Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy tegnapi rendezvényről szeretnék megemlékezni e Ház falai között, még ha ilyen késői órán is, annál is inkább, mivel erről a rendezvényről nem írtak az újságok, legalábbis azok a napilapok, amelyeket átnéztem, nem emlékeztek meg róla. Pedig igazán jól sikerült rendezvény volt, derűs, hangulatos, azt is mondhatnám, hogy példaértékű. S itt volt nem messze tőlünk pár méterre, a Kossuth téren.

Tegnap megtelt a Kossuth tér emberekkel, siketekkel, nagyothallókkal és ép hallásúakkal. Szeptember utolsó vasárnapján nemzetközileg hagyományosan a siketek összejönnek, majdnem azt mondtam, hogy ünnepelnek. A siketek világnapja szeptember utolsó vasárnapja. Tegnap ezen a téren a Sinosz, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, valamint az Életmód 2000 Alapítvány közös rendezésében egy nagyszerű, tartalmas programokkal dúsított összejövetelt rendeztek. A tér tele volt sátrakkal, a sátrakban volt fotókiállítás, volt nagyon-nagyon sok információ különböző segítő szervezetekről, hallásszűrés, volt olyan sátor, amelyben jeloktatás folyt egész nap, nyilván az ép hallásúak számára.

És állt egy nagyszínpad, ahol nagyon jól sikerült műsor volt. A műsor egyik fontos és nagyon sikeres része a Madách Musical Tánckar tánca volt. Tíz-tizennégy éves gyerekek temperamentumos táncot adtak elő. És a közönség, amelynek nagy része siketként a zenét nyilván nem hallotta, a táncot pontosan érezte és értette, és tetszését nyilvánította.

Szép belépője volt ennek az összejövetelnek a megrendezése a Sinosz közelmúltban megválasztott új vezetőségének. Politikai felhangja egyáltalán nem volt a rendezvénynek. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium államtitkár asszonya köszöntötte a részvevőket, és támogatásáról biztosította őket, Horváth Péter főosztályvezető úr pedig a jelnyelv elismerésének és terjesztésének a fontosságáról beszélt, és arról a távolabbi célról, hogy egyszer majd idővel a siket gyermekeket lehessen jelnyelven oktatni. Az összejövetel mottója az volt, hogy “Adj jelet magadrólö. Szimbolikus jelentőségű mottó!

Tisztelt Képviselőtársaim! Különböző adottságokkal születünk, és az adottságaink eleve különböző esélyeket biztosítanak számunkra. A Magyarországon 1998 óta létező, a fogyatékos személyek jogairól és esélyük egyenlőségéről szóló törvény egy nagyon jó kerettörvény ezeknek az esélyeknek a javítására. Szó esik benne az akadálymentesítésről. Általában inkább a mozgáskorlátozottakra gondolunk, ha ezt halljuk, pedig a siketek számára is lenne mit akadálymentesíteni, mindenekelőtt a kommunikációt.

A tegnapi rendezvénynek - ami, még egyszer mondom, példaértékű volt minden szempontból - volt egy varázslatos pillanata: amikor a színpadon a tíz-tizennégy éves gyerekek viszonozták a közönség tetszésnyilvánítását ugyanolyan módon, ahogy azt a siketek teszik, taps helyett felemelt kezekkel, a kezüket rázogatva. Amikor a gyerekek viszonozták a tetszésnyilvánítást, akkor létrejött valami kapcsolat, ami rendkívül fontos a jövő szempontjából. Akik a téren voltak, értették egymást.

Köszönöm a figyelmet.