Készült: 2024.03.29.15:41:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

238. ülésnap (2009.11.02.), 197. felszólalás
Felszólaló Czomba Sándor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:36


Felszólalások:  Előző  197  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban nagy szükség lenne az Flt., a foglalkoztatási törvény módosítására annak érdekében, hogy minél több munkahely teremtődjön ma Magyarországon. Ez a törvény viszont abszolút nem szól erről. Három szegmenst szeretnék kiemelni, amit ön is említett itt az elején. Képviselőtársam az előbb a munkaerő-piaci szolgáltatásokkal kapcsolatos problémaköröket vetette fel. A törvénytervezet azt mondja, hogy akkreditáltassák magukat azok az elsősorban civil szervezetek, amelyek most is, manapság is, mivel a munkaügyi központokban nincs elegendő képzett szakember erre, meg pénz sincs, ezért külsősöktől vásárolják meg ezeket a szolgáltatásokat.

Államtitkár Úr! A megváltozott munkaképességűek piacán is működik akkreditáció, a felnőttképzés kapcsán is működik akkreditáció. Nagyon jól tudja ön is, hogy ez jelentős mértékben semmi másról, csak tisztán pénzbehajtásról szól. 400 ezer forintba kerül jelen pillanatban egy akkreditáció egy felnőttképzési szervezetnek. Ezeknek a feltételeknek viszonylag könnyedén eleget lehet tenni, tehát nem ezen fog múlni az, hogy valaki jól képez-e, vagy sem. Állítom és állítjuk, hogy itt sem azon fog múlni, hogy a civil szervezet akkreditáltatja magát, vagy sem.

Amit képviselőtársam említett kormányrendeletet, illetve különböző rendeletek vannak, megvan, taxatíve fel van sorolva, hogy mondjuk, pályaorientációs szolgáltatást ki, milyen feltételekkel, milyen tapasztalatokkal, hogyan végezhet. Nincs szükség újabb szigorításra, újabb pénzbehajtásra.

Aztán a következő, ami érdekes, a rendelkezésre állási támogatás, meg az "Út a munkához" című fejezet, amiben most már önök is azt kommunikálják: megvolt az első év, tapasztalatokat gyűjtöttünk, átnéztük, hogy mi van, igen, most már nyissunk a vállalkozások felé.

Államtitkár Úr! Hát nem kellett ehhez semmilyen tapasztalatot gyűjteni, annak idején is azt mondtuk a törvény vitájában, hogy ne az önkormányzatokra lőcsöljék rá ezeket a feladatokat, mert az önkormányzatok képtelenek ennyi embernek érdemi munkát adni, hanem oda koncentrálják a forrást, ahol az elsődleges munkaerőpiacon valódi munkahelyek vannak. Most önök tettek egy gyámoltalan, egy bátortalan lépést ebbe az irányba. Az első problémám, hogy késve. De ennél nagyobb probléma, hogy nézzük meg a számot. Mi van mögötte? 500 millió forintot különítenek el erre, 12 hónappal számolnak, ez nagyságrendileg 1500 rátosnak a foglalkoztatását teszi lehetővé. Mennyi rátos van most egész pontosan, államtitkár úr? 150 ezer. 150 ezerhez képest 1500 ember, magyarul ez azt jelenti, hogy a töredékének sem biztosítanak lehetőséget.

A másik, nagyobb bajom, államtitkár úr, ezzel: a rátosok döntő többsége, tudja, hol van? Borsodban, Szabolcsban, Zalában, azokon a helyeken, ahol egyébként sincs munkahely. Jelen pillanatban, ha valaki, munkáltató bemegy a munkaügyi központba és kér támogatást, bértámogatás címén 50 százalék bérjárulékot tud maximálisan megkapni. És így sem sikeres a bértámogatás. Most pedig arról szól, hogy önök 28 500 forintot akarnak adni egy ember után a vállalkozásnak. Most borítékolom, államtitkár úr, hogy ez sikertelen lesz, mert nem fogja kivinni 28 500-ért, ha egyébként 58 000-ért sem viszi ki. Tehát ez a lépés - hogy mondjam - statisztikában vagy kommunikációban üdvözlendő, de egy nagy nullával - már bocsánat a kifejezésért - egyenlő, ha mi valóban az elsődleges munkaerőpiacra szeretnénk az embereknek lehetőséget biztosítani.

És még egy dologról szeretnék említést tenni, a rehabilitációs hozzájárulásról. Ez egy nagyon érdekes kérdés, Kiss Ferenc képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy azért emelték fel ötszörösére a hozzájárulás mértékét, hogy ezzel is ösztönözzék a munkáltatókat, hogy ne befizessenek a központi költségvetésbe, hanem foglalkoztassanak. Remek gondolat, csakhogy ha megnézzük a költségvetést, akkor azt látjuk, hogy az idei évi 16 milliárdos bevétellel szemben jövő évben 62 milliárdot terveznek ebből a forrásból.

(19.00)

Magyarul, önök is azzal számolnak, hogy hiába emelik meg ötszörösére, ennek ellenére be fogják fizetni, gondolják önök, majd ezt az egymillió forintot is a vállalkozások. Életveszélyes, államtitkár úr, több szempontból is. Egyrészt ha a 20-21-22 főt foglalkoztatónak egymillió forintot kell befizetnie egy embere után, tudja, mit fog csinálni? El fog engedni 3 embert, hogy 19 embere legyen. Innentől kezdődően megúszta ezt a fajta problémát. Vagy azt fogja csinálni, hogy a meglévő létszámából le fog százalékoltatni egy embert, és innentől kezdve megint meg van oldva a probléma. Ne adjunk kiskapukra lehetőséget, próbáljunk az ő fejükkel is gondolkodni, mert ön is tudja, hogy valós probléma, amiről most beszélek.

Ha viszont nem folyik be a 62 milliárd, egyébként az már régen el van költve a kiadási oldalon több helyen... Kiss Ferenc képviselőtársammal abban egyetértek, hogy az így befolyt összeg elsősorban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására legyen fordítható, sőt kötelezően legyen fordítható. Ehhez módosító indítványt is adtunk be, szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni rá, hogy ha komolyan gondolják azt, hogy a megváltozott munkaképességűek munkavállalása fontos, akkor ebbe az irányba próbáljanak elmozdulni, és nem abba, hogy még megemelem ötszörösére, aztán vagy bejön ez az összeg, vagy nem, vagy lesz belőle valami, vagy nem.

Ön említette az előbb, hogy csak azokat a vállalkozásokat kívánják támogatni, amelyek életképesek. Államtitkár úr! Ki veszi ma Magyarországon a bátorságot arra, hogy miután beérkezik, mondjuk, egy munkahelymegőrző pályázat, itt Budapesten valahol egy fehér asztal mellett eldöntse azt, hogy ki életképes és ki nem. Tudja, mit mondok én? Azt mondom, hogy ha egy munkahelymegőrző támogatásra egy vállalkozás 30 ezer forintot kér tőlem mint államtól, azt akkor is odaadom neki, ha a véleményem az, hogy nem biztos, hogy életképes. Mert ha azt az embert el fogja bocsátani, onnantól kezdve 90 ezer forintot fog az állam adni azért, hogy az önkormányzatnál vélt, valós munkahely legyen, egy lapátot adnak a kezébe, és azt mondják, hogy próbáld magad elfoglalni. Ez az út biztos, hogy sehová sem vezet.

Ezért mondjuk mi azt, hogy az "Út a munkához" program ebben a formában nem alkalmas a probléma kezelésére, és sajnos azt látom, hogy az Flt. előttünk lévő módosító indítványai sem javítanak ezen a helyzeten, ezért nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  197  Következő    Ülésnap adatai