Felszólalás adatai

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretnék visszatérni miniszter úrnak egy nagyon fontos megjegyzésére, amikor arról beszélt, hogy a regionális vasutak, a regionális közlekedési rendszerek kialakítása és megerősítése lehet egyik feladata a most tárgyalt törvénynek. Azért szeretném kiemelni, mert az a választókörzet, ahol dolgozom, részese volt egy regionális vasútfejlesztési kísérletnek, nagyon sikeres volt ez a kísérlet, de sajnos nem ment tovább. Az ott megszerzett tapasztalatok azt bizonyították, a balassagyarmati kísérlettel együtt, hogy igenis van értelme ilyen típusú megközelítésnek, sőt a kísérlet tapasztalatait összegző munka éppen azt emelte ki, hogy az ott alkalmazott megoldások továbbvitele a MÁV egészének átalakítása szempontjából sok tapasztalatot és sok eredményt hozott.

Az egyik legfontosabb eredménye ennek a néhány éve tartó kísérletnek az volt, hogy végre reálisabb számokat láthattunk arról, hogy mennyi is a működési költsége egy adott térségben a vasút működtetésének, és az is kiderült, hogy bizony a MÁV által, de néha a helyben megadott számok sem pontosak, viszont vannak végre olyan objektív adatok, amelyek felmutatják, hogy mekkora ráfordítással milyen eredményeket lehet elérni. Ezért szeretném kérni egyben, hogy az ott szerzett tapasztalatokat a továbbiakban hatékonyabban használjuk fel. Ami ott nagyon nyomatékosan megjelent, hogy valódi regionális vasutakra van szükség, amelyek hatáskörrel rendelkeznek, amelyekbe döntésképes szakembereket tudunk beállítani, akiknek valódi felelősségük lehet azért, hogy úgy gazdálkodjanak, olyan új megoldásokat találjanak ki, amelyek a MÁV egészének működését is segíthetik, miközben az ott élők, az ott utazni szándékozók utazási feltételei lényegesen eredményesebbek és hatékonyabbá tehetők.

Miniszter úr arra is utalt, hogy itt most nem egyszerűen a vasútról van szó, hanem arról, hogy egy valódi közösségi rendszer alakuljon ki, hogy végre nem egyszerűen összeillesztett menetrendek legyenek, hanem az eddiginél racionálisabban próbáljuk a rendelkezésre álló eszközöket felhasználni. És ami ennél talán fontosabb, a fejlesztések során olyan eszközöket szerezzünk be, amelyek ezt a racionális működést lehetővé teszik, azaz például a vasúti állomány megújításakor, de ugyanígy a buszok megújításakor is olyan új berendezésekre tegyünk szert, amelyek az eddigieknél sokkal hatékonyabban működtethetők. És valahol azt is érdemes figyelembe venni, hogy a nagy társaságok mellett kis helyi szolgáltatók beállítása mennyivel tudja jobban koncentrálni a valódi igényeknél sűrűbben jelentkező szállítási lehetőségeket is, és hogy a kapcsolatteremtést a menetrend mellett a lehető leghatékonyabban biztosítsák.

Egy másik ügy, ami szintén elhangzott a mai vitában. Igen, Magyarországon a közösségi közlekedésnek nem egyszerűen szolgáltató feladata van, hanem feltáró feladata is. Ahogy az autópályáknál láttuk, hogy sokszor az autópálya mentén alakult ki egy jobban működő gazdaság, ugyanígy azt láthatjuk, hogy egy jól működő közösségi közlekedés segítheti az adott térség térségi és gazdasági fejlődését is. Ezt a fajta kapcsolatrendszert célszerű nekünk kiépíteni, és nagyon bízom abban, hogy az a szabályozás, ami most készül, összességében ezt a gyakorlatot tudja megerősíteni a mindennapokban, hiszen ettől válik majd hatékonyabbá, és nem csak pénzügyi értelemben, ez a közösségi közlekedés, amelynek a kialakításáról most beszélek.

Jól tudjuk, Magyarországon most folyik az a fejlesztés, amely legalább két nagy tranzitszakaszon, az európai vasúti hálózaton elvárt 160 km/órás sebességet lehetővé fogja tenni. Ugyanakkor azt látjuk, hogy bizony nagyon sok más vonalon is szükség lenne ilyen típusú felújításra, és akkor az ember félve említi meg, hogy készül az az európai gyorsvasúthálózat, amelyik 360 km/órás sebességgel megy. Tudom, hogy a kormányzat és minden erre illetékes szakember és mindenki, aki ezért tehet, próbálja elérni, hogy ez a hálózat ne Bécsnél és Pozsonynál álljon meg, hiszen ez az új nagy európai hálózat fogja 2050-ig és azután is meghatározni, hogy ki tartozik igazán Európához, és ki az, aki valahol egy második hálózatba, egy kisebb fontosságú hálózatba kapcsolódik.

Tehát azt látom, hogy ma valóban stratégiai kérdésekről kell annak a törvénynek rendelkezni, amelyet ön előterjesztett, amelyről ma vita folyik, és egyszerre kell azokat a feltételeket valamilyen módon összeillesztenünk, amelyek az egészen pici települések túlélését, ezek racionális gazdasági hálózatokba való bekapcsolódását, az egészen nagy léptékű és hosszú távú európai fejlesztéseket és a mindennapi lehetőségeinket valahogy össze próbálják kapcsolni. Az biztos, hogy ez nem a hagyományos módokon fog történni. Azt láttam, beszélgetve vasutasokkal, vasúti szakemberekkel, hogy ők valójában sokkal inkább értik ennek az átalakulásnak a szükségességét, mint az sokszor a médián keresztül látható. Abban bízom, hogy az a fajta párbeszéd, ami sokszor helyben vagy egy kistérségben most már kezd kialakulni, egyre inkább érdemi kérdésekről folyik, és nem makacs szembenállás ütköztetését fogja hozni, hanem azoknak a valódi megoldásoknak a kialakítását, amelyek megjelenhetnek majd a jogszabályokban, és amelyek valóban segíthetnek nekünk abban, hogy a vasút egyszerre legyen pénzügyileg hatékonyabb, jobban szolgálja az utazók és mellettük a gazdaság és az ország egészének igényeit, és valahol megteremtődjenek azok a fejlesztési források is, amelyek biztosíthatják, hogy valóban hosszú távon tudjunk tervezni, és hosszú távú eredményeket is tudjunk elérni.

Köszönöm a szót.