Készült: 2024.03.29.08:23:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

263. ülésnap (2005.11.08.), 16. felszólalás
Felszólaló Mesterházy Attila (MSZP)
Beosztás ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 18:19


Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Az elmúlt öt évben kettő fontos kutatás - mély, 8000 főt megkérdező kutatás - történt; az egyiket “Ifjúság 2000ö, a másikat “Ifjúság 2004ö kutatásnak neveztük. Mindkét kutatás rengeteg adattal szolgált az ifjúság élethelyzetéről. Az “Ifjúság 2004ö kutatás adatait még mindig elemzik a szakértők, még mindig számos olyan adat van, amit érdemes és fontos háttérelemzések alá vetni. Éppen ezért ezekből a kutatásokból, különösen a kettő összevetéséből, számos tanulság is levonható.

Ezek közül az egyik legfontosabb kérdést szeretném kiemelni, ami arról szól, hogy melyek voltak a legégetőbb problémák 2000-ben és 2004-ben a magyar fiatalok életében. A 2000-es kutatásból engedjék meg, hogy egy rangsort olvassak föl: a munkanélküliség 47 százalékkal az első helyen szerepelt, a pénztelenség 34 százalékkal a második helyen, a lakhatás 32 százalékkal a harmadik helyen, a létbizonytalanság 14 százalékkal a negyedik helyen, a kábítószer elterjedése 13 százalékkal az ötödik helyen. Tehát látható, hogy a 2000-es kutatás esetében a fiatalokat elsősorban, a legégetőbb probléma szintjén az egzisztenciával kapcsolatos kérdések foglalkoztatták.

Aztán a 2004-es kutatás jelentős változást hozott ehhez képest, hiszen a 2004-es kutatásban a fiatalok a legelső helyen, 41 százalékkal, a drog elterjedését tartják a legnagyobb problémának, a második helyre került a munkanélküliség, de a 47 százalék helyett már csak 18 százalékos súllyal, aztán harmadik a kilátástalan jövő, a negyedik az alkohol elterjedése, az ötödik a céltalanság, aztán a bűnözés, ezután következnek a lakásproblémák 14 százalékkal, majd a pénztelenség és a létbizonytalanság.

Ebből a két preferenciasorból, problémasorrendből az figyelhető meg, hogy a fiatalok számára az egzisztenciális problémákról átterelődtek 2004-re a problémák rangsorának elejére a társadalmi problémák, azok a problémák, amelyek sokkal elvontabb kérdéseket fogalmaznak meg, mint pusztán az egzisztenciális javak kérdése. Egyébként ez az európai uniós trendeknek maximálisan megfelel, hiszen a nyugat-európai társaink is hasonló problémákkal kerülnek szembe, és hasonló problémákat említenek. Ez egy szempontból jó, hiszen azt jelenti, hogy a társadalom ifjúsági szegmense is folyamatosan fejlődik. Természetesen a pozitív jelzőt nem arra értem, hogy ilyen problémákkal szembesülnek a fiatalok, hanem sokkal inkább arra, hogy igenis van egy jó értelemben vett előrelépés az ifjúsági társadalom fejlődésében.

Ebből a kutatásból, összehasonlításból az is kiderül, hogy a fiatalok nem annyira borúlátóak 2004-ben saját jövőjüket illetően, mint 2000-ben voltak, és az is megfigyelhető, hogy megduplázódott azon fiataloknak a száma, akik a személyes élethelyzetükkel inkább megelégedettek voltak. Ráadásul a jelen helyzeten túl a jövő megítélése szempontjából is egy pozitív irányú változás volt megfigyelhető 2000-hez képest. Azaz azt mondhatjuk, hogy a magyar társadalomról kialakult pesszimista kép nem volt 2004-ben jellemző a 15-29 éves korosztályra.

Amikor erre a vitanapra készültem, akkor ismét számba vettem, ezeknek a vizsgálatoknak a tükrében is, hogy melyek azok a területek, ahol a kormányzatnak feladata, dolga van az ifjúsági dimenzióban, és azt tapasztaltam - nem meglepő módon, hiszen ezt nem először tettük -, hogy bizony, a különböző minisztériumoknak, államigazgatási szerveknek 80-90 százaléka valamilyen tekintetben foglalkozik az ifjúsággal. Ez azt is jelenti, hogy bizony, az ifjúsággal csak komplex módon és csak horizontális megközelítésben érdemes foglalkozni, és csak ebben a megközelítésben érdemes róla beszélni is. Hiszen az ifjúság életminőségét nemcsak a lakhatás, a munkanélküliség vagy a munkahelyteremtés, nemcsak az oktatás, a családdal kapcsolatos kérdések határozzák meg, hanem ahogy a társadalom egyéb más szegmenseinek, fontos a fiatalok számára a kultúra, az informatika, a sport, a környezet vagy akár a családjuk közvetlen környezete, a települési szerkezet, a különböző szolgáltatások elérhetősége. Ezeken a területeken természetesen mindig kétféle módon lehet segíteni a fiataloknak: közvetlenül és közvetve. Közvetlenül konkrétan a fiatalnak, az egyénnek, közvetve pedig természetesen a családjának vagy annak a környezetnek, annak a szűk társadalmi közegnek, ahol a fiatal él.

(9.40)

Engedjék meg, hogy röviden a közvetlen segítségekről hadd mondjak, ha máshogy nem, taxatívan, legalább egy területen néhány példát, miket kezdeményezett a kormány, és ezeket fogják kollégáim részletesebben kibontani.

Hadd kezdjem az oktatás kérdésével, hiszen a mai világban a versenyképes tudás megteremtése a legjobb eszköz a fiatalok számára, hogy felvértezzük őket a globalizáció kihívásaival szemben, éppen ezért nagyon fontos az, hogy minden fiatal versenyképes tudással rendelkezzen, ehhez megfelelő számítástechnikai és nyelvi ismeretekkel, hiszen csak így lehetnek sikeresek életük során, csak így tudnak a munkaerőpiacon megfelelő esélyekkel elindulni. Az oktatás területén számos programot kezdeményezett a kormány, erről Arató államtitkár úr fog részletesebben beszélni. Kezdeményeztük az Útravaló-programot a hátrányos helyzetű fiatalok segítésére, közoktatási reformba kezdtünk, hogy a lexikális tudás mellé a képességfejlesztés is bekerüljön, és csökkenjen a gyermekek terhelése, bevezettük a kétszintű érettségit, növeltük az ösztöndíjakat, kollégiumfejlesztésbe fogtunk, ingyenessé tettük a tankönyvellátást, ingyenes és kedvezményes étkeztetési programot vezettünk be, növeltük az internet-elérhetőséget, ingyenes balesetbiztosítást vezettünk be, oktatási infrastruktúrába fogtunk, ami az óvodákra, általános iskolákra vonatkozott, új képzési rendszert vezettünk be a bolognai folyamat jegyében és növeltük a lakhatási támogatását is a fiataloknak.

Aztán a másik ilyen fontos kérdés: ha megvan a versenyképes tudása a fiatalnak, akkor a következő nagy feladat, hogy bizony, el kell helyezkedni a munkaerőpiacon, állást kell találni. A fiatalok itt is komoly problémákkal szembesülnek, hiszen egy pozitív folyamatnak van egy negatív mellékterméke. Ez úgy hangzik, hogy egyre több fiatal tud bejutni az egyetemekre, főiskolákra, de ez egyben azt is jelenti - sajnos -, hogy egyre több a diplomás munkanélküli. Egyébként ezzel a problémával nemcsak Magyarországon találkozunk, hanem az Európai Unióban is ez sajnos trend, illetőleg akár az Egyesült Államokat is említhetnénk. Ezenkívül ráadásul megjelent az a probléma is, sőt erősödött, hogy a munkaerő-piaci kereslet nem találkozik a munkaerő-piaci kínálattal, tehát magyarul: olyan szakmákba képeznek fiatalokat tömegtermelés szintjén, akik aztán utána a saját szakmájukban nem tudnak elhelyezkedni, vagy akár, ha megvan egy fiatalnak a diplomája, a képzettségéhez mérten alacsonyabb végzettséggel is elvállalható munkahelyre kell hogy elszegődjék. Ráadásul ugyanez a probléma a képzés, az átképzés, a szakképzés területén is megvan: ott sem találkozik sok esetben a kereslet a kínálattal, így alakulhat ki az ország több területén a strukturális munkanélküliség helyzete.

Ezen a területen is a kormány változtatásokba kezdett. A foglalkoztatókat, a munkáltatókat ösztönözni szeretnénk a pályakezdők munkába állítására, ezt járulékkedvezménnyel szeretnénk elindítani. Elindítottuk az ösztöndíjas foglalkoztatást, ami arról szól, hogy a fiatalok igenis szerezhessenek tapasztalatot már akár az egyetem, főiskola mellett, hiszen az egyik hiányosság, ami miatt nehezebben tudnak elhelyezkedni, az pontosan arról szól, hogy nincs megfelelő szakmai tapasztalatuk, és ezt sok helyen elvárják tőlük. Beindítottuk a Start-programot, a szakképzést átalakítjuk, hogy valóban a kereslet a kínálattal találkozzon a munkaerőpiacon. Elindítottuk a részmunkaidős foglalkoztatást. Megerősítjük a pályaválasztási tanácsadót, hiszen sok esetben azzal találkozhatunk, hogy a fiatalok még bizonyos életkorban nem tudják pontosan saját maguk számára definiálni, hogy mit szeretnének tenni a jövőben, ezért egy rugalmasabb feltételrendszert kell biztosítani a számukra már az egyetemeken, főiskolákon - erről szól a felsőoktatási reform -, illetőleg a pályaválasztási tanácsadókban pedig pontosabb, precízebb, használhatóbb információkat kell hogy kapjanak. Ez a munka elindult, erről Kordás államtitkár úr fog beszélni.

A harmadik ilyen nagyon fontos probléma, hogy amikor megvan egy fiatalnak a munkahelye, megvan a fiatalnak a végzettsége, akkor bizony utána a legelső dolog az otthonteremtés, a lakásvásárlás, hiszen úgy lehet egy családi környezetet felépíteni. Éppen ezért a kormány áttért egy igazságosabb lakásvásárlási, lakástámogatási, otthonteremtési programra, hiszen úgy ítéltük meg, hogy nem az a célja a mindenkori magyar kormánynak, hogy a lakásspekulánsokat segítse, hanem sokkal inkább az, hogy valóban a rászorulókat, az első helyen az első lakás megvásárlásához juttassuk hozzá a fiatalokat. Éppen ezért elindítottuk a Fészekrakó-programot, amelynek az a lényege, hogy három lépcsőben épül föl - erről részletesebben Pál Béla államtitkár úr fog beszélni -, amelynek a lényege az, hogy akár önrész nélkül juthatnak a fiatalok lakáshoz, de nemcsak új lakáshoz nyújtunk támogatást, hanem használtlakás-vásárláshoz is - hiszen nem mindenki engedheti meg magának, hogy rögtön új lakást vásároljon -, de hogyha valaki még a használtlakás-vásárlást sem engedheti meg magának, akkor bizony a lakbértámogatáshoz is hozzájárul a kormány. Ezen túl a szocpolkedvezményt a lakásépítéshez megelőlegezzük, visszahoztuk a régi hagyományt, hogy ha a fiatalok vállalnak gyermeket, akkor ennek a vállalásnak a terhére az állam a bankokon keresztül meghitelezi, megkölcsönözi ezt a támogatást, és a félszocpol-támogatást is kiterjesztettük használtlakás-vásárlásra is. Ezen túl beindítottuk a panelprogramot, és az állami kezességvállalást a köztisztviselőkön túl a közalkalmazottakra is kiterjesztettük.

Természetesen nagyon fontos a fiatalok életében az ifjúság és a kábítószer-prevenció kérdése is. Az ifjúság területén nagyon fontos, hogy a fiatalok értelmesen, hasznosan töltsék el a szabadidejüket, hiszen hogyha az iskolából kijönnek, akkor bizony van egy nagyon hatalmas tér, amikor még nem otthon vannak a fiatalok, nem értek haza a családba, és már kijöttek az iskolapadból, éppen ezért fontos a szabadidő aktív eltöltésének a támogatása. Ezt a minisztérium, a kormány két irányból közelítette meg: egyrészt programokkal segítjük a fiatalok szabadidejének aktív eltöltését, a programokon belül táborozást, képzést, rendezvényt támogatunk, ifjúsági fesztiválokat, kiadványok létrehozását, a másik oldalról pedig természetesen ezekhez a programokhoz megfelelő infrastruktúrára is szükség van, ezért játszótér-fejlesztésre, ifjúsági szálláshely-fejlesztésre, ifjúsági közösségi tér és egyéb más tárgyi eszközök fejlesztésére is fordított a kormány az elmúlt években pályázatokon keresztül.

Az ifjúsági szektor feltételrendszerének és intézményrendszerének fejlesztése is a feladatunk, hiszen 2000-től kezdődően megindult az intézményrendszer kialakítása az ifjúsági szektorban. Azt gondolom, az előző kormánynak az volt a nagy kihívása és az volt a nagy feladata, hogy bizony, az intézményeket stabilizálja, hozza létre, és működő háttérintézményeket teremtsen - én azt gondolom, hogy ezt a feladatot teljesítette -, nekünk pedig az a feladatunk van, hogy ezeket az intézményeket és a különböző szolgáltatásokat fejlesszük, a szolgáltatásokat auditáljuk, és a minőségükre is odafigyeljünk. Éppen ezért a kormány ifjúsági törvénycsomagot fog előterjeszteni a Házban. Elkészült a normaszövege, most politikai egyeztetése zajlik. Ez a keretfeltételeket határozza meg az ifjúsági szektoron belül dolgozók számára, hogy egy kiszámíthatóbb és stabil környezetet eredményezzen. Ugyanúgy támogatjuk az ifjúsági munkát, az ifjúsági tanácsadás minőségfejlesztését, az ifjúsági szolgáltatásfejlesztést, és új párbeszédrendszerbe kezdtünk a civilekkel is.

A másik fontos feladatunk a tudatos alternatívákban gondolkodó fiatalok közösségének kialakítása, hiszen a demokratikus értékek nem öröklődnek a szüleinktől, ezeket tanulnunk kell, éppen ezért erre különös hangsúlyt kell fektessünk, hiszen a demokrácia aktív állampolgárok nélkül, a részvétel nélkül nem működik, ezért erre, azt gondolom, hogy külön figyelmet kell fordítani. Ebben a nem formatív oktatási rendszerek segítségét is igénybe vettük - ez elsősorban a civil szervezeteken keresztül tud megvalósulni -, és próbáljuk ösztönözni a fiatalok különböző közösségekben, civil szervezetekben való részvételét, hiszen a jelenlegi statisztikák alapján 84 százaléka az ifjúsági populációnak nem tagja semmilyen ifjúsági-társadalmi szervezetnek, ezen mindenféleképpen érdemes és kell változtatni.

A negyedik ilyen fő program: az Európai Unióval kapcsolatos és a határon túli magyar ifjúsággal kapcsolatos feladatok. Ezen a területen is az “Ifjúság 2000-2006ö, illetőleg a határon túli ifjúsági szervezetek programjainak és működésének támogatása jelenti a fő irányvonalat. Most november 18-án rendezzük a Magyar Ifjúsági Konferenciának a következő ülését a Vajdaságban, Szabadkán, ahová természetesen a képviselőtársakat is szívesen várjuk. És természetesen, amivel kezdtem, a kutatást is folytatjuk a következő időszakban is, hiszen fontos visszajelzéseket ad a munkánkról.

A kábítószer területén hármas a célrendszerünk: prevenció a legfontosabb és leghangsúlyosabb, erre költi a tárca a legtöbbet, emellett szükség van a rehabilitációra és a reintegrációra, hiszen talán ezzel zárul be egy kábítószer-problémának a kezelése. Emellett új elemként a kormány módosította a Büntető Törvénykönyvet, hiszen az elterelés intézményét kibővítettük, és most már nem csak a kábítószerfüggők számára él ez a lehetőség. Éppen ezzel azt a célt szolgáltuk volna, hogy egy valósághoz közelibb rendszer jöjjön létre, és a kriminalizáció helyett inkább a medikalizáció irányába induljunk el, ami köznapi nyelven azt jelenti, hogy a drogfogyasztást nem fogadjuk el, de a drogfogyasztót igen, hiszen ő egy segítségre szoruló embertársunk, ezért a társadalomnak és az államnak feladata az ezzel való foglalkozás.

Ezek után még számos olyan terület van, a kultúra, a sport, az egészségügy területe, amelyek szintén olyan kérdések, ahol számos olyan programot indított el a kormány, ami a fiatalok kortárs művészetét segíti, az iskolai testnevelést, a diáksport fejlesztését szolgálja, tornaterem-, tanuszoda-építést szolgál, hogy megfelelő infrastrukturális feltételek legyenek ahhoz, hogy a fiatalok mindennapos mozgását tudjuk segíteni.

 

(9.50)

De ugyanúgy az Egészségügyi Minisztérium is belekezdett egy egészséges életmód programba, amelynek az a lényege, hogy a mindennapos mozgást kiegészíti a táplálkozás fontosságával, az egészség területéről a személyiségfejlesztéssel, és az egészségfejlesztés tantárgy bevezetésével, hogy tudatosan készüljenek a fiatalok egy egészséges életmódra, és természetesen feladatunk a dohányzás és az alkohol elterjedése elleni fellépés is.

A közvetett lehetőségek közül nagyon fontos a családi támogatások rendszerének átalakítása. Itt a kormány egy új egységes családtámogatási rendszert vezet be, aminek az a lényege, hogy több felelősséget várunk azoktól, akik jobb helyzetben élnek, és több lehetőséget kínálunk azoknak a családoknak, amelyek szűkösebben élnek. Azt gondolom, hogy ez egy igazságos rendszert vezet be, és valóban a hátrányos helyzetű gyerekek életét könnyíti meg, hiszen az a célunk és az a feladatunk, abban hiszünk, hogy egy gyermek jövőjét az nem határozhatja meg, hogy hova születik, hanem csak és kizárólag a képessége és a teljesítménye az, amely gátat szabhat a jövőbeli célkitűzéseinek. Éppen ezért az esélyteremtés, az esélyegyenlőség kérdése nagyon fontos, és nagyon hangsúlyosan jelenik meg ebben az új családtámogatási rendszerben. Erről Török Zsolt fog részletesebben szólni.

Azt gondolom, hogy ez a rövid felsorolás is azt mutatja, hogy rengeteg olyan területe van a kormányzati működésnek, amely egyfajta ifjúsági politikát jelent. Nem lehet csak egy-egy szűk részletét kiragadni, éppen ezért nagyon komolyan oda kell figyelni, hogy ezeket a területeket harmonizáljuk, és ezeket párhuzamosan egymás mellett, folyamatosan, lépésről lépésre fejlesszük. Azt gondolom, hogy az ifjúság kérdése egy olyan terület is, ami egyfajta nemzeti konszenzust igényel, ami egyfajta nemzeti minimumot igényel. Ebben a Házban számos pozitív példa volt már erre; említeném legutóbb a kisebbségi törvényt, vagy akár a kábítószer-prevenció kérdését. Ezekben a kérdésekben a Házban politikai pártállástól függetlenül mindenki egységesen tudott fellépni a közös cél érdekében.

Azt gondolom, hogy ez még akkor is elképzelhető, ha bizonyos társadalompolitikai felfogások tekintetében a különböző pártokban természetesen értékrendbeli különbségek vannak, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy közös érdekünk, hogy ezen a területen, az ifjúság életminőségének fejlesztése területén is egy nemzeti minimumot tudjunk létrehozni.

Azt gondolom, hogy az elmúlt több mint tízéves munka során minden kormánynak volt olyan intézkedése, ami pozitívum volt, éppen ezért arra törekedtünk, hogy amit a múltból pozitívnak ítéltünk meg, azt megtartsuk, amit pozitívnak ítéltünk meg, de azt gondoltuk, hogy egy kis korrekcióra szorul, mert esetleg a hatékonyságát ezzel lehet javítani, ezt megtettük, és természetesen kezdeményeztünk számos más új dolgot is ezen a területen. Éppen ezért azt gondolom, hogy a 2000 és a 2004 közötti kutatás közötti pozitív különbségek bizony nemcsak egy kormány, hanem több kormány sikerét is jelentik, és azt gondolom, hogy a közös tevékenység eredményeként is fel lehet fogni.

A mai vita során azt kérném a képviselőtársaimtól, hogy talán ezeknek a gondolatoknak a jegyében folytassuk a mai vitát, és engedjék meg, hogy egy idézettel zárjam a mostani felszólalásomat. Sir Charles Higham mondta azt - és ezt ajánlom képviselőtársaim figyelmébe a mai vitához -, hogy “90 százalékig mindannyian egyformák vagyunk, és csak 10 százalékban különbözünk. A baj az, hogy amikor bírálunk, elfeledkezünk erről a 90 százalékról, és csak a 10 százalékra figyelünk.ö

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai