Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget, tisztelt elnök úr. Azt gondolom, annyi kérést mindenképpen megfogalmazhatok itt mindannyiunk felé, tisztelt képviselőtársaim felé, hogy a nemzeti gyásznapon, azt hiszem, rendkívül fontos, hogy mindenki képviselő kicsit nagyobb méltósággal gyakorolja képviselői feladatait. (Taps a kormánypártok soraiban.) Hozzáteszem, hogy ez, úgy gondolom, érvényes kell legyen a velem szemben ülő, magát nemzetinek meghatározó képviselőkre is, akik folyamatosan belebeszéltek, belekiabáltak ellenzéki képviselőtársak felszólalásába.Nos, nekünk nagyon határozott véleményünk, hogy a nemzeti gyásznapon a parlamenti ülést nem kezdhetjük mással, mint hogy emlékezünk azokra a hősökre, akik 1956-ban az életüket áldozták, vagy éppen az életüket kockáztatták azért, hogy Magyarország egy szabad ország lehessen. Ez egy tiszta forradalom és szabadságharc volt, ahol bátrak ezrei vették föl a harcot egy legyőzhetetlennek tűnő ellenféllel, a szovjethatalommal szemben.

Külön megemlékeznék azokról, akik az utolsó pillanatig vagy éppen már azon túl is folytatták ezt a hősies küzdelmet. Engedjék meg, hogy külön szóljak, külön tisztelettel adózzak azok emléke előtt, akiket ma már úgy hívunk, hogy a „mecseki láthatatlanok”, akik a legtovább, a szovjet inváziót követően még hetekig ellenálltak a Mecsek hegyeiben, erdeiben, fegyveresen küzdöttek a szovjetek és a kollaboránsok ellen.

Ezek a bátor harcosok azért folytatták a küzdelmet, mert bíztak abban, hogy Magyarországot külső segítség éri. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy ez hiú reménynek bizonyult. Hiszen Magyarországot akkor nagyhatalmi érdekek játékszerévé tették, nagyhatalmi alkuk prédájává vált országunk. Pontosan tudjuk, hogy mi történt a forradalom leverése után, az árulás, a megtorlás, gazemberség évtizedei következtek, a kommunizmus fennmaradó évtizedeiben.

Azt a helyzetet, ami 1956-ban jellemző volt, amikor szovjet katonák gyilkolták a magyar embereket, amikor Budapesten gyakorlatilag háborús helyzet volt, nem lehet összevetni a mai helyzettel, az teljesen egyértelmű. Ugyanakkor azt ki kell mondanunk, és látnunk kell, hogy a nemzet elárulása, a nemzetellenes politika ma jelen van. És szintén jelen van a nagyhatalmi érdekeknek való kiszolgáltatása az országnak.

A napokban Kövér László házelnök úr egy olyan megfogalmazással élt, hogy nem lehet hatalomra engedni azokat, akik megtagadják a nemzetet. Azt gondolom, már hatalmon vannak azok az erők. Orbán Viktor és a Fidesz már mindent elfelejtett, amit soha nem lehetett volna elfelejteni. Mindenkinek megbocsátottak, akiknek soha nem lehetett volna megbocsátani, és mindennel szembemennek, minden olyan értékkel szembemennek, amiért egykor harcosan kiálltak. Azt gondolom, ezt ki kell mondanunk a mai napon is, miközben tisztelettel emlékezünk a hősökre.

Orbán Viktor és kormánya a hatalmon maradás érdekében kiszolgáltatja ismét az országot a nagyhatalmi érdekeknek. Kiszolgáltatja az orosz érdekeknek, kínai érdekeknek vagy éppen, ha úgy hozza a politikai széljárás, akkor a török érdekeknek. Úgy is mondhatjuk, hogy Kádár János a szovjet tankokat használta, Orbán Viktor pedig az orosz atomvonatot használta ahhoz, hogy uralkodását meghosszabbíthassa.

Jól tudjuk mindannyian, hogy Magyarországon generációkat fog eladósítani a paksi bővítés hazugsága, az oroszoknak kiadott sokmilliárdos projektje. Azt is tudjuk, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonal-fejlesztés közel ezermilliárdos projektje semmilyen módon nem igazolható a magyar nemzeti érdekek szempontjából, annál inkább a kínai érdekek oldaláról vizsgálva. Ki kell mondanunk, hogy a nagyhatalmi érdekek kiszolgálása és a magyar nemzeti érdekekkel szemben folytatott kormányzás és politika nem más, mint nemzetárulás.

Azt gondolom, a Fidesz politikájának legszomorúbb eredménye, ha a mai helyzet nem is, mindenképpen összevethető ’56 szomorú örökségével. Orbán Viktor kormányzásának eredménye az a döbbenetes mértékű elvándorlás, ami több százezer embert érintett. 2011-től kezdve jól láthatjuk a számokat, hogy hányan kényszerültek elhagyni az országot gazdasági okokból. Családok ezrei szakadtak szét véglegesen.

És még arra is utalnunk kell, hogy cinikus módon a Fidesz-kormány azzal is meggyalázza a kommunizmus diktatúrájának áldozatait, hogy folyamatosan akadályozza az állambiztonsági múlt feltárását. Pontosan tudjuk, hogy eddig 19 alkalommal szavazták le magukat nemzetinek valló képviselőtársaim az állambiztonsági múlt feltárását. Hamarosan erre 20. alkalommal is lesz lehetőség, hogy odaálljanak, és lelkiismeretük szerint megpróbáljanak szavazni. Hozzáteszem, nyilván illúziónk nincsen. Nemsokára ez a javaslat ismét az Országgyűlés napirendjén lesz.

Összességében azzal zárnám felszólalásomat, és azt gondolom, ebben konszenzus van, hogy a mai nap legfontosabb üzenete, hogy tisztelet a hősöknek, ugyanakkor szégyen a nemzetárulókra. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)