Készült: 2024.03.29.05:51:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

271. ülésnap (2005.11.24.), 70. felszólalás
Felszólaló Ékes József (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:16


Felszólalások:  Előző  70  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én mindig csodáltam az államtitkár úr jóhiszeműségét, és örülök annak, hogy ma Kis Zoltán több alkalommal is kifejtette a véleményét, mert amikor a négypárti egyeztetés volt ez év tavaszán, akkor az ember reménykedett, amikor próbáltuk megfogalmazni a hazai termék-, piacvédelem kérdését. Azzal a megnyugvással álltunk fel a négypárti megbeszéléstől - amit a parlament el is fogadott -, hogy majd ennek lesz folytatása. Úgy lesz folytatása, hogy majd a kereskedelmi törvényben rendezünk bizonyos dolgokat. De ismerjük, ezelőtt pár héttel a kereskedelmi törvény általános vitájában, pontosan a kormánypárti Orosz Sándor kifogásolta a kereskedelmi törvény lazaságát, a túl liberális megjelenítését, lévén, hogy ki lettek hagyva belőle olyan törvények, amelyek valóban a hazai piacvédelmet tudnák szolgálni.

Szó volt akkor arról is, hogy majd foglalkozik a parlament a versenytörvény kérdésével, hiszen ismert, hogy jelenleg Magyarországon a körbetartozások mértéke már közel 700 milliárd környékén mozog, és ebben benne vannak az agrárvállalkozók is. De szó volt arról a négypárti egyeztetésen, hogy a fogyasztóvédelmi törvénnyel is kívánunk foglalkozni, de úgy néz ki, hogy ezek a törvények, törvényalkotások is mind elmaradnak.

Ezen a héten foglalkoztunk a nemzeti fejlesztési tervvel. Elnézést, képviselőtársaim, hogy elkalandozok, de a nemzeti fejlesztési terv kapcsán a miniszter úr úgy fogalmazott, hogy versenyképesség, igazságosság, biztonság. Mihez képest? Milyen országot akarunk egyáltalán? Talán a nemzeti fejlesztési tervben ezt kellett volna megfogalmazni, hogy milyen országot akarunk, mi a prioritás, milyen jövőképet adunk az állampolgároknak, milyen víziót próbálunk meg felvázolni a ma születő fiatalságnak, és ehhez minden olyan törvényt hozzárendelni és úgy alakítani, hogy valóban versenyképes legyen Magyarország, a biztonság, benne az élelmiszer-biztonság is valóban szolgálja a hazai termék és piac védelmét, és szolgálja az állampolgárok egészségét.

Foglalkoztunk a területfejlesztési koncepcióval - és ez már következménye a nemzeti fejlesztési tervnek -, hogy tulajdonképpen ott sem fogalmazódott meg a helyi sajátosság, az őshonos hazai termék esetleges prioritásként történő megemlítése, és valahol, fogalmazzunk úgy, szép lassan kiürül a nemzeti fejlesztési tervnek azon gondolata, hogy húsz év múlva egyáltalán milyen országot akarunk, mert ez a gondolat sajnos nem fogalmazódik meg benne.

A törvényen belül foglalkozunk a földtől a fogyasztóig. Az elmúlt időszakban huzamosabb időt töltöttem az Európai Parlamentben is, és amikor Szanyi Tibor akkori államtitkár azt mondta, hogy Magyarországon 600 vágóhidat be kell zárni, akkor az Európai Bizottság biztosa, Fischler úr is mosolygott rajta és fogta a fejét, hiszen ő is azt mondta, hogy három pillérre kell épülnie minden nemzetgazdaságnak agrárterületen: ez a szubregionális ellátás, az uniós ellátás és a harmadik országba történő ellátás.

De kellőképpen megkíséreltük a vágóhídjainkat bezárni, és Gőgös Zoltán hivatkozott vissza arra, hogy Ausztriában majdnem minden kistelepülésen megtalálható a vágóhíd, és ha az állampolgár ott képes és alkalmas arra, hogy nevelje az állatot, akkor van lehetőség és esély arra, hogy valóban ott, helyben vágassa le, és a helyi ízekkel erősítve próbálja a helyi szokásokat megtartani.

De a négypárti megbeszélés foglalkozott azzal is, hogy az eredetvédelem kérdését hogyan kíséreljük meg rendezni Magyarországon. Hány termékünk védett az Európai Unión belül? Hány magyar őshonos termék van, olyan termék, amely, fogalmazzunk úgy, történelmi viszonylatokban is mint egyfajta hungarikum jelent meg a világ minden részén? Tehát mindenki csodálta, szerette, ízlelte, vitte és vásárolta. Sajnos ebben sem történtek olyan lépések, amelyek talán valóban csatlakozhatnának a nemzeti fejlesztési tervhez. Sőt mi több, ma már ott tartunk, hogy a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó hatósági ágazatoknak is, azt lehet mondani, a teljes szétverése, a Környezetvédelmi Minisztérium hatósági ágazatainak is, azt lehet mondani, a teljes szétverése folyik, és ma tulajdonképpen a fogyasztóvédelmet áttesszük a Családügyi Minisztériumhoz. Ne haragudjanak, de bennem már felmerül az a kétely, hogy ha lenne sportminisztérium, akkor ezt oda is át lehetne tenni.

Talán mégiscsak a földművelésügyi tárcánál, az Egészségügyi Minisztériumnál kellene lenniük ezeknek a kérdéseknek, ezeken az ágazatokon keresztül azokat a hatósági ellenőrzési, laboratóriumi rendszereket nem kiprivatizálva - fogalmazzunk így -, hanem megtartva, és azokat a szakembereket megtartva, akik igenis Magyarországot mindig is biztosították abban az irányban, hogy semmiféle olyan fertőzés nem tudott kialakulni Magyarországon, ami a világban vagy Európában is számos területen felütötte a fejét, és tulajdonképpen mindenki megijedt tőle.

Tehát nem található, magában a törvényben sem található ez meg. Mondom, szomorú vagyok azért, mert a négypárti egyeztetésen úgy álltunk fel az asztaltól, hogy akkor ez most egy folyamat lesz, és minden olyan törvényt, ami ahhoz kapcsolódik, hogy a hazai termék-, piacvédelem területén előre tudjunk lépni, ennek fogunk alárendelni. És minden hatósági és egyéb más ellenőrzési szerveket is tulajdonképpen ebben az irányban fogunk megerősíteni, létszámában, eszközében és technikájában. De sajnos ma ott tartunk, tényleg, ahogy az előbb is elmondtam, hogy nemhogy erősítenénk - és talán itt Kis Zoltán szavait is visszaidézve -, hanem még ami jó volt, azt is szép lassan szétverjük, és minden esetben arra próbálunk hivatkozni, hogy az Európai Unióban ez hogyan történik. Elnézést, én ott voltam az egészségügyi, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi bizottságban az Európai Unión belül, és többször elhangzott, többször elmondták ott is, hogy a magyar törvények, a magyar hatósági előírások bizonyos területen sokkal szigorúbbak, mint az európai uniós előírások.

Fölmerül az adalékanyagok kérdése is. Szeretnénk, ha a magyarországi biotermékek honosítása sokkal szélesebb kört és sokkal nagyobb piacot tudna nyerni. Állandó vizsgálat alatt volt a tipikusan magyar fogyasztási szokások kérdése. Nagyon sok tudományos mű jelent meg ezzel kapcsolatban, hogy a magyar fogyasztási szokások évtizedeken keresztül hogyan alakultak, és ha itt figyelembe vesszük azt, hogy milyen adalékanyagokat lehet belekeverni az élelmiszerekbe az uniós előírások szerint, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy az egynapi fogyasztási szokásnál, ha túlságosan sok adalékanyag, színező anyag, tartósító anyag kerül be az élelmiszerláncba a magyar napi fogyasztási szokásoknál, akkor adott esetben milyen egészségkárosítás éri az emberi szervezetet. Tehát ezeket is vizsgálni kell, ezek is szép lassan le fognak állni. Számos olyan nagyon jó vizsgálat, amely hosszú éveken keresztül szolgálta az emberi egészség ügyét, sorra megszűnik, és nem világít rá arra, hogy valóban az adalékanyagok, tartósító anyagok, színező anyagok milyen kárt okoznak az emberi szervezetben.

Ma kezdünk azzal foglalkozni, hogy az iskoláknál adott esetben milyen szigorítást kell tenni annak érdekében, hogy a felnövekvő fiatal generáció szervezetében ne tudjanak olyan gócok kialakulni, amelyeket pontosan ezek az élelmiszerek okoznak a számukra, és adott esetben az életvitelük is tulajdonképpen egészségromlással indul és egészségromlással fog befejeződni.

Azért is mondom, hogy én mindenképpen szeretném, államtitkár úr, ha ebben a törvényben is, akár a kereskedelmi törvényben, fogyasztóvédelmi törvényben, versenytörvényben, a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatban is a négy párt fogná magát, és tényleg leülne, mint ahogy annak idején, januárban a miniszterelnök úr ígérte, hogy a négypárti egyeztetés fogja majd a nemzeti fejlesztési terv alapját megteremteni, és ehhez fogunk majd mindent hozzárendelni. Nagyon jó lenne, ha ez bekövetkezne.

(12.40)

Tehát nemcsak beszélni kell erről, hanem ténylegesen aktvitást kell abba az irányba kifejteni, hogy valóban egy négypárti egyeztetés induljon meg, és valóban Magyarországnak egy olyan hosszú távú stratégiája tudjon kialakulni, amiben mindenki megtalálja a saját szerepét, szerepkörét, a saját biztonságát, a saját jövőjét, a saját egzisztenciáját. Mert itt alkotunk törvényeket, alkotunk rendeleteket, de ha nézzük a magyarországi, hazai kis- és középvállalkozások helyzetét, a körbetartozások kérdését, a tavalyi évben történt, vállalkozásokkal szembeni felszámolások nagyságrendjét és a multinacionális cégek és a bevásárlóközpontok jelenlegi szerepét, akkor szép lassan sem termékünk, sem vállalkozónk, sem piacbiztonságunk nem lesz.

Köszönöm a figyelmüket, és bízom benne, hogy talán államtitkár úr is megfogadja azt, amit elmondtam, hiszen erről többször beszélgettünk, és valóban a lépések a kormány részéről is abba az irányba történnek, hogy közösen fogalmazzuk meg Magyarország hosszú távú jövőjét és érdekét.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  70  Következő    Ülésnap adatai