Készült: 2020.01.23.04:06:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

179. ülésnap (2012.04.11.), 156. felszólalás
Felszólaló Riz Gábor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:01


Felszólalások:  Előző  156  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RIZ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam jövőképét illetően magam is osztom az aggályait - részben.

Osztom amiatt, mert valóban az elmúlt években Magyarország kicsit Európa szemétdombja volt. Gondoljunk arra, hogy Magyarország közepét ellepték a Nyugat-Európából származó szeméthalmok. Ugyanígy gondoljunk a Rába habzására vagy éppen a Tisza ciánfertőzésére. Éppen ezért azt hiszem, hogy az aggály okkal-joggal megvan mindenkiben, aki egy új technológia bevezetése kapcsán törvényt szavaz meg. Van azonban ennek több oldala is. Van ennek egy másik oldala. Ahhoz néhány adalékot engedjenek meg, egy olyan dokumentumból hadd idézzek, amely tényszerűségét nehéz vitatni.

Ez a World Energy Outlook tavalyi jelentése, amely a következő száraz tényadatokat tartalmazza. Tavaly a gazdasági recesszió ellenére rekordot döntött a szén-dioxid-kibocsátás: 1,6 gigatonnával, 30,4 gigatonnára nőtt. Változatlan növekedési ütemet feltételezve 2035-re 36,6 gigatonna szén-dioxid-kibocsátással számolhat a világ.

A kiadvány szerint 2035-ig a globális energiafelhasználás 40 százalékkal nő 2009-hez képest. Még egy beszédes adat: az előrejelzésük szerint a szénfelhasználás, amely jelenleg a világ energiaigényének mintegy felét teszi ki, 2035-ig 65 százalékkal fog nőni. Ezek száraz tények, amelyekkel lehet ugyan vitatkozni, de attól még makacs tények maradnak.

Szeretném elmondani továbbá azt is, hogy a magyar kormány elkészítette a tavalyi évben és el is fogadta azt az energiastratégiát, amely részben kapcsolódva a múlt stratégiájának legjobb és további fenntarthatóságot biztosító elemeihez, megújította azt, nyilván azokkal az elemekkel, amelyek számára fontosak, és amelyek jelképezik azt is, amelyek a következő gondolatokban megfogalmazódnak.

A piacosított, liberalizált és igen nagy arányban privatizált energiagazdaságban az állami jelenlét meglehetősen mérsékelt, de éppen ezért nagyon fontos. A piac állam általi felügyeletének hiánya súlyos gazdasági válsághoz vezetett a közelmúltban, amelynek hatásai jelenleg is érezhetőek. A válság hatásainak enyhítésében a piaci szereplők az államtól kértek és kaptak segítséget. Bár ma is megoszlanak a vélemények az állam tulajdonosi és közvetlen szabályozói szerepét illetően az energiaszektorban is, azonban bizonyítást nyert, hogy tisztán piaci alapon nem lehet hatékonyan képviselni a közjót és a nemzeti érdekeket.

(17.30)

Mondom ezt azért, mert ahogyan hozzászólásom legelején említettem, egy másik aspektusát is szeretném a most elfogadandó vagy elfogadásra javasolt törvénynek is megvilágítani.

Észak-Magyarországon különös kicsengése van a szénnek. A szénnek, amely nagyjából az elmúlt másfél évszázad során meghatározó volt a térségben, az emberek mindennapjait determinálta, sorsukat, életútjukat, pályájukat meghatározta. Ez nagyjából húsz éve, közel tizenöt éve megszűnt. A szén mint újrahasznosítható energiaforrás, a magyar energiastratégiában nevesített. Egy olyan energiamixet készített el a magyar kormány, amely fenntartható, és amely garantáltan biztosítja az ország energiafüggőségének csökkentését, és segíti a kiegyensúlyozott szolgáltatásokat.

Éppen ezért a mi térségünkben, Ózd és Borsod megye adott térségeiben, ahol a szénvagyon több mint kétszáz évre elegendő - és van egy különös kicsengése annak is, hogy Farkaslyuk nemrég újranyitott, amely egyébként mélyművelésű bánya volt, és az ottani vállalkozó látott benne fantáziát, hogy van miért kinyitni a bányát, és újra a szenet fölhozni. Gondoljunk arra, hogy ez a szén a technológia alkalmazásával, amelyet önök az előbb vagy támogattak, vagy leszóltak, szeretném előrebocsátani: csak egy lehetséges technológiáról van szó, nem az üdvözült megoldásról, hanem egy lehetséges megoldásról beszélünk csak arra vonatkozóan, hogy mi történjen azzal a szén-dioxiddal, amelyet hazai szén hazai erőműben történő elégetésével mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a légkörbe jusson.

És akkor újra csatlakoznék Gaudi-Nagy Tamáshoz, aki azt mondta, hogy magyar földbe egy szem külföldi vagy idegen gázt sem; én azt mondom, hogy magyar földbe megfelelő technológiával magyar gázt. Tehát meg kell találni azt a technológiai megoldást, amelynek segítségével megbízhatóan, hosszú évtizedekre megoldott annak a szén-dioxidnak az eltüntetése, elnyeletése, amely ezekben az erőművekben képződhet. Mondom mindezt még azért is, mert a közelmúltban több olyan észak-magyarországi erőmű is bezárt, amely technológiájában egy korábbi technológiai szintet képviselt, azonban a szakemberek szerint nem megkerülhető az az infrastruktúra, amely az ott meglévő erőművek közvetlen környezetében még megvan. Hiszen nemcsak az erőművek építése, hanem a hozzákapcsolódó szakmai, műszaki infrastruktúra is nagyon lényeges ráfordításokat igényel. Át kell gondolni, hogy mi az, ami ma Magyarországon a szén jövőjével kapcsolatban megfogalmazható, és át kell gondolni, hogy amennyiben a szénnek lehetősége és megfelelő súlya van a magyar energiamixben, akkor annak a szén-dioxidnak az eltüntetésével milyen lehetséges megoldások léteznek.

Úgy gondolom, hogy az a jogszabály, amelyet én a magam részéről elfogadásra javaslok, egy lehetséges mérföldkő azon az úton, ahol megpróbáljuk a magyar szenet megfelelő körülmények között elégetve a magyar emberek számára hatékonyan felhasználni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  156  Következő    Ülésnap adatai