Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetés zárszámadásakor kétfajta szempontot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy a '99. évi költségvetési törvény, amelyet most tárgyalunk, beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket, alkalmas volt-e arra, hogy a magyar gazdaság sikeres évet tudjon a háta mögött, vagy sem.

A másik, hogy a kormány a költségvetéssel a parlament által meghatározott keretek között gazdálkodott-e, és azon keretek között-e, amelyeket az egyéb törvények, az államháztartási törvények, az adótörvények és más csatlakozó törvények biztosítanak a számára.

Az első kérdésre előzetesen azt lehet mondani: a magyar gazdaságban a jövedelemcentralizáció a GDP arányában körülbelül 40 százalék, az újraelosztás aránya 44 százalék, tehát kétségtelenül igaz, hogy ha a költségvetés rosszul méri fel a gazdasági folyamatokat, rosszul tűzi ki a célokat, akkor a magyar gazdaság nem tud, nem képes sikeres évet zárni. Márpedig a magyar gazdaság, ezt mindnyájan tudjuk, és ezt senki se vitatta itt, a Házban, a '99-es évet rendkívül sikeresen zárta, tehát első körben azt lehet mondani, hogy a '99. évi költségvetési törvény minimálisan hozzásegítette a magyar gazdaságot azoknak a sikereknek az eléréséhez, amelyekről mindnyájan tudjuk, hogy valós adatokon nyugszanak. Sőt, továbbmegyek: a kormány év közben tanúsított költségvetési magatartása kifejezetten elősegítette ezeket, különös tekintettel arra, hogy ne felejtsük el, az év első felében a rendkívüli hóhelyzet, a rendkívüli belvízhelyzet, az árvíz és a koszovói válság a negatív hatását rányomta a magyar gazdaságra. Ehhez képest a magyar gazdaság tavaly 4,5 százalékos gazdasági növekedést produkált. 3 százalékkal bővült a magyar gazdaságban a foglalkoztatás. Az inflációs ütem 4,3 százalékkal csökkent. Az államháztartás hiánya a GDP arányában több mint 1 százalékponttal csökkent, és körülbelül fél százalékponttal csökkent a fizetési mérleg hiánya.

Ezek az adatok önök által is ismertek, önök által is ellenőrizhetők a KSH nyilvántartásában. Ezek alapján azt lehet mondani, hogy a kormány a költségvetés tervezésénél helyesen ítélte meg a gazdasági folyamatokat, helyesen vitte végig a költségvetést, és elősegítette a magyar gazdaság eddigi, a '90. évtől kezdődő éveket figyelembe véve, mondhatom nyugodtan: példátlanul sikeres évét.

Tehát az első pontra a rövid válasz az, hogy a költségvetés igenis elérte a célját, a magyar kormány a törvények betartásával helyesen határozta meg a költségvetési politikáját.

A második kérdés szintén napnál világosabb, hiszen a vitában senki nem vitatta azt, hogy a költségvetés zárszámadásakor, amikor az Állami Számvevőszék jelentését is összenézzük a költségvetési zárszámadási törvényjavaslattal, a magyar kormány igenis betartotta azokat a jogszabályokat és azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy kijelenthessük: a költségvetés zárszámadásakor a kormány által benyújtott zárszámadást a törvényessége alapján nem lehet kifogásolni.

Tisztelt Ház! Ha megnézzük, hogy mindezt milyen feltételek mellett hajtotta végre a kormány - különös tekintettel arra, hogy az év elején, főleg ellenzéki oldalról megfogalmazódtak azok az igények, hogy valamifajta csomagot, vagy nem tudom, milyen kiigazítást kellene tenni a költségvetési törvény végrehajtása során -, azt kell mondjam, a magyar kormány ráadásul nemcsak hogy ügyesen manőverezett ebben a gazdasági évben, hanem ellenállt a kifejezetten rossz tanácsoknak.

(11.20)

Hiszen igen sokan, magukat függetlennek mondó közgazdászok is követelték azt az úgynevezett csomagot, amit - most, év végén kijelenthetjük - hiba lett volna végrehajtani; hiba lett volna megfogadni azt a tanácsot. Tehát ilyen értelemben én helyeslem a kormánynak azt a magatartását, hogy az ellenzéki oldalnak nem minden tanácsát fogadja meg, mert kijelenthetjük most, a mai tudásunkkal, hogy az önök által megfogalmazott tanácsok kifejezetten rossz irányba vitték volna a magyar gazdaságot.

Természetesen tudjuk azt, hogy azok a negatív folyamatok, amelyek az első félévben jelentkeztek - ráadásul nehezen kalkulálhatóan, hiszen a havat, a belvizet, az árvizet még a még oly előrelátó meteorológusok sem tudták minden vonatkozásban megjósolni, talán a koszovói válság lehetett egy kicsit várt -, olyan mértékben javították az egyensúlyt, hogy senki nem gondolta azt, hogy az év második felében a növekedésre és az egyensúlyra ható veszélyek hogyan lesznek uralhatók a követségvetésben.

Én négy szempontot szeretnék említeni, amelyek szerintem döntő mértékben szerepet játszottak abban, hogy a költségvetés és a '99-es gazdasági év sikeres volt.

Az egyik, hogy rendkívüli mértékben figyelemre méltó a magyar vállalkozások versenyképessége és az az alkalmazkodási képesség, amivel reagálni tudtak a nemzetközi konjunktúrára. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a '99. év közepén volt a nemzetközi konjunktúrának egy lefelé hajló ága! Már hallottunk itt egy példát, másokat is lehetne mondani. Valóban, az OECD - nem a kormány és a KSH - számításai szerint a magyar feldolgozóipari export úgy tudta durván húsz százalékkal növelni az exportját, hogy eközben egyébként az exportfelvevő piacainak a piacbővülése igen mérsékelt volt.

A sikereink okának vizsgálatakor a másik nagyon fontos tény az, hogy a háztartások jövedelme és fogyasztása is emelkedett tavaly, de úgy, hogy mindez nem sértette a magyar gazdaság versenyképességét, és a pénzügyi egyensúlyt nem borította fel.

Összességében el lehet mondani, hogy a magyar gazdaságban végrehajtott, a kormány és a Nemzeti Bank együttműködésében kialakított rugalmas árfolyam- és monetáris politika szintén lehetővé tette azt, hogy nem került sor olyan kiigazító intézkedésekre, amelyekre egyébként év közben konkrét javaslatok születtek - tartalékzárolás, előirányzat-átcsoportosítás, pótköltségvetés s a többi -, hanem a kormány saját hatáskörben megtette azokat az intézkedéseket, amelyek egyébként a rugalmas árfolyam- és monetáris politikához csatlakozva végül is az év második felében nagyon komoly pozitív folyamatokat eredményeztek. A rugalmas árfolyam- és monetáris politikával kapcsolatban szeretném kiemelni azt, hogy háromszor csökkentette a kormány és a Nemzeti Bank a leértékelési ütemet, továbbá a pénzpiaci folyamatokat nagyon jól követte a kamatmérséklés, és ez segítette a növekedést a magyar gazdaságban, és az infláció mértékének csökkenésében is jelentős szerepet játszott.

Összességében tehát el lehet mondani, hogy javuló egyensúlyi viszonyok jellemezték a magyar gazdaságot '99-ben, a gazdaság növekedett, növekedett a foglalkoztatás, csökkent az infláció, csökkent az államháztartási hiány, csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya, és ebben igenis komoly szerepet játszott a '99-es évi költségvetés, annak végrehajtása és a kormány gazdaságpolitikája.

Aki ezeket a tényeket vitatja, az vagy nem olvasta a KSH adatait, vagy nem tudja azt, hogy a magyar gazdaságban a központi költségvetésnek milyen óriási szerepe van.

Természetesen voltak problémák az év közepén. Senki nem tudta azt kiszámolni, hogy az olajárak és főleg a gázárak alakulása a tervezett inflációban milyen szerepet fog játszani, és való igaz az, hogy a költségvetésben tervezett inflációhoz képest magasabban alakult a '99. évi infláció. Hozzátenném egyébként, hogy ha visszagondolunk az előző tíz évre, akkor ez a tévedés volt a legkisebb arányú, mert az ezt megelőző költségvetésekben, különös tekintettel a '90-es évek közepére, mindig sokkal nagyobb mértékben tévedett a költségvetés előterjesztője és a Ház az infláció alakulásakor, mint ahogy az később realizálódott. Ez különösen a magas inflációs ráták idején volt jellemző.

A másik probléma az volt, hogy a gazdaság növekedésével együtt mindenképpen az egyensúly megtartására is koncentrálni kellett. Azonban ma már elmondhatjuk, hogy nincs adósságválság, nincs a belföldi felhasználásban túlfűtöttség, és a folyó fizetési mérleg hiánya sem szélsőségek között ingadozik. Tehát úgy sikerült ezeket a növekedési adatokat produkálni, hogy azt láthatjuk, hogy az egyensúly - amely mindig nagyon fontos problémája a magyar gazdaságnak - eközben nem sérült, és fenn tudtuk tartani azt a kívánatos egyensúlyt, amit - ha visszagondolunk az előző évekre - bármelyik évben megirigyelhetne az adott kormány.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Természetesen szólni kell arról, hogy a költségvetésben megfogalmazott kiemelt területek hogyan alakultak. A kiemelt célokat a költségvetésben el lehetett érni. Hadd mondjam azt, hogy a költségvetési politikáról, a költségvetési politika egyensúlyjavító hatásairól az adatok önmagukban nagyon beszédesek, és itt nagyon komoly eredményeket értünk el.

A tervezett GDP-arányos államháztartási hiány négy százalék volt, de a megvalósuláskor csak 3,7 százalék lett az államháztartás hiánya a GDP arányában. Ez jobb egyensúlyt jelent. Mindezt úgy értük el, hogy eközben az újraelosztás a '98. évhez képest 3,3 százalékponttal lett alacsonyabb, vagyis sikerült abban az értelemben is előremozdulni - ami régi vágya és mindig imamalomszerűen elmondott zsoltára a magyar közgazdászoknak -, hogy vonuljon visszább egy kicsit az állam, a költségvetés redisztribúciós szerepe ne legyen olyan nagy, hagyjuk egy kicsit úgymond dolgozni a gazdaságot a maga útján. Elmondhatjuk, hogy ez sikerült, és ez egy nagyon jó út, s számos kormány megirigyelhetné ezt az ütemet.

Csökkent az államadósság, egy olyan szintre ráadásul - most már a GDP arányához mérten a központi költségvetés adóssága 60 százalék alá csökkent -, hogy az Európai Monetáris Unió előírásait is tudjuk ezzel teljesíteni. Azt mondhatnánk, hogy ebből a szempontból most már abszolút Európa- és uniókompatíbilis Magyarország. Ez egy nagyon komoly eredmény egy olyan országban, ahol tíz évvel ezelőtt még elképesztő méretű adósságválságnak voltunk a tanúi. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az a tíz év, ami alatt idáig eljutottunk, önmagában egyfajta kisebb magyar csoda.

Nézzük azokat a célokat, amelyeket a kormány megfogalmazott a '99-es költségvetésben! A kiemelt területek elsősorban a családtámogatás, a közbiztonság javítása, a humán tőkébe való beruházás és az agrár- és vidékfejlesztés volt; mindezt természetesen úgy megvalósítani, hogy az euro-atlanti csatlakozásunkhoz szükséges folyamatokat segítsük és ne gátoljuk.

El lehet mondani, hogy a kormány családtámogatási politikája sikeres volt: '99-ben 185,6 milliárd forintot költött a kormány és az állam a családok támogatására. Ez az előző évhez, tehát '98-hoz képest 23 milliárd forinttal volt több. Arról most nem is beszélek, hogy a Bokros-csomaghoz képest meg ég és föld, mert - mint tudjuk - a Bokros-csomag időszaka volt a magyar családok katasztrófájának éve. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból. - Varga Mihály: Ezek a tények!)

A közrend és a közbiztonság javításával kapcsolatban el lehet mondani, hogy a kormány 8,2 százalékkal növelte azoknak a szervezeteknek a támogatását, amelyek elérték azt a programot, aminek kapcsán elmondhatjuk, hogy a közrend és a közbiztonság javult az országban.

(11.30)

A felsőoktatási ágazgat - amely a humán erőforrás legjavát jelenti - működési kiadásai 166 milliárdról 189,7 milliárd forintra nőttek az előző évhez képest - most megint nem beszélek a Bokros-csomagról, amikor kivontuk a felsőoktatásból a forrásokat. Azt lehet mondani, hogy a nappali tagozaton tanuló hallgatók száma 13 ezer fővel nőtt az előző évhez képest. Én úgy ítélem meg, hogy azok a képzésfenntartási normanövekedések, amelyek összességükben a 19,3 százalékos emelésre nyújtottak fedezetet, jól jellemzik a kormánynak azt az elkötelezettségét, hogy igenis a humán erőforrásba kell beruházni.

Sajnos, a piaci folyamatok nem nagyon kedveztek az agrárpiaci támogatások és célok megvalósulásának, mert időközben módosítani kellett - és ezt az agrárkormányzat jól reagálta le - azt, hogy az agrárberuházásokról a piacra jutást kell inkább támogatni, ezért az év elején megfogalmazott célokhoz képest az év közepén beállt változások miatt át kellett csoportosítani, de elmondhatjuk, hogy a vidékfejlesztésben azért érezhető az a többletforrás, amelyet a kormány oda csoportosított.

Nem mehetek el szó nélkül az önkormányzatok mint az egyik legnagyobb államháztartási ág helyzete mellett. Meg kell mondjam, az önkormányzatok rendkívül nehéz helyzetben gazdálkodnak már igen hosszú ideje; '90 óta nyílik az az olló, amely az önkormányzati feladatok állami finanszírozási lefedettsége és a tényleges költségek között van, ezt az önkormányzatoknak elvileg a saját vagyonukból vagy valamilyen saját bevételükből kell hozzápótolniuk. A legdrámaibb év itt is természetesen '96 volt, a Bokros-csomag hatására nyílt a legdrámaibb mértékben az olló. A jelen helyzetben azt tudjuk elmondani, hogy a '99-es költségvetés azt tudta elérni, hogy ez az olló nem nyílt tovább, de az olló megmaradt, tehát az önkormányzatok finanszírozásában komoly hátralékaink vannak.

Hozzáteszem, hogy nem feltétlenül nyílt volna ez az olló, ha az előző kormányzat végrehajtja azokat a törvényeket, amelyek kapcsán az önkormányzatok megkapják azt a 61 milliárdot, amelyet a mostani kormánynak kell kifizetnie a gázközművek értékesítése kapcsán. Az önkormányzatok gazdálkodására egyébként az elég komoly szigor volt a jellemző, és elmondhatjuk, hogy az önkormányzatok gazdálkodási fegyelme is javult, ahogy ezt az Állami Számvevőszék elnöke is megerősítette.

Tisztelt Ház! Az államháztartás finanszírozásával kapcsolatban kell néhány mondatot mondanom, mert nem lehet a költségvetés zárszámadásakor e mellett a folyamat mellett elmenni. A központi költségvetés bruttó adóssága '99-ben nominálisan 6886 milliárd forint volt, ez mintegy 720 milliárd forintos növekedés a tavalyi évhez képest, ugyanakkor a GDP növekedésében - mint már az előbb említettem - ennek ellenére az államháztartás adósságállománya 60 százalékos szintre csökkent, ezzel elértük az Európai Monetáris Unió által megszabott csatlakozási kritériumot, vagyis összességében el lehet mondani, hogy a nominális államháztartási finanszírozás úgy alakult, hogy bár nőtt az adósság, de a GDP-hez mért aránya csökkent, és ez mindenfajta szempontból kedvezőbb helyzetet teremt az államháztartás finanszírozásában.

A finanszírozás szerkezetében meg kell néznünk, hogy a hosszú lejáratú államkötvényeken és a rövid lejáratú államkötvényeken és állampapírokon belül hogyan alakultak a lejárati arányok. '99 elején a közép-kelet-európai régióban egyedülálló módon 10 éves fix kamatozású államkötvényeket bocsátott ki az állam, ezzel próbálta a lejárati határidőt és annak az időeloszlatási szerkezetét kedvezőbbé tenni és kinyújtani. Hozzá kell tenni, hogy ez az akció persze nagyon jelentős volt, de a zömét a futamidő-hosszabbításban azoknak a 3 és 5 éves futamidejű kötvényeknek a növekvő értékesítése biztosította, amelyek kedvezőbbé alakították át a magyar államháztartás finanszírozási idődimenzióját.

A rövid lejáratú állampapírokon belül pedig el lehet mondani, hogy növekedett a hosszabb, a 12 hónapos futamidejű kincstárjegyek aránya, ez megint kényelmesebb finanszírozást tesz lehetővé - ez is fontos elmozdulás az államháztartás finanszírozásában. Hozzáteszem, hogy nagyon örvendetes tény, hogy a költségvetés finanszírozásának a nagyon fontos bázisát - hiszen ne felejtsük el, mint említettem, 720 milliárd forinttal nőtt az államháztartás hiánya, és 500 milliárd forintra nőtt az a lakosság tulajdonában lévő állampapír-állomány, amely igazából az egyik nagyon fontos szeletét jelenti az államháztartás finanszírozásának. Ez azt jelenti, hogy a lakosság is növekvő mértékben takarított meg és fektetett be állampapírba.

Tisztelt Parlament! Nem szeretném tovább ecsetelni a '99. évi zárszámadáshoz kapcsolódó gazdasági folyamatokat, összességében szerintem minden vonatkozásban tartható az az állítás, hogy nagyon sikeres volt a magyar gazdaság '99-es éve.

Ennek döntően két eleme van, az egyik a magyar gazdaság nagyon nagy mértékű versenyképessége és rugalmassága és a versenyképesség-javulás, a másik pedig az az ok, hogy a magyar kormány a költségvetés tervezésénél és a költségvetés gazdálkodásánál jó monetáris politikát követett, jó módon választotta meg az államháztartás finanszírozásának a feltételeit, és ez a két folyamat együttesen bebizonyította, hogy ha ez így találkozik, a magyar gazdaság igenis képes arra, amit manapság Európában magyar csodának hívnak.

Tisztelt Ház! A zárszámadási törvényben természetesen más elemek is vannak, nem csak a '99. évi zárszámadás, így ez az államháztartási módosítás, amelyet a zárszámadással együtt terjesztett be a kormány, teszi lehetővé, hogy a magyar gazdaság számára előre kalkulálható módon és jól átláthatóan a kormány két évre szóló költségvetési törvényt terjesszen be. Természetesen lehet kifogásolni, hogy ezt úgy tárgyalja a parlament, hogy már tudjuk, hogy a kormány felkészült a kétéves költségvetés tervezésére, sőt, az be is van nyújtva, azonban nem ismeri az államháztartás, a pénzügyi kormányzat működését az, aki azt állítja, hogy ezt meg lehet úgy csinálni egy évben, hogy előbb módosítjuk az államháztartási törvényt valamikor (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és csak utána nyújtjuk be ezt a javaslatot. Úgy gondolom, a magyar gazdaságnak ez a fajta stabilitás elemi igénye, ezért ezt messzemenőkig lehet támogatni.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a Fidesz-frakció büszkén és joggal vállalhatja ennek az államháztartási zárszámadási törvénynek a támogatását, mert ez a '99-es év (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy nagyon sikeres gazdasági év volt a magyar gazdaság történetében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)