaknak a legnagyobb vesztesei a többgyermekes családok voltak, ezt különböző szociológiai felmérések is bizonyítják.

 

 

(11.30)

 

Míg a nyolcvanas évek végén a társadalom legszegényebb tizedében a többgyermekes családban élők mintegy 20 százalékot tettek ki, ez az elmúlt évre 50 százalék környékére emelkedett. Különösen nagy veszteség volt a többgyermekes családoknak az 1995-ös év, illetve a Bokros-csomag, és azt hiszem, hogy ennek a terheit mind a mai napig nyögik.

Indokolja ennek a törvénytervezetnek a beterjesztését az a demográfiai helyzet is, amiben ma Magyarország van. Erről már itt a mai napon esett szó a tisztelt Házban, egy dolgot azonban szeretnék kiemelni. Tudni kell, hogy 1975-ben egy születési csúcs volt Magyarországon, ez a generáció szülőképes korba érkezett; úgy született a tavalyi évben a legkevesebb gyermek Magyarországon az eddigiekben, hogy egy viszonylag nagy létszámú generáció van a húszas és harmincas évei között. Azt hiszem, ez tovább indokolja, hogy ezzel a problémával foglalkozni kell.

Több ponton vita bontakozott ki az oktatási bizottságban a törvénytervezet területén. Az első ilyen az alanyi jogosultság kérdése volt. A többség a következő észrevételeket fogalmazta meg ezzel kapcsolatosan:

Magyarországon a jövedelmeknek mintegy egyharmada a láthatatlan szférában képződik. Meglehetősen kérdéses olyan esetben rászorultsági alapon döntéseket hozni, amikor a jövedelmek egyharmada láthatatlan a hatóságok számára.

Hibás az előző törvénynek az a szabályozása is, illetve a rászorultsági elv ellen szól, hogy a többletteljesítmények visszafogására készteti a családokat, vagy arra készteti, hogy ezeket az adóhatóságok elől eltitkolják, hiszen ha némileg több pluszjövedelemhez jutnak, akkor esetleg elesnek olyan támogatási formáktól, ami ezáltal nagyobb veszteségeket okoz nekik.

A családi pótléknál meg kell említeni harmadik érvként, hogy a családoknak mintegy 8 százaléka esik ki a jövedelemhatárok miatt, és a jelen lévő minisztériumi illetékes véleménye szerint az így megtakarított összeg körülbelül egyensúlyban van azokkal az összegekkel, amelyeket plusz adminisztrációs költségként kifizetünk. Tehát nem arról van szó, hogy elvonunk valakitől, elvonjuk a szegény családoktól és azt odaadjuk a gazdagoknak, hanem tulajdonképpen amit az adminisztrációs költségeken megtakarítunk, azt lehet kifizetni például családi pótlékként a nagyobb jövedelemmel rendelkező családoknak is, amelyek, még egyszer mondom, kérdéses, hogy valóban nagyobb jövedelemmel rendelkeznek-e - őket lehet látni.

Egy jó szociális rendszernek kettős feladata van: mindenki számára biztosítani a normális emberi élet minimális feltételeit, és a második, ami az elmúlt években kicsit háttérbe szorult, a rászorulók, leszakadók visszavezetése, integrálása a társadalom életébe. Azt hiszem, hogy ennek a második elgondolásnak a hangsúlyozása támasztja alá az iskoláztatási támogatást, illetve az ezzel kapcsolatos kérdéseket is. A mi véleményünk szerint a rászoruló gyermekeknek, rászoruló családoknak nem akkor segítünk, ha 18 éves korukig segélyben részesítjük őket, és közben az ötödik osztály elvégzéséig jutnak el. Milyen életet fognak élni ezek az emberek felnőtt korukban? A mi véleményünk szerint akkor segítünk ezeken az embereken, ha lehetővé tesszük és arra késztetjük őket, hogy az általános iskolai végzettségüket szerezzék meg. Csak így van esélyük arra, hogy az életben tisztességes életet éljenek és felnőtt korukban tisztességes munkához jussanak.

Az ellenzéki képviselőtársaim, én úgy érzem, azt támogatják, hogy a gyerekeknek ne kelljen iskolába járni és ne kelljen megszerezni a nyolc általános iskolai végzettséget sem. Azt hiszem, ez nagyon veszélyes és helytelen álláspont. Ha egy képpel akarnám illusztrálni az ellenzék és a kormánypártok elképzelései közötti különbséget, akkor azt kell mondjam, hogy mi a rászorulóknak nem halat kívánunk adni, hanem halászni kívánjuk őket megtanítani. (Zaj az ellenzéki pártok soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai