Készült: 2020.02.24.19:50:42 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 86 2016.04.04. 2:05  85-88

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Februári hír volt, hogy a győri Petz Aladár Oktató Megyei Kórház sebészei tömeges felmondást helyeztek kilátásba. A felmondólevelüket letétbe he­lyezték, és tárgyalni akartak az egyébként jogos fizetésemelésükről a kórház vezetésével. A kórház vezetése úgy nyilatkozott, hogy sem eszközei, sem lehetősége nincs arra, hogy megoldja ezt a problémát.

Azért említem fel ezt a konkrét ügyet, mert általános problémáról van szó, bár ezt a győri helyzetet igyekezett minden, a kormány részéről megszólaló szereplő egy elszigetelt jelenségként bemutatni. Azért általános ügyről van szó, mert az év elején mind az orvosok, mindazok a szakorvosjelöltek, akiket a kormány becsapott és mindazok a szakdolgozók, akik szembesültek azzal, hogy milyen kevés az a fizetésemelés, amit kaptak, csalódottak voltak, jogos fizetésemelési követeléseket fogalmaztak meg.

(13.00)

Mindez a helyzet súlyosbítva van az elvándorlással, ami minden ellenkező híresztelés ellenére nemhogy nem állt meg, még az üteme sem csökkent. Mindez súlyosbítva van a kórházak újratermelődő adósságállományával. Ugye, emlékszünk még a tavalyi évben nagyon sokszor szajkózott néhány mondatra, hogy a kormány megoldja a kórházak adósságállományának problémáját. Nem oldotta meg, az adósság, csodák csodájára, újratermelődött. Tehát ezek szerint nem a kórházak vezetésével, hanem a rendszerrel és a költségvetéssel van a probléma.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A kérdésem az írásos változatban úgy szerepelt, államtitkár úr, hogy jogosnak tartja‑e a fizetésemelési követeléseit az egészségügyben dolgozóknak, és mit tesz érte. Ugyanakkor ezt most már a benyújtandó költségvetésről érkező hírek kapcsán egyszerűbben fogalmaznám. A 2017‑es költségvetésben mit tudott elérni a tárca, hogy javuljon az egészségügyben dolgozók helyzete? Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 2 2016.04.12. 5:00  1-4

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állam­titkár Úr! Napirend előtti felszólalásom címében arra utalok, hogy a kormány duplán felmondta a szolidaritást az egészségügyben. Balog Zoltán, akit nem csekély gúnnyal emberminiszternek nevez a sajtó (Dr. Rétvári Bence: Mióta?), első meghallgatásán arról beszélt, hogy elkötelezett a szolidaritáselvű és a nemzeti kockázatközösségen alapuló egészségügy fenntartásában, ami normális magyar nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy akik járulékot, illetve adót fizetnek, ha egészségesek, akkor másokkal szolidárisak, hogy ők meggyógyuljanak; és elvárják ezt akkor, ha ők lesznek betegek, ingyenesen és jó színvonalon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára saját bőrükön tapasztalják, hogy ez így már régen nem igaz. A statisztikák 35-36 százalékra teszik azt a nagyjábóli arányt, amely saját zsebből kerül a gyógyításunkba. Nem igaz tehát már régen, hogy az egészségügy ingyenes. Az egészségügy most már nem ingyenes, hiszen nemcsak a gyógyszerekért ‑ merthogy elvileg csak azért kellene fizetni ‑, hanem sok minden másért inkább áldoznak az emberek, akik tehetik, a saját zsebükből a gyógyulásukra, mintsem hogy várólisták végén legyenek, mintsem hogy előjegyzési listák végén várjanak diagnosztikai vagy szűrővizsgálatokra, mintsem hogy ott legyenek, ahol a gyógyulásuk nem biztosított.

A szörnyűsége ennek a dolognak az, hogy ez a saját zsebből fizetett pénz néha legálisan egy normális magánegészségügybe, néha pedig a szürkezónában hálapénz képében vagy valami más módon kerül az egészségügyi ellátásba, és így vásárolják meg az emberek, akik tehetik, az illúziót, hogy ők könnyebben gyógyulnak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tehát ezt a fajta szolidaritást régen felmondták, hiszen még az önök által Alaptörvénynek nevezett alkotmányba sem építették be, és hallgatólagosan tudomásul veszik, hogy ez így rendben van. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs rendben.

Másfelől a kormány felmondta a szolidaritást az ágazatban dolgozókkal, a gyógyítókkal: orvosokkal, szakdolgozókkal, ápolókkal, nővérekkel. Felmondta azt a szolidaritást, amit a tegnapi napon önök olyan sokszor emlegettek a kereskedelemben dolgozókkal kapcsolatban. Ha annyira elkötelezettek, akkor miért nem törődnek azokkal, akik vasárnap, karácsonykor, szilveszterkor és húsvétkor is ott állnak a helyükön? Ezek az emberek méltatlanul kevés pénzért dolgoznak. Ezek az emberek azt mondják, hogy legalább 50 százalékos fizetésemelésre lenne szükségük.

Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor miért nem tesznek ezért? Hiszen ha a tegnapi napon oly sokat emlegették, hogy vasárnap dolgozni rossz, és úgy szeretnék, ha ez nem lenne, akkor törődjenek azokkal, akiknek vasárnap dolgozni kötelező, muszáj, ez a hivatásuk.

Azért hozom ezt szóba, tisztelt államtitkár úr, mert az egészségügyben dolgozók ezt majd meg óhajtják beszélni önökkel, lehet, hogy nem túlságosan kulturált formában, lehet, hogy sztrájk vagy egyéb megmozdulás formájában (Németh Szilárd István: Szervezitek?); 15-én fekete pólóban, tisztelt képviselőtársak. Meg fogják beszélni, és emlékezni fognak arra, hogy önök, akik melldöngetve szokták hirdetni, hogy mindent megbeszélnek, úgymond megkonzultálnak az emberekkel, az első olyan alkalommal meghátráltak, amikor az emberek akartak valamit megbeszélni önökkel például a vasárnapi nyitvatartásról.

Nos, úgy gondolom, hogy az egészségügyben dolgozók egymásra fognak találni, tisztelt képviselőtársaim, és meg akarják önökkel beszélni ezt a helyze­tet. Ezért tehát azt gondolom, hogy az államtitkáruknak, aki az egészségüggyel foglalkozik, erre kellene figyelnie. Mert ez az államtitkár ‑ hat év alatt a har­madik ‑ semmiféle programmal nem rendelkezik. Van neki öt pontja: budapesti szuperkórház; kórházi minimumfeltételek megváltoztatása, ha már nem tud­ják betartani, akkor inkább megváltoztatjuk; kan­cellári rendszer, hogy legyen már egy ember, kvázi komisszár, aki majd megregulázza ezeket a túlköltekező kórházakat; és foglalkozni akar természetesen azzal, hogy a krónikus belosztályokról, az úgynevezett elfekvőkből kitegye azokat az embereket, akik egyszerre öregek és betegek. Ez a programjuk.

(9.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! A programnak nem ennek kellene lennie. A programnak azonnali fizetésemelésnek kellene lennie és az egészségügyre fordított legalább 600 milliárdnak. Ha ez lenne a program, akkor nem kellene erről itt beszélnem. Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 40 2016.04.18. 2:02  39-42

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy válaszában a mai napon már nagyon sok mindent megtudtunk az egészségügyről, amikor Ikotity képviselőtársamnak válaszolt. Az egészségügy az ön verziójában teljesen rendben van, érdemes kórházakba járni, hiszen ezek a kórházak szépek, az orvosok felkészültek, gyorsan végeznek műtéteket, gyakorlatilag nincs is semmiféle probléma. Államtitkár úr, pedig van; van, mert egyre kevesebb orvos, egyre kevesebb ápoló egyre nehezebb körülmények között gyógyít, és önök arról beszélnek, hogy hogyan lehetne tüneti kezeléssel orvosolni az egészségügy problémáit.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kérdezek rá arra a bizonyos összegre, amelyet várólisták csökkentésére fordítottak, hogy hogyan és miképpen került felhasználásra, mert ezek a sikerjelentések, amelyeket én majd az egészségügyi vitanapon használni szeretnék, némiképp kétkedésre adnak okot. Ugyanis senkinek az ismeretségi körében nem csökkennek az idők, amíg a műtétig odakerülnek az emberek.

Másrészt, államtitkár úr, ha már érintettük az előbbi mondatait az egészségügyben, engedje meg, hogy azért nagyon nagy fenntartással kezeljem azt, amit mond, erős forráskritikával. Amikor példának okáért azt mondja, hogy az elmúlt öt évben a legnagyobb fejlesztések valósultak meg, akkor pontatlanul idéz, mert önök fogadták el azt a dokumentumot ‑ mármint az Egészséges Magyarország 2014-2020-at -, amelynek a kezdő mondatai arról beszélnek, hogy az elmúlt években valósult meg az egészségügyben a legnagyobb fejlesztés, ezt illene ismerni. Azzal meg a probléma csak az, tisztelt államtitkár úr, hogy az elmúlt hat év előtti elmúlt nyolc évben születtek meg azok a pályázatok, amiből ez a leghatalmasabb fejlesztés megvalósulhatott.

Államtitkár Úr! Várnám az adatait arról, hogyan lehet csak pénzzel orvosolni problémákat, mert ha ez igaz, akkor az egészségügynek forrásokat kell adni, nincs más megoldás. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Gúr Nándor: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 63 2016.04.26. 1:40  46-218

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Két és fél perces vezérszónoklatot még nem hallottak, de én kísérletet teszek rá.

Tisztelt Miniszter Úr! Két dologról szeretnék beszélni. Az egyik: ha nemzeti ügy az egészségügy, akkor egyetértés kell bizonyos kérdésekben. Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy dologban biztosan egyetértés van: legalább 600 milliárd kell három éven belül az egészségügy számára. Ezt mondja a szakma, ezt mondják az érdekképviseletek és mindenki más. Ha ön ezt nem tudja megtenni, márpedig a 100 milliárd megajánlásából úgy látszik, hogy nem tudja, akkor ön ezt a meccset, tisztelt miniszter úr, elbukta. Elbukta a stadionépítéssel, a haverokkal, az oligarchákkal, a rokonokkal és Matolcsy Györggyel szemben.

A másik kérdés, amit szeretnék elmondani: kancellár úr azt mondta, hogy neki van öt pontja; nem programja, öt pontja. Bocsánat, nem kancellár, hanem államtitkár. De nem szólt arról, hogy a kancelláriarendszert hogyan akarja bevezetni. Hogyan akarja azt megoldani, hogy ezek az emberek ne pénzügyi komisszárok, hanem az egészségügy segítői legyenek.

Kettő: úgy látszik, hogy a budapesti szuperkórház ügyében a bejelentés megelőzte a latolgatást. Ma reggel bejelentették, hogy ilyen nem lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! Két olyan kérdésről szerettem volna beszélni, amelyek, úgy látszik, hogy megválaszolatlanul maradnak végig a nap folyamán. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 42 2016.05.02. 2:01  41-44

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Jól látja, azokat a kérdéseket szeretnénk feltenni ma folyamatosan, hogy 266 milliárdot mire költene el, például az egészségügyben, oktatásban vagy a szo­ciális szférában. Matolcsy György az általunk kiperelt iratok alapján 266 milliárd forintot eltüntetett a költségvetés elől azért, hogy ezt rokonoknak és barátoknak ossza szét. 266 milliárd iszonyú sok pénz. És ha ön azt állítja, hogy a kormánynak nincs ráhatása és befolyása a Magyar Nemzeti Bank ügyeire, akkor én azt mondom, hogy de igen, van. Ha ideje engedi és találkozik vele, kérdezze meg Varga Mihály miniszter urat, szavazott-e a Magyar Nemzeti Bank mint Zrt. közgyűlésén a bank gazdálkodásáról. Hiszen az állam a százszázalékos tulajdonos. Az a meglepő válaszom van előre, államtitkár úr, hogy igen. Tehát akkor ne állítson olyat, hogy önöknek erre nincs semmiféle hatása, mert van. Ennek a 266 milliárdnak a költségvetésben van a helye.

És hogy mire lehetne költeni? Hát, például telje­sí­teni lehetne az egészségügyi dolgozók követelését, hogy most azonnal 50 százalék béremelés kellene első lépésben, mert ez oldaná a méltánytalan viszo­nyo­kat, és nem keresne egy szakdolgozó 120 ezer forint bruttót 1400 forint fizetésemeléssel. Oldaná azt a méltatlan helyzetet, hogy a hálapénz meg­mér­ge­zi orvos és orvos, orvos és beteg viszonyát. Haza­csá­bíthatná azokat, akik külföldön keresik a bol­dogulást, mert nem tudnak megélni Magyar­or­szá­gon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kíváncsian várom a válaszát, hogy miért nem intézkedtek arról, hogy a költségvetés költhessen ennyi pénzt és miért nem ezt a célt választják. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 86 2016.05.09. 2:58  85-91

TUKACS ISTVÁN (MSZP): (A mikrofont a szája előtt tartva:) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ne vegyék udvariatlanságnak, kénytelen vagyok tartani. (Derültség, közbeszólások: Csíptesd fel!) Felcsíptetném szívesen, csak nincs mivel. Ha valaki tudna segíteni egy mikrofonnal, akkor… (Zaj, közbeszólások. ‑ Balla György: Mindent elrontasz? ‑ De­rült­ség.) Menni fog, egy pillanat türelmet kérnék, elnök úr.

Miután képviselőtársam segített megoldani ezt a problémát, elnök úr, azzal szeretném kezdeni mondandómat, hogy a kérdésem arra vonatkozik, tisztelt államtitkár úr (Zaj. ‑ Az elnök csenget.), hogy minden felmérés szerint az egészségügyi költéseknek nagyjából 35-36 százaléka származik magánzsebből, magánpénzből. Ebben természetesen benne vannak azok, akik magán-egészségügyi intézményekben vesznek igénybe ellátásokat, és természetesen benne van az úgynevezett szürkezónában eltűnő pénz, amit paraszolvenciának vagy hálapénznek neveznek.

A családok eltérő mértékben, de mindannyian költenek a gyógyulásra vagy az egészségben maradásra. Néhány napos felmérés szerint a nehezebb helyzetű családok is évente legalább 35-40 ezer forintot, a jobb helyzetben lévők pedig akár 140-150 ezer forintot is. Ez azt jelenti, államtitkár úr, hogy létezik, papíron ugyan, de egy szolidaritásalapú és nemzeti kockázatközösségen működő egészségügy, ahol az emberek fizetnek azért, hogy jó típusú, jó színvonalú szolgáltatást kapjanak, ugyanakkor egyre többen veszik igénybe a magánegészségügyet vagy fizetnek azért, hogy gyógyuljanak.

Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszert így is ezer probléma terheli: az orvosok és ápolók elvándorlása, a pénztelenség, az a helyzet, amiben azt látjuk, hogy a kórházak adósságállománya nem csökken, hanem újratermelődik. Ez pedig sehová nem tud vezetni máshová, mint hogy azok, akik meg akarják venni a gyógyulást vagy a gyógyulás illúzióját, azok áldoznak rá, ha tudnak. Ha nem tudnak, akkor bizony sem a gyógyulást, sem az illúziót nem fogják megvásárolni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az állításom tehát az, hogy miközben Balog miniszter úr a miniszteri meghallgatásán annak idején hitet tett a szolidaritás elve és hitet tett a nemzeti kockázatközösség elve mellett, maga az egészségügy nem így működik. Ez pedig, államtitkár úr, azért rossz, mert mindenki fizet az ellátásáért, és mindenkinek joga van arra, hogy igénybe vegye az ingyenes egészségügyi szolgáltatást. De ezt tenni nem tudja.

A kérdésem tehát arra vonatkozna, államtitkár úr, hogy egyetért-e ezzel az állítással, és arra vonatkozik, hogy mit tesznek azért, hogy ne két típusú, ne a gazdagok és ne a szegények egészségügye működjön Magyarországon. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 90 2016.05.09. 0:59  85-91

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Kétfajta egészségügyet látunk ezek szerint. Ön szerint az egészségügy rendben van, igazi problémák nem léteznek. (Zaj és közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Süket vagy?) A probléma azonban csak az, államtitkár úr, hogy akivel én találkozom az egészségügyben, alulfizetettséget, lepusztultságot, várólisták hosszú sorát látja.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha minden rendben van, akkor vajon miért panaszkodnak az alulfizetett orvosok és ápolók? Miért van az, hogy a beteg nem látja a gyógyulás útját? És legfőképpen, államtitkár úr, miért van az, hogy magánpénzt kell tenni a gyógyulásért a zsebekbe, miközben ingyenes és jó színvonalú egészségügy kellene hogy működjön? Na, ez az egy kérdés az, amire az államtitkár úr nem válaszolt.

Ezért aztán nem áll módomban elfogadni a választ, de változatlanul fogom kérdezni ezekről az ügyekről, hogy a kétfajta egészségügy képe azért legalább valahogy egybecsússzon. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 84 2016.05.11. 2:01  1-206

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Banai Péter Benő jobbikos kép­vi­selőkkel konzultál.) Ha majd államtitkár úr és a kép­viselő urak befejezik a magántárgyalásukat, talán én is egy kétpercessel hozzájárulhatok a vitához.

Ónodi-Szűcs államtitkár úr szavai indítottak arra, hogy beszélgessünk egy kicsit arról, hogy az egész­ségügy költségvetése milyen. A mai napon ‑ ez is meglepő, mint ahogy az is meglepő, hogy a kor­mány tagjai aktívan vesznek részt egy költségvetési vitában (Felzúdulás, közbeszólások a kor­mány­pártok soraiból, köztük Font Sándor: Nálatok nem így volt!) ‑, szóval a mai napon Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke két eléggé meglepő bejelentést tett. Az egyik bejelentés az volt, hogy velük senki nem tárgyal arról, hogy milyen lesz az egészségügy költségvetése, és különösen bírálat tár­gyá­vá tette a háziorvosok vagy egyáltalán az alap­ellátás számára biztosított összeget, amely mintha nem lenne köszönőviszonyban sem az előre jel­zet­tekkel, illetve az alapellátásban dolgozó háziorvosok ezen még megosztoznak a fogászokkal és a védő­nőkkel is.

Ugyanakkor államtitkár úr most azt mondta, hogy bértárgyalások folynak. Nyilván nem lehetek annyira naiv, hogy most megkérjem arra, hogy fedje fel a kormány pozícióját ezekben a bértár­gya­lá­sok­ban, mert ez nem így működik. Ugyanakkor a kormánynak lehet valami határozott célja ezekkel a tár­gyalásokkal, tisztelt államtitkár úr, mert az könnyen belátható, gondolom, ebben nem kell győz­köd­nünk egymást, hogy a jelenlegi bérekkel az egész­ség­ügy működni nem tud. És az is igaz, hogy 36 százalékos, magánzsebekből származó egészségügyi költéssel, már amikor nem az ingyenes egész­ség­ügy­ben nyer szolgáltatást valaki, akkor nem lehet mű­köd­tetni azt a rendszert, amelyet elvben szoli­dari­táselvűnek meg nemzeti kockázatközösség alapján működőnek gondolnak.

Tehát, államtitkár úr, én úgy gondolom, hogy tárgyalunk egy költségvetést, miközben zajlanak tárgyalások arról, hogy a költségvetésben mi lesz. Az egész megjegyzésem, illetve az elmondottak arra irányulnak, hogy nem túl fair költségvetést úgy tár­gyalni, hogy egyes tételeiről még halvány fogal­munk nincs. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 108 2016.05.11. 11:52  1-206

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr, és köszönöm a szót. Először is a költségvetéssel kapcsolatban szeretnék egy olyan kormányzati bejelentésről beszélni, amely valahogy elfelejtődött a költségvetés tárgyalásáig, nevezetesen: a nullás költségvetés ígérete. Kiderült, hogy a költségvetés úgy nullás, hogy nem nullás, hiszen a költségvetés hiánnyal számol, a kormányzati kommunikátorok és szereplők ezt úgy magyarázták, hogy csak a működési költségek lettek nullásak, a fejlesztési költségeket nem értik bele. Hát, hogy is mondjam, ha Magyarországnak nem egységes a költségvetése, külön lehet választani benne a fejlesztést és a működést, az elég sajnálatos. Tehát szögezzük le, a nullás költségvetés terve annak ellenére nem sikerült, hogy jelentősen megkurtították a működési kiadásokat.

A másik, amiről szólnék, az, hogy újra előállt az az elég érdekes helyzet, hogy hozzákezdünk a költségvetés tárgyalásához, de a költségvetést megalapozó törvényeket és az adótörvényeket meg majd később tárgyaljuk meg.

(18.30)

Ennek a sorrendje már csak logikai alapon is fordított lenne: ha nemcsak a nevét, hanem a tartalmát tekintjük a megalapozó törvényeknek, akkor is az kellene hogy kijöjjön belőle mint megfejtés, hogy előbb a megalapozás, akkor a költségvetés maga. Most tárgyalunk a költségvetésről, majd utána megkezdjük pénteken azoknak a törvényeknek a tárgyalását, amelyek a költségvetésnek nem a szerves részét, hanem az elejét, a tervezés alapját jelentik.

Sajnálatos ebben a költségvetésben, hogy minden bürokráciacsökkentésről szóló kormányzati híresztelés ellenére az állam magára költött pénze növekszik. Ez az egészségügyben azért jelent problémát, mert valamilyen görcsös akarattal ragaszkodnak ahhoz, hogy az OEP szűnjön meg, miközben a legkevesebb, a legkisebb működési költségekkel és arányokkal dolgozott. Tehát inkább felborítanak egy szakmai szervezeti működést, mint hogy racionálisak legyenek legalább ebben a tekintetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszélek egy kicsit a költségvetés bevételi oldaláról, hogy mi hiányzik onnan. Persze, a megalapozók ismerete vagy megtárgyalása nélkül elég nehéz ezt megtenni, de néhány tételre azért rákérdeznék.

Az első tétel az, hogy vajon elférne-e ebben a költségvetésben a Magyar Nemzeti Bank közpénznek tekintett nyeresége. Szerintem igen, meg sokak szerint is. Amikor Matolcsy György bejelenti, hogy a Magyar Nemzeti Bank úgy dönt ‑ nem tévedek, amikor azt mondom, hogy úgy dönt ‑, hogy 50 milliárd osztalékot befizet nagy kegyesen a költségvetésnek, akkor kérdezem, hogy miért nem 260-at, és mi az, hogy úgy dönt. Hát nem a tulajdonos szokott dönteni az osztalék mértékéről?

A másik ilyen kérdés, hogy bár adótörvények ügyében azt hirdetik, hogy ez az adócsökkentés költségvetése, lenne azért még adóágon mit a költségvetésbe becsatornázni. Akkor, amikor Varga Mihály év közben, nem is olyan régen arról beszélt, hogy sok mindenféle kisvállalkozóra kiterjesztik az online pénztárgépek kötelező használatát, akkor egyvalamiről nem beszélt, hogy mindazok a manikűrös meg pedikűrös meg fitnesszel és egyébbel foglalkozó szolgáltatók, akik nyilván nagyon boldogok ettől az ötlettől, hogyan vethetők össze Andy Vajna kaszinóival. Ott miért nincs online bekötés? Miért nem fontos ez a bevétel az államnak? Ha államtitkár úr úgy gondolja majd, hogy ez egy demagóg felvetés, akkor jelzem, nem az, hanem az egyenlő közteherviselés elvének az ismertetése itt a magyar parlamentben.

Vagy, hogy csak az egészségügyről beszéljek: ugye, mindannyaian emlékeznek a chipsadó, népegészségügyi termékadó ötletére, ami fenntartható, ugyanis folyamatosan szolgálta volna az egészségügy bérfejlesztését? Egy alkalommal volt ilyen, ha jól emlékszem, nagyjából 35-40 milliárdnyi összeg került felosztásra csúfosan, hiszen arányaiban volt eltolva a szakdolgozók felől az orvosok felé ez a bérfejlesztés, és mondjuk, egy kezdő szakdolgozó nulla forinttal részesült a bérfejlesztésből, pont azok, akiket a szakmában kellene tartani. Ha ezt a három tételt nézem, akkor azt mondom, hogy a kormány nem annyira gondos a felfedezhető bevételek ügyében, mint ahogy ez szükséges lenne és kellene.

Korózs képviselőtársam beszélt már a nyugdíjemelés mértékéről. Ha jól emlékszem, a nyugdíjemeléssel kapcsolatos törvényi szöveg nem úgy szól, hogy az infláció mértékével kell emelni, hanem úgy, hogy legalább az infláció mértékével emelni. Tehát önöket, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánytagok, semmi sem gátolja meg abban, hogy átgondolják azt, hogy a 0,9 százalékos nyugdíjemelés ‑ ami önök szerint az inflációs mérték, a Magyar Nemzeti Bank szerint nem annyira, mert a honlapján még mindig más becsült adat található 2017-re nézve ‑ vajon tisztességes-e. És persze azok a szóvarázslatok, amikkel itt az áfacsökkentést kombinálják a nyugdíjemelés ilyen csekély és megalázó mértékével, hogy majd a 0,9 százalék nem is 0,9, hanem több, azok eléggé megmosolyogtatóak, már ha az állam­titkár úr megengedi ezt.

Azt szeretném felvetni és kérdezni, hogy miért nem születnek olyan elképzelések, amelyek legalább sávosan, a nyugdíj valóságos mértékének megfelelően gondolkodnak el az emelés mértékéről. Megtehetnék, ne mondja, hogy nem! A svájci indexálásra való visszatérés nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a legcsekélyebb nyugdíjjal rendelkezők nyugdíját az infláció mértékénél nagyobb mértékben emeljék. Senki nem kívánja el, hogy a szupernyugdíjak kerüljenek megemelésre nagyobb mértékben, de azt igen, hogy a 0,9 százalék ne számítson valóságos nyugdíjemelésnek, mert ez nem az.

Kérdezem: miért nincs gondolkodás abban, hogy nem csak azokat, akik fiatalok, és azt kívánjuk, hogy gyerekek szülessenek… ‑ azok megbecsüljék az idősebbeket? Márpedig a nyugdíj erről szól. Ha ezt azonban a nyilvánosság összekombinálja a szülőtartás kötelezettségének törvényével, akkor eléggé komor felhőket lehet látni ezen az ágon, nem azt, hogy valaki az életen át fizetett járulékából tisztességes nyugdíjjal tudna megélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr azt mondta, hogy nem jó dolog a szociális kiadásokat a GDP-hez hasonlítani vagy az arányait vizsgálni. Én az egészségügy ügyében mégis azt mondom, hogy ez szükséges és fontos. Ott ugyanis, ahol a GDP mértékéből jobban, nagyobb részben részesül az egészségügy, párosulva természetesen egy jól átgondolt egészségügyi rendszerrel, jobb az egészségügyi ellátás. Ezt az oksági összefüggést talán mégsem lehet letagadni. Az a pénz, amivel az egészségügy most részesül a költségvetésből, nem éri el nemhogy az európai, hanem a visegrádi országok mértékét sem. Ezért tehát a kommunikációjuk helyett jobban örültem volna, ha fel tudom fedezni azt a szándékot, amely valóságosan akar az egészségügy pozícióin javítani.

Jellemző módon az államtitkár úrnak ‑ aki most sajnálatosan nincs jelen, bár én nagyon örültem az imént, hogy részt vesz a vitában ‑ nem is koncepciója van az egészségügyről, hanem pontjai: fővárosi szuperkórház vagy nem, ezt még nem tudjuk eldönteni, mert ebben elég változatos híreket teregetnek a nagyvilágba; kancellári rendszer, ami gyakorlatilag a kórházak komisszárjaként arra ösztönözne, hogy kijöjjenek a kevés pénzből; a krónikus osztályok kitolása a szociális ágazatba, amitől államtitkár úr nem tudom, mit remél, mert ha ezeket az embereket el kell látni, akkor az ott is pénzbe fog kerülni, meg itt is. És bár a tárca parlamenti államtitkára azt mondta nem is olyan régen, hogy ugyanúgy ingyenes lesz a szociális szférában az ellátása ezeknek az öreg és egyébként hozzáteszem, beteg embereknek, mint az egészségügyben, sajnálattal látjuk azt, hogy különben most sem ingyenes, sok kórház ilyen vagy olyan formában térítési díjat vagy hozzájárulást kér a gondozásért. Azt ítéljék meg önök, hogy erkölcsös-e öreg és ‑ mint mondom ‑ beteg embereket kizárólag ápolással ellátni, és nem gyógyítani; ebben nekem a véleményem egészen sarkos: nem, és nem hiszem, hogy az egészségügynek ebből jelentős bevétele lenne.

Államtitkár úr pontjai között szerepelt az alapellátás jobb helyzetbe hozása, erről már váltottunk szót egy kétperces ürügyén nem is olyan régen itt a Házban. Példaként hoztam fel az egészségügyben igen-igen nagy súllyal bíró Magyar Orvosi Kamara nyilatkozatát ebben a kérdésben, amely egyrészt azt sérelmezte, hogy nem tárgyalnak velük, másrészt azt, hogy az ígéretek közel sincsenek a költségvetésben valóságosan megjelenő számokhoz, hiszen nemcsak az alapellátásban dolgozó háziorvosok, hanem a védőnők, fogászok is ebből a pénzből, mármint a meglévőből fognak majd részesülni, tehát jelentős pozíciójavulás a háziorvosi rendszerben, ahol betöltetlen praxisok vannak, és amely tudjuk, hogy milyen gondokkal küszködik, nincsen.

Azt állítom tehát, hogy ez az egészségügy méltatlanul alulfinanszírozott ebben a költségvetésben is, és ha az egészségügyi államtitkár úr úgy gondolja, hogy tűzoltással ezt túl lehet élni, rosszul gondolja. Jellemző módon a nagy szlogenek ‑ tehát, hogy ez az otthonteremtés és az adócsökkentés költségvetése ‑ mellett két területet említenek mindig, az oktatást és az egészségügyet, ott, ahol leginkább ég a ház most a dolgozók körében. Úgy látom tehát, hogy sem az elvándorlás megállítását, sem az orvosok visszacsábítását, az ápolók visszacsábítását nem lehet elérni a jelenlegi helyzetben, sőt egyre inkább túlterhelt és egyre lehetetlenebb helyzetben dolgozók fognak az intézményekben ellátni vagy gyógyítani betegeket, azok a dolgozók, akik nagyon kevesen vannak. Hozzáteszem, a már beígért egészségügyi fejlesztésekből is a kórházi konszolidáció fogja elcsípni a legtöbbet, hiszen valamit kezdeni kell a kórházak adósságállományával, és most már elgondolkodni azon, hogy ha minden évben van konszolidáció, akkor vajon ez-e a módja a normális finanszírozásnak, mert valószínű, hogy nem felelőtlen gazdasági igazgatók és főigazgatók szórják két kézzel a pénzt, hanem ennyire van szükségük az intézményeknek.

Végül, hogy megyebeli társamhoz, Apáti Istvánhoz csatlakozzak, aki megemlített egy olyan elkerülő utat, amely megkönnyítené a Szatmárban élők életét: aláírom, teljesen igaz, katasztrofális helyzetben vannak az utak, és közben dübörög rajtuk a kamionforgalom falvakon keresztül. Azt említem meg, ami az én személyes problémám, az M3-as autópályára felvezető utakat, amelyek szintén katasztrofális állapotban vannak, és amelyekkel szintén nem történik semmi most már évek óta, ami nemcsak azért érdekes, mert kényelmesebb jó úton autózni, hanem azért is, mert az M3-as mellé települt vállalkozások a távozásukat fontolgatják, mert nem tudják a termékeiket vagy nyersanyagjaikat épségben beszállítani ezeken az utakon kamionokban.

(18.40)

Ezt a költségvetésben én nem látom viszont, tehát nyilván módosító indítványt szeretnék ebben kezdeményezni. Ennyit szerettem volna elmondani, elnök úr, köszönöm a lehetőséget, és köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 18 2016.05.13. 9:18  1-52

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először én is ezt az elég érdekes állapotot szeretném kritika tárgyává tenni, hogy az Országgyűlés elkezdi a költségvetés tárgyalását, majd utána folytatja néhány napra rá a megalapozó törvények, az adótörvények tárgyalásával. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor ez úgy történt, hogy figyelembe véve a helyzet komolyságát és az adott tárgy komolyságát, a Ház előbb megtárgyalta a megalapozó törvényeket, megtárgyalta az adótörvényeket, ezeket elfogadta, tehát így lehetett tudni, hogy milyen pozícióból indul a költségvetés, majd utána elkezdett költségvetést tárgyalni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez így értelmetlen!) Ennek nagyjából van logikája, azért bólintsanak rá, tisztelt képviselőtársam.

Annak nem sok logikája van, hogy teljesen komolytalanná téve ezt a tárgyalást, elkezdjük ilyen összevissza, egymással köszönőviszonyban nem lévő módon tárgyalgatni a költségvetést meg az azzal összefüggő törvényeket. Ez arra világít rá, amit Schmuck képviselőtársam már elmondott, nevezetesen, hogy a parlamentnek nincs érdemi befolyása ezekre az ügyekre. Nincs! Hogy mégis miért szükséges beszélni róla, hogy ez a költségvetés, az adótörvények, a megalapozók mit tartalmaznak, az az, hogy legalább eljut azokhoz a fülekhez, amelyek nemcsak a kormányzati propagandára nyitottabbak.

Érdeklődéssel hallgattam Hargitai képviselőtársam hozzászólását, egy KDNP-monogramú, nem létező támogatottságú, immár nem létező gerincű párt képviselőinek támogatását, hiszen a gerincüket megtörte, hogy az egyetlen ügyüket, a vasárnapi boltzárat is le kellett nyelni (Zaj a kormánypártok soraiban.), aki pártjának hivatásától eltérően azt próbálta bizonygatni, hogy nem jó felfogás az, hogyha egy adórendszer a legelesettebbeket próbálja meg jobb helyzetbe hozni. Burány Sándor az MSZP vezérszónokaként hosszasan beszélt arról, hogy az adójóváírás elvétele milyen helyzetbe hozta a legalacsonyabb keresetűeket, és ezt a jövedelmi pozíciót nem tudták visszanyerni a jelenlegi adózási struktúrában. Magyarul: ha a személyi jövedelemadóról beszélünk, akkor újra azt látjuk, hogy a Fidesz és a KDNP igyekszik a jobb helyzetűeket jobb pozícióba juttatni, nem tudomást véve azokról, akiknek nehezebb a helyzete. Úgy gondoljuk, hogy ebben az adórendszerben, személyijövedelemadó-ágban bőven lenne lehetőség arra, hogy visszahozzák mindazokat a kedvezményeket, amelyek az alacsony keresetűeket segítik.

Ugyanígy szeretnék utalni arra, hogy az MSZP hosszú-hosszú ideje beszél az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséről. Azt gondoljuk, hogy 27 százalékos áfával nem kellene élenjárónak lenni az Európai Unióban. A 27 százalék önmagában is botrány, de az, hogy önök megpróbálnak néhány akut piaci problémát kezelni áfacsökkentéssel, ilyen egyébként most a tej ‑ mert ez olyan emberekről szól, a termelőkről szól, mert a körmükre égett a probléma ‑, ettől azonban még a megélhetés költségei nem változnak. Ezért tehát egy valóságos élelmiszeráfa-csökkentés az lenne, ha nemcsak hirtelen jött problémákat kellene kezelni vagy próbálnának kezelni, hanem az, hogy átgondoltan és megfontoltan valóban a legnehezebb helyzetű családokat hoznák valamivel jobb helyzetbe azzal, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját emelik, bátrabban és nem így, ahogy most önök teszik.

Azt mondja a kormányzati propagandagépezet, hogy ez a költségvetés többek között az otthonteremtés költségvetése is. Az adótörvények tárgyalása kapcsán szeretném összekapcsolni azzal, hogy önök eredménynek tartják, hogyha a munkába járás költségeit, az adóztatás feltételeit valamennyire könnyítik. Ez filozófiai kérdés. A probléma ugyanis az, hogy Magyarországon a munkaerő és a családok együttesen nem elég mobilok. Nem arról kellene tehát beszélni, hogy vajon Szabolcsból el tud-e menni Győrbe, Tatára, Budapestre a szakadt Ladán hétfőn az M3-ason gurulva az az ember, aki kénytelen a megélhetését 200-300 kilométerrel odébb keresni, hanem a kérdés az, hogy vajon a családdal, ha már olyan családbarátok önök, együtt tud-e menni. A CSOK ehhez képest, ezzel az adócsökkentéssel együtt, amely a munkába járásra vonatkozik, konzerválja azt az állapotot, hogy maradj egy helyen, és ha menned kell, akkor hagyd ott a családodat, és ez nem jó.

(10.10)

A CSOK kapcsán ezerszer elmondtuk, hogy ha nincs mellette bérlakásépítést és az ott lévő lakhatást segítő program, akkor ez a konzervált állapot rossz mindenkinek. Rossz annak, aki hétfőn otthagyja a családját, elmegy, majd pénteken, szombaton visszamegy, rossz annak, akinek muszáj ott maradnia, hiszen röghöz van kötve, és nem tud menni, ha muszáj, ha ott jobb munkahelyi lehetőségek adódnak. Rossz tehát mindenkinek, és úgy gondolom, hogy ezt a filozófiát önök nem hajlandóak feladni, mert beleszerelmesedtek a NOK és a CSOK nevezetű, egyébként nagyon keveseknek szóló programba.

Amikor olvastam a törvénytervezetet, volt némi déjà vu érzetem, hogy az online kasszák rendszerét terjesszük ki, és ezzel fehérítsünk, és több adót hozzunk be a költségvetésbe. Hát akkor egy kicsit bátrabbnak kellene lenni. Kaszinókban is jó lenne ezt megtenni. Azért volt déjà vu érzésem, mert most ebben a tervezetben megint csak egy ilyen testreszabott törvényhozás folyik, magyarul: a törvényalkotás megint csak valakiknek szól, erre már többen utaltak előttem. Akkor is valakinek szólt, amikor nem sok idővel ezelőtt a kaszinók koncessziójának áfáját nem kellett megfizetni, és ott ültünk egy Törvényalkotási bizottság ülésén, és a kormány képviselője kukán bámult ránk, amikor megkérdeztük, hogy de mégis miért, ő nem tudta. Hát persze, hogy nem tudta, ez nem az ő dolga volt.

És most, a műemléki felújítások adójának csökkentésével megint csak ez a déjà vu jön elő, hogy de hát kérem, kinek szól ez. Ez valóságos probléma ma Magyarországon? Vállalkozások tömegével újítanának fel műemlékeket, csak éppen az akadályozza őket, hogy sok adót kell fizetni? Dehogyis! Megint csak az van előttünk, hogy valakinek szól ez a dolog, valakit megint könnyebb helyzetbe kellene hozni, és úgy érzem, hogy ez azért mégsem fér össze egy parlament méltóságával és azzal, hogy itt most komoly adótörvényeket és költségvetést tárgyalunk.

Végül a jövedéki adókról szeretnék még szólni. Tudom, hogy nem ennek az előterjesztésnek a tárgya, de nemcsak azt kellene végiggondolni, hogy hogyan jelenik meg egy jövedékiadó-emelés üzemanyagok ágán a termékek árában, mert hiszen szállítani kell, hanem azt is ‑ azt hiszem, néhány napos felmérés ‑, hogy vidéken döntően többen használnak személygépkocsit, mint a nagyvárosokban és Budapesten. Ez persze nem meglepő, el kell érniük valahonnan valahová, azok nehezebb személygépkocsival közlekednek. Magyarul, ez az adóágon sokkal nehezebbé tett helyzet azokat fogja sújtani, akik ott kénytelenek autózni, autóba ülni, menni, vásárolni, munkába járni, gyereket fuvarozni, merthogy nekik nincs más megoldásuk erre. Nincs az a tömegközlekedés, amivel ezt meg tudnák oldani.

Ezért tehát azt is gondolom, hogy a sok-sok gesztus mellett azért jó lenne végiggondolni azt is, hogy vajon kinek árt az, amikor nem használják ki azt a helyzetet, hogy az üzemanyagok ára csökken a világpiacon, hanem még rátesznek most egy lapáttal, mert ott elérhető bevételt próbálnak meg kasszírozni, a mindenféle kormányzati jószolgálati adóügyi intézkedésük mellett.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt az adópolitikájuk filozófiája miatt nem tudja elfogadni ezt az előterjesztést, és nemcsak a mostani előterjesztést, tisztelt kormánypárti képviselők, hanem egyáltalán azt a folyamatot, amiben önök adóról gondolkodnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 24 2016.05.17. 1:59  23-26

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Jellemző módon az egészségügyért felelős államtitkárnak nem programja vagy elképzelése van az egészségügyről, hanem pontjai vannak. Ezek között ‑ mint a kancellária-rendszer, mint a budapesti szuperkórház ‑ ott szerepel a kórházi krónikus osztályok, ismertebb nevükön: elfekvők megszüntetése. Olyan dolgot akar csinálni az államtitkár, aminek a valóságos haszna nem látszik, de mindenképpen árthat, hiszen amikor erről beszélnek, azt mondják, hogy az ott lévő emberek csak ápolást igényelnek. Államtitkár úr, ez nem igaz, ezek az emberek, akik sajnálatosan öregek és betegek egyszerre, ápolást és kezelést igényelnek.

A közbeszéd ezzel kapcsolatban a kormány részéről elég zavaros. Most már azt mondják, hogy nem is a kórházakból kellene őket elhelyezni, hanem a kórházak bizonyos részei válnának a szociális ellátórendszer részévé, magyarul: az a része elvesztené kórház jellegét, hogy az önök kedvenc szófordulatával éljek. Államtitkár úr, nem sok értelme van az állításaiknak akkor sem, amikor azt mondják, hogy ugyanúgy ingyenes lesz az ellátás, mint eddig. A kórházak egy részében, nem is kis részében most is pénzt kérnek valamilyen formában ezeken a krónikus osztályokon az ápolásért és kezelésért. Ezért tehát annak, hogy egyik zsebből a másikba tegyünk pénzeket, egészségügyből a szociálisba és viszont, nem sok értelme van, ha ugyanannyit kell fizetni.

Indokolt tehát a kérdés, államtitkár úr, hogy akkor mi fog történni, árulják már el, ezekkel a szerencsétlen emberekkel, akiket önök, úgy látszik, nagyon hideg szívvel tudnak sokkal rosszabb helyzetbe hozni, mint ahogy eddig vannak, és árulja el, államtitkár úr, hogy ebbe a kérdésbe hogy tudja majd belevarrni az elmúlt nyolc évet, amit előszeretettel szokott tenni mindig a kérdések során. Köszönöm szépen, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 80 2016.05.17. 2:00  79-82

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban, ez a csere csöppet sem kell hogy megzavarjon abban, hogy feltegyek egy kérdést, tisztelt miniszter úr, hiszen mint emlékszik rá, és bizonyára képviselőtársaim is emlékeznek rá, az elmúlt évben felvetettem egy olyan problémát, amely számtalan várost érint, nevezetesen azt, hogy ha Budapest és annak állatkertje tízmilliárdokkal tud gazdálkodni a fejlesztési pénzek ügyében, akkor miért nem kapják meg ezt a lehetőséget az ország más városai is. Nem tettem ezt teljesen önzetlenül, hiszen Nyíregyháza állatparkja csodálatos és büszkesége a városnak, jó hírünket viszi határokon túl és határokon innen. Cáfolja azt az ökölszabályt is, hogy egy állatkeret körülbelül annyian látogatnak, ahányan az adott településen laknak, hiszen mintegy 300 ez­ren fordulnak meg a Nyíregyházi Állatparkban. S ha­sonló jókat kívánok az összes városnak, ahol hasonló létesítmény működik.

A kérdésemre akkor egy ellenzéki képviselő számára több mint kielégítő választ kaptam, nevezetesen azt, hogy ön egyeztetést hív össze, és ezen megpróbálják tisztázni, hogyan lehet segíteni azon a helyzeten, amely nem Budapest kárára, hanem a vidéki városok előnyére kell hogy szolgáljon. Ezen az egyeztetésen, ahol jelen voltak azoknak a városoknak a képviselői, amelyek érintettek, nagyon sok dologban egyetértettünk, nevezetesen azzal, hogy fejlesztési koncepcióval kell rendelkezni, valamint azzal, hogy ezek után már a szakma dolga az, hogy tájékoztasson, lehetőség szerint tervezzen, és az évek során, mint ahogy ön ígérte, a költségvetési tervezésben folyamatosan jelen legyen ez az ügy.

Számomra nem maradt semmi egyéb más, csak az utógondozás, nevezetesen, hogy rákérdezzek, valóban történik-e a költségvetési tervezés, 2017-ben milyen pénzek állnak majd rendelkezésre, és mi volt ezeknek a döntéseknek az oka vagy a fejlesztési lehetőségeknek a háttere. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 110 2016.05.23. 3:02  109-117

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok vele, hogy a népszerűséget nem ezzel lehet növelni, hogy ha már készülnek el, akkor én még szeretnék beszélni néhány percet ‑ de szeretnék.

Államtitkár urat szeretném kérdezni az egészségügy költségvetéséről. Azért szeretném megkérdezni államtitkár urat az egészségügy költségvetéséről, mert csak a mai napon két különböző adat jutott el a fülemig. Egy kérdésre ön, államtitkár úr azt mondta, hogy 100 milliárddal nő az egészségügy költségvetése, aztán hallottunk már 160-at is, meg 167-et is.

Ez ugyan nem lep meg, tisztelt államtitkár úr, mert önöknél nem túlságosan ritka eset az, amikor azt mondják, hogy 10 milliárddal növeljük az alapellátásban dolgozó háziorvosok pénzét, majd kiderül, hogy a védőnőkkel meg a fogászokkal is osztozni kell rajta. Nem ritka dolog az, amikor azt mondják, hogy jelentős béremelést hajtunk végre, ugyanakkor semmi egyéb nem történik, mint egy alapbérbe való pótlék beépítése és a túlmunka ez alapján történő számítása.

Önök előszeretettel beszélnek arról, hogy megoldjuk a kórházak helyzetét, és közben a kórházak adósságállománya folyamatosan újratermelődik. Azt mondják, hogy itthon akarnak maradni az orvosok, miközben minden kutatás azt mondja, hogy el akarnak menni, és máshol akarnak boldogulni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szóval, a kérdésem nagyon egyszerű lenne, tehát ha 100, 100, ha 160, 160, ha 167, 167, mondja már meg a gyógyító-megelőző kasszában azokat a tételeket, amelyek nőttek, és akkor számoljunk egy kicsit közösen, mert úgy gondolom, hogy két olyan helyre jeleztek többletpénzt, ahol égett a ház, az egyik a közoktatás volt, a másik az egészségügy. A közoktatásban az ismert okok miatt égett a ház, hiszen már az utcán voltak az emberek azért, mert olyan a helyzete, amilyen, az egészségügy miatt pedig azért, mert méltatlan körülmények között gyógyulnak a betegek, és méltatlan körülmények között dolgoznak az orvosok és az ápolók.

Akkor, amikor rákérdezek az összegre, azért is kérdezek rá, mert különben mindig mondják, hogy egy bértárgyalás közepén vannak. Akkor hogy van az a bértétel most a költségvetésben, amiről éppen tárgyalnak? Mit tartalmaz? Vajon, mire kell készülni? Jelzem, hogy ‑ zárójelet nyitva ‑ bizonyára a béremelésben nem az lett volna, amelyet az ápolók és a szakdolgozók érdekében az érdekvédők most letárgyaltak. Meg fogják nekik köszönni a 20 százalék bérfejlesztést az 50 helyett, amit ők követeltek, de ez legyen az ő problémájuk ‑ zárójel bezárva.

Államtitkár úr, én fogok egy tollat meg egy papírt, és érdeklődve hallgatom, hogy akkor mi növekedett az egészségügyben, mert ennek hosszas kutatás után nemcsak mi, hanem az egészségügy költségvetését vizsgálók sem tudják meg a nyomát, illetve a jeleit. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 114-116 2016.05.23. 1:08  109-117

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Ravasz, ravasz, államtitkár úr, látom, ez a demagógia csúcsa, hogy ha egyetért vele, akkor fogadja el, ha nem, nem. Én kértem öntől azt, hogy nevezze meg a 100 milliárdnak a tételeit. Ön elmondott most egy számsort, ez közel sincs ahhoz, amiről beszélünk. Összeadni, remélem, még mind a ketten tudunk, tehát próbálja meg ön is összeadni, hogy mi ennek a vége, amit elmondott. (Dr. Rétvári Bence: Önök kivonásban erősebbek!)

A másik, államtitkár úr, amiért nem tudom elfogadni a válaszát, az az, hogy bár én óvakodom attól, hogy megfeddjen az elnök úr azért, hogy olyan szavakat használok, ami nem ideillik...

ELNÖK: Helyes!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): …de nem lehet hülyének nézni a képviselőtársait.

(16.10)

Az E-Alap nem a gyógyító-megelőző kassza, és önök évek óta huzigálnak benne különféle tételeket, hogy lehetőség szerint véletlenül se lehessen összehasonlítani az előző évekkel. Államtitkár úr, borzasztó egyszerűt kérdeztem: hol van a száz, tételenként? Amit elmondott, az nem az.

Innentől kezdve, elnök úr, nagyon sajnálom, de nem tudom elfogadni a választ. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 92 2016.05.30. 2:02  91-94

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állam­titkár Úr! Az alapellátás egy nagyon speciális helyzetben lévő szereplőinek ügyében szeretném önt kérdezni, ők a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok, akik annyiban különböznek hasonló kollégáiktól, hogy nincs olyan konkrét terület, amelyről vagy ahonnan kell fogadniuk az ellátottaikat.

Ezek az emberek nincsenek sokan, de a praxisaik változatos számú beteget fogadnak, 800-tól 1500-ig, 2000-ig szinte bármi előfordulhat. Valamilyen oknál fogva őket a jelenlegi egészségügyi kormányzat mostohán kezeli. Egyszer már kezdeményeztem az ügyükben egy salátatörvény kapcsán tárgyalást, nem sikerült azonban felhívni a problémáikra a figyelmet. A problémájuk pedig a következő: hosszú-hosszú idő óta a finanszírozásuk változatlan és mérhetetlenül alacsony.

A szereplők, mármint a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok a tárcával egy egyeztetést kezdeményeztek, amikor rájöttek, hogy egy készülő kormányrendeletben ugyancsak méltatlanul alacsony finanszírozásban lesz majd részük. Ezek a tárgyalások szerintük egyébként kifejezetten szakmai alapon és kifejezetten biztatóan zajlottak. Ott történtek meg azok a szóbeli megállapodások, amelyek arról szóltak, hogy az alapvető támogatásuk mellett a betegek számának, vagyis praxisuk nagyságának függvényében fognak majd sávosan több támogatást kapni, és jó néhány kérdésben sikerült még látszólag megállapodást kötniük.

Azonban kiderült, hogy nem így lesz, és ebben a bizonyos kormányrendeletben a finanszírozásuk alig változott. Szavahihetetlennek bizonyult tehát a tárca, államtitkár úr.

Kérdezem tehát az érdekükben: miért mostohagyerekek ezek a háziorvosok, akik ugyanolyan gyógyítók, mint mások?

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 42 2016.06.07. 3:16  23-48

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért szeretnék részt venni a vitában, mert szeretném tisztelt képviselőtársaimat emlékeztetni arra, hogy ez az egész történet egy szégyenteljes történet. Ez semmi egyébről nem szól, mint egy pénzügyi hálózat lenyúlásáról.

Egyetlen mozzanatra szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat ebben a folyamatban, amikor a Postán és egy állami bankon keresztül gyakorlatilag átjátszotta egy bizonyos körnek a takarékszövetkezeti rendszert a Fidesz. Egyetlen példa szemlélteti a legjobban ezt a folyamatot, amikor a takarékszövetkezetek tagsága leült, hogy a törvényben foglalt új szervezeti és működési szabályzatról szavazzon, nem szavazhatott nemmel, csak igen szavazata volt lehetséges abban az esetben. Hát miféle zsarolás volt ez azokkal szemben, akik gyakorlatilag tulajdonolták, működtették és fenntartották ezt az egész rendszert?

Tisztelt Képviselőtársaim! A devizahiteles ügy behozása ebbe a vitába szemfényvesztés. Nem erről kell beszélni. Arról kell beszélni, hogy önök előbb körmönfont módon lenyúlták ezt az egész szektort, majd most egy törvényjavaslattal gyakorlatilag szedett-vedett módon és képviselőtársaim által már említett hiányosságokkal próbálnak most itt szé­pé­sz­getni egy kicsit meg gépészgetni. Csakhogy ez nem fog menni, most már nem.

Ráadásul a Magyar Nemzeti Bankba integrált PSZÁF-nek dolga és kötelessége lett volna az ellenőrzés és a megelőzés. A kérdés úgy merül fel, hogy akkor miért nem tette, hogyha bajok voltak egyes takarékszövetkezetekkel kapcsolatban, mi volt az oka, hogy nem cselekedett, és mitől kellene megvédeni bárkinek is egy működő pénzügyi hálózatot akkor, amikor az a tagok dolga lenne. A tagoknak kell sírnia azon, hogyha nem működik ez a hálózat, a tagoknak kell azon dolgoznia és a vezetéseknek, hogy működőképesebb legyen. Mert ha az önök logikáját jól követem, tisztelt képviselőtársaim, ott kormányon, akkor bármire rá lehet mutatni, hogy az rosszul működik, akár magántulajdonra is, mint ahogy egyébként most rámutattak már néhány dologra, például az alapítványi iskolákra, majd azt mondani, hogy azért akarom állami tulajdonba venni, majd később egy másik tulajdonosnak átjátszani ezt, mert ez szerintem nem működik jól. Ezen a fajta logikán piacgazdaság nem működik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szégyenteljes ez a történet. Tehát én nagyon kérem önöket, hogy legalább védeni ne próbálják meg ezt a helyzetet. Legalább próbáljanak meg ‑ hogy mondjam ‑ ízléssel viszonyulni ehhez a tolvajláshoz, ami megtörtént a takarékszövetkezetek esetében, és azt mondani, hogy most benyújtották ezt a tővel-heggyel összehányt törvényjavaslatot, ami helyesírási hibáktól hemzseg. Azért ne vicceljenek már, képviselőtársaim!

Szóval, csak azt szeretném mondani, hogy ebben a vitában önöknek tudomásul kellene venniük ezt a helyzetet, nem megvédeni azokat, akik jól jártak ebből a folyamatból, és nem próbálni megvédeni azt, ami tulajdonképpen védhetetlen. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 132 2016.09.12. 2:57  131-137

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, június 21-én Szatmárban 13 településen iszonyatos jégeső pusztított. Öklömnyi nagyságú jégdarabok tarolták le a tetőket, a veteményeket és tettek kárt a háziállatokban. A katasztrófa után reménykeltőek voltak a folyamatok. A kormányhivatalok azonnal elindultak felmérni a károkat. Ezek a jegyzőkönyvek ott halmozódnak a polgármesteri hivatalok asztalain.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azonban azon túl, hogy a kormány vis maiorból önkormányzati épületekre, EMMI-költségvetésből egy darab iskolára és egyházi ingatlanokra általam nem ismert forrásokból akar fordítani, nem történt előrelépés abban, hogy mi lesz azokkal a szerencsétlenekkel, akik nem képesek önerőből rendbe hozni a házukat.

Államtitkár úr, iszonyatos állapotok vannak. Embertelen körülmények között élnek emberek, fóliával beborított háztetők alatt, és nincs reményük. Amikor Pintér miniszter úr pirulás nélkül ejti ki azt a szót, hogy öngondoskodás, akkor nem tudja, hogy ebben a térségben a nincs a van. 20 ezer forint egy főre jutó jövedelemből nem lehet öngondoskodni, nem lehet helyreállítani. És most szeptember 12-e van. Közeleg az ősz, közeleg a tél. Ezekben az emberekben még él a remény, hogy valaki segíteni fog nekik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Két dolgot ne tegyen, ne mondja el, hogy a kormány a vis maiorból mennyit fordított önkormányzati ingatlanokra, mert ez a dolga. Ne mondja el azt, hogy nem lehet a jogi környezetet megteremteni a segítségnyújtásra, mert meg lehet. Mint ahogy meg lehetett a nagy árvíz idején Szatmár-Beregben, helyre kellett állítani házakat és helyre lehetett állítani házakat. És kérem, ne mondja, hogy nincs pénz erre. Ha kell, nagyon szívesen megnevezem a forrásokat, amikből az emberek számára meg lehet hozni azt a reményt, hogy talán egy olyan országban élnek, amelyben létezik a szolidaritás, létezik a törődés, létezik az a fajta ország, amiben neki, ha kevés is, de van reménye.

Ezért tehát, államtitkár úr, higgye el nekem, hogy ebben az interpellációban közel sem az a célom, hogy szerezzek három kellemetlen percet önnek. Ha ez lenne a célom, akkor ezt másképpen csinálnám. Egyetlen célom van: megtudni azt, van-e szándék arra, hogy a még mindig fóliával borított, iszonyú körülmények között lévő házakban lesz-e valamiféle segítségnyújtás, lesz-e remény, terveznek-e valamit, és ha igen, hogyan teszik ezt, és mit remélhetnek azok az emberek, akik ebben a térségben laknak. Köszönöm szépen előre is a választ. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 136 2016.09.12. 0:59  131-137

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Államtitkár úr, remélem, rettenetesen szégyelli magát. Államtitkár úr, elmondtam, hogy mit kérdezek az interpellációban. Nem az önkormányzati épületek vis maiorját, nem mást, nem a katasztrófavédők fóliázó munkáját közvetlenül napokkal a tragédia után. Arra kérdeztem rá, hogy annak a szerencsétlennek, akinek nem volt biztosítása, akinek nincs tartaléka, akinek nincs munkahelye és akinek nincs reménye, az mit fog csinálni. Államtitkár úr, 26 milliárd majdnem elvesztette közpénz jellegét. A töredékéből meg lehetne ezt a problémát oldani.

Arra kérem tisztelettel önöket, hogy legyen már szívük! Ez nem egy politikai petárda, ez egy komoly probléma. Államtitkár úr, tegyenek valamit! Nagyon kell, nagyon muszáj. Nem fogadom el a választ. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 26 2016.09.19. 2:02  25-28

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy indokolt feltenni néhány kérdést az egészségügyi államtitkár meghirdetett öt pontjával kapcsolatban azért, mert már önmagában is furcsa volt, hogy nem programot, hanem néhány pontot akar végrehajtani, de a nyilvánosságból úgy értesülhettünk, hogy ezek végrehajtása is elég vontatottan halad, ami - zárójelben mondom - sok esetben talán nem is baj.

Ezért, államtitkár úr, szeretném kérdezni, hogy most melyik szuperkórház-koncepció mellett tartanak ki Budapesten: egy, több, sok kicsi, sok nagy, felújítás, új építés? Szeretném kérdezni azt, hogy ez a szakmai­mi­nimum-program, amit azért helyeztek kilátásba, mert a kórházak nem voltak képesek teljesíteni a mostaniakat, most jelenleg hol tart. Nyilván enyhébbeket akarnak, hogy a kórházak átcsússzanak ezen a vizsgán, a betegek pedig kevésbé jó körülmények között gyógyuljanak.

Kérdezem, államtitkár úr, hogy amikor az államtitkár-kollégája azt mondja egy konferencián, hogy azért halad vontatottan vagy sehogy a krónikus osztályok, ismertebb nevükön elfekvők átalakítása, nehogy az ellenzéknek támadási lehetőséget adjanak, akkor vajon nem nevetséges-e ez. Ezzel az a probléma, hogy olyan embereket akarnak sújtani, akiknek egy bűnük van: egyszerre öregek és betegek. Ezért tehát azt gondolom, hogy ezt a pontot államtitkár úr elfelejthetné.

Mi a helyzet a kancellária-rendszerrel? Rendeződik-e már a kormányon belüli vita a komisszárok kérdésében, akiknek egy feladatuk lesz: kevés pénzből összeeszkábálni egy nagyjából látszólag működő egészségügyet?

Mi a helyzet a háziorvosi rendszerrel? Mi a helyzet az alapellátással? Hiszen úgy látom, hogy a védőnők helyzete nem változott. Önök találtak pénzt a kártalanításukra más zsebében, a fenntartókéban. Ez az önök szokásos módszere.

Államtitkár úr, várom válaszát még akkor is, ha ennek nyilvánossága kicsit korlátozott lesz, mert a parlamenti közvetítés most már a parlament honlapján sem érhető el, ehhez viszont gratulálok, tisztelt képviselőtársaim. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 10 2016.09.27. 4:57  9-12

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a jegyzőkönyv szempontjából szeretném rögzíteni: államtitkár úrnak gratulálok, hogy a napjait Torinóban pergető Kossuth Lajostól el tudott jutni a népsza­vazásig. Mégpedig azért szeretnék gratulálni, mert önök előszeretettel öblögetnek mostanában nem­zeti ügyről, miközben én ajánlanék egy másikat. Mert Orbán Viktor személyes hatalmi játszmája szá­momra nem nemzeti ügy. Erről szól a népszavazás!

Nemzeti ügy viszont az egészségügy, tisztelt kép­vi­selőtársaim, amit önök nem hajlandók ekként kezelni. (Gőgös Zoltán: Mert még fiatalok vagytok, azért.) Folyamatosan nem hajlandók ekként kezelni. Nézzük csak végig, hogy mik az igazi problémák az egészségügyben! Az elvándorlás. Hiányoznak az or­vosok, hiányoznak a szakdolgozók. A méltatlan fizetések. A területi egyenlőtlenségek ott, ahol már az szabja meg, hogy ki hogyan gyógyul, hogy hová születik. A hiányzó háziorvosok. A hiányzó gyermekorvosok. A beteg és orvos, orvos és orvos viszonyát megrontó méltatlan hálapénzrendszer. És még sorolhatnám. Arról már nem is beszélek, hogy a kórházak adósságállománya érdekes módon nem akar csökkenni. Ez biztos jele annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a rendszerben kevés a gyógyításra szánt pénz.

Mik az egészségügyért felelős államtitkár úr erre adott válaszai? Legyen egy vagy kettő vagy három vagy másfél szuperkórház. Legyen kancellárnak nevezett komisszár. Ki kell rúgni az elfekvőkből a beteg és ápolásra szoruló öregeket, lehetőleg egy térítéses rendszerbe. Ha a kórházi minimumfeltételeknek nem hajlandók megfelelni az intézmények, akkor ezeket a feltételeket le kell szállítani. A népegészségügyi program álldogál. Ráadásul államtitkár úr meghonosított egy sajátos rendszert, a konferenciakormányzás rendszerét, hogy különféle konferenciákon hoz elő bizonyos ügyeket, legutóbb például azt, hogy azért kell óvatosan bánni a krónikus osztályok, elfekvők megszüntetésével, merthogy az az ellenzéknek adna támadási lehetőséget. Hát nem ezért kell - azért kell, mert embertelen! Ezek a válaszok alkalmatlanok az egészségügy problémáinak kezelésére. És ha valaki úgy gondolja, hogy ez nem nemzeti ügy, amiben nem kellene megállapodni a szereplőknek hosszas viták után, de hosszú időre, akkor mélységesen téved, és a szemhatára csak október 2-ig terjed.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány azon vacakol hónapok óta, hogy 18 új, daganatos betegeknek szánt gyógyszert használhatnak‑e a betegek vagy nem. Egy méltatlan, úgynevezett méltányossági procedúrában 887 nap az az idő, amíg eldöntik, hogy a daganatos beteg gyógyulhat‑e. Gondoljanak már bele! S erre az a válasz, hogy igen, foglalkozunk vele. Ők meg várnak, és nem tudnak gyógyulni, a következményei pedig ismertek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Régen volt olyan dolog, hogy a szakma komoly szereplői egyetértettek abban, hogy mi az orvosság, és hogyan kell az egészségüggyel bánni. Ebben az első számú feltétel, hogy ebbe az ágazatba több pénz kell. Több pénz, és ez a pénz rendelkezésre áll. No persze nem úgy, hogy alkotmányos költségként valaki hazaviszi, mint Mengyi Voldemort úr, vagy úgy, hogy elveszti közpénzjellegét 260 milliárd értékben.

Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, a maga felelősségét is fogalmazza meg ebben, ha hajlandó egy kicsit figyelni, ha már Orbán Viktor kegyelméből parlamenti államtitkár lett, és gondolja át azt, hogy mi az ön felelőssége ebben. Mert ha az egészségügyben vannak olyan szereplők, akik szervilis módon kvázi érdekképviselőként ezt a helyzetet jónak tudják, hát ezt majd eldöntik azok, akik megválasztják őket.

Az viszont, hogy önnek van olyan párttársa, tisztelt államtitkár úr, akit Dublinba katapultáltak nagykövetnek, hogy eltűnjön szem elől - Pálffy Istvánról van szó -, és aki a józanság teljes hiányával, megszoktuk már ugyan tőle, képes azt nyilatkozni, hogy az egészségügy teljesen rendben van, akkor én erre nem tudok mit mondani. Ön általában, mint tegnap a marcali kórház ügyében, ahol már nincs orvos, és elfekvőt csinálnak belőle, elmúltnyolc­évezéssel válaszol, másik képviselőtársam hálapénzzel kapcsolatos hozzászólására pedig nívótlan személyeskedéssel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha nemzeti ügy, akkor ennél több komolyságot szeretnék öntől kívánni, ha erre egyáltalán alkalmas.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 42 2016.09.27. 2:01  21-47

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azért kértem szót, mert bár Sallai R. Benedek mondatai alatt mosolyogtunk, sőt nevettünk annak tartalmán, de azért mégiscsak egy példátlan eset az, ami most történik.

A képviselő úr elmondja az itt ülő kormányképviselőnek, hogy ő egy bűnöző vagy legalábbis bűnsegéd. Egyetlen kormánypárti képviselőt sem látok felállni és kézzel-lábbal tiltakozni, mindenki bebújik a laptopjába, maximum társalog a másikkal. Azért ez árulkodó, tisztelt képviselőtársaim. Gondoljanak már bele, hogy mi történik! Jó, hogy családi körben va­gyunk itt szinte, és itt elvagyunk saját magunkkal békében és barátságban, de ha belegondolunk, és tényleg gondoljunk bele, példátlan, ami zajlik. És itt ül egy államtitkár és hallgat!

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szeretnék a napirenddel kapcsolatban is egy megjegyzést tenni, mert az is árulkodó volt. A Törvényalkotási bizottság tagjai emlékeznek arra a tragikomikus esetre, amikor egy szintén kaszinóval kapcsolatos szabályozás kapcsán azt találtuk az elénk ledobált, éppen még meleg szövegben, hogy a koncesszió után nem kell áfát fizetni. És arra a szelíd kérdésre, hogy tessenek már szíves lenni megmondani, hogy ez meg miért van, a kormány képviselője nem tudott válaszolni, az előterjesztő nem tudott válaszolni, majd utána hirtelen kértek egy fél óra szünetet, hogy valaki meg tudja válaszolni, majd egy fél óra szünet után sem tudták megválaszolni - hát, nem is csodálom, hogy nem, úgy különben meg.

Szóval, azt szeretném elmondani ennek a napirendnek a kapcsán, hogy az ellenzéki észrevételek mélységesen jogosak ebben a tárgykörben. Mélyen jogosak! Kijátszani egy ilyen területet két vállalkozónak és természetesnek tekinteni, és már ne haragudjanak meg, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, így csendben sunnyogni, azért ez mindennek a teteje a magyar parlamentben, 2016-ban. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 48 2016.10.03. 1:59  47-50

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állam­titkár Úr! Az önök 15 milliárdos, érvénytelen népszavazási kalandja után ideje lenne egy kicsit beszélni most már a valóságról. A valóság ma Magyarországon az, hogy az orosházi műtő leszakadt plafonja alól madártetemek potyognak ki. Ezt a műtőt - ez a régi - azért kell használni, mert az új használhatatlan, amit milliárdokért ruháztak be; nyilván a barátok közös stábjának valamelyik tagja tervezte vagy kivitelezte.

A valóság, tisztelt államtitkár úr, ma Magyarországon az, hogy daganatos betegek várnak arra, hogy 18 daganatos betegség elleni gyógyszer ügyben önök döntést hozzanak. Ezt hónapok óta halogatják. Méltányossági eljárásban 887 nap a legtöbb eltelt idő, amikor önök dönteni tudtak. 887 nap számukra az élet vagy a halál.

Államtitkár úr, azonban mégis inkább arról kérdezném, hogy az ön egészségügyi államtitkártársa öt pontja közül az elfekvőkre, azaz a krónikus osztályokra vonatkozó kérdéssel mi van. Ugyanis ő megvalósította már a konferenciakormányzás műfaját, konferenciákon jelent be dolgokat, nem itt, a parlamentben. Legutóbb azt mondta, hogy azért csúszik az elfekvők megszüntetése és szociális intézményekké alakítása, mert ezzel támadási felületet adnak az ellenzéknek. Nem azért csúszik, államtitkár úr.

Az ott lévő emberek öregek és egyben betegek, ápolásra és egyben gyógyításra szorulnak. Nekik szükségük van erre az ellátásra. S ha önök Ferenc pápát idézték humánumról, szolidaritásról, akkor legyenek szívesek, valóban éljenek a szavaik szerint: emberséggel és szolidaritással. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 128 2016.10.10. 1:58  127-134

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen elfogadom önt válaszadónak, hiszen egyfelől örömmel üdvözlöm itt a parlamentben, mert akkor itt tudunk tájékozódni arról, hogy egyes egészségügyi kérdésekben mi a tárca álláspontja, hiszen eddig csak különféle konferenciákon és rendezvényeken elmondott szövegeiből tudtuk ezt megtenni.

(15.40)

Másfelől azért is üdvözlöm, mert a tárca parlamenti államtitkára hasonló tárgyú kérdésekre némi nyolcévezéssel - durván a válaszadás 90 százalékában - és a kérdés elkenésével - a válaszadás 10 százalékában - szokott válaszolni.

Államtitkár úr, nem kell hogy mondjam önnek, hogy a daganatos betegségek gyógyítására alkalmas 18 új gyógyszer bevezetési eljárása enyhén szólva sem szolgálja a rákbetegek érdekeit. Szervezeti felmérések szerint a kivételes és önök által lefolytatott eljárásokban 887 nap a maximális idő, 440 nap körüli az átlagos, és nincs 90 napot elérő.

Tudom, államtitkár úr, ön a napokban bejelentette, hogy ez az eljárás rendben halad. De ez így nincs rendben, mindannyian tudjuk, hiszen ha ezeket a gyógyszereket alkalmazni lehet, akkor ezeket alkalmazni kellene, mindenféle méltányossági eljárás nélkül, mert ezeknek az embereknek minden nap maga az élet.

Államtitkár úr, arra kérdezek tehát rá, hogy mi az oka ennek a késlekedésnek. Hiszen amikor nemcsak én, vagy főleg nem én, hanem betegszervezetek keresik meg a kancelláriaminisztert azzal, hogy segítsen, és adjon lehetőséget arra, hogy ez az eljárás felgyorsuljon, akkor ez azt jelzi, hogy a betegek számára fontos ez az ügy igazán, és nem feltétlenül a politika számára kellene hogy fontos legyen.

Előre köszönöm a válaszát, államtitkár úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 132 2016.10.10. 1:01  127-134

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Államtitkár úr, a világért nem szeretnék ilyen komoly kérdésben komolytalankodni, de akkor hadd kérdezzem meg, hogy a betegszervezetek mit kerestek a kancelláriaminiszter úrnál. Milyen ügyben jártak ott? Ezek szerint, ha mindenki hozzájut a gyógyszeréhez, nincs probléma. Nekik meg, úgy látszik, van.

Ezért tehát egyrészt furcsállom azt, hogy nem önöket vagy önt keresik ebben a kérdésben, de ez mindegy, legyen ez a kormányzati ügymenet kérdése. Mégiscsak azt gondolom azonban, hogy egyetlen szóval sem cáfolták a sajtóban megjelent híreket, nem láttam olyan tárcamegnyilvánulást, amely azt mondta volna, hogy nem igaz; ugyanakkor azok, akik a betegeket képviselik, azt követelik önöktől, hogy gyorsítsák meg ezt a folyamatot.

És ez nem összemosása a dolgoknak! Tehát az az állítás, hogy mindenki megkapja a gyógyszerét időben, számomra nem elfogadható ebben a válaszadási metódusban, tisztelt államtitkár úr, és minimum kérdéses, hogy miért nem tudják ezt a betegszervezetek is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 38 2016.10.11. 6:00  21-44

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátom, hogy esküdt ellensége vagyok minden olyan rendszernek, amely adóforintokat megcímez, és valahova irányítani akar. Nem tartom jónak, hogy a közpénzt bármilyen célra csak címzetten lehet fel­ajánlani, de ez nyilvánvalóan egy másik vita tárgya.

A taorendszer bevezetését elvégzettnek gondolom, tetszik vagy nem tetszik, létezik. Bevezetésekor természetesen érveltem amellett, hogy ha ez egy tisztességes rendszer, akkor nem kedvezményez és nem zár ki bizonyos sportágakat. Tettem ezt egy hatszoros magyar bajnok és hétszeres magyar kupagyőztes női röplabdacsapat elnökeként. Büszke vagyok erre, viszont ők egy fityinget nem kaptak ebből. De ez is egy mellékszál.

A mondandómat arra szeretném felfűzni, amit Szűcs képviselőtársam egyik fő érveként hangoztatott a vitában, miszerint vélt vagy valós politikai támadások miatt kell eltitkolni az adományozók voltát, kilétét, személyét. Tisztelt Képviselőtársaim! A világnak a boldogabbik végein, ha valamely vállalkozó az adózott pénzeiből nemes célokra akar adományozni, azt nem eltitkolni akarja, arra büszke. Büszke! Azt mondja, hogy én bizony büszke vagyok arra, hogy a vállalkozásom erre és erre a célra támogatásokat ad. Örül a publicitásnak. Örül annak, ha ezt nagyon sokan megtudják, neki ez használ. Ez a groteszk érvelés, hogy mert bizonyára politikai támadások érhetik azokat, akik felajánlanak, egészen elképesztő.

Ha ez a rendszer tiszta, most tételezzük fel, feltéve, de nem megengedve, hogy tiszta, akkor bizony ez a vállalkozó, aki ad, erre büszke lenne. Azt mondja, hogy az utánpótlás, az infrastruktúra általam növekszik, általam gyarapszik, és ez nekem jó. Nem beszélve ennek a nem mellékes hasznáról, hiszen egy vállalkozásnak a publicitás is fontos, annak megismerése, hogy ő bizony egy eredményes és sikeres vállalkozás élén áll, ezért aztán ez jó.

(10.50)

Nem tiszta viszonyok között ‑ márpedig ezek a viszonyok nagyon nem tiszták a taorendszerben ‑, úgy látom, önök azt gondolják, még azt is el kell titkolni, hogy mi történik. Burány képviselőtársam a vezérszónoklatában elmondott egy nagyon fontos összefüggést: a taóból célokra adó, ámde bizonyos állami vagy EU-s forrásokból kapó vállalkozások összekapcsolása nagyon érdekes lenne. Ezért tehát nemhogy az előttünk fekvő javaslat érdemi vitájában kellene részt vennünk, hanem azt kell feltételeznünk, hogy önök egy nagyon hazug rendszert működtetnek és üzemeltetnek ezzel az egésszel. Egy politikailag determinált rendszert üzemeltetnek. Önök erre áldásukat adják, és ráadásul minél nagyobb homályt akarnak vonni e köré a rendszer köré az előttünk fekvő javaslattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Belátható, hogy ez nem támogatható. Önök is tudják ezt belül. Ha kinn a folyosón beszélgetnénk, valószínűleg be is vallanák ezt, de hát nyilván nem tehetik. (Korózs Lajos: Megtették már!) Megtették persze, mondja itt egy képviselőtársam, de itt ezt nem tehetik, mert vannak bizonyosfajta fontosabb érdekek, mondjuk, a miniszterelnök magánmániái. Az úgy nem gilt, tisztelt képviselőtársaim, hogy politikai vezetők magánvonzalmai működtessenek súlyos milliókból, esetleg milliárdokból működő rendszert. Ilyen nincs! Én megpróbálom elképzelni azt, hogy Kovács János, egy közepes vállalkozás tulajdonosa üldögél a székében, gondolkodik, és hirtelen belévillan, hogy Istenem, de jó lenne támogatni a kézilabdacsapatot itt a városban, hú de klassz, erre őt senki nem ösztökéli, és még támogatja is. Na hát, ez az, ami az álom kategóriájába tartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én egyetértek mindazokkal, akik a vezérszónoklatukban azt mondták, hogy ha valamit a kormánypártok egy nap alatt akarnak átnyomni, az gyanús. Azért gyanús, mert amögött valamilyen hátsó szándék rejlik. Emögött az a hátsó szándék rejlik, hogy lehetőség szerint senkinek ne legyen tudomása arról, hogy hogyan mozognak pénzek a sport környékén. S ezt legyenek szívesek nem összekapcsolni az 1 százalékos rendszerrel! Az is egy vita tárgyát képezhetné, hogy az 1 százalék jó vagy nem. Tételezzük fel, hogy ez most van, én magam is úgy gondolom, nagyon helyes, ha a magánadományozók rejtve maradnak, mert magánügyük, hogy kit támogatnak. Ellenben az, hogy egy, a költségvetésbe nem befolyó közpénz hová megy, bizony közügy. Remélem, abban nincs vita, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez közpénz. Ez a költségvetéstől elvont, megcímzett, megpántlikázott közpénz.

Ezért azt gondolom, képviselőtársaim, nemhogy az előterjesztés nem támogatása itt a célunk, hanem az, hogy ezt a nagyon alattomos törvényjavaslatot lehetőség szerint megakadályozzuk mindennel, ha ez az Alkotmánybíróság, akkor azzal, ha más, akkor mással. Köszönöm a szót, elnök úr és köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 42 2016.10.11. 1:54  21-44

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Államtitkár úr, addig biztatnám a reagálásra, amíg a vitában van lehetőség arra, hogy viszonválaszoljunk. Kérem, hogy ne legyen gyáva. Védje meg ezt az előterjesztést! Vitázzon velünk, az Isten szerelmére, hát ez a magyar parlament, ami arra van kitalálva, hogy bizonyos közügyekben vitában formálódjon az álláspontunk.

Nagyon szeretném egyébként ‑ ezt elmondtam az előző hozzászólásomban is ‑, ha nem megcímzett pénzek, hanem közös vitában kiérlelt sportcélok befolyásolnák, hogy mire megy támogatás és mire nem, de hát ezt hagyjuk, mert a tao van, és ebben kell gondolkodnunk. De arra biztatnám, államtitkár úr, hogy most válaszoljon a vitában elhangzottakra, ugyanis mi szeretnénk vitatkozni erről az ügyről. Szeretnénk vitatkozni még akkor is, ha a nyilvánosság erősen korlátos a magyar parlamentben, és ennek a vitának is elég korlátos a hozzáférhetősége. Szél Bernadett képviselőtársam azt mondta, hogy ha néznék az óvodai dolgozók, a védőnők s a többi a vitát ‑ de nem nézik, merthogy nincs hol. Még ha akarnák, se nagyon tudnák nézni.

De államtitkár úr, azért mégis legalább őrizzük meg a parlamentarizmus kereteit és mondjon valamit. Mondjon valamit arra, hogy miért kell megvédeni az egyébként általam komolyan gondolt, büszkének vélt vállalkozót attól, hogy tudják, ő mire adományozott. Miért kellene titkolni azt, hogy tudjuk, mely sportág az, amelyet szeretnek és melyik az, amelyet nem? Mit gondolnak sikeresnek és mit gondolnak kevésbé annak? Zárja ki, államtitkár úr, a gyanúkat, hogy ez politikailag irányított rendszer!

Nagyon szépen kérem, próbáljon meg úgy viselkedni, mint a magyar kormány képviselője ebben a parlamentben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 92 2016.10.11. 12:18  87-114

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: (Feltűzi a mikrofonját.) Elnézést, elnök úr, csak meglepetésként ért, hogy a Fidesz nem állít vezérszónokot ebben a kérdésben, de hogyha bővebben belegondolok, tulajdonképpen nem is lep meg annyira.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztéssel kapcsolatban először is két dolgot szeretnék hiányolni, egyrészt, hogy nem a tárca és a tárca illetékese terjeszti be ezt a törvényjavaslatot, valamint azt, hogy a vitában az egészségüggyel foglalkozó tárcaállamtitkár nem akar részt venni. Még a fideszes vezérszónokot csak-csak elmellőzöm, nem hiányzik ez nekem annyira, őszintén, azt viszont szívesen meghallgatnám, hogy a tárca illetékese hogyan vett részt ebben az előkészítési folyamatban, mi a véleménye a kórházak egyetemi szervezetbe integrálásáról, mi a véleménye arról, hogy hogyan tudja majd szakmai értelemben és főleg finanszírozási értelemben igazgatni ezeket az egyetemi vezető, illetve annak kancellárja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért pillantsunk egy kicsit rá arra, hogy az egészségügy területén melyek voltak a történések az elmúlt időben. Leginkább az, hogy a tárca illetékes államtitkára nem programot tett le az asztalra, amikor hivatalba lépett, hanem öt pontot. Ez az öt pont gyakorlatilag egy defenzív, nem a lényegre reagáló, pénzhiányos egészségügyet sejtet. Azért kell, hogy ezt elmondjam, mert az öt pont úgy néz ki, hogy részben intézményi minimumfeltételeket akar átírni, kancellárokat akar valamilyen számú kórház élére helyezni, törődni akar az alapellátással és annak finanszírozásával, valamint emlékeim szerint egy népegészségügyi programot is meg akar alkotni. A budapesti szuperkórházügyekről nem beszélek, mert ez inkább bohózat volt, mint valóságos, normális konzultáció ebben a kérdésben.

Ez az öt pont azért defenzív, mert részben pénztelenségről szól, hiszen a kancellárokat gyakorlatilag a finanszírozás, valamint egyébként a beteg­út­szer­vezés, kapacitásszervezés, ellátásszervezés feladataival is meg akarja bízni, jelesül tehát azzal, hogy bizonyos intézményi körben kapacitásokat irányítson át, szüntessen meg, szervezzen át, bánjon a humán erőforrással, a gyógyítókkal és annak kiszolgálói személyzetével, valamint azzal, hogy tartsa kordában az egyébként állandóan ugyanolyan szintre kúszó kórházi adósságokat.

(15.50)

A többi pontról, amikben az alapellátásnál sikerült bevásárolni a védőnők haragját azzal, hogy első körben kimaradtak abból a 10 milliárdos körből, amit valamiféle aprópénzként az alapellátás fejlesztésére szánt volna a tárca, nem nagyon szólnék. Úgy gondolom, magáért beszél az a néhány számadat, ami arról szól, hogy mind háziorvosok, mind gyermekorvosok százszámra hiányoznak a rendszerből.

Úgy tudom vagy úgy gondolom, hogy toporog egy népegészségügyi program megalkotása. Az én ismereteim szerint a kormányzat számára jelenleg egyetlen érvényes egészségügyi koncepciózus dokumentum létezik, ez az „Egészséges Magyarország 2014-2020” nevet viselő dokumentum, amelynek a megalkotása nem feltétlenül stratégiai irányok kijelölése miatt volt fontos, hanem azért, mert a következő európai uniós fejlesztési ciklusra nyilvánvalóan le kellett tenni valamiféle papírt. Nem a 90 százaléka, nem akarok valótlanságokat állítani, de nagyjából 60-70 százaléka elemzésként és nagyjából 30-40 százaléka fogalmazódik meg valamiféle célrendszerként. Ezért tehát akkor, amikor itt szervezeti átrendezésről beszélünk, amelynek én nem vitatom azt a szándékát, hogy nagy valószínűséggel egy tartalmasabb és jobb orvosképzéshez is hozzájárulhat, mégiscsak fel kell tenni azokat a kérdéseket, amelyek ebből adódnak. Egyfelől a mostani oktatókórházaknak mi a szerepe, a feladata? Eddig akkor ez hogyan volt? Eddig akkor utaztak? Eddig akkor ott aludtak? Eddig akkor… (Dr. Pósán László közbeszól.) Na látja, erről van szó, képviselőtársam!

Másrészt pedig, és ez számomra fontosabb: hogyan történik majd ezeknek a kórházaknak az egyetemi szerkezetben való finanszírozása, és főleg kinek a döntése alapján fognak ezek működni? Bár itt egy képviselőtársammal rövid beszélgetést folytattunk arról, hogy vajon ez mennyiben szól a kancellárok hatásköréről és felkészültségéről, mégis azt kell mondjam, hogy ebben a furcsa módon képviselői indítványként benyújtott koncepcionális törvényjavaslatban bizonyos kórházak kikerülnek a leendő kancelláriarendszer hatálya alól. Ez nem vitatható ebben az ügyben. Több pénz pedig nem lesz ezeknek a kórházaknak a fenntartására. Jelen pillanatban, utánanézve néhány adatnak, ráadásul nem is ezek a kórházak a legjobban finanszírozottak a kórházi körben, Budapesten biztosan nem. Azt kell mondjam tehát, hogy akkor, amikor azt mondja az előterjesztők köre, hogy ők azért akarják ezt az átalakítást, merthogy egy tartalmasabb orvosképzés jöhet létre, ám legyen. Nagy valószínűséggel nem arra gondolnak, hogy ezt az orvosképzést azért kell tartalmasabbá tenni, hogy még több orvosunk tudjon külföldre vándorolni, még több orvosunk tudjon jobb munkafeltételeket és jobb megélhetést keresni. És szándékosan mondok külföldet és nem nyugati országokat, mert most már nemcsak oda mennek ki az orvosaink, hanem például Szlovákiába is, amit mi a szemléletünkkel nem tekintünk tökéletesen nyugodtnak.

Ahhoz pedig, hogy jó képzést kapva megtartsuk őket, valamiféle pályát is kellene mutatni. Azért kell ezt ennél a napirendnél elmondanom, mert amikor a kormány az elmúlt hetekben stratégiai irányként jelölte ki a színvonalas orvosképzés megvalósítását és az ehhez szükséges központok kialakítását, akkor még nem beszélt ugyanerről a szervezeti változásról, ami most előttünk fekszik. Akkor bizonyára azt is bele kell értenie, hogy ez nem feltétlenül csak külföldi diákok Magyarországon történő képzését jelenti, és nem feltétlenül azt jelenti, hogy másoknak akarunk orvosokat képezni. Ezért tehát a pálya kijelölése, a valóságos életpálya ebben fontos lenne.

Összességében szólva, nagyon kíváncsi lennék rá, hogy miféle beszélgetések folytak le a debreceni Kenézy Kórház vezetői és a Debreceni Egyetem vezetője között. Szóba hozom, mert beszélnek róla, Szilvássy professzor úrnak tevékeny szerepe van ennek a konstrukciónak a létrehozásában, és nyilvánvalóan ehhez kellőképpen használja a Fidesz jelenlegi frakcióvezetőjét, a szintén debreceni illetőségű Kósa Lajost. Ezért tehát azt gondolom, hogy ha ez a szándék komoly, akkor komolyan kellene venni; meg kellene mondani azokat a pluszforrásokat, amiket ehhez oda kell és szükséges tenni. Meg kell mutatni azt a szakmai hátteret, amely működtetni is tudja ezeket a komplex intézményeket.

Én azt gondolom, hogy az orvosképzésben hazánk egyébként sosem volt rossz szinten. (Dr. Palkovics László közbeszól.) Azt gondolom, nem, állam­titkár úr. Lehet arról beszélgetni kicsit, hogy ez hogyan van, nyilván (Dr. Palkovics László: Jó.), de mégsem azt gondolom, hogy egy tőlünk keletebbre lévő ország Magyarországon praktizáló orvosai módjára, mondjuk, a fonendoszkóp másik végét keresik, ha a fülükbe akarják dugni. Tehát egy jól képzett és tisztességesen felkészített orvostársadalommal állunk szemben, akik egyébként a rossz feltételek miatt kénytelenek néha ebben a leromlott egészségügyben gürcölni. Azt állítom tehát, hogy látni kellene a forrásokat vagy a pluszokat. Látni kellene azt a speciális finanszírozási módszert, amelyben ezeket az új konstrukciókat működtetni lehet. Ezek elengedhetetlenek lesznek ahhoz, hogy egy jobb működés megvalósuljon ebben.

És amit végül mondani szeretnék: azt az érvet, hogy a külföldről idejövő és itt tanuló diákok ittlétét meg lehet ezzel a konstrukcióval hosszabbítani, én nem osztom. Erre semmiféle jel nem mutat. Ez egy jókívánság, amit el lehet mondani, de nem hiszem, hogy az itt maradásuknak ez a konstrukció lenne a záloga. Tehát az előterjesztésben lévő, erre utaló mondatokkal én mélységesen nem értek egyet.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilván nem fog megbántódni, hogy hiányoltam az államtitkártársát ön mellől. Minden tiszteletem ellenére, ami megvan önnel kapcsolatban, azt kell hogy mondjam, hogy egy alaposabb és szakmailag megérvelt dolgot szívesen vettem volna az ő szájából is, hiszen most úgy látom, hogy oktatási és felsőoktatási kérdésként kezelik ezt az ügyet, és a gyógyítási része valahogy mintha elsikkadni látszana.

És végül, remélem, hogy nem a kórházak kima­zsolázásáról van szó és nem az kezdődött el most. Tehát nem az történik, hogy ízletesebb falatokat megpróbálunk kiszedni ebből a fekvőbeteg-ellátó rendszerből, majd ott maradnak ezek a vidéki kórházak, most már osztályaikban, kapacitásukban, működési feltételeikben megkurtítva, olyannyira megkurtítva, hogy néha már kórháznak sem nevezhetőek, akik majd valamilyen módon elvegetálnak és az ott élők pedig valamilyen módon gyógyulnak. Így is hatalmas területi egyenetlenségek vannak az esélyekben. Én azt hiszem, államtitkár úr, ezt nem lehet vitatni, hogy nem egyformán gyógyulunk Békéscsabán, Zalában, Budapesten vagy Sopronban.

Ha lehetne valamire koncentrálni e mellett az előterjesztés mellett, akkor nagy valószínűséggel ezeket a problémákat kellene elővenni, az elvándorlás kérdését, a földrajzi egyenetlenségek kérdését, a gyógyulás esélyének a kérdését, a finanszírozási és a bérkérdéseket. Magyarul, azt gondolom ‑ és államtitkár úr, ez természetesen nem az ön hibája ‑, hogy egészségüggyel két formában találkoztunk itt, a parlament előtt, vagy salátatörvény formájában, amikor a szaktárca hirtelenjében úgy gondolja, hogy most el kell intézni egy halom dolgot és tővel-heggyel mindent összehány, szokták felénk mondani, egy előterjesztésben; ideteszi elénk, aztán boldoguljunk, ahogy tudunk. Vagy a másik, amivel találkozni szoktunk, ezek a bizonyos ötletek, amiket képviselői indítványként, tehát megspórolva ennek a szakmai egyeztetését, találunk itt magunk előtt.

Úgy gondolom, hogy az egészségügyi vitanapokon kívül, amelyeknek az eredménye enyhén szólva megint csak kérdéses volt, hiszen valljuk be őszintén, nem folyt itt vita, csak elbeszéltünk egymás mellett, szükséges lenne most már egyben látnunk valamiféle irányt, mert messze hiszem, hogy az egészségügyet nem négyévente, kétévente vagy nyolcévente kell bizonyos irányokba rángatni, hanem szakmai és politikai megegyezéssel valamilyen módon megteremteni egy távlatos és hosszú távon is működő fejlesztés lehetőségét.

Elnök Úr! Köszönöm szépen a lehetőséget. Köszönöm a türelmüket. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 106 2016.10.11. 3:37  87-114

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok azoknak az idegein táncolni, akik a további napirendek megtárgyalására várnak, ezért igyekszem röviden megfogalmazni mondandómat. Először is, az államtitkár úrnak köszönöm, hogy részt vesz a vitában, ellentétben néhány más államtitkártársával, aki végigvárja a vitát, majd vagy reagál, vagy talán még nem is reagál az elhangzottakra.

Elfogadva azt, hogy ön felsőoktatási, képzési szempontból vizsgálja és védi az előterjesztést, mégis meg kell hogy értse, államtitkár úr, hogy egészségügyi ügyekre is muszáj kitekintenünk akkor, amikor erről a napirendről beszélünk. Én két elemben szeretnék ellenvéleményt megfogalmazni azzal kapcsolatban, amit ön elmondott.

Tehát az, hogy az engedélykérők száma, mármint azoknak az orvosoknak a száma, akik külföldre távozáshoz kérnek engedélyt, számszerűleg egy adott évben csökken, nem azt jelenti, hogy a kint lévő és praktizáló orvosok száma csökken. Bizonyára nagyon könnyen belátható, hogy egy idő után a rendszerből fogynak azok az orvosok, akik alkalmasak arra nyelvtudás, mobilitás, családi helyzet alapján, hogy külföldön dolgozzanak, tehát én ezt a képet változatlanul nem látom jónak.

A másik, amit meg szeretnék önnek fogalmazni, az az, hogy örülök neki, hogy a klinikai kifizetetlen számlák ‑ kezdjünk akkor óvatosan fogalmazni ‑ nem nőnek, tehát valamilyen szinten maradnak, de a kórháziak meg folyamatosan visszatermelődnek egy adott szintre, tehát felkúsznak százig, akkor történik valamiféle konszolidáció, visszaesnek, majd újramennek. Ez újra a finanszírozás kérdéseit veti fel, mert akkor nem arról van szó, ha ez az adósságállomány folyamatosan újratermelődik, hogy az adott vezetők gazdálkodási szempontból analfabéták, hanem akkor nagy valószínűséggel arról van szó, hogy a finanszírozási rendszerrel valami baj van, és ezt a bajt az egyetemi rendszerbe való integrálás ezeknél az intézményeknél nem fogja megoldani. Tehát mindenképpen azt gondolom és erősítem, hogy látnunk kell előbb vagy utóbb valamiféle speciális ‑ és ebben az esetben elfogadom, hogy speciális ‑ finanszírozási hátteret ezeknél az intézményeknél.

Azt gondolom Harrach képviselőtársammal együtt, hogy ez nemcsak oktatási, hanem egészségügyi kérdés is, és az alapos egyeztetést megéri, ebben természetesen egyetértünk. Én bérkérdésekben nem vagyok ennyire optimista. A szakdolgozóknak volt egy általános bérkövetelése, ez a most 50 százalék a cik­lus végéig érje el felkúszva a 100 százalékot. Nem ez történt, és információim szerint sajnos néhány in­téz­mény meg különféle átsorolási játékokkal még eb­ből a bizonyos huszonvalamennyi-ezer forintnak mon­dottból is folyamatosan farigcsál, tehát nem azt ta­lálják a bérkifizetési lapokon, amiről a hírek szólnak.

Összességében én azt gondolom, hogy az előterjesztéssel kapcsolatban legyen az jó reményünk, hogy jó orvosképzést fog szolgálni, de legyen az reményünk szintén, hogy ebben az orvosképzésben nem akarunk drága orvosképzéssel máshol praktizáló orvosokat kiképezni. A világban folyik ez a játék, mert mindenhonnan csábítgatják a jól képzett orvosokat, hiszen ez egy drága mulatság, és nem minden ország engedi meg magának, hanem inkább a szakma elcsábítja magas fizetéssel. Ebbéli reményemet is szeretném kifejezni, hogy az itthon tartásuk a jó képzés után elsődleges stratégiai célja lesz nem a szaktárcának, hanem az összkormányzatnak minden időben. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 206 2016.10.24. 2:04  205-212

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Természetesen elfogadom államtitkár urat válaszolónak, hiszen miért pont ez a hét maradjon ki. Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon érdekes volt a Hadházy képviselőtársammal történő beszélgetése, amikor a kórházi fertőzésekről beszéltek. Nem mondom, hogy olyan nagyon ügyes volt, csak egyvalamit elfelejtett elmondani, hogy a csökkenő fertőzési adatok hány beteghez tartoznak, milyen számúhoz. És elfelejtette elmondani azt is, hogy többen halnak meg Magyarországon kórházi fertőzésekben, mint közúti balesetekben, ami egy tragédia.

De sajnos, az egészségügyben nem ez az egyetlen tragédia. Pénzügyi és szakmai háttér hiányának okán inkább amputálnak emberi végtagokat, mint hogy érsebészeti műtéteket végezzenek. Önök 18 új fejlesztésű, daganatos betegséget orvosló gyógyszer bevezetését késleltetik, mondván, hogy az állam­titkáruk úgy gondolja, hogy mindenki kap időben gyógyszert, a daganatos beteg pedig ne vágyakozzon új fejlesztésűre, még ha hisz is benne, hogy meggyógyul. Sürgősségi betegellátó osztályokon az előtérben fogasra akasztott infúziós palack csepeg le, jó esetben; rossz esetben a beteg fogja. A makói kórház leszakadt plafonja alól döglött galambok potyognak ki. Azért költöznek át oda, mert az új műtő, ahol addig dolgoztak, alkalmatlan arra, hogy műtsenek. Államtitkár úr, a beteg két kórház között egészen véletlenül elveszti a holmiját, és két napig egy kimosott tejfölös pohárból iszik, mert valahol nincsen neki meg a cucca.

Államtitkár úr, egy jól működő egészségügyben ilyen nincs, és egy jól finanszírozott egészségügyben sincs. Tehát kérdezem, mikor óhajtják már észrevenni, hogy az egészségügybe több pénz kell. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 210 2016.10.24. 1:01  205-212

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr, önnél megállt az idő! Hat éve önök kormányoznak, és ön egy válaszban azt taglalja, hogy mi történt a mi kormányzásunk alatt? Felteszi ezt a karcos lemezt, ami már alig-alig szól, és még mindig úgy gondolja, hogy ez hatásos válasz lehet?

Államtitkár úr, én napi, mai problémákról beszéltem. Ezek a problémák nem légből kapottak, ön is tudja, hogy léteznek. Akkor miért nem arról beszél, tisztelt államtitkár úr, hogy hogyan kell megoldani ezeket a problémákat, és hogyan kell legalábbis valamilyen működőképes egészségügyet működtetni, ahol a mentőhelikopterre az országút melletti balesetes nem vár másfél órát? Persze, helikopterben más a jó önöknél, én tudom, de azért mégiscsak egy tragédia, hogy az ön válasza ezekre a problémákra az, hogy mit csináltunk mi a mi kormányzásunk alatt!

Államtitkár úr, kormányoznak ‑ hát kormányozzanak már! Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 98 2016.11.14. 2:03  97-100

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára, akinek gyereke van és sportol, tudja, hogy ez mekkora öröm forrása. Öröm forrása, mert öröm látni azt a gyereket, aki hisz a sikerben, aki sportszerűséget tanul, aki megtanul megdolgozni minden egyes eredményért, jelentsen az érmet, egy kupát vagy csak egy edzői simogatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! De az is tudható, hogy az öröm mellett minden családban, ha a gyerek sportol, megjelenik némi teher is, hiszen semmi sem olcsó; semmi sem olcsó most már, sem a versenyeztetés, sem a felszerelés, a sportszer, az utazás és sok minden más.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára azt is tudják, hogy a szülők szívesen vállalnak terhet azért, hogy lássák az arcokon a sikert, a gyerek arcán, aki úgy gondolja, hogy számára a sport fontos. Ennek ellenére azonban mégiscsak jó lenne, ha ezek a családok kapnának néha gesztusértékű segítséget ahhoz, hogy megerősítsük őket abban a hitben, hogy bizony jó úton járnak, hogyha segítik a gyerekük sportolását. Ezért tehát akkor, amikor a szükséges sportorvosi vizsgálatokat vesszük górcső alá, az látszik, hogy a térítéses sportorvosi vizsgálatok sok esetben egyébként több ilyen vizsgálatot jelentenek egy évben, hiszen vannak olyan sporttevékenységek, amelyeknél ezt indokolt elvégezni minden egyes verseny előtt vagy időszakonként. Úgy gondolom, tisztelt államtitkár úr, segítséget jelentene és nagy gesztust jelentene ezeknek a családoknak, ha ezeket a díjakat mérsékelni tudnánk, valamint meggondolnák azt a változatot, hogy egy évben csak egyszer legyen fizetős. Úgy gondolom, hogy a költségvetésnek nem jelentene ez kezelhetetlen és viselhetetlen terhet, a családoknak pedig örömet jelentene, és azt, hogy figyel rájuk a kormányzat. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 38 2016.11.21. 3:00  37-43

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! ‑ már akik a teremben akarnak maradni és meghallgatni engem. (Zaj, közbeszólások.) Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára tudják azt, hogy az egészségügyet terhelő legnagyobb problémák egyike az (Általános zaj. ‑ Az elnök csenget.), hogy a gyógyulás attól függ, hogy ki hol él vagy ki hová születik. Én most egy kicsit az ország keleti határáról szeretnék beszélni, a szatmár-beregi térségről, aprófalvakról és kisvárosokról, illetve azok ellátásáról. Arról a térségről, ahol már az is előny néha, hogy a háziorvosi praxis be van töltve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszer már szóvá tettem itt a Házban, hogy egy 32 falvat ellátó kistérség háziorvosi ügyelete két orvosról egyre csökkent. Szóvá teszem most azt, hogy Vásárosnaményban a szemészeti szakellátás 5 napról 3-ra csökkent. Szóvá akarom tenni azt a megtörtént esetet, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy súlyos vágott sebbel először abban a városban, ahol nincs sürgősségi betegellátás, ellátni sem akarták a beteget, hogy képszerű legyen, bekötni sem akarták a sebét, majd egy másik városba irányították, ahol elvileg van sürgősségi ellátás, ahol azonban telefonos érdeklődésre azt javasolták, hogy szállítsák egy kicsit távolabb, Szatmár közepébe, nagyjából egyórás autóútra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért beszélek ezekről az ügyekről, mert nemcsak az az esélytelenség, hogy valaki ilyen térségben akar gyógyulni, hanem az is, hogyha tovább csökkentjük a lehetőségeit. Akkor, amikor ezeket az ügyeket szóvá teszem, azt akarom mondani, hogy az eddigi bujkálva, lopakodva végrehajtott egészségügyi változások nagyjából ebből állnak: nem megvitatnivaló és nem megállapodásra jutni kívánó kormány és kérdések vannak előttünk, hanem leépítések.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából néhány hete történt, hogy ott a határ mellett egy kisvárosban, Fehérgyarmaton megszűnt a kórház traumatológiai osztálya. Azt akarom tehát kérdezni, államtitkár úr, hogy miért csökkentik az esélyeket, és miért fognak arról értekezni majd, hogy vajon mi volt ezelőtt nyolc évvel. Azt az osztályt most szüntették meg. Azt a szemészeti szakellátást most korlátozták. Azt a beteget most nem akarták ellátni.

Ezért tehát válaszát várom arra, hogy miért akarják, hogy rossz helyzetben lévő emberek még rosszabban legyenek. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 42 2016.11.21. 1:03  37-43

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Államtitkár Úr! Ön javíthatatlan. (Dr. Rétvári Bence: Köszönöm.) Mert mindenről egy jut eszébe, mint Mórickának, mi volt a mi kormányzásunk alatt. Azt szeretném mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy legalább jó lenne a térképre ránézni, mert a települések, amiket a háziorvosi körzetek fejlesztésekor így szépen felsorolt, nem oda tartoznak. (Dr. Rétvári Bence: Megyében vannak!)

Másodsorban pedig azzal mindannyian tisztában vagyunk, akik itt ülünk, hogy önök nem fejlesztettek, uniós forrásokat használtak fel, mint ahogy mi is, az egészségügyi intézmények fejlesztésére, ha már a pontos megfogalmazásoknál akarunk maradni. És aztán az a traumatológia, ami nem volt, de mégis volt, mert a járóbeteg-ellátás formája megmaradt ‑ államtitkár úr, maradjunk annyiban, hogy ott megszűnt. Hogy aztán minek nevezzük ‑ trau­ma­tológiai ellátásnak nevezzük.

Tisztelt Államtitkár Úr! Engem nem nagyon győz meg, amikor felsorol itt mindenféle gyönyörű számokat. Engem az győzne meg, ha az ott élők nem panaszkodnának. Nem fogadom el a választ, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 97 2016.11.28. 2:01  96-99

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Őszinte válaszokat várnék a kérdéseimre. Ezt azért vagyok kénytelen előrebocsátani, mert az elmúlt heti beszélgetésünkkor, amikor én azt kérdeztem, hogy a Fehérgyarmati Kórházban miért szűnt meg a traumatológia, ön azt mondta, hogy nem szűnhetett meg, hiszen nem is volt. Lesz szerencsém egy napokban készült fotót elküldeni önnek, ha ad egy címet, amelyen a Fehérgyarmati Kórház falán ott van, hogy „Traumatológiai osztály”. Na, ennyit az őszinteségről, államtitkár úr.

Én pedig egy nagyon súlyos problémáról, a háziorvosokról kérdezném önt; arról, hogy 250 háziorvosi praxis betöltetlen; arról, hogy a háziorvosok közössége vészesen öregszik és közelít nemcsak a nyugdíjhoz, hanem ahhoz, hogy már ne tudjon dolgozni. Arról kérdezem önt, államtitkár úr, hogy akinek nincs háziorvosa, vagy akinek helyettesítő praxisban van alkalma arra, hogy találkozzon a gyógyuláshoz vezető első lépcsővel, az vajon hogyan érzi magát akkor, amikor tudja, hogy nem a saját háziorvosához megy.

Arról kérdezem, államtitkár úr, hogy mélyül a szakadék, vannak, akik nem tudnak eljutni a gyógyuláshoz azért, mert fizikailag nem képesek eljutni a gyógyítás lehetőségéig. És arról kérdezem államtitkár úr, hogy szakmai értelemben mi a véleménye arról, hogy háziorvosi szakvizsga nélkül háziorvosi praxisban praktizálnak, természetesen más szakvizsgával rendelkező orvosok.

Arról kérdezem, államtitkár úr, hogy melyek azok a lépések, amelyekkel gyökeresen meg akarják változtatni azt a helyzetet, amikor a háziorvosi pálya nem vonzó, amikor a praxisok elfoglalása egyáltalán nem vonzó. Csak ennek egyvalaki issza meg a levét, a beteg, hiszen nem az orvos, hanem a beteg a lényeg ebben a kérdésben.

Ezért tehát, államtitkár úr, kérem, válaszoljon arra, hogy mit tesznek azért, hogy mindenki hozzájusson a gyógyulás első lépcsőjéhez, a háziorvoshoz való eljutáshoz vagy a házi-gyermekorvoshoz való eljutáshoz. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 110 2016.11.29. 6:55  1-115

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön hősiesen állja ennek a vitanapnak az összes létező ütésváltását, számunkra megtisztelő módon, példát vehetne róla néhány, a tárcánál és a tárcán kívül dolgozó társa. Három ügyről szeretnék beszélni: az esélyek egyenlőségéről a jelenlegi oktatási rendszerben; beszélni szeretnék a tananyag mennyiségéről; és beszélni szeretnék arról, hogy vajon sikerülhet‑e a jelenlegi irányítási rendszerben, az oktatásban minőségi változást elérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára nem árulok el túlságosan nagy titkot, de a KLIK megalapításának az az alapgondolata, hogy mindenütt egységes színvonalú és egységes minőséget adó oktatás jöjjön létre, az eddigiek során nemhogy nem teljesült, hanem ennek még a nyomai sem látszanak. Azért vagyok kénytelen ezt állítani, mert változatlanul minden közepes vagy nagyobb városban meg lehet mondani, hogy a közoktatásban melyik iskola az elité és melyik iskola a szegényé; melyik iskola a befolyással rendelkezőké és melyik iskola nem. Ezért tehát úgy gondolom, hogy nemcsak a Magyar Zoltán képviselőtársam által leírt helyzetben lévő kistelepülési iskolák szenvednek ettől a helyzettől, hanem megtalálható ez mindenütt az országban.

Az állami irányítás egyik alapgondolata az volt, hogy mindenütt nagyjából azonos színvonalra kell emelni az oktatást és minőséget kell adni. Azzal a részével, amely azzal foglalkozott, számomra nagyon helyesen, hogy a képzettség, az oktatás versenyképességi kérdés is és nemcsak az egyéni boldogulás eszköze, hanem hazánk versenyképességének eszköze is, egyetértettem, ugyanakkor változatlanul kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem teljesül, vagy nem látszik teljesülni az, hogy valamiféle színvonalbeli szintre hozás történne. A jelenlegi oktatási rendszerben változatlanul benne van az elitek és a kevésbé elitek ‑ hogy finoman fogalmazzak ‑ lehetősége.

Arról szeretnék még beszélni, tisztelt államtitkár úr, hogy amikor személyes tapasztalataim szerint a közoktatásban tanuló diákok különféle, általam ugyan nem érthetően fontos dolgokat tanulnak, vajon csökkent‑e a megtanulandó anyag mennyisége, és praktikusabb lett‑e az a megszerzett tudás, amit számukra átad az intézmény. Úgy gondolom, hogy ebben még mindig vannak elmaradások. Úgy gondolom, hogy ebben még mindig van jócskán tennivaló. Hiszen ha ennek a vitanapnak nem az a célja, hogy az ellenzéki pártok a kormányt szapulják és vice versa, akkor valóban ezekről a kérdésekről is kellene szót váltani, hogy vajon van‑e ebben változás. Pusztán csak empíria alapján tudok ebben ítélni, úgy látom, hogy nincs. Változatlanul nagy mennyiségű anyaggal az iskolából haza kerülve, otthon tanulva kell birkózniuk a gyerekeknek, és nem gondolom, hogy ez túlságosan javára válna annak az oktatási rendszernek, amelynek a célja mégsem az anyagmennyiség bebiflázása lenne, hanem a megtanulni tanítás, a különféle korszerű ismeretek átadása.

A harmadik, amiről beszélni szeretnék, hogy vajon elégedett‑e ezzel az intézményi fenntartói rendszerrel az oktatási szféra és az ott dolgozók. Nem nagyon hiszem, hogy a szülőket lázba hozná az irányítás mikéntje, de mégis azt gondolom, hogy azoknál az önkormányzatoknál, ahol iskolákat tartottak fenn a régi szép időkben, a szülőknek is személyesebb volt a kapcsolata magával a fenntartóval. Tudta, hol érheti el, tudta, hogy hol tárgyalhat vele szükség esetén, és tudta, hogy hol érhet el változást. Ezért tehát úgy gondolom, hogy a fenntartó közelisége és nemcsak közelisége, hanem valamilyen módon a kötődése a szülőhöz, mérhetetlenül fontos. Ez nem egyfajta presztízsvita, hogy vajon az önkormányzatoké kell hogy legyen az iskola, vagy nem az önkormányzatoké kell hogy legyen. Az oktatási rendszernek és a közoktatásnak javára válik, ha a szülő és fenntartó egymással szót válthat.

Egyszer már említettem egy példát. Sajnos, kénytelen voltam a parlamentben arról beszélni, hogy egy hatalmas vihar elvitte a megyénkbeli iskola egyik tetejét, és az hosszú-hosszú hónapokig, majdnem egy évig ott állt tető nélkül mindenféle adminisztratív okok miatt, amit nem értettem. Ez egy ön­kormányzati fenntartónál nem lehetséges. Az a polgármester, aki ezt nem csináltatja meg egy hónapon belül, az a következő választáson megy. Ilyen egyszerű ez szerintem, és ennek nem igazán a szakmaisághoz van köze, hiszen valljuk be őszintén, azt azért nem lehet elmondani, hogy az önkormányzatoknál a szakmai apparátus nem állt volna a helyzet magaslatán, ne tudott volna kiemelkedő színvonalon teljesíteni. Nagyobb városokban különösen igaz volt ez.

(15.50)

Ugyanakkor én hadd cáfoljam most is és itt is azt a vélekedést, hogy az önkormányzatok rossz fenntartók voltak, hogy adósságba verték magukat az intézmények miatt, és így tovább. Vannak tapasztalataim az önkormányzatok működéséről, én egy nagyobbacska városban voltam alpolgármester jó ideig. Az önkormányzatok döntő része nem az intézményei, főleg nem az oktatási intézményei miatt adósodott el, az eladósodottságuknak az okait másban kell keresni, de ez most mellékszál, én ezzel nem akarok foglalkozni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tehát én ebben a három ügyben akartam felvetni azt, hogy vajon merrefelé tart a kormányzat az esélyek egyenlőségének ügyében, a tananyag mennyiségének ügyében és fenntartói ügyekben.

Azt viszont végképp nem értem, és most hadd legyen egy ilyen záró mondatom, hogy egy ilyen fontos vitában hogy ragadhat még le a tárca másik államtitkára, aki parlamentinek nevezi magát, még mindig ennél az „elmúltnyolcévezésnél”. Drága Államtitkár Úr! Nem tud leszokni erről? Ön monomániás, tehát nem tud másra gondolni, mondtam már, mint Móricka. Jobb lenne tartalmi ügyekről szót váltani, ha lehetséges, én ezt pártolnám, és ezt is tenném a vita következő részében, ami most már szinte nyúlfarknyi lesz. Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 140 2016.11.29. 2:03  115-271

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Azért szeretnék reagálni az első körben elhangzott vezérszónoklatokra, illetve a két államtitkár által kormányzati álláspontként elmondott szavakra, mert úgy gondolom, hogy a kormánypártok részéről nem félreértették ennek a vitanapnak a tartalmát, hanem félre akarnak vezetni nagyon sokakat. Nem a „női 40”-ről szól ez a vitanap, sőt még csak nem is a nyugdíjrendszerről szól a vitanap. Önök azért akarják tudatosan alternatívaként beállítani a „férfi 40”-et és a „női 40”-et, mert el akarják kerülni azt, hogy a valóságos problémáról beszéljünk. A valóságos probléma pedig az, hogy önök megszüntettek minden létező kedvezményt, és ha képviselőtársamat össze tudom hozni azzal a krampácsoló vasutassal, aki hóban meg fagyban végezte a munkáját, akkor majd nem ilyen cinikus mosollyal fog reagálni az én mondataimra. Tehát tisztelettel kérem önöket, hogy a tárgyról beszéljenek. Ha kívánják, beszéljenek a költségeiről, ha kívánják, beszéljenek a veszélyeiről, de ne beszéljenek arról, hogy a „női 40” micsoda, és hogy ehhez képest van a „férfi 40” ‑ a kettő nem „ehhez képest” van!

Az igazi problémát önök állították elő azzal, hogy minden létező kedvezményt megszüntettek, kivétel nélkül mindenkiét, és ezt önök most állítólag büszkén vállalják. Büszkén vállalják azt önök, hogy a kőműves 65 éves korában másszon az állványra, hogy a vegyiparban dolgozó menjen be a veszélyes üzembe? Büszkén vállalják önök azt, hogy az az ember, aki kinn az utcán dolgozik és keresi a kenyerét, az elhasználódik, de önök nem akarnak vele törődni?

Tisztelt Képviselőtársaim! „Férfi 40” kapcsán erről beszéljenek és az önök intézkedéseiről! A hitelességi problémákról majd a hozzászólásomban szeretnék beszélni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 154 2016.11.29. 8:57  115-271

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Először is szeretném megismételni azt a véleményemet, amelyet a kétperces hozzászólásomban elmondtam. A mai szlengben divatos szóval itt most terelés zajlik. Önök megpróbálják a kormánypárti oldalról vagy párba, de leginkább ellentétbe állítani a „női 40” és a „férfi 40” kérdését, sőt egymás kizáró okává tenni ezeket, holott nem erről van szó.

A probléma abból táplálkozik, hogy önök minden létező nyugdíjkedvezményt megszüntettek. Egyetlen kedvezmény létezik ma, a „női 40”, és senkinek nincs lehetősége semmilyen módon, ha akar, vagy ha úgy diktálja a sorsa, nyugdíjba vonulni. Márpedig a sorsa sokszor úgy diktálja.

Ha visszagondolunk bizonyos kedvezmények­re, akkor azt kell látnunk, ellentétben a nyugdíjba vo­nuló 30 éves rendőr teóriájával, hogy a kedvezmények a nyugdíjba vonulásra indokoltak voltak, hiszen meg lehet indokolni a fizikai elhasználódást, meg lehet indokolni a veszélyes üzemben végzett munkát, meg lehet indokolni azt, hogy a meleghengerműben, hogy a vegyipari gyárban, hogy a vasúton azért jártak és voltak jók ezek a kedvezmények, mert az ember tönkremegy. És önök ezeket megszüntették, és olyanná tették, mintha ez a probléma nem létezne. Márpedig ezek a kedvezmények sok tekintetben részei voltak egy társadalmi szerződésnek, amely arról szólt, hogy igen, tudjuk, hogy te olyan helyen dolgozol, ami számodra rossz, veszélyes, és amikor elérsz egy életkorig, jó, hogy el tudsz menni nyugdíjba, és volt, aki ezt a munkát vállalta.

Különösen érdekes volt ez azokon a helyeken, csak hadd mondjam, hogy a vasút mellett ‑ ami számomra azért szívbe markoló probléma, mert Záhony mint vasutasváros ezeket a problémákat hordozza ‑ voltak, akik ezt a társadalmi szerződést kifejezetten meg is kötötték az állammal. Ilyen volt például a hivatásos szolgálatot ellátó katona, aki úgy vállalta a családtól való távollétet, a szolgálatokat, a nehezebb feltételeket, hogy tudatában volt, hogy ezért az állam majd kedvezményt ad. A szerződés ebben állt. Önök ezt felrúgták és semmissé tették.

Ha valaminek van következménye, az nemcsak az, hogy most emberek tízezrei és százezrei várnak arra, hogy vajon lesz‑e lehetőségük és milyen, ha majd közeledik az a pillanat, amikor már úgy érzik, hogy nem tudnak dolgozni, hanem abban is áll, hogy önök felrúgták azt a megállapodást, ami arról szólt, hogy ha valamit ígértünk neked egyszer, és mi vagyunk az állam, akkor majd később is betartjuk. És ennek ezek az erkölcsi következményei.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt szeretném elmondani, hogy a probléma nem a jelenlegi nyugdíjrendszerben rejtezik, hanem abban, hogy nincsenek meg azok a kedvezmények, amik olyan helyeken dolgozó emberek számára elérhetőek lennének.

Az LMP-s képviselő asszony véleményével egy helyen egyetértek és egy helyen vitatkozom. Vitázom a számokon. A 160 milliárdos összeg egy nagyon durva becslés, és nagyon sok mindent nem tudunk, amikor kimondunk egy ilyen számot. Nem tudjuk például, hogy az adott férfiak el akarnak‑e menni 40 év után nyugdíjba. Nem akar mindenki elmenni. Tehát az, aki jól keres, és úgy érzi, hogy még dolgozni tud, az maradni fog, és a férfiak sajnos ‑ mondom én ‑ általában jobban keresnek, mint a nők.

Nem tudjuk bemérni azt, hogy az adott nyugdíjrendszerben, merthogy az ember halandó, meddig marad benne valaki, akár így, akár úgy. És számomra is borzasztóak azok az adatok, amelyek azt mutatják, hogy hányan érik meg az öregségi nyugdíj mai határát.

Ezért tehát azt gondolom, hogy a 150 ezer férfi ebben a tekintetben jelenleg eléggé bemérhetetlen szándékokkal bírna, hogyha azt mondanánk, hogy igen, 40 év jogszerző viszony után elmehetsz nyugdíjba, ha te azt választod, márpedig választani fogja. A számítást különösen bizonytalanná teszi az, hogy nem tudjuk, hogy a megüresedő munkahelyekre hogyan érkeznek majd emberek, mert ha azt tételezzük fel, hogy egy megüresedő munkahelyet, ha elment a férfi 40 után, nem tölt be senki, azt hiszem, nagyot tévedünk. Munkahelyeket be fognak tölteni. Ezután én azt gondolom, hogy a számolt összegek részben bizonytalanok, és azt gondolom, hogy nem viselhetetlenek.

A költségvetés vitájában sokszor mondták el kormánypárti oldalról, hogy a költségvetésben mindenre van pénz, ha van szándék, hogy azt a problémát meg akarjuk oldani; igaz, hogy máshol kell majd megkurtítani a büdzsé kiadásait. Én is ezt gondolom. Ezért tehát egy komolyabb átgondolása az ügynek, pontosabb számolgatások, de szándék kellene, hogy igen, ezeket a problémákat meg akarjuk oldani.

Én azt gondolom, hogy a Szocialista Párt új kezdeményezése, amely azt mondja, hogy akkor „férfi 41”, megoldja az Alaptörvény problémáját. Bár, tisztelt képviselőtársaim a kormánypárti oldalon, valljuk be őszintén, hogy az Alaptörvényben írtak eddig se jelentettek önöknek túl nagy problémát, ha meg akarták változtatni, akkor megváltoztatták. Tehát ezek az érvek, hogy az Alaptörvény ezt tartalmazza, számomra semmit nem mondanak.

Ugyanakkor azonban azok a kijelentések, amelyek arról szólnak, hogy a mostani nyugdíjas minimum jól kell hogy érezze magát, de maximum kirobbanó örömmel kell a banyatankkal rohangászni a piacon, merthogy mindene megvan, ezek óriási tévedések. Amikor önök azt mondják, hogy mennyit emeltek nyugdíjat, akkor én azt mondom, hogy miért, hát semmi egyebet nem csináltak, mint ami a nyugdíjtörvényben benne van: megemelték a mindenkori költségvetésben tervezett inflációval a nyugdíjakat. Aztán hogyha nem annyi volt, akkor korrigálták. Hát mi ebben olyan csodálatos, amiért önök köszönetet érdemelnének? Ez volt a dolguk!

Azt gondolom, hogy ezek a légből kapott állítások, amelyek arról szólnak, hogy de hát már tulajdonképpen kaptak is egy tizenharmadik havi fizetést, nagyon-nagyon félrevezetőek. Nem kaptak. A nyugdíjasok annyit kaptak meg csak, ami a törvényben benne van, mert ‑ hadd fogalmazzak akkor pontosan ‑ a nyugdíjakat a mindig becsült inflációval kell növelni a következő évben legalább. Tehát önöknek nincs gátja, hogy 0,9 és 1,6, mert lehet több, hiszen ez a legalább azt jelenti, hogy legalább az inflációval, de lehet többel is.

És miután tisztelt képviselőtársaimnak ezen az oldalon szeretnék lehetőséget adni a hozzászólásokra, befejezném, de ígértem önöknek, hogy beszélgetek majd egy kicsit a hitelességi problémákról. Hát akkor hadd halljuk!

(18.10)

Ha önök hitelességi problémákat emlegetnek az ellenzéki oldalon, akkor szeretném azt mondani, hogy arra bízni azt a szerepet, hogy ebben a „Férfi 40”-ben itt, ebben a parlamentben beszéljen, aki zsarolással szétrúgta a magánnyugdíjpénztárakat, 3000 milliárdot a szélbe fújt, majd nem tartja be az ígéreteit, az minimum nevetséges.

Kormánypárti képviselőtársaim, hol vannak az egyéni nyugdíjszámlák, amiket önök ígértek, akkor, amikor szétdúlták a magánnyugdíjpénztár rendszerét?! Hol vannak ezek a számlák? Mutasson már rá valaki (Dr. Selmeczi Gabriella: Megvannak!), ha hitelességről beszélünk! Megvannak valahol? Akkor csak egyet szeretnék látni, képviselő asszony! Máskülönben meg, ha hitelességről beszélünk, és vissza akarunk menni az időben, akkor menjünk egy kicsit vissza az időben távolabb! Emlékeznek még, tisztelt fideszes képviselőtársaim, a párt liberális korszakából arra a parlamenti eseményre, amikor azt mondták, hogy csuhások, térdre, imához? (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Igen, hallottuk! ‑ Zaj.) És most ott üldögélnek békésen egymás mellett, és hitelességi problémákról beszélnek? Na, ne nevettessenek engem, jó?!

Tisztelt Képviselőtársaim! Maga az ügy komolyabb megfontolásokat igényel, megoldásokat is előrevetíthet, ha önök képesek erre és hajlandóak azoknak az embereknek az érdekében, azoknak a férfiaknak az érdekében, akikért ezt muszáj lenne megtenni. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget és köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 168 2016.11.29. 2:05  115-271

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csizi képviselő úr, ha önnek ez a kedvenc mondata, szíve joga. Klassz mondat szerintem. Arról szól, hogy lehetne békésen és örömben is nyugdíjas éveket élni vagy ahhoz közeledni. Csakhogy azok az emberek, akikről én beszélek, nem ilyenek. Fizikai munkában megfáradt, lehetőségekkel nem bíró emberek… (Csizi Péter közbeszól. ‑ Az elnök csenget.) ‑ lesz még kétperces, nyomjon majd akkor egyet, jó? ‑, akiknek szükségük van arra, hogy kedvezményekben részesüljenek.

Különben meg ez a ki mit mond Brüsszelben meg Magyarországon, érdeklődjön Navracsics biztos úrnál meg a miniszterelnökénél. Ők szoktak másmilyeneket mondani.

Képviselő Úr! Én a problémáról beszélek. Arról beszélek, hogy itt van előttünk egy olyan helyzet, amikor önök eltörölték az összes létező kedvezményt, emiatt emberek szörnyű helyzetben vannak, ezért rajtuk segíteni kell. Ha ezt ön nem tudja felfogni, akkor ön vagy buta, vagy részvétlen. (Csizi Péter közbeszól. ‑ Azt elnök csenget.)

És szeretnék még egy kitételt tenni. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden közhiedelemmel ellentétben 2010-ben a nyugdíjrendszer nem állt az összeomlás küszöbén, 2010-ben önök állították ezt, hogy a nyugdíjrendszer az összeomlás küszöbén áll. És ha önök képesek lettek volna, vagy felfogták volna a jelentőségét, és megvárják a magánnyugdíjpénztári rendszerben részt vevők belépését az öregségi nyugdíj rendszerébe, akkor rájöttek volna, hogy ez milyen módon tehermentesít. De hát ez a legendák része, amiket önök szívesen gyártanak, a görög helyzettől kezdve, ami majdnem bedöntötte a magyar forintot, meg be is döntötte, egészen idáig. A lényegről beszéljenek! És a Jobbikot lehet dehonesztálni mindenféle kitételekkel, csak hát tartalmilag kéne megvitatni, hogy a Jobbik kezdeményezése mit jelent. Erre legyenek képesek! Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 118 2016.12.05. 2:01  117-124

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr az imént azt kérdezte, hogy az MSZP miért nem nyilvánul meg a Jobbikról szóló beszélgetéseikben. Azért, tisztelt államtitkár úr, mert bennünket fontosabb dolgok foglalkoztatnak. (Dr. Rétvári Bence: Nem volt ez mindig így!)

Mindjárt mondjuk, az, hogy a makói kórház leszakadó plafonja alól döglött madarak potyognak ki egy műtőbe, ahol azért műtenek, mert az új műtő alkalmatlan a munkavégzésre. Mondjuk, az, hogy egy emlődaganatos asszonyt értelmezhetetlen lelettel bocsátanak el; nem megy aztán vissza kontrollra, mert nem tudja, hogy ezt kell tennie, és meghal. Mondjuk, az, hogy kórházak között ingázik egy család a gyerekével, sehol nem fogadják őket, és a gyerek meghal. És mondjuk, az, hogy holttestet találnak egy budapesti kórház mosdójában, majd utána egy győri kórház egyik helyiségében, és ezek a példátlan esetek nem oda vezetnek, hogy az egészségügyi tárca vizsgálatot tart és nem bízza a vizsgálatot az intézményre; a vizsgálat eredményét közli, felelősöket nevez meg, és megmondja azt, hogy mit akar tenni a következő ilyen esetek elkerülésére.

Államtitkár úr, példátlan az, hogy egy holttest hever egy kórház mosdójában. És most ne nyissuk meg azt a vitát, hogy ez öt nap volt vagy csak egy ‑ ez így is, meg úgy is probléma. Ne nyissuk meg azt a vitát, hogy Győrben egy hajléktalan holttestét találták meg. A halálban minden embertársunk ugyanolyan méltósággal bír, államtitkár úr.

Arról van szó, hogy az önök által csodálatosnak leírt egészségügyi intézményhálózat látnivalóan nem működik, és önöknek mint tárcának ehhez nincs szava. Menekülnek. Menekülnek, és nem kommentálják, eltolják a problémát: ez nem a mi problémánk, ez az intézményeké.

Államtitkár úr, miért teszik ezt? Ez a kérdésem. Várom a válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 122 2016.12.05. 1:04  117-124

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, csak azt vártam volna öntől most, hogy elmondja, milyen intézkedéseket tesznek annak elkerülésére, hogy egy kórház ne tartsa be a saját maga takarításra vonatkozó szabályait, hogy egy kórház ne kössön olyan szerződést, mint például Győrben, hogy nem biztosítottak az őrzés feltételei.

Csupán azt vártam volna, hogy bemutatja, hogy ön és a kormánya mit tesz azért, hogy lehetőség szerint egyetlen szerencsétlen se haljon meg egy intézményben, tehát a dolgukat kellett volna ebben végezni, én ezt vártam. Ön ehelyett arról beszél, hogy van vizsgálat ‑ persze, önvizsgálat. Az az intézmény, amely hibázott, megvizsgálja magát, hogy miben hibázott. Azért ez erősen sántít.

És még valamit, államtitkár úr: önöknek mindezeken kívül egy részvevő szava nem volt arról a két elhunyt szerencsétlenről; önöknek, akiknek az első kellett volna legyen, hogy azt mondják, sajnálják két ember halálát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 34 2017.03.13. 2:02  33-36

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem véleményem szerint azért indokolt, mert súlyos következményekkel kell számolnunk, amennyiben a helyzet nem változik meg. Mint tudjuk, a makói kórház már zárlat alatt van, és Hódmezővásárhelyen kellene megelőzni vagy kezelni eseteket. Tisztelt Államtitkár Úr! Világosan látszik, hogy ennek a járványveszélynek a híre nem máról holnapra érkezett hazánkba. Romániában 2016 tavaszán jelentek meg az első hírek arról, hogy tömeges a fenyegetettség és a fertőzés veszélye, ezért tehát úgy gondolom, hogy a felkészülésre bőven lett volna idő.

Tisztelt Ház! Sokatmondó az a levélváltás, amelyben a hódmezővásárhelyi kórház egyik rezidens sebésze és az Országos Epidemiológiai Központ vezetője érintkezik egymással. A gyakorló orvos azt állítja, hogy Hódmezővásárhelyen a személyzet nem kapta meg a megelőző oltásokat és nem kapott védőfelszerelést, bár ez kötelező lenne. Vezető asszony válasza az volt, hogy minden rendben van. Csak hát ez a gyakorló orvos volt olyan szemtelen, hogy visszaírta, semmi nincs rendben, merthogy vannak szabályok, amelyeket be kellene tartani.

Arról szeretnék még beszélni, hogy kétségeket vet fel az egészségügy háttérintézményeinek beolvasztásáról, átalakításáról szóló eddigi kormányzati tevékenység, mert bizony nagyon világosan látszik, hogy hiányzik az országos járványveszély kezeléséhez szükséges igazi szervezeti és szakmai erő.

A kérdésem tehát az, amit elnök úr már említett, államtitkár úr: miért nem tesznek meg mindent azért, hogy megelőzzenek egy ennél súlyosabb helyzetet?

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 86-88 2017.03.20. 3:15  85-93

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt interpellációs kérdéseimet feltenném, szeretném felhívni a figyelmét egy közelmúltban elkészült kutatásra. Ennek a közvélemény-kutatásnak az egyik legfontosabb adata, hogy az emberek több mint 60 százaléka a jelenlegi kormányt hibáztatja az egészségügy állapotáért. Ez kétharmad, államtitkár úr. Bár úgy látom, hogy kollégái nem tették le ezt önnek háttéranyagnak, de ez azt jelzi, hogy az emberek pontosan tisztában… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő Úr! A házszabály értelmében lényegileg nem térhet el az interpelláció szövegétől, ezért arra kérem, hogy az interpellációt szíveskedjék elmondani Köszönöm szépen.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): …tiszteletből természetesen ezt fogom tenni, és köszönöm szépen, hogy felhívta rá a figyelmemet. Mindegy, 65 százalék akkor is annyi.

Tisztelt Államtitkár Úr! A következőket szeretném kérdezni. Amikor a szakdolgozók egészségüggyel kapcsolatos érdekvédelmi szervezetei azt mondták, hogy a szakdolgozók nem kapták meg teljes egészében a megígért béremelést, akkor ön azt mondta, hogy ez elszigetelt eseteket tartalmaz. Államtitkár úr, nem. Az intézmények nagyon sok technikai manőverrel azt érték el, hogy a szakdolgozók nagy része nem jutott hozzá ahhoz a bérfejlesztéshez, amiről önök beszélnek. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a túlterheltség, nemcsak a leterheltség, nemcsak a töméntelen munka most már az oka az állapotuknak, hanem az, hogy becsapottnak érzik magukat nagyon sokan. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha egyvalaki nem kapta meg, az is sok, de ha többen jártak így, akkor az bizony rettenetes nagy baj.

Tetézi még a bajt, államtitkár úr, az, amivel jómagam is csak most szembesültem, hogy a szakdolgozók nagy része, aki ugyanazt a munkát akarja végezni, mint eddig, ugyanúgy akar gyógyítani, mint eddig, de szeretne a bérfejlesztés reményében lépni egyet a bértábla sávjai között, arra van kényszerítve, hogy súlyos százezrekért végezzen el tanfolyamokat. Államtitkár úr, ez rettenetes nagy baj. Tehát nem elég, hogy ezek az emberek sokkal kevesebbet keresnek, mint a magyarországi átlag, ráadásul még százezreket fizetnek ki azért, hogy egyáltalán lehetőségük legyen arra, hogy pénzt kereshessenek.

(15.20)

És végül: nagyon sokan panaszkodnak arról, hogy a pályakezdők és a több évtizede pályán lévők közötti bérkülönbség szinte eltűnt, összezsugorodott, nincs már, ami vonzást jelentsen azoknak, akik a pályára akarnak lépni, és elégedetlenek azok is, akik több évtized munkáját nem érzik megbecsülve.

Államtitkár úr, a kérdéseim tehát adódnak. Miért nem ellenőrizték rendesen, hogy mindenki megkapta-e a pénzét? Miért kell rákényszeríteni az embereket arra, hogy pénzeket fizessenek ki a boldogulásukért? Mit gondolnak önök arról a bértábláról, amely nem tartalmaz különbségeket?

Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 92 2017.03.20. 0:58  85-93

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szé­pen. Nehéz lenne elfogadni a választ, amikor három kérdésből kettőre semmilyen válasz nem érkezett.

Az államtitkár úr bejárta a maga szokásos időutazását, mintha ön lenne ellenzékben, mi kormányon, mesélt arról, hogy milyen volt régebben. Államtitkár úr, hét éve kormányoznak, most már vegye le ezt a karcos lemezt, nem hangzik jól! A helyzet úgy áll, államtitkár úr, hogy Magyarországon minden forrás azt mondja, hogy az emberek az egészségügyi költségek egyharmadát saját zsebből fizetik. Mit beszél ön vizitdíjról meg kórházi napidíjról? Hát nem az a gond, hogy van szegény egészségügy meg gazdag? Nem az a gond, hogy pénz nélkül semmi nem működik, amit a beteg fizet ki, és nem az a gond, hogy aki nem tud fizetni, az meg úgy marad? Államtitkár úr, jó lenne a realitások talaján maradni!

Elnök Úr! Nem tudom elfogadni a választ, és erről kérnék szavazást. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 90 2017.03.27. 2:01  89-92

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A keleti határ településein a hónap egyetlen napján érdekes jelenetek játszódnak le. Mintha kicserélődne a lakosság. Azon az egyetlen napon, ami egyébként a nyugdíjfizetés napja, nagyon sok ott megjelenő, ismeretlen arcnak egyetlen célja van: minél előbb eljutni az ATM-automatáig. Ők ukrán állampolgárok, formailag Magyarországon létesített állandó lakcímmel jogosulttá válva a magyar nyugdíjra; csak hogy a dolog egy kicsit olvasmányosabb legyen, nemcsak magyar nyugdíjra, hanem az adott foglalkoztatási csoport nyugdíjára Magyarországon, amit ők végeztek Ukrajnában. Ezért tehát igen sok közöttük az orvos, az iskolaigazgató, az uránbányász vagy az agysebész, és nagyon kevés a pedellus, a lakatos vagy bármilyen más, egyszerű foglalkozást űző. Nyilvánvalóan magasabb nyugdíjjal jár, ha ismeretlen eredetű papírokkal igazolják azt, hogy ők tulajdonképpen mivel foglalkoztak nyugdíjaskoruk előtt.

(13.10)

Tisztelt Államtitkár Úr! A probléma részben költségvetési ügy, hiszen több mint tízmilliárdos tételről van szó, azonban Szabolcs-Szatmár-Bereg­ben inkább az igazságosság ügye. Ez az a megye, ahol a legalacsonyabbak az átlagnyugdíjak, nem véletlenül. Nyilván azért, mert nagyon kevesen (sic!), nagyon alacsonyan fizetett állásban töltötték munkavállalói napjaikat, ezért tehát a nyugdíjuk nem magas. Ezért nézik tehát rossz szemmel és ezért nem tartják igazságosnak azt, hogy fiktív lakcímekre bejelentkezve valakik magyar nyugdíjat kapjanak.

Államtitkár úr, önök nagyon kreatívak szoktak lenni ilyen ügyekben, ezért kérdezem: mikor tudják úgy változtatni az ideiglenes vagy állandó lakcím bejelentésének szabályait, hogy ezeket a visszaéléseket megakadályozzák? Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 72 2017.04.10. 2:05  71-74

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a kérdést már feltettem ugyan a parlamentben, de tartok tőle, hogy nem most teszem fel utoljára. Az M3-as autópálya jelentős segítség volt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének, mert munkahelyeket teremtett az odatelepülő vállalkozások útján. Azonban jelentkezett egy új probléma: a rávezető utak olyan rossz állapotban vannak, hogy a vállalkozások nem tudják már biztonsággal a termékeiket vagy a félkész termékeket eljuttatni az autópályáig, és ezért fontolgatják, hogy máshová mennek. Ez felmérhetetlen veszteség lenne a megye számára a munkahelyek szempontjából. Arról nem is beszélek, hogy ezek az igen-igen rossz utak azt is jelentik, hogy az egészségpolitika jóvoltából utazgatni kell sokkal hosszabb ideig az ott élő embereknek, hogy ellátáshoz jussanak valamely kórházban, merthogy az ellátások leépültek. A fontosságot tehát nem kell bizonyítanom.

A kérdés az, hogy van‑e erre pénz, amiből meg lehet valósítani. Nos, én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy abban az országban, ahol Makovecz stílusú kazánház tud épülni a felcsúti focipályához, ahol lehet külföldi focicsapatokat támogatni a mi pénzünkből, ahol nem létező olimpia előkészületeire milliárdokat lehet elkölteni, ahol nemzeti konzultációnak csúfolt akciókra lehet milliókból levelezni, ott erre van pénz. Ezért tehát kell hogy legyen utakra, kell hogy legyen egészségügyre, kell hogy legyen oktatásra, kell hogy legyen pénz az élet minőségére, különösen azokban a megyékben, amelyek nehéz helyzetben vannak.

Ma más összefüggésben hangzott el a Soros kifejezés vagy név emlegetése itt a Házban, én ezt csak olyan összefüggésben tudom most felemlíteni, hogy nagyon szeretném, ha a soros felújítások és fejlesztések nagy része ebben a nehéz helyzetű megyében lenne meg először. Köszönöm a figyelmet, köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 80 2017.04.18. 3:03  79-85

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A minap terjedelmes interjú jelent meg az egészségügyért felelős államtitkárral.

Ez a beszélgetés tulajdonképpen azt járja körbe, hogy az államtitkár által meghirdetett saját öt programpontja miért nem teljesül vagy miért szenved jelentős késést. Emlékeztetőül mondom, hogy ebben az öt pontban volt benne az elfekvőkből az idősek és betegek kirugdalása, a kancellári rendszer, a budapesti szuperkórház és így tovább.

Az államtitkár meglepő választ adott arra, hogy miért nem teljesülnek a pontjai. Kapaszkodjanak meg, azt mondta, hogy az ellenzéki támadások miatt. Az ellenzéki támadások miatt vette le a napirendről a kancellári rendszert, és amiatt toporog az összes többi pont végrehajtása.

Lelki szemeim előtt ott van az ellenzék irtózatos haragjától megrettenő államtitkár képe, aki akkor most hirtelen leáll a cselekvéssel. De ez ott sántít, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzék haragjától miért nem rettent meg az, aki az Andy Vajnára szabott kaszinótörvényt beterjesztette vagy csak a napokban rohamléptekben elfogadott CEU-törvényt?

Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt gondolom, hogy az ok kicsit más. Nem az ellenzék az oka annak, hogy az államtitkár úr nem tudja teljesíteni a feladatait; olyan feladatokat, amelyekkel mi egyébként lényegileg nem értettünk egyet, és a támadásaink természetesen indokoltak voltak. A probléma oka a pénzhiány és a kellő szakmai felkészültséggel rendelkező stáb hiánya. Ezért kellett a kancellári rendszert levenni a napirendről; ezért nem világos számomra, hogy hol tart például a budapesti kórház ügye. Ezért kell, igen helyesen, halasztani azt, hogy idős és beteg emberek kikerüljenek a kórházi krónikus osztályokról, az ilyen elfekvőkből. És úgy gondolom, az meg aztán végképp nem helyes, hogy egy népegészségügyi program nem készült el, és még egyetlen érvényes dokumentummal sem rendelkezik az egészségügyi kormányzat arról, hogy mit akar tenni.

Ezért tehát, államtitkár úr, bár hízelgő lenne, ha igaz lenne, de nem az ellenzék a hibás azért, hogy az államtitkár cselekvésképtelen, hanem a költségvetés helyzete, az általános szakmai lepusztultság, és annak az egészségügynek az állapota, amit önök egyébként szeretnek dicsérni, csak éppen az emberek nem érzik úgy. Jelzem, ha már nemzeti konzultáció indult, azért egy árva kérdést megérne ezekben a levelekben egy egészségügyre vonatkozó kérdés. Én kíváncsi lennék, hogy mit válaszolnának az emberek rá.

Ha az államtitkár úr továbbra is ilyen kérdésekkel múlatja az időt, hogy a kórházi adósságállomány újratermelődésének az az oka, hogy egymástól csábítgatják el az orvosokat, és az egekbe nyomják a béreket, ettől van adósság, akkor inkább el kellene azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne az orvosokat itthon tartani.

Ezek a lényegi problémák, nem az, amit az államtitkár maga elé tűzött. De mégis kíváncsi vagyok rá, államtitkár úr: ki hátráltatja az urat abban, hogy dolgozzon? Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 84 2017.04.18. 0:57  79-85

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Nem fogom elfogadni a választ, mert nem válaszolt az államtitkár úr.

Államtitkár úr, mindig olyan érzésem van, amikor önt hallgatom, mintha mi lennénk kormányon, önök meg ellenzékben. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.) Előszeretettel foglalkozik azzal a bizonyos szocialista kormányzati időszakkal, és a mostani állapotokról pedig egyetlen magvas véleménye van: itt van a Kánaán.

(15.30)

Ha minden rendben van, tisztelt államtitkár úr, akkor miért csak két réteg elégedetlen az egészségüggyel: az orvos meg a beteg?

Tisztelt Államtitkár Úr! Az egészségügy lepusztult helyzetben van, de hogy világos legyen az ön számára is, ne hagyjam kétségek között, én a következőt kérdeztem. Miért toporog a kormány egészségügyi államtitkára a saját feladatainak elvégzése közben, és miért akarja ezért az ellenzékre hárítani ‑ egyébként átlátszó módon ‑ a felelősséget? A kérdés ez volt, nem több és nem kevesebb, ön pedig erre nem válaszolt, államtitkár úr, úgyhogy elfogadni sincs mit. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 80 2017.04.24. 1:58  79-82

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem a következő lesz: mely egyházakkal kötöttek együttműködési megállapodást közfeladatok ellátására? Hogy indokoljam a kérdésem felvetését, azt kell megemlítsem, hogy Nyíregyháza közönsége, valamint az intézmény pedagógusai, diákjai és a szülők eléggé megrökönyödve fogadták a hírt, hogy a megye egyetlen, döntően egészségügyi szakképzéssel foglalkozó intézményét a görögkatolikus egyház kívánja működtetni.

Szavaztak is már a szülők elsöprő többséggel arra, hogy nem akarják ezt a megoldást. Nem mintha ez önöket nagyon érdekelné, mert emlékeim szerint, amikor az akkor még nyíregyházi főiskola gyakorló általános iskoláját leválasztották az intézményről, és odadobták a KLIK-nek, szülő, gyerekek és pedagógusok tüntettek az utcán, csak nem volt, aki szóba álljon velük. A Fidesz helyi képviselője pedig egész egy­szerűen köddé vált erre az időszakra. Na persze, ez nem nemzeti konzultáció, itt nem álkérdésekre kell levélben válaszolni, hanem beszélni kellene az emberekkel, mint ahogy ez nem szokott megtörténni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A megye egyetlen olyan intézményéről van szó, amely egészségügyi szakdolgozókat képez, és a régióban sincs sok. Nem nagyon látom azt a társadalmi igényt, hogy miért kellene egy egyháznak működtetnie ezt az egyetlen intézményt, vagy miért gondolja az egyház, hogy neki kellene egészségügyi szakdolgozókat képeznie. A kérdés tehát azért is indokolt, mert miközben az elmúlt időszakban 68 százalékkal növekedett meg az egyházi intézmények száma ‑ ter­mészetesen, amelyeket az állam átadott nekik ‑, az alapítványiak száma 20 százalékkal csökkent. Úgy gondolom, elég szembeötlő tény, ha hozzáveszem, hogy Budapesten hány ilyen intézmény van jelenleg átadás vagy tárgyalás alatt.

Kérdésem tehát megfogalmaztam, államtitkár úr. Persze, kérdésem a cím is, hogy mi végre ez az egész. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 162 2017.05.03. 5:48  157-164

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a javaslat minősítése előtt visszatérjek egy kicsit az előtörténetre, amelyre államtitkár úr is célzott az expozéjában! Ha egy kicsit a megfogalmazásaim smirglisek lesznek, az nem államtitkár úr személyének szól, én az ő munkáját tisztelem, de annak a helyzetnek igen, ami annak idején 2013 körül előállt a takarékszövetkezetek környékén. Mi történt?

Egy törvénnyel a takarékszövetkezeti hálózatokat lényegében államosították, valahogy a környékére keveredő Postával együtt, majd az államosított rendszer szabályait, működését módosították, ezután pénzt tettek bele, majd privatizálták. Ez egy sötét történet. Ez egy ronda történet.

Persze, az az ember, aki ennek értelmi szerzője volt a társaival együtt, aki akkor még barát volt, már nem az, s megtanulta ő is, hogy milyen az, amikor az állami média a nyomába ered. De ez az egy legyen a legkevesebb bajom nekem, hogy Spéder Zoltánnal mi történik!

A történet mégiscsak arról szól, hogy volt egy működő rendszer, aminek a működési feltételeiről, annak jóságáról természetesen lehetett volna vitát folytatni, ezt a vitát nem lefolytattuk, hanem egy kényszerállamosítási törvénnyel gyakorlatilag besöpörték a takarékszövetkezetes rendszert. Az átalakítás során adódtak elő olyan furcsaságok ‑ hogy így fogalmazzak ‑, hogy az új alapító okiratok elfogadásakor a tagok nem szavazhattak nemmel, csak igennel; ez egy rémesen demokratikus eljárásmód lehetett, gondolom, gondolják. Ezért tehát én ettől az előtörténettől elvonatkoztatni, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, nem tudok. Ez az ügy magyarázhatatlan azóta is, és most már nem is próbálja meg senki megmagyarázni. Akkor, amikor hazánkban ilyen megtörténhetett, nagy valószínűséggel nem a vidék bankjának a felértékelése volt az igazi cél, hanem gyakorlatilag egy működő pénzintézeti rendszer besöprése. Az előző napirendi vitánál már volt erre is példa a hulladékgazdálkodás területén, de ez most itt történt, ebben a szektorban.

Amikor államtitkár úr arról beszélt, amit a törvényjavaslat valójában tartalmaz, hogy el kell választani a szerepeket, az integrációs szervezet szerepét, a központi bank szerepét, ezeket jobban körbe kell írni, én ezeket nem kétlem, csak mozog bennem a kisördög ilyenkor, hogy vajon nem arról van-e szó, hogy valakik belső harcokat folytatnak, és azt kell valamilyen módon rendbe tenni; valakik, akik nem az ellenzék, hanem a kormánypártok oldalán keresendőek. Remélem, nem így van, és ne legyen ez csalóka remény.

Akkor, amikor ez a történet zajlott, még a Posta is szerepelt a rendszerben azzal, hogy neki is van hálózata, neki is van jól működő rendszere. Valahogy most ez a dolog mintha eltűnni látszana. Én a magam részéről a törvényjavaslatban leírtakat, ha az előtörténet nem volna, nem furcsállanám, sőt kísérletet tennék annak szakmai megvitatására is. Feltételezem egyébként, hogy az egy jó vita lenne, ha a feltételek normálisak lettek volna az alakuláskor, de nem voltak azért.

Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, sajnos azt kell mondjam, hogy a Magyar Szocialista Párt ebben a vitában nem fog részt venni. Nem akarunk semmilyen módon része lenni ennek a vitának, áttételesen meg annak, ami a takarékszövetkezetekkel történt. A Magyar Szocialista Párt konzekvensen nem akar részt venni ebben az ügyben, ezt magunktól elhárítjuk, és nem szakmai okok miatt nem fogunk vitázni, hanem az előtörténet okán nem fogunk vitázni, mert egy kényszerállamosított, majd bagóért privatizált rendszerről már szakmai vitát folytatni nem érdemes.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Előrebocsátottam, hogy semmiféle személyes éle nincs annak, amit én mondani akarok, ugyanakkor mindenki tudja ezt a mesét, ezt mindenki ismeri, lehet, hogy nem beszél róla nyilvánosan. Most én arra tettem kísérletet, hogy újra felidézzem ezt a képtelenséget, ami akkor történt. Ezt mi a magunk részéről sosem fogjuk elfogadni, és nem óhajtunk vitát folytatni arról, hogy vajon a feladatok elkülönítése jól vagy rosszul zajlik, vagy hogy egy egységes rendszerben működő pénzintézeti szervezetnek kell-e egységes informatikai rendszer. Persze hogy kell, mindenütt van! Úgyhogy jó szemmel nézni az úgynevezett vidék bankját már nem nagyon lehet, jó szívvel vitát folytatni erről nem nagyon lehet.

Én tehát befejezve ezt a rövid vezérszónoki felszólalásomat, a továbbiakban sem akarok részt venni semmilyen módon ebben a vitában, mint ahogy a szocialista frakció sem akar részt venni ebben a vitában. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szót. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 100 2017.05.08. 1:58  99-102

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az autópálya építése mindig létkérdés volt. Akkor, amikor az autópálya elérte a megyét, majd elérte a megyeszékhelyet is, vállalkozások százai települtek vagy tervezgették a települést a megyébe. Ez munkahelyeket jelentett, ez az állam számára adóbevételeket jelentett, ez olyan fejlesztési lehetőségeket jelentett, amelyet semmi más nem tud pótolni.

A konkrét kérdésem arra vonatkozik, hogy egy miniszterelnöki látogatás idején, amely Romániában esett meg, a miniszterelnök azt mondta, hogy a csengersimai határátkelőtől az M3-as autópályáig egy 40 kilométeres autópálya-szakasz fog épülni. Ez sokaknak lenne jó. Jó lenne mindazoknak, akik a térségben el akarják érni a jelenlegi M3-as autópályát, jó lenne azoknak a vállalkozásoknak, amelyek könnyebben akarnak közlekedni, árut szállítani, jó lenne mindazoknak, akik egyébként a határ menti térségből, Romániából, vagyis az ottani térségből érkeznek Magyarországra, és próbálnak tovább közlekedni.

Nem akarom sorolni ennek az áldásos hatásait, a kérdés azonban úgy szól, hogy vajon ez az ígéret egy blöff volt vagy valóság. A kérdésem arra vonatkozna, hogy milyen stádiumban van a tervezés, milyen stádiumban van az a fajta megvalósítási terv, amelynek nyomán megépülhetne ez az autópálya-szakasz az ott élők örömére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon helyes, ha a hátrányos helyzetű térségbe fejlesztések érkeznek, az viszont nem helyes, ha ezeknek a fejlesztéseknek inkább blöffszerű bejelentések a következményei. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. Államtitkár úr, köszönöm a választ. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 62 2017.05.15. 2:58  61-67

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az interpellációmat azzal kezdtem írásban, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik kis faluja, Túrricse egy förtelmes ügyről híresült el.

A polgármesternek kreatív ötletei támadtak, és a közmunkások bérét nem pénzben fizette ki, hanem a maga által gyártott utalványokban.

Nem példátlan ez az ötletelés, hiszen sajnos a megyében pár helyen már előfordult hasonló vagy majdnem hasonló eset. Tette ezt mindazokkal szemben, akik egyébként is kiszolgáltatottak, hiszen nem jutnak jó munkahelyhez, és kevés pénzből kénytelenek megélni.

(14.50)

Jelen pillanatban, ha jól tudom, vizsgálat folyik a polgármester ellen, mint ahogy vizsgálat folyik néhány más település polgármestere ellen is. Azt ugye, nem kell ecsetelnem, hogy ez a helyzet, amit a polgármester előállított, visszaélt ezeknek a szerencsétleneknek a kiszolgáltatott helyzetével. Zárójelben mondom, úgy bukkant fel az ügy, hogy a szülők nem tudtak cipőt venni a gyereknek, mert készpénzük nem volt, a boltban meg nem volt cipő.

Ezért azt szeretném kérdezni, államtitkár úr, hogy azon túl, hogy természetesen kötelezően sajnálkoznak majd az eset felett, mit akarnak tenni, hiszen van dolga a kormánynak, aki törvényeket tud benyújtani a parlamentnek, és van dolga a tisztelt Háznak is, hogy szabályokat alkosson. Mit akarnak tenni az ügyben, kérdezem, hogy megakadályozzák, hogy előfordulhasson az, ami előfordult ebben a faluban? Abban a faluban, azon a Magyarországon, ahol a falvak többsége félfeudális viszonyok között él, ha nincs legalább tíz, húsz vagy harminc munkahely. És hogy mire lehet gondolni? Olyan szabályokra, amelyek garanciát adnak, garanciát arra, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Ezek a szabályok szigorúan kell hogy szankcionálják azokat, akik megszegik, nevezetesen: polgármestereket vagy polgármesteri hivatali dolgozókat. És elrettentő hatásúnak kell lenni, hogy ne tehessék meg azokkal az emberekkel, akiknek pont elég bajuk van anélkül is.

Ezért tehát, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, azzal a kérdéssel, kéréssel fordulok a kormányhoz, hogy alkosson szabályt, akadályozza meg az ilyen méltatlan, megalázó, aljas históriákat. Úgy gondolom, államtitkár úr, ha ez a kérdés nem jogos, akkor nyilván nem fog konkrét ügyekről beszélni. Mégis szeretném, ha konkrét kormányzati tervekről, kormányzati intézkedésekről, kormányzati törvényjavaslatokról beszélne a válaszában.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, államtitkár úrnak pedig köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 66 2017.05.15. 0:59  61-67

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eszem ágában nincs a bíróságok szerepét átvenni, majd teszik a dolgukat. A probléma nem ez. Én két dolgot igyekeztem kérdezni: rendben lévőnek találják-e a jelenlegi jogszabályi környezetet, és terveznek-e valamilyen lépést? Ön a következőket válaszolta: a jogszabályi környezet teljesen rendben van, az ellenőrzés tökéletesen működik. Akkor mondja már meg, államtitkár úr, hogy az istenben csinálhatta ez az ember azt, amit csinált évekig!? Hogy?! Hogy a csudába történt az, tisztelt állam­titkár úr, hogy a bolti árnál drágábban papírfecnikért árusított a saját boltjában?

Hát, ha ez rendben van, államtitkár úr, akkor azt hiszem, hogy nekünk olyan nagyon vitázni nincs miről. Azért nincs miről vitázni, államtitkár úr, mert úgy gondolom, hogy pont ezeket a speciális helyzeteket kellene megelőzni, megakadályozni, büntetni, és ehhez kellene valamilyen szándék. Nem fogadom el a választ, elnök úr. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 60 2017.05.18. 8:49  1-153

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Örülök neki, hogy egy boldog ember van a körünkben, legalább egy, Bányai képviselőtársam, aki hosszasan sorolta a választókerületében majd meginduló fejlesztéseket. Ehhez én gratulálok, nagyon örülök neki. De mégis inkább azokról szeretnék beszélni a hozzászólásomban, akik nem ennyire boldogok. Ezek a magyar betegek.

Teszem ezt azért, mert átnézve a költségvetés egészségügyre vonatkozó fejezetét, azt kell megállapítsam, hogy a kormány nem akar, újfent nem akar a magyar egészségüggyel foglalkozni. Minden szakmai kör nagyjából 600 milliárdosra taksálja azt az összeget, ami szükséges lenne az egészségügy zavartalan működéséhez. Ennyi hiányzik tehát a rendszerből. Ha ezt a pénzt vetjük össze a költségvetésben az egészségügyi fejezet növekményével, akkor látjuk, hogy ennek töredéke sem fog jutni.

Nagyon nehéz feladat, ha a kormány egészségpolitikájáról kell beszélni, mert jelen pillanatban a kormány egyetlen érvényes dokumentummal nem rendelkezik az egészségügy területéről mint sorvezető. Nincs. Van egy iromány, ami az „Egészséges Magyarországért 2014-2020” nevet viseli, de ez nem egészségügyi koncepció, ez nem egészségügyi program, és nyilvánvalóan csak az uniós források felhasználása végett elvégzett kötelező ujjgyakorlat volt. És miután nincs mihez mérni a kormányzat tevékenységét, ezért az látszik, hogy az egészségügy ügyében vagy tüzet oltanak, vagy ötletelnek.

Tüzet oltanak, mondjuk, akkor, ha kiderül, hogy a sürgősségi osztályokon nincs elég szakorvos, és akkor gyorsan oda pénzt kell adni, mert ezzel megváltoztatjuk a rendszert. Vagy ötletelnek. Ki ne emlékezne még az „aki nem vesz részt szűrővizsgálatokon, fizessen több egészségügyi járulékot” című, most már hamvába holt ötletre? Az ötletelések pedig általában nem vezetnek jóra. Amikor az egészségügyi költségvetésnél megpróbálnánk esetleg a hivatalban lévő államtitkár elképzeléseivel összevetni 2018-at, akkor nagyon keveset látunk belőle. Igaz, hogy ő maga sem mondott túl sokat az egészségügyről, mondott öt pontot, és ezzel a maga részéről befejezettnek nyilvánította az egészségügy koncepciós átalakításának feladatát.

Pedig a bajok óriásiak. Ha csak haladunk az alapellátástól a fekvőbeteg-ellátásig, akkor mindenütt látunk aggasztó, sokszor visszafordíthatatlan folyamatokat. Az alapellátásban a háziorvosok, azon túl, hogy sajnálatos módon öregszenek, több mint 300 praxisból hiányzanak. Ezeket a praxisokat nem tudta betölteni a kormány, és nem tud hathatós programokat indítani azért, hogy akinek nincs háziorvosa, annak legyen. Ezekben a praxisokban hosszú-hosszú idő óta nem dolgozik háziorvos, és nem mutatkozik annak egyetlen jele sem, hogy ebben változás lehetne.

A finanszírozásuk pedig éppen azért nagyon rosszul alátámasztott és nagyon rosszul működő, mert látnivalóan mindenütt szeretik a sok kártyapénzzel járó, egyébként egy területen lévő praxisokat, és nagyon kevéssé tudnak foglalkozni azokkal az igen-igen széttagolt, nehezen bejárható praxisokkal, amelyek főleg kistelepüléseket foglalnak magukba, és főleg az ország nagyon szegény vidékein vannak jelen.

Amikor önök arról beszéltek, hogy a járóbeteg-szakellátásban növelni kell az egynapos műtétek számát, és meg kell próbálni a fekvőbeteg-ellátásból odaterelni az embereket, mert az utóbbi drága, akkor nem tesznek emellé semmit. Sem költségvetési forrást, sem mást. Márpedig, ha ebben nem lesz perdöntő változás, akkor az látszik, hogy a kórházakban, vagyis a fekvőbeteg-ellátásban újfent finanszírozhatatlan lesz a működés, illetve a működés fenntartása.

Azért mondom ezt, mert miközben óriási elánnal szokták felkonferálni, hogy éppen mennyi kórházi adósságot csökkentenek, az látszik, hogy ezek a kórházi adósságok újratermelődnek. Újratermelődnek; ezek szerint finanszírozási probléma van, és nem az, hogy a kórházi vagy gazdasági vezetők rosszul bánnak a kórházi költségvetésekkel. A kórházak alulfinanszírozottak, és jelenlegi formájukban mindig fognak adósságokat termelni, mert nem tudnak mást.

Azt állítom továbbá, hogy amikor rendszerszerű szűrőprogramokat kellene bevezetni, hogy megelőzzük a betegségeket, és egészségben tartsuk az embereket, akkor ezeknek szintén nem látszik hathatós finanszírozása a költségvetésben. Amikor boldogan szoktak arról beszélni, hogy milyen jó már, mert adtunk néhány milliárd forintot az intézményeknek, és csökkennek a várólisták, az egy nagyon leleplező magatartás, hiszen akkor világosan látszik, hogy finanszírozási és nem kapacitásbeli problémáról van szó. Ha finanszírozással megoldható a várólisták csökkentése, akkor nagy valószínűséggel ezt huzamosan kellene végezni, nem kampányszerűen, és felül kellene vizsgálni az egész finanszírozási rendszert.

Ugyanakkor hadd jegyezzem meg, hogy a várólisták mellett az előjegyzési listák kilométeresek. Ha nem látom a két szememmel a papírdarabot, akkor nem hiszem el: mammográfiára egy évre adtak időpontot, egy CT-vizsgálatra, nyilvánosan panaszkodik egy közösségi oldalon az illető, nagyon-nagyon sürgős vizsgálat elvégzésére augusztus közepére. Pedig azért most még májust írunk. Ebből látszik, hogy nemcsak a várólisták, hanem a különféle diagnosztikai eljárásokhoz való hozzáférés sem biztosított rövid úton, tehát ezek a szűrések, ez a fajta diagnosztika kilométeres előjegyzési listákat eredményez.

Végül hadd beszéljek egy kicsit arról, amiről önök is szívesen szoktak, ez az egészségügyben dolgozók bérfejlesztése. Ugye, a szakdolgozók azt mondták, hogy a ciklus végéig legalább 50 százalékos emelésre van szükség ahhoz, hogy emberi módon meg tudjanak élni. Na, hát ez a része nem teljesült a dolognak. Nekem erős kételyeim vannak arról, hogy az orvosok, akik külföldre mennek dolgozni, visszacsábíthatóak-e a nekik megadott béremeléssel. Erős kételyeim vannak, mert a kint dolgozók száma nem csökken, bár államtitkár asszony azt mondta, hogy nekünk nem lehetnek erről pontos információink ‑ higgye el, vannak! Higgye el, vannak! Elég csak a közvetlen környezetében körülnézni az embernek.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi szolidaritáselvű és ‑ aláhúzom ‑ ingyenes egészségügyi rendszerben mértékadó felmérések szerint a magánpénzek egyharmada a kifizetéseknek, a magánpénzek egyharmada az összes egészségügyi kifizetésnek. Óriási szám! Újra elmondom: szolidaritáselv és ingyenes. Ott, ahol a gyógyszeren és néhány gyógyászati segédeszközön kívül nem kellene pénzt fizetni, ott az emberek fekete, szürke vagy tiszta formában keményen pénzt fizetnek azért, hogy egészségügyi ellátáshoz jussanak. Bizony, ha az egész egészségügy rendszerét megnézzük, akkor ez nem csoda.

(13.10)

Ezért én boldogan fedeztem volna fel ebben a költségvetésben legalább a változás jeleit, amely nem különféle szuperkórházötletekről, kancellárjelöltekről ‑ meg nem tudom, mik volt még az aktuális ötletei államtitkár úrnak ‑ szólnak, hanem arról szólnak, hogy azt a problémát, amelyet az emberek döntő része a legfontosabbnak ítélt Magyarországon ‑ az egészségügy mindenütt ott szerepel a listák elején ‑, változhasson. Ha pedig ez a változás nem szerepel, vagy a változás szándéka sem fedezhető fel ebben a költségvetésben, ezt a Magyar Szocialista Párt nem fogja támogatni. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 102 2017.05.22. 2:04  101-104

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szilárd meggyőződésem, hogy a kormánynak nincs egészségügyi koncepciója, helyette inkább vagy ötletelést folytat, vagy tűzoltást. Az ötleteléseknek egy formája volt az, amikor arról beszéltek, hogy aki nem vesz részt szűréseken, fizessen több egészségügyi járulékot, így merült fel az egyösszegű egészségügyi járulék mindenki részéről, a nyugdíjasok részéről is fizetendő ötlete, és ilyen volt egy bejelentés, amely arról szólt, hogy a daganatos betegségek gyanújánál az onkológiai vizsgálatokat két héten belül el kell végezni. A probléma azonban csak az, hogy ezeket a vizsgálatokat van, ahol elvégzik, van, ahol nem végzik el, van, ahol van erre kapacitás, van, ahol nem tudják két héten belül elvégezni, tehát előjegyeznek, magyarul: ez egy előjegyzési lista.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kérdezek erre rá, mert riasztó hírek vannak úgy általában az előjegyzési listákról. Mint már említettem egyszer, két szememmel láttam azt a papirost, amelyen egy mammográfiai vizsgálatra egy évre adtak előjegyzési időt, egy évre, ami azt jelenti, hogy ha valami probléma van, akkor isten óvja azt, akinek problémája van, ne adj’ isten, daganatos betegsége.

Azért is kérdezek rá, államtitkár úr, mert időről időre muszáj szembesíteni önöket azzal, ami az egészségügyben történik. Figyeltem az előbb Rig képviselő úrnak adott válaszát, hogy is mondjam, nem fejtette ki teljesen az igazság minden részletét ezeknek a tableteknek az ügyében. Államtitkár úr, ezek sokáig pihentek raktárakban, de ‑ zárójel bezárva ‑ vajon miért voltak ott? Szóval, azért kérdezem, államtitkár úr, mert mindenkinek tudnia kellene arról, hogy mi a valós helyzet. Egy újabb példát hadd mondjak nem egészségügyi területről! Önök örömmel újságolták, hogy majd ingyenes lesz az első nyelvvizsga 35 éves korig, de egyvalamit elfelejtettek hozzátenni: ha az a nyelvvizsga elsőre sikeres szóbelin is, írásbelin is.

Tehát rákérdeztem konkrétan az onkológia ügyére, várom válaszát. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 38 2017.06.06. 2:01  37-40

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nem akarnék közhelyeket pufogtatni a környezetvédelemről, a táj szeretetéről, az otthonról, de mégis azt kell hogy mondjam önöknek, hogy a Szamos folyó a szatmári embernek az otthont jelenti, kötődést; szereti, tiszteli, néha féli is, de mindenképpen az ő hazája. A folyó a jelkép. Ezt a folyót azonban az utóbbi hetekben egy, a határ másik oldalon lévő baromfi-feldolgozó szennyezi.

(12.20)

És ezzel a szóval még nem is írtam rendesen körül, hogy mi történik ott. Fekáliát, vért, állati hulladékot folyat a folyóba, amelynek az élővilága folyamatosan pusztul. Nem lebecsülendő az a tény sem, hogy a Szamos folyó a Tiszába torkollik, és a Tiszát is elérte ez a szennyeződés. Amikor azt kérdezem a kormány képviselőjétől, hogy mit tesznek ez ellen, azt szeretném, ha a szatmári embernek megmaradna a folyója, vagyis hogy az otthona, meg a hazája.

Amikor ez a gátlástalan környezetszennyező cég mindenféle kommentár nélkül hagyja az erről szóló híreket, akkor azt kell mondanom, hogy ez cinizmus. De hogy a cinizmusnak nincs határa, azt még két dologgal szeretném kommentálni, illetve lefesteni. Egyrészt a megyei közgyűlés elnöke azt kéri a helyi politikusoktól, hogy ne beszéljenek erről a gondról. Mint ha nem beszélnénk róla, akkor ez nem létezne. Ne keltsük rossz hírét a megyénknek. Tisztelt képviselőtársaim, én nem akarom rossz hírét kelteni a megyémnek, csak féltem. Ezért tehát azt kérdezem a kormány képviselőjétől, és nem mellékesen természetesen a térség kormánypárti országgyűlési képviselőitől, hogy mit akarnak tenni a folyó védelmében. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 176 2017.06.23. 2:01  175-178

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ebben a kedves, nyár eleji hangulatban, mondhatnám, szűk családi körben szeretnék egy hírről érdeklődni, amelyet még senki nem cáfolt. Több helyen is megjelent, és ez arról szólt, hogy a receptek ‑ vagy nevezzük akár vénynek ‑ kiváltása úgy fog történni, hogy csak az válthat ki ilyet, akinek a neve szerepel rajta, tehát arra jogosult.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szívem szerint most rögtön feltenném a kérdést, hogy vajon igaz-e a hír. Szívem szerint szívesen fogadnám azt a választ, hogy ez a hír nem igaz. Azért teszem ezt, mert a napi gyakorlat úgy van, és ezt mindenki ismeri, aki már váltott ki gyógyszert, hogy kiváltjuk a mamáét, a papáét, a családtagét, az ismerősét, a rokonét és a szomszédét, miért ne tennénk, hiszen ezzel segítünk, és nem ér kár senkit. Egyes falvakban, és sajnos nagyon sok ilyen van, nincs patika. Itt az általános gyakorlat ugyanaz, hogy a családtagra számíthat az idős ember, aki nem akar vagy nem tud átmenni a szomszéd faluba, vagy arra számíthat, hogy valamilyen jó ismerőse, szomszédja jár el az érdekében, vagy egész egyszerűen a falugondnok gyűjti össze ezeket az igényeket és segít azokon az idős embereken, akik már nem akarnak vagy nem tudnak a szomszéd falu vagy a szomszéd kisváros patikájába átmenni.

Cáfolja a hírt, államtitkár úr, mert az az igazság, hogy ha igaz az, hogy ezek az emberek majd megbízást adnak azoknak, akiktől várják a segítséget, akkor ez számukra bonyolult, babrás, sok tekintetben megvalósíthatatlan, ha ez ráadásul anyagi kiadással is jár, ne adj’ isten, mondjuk, közjegyzőt kell megbízni azzal, hogy csináljon egy ilyen megbízást, akkor meg pénzbe kerül.

Államtitkár úr, sokat ötleteltek már, volt számtalan ilyen ötlet, amely az egészségügyben nem létező koncepciót pótolni kívántatik, remélem, ilyen ötletről van szó. Mondjon valamit erről a legújabb ötletükről. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 88 2017.10.02. 2:58  87-93

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kormány részéről világszínvonalúnak tartott egészségügyről a következő hírek láttak napvilágot az elmúlt időszakban: patkány pottyan a gyógyítók közé egy műtőben; egy sürgősségi betegellátó osztály nem lát el vérző nőt, mondván, hogy nem tartozik az ellátási körzetükhöz; nyitottszívműtétest szállítgatnak, mert nem áll megfelelő diagnosztikai eszköz rendelkezésre, és sorolhatnám tovább. Nem említem már a makói új kórházi műtő beszakadó plafonját és az abból potyogó döglött galambokat, nem említem a kórházi illemhelyen elhunytat, akit csak egy nap vagy másfél nap múlva vesznek észre az éppen ott dolgozók.

A baj nagy, hiszen az elmúlt időszakban világosan látszott, hogy nem csökken azok száma, akik az egészségügyben külföldön képzelik el a pályájukat. A gyógyítók túlterheltek, kevesen vannak, akár az orvosok, akár a szakdolgozók, és megjegyzem, idejük tetemes részét töltik el adminisztrációval; a XXI. században papíralapú adminisztrációval.

Változatlanul léteznek a területi ellátási különbségek. Nem csökkennek a váró- és előjegyzési listák, és a legfrissebb hírek szerint gyakran 210 napot kell várni egy szakorvosi vizsgálatra. Az egyetemen tanulók zömében külföldre akarnak menni, ez nem valami szívderítő tény. Az pedig, hogy az egészségügy kiadásainak mintegy egyharmada magánzsebekből származik legálisan vagy kevésbé legálisan, az döbbenetes. Döbbenetes különösen annak a fényében, hogy megyénk fideszes potentátjai egy magánklinika megnyitásán parádéznak, miközben ők üvöltötték a leghangosabban azt az elmúlt években, hogy az egészségügy nem üzlet.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem arra vonatkozna, hogy miért menekülnek az érdemi viták elől, és miért nem óhajtanak a szakmával vagy más pártokkal szóba állni az egészségügy kérdésében.

 

 (15.40)

 

Többször hangsúlyozták már önök is, mi is ezt valljuk, hogy az egészség hosszú távú ügy, nemzeti ügy. Ezért tehát meg kellene ragadniuk minden alkalmat, hogy eszmét cserélhessünk arról, hogy hogyan lehet hosszú távú programot kidolgozni. Az elmúlt időszakban szervezetek és pártok egy 9 pontos nemzeti minimumot fogadtak el az egészségügy ügyében, sokan tárgyaltak ebben, egyvalaki hiányzott: a kormány vagy a Fidesz. Ezért tehát nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy önök menekülnek az érdemi viták elől. Az államtitkár úr ötpontos programjából nem tudom, mennyi él, ha másfél igen, akkor talán sokat mondok, de úgy látszik, hogy programalkotásban, érdemi vitában sem szakmával, sem pártokkal, sem mással nem hajlandók szóba állni. A kérdésem arra vonatkozik, államtitkár úr, hogy miért. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 92 2017.10.02. 1:01  87-93

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr, ön azt mondja, hogy nagyon sok mindenre nem emlékszik a szocialista kormányzás idejéről - hát, bizonyára fiatal kora menti ezt a körülményt. De a leckét rendesen felmondta újra. Egyet nem tett meg: hogy válaszolt volna arra a kérdésre, hogy miért nem hajlandók senkivel szóba állni egészségügy kérdésében.

Államtitkár úr, mondanék egy adatot: a fideszes szavazóknak az 55 százaléka tartja igazságtalannak az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést. A Jobbiknál ez az arány 89 százalék, az MSZP-nél 80, szóval azért nem becsülném le, hogy a szavazóiknak több mint a fele gondolja azt, hogy ez, ami most van, igazságtalan. Márpedig, államtitkár úr, ahhoz, hogy igazságosabbnak véljék akár az önök szavazói is ezt az egészségügyi rendszert, talán mégiscsak nem a leckét kellene felmondani, hanem szóba kellene állni az egészségügy szereplőivel.

Azon pedig vitát nem akarok folytatni, hogy ki vont ki mit az egészségügyből. Önök ebben messze ludasak, csak erről ön nem beszél. Nem fogadom el a választ, elnök úr. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 66 2017.10.09. 2:02  65-68

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kérdésemet egyszer már feltettem. Annak, hogy most megismétlem, egy oka van: hogy szeretném, szeretnénk mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élők konkrétumokat hallani egy miniszterelnöki ígéret kapcsán.

Ez az ígéret egy szatmárnémeti látogatáson hangzott el, és arra vonatkozott, hogy kötelezettséget vállal arra a magyar kormány nevében, hogy bekapcsolja a térséget az M3-as autópálya vérkeringésébe egy autópálya-szakasszal, illetve egy gyorsforgalmi útszakasszal.

Azt, tisztelt államtitkár, azt hiszem, felesleges ecsetelnem, hogy mi mindent jelent egy autópálya a vállalkozásoknak, az ott élőknek, az éppen Partiumból vagy Erdélyből Magyarországra igyekvőknek, a vállalkozásoknak, azoknak a vállalkozásoknak, amelyek vagy kifelé szállítanak, vagy pedig Magyarországra szállítják termékeiket és áruikat.

Nagyon sokat jelentett már az M3-as autópálya Nyíregyházáig, majd most később Vásárosnamény térségéig történő elérése is, sorra jelentek meg az ipari létesítmények az autópálya-szakaszok mentén. Azt gondolom, hogy nemcsak munkahelyekben lehet mérni az előnyöket, hanem biztonságban, mégpedig a közlekedés, az áruszállítás biztonságában is. Azt is mondanom kell, hogy nem csekély jelentősége van annak, ha Magyarország határ menti területein, konkrétan most a Partiumban és Erdélyben kapcsolatokat talál egy autópálya, hiszen úgy látom, ez a térség mintha futólépésben haladna el Magyarország mellett ipari fejlődés tekintetében.

Elég csak rápillantani a nagyváradi ipari parkra. Azt hiszem, minden magyarországi városvezető megnyalná a tíz ujját, ha a park az ő városában lenne annyi munkahellyel és olyan korszerű technológiával.

Kérdésem tehát államtitkár úr, hogy hogyan áll ez a projekt, mi lesz ennek a projektnek a sorsa. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 100 2017.10.30. 3:03  99-105

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak egy hibátlan, úgymond panasz- és tünetmentes egészségügy engedheti meg magának azt a luxust, hogy kapacitásokat máshol bővít, mondjuk, Vietnamban. Gondolom, azt is megüzenik mellé ‑ már ha van, aki kutatta a történetét Vietnamnak ‑, hogy veled vagyunk, Vietnam. Csakhogy a magyar beteggel kellene lenni, a magyar orvossal kellene lenni, a magyar szakdolgozóval kellene lenni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egészségügy minden, csak nem hibátlan, és ennek a legfontosabb tünete az elvándorlás, az orvosoké, a szakdolgozóké. Azoké, akik úgy gondolják, hogy anyagi, de nemcsak anyagi okok miatt, hanem kiszámítható munkafeltételek és jó körülmények miatt elmennek innen máshová gyógyítani. Elmennek vagy menni készülnek, hiszen az oktatási rendszer nemcsak hogy nem tudja pótolni az elvándorlókat, hanem az ott tanulók többsége mondja azt, hogy külföldön képzeli el majd később a hivatása gyakorlását.

Tisztelt Államtitkár Úr! Aggasztó tünetei vannak az orvoshiánynak, aggasztó tünetei vannak a gyógyítók hiányának. Akkor, amikor egy orvosi ügyeletben a szakdolgozó kiteszi a táblát az ajtóra, hogy zárva ‑ és valójában be is zár, merthogy nincs orvos, és ő nem akar diszpécserként közreműködni, megmutatva a legközelebbi orvosi ügyeletet ‑, akkor ez annak a jele, hogy bizony ez a probléma messze-messze nem napi, hanem stratégiai döntéseket igénylő ügy.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném emlékeztetni arra is, hogy a háziorvosok nemhogy hiányoznak nagyon sok praxisból, érthető okok, jövedelmi okok miatt, hanem elöregszenek. És ez az elöregedés azt fogja jelenteni, hogy egy idő után nem lesz orvos ezekben a praxisokban. Önök ezt úgy óhajtják orvosolni, mint ahogy a most megjelent hírekből látom, hogy még több adminisztratív terhet raknak a nyakukba. Kötelezik őket ‑ egyébként adatvédelmileg aggályos módon ‑, hogy a betegről és annak hozzátartozóiról egészségügyi adatokat gyűjtsenek.

De ugyanígy mondhatnám a házi gyermekorvosok dolgát, ugyanígy említhetném azoknak a fogorvosoknak az ügyét, akik csodák csodájára, állam­titkár úr, szerződésben vannak a magyar egészségügyi, pénzügyi intézménnyel, és nem voltak képesek tárgyalni velük és értelmeset mondani. Mindemellett orvost helyettesítő szakdolgozókat akarnak képezni, mondván, hogy nem kell mindenhez orvos. Hát, van, amihez nem, de van, amihez pedig nagyon!

Államtitkár úr, nem voltak hajlandók tárgyalni egészségügyi minimumról. Önök szerint akkor tehát nem baj az, hogy több mint egyharmada az egészségügyi költéseknek magánzsebekből származik legálisan vagy illegálisan, vagy hogy létezik hálapénz vagy a földrajzi különbségek. Miért nem tesznek valamit, államtitkár úr? ‑ ez a kérdésem. (Taps és közbeszólások az MSZP padsoraiban: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 104 2017.10.30. 0:58  99-105

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, szeretném előre jelezni, hogy nem fogom elfogadni a választ, és szeretném meg is indokolni. Államtitkár úr, nagyon üdvös, amikor adatokat sorol arról, hogy hányan nem akarnak már elmenni. Jó lenne arról tudni, hogy hányan jöttek vissza (Dr. Rétvári Bence: Megmondom.), és miért maradnak ott.

Kettő. Úgy gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy a betegek 2017-ben akarnak gyógyulni, nem 2010-ben és pláne 2006-ban. Ezért tehát ezt az unalmas lemezt fel lehetne tenni most már a polcra, hogy mi volt hét évvel a kormányzásuk előtt. (Balla György: Szégyelled, mi?) Arról kellene beszélni, hogy mi van most. És ha már említette, hogy az egészség nem üzlet, akkor ezt említse meg azoknak a szabolcsi fideszes vezetőknek, akik egy magánklinika megnyitásán parádéznak.

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, sok dologban nem értünk egyet, de főleg abban nem, hogy a saját maguk hibáit a múltra való mutogatással akarják leplezni. Elnök úr, nem fogadom el a választ, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 54 2017.11.13. 3:01  53-59

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem lehet azt mondani, hogy a hivatalba lépő egészségügyi államtitkár sokat bíbelődött volna egy hosszú távú koncepció felvázolásával, amely változtatna az egészségügy helyzetén, ehelyett öt pontot nevezett meg. Nem sokat törődött azzal, hogy létezik a beteg és a gyógyító viszonyát megrontó hálapénz; nem törődött azzal, hogy hatalmasak a területi ellátási különbségek; nem törődött azzal, hogy nagy az elvándorlás az orvosok és szakdolgozók körében, nem törődött azzal, hogy folyamatosan újratermelődik a kórházak adósságállománya, és azzal sem különösebben foglalkozott, hogy az összes egészségügyi költésnek most már több mint a harmada származik legális vagy féllegális módon magánzsebekből, egy egyébként ingyenes vagy térítésmentes egészségügyi rendszerben.

Ehelyett öt pontja volt. Csak, hogy felidézzük ezeket: legyenek kancellárok, akik vaskézzel felügyelik az egyébként kevés pénz elköltését és egyben ellátásszervezők is, legyen szuperkórház ‑ pedig már azzal is elégedettek lennénk, ha néha a kórházban működne a fűtés ‑, törődjünk többet a háziorvosokkal ‑ akiknek épp most raktunk a nyakába adminisztrációs terheket ‑ egyébként adatvédelmi szempontból egészen aggályos módon kell információkat szerezni a beteg és hozzátartozóinak egészségügyi állapotáról és előéletéről ‑, és ezek között szerepelt még programok megalkotása is. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy az egészségügynek, miután a Semmelweis-terv már nem létezik, nincs érvényes egészségügyi dokumentuma a fejlesztésről. Szóval, erről volt szó, amiben az államtitkár úr jeleskedni óhajtott.

Pontjainak nagy részéből egyébként visszavonult. A nyilvánosság előtt ezt azzal indokolta, hogy nem kívánta, hogy az ellenzék támadásainak legyen kitéve azáltal, hogy mondjuk, meg akar szüntetni olyan krónikus ágyakat a kórházakban, ahol az ott fekvőknek egyetlen bűne van, hogy nem elég, hogy öregek, hanem még betegek is. Úgy gondolom tehát, hogy rákérdezni arra, hogy mi történt ezeknek a pontoknak az ügyében, minimálisan indokolt, még akkor is, ha nem érintették az egészségügy lényegi problémáit ‑ merthogy nem érintették. Illő rákérdezni arra, hogy az államtitkár, aki nem foglalkozik az egészségügyet érintő fő problémákkal, miért nem tudott előrejutni ezekben az ügyekben, miért tett le róla, és mi az oka.

Mi tehát a helyzet a háziorvosokkal, mi tehát a helyzet a szuperkórházzal, miért kell kirugdosni a beteg és öreg embereket a krónikus ágyakról, mi történik a háziorvosokkal, akiket épp most terheltünk meg újabb feladatokkal, hol vannak az egészségügy érvényes dokumentumai, miért nem törődünk inkább az elvándorlással, a kórházak kapacitásának jobb szervezésével, miért nem törődünk azzal, hogy megszűnjön a hálapénz, ami mérgezi a viszonyokat az egészségügyben? És még sorolhatnám. Erre kérnék választ, államtitkár úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 58 2017.11.13. 0:57  53-59

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Én tudom, hogy az önök korifeusai nagyon nagy szeretettel forgatják George Orwell „1984” című regényét, különösen azokat az oldalakat tanulmányozzák, hogy a múlt változtatható. Ezt azért mondom el, mert emlékezetébe szeretném idézni, hogy úgy csökkentettük a béreket, hogy a közszférában egyedülálló módon mi hajtottunk végre 50 százalékos béremelést. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Ön pedig azokat az oldalakat forgatja ebből a könyvből szívesen, ahol az a jelszó szerepel, hogy a tudatlanság erő. Mert ahhoz valami elképesztő tudatlanság kell, államtitkár úr, hogy egy nem működő rendszerre azt mondja, hogy ez minden világok legjobbika. Államtitkár úr, az önök szavazóinak több mint 50 százaléka elégedetlen az egészségügyi rendszer működésével. (Cseresnyés Péter: Ezt honnan tudod?) Az ellenzéknél ez több, de ez most lényeg­telen.

Ezért tehát azt állítani, hogy itt minden rendben van és az eredmények óriásiak, az tudatlanság, államtitkár úr, nem akarom másként nevezni ezt. Elnök úr, nem fogadom el a választ. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 94 2017.11.20. 2:01  93-96

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar-ukrán határvidék egyik legfontosabb problémájáról szeretnék beszélni: az ukrán állampolgároknak fizetett magyar nyugdíjról. Ugye, ez azoknak jár, akik ukrán állampolgárok, akik életvitelszerűen Magyarországon tartózkodnak, és rendelkeznek egy bejelentett állandó lakcímmel. A probléma azonban a következő. Nem tartózkodnak életvitelszerűen Magyarországon, és fiktív bejelentett lakcímmel rendelkeznek többségükben. Mert azért mégiscsak élet­sze­rűt­len az, hogy egy átlagos családi házban 30-an, 50-en vagy akár 100-an is vannak bejelentve.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy érthető legyen a probléma nagysága, ez úgy néz ki, hogy egy közepes városkában vagy faluban ezeken a napokon, amikor nyugdíjfizetés van, ismeretlen arcok bukkannak fel, és a polgármester is csak hüledezik, hogy kiket lát az utcán. Az történik, hogy ezt a magyar nyugdíjat felveszik. És történik még ennél cifrább is, hiszen azt a magyar nyugdíjat kell nekik fizetni, ami a foglalkozásuknak megfelelő szakmacsoport szerinti magyar nyugdíjátlag. Ennek következtében aztán meglepően sok atomtudós, uránbányász, szerényebben iskolaigazgató jön át ezért a magyar nyugdíjért, és viszonylag kevesen voltak, akik kazánfűtők, udvarosok vagy segédmunkások.

Államtitkár Úr! Abban a megyében, ahol a legalacsonyabb az öregségi nyugdíj átlaga, ez irritáló. Azért irritáló, mert a magyar nyugdíjasok eleget tettek kötelezettségüknek, és fizettek nyugdíjjárulékot. Az említett ukrán nyugdíjasok azonban nem. Sőt, még a szabályt sem tartják be. Ezért tehát megértem, hogy egy oroszbarát kormánynak nehéz az ukrán kormánnyal tárgyalnia diplomáciai ügyekről, nagyon-nagyon meg tudom ezt érteni, azt azonban, hogy sem az ellenőrzés, sem a szankcionálás feltételeit eddig nem voltak hajlandók megteremteni, elfogadhatatlannak tartom. Akarnak‑e valamit tenni, államtitkár úr? Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)