Készült: 2020.02.18.15:01:51 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 48 2014.06.11. 4:46  17-77

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Költségvetési kérdésekkel, közteherviseléssel és tartalmi ügyekkel szeretnék foglalkozni viszonylag röviden.

Az, hogy mi az oka, hogy elénk kerül egy adótörvény az év közepén, az természetesen könnyen megindokolható a kormánypárt részéről, de tudom én is az okát, hogy Schiffer képviselőtársamnak segítsek ezzel. Ha ez a törvény a normál adótörvények keretében és a normál költségvetési vita keretében kerül elénk az év végén, illetve az év elején, akkor az azt jelentette volna, hogy van alkalmunk róla vitázni, van alkalmunk megvitatni, hogy az oktatás milyen helyzetben van - rosszban, köszönhetően Hoffmann Rózsának -, és beszélhetünk ennek az adónak a tartalmáról. Az ok, hogy most tárgyaljuk itt röpke néhány órában, az, hogy költségvetési törvényt és adótörvényt nem lehet rendkívüli vagy gyorsított eljárás keretében tárgyalni a Házban - még, teszem hozzá némi félelemmel. Ezért tehát az az indoklás, hogy itt a beterjesztésnek költségvetési okai vannak, nem igaz, az igazság az, hogy a kormánypárti oldal képviselői azt szeretnék, hogyha minél gyorsabban túlesnénk ennek a büntetőadónak a procedúráján, és az elkezdhetne működni.

Kettő: esélyegyenlőség. Önök nagyon szívesen hivatkoznak az esélyegyenlőségre és a közteherviselésre, és úgy gondolják, hogy a közteherviselés úgy valósulhat meg, hogyha valakiket, akiket mi pécézünk ki, megadóztatunk, lehetőleg kétszer; merthogy ezek a társaságok különben gazdasági társaságok, és hogyha nyereségesek, fizetnek adót. Ez a helyzet pont olyan, mintha a péket megadóztatnánk a haszna alapján, meg megadóztatnánk a liszt alapján, amit megvesz a kenyérhez, mert hát valamilyen módon még pénzt akarunk szerezni az ő munkájából. Úgy gondolom, hogy nagyon farizeus dolog esélyegyenlőségre, pláne közteherviselésre hivatkozni akkor, hogyha kitalálnak új adónemeket büntetés gyanánt társaságoknak, és helyesnek gondolják, hogyha ugyanezen társaságok vezetői milliókat visznek haza 16 százalékos adózással, milliókat visznek haza osztalékként 16 százalékos adózással. Na, ez nem közteherviselés! A valóságos közteherviselés az MSZP javaslata, ami arról szól, hogy jó magas adókulccsal kellene sújtani ezeket a tételeket, különösen az uniós és hazai forrásokból származó és vállalkozások által végzett munkából származó jövedelmet, osztalékot.

És végül az utolsó kérdés: önök nagyon szerencsétlenül elkezdték kevergetni ebbe az adóba azt az ügyet, hogy lehet az adóval tartalmilag szabályozni dolgokat, tartalmilag szabályozni a reklámokat, és tartalmilag szabályozni a kereskedelmi médiumok tevékenységét. Félreértés ne essék, én magam is azt gondolom, hogy a kereskedelmi médiumok - tisztelet a nagyon-nagyon csekély számú kivételnek - lélekromboló, altesti humorral dolgozó és lehetőség szerint figyelemfelkeltő, de nem értékteremtő ügyekkel szereznek hasznot, és ez helytelen, de, tisztelt képviselőtársaim, ez szabályozási kérdés. Az, hogy az emberek ne nézzenek Győzike show-t, az szabályozási kérdés, és nem adókérdés. Az, hogyha adóval sújtjuk, és pláne reklámadóval ezeket a médiumokat, attól tartalmilag még nem fognak megváltozni, nem lesznek jobban a köz hasznára.

Ezért tehát azzal szeretném bezárni mondandómat, hogy ez fényesen bizonyítja, hogy itt, ennek az adónak a kapcsán büntetésről van szó, egy versenyhelyzet eltorzításáról van szó, hogy ne mondjam: bosszúról van szó, de mindenképpen beleavatkozásról annak a médiavilágnak az ügyeibe, amely önöknek egyfelől nem tetszik, másfelől pedig szándék szerint több támogatást kellene hogy kapjon. És, mondjuk ki: RTL Klub, TV2, nincs itt másról szó. Megjegyzem: ha költségvetési szemmel nézzük, és hogyha okosan tették volna, mind tartalmi értelemben, mind költségvetési értelemben több hasznot lehetett volna csinálni.

Elnök úr, megköszönöm a szót, bár megmondom őszintén, hogy Józsa képviselőtársamhoz képest engem is bánt az előterjesztő érdektelensége ebben a vitában (L. Simon László telefonál.), de úgy gondolom, hogy lesz még a kétpercesek alapján alkalom arra, hogy a figyelmét valamilyen módon felkeltsük a vita iránt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Sallai R. Benedek tapsol. - Dr. Józsa István: Csak testben van itt! - L. Simon László: Dehogyis! Jegyzeteltem is!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 239 2014.06.19. 4:26  226-240

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Szívesen dicsérném azt a gyorsaságot, ami egy uniós szabályozás átültetését helyezte kilátásba a tervezettel, szívesen dicsérném akkor, ha ez mindig és minden esetben így lenne. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy míg egyik oldalról egy gyors szabályozási tervezet van előttünk, más esetekben a kormányzat vagy a kormányzó koalíció nem ilyen gyors, és nem feltétlenül méltányolja az uniós alapelveket. Ezért tehát azt szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy a jövőben próbálják meg ezt máskor, minden esetben megtenni.

A második megjegyzésem: természetesen vitán felül áll az, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását őrizni kell, ez nem lehet kérdés. Ugyanakkor a megőrzés nemcsak az előttünk fekvő tervezet feladata, hanem minden olyan kormányzati intézkedésé, ami az utóbbi időben ezt nem szolgálta. És most nagyon szépen kérem, ne legyen olyan képviselőjük, aki itt a "bankok oldalán állok", "nem a bankok oldalán állok" nagyon szakállas szöveget nyomja, a helyzet ugyanis az, hogy ha egyik esetben, jelen esetben a kormányzat úgy gondolja, hogy ez a stabilitás fontos, akkor ezt ne tegye kockára más esetben sem.

A harmadik ilyen tétel: akkor, amikor a bankok szóba kerülnek, önök kétfélét beszélnek, kétfélét mondanak, kétfélét cselekszenek. Akkor, amikor az LMP vezérszónoka igen pontosan vázolta azt a képet, hogy mi a helyzet azzal a félelemmel, ami úgy szól, hogy a bankok helyezték kilátásba kivonulásukat, az önök, egyébként törvényalkotásban felkent képviselője a nyilvánosságban azt kommunikálja, hogy ez a tervezet lesz az, amely kvázi bünteti ezeket a bankokat, és megakadályozza, hogy közpénzeket felhasználva, terhek hátrahagyásával vonuljanak ki. Ez azonban nem igaz, nem erről szól maga a tervezet, és nem erről szól maga az uniós irányelv sem.

Azt gondolom ugyanis, hogy bár az Unió jelentősen késlekedett a válság óta ebben a tekintetben, hogy a tagállamainak javaslatot tegyen a szabályozásra - és ezt a jelentős késlekedést sem menti semmi -, ugyanakkor mégiscsak azt kell mondanom, hogy a tervezettől függetlenül a kormányzat másféle irányokba látszik haladni. És ez nemcsak a kommunikációt jelenti, hogy mire használja fel az általános bankellenes hangulatot, hanem azt is, hogy mi a valóságos szándéka, mondjuk, a Matolcsy-féle rosszbankkoncepciójával, amiről szintén nem szólnék.

Végül hadd hánytorgassam fel önöknek rövid hozzászólásommal a Takarékbank és a takarékszövetkezetek ügyét, muszáj erről beszélni. Nemcsak azért, mert önök akkor, amikor most azt mondják, hogy az előttünk fekvő és a bankokat kvázi kockázatközösségé formáló tervezetet tesznek le, a takarékszövetkezetek és a Takarékbank esetében totálisan a másik irányba mentek.

(17.40)

Nem vették figyelembe azt, hogy a tagszövetkezetek egyébként már azon az úton vannak, hogy ezt a kockázatközösséget létrehozzák, nem vették figyelembe azt, hogy erre a saját eszközeiket szánják rá és nem pedig az adófizetőkét. Semmi nem volt szent, hiszen ezt a szektort, ami nem jelentékeny része a pénzügyi közvetítőrendszernek, le kellett nyúlni, államosítani, majd továbbadni egy privatizációs folyamatban, egy máig is egyébként vitatott, de vitathatatlanul a kormány érdekkörébe szerveződő társaságnak.

Azt gondolom tehát, hogy következetességet is elvárhatunk. Tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy a tervezet és az uniós iránymutatáshoz való alkalmazkodás a jó irány, akkor azt is mondjuk, hogy a kormánynak következetesnek kell lennie az összes ilyen típusú intézkedésében, és változatlanul nem fogjuk elfogadni soha azt a fajta megoldási módot, amely egy pénzügyi közvetítőrendszer jelentős részét fogja, viszi, majd adja tovább.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 230 2014.06.23. 2:45  227-237

TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem a többségi vélemény tolmácsolójához hasonlóan példás rövidséggel elmondani, hogy mi volt a kisebbségi vélemény.

Bár érdemi vita nem alakult ki, azért ennek a tervezetnek van két érdemi része, amiről szólni szeretnék. Előbb azonban szeretném elmondani, hogy a kisebbségben maradottak kritizálták ennek a törvénynek a beadási módját és a módosító indítványok technikáját is. Ugyanis, tisztelt Országgyűlés, adótörvényeket általában az év végén, költségvetéshez kapcsolódva, általában tárca vagy kormány képviseletében, általában nem egyéni indítványként szoktunk tárgyalni. Mégis erről a tervezetről ordít, hogy a kormány nyújtotta be, és nyilván harmonizációs szándékkal a legtöbbjét.

(18.20)

Az már csak egy külön érdekessége volt a dolognak, hogy nagyon gyors lehetett ez a folyamat, nem volt idő mindenre gondolni, mert a Költségvetési bizottság zászlaja alatt véleményem szerint újfent kormányzati tollal olyan módosítók jelentek meg, amelyek arra utaltak, hogy a gyors munka nem volt egyben teljesen körültekintő is, ezért tehát kicsit reszelgetni kell még a beadott javaslatokat.

Két dologról azonban mindenképpen szeretnék szólni. Egyfelől arról, hogy ez a tervezet nem teszi lehetővé, hogy akár a szélessávú internetelérés fejlesztési támogatása is megjelenjen, de ami külön érdekessége - utalva itt a paksi vitára -, nem teszi lehetővé azt sem, hogy a különféle energiatakarékos megoldások fejlesztési támogatásának is legyen kedvezménye. Ezt mindenképpen hibának kell tartani, hiszen a következő időszakban az energiafelhasználás nemcsak arról fog szólni, hogy van-e rezsicsökkentés, hanem arról is, hogy hogyan tudunk kevesebbet felhasználni, lehetőség szerint mindenki zsebének az örömére.

A másik ilyen tétel pedig arról szól, hogy a tervezet az MSZP javaslatával ellentétben újfent lebegteti az üzemanyag-színezés bevezetésének a kérdését. Most egy évvel arrébb dobta ezt a problémát, de a mi véleményünk szerint le kellene tenni erről az ügyről, s nemcsak azért, mert drágítja az egyébként is rettenetesen drága üzemanyagokat, hanem azért is, mert úgy látszik, hogy ennek a technikai megoldása, módja nem teljesen egyszerű, és úgy gondolom, hogy akár politikai, akár szakmai szándékból tették egy kicsit odébb ezt a bizonyos bevezetést, akkor sem az a módja, hogy megpróbáljuk lebegtetni ezt a kérdést. Le kell venni napirendről, el kell felejteni, és ezzel a dolgot le is zárhatnánk.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 70 2014.09.16. 15:00  65-92

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A salátatörvényeket általában nem szeretjük. Ebben a Házban rutinszerűen szoktuk megmorogni azokat a tervezeteket, amelyek mint például most, jelen esetben is 23 törvényt terveznek módosítani anélkül, hogy ezeknek valamiféle logikai összefüggése lenne.

Nem szeretjük azért sem, mert tudjuk, hogy másra is használhatóak, mint törvények korrekciójára. Csak szeretnék emlékeztetni arra a kifejezetten tragikomikus esetre, amikor a Fidesz kormánya megszüntette a Költségvetési Tanácsot, majd elfelejtvén, hogy az elnökét is le kell váltania, egy egészségügyi salátatörvényben tette ezt meg.

Ezért tehát a kérdés úgy szól, hogy vajon akkor mire lehet használni egy salátatörvényt. Jó ügyekre is, természetesen, amikor jogharmonizáció, törvényi korrekció szükséges, ezért tehát annak van szakmai alapja. Meg lehet arra is használni, hogy elintézzünk benne politikai ügyeket, lobbiügyeket és még ezer mást.

Azért említem ezt, mert rögtön itt az első módosításnál kicsit megmosolyogtató a költségvetés benyújtására vonatkozó javaslat. Emlékeztetnék rá, hogy az önök kormányának, tisztelt államtitkár asszony, a költségvetés benyújtásához a viszonya azért minimum sokszínű. Emlékezzünk vissza arra, amikor önök ezer indokkal érveltek amellett, hogy miért kell a költségvetés sarokszámait már az év közepén elfogadni. Ugye, volt ilyen, tisztelt képviselőtársaim? És a kormányoldalról számtalan érvvel tudták alátámasztani azt, hogy miért ilyen égetően fontos a költségvetést korán elfogadni: mert az jó azoknak, akik terveznek, ilyenek például az önkormányzatok - amit egyébként Völner képviselőtársam is felemlített -, és így tovább.

(13.40)

És nagyon kalandos a viszonya a költségvetés készítéséhez a Fidesz-kormánynak akkor is, ha visszaemlékszünk arra, hogy nekik sikerült például azt az állapotot előidézni, hogy előbb nyújtottak be költségvetést, majd utána nyújtották be a költségvetést megalapozó törvényeket; ami önmagában is komikus, hiszen a költségvetés megalapozása, például az, hogy milyen adóbevételek, illetékbevételek, milyen egyéb bevételek lesznek majd a költségvetésben, ezeket hogyan szabályozza a költségvetést megalapozó törvényben az adott kormányzati többség, és így tovább... - természetesen mindenki láthatja, hogy ez a fajta tévedés nem volt egyéb, mint a parlament mélységes lebecsülése. Csak úgy csendesen teszem hozzá, hogy ezt a költségvetés-készítést jellemezte az, hogy az utolsó alkalommal benyújtott tengernyi módosítás után már senki nem tudta ebben a Házban, hogy a költségvetés valójában mit tartalmaz.

Ezért tehát világosan ki kell mondani, hogy a költségvetés benyújtásának eltolása semmi egyebet nem szolgált, mint azt, hogy az önkormányzati választások alatt ne kelljen a költségvetés tételeiről már beszélni. Ne kelljen beszélni azokról a megszorításokról, amelyek jellemezték a benyújtott költségvetéseket eddig is. Mert miközben azt érzékeljük, hogy van, amire tengernyi pénz van - rutinszerűen említeném fel a stadionokat, most ne beszéljünk Matolcsy úr kis költségvetéséről, a 200 milliárdnyiról, ami önmagában is megérne egy misét -, a magyar felsőoktatást, az oktatást, közoktatást, az egészségügyet, a szociális ellátórendszereket eddig is sikerült mélységesen kizsigerelni, és önök el akarják kerülni azt a vitát, hogy a következő évben ezekre a területekre miért nem lesz pénz.

Ezért tehát azt gondolom, hogy már csak önmagában ezért a politikai ügyeskedésért is azt kell mondania minden józanul gondolkodó erőnek itt a parlamentben, hogy ezt a salátatörvényt nem fogadjuk el. Nem fogadjuk el, mert ha csak a szakmai ügyekre szorítkozna, a hulladékgazdálkodásra gondolok például, merthogy van benne ilyen is, és másra, akkor a dolog rendben lenne. Csakhogy ez a politikai ügyeskedés a költségvetés benyújtásával rontja azt a hitet, hogy itt valójában szakmai ügyről van szó.

Természetesen elhiszem, hogy szükség van az Eximbank és a Mehib szabályozására, de azt már nem hiszem el, tisztelt Völner képviselőtársam, hogy fel kellene oldani azt a szabályt, hogy a vezető tisztségviselők ne legyenek párttisztségviselők is. Itt a dolog arra ment ki eddig, hogy legalább direkt ne legyen lehetősége annak, hogy pártérdekek érvényesülnek ezekben a testületekben vagy vezetői pozíciókban. Akkor pediglen, ha valaki szakmailag pótolhatatlan, akkor fontolja meg azt, hogy visel-e párttisztséget vagy sem, mi számára a fontosabb. Úgy gondolom, hogy ez az a mozzanat újfent, ami ebben a tervezetben lényegesen rontja a hitelességét a benyújtott salátatörvénynek, hiszen szakmai szabályozással együtt egy füst alatt már nem kellene azért ilyen ügyeket intézni, mint például: miért ne lehetne a Fidesz elnökségi tagja, csak a példa kedvéért mondom természetesen, vezető tisztségviselő ezekben a testületekben?

A következő ilyen tétel a Magyar Fejlesztési Bank, amiben én a kockázatitőke-befektetésekre vonatkozó szabályozást persze értem, de ezt a korlátozott gázkereskedelmet meg nem. Tehát ha a Magyar Fejlesztési Bank sok mindenre volt már jó, meg sok mindenre gondolják jónak, az állam egyetlen olyan bankját, amelyik fejlesztésekkel kellene hogy foglalkozzon, mégiscsak azt gondolom, hogy nem kellene felruházni ilyen ügyekkel, még akkor sem, ha egy társaságáról van szó, meg akkor sem, ha a tulajdonában van hasonló profil ennek a cégnek. Nem jó, mert utána majd ötletek támadnak, hogy mire használható még a Magyar Fejlesztési Bank, és nagyon nem örülnék neki, ha mondjuk, másfajta tevékenységek is bekerülnének ennek a banknak vagy a társaságainak a profiljába.

Hadd tárgyaljam, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, együtt a postára és a takarékszövetkezetekre, valamint azok bankjára vagy azok integrációs szervezetére vonatkozó szabályokat. Azért gondolom ezt, mert a Magyar Posta a barátoknak való átjátszás köztes időszakában, amikor az állam lenyúlta a takarékszövetkezeteket és a Takarékbankot, tulajdonos lett a Takarékbankban, és ezáltal közvetett állami befolyást biztosított ebben, akkor az itt nem lévő, általam igen tisztelt Fónagy államtitkár úr azzal érvelt, hogy de hát, ez egy természetes dolog, hiszen a Magyar Posta hálózata, a takarékszövetkezetek hagyományai összeilleszthetőek, és természetesen kedvező dolog, hogy ez így történt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak hadd emlékeztessem újra önöket arra, hogy a takarékszövetkezetek és a Takarékbank lenyúlása csúfos dolog volt. Már az indokai is egészen infantilisak voltak, mert két - egyébként eddig sem bizonyított -, rosszul működő takarékszövetkezet miatt lenyúlt egy egész hálózatot. Államosított egy takarékszövetkezeti rendszert, valamint annak bankját, a Takarékbankot.

A csúfosabb dolog csak utána következett, mert ezt az államosított szektort továbbpasszolta a jó barátoknak, akik persze ott bábáskodtak az államosítás környékén is. Erről nem nagyon esik szó már mostanában, de azért arra is szeretném önöket emlékeztetni, hogy miközben ebben a tervezetben előttünk fekszik, hogy például a takarékszövetkezetek meg az integrációs szervezet is az alapszabályát most már tágabb lehetőségek között alakíthatja, abban az időszakban, amikor ez az állami lenyúlás megtörtént, a takarékszövetkezetek ott lévő tagjainak, akik dönthettek új alapszabályról, egy darab lehetőségük volt ebben a tekintetben: igennel szavazni. Mert sem nemmel nem szavazhattak, sem nem módosíthattak az előttük fekvő szabályokon.

Ezért tehát bujkál az emberben a gyanú, hogy vajon az előttünk fekvő szabályozás vajon mit jelent. A posta bizonyos tekintetben felmentést kap a közbeszerzés szabályai alól. Vajon mit jelenthet ez a takarékszövetkezetekkel való kapcsolatban? Különösen akkor, amikor pénzügyi szolgáltatások meg egyéb ügyek kiszervezésének a lehetősége is felmerül. Ezért tehát a takarékszövetkezetek lenyúlásának csúfos története újfent rontja az előttünk fekvő tervezet szakmaiságát, bármennyire is méltányolom államtitkár asszony és a Fidesz-frakció előadójának véleményét.

És aztán ilyen apróságok, hogy most jut eszébe az előterjesztőnek lazítani a szerencsejáték-szervezés szabályain. Értem én, persze értem, hogy ez is egy jogharmonizációs feladat, de ha azt vesszük alapul, hogy történt itt már minden kaszinóügyekben például, például az is, hogy neki nem kellett áfát fizetni a koncessziós díj után, meg ha nem tudja beindítani a kaszinóját az illető úr, aki tulajdonolja, akkor nem kell pénzt fizetnie a magyar költségvetésbe, Varga miniszter úr érvelése szerint azért, mert ez így van jól, mert akkor jobban tud működni, és akkor mindenkinek jó lesz, még az éhező gyerekeknek is, ezért tehát azt gondolom, hogy az ügyeknek az ilyetén való összegereblyézése nem túlságosan elegáns. Mint ahogy nem volt elegáns a 98 százalékos büntetőadó kivetése sem a különféle járandóságokra, történetesen a végkielégítésekre sem. Most itt előttünk fekszik egy jogi megoldás, természetesen ezzel a jogi megoldással különben semmi problémánk nem lehetne, csak miért kellett ezt a bolhacirkuszt eljátszani azokkal az emberekkel, akik például pedagógusként dolgozva és kirúgatva a végkielégítésüket vették fel, majd utána rájöttek, hogy nem marad ebből pénzük.

Támogatni fogjuk, ha erre külön tervezet születik, hogy a magyar kultúra, a magyar nyelv őrzése érdekében is, értékek teremtése érdekében is a magyar film kapjon jó lehetőségeket, mint ahogy jó lehetőségeket kellene kapni a magyar színjátszásnak is és még sok mindenki másnak. De jut is eszembe ennek a tervezetnek a szemlélésekor, hogy vajon most a magyar film finanszírozásának döntő része kinek a kezében van. Hát, a kaszinótulajdonos úréban, ha jól emlékszem. Úgyhogy, ha mondunk szépeket arról, hogy mit szeretnénk elérni a magyar film ügyében, akkor tegyünk a másik oldalon szintén szépeket annak érdekében, hogy mindez hihető legyen.

(13.50)

Természetesen mindazon ügyekre, amelyek szakmai értelemben indokoltak lehetnek, igen a válaszunk, mégis azt gondolom, hogy az előttünk fekvő tervezet sok tekintetben tisztázatlan. Az indokolási részt többször átolvastam, és gyakorta találkoztam ezzel az "azért, mert csak" típusú indoklásokkal, vagy amikor az előterjesztő magával az előterjesztéssel indokolja az előterjesztés megszületését. Ennél talán lehetne ezt tisztábban, világosabban és átláthatóbban is csinálni.

Most visszakanyarodok mondandóm elejére: különösen igaz ez a költségvetés készítésének ügyére, mármint ha komolyan vesszük azt, tisztelt Ház, hogy az ország központi költségvetésének megszületése nem politikai játszadozás kérdése. Valamikor ebben a Házban, amikor a képviselőségnek egy kicsit több ethosza volt - már elnézést, tisztelt képviselőtársaim, senkire nem gondolok, aki a teremben van -, akkor a költségvetés készítésének mechanizmusa minden képviselő ügye volt, mégpedig közös ügye. Azért kezdődött hamar, hogy mindenkinek legyen lehetősége szakmailag konzultálni ezekben a kérdésekben, felmérni a saját választókerületének vagy környezetének, vagy szakmájának gondjait, javaslatokat tenni, mérlegelni, kikérni mindazok véleményét, akik szakmailag ehhez értettek.

A költségvetés készítésének ez a fajta módja azonban eltűnt a magyar parlamentből, és azóta sem találjuk. Eltűnt persze a régi Költségvetési Tanáccsal is; már csak azért említem fel újra a költségvetési tanácsos ügyet, mert ugye nemcsak az volt tragikomikus, ahogy az elnököt leváltották egy salátatörvényben, hanem az is, hogy milyen mélységes igyekezettel próbálták meg azt a szuverén szervezetet eltávolítani, amelynek volt szakmai véleménye a magyar költségvetésről. Nos, én úgy gondolom, hogy ennél talán valamivel egyenesebben, tisztábban, világosabban kellene játszani ezen a pályán. Semmi baja nem lenne sem a kormányzó többségnek, sem pedig az ellenzéknek pláne, ha világos viták folynának arról, hogy hogyan készül a magyar központi költségvetés, hogyan készül hazánk a következő időszak közkiadásaira, mik ennek a körülményei és így tovább.

Ezért tehát, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, ezt a tervezetet támogatni nem fogjuk, nem tudjuk, ennek ellenére sarkalatos pontjaihoz nyújtottunk be módosító javaslatokat, kíváncsian várjuk a sorsukat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 202 2014.09.24. 3:31  197-213

TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottságban a magunk részéről erős kritika tárgyává tettük azt, hogy a Fidesz és kormánya folyamatosan tologatja a költségvetés elkészítésének dátumát. Volt már olyan, amikor év közepén akarta elfogadni, most éppen később akarja elfogadni, nyilvánvalóan az önkormányzati választásokra tekintettel.

Erős bírálat tárgyává tettük, hogy játszadozik a költségvetést megalapozó törvényekkel. Márpedig ez nem játszadozás tárgya, hiszen a költségvetést megalapozó törvényeket előbb kell benyújtani, mint a költségvetést magát, lévén, hogy az szabja meg a költségvetés kondícióit.

A Gazdasági bizottság javaslata és csak a Gazdasági bizottság javaslata szerepelt előttünk. Ez azt jelenti, hogy az összes létező módosító indítványt, amely megfogalmazódott, kizárta a tárgyalás lehetősége alól a Törvényalkotási bizottság, ezáltal a parlament is. Nem mondhatjuk el tehát azt a módosítók kapcsán, hogy elfogadhatatlan, hogy párttisztségviselőket ültetnek be az Eximbank vezető tisztségviselői körébe. Elfogadhatatlan, hogy tologatják a takarékszövetkezetekre vonatkozó szabályokat a szerint, hogy most éppen állami tulajdonba akarják venni, vagy a haveroknak akarják átjátszani. Elfogadhatatlan az a módszer, hogy még képletesen, szimbolikusan sem akarnak bocsánatot kérni mindazoktól, akik végkielégítésüket, mondjuk, pedagógusként 98 százalékos adóval voltak kénytelenek felvenni, amiről kiderült, hogy ez egyébként törvénytelen, egyébként ezen változtatni kell, és most ebben a törvényben megpróbáltak variálni.

(14.30)

A magunk részéről elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy megpróbálnak médiaügyeket elrendezni egy salátában. Ha fontos a magyar kultúra, a magyar filmgyártás, hozzáteszem, a magyar színművészet, és így tovább, akkor tessék szíves lenni külön törvényt alkotni rá.

És végül is a bizottsági tárgyalás módja kizárta azt a lehetőséget, hogy megpróbáljuk górcső alá venni, vajon mi az oka annak, hogy szívesen mentesítenek közbeszerzési eljárás alól állami társaságokat. Miért próbálnak központosítani ebben, mint ahogy a módosító indítványukban szerepelt? Mi az oka, hogy mindenre rá akar telepedni a kormány, amiben valamilyen pénz rejlik? Úgy gondoljuk, hogy ez az, ami elfogadhatatlan ebben a salátatörvényben, nem beszélve a benyújtás módjáról.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről azt is szóvá tettem, hogy elfogadhatatlan az a módszer, amikor egy módosító javaslatot azért nyújtanak be, mert helyesírási hibákat akarnak vele orvosolni, magyartalanságokat, bakikat. És hadd utaljak vissza arra, tisztelt államtitkár úr - amit ön nem láthatott sajnos, mert ön nem volt jelen -, hogy Lázár miniszter úr egy interpellációra vagy kérdésre azt válaszolta, hogy azért készítenek jelentést az RTL Klubról, mert a Miniszterelnökség mindent elolvas, ami Magyarországgal kapcsolatban megjelenik. Lenne egy javaslatom: olvasson el minden törvényjavaslatot is, ami idekerül, és akkor nem kell helyesírási hibákkal foglalkoznia a képviselőknek, foglalkozhatnak a tartalommal is.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 208 2014.09.24. 9:07  197-213

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék érvelni azok mellett az ügyek mellett, amiket felhoztunk, egyben be is mutatni, hogy mi volt a vita tárgya közöttünk a bizottsági ülésen a tervezettel kapcsolatban. Azért kell ezt megtennem, mert úgy gondolom, hogy így kerek a kép, amit erről a salátatörvényről nyerünk.

Az első ilyen kérdés tehát az, hogy vajon miért szükséges az, hogy a költségvetés készítésének a dátumát a kormány kitolja az önkormányzati választások időpontjához képest. Elhangzott az előterjesztést képviselő államtitkár úr részéről, hogy ugye, csak nem vagyunk annyira naivak, hogy egy 12-ei választást majd egy 15-ei benyújtás befolyásol. Államtitkár úr, nem vagyunk naivak, csak annyit tudunk a költségvetés készítéséről, hogy az nem 14-én este kezdődik el. Mint ahogy Varga miniszter úr 1700 milliárdos bejelentéséből értesülhettünk róla: elkezdődött. Ezért tehát egy költségvetés készítésének a fázisai mindig azt jelentik, hogy politikai vita alakul ki ekörül. Önök ezt a vitát az önkormányzati választások előtt el akarják kerülni. Ezért akarnak október végén benyújtani költségvetést, és ezért variálnak a megalapozó törvényekkel, hiszen a megalapozó törvények adótörvényeket jelentenek, illetéktörvényeket jelentenek, szabályozást jelentenek, csupa-csupa olyan dolgot, amit az emberek a saját bőrükön szoktak megérezni. Ha egyébként meg önöknek igazuk lenne, akkor mi szükség a tologálásra?

Én világosan emlékszem arra az időre, amikor a parlament nyáron költségvetési sarokszámokat akart elfogadni. Aztán el is fogadta. És akkor megérvelték, hogy ez miért olyan jó dolog. Akkor most miért nem csináljuk ezt, ha olyan jó? Miért nem érvelnek a kormányukkal szemben akkor, amikor visszatértek a költségvetés előállításának eredeti változatához, most meg még távolabb is akarják ezt tolni, nemhogy az év közepére hoznák? Ezt a fajta visszásságot, legyenek szívesek, oldják fel. Mert persze mi tudjuk, hogy akkor ez azért volt jó, mert kellett egy papír, amit mutogatni lehetett a külföldnek, a befektetőknek, sok minden másnak, hogy lám-lám, itt van, nekünk a költségvetésünk már stabil. Erre a papírra nyáron volt szükség, ezért volt szükség erre a színjátékra, amit akkor a parlament eljátszott, merthogy a sarokszámok sem lettek igazak aztán decemberre, és a számtalan módosító indítvány következtében a költségvetés végső formája is átláthatatlanná vált.

Szeretnék elidőzni annál a vitánál is egy kicsit, ami arról szólt, hogy miért tartják olyan nagyon fontosnak, hogy párttisztségviselők is ülhessenek, mondjuk, egy Eximbank különféle vezető tisztségviselői székeiben. Völner képviselőtársam úgy érvelt akkor, hogy kár lenne azt a tudást nélkülözni, amit egyes, egyébként párttisztségviselő barátaink képviselnek. Nos, valóban kár lenne, de párttisztséget meg nem muszáj viselni. Ha eddig ezt tilalmazta a törvény, nem azért tilalmazta, mert ki akarta zárni a remek koponyákat az állami vagy állami tulajdonú bankok különféle vezetői funkcióiból, hanem az összeférhetetlenség miatt. Ha most önök úgy gondolják, hogy ez nem összeférhetetlen, akkor mondják meg világosan, mondják meg, hogy mi ezt teljesen normálisnak tartjuk, hogy ha pártkatonák ülnek be ezekbe a székekbe, de ne próbáljanak ezzel varázsolni - a közvélemény előtt meg pláne ne -, hogy azért, mert itt olyan remek emberek vannak, csak, a fene egye meg, éppen viselnek valamiféle pártfunkciót az adott pártban. És természetesen nem ellenzéki képviselőkről van szó, ennyire mi sem vagyunk naivak.

A harmadik ilyen tétel, aminél szeretnék elidőzni, a takarékszövetkezetek ügye. Mondják már meg nekem, tisztelt előterjesztők, tisztelt államtitkár úr, mitől volt olyan fontos a takarékszövetkezeteket az állami tulajdonba vétel idején szigorú szabályokkal ellátni, mondjuk, alapszabályügyekben. Mert ugye, gondolom, azt nem vitatja, hogy az összegyűlő taggyűléseknek az új alapszabályok elfogadásának ügyében egy darab szavazatuk volt, az igen, sem módosítani nem tudtak ezeken, sem ellene szavazni. Ha esetleg kételye lenne, akkor, legyen szíves, négy székkel arrébb Fónagy államtitkár urat kérdezze meg erről a válaszadás idejéig, mert ő nagyon tájékozott ebben az ügyben, vele többször volt már erről beszélgetésünk itt a nyílt színen is.

Most meg, érdekes módon, nem olyan fontosak ezek a szigorú alapszabályi feltételek, az szerepel a salátában, hogy ezeket lazítani kell. Most már, miután megtörtént az államosítás, azaz az állam általi lenyúlás, megtörtént a haveri körnek történő átadás, most már mehet a dolog, elvégre most már minden sínen van. Ezért én azt gondolom, hogy ebben legalább a jó ízlés okán lehettek volna egy kicsit várakozóbbak, ha ezt így fogalmazhatom.

A harmadik ilyen tétel a posta ügye, amit már említettem a kisebbségi véleményben is. Magam nem vagyok annyira gyanakvó, hogy itt egy lopakodó privatizáció készül, azt azonban nem tartom jónak, hogy nem lehet közbeszerzési szabályokat általánosan alkalmazni ilyen nagy állami cégeknél. Miért ne lehetne? Mi szükség a megkerülésükre? Mi szükség arra, hogy a posta pénzügyi szolgáltatásokat vásárolhasson közbeszerzés nélkül? Apropó, jut eszembe: a takszövök államosításánál a posta volt az az állami szereplő, amely alapján meg lehetett szerezni a közvetett állami tulajdont. Mire jó ez, és főleg kinek jó? Mert ha nem vállalható egy tisztességes és normális közbeszerzési eljárás bármely ilyen ügyben, akkor, én úgy gondolom, hogy valami nagyon nagy baj van azzal, ahogy ezek az állami társaságok működnek.

Szeretném felemlíteni újra azt a méltánytalan állapotot, hogy abbéli buzgalmukban, hogy szavazókat szerezzenek, bevezették a 98 százalékos adót a végkielégítésekre, és ezzel sújtottak nagyon sok szerencsétlent, aki akkor fejezte be az életpályáját, akkor ment közszolgálatból vagy közintézményből, vagy állami intézményből el, és utána nem kapott végkielégítést sem, mert nem kaphatott. És mikor kiderül, hogy ez így nincs rendben, nem törvényes - tehát aláhúznám: nem törvényes -, akkor önök ahelyett, hogy segítenék ezeket az embereket abban, hogy megkaphassák a pénzüket, inkább gátolják. Különféle eljárásokat helyeznek kilátásba, itt valamiféle átalányt próbálnak meg megállapítani, miközben általános adózási szabályok vannak ebben a tekintetben. Én úgy gondolom, hogy ez nem méltányos, ilyenkor, amikor kiderül, hogy valamit törvénytelenül csináltak, akkor azt kell mondani, hogy elnézést, és segítünk mindenkit abban, hogy megkaphassa a pénzét.

És a következő ilyen dolog, amit, úgy érzem, hogy talán tisztelt államtitkár úr is közel érez magához, hogy segítjük a magyar filmet. Ám legyen, tehát ez a része tökéletesen rendben van, nem lenne azonban alkalmas egy salátatörvény helyett, amiben aztán a tűtől a tankig minden benne van - huszonhárom különféle törvényt módosít -, azt gondolni, hogy a magyar értékek védelmének jegyében próbáljuk már megnézni, hogy a művészi alkotások, beleértve természetesen mindent ezen a széles skálán, hogyan finanszírozhatók és hogyan támogathatók államilag, és nem kiemelve egyes szeleteket próbálni ezzel kapcsolatban szabályokat alkotni.

Végül, amiről beszélni szeretnék még, az az önök javaslata; az egyetlen olyan javaslat, amiről jómagam és ha emlékeim nem csalnak, mások is azt mondták ezen a bizottsági ülésen, hogy ez megbeszélhető javaslat, segítsük az önkormányzatokat azzal, hogy ne kényszerítsünk rájuk életszerűtlen helyzeteket, ne legyen kötelező az önkormányzatoknak költségvetési koncepciót készíteni az őszi időszakban. Ez ugye, életszerűtlen, érveli az önök javaslata, mert ilyenkor még nem ismertek a költségvetés pontos számai, ezért tehát az önkormányzatok vakon repülnek, amikor valamiféle koncepciót gyártanak. Én azt gondolom, hogy ez a javaslat megbeszélhető lett volna, ha valójában meg akarták volna beszélni. Merthogy az önkormányzatoknak valóságos segítséget jelent az, hogy akkor terveznek költségvetést, amikor már ismerik a pontos számokat, az önkormányzatoknak természetesen valós segítség az, amikor nem kell fölösleges munkát végezni.

Én úgy gondolom, hogy ez volt az a mozzanat, ami megbeszélhető lett volna. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 216 2014.09.24. 5:05  213-229

TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a lehetőséget és a pontosítást is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ezek a módosító indítványok, amelyek összegző jelentések formájában előttünk vannak, azt takarják, hogy ennek a módosító csomagnak a vitája a bizottságban két fordulóban zajlott. Azért szeretném lefesteni, hogy milyen körülmények között, mert ez megindokolja azt is, hogy milyen álláspontra helyezkedtünk a módosító indítványokkal és a beterjesztett előterjesztéssel kapcsolatban.

Amikor az elmúlt héten a Törvényalkotási bizottság nagyon sebtében elkészült - úgy mondták képviselőtársaim, hogy még meleg - előterjesztést kapott a bizottsági ülés előtt, hogy módosító indítványok csomagjaként mondjon róla véleményt, az önmagában még nem indokolta volna azt, hogy ne próbáljunk meg szakmai típusú véleményt kialakítani az abban foglaltakkal kapcsolatban.

(15.10)

Már csak azért is, mert a rezsicsökkentéssel kapcsolatban immár több törvényjavaslat is volt a Ház előtt, miután közvetve és közvetlenül ez a csomag kapcsolódik a rezsicsökkentéshez, ezért úgy gondoltuk, hogy helyes lett volna, ha szakmai véleményt tudunk mondani. Az az eljárási mód azonban, ami a Törvényalkotási bizottság ülésén, az elmúlt ülésen az előterjesztésben a módosító indítványokkal kapcsolatban lezajlott, a mi szempontunkból elfogadhatatlan.

Tisztelt Ház! Én nem emlékszem a parlament gyakorlatában olyanra, hogy a módosítók módosítójára kell várni a bizottságnak fél órát, majd utána véleményt mondani erről. Ez a méltánytalan helyzet volt az, ami már az elmúlt bizottsági ülésen is azt mondatta velünk, hogy nagyon sajnáljuk, de ilyen körülmények között véleményt kialakítani az előterjesztésről és pláne annak módosításairól nem lehet. A mai napon azonban folytatás következett. A Törvényalkotási bizottság elé került - házszabályt felfüggesztve vagy házszabályt módosítva, nem tudom, pontosan mondom-e a kifejezést - a módosítók módosítójának módosítója is, amely azt tartalmazta, hogy ki kell venni azt a szabályozást a beterjesztett javaslatból, ami a követeléskezeléssel foglalkozik, merthogy a jelen lévő egyik előterjesztő és a kormány képviselője ezt így látta helyesnek. Azért látta így helyesnek, mert a követeléskezelésről átfogó törvényjavaslat van készülőben.

A kérdésemre, hogy honnan értesült az előterjesztő arról, hogy van ilyen törvényjavaslat, jobban mondva, miért nem értesült egész nyáron, amíg ez a javaslat itt feküdt előttünk eddig, az volt a válasz az előterjesztő részéről, hogy kormányzati körökből érkezett ez a jelzés. A jelen lévő kormányzati képviselő, ha jól mondom, államtitkár úr pedig azt válaszolta, hogy az ő tárcájuk nem foglalkozik ennek a törvénynek az előkészítésével; ami, valljuk meg őszintén, képviselőtársaim, kissé furcsa válasz.

Most nem akarok pikírtkedni, mert nem jó, amikor nincs itt az a partner, akivel az imént vitám volt, de ő azt mondta, hogy persze, amikor részletekről van szó, teljes törvényjavaslatot követelünk, különben meg fordítva. Na most, ez az eset a fordítva. Az előterjesztők rájöttek arra, hogy van valami, amit szeretnének kivenni ebből a tervezetből, és azt mondták, ezt azzal indokolják, hogy majd lesz róla átfogó törvényjavaslat. Úgy gondolom persze, ez az indoklás lehetséges, jómagam felvázoltam egy másik utat is ezzel kapcsolatban. Benne lehetett volna hagyni és azt mondani, hogy ilyen erőltetett menet és kapkodás nélkül, amikor megjelenik az átfogó szabályozás, akkor módosítja ezt a részt is. Ez az előterjesztő szempontjából elfogadhatatlan volt.

Ugyanakkor, és ezzel zárnám mondandómat, a tárgyalás mikéntjére, tehát módjára, erre a kapkodó, fejvesztett törvényhozási folyamatra maga az előterjesztő is azt mondta, hogy kritikáink ebben a tekintetben jogosak, nincs erre igazándiból válasza vagy viszonválasza. Ezért tehát azt szeretném leszögezni a kisebbségi véleményben, képviselőtársaim, hogy nem a rezsicsökkentés folyamatával van gondunk, vagy nem a rezsicsökkentés gondolatával van gondunk, hanem az ilyen típusú törvényalkotással van gondunk, és ez indokolta akkor tartózkodó, majd nem szavazatunkat.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 226 2014.10.13. 2:04  225-228

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, a kérdéseim a következők lennének. Akarnak-e trükközni az év végi államadósság adatkimutatásánál? Terveznek-e valami változtatást a szabályozás sarkalatos részeiben, mármint ami az államadósság-adatra vonatkozik és az államadósság mértékére? Valamint ki lesz a felelős, ha ebben az évben nem a költségvetési törvénynek megfelelően teljesül az államadósság, hanem magasabb lesz?

Azért kérdezem ezt, mert június 30-án 25 437 milliárd volt az MNB szerint az államadósság. A költségvetés pedig 23 559 milliárdon rögzíti ezt. Tehát most ilyen 1800 milliárd pluszban vannak. Irdatlan összeg! A trükkökre vonatkozó kérdésem pedig azért megalapozott, mert amikor 2013. december 6-án kiderült, hogy 22 728 milliárd az államadósság-adat, és ez magasabb, mint a költségvetésben tervezett, önök az Államadósság Központ bevonásával egy nagyon érdekes kötvénymozgatással gyakorlatilag néhány napra papíron eltüntették az államadósság egy részét.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgyhogy sikerült 21 999 milliárddal zárniuk az évet. Csodák csodája, mit tesz Isten, kiderült néhány nap múlva, hogy az államadósság-adat újra visszaemelkedett. Nem is csoda természetesen, mert a machinációt nem lehetett örök időkig tartani.

Kérdéseimre, államtitkár úr, ha teheti, adjon egyértelmű választ, és ha teheti, térjen ki arra, hogy öt év alatt, most már négy és fél év alatt miért nem sikerült az államadósságban csökkenést elérni. Ebben a harcban önök vesztésre állnak, és a harctéri jelentéseket hamisítják, nem pedig győzni akarnak, ahogy ezt látom. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 52 2014.10.14. 2:05  19-104

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A világért eszembe nem jutna, hogy ennek a vitának az irányát eltérítsem arra, hogy ellenzéki pártok egymással vitáznak a parlamentben, amikor a kormány zárszámadást nyújt be. Ergo, tehát én a zárszámadás ügyéről szeretnék beszélni, de szorosan kapcsolódva Korózs Lajoshoz. Azt gondolom, hogy az, ami 2013-ban elkezdődött, és amit a zárszámadás előttünk lévő szövege bizonyít, az az, hogy a kormány a költségvetési politikát a szegények, legalábbis a kevésbé tehetősek kárára képzeli el.

Mind az adórendszerben és annak rengeteg elemében, mind a szociális támogatási rendszerben, mind a foglalkoztatásban és az arra fordított pénzekben világosan kimutatható, hogy a kormány számára egyetlen réteg létezik, a tehetős, ergo szavazójának tekintett, politikai célokból támogatott és mindenféle módon előnybe juttatott réteg. A kormány számára nem fontosak azok, akik elesettek, akik nem tehetősek, és akik feltehetően nem is politikailag tudatosak, ezért aztán nem fognak rezonálni olyan ügyekre, amelyek azzal foglalkoznak, hogy az ő helyzetükön javítsanak.

Ez a politika, amely a költségvetésben és pláne a beszámolóban meglátszik, világosan kimutatható 2010-től, hiszen a kormányzatnak ez volt a politikája. Új középosztályt teremteni, ami a sajátja, új vállalkozói réteget teremteni, ami a sajátja, és most úgy csendesen hozzáfűzöm, hogy új bankrendszert teremteni, ami szintén a sajátja. Ezért tehát én azt gondolom, hogy a költségvetési beszámoló kapcsán bizony azokról kell beszélni, akik elszenvedték a kárát ennek a 2013-as évnek, na meg az előttük lévőknek. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 58 2014.10.14. 2:00  19-104

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! A mondandómat nem feltétlenül csak a 2013-as költségvetési beszámoló adja, hanem az, amit itt látok a magyar parlamentben. Folyik egy vita a 2013-as költségvetés teljesítéséről, kormányzati vezérszónokok mondják el ? néhány órával ezelőtt ?, hogy csodálatos évet zárt 2013-ban a magyar költségvetés, és mit kell hogy lássak? Egyfelől egy hozzászólási listát, amelyen kizárólag csak ellenzékiek szerepelnek, és látok itt az ülésteremben egy kormánypárti képviselőt üldögélni. (Tállai Andrásnak:) Államtitkár urat, ha megengedi, nem számítanám hozzá, mert önnek munkaköri kötelessége végighallgatni ezt a vitát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a helyzetet botrányosnak tartom. A magyar parlament történetében a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy költségvetési beszámolót úgy tárgyaljanak, hogy egy kormányzat nemhogy nem tudja, nem is akarja megvédeni az álláspontját ebben az ügyben, nincs jelen a vitában, és ? ha megengedi, tisztelt elnök úr ? nemcsak a tisztelt Háznak, hanem a bennünket televízión, rádión nyomon követő választópolgároknak is mondanám, hogy példátlan ez a helyzet. Itt tartunk, merthogy lement október 12-e, és kormánypárti képviselőtársaim részéről a dolog, úgy látszik, most már rendben van, nem kell foglalkozni a magyar parlamentarizmussal, nem kell megvédeni az álláspontjukat arról, amiről különben azt tartják, hogy jó. Államtitkár úr még egyetlen hozzászólásra nem reagált, nem vette a fáradságot arra, hogy megvédje azt a benyújtott beszámolót, amit itt szednek ízekre az ellenzéki képviselők a délután folyamán sorozatosan. (Tállai András: 30 percig szóltam hozzá. Ne személyeskedj! ? dr. Bárándy Gergely: Az reakció volt?)

Elnök úr, bocsássa meg, hogy nem feltétlenül a tárgyról, de a helyzetről szerettem volna legalább ennyit két percben elmondani. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 90 2014.10.14. 14:59  19-104

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget és a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Akkor, amikor a költségvetési beszámolót, azaz a zárszámadást vitatjuk, érdemes visszatérni egy kicsit a költségvetés tervezésének a történetére, magyarul arra a nagyon kétes történetre, hogy hogyan került megtervezésre 2013-ban hazánk költségvetése.

Elevenítsük csak fel egy kicsit a történteket! Akkor a kormány és a kormányzati többség azt hirdette meg, hogy az év közepére a költségvetés fő tartalmát és annak sarokszámait, tehát legfontosabb számait el akarja fogadni. Abban az időben ezer és egy érvet hallottunk amellett, hogy ez egy milyen jó módszer. Eddig ez ugyan nem így történt, de ez most nagyon jó lesz, mert így lehet jó költségvetést csinálni. Csak zárójelben mondom, hogy szerintem a pénzügyi apparátus a haját tépte és kétségbeesésbe volt kergetve ezzel a módszerrel, mert év közepén és év közepéig költségvetést csinálni nem feltétlenül a szakma csúcsa, hiszen nem állnak rendelkezésre alapadatok. Ennek ellenére azonban az akkori kormányzat és kormányzati többség görcsösen ragaszkodott ehhez a megoldáshoz. Sok-sok érvet hallottunk, hogy miért lesz ez jó, például azt, hogy immár biztonságot ad mindazoknak, akik a költségvetési gazdálkodáshoz kötve vannak, hiszen majd tudni fogják már a fő számokat. Nagyon jó lesz ez, mert stabilitást teremt, nagyon jó lesz ez, mert levesz a parlament válláról munkát, hiszen már év közepén sarokszámokat fogad el, tehát majdnem költségvetést, és így tovább, és így tovább.

Nem kell hogy mondjam, mert mindannyian emlékszünk rá itt, ebben a Házban, de gondolom, azok is, akik figyelemmel kísérik munkánkat, emlékeznek arra, hogy nem így lett. A parlament elfogadott ugyan sarokszámokat, de kiderült, hogy ezek annyit érnek, mint a papír, amire ráírták. Ugyanis ennek a módszernek nem volt más oka, mint az, hogy a külvilág, főleg az uniós partnerek felé azt bizonyítsa, hogy mi költségvetési fegyelmet fogunk tartani ebben az országban, és ezért a kormányzat számíthat, méltán számíthat majd uniós partnereinek támogatására.

A költségvetés további története azonban ennél rosszabbul alakult, hiszen kiderült, hogy a sarokszámok sem igazak, ezeket át kell írni, és a költségvetés belső tartalmának a tervezése, magyarul, az egyes fejezetek tervezése pedig meglehetősen kaotikus viszonyok között zajlott. Tételek kerültek be és kerültek ki, kerültek módosításra, ötletek halmaza fogalmazódott meg, utolsó módosító csomagok, amiket a kormány benyújtott, kilószámra termelték a papírt. Nem járok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy ebben a Házban nem volt ember, aki tudta, hogy a költségvetés végső formájában mire nyomta meg az igen vagy nem gombot, nyilván pártállása szerint.

(17.10)

Ennek, mert nem véletlenül említem fel ezt a folyamatot, lett az az eredménye, hogy a költségvetésről ordít, hogy tervezetlen. Ordít az, hogy esetlegesen dőltek el egyes tételei. Ott, ahol a bevételi tételek nem kilencven-valahány százalékos pontossággal kerültek megtervezésre, mint a teljesülésből kiderül, hanem igen-igen messze járnak a valóságos számok, a bevételi számok a tervezettektől, azt bizonyítják, hogy a költségvetés tervezésének nem volt köze a valósághoz, nem volt köze az élethez magyarul, ahhoz a valósághoz, amelyet a miniszterelnök úr újabban előszeretettel felemleget, hanem a költségvetés tervezése úgy zajlott, hogy amit a papír elbír. Ami a papírra ráfér! Ami éppen szükséges, azt írjuk be! Ha valamire nem volt kiadási oldalon fedezet, a bevételi oldalon odaírtunk egy számot. Az „odaírtunk” kifejezést azért mondom többes számban, mert végül is az egész parlament felelős az ország gazdálkodásáért, miközben azt mondom, hogy ezeket a számokat a kormányzati oldal vette ki, tette be és módosítgatta kénye-kedve szerint az utolsó pillanatokig. Magyarul, nemhogy az év közepéig nem volt költségvetés, hanem az év vége utolsó napjaiig is alig volt, és ez a költségvetés úgy került megtervezésre, hogy nincs köszönő viszonyban a terv a valóságos teljesüléssel. Ez lenne az egyik, amit mondani szeretnék.

A másik, hogy abban az időben sokat vitattuk, vajon azok az alapadatok, forint/euró árfolyam, államadósság, költségvetési hiány tervezése, gazdasági adatok tervezése, megfelelő lábakon állnak-e, magyarul így lesz-e. Hát, nem így volt! Nem így volt, mert kiderült, hogy bizony ezt a költségvetést sok tekintetben az utolsó pillanatokig ezen az ágon is módosítgatni kellett.

Nem véletlenül mondom, tisztelt Ház, hogy a költségvetést a készítése fázisában is állandóan módosítani kellett, mert arról szeretnék először beszélni, hogy a költségvetési módosítások mit jelentettek és milyenek voltak. Bár azok a költségvetési módosítások, amelyek idekerültek a Ház asztalára, mindig azzal az indoklással kerültek elénk, hogy ez afféle technikai ügylet, hiszen néhány milliárd ide vagy oda technikai okokból nem oszt, nem szoroz, nem változtat a költségvetés kondícióin. De valójában mindig kiderült, hogy nem technikai ügyekről van szó, hanem komoly pénzkiadásokról, vagy azért a zárolások tekintetében, mert a költségvetés rosszul tervezett, vagy pedig azért, mert valamit eltolt a kormányzat ebben a kérdésben, vagy azért, mert valakinek valamire szüksége volt. Hogy ez az utolsó mondat ne legyen talányos, elmondom, hogy mire gondolok.

Bizonyára mindannyian emlékeznek még a költségvetés tervezése mellett a takarékszövetkezetek szégyenletes és gyalázatos történetére. Arra, hogy hogyan lehetett egy szövetkezeti, kisbefektetők és kistulajdonosok tulajdonában lévő takarékszövetkezeti szektort és egy Takarékbankot elvenni azoktól, akiké. Egy kényszerállamosítással, feltőkésítéssel, majd a barátoknak történő átjátszással. Mert ez a történet dióhéjban. Nem egyéb, nem több, nem kevesebb. A magyar költségvetés ügyében a kormányzati többség asszisztált ehhez az egész gyalázatos folyamathoz. Nem történt más ugyanis, mint az, hogy egy törvénnyel az állam államosította ezt a szektort és annak bankját, a Takarékbankot, majd utána sajátos szabályokat talált ki a működésükre, integrációs szervezetet, csak igennel megszavazható alapszabályokat, és így tovább, majd amikor megtörtént az államosítás és a szabályok lefektetése, egész egyszerűen, jó előre meghirdetve ezt természetesen ? hogy ha ő ezt privatizálni akarja, akkor miért kell állami tulajdonba venni, nem tudom ?, továbbpasszolta azoknak az embereknek, akik a folyamat elejétől ott bábáskodtak e körül a szektor körül és a folyamat levezénylése körül.

A költségvetés módosításakor, amikor arra volt szükség, hogy kell valamiféle pénz ehhez az ügylethez, a kormányzati többség bátor szívvel nyúlt a költségvetés módosításának ügyéhez. Nem kérdezett, mert mit is kérdezett volna, nem érdeklődött senki, hogy vajon ez jól van így, nem mondott senki semmi valamiféle észérvet, hogy miért kell ezt így csinálni. Ráadásul azokról az indokokról, amelyeket megfogalmaztak, kiderült, hogy nem igazak. Arra hivatkoztak, hogy a takarékszövetkezeti szektor rossz pénzügyi helyzetben van, miközben nem volt abban. Hogy rosszul gazdálkodnak ezek a takszövök. Nem gazdálkodnak rosszul. Egész egyszerűen akarták ezt néhányan, meg is szerezték, mint ahogy ezt egyébként látjuk már jó néhány kormányzati manőverből nemcsak a költségvetés kapcsán, hanem másban is.

Ezért tehát úgy gondolom, hogy a költségvetés módosításainak három oka volt: rosszul tervezett költségvetés, szorító körülmények, zárolások, és amikor valakinek kellett valami, azt költségvetési úton is le lehetett játszani. „Zsebre tettem, elvittem” ? idézőjelben, idézve nem létező kormányzati forrásokat, akik persze erre nem fognak válaszolni. Mint ahogy az általam nagyra becsült Fónagy államtitkár úr is csak annyit mondott az államosításkor, hogy azért az állami cég, a Posta vásárolja be magát vagy kerül be törvénnyel a tulajdonosok közé, mert a Postának és a takarékszövetkezetnek régi-régi hagyományokon alapuló gyümölcsöző kapcsolata van. Ami, valljuk be, szakmai érvnek elég kevés, a tiszteletemet fenntartva természetesen az itt nem lévő államtitkár úr iránt.

Nos, tehát látjuk a költségvetés tervezésének ezt a nagyon érdekes helyzetét, amikor mindenre van pénz, amit akarunk, miközben megindokoljuk, hogy arra, amire kellene, miért nincs pénz. Miért nincs néhány milliárd vagy néhány száz millió asztmás beteg gyerekekre? Merthogy erre sem volt igazán válasz. Miért nincs arra, hogy a szerencsétlen munkanélküli három hónap után ne kerüljön már ki az ellátásból? Miért nincs arra valamiféle forrás, hogy megteremtsük az élhető, normális és egészséget adó egészségügy legalább minimumfeltételeit? Miért kell a háziorvosnak például könyörögnie azért, hogy csináljanak már valamit vele ? egyszerűen ebből a kártyapénzből nem tud normálisan működni és létezni! És sorolhatnám még azokat a tételeket, amelyekre kerek perec kapta meg a kritikát kinyilvánító ellenzék a nemeket, miközben kiderült, és most már ezt az obligát stadionügyet hagyom is, de kiderült, hogy van mindenre úgy-amúgy pénz. Van pénz takarékszövetkezetekre, van pénz gáztározó-vásárlásra, van pénz MOL-részvényvásárlásra; tulajdonképpen mindenre van, csak arra nincs, amire a köz érdekében pénzt kellene fordítani, merthogy ott égető a szükség.

Azért nem folytatnám a költségvetés rosszul megtervezett sorainak a felsorolását, mert a képviselőtársaim megtették ezt előttem. Megtették előttem, hogy felsorolták a felsőoktatás, a közoktatás, az egészségügy, a szociális szféra, a fejlesztés különféle ügyeit. S meg kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nemcsak sajnálatosnak, gyalázatosnak tartom ezt a mai vitát; a „vitát” megint kéretik idézőjelben érteni. Merthogy nem volt vita. A parlament történetében először az történt ugyanis a költségvetési beszámoló tárgyalásakor, hogy ha rápillantanak a hozzászólók sorára, a kötelező vezérszónoki hozzászólások mellett a kormányzatnak nem volt szava ehhez a vitához. Nem volt mondandója. Nem jelentkezett hozzászólásra egyetlen kormányzati képviselő sem, vezérszónokon kívül természetesen, hogy azt mondja, kérem, én meg akarom és meg tudom védeni ezt a beszámolót. Nem akart vitázni erről a helyzetről, hanem vagy gyávaságból, vagy egyébként cinizmusból azt mondta, hogy jól van ez így. Ha ti mondani akarjátok, tisztelt ellenzéki barátaim, mondjátok, nekünk erről nincs véleményünk. A kormány képviselője végigüli ezt a vitát úgy, hogy egyetlen dologhoz sincs mondandója, leszámítva azokat az egyébként pikírt kommentárokat, amelyeket maszekban küldözget az éppen hozzászóló ellenzéki képviselőnek. Ami azért mégsem egy parlamenti műfaj, valljuk be őszintén!

Ezért tehát amikor arról beszélek, hogy kritika tárgyává tettük a 2013-as költségvetés tervezését, teljesülését és azokat a politikai célokat, amelyeket a kormány megfogalmazott, és mellétettük azt, hogy mit gondolunk mi arról, mit kellene tenni egyébként minimálbéren élők ügyében, foglalkoztatás, oktatás, egészségügy dolgában, akkor azt gondolom, erről valamiféle termékeny vita kialakulhatott volna. Itt állunk a következő költségvetés tervezésének küszöbén, ezért tehát nem lett volna nagyon haszontalan arról beszélni, hogy vajon mi történjen akkor azokkal a célokkal, amelyek költségvetésben megjelenve szolgálják az országunkat.

(17.20)

Ezért tehát én úgy gondolom, hogy a mai hozzászólási sor ? mert én akkor nem nevezem vitának, hogyha megengedik ? csak azt bizonyította, hogy a kormányzati többséget ez nem érdekli. Nem akarok visszautalni arra újra, hogy a költségvetés milyen körülmények között került elfogadásra, de azért mégiscsak azt mondom, hogy akkor, amikor mondjuk, december 22-én nem volt ember, aki megmondta volna, hogy melyik módosító indítványt hogyan fogadtuk el és annak mi a tartalma és hogyan befolyásolja a költségvetést, vagy egyáltalán mi van a végleges változatban, akkor azt is mondom, hogy nem érdekli olyan különösebben a teljesülés sem.

Nem firtatja senki az okát, hogy ha növekszik a fogyasztás, akkor a fogyasztásból befolyó adók miért csökkentek a tervezetthez képest. Nem firtatja senki, hogy a kisadók, amelyek elvileg előnyösek lennének, hogy akkor azok miért nem bizonyultak kívánatosnak. Nem firtatja senki azt, hogy vajon akkor, amikor látnivalóan járulékok kerülnek befizetésre és kifizetés nem történik oda, ahová ebből égetően szükség lenne, akkor az miért van. Nem firtatja ezt az ellenzéki képviselőkön kívül senki.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kenyerem az udvariatlanság, nem szívesen szoktam udvariatlan lenni, mégis azt kell hogy mondjam, hogy ennek a vitának a zárszóval lezárt végét, ha egyáltalán erre államtitkár úr majd vállalkozik, nem várom meg. Nem udvariatlanságból, csak úgy gondolom, hogy ez nagyjából pariban van azzal a gesztussal, hogy önök itt nem szólaltak meg végig. Hogyha ön csak a vita végén akar ? ha akar egyáltalán, államtitkár úr ? véleményt nyilvánítani, nem vagyok rá kíváncsi. Úgy gondolom, hogy az ellenzék megtette a maga dolgát a mai ügyben, és ez volt az, amit tehetett.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 98 2014.10.28. 2:03  61-202

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért kértem szót és azért szólok az itt bent lévő hat fideszes képviselőhöz, mert mindazok, akik mondandójára reagálni szeretnék, már nincsenek itt. Ennek ellenére is nagyon jellemzőnek gondolom, amikor fideszes képviselőtársam beszél az előttünk fekvő tervezetről, és azt költségvetésként említi. Nem csoda a zavar egyébként, merthogy elég nehéz volt 15 percen keresztül beszélni a semmiről, és ezért nem tartom véletlennek ezt a tévesztést. Egyetlen mozzanatára nem reagált ennek az adótervezetnek, még kritikai alapon sem, még akkor sem, ha önök most belebuknak egy kezdeményezésbe.

De legalább tennék következetesen! Hargitai képviselő úr azt mondja, hogy azért kell internetadó, mert a szolgáltatások majd bővülnek, a teljes lefedettség megvalósul, és ehhez pénz kell. Szűcs képviselő úr azzal indokolja ezt a tervezetet, hogy tulajdonképpen a szolgáltató cégek nettó adócsalók. És mint ahogy hallom, a miniszterelnök pedig azt mondja, hogy ez az internetadóból származó pénz ahhoz kellett volna, hogy a rendőrök fizetését emeljék.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Legalább döntsék már el az indokot, mert én elhiszem, hogy az önök életében egy nagy fordulópont van, ez a fordulópont az, hogy életükben először kellett szembesülni talán azzal, hogy amit tesznek, az nem tetszik az embereknek, és ennek hangot is adnak. Ezért tehát azt gondolom, hogy ha ezt az internetadót önök visszavonnák, akkor nem kellene nettó bűnözőnek nevezni azokat a tízezreket, akik nyilvánosan vállalták azt, hogy kiállnak az internetadó ellen. Nem kellene őket különféle módon minősíteni és ezzel őket megbántani, ők semmi egyebet nem tettek, mint elmondták azt önöknek, tisztelt jelen lévő hat fideszes képviselőtársam, hogy ez így nem jó.

Ezért tehát még mindig nem késő, vonják vissza ezt a tervezetet, és akkor rendben lesz a dolog. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 112 2014.10.28. 2:01  61-202

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem hozzászóló kormánypárti képviselőtársaim mondandójára szeretnék reagálni két dologban: az egyik a felsőoktatási intézmények támogatása gazdasági társaságok adókedvezményével, a másik pedig ez a bizonyos havi 5000 forint leírható, fiatal házasok számára biztosított kedvezmény.

Az első témakörben azt szeretném megjegyezni, hogy bár nagyon szépen hangzik, hogy különböző K+F tevékenységekre a felsőoktatási intézményeknek felajánlható majd a társaságoknak bizonyos lehetséges árbevétele, és ezzel csökkenthető nyilván az adója, ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ez együtt fog járni az állami források megkurtításával, további megkurtításával, merthogy 180 milliárdról 120 milliárdra csökkent a felsőoktatási intézmények támogatása, akkor ez azt jelenti, hogy egyes intézmények halálra vannak ítélve. Mert bizonyára a Mercedes-gyár Kecskeméten szívesen áldoz a helyi főiskola képzésére, mint ahogy áldoz is, ugyanakkor az a pedagógusokat képző főiskola, ahol a legnagyobb K+F esemény az, hogyha valaki feldolgozza a nyelvészeti tanszéken Szabolcs-Szatmár-Bereg megye dűlőneveit, az nem fog kapni ezért egy fillért se, mert erre semmiféle cég nem áldoz.

A második ügyben pedig azt szeretném megjegyezni, hogy Selmeczi Gabriellával ellentétben én nem 30 ezer lehetséges házasságkötésről tudok. 37 ezer volt egyébként ezek száma 2013-ban. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy ezek csak az első házasságkötésre vonatkoznak, és azokra, akik az adójukból 5000 forintot valóban leírhatnak, tehát van munkahelyük példának okáért. Ezért én úgy gondolom, hogy gyors fejszámolást végezve az adótörvényeket készítők akartak valakiknek adni valamit, és meghivatkozni ezt mint kedvező momentumot, csak hát ez az akarás, ami belekerülhet, mondjuk, 2-3 milliárd forintba, egy kissé izzadságszagú.

Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 124 2014.10.28. 2:03  61-202

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Fogok arról is szólni, amiért a kétpercest kértem, de szeretném elmondani Pócs képviselőtársamnak, hogy nem riogattunk, a helyzet riasztó, képviselőtársam. Riasztó!

Mit tud arra mondani, hogy a béren kívüli juttatásokat durván és brutálisan megadóztatják? Ha ezt elmondjuk, ez riogatás? Mit tud arra mondani, hogy meg akarnak adóztatni egy olyan szolgáltatást, ami a gazdaság motorja ? és ez az internet ?, hovatovább az élet nélkülözhetetlen része? Ebben mi a riogatás, képviselőtársam? A helyzet riasztó, amiben önök azt gondolják, hogy mindent megtehetnek, és kiderül, hogy nem.

Ráadásul én az ön helyében egy kicsit óvatosabb lennék, képviselőtársam. Több mint 10 ezer, utcára vonuló embert és majdnem 40 ezer, a nevével az ellenállást és az internetadó elvetését vállaló embert nem lehet megvádolni azzal, hogy a szolgáltatók lakájai. Mert ön most ezt tette. Semmi egyebet nem tett, mint azt mondta, hogy aki az internetadó ellen tiltakozik, az a szolgáltatókat védi. 40 ezer ember, aki vállalta a nevét, nem a szolgáltatókat védi, hanem egy képtelenséget akar elutasítani, és arra akarja önöket rábírni, hogy értsék meg, hogy ez nem megy.

Tisztelt Képviselőtársam! Tévedni emberi dolog, ezt már a sündisznó is megállapította, amikor sikertelenül próbált kapcsolatba kerülni a gyökérkefével. De tévedni emberi dolog. Ha ön ezt bevallja, és azt mondja, hogy én ezt elvetem, akkor rendben van a dolog. Ennyi lenne a megoldása.

Amiért pedig a két percet kértem: az ország egyik legjobb adószakértője némi malíciával jegyezte meg azt, hogy amit 2016-ra vagy későbbre tolnak, abból általában nem lesz semmi. A családi adókedvezménnyel kapcsolatban is ez az erős gyanúm. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 166 2014.10.28. 5:15  61-202

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót, de a 15 perces időkeretet nem használnám ki, mert frakciótársaim, akik utánam következnek szólásra, véletlenül még infarktust kapnak, ezért tehát röviden próbálom meg összefoglalni a mondandómat három dologról.

Az egyik úgy szól, hogy valami most nagyon megroppanhatott a kormánypártok soraiban, azért, mert nekimentek a falnak, és a fal nagy pofont adott. Amikor Varga Mihály arról beszélt tegnap, hogy készen állunk az egyeztetésre, és mi itt minden javaslatot befogadunk, akkor vissza kell gondolnom az elmúlt évekre: soha ilyen mondat el nem hangzott a kormánypártok részéről. Valami tehát történt. Mi történt? Az történt, hogy most először szembesültek azzal, hogy akiknek nem tetszik az, amit csinálnak, azok kimennek az utcára, és ezt elmondják, és sokan vannak. Ezért tehát én úgy gondolom, hogy nemcsak verbálisan kellene kezelni ezt a helyzetet, hogy mi hajlandóak vagyunk egyeztetni, és várjuk a javaslatokat, hanem valóban megtenni ezt. Internetadóügyben is. Az nem egyeztetés, hogy mi már egyeztettünk saját magunkkal: 700!

Második téma: kevés szó esett a népegészségügyi adóról a mai vitában. Amikor a javaslat a népegészségügyi adó reszelgetésére is tesz javaslatot, akkor szögezzünk már le valamit: ez nem jött be. Nem teljesítette az eredeti céljait, a gyártók különféle technikákkal kibújnak az adófizetés alól, nem lett egészségesebb senki, tehát a dolog nem jó. Azokról a lózungokról meg már nem is beszélnék, hogy a népegészségügyi adóból akartuk fedezni az egészségügyiek bérének emelését, és így tovább. Tehát ha valóban van ilyen program, akkor nem kellene a vaktában megtalált adóbehajtási ötletekkel ráfogni, hogy ez az, hanem valóban végig kellene csinálni, hogy valóban népegészségügyet szolgáljon. Hogy ne legyenek olyan termékek a boltokban, amelyek, és nem folytatnám.

Tehát tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nem maradtak ugyan sokan, de el kellene gondolkodni azon, hogy ezt az egészet nem kell akkor csinálni, és nem megpróbálni hirdetni valamit, majd utána adóbehajtásként kezelni, mert ez egy viszonylag könnyen megszerezhető, bár kevés pénz.

A harmadik ilyen tétel: a valóságtól azért nagyon távol áll vagy távol jár a kormánypárti kör akkor, amikor mond valamit, és mást csinál. És most megint csak a népegészségügyre utalnék. Magyarországon az alkoholizmus népbetegség. Az alkoholhoz való viszonya önöknek pedig olyan…, mert, hát államtitkár urat hallottuk, hogy itt behatóan részletezte a különféle ilyen alkoholtartalmú italok tulajdonságait ? remélem, hogy érdeklődése kifejezetten szakmai az ilyen típusú termékek iránt ?, el kellene dönteni, hogy népegészségügyi ügyként kezelik vagy sem. És akkor nem játszadozni az ilyen dolgokkal, hogy ja, hogy a palackos fröccs az hunga­rikum ? különben nem az, hanem másfajta megjelölést használnak rá ?, ezért az nem adózik.

(17.20)

Az olcsó bor igen, az nagyon jó dolog, hadd vegyék csak, hadd butuljanak; a drága tömény szesz is, ámde ott a középkategóriában még lehetne pénzt halászni. Államtitkár úr, el kellene dönteni, hogy igen vagy nem. Akarunk-e valamit változtatni, mondjuk, egészségügyi szempontból ezen a helyzeten vagy sem? Minőséget akarunk, vagy pedig mást? De ez a fajta kevergetése a dolgoknak és ? hogy is mondjam ? felemlegetése a különböző alkoholtartalmú italoknak ötletszerűen, ez a világon semmire nem jó.

Van még egy utolsó ügy, amiről beszélni szeretnék. Varga Mihály nevét már említettem a hozzászólásomban. Pócs képviselőtársam nincs itt. Kérem, államtitkár urat, majd tolmácsolja neki, amit mondok. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ő sem figyel!) A miniszter urat én egyébként tisztelem. De azért a számok tekintetében pontos forrásnak nevezni nem lehet. Amikor a szolgáltatók 70 milliárdjáról beszél, nézzenek már rá a mérlegfőösszegekre és az adózott eredményre! Vegyék már ezt a fáradságot, az Isten szerelmére! Ne dobálózzanak a főnökeik szövegeivel! Ez a 70 nem létezik. Itt kering a neten, amit még használnak az emberek, én is.

Tessék megnézni és utána beszélni arról, hogy mi történik. Önök, most úgy látom, hogy konfabulálnak megint, sztorikat gyártanak erre az ügyre, hogy ez miért meg hogyan. Ez a sztori kicsit roppanékony, mert hol a fejlesztésre kell, hol a rendőrökére, hol erre, hol arra, és különben ez nem lesz akkora, meg átháríthatatlan. Legalább pontosak legyenek már, az Isten szerelmére! De amit mondok, az illúzió! Ott, ahol az adótörvény vitájának a végénél egy államtitkár és két kormánypárti képviselő van a teremben, ott illúzió beszélni bármiről, ami arról szól, hogy komolyság, szakma és az ügyek tiszta végigvitele. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 207 2014.11.03. 2:52  183-211

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ne tereljen! Ne tereljen, hagyja ezt abba! Itt két olyan trükkről van szó, amire önök nem tudnak magyarázatot adni. Az egyik trükk, hogy átneveztek egy gáztárolót közvámraktárnak, a másik trükk meg arról szól, hogy hogyan lehet szigorú szabályozásból kivonni gázvezeték-építést. Ennyi ez, nem több! Bár tudom, hogy van jó néhány szakma, amelynek képviselői szívesen hülyézik le a laikust, ezt se tegye! Ugyanis mindenki érti, miről van szó. Ne mondja, hogy a szakma nevében, amit mások nem értenek meg. Államtitkár úr, értjük! Látjuk, hogy miről van szó, tudjuk.

Szeretném leszögezni a következőket. Először: ha önök biztonságot akartak volna, feltöltik nyáron a kereskedelmi tározókat. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Ilyen egyszerű ez. Nem kell most varázsolni, hogy most azért kell ilyen bonyolult megoldáshoz folyamodni, lásd közvámraktár ? ilyet még a világ nem hallott különben ?, merthogy fel kell tölteni a tározókat. Nyáron fel kellett volna tölteni, az a biztonság. Mi történik most? A közvámraktár címen ott tárolt gáz nem a miénk, az a Gazpromé, papíron még mindig ott van, értékesíteni valakinek fogja, aki kereskedő, nem biztos, hogy nekünk, de ha nekünk, nem biztos, hogy kedvező áron. Önök semmi egyebet nem tettek, mint kivonták ezt a mennyiséget az adózás alól ? mert ez nem adózik.

Másodszor: tisztelt államtitkár úr, ön pontosan tudja, hogy ezeknek a szabályoknak, mármint a vezetéképítési szabályoknak az volt az értelme, hogy a szakmai és egyébként a területi, regionális, netán nemzeti érdekek harmonizálódjanak. Most azt mondani, hogy ez hiba volt és vegyük ki ezt, semmi egyébre nem utal, mint arra, hogy ennek a változtatásnak könnyítés az oka, és a könnyítés meg van címezve. Mi egyébként tudjuk, hogy önök szívesen csinálnak személyre szabott törvényalkotást. Rendben van, csak szeretném megkérdezni, hogy amikor szeptember 22-én a miniszterelnök úr tárgyalt a Gazprom igazgatótanácsának elnökével, miről tárgyaltak. Nyilvános az információ, államtitkár úr? Ha igen, meg fogom öntől kérdezni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Legyen szíves, kicsit szerényebben! Jó? Szerényebben, visszafogottabban, ugyanis ez a két változtatás, amelyet a szakma felkent papjaként, mondjuk, Mengyi Roland beadott, és a Gazdasági bizottság megspékelt egy másikkal, ez semmi egyébről nem szól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeretét leteltét.), mint hogy egy cég rendelt a hazánktól, amire én nagyon nem vagyok büszke. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 46 2014.11.18. 7:18  41-52

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor az ember, mondjuk, ellátogat hazánk egyik kisvárosába, és azt látja, hogy a belvárosban ragyogó kis üzletek vannak; hogy a helyi közösség úgy gondolja, hogy szabályozni tudja az életet, akkor az valószínű, hogy példaértékű. Nemrégiben egy ilyen kisvárosban jártunk a családommal, és csodáltuk azt az előrelátást, azt a tervezett városfejlesztést, amit ott láttunk. (L. Simon László: Biztos fideszes polgármester volt.) Gyuláról van szó egyébként. Azért nem akarnék ebből titkot csinálni, mert ennek a városnak a főépítésze nagyon rangos díjakkal büszkélkedhet.

Azért mondom ezt el, mert úgy gondolom, hogy mindenfajta szabályozás a helyi közösség ügye, rájuk kell bízni azt a lehetőséget, hogy hogyan alakítják a saját életüket, hogyan próbálják építeni a saját városukat, hogyan szabályozzák az ottani együttélést, a kereskedelmet, a közlekedést és bármi mást. Azért lennék nagyon híve ennek a helyi döntésnek, mert látszik, hogy ennek vannak jó példái, és azért nem vagyok híve a központi beavatkozásnak, mert az nem differenciál.

Én ezt a javaslatot, ami előttünk fekszik, érteni vélem, mert valamit szabályozni akar. Képviselőtársam az imént viszonylag hosszasan próbálta meg bemutatni, hogy mi az a dolog, amit szabályozni kíván a javaslat, és meghivatkozott példákat is. Most egy magyar, tehát itthoni példa után hadd utaljak én is arra, amire ön is utalni kívánt, nevezetesen Olaszországban is léteznek ilyen szabályozási lehetőségek. Csakhogy ? bár szálljon velem vitába, képviselőtársam ? ott is a helyi közösség szabályoz. Tehát ott sem a tartomány vagy a kormány dönti el, hogy akkor hogyan történjen a kereskedelem telepítése, hogyan nyíljanak boltok, vagy hogyan ne nyíljanak boltok, hanem a helyi közösség hoz döntést arról, hogy hogyan kívánja berendezni a saját városát, és hogyan szabályozza azt, hogy milyen kereskedelmi létesítmények nyissanak vagy ne nyissanak.

Azért szerettem volna kétfajta példát hozni, egy hazait meg egy külföldit, mert ez aláhúzza azt a nagyon fontos körülményt, amire utalni szeretnék, hogy helyben a helyi közösség szabályokat alkotva tud bánni a saját környezetével, ezért fölösleges ebben központi szabályokat hozni. Egyszer.

Másodszor pedig. Élek a gyanúperrel, tisztelt képviselőtársaim, hogy történik ? idézőjelben ? személyre szabott törvényalkotás. Tehát akkor, amikor államtitkár úr is érvelt a reklámadó mellett, világosan látszik, hogy egy cégre szabott rendeletalkotásról van szó. És nagyon nem lenne jó, hogyha a plázastop ügyében is cégre, cégcsoportra és másokra szabott törvényalkotásról lenne szó, mert én nagyon tisztelem azt az elképzelést, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt azt mondja, hogy a családnak együtt kell lennie vasárnap, de nagyon vitatom azt a megoldást, ami arról szól, hogy egyes boltokat zárva kell tartani, másfajtákat meg nem. Vajon miért? Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, az előttünk fekvő javaslattal a második ilyen problémám az, hogy vajon nem személyre szabott törvényalkotás zajlik-e újra, tehát nem húzódik-e meg valamiféle mögöttes szándék az előttünk fekvő javaslat mögött.

A harmadik ilyen gondolat, amit szeretnék megosztani önökkel, az az, hogy egy település berendezését, életét természetesen lehet szabályokkal körülírni, mert tisztelni kell az ott élőket, meg kell könnyíteni az életüket, lehetővé kell tenni a jó közlekedést, lehetőség szerint elérhető szolgáltatásokat teremteni, és így tovább. Azonban ennek a módja nem feltétlenül csak és kizárólag az, hogy hozzunk egy kereskedelemmel kapcsolatos, tehát az árusítással kapcsolatos törvényt. Úgy gondolom, hogy a települések életéhez kapcsolódó jogszabályok sokkal jobban körülírják azt, hogy miket kell alkalmazni, és sokkal alkalmasabbak arra, hogy megteremtsék mindazokat a feltételeket, amelyre Szatmáry képviselőtársam is utalt, tehát hogy a központ ne duguljon be, lehetőség szerint normálisan lehessen közlekedni, élni, iskolába járni, munkahelyre eljutni, és így tovább. Ezért tehát én úgy gondolom, hogy ha a szándék komoly ? márpedig nem gondolom, hogy ebben kételkednem kell ?, akkor másfajta jogszabályokat kellene ehhez elővenni vagy másfajta jogszabályokat is.

Utolsó gondolatként arra szeretnék utalni, hogy államtitkár úr és képviselőtársam is, Szatmáry képviselőtársam is, ha jól emlékszem, arra utalt, hogy a törvényjavaslatot egy parlamenti párt adta be, amely úgy gondolta, hogy érvelni lehet és kell amellett, hogy vajon a multinacionális láncoknak van-e helye egy városban. Globalizációkritikusnak lenni jó dolog, én ezt nem vitatom, az eszközeit megtalálni ennek a kritikának azonban egy másik dolog. Én úgy gondolom, hogy a hivatkozás arra, hogy ezt egy másik párt adta be és nem kormányzó párt, az lehet jó, ámde mégis azt gondolom, hogy a globalizációkritikára ez a törvény nem alkalmas, tehát nem erről szól a világunk. A világunk arról szól, hogy hagyni kell a közösségeknek eldönteni, hogy hogyan akarnak ők ott élni; szabályozni központilag csak azt kell, amit nagyon muszáj; harmadrészt pedig ideológiai modelleket ráhúzni egy helyi közösségre nem feltétlenül érdemes, még a globalizációkritika jegyében sem.

Ennyit szerettem volna elmondani, és azt gondolom, hogy nem fogjuk támogatni ezt az indítványt, nem fogjuk támogatni az elmondott érvek alapján (L. Simon László: Meg is lettünk volna lepődve.), és nem fogjuk támogatni azért sem, mert élünk a gyanúperrel, hogy újfent valamiféle személyre szabott törvényalkotásról van szó.

Elnök úr, köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 24 2014.11.20. 2:01  1-211

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Dr. Bene Ildikó képviselő asszony elhivatottságát az egészségügy iránt nem vitatom, tiszteletben tartom, volt alkalmam róla meggyőződni. Mondandóm tehát nem személyes indíttatású, pusztán csak annak szól, hogy az egészségügy kérdésében vitáink vannak.

Hallgattam az önök frakcióvezetőjét, amikor hosszasan beszélt arról a vezérszónoklatában, hogy meg kell erősíteni a háziorvosi rendszert. Erre csak azt tudom mondani, hogy fején találta a szöget öt év után. Mi történt akkor öt évig? Tehát miért nem születtek érdemi válaszok arra, hogy betöltetlen praxisok vannak? Miért nem születtek érdemi válaszok arra, hogy nem emelkedett lényegesen a háziorvosi ellátás anyagi forrása? És mi a helyzet azokkal a feszítő problémákkal, amelyek, úgy látom, hogy elveszni látszanak a háziorvosi rendszer megerősítése jegyében? Mert mi a helyzet az elvándorlással, mi a helyzet a szakemberhiánnyal, mi a helyzet a kórházak adósságállományával, mi a helyzet a paraszolvenciával?

Úgy látom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a költségvetés ügyében a kormányzati többség újra felkapott valamit, egy ügyet, háziorvosi rendszerről beszél csak és kizárólag, miközben érdemben nem akar beszélni arról, hogy mi a helyzet a magyar egészségügyben. És ráadásul ezt csak tetézi, hogy öt év után újra koncepciók születnek. Akkor nem nagyon értem, hogy mi történt eddig.

Ezért tehát én úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt képviselő asszony, hogy bizony beszélni kellene a feszítő ügyekről is, arról, hogy a magyar egészségügyben van jó néhány olyan dolog, amiben legalább távlatos megoldások kellenének, és amelyre eddig nem születtek válaszok. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 74 2014.11.20. 8:03  1-211

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a költségvetések alapos tanulmányozása mellett néha nézegetni szoktam, hogy hol milyen választási eredmények születnek, mert érdekel. Tisztelt Németh Szilárd képviselőtársam, eddig nem nagyon akartam érteni, hogy ön miért bukott el Csepelen a választásokon ? most már értem. (Németh Szilárd István: Kérdezd meg Horváth Gyulát, hogy elbuktuk-e a választásokat. ? Az elnök csenget.)

A költségvetésről szólva pedig annyit szeretnék elmondani, tisztelt képviselőtársaim, az oktatási fejezethez már sokan hozzászóltak, én is szentelnék ennek néhány szót. Idéznék valakit, aki azt mondta évekkel ezelőtt, hogy a gyerek tanuljon meg falat rakni, és ne a mohácsi vésszel foglalkozzon. Akinek a száján ez a nagyon érdekes mondat kibukott, az Parragh László, aki funkcióján túlterjeszkedve, úgy látom, alkalmas arra, hogy kormányzati koncepciókat buktasson meg vagy erősítsen a felsőoktatás ügyében, és rendeljen a kormánytól különböző ügyeket. Ha ez csak Parragh úr magánproblémája lenne, hogy ilyeneket gondol, akkor nem vesztegetnék erre különösebben szót. A probléma azonban az, hogy ez nemcsak az ő magánproblémája, ez a fajta filozófia a kormányé lett. A gyerek tanuljon meg falat rakni, és ne a mohácsi vésszel foglalkozzon. Merthogy szembe lehet állítani a habarcs elkészítését azzal, hogy ismerjük-e a történelmi múltunkat mindannyian.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor közismereti tárgyak ügyében a minimálisra csökkentette a kormány a szakmát tanulók lehetőségeit, azzal azt is mondta, hogy megvan az értékítélete azokról, akik ilyen iskolákba járnak; lesújtó ítélete van róla, hozzátenném. Valamilyen oknál fogva önök ragaszkodnak ahhoz, hogy a tanulatlan és képzetlen emberrel könnyebb bánni. Ez egy nagyon torz politikai látásmód, mégis nem tudok másra gondolni, mert hiszen mi más oka lenne annak, hogy azt mondjuk, hogy aki szakmát tanul, az ne tanuljon gyakorlatilag közismereti tárgyakat. Mi más oka lenne annak, hogy kivadásszák a gimnáziumi oktatásból az informatikát? Ennek csak pusztán olyan oka lehet, hogy úgy gondolják, hogy politikai szempontból a tanulatlan, önmagát képviselni nem tudó emberrel könnyebb bánni. Mi ezt másképpen gondoljuk, és úgy gondolom, hogy ezt a fajta „falat rakni kontra mohácsi vész” ügyet el kellene felejteni a következő időszakban, merthogy mindenki arról beszél, hogy képzettség és jó képzettség.

Az már csak egy külön bája a napok történetének, hogy olvassuk a hírt, hogy a romániai közoktatásban ingyentabletet kapnak a gyerekek.

(13.30)

Milyen érdekes ? úgy látszott, hogy eddig csak úgy nyugat felé kell vetnünk a tekintetünket, ha jó példákat akarunk látni, most kiderült, hogy kelet felé is érdemes pillantgatnunk, mert ? hazánkkal ellentétben ? ott valahogy másképpen gondolkodnak a XXI. századról. És ha ehhez hozzáveszem azt az elképzelést, ami úgy szól, hogy azért kell gimnáziumi férőhelyeket és a gimnáziumok számát csökkenteni, mert egy olyan edénynek képzeli el a kormányzat ezt az oktatási rendszert, amit ha felül letakarunk, akkor alul kilyukad, magyarul, aki nem jut el a középfokú, majd felsőoktatásba, az majd megy szakmát tanulni, azt hiszem, akkor nem érti meg, hogy miről szól a XXI. század valójában oktatási szempontból.

Amikor Rétvári úr, aki feltűnő hiperaktivitással ügyködött itt ma, azt mondja, hogy de hát ezek a pénzek a mostani költségvetésben nőttek, akkor szeretném elmondani önöknek, hogy 60 milliárddal csökkent a felsőoktatás pénze az elmúlt években. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Tévedés! Nagy tévedés!) 60 milliárddal csökkent. 180-ról 120 milliárdra. És önök nem növelik a mostani oktatásra szánt pénzeket, hanem konzerválják ezt az állapotot. Konzerválják, meg még ráadásul torzítják is. Mert nemcsak hogy azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne ezt az egész felsőoktatási rendszert a minőségi tanulás irányába fordítani, hanem még torzítják is például egy adótörvénnyel, mert a sportból már ismert tao rendszerét csempészik be a felsőoktatás támogatásába, mondva, hogy ez egy jó alkalmat teremt arra, hogy az innovatív elképzeléseket támogassa. Csak én azt gondolom, hogy az a felsőoktatási intézmény, ahol humán jellege folytán a legnagyobb innováció az, hogy valaki monográfiát ír megyéje jeles írójáról, az nem fog kapni ebből egy fillért se. Arról már nem is beszélnék, hogy a sportban ez a taoügy a maximális irányítottság jegyeit viselte, magyarul: nem az kapott, aki erre érdemes volt, hanem az kapott, akinek kapnia kellett.

A probléma azonban csak az, hogy ez az oktatási ügy összekapcsolódik egy még nagyobb társadalmi problémával, ez pedig az elvándorlás. Mert persze lehet itt arról beszélni, hogy hogyan lehet jelképes meg szimbolikus összegekkel támogatni a házasságkötést, csak az a baj, hogy ez Londonban nem lesz érvényes, tisztelt képviselőtársaim. Mert azok a gyerekek vagy azok a fiatalok, akik a kinti tanulást, a kinti munkát választják, nem nagyon fogják igénybe venni ezt, ugyanis nem maradnak itthon. Már az egészségüggyel kapcsolatban a nap folyamán szóltam arról, hogy ez mekkora problémát jelent, mert azok a kint dolgozó vagy kint tanuló százezrek nem feltétlenül gondolkodnak abban, hogy hazatérnek, önök pedig nem feltétlenül gondolkodnak abban, hogy hazahívják őket. Mert minden olyan dolog, ami az oktatásban, az egészségügyben vagy az élet más területén kiűzi ezeket a fiatalokat, arra jelzés, hogy nem fontos, hogy visszatérjenek.

Szeretnék szólni még egy olyan ügyről, ami az adóztatás kapcsán a bevételi oldalon jelenik meg. Azért szeretnék erről beszélni, mert miközben sokan vadul védték ezt a költségvetést, ami nem tartalmaz megszorításokat, önök elvégeztek egy burkolt áfaemelést, mégpedig élelmiszer-egészségügyre hivatkozva. Meg fogják emelni az élelmiszerárakat azzal az összeggel, ami ezzel kapcsolatban egy pótadót vet ki. Tehát nemcsak az a probléma, hogy itt Európa meg a világ legnagyobb áfáját vetik ki az emberekre, hanem az is, hogy most még ezt meg is fejelik ráadásul. (Balla György: Nem igaz!) Megfejelik úgy, hogy az indok, amit mondanak… Nem igaz? Rá kell pillantani a költségvetés számaira! (Balla György közbeszólása.) Nem azt a célt szolgálja; költségvetési lyukat próbál betömni. Ezért tehát én úgy gondolom, hogy arról beszélgetni persze lehet, hogy a költségvetés milyen ágon és hol hoz eredményeket, én örömmel hallgattam a büntetés-végrehajtásról szóló fejezetet is, mert nagyon örülök annak, ha valakinek ez a legnagyobb problémája a költségvetéssel kapcsolatban; a gond azonban mégiscsak az, hogy a terheket nem csökkenti, hanem növeli, ráadásul ? és ezzel szeretném bezárni a mondandómat ? egy nagyon sajátos látásmóddal, amit már többször megtapasztaltunk.

Önök szeretnek kedvezni mindazoknak, akik jobb státusúak, jobb keresetűek, és kevéssé segítik azokat, akik nem olyanok. Minden olyan költségvetés és kormányzati intézkedés, amit az utóbbi időben láttunk és tapasztaltunk, erre utal. Mert nagyon jó segíteni egyes családoknak, akikről úgy gondoljuk, hogy a politikai bázisunkat képezik, és nagyon kevéssé jó segíteni azoknak, akik erre valójában rászorultak.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 62 2014.11.21. 1:58  1-64

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ellenzéki képviselőtársaim, nem értem, hogy miért vannak meglepődve ezen a mostani helyzeten. Nem értem, hogy miért hitték el egy pillanatig is azt, amit Varga minisztertől kezdve a Fidesz prominenseiig mindenki ígérgetett átváltás ügyében.

Csak szeretném emlékeztetni önöket, hogy a devizahitelesek ügye, amely szinte esszenciaként jelent meg, mondjuk, az ócsai katasztrofális és szégyenteljes akcióban, úgy kezdődött, hogy végtörlesztés, ami nyilván azoknak volt jó, akiknek van pénzük, akinek meg nincs, azoknak nem.

De egy mozzanatra azért szeretném emlékeztetni önöket, hogy mennyire szavahihető a kormány és annak többsége. Amikor a törvények tárgyalásánál elég világosan kérdeztem az akkori, ha jól emlékszem, előterjesztőt, akit Rogán Antalnak hívnak, hogy meglesz-e a lehetősége a szabad elvonulás jogának a törvényben, magyarul annak, hogy akinek már elvették a lakását és érvényesítették a jelzálogjogát, legalább hitele ne maradjon már fenn, akkor erre a válasza egyértelmű igen volt. Ott van benne a parlamenti jegyzőkönyvekben, vissza lehet keresni. No mármost, akkor van szabad elvonulás vagy nincs? Ezért nem értem én, hogy mitől van meghökkenve most ellenzéki képviselőtársaim többsége, hogy de nem az történt, amit a kormány mondott. Hát persze hogy nem az történt! Az önkormányzati választásokig ez fontos volt, aztán most már meg nem annyira fontos.

Én messze pártolom azokat a képviselőtársaimat, akik erre világosan felhívják a figyelmet, de azt is szeretném leszögezni, hogy a meglepődésnek nem sok oka van. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 84 2014.11.21. 2:02  65-176

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Firtl képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni két dologban, egyrészt adóügyben, másrészt az egészség ügyében. Adóügyben azért, mert abban teljesen egyetértünk, képviselőtársam, hogy adózni azért kell, hogy tudjuk fizetni a közszolgáltatásokat, de ugye, abban meg önt ér egyet velem, hogy egy adórendszer nem lehet olyan, amely lobbiérdekeket kiszolgálva megpróbál élelmiszerboltokat kiszorítani a piacról, amely a büntetés eszköze, mint a reklámadó, amely következetlen, mint a népegészségügyi termékdíj, mert szappant meg sampont is adóztat most már a chips meg a kóla mellett.

Nem lehet modernizációellenes egy adórendszer. Ez a félig visszaszívott internetadó azért arra utal, hogy nem volt ez egészen rendben a modernizációról gondolkodó kormánypárti többség köreiben. Végül nem lehet következetlen egy adórendszer, mert amikor önök azt mondják, hogy onnan kell elvenni, ahol több jövedelem termelődik meg, és ezt alkalmazzák, mondjuk, gazdasági társaságok esetében, következetesen tagadják, hogy a személyi jövedelemadó-rendszerben pedig nem kellene különbséget tenni tehetős meg nem tehetős, magyarul, szegény meg gazdag között. És hogy Rétvári képviselőtársamnak is mondjak egy kedves mondatot, akkor kellett volna itt dicsérgetni a parlamenti képviselőket, amikor az adóvitában önök közül ketten, írd és mondd, ketten ültek itt, az államtitkáruk meg egy képviselőtársuk, aki volt ehhez elég türelmes. (Novák Előd: Vajon Rétvári Bence meddig marad itt ma? Nemsokára indulnia kéne!)

Végül stadionügyben szeretném elmondani, hogy ízlés dolga, nekem nem tetszik, hogy van egy hosszú táblázat stadionfelújításokkal, de képviselőtársam, attól még sem én, sem a gyerekem, sem az unokám nem lesz egészségesebb, hogy ezekben a stadionokban a magyar labdarúgás sajátos változatát űzve, mondjuk, 7-8 idegenlégióssal fociznak emberek. Ehhez egy másfajta egészségpolitikai közelítés kellene. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. - Hajrá Diósgyőr!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 74 2014.12.03. 4:33  1-133

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Előre szeretném bocsátani, hogy Júliák természetesen vannak, képviselő úr, legyünk udvariasak a parlament hölgy képviselő tagjaival!

A vitában az ellenzék azt képviseli, hogy ez a baj óriási. A kormányoldalon, úgy látom, azt képviselik, hogy nem annyira baj, de mégis azt követelik tőlünk, hogy mondjunk megoldásokat, ha már nagyon nagy bajnak tartjuk azt, hogy sokan vannak, akik kívánatosabbnak tartották távolabb dolgozni hazánktól. Én szeretnék két dologgal foglalkozni ebben a tárgykörben, részben az egészségüggyel, részben pedig egy nagyon sajátos problémával. Tiszteletben tartva államtitkár úr mondatait, amelyek arra utalnak, hogy kiterjesztenek egy bizonyos ösztöndíjat, hogy itthon tartsák mindazokat, akik távozni akarnak orvosként az egészségügyből, mégiscsak azt kell hogy mondjam, hogy elégtelen a megoldás.

A máshol dolgozó orvosaink, szakdolgozóink három ügyet említenek, ami miatt ők ott vannak. Ez a három ügy így szól, hogy pénz, kiszámítható munkafeltételek és jó gyógyítási körülmények. Ami eddig történt bérezésügyben az egészségügyben, úgy látszik, hogy nem megoldás, hiszen változatlanul mennek vagy nem jönnek haza az orvosaink, a szakdolgozóink sem. Ráadásul van egy nagyon sajátos probléma, és én ezt megoldandónak tartanám, annál is inkább, mert a tárca, úgy tudom, hogy párbeszédben van az ügyészséggel ebben a kérdésben. A beteg és orvos és az orvos és orvos viszonyát megmérgező hálapénzről van szó. Az nem tartható fenn, és most kifejezetten a bérezésről beszélek és a pálya vonzásáról, hogy a hálapénz torzítja azt a helyzetet, amiben orvos és orvos van, mert hiszen attól függ, hogy ki jut hozzá, hogy hol foglal helyet a táplálékláncban, és milyen szakterületen dolgozik. Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, erről a problémáról beszélni kell, ha azt gondoljuk, hogy a bérezés ügyében lépni akarunk. A munkafeltételekről nem beszélnék; bár az EU-s beruházásokról szívesen emlékeznek meg, a kórházakban, gyógyító intézményekben nem az a tapasztalatunk, hogy a munkafeltételek jók.

Végül harmadjára a kiszámíthatóság. Hadd idézzek egy újsághírt! Nyugdíjasokat csábítana a munkaerőpiacra a Fidesz, főként a hiányszakmákban ‑ mondta az önök szóvivője. Emlékeznek még arra, amikor az orvosokat zrikálták és szekírozták azzal, hogy menjenek el kötelezően nyugdíjba, vagy ha nem mennek, akkor nem kapnak nyugdíjat? Ez kiszámíthatóság? Önök kénytelenek voltak mindenféle varázslatokra kényszerülni ebben az ügyben, amikor rájöttek, hogy ez bizony nagy bajokat okozna, ezért azt gondolom, hogy meggondoltabban és óvatosabban kellene hozzányúlni ezekhez az ügyekhez.

Tállai államtitkár úr önfeledt örömmel emlékezett meg arról, hogy lám, a háziorvosoknak is mennyivel jobb lesz majd 2015-től. Államtitkár úr, ez mellé, vagy legalábbis kapufa. Zombor államtitkár úr szívesen tart majd önnek kettesben foglalkozást arról, hogy pont a háziorvosok nem azok, akik menni akarnak, a praxishoz kötődő igen sajátos viszonyuk és a szakmai feltételek miatt. Erről tehát ne beszéljünk, ha az egészségügyben akarunk megoldani dolgokat.

Végül szeretném azt mondani, hogy ha hívószavakat mondunk, akkor mondjuk azt a kint dolgozóknak és élőknek, hogy ugyanolyan jogokat biztosítunk nektek, mint másoknak. Az nem megoldás, hogy a frissen honosított állampolgár, polgártársunk a lehető legkönnyebb körülmények között szavazhat egy országgyűlési választáson, nekik meg a végletekig nehezítették meg, hogy egyáltalán véleményt nyilváníthassanak arról az országról, ahová haza akarjuk hívni őket. Ha nem félnek tőlük, mert azt mondta a képviselő asszony a hozzászólásában, hogy nem a kormány ellen nyilvánítanak véleményt, amikor kimennek, hát ne féljenek, adják meg nekik is a lehetőséget!

Végül az utolsó mondatom: ha ez a téma annyira fontos, sorsdöntő, mondjuk úgy, hogy nemzeti ügy, akkor a nemzeti közszolgálati média miért nem szentelt a mai napon arra időt, hogy megtudják az emberek, mi történik ebben az ügyben a magyar parlamentben? Ez gyalázat!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 90 2014.12.03. 0:41  1-133

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Répássy államtitkár úr nem kevesebbet állít, mint hogy magyar és magyar állampolgár között, a lehetőségei és jogai között lehet különbséget tenni (Dr. Répássy Róbert: Nem, azt mondtam, hogy nincs különbség!) aszerint, hogy külföldön van, Magyarországon van, van-e állandó lakhelye vagy nincs. Államtitkár úr, én a következőről beszélek. Az nem egyenlő jog és lehetőség, hogy valaki szavazhat egy levélben, másvalaki, aki szintén magyar állampolgár, elfáradhat Cardiffból Londonba, ha van hozzá elég ideje, ha elengedik, és ha van hozzá pénze. Én erről beszéltem, államtitkár úr.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

(14.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 102 2014.12.03. 0:59  1-133

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Ház! Szeretnék újfent reagálni egy államtitkár úr véleményére, Zombor Gáboréra, aki sajnos már nincs itt, Répássy úrral való beszélgetésük fontosabb témának bizonyult.

Azt mondja, hogy nem kell beszélnie Tállai úrral, mert a háziorvosi rezidensek azok, akik arányukat tekintve legtöbben kérik azt, hogy külföldön dolgozhassanak, ezért az állítása nem helytálló, amely szerint a háziorvosi praxisok feltételeinek esetleges javítása megoldást jelentene.

Államtitkár úr elfelejtett valamit. Legkevesebben a háziorvosi rezidensek vannak. Ők vannak a legkevesebben. A legtöbben szakorvosiak, mert nem vonzó a háziorvosi pálya, de ez egy másik történet.

Azért szerettem volna ezt elmondani, mert az állításomat helytállónak tartom, háziorvos nem akar elmenni külföldre dolgozni, ezért tehát az nem érv, hogy ha őket segítjük, ez valamiféle megoldást jelenthet.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 122 2014.12.03. 2:13  1-133

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az első gondolatom az lenne, hogy amikor képviselőtársaim menekülteket, különösen gazdasági menekülteket emlegetnek, akkor válik nagyon kiáltóvá az ellentét a kormány és az ellenzék álláspontja között a külföldön, máshol dolgozó honfitársaink ügyében. Azért mondom, hogy kiáltó az ellentét, mert hadd utaljak vissza a majdnem hat órával ezelőtt elhangzott államtitkári expozéra, ahol az államtitkár úr a nagy ívű történelmi áttekintés keretében volt szíves azt mondani, hogy bizony, hát nem egyedi ez a dolog, mert volt már ilyen a magyar történelemben, amikor honfitársaink százezrével mentek ki, idézem, „építeni az új világot”, mármint hogy Amerikába. Ez az „építeni az új világot”, tisztelt képviselőtársaim, nem ezt jelentette, hanem József Attila sorait jelentette, hogy kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk, nemcsak Magyarországról, de innen is, és nem azért, mert építeni óhajtotta az új világot, hanem mert egész egyszerűen nem akart éhen halni.

Ezért tehát én azt gondolom, hogy lássák meg azt az ellentétet, ami feszül az ellenzék álláspontja és nézőpontja között, meg az önöké között, akik úgy gondolják, hogy azért mégis kint építeni egy újabb világot nem is akkora tragédia. Pedig az.

(14.50)

De amiért szót kértem, az a következő. Felszólítanám tisztelt államtitkár urakat arra, hogy a záróbeszédükben legyenek szívesek reflektálni az elhangzott javaslatokra, magyarul arra, hogy mit akarnak ezekből beépíteni, törvénnyé emelni, a kormányzati munka részévé tenni, meg mit nem. Mert ha ezt nem teszik, akkor ma azt csináltuk, hogy beszélgettünk egy jót. Ami persze egy jó foglalatosság így szerdán délelőtt 9-től délután 3-ig, de nem ez a magyar parlament célja. Ezért azt kérem önöktől, hogy jelezzék legalább, az elhangzott javaslatokból mi beépíthető és mi nem. Természetesen azoktól az államtitkár uraktól kérem ezt, akik követték a vita menetét a nap teljes egészében, és tudják is, hogy mik hangzottak el.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 28 2014.12.15. 7:06  25-58

TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy pontosan vázoljam, hogy mi történt a Törvényalkotási bizottság ülésén a módosító indítványokkal, szeretném jelezni azt, ami már a TAB ülésén is sokszor megfogalmazódott. Megfogalmazódott az, hogy alkalmatlan időpontban, a TAB ülése előtti estén kiküldött előterjesztéseket kell tárgyalnunk, értékelnünk és megfogalmazni hozzá való viszonyunkat.

Azt, hogy mekkora volt a Törvényalkotási bizottság ülésén a zűrzavar, mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Törvényalkotási bizottság csütörtöki ülését követő pénteki ülésnapon a kormányzati többség korrekcióra kényszerült a már elvileg megszavazott tételek ügyében, éppen azért, mert követhetetlen módon és rosszul nyújtotta be, majd szövegezte az elfogadott módosító indítványokat. Egy ilyen fontos törvénytervezet esetében ez nem szolgál a tervezet, de főleg a módosítókat benyújtó kormánytöbbség és a kormánytöbbséggel szavazók dicséretére.

A másik, amit szeretnék megjegyezni ezzel kapcsolatban, az az, hogy az elmúlt időszakban a benyújtott módosító indítványok közül a Törvényalkotási bizottság 17 javaslatot tárgyalt, ebből négy az MSZP javaslata volt, és a négy javaslat elég szerteágazóan próbált meg változtatni a megalapozó törvényeken, különösen azért, mert jó néhány ponton azt láttuk a megalapozó törvények ügyében, hogy vagy nem életszerűek, vagy nem adnak kellő információt a képviselőknek, magyarul gátolják a képviselői munkát, vagy pedig burkolt lépéseket tartalmaznak különböző ügyekben.

Természetesen a kormányzati többség ezeket az indítványokat, valamint az MSZP-s módosító javaslatok alapján megfogalmazódott kisebbségi véleményeket elutasította, a módosító indítványokból semmit nem fogadott el.

(11.20)

Különösen érdekes volt a tárgyalt napirendeknél egy másik esetben a Törvényalkotási bizottság ülésén az az eset, amikor a kormány jelen lévő államtitkára még egy címváltozást sem fogadott el, mely címváltozás a nézetünk szerint egyébként megfelelt volna a törvényes előírásoknak, de még ilyen módon is kisszerűen és lehetetlenül viselkedett, hiszen nem került volna semmibe elfogadni ezt a javaslatot.

Áttérve a tartalmi ügyekre, a következő dolgokban fogalmazódott meg a kisebbségi vélemények zöme. A módosítók között, illetve az alapjavaslatban ott szerepel az a javaslat, mely megszünteti azt az alapot, ahová a magán-nyugdíjpénztári pénzek kerültek. Ezzel kapcsolatban azonban az ellenzéki képviselőknek, a kisebbségben maradtaknak az volt a véleménye, hogy ennek az alapnak a munkájáról, a tevékenységének a körülményeiről és az eredményéről semmifajta információval nem rendelkezett a parlament, hozzáteszem, a kormányzati képviselők többsége sem. Akkor, amikor az elmúlt ciklusban ennek az alapnak a működéséről beszámolót akart előterjeszteni az erre illetékes, akkor már a Költségvetési bizottságban elkaszálták ezt a javaslatot, és levették a napirendről magát a beszámolót, ezért tehát valóságos információval az alap működéséről, valamint arról természetesen, hogy 3 ezer milliárdnyi magánnyugdíjvagyon hová került, milyen felhasználási módja volt, és főleg hogy valóban csökkentette-e az államadósságot, nem rendelkeztünk. Különösképpen szembetűnőek azok az esetek, amelyek az alap működésénél például eljárásjogi anomáliákat jelentettek, például hogy az alap bizonyos forrásainak kezelésével megbíztak ugyan valakiket vagy valamilyen szervezetet, ugyanakkor közben megkezdődött az alap pénzeinek, eszközeinek az értékesítése. Ezért tehát joggal tettük fel azt a kérdést, hogy a megszüntetés mellett miért nem tárgyalta meg a magyar parlament azt, hogy hogyan működött 3 ezer milliárd esetében ez az alap, mi volt az eredménye, milyen körülmények között végezte munkáját, és így tovább. Külön érdekes volt az az elágazása ennek az ügynek, amely arról szólt, hogy vajon valóságosan csökkent-e az államadósság az alap működése kapcsán. Természetesen ebben élénk nézetkülönbség volt közöttünk, mert a kisebbségben maradt képviselők azt állították, hogy tényszerűen és tételesen nem csökkent a magyar államadósság.

A következő ügyként azt említeném meg, ami burkoltan és rejtetten ott volt az indítványok között, mégpedig azt, hogy az elektromos energia árában meglévő úgynevezett szénfillérre vonatkozó szabályozásnál a kormányzati többség emelést támogat, magyarul azt támogatja, hogy ennek az emelésnek a kapcsán magasabb legyen az energiaár. Éppen ezért a rezsicsökkentést hangsúlyozó és hangoztató tisztelt kormánypárti képviselőtársaim nem kellett volna, hogy szó nélkül hagyják ezt, ha annyira elkötelezettek a rezsicsökkentés ügyében. Ennek ellenére simán megszavazták ezt az indítványt, miközben ezzel kapcsolatban mi módosítót nyújtottunk be. Ugyanakkor még azt is vitatták, hogy ennek lenne árfelhajtó hatása, miközben teljesen világos, hogy ha a számlának egy tétele emelkedik, akkor a számla végösszege is emelkedni fog.

Vita alakult ki azon, hogy a kötelező óvodáztatás ügyében a szabályok életszerűek-e. Ugyanis kisebbségi hozzászólónk azt állította, hogy felesleges olyan szabályozást a kötelező óvodáztatásnál ‑ melynek ügyét egyébként támogattuk ‑ behozni, olyan mellékes szabályokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy három nap után már veszíti a támogatást a szülő, amelyet a kötelező óvodáztatás kapcsán kap. Azért gondoljuk, hogy ez életszerűtlen, mert sok esetben fordul elő, hogy orvosi igazolás nélkül valóban van a szülő tudtával és beleegyezésével hiányzása a gyermekeknek.

Az MSZP módosító indítványai közül azonban volt még számtalan, hiszen az egyik csomagunk egy nagyjából tízpontos javaslatot tartalmazott. Ebben szóvá tettük mindazokat az anomáliákat, amelyek például a hajléktalanok lakhatási támogatásának elvonására vonatkoznak, a különféle pénzügyi szabályok megváltoztatására vonatkoznak, és így tovább.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnáljuk, hogy kisebbségben maradtunk, és egyetlen módosító indítványunk sem nyert többséget. Úgy látom, hogy a vitában ezt még muszáj szóvá tennünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 58 2014.12.16. 1:19  23-62

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bár érezhető a karácsonyi szünet előtti hangulat, mégis ebben a hátralévő két percben szeretnék ennek a tervezetnek egy fontos mozzanatáról szólni, amely a vitában eddig nem hangzott el.

Nem csak az a baj, hogy egy nap alatt akarják átnyomni a parlamenten ezt a törvényt. Nem csak az a baj, hogy befolyó pénzeket akarnak láthatatlanná tenni a szövetségek esetében azok elől, akik kíváncsiak arra, hogyan folyik ott a gazdálkodás. Az a probléma, hogy ebben az eljárásban cinkossá teszik a sportvezetőket és hovatovább a sportolókat is. Cinkossá teszik őket, pedig jobb sorsra érdemesek.

(11.50)

Nekik nem kellene cinkosnak lenni abban a tekintetben, hogy vajon a gazdálkodás átlátható-e vagy nem, de elfogadják ezt a helyzetet, mert kvázi ezeknek a pénzeknek a járszalagján működnek, rá vannak utalva, nem tudnak mást tenni. Ha sportolni akarnak, ha a sportágat vezetni akarják, akkor kénytelenek együttműködni. Ezért tehát nemcsak annak van romboló hatása, hogy mindenki látja azt, hogy mi történik, hanem annak is, hogy bizony ezek az emberek, akik jobb sorsa érdemesek, cinkossá válnak ebben az ügyben. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 136 2015.02.20. 4:17  69-181

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután már sokan vádoltak meg sokakat azzal, hogy mindent összemosunk, mint ahogy a feleség vádolja a mosáshoz nem értő férjet, szeretném tisztázni, hogy egy olyan előterjesztést tárgyalunk, amely a „bevándorlás” címet viseli, és különben a menekültekről szól. Ennyit az összemosásról. Hozzá van biggyesztve még egy nagyon kedves jelző: ez a „megélhetési”, mintha valaki talán azért menne máshova, mert nem jobb, szebb vagy kellemesebb életet akar.

Tisztelt képviselőtársaim, ha a között kell választanom, hogy a kormányoldal képviselői hogyan kezelik ezt a problémát, komoly politikai ügyként vagy a megroppant népszerűségük miatti kommunikációs és szavazatszerző manőverként, akkor az utóbbira voksolok. Már csak azért is, mert meglepően könnyen jutottak el a párizsi véres történet után a terrorizmus veszélyétől a menekültekig. Nem történt tehát semmi egyéb, tisztelt képviselőtársaim, mint újra találtak egy ellenséget. Könnyen szoktak találni egyébként, hozzáteszem, mert megtalálják a nyugdíjcsalónak kikiáltott beteget és rokkantat, megtalálják a szegényt és megtalálják még a péket is. Tényleg, mi is van a pékekkel, tisztelt Rogán úr?

No, az ellenségkép képzése azonban nem mindig célravezető. Tisztelt képviselőtársaim, ha önök a kommunikációs manőver mellett döntöttek, hadd figyelmeztessem önöket, baj lesz! Az a részvétlenség, amivel kezelik ezt a problémát, alá fogja ásni az emberek és emberek viszonyát itthon is. Mert ezt az ügyet önök részvétlenül kezelik. Márpedig a részvétteliség emberi érték, és nem csak keresztényi! Azért mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim, mert önök azt mondják, hogy menjen máshol, menjen máshová, menjen vissza, vagy előbb csukjuk be és aztán menjen vissza oda, ahonnan jött, de semmi esetre sem kezelik részvéttel ezt az egész ügyet, ezeket a szerencsétleneket.

Ezért tehát szabolcsiként a következőket kell mondanom önöknek, tisztelt képviselőtársaim, figyelmeztetve önöket a veszélyre. Én látom a Záhonyban, a határon átjövő nénit árulni a szegényes ukrán boltok termékét. Mert olcsóbb. Én látom az állandó lakhelyet létesítő ukrán állampolgárt, aki magyar nyugdíjra számít. (Dr. Tilki Attila közbeszólása.) Bólogat képviselőtársam a térségből. (Dr. Tilki Attila közbeszólása.) Én látom azt az embert, aki dolgozik, átjőve a határon, a gazda földjén, nem különbözve egyébként a Londonba kiment magyar fiataltól. Ha őket is részvéttelenül fogják kezelni, akkor vajon ez a vetemény hová fog majd bokrosodni, tisztelt képviselőtársaim? Azt gondolom, kicsit beleérzőbben kellene hozzászólni ehhez az egészhez, és nem pusztán szavazatszerzésként kezelni.

Második gondolat: ma két politikus szájából is hallottam, hogy az ukrán helyzet kritikus, és az úgynevezett tűzszüneti szerződés törékeny. Ha ott baj lesz, márpedig nem kell túlságosan nagy éleslátás belátni, hogy baj lehet, ha hozzánk jönnek azok, akik ott már nem tudnak élni, magyarok vagy sem, akkor mit fogunk mondani nekik? Tessék ezt a szempontot figyelembe venni!

Végül utoljára: azt mondják önök, hogy aki elment Londonba, az semmi egyebet nem csinál, csak kicsit távolabb dolgozik. Ezt komolyan gondolják önök? Komolyan gondolják, hogy annak az anyának a gyereke, aki azt mondta, hogy soha nem jövök vissza, az csak arrébb dolgozik, és nem jön haza a családjához a születési helyére? Komolyan gondolják, hogy ez nem kivándorlás? Komolyan gondolják, hogy nem gazdasági okokból tette, azért, mert meg akar élni? Kérem, hogy beszéljenek erről, mert úgy látszik, ehhez egy parlamenti vitanap kevés volt! Naponta három orvos megy el, nem beszélve mindenki másról, aki úgy gondolja, hogy ott jobban élhet.

Így hát erről kellene inkább szót váltani, tisztelt képviselőtársaim, mint arról, hogy propagandisztikus okokból rendészeti megoldással kezelünk egy olyan problémát, amely gyakorlatilag másképp is megoldható. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 166 2015.02.23. 2:05  165-172

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Van egy csodálatos játék, labdarúgásnak hívják. Ezt az egész világon szeretik. Nálunk leginkább a múltját szeretik. A jövőjét, amelyben csak ígéretek vannak, kevesebben szeretik, a jelenét megpróbálnák szeretni, ha nem lengené körül ezer és ezer furcsa ügy. A jelene egészen furcsa magyar változat mind a játék minőségét, mind a körülményeket tekintve.

Egy példán keresztül szeretném ezt megvilágítani, amelynek kulcsszereplője Seszták Miklós, a kormány minisztere és megyém egyik városa: Kisvárdának hívják. A miniszter úr és Kisvárda, hát ez ugyanaz, hiszen tudjuk a bulvársajtóból, nem beszélve Seszták úr viselt dolgairól, hogy Kisvárdához ezer szállal kötődik. Nos, ez a kötődés furcsa dolgokat eredményez. Ez a klub hirtelen rengeteg pénzt kap, rengeteg szponzora támad, 50 millióból felújítja a mostani stadionját. És mit ad Isten: 800 millió állami forintból új stadiont épít, harmadosztályút. Aki egy kicsit látott már magyar focit Magyarországon, az tudja, hogy ez a harmadosztályú szó mit jelent.

Tisztelt Miniszter Úr! Összkormányzati szempontból kérdezem önt: abban a megyében, ahol a szegénység, az egészség hiánya, a munkanélküliség, a fiatalok elvándorlása, a leszakadás az igazi probléma, 800 millió forint állami pénzből stadiont kell-e építeni, vagy nincs-e ennek helye más módon, jobban felhasználva? Példának okáért ott, ahol most az önkormányzatok pénzért kotorásznak a kasszában, mert hogy elvették a szociális segélyezés anyagi lehetőségét tőlük.

Tisztelt Miniszter Úr! Éreznek-e felelősséget abban, hogy ott az emberek nem tudnak stadiont enni? Mást ennének, de az meg nincs. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 170 2015.02.23. 1:03  165-172

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Államtitkár úr, ócska válasz volt. Mesterházy Attilával példálózni akkor, amikor sportlétesítményekről beszél, és volt olyan női kézilabdacsapat, amelyik európai kupadöntőt nem tudott lejátszani a maga sportcsarnokában, merthogy az nem volt rá alkalmas, akkor felesleges harmadosztályú labdarúgóklubok stadionépítéséről beszélni.

Amit kérdezek, az világos. Egy miniszter a saját városának indokolhatatlanul zsíros beruházást visz stadion képében. A kérdés erről szól és nem másról, államtitkár úr. Nem kell arról beszélni, hogy mi volt ezelőtt nyolc évvel! Beszéljünk csak a miniszter úrról, ha már a viselt dolgairól eddig önök nem beszéltek!

Hogy az elszólása a jövő évről mit jelent, nem tudom, mert a jövő év költségvetéséről beszélt; valószínű, hogy az ideire gondolt az önkormányzatok esetében.

Mondja meg, államtitkár úr, miért panaszkodik minden polgármester arra, hogy nem tud szociális segélyt fizetni! Azért, mert önök olyan bőkezűek? Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 270 2015.03.02. 6:17  267-282

TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Törvényalkotási bizottságban az egymást követő három törvényjavaslat ügyében mind az MSZP, mind általában az ellenzék nem támogatta az indítványokat. Ezeket az indítványokat a Törvényalkotási bizottság, élve jogával és a mi támogatásunkkal is, együttesen tárgyalta. Ennek mondandóm vége szempontjából lesz jelentősége.

Azért bocsátom ezt előre, mert Kucsák képviselőtársamnak igaza van, nem kellő hangsúllyal és súllyal szerepeltek az egyes törvényjavaslatok, tehát a most következő három, a hozzászólásainkban. Ugyanakkor egyvalamit meg kell állapítani: hogy két törvényjavaslat, a most tárgyalt és az ez után következő szorosan összefügg. Hiszen egyrészt arról van szó, hogy tartalmi működési szabályokat, másfelől arról van szó, hogy szervezeti működési szabályokat kell rögzíteni akkor, ha a meglévő kormányhivatalokba még beintegrálódik a környezetvédelmi felügyelőség, bekerül a bányakapitányság, részben vagy egészben kerülnek át feladatok a bevándorlástól, az OEP-től és így tovább.

Kritikánk döntően egy momentumra nagyon vonatkozott, ezt Bárándy képviselőtársam ismertetni fogja, hiszen ez magát a törvényjavaslatsort is kérdésessé teszi. Ugyanakkor azt meg kell állapítanunk, hogy tartalmi értelemben a kormányhivatalok további bővítése számos súlyos aggályt vet fel. Egyrészt az ellenzéki képviselők megfogalmazták, hogy ezek a kormányhivatalok politika közeliek és kormány közeliek. Azok a volt vagy jelenlegi Fideszhez és KDNP-hez köthető politikusok, akik a kormányhivatalokat vezetik, bizony kézi vezéreltek. Ezért tehát súlyos fenntartásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy a kormányhivatalok mennyiben tudnak majd bizonyos ügyekben elfogulatlanul dönteni. Ilyen példaként említettük meg azt, hogy a nemzetgazdaság szempontjából lényeges beruházásnak minősülhet bármi, amire rámutat a kormánytöbbség, ugyanakkor ez alkalmat adhat arra is, hogy közbeszerzést megkerülve, valóságos információkat adva és érdemi vitát lefolytatva egyes beruházásoknál - hozzáteszem, ilyen lehet a Vár vagy a Várnegyed átalakítása is - mellőzhessék a normális eljárási rendet azok, akik ebben döntenek. Ezért tehát a kritikánk nem arra vonatkozott, hogy törvénytelenségek történnek, hanem a törvények vannak olyanokra szabva, hogy ezek megtörténhetnek.

Másfelől néhány olyan kérdésben, amelyek majd a leendő új szervezethez tartoznak, súlyos kifogásunk volt. Kifogásunk volt abban, hogy megváltoznak az OEP és a GYEMSZI közös feladatai, hiszen mindannyian tudjuk, hogy létrejött egy úgynevezett egészségügyi kis minisztérium, „nagyemszi”, amely ugyanúgy, mint ikertestvére, ez a bizonyos Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, fuldoklik a feladatok súlya alatt. Most az ellátásszervezés feladatai az OEP-hez kerülnének. Nekünk azzal, hogy egy szervezet a finanszírozója, hatósági szabályozója, plusz ellátásszervezője is egy területnek, súlyos fenntartásaink vannak. (Dr. Kovács Zoltán: Ilyen nincs is!)

Csak piciny érdekességként szeretném megemlíteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a szabályozásban szerepel egy olyan érdekes kitétel, amely egy tavalyi év végi salátatörvény keretében került be a jogszabályi környezetbe, nevezetesen az, hogy a háziorvos megállapíthatja, amennyiben a dokumentáció alapján indokoltnak tartja, 30 napra visszamenőleg is a keresőképtelenséget. Akkor ez bekerült, most kikerül. Ilyenkor a kérdés felmerül, hogy vajon most kire volt ez személyre szabva, vagy ki az, aki olyan bután terjesztett elő törvényjavaslatot, hogy ezt ilyen rövid idő alatt már korrigálni kell.

Gondjaink voltak az eljárási költségek meghatározásával, és mint fő területtel, azzal is, hogy a környezetvédelmi felügyelőségek hivatalhoz kerülése az ebből adódó feladatokat eljelentékteleníti, és nem biztosít kellő garanciát arra, hogy megfelelően működjenek az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárások is.

Képviselőtársam az ellenzéki oldalon ebben a vitában, illetve a közös vitában megjegyezte azt is, amit Kucsák képviselőtársam a rendszer jó működése bizonyítékának tart, nevezetesen, hogy a kormányablakok működése javítja az állampolgárok közérzetét. Hát, képviselőtársam, a történelem nem mindig velünk kezdődik, bár ezt néha sajnáljuk. Ezek a bizonyos okmányirodák, amelyek nyilvánvalóan ugyanezt a feladatot végezték, már megvoltak a kormányhivatalok előtt is, ugyanúgy gyors ügyintézéssel; mint egy képviselőtársam megjegyezte, a beérkező néni még kilihegni sem tudta magát, olyan gyorsan sorra került. Hát bizony, ezek működtek, ugyanolyan gyors ügyintézéssel és ugyanúgy az állampolgárok üdvére, de ez cseppet sem kisebbíti azoknak a munkáját, akik valóban törődnek az állampolgárok ügyeinek intézésével, és ezt gyorsan teszik. Ugyanakkor a hatósági eljárások, azért jegyezzük meg, nem csak állampolgári ügyekre korlátozódnak, már ez a bizonyos, említett nemzetgazdaságilag fontos beruházások s a többi ügye is erre utal.

Ezért tehát az ellenzéki oldal a törvényjavaslatokat egyben nem tudta támogatni, és mindhárom esetében ellene szavaztunk.

Elnök úr bizonyára el fogja nézni nekem, ha azt az indítványt teszem, hogy miután együttesen tárgyaltuk ezt, és miután kisebbségi véleményként ismétlésekre kellene szorítkoznom a következő törvényjavaslatnál, kérem, hogy tekintse a kisebbségi véleményt elhangzottnak ez alapján, amit most elmondtam, és ezt megköszönöm önnek. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 42 2015.03.09. 2:05  41-44

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Érdemes egy kicsit visszatekinteni az elmúlt év eseményeire a takarékszövetkezetekkel kapcsolatban. Azért akarom felidézni ezeket az eseményeket, mert az egyik legszégyenletesebb elcsaklizása zajlott le egy komplett pénzügyi hálózatnak. Mert ha már kérdésekről van szó, miniszter úr, akkor kérdezek: tagadja-e, hogy a törvény erejénél fogva elvettek a tagjaiktól egy pénzügyi hálózatot? Tagadja-e, hogy a törvény ‑ amit önök hoztak ‑ erejénél fogva bevásárolták a magyar államot, majd ezt követően módosították a működés szabályait? Tagadja-e, tisztelt miniszter úr, hogy ezt követően egy kérdéses, finoman szólva is kérdéses privatizációs eljárásban átjátszották a haveroknak ezt a rendszert?

Na de mindig vannak jobban értesültek, úgy látszik, mert voltak, akik nem akartak ebben az ügyben részt venni a takarékszövetkezetek közül, ezért aztán rekordidő alatt váltak bankká, nyilván meg akarták védeni a maguk boltját. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Ez a szégyen!) Rekordidő alatt válhattak bankká azok az intézmények, amelyek a Buda-Cash kapcsán most bedőltek, és tartoznak az emberek pénzével.

A kérdés tehát adja magát: hogy váltak bankká ezek az intézmények? Hogyan történt az, hogy komoly pénzintézeti szerepet vállaló bankokká válhattak azok, akiknek már a beadás pillanatától kezdve komoly hiánypótlást kellett végrehajtani? Hogyan válhattak bankká azok, akik az ezt követő évben pillanatok alatt omlanak össze? Hogyan válhattak bankká azok az intézmények, amelyekről most látszik, hogy tartoznak az embereknek?

Tisztelt Miniszter Úr! Nem tisztségem, hogy javaslatokat adjak, de jó lenne, ha a kollégáit inkább arra intené, hogy az erőlködés helyett, amely át akarja lapátolni a botrányt másokra, inkább az emberek kártalanításával és teljes kártalanításával foglalkozzanak Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Úgy van! ‑ Taps ugyanott.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 218 2015.03.09. 5:06  217-218

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem napirend után szót, mert megjelent egy olyan dokumentum, amelynek elfogadása után két hónappal a belső tartalma kétséges. „Az egészséges Magyarország 2014-2020” címet viselő kormányzati koncepció decemberben került vitára, és február elején már kihirdetésre került a Magyar Közlönyben. Erre szokták mondani, hogy sebbel-lobbal került elfogadásra. Gondolom, ennek oka egyébként az volt, hogy ez a dokumentum szükséges az uniós pénzek pályázásához az egészségügyi szférában. Ettől azonban még lehetett volna igényes munkát végezni és társadalmi vitát folytatni.

Szeretném felhívni a figyelmet ennek a koncepciónak a kétségbeejtő, groteszk és néhány helyen sajnos megmosolyogtató elemeire. Először is, egészen konkrétan arra, hogy egy szakmai koncepciótól szokatlan, hogy politikai értelemben próbálja teljesíteni. Ebben a koncepcióban azonban érdekes módon folyamatosan találhatóak politikai természetű utalások az előző kormányzati ciklusra; nem mondom meg, milyen alapállással, ki fogják találni képviselőtársaim. Akkor azonban, amikor két bekezdésen belül a koncepció arról beszél, hogy hatalmas rombolás volt az egészségügyben az „elmúlt nyolc évben”, majd a másik bekezdésben már arról beszél, hogy soha nem látott egészségügyi fejlesztések valósultak meg az előző uniós fejlesztési ciklusban, az ember mosolyog, hiszen az uniós fejlesztési ciklus 2007-től 2013-ig tartott. Ezért tehát azt dicsérni egyet jelent azzal, hogy kritikával nem kell illetni az előző kurzust.

Másfelől azonban számomra ebben a papírban az volt az érdekes, hogy mi nincs benne. Nem volt benne szó a hálapénzről, nem volt benne szó az orvos- és szakdolgozó-elvándorlásról, nem volt szó a kétségbeejtő körülmények között dolgozó gyógyítókról, és nem volt szó a hatalmas esélyegyenlőtlenségről az egészséghez való hozzájutásban. Az nekem már önmagában is gyanús, ha egy koncepcióban nagyjából kétharmadnyi rész foglalkozik helyzetelemzéssel és a fennmaradó egyharmad a tervekkel. De ez még nem lenne baj.

A tervek között azonban vannak kétségbeejtő dolgok. Erről szeretnék most beszélni. Első körben az, hogy szögesen ellentmond az egészségügyi kormányzat és az egészségügyi államtitkár mostani nyilatkozatainak. Ellentmond például abban, hogy át akarják szervezni a fekvőbeteg-, köznapibb nevén kórházi ellátást. Abban ahhoz ragaszkodnak, hogy megyei hatókörű ellátás legyen, és az ott élők kapjanak ellátást a kórházakban. A koncepció ellenben arról beszél, hogy a megyéknél nagyobb, a régióknál kisebb ellátási terület kell azért, mert ez tűnik szakmai értelemben kezelhetőnek. Ez az első ellentét.

A második ellentét. Mint mondtam, a koncepció nem beszél a hálapénzről, de államtitkár úr most bejelenti, hogy meg kellene próbálni egy olyan rendszert, amelyben valamelyes fizetésemelésért az orvosok vállalják a röghöz kötést, magyarul azt, hogy nem vándorolnak el külföldre. Ezzel csak egyetlen probléma van, hogy egy uniós dokumentumban nem rögzíteni ezt, gondolom, értik, milyen okok miatt, másfelől megpendíteni annak lehetőségét, hogy röghöz kötjük, marasztaljuk azokat, akiknek az Unióban szabad munkavállalási joguk van, nem egészen elegáns, sőt egyezik ennek a Közösségnek az alapelveivel. Mert ha Orbán Viktor azt mondja, hogy bizonyos emberek csak úgy arrébb mennek dolgozni egy gazdasági térségen belül, tehát nem kivándorlók, akkor az orvosok is arrébb mehetnek néhány országgal, merthogy ők sem azok.

A harmadik ilyen tétel: ez a dokumentum, és ez a legsúlyosabb, rögzít egy alapelvet, amit, ha ez a kormányzat be fog tartani, az bizony súlyos baj. Azt mondja, hogy a GDP változásával együtt nőhet az egészségügyre fordított összeg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Meg kell fogalmazzam, hogy az egészségügyben a pénz perdöntő. Aki azt mondja, hogy nem akar a GDP-ből nagyobb részesedést adni az egészségügynek, azt mondja ki, hogy az egészségügyet, a gyógyítást és az egészségben maradást ilyen keretek között akarja tartani. Akkor, amikor az államtitkár azt mondja, hogy 6 milliárdot ad a várólisták csökkentésére, azt vallja be, hogy az egész csak pénzkérdés. Mert ha van pénz, van gyógyulás; van várólista-rövidülés, van hozzájutás a gyógyításhoz.

Ezért tehát az, amikor ezt rögzíteni kívánják, az egészségügy leendő csődjét jelenti.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 40 2015.03.23. 1:59  39-42

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rendőrfőkapitányát indoklás nélkül felmentették, pedig napokkal ezelőtt, március 15-én magas kitüntetésben részesült, mint bizonyára ön is tudja; az Országos Polgárőr Szövetség ismerte el munkáját, nyilván nem a feljebbvalói véleménye nélkül. Ugyanakkor a hetekkel ezelőtt lezárult értékelés a főkapitányság munkájáról 98 százalékos eredményt állapított meg az ORFK által. Ennyit tudunk, valamint azt, amit mondtam: indoklás nélkül.

Tisztelt Államtitkár Úr! A helyi közösség a megbízás átadásakor vagy előtt véleményt nyilvánított, hiszen a megyei önkormányzat pozitívumként értékelte a leendő főkapitány szakmai munkáját, valamint a helyi kötődését. Most a helyi közösség kíváncsi; kíváncsi arra, hogy mi történt, és ha a kíváncsiságát nem elégítik ki, akkor bizony találgatások fognak lábra kapni, bosszúálló fideszes képviselőről, aki haragosa fiát akarja eltávolítani a főkapitányságról, és különféle egyebekről. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Szégyen! Szégyen!)

Tisztelt Államtitkár Úr! Nincs ez így jól, mert az „indoklás nélkül” ilyen szakmai életút, illetve előzmények után bizony-bizony minimum gyanús. Ezért kérem, nyugtasson meg bennünket, ha tud. Kérném érdemi válaszát ebben az ügyben, már csak azért is, mert a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek kíváncsiak, hogy mi történt valójában. És kérem, államtitkár úr, ne válaszolja azt, hogy csak. Erre a válaszra az önök frakciójában van egy hölgy, aki erre rendszeresítve van, és ebben verhetetlen. Ebben ön ne versenyezzen vele! Várom inkább érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 34 2015.03.30. 1:04  29-35

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha felnézett volna a papírjából, látta volna, hogy a saját frakciótársait mennyire érdekli az ön által felolvasott szöveg: semennyire. És ennek megvan a maga oka.

Először is azért nem fogadom el a válaszát, mert ha az egészségügyért felelős államtitkár védi meg itt az önök álláspontját, az rendben van, önnek azonban létezhetnek bármennyire szerteágazó ismeretei bármilyen dologról, ön ezért a területért nem felelős.

Kettő. Az „Egészséges Magyarország 2014-2020” program ‑ ami alapdokumentum lenne ‑, amit ön elmondott, nyomokban sem tartalmazza. Ez a második ok, amiért nem fogadom el.

És a harmadik: államtitkár úr, önök egy ilyen lopakodó átalakítást csinálnak most. Senkivel nem akarnak szóba állni, semmilyen értelemben, ami számunkra elfogadhatatlan, ezért a választ nem fogadom el, elnök úr. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 104 2015.03.30. 3:03  103-109

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Naponta ‑ jól értik képviselőtársaim, naponta ‑ három orvos hagyja el hazánkat, és máshol akar dolgozni. Ebben nem akadályozza meg őket az sem, hogy egy időben reményeket fűztek ahhoz, hogy az úgynevezett chipsadóból bért fejleszthetnek, és itthon tarthatják őket. Sem az orvosok nem maradtak itthon, sem mi nem lettünk egészségesebbek, jelzem, soványabbak sem, de ez egy mellékszál.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindeközben az orvosokat, legalábbis a nyugdíjba menőket vagy nyugdíjhoz közeledőket azzal vegzálták, hogy nekik kötelező nyugdíjba menni, majd amikor rájöttek arra, hogy ez az ellátást veszélyezteti, akkor valami teljesen elképesztő ösztöndíjas ötlettel hátráltak le erről a dologról.

Államtitkár úr, gondolom, abban egyetértünk, hogy a hálapénz, az az intézményesített korrupció. Az arról szól, hogy engedélyezhető és engedélyhez is kötött, ugyanakkor a beteg azt hiszi, hogy jobb szolgáltatást kap érte, vagy néha jobbat is kap. Ez az intézményesített korrupció önmagában is hunga­rikum, hiszen sehol nincs olyan, hogy azt engedélyezik, hogy valaki kerülő úton jusson hozzá szolgáltatáshoz. Ezért tehát az egyik legfontosabb dolog lenne az egészségügyben, hogy a hálapénzt felszámoljuk. Ebben persze különféle ötletek születnek, és a tárcát vezető államtitkára legutóbb azt mondta, hogy megvan a megváltó ötlet: meg kell emelni némileg a fizetéseket, ez jelentős béremelést egyébként nem hozna, és mindemellett röghöz kell kötni őket, magyarul, itthon maradásra kényszeríteni és késztetni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nézetem szerint ez nem fog menni, ugyanis nemcsak a bérfejlesztés ígérete nem tartja itthon őket, hanem a munkakörülmények folyamatos, de állandó rosszabbodása sem. Ezért tehát muszáj megkérdeznem a következőket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Egy: mi lesz a valóságos eszköze a hálapénz felszámolásának? Kettő: mit gondolnak önök arról, hogy vajon sikerült-e megakadályozni az egészségügyi dolgozók, az orvosok és a szakdolgozók elvándorlását? Mi lenne a valóságos eszköz, hogy ne hagyjanak itt bennünket, és ne tegyék tönkre végképp az egészségügy működését azzal, hogy eltávoznak, mert nem tudnak maradni? Államtitkár úr, mit gondolnak egy betegelvű és egyébként természetesen az egészségügy működését segítő valóságos biztosítóról?

És végül szeretném kérdezni, hogy mikor hagynak fel az ötleteléssel, az állandó ötletek bedobásával, ahelyett, hogy megbeszélnék ezt az érintettekkel, a betegekkel és a szakmával. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

(16.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 108 2015.03.30. 1:04  103-109

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom elfogadni a válaszát, mert önök nem hajlandóak arra, hogy megbeszéljék ezt az ügyet bárkivel, aki érintett. Amit elsorolt, attól a hálapénz nem fog megszűnni? Amiből kevés van, azért az emberek fizetni fognak magánzsebből, hogy előrébb jussanak a sorban. Ez nem olyan nagyon a világ csodája. Ezért tehát az, amit elmondott, ehhez egyáltalán nem elegendő.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én is olvasok stratégiákat, és megint csak hadd utaljak erre a bizonyos, „Egészséges Magyarország 2012-2020” programra. Az van benne, hogy annyival nőhet az egészségügy részesedése a költségvetésből, mint ahogy a GDP nő. Egyáltalán nem akarják ezt a területet valamilyen módon előnybe hozni más területekkel szemben. Ezért tehát amíg ez meg nem történik, soha nem lesz változás abban, hogy emberek pénzt adjanak azért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami egyébként nekik ingyenesen jár.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 56 2015.04.07. 2:04  55-58

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Orbán Viktor úgy mondta, hogy az ösztöneire hallgatott akkor, amikor a Quaestorhoz helyezett közpénzek kivonásáról döntött. Persze, nem beszélt a megérzéseiről abban a vonatkozásban, hogy vajon miért kellett a pénzt odatenni. (Dr. Józsa István: Így van! Hogy került oda?)

Tisztelt Miniszter Úr! Van nálunk egy mondás, ami úgy szól a látszólagos megérzésekre, hogy érzi, mint macska az esőt. Na de hát, a macska egy ösztönlény, a politikustól pedig megfontoltságot várnánk és körültekintést.

Egyelőre azonban ezt a körültekintést és megfontoltságot nyomokban csak ott tudjuk felfedezni, hogy önök megpróbálnak legyártani egy saját mesét a Quaestor-történetre, mentesíteni akarván magukat ettől a botránytól. Nem tudják. Ugyanakkor feltételezem, hogy a miniszterelnök nem a megérzéseire hallgatott akkor, amikor egy 10-én megérkezett Tarsoly Csaba-levélre 9-én válaszolt e-mailben, és tárgyalópartner kijelölését kérte ahhoz az emberhez, aki kifosztotta a saját ügyfeleit; tárgyalópartnert ahhoz az emberhez, akit önök megpróbálnak beállítani, mint a szocik nagy barátját, de nem tudják feledtetni a Szijjártó Péterrel önfeledten mosolygó, éppen szalagot átvágó Tarsoly Csabát.

Kérdezem, tisztelt miniszter úr, miről kellett tárgyalni Tarsoly Csabával. Tárgyalt-e valaki? A miniszterelnök, minisztere vagy bárki más? És ha igen, miről? Mi volt az az ügy, ami miatt le kellett ülni azzal az emberrel, aki nagyon sokakat megkárosított? Egyáltalán megtudhatjuk-e, hogy mi a története ezeknek a most már több változatban legyártott kormányzati verzióknak, mi a valóság ebben a bűzös Quaestor-ügyben?

Miniszter úr, amikor arra kérem, hogy a kérdésre válaszoljon, nem a demokráciafelfogásunkból akarok valamiféle leckét adni, pusztán csak ragaszkodom a parlament szabályaihoz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 106 2015.04.13. 2:03  105-112

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyára kormánypárti képviselőtársaimnak nem fog problémát okozni, ha hálapénzt kell fizetni az orvosnak, ezért nem érdekli őket a kérdés tartalma, és ezért viselkednek úgy, mintha legalábbis nem a parlamentben lennének. (Az elnök csenget.) Ezt csak az ülést követő nézők kedvéért mondom el, mert meglehetősen méltatlannak tartom azt a fajta negligálását egy képviselő véleményének, amely még ráadásul fontos is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az igazságügyi tárca a honlapján azt jelentette meg, hogy önök törvényessé akarják tenni a hálapénzt. Ez a kezdeményezés egy hatalmas U-kanyart jelent ahhoz az államtitkári kezdeményezéshez képest, amely az év elején még úgy gondolta, hogy a hálapénzt megszüntetni kell, jelentős bérfejlesztéssel egyetemben. Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a kezdeményezés több dolgot jelent. Egyfelől azt, hogy megszületett a fizetős egészségügyük, hiszen ott, ahol el fogják várni a hálapénzt, ott az ellátásért fizetni kell. Másodszor azt jelenti, hogy megszületett a gazdagok és a szegények egészségügye, hiszen aki tud majd pénzt adni, hamarabb és gyorsabban gyógyul, vagy legalábbis ezt fogja remélni, aki pedig nem, az pedig nem. És végül azt is jelenti, tisztelt államtitkár úr, hogy önök nemhogy a beteg pozíciójára, helyzetére nincsenek tekintettel egy úgymond ingyenes egészségügyben, hanem még az orvosokéra sem, hiszen az orvosok tömegével azért hagyják el hazánkat, mert nem akarnak együtt élni az intézményesített korrupcióval.

Márpedig, amikor pénzért, ingyenes rendszerben jobb vagy több ‑ vagy legalábbis ennek érzett -ellá­tást lehet vásárolni, az bizony az intézményesített korrupció fajtája. Kérdezem tehát, államtitkár úr, miért. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 110 2015.04.13. 1:05  105-112

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Aki már járt orvosnál, vagy gyógyították kórházban, pontosan tudja, hogy nem bír jelentőséggel, hogy hálapénzt előre vagy utólag adnak. Ugyanis a beteg nem a háláját rója le, hanem külön elbánást vásárol; vagy hozzáteszem állandóan: legalábbis ennek az érzetét.

Másfelől pedig, államtitkár úr, ez nem jogalkotási kérdés pusztán, és nem azt jelenti, hogy be kell tömni egy joghézagot. Ez az egészségügyet megmérgező legjelentősebb kérdés, merthogy rossz a betegnek, rossz az orvosnak, és rossz az orvosok egymás közötti viszonyában is, hiszen bizonyára ön is tudja, hogy az orvosok is a hierarchiában elfoglalt helyük szerint kapnak avagy nem kapnak hálapénzt. Ezért tehát, ha nem akarnak az egészségügybe pénzt tenni, és helyette a betegek pénzét akarják elvenni hálapénz gyanánt, akkor azt be kell vallani. Azt kell mondani, hogy íme, itt a pálya, fizessék meg, és akkor kapnak ellátást. Ellenkező esetben azonban pénzt kellene tenni az egészségügybe.

Ezt várnánk el, államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 68 2015.05.04. 2:18  67-70

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Április 28-án Nyíregyházán az Apáczai iskola diákjai, pedagógusai, szülők és az iskoláért aggódók demonstrációt tartottak. Ezt a demonstrációt azért tartották, hogy egyértelműen kinyilvánítsák azt a szándékot, amely szerint nem akarnak egy államosított iskola diákjai, pedagógusai, az ott tanuló diákok szülei lenni. A nyíregyháziak kinyilvánították azt, hogy nem kérnek az államosított iskolából, nem kérnek az állami fenntartásból. És persze kinyilvánították azt is, hogy nem kérnek az olyanféle elintézési módból, amely csak közli a kormányzati szándékot, és semmit nem akar megbeszélni.

A demonstráció folytatódni fog, hiszen különféle alkalmak lesznek még, és kérem, államtitkár úr, ne töltse a drága idejét azzal, hogy felsorolja nekem, milyen alkalmakon véleményezhetnek még diákok, szülők, pedagógusok és mások, mert tudom. Viszont a kérdés nem arról szól, hogy van-e ilyen alkalom, hanem hogy önök hajlandók-e megváltoztatni azt az elképzelést, amelyet úgy közöltek az érintettekkel, mint tényt. A kérdés úgy szól, hogy hajlandók-e meghallgatni a szülőket, a diákokat, a pedagógusokat. A nyíregyháziakat. Mert ha nem hajlandók, akkor ezek az alkalmak teljesen feleslegesek.

Kérdezem tehát, államtitkár úr, hogy mi történik majd ezzel a nagy múltú, 60 éves iskolával. Mik a szándékaik, amikor lebonyolódnak a véleményezés különféle formái? Kettő: államtitkár úr, nem figyelmeztető jel-e, hogy az ország még további nyolc érintett gyakorlóiskolája ugyanúgy nem kér a KLIK-ből, mint a nyíregyháziak? Tehát van-e a KLIK-nek értelme? S végül, államtitkár úr, kérem, hívja meg a város fideszes országgyűlési képviselőit a véleményezésre. Ha már általam nem méltányolható okból nem tudták átvenni a petíciót a demonstráción, akkor legyenek ott, hallgassák meg a véleményeket, és legyen alkalma tisztelt képviselőtársamnak elmondani, mint amit már elmondott, hogy mit akarnak a nyíregyháziak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 14 2015.05.11. 5:03  13-16

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az, aki tudni akarja, hogy a kormánynak mi a célja az egészségüggyel, nagyon nehéz helyzetben van. Nagyon nehéz helyzetben van, mert összefüggő elképzelések helyett kénytelen szembesülni elejtett mondatokkal, sajtótájékoztatón tett kijelentésekkel és olyan, a nyilvánosságban megjelenő elképzelésekkel, amelyekből mozaikként kellene kirakni a kormányzati elképzelés képét ‑ csakhogy ezt a mozaikot nem lehet igazán kirakni, merthogy a darabkák nem illeszkednek egymáshoz. Ilyen apró mozaikokat jelent a tárca államtitkárának jó néhány bejelentése az előbb nem kívánt, majd utána törvényesített hálapénzről, a kéthetes onkológiai vizsgálatról, majd arról, hogy ezt fizetni kell, ha nem állapítanak meg a betegnél betegséget, a háziorvosok ügyeiről, a 6 milliárdról, amellyel várólistákat akarnak csökkenteni, és így tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárójelben szeretném megjegyezni, államtitkár úr tudomásom szerint jelenleg is sajtótájékoztatón tesz bejelentést valamiről, ahelyett, hogy itt velünk beszélné ezt meg. Hát hol lehetne ezt másképp, jobban megbeszélni, mint a magyar parlamentben?

Van egy dokumentum, amelyből talán lehetne tájékozódni, az „Egészséges Magyarország 2014-2020” nevet viseli, háromnegyede helyzetelemzés, egynegyede foglalkozik a feladatokkal. És ami a lényeg, az, ami nincs benne, merthogy elken vagy nem beszél lényeges ügyekről, amelyek miatt most utcára fognak vonulni az egészségügyben dolgozók. A tárca előző államtitkára ezeket a problémákat úgy emlegette, mint a bányaszerencsétlenségben rekedt chilei bányászokat, hogy egyenként kell őket felszínre hozni és megmenteni. Nem sikerült, a bányászok sajnos lent maradtak.

S melyek ezek a problémák?

Elvándorlás. A szakdolgozók és orvosok elvándorlása, ami a betegek ellátását fenyegeti, és minden ellenkező híreszteléssel szemben nem áll meg és nem javul a helyzet. Ez az elvándorlás azt jelenti, hogy most már nem lehet betölteni azokat az üressé váló álláshelyeket Magyarországon, amelyek az egészségügyben vannak, és bizony fiatal orvosok és szakorvosjelöltek nem hazánkban képzelik el a jövőjüket.

Hálapénz. A legutóbbi hírek szerint ez törvényes lesz, ugyanakkor meg kellene érteni mindenkinek, hogy a kiszolgáltatott beteg a pénzen nem a háláját rója le, hanem egy jobb ellátást vagy annak a reményét vásárolja meg sok esetben. Ezért tehát a megszüntetésről kellene beszélni, nem a törvényesítésről.

Várólisták. A tárca államtitkára árulkodóan baljós kijelentést tett akkor, amikor azt mondta, hogy csökkenthető. Hát akkor csak pénz kérdése ezek szerint, amit önök nem szántak rá! Ha pénzt szánnak rá, és rövidülnek ezek a listák, akkor ezek szerint a megoldás ebben van. Ebben kellene keresni. És bizony tarthatatlan az az állapot, amikor egyes diagnosztikai eljárásokra, a lehető legegyszerűbbekre is hónapokat vagy fél évet kell várni. És ez nem szürkehályogműtét vagy gerincstabilizáló műtét, ez bizony a legegyszerűbb betegséget megállapító diagnosztika.

Bérezés. Hát, amikor azt mondja az önök egyik nagyon fontos kormányzati tényezője, hogy majd az 1 százalékos szja-csökkentés megoldja a bérfejlesztést, vagy az államtitkár úr azt mondja, hogy 9900 forintból lényegesen lehet javítani az egyébként katasztrofálisan kereső ápolók helyzetét, akkor ez súlyos tévedés. Súlyos tévedés, amely nem képes számolni azzal, hogy akik ma és holnap utcára fognak vonulni, már képtelenek megélni a pénzükből.

És végül a kórházi adósságok ügye, amelyben önök azt a matematikai mutatványt mutatták be, hogy 60 milliárdból hogy lehet kivonni 90 milliárd adósságot úgy, hogy még bérfejlesztésre is fussa. Hát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt hölgyeim és uraim, ez nem megy! Ezt a matematikát nemhogy általános iskolában nem lehet elfogadni, talán még az ovisok is jobban számolnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megteremtődött a szolidaritás az egészségügyben, nem lehet őket most már egyenként kivásárolni. Rezidens és szakdolgozó és orvos együtt fog demonstrálni egy nemzeti ügyben. Mert ha van három-négy nemzeti ügy, az egészségügy az. Ezért tehát megérné hosszabb távra megállapodást kötni, mint megpróbálni tüzet oltani. Ehhez pedig pénz kell. Ha igaz az, amit Varga miniszter úr mondott, akkor tessék szíves lenni több pénzt adni ennek a szakmának. Nem stadionokra, hanem egészségügyre kell pénzt költeni, hogy valami változzon ebben a szférában!

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 6 2015.05.13. 10:01  1-28

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Eljátszottam a gondolattal, hogy a parlamentünk történetében talán a legrövidebb vezérszónoki hozzászólást kellene elkövetnem ma, amely nagyjából úgy szólna, hogy részünkről rendben. Hiszen államtitkár úr azt mondta, hogy egy technikai halmazzal van dolgunk, olyan módosításokkal, amelyek szükségessé teszik a parlament döntését, ugyanakkor nem jelentenek érdemi módosulást sem az egészségpolitikában, sem az alapvető jogszabályokban.

Azzal együtt, hogy azt mondjuk, részünkről nagyjából rendben, azt nem mondjuk, hogy ez rendben is van. Van abban valami abszurd, hogy egészségügyi tüntetések időszakában a parlament ilyesmivel foglalkozik. A tegnapi napon az egészségügyben dolgozók érdemi követeléseket fogalmaztak meg, és a következő nap reggelén a parlament azzal foglalkozik, hogy hány méterre lehet a patika a nem tudom honnan, illetve hogy mi legyen a cigisdobozokon. Véleményünk szerint ez így nincs rendben.

Azt gondoljuk, ha államtitkár úr azt jelzi, hogy a következő időszakban például az alapellátásban törvényjavaslattal lesz dolgunk, akkor ezeket érdemben meg kellene vitatnunk. És nem feltétlenül csak ilyen technikai részletekkel kellene foglalkozni, hiszen például érdemben meg lehetne vitatni azt is, hogy vajon a dohányzással mi a helyzet, javult-e az emberek egészségi állapota, kevesebbet dohányoznak-e. Én persze teljesen értem, hogy miért kell a szabályozást most idehozni a cigisdobozok ügyében, de az érdemi vita mégiscsak arról kellene szóljon, hogy vajon javult-e az egészségi állapotunk attól, hogy trafikhálózat van, attól, hogy például nem lehet látni, sajnos, a dohányboltokban kívülről a felhozatalt és így tovább. Érdemben meg lehetne vitatni azt is, hogy mi a helyzet a chipsadóval, amelynek az egészségügyi kormányzat és általában a kormányzat részéről az a kommunikációja, hogy egészségesebbek lettünk ettől, pluszban még forrást is nyújt bérfejlesztésre.

De vajon tényleg így történt-e? Magyarul, azt szeretném mondani, hogy érdemben kellene beszélnünk ügyekről. Érdemben, mert a mai reggelnek vagy délelőttnek az a feelingje, mint amikor a Titanicon játszik a zenekar: süllyed a hajó, de a zenekar még húzza. Úgy gondolom, lenne néhány dolog, ami nem szerepel a napirenden, például a törvényjavaslatokban sem most, de azért meg kellene beszélni. Meg kellene beszélni az elvándorlást, a hálapénz ügyét, a várólistákat, a kórházi adósságot, általában a háziorvosok és az alapellátás ügyét és így tovább. Ezek valóban érdemi vitát jelentenének. Jelen pillanatban arra vagyunk kárhoztatva, hogy apró technikai módosításokról váltsunk szót itt a Házban úgy, hogy közben mindannyian tudjuk, az egészségügyben döntő változásokra lenne szükség. Ezért tehát újfent és remélem, nem utoljára kell megfogalmaznom azt is, hogy az egészségügy azon kevés nemzeti ügyek egyike, amelyekben érdemes lenne megállapodnunk.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hiszem, hogy az egészségpolitika és a hosszú távú egészségügyi elképzelések ne érnének meg annyit, hogy legalább négyévente ne kelljen a kormányt jobbra vagy balra rángatni, meg kellene állapodni benne. Az igazi nemzeti ügyek, azon kevés, amelyekben tényleg meg kellene állapodni, valóban érdemelnének annyit, hogy érdemi vita folyjon róluk. Egy ilyen kezdeményezést mi szívesen vennénk.

Ugyanakkor azt is meg kell mondjam, hogy az elmúlt időszakban számtalan olyan megfogalmazás látott napvilágot a kormányzat részéről, amely kétségbe vonja az elmúlt években történteket; például azt, hogy vajon volt-e érdemi bérfejlesztés az egészségügyben az elmúlt években. Merthogy volt. A Medgyessy-kormány érdemi bérfejlesztést hajtott végre általában a közszférában foglalkoztatottak ügyében és az egészségügyben is. Ezért tehát például venni kellene a bátorságot arra, hogy ennek a kormányzat sokakkal együtt, például velünk együtt újra nekiszaladjon.

(9.40)

Nekünk szándékunkban áll erre javaslatot tenni. Beszéljük meg, hogy mi lenne az a méltányos és érdemi, legalább 50 százalékos bérfejlesztés, ami kijárna az egészségügy dolgozóinak. Beszéljük meg, hogy hogyan lehetne kormányzati PR-akciókon kívül itthon tartani az orvosokat és a szakdolgozókat. Beszéljük meg, hogy vajon ezek a várólisták, amelyek jelenleg nagyon hosszúak, érdemben mennyi pénzből lennének csökkenthetőek. Akkor, amikor Lázár miniszter úr azt jelenti be, hogy nagyjából 150 milliárdnyi összeg van arra, hogy különféle fejlesztéseket hajtsanak végre az egészségügyben, ezek a várólista-csökkentéses néhány milliárdok nem tűnnek elegendőnek. Ezért tehát beszéljük meg azt is, hogy vajon mi lenne az az érdemi összeg, amelyből csökkenteni lehetne a várólistákat és az előjegyzési listákat is. Hiszen ha valóban csak pénzkérdés és nem kapacitáskérdés, akkor ezt meg lehetne beszélni.

És végül úgy gondolom, hogy meg kellene beszélni azt is immár, hogy vajon az egészségügyi kormányzat meddig óhajt még salátatörvények alapján egészségügy-politikát vagy egészségpolitikát folytatni. Lehet, hogy az én emlékezetem rövid egy kicsit, de az utóbbi években, amióta önök kormányoznak, egészségügy ügyében csak salátákkal találkoztunk. Bekerül elénk egy halom technikai módosítás úgy, hogy nem beszélünk a dolgok velejéről, magyarul arról, hogy vajon mit kellene változtatni.

Ezért tehát az ilyen salátakormányzás helyett szerintem jó lenne, ha venné a fáradságot a kormányzat, hogy megbeszéljen mindenkivel, szakmával és politikával néhány érdemi ügyet. Érdemi ügyet azért, mert a helyzet katasztrofális. Nemcsak azért katasztrofális, mert a kormányzat a hivatalos egészségpolitika rangjára emelte ezt a megfogalmazást, hogy csak a GDP növekedésével arányosan növekedhet az egészségügyi költségvetés, ami szerintem egy nagyon rossz stratégia, hanem azért is, mert úgy látom, hogy a kormányzati politika vagy a kormánypolitika igyekszik nem tudomást venni arról, hogy mi a valóságos helyzet. „Ha nem beszélünk róla, akkor nincs” alapon próbál egészségpolitikát csinálni, és néhány ilyen, most is elénk kerülő, egyébként tényleg nagyon számos javaslattal úgy tenni, mintha lenne egészségpolitikája. Jelen pillanatban ez nincs.

Ezért tehát én a magunk részéről azt fogalmaznám meg, hogy fogunk érdemi javaslatokat tenni. Fogunk valóságos és az egészségügyben dolgozók helyzetét alapvetően érintő javaslatokat tenni. Fogunk bérfejlesztési javaslatokat tenni. Ebben a tekintetben nem az lesz a vezérlő elvünk, hogy vajon a költségvetés milyen állapotban van, hanem hogy milyen állapotban vannak az egészségügyben dolgozók, és aztán ezt megbeszélhetjük. Akkor ezekről lehet dönteni igent vagy nemet. Nagyon kíváncsiak leszünk mindannyian, hogy vajon igen vagy nem lesz az önök válasza ezekre a kezdeményezésekre. Ha igen, akkor valóban beszélhetünk nemzeti ügyről az egészségügy kapcsán. Ha nem, akkor pedig abba kellene hagyni a ‑ hogy is mondjam ‑ PR-indíttatású szövegeléseket.

Ezért tehát, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, azt fogalmaznám meg ennek a javaslatsornak a kapcsán, hogy ugyan részünkről rendben, de az egészségügy nincs rendben. Ezért várjuk azt, hogy érdemben beszéljünk az egészségügyről, a gyógyításról, az egészségben maradásról, a dolgozók helyzetéről, az elvándorlásról, az orvosokról és sok minden másról, amiről valóban kellene érdemben szót váltanunk, és nem pedig egészen abszurd módon ilyen kora délelőtti órán lényegtelen ügyekről beszélni egészségügy kapcsán.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a reményben fejezem be a hozzászólásomat vagy vezérszónoki hozzászólásomat, hogy valóban lesz majd szándék, alkalom és mindenképpen kellő empátia, hogy egy ilyen fontos ügyről érdemben beszélhessünk. Részünkről ez megvan, részünkről mi élni fogunk a lehetőséggel, amikor csak tehetjük.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 90 2015.05.19. 2:04  89-92

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1900-as (sic!) évek óta talán megszokhattuk, hogy bizonyos kormányzati döntések tudnak olyan óriási csalódást kelteni, hogy mindenkit elérnek, nemcsak a környezetükben lévő politikusokat, hanem családtagokat, rokonokat, barátokat, sajtót és mindenkit. Így történt egyébként a forintosítással is, amely 2015. február 1-jén lépett életbe. A hitelek forintosítása óriási csalódást okozott. Bízom benne, hogy önök is találkoznak ezzel, hiszen én minden nálam érdeklődő panaszosnál el szoktam mondani azt az egyetlen mondatot, amely ilyenkor indokolt, hogy rajtam kívül keresse fel fideszes képviselőjét is, már csak azért, hogy szembesüljenek a problémával.

A probléma nemcsak az, amit a miniszterelnök mond, hogy az emberek minden jónál vágynak valami jobbra, tehát gyakorlatilag a nulla forint törlesztőrészlet is sok lenne nekik, hanem az, hogy szembesülnek azzal, hogy óriásira emelkedett a törlesztőrészletük, különösen az utolsó hónapokban. Csalódottak, mert azt látják, hogy a 309 forintos eurón történő forintosítás esetében mostanában 300 forinton áll az euró. Csalódottak, mert nem csökken az a pénz, amelyet vissza kell fizetniük, és csalódottak, mert önök indokolatlanul keltettek vágyakat, számokkal dobálóztak, kommunikációra helyeztek hangsúlyt, és azt mondták, hogy mindenki jól fog járni.

Önök most a gépkocsihitelekkel is foglalkozni akarnak, remélem, nem így akarják megoldani, ez lenne a kérdés lényege, merthogy ez egy kudarc. S végül, államtitkár úr, tudom, ismerve historizáló hajlamait, hogy szívesen foglalkozik az elmúlt nyolc évvel, erre vonatkozó szövegét lehetőség szerint az Orbán-Járai-féle devizadöntésre tekintettel adja elő. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 10 2015.05.26. 5:00  9-12

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány nappal az egészségügyiek tüntetése után benyújtásra került a 2016-os költségvetés. Ennek az egészségügyi fejezetének kellene választ adnia mindazokra a kérdésekre, amelyek a tüntetések kapcsán felmerültek; arra a méltatlan állapotra, amelyben a magyar egészségügy van. A 2016-os költségvetés azonban ezekre a kérdésekre nem válaszol, és nemcsak az egészségügy egyes területei, a mentőktől a háziorvosokig szenvedik ezt meg, hanem a beteg. A beteg, akit sújt az, ha túlterhelt és méltatlanul alulfizetett ápolónő ápolja. Megalázó látni azokat a szakdolgozókat, akik tartják a legnagyobb közösségi portálon a szelfijüknél a táblákat azzal a fizetéssel, amit ők kapnak, azzal a méltatlanul alacsony fizetéssel.

És a beteget sújtja az is, hogy önök törvényesíteni akarják a hálapénzt, gondolom, a bérkövetelések kapcsán. Merthogy a beteg lesz az, akinek már nemcsak lehetősége, hanem szinte kötelessége lesz hálapénzt adni, s nem a gyógyulásért, hanem azért, hogy ennek egyáltalán az esélyét megkapja. És persze a beteg lesz az, akit sújtani fog az orvosok és a szakdolgozók elvándorlása. Czomba államtitkár úr tett egy nagyon erőtlen kísérletet a napokban arra, hogy bizonyítsa, a kormány eredményesen harcol az elvándorlás ellen, fiatalokat csábít haza, majd a 40 ezres számmal való dobálózás után kénytelen volt rájönni a valóságra: ennek a számnak a töredéke volt az, akik egyáltalán érdeklődtek aziránt, hogy hazajöjjenek.

És a beteget sújtja a kórházi adósságok hatalmas halmaza is, hiszen a kórházak olyan helyzetben vannak, hogy most már alapvető gyógyítási eszközök és gyógyszerek hiányoznak, önök pedig megpróbálják azt a matematikai megoldást kihozni, hogy 60 milliárdból kifizetek 90-et és marad 30; ami nem fog menni, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.

És a beteget sújtja az is, hogy ma már Magyarországon úgy gyógyul mindenki, ahová éppen születik. Ha nincs esélye arra, hogy közel legyen a jó háziorvosi ellátáshoz, egy jó minőségű és színvonalas kórházhoz, az bizony az ő baja lesz, és esélytelenül próbál meg gyógyulni vagy gyógyulást keresni.

És persze a beteg az, akit sújtanak majd a várólisták, amelyek újra nőnek. Pillanatnyi megtorpanás után, amit önök nagyon sikerrel igyekeztek kommunikálni, a várólisták nőnek. Tudom, hogy államtitkár úr most kérdően néz rám, de utána tud nézni, ezek adatok, amiket meg kell majd keresni és szépen megnézni, hogy ezek a várólisták azok, amelyek már nemcsak nagyműtéteket jelentenek, amikre éveket kell várni, hanem néha nagyon egyszerű diagnosztikai eljárásokat is, amelyekre hónapokat kell várni bárkinek, hogy egyáltalán megtudja, beteg-e.

Tisztelt Képviselőtársaim! A háziorvosok, akik a beteggel találkoznak először, most kaptak egy üres halmazt egy törvényjavaslat kapcsán, amelynek a legérdekesebb eleme az, hogy vajon előresorolhat-e a várólistán az, aki eljár a nem kötelező szűrővizsgálatokra. És aki nem tud, mert nincs hozzá pénze, közlekedési lehetősége, egyáltalán módja, az majd örökké várni fog?

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott költségvetés tisztán egészségüggyel foglalkozó része az eddigi 1704 milliárdhoz képest 1660 milliárdra való csökkenést mutat. Csökkenést! A kórházak 45 milliárddal kapnak kevesebbet, amire Varga miniszter úr ‑ nem tagadva ezt a tényt ‑ azt mondta, hogy ennyi van most az egészségügyre, ennyivel kell megelégedni. Önök azt mondták az év elején megígért és nyilvánosságra hozott programjukban, hogy a GDP arányában emelik a magyar egészségügyi költségvetést. Önök GDP-emelkedést vizionálnak a következő évre, az egészségügy pénze pedig csökken.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és egészségügyi kormányzat, önök nem tartják be, amit ígértek. Nemhogy nem nő ez a pénz, hanem csökken, és ennek bizony kárát látják a mentősök, nem lehet felfedezni, hogy az önök által az egyik mozaikként bedobott onkológiai vizsgálatok költsége hol van, és így tovább. Ennek a költségvetésnek kellene az önök mozaikszerűen elpotyogtatott ötleteit valamiféle cementként egybefogni és képet mutatni a magyar egészségügyről. Ez a kép lesújtó!

Ezért mi azt gondoljuk, hogy nemzeti ügyként tekintve az egészségügyre vitanapot kezdeményezünk, amelyben esély lesz arra, hogy megváltoztassuk a kormány elképzeléseit erről az igen fontos területről. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 103 2015.05.27. 13:21  54-122

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen üggyel szeretnék foglalkozni a költségvetés kapcsán, de ez előtt szeretnék egy kicsit elidőzni annál a gondolatnál, amit Turi-Kovács képviselőtársam felvetett, mégpedig, hogy miért most tárgyaljuk ezt a költségvetést. Tisztelt Képviselőtársam! Ön nagyon becsülendő jóindulattal úgy gondolja, hogy azért, mert ez stabilitást ad az országnak. Én erről egy kicsit más gondolok, és mást gondoltak önök is ez előtt egy évvel például.

Azért kell minden tiszteletem ellenére és a felszólalása óta növekvő tiszteletem ellenére is ellentmondani önnek, képviselő úr, merthogy éppen önök voltak azok, akik akkor, amikor a novemberi időszakban a költségvetés készítésének kitolását hozták mint törvénytervezetet ide elénk, akkor vadul érveltek amellett, hogy az logikus, mert több időt ad az átgondolásra, a letisztulásra, arra, hogy jó költségvetést csináljunk. De ez előtt meg néhány évvel pont amellett érveltek, hogy korán kell költségvetést elfogadni, mert az lehetőséget ad sok mindenre és így tovább. Tehát valljuk be őszintén, az önök viszonya ehhez a költségvetés-készítési metódushoz és annak időpontjához eléggé kérdéses, hogy udvariasan fogalmazzak. Ezért én a magam részéről elfogadni ezt a fajta érvelést nem tudom.

Az én verzióm erre az, hogy egy korán elfogadott jövő évi költségvetés másfél év nyugalmat ad a kormánynak: nem kell költségvetési ügyekkel foglalkozni, és lehet kommunikációsan jól hangzó összegeket csöpögtetni ide vagy oda. Ezért tehát szerintem a miniszter és környezetének politikai manőveréről van szó, nem pedig a kiszámíthatóságról vagy másról. De ha ebben mást gondol, akkor természetesen szívesen vitázom róla.

Amiről beszélni szeretnék, az az egészségügy, mégpedig annak kapcsán, hogy ebben a költségvetésben szemléletváltozás nem szerepel az egészségüggyel kapcsolatban. Azért mondom, hogy szemléletváltozás nem szerepel, mert magam nem szeretném ugyan arra leszűkíteni az egészség ügyét, hogy kapjanak több pénzt, bár ez elengedhetetlen ‑ később erről beszélni fogok ‑, de mégis azt kell hogy mondjam, az egészségügy az a dolog, aminek a problémáit úgy elkommunikálgatni nem lehet, annyira itt vannak a szemünk előtt, és látszik, hogy az egészségügy azon ügyek egyike, amelyek valóban nemzeti ügyként funkcionálnának, hogyha ezzé tenné az éppen aktuális kormány. Én nem sok ilyen nemzeti ügyet tudok, ahol hosszú távú megállapodás kellene szakma és politika között arról, hogy hová menjen, az oktatást és a nyugdíjrendszert nevezném még ilyennek, de az egészségügyet mindenképpen egy olyan ügynek tartom, amiben nem költségvetésről költségvetésre kellene valamit csinálgatni, hanem meg kellene állapodni a szereplőkkel abban, hogy merrefelé megy hosszú évtizedekig.

Én ezt a szándékot hiányolom. Nem a költségvetésből, mert a költségvetés nem feltétlenül bizonyos nagy ívű célok deklarálására alkalmas, hanem a kormányzati működésből. Mégpedig abból a kormányzati működésből, amely eddig az egészségügyről szívesen beszélt ‑ mint általában már megoldott problémáról ‑, miközben azzal kellett szembesülnünk, hogy a bérek szégyenletesen alacsonyak; hogy a hálapénzrendszer virágzik, és önök még azt is megpendítették, hogy törvényesítik; hogy várólisták nőnek kilométeresre, és most némi megtorpanás és 5 milliárd felhasználása után újra nőni kezdtek; hogy a háziorvosok rendszere nem jó; hogy elvándorolnak az orvosok és a szakdolgozók; hogy a mentők nem tudnak időben odaérni, ahová szükséges; hogy nyomasztó a kórházak adósságállománya, azért, mert a beteg ezt megsínyli; és már csak azt mondanám el: és a területi egyenetlenség a gyógyuláshoz való jogban, ami arról szól, hogy a vásárosnaményi kórházban a gyógyulás esélye kisebb, mint mondjuk, Budapesten az Uzsokiban. És ezt úgy megbeszélgetni kommunikációs szinten nem lehet, mert ezek létező problémák, mindenki tud róluk, tehát ezekre kellene valamilyen választ adni.

KDNP-s képviselőtársam itt víziókról beszélt, merthogy neki vannak víziói, és én ezért becsülöm, minden cinizmus nélkül mondom ezt. Az MSZP víziója az egészségügy ügyében elsősorban az egészségben tartásról szól, nem a gyógyításról, amikor már beteg, hanem az egészségben tartásról, arról, hogy mindenki maradjon a lehetőségek határáig egészségben, és a gyógyításban pedig egy hatékony, elérhető, jó minőségű egészségügyről, amely elsősorban betegelvű, elsősorban arról szól, hogy a beteg viszonya az orvosához egyenrangú, nem pedig alárendelt és fölérendelt viszony. Ez a betegelvű egészségügy arról szól, hogy a beteg tudja, hogy mihez van joga, mit kap és kaphat azért, mert ő biztosított. És betegelvű azért, mert tudja, hogy a gyógyulásához hol, milyen körülmények között éri el a legjobb lehetőségeket.

Azonban ahhoz, hogy egy ilyenfajta vízió teljesüljön, megkerülhetetlen az, hogy az egészségügyből pénzt kell-e kivonni, szinten kell-e tartani, vagy nagyságrenddel több pénzt adni. És a nagyságrenddel több pénz az egészségügynek azt jelentené, hogy ennek tudatában már lehetne koncepciókat gyártani. Megfordulna az a ‑ már ne haragudjanak, de eléggé bolond ‑ gyakorlat, amikor koncepciók készülnek arra, hogy hogyan lehessen pénzt teremteni, megtakarítani ahhoz, hogy az egészségügyi rendszer működjön. A dolgot fordítottá kellene tenni. És ha Volner képviselőtársam elmondta, hogy szerinte a költségvetés az úgy mire való, én meg azt mondom, hogy arra való, hogy a mindannyiunk által összeadott pénz ügyeiről döntsünk, mármint hogy mit tartunk fontosnak. És ha fontosnak tartanánk ezt a területet, az egészségben maradást meg a gyógyulást, akkor nagy valószínűséggel annak kellene lenni a vita tárgyának, hogy nem 42-43-47 milliárddal, hanem százmilliárdos nagyságrenddel többre lenne szükség az egészségügy normális működéséhez.

Azért mondom el mindezt, képviselőtársaim, mert ez lenne az a nagyságrend, amikor már tudnánk komoly dolgokról beszélni; amikor lehetne koncepciót csinálni a kórházi működésre, az egynaposra, a járóbeteg-szakellátásra, bármi másra, de addig nem lehet erről beszélni, csak így, kommunikációs szinten, mert nincs hozzá komoly lehetőség. Ezért tehát marad a kommunikáció, hogy a háziorvos megint kap 10 milliárdot. Kérdezem én, 10 milliárdból mitől fog megváltozni a beteg helyzete. A rezidensek képzésére lesz ebben pénz. Én ennek nagyon örülök, de nem fogja megreformálni az egészségügyet. És akkor még néhány apróságra, hozzáteszem, úgy ‑ és most államtitkár úrnak azért mondanám, hogy én pontosabban igyekszem fogalmazni, és, kérem, értse jól ‑, hogy az E-alapban közvetlenül egészségügyre szolgáló pénzek 45 milliárddal csökkentek. Ez pont kísértetiesen annyi, mint amennyit Varga Mihály miniszter úr elismert egy televíziós beszélgetésben: igen, a kórházak pénzéből 45 milliárd hiányzik, de nagyon sajnálom, nem tudunk ennek többet adni. Na most, nem 45 milliárdos összegekről van szó.

Ezért tehát azt gondolom, szükség lenne arra, hogy költségvetés kapcsán beszéljünk talán arról is, hogy nem egy ilyen ellenzék-kormány felállásában mondjuk el mi, hogy ez kevesebb, és mondja el a kormány, hogy ez pedig több, mi mondjuk el, hogy ez rosszabb, és mondja el a kormány, hogy ez jobb, bár természetesen egy költségvetési vita általában ideológiákról és víziókról is szól, hanem néhány ügyben megpróbálunk komolyan szót váltani és szót érteni. Na, én ezt a szándékot nem látom, csak azt látom, hogy úgy átlag két-három havonta egy egészségügyi saláta odakerül a parlament asztalára, abban benne van minden olyan változtatás, amit vagy uniós ügyek, vagy a logika és a működés, vagy a szorító kényszer kapcsán el kell rendezni. Ezek általában apróságok, ezért tehát nem is igényelnek nagy figyelmet, de arra, hogy az egészségügy ügyét megvitassuk, és egy kukában landoló Semmelweis-terv után meg egy ‑ szerintem már tartalmában nem élő ‑ ”egészségügy Magyarország 2020-ig” program után, amit februárban fogadtak el, na, ez után kellene komoly beszélgetést folytatni erről.

A mi módosító javaslataink egészségügy ügyében arról szólnak, hogy a bérügyekben döntő változást kell hozni, a kórházi működésben döntő változást kell hozni, háziorvosoknál is természetesen, mentőknél, és olyan ügyeket orvosolni, amelyek szorítóak. Mi nem azt tartjuk megoldásnak, hogyha a várólisták és pláne az előjegyzési listák csökkentésére így ledobunk 5 milliárdot, hogy ez arra jó lesz, mert megállítja. Nem fogja, jelentem. Azt gondoljuk, hogy a kórházi működés finanszírozásában és jobb finanszírozásában kell elintézni a hálapénzügyeket egy jobb bérrel, a normális működési feltételeket, például az önök által megígért onkológiai teljesítményvolumen-korlát oldását, nem beszélve arról, hogy természetesen akkor is, hogyha hál’ istennek, negatív a lelet, akkor is finanszírozni kell. Ebben lehetne elintézni a kórházaknál azt a fajta várólistaügyet és az ellátásoknál, amelyek most már nagyon feszítők, mondom, nemcsak a csípő- és térdprotézis, gerincstabilizálás, hanem itt nagyon fontos az, hogy egy egyszerű mammográfiai vizsgálatra hónapokat kell várni, ami nem megy.

(18.00)

Szóval, azt gondoljuk, hogy a módosító indítványaink erre irányulnak. Ebben bérügyekben megismételjük azt a javaslatot, amelyet a tüntető szakdolgozók és a tüntető rezidensek is megtettek. Az életpályamodell számukra nem kielégítő, mert beláthatatlan. Ők azt mondják, hogy egy belátható időtávban kellene tisztességes bérfejlesztés. Ők első körben 50 százalékot mondtak, mi ezt osztjuk, és ha jól emlékszem, nagyjából négy év távlatot. Ezt is osztjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra szeretném még felhívni a figyelmüket, hogy ez az egész javaslatcsomag nagyjából 100-120 milliárdot jelent. Ez az összeg megegyezik az egykulcsos adó újabb 1 százalékos csökkentésével kieső összeggel. Talán meg lehetne ezt beszélni. Mert mi a fontos? Azt már többen megállapították, hál’ istennek kormányoldalról hallottam ezt igen szépen megfogalmazva Turi-Kovács képviselő úr részéről, hogy a szegénynek semmit nem jelent, a gazdagnak meg mindegy. Nélkülözni tudná, inkább így fogalmazok. Akkor nem megbeszélhető lenne, hogy ezt egészségügyre fordítsuk? Szerintem igen. Az igazi vita tárgya ez lenne.

Az igazi vita tárgya nem az, hogy ezen legyen még 1 milliárddal több, azon meg legyen 3 milliárddal kevesebb. Az igazi vita tárgya nem az, hogy az ellenzék bead blöff javaslatokat arra ‑ a kormányzati kommunikációban ez a slágertéma, legyen kormányon bárki is ‑, hogy abból mit lehetne levenni és hova lehetne még áttenni. Ezek működő politikai lehetőségek egy költségvetés vitájánál, mindenki élni szokott vele.

De a valódi vita nem erről kellene hogy szóljon. A valódi vitának arról kellene szólnia, hogy nagyságrendeket tudunk-e valahol változtatni. És ha valóban növekvő gazdaságról van szó, és valóban rendben vannak a dolgaink, akkor miért ne lehetne ezt a vitát lefolytatni anélkül, hogy önök arra hivatkoznának, hogy erre nincs pénz. Mert a hivatkozás alapja a miniszter úr részéről az volt ‑ hallhatta ország-világ, meg aki tévét nézett ‑, hogy erre nincs pénz. Miért? Miért van az 1 százalékos adócsökkentésre, ami nem elengedhetetlenül fontos, hát valljuk már be! Mitől vált ez üggyé? Azért, hogy kommunikációs szinten lehessen újra beszélgetni róla, hogy mi az adócsökkentés kormánya vagyunk? Miért nem akarnak az egészség kormánya lenni? Egyszerűbb lenne, ráadásul ugyanannyi pénzbe kerülne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit szerettem volna elmondani, a módosító javaslataink érvelésekor majd újra erről fogok beszélni.

A záró gondolatom az, hogy ez a vita fontosabb annál, mint hogy a közfigyelem ne terelődjön rá. Ennek ‑ csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom el ‑ a magyar közmédia nem adta meg a lehetőséget. Nem adta meg azt a lehetőséget, hogy az emberek figyelemmel kísérjék ezt a vitát. Ezért az a gyanúm, látva ezt a hatalmas érdeklődést a költségvetés vitájának első napján, hogy az emberek többségéhez ezen a csatornán már nem fog eljutni, hogy ki mit gondol a világról. Hát akkor majd megpróbáljuk valamilyen más módon ezt megtenni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 72 2015.06.01. 2:03  71-74

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A címhez kapcsolódva természetesen jeleznem kell, hogy lelkes lokálpatriótaként nagyon büszke vagyok Nyíregyháza értékeire, százhúszezred-magammal együtt.

(12.40)

Büszke vagyok arra, hogy ennek a városnak szinte védjegyévé vált az az állatpark, amely évente 400 ezer látogatót vonz, a kezdeti évek néhány tízezer látogatója helyett. Büszke vagyok arra is, hogy ez a város erőfeszítéseket tett azért, hogy százezrek látogassanak el ide, mert a milliárdos nagyságrendű európai uniós források mellett rengeteg saját, önkormányzati és egyéb forrást áldozott ezért.

Amikor hallom a hírt, hogy Budapesten a Fővárosi Állatkert 25 milliárdból fog fejleszteni, némiképp meglepődöm. Meglepődöm azért, mert a nem változó egymilliós látogatói szám elgondolkodtató abban a tekintetben, hogy vajon ezek a források arányosan, célszerűen és méltányosan vannak-e elosztva.

Főleg célszerűen, hiszen ezek az objektumok, ezek a gyönyörűségek turistákat vonzanak, és mindannyian vágyunk rá, hogy ne csak lássák az értékeinket, hanem költsék is a pénzüket. Önök, tisztelt miniszter úr, mindenre képesek egy tervet, hogy ne mondjam, akciótervet vagy legalábbis egy programot rittyenteni; hát van már miniszteri megbízottja a Fővárosi Nagycirkusznak is, legutóbb pedig Vár-programot szerveztek. Ezért kérdezem, hogy programszerűen nem lehet-e ezt csinálni. Nem lehet-e célszerűen és méltányosan úgy fejleszteni, hogy a fővárosban élők a maguk értékeire, a nagyvárosokban élők, vagy ne adj’ isten, a környékbeliek a maguk teremtette értékeikre legyenek büszkék, mert ezeknek az állatparkoknak és -kerteknek az a lényege, hogy állandóan fejleszteni kell, nagyon sok pénzt kívánnak, mert ha nincs attrakció, elmarad a közönség.

Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a választ, miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 52 2015.06.11. 8:56  47-58

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelettel köszöntöm én is önöket, és örülök, hogy ilyen nagy számban látják itt a parlamentet dolgozni. Ez a megjegyzés persze nem arra vonatkozott, hogy lenne valami valóságtartalma, és nem is feltétlenül arra, hogy a téma, amit hallani fognak, olyan rettenetesen érdekes, mert egy kicsit száraz.

Államtitkár úr mondott egy nagyon korrekt előterjesztést a törvényről, amely viselhetné a lex Illatos út címet is, hiszen arról van szó, hogy meg kell oldani egy problémát, ami a fővárosban most előállt, ez pedig az, hogy mérgező, környezetvédelmileg szennyező anyagok találhatók ha nem is a főváros szívében, de mindenképpen a fővárosban, és miután a társaság, amely érdekelt és kötelezettséget viselhet ennek a felszámolásában, felszámolás alatt áll, ezért valamilyen állami szerepvállalás szükséges.

(11.30)

Anyagi szerepvállalás is, hiszen nemcsak hatósági jogkörökben kell eljárni azoknak, akik erre fel vannak hatalmazva, hanem nyilván anyagiak is felmerülnek majd, részben a mentesítésnél, a szennyező anyagok elszállításánál és különféle egyéb eljárásoknál.

Államtitkár úr nagyon korrekt volt, de én szeretnék két szempontot még a törvényjavaslat mellé tenni. Nemcsak az a vita tárgya, hogy egy állami beavatkozásnál az Illatos úton szükséges állami pénz, és nyilván, miután ez közpénz, valamilyen visszatérülést garantálni kell ‑ ez a cél egyébként helyes ‑, hanem felmerülnek ennél az ügynél különféle egészségkárosodást előidéző vagy a későbbiekben előidéző folyamatok, amelyekre szintén jó lenne majd rápillantani. Miután államtitkár úr, tudom, hogy nem feltétlenül érdekelt szakemberként az egészségügy ügyeiben, mégiscsak elmondom önnek azt, hogy talán valamiféle jelzés a kormányzatnak szükség lenne arról, hogy nemcsak az ügy megoldásáról és az anyagiak, az állami pénzek megóvásáról kell hogy szó legyen, hanem arról is, hogy egy nagyon jelentős állami beavatkozást kívánó egészségügyi felmérés és beavatkozás is szükséges, amelynek a pénzeiről, állami pénzeiről már ilyenfajta visszatérüléssel nem nagyon beszélhetünk, mint ami előttünk fekszik.

A másik szempont, amit szeretnék a megjegyzéseim előtt elmondani, az, hogy bár ez az előterjesztés viselheti a lex Illatos út vagy a lex Illatos út megoldása címet, de a későbbiekben érvényes lesz az ilyen típusú összes ügyre, ezért nemcsak arról van szó, hogy ez a törvényjavaslat megold egy, egyébként nagyon-nagyon elképesztő problémát ‑ nem tudom ezt másképpen fogalmazni ‑, hanem arról is szól, hogy a későbbiekben, ha előállnak ilyen helyzetek, akkor mi az eljárásrend és mi a meglévő garancia. Ezért ezekben az ügyekben véleményem szerint, ha már más helyzetekben is alkalmazható lesz, szükséges a nagyon nagy transzparencia. Az Illatos útnál ez már garantált, mert arra most mindenki figyel, lakók, a lakók képviselői, környezetvédők, emberijog-védők, és szinte mindenki, aki ebben az ügyben érdekelt. Tehát ez az ügy olyan módon vonta magára a közfigyelmet, mármint hogy ezres nagyságrendű, hordóban tárolt szennyező anyagról van szó, hogy most már itt megkerülhetetlen, hogy mindenki tudni fog mindenről, ami abban történik. Ez a része szerintem rendben is van. Azonban ha később, a törvény alkalmazása során felmerül az, hogy különféle más helyzetekben a törvény passzusait kell alkalmazni, miután itt közpénzekről van szó, miután felszámolási vagy végelszámolási eljárásokról van szó, miután ott meglévő eszközökről van szó, adósokról és egyebekről, akkor szükség lenne a nagyon nagy átláthatóságára a folyamatoknak. Ezt csak azért mondom, mert az én információim vagy tudásom szerint ennek az Illatos úti tulajdonosnak vagy tulajdonosoknak a tulajdonosi szerkezete meglehetősen ágas-bogas, vagy nem tudom, hogy kell ezt elegánsabban fogalmazni. Szóval, éppen ezért tudomása kell hogy legyen mindenkinek arról, hogy mik a valóságos történetek ezekben az egyébként tényleg elképesztő dolgokban.

Az MSZP részéről azt, hogy az előterjesztés meg akarja óvni a megtisztításba és a rekultiválásba, minden másba fektetett állami forrást, nagyon helyesnek tartom, ez egy nagyon helyes törekvés, és hogy ezt érvényesíti részben a csődtörvénynél, részben a kisajátításnál is, ezt helyeslem. Az a törekvés, mely szerint hogyha nincs, aki jótálljon a csődbe ment helyett, csak a magyar állam vagy adott esetben a magyar kormány, és a kormány meg akarja óvni az erre fordított pénzeket vagy visszatérülni akarja látni, ezt én a magam részéről helyeslem, az erre irányuló törekvések rendben vannak.

Azt gondolom, szintén helyes törekvés, hogy különféle területekre is előrelátóan kiterjeszti az előterjesztés ezt a javaslatot, azonban azt mégiscsak meg kell jegyezzem, hogy kicsit fájó pont ennek a törvénynek az előélete. Mint tudjuk, ezeknek a törvényeknek két megelőző törvénye is volt, ebben különösen ez a nemzetgazdasági szempontból fontosnak nyilvánítható társaságok és az erre vonatkozó különeljárások ügye volt, ami ellen mi akkor tiltakoztunk. Azért tiltakoztunk, mert úgy láttuk, hogy meglehetősen nagy mozgásteret ad a kormánynak arra, hogy azt a jogszabályt könnyű kézzel alkalmazhassa, és könnyű kézzel mutathasson rá bárkire, hogy ő nemzetgazdaságilag fontos, és érvényesítsen különszabályokat ebben. E miatt az előélet miatt azért vannak bizonyosfajta fenntartásaink, bár úgy látom, hogy ezt a konkrét ügyet egyébként meg lehet oldani ezzel a jogszabállyal.

Volt egy másikfajta előélete is ennek a törvénynek, a törvény egy darabjának, szintén nagy vitát váltott ki a parlamentben a kormány és az ellenzék között. Ebben a szocialisták szintén nemmel szavaztak, és meg is mondtuk az indokainkat, mert úgy gondoltuk, hogy ezeknek a szavazásoknak az a gyanú az oka, mely szerint nem feltétlenül csak a nagy közösség érdekében lehet eljárni ezekkel a törvényjavaslatokkal, hanem magánérdekek, lobbik és mások érdeke alapján is. Mondom ezt azért, mert mondjuk, most éppen fülig ülünk ‑ és elnézést, elnök úr, hogy egy pici kitérőt teszek, de tényleg csak egy kicsit ‑, fülig csücsülünk az ESMA nevezetű cég problémájában. Ugye, volt egy cég, amelyik elhelyezhetett a villanyoszlopokon reklámokat, aztán behozott a kormánytöbbség ide egy törvénytervezetet, amelyik ezt megtiltotta, ezzel a céget gyakorlatilag lenullázta, majd ezt a céget megvette egy kormányhoz közel álló ember, és most visszacsinálják az egészet, behozták a törvénytervezetet, és újra lehet kirakni reklámokat ezekre az oszlopokra. Tehát ilyen eljárások miatt azért ‑ hogy mondjam? ‑ van bizonyosfajta tartás az ilyen behozott javaslatokkal kapcsolatban, ez a tartás fenntartás egyébként, legalábbis részünkről, mert jó törvénytervezetet az Illatos úti probléma gyors, az ottaniak számára fontos megszüntetéséhez persze hogy fel kell használni, ez a része teljesen rendben, de nagyon sok olyan eset árnyékolja be ezeket az egyébként gyors és jó törekvéseket, amelyeket nemcsak ezzel a bizonyos említett céggel kapcsolatban, hanem mással kapcsolatban is tudnék sorolni.

Nem fűzve tovább a szót, én azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy helyes törekvéseket tettek le az asztalra a konkrét probléma megoldása ügyében. Én nem vagyok fővárosi, de azt azért érzem, hogy ezt a problémát meg kell oldani, és hogyha államtitkár úr vette ezt a két jelzést, ami arra vonatkozott, hogy egészségügyi problémákra is majd valamilyen módon figyelmet kell fordítani, illetve a transzparencia a későbbiekben fontos lesz, akkor nyilván mi is megfontolás tárgyává fogjuk majd tenni, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatban milyen álláspontra helyezkedjünk.

Köszönöm államtitkár úrnak a tájékoztatását, és köszönöm önöknek, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 106 2015.06.12. 7:34  101-128

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tölteném az időt azzal fölöslegesen, hogy azt bizonygatom, hogy mennyire fontos eleméről van szó az egészségügyi rendszernek, amikor az alapellátásról és a háziorvosokról beszélünk az elénk letett törvény kapcsán. Pusztán csak azt szeretném megjegyezni, ami számomra hiány volt, hogy államtitkár úr csak az elöregedést említette, mint egy nagyon fontos tényezőt, amire figyelemmel kell lenni. Én mellétenném a betöltetlen praxisok ügyét is. Azért, mert... (Dr. Zombor Gábor: Mondtam.) Ha államtitkár úr ezt mondta, mint ahogy jelzi nekem, akkor valószínű, hogy én voltam ebben figyelmetlen.

Ugyanakkor szeretném leszögezni azt a, hogy is mondjam, eléggé mozdíthatatlan álláspontunkat, hogy a finanszírozásnak egy jó pályára helyezése elengedhetetlenül szükséges. Tehát én nem hiszek ezekben a csöpögtetett tízmilliárdokban, mert rendszerszerűen nem változtatja meg a háziorvosok helyzetét, ugyanakkor azt tartanám nagyon fontos­nak, hogy egy kiszámítható és lényegesen növekvő finanszírozási pályára álljanak rá.

Sokat meditáltunk azon magunk között, hogy vajon érdemes-e kiszakítani az egészségügyi törvényből külön a háziorvosokat és az alapellátást és az alapellátásra külön törvényt alkotni. Én önmagában a külön törvényt nem tartom egy teljesen elvetendő dolognak. Rendben van ez, ha fontosságának megfelelően akarjuk ezt a területet kezelni. Ugyan­akkor, mint ahogy államtitkár úr jól sejtette, azzal nem nagyon vagyunk kibékülve, hogy kerettörvényként különféle rendeletekkel akarják majd feltölteni vagy tartalommal megtölteni az elénk letett tervezetet. Egy esetben talán békülékenyek lennénk ebben, ha ezeket a rendelettervezeteket, régi jó szokásához híven a parlamentnek, látnák a képviselők. Én rettentően kíváncsi lennék rá. Ha államtitkár úr végiggondolja azt, hogy milyen lényeges területeken óhajtanak majd rendeletként bevezetni szabályokat, akkor bizonyára megérti azt, hogy minimálisan szakbizottság előtt ezeknek szerepelniük kellene. Hiszen önmagában a kerettörvényre való rábólintása vagy nem rábólintása a parlamentnek még nem jelenti azt, hogy mindent tudunk, hogy mi fog történni ezen a terepen, és úgy gondolom, hogy például olyan esetben, ami számomra egyébként egy eléggé érdekes szabályozás a 4. §-ban, hogy úgy gondoljuk, hogy a szűrés fontos; úgy gondoljuk, és majd különféle kedvezményeket akarunk a rendszerbe építeni, hogy a nem kötelező szűrések működjenek. Ez az egyetlen mondat számomra egy talány.

Én ezzel nemigen békülnék ki a mostani helyzetében, mert ha az államtitkárság kommu­nikációjából következtetni akarok, akkor az is beleférhet ‑ és javítson ki, államtitkár úr, ha ez nem fér bele ‑, hogy a várólistákon és az előjegyzési listákon előnyöket kapjanak a betegek. Ez nekem nem fér bele. Nem fér bele azért, mert van olyan beteg, aki fizikailag, anyagiak okán és a földrajzi helyzete kapcsán nem fog eljutni a nem kötelező szűrésekig. De azért csípőprotézis mégiscsak kellene neki is, és ő az idők végezetéig nem fog ilyet kapni, mondjuk, Szabolcs vagy Borsod zsákfalvaiban.

Ezért tehát az előjegyzési és várólistákkal kapcsolatos elképzelések ‑ nem szerepel a törvény­ben, tudom, lehet majd rá mondani, de mégiscsak ott van a kommunikációban ‑, szóval, ezek az elképzelések számunkra nem elfogadhatóak. Nem kell ezekkel a listákkal variálni, szóval nem kell surranópályákat teremteni és megkülönböztetni beteget! Beteg-beteg, a várólistákat meg csökkenteni kell, meg pláne az előjegyzési listákat, mert most már azok is kezdenek feltorlódni.

A másik ilyen érdekes passzusa ennek a tervezetnek az, hogy próbálja rávenni a háziorvost arra, hogy a szakellátásba minél kevesebb beteget küldjön. Az alapötlet rendben van, tehát számomra is teljesen elfogadható. Ha meg lehet gyógyulni a belépésnél, akkor gyógyuljon meg a tisztelt beteg. Ugyanakkor azért szeretném ebben is látni a részletes szabályozást, merthogy ebben is vannak buktatók. Arra ösztönözni a háziorvost, hogy gyógyítsa meg már ő a hozzá betérő beteget, ez rendben van, de ha arra ösztönözzük, hogy semmiképpen ne küldje szakellátásba, az már nincs rendben, és ezért a részletes szabályok itt perdöntőek lesznek. Tehát bizonyára államtitkár úr meg fogja érteni, és önök is, tisztelt képvi­selőtársaim, hogy ezeknek a részletszabá­lyoknak fantasztikus szerepe lesz abban, hogy mi történik majd ebben a rendszerben.

Érdekes konstrukció a praxisjog megszerzésénél a fedezetként felhasznált finanszírozás. Ez egy érdekes ötlet. Nekem első körben a patika jutott eszembe, merthogy ott a megvásárláshoz ez a hitelrendszer konstrukciójában jó volt. Azért mondom csak, hogy konstrukciójában, mert ha most államtitkár urat megkérdezném, hogy hányan éltek ezzel a lehetőséggel, én úgy tudom, hogy nem túl sokan. Tehát mintha mégsem lett volna olyan kapós ez a hitellehetőség, és mégis mindenki el akarta kerülni azt, hogy ő eladósodjon ebben a rendszerben. De ennek ellenére az, hogy állami finanszírozást, leendő állami finanszírozást használjunk fel fedezetnek, önmagában egy érdekes ötlet. Én itt is kíváncsi lennék rá, hogy akkor ez hogyan fog alakulni. Ugyanis egy leendő finanszírozásra megkötött hitelszerződést számomra is elég újdonság lenne elolvasgatni, hogy akkor abban valójában mi van, és a finanszírozó bank, mondjuk, erre mit mond.

Az iparűzési adó esetében régi vágya volt a háziorvosoknak, hogy ez ne legyen.

(15.40)

Félreértés ne essék, egyetlen háziorvost sem fog megváltani, hogy nem fizet iparűzési adót. Sőt, ha az önkormányzatokkal jó viszonyban voltak, és kedvezni akartak, már találtak arra formát vagy valami módot, hogy ez ne legyen. Én egyvalamit ötletként még hozzáfűznék ehhez: ha valóban egy kicsit javítani akarjuk a komfortérzetüket, akkor a parkolást lehetne még az önkormányzattal kapcsolatos ügyek mellé felvenni, mert számukra ez is lényeges, különösen azokban a nagyvárosokban, ahol ez problémát jelent egyébként is.

Én mindent elhiszek Molnár Ágnesnek, amit elmond, ugyanakkor az ügyeleti díjak esetében az önkormányzatok folyamatosan jeleznek vitákat a háziorvosok és az önkormányzatok viszonyában. Ez a terület nincs elrendezve, ezért tehát én ebben külön kitérnék arra, hogy itt kötelezettségek legyenek, mert folyamatosan háborúban állnak egymással jó néhány helyen önkormányzatok és háziorvosok. Ami pedig a szakképzettséget, illetve a szakképzettség használhatóságát terjeszti ki a háziorvosoknál, a magam részéről úgy gondolom, ez teljesen rendben van, különösen, ha finanszírozás is társul mellé, ahogy államtitkár úr elmondta.

Ennyit szerettem volna elmondani, és átadnám a szót képviselőtársamnak. A magunk részéről természetesen fogunk beadni módosító indítványokat a tervezethez. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 10 2015.06.15. 5:05  9-12

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban bizonyára egyetértünk, hogy nagyon kevés olyan nemzeti ügy van, amely igényli a megállapodást politikai erők és szakmai szervezetek között. Kevés van ilyen, mert hiszen kevés olyan ügy van hazánkban, amely nem tűri, hogy négyévente más irányba rángassák. Én a magam részéről az egészségügyet, az oktatást és a nyugdíjrendszert sorolom ebbe a körbe.

De nemcsak azért kezdeményeztünk vitanapot az egészségügyről, mert hiszünk abban, hogy ennek a megállapodásnak lenne helye, hanem azért is, mert a szakma azt jelezte, hogy az egészségügy működőképességének a határára ért. Ezt jelezte a szokatlanul egységes és összehangolt tüntetésein. Azt jelezte, hogy elegük van; elegük van azokból a bérekből, amikből nem lehet megélni, és ezért kénytelenek két vagy három munkahelyen dolgozni. Elegük van a megalázó orvos és orvos, orvos és beteg viszonyát megrontó hálapénzrendszerből. Elegük van abból, hogy a kórházak adóssága miatt nem képesek olyan eszközökkel dolgozni, amelyek szükségesek lennének, nem tudják teljesíteni a dolgukat. És elegük van abból, hogy az elvándorlás miatt egyre több munka hárul rájuk, és a lehetetlen helyzet miatt maguk is egyre többször gondolkodnak azon, hogy elmenjenek hazánkból. Arról már nem is beszélek, hogy a betegük előtt vállalhatatlan számukra, hogy egyre hosszabbak azok a váró- és előjegyzési listák, amelyekkel gyógyulni lehetne.

Amikor a szakma ezt kimondta, akkor a kormány folyamatosan egy kommunikációs típusú egészségügyi kormányzással próbálkozik. Összefüggő elképzelésrendszert nem látunk, bedobott és majdnem összeillesztésre érdemes mozaikdarabkákat igen. Csakhogy ezeknek a mozaikdarabkáknak az az egyetlen problémája, hogy összeilleszteni lehet őket, de nem formálnak alakot. Mert ilyen mozaikként volt bedobva darabkaként az onkológiai szűrés, aminek nem látjuk a következményét; ilyen mozaikdarabkaként volt bedobva a várólisták csökkentésére előbb 1, majd talált 5 milliárd, amitől a várólisták nem kezdtek el drasztikusan csökkenni, sőt az utóbbi időben megállt a csökkenés, és újra növekszenek; ilyen kommunikációs mozaikdarabka volt az, amikor önök azt mondták, hogy átrendezik az ellátórendszert, és megállapodnak a kórházakkal. Kérdezem, hol van a megállapodás, és hol van ennek a nyilvánossága. S arról már nem is beszélek, hogy azt mondják, Erdélyben kórházat építenek, a Partiumban, Nagyváradon. Aki az ország keleti részén lakik, az a különbséget pontosan ismeri, önök meg nem.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitanapon azt akarjuk világossá tenni, hogy az egészségügyben szakmai koncepciókról tárgyalni és megállapodni akkor van értelme, ha van kormányzati szándék az egészségügy költségvetésének jelentős emelésére. Nem arra, amit el lehet kommunikálgatni 5, 1 vagy 10 milliárdonként, hanem egy jelentős, egyszeri, legalább 120 milliárdos emelésre. Ha ez nincs meg, nincs értelme annak, hogy szakmai koncepciókról beszéljünk. Ha ez nincs meg, akkor nincs értelme annak, hogy hosszú távon gondolkozzunk az egészségügy jövőjéről. Lehet, hogy önök hisznek abban, hogy el lehet beszélgetni a nyilvánosságban az egészségügy sanyarú helyzetét; mi nem hiszünk abban, és azt gondoljuk, hogy a szándék, valamint a pénz kellene hogy meglegyen. Ebből a szándékot nem látjuk, a pénzről pedig azt mondják, hogy ez meglenne, csak éppen másra költjük el.

Merthogy ez a 120 milliárd kísértetiesen megegyezik az egyébként a gazdagoknak megint kedvező, ámde tulajdonképpen nem szükséges adócsökkentés mértékével, azzal a bizonyos 1 százalékkal, és kísértetiesen, szinte majdnem centire megegyezik a stadionfejlesztésre fordított összeggel, tisztelt képviselőtársaim. Ha erre van, akkor az egészségügyben miért nincs ilyen elhatározás? Miért nem teljesítik a tüntetőknek azt a követelését, hogy nem életpályamodellt, hanem legalább 50 százalékos bérfejlesztést akarnak most, három-négy éven belül pedig százszázalékos belátható pályát? Miért nem akarják a várólistákat csökkenteni azzal, hogy jó finanszírozást adnak az intézményeknek? Miért nem akarnak jó feltételeket teremteni, hogy itthon maradjanak az orvosok? Miért gondolják, hogy az egészségügyről csak kommunikációs alapon kell beszélgetni, de tenni nem kell érte?

Nos, erről akarunk a vitanapon beszélni, reményeink szerint a megállapodás esélyével. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 44 2015.06.15. 1:12  21-50

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Azért használom ki ezt az 1 perc 15 másodpercet, mert azt szeretném, ha ebben a vitában is nyoma lenne annak a módosító csomagnak, amelyet az egészségügy finanszírozásával kapcsolatban adtunk be. Azért nyújtottuk be ezt a finanszírozási javaslatot, mert ‑ mint az már elhangzott a napirend előtti hozzászólásomban is ‑ fontosnak tartjuk, hogy jelentős átcsoportosítások történjenek az egészségügy részére. Amikor ennek a csomagnak a része az egészségügyben jelentős bérfejlesztés, egy megnövekedő kórházi finanszírozás, akkor ezzel azt kívánjuk jelezni, hogy a költségvetés tartalmaz olyan forrásokat, amelyeket, ha átcsoportosítunk, egy lényeges és stratégiai területen lehet javulást elérni.

Miután e módosító csomag költségvetésben való elfogadásának reális esélyét nem látom, ennek ellenére meg akarom jegyezni, hogy változatlanul nyitva az út, a költségvetés következő fázisában még javítható az egészségüggyel kapcsolatos összes kiadás. Ennek reményében tettem meg hozzászólásomat és természetesen a jegyzőkönyv kedvéért. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 238 2015.06.15. 8:06  229-337

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először szeretném elmondani azt, hogy miért kezdeményeztük ezt a vitát, meg azt is, hogy miért nem. Ezt a vitát azért kezdeményeztük, mert az egészségügy elért a teljesítőképességének végső határára. Az egészségügyben dolgozók kinyilvánították, hogy számukra nincs tovább. Elmondták a problémáikat az alacsony bérektől az elvándorláson keresztül a kórházi finanszírozatlanságig. Meglepő egységben mondták el a mondandóikat, most először találtak egymásra, pedig legendásan megosztottak voltak.

Hovatovább a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István vette a bátorságot és levelet írt a miniszterelnöknek, ami azért ‑ valljuk be ‑ nem kevés az ő esetében, a harcos kamarai elnök évek óta hallgat az egészségügy helyzetéről. Ha már ő is levelet ír a miniszterelnöknek, ilyen hallatlan bátorsággal, akkor bizony nagy baj van. És ne vegyék pikírtségnek, amit most mondtam, a baj nagy. Ezért tehát a vitanapot nem azért kezdeményeztük, hogy lejátsszunk egy jó kis politikai adok-kapokot ‑ ebben mi jók vagyunk, tehát ezt vállaljuk ‑, hanem azért, mert ki akarjuk deríteni, hogy a kormány egészségpolitikája micsoda, hogyan akarja ezeket a problémákat megoldani. Úgy akarjuk kideríteni, hogy adunk hozzá javaslatokat. De ha ennek a vitanapnak a vége az, hogy a süketek párbeszéde gyanánt megint elbeszéltünk egymás mellett, önök el fogják mondani, hogy mennyi eredmény van, mi el fogjuk mondani, hogy mennyi baj van, és mint jól végeztük dolgunkat, hazamegyünk, akkor ez bizony a legnagyobb hiba lenne.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ha a vitában alkalom nyílik rá, mondja el, hogy mikor volt utoljára alkalom arra, hogy ellenzéki politikust bármilyen szakmai egyeztetésen vendégül látott. Én ilyenről nem tudok. Azért kérdem ezt ‑ és nem személyes sértettségből, félreértés ne essék, én elviselem ezeknek az alkalmaknak a hiányát ‑, mert úgy gondoljuk, hogy megállapodás kellene a szakmai erők, a politikai erők között abban, hogy merre megyünk. Jelenleg ilyen megállapodás nincs. Nincs olyanfajta megállapodás, ami az egészségügy szekerét ne négyévenként vagy kétévenként lódítaná valamilyen más irányba; nincs a nemzeti ügyként kezelése az egészségügynek, amely legalább valami középtávú megállapodást tartalmazna, hogy mi történjen.

Ezt őrült nagy hibának tartom. Nagy hibának tartom, mert Szócska államtitkár úr, az ön elődje mint egy angolna siklott ki mindig a nagyon kényelmetlen ügyek és kérdések alól, de nála se tudtuk nyomát találni annak, hogy valamiféle összefüggő és koherens egészségügyi elképzelés lenne, amiben legalábbis nagyjából egyetértenek a szereplők. Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, én azt tartanám a vitanap eredményének, hogy legalább a kormányzati erők kinyilvánítják, hogy igen, hajlandók beszélni arról ‑ most már nyilvánosan és közösen ‑, hogy akkor merre menjen ez a szakma.

Én tudom, hogy az is válasz lehet, hogy persze a szakmával vannak egyeztetések. No de hát miféle egyeztetés az ‑ és erre konkrét példám van, elmondom, hogyha szükséges, négyszemközt meg hatszemközt ‑, hogy e-mailre három órán belül kell válaszolni és szakmai véleményt mondani egy bizonyos ügyről. Ilyen nincs, ez nem egyeztetés, ez annak a látszata! Ezért tehát először is azt mondom, hogy megállapodás kellene az egészségügy ügyében és nem pedig az, hogy megpróbálunk más-más koncepciókat mondani.

Én azért állítom, hogy a kormánynak nincs egészségpolitikája, mert az egyetlen dokumentum, ami most ebben érvényesen fellelhető, az „Egészséges Magyarország 2014-2020” program, a benne foglaltak közül jó néhányat maga a kormány változtatott meg a megjelenése után verbálisan. Nem igaz már, hogy valamiféle kisrégiós szerveződést akar a kórházaknál ‑ ez van benne leírva. Aztán utána államtitkár úr környezete, OEP-tisztségviselők azt mondják, dehogy, megyeit akarunk. Na hát, ez így nem megy!

És én nemcsak azt mondom, hogy méltatlan kereseti viszonyok között dolgoznak szakdolgozók és orvosok, méltatlan hálapénzrendszer van, és méltatlan ez az egész szituáció, hanem azt mondom, hogy nincs elképzelés arról, legalábbis közös, hogy merre menjen az egészségügy maga. Ha víziókra kíváncsiak, akkor azt mondom, hogy jó lenne egy betegelvű egészségügy, amiben a beteg partner és nem alárendelt ebben a rendszerben, tudja, hogy mi jár neki, tudja, hogy mit kaphat meg, tudja, hogy mire van lehetősége, és nem kezelik úgy, mint a legrosszabb hivatalokban az ügyfelet. Ehhez persze elégedett, legalábbis viszonylag stabil helyzetben lévő orvosok, szakdolgozók és stabil helyzetben lévő intézmények kellenek.

Nem kerülhető meg az a kérdés, amit államtitkár úr egyébként elkerült, hogy vajon mi a helyzet a most már félig ingyenes egészségügyi ellátással. Látszólag a nemzeti kockázatközösség működik, az egészségügyi ellátás ingyenes, valójában mindenki tudja, hogy nem az. És erre a helyzetre valahogy nem akarunk választ adni, nem hallok és nem olvasok olyanokat, hogy vajon mi a helyzet akkor, mi felé lehet elvinni ezt az egész rendszert. Mert ha tudjuk, hogy ez nem igaz, akkor ne állítsunk olyat, ami nem fedi a valóságot.

Tisztelt Ház! Amiről még beszélni szeretnék, az a pénz. Tehát minden baj forrása az alulfinanszírozottság. Bene Ildikó tudja, hogy nekünk nem személyes konfliktusaink vannak, nem is voltak soha, de mégiscsak azt kell megkérdeznem, képviselő asszony, hogyha az önök esetében méltányolandó tényezőnek tartja, hogy most ennyire futja, a mi kormányzásunk esetén miért nem volt ez méltányolásra méltó tényező, miért állítottak be bennünket gonosznak és olyannak, aki nem a javát akarja az egészségügynek, mikor önök most méltánylását kérik, hogy most ennyire futja. Abban a helyzetben, amikor a költségvetésben mindenféle felesleges presztízsberuházást látunk, és abban a helyzetben, amikor napirend előtt már államtitkár urak eljátszadoztak itt a mondandómmal, hogy akkor, amikor egy hiábavaló, egyébként a keresők 20 százalékának szóló százmilliárdos és a 80 százalékának szóló20 milliárdos 1 százalékos adócsökkentést alkalmazunk.

Javaslataink a következők: 50 százalékos egyszeri béremelés most, három éven belül 100 százalék. Legalább 120 milliárdos tételben emelni kell az egészségügy költségvetését. Ehhez meg kell fogalmazni azokat a célokat, amelyek segítik az itt tartást, az orvosokét és a szakdolgozókét. Ehhez a pénzhez rendszert kell rendelni. A várólisták csökkentése pénzkérdés, ezt államtitkár úr tudja, ha pénzzel lehetett csökkenteni, 1 meg 5 milliárddal, akkor ez a nagyságrend már csökkenteni fogja.

Azzal szeretném zárni a mondandómat, hogy a parlamenti államtitkár napirend előtt azt mondta, hogy örüljünk, mert van vitanap, és ez bizonyítja, hogy milyen demokratikus itt a környezet. A vitanap nem kegy, az egy házszabályi lehetőség, amivel mi éltünk. Ezért tehát ne éreztesse, hogy lehetne ez másképp is, mert nem lehet. Mi ezt komolyan gondoljuk. Komolyan gondoljuk, hogy lehetséges közös megoldást találni, és ha önök a pofozkodást választják most, az is jó, de ha a közös gondolkodást, az is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 330 2015.06.15. 0:57  229-337

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, hogy ennek ellenére is szót ad. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanap kezdeményezőiként a következőket szeretnénk mondani, közös véleményünk. A vitanap nem érte el a célját, de megmutatkoztak a különbségek. Nem érte el azt a célt, hogy egybetartó véleményeket próbáltunk volna megfogalmazni vagy legalábbis közös nevezőt találni. Az ellenzéki oldalnak van ilyen közös nevezője, több pénz kell az egészségügybe. A jobbikos képviselőtársaink, akik nyilván megköszönik majd nekünk, hogy ezen a vitanapon megfogalmazhatták ezt, bátran kezdeményezzenek hasonlókat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az orvosokért, a szakdolgozókért, az egészségügyet segítőkért, legfőképpen a betegekért szerveztük ezt a vitanapot, hiszen mindenki az ő érdeküket kell hogy szolgálja, a betegeket vagy az egészségben tartottakat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezért tehát mindenkinek köszönöm ezt. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 340 2015.06.15. 5:05  339-340

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Szeretnék reagálni a vitanapon elhangzott néhány megállapításra, de főképpen a zárszóra. Azzal szeretném kezdeni, hogy nekem szilárd meggyőződésem ‑ és megismétlem újra, amit a nap elején elmondtam ‑, hogy az egészségügy a három-négy legfontosabb nemzeti ügy egyike, amelyben közép- és hosszú távú megállapodások kellenének politikai erők és szakmai csoportok között, azért, hogy kiszámítható pálya legyen. Ha ez így van, akkor abban az alapkérdésben is meg kellene állapodni, amelyet az államtitkár úr a zárszavában említett, és amelyben az ellenzéki csoportosulások egyébként egy véleményen voltak: ez a több pénz. Azért nagyon fontos ez, mert enélkül nem lehet szakmai koncepciókat gyártani.

Szeretném felhívni a figyelmet az államtitkár úr zárszavára, nagyon súlyos mondatokat mondott. Ő mondta ki először azt a mai kormányzat hivatalos szereplői közül, hogy az egészségügy mai struktúráját megváltoztatni minőségileg ennyi pénzből nem lehet; ha ennyi pénzből kell gazdálkodni, az óhatatlanul minőségromlással járna, leépítéssel járna, munkanélküliséggel járna. Ezt a véleményt egyébként én osztom, hiszen tudjuk, hogy ez így működne. Ezért tehát azt gondolom, hogy nagyon képszerű volt az, amikor a kormány két államtitkára ült itt a vita során: a szakmát ilyen módon képviselő egészségügyi államtitkárság vezetője, és természetesen a nemzetgazdasági tárca államtitkára, akinek kötelessége volt nemet mondani ‑ mert azt mondta.

Az államtitkár úr felelősségteljes gazdálkodásról beszélt, felelős költségvetési politikáról. Most mondok én néhány dolgot, ha megengedi. Szóval, felelősségteljes dolog, amikor a kaszinóknak a koncesszióáfáját elengedi valaki csak egy ilyen egyszerű lobbijavaslattal? Ez rendben van? Ez a felelősség? Felelősségteljes-e 80 milliárdért fenntartani egy kormánytévét, amit 2 százalék ember néz? Ez bizony nem felelősség. Felelősségteljes dolog-e a futball egészen speciális magyar változatának stadionokat építeni 100 milliárdért? Hát, ez bizony nem felelősség! Államtitkár úr, tehát én azt mondom, hogy amikor azzal példálózik, hogy bizony, hát itt vigyázni kell, és akkor felelősen kell gondolkodni, és minden területre gondolni kell; én pedig azt gondolom, hogy a költségvetési politika úgy működik, hogy súlyozunk, az egészségügynek pedig szüksége lenne pénzre. Nemcsak azért mert… Én nem nagyon hiszek ezekben az összeesküvés-elméletekben, hogy ha az összeomlásról beszélünk, az bizonyos gazdasági lobbicsoportok érdekeit szolgálja ‑ de ebben legyen vitánk! ‑, de azt gondolom, hogy ha így megy tovább, akkor bizony ennek katasztrofális következményei lesznek.

Ezért tehát én messze szeretném képviselni azt a véleményt, ami itt kialakult, hogy lényegesen több pénz nélkül nincs koncepcióváltás, nincs szakmai koncepcióváltás az egészségügyben. Márpedig hogyha azt a víziót próbáljuk meg a valóságba átültetni, hogy egy nagyon betegelvű, egyébként elégedett orvosokkal és szakdolgozókkal működő egészségügy kellene, akkor bizony ehhez először politikai döntés kellene ezekről a forrásokról, és utána meg lehetne vitatni minden szereplőnek, hogy szakmai értelemben ez hogy nézzen ki, mi legyen benne, és mi nem. Újra a képviselő asszonyra nézek, bizonyára tudna olyat mondani a védőnői szolgálat esetében, amit több pénzzel azért még minőségibbé teheti ezt a magyar hungarikumot (Dr. Bene Ildikó: Biztos.) vagy unikumot, bocsánat, mert hungarikumnak még nem az. Ezért tehát hogyha ezen múlnak szakmai koncepciók, előbb a kérdés úgy szól, hogy van-e ehhez forrás, és utána lehet beszélni arról, hogy hogyan oldjuk meg szakmailag.

Ebben a tekintetben még lenne egy megjegyzésem, ami azért nagyon lényeges, és ebben a vitában ez is elhangzott. Lehet vitát folytatni, hogy ki volt a rosszabb és ki volt a jobb ebben az ügyben; ebben a tekintetben egyébként csodálkozom a mellettünk, a bal oldalon ülő frakción, akik azon csodálkoznak, hogy egy ellenzéki párt vitatkozik egy kormánypárttal és viszont, és ennek még hangot is adnak. Hát mi az ördög lenne a feladatunk? Hogy ütköztessünk koncepciókat, elképzeléseket, megvitassuk, és próbáljunk dűlőre jutni ebben. De azért néhány dologban lehetnénk egy kicsit kevésbé szűkkeblűek. Szóval, azt a vitát, ami arról szólt, hogy a fejlesztések hogyan zajlottak, azt eldönti az egészségügy legfontosabb dokumentuma, ami most pillanatnyilag rendelkezésünkre áll: „Egészséges Magyarországért 2014-2020”, abban az szerepel, hogy az elmúlt ciklusban sosem látott fejlesztések zajlottak az egészségügyben, az elmúlt európai uniós ciklusban, 2007-től ‑ Szabó József képviselőtársam nagyon pontosan mondta ezt ‑, na, azt valakinek elő kellett készíteni.

Ezért tehát hogyha megengedőbbek leszünk egymással, könnyebben dűlőre jutunk szakmai ügyekben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 48 2015.06.23. 1:40  47-52

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az általános vita és az összegző jelentés kapcsán azt tudom mondani, hogy egy szükséges változtatással állunk szemben. A vitában is elhangzott, hogy tulajdonképpen a „lex Illatos út” ügyéről van szó, magyarul arról, hogy el kell rendezni törvényi úton is egy létező problémát: egy csődbe ment, egyébként veszélyes anyagokat tároló társaság állami segítséggel történő felszámolását és a veszély megszüntetését.

(11.20)

Ezzel a törvényjavaslattal és azzal, hogy az erre szánt közpénzt a kormány védeni akarja, mi a vitában egyetértettünk. Egyetértettünk azért is, mert nyilván a ráfordításoknak valahol meg kell térülniük, hiszen nem lehet duplán felelőtlen vagy nem is csak felelőtlen társaságok eljárását, ami káros, mindig közpénzzel fedezni. A helyeslő és támogató javaslatok mellett egyetlen szempontot említettem meg ‑ és tudom, hogy az összegző jelentésnek nyilván nem képezheti részét ‑, mégpedig azt, hogy a csődeljárással kapcsolatos törvény, a pénzügyi rendezés fontos, ugyanakkor meg kell vizsgálni az egészségügyi vonatkozásokat is, hiszen önmagában csak a közpénz védelmével és a felszámolással, a konkrét veszély megszüntetésével még nem történt meg minden intézkedés.

Én ezt az egyetlen szempontot ajánlanám újfent a vita kapcsán a kormányzat figyelmébe. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 56 2015.06.23. 1:17  53-58

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Annyit szeretnék hozzáfűzni Kunhalmi képviselőtársam felszólalásához, hogy a kormány figyelme egyébként fordulhatna a tartalomszolgáltatás tartalmi elemeinek befolyásolása felé. Ez alatt azt értem, hogy nagyon sok értékes, egyébként konszenzusos alapon is közkincsnek örvendő tartalmat lehetne és kellene sugározni, valamint kívánatos lenne, hogy a kevésbé értékes, sőt társadalmi szempontból nem hasznos tartalmakat másfajta és áttételes kormányzati eszközökkel próbálja le- vagy kiszorítani a kormányzat.

Én azért gondolom, hogy erről kellene inkább szót ejteni, mert magam is azt hiszem, hogy a pénzügyi szabályozás, a különféle adók, illetve a díjak bevezetése vagy be nem vezetése helyett jobb lenne foglalkozni egy kicsit azzal, hogy akár a közszolgálati, akár a kereskedelmi médiumok mit sugároznak, és főleg kinek, és ha nem tűnik ez túlságosan patetikusnak, hogy milyen hatással van ez gyermekeink, sőt saját magunk lelki békéjére, azaz fejlődésére is. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 6 2015.06.30. 5:01  5-8

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mint mindannyian tudják, 1992 óta minden július 1-je a magyar egészségügy napja. Ez a nap Semmelweis Ignác nevét viseli, és arra szolgál, hogy kifejezzük megbecsülésünket és tiszteletünket az egészségügyben dolgozók iránt. 2010 óta Réthelyi Miklós miniszter úr javaslatára ez munkaszüneti nap az egészségügyben dolgozók számára, még akkor is, ha tudjuk, hogy ennek inkább csak szimbolikus jelentősége van, hiszen ezen a napon is ügyelnek, ezen a napon is gyógyítanak, és ezen a napon is megpróbálnak bennünket egészségben tartani.

Ha valamiről meg kell emlékezni ennek a napnak a kapcsán, az most az egészségügy különösen nehéz helyzete. Különösen nehéz ez a helyzet, mert számtalan gond, probléma és teher nehezedik az egészségügyre és az egészségügyben dolgozók vállaira, akik hivatástudatból, munkájuk szeretete okán, a betegek tisztelete okán végzik a munkájukat, néha nagyon méltatlan körülmények között.

A Semmelweis-nap szól tehát nekik, de nem szól azoknak, akik már nincsenek itt, akik valahol Európában keresik a boldogulást orvosként vagy szakdolgozóként. A Semmelweis-nap nem szól nekik, de értük szólhat. Értük szólhatna akkor, ha azt mondanánk, hogy gyertek haza, mert van miért. Az elvándorlás nem csökken, és nagyon sokan mérlegelik azt, hogy vajon a méltatlan körülmények és a lehetetlen bérezés miatt máshol keressék a megélhetést és máshol keressék a boldogulást.

A Semmelweis-nap okán beszélnünk kell arról, hogy ebben az egészségügyi rendszerben, amelyben mi is gyógyulunk vagy megpróbálunk egészségben maradni, létezik a hálapénz rendszere, ami megrontja a viszonyt orvos és orvos, orvos és beteg, orvos és szakdolgozó között, méltatlan körülményeket teremtve. Tudom, a kormányzati többség már visszaszívta azt a kezdeményezést, hogy a hálapénz legyen legális, mégsem lehet nem szólni arról a jelenleg létező gyakorlatról, amelyben orvos és orvos között rossz a viszony, mert az egyik kap, a másik pedig nem; orvos és szakdolgozó között rossz a viszony, mert az egyik többet kap, a másik meg nem; orvos és beteg között, mert a beteg úgy gondolja, hogy meg kell vásárolni a jobb ellátást vagy a jobb ellátás érzetét. És persze, minden egészségügyben dolgozó érzi a pénztelenséget, a lehetetlen körülményeket és azt, hogy kórházban vagy intézményben, járóbeteg-ellátásban vagy máshol lehetetlen körülmények között dolgoznak azok, akik őket gyógyítani akarják.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem segít, ha csak azt mondjuk, hogy némi pénzzel akarunk javítani a helyzetükön. Az egészségügyben dolgozók 50 százalékos bérfejlesztést és belátható időn belül 100 százalékot követelnek; támogatható ez a követelés. Azt mondják, nagyjából 100-120 milliárd kellene most rögtön az egészségügyre, hogy működőképes legyen a rendszer; igen, ez támogatható követelés, és azt gondolom, olimpiai álmok és kongó stadionok árnyékában még inkább támogatható ez a követelés, hiszen ezeket ők is látják.

Amikor arról beszélünk, hogy koncepciók kellenének, akkor megerősítem újfent, hogy az MSZP úgy gondolja, az egészségügy nemzeti ügy, azon kevés ügyek egyike, amit nem lehet négyévente vagy nyolcévente ide-oda rángatva megpróbálni kormányozni. Meg kellene állapodni a szakmával, a képviseletekkel, és meg kellene állapodni a politikának magának is, hogy merre tartson ez az egyébként mondottan ingyenes, valójában nem, szolidaritáson alapuló, de a szolidaritás hiányától szenvedő rendszer. Ez nemzeti ügy, amiből nagyon kevés van; az oktatást, mondjuk, a nyugdíjrendszert tudnám ebbe a körbe sorolni. Hát akkor mi akadályozza meg a kormányzatot abban, hogy a mozaikkormányzás, az elpottyantott ötletek, a becsempészett és tartalmatlan, majd később kormányrendeletekkel kitöltött törvényjavaslatok helyett legyen koncepció? A parlament előtt jelenleg is van olyan törvény, amelynek nincs tartalma; vannak ugyan elvei, de nem tudjuk, mi lesz belőle.

Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, azt gondolom, a Semmelweis-nap kapcsán időszerű lenne arról beszélni, hogy ha nemzeti ügy, akkor cselekedjünk érte közösen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 112 2015.06.30. 5:24  109-126

TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A bizottsági ülésen azért voltunk kénytelenek kisebbségi véleményt megfogalmazni, mert éreztük ugyan, hogy a Népjóléti bizottság által odaküldött indítványok pontosító jellegűek, de két olyan módosító indítványunk létezett a törvénnyel kapcsolatban, amely igényel néhány szót a tisztelt Házban is.

Az egyik éppen a törvény keretjellegéből fakadó módosító indítvány volt, hiszen a törvény szövege, igen helyesen egyébként, arra utal, hogy erősíteni kell a nem kötelező szűréseken való részvételt, és ebben nyilvánvalóan az alapellátásban dolgozó háziorvosok szerepét akarja kiemelni. Ugyanakkor, miután a megfogalmazás további pontosításokat ebben a tekintetben nem tartalmazott, az államtitkár úr kommunikációjából arra következtettünk, hogy itt rejlik a várólistákon és az előjegyzési listákon való előresorolás lehetősége.

Mi ezt a megoldást igazán nem tartanánk jónak, nem tartanánk jónak a várólistákkal való manipulálást, hiszen földrajzi, egyébként jövedelmi és egyéb okok miatt lennének, akik ott ragadnának a végén, lennének, akik előrébb tudnának jutni, lévén, hogy könnyebben tudnak nem kötelező szűréshez jutni, és könnyebben tudnak eljutni ezekhez. Úgy gondoljuk, hogy a háziorvos érdekeltté tétele lehet egy kulcs abban, hogy a nem kötelező szűréseken való részvétel erősítse az egészségben maradást, és ne feltétlenül a gyógyítás legyen az eszköz.

A másik módosító indítványunk egy olyan, egyébként a szakma által ismert és elvarratlan dologra utalt, amely a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok díjazásának, finanszírozásának a rendezését kívánta volna. Államtitkár úr, ebben ‑ és ezt jeleztem a bizottsági ülésen is ‑ persze konzultáltunk, és mindenki tudja, hogy ez az ügy egy régóta húzódó, egyébként ismert okok miatt kialakult, de létező probléma.

A módosító indítvány arra irányult, hogy ebben legyen közeli és valamilyen távlatos megoldás. Államtitkár úr a szakmai képviselettel konszenzusos alapon meghozott döntést említette ebben az ügyben. Jobbikos képviselőtársammal, aki szintén fogalmazott meg véleményt, végül is azt erősítettük, hogy ebben szükséges lenne egy valamilyen módon való lezárása vagy eldöntése ennek a sajátos praxisnak.

Végül a kisebbségi véleményben megfogalmaztuk azt is, hogy a kerettörvényi jelleg nem feltétlenül jó, hiszen a keret kitöltése, mondjuk, kormányrendeletekkel vagy egyéb intézkedésekkel azt is jelenti, hogy ezek nem lesznek kellőképpen publikusak a szakma és a politikai szereplők számára sem. Ezért azt a jelzésemet szeretném megismételni, hogy célszerű lenne ezeknek valamilyen módon a szakmai közegben, esetleg bizottságon vagy netalán itt a Házban való szerepeltetése, rátekintés vagy egy kialakuló vita szempontjából, mert azt a megoldást, hogy a kormány ilyen típusú előterjesztéseket esetleg a honlapján véleményeztet, mondjuk, kettő napig, azt nem nagyon tartanám jónak.

Összességében azt a megállapítást egyébként, hogy az alapellátás és a háziorvosi rendszer egy alapköve az egészségügynek, természetesen értjük és tudjuk. Ennek ellenére azok a háziorvosok, akik véleményt fogalmaztak meg a beszélgetésekben, azt jelezték, hogy e törvény mellett szükség lenne a finanszírozás legalábbis alapos megvitatására, szükség lenne jó néhány olyan intézkedésre, amely átalakíthatná ezt a rendszert.

Ebben a tekintetben persze érezhető, hogy nagyon egyenetlen és nagyon területfüggő az, hogy a háziorvosok közül ki hogyan dolgozik, hiszen vannak olyan praxisok, amelyek betöltetlenek meg betölthetetlennek tűnnek, hiszen olyan vidéken vannak, olyan településen vannak, ahol pedig lassan már a bőség zavarával küszködnek, hiszen létezik budapesti kerület, ahol a betegek egyharmadát legalább már angol nyelven kell megszólítani.

Ezeket az aggályokat fogalmaztuk meg a törvénnyel kapcsolatban, és ha elnök úr ‑ hogy is mondjam ‑ méltányos velem egy kicsit, nem fogalmaztuk meg a kisebbségi véleményben, de a mai nap híre alapján egyetlen mondatot hadd mondjak el. Aki kitalálta azt a hagymázos ötletet, hogy az olimpia nyereségéből kelljen egészségügyet finanszírozni, az szégyellje magát. Szégyellje magát! Ez nem játék! És ezt nem én mondom, hanem azok mondják el, akik az egészségügy szereplői, így a Semmelweis-nap előtti napokban vagy órákban. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 124 2015.06.30. 0:42  109-126

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. A korrektség kedvéért kértem csak erre a negyven-akárhány másodpercre szót.

Megtekintve azt az újságcikket, amely hivatkozási alapul szolgált ahhoz, hogy a várólistákon való előrejutást, valamint a nem kötelező szűréseket összekapcsolják, az államtitkár úrnak ilyen kijelentése ott nem szerepel. Viszont az újságírói hivatkozások az önnel folytatott beszélgetés alapján írják tovább ezt a történetet, és ez alapot adhatott nekem is arra, hogy éljek a gyanúperrel, hogy létezik ez. Örülök neki, hogy az államtitkár úr egy határozott nemmel cáfolta ezt a parlament mai ülésén.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Dr. Zombor Gábor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 36 2015.07.03. 4:39  33-42

TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság szinte minden ellenzékben lévő tagja fogalmazott meg véleményt az előterjesztéssel kapcsolatban. A vita túlfűtött volt és érzelmektől és személyeskedéstől sem mentes, ami azért volt szembetűnő ennek a bizottságnak az ülésén, mert eddig ezt igyekeztünk elkerülni. Azonban a bizottság ellenzéki tagjainak nem is feltétlenül a módosító indítványok tartalmával, bár azzal is volt problémája, hanem ennek a törvénynek a tartalmával és céljával.

A bizottság ellenzékben lévő tagjai megvitatták ugyan a módosító indítványokat, és ebben találtak, volt képviselőtársunk, aki talált ebben még akár támogatható elemet is, ugyanakkor a módosító indítványokkal kapcsolatban több kétely felmerült. Egyfelől az, hogy nem orvosolja ennek a törvénynek az igazi gondját, mégpedig azt, hogy úgy akar szerencsejátékhoz való hozzáférést biztosítani, hogy szinte megnevesíti azokat, akik ezt megszerezhetik; mindösszesen ketten szerepeltek ebben a nem túl hosszú névsorban, élén Andy Vajnával. Másfelől pedig olyan alaptörvény-ellenes elemet visz be a „jogorvoslat nélküli” eljárásba ‑ a jogorvoslat nélkülit kéretik idézőjelben érteni, mert valójában csak egy áljogorvoslatról lehet szó ‑, amely nem fogadható el, hiszen az Alaptörvény másképpen rendelkezik.

A Gazdasági bizottság és a Törvényalkotási bizottság módosító indítványait tehát egyfelől nem támogatta a bizottság, másfelől pedig valóságos vitát folytatott a törvény tartalmáról. Mégpedig egyrészt arról, hogy komoly kételyek merültek fel abban a vonatkozásban, hogy ez a törvény orvosolni tudja az illegális fogadásokat és az illegális szerencsejátékokat, másfelől abban a vonatkozásban, hogy a költségvetésnek bevételkiesést okoz az ilyetén való legalizálás. Mégpedig, mint már említettem, a megnevesített szerencsejáték-szegmenshez való hozzájutás két szereplő részére, hiszen a kaszinókoncesszióval rendelkezők üzemeltethetik ezt.

A törvény alapján az is kikövetkeztethető, hogy ha koncessziós díj nélkül kerül ezekhez a szereplőkhöz a szerencsejáték egyik szegmense, akkor az a költségvetésnek bevételkiesést fog okozni. Bevételkiesést okoz, hiszen meg lehetne ezt másképpen is oldani, mégpedig úgy, hogy valóságos koncessziós jogot értékesítene a törvényalkotó. Másfelől pedig az az eljárás, amelyben személyre szabott törvényhozás folyik ‑ magyarul egyes szereplőket kiszorít, más szereplőket pedig jutalmaz a törvény a szerencsejátékügyben ‑, ez elfogadhatatlan volt az ellenzéki képviselők számára.

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben
Schmuck Erzsébet váltja fel.)

A vitában felmerült még egy elem, az általam már említett, egyébként a NAV eljárásában mindenféle halasztó hatály és bírósági döntés, tehát jogorvoslat nélküli azonnali végrehajtást illetően. Ez az elem, ami felmerült, az pedig az egyik nagyon érdekes magyarországi történet, mégpedig az úgynevezett Flippermúzeum ügye, amelyet egyrészt szerencsejátéknak nyilvánítottak, márpedig nem az különben, másfelől pedig olyan irtózatos méretű bírsággal sújtottak, amely ellehetetleníti a működését. És ez a precedens ‑ mégpedig az, hogy ezt a szereplőt innen ki akarták szorítani ‑ nem túl jó üzenet egyetlen olyan szereplő számára sem, aki részt akar venni ebben.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbáltam röviden összefoglalni ezt az egyébként feltűnően hosszú vitát, mármint a Törvényalkotási bizottság gyakorlatához képest feltűnően hosszú vitát, amely, mint mondtam, nem volt érzelmektől mentes, és akkor még finoman fogalmaztam.

Ugyanakkor a törvény tartalma miatt a szocialisták jelen lévő képviselői ‑ és merem remélni, hogy a többi ellenzékben lévő képviselő is ‑ nem támogatta a módosító indítványokat sem, tehát egyértelműen szavaztunk nemmel ebben a kérdésben. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget és köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 187 2015.09.03. 2:03  186-189

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amikor a tavalyi évben kihelyezett kormányülés volt a megyénkben, akkor került - nem pontos megnevezéssel - a különleges gazdasági övezetek ügye az asztalra. A kormány szerint ez lett volna az a gyógymód, amivel orvosolni lehet a már sokszor elmondott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei magas munkanélküliséget. Sajnálatos módon, amikor a megyénk neve szóba kerül, akkor először ez jut róla eszébe mindenkinek, de különösen az ott élőknek, akik szenvednek a munkahelyek hiányától. Előbb pontos szabályozásra vártak az érintettek, később megszületett ezeknek az övezeteknek a pontos körbeírása is, járásokat nevezett meg a kormányzat. Csak egy mellékszál, hogy a megyében Nyíregyháza kivételével szinte az összes járás beletartozik ebbe a nagyon nehéz helyzetű térségek körébe.

Azóta az igénybe vehető kedvezményekkel, amelyeket én most itt nem részleteznék, nyilván már eltelt annyi idő, hogy a kifejezetten versenyszférára írt különleges adózási és támogatási szabályok eredményét meg lehessen mérni. Azért szükséges ezzel foglalkozni, mert nyilvánvaló, hogy megyénket nem a közszféra, nem a közmunka fogja kihúzni a slamasztikából és ebből a sanyarú helyzetből, hanem az, ha minél több munkahely jön létre, amely nemcsak létrejön, hanem tartóssá is válik a megyében, tartóssá még akkor is, ha ezek a kedvezmények vagy kedvezmények köre bizonyos idő után már nem vehető igénybe.

Azért gondoltam, hogy rá kellene pillantani erre a helyzetre, mert a remények nagyok voltak, ezért aztán írásban is és most szóban is egy nagyon egyszerű kérdést szeretnék feltenni, hogy hány ilyen munkahely teremtődött ezeknek a kedvezményeknek a kapcsán, és ami lényegesebb, hány ilyen munkahely maradt meg a megyében tartósan.

Elnök úr, ennyit szerettem volna.

Köszönöm a szót, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 87 2015.10.06. 9:45  82-123

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Szűréseket és kötelező szűréseket végezni minden közösségben lehet, indokolt. Végzünk itthon is, azért, mert tudjuk, hogy bizonyos életkorok, földrajzi hely tartalmaznak kockázatokat.

A migránsok esetében - amely ügyében azért mégiscsak azt mondanám, hogy a napokban hazánkon áthaladó menekültek ügyében - a helyzet az, amit ön mondott: nem ismerjük a kockázatokat. Ezért tehát a szűrés és kötelező szűrés bevezetése indokolt. Erről az alapról indulunk akkor, amikor a véleményünket megfogalmazzuk.

Ugyanakkor szeretném azt elmondani, tisztelt államtitkár úr, hogy az MSZP már júniusban kezdeményezte azt, hogy ezeket a szűréseket el kell végezni. Abban az időben azonban a kormányzati erőben némi zavar mutatkozott, mert az önök államtitkára azt állította, hogy nem kötelező új jogszabályt alkotni hozzá, és el lehet végezni ezeket a szűréseket.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd mondjak két adatot: június végéig 66 788 menedékkérőt regisztráltak, ugyanakkor 737 esetben végeztek szűrést. Kérdezem önt, államtitkár úr: mi volt a helyzet akkor, amikor ez megtörtént? Mondhatnám azt is, hogy jó reggelt kívánok, hogy fel tetszettek ébredni, hogy itt van az asztalunkon egy törvényjavaslat, amely előírja a kötelező szűrést. Az, hogy az államtitkáruk azt mondta, hogy nem kell ehhez külön törvényjavaslat, most legyen teljesen mellékes körülmény, beszéljék meg egymás között. Azt azonban, hogy már júniusban 66 ezer ember regisztrált, és ebből önök képtelenek voltak a szűrésig eljuttatni a nagy többségüket, csak 737 embert, ez komoly kormányzati hiba. Tehát azt mondom ennek a törvényjavaslatnak az ügyében, hogy támogatjuk, de amit önök tettek, az viszont baj.

Abban az időszakban, amikor azt mondtuk, hogy a jogszabályok elegendő lehetőséget adnak az alkalmazásra, önök azt mondták, hogy ez nem így van, és majd később történik valami. Támogatjuk ezt a javaslatot, de ez bizony komoly baj. És akkor, amikor az önök belügyminisztere a napokban bevallotta, hogy tízezrek utaztak át az országon regisztráció nélkül - erről eddig valamiért nem beszéltek -, na, ez még komolyabb baj.

(16.00)

Tehát most, amikor itt van előttünk ez a törvényjavaslat, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, akkor a kérdés jogosan merül fel, hogy mi történt eddig, miért nem volt ez a probléma ilyen komoly probléma, és miért nem intézkedtek annak ügyében, hogy ne csak riogassanak, hanem valóságosan is történjenek intézkedések.

Azt hiszem, hogy ennek a felvetése jogos és nem alap nélküli. Azért nem alap nélküli, mert a júniusi kezdeményezésünkre önök nagyjából vállat vontak és azt mondták, hogy majd történik valami. Nos, ez a valami itt van előttünk egy jogszabály formájában. Mi azt állítjuk, hogy abban az időszakban annak a bizonyos törvénynek az előírásai alapján, amelyet a menedékjogról szóló törvénynek neveznek, lehetett volna intézkedniük, mégis azt mondták, hogy várunk októberig júniustól, és letesszük ezt a javaslatot, amely gyakorlatilag meglévő passzusokat emel át egészségügyi szükséghelyzetekből.

Államtitkár úr, ha szigorúan a tárgynál maradunk, akkor csak annyit kellene mondanunk, hogy támogatjuk, és látni akarunk körülményeket, amelyek ezt a jogszabályt övezik, mert szeretnék néhány lábjegyzetet fűzni az eddig elhangzottakhoz.

Lábjegyzet 1. Mi van azzal, aki nem regisztrált? Mi történik vele? Mi van azzal, aki regisztrált, de mondjuk, börtönbe kerül az önök által elfogadott jogszabály alapján, egy közösségbe, ahol mondjuk, a járványügyi kockázatok azért mégiscsak egy kicsit nagyobbak, mint átutazva Magyarországon egy vasúti kocsiban vagy buszban?

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Lábjegyzet 2. Mi a következmény? Tehát milyen erőforrásokat tudnak mozgósítani önök ahhoz, hogy ezt a hatalmas feladatot elvégezzék? Mi a következménye ennek a törvénynek? Hiszen beszélni kellett volna arról is, hogy a szégyenlősen egészségügyi szolgáltatóknak és másoknak nevezett ott majd dolgozók ügyében vajon lesz-e elég erő arra, hogy elvégezzék ezeket a munkálatokat, magyarul, a szűréseket.

Szívesen hallottam volna arról, hogy vajon melyek lesznek azok az intézkedések, amelyek ebben a speciális esetben megtörténnek, mert ha azt gondolja államtitkár úr, hogy ez a jogszabály elegendő, akkor ön téved, ugyanis az ezzel kapcsolatos speciális előírások léteztek már eddig is hazánkban, de nem menekültekre alkalmazva, hanem járványügyi helyzetekre alkalmazva. Ennek az egészen nagy specialitása az, hogy ha hazánkban járványveszély van, azok az emberek ott laknak és ott maradnak, ezek az emberek viszont mennek. Mi történik, ha megállapítják, hogy valaki fertőző beteg, és a járvány kockázatait hordozza egyénként vagy akár érkező közösségként?

Lábjegyzet 3. Újra megkérdezném, mi a helyzet a nem regisztráltakkal, államtitkár úr, egyáltalán mi a helyzet azokkal, akiket valami, általam fel nem fogott oknál fogva a belügyminiszter úgy gondolta, hogy nem kell regisztrálni.

És végül, bízva abban, hogy a különleges helyzet kihirdetésére nem kerül sor, magyarul, az előttünk fekvő jogszabály, amely csak egy különleges helyzetben és egy kihirdetés után lép életbe, nem lesz, én ebben bízom, hogy nem lesznek ilyen járványügyi kockázatok, azért mégiscsak meg kell kérdeznem, hogy államtitkár úr, gondoltak-e ennek a jogszabálynak a megalkotása során arra, hogy a hazánkba érkező és átutazó vagy átszállított menekültek ügyében mi a helyzet azokkal, akik nem járványveszély lehetőségét hordozzák, hanem csak egyszerűen betegek.

Végül, miután a törvényjavaslat kapcsán nagyon sokszor hallottam kormányzati oldalról megnyilatkozni szereplőket, akik szívesen csoportosítottak adatokat és amelynek ön is folytatója volt az expozéjában, kérdezném, hogy mikor hangzik el a 66 ezer júniusig elment ember adata és a 737 szűrt ember adata. Mikor hangzik el annak az adata, hogy hány embert találtak járványügyi szempontból kockázatosnak eddig, mit tettek vele? Arra már nem is vágyom egyébként, hogy mondjuk, úgy hozzávetőlegesen bemutassák, hogy vajon milyen kockázatokat hordoz ebből a szempontból egy Borsod megyei falu és melyek ezek az adatok magyarországi vetítésben.

Kifejezetten az előttünk fekvő törvényjavaslatról beszéltem eddig. A mai nap elhangzott hozzászólásainak, főleg a napirend előtti hozzászólásainak ismeretében azonban muszáj elmondanom még egy dolgot. Államtitkár úr, különösen ön és mások itt a nap elején nagyon szívesen beszéltek arról, hogy hogyan lehet bizonyos kontextusba helyezni a menekültek ügyét, különösen úgy, hogy ki támogatja és milyen okokból őket és így tovább. Lehet ilyen vitát folytatni, ha színvonalas. Lehet, mert miért ne lehetne, hiszen én azokkal értek egyet az önök padsoraiból, akik azt mondták éppen a mai nap folyamán, hogy mindenről lehet vitázni. Lehet, ha színvonalas.

De, államtitkár úr, nem állom meg, hogy el ne mondjam a napirendi pont kapcsán, amit ön ma ebben a dologban elmondott, az nem egy színvonalas vita lehetőségét hordozta, hanem egész egyszerűen politikai idiotizmus volt, és ez sajnos, nagyon-nagyon sajnos azoknak a lenézése, akiket megtisztelhetnének azzal, az embereket, hogy lehetőség szerint valamivel színvonalasabb vitalehetőséggel és ismeretanyaggal traktálnák őket az ilyen teljesen infantilis beszólások és beszélgetések helyett.

Ezzel csak azt szerettem volna, és bízom abban, hogy a különleges állapot kihirdetésére nem kerül sor, bízom abban, hogy lesz elég erő és lesz elég ember az akkor már kötelező szűrések kezelésére, bízom abban, hogy a stabil járványügyi helyzet marad és nem válik kockázatosabbá, és végül bízom abban, hogy az előttünk fekvő papír nem egy újabb propagandaszempontot szolgált, hanem a valóságos cselekvés lehetőségét. Elnök úr, köszönöm szépen. (Horváth Imre tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 97 2015.10.06. 1:50  82-123

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Révész Képviselőtársam! Harangozó Tamás a Törvényalkotási bizottság július 3-ai ülésén kérdezett a kormány képviselőjétől egészségügyi kockázatok ügyében. Ezzel csak azt a tényt szeretném megerősíteni - tényt, és nem érzetet -, hogy az MSZP ezt akkor jelezte, és azt a választ kapta, hogy a probléma nem probléma, és megoldott. Szó sincs róla tehát, hogy az van, amit ön állít, pont a fordítottja van.

(16.40)

Felkai László, a BM közigazgatási államtitkára Harangozó Tamás TAB-ülésen elhangzott felszólalására reagálva az alábbiakat írta augusztus 5-én: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kezdeményezte a menedékkérők egészségügyi szűrését az ÁNTSZ illetékes szerveinél, a szűrővizsgálatok elvégzésére azonban … az ügyfelek jellemzően a vizsgálatok elvégzését megelőzően elhagyták a befogadó­állomást, mindenesetre 737 esetben sikerült. Az, hogy elhagyták a befogadóállomást, képviselőtársam, kinek a problémája és kinek a felelőssége? Az MSZP-é? Ugye, ezt nem mondja komolyan? Tehát beszéljünk már arról, ami itt történt és azóta is történik! Az önök államtitkára úgy gondolta, hogy ezt a problémát nem tudja megoldani. Akkor tessenek szívesek lenni őt számon kérni és nem engem!

A másik pedig, bár a tárgynál maradva, de reagálva erre a bizonyos napirend előtti felszólalásra, illetve az államtitkár úr reakciójára, azt azért nem gondolja komolyan, hogy itt szóvá teszi, hogy miért nem a törvényhez ragaszkodom, és arról beszélek, az államtitkár úr pedig beszélhet a reakció bármilyen lehetősége nélkül zöldségeket - merthogy azt beszélt. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 115 2015.10.06. 2:03  82-123

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Fideszes, illetve Kormánypárti Képviselőtársaim! Akarnak kérni egy kávét, esetleg? (Zaj, közbeszólás a Fidesz soraiból: Már ittunk.)Merthogy most jelenleg az a helyzet áll elő. Ugyanis ez a világ abszurditása, hogy a magyar parlamentben az ellenzék egymással vitatkozik és nem az előterjesztésről. Ezért én azt szeretném mondani az előterjesztéssel kapcsolatban egyszer tényszerűen: nem arról van szó, hogy holnaptól kezdve minden menekültet megszűrnek, hanem csak akkor, ha ez a bizonyos válsághelyzet, amit kihirdetnek, előáll. Erről vitatkozunk. Nem állt még elő.

Kettő: tényszerűen szeretném megjegyezni, tisztelt képviselőtársaim, ma az a helyzet, hogy a menekülteket a magyar kormány vonattal szállítja Hegyeshalomig. Ennyi és nem több. Nem is látjuk őket, magunk között szólva.

Három: én a kormánynak címzett kritikát, ha általánosságban menekültügyről van szó, úgy tudom megcímezni, hogy ha ez valóban egy súlyos, nem nemzeti ügy, nemzeti baj, akkor ebben bizony konszenzusra kellett volna törekedni, és folyamatosan működtetni a pártok közötti egyeztetési rendszert, úgy, hogy persze az ellenzék tekintettel van, hogy a kormány cselekvőképes, és tekintettel van a parlamenti arányokra, ez teljesen világos, de ez megérte volna ezt a misét, és nem állnának elő ilyen helyzetek, amikor mi itt vígan elvagyunk egymással, mármint itt egy-mással, és beszélgetünk arról, hogy ki milyen párt, miközben arról kellene beszélni, hogy ez a probléma velünk fog maradni nagyjából egy évtizedig, ha nem tovább, amit én nem nagyon kívánok magunknak.

Ezért tehát az előterjesztéssel kapcsolatban szeretném csak annyiban kritikával illetni a kormányt, hogy bizony nem kellene ilyen előterjesztésekről akkor vitatkoznunk, ha ebben az ügyben folyamatos nemzeti konszenzusra, egyetértésre való törekvés lenne a kormányban, nemcsak a pártok között, hanem minden szereplő között. Ennyit szerettem volna megjegyezni, a továbbiakban pedig a vitát a magam részéről befejeztem. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 56 2015.10.07. 15:02  1-88

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állam­titkár Úr! Döntően a költségvetésnek az egészségüggyel foglalkozó fejezetével szeretnék foglalkozni, de előtte engedjenek meg három megjegyzést.

Én, büszkén mondom, az ország második legnagyobb megyéjéből származom, és volt alkalmam feltenni Czomba államtitkár úrnak egy kérdést az elhelyezkedést segítő programokról megyénket illetően. Államtitkár úr tájékoztatott, hogy 2,8 milliárd forintot költöttek arra, hogy ezer embert időlegesen foglalkoztassanak kkv-knál. Államtitkár úr, véleményem szerint az, hogy időlegesen munkába állítottunk ennyi embert ott, az nem eredmény. Jelen pillanatban a dolgok úgy állnak, hogy ott elhelyezkedni sokaknak egyáltalán nincs lehetősége, mert a falujában nincs munka, kistelepülésén nincs munka, utazni meg nem tud, mert olyan keveset keres, hogy nem tud utazásra költeni. Tehát komolyan gondolnék egy vitát arról, hogy a tartós munkahely teremtése mennyiben lenne hasznosabb befektetés bármilyen más eszközzel is.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A második megjegyzésem az, amit ön mondott a szegénység és a leszakadás kapcsán. Azt mondta, hogy munkanélküli és sokgyerekes. Akkor én mondok még három okot: beteg, rokkant és öreg. Csakhogy önök ezekkel nem akarnak foglalkozni. A táppénzszabályok drasztikusak; önök valami teljesen brutális, de brutális újravizsgálási procedúrával küldtek vissza féllábúakat munkaképesnek nyilvánítva - most szándékosan sarkítok -; és nem akarnak foglalkozni a korkedvezményes nyugdíjba vonulással. De ezt önöknek nem fogja megköszönni a vasutas, aki hóban meg hőségben is dolgozik 58 évesen, és most attól reszket, hogy a következő orvosi vizsgálat majd elkaszálja, és mehet segélyre. Tehát a leszakadásnál az önmagában, hogy munkanélküli meg sokgyerekes, kevés ok. Jó lenne ezekkel is foglalkozni.

Végül a harmadik ilyen megjegyzésem a költségvetési beszámoló átláthatóságára vonatkozik. Államtitkár úr, ez nem mennyiségi kérdés. Engem, mondjuk, nagyon hidegen hagy, hogy hány kiló az az irománytömeg, ami ott hever az asztalán. Boldogabb akkor lennék, ha az egészségügyi fejezetben összetalálkoztam volna egy elemzéssel, ami a bérekkel foglalkozik. De ilyennek nem találtam nyomát. Sőt, semmi ilyesminek nem találtam nyomát, ami legalább valamiféle összehasonlításra alkalmat adna akár az ágazaton belül. Az átláthatóság nem arról szól, hogy mekkora tömegű az adat, ami előttünk fekszik, hanem hogy mire alkalmas a beszámoló, hogyan tudunk belőle következtetéseket levonni, és ezek a következtetések mifélék.

Na most, az már egészen komikus, hogy különféle gyógyszerhatóanyag-tartalom alapján találunk egyoldalas táblázatot, de azt nem tudja megmondani ez a beszámoló nekem, hogy mondjuk, a szakdolgozók bére hogyan emelkedett 2014-ben 2013-hoz képest, esetleg 2011-hez képest, de azt meg tudja mondani nekem, hál’ istennek, például hogy mennyivel csökkent a kórházakban az ágyak száma, amit finanszíroznak.

Na, akkor vágjunk bele! Én messze tisztelem azokat a vitákat, amelyek arról folynak, hogy a gazdasági körülmények és a költségvetés viszonya milyen. Költségvetési szempontból azonban mégiscsak azt mondom, hogy a döntések arról szólnak a költségvetés esetében, hogy a befolyt pénzeket milyen közfeladatokra és hogyan használjuk el. Ebben a tekintetben az egyik legfontosabb közfeladat, amit egyébként mindenki nemzeti ügynek nevez, és az is, az egészségügy, amelynek költségvetése sorozatban csökken az elmúlt években, különös tekintettel a gyógyító-megelőző kasszára.

Ez 2014-ben sem volt másképp. Ennek nagyon érdekes jelét adták egyébként önök. Mert megnéztem, hogy mi volt a fantázianeve ennek a költségvetésnek, ugyanis mindegyiknek van, hol az adócsökkentés költségvetése, hol más. Ezt a költségvetést önök úgy kezdték el reklámozni, mint a háziorvosoknak nyújtott hatalmas kedvezmények költségvetését. Ment is erről a szöveg egy jó darabig a nyilvánosságban, majd abbahagyták, és elnevezték a rezsicsökkentés költségvetésének. Nem tudom, miért különben, mert én ebben a költségvetésben nem találtam nyomát sem annak, hogy milyen rezsit csökkenthet a költségvetés maga. De hogy végül is önök átálltak erről a trackről, hogy a háziorvosok és általában a gyógyítás, annak az volt az oka, hogy rájöttek arra, hogy nem lehet 10 milliárd forinttal megoldani a háziorvosok ügyét. Nem is oldották meg.

Hál’ istennek, ez a beszámoló arra azért alkalmat ad, hogy bemutassa, nem következett be nagy áttörés sem a betöltetlen háziorvosi praxisok ügyében, ami néhol már égető probléma, nem következett be áttörés eszközellátottság tekintetében és finanszírozás tekintetében sem. Ez az első olyan jele annak, hogy ez az egészségügyi költségvetés a beszámoló szerint is nagyon szűkmarkúan mért forrásokat ennek az ágazatnak.

A másik ilyen, amiről ez a beszámoló, mint említettem, nagyon szégyenlősen beszél, a bérezés helyzete. Mert azt gondolom, úgy kellene csinálni, amit önök nem egészen így csinálnak, hogy beazonosítunk problémákat, és megpróbálunk rájuk valamilyen megoldást találni. A problémák beazonosításában sem vagyunk egy véleményen önökkel, államtitkár úr. Mert mi azt mondjuk, hogy elvándorlás, hálapénz, eszközellátottság, a háziorvosok életkora, várólisták hossza, és így tovább. Önök azonban gyakorta még ezeket is vitatják.

Azt mondják, hogy a hálapénz nem probléma, hol legálissá akarják tenni, hol meg hallgatni akarnak róla. Önök azt mondják, az elvándorlás nem probléma, hadd próbálja ki magát Londonban is a kedves doktor úr és a kedves nővérke. Mi ezt egyébként nem így gondoljuk, mert probléma, mert most már az ellátást veszélyezteti; már a rezidens ügyel magában, ami ugyebár tilos, és így tovább. Önök azt mondják, hogy nem probléma az életkor, és nem átallották macerálni az orvosokat azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár után vagy vonuljon nyugdíjba, vagy gyógyítson tovább, de a kettőt együtt semmi esetre sem csinálhatja. Majd amikor rájöttek, hogy szakmai értelemben mekkora károkat okozna ez az egészségügynek, akkor valamilyen homályos ösztöndíjrendszerrel próbálták ezt a problémát feloldani, ami, mint megtudtam, már nem működik.

Úgy gondolom, ha már a problémákban sem értünk egyet, akkor a megoldás sem lehet ugyanaz kettőnk számára, mármint az ellenzék és a kormány számára. Mert ha a bérezés ügyében önök, az önök államtitkára azt mondta a szakdolgozók tüntetésén, hogy az önök kérései jogosak, ezt mondta ugyanis, akkor ennek a költségvetési részét keressük a 2014-es meg a 2015-ös, meg a 2016-os költségvetésben is. És egyikben sincs benne. Mik voltak ezek a követelések? Azonnali 50 százalék és 100 százalékra felhúzott béremelés 2018-ig. Mit tettek önök akár a 2016-os költségvetésben? Hát alapbéresítették az eddigi pótlékot, hogy a túlmunkában érvényesíthető legyen. Ezt nem fogják önöknek megköszönni. Ezt nem fogják önöknek megköszönni! Ezt most tették meg, most, igen. Igen, Zombor Gábor beszél erről majd önnek.

Magyarul, az a szám, az az adat, ami arra utal, hogy az egészségügyben dolgozók bére nem változott 2014-ben jelentősen, arra utal, hogy önök ezt a kérést mégsem tartják fontosnak, ha a költségvetésről van szó. Amikor a közösségi oldalakon a nővérke tartja a táblát, hogy 77 ezer nettó 15 év munkaviszony után, akkor az arra utal, hogy egyébként ez a kérdés valóságos, mert ő ezt arccal, névvel vállalja.

A második ilyen ügy, amiről beszélni szeretnék, az az, hogy választható út-e önök szerint az egészségügyi ágazatban lefolytatott folyamatos szűkítések módszere ahhoz, hogy pénzeket teremtsenek elő. Ugye, említettem ezt az érdekes adatot, hogy nem zárunk be kórházat, nem zárunk be kórházat, de 2000-rel csökkent az aktív ágyak száma 2011-hez viszonyítva. Tehát ez a nem akarjuk meggyilkolni a halat, csak éppen leeresztjük alóla a vizet.

(14.10)

Ez számomra azt jelzi, hogy a gyógyítás esélyei csökkentek: kevesebb ágy, kevesebb finanszírozás. Ha ezt összevetjük azzal, hogy a 2014. év ígérete volt - vagy: is volt - a kórházak stabilizálása, akkor megállapítható, hogy 2014-ben ez nem történt meg sem finanszírozási ágon, sem egyszeri ellátások alapján. Ezek az adósságok vannak, léteznek, ezek arra utalnak, hogy nem a kórházak tisztességtelenek, hanem pénzhiány van ebben az ágazatban, különösen a kórházaknál és a fekvőbeteg-ellátásnál. Ez a pénzhiány pedig nem oldható meg azzal a matematikai mutatvánnyal, amit önök egyébként ebben az évben is be akartak mutatni, hogy van 60 milliárd forintom, ebből kifizetek 90 milliárd forint kórházi felhalmozódott adósságot, és a maradékból meg bért fejlesztek. Mert ezt akarták végrehajtani. Na, most ez 2014-ben sem ment láthatóan. Ment azonban a szféra szűkítése, hiszen a kórházi ágyszám erre utal, a finanszírozás erre utal, és gyakorlatilag azok az apróságok, amiket fel lehetett fedezni ebben a beszá­molóban, hogy a háziorvos szakdolgozójának adtak lehetőséget arra, hogy pluszbére legyen 2 milliárd forint értékben, azok inkább szépségtapasznak tűnnek, mint a problémák valóságos orvoslásának.

Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita nem abban van, hogy a költségvetés tervezett számait sikerült-e betartani és hogy ezek valóságosak-e. Már bocsánatot kérek, államtitkár úr, ha nem lennének valóságosak, ez a költségvetés nem lehetne itt, ezen az asztalon. A Költségvetési Tanács nem engedné ide. Tehát azt ne ünnepeljük már eredményként, ha lehet, ha megkérhetem, ami egyébként szabályszerűen nem is mehetne úgy, mint amire önök utaltak.

Összességében azt kell hogy mondjam, hogy az a 2014-es beszámoló, aminek a darabjait más dokumentumokból kellett összerakni az egészségügy tekintetében, például abból az „Egészséges Magyarországért 2014-2020” programból, amit önök letettek, az elég lesújtó képet mutat arról a filozófiáról, amit önök vallanak, költségvetési értelemben feltétlenül. Ezek a pluszforrások nem léteznek, amiket az egészségügynek önök felkonferáltak abban a költségvetési évben is, és világosan látszik, hogy ez a szféra így csak leépülhet, a gyógyulás esélyei csökkennek, a gyógyítók pedig mennek.

És én élek Szűcs képviselőtársam felkérésével, amit megköszönök, hogy köszönjük meg az embereknek. Én megköszönöm a magyar orvosnak, a magyar szakdolgozónak, a nővérkének meg a nem gyógyítónak, hogy ezt kibírta, már aki kibírta, és nem Münchenben vagy Stuttgartban, vagy Londonban, vagy máshol gyógyít az ágy mellett, és azt mondja, hogy talán majd egyszer hazajövök. Talán majd egyszer hazajövök, ha azt látom, hogy a hálapénz nem rendszer, és nincs olyan kormány, ami jogszabályban akarja ezt legálissá tenni. Talán majd hazajövök akkor, amikor látom, hogy a munkakörülmények legalábbis európaiak. Talán majd hazajövök akkor, amikor látom, hogy nem kell ügyelnem hétszámra, családot nem látva, mert úgy is meg tudok élni.

Ezért tehát, államtitkár úr, a filozófiát vitatjuk. Tehát nem azt vitatjuk, hogy rendben van, teljesültek ezek a számok, merthogy teljesültek, hanem azt vitatjuk, hogy az elosztás mértéke, módja mit bizonyított. Hát bizony azt, hogy szavakban lehet az egészségügyet szeretni, de tettekben önök nem nagyon szeretik. És ez bizony nagyon nagy baj.

Utoljára látszólag lényegtelen kérdéssel foglalkoznék, az átláthatóság históriájával, hogy akkor ez a költségvetés hogyan és milyen mértékben… Bár már utaltam rá néhány mondatban, de azért ha majd odalapoz az E-alap fejezetéhez, akkor láthatja, hogy a bevételi ágnál például van olyan táblázat, ahol a 2014-hez képesti előző évi bevétel 1000 milliárd nagyságrendű, aztán a terv 2014-re lecsökken 400 milliárdra, majd a teljesítés meg 500. Én most nem a 400 meg az 500 közötti különbséget vitatom, bár azt is érdemes lenne megvitatni, hanem azt, hogy az 1000 kontra 400 nyilván abból adódik, hogy feladat került ki vagy be bevételi ágon, bevételi forrás került ki vagy be.

Ezeknek az ügyeknek a tologálása a költségvetés egyes soraiban nagyjából lehetetlenné teszi az objektív összehasonlítást. Itt már utalt valaki Nyikos Lászlóra a képviselőtársaim közül, aki mániákusa volt néhány ügynek, többek közt a vagyonleltárnak is persze, de mániákusa volt az olyan típusú költségvetési beszámolóknak, ahol a valamit valamihez lehet hasonlítani és következtetéseket kell levonni.

Azért mondom ezt, mert ennél az 1000 milliárd kontra 400-nál önök még egy halvány mondatot sem tettek oda, hogy ez mitől van így, ha már így van. Nincs indoklás sem vagy valami utalás arra, hogy mi történt ott. És ez bizony nem nagyon segíti az objektív értékelést és minden egyebet. Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, igyekezvén egy részével foglalkozni ennek a beszámolónak, azt kell hogy mondjam: vitánk nem abban lesz, hogy egy költségvetési beszámoló törvényesen idekerül-e, mert ha nem törvényesen készülne, nem kerülne ide. Vitánk abban lesz, hogy mi az elosztás módja.

És ebben, úgy látszik, hogy az egészségügyben elhúzódó vitákra számíthatunk sajnos, amíg ez a kormány van. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 62 2015.10.07. 2:06  1-88

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen. Államtitkár úr, a világért nem akarom elvarratlanul hagyni a felelős és felelőtlen kérdését, mert bár teljesen mellékes ebben a vitában, hogy én valóban találkoztam olyan háziorvossal, nem eggyel, aki ezzel a finanszírozással maximálisan volt elégedetlen, ezek szerint nem teljesen indokolatlanul, azonban a felelős-felelőtlen kérdését egy kicsit vitassuk már tovább. Mert én értem, hogy ön mire gondol a költségvetési felelősség kérdésében, de azért szeretnék elkerülni valamit ebben a vitában.

Értsük jól egymást, mi a költségvetés más arányú elosztására gondolunk, amikor az egészségügyről beszélünk, és azért gondolom, államtitkár úr nem hiszi, hogy aki 50 százalék bérfejlesztést akar az orvosnak és ápolónak, az felelőtlen, aki százmilliárdért stadiont épít, az meg felelős. Aki lemond a kaszinókoncesszió áfájáról, az felelős, aki úgy gondolja, hogy korkedvezményes nyugdíj kellene a férfiaknak, az meg felelőtlen. Aki úgy gondolja, hogy ebben a költségvetésben bőségesen megférnek az alig nézett állami tévé 80 milliárdos és a mai napon még jól kipótolt kiadásai, az felelős, aki meg úgy gondolja, hogy változtatni kellene a munka törvénykönyvén és védeni a dolgozókat, az meg felelőtlen. Tehát gondolom, ön sem erre gondol, tisztelt államtitkár úr.

Én azért említettem, mondjuk, ebben a vitában, mármint ebben a szövegben két költségvetési tételt is, mert azért ugye, nem gondolja komolyan, hogy alaptalan egy bérkövetelés akkor, amikor más típusú költségvetési költésekre meg érdekes módon van pénz, és talán nem is a legindokoltabbakra, mert tízezer ember vasárnapi szórakozása összesen hetente nekem nem ér meg annyit, mint betegek százezreinek a gyógyulása, nagyjából ugyanannyi pénzen. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 188 2015.10.12. 2:59  187-193

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Interpellációm második részében szívesen adnék én is zöld utat a válasznak, magyarul, én is mondanám azt, hogy elfogadom, ha a válasz tartalma ezt majd lehetővé teszi. Azért mondom ezt, mert amiről beszélni akarok, az komoly. Arról az állampolgárság-bizniszről van szó ugyanis, amely kiterjedten Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében azokkal a jellemzőkkel bír, hogy magyar felmenőkkel nem rendelkezők, magyar nyelven nem beszélők szereznek a gyorsított honosítási eljárásban magyar állampolgárságot. Teszik ezt úgy, hogy kihasználják a törvény hézagait, és persze kihasználják néhány polgármester, jegyző vagy esetleg más tisztségviselő olthatatlan vágyát a pénz után.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A motivációik egyértelműek: szerezni akarnak egy olyan útlevelet, amellyel szabadon mozoghatnak az uniós országokban. Lehet egyébként, hogy az ezt elősegítők megirigyelték a kormány munkáját, mert a kormány is működtet ilyesmit - nem hasonló tartalommal, de hasonló gyökerekkel -, csak a kormány ezt letelepedési kötvénynek nevezi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a dolog most már több, mint egyszerű városi legenda. Most már a nyilvánosság szól a százszámra beadott kérelmekről, az éjjeli órákban tartott állampolgársági eskütételekről, és a fáma, különösen a megyénkben, most már meg is nevezi az érintetteket. Azt szeretném, ha itt is ez történne.

Azt szeretném, tisztelt államtitkár úr, ha először is megmondaná, hogy a nemzetbiztonsági kockázatnak az a bizonyos vizsgálata ezeknek az embereknek az esetében hogyan történt, ha egyáltalán megtörtént. Történt-e valamiféle vizsgálódás abban a tekintetben - merthogy kellene -, hogy azok az emberek, akik egyébként jogtalanul magyar állampolgárságra vágynak, vajon hordoznak-e számunkra kockázatokat.

Államtitkár úr, jó lenne tudnunk neveket, vagy legalább településneveket, hogy a megyénkben élők tudják, önök tisztában vannak a problémával és cselekszenek. A kérdésem nyilván az, hogy vajon mit. Melyek azok a cselekedetek, amelyek azt garantálják, hogy ezek a visszaélések ne történjenek meg? A „visszaélés” szót kéretik erősen idézőjelben érteni, merthogy ennél azért sokkal durvább jelzőt igényelne az ebben részt vevők tevékenysége. Úgy gondolom, hogy ezeket az embereket nemhogy önkormányzati tisztségviselőnek vagy netán anyakönyvvezetőnek alkalmazni nem lehet, hanem valahol sokkal inkább hűvösebb helyen látnák őket szívesen, különösen a megyémben.

Ezekre várnám tisztelettel a válaszát, államtitkár úr, amit türelemmel fogok figyelni. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 192 2015.10.12. 1:02  187-193

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Államtitkár úr, őszin­tén szólva, nagy a csábítás, csak egyvalami a probléma: a kronológia, amit elmondott. Ön arról beszélt, hogy tettek feljelentéseket, de nem beszélt arról, hogy miért történhetett meg az, amiért egyáltalán feljelentést kell tenni. Magyarul: ezek az emberek miért és hogyan szereztek állampolgárságot? Mitől nem volt ez feltűnő?

S abban a bizonyos nagyon szép körmondatban, amelyben ön a nemzetbiztonsági kockázat vizsgálatát ecsetelte, nem vélem felfedezni azt, hogy ez az eljárás alapos volt, ha ennyien vannak.

S végül van még egy aprócska problémám: azok az emberek, akik jogosulatlanul szereztek magyar okmányokat, jelenleg hol vannak? Szabadon grasszálnak az országban, esetleg egy helyen élnek, vagy mit csinálnak? Mert ha ezek a feljelentések valóban megtörténtek, akkor azt hiszem, jobb lenne, ha már másutt lennének.

Államtitkár úr, mint mondtam, és nem komolytalanságból, a csábítás nagy, mégis azt gondolom, hogy ehhez a válaszhoz kellett volna még néhány körülmény ecsetelése is. Köszönöm, elnök úr, a választ nem fogadom el. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 268 2015.10.19. 3:30  259-276

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, hogy két alapvetést szeretnék megismételni itt is.

Az egyik alapvetés a törvénytervezettel kapcsolatban az volt, hogy egy olyan helyzetre íródik, amely különleges. Nem automatikus, hanem egy kihirdetett válsághelyzet esetén értelmezhető. Ezt azért szükséges rögzíteni, mert ebből adódik néhány következtetés is, és adódik az is, hogy mi azt kívánjuk, ilyen típusú válsághelyzet ne forduljon elő és ne legyen szükség a kihirdetésére.

A másik ilyen alapvetés az, hogy újra csak tisztázni kell, hogy abban az esetben, amikor egészségügyi válsághelyzet kihirdetésére kerül sor, az azért van, mert tudjuk, hogy mivel állunk szemben, tömeges ideérkezés esetén viszont pontosan azért kell megfontolni a törvényben foglaltakat, mert nem tudjuk, hogy mivel állhatunk szemben.

Ezt változatlanul szem előtt tartva szeretném megismételni azokat a kételyeinket, amelyeket már elmondtunk. Nevezetesen azt, hogy a szűrések kihirdetése csak a regisztráltakra vonatkozik, ugyanakkor ha előadódik egy olyan helyzet, amit a törvényalkotók közössége már vélelmezett, amely szerint illegális határátlépés után börtön is következhet, akkor az ott egy olyan helyzet, ahol ugyancsak szükség lenne szűrésre, hiszen ő nem regisztrált, ámde olyan közegben van, ahol fertőzhet. A másik ilyen kételyünk arra vonatkozik, amit néhányan már megismételtek, nevezetesen, hogy kellő infrastruktúra és erő áll-e rendelkezésre egy esetleges ilyen helyzet során arra, hogy következetesen mindent elvégezzünk. A harmadik, hogy mi a következménye a szűrésnek, magyarul, mi történik utána.

Abban a hitben mondtam és mondom azt, hogy a törvényt támogatjuk, hogy soha ne kelljen alkalmazni. A törvény tárgyalása bár nagyon parázs vitába torkollott, és már nem sok köze volt egyébként a válsághelyzet kapcsán előálló és a tiszti főorvos által kihirdetendő helyzethez, de ebben a parázs vitában, általános adok-kapok közepette rögzíteni kellett azt is, hogy ezek azok a napok voltak, amikor a déli határainkon vonatban és buszban szállították a menekülteket, Hegyeshalomnál pedig kirakták őket. Tehát már nem láttuk őket a Keletiben, nem láttuk őket a Nyugatiban, nem láttuk őket az országban szerteszét. Akkor, egyébként számomra is meglepő volt a belügyminiszter úr közlése, úgy történt meg a szállításuk keresztül az országon, hogy a belügyminiszter úr szerint nem is volt mindenki regisztrálva, ami azért kétessé teszi a schengeni alapelvek érvényesítését, amivel a kormánytöbbség érvelt.

(18.30)

Na, de félre ezzel, azt gondolom, hogy itt van egy törvény. Én nagyon szeretném, és gondolom, dr. Bene Ildikó képviselő asszony is azt szeretné, hogyha nem kerülne sor az alkalmazására. (Dr. Bene Ildikó bólint.) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 72 2015.11.02. 3:03  71-77

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Megvárom, míg államtitkár úr elfoglalja a helyét, azt hiszem, ez így korrekt. Államtitkár úr pedig, akit tisztelettel köszöntök, és köszönöm elnök úrnak a szót, bizonyára el fogja tőlem fogadni azt, hogy nem interpellációs témától való eltérés, hogyha néhány mondatban interpellációm elején együttérzéssel gondolunk mindazokra, akik daganatos betegségekben szenvedtek, gyógyultak vagy sajnos nem tudtak megküzdeni ezzel a betegséggel. És persze kifejezzük köszönetünket a gyógyítóknak, akik néha erejükön felül teljesítenek, akár ágy mellett, akár más módon segítve a gyógyulását vagy a betegség elviselhetővé tételét a betegeknek.

Azért is kértem lehetőséget interpellációra társaimtól, mert egy konkrét kormányzati intézkedés eredményeire vagy eredménytelenségére szeretnék rákérdezni, ugyanakkor szeretném felidézni a körülményeket, amelyekben ez a kormányzati intézkedés megszületett. Daganatos megbetegedésekről beszélünk, és nem árt felidézni azt, hogy 2010-ben kiemelkedően magas, 78 ezer új beteget regisztráltak, és nemcsak ez, hanem főleg a gyógyulások alacsony száma a riadalmat keltő, hiszen 32 ezer végződött halállal. A nőknél emlő- és tüdőrák, a férfiaknál pedig tüdő-, vastagbél- és prosztatarák a legfőbb okok. A szakma azt mondja, hogy a megelőzéstől a hospice-ig kellene kiterjedt és nagyjából mindenki számára hozzáférhető eszközöket alkalmazni, szervezett betegutak kellenek és nem kevésbé az, amit a Nemzetközi Rákellenes Unió is mond, hogy célszerű lenne oszlatni a betegség körüli kételyeket, ugyanakkor pedig a korai felismerést ‑ a korai felismerést ‑ segíteni. A minisztérium egy kéthetes időintervallumot írt elő azoknak, akiket daganatos betegséggel küldenek kontrollvizsgálatokra, CT-re, MRI-re, képalkotásra.

Nagyon sok kétely volt ezek körül a döntések körül, főleg a finanszírozás módját tekintve és azt is, hogy ha eddig a kapacitások elégtelenek voltak, vajon sikerül-e mindenkinek eljutni a vizsgálatig. De a legfontosabb kérdés azonban az, hogy sikerül-e eljutni a terápiáig és főleg a gyógyulásig. Ezért kérdezem tehát, hogy hány ilyen beteg volt, akinél daganatos betegséget regisztráltak a kéthetes időintervallum alatt. Milyen számú volt ez az elmúlt időszakhoz képest? Hogyan alakult a finanszírozása ezeknek a vizsgálatoknak? De legfőképpen azt, hogy hányan jutottak el a pozitív lelet után oda, hogy gyógyulhassanak, akár úgy, hogy egészségügyi szolgáltatónál vagy kórházban teszik ezt. Erre várnám a válaszokat, államtitkár úr, és köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 76 2015.11.02. 1:04  71-77

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kívánom értékelni a mondandóját, de hadd mondjam el, hogy az első három perce eléggé érdektelen volt, hiszen töltelékszövegnek tűnt valójában, nem a kérdésekkel foglalkozott. Volt azonban egy pozitívuma, ezt hadd említsem meg: ön elismerte, hogy van egy érvényes egészségügyi dokumentumuk, az „Egészséges Magyar­országért 2014-2020”. Eddig ezt nem így tudtuk, de most már ebben fogjuk keresni akkor az önök egészségpolitikájának alapjait. Jelzem, nagyon kevés sikerrel fogjuk keresni, ha erről van szó.

Az adatokat köszönöm. Nem tudom mihez viszonyítani, pedig kértem, jelölje meg azt is, hogy a két hét alatt és a régebbi eljárások szerint hányan kerültek be ezekbe a vizsgálatokba. És főleg egy dolog miatt nem fogadom el a választ, államtitkár úr, hiszen nem válaszolt arra, hogy a pozitív után hányan kerültek gyógyításra, és milyen időközben. Tehát nem az a lényeg, hogy megtörtént a diagnózis, hanem hogy vajon a beteg belekerült-e a gyógyító folyamatba. Ezért „nem” a válaszom, államtitkár úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 72 2015.11.09. 2:02  71-74

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára, mint minden ember, magam is nagyon szeretem a szülőföldemet. Szeretem, ha a megyém úgy szerepel a hírekben, hogy a dolgos lakóiról szólnak a hírek, történeti emlékeiről, kiváló ételeiről, no pláne italairól. Az utóbbi időben ez azonban sajnos nem így van.

Néhány héttel ezelőtt arról voltam kénytelen interpellálni, hogy hogyan csinálnak állampolgárság-bizniszt lelketlen emberek a gyorsított honosítás intézményéből. Most pedig arról szólnak a hírek, hogy egy, de lehetségesen több kis faluban is hirtelen megduplázódik az ott állandóra bejelentett lakosok száma. No persze ők nem élnek ott. Ezek között az emberek között ott vannak azok, akik nem magyar állampolgárként a magyar nyugdíjért járnak át, és bár nem látják őket, csak havonta egyszer a bank­automatánál vagy a postán, azért számukra ez megéri; valami miatt egy kis falu lakossága képes ötszázról gyakorlatilag ezer főre növekedni.

Ha ez a családi szeretetről szólna, akkor nem szólnék, de nem arról szól. Arról szól, hogy jogszabályszerűen és jogszerűen, de erkölcsileg megkérdőjelezhetően jutnak hozzá egyesek juttatásokhoz. És ha az lesz a válasz, hogy mindez jogszerű, hiszen min­denki bejelentkezhet állandó lakosként oda, ahová befogadják és ahová akar, akkor azt mondom, hogy a jogszabályok alkotói mi vagyunk ‑ bár az utób­bi években inkább önök ‑, és ezért változtatni lehet; mindenen lehet.

A probléma azonban nemcsak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vagy ukrán határ menti, hanem általános is lehet, és különféle manipulációkra adhat okot az ide-oda állandóra bejelentkezők száma.

Kérdezem tehát, államtitkár úr, egyetért‑e az elmondottakkal, és terveznek‑e valamilyen lépést ebben az ügyben. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 40 2015.11.16. 3:03  39-45

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány körülményt szeretnék ismertetni a mentőállomásokra kiírt európai uniós pályázat történetétől, 2009-től napjainkig.

Tisztelt államtitkár úr, mint bizonyára tudja, 2009-ben 11 milliárd forint volt az az összeg, amelyet arra nyert el az ország, hogy újjáépítsen és korszerűsítsen mentőállomásokat. 2015. novemberig kellett ezt megtenni; amennyiben ez nem történik meg, az Országos Mentőszolgálatnak kell a saját pénzéből felépíteni, illetve felújítani ezeket. Tisztelt államtitkár úr, mint mindannyian tudjuk, ez nem történt meg, hiszen január 29-én Csepreghy államtitkár úr a kormányból arra tett ígéretet, hogy gyorsítani fogják ezt a programot.

Ezt követően egy képviselőtársam kérdésére ön válaszolta (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy októberig 20 új mentőállomás készül el, és arról is tájékoztatta a parlamentet, illetve a képviselőtársainkat, hogy az Országos Mentőszolgálat fog majd együttműködni az önkormányzatokkal, hogy megtörténjen a projekt gyorsítása. Miután a program feltételei között szerepelt az az indokolt ügy, hogy a 15 perces vonulási idő csökkenjen 86,5 százalékra, valljuk be őszintén, ez indokolt. Indokolt akkor is, ha a végtelenségig kifacsart és túlterhelt mentősök próbálnak meg eljutni a betegekhez az ország minden területén.

Visszaugorva egy kicsit az időben azonban, hadd mondjuk el azt, hogy 2014-ben Orbán Viktor mondta el a kampányban, hogy 22 mentőállomás elkészült és 60 már felújításra is került. Ezzel szemben valójában 1 készült el és 13 került felújításra. Jelenleg 22-ből 11 használhatatlan, nem vonul onnan ki mentő sehová. A 60 felújításra váróból 20 nem készült el. Győrffy Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője tett egy nagyon felelőtlen nyilatkozatot a sajtóban, amit nem győzött utána korrigálni, hiszen ő maga sem mondott pontos számot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezért tehát kérdezem, hogy miért nem sikerült a gyorsítás, mi történt ezzel a programmal. Másfelől pedig miért nem siettek önök az önkormányzatok segítségére, amikor meg kellett építeni ezeket az állomásokat, miért hagyták azt az ügyben teljesen járatlan Országos Mentőszolgálatra? Hogyan fogja érinteni ez a kudarc az Országos Mentőszolgálat költségvetését, hiszen nem európai uniós források kerülnek felhasználásra, hanem saját forrás is kényszerűségből?

És végül, államtitkár úr, mindezek mellett a leglényegesebb kérdés: miért kellett félrevezetni az embereket? Vajon mi volt ennek az oka, hogy folyamatosan megpróbálták őket félrevezetni? Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 44 2015.11.16. 1:02  39-45

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Illő tisztelettel javaslom, hogy lemezt kellene cserélni. Öt és fél év kormányzás után arról beszélni, hogy mi történt a szocialista kormányzás alatt, enyhén szólva is nevetséges. Ráadásul egy olyan esetben, amikor önöket az a csapás érte, hogy 2009-ben, azaz a szocialista kormányzás alatt 11 milliárd forint állt rendelkezésre mentőállomás-építésre. Hát ez egy borzalmas csapás lehet! Az a helyzet, hogy önök nem tudtak élni ezzel a lehetőséggel, ráadásul valótlanságokat állítottak a mentőállomásokról. Nem tudtak élni vele, de közben arról beszéltek, hogy ezek már elkészültek, ezek már megvannak, használatba vehetők. 2014-ben azt állítani, hogy húsz készült el, de közben csak egy, azért az meglehetősen félrevezető.

Ezért ne csodálkozzon államtitkár úr, ha nem fogom elfogadni a válaszát, hiszen ebben a válaszban minden más szerepelt, csak az nem, hogy miért történt az, ami történt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 80 2015.11.23. 2:01  79-82

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára ismeri azt a gyönyörű helyet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amit Tiszadobnak hívnak, és azt a műemléket is, ami a gyönyörű Andrássy-kastély. Ez az hely, amely gyakorta adott otthont különféle művészeti eseményeknek, de az idők során már megérett arra, hogy felújítsák. Az Andrássy-kastély meg is újult mintegy 1,7 milliárdnyi európai uniós forrásból, és mint az a kastély honlapján olvasható, 2014 közepén lezárult a felújítási munkák sora.

Persze, ilyenkor a megyében élő emberek örülhetnének. Örülhetnének azért, mert van egy gyönyörű kastély, és örülhetnének azért, mert újra otthona lehet mindazoknak az eseményeknek, amelyekre nagyon büszkék vagyunk. Ennek ellenére ezen a bizonyos honlapon található egy másik információ is, amely szerint a kastély bizonyos engedélyek beszerzéséig nem látogatható. Ez tehát azt jelenti, hogy 2014 nyara és 2015 majdnem tele között nem sikerült bizonyos engedélyeket megszerezni ahhoz, hogy a látogatók láthassák, a szervezők pedig rendezvényeket szervezve láttathassák ezt a gyönyörű helyet.

Tisztelt Miniszter Úr! Arra irányulna a kérdésem, hogy milyen engedélyeket nem sikerül másfél év alatt beszerezni hazánkban. És persze arra is, hogy akkor vajon azok az államigazgatásban meglévő gyorsítások, amelyekről ön gyakorta beszél, hogyan jelennek meg a valóságban, ha ez még mindig nem sikerült az Andrássy-kastély esetében. Tehát nagyon röviden arról szól a kérdésem, hogy mikor látogatható ez a hely, és miután a helyi népnyelv úgy tartja, hogy önnek is volt ebben a kastélyban kellemetlen tapasztalata látogatása kapcsán, ha ezt csak a népnyelv tudja így, akkor elnézést, ha viszont igaz, akkor személyesen is érezhette, hogy ez mekkora problémát jelent számunkra. Várom válaszát. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 169-171 2015.11.30. 2:09  168-177

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Természetesen.

ELNÖK: Jelzi, hogy igen. Tukacs István képvi­selő urat illeti a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Addig a pontig közöttünk soha nem szokott vita lenni, hogy az egészségügy olyan nemzeti ügy, amelyet nem lehet négyévenként másféle irányokba kormányozni. Ugyanakkor azonban az egészségügy mindemellett is kétségbeejtő helyzetben van. Kétségbeejtő helyzetben, amelyet a tárca előző egészségügyi államtitkára úgy jellemzett, hogy egy olyan rendszerről van szó, ahol már nincsenek belső tartalékok ahhoz, hogy abból fedezzék a rendszer fenntartásának többletköltségeit, bérfejlesztéseket és minden mást.

A bajok számosak: orvosok és ápolók elvándorlása, növekvő várólisták, 5-6 hónapra kapott diagnosztikai eljárások és egyszerű szűrések, olyan területi egyenetlenségek, amelyekben sokkal kevesebb eséllyel gyógyul, aki távolabb van a fővárostól és viszont, és persze az egészségügynek az a nagy gondja, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy méltatlanul alulfizetettek azok, akik gyógyítanak minket.

Éppen ezért tehát fontos lenne azt a mondatot újra felidézni, amit Zombor Gábor mondott - záró­jelet nyitok: ő volt az, akinek távozásán talán egy szakma szomorkodott, zárójel bezárva ‑, azt az állítást ismétlem, hogy a rendszeren már nincsenek belső tartalékok. Az új államtitkár úr azonban azt mondja, hogy ezt a rendszert nem érdemes pénzzel tömni, mert hiszen meg kellett próbálni átszervezni, és az abból felszabaduló pénzből lehet majd béreket emelni, lehet majd jobban és színvonalasabban működni. Én ezt kétlem.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdés azonban úgy szól, hogy mi az érvényes egészségügyi álláspontja önöknek, és hol van az a pénz, amiből majd javítható lesz a rendszer. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 175 2015.11.30. 1:04  168-177

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úr, nem lehet rá alapozni. Ahhoz, hogy komoly változás legyen, 100 milliárdos nagyságrendben mért pluszpénzekre van szükség az egészségügyben. A helyzet katasztrofális. Méltatlanul alacsonyak a bérek. Zombor Gábor ‑ újra mondom ‑, akinek távozását egy szakma fájlalta, azt mondta az ápolók és orvosok közös tüntetésén, hogy a követelésük jogos, csak nem teljesíthető, mert nincs rá pénz. Ezért tehát, államtitkár úr, nem 6 milliárdos váró­lista-csökkentésekről van szó, hanem például olyan beavatkozásról, amely a várólistákat kérdőjelezné meg, hiszen az nem Istentől való, hogy várólisták legyenek egyáltalán, kapacitások vannak.

Ezért tehát, államtitkár úr, ezt a választ, amelyet adott, én szívesen kibontanám egy beszélgetésben, amire ez az idő alkalmatlan, de elfogadhatatlan az a hozzáállás, amivel az egészségügyet kezelik, és ezt a betegek és orvosok is tudják. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 98 2015.12.01. 5:17  93-106

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen rövid hozzászólásomban először az előterjesztés pozitív elemeiről szeretnék szólni.

Én azt pozitív elemnek tartom, hogyha egy szakmai képviselet véleménye megjelenik a kormány munkájában. Véleményem szerint üdvös lenne, hogyha ez sokszor történne meg, és üdvös lenne, hogyha a kormány más esetekben is bízna a szakmai szervezetek, érdekképviseletek és mások véleményében, és a parlamenti törvényhozás módosítási javaslatainál idehozná ezeket a javaslatokat a parlament asztalára, nyilván megfelelően kodifikálva. Üdvösnek tartom, hogyha megalkotott szabályokat a kormány áttekint és módosít, mint ahogy jelen esetben a TSZSZ-re vonatkoztatva kiterjeszt, hogy könnyebben alkalmazható legyen és jó legyen.

Ugyanakkor néhány alapállítással vitám lenne, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim. Az államtitkár úr óvatosan fogalmazott, de szeretném megerősíteni: a TSZSZ tevékenysége nem hordoz egyenlőségjelet a lánctartozások csökkenésével, ez csak az egyik eleme a lánctartozások csökkenésének. Egyszerűen fogalmazva: nem a TSZSZ oldotta meg a lánctartozások ügyét.

Csak néhány adatot szeretnék mondani, tisztelt képviselőtársaim. A válság kezdetétől az építési beruházások az Európai Unióban 16 százalékkal estek vissza, ez Magyarországon 42 százalékos visszaesés volt. A lakásépítések visszaesése viszont 70 százalékos, és a kívánatos 40 ezer lakásnak mintegy a negyede épült meg ‑ ugyanez elmondható a felújításokra is. 96 ezer bejegyzett építési vállalkozásnál a 90 százalékot érintették a lánctartozások ebben a bizonyos, már említett 400 milliárd értékben.

Állításom tehát a következő: a lánctartozások kialakulásának három fő oka ott keresendő, hogy kisebb lett a torta, és változatlan szereplő, vállalkozási szám vagy vállalkozás volt ott a piacon, hogy a kisebb tortából szeljen magának. Ezért tehát a lánctartozásoknál mindaz az eset, ami akkor fordult elő, amikor az építtetői fedezet hiánya miatt a megrendelő nem tudott fizetni a fővállalkozónak, mindaz az ok, amikor alacsony vállalási áron már nem tudott teljesíteni az alvállalkozóinak, vagy már eleve úgy gondolta, hogy teljesítésigazolást sem kell adnia, mert ezzel kikerülheti vagy elhúzhatja a fizetést, szóval, mindezek oka a vállalkozók viselkedésében ott keresendő, hogy a válság kezdetétől, mondhatom különben, hogy napjainkig egy valamivel kisebb tortán akart osztozni ugyanannyi szereplő. Tehát a lánctartozások dominóeffektusának beindítása a különféle viselkedési módokkal ezért történt meg.

A másik, amit állítok, hogy a 400 milliárd nem azért olvadt olyan hirtelen, mert olyan eredményessé vált a lánctartozások megelőzése, hanem azért, mert vállalkozások tömkelege szűnt meg, és ennek az újonnan alapított vállalkozások sem tudtak igazán ellensúlyt teremteni, hiszen több szűnt meg, mint amennyi létrejött. Ezért tehát a tartozások behajtásának a lehetetlensége volt a következő ok.

A harmadik ilyen állításom az lenne, hogy nagy valószínűséggel egy még mindig valamivel komplexebb áttekintése kellene a lánctartozások ügyének, hiszen én azt a technológiát ‑ és itt most ismét pozitívumokat akarok említeni ‑, hogy a bíróságok esetében a peres eljárásnál a TSZSZ véleménye perdöntően esik latba, egyébként helyeslem, de a továbbiakban szükséges lenne áttekinteni ebben az ügyben a közbeszerzési szabályokat és a polgári törvénykönyvet újfent, mert, tisztelt államtitkár úr, azt kell hogy mondjam, hogy mostanság már nem az fordul elő, hogy az alacsony, nyomott vállalási árak miatt alakul ki lánctartozás; most a közbeszerzések ügyében mintha éppen a fordítottja történne: túlárazások vannak, ezért tehát itt a vállalkozói viselkedésre vonatkozó szabályokat is át kellene tekinteni.

(17.50)

És miután többen jelezték metakommunikációval, hogy helyeslik, hogyha röviden akarok beszélni ebben a tárgykörben, ezért azt kell hogy mondjam, tisztelt államtitkár úr, hogy a magunk részéről biztatnánk a tárcát, akár, ha megengedi, személy szerint önt is, hogy a lánctartozások rendezésének az ügyével még ezen előterjesztésen kívül is találkozhassunk a parlamentben. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 112 2015.12.01. 9:00  107-128

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön az elején egyetérthetünk abban, hogy államtitkár asszony nagyon hálátlan szerepre kényszerül itt ezen a mai estén. Egy olyan lényeges, fajsúlyos, és jelzem, nem csak gazdasági kérdésben kell képviselnie a kormány álláspontját, amelyben a kormánya, az akkori, mást mondott. És ez bizony nehéz feladat. Fogadja együttérzésem!

László Tamás képviselőtársam helyesen tette, hogy politikai felütéssel kezdte ezt a beszélgetést erről az előttünk fekvő előterjesztésről, mert egy szimpla és nagyon kemény politikai ügyről van szó. Nemcsak gazdaságiról. De majd szeretném megérvelni, hogy miért. Egy dolgot azonban szeretnék elmondani, képviselőtársam rosszul tudja. Nem önök voltak az úttörők. Bankadót, bankok különadóját a szocialista-szabad demokrata kormány vezette be az önök élénk ellenkezése mellett. És csak idő hiányában nem idézem fel azokat a parlamenti hozzászólásokat, amelyek ezzel kapcsolatban akkor meg­születtek. És innentől kezdve hadd mondjam el azt, hogy már csak az infantilizmus kategóriájában minősíthető a „ki állt a bankok oldalára és ki nem?” típusú rengeteg-rengeteg hozzászólás.

Azért van szó politikai ügyről, mert a kormány politikai céljairól kell véleményt mondani, amikor ez az előterjesztés előttünk van, és a helyzetről, amiben a kormány lehet 2016-ban. Először is azt szeretném leszögezni, hogy a bankok minden terhüket áthárították az ügyfeleikre. (Z. Kárpát Dániel: Meg egy kicsit többet is!) Tehát ezt szeretném leszögezni. Meg a nagy szolgáltatók is, meg a nagy tömegkommunikációs cégek is, meg mindenki. Tehát azt az állítást, ha sokszor ismétlik is, hogy itt bankok voltak adóztatva és nem az emberek, ezt itt is cáfolom: az emberek voltak megadóztatva, ők fizettek. És nem meggyőzhető senki ebben a kérdésben, mert megfizették a kirótt különterheket.

A második, fajsúlyosabb mondatom inkább kérdés, mint állítás. A magyar költségvetés és államháztartás olyan jó helyzetben van, hogy megengedheti magának ezt a lehetőséget. Merthogy itt az államháztartás rendbe hozataláért születtek a banki különadóval kapcsolatos törvények.

(18.30)

Tehát annyira rendben van ez a költségvetés, hogy most már nem volt benne semmiféle feszültség? Emlékszünk a 2016-os költségvetés vitájára. Minden olyan kezdeményezésünket, amely pluszforrás bevonására vonatkozott, azzal utasították el, hogy a költségvetés nincsen olyan helyzetben. Ezért tehát az okokat valahol máshol kell keresni.

Először is, én magam hiszek a gazdaság hitelek által való működtetésének jóságában. Ezt nem lehet kivenni a rendszerből, a hitelekre szükség van, a jó hitelekre jó cégeknek szüksége van. Ugyanakkor 2016-ra előállhat egy nagyon érdekes helyzet, és úgy gondolom, hogy az Orbán-kormány erre akar reflektálni a mostani előterjesztéssel.

A harmadik negyedév beruházási adatai csökkenést mutatnak az előző hasonló időszakhoz képest, mert bár nagyon sokszor hallunk győzelmi jelentéseket, de ezt az adatot, ezt a bizonyos 3,4 százalékot azért elég nehezen lehet vitatni. És ha ehhez még hozzávesszük az európai uniós források időleges csökkenését, magyarul azt, hogy nem áll majd rendelkezésére a kormánynak a viszonylag könnyen hozzáférhető európai uniós pénz, akkor 2016-ban könnyen előállhat az az állapot, hogy nemcsak hogy nem teljesülnek a GDP-ígéretek, amelyekre a kormány a költségvetésben kötelezettséget vállalt, hanem a körülöttünk, a régióban lévő országok fordítanak és elhúznak mellettünk gazdasági növekedésben. Ez az egyik probléma.

A másik probléma pedig a versenyképességünk folyamatos romlása. Tehát attól nem lehet eltekinteni, hogy az utóbbi időben erről csak negatív adatok jelentek meg. Magyarul: arra a helyzetre, amikor a bankok hitelszigorral és hitelszűkével válaszolnak egy kormányzati döntésre, arra a válasz most az, hogy itt van ez az előterjesztés előttünk, mert pontosan tudják, hogy a két említett körülmény miatt, amit elmondtam, szükség van a banki hitelezésre nagyon, égetően.

Matolcsy György erre akart saját választ adni, ez volt a növekedési hitelprogram, és most újabbat akar. Ez a növekedési hitelprogram arra lett volna orvosság, amit most jelenleg mindenütt érzékelnek a vállalkozások, hogy de hát a hitelező bankok azt mondják, hogy szigor van, és nyet. (Derültség a Jobbik soraiban.) Igen, én még tanultam oroszt, néhány képviselőtársammal ellentétben.

Szóval, ebben a helyzetben születik meg ez az előterjesztés, és hogy csak egy nagyon aprócska, de politikai típusú bajt is mondjak: a miniszterelnök azon bizonyos februári megállapodás, Erste bankos megállapodás kapcsán azt mondta, hogy 144 milliárd forintból 40 százalékot fog majd banki különadóból kivezetni, mert a magyar kormány „amit megígér, azt mindenképpen teljesíteni is fogja”. Bankárkörökben hamar rájöttek, hogy ez itt átverés, tehát itt szó nincs erről az ígéretről, és így folytatódtak a következő tárgyalások.

A következőket állítom tehát:

1. Politikai lózungokat ne mondjunk egymásnak ebben a kérdésben, mert értelmét veszítette a kormány viselkedése kapcsán, hogy most egymást vádoljuk azzal, hogy ki állt a bankok oldalán, meg ki állt az emberek oldalán. Képviselőtársaim, szerintem itt mindenki nagyjából az ország oldalán akar állni.

2. Akkor, amikor ezek az előterjesztések egy különalkuban dőlnek el, nem pedig világos feltételek mentén, akkor az már eleve hordozza magában azt a lehetőséget, hogy itt gyanakodva fogadjunk egy ilyen típusú előterjesztést.

3. Nem lehet kétféle kommunikációt folytatni, mert mindenki lebukik egyszer, tehát nem lehet azt mondani, hogy betartunk minden megállapodást, közben utána meg nem tartjuk be, vagy megpróbáljuk kikerülni.

4. Én azt gondolom, hogy ha valaki azzal az érvvel most előállna, hogy hát akkor csökken a bankok különadója, kevesebb teher lesz az embereken, ha én azt állítom, hogy mert továbbterhelték az ügyfeleikre ezeket a banki különadós terheket, és ennek én örüljek, akkor azt mondom, hogy nem fogok neki örülni, mert egy centit nem fognak visszakozni ebből a helyzetből.

Ezért tehát gondolom, hogy ez az előterjesztés annak a bizonyítéka, hogy a kormány érzékel egy helyzetet, a hitelszűkét, érzékel egy visszaesési lehetőséget, megpróbál rá hitelezési oldalon valamilyen megoldást adni. Közben alternatív megoldást is megpróbál keresni az MNB oldalán, mert tudjuk, hogy az MNB mindenre alkalmas, tehát olyan, mint a jó szabolcsi pálinka, hogy mindenre jó, mert tud festményt is vásárolni, meg tud növekedési hitelprogramot is indítani, meg alapítványi egyetemet szervezni, de ez most egy mellékszál.

Azt szeretném csak mondani, hogy önmagában az az előterjesztés, ami előttünk fekszik, értelmetlenné teszi mindazt, amit a kormány eddig ebben a tárgykörben beszélt, és ez bizony súlyos hiba. Nem gondolom, hogy a kilábalás ott tart ebből a helyzetből, hogy most már ezt ám megengedhetjük magunknak, sőt a kilátások ebben a tekintetben ‑ mint ezt megpróbáltam ecsetelni ‑ jóval rosszabbak.

Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, ehhez az előterjesztéshez nagyjából azt szeretnénk hozzáfűzni, hogy lehetett volna ennek az ügynek jobb megoldása, a bankadó nem az ördögtől való. Mint László Tamás képviselőtársamnak ezt idéztem, még csak nem is ők voltak ebben az úttörők, ellenben a megoldásokkal jobb lett volna csínján bánni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 44 2015.12.07. 1:59  43-46

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai napon már érintettük a Szent Imre Kórház ügyét. Hat aneszteziológus távozik, azok az emberek, akiknek a munkája égetően fontos a műtétek elvégzéséhez. A hat orvos közül egy már a nyilvánosságban megjelölte a távozása okát. Közölte a bruttó bérét is: 325 ezer forint, valamint az ügyeletei számát, amely gyakorta hat egy héten.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön a napirend előttieknél már azt mondta, hogy 900 ezer forintot keresnek a szakorvosok, tizenkilencen. Kérem, válaszában ezt ismételje meg, hadd szeressék önt az orvosok és a szakdolgozók egy kicsit jobban! (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Hogy a hat orvos felállt, akkor annak három oka lehet. 1. Annyira jó a fizetésük, és olyan jók a munkakörülményeik, hogy ez már zavarta őket, ezért keresnek kalandot máshol. 2. Úgy gondolták, hogy öt évvel ezelőtt rosszabb lett a helyzetük, és némi spéttel most kezdett el ez valósággá válni számukra. 3. Most jöttek rá, hogy a magyar reformok mégsem működnek, legalábbis az egészségügyben nem. Most jöttek rá, hogy a munkakörülményeik tarthatatlanok, hogy nincs szakképzett asszisztencia, hogy nincs ápoló, nincs nővér.

Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, először is azt javasolnám, hogy higgyen a saját fülének. Amikor a távozó orvos beszél magáról, azt higgye el, ne azt, amit az intézmény mond. És végül, higgye el azt, hogy nem sikerült megállítani az orvosi elvándorlást. A Szent Imre azért vált üggyé, mert hatan távoznak egyszerre. De üggyé igazán annak kell válnia, hogy hárman távoznak az országból orvosok naponta, és keresnek máshol boldogulást.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi akkor a Szent Imrében az igazság? És mi lesz az elvándorló orvosokkal? Ez lenne a kérdésem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 140 2015.12.14. 6:59  137-156

TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A Törvényalkotási bizottság a kisebbségi vélemény megfogalmazása előtt vázolta a körülményeket, vagyis azt, hogy miről van szó. Arról van szó ugyanis, hogy közös megállapodás híján ön­kormányzatok közös hivatalának létrehozása sok esetben ütközik akadályba. Ezt a kormányhivatalok egy része úgy oldotta meg, hogy döntött ebben a kérdésben; az érintettek az Alkotmánybírósághoz for­dultak, az Alkotmánybíróság pedig kötelezte a tör­vényhozást, hogy javítson az ezzel kapcsolatos előírásokon.

Tisztelt Ház! Kisebbségi véleményünk megfogal­ma­zásánál a következőből indultunk ki. Akkor, ami­kor a törvényalkotó úgy oldja meg az Alkotmány­bíróság által rábízott feladatot, hogy egész egy­szerűen csak beleírja az előterjesztésbe, hogy a kor­mányhivatalok innentől kezdve döntenek, az kevés. Nem­csak azért kevés, mert nem fogja a kormány­hivatal messzemenően mérlegelni az önkormány­zatok érdekeit, hanem azért, mert a törvényalkotó jelen esetben nem tesz néhány kritériumot a döntéshez oda: tehát például egy hivatal könnyű elér­hetősége, a meglévő szakértelem, a tapasztalat és a felhalmozott tudás, tehát az ügyekkel való bánás. Szóval, mindezek hiányában a kormányhivatal veze­tő­je úgy fog döntést hozni, hogy a saját szakállára dönt anélkül, hogy bármit köteles lenne megma­gyarázni, bármit köteles lenne megérvelni.

Engem nem nyugtat meg az, hogy két hétig az önkor­mányzatok véleményezhetik ezt a döntést, majd utána öt nap múlva beszélgetni hívják őket. Azért nem nyugtat meg, mert egy parázs vita alakult ki a bizottsági ülésen abban, hogy a benyújtott mó­do­sító indítvány, nevezetesen az, amit Vas Imre kép­viselőtársam ismertetett, hogy a két hét türelmi idő után személyes egyeztetésre hívják az önkor­mány­za­to­kat, az nem tartalmaz kötelező momentumot. Tehát míg a javaslat tényleges szövege arról szól, hogy a kormányhivatal vezetője egyeztet­ni - záró­jelben mondom: beszélgetni ‑ hívja az önkormány­zatokat, az indoklás meg nem erről szól. Ezért tehát ez a módosító indítvány véleményem szerint válto­zat­lanul házszabályellenes.

Tisztelt Képviselőtársak! Nem sikerült meg­győz­ni engem arról, hogy az egyeztetés az indoklásban szereplő kötelező vélemény-figyelembevétellel azo­nos. Nem azonos! Ezért tehát, ha az indoklás nem a valóságos módosítást takarja vagy támasztja alá, akkor az bizony házszabályellenes. És bizony nagyon jó lett volna ebben a szövegben részben néhány kritériumot előírni a kormányhivataloknak, hogy mi alapján döntsenek, tehát hogyan hozzanak döntést. Bízni kellett volna egyeztető mechanizmusokban, tehát például abban, hogy az egyeztetés helyett az önkormányzatok saját berkeiken belül javaslatot dolgoznak ki. Bízni kellett volna abban, hogy egy idő után az önkormányzatok meg tudják oldani a maguk helyzetét, és azért mondjuk, amit az én megyémben tapasztaltam, hogy csodák csodája, ott, ahol eddig körjegyzőség volt, és logikus módon közös hiva­talnak kellene működnie, ott nem fog. Helyette fog a politikailag éppen megbízható polgármester hiva­talában működni ez a közös hivatal.

Tehát itt nem csak presztízsszempontokról van szó, tisztelt képviselőtársaim. Nem arról van szó, hogy ki a kakas a szemétdombon és kinek a telepü­lésén van a hivatal, hanem egyébként súlyos anyagi és szakmai ügyekről is szó van. Ne is mondjam, személyes tapasztalatom az, hogy a létrejövő, egyéb­ként parancsszóval létrejövő közös hivatal egy másik település pénzét egész egyszerűen visszautalta a Kincs­tárba, mondván, hogy az ő megítélése szerint a másik településnek erre nincsen szüksége. Na, hát azért ez egy kis falu esetében, jó néhány millió forintnál elég nagy probléma. Itt nem az a probléma, hogy a polgármesterek tesznek keresztbe egymás­nak, hanem az, hogy ártanak az ott élő embereknek.

Summa summarum, azt gondolom, hogy ezt a módosító indítványt, amelyet változatlanul ház­sza­bályellenesnek találok, és egyébként a tör­vény­javaslatot, amely semmi egyebet nem csinál, mint az addigi törvényellenes állapotot, mármint hogy majd a hivatal dönt, törvényesíti, nem fogjuk elfogadni. Nem fogjuk elfogadni már csak azért sem, mert remélhetőleg, ha egy kétharmados törvény a holnapi szavazásnál nem megy át a parlamenten, akkor önök rá lesznek kényszerítve, hogy némileg gondol­kodjunk el közösen polgármesterekkel, ön­kor­mányzati emberekkel és itteni képviselőkkel, hogy hogyan lehet ezt az egyébként létező problémát megoldani.

Nem gondolnám tehát, hogy ez a javaslat poli­ti­kai fegyver kell hogy legyen. Inkább kellene hogy legyen egy olyanfajta keret, amiben arra ösztönözzük az egyébként kistelepülési önkormányzatokat, hogy hozzanak létre közös hivatalt, hozzanak létre együttműködést, és lehetőség szerint ne mérgezzük meg a viszonyukat hosszú-hosszú időre ezeknek a településeknek, amelyeknek éppen van bajuk bősé­gesen: a pénztelenség, a munkanélküliség, az infra­struktúra hiánya, az elöregedés, a falvakból való elvándorlás.

(17.00)

Nem kellene még egy ilyen törvényjavaslattal vagy egy ilyenfajta, a kormány megbízottjának kezébe adott jogkörrel tetézni és mélyíteni a feszültségeket ahelyett, hogy az együttműködést segítenénk elő.

Igyekeztem megindokolni a kisebbségi álláspontot, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt elnök úr, de változatlanul azt gondolom, hogy most saját részünkről sem presztízscsatáról van szó, nem arról van szó tehát, hogy tudjuk, egy kétharmados törvényt a matematika szabályai szerint remélhetőleg meg tudunk akadályozni. Arról van szó, hogy próbáljunk meg közös gondolkodással letenni működőképes javaslatot a parlament asztalára, amely nem diktátumokat teremt, hanem együttműködésre ösztönöz és késztet, és persze tiszteletben tartja, hogy az önkormányzatiság az önkormányzatiságról szól, helyi döntésekről és saját döntésekről.

Ennek a kormányhivatalnak már éppen elég hatalom van a kezében, nem kellene még egy ilyen eszközzel kiegészíteni. Elég baj az, hogy a kormányhivatalok esetében sok esetben merül fel politikai típusú és elfogult döntéshozatal lehetősége, nem kellene most még ezt a fegyvert odatenni, és a kis önkormányzatok megregulázására használni. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 154 2015.12.14. 1:00  137-156

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A maradék rövid időmben kettő dologra szeretném újra felhívni a figyelmet. Tehát ha megszületik egy döntés, és utána az érintettek véleményét megkérdezik, vagyis nem az történik, hogy megkérdezik a véleményét, majd születik egy döntés, az más-más mechanizmus. Tehát amit kifogásolok, az az, hogy előbb döntünk, aztán megkérdezzük a véleményét, minden kötelezettség nélkül.

A másik. Az úgy nincs jól a módosító indítványban, higgyék el, képviselőtársaim, hogy ilyen szómágiát alkalmazunk, hogy hívjuk őket egyeztetni, majd az indoklásba beírjuk, hogy ez azért van, mert kötelezően figyelembe akarjuk venni a véleményüket. Ez van az indoklásban, olvassák el! Csakhogy a kettő nem ugyanaz. És a törvény szövegében természetesen egy kötelezettség nélküli egyeztetés, kvázi beszélgetés szerepel, aminek a világon semmi értelme nincs a dolog szempontjából. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Közbeszólás ugyanonnan: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 55 2015.12.15. 2:54  54-60

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Itt, a Parlament falai között ellenzéki képviselők rendre felvetik az egészségügy problémáit, és rendre kapnak olyan válaszokat, amelyekkel a kormánytöbbség azt jelzi, hogy az egészségüggyel alapjában véve minden rendben van. A probléma azonban csak az, hogy ez nincs így. A legutóbbi időszak néhány, egyébként már botrányba hajló ügye azt húzta alá, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar egészségügyben és különösen a kórházakban, a fekvőbeteg‑ellátásban.

Sorolok néhány nevet: Szent László, Szent István, Szent János, Szent Imre. Orvosok, ápolók állnak fel és hagyják ott az intézményt. Hírek szólnak arról, hogy egyes szobákban csoportosítani kell a betegeket, hogy rájuk tudjanak egyáltalán pillantani. Pótolhatatlan orvosok távozásáról szólnak a hírek, akiknek távozásával a gyógyulás kerül veszélybe. Persze, nemcsak ott, az intézményekben jelentkezik a baj, hanem immár az utcán is. Az egészségügy érdekvédői és képviselői sorozatban nyújtanak át petíciókat, követeléseket, javaslatokat a kormány képviselőinek, de az új államtitkártól sem kaptak érdemi választ arra, hogy milyen változás várható náluk.

Távoznak; naponta ketten-hárman távoznak az egészségügyből külföldre, és nem áll szándékukban rövid úton visszajönni. Hiányoznak. De ez nem csoda, mert a tegnapi napon, amikor a Független Egészségügyi Szakszervezet demonstrált, ezt a lapot is megkaptam a kezembe tőlük. (Felmutatja.) Egy dolgozó átlagbérének 1 százaléka áll raja, kimondani is szörnyű: 3643 forint.

Bérek kellenek, fizetésemelés kell, azért, hogy oldjuk azt a méltatlan és méltánytalan hálapénzrendszert, ami most létezik, hogy itthon tartsuk őket, hogy lehetőség szerint színvonalas ellátást biztosítsunk. Fizetésemelés kell ahhoz érdemben, hogy a munkájukat, ha nem is megnyugtató körülmények között, de legalábbis valamivel nyugodtabban tudják végezni.

És persze nemcsak értük szól ez, hanem a betegekért, hiszen az egészségügy nemcsak az orvosról, nemcsak az ápolóról, a szakdolgozóról szól, hanem a betegről, aki gyógyulni akar. Államtitkár úr, lehet, hogy a kiemelt ellátásokat biztosító kormánytagoknak és állami vezetőknek szóló ellátások szemüvegén ez másképpen néz ki, mégis azt kérdezem, mit fognak érdemben cselekedni az egészségügy problémáinak megállítása érdekében. (Folyamatos zaj, mozgás.) Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 59 2015.12.15. 0:59  54-60

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Gratulálok a Fidesz-frakciónak, hogy ennyire jónak találják az egészségügy helyzetét.

Államtitkár úr az elmúlt héten azt válaszolta nekem a Szent Imré-s kérdésre, hogy miniszterelnöki szintű fizetést kapnak ezek a felállt aneszteziológusok (Dr. Rétvári Bence: Van ilyen, így van!), és én hozzáfűztem, hogy bizonyára akkor kalandvágyból mennek el a kórházukból. Szégyen! Azóta abban a kórházban még hat orvos állt fel! Államtitkár úr, a valóságot kellene figyelni! A valóság pedig a Szent János Kórház omló orvosi szobájának az interneten keringő képe, nem az, amit ön mond. És a szakdolgozónak egy falat kenyeret nem adnak a boltban azért, hogy ön hasonlítgatja az elmúlt évhez. Én megnéztem az OECD-táblázatot. Másképpen van. (Közbekiáltás a kormánypárti padsorokból: Na!) Fordítsa meg, és akkor majd látni fogja (Zaj a kormánypárti padsorokban. ‑ Dr. Rétvári Bence: Mert ha megfordítom, fordítva van!), hogy mennyi pénzt vontak ki önök az egészségügyből. Ezt javasolnám. (Nagy zaj. ‑ Az elnök csenget.)

Elnök úr, nem fogadom el a választ. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 210 2015.12.15. 1:58  209-212

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Vásárosnamény persze messze van Budapesttől, mindannyian tudjuk, a keleti határ mentén egy megyei méretekkel mérve közepes város. Szép város. Azonban ezelőtt egy fél évvel nagy kár érte. Egy júliusi vihar megrongálta az iskoláját, az Eötvös Józsefet, 50 milliós kárt okozott, elvitte a tetőt, és a tornatermet is jelentősen rongálta. Azóta eltelt fél év. Most decembert írunk. Annak az iskolának meg nincs teteje.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt a hozzászólást felhasználhatnám persze arra, hogy ezt a gólemet, amit Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak neveznek, szekáljam, szerintem teljes joggal, de mégsem ezt akarom. Azt akarom, hogy egyrészt ez a monstrum, ami arra hivatott, hogy iskolákat tartson fenn, most már változzon, az isten szerelmére, hiszen ha bármelyikünk házát megrongálja a vihar, akkor mi rendbe hozzuk, mert jó gazdák vagyunk. Felteszem, még a vásárosnaményi önkormányzat is hamarabb rendbe tette volna, hiszen a saját iskolájának az állapota, a jó állapota az ő érdeke.

Mégsem erre akarom azonban felhasználni ezt a hozzászólást, hanem arra, hogy sürgessem. Azt hiszem, hogy fél év meg a tél elég nyomós indok arra, hogy sürgessem. Sürgessem azt, hogy legyen már tető azon az iskolán. Nem akarok demagóg lenni és nem akarok példálózni, hogy persze, ha Budapesten ért volna iskolát kár, akkor mi lenne, mert ez tényleg a vidék és a főváros oktalan szembeállítása lenne.

Államtitkár úr, mondjon jó hírt, a vásáros­na­mé­nyiek örülni fognak ennek.

Ennek reményében pedig szeretnék a még bent lévő képviselőtársaimnak, az itt lévőknek, elnök úrnak és a vendégeinknek is kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánni. Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból. ‑ Hartyányi Jaroszlava tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 28 2016.02.15. 5:02  27-30

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ha hinni lehet a híreknek, akkor Ónodi-Szűcs államtitkár úr, aki az egészségügy ügyeivel van megbízva, a Fidesz lillafüredi frakcióülésén tájékoztatta a Fidesz-frakciót a terveiről. Ez egy kényelmes állapot. Államtitkár úrnak azért, mert a baráti tűzben nem kell kényelmetlen kérdésekre válaszolnia, a Fidesz-frakciónak meg azért, mert megkapja az illúzióját, hogy legalábbis nincs akkora baj, mint amit a szakma beszél az egészségügyről. Ha azonban államtitkár úr az egészségügy szereplőivel is beszélgetne, akkor megtapasztalná, hogy közöttük szokatlanul nagy az egyetértés most már a bajok orvoslását illetően. De erről majd egy kicsit később. Ugyanis államtitkár úr beszél hírekről, sőt néha maga gyárt híreket.

Azt halljuk, hogy az ÁNTSZ titkos jelentésében az szerepel, hogy a kórházak kétharmada nem felel meg az ellátási feltételeknek. Államtitkár úr erre azt mondta, hogy egyrészt régen rossz a feltételeknek, másrészt pedig azt kérdezte, hogy az orvosok miért asszisztálnak ehhez a helyzethez. Hát, gondolom, tisztelt államtitkár úr, azért, mert esküt tettek, és ezt a gyógyításra tették.

Azt halljuk, hogy az Országos Mentőszolgálat vezetője arról értekezik, hogy nem lehet garantálni a 15 perces kivonulási időt, sőt, nem is kell. Hát, ez nem lepne meg annyira, ha Rétvári államtitkár úrral novemberben éppen nem erről beszélgettünk volna, és nem arról akart volna meggyőzni engem, hogy a 15 perc számunkra bizony fontos.

Azt halljuk, hogy a fizetések számfejtése hatalmas problémát okoz a jelenlegi kormányzati szerveknek; nem tudnak jól fizetést számfejteni. Aki többet kap, az talán még egy kicsit örül is; de aki nem kap többet, hanem jóval kevesebbet, az vajon mit mond a családjának?

Azt halljuk, hogy a háziorvosi finanszírozás ügyében Rétvári államtitkár úr jócskán belefújt a nullás lisztbe, mert olyasmiről beszélt, amit a kormány meg nem akar. Azt gondolom, hogy ez is csak egy kommunikációs zavar volt, de mindenképpen jelzi, hogy milyen stádiumban van a beszéd szempontjából a kormányzat.

Azt halljuk, hogy államtitkár úr kancellárt akar a kórházak élére. Akkor most ki szervezi a betegutakat és az ellátást? Az OEP? Az állami egészségügyi és ellátó szolgálat? Vagy a kancellár?

Azt halljuk, hogy bérfejlesztés lesz, miközben államtitkár úr elfelejti elmondani, amikor a sajtónak nyilatkozik, hogy ez nem bérfejlesztés, hanem egy eddigi jogos igény kifizetésének a megkezdése, ami a túlmunkadíjakért jár.

És persze azt is halljuk, hogy azok a szakorvosok, akik reménykedtek a kormány ígéretében ‑ amelyet egyébként még decemberben is megismételt, hogy 270 ezres nettó minimálbért fognak kapni -, azok rácsodálkoztak a fizetési papírjukra, önök pedig egy egyszerű mondattal intézik el ezt manapság: nem mondtunk mi ilyet. Államtitkár úr, mondtak! Mondtak! Vagy nem bontották ki az igazság minden részletét, vagy az a helyzet, amit egy orvos kolléga megfogalmazott a nyilvánosság előtt, hogy egész egyszerűen a pofánkba hazudtak.

Azt halljuk, hogy képzett szakápolókkal kell orvosokat helyettesíteni. A népnyelv ezt rögtön továbbfejlesztette, mert az aranykalászos gazdatanfolyam mintájára aranyszikés orvosképzéseket vizionál, vagy arról elmélkedik, hogy vakbélműtétekre lesz-e vajon OKJ-s képzés. Államtitkár Úr! Nem az a baj, hogy önök le akarnak venni terheket az orvosok válláról, hanem az a baj, hogy ezek az orvosok nincsenek itt. Elmentek. Itthon kellene őket tartani!

Azt már nem is mondom, hogy a krónikus belosztályok, az úgynevezett elfekvők megszüntetése azzal a cinikus érveléssel kerül nyilvánosságra, hogy ezek nem gyógyítómunkát szolgálnak. Államtitkár úr, elgondolkodtak már azon, hogy ezek az emberek egyszerre öregek és betegek? És orvos kell nekik ahhoz, hogy megkönnyítsük azt a nagyon kevés hátralévő időt, amit még megélhetnek?

Az, hogy Egerben a Markhot Ferenc Kórházban hol meleg víz nincs, hol hideg víz, hol meg egyik sem, már egyfajta hab a tortán, jelzése az egészségügyi állapotoknak.

Államtitkár Úr! A nagy egyetértés a szakmában a következők körül bontakozott ki: fizetésemelés kell, pénz kell az egészségügyben, 400-600 milliárd. Nem mi mondjuk, ha nekünk nem akarnak hinni, ha a miniszterelnök úr nekünk ezt nem akarja elhinni, higgye el a szakmának! Higgye el mindazoknak, akik az egészségügy szereplői! Nem megy tovább! Ha nem kapnak tisztességes fizetésemelést, nem érzik magukat megbecsültnek, és nem hívhatók harcba egy jó egészségügyi rendszerért ezek az emberek. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 118 2016.02.15. 3:01  117-123

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a 2016-os költségvetéshez is adtunk be módosító indítványokat a mentőszolgálatok és az ott dolgozók ügyében. Főleg azért, mert azt tapasztaltuk, hogy a bérezésük, hasonlóan az egészségügyi ágazat többi dolgozójához, méltatlan.

Ezt az állításunkat azonban most az Országos Mentőszolgálat megbízott vezetője támasztotta alá egy interjúval. Három dologról beszélt. Egyrészt arról, hogy a mentőszolgálat jó működésének legfontosabb akadálya a méltatlan bérezés. Az a méltatlan bérezés, amely most már a működést sodorja veszélybe és a családokat is. Önök, akik a családok kormányának nevezik magukat, azért erre igazán felfigyelhetnének.

A második állítása az volt, hogy az Országos Mentőszolgálatnak nem dolga többé 15 percen belül kiérni az esethez. Ez azért érdekes, mert államtitkár úrral volt egy vitánk még november hónapban, és nagyon-nagyon nagy elánnal, mondhatni, ifjúi hévvel próbált meg engem meggyőzni arról, hogy 15 perces érkezési időt akarnak elérni. Ez az interpelláció egyébként a mentőállomások elég hányatott sorsa kapcsán volt akkor aktuális.

A harmadik állítás még inkább kacifántos volt. Az pedig arról szól, hogy a mentőszolgálat bizonyos informatikai eszközei, jó sok, egy raktárban porosodnak ahelyett hogy használná őket a szolgálat, és a megbízott vezető úr, igazgató úr majd tesz róla, hogy apránként ezek beálljanak a szolgálatba és segítsék a mentősök munkáját. Hát, ez nagyon érdekes! Milyen eszközök? Miért állnak ezek egy raktárban? Miért nem tudták eddig használni őket? És egyáltalán ki szerezte be őket, ha nem voltak használhatóak?

Államtitkár úr, tehát a következő kérdésekre szeretnék választ kapni. Egy: ha már nekünk nem hisznek, miért nem hisznek a saját embereiknek, hogy a méltatlan bérezés most már veszélyezteti a munkát? Államtitkár úr, ennyiben eltérek az interpellációtól, ezt előre jelzem, napirend előttimre adott válaszánál egy egészségügyi szakdolgozó elküldte a fizetési átsorolási papírját 2016. január 1-jével. 128 ezer forintos béréhez kapott 1400 forint emelést. Számoljunk csak egy kicsit! Mennyi ez? Államtitkár úr, a második kérdésem az, hogy akkor ki szerezte be ezeket az eszközöket, és „micsodákok” ezek, és miért kell tenni arról, hogy a hosszú porosodás után munkába álljanak. És természetesen a harmadik az, hogy akkor mi van ezzel a 15 perccel. Megy a mentő vagy nem? Mert azoknak, akik nem diagnózist végeznek magukon, de rosszul vannak, ez nem teljesen mindegy. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 122 2016.02.15. 1:03  117-123

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Államtitkár úr, szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy az elmúlt 8 év már elmúlt 6 év lett, úgyhogy arról beszélni és feltenni újra azt a lemezt, hogy mi történt a szocialista kormányzás alatt, fölösleges.

Kettő: hogy kinek milyen a felelőssége ellenzékben és kormányon, eszébe idézem a 2006-os költségvetés elkészítését, de inkább a 2010-esét, amikor önök ellenzékben nagyjából a 140-szeresét adták be módosító indítványban a költségvetésnek, azzal a vállvonással, hogy oldja meg, aki kormányoz. (Balla György: És egyet se fogadtatok el!) Ennyit a felelősségről. Persze, nyilván ezt a választási kampányban használták, hogy lám-lám, ők még ezt sem tudják megoldani.

Államtitkár úr, bérfejlesztésre elégtelen a válasz, mert bérfejlesztés kell. A 15 perces kiérkezésre elégtelen a válasz, mert önmagát hazudtolta meg ezzel, hogy törekszünk rá, miközben ön állította, hogy ezt akarják. (Dr. Rétvári Bence: Igen, ezt akarjuk, így van.) S államtitkár úr, rossz válasz volt, hogy nem válaszolt az informatikai eszközökre, utána fogok járni, de az rosszabb lesz önöknek.

Köszönöm szépen, elnök úr, nem fogadom el a választ. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 54 2016.02.22. 2:02  53-56

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök a tavalyi év közepén, aztán decemberben, amikor az orvosoknál már elszakadt a cérna, bérfejlesztést ígértek, fizetésemelést: 247 ezer nettó minimálbért a szakorvosoknak és 43 ezer szakdolgozónak pedig béremelést. Ebből kihátráltak, magyarul hazudtak. Úgy fogalmazta az egyik orvos egy internetes portálon, hogy „a pofánkba hazudtak”.

Államtitkár úr, mindent megőriz az internet, követhető, hogy megígérték ezt a bérfejlesztést. Kiderült azonban, hogy csak nagyon kevesek számára elérhető. A Fidesz nagyon egyszerűen oldotta meg a problémát, amikor kiderült, hogy nem kapnak fizetésemelést az orvosok és a szakdolgozók, egész egyszerűen ezt az ígéretet levette a honlapjáról. Biztosan Orwell klasszikusát, az 1984-et gondolták valamiféle segédanyagként használni a munkájukhoz. Ugyanakkor nem mindig működik olajozottan a rendszer, mert én decemberben az EMMI ügyfélszolgálatánál érdeklődtem a fizetésemelés mibenlétéről, a múlt pénteki napon meg is érkezett a válasz hallatlan gyorsasággal, amiben az EMMI ügyfélszolgálata - nevetséges! - megismétli a bérfejlesztésre tett kormányzati ígéretet akkor, amikor önök ezt már letagadták.

Államtitkár úr, nem kértek bocsánatot ezektől az emberektől, akiket átvertek. Kérdezem, hogy miért nem akarják ezt megtenni. Miért kell sumákolni? Államtitkár úr, mikor látják már be, hogy tisztességes fizetésemelés kell, mert a kórházakban a felmondásaikat helyezik letétbe az orvosok, és el fognak menni? A betegekkel játszanak, a gyógyulásukkal játszanak, az életükkel játszanak!

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, hogy a kom­munikációt mint tűzoltási módot mikor akarják szabadalmaztatni, mert a katasztrófavédelem nagyon örülne egy ilyen eszköznek. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 78 2016.02.29. 3:00  77-83

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy máig példátlannak hitt eset ügyében szeretném önt kérdezni. Arra is kitérnék majd, hogy miért csak máig éreztem ezt az ügyet példátlannak.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye két falujából jelezték azt, hogy az ominózus pedagógustüntetés előtt szolgálatban lévő rendőr érdeklődött az intézmény vezetőjénél arról, hogy mennek-e pedagógusok tüntetni, és kik ők. Tisztelt államtitkár úr, egy eset is elég tragikus lenne, de azt gondolom, hogy még ez a kettő sem önmagában való, tehát ennél is lehet még több. Konkrétan azonban nekem kettő jutott tudomásomra, ezért én erről a két esetről szeretném kérdezni önt. Nagyon egyszerű a kérdésem: ki adott erre parancsot, mert ha jól tudom, a rendőrség önszorgalomból nem működik, minden utasításra, illetve parancsra történik. Azért kell feltennem ezt a kérdést, tisztelt államtitkár úr, mert én úgy gondolom, hogy mindenkinek törvény adta joga, hogy ott és akkor demonstráljon, ahol és amikor ezt tenni akarja, néhány kivételtől eltekintve, ugyanakkor ezek a pedagógusok, nem is kell mondanom, nem munkaidőben tették ezt, bár ha akkor tették volna, sem lenne köze hozzá a rendvédelemnek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt is gondolom, hogy nemcsak önmagában az eset érdekes, hanem annak a jelentősége az adott falvakban, hiszen erről beszélnek az emberek, ezért meg is tud félemlíteni embereket a jövőre nézvést is. Ezért tehát, ha válaszol majd a kérdésemre, kérem, hogy tegye ezt őszintén és úgy, hogy az hihető és életszerű legyen, mert ott az esetek után már mindenféle felmerült: közlekedésirányítási információkat akartak szerezni, csak segíteni akartak és így tovább, miközben nagyon egyszerűen fogalmazva az történt, hogy egy rendőr arról érdeklődött egy iskolában, hogy akarnak-e a pedagógusok demonstrálni menni. Márpedig ehhez senkinek nincs joga.

Tisztelt Államtitkár Úr! Egyetlen kérésem még lenne: ne mondja azt, hogy nem történt meg. Megtörtént, nyilvánosságban a szereplők egyébként nyilatkoztak, már aki ezt el merte vállalni, tehát letagadni az ügyet nem lehet, félreértésként kezelni nem lehet, hiszen mégiscsak egy katonás rendben, hierarchiában működő szervezetről beszélünk. Ezért tehát, ha válaszol, azt is meg kell mondania, hogy mi a garancia arra, hogy ilyen esetek a következő időszakban nem történnek, nem történnek azért, mert nem lehet elvitatni, elvonni vagy más módon akadályozni azt a jogot, hogy mindenki ott és akkor menjen politikai véleményét kifejezni, amikor azt jónak látja.

Várom a válaszát, tisztelt államtitkár úr, nagyon kíváncsian. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 82 2016.02.29. 1:02  77-83

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Figyelemre méltó a válasza, mert ön nem vitatja, hogy ezek az esetek megtörténtek, pusztán csak azt mondja, hogy nem adott senki erre parancsot. (Dr. Bárándy Gergely: Felelősségre vonták, aki magától csinálta ezt? - Kontrát Károly: Azt kérdezte, hogy ki adott parancsot.) Ezért tehát azt kell mondjam, hogy bizonyára egy szolgálatban lévő rendőr önszorgalomból próbált meg érdeklődni arról, hogy ki, mit csinál, amit én egyébként elképzelhetetlennek tartok.

Tisztelt államtitkár úr, azt én elképzelni nem tudom, hogy van az, amikor az ismert, tehát mindenki által ismert rendőr odafárad a pedagógushoz, odafárad az iskolaigazgatóhoz, polgármesterhez, és elkezd arról érdeklődni, hogy kik és hová akarnak menni. Ezért, államtitkár úr, én ezt a választ nem fogom elfogadni, mert csak felháborodni tudok. Tehát a mai napig ezt példátlannak gondoltam, a mai napon a Rogán Antal nevezetű propagandaminiszter megfenyegetett egy várost. Ezt akarják stílussá tenni, államtitkár úr, ezt a XXI. században, Magyarországon, a mi hazánkban?! Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 62 2016.03.01. 2:00  21-72

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindig megható hallani, amikor a Fidesz és a KDNP képviselői Európára hivatkoznak. Európai béreket akarnak Matolcsy Györgynek, érte hullatnak krokodilkönnyeket. A minap egy ápoló egy kórházból elküldte a fizetésemeléssel kapcsolatos értesítését: 118 ezer forintra kapott 1400 forint emelést, nagyjából 1 kiló hús és 1 kiló kenyér árát. (Gúr Nándor: És ez mind az övé!)

Képviselőtársaim! Európázzanak már egy kicsit az ő érdekükben, ha lehetne! Európázzanak azokért, akik valóban európai béreket akarnak, és az nem Matolcsy György!

Másfelől pedig, Hollik képviselőtársam valahogy nem tudja felidézni már a tegnapi nap eseményeit sem, mert a frakcióvezetője (Dr. Schiffer András: Nincsenek is itt!) keresztényszociális pártról beszélt, amely érzékeny a társadalmi problémákra. Hollik képviselőtársunk hatalmas érzékenységgel vette vé­delmébe a Magyar Nemzeti Bank elnökét és mondta el, hogy miért kell neki többet keresnie. Hát akkor, tisztelt képviselőtársaim, itt a lecke, tessenek szívesek lenni azokkal törődni, akik valóban rászorulnak erre, mert figyelnek! Ne legyen kételyük, figyelik önöket! Tudják, hogy miről szól ez a mai nap.

A másik, amiről szólni szeretnék a kétperces erejéig, az, hogy a kormány képviselője gyakorlatilag nincs jelen itt, ebben a körben, nincs véleménye. (A Bánki Erik mellett ülő Tállai András jelzésére:) Tállai úr téblábol itt összevissza, hol ide ül, hol oda, csak éppen véleménye nincs erről a dologról. Drága Tállai úr, hát önnek mindenről szokott lenni véleménye! (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) Mondjon már ezekre az érvekre valamit, amik itt elhangzottak! (Moraj és közbeszólások az MSZP padsoraiból: Szégyen! Gyalázat!) Mondjon valamit, hallgatni akarjuk, hogy mi a kormány véleménye erről az előterjesztésről! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Idő!) Merthogy nincs neki. Nincs, mert úgy látszik, hogy önök is el akarnak bújni ez elől az ügy elől. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát. ‑ Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen és gyalázat!)

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, halljuk! Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP, valamint az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 132 2016.03.01. 1:56  75-235

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita menetéhez két megállapítást vagy állítást szeretnék tenni. Aki azt mondja, hogy a pedagógusok, a szülők és a gyerekek elégedetlensége pártpolitikai indíttatású, az nem mond igazat. Aki azt mondja, hogy a gyerekek, a szülők és a pedagógusok elégedetlensége nem egyéb, mint a pedagógusok bérkövetelése, az sem mond igazat, és különben meg az emberek irigységére apellál.

Példát mondok, mert mi a problémáról beszélünk. A tavalyi év nyarán Vásárosnamény ‑ ez egy szép szabolcsi város ‑ egyik iskolájának a tetejét elvitte a vihar. Na most, az iskola nyolc hónapja ott áll fedetlenül. A KLIK odáig jutott el, hogy bekérte a vállalkozói ajánlatokat február közepén. Amelyik szervezet nem tudja megoldani ezt az ügyet, nem nyolc hónap, hanem egy alatt, az alkalmatlan a feladatára. Különben meg olyan polgármestert én nem ismerek, aki ne oldotta volna meg egy hónap alatt ezt a problémát, mert nyilván a következő ciklusban már nem lenne polgármester. Csak ennyit a fenntartói felelősségről.

Aztán történt itt a szemeknek forgatása, hogy juj, merthogy a pártpolitika itt bemegy az iskolába. Megvannak önöknek azok a képsorok, amikor gyerekek kormányablak-avatáson bugyuta dalocskákat énekeltek? (Közbeszólások a kormánypártok soraiban. ‑ Balla György: És azzal mi a baj? Az politika, hogy fellépnek? Jézusom!) Megvan önöknek az a történet, hogy az iskolák levelet kaptak, hogy menjenek el a kormány március 15-ei tüntetésére vagy demonstrációjára?

Na kérem, a helyes megfogalmazás tehát a következő: ki kell hozni a pártpolitikát, amit önök oda bevittek. Ennyi az egész történet és nem több, és akkor nem kell sopánkodni, hogyha az elégedetlenség utat tör magának, márpedig az elégedetlenség a közoktatás rendszerével szembeni elégedetlenség a szülőben, a gyermekben és a pedagógusban együtt. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 38 2016.03.07. 2:01  37-40

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, örülök, hogy látjuk a parlamentben néhány hónap után. És örülök annak is, hogy olyan témáról tudok beszélni, ami talán majd Vécsey képviselőtársamat a véleménye átértékelésére fogja buzdítani, mert elég nehéz lenne azt elhitetni, tisztelt képviselőtársam, hogy a szocialista egészségpolitika eredménye, hogy a vásárosnaményi kistérségben január 1-jétől két háziorvos helyett egy háziorvos ügyel. Miután az én matematikai tudásom szerint az egy kevesebb, mint kettő, ezért ez mindenképpen romlás az eddigi helyzethez képest.

Nem tagadom, feltettem a kérdést, hogy harmincezer emberre és 28 településre miért jut két háziorvos helyett most egy, írásban is. Az volt a válasz, hogy ez az önkormányzatok dolga, oldják meg, másfelől meg a mentők arra vannak, hogy aki nagyon beteg, azt majd elszállítják. Hát ez, államtitkár úr, hibádzik egy kicsit. Egyrészt az önkormányzatok ezt nem fogják megoldani, nincs hozzá forrásuk, nem adnak önök hozzá forrást, magyarul, mint ahogy régi polgármester barátom mondta, nincs hozzá ‑ nézze a gesztusomat (Ujjait összedörzsöli.) ‑ kedvük. Másfelől a mentők nem fognak szállítgatni beteget, hiszen pont a mentőszolgálat megbízott vezetője mondta el, hogy csip-csup esetekhez nem mennek; ez rendben van. De 15 perc alatt sem fognak sehová kiérni ‑ na, ez nagyon nincs rendben!

Másfelől államtitkár úr biztosan tudja, hogy vannak nem a mentőszolgálat ellátását igénylő, de egyébként 28 településről a központba bejutni képtelen betegek, ahová a háziorvosnak kell mennie. Ha kiment, nem tudja ellátni a bent lévőket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért teszem fel ezt a kérdést ‑ remény nélkül, mert nyilvánvalóan nem a megoldásra fog javaslatot tenni -, hogy megvilágítsam: önök az egészségügy fejlődéséről beszélnek, az emberek ott az ország keleti felében az egészségügy leépülését élik meg; ott is. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 108 2016.03.16. 3:00  107-113

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy azon nyomban pontosítsak, nem a felsőoktatás kancellárjairól akarok beszélni, hanem az egészségügy egy újabb ötletrohamának egy részéről. (Dr. Rétvári Bence: Ötletroham?) Nevezetesen arról, hogy bár az egészségügynek szinte minden szereplője egyetért már abban, hogy az ágazatnak jelentős pluszpénzre van szüksége, minden szereplő egyetért már abban, hogy első lépésként emelni kell a béreket, egyetlen szereplő nem ért ebben egyet: a kormány maga. A pénztelenséget pedig különféle ötletekkel akarja orvosolni.

Az új államtitkárnak bűvészmutatványokat kell végrehajtania ahhoz, hogy a mandátumának megfelelően végrehajtsa a kevés pénzből történő elégtelen gyógyítás feladatát. Az államtitkár úr most már azt mondja, hogy nem kell a mentőnek 15 percen belül kiérkeznie; azt mondja, hogy maradhatnak krónikus belosztályokon fekvő idős emberek gyógyító munka nélkül; azt mondja a kancellár úr - államtitkár úr, bocsánat, nagyon koncentrálok a mondandóm lényegére (Derültség és közbeszólások a kormánypártok padsoraiban. - Balla György: Nem sikerült tökéletesen.), hogy nem kell jelentős forrás, miközben mindenki tudja, hogy kellene vagy 600 milliárd.

Na, tisztelt képviselőtársaim, azt szeretném kérdezni az államtitkár úrtól, hogy bár úgy látom, hogy beleszerettek ebbe az ötletbe, hogy legyen egy kancellár, mégis mi lesz ennek az embernek a feladata. Az lesz a dolga a kancellárnak, hogy ő lesz, aki végrehajtja a pénztelen egészségügy kellemetlen feladatait? Az lesz a dolga, hogy a kormány rámutathat majd, amikor pénzt kér az egészségügy egyik intézménye, hogy tessék menni a kancellárhoz, hiszen ő a felelős ezért? Mint hallom, most már betegút­szer­vező feladatai is lesznek.

Ez meg, államtitkár úr, tudja mi? A túlzott álalmosítás kapcsán létrejött mamutszervezetek kudarcának beismerése. Ez egy KLIK-II. Arról szól ugyanis a helyzet, hogy sem a GYEMSZI, sem a GYEMSZI utódszervezetei - mert ezek voltak az egészségügy KLIK-jei - nem képesek a feladatuknak eleget tenni, ezért most már több kórházat gondozgató kancellárban akarnak majd tervezni, olyan emberben, aki a feladatait nem fogja tudni ellátni, mert nem lesz hozzá pénze. Tisztelt Államtitkár Úr! Válaszoljon arra, hogy mi lesz ennek az embernek a dolga abban a helyzetben, amikor mindenki tudja, hogy 50 százalékos azonnali fizetésemelés kellene az egészségügyben. Válaszoljon, hogy mi lesz ennek az embernek a dolga abban a szituációban, amikor egy mentő órákon át mászkál a fővárosban, mert nem tudja, hogy hova vigye a beteget, a beteg meg meghal. Államtitkár úr, válasz kellene azokra a kérdésekre, amelyek az egészségügy válságával kapcsolatosak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 112 2016.03.16. 1:02  107-113

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Nem fogom elfogadni, elnök úr, ez teljesen természetes. (Balla György: Széfeket akarunk!) Államtitkár úr, nem tudom, hogy lehet-e udvarias szavakkal válaszolni arra, amit ön elmondott (Dr. Rétvári Bence: Mi jön belülről?), gorombaságokat meg nem szívesen mondanék. Bár igyekeztem a mondandómban, még akkor is, amikor nem kellett volna arra rákérdezni, hogy a kancellár mit fog csinálni, ön ezt a bűvös szót nem volt képes négy perc alatt kiejteni a száján. Államtitkár úr, akkor most fogadjam el a válaszát?

Két megjegyzésem még azért lenne. Az nemcsak hitelességi, hanem kreativitási probléma is, hogy hat év kormányzás után még mindig az elmúlt nyolc évvel foglalkoznak, tisztelt államtitkár úr. Ez az egyik. (Dr. Rétvári Bence: Sokan emlékeznek még arra az időszakra!) A másik: államtitkár úr, önök felmondták a szolidaritás elvét az egészségügyben.

Fel kell hogy világosítsam: az egészségügy ma fizetős, államtitkár úr. Pénzért mérik az egészségügyet annak, akinek van, akinek meg nincs, annak meg nem lesz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 70 2016.03.21. 1:59  69-72

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint látjuk, a mai napon a parlamentben az utak napja is van, hiszen Bene Ildikó képviselőtársam az M4-esért, Teleki képviselőtársam pedig a zalai utakért emelt szót. A parlamenti koreográfiát ismerve, ha egy kormánypárti képviselő kérdez, akkor abban a biztos tudatban kérdezhet, hogy az az ügy már rendben van. Az ellenzéki képviselők azonban nem így vannak ezzel.

Én nagyon boldog lennék, ha szabolcsi képvi­selőtársaim itt ülnének a parlamentben, sőt ők kérdeznék a következő problémát. A szocialista kormányok alatt, tehát az elmúlt hat év előtti elmúlt nyolc évben az M3-as autópálya Szabolcs-Szatmár-Bereg szívéig ért. Ez hatalmas gazdaságfejlesztési erő, vállalkozásokat vonz, és vonz majd a közeljövőben is.

Van azonban egy probléma, aminek a megoldását megígérték a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeieknek, mégpedig azt, hogy a vállalkozások számára problémát okoz feljutni az autópályára a termékeikkel, a készáruikkal. Tudom, hogy ez egy kellemes probléma, hiszen legalább már van autópálya, ugyanakkor több vállalkozás az elköltözés belengetéséig is kritika tárgyává tette azt, hogy nem képes normális, biztonságos körülmények között a pályáig szállítani. Ehhez néhány utat rendbe kellene tenni, különösen igaz ez Nyírbátorra és környékére, ahonnan ezek a vállalkozók jeleztek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt szeretném tehát kérdezni, ha már Kelet-Magyarországot, mint az utak ügyében mintaprojektként szolgáló térséget említette Teleki úr hozzászólására, akkor mi lesz ezekkel az utakkal. Hiszen ez nemcsak munkahelymegtartó erőt jelent, a vállalkozások munkahelymegtartó erejét, biztonságos működését, hanem valljuk be őszintén, biztonságot és főleg kényelmet jelent az ezeken az utakon közlekedőknek. Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 150 2016.03.21. 1:57  149-156

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint államtitkár úr bizonyára emlékszik rá, és persze, hogy emlékszik, nemrégiben arról kérdeztem, hogy ki adott arra parancsot, hogy szolgálatban lévő rendőr arról érdeklődjön, hogy a pedagógusok akarnak-e menni tüntetni. Történt mindez szűkebb pátriámban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Akkor az államtitkár úr válasza az volt, hogy senki nem adott ilyen parancsot. Ugyanakkor az időközben írásban is beérkezett válasza azt tartalmazta, hogy mert az ügyben a nyilvánosságban is voltak hírek, ezért vizsgálatot rendel el a megyei rendőr-főka­pi­tányságon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt én jelzem, hogy nem­csak a hírek voltak a nyilvánosságban, hanem a szereplők megerősítették azt, amit beszélek, és ezt bizony az egyik tantestületi értekezlet jegyzőkönyve is tartalmazza. Ezért tehát úgy gondolom, hogy az eltelt idő alkalmat ad arra, államtitkár úr, hogy rákérdezzek: lezajlott-e a vizsgálat, és mit állapított meg? Mi az eredménye annak a vizsgálatnak, amely sajnos nem azt sejtette, mint amiről ön az imént beszélt a rendőrség dolgában? Merthogy a bűnüldözés a feladata - és persze az is, hogy ne korlátozza senkinek a jogait; mindenki élhessen a gyülekezés, a szólás szabadságának alapvető jogával, akár pedagógusok, akár mások. Ezek a megyénkben történő esetek, amelyeket időközben újfent megerősítettek a szereplők, nem hordoznak jó üzenetet. Már csak azért sem, mert úgy gondolom, hogy minél kisebb a hely, annál jobban ismerik egymást az emberek, ezért mindenki tudja mindenkiről, hogy mit tesz, mikor akar élni a jogaival, és hogy miért. Államtitkár úr, tehát kérdezném: mi lett a vizsgálatnak az eredménye? Köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 154 2016.03.21. 1:02  149-156

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hibát elismerni, sőt büntetni, az mindig egy nagyon helyes dolog.

(14.00)

Azt azonban szeretném megjegyezni önnek, hogy ezek a települések olyan kicsik, hogy ha nem a tantestület, hanem a település apraja-nagyja, csecsszopótól az aggastyánig demonstrálni akarna menni, akkor lenne szükség buszokra; nincs annyi pedagógus. Tehát úgy érzem - hogy is mondjam csak - az érvelés egy kissé sántít.

De fogadjuk el, hogy így van. Államtitkár úr, értsen velem egyet abban, hogy a látszatot is őrizni kell. Akkor, amikor kopasz és kigyúrt fiatalemberek akadályoznak egy embert jogai gyakorlásában, és önök nem látnak okot az intézkedésre, amikor a norvég civil alap vizsgálata ügyében annyi felfegyverzett rendvédelmis vonul fel, hogy elég lenne egy közepes banánköztársaság rezsimjének megdöntéséhez és így tovább, és így tovább, akkor bizony a látszat is nagyon csorbul. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 26 2016.04.04. 2:02  25-28

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hányatott sorsú vásárosnaményi iskola ügyében már kérdeztem itt a parlamentben államtitkár urat. Hogy mindenki számára felidézzem, hogy miről van szó: tavaly nyáron ennek az iskolának a tetejét megrongálta a vihar. A helyreállítási munkák a tavalyi év végén ott tartottak, hogy még nem történt akkor semmi.

Államtitkár úr akkor megnyugtatott engem, hogy az oktatás zavartalanul folyik. Hát, ha azt zavartalannak lehet nevezni, hogy a gyerekek egy része nem az iskolájában, hanem sok más helyen tanul, akkor bizonyára a fogalmaink különböznek az oktatás zavartalanságáról. Írásban is kérdeztem államtitkár urat, illetve a tárcát, és év elején már az az örömteli hír ért el engem, hogy már kértek vállalkozói ajánlatokat.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül forszírozom ennek az iskolának az ügyét. Nemcsak azért, hogy legyen már végre felújítva, helyreállítva, hanem azért is, hogy megmutassam, hogy az iskolák állami fenntartása és ezen belül a KLIK működése katasztrofális. Egy polgármester nem nagyon engedheti meg magának, hogy nem állítja záros határidőn belül helyre a vihar által megrongált iskolát, hiszen pontosan tudja, hogy a következő ciklusban ő már nem a polgármestere a városnak, ha ilyen sokáig húzná és halasztaná. Ennek ellenére ez a szuperhivatal vagy szuperközpont fél év alatt nem tudta elérni azt, hogy ez az iskola rendben legyen.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tehát várnám az újabb híreit arról, hogy mi történik ennek az iskolának az ügyében, és tisztelt képviselőtársaimnak pedig a megértését kérem abban, hogy ilyen példákon keresztül próbálom láttatni a Klebelsberg-intézet működését. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)