Felszólalás adatai

Nagyon fontos, hogy mind az alaptörvény, mind pedig mindkét, tavaly elfogadott egyházügyi törvény mindenki számára garantálta a vallásszabadságot Magyarországon. Amiben változás volt, az pusztán a visszaélések kiküszöbölése, annak a kiküszöbölése, hogy valaki akár ezzel az egyháznévvel ne élhessen vissza, hiszen az sértő azokra a valódi egyházi tevékenységet végző, valódi hitelveket, valódi teológiai tartalmat közvetítő egyházakra, amelyek akár már évtizedek vagy évszázadok óta itt vannak Magyarországon, vagy akik akár Magyarország államiságát megalapozták - történelmileg talán a kereszténység nélkül, katolikus egyház nélkül nem is létezhetne ma itt, Közép-Európa szívében Magyarország -, másrészről pedig az állam érdekeit is sértették, hiszen ezek a felekezetek visszaélhettek adókedvezményekkel vagy normatív támogatásokkal. A cél tehát mindenképpen csak az volt, hogy tisztázzuk ezt a helyzetet.

A legfontosabbnak talán azt tartom ebben a módosításban, hogy a kormánytöbbség tartja a szavát. Korábban azt mondtuk, hogy az a kezdő lista, az a 14 egyház és felekezet, amely szerepelt a törvény végén, annak a mellékletében, csak egy kezdő csomag, és utána meg fogjuk vizsgálni mindazoknak az egyházaknak és felekezeteknek a különböző státuslehetőségeit, akik később hozzánk fordulnak. Abból a 350 egyházból és felekezetből, amely korábban bejegyzésre került a megyei bíróságok és a Fővárosi Bíróság által, mindösszesen 80 adott életjelet. Tehát a kettő közötti különbség, több mint 200 egyház valódi életjelet nem mutatott, nem kérte újra a nyilvántartásba vételét, tehát ők valódi tevékenységet valószínűleg nem folytattak, vagy ha folytattak, akkor nem egyházi tevékenységet folytattak. Így a szabályozás módosításának ez már önmagában elegendő indoka és elég igazolása, hogy láthattuk, több százas nagyságrendben vannak olyan egyházak, amelyek mindenfajta egyéb intézkedés nélkül, kérelemelutasítás nélkül önmaguk beismerték, hogy nem működnek.

Ugyanakkor fontos azt hangsúlyoznunk, hogy tartotta a kormány a szavát, és ki is bővíti ezeknek az egyházaknak a körét. Nagyon fontos, akár magyarországi feladatot ellátó, akár nemzetközi beágyazottságú egyházakról, felekezetekről van szó, az anglikánokról, a koptokról, az üdvhadseregről, vagy olyan protestáns felekezetekről, mint a metodisták, pünkösdisták, hetednapi adventisták, valamint a világegyházak képviselői is egyházi keretek között tevékenykedhetnek, iszlámok, hinduk és buddhisták egyaránt.

Ahogy a képviselő úr is említette, ahány ország, annyiféle szokás, más egy skandináv, egy észt, litván vagy egy dél-európai szabályozás. Volt, ahol csak egy egyház van, pontosabban van is, ahol csak egy egyház van; van, ahol az alaptörvény, az alkotmány szövege - mint ahogy Görögországban - nemcsak azt rögzíti, hogy a Szentháromság egy Isten nevében fogadják el az alkotmányt, de az is szerepel, hogy melyik a hiteles Biblia-fordítás. A magyar alaptörvény ezt azért még messze nem tartalmazza állam és egyház kapcsolatával kapcsolatban. Tehát ahány ország, annyiféle szokás; van, ahol államegyház is létezik.

Ahogy a képviselő úr is említette, Szlovákiában a 2009-es törvény 20 ezer tagot írt elő, és csak 15 egyházat cikkelyezett be a törvénybe. Minisztérium veszi nyilvántartásba az egyházakat Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Szlovéniában, Dániában és Portugáliában; a parlament - hozzánk hasonlóan - Spanyolországban, Litvániában vagy Ausztriában. Magyarország, ha azt a sort nézem, amely természetesen nem feltétlenül a vallásszabadság legjobb ismertetőjegye, hogy hány egyház és felekezet van bejegyezve, ha ezt a sort néztem, akkor a 9. helyen állt a 14 egyházzal, de nyilván hátulról nézve, tehát még bőven nyolc olyan európai uniós tagállam volt, ahol a magyarnál jóval kevesebb egyházat és felekezetet vettek nyilvántartásba. Ezzel most nyilván Magyarország az Európai Unió klasszikus középmezőnyébe kerül a vallásszabadsági törvénnyel kapcsolatban a bejegyzett egyházak számát tekintve.

Elmondhatjuk tehát, hogy ez egy olyan módosítás, amit minden képviselő jó szívvel támogathat. A kormány is támogatja a bizottságnak ezt a javaslatát, és bízunk benne, hogy így most már végképp eloszlatunk mindenfajta egyházügyi törvénnyel kapcsolatos nemzetközi vitát és kérdést. Mindenki számára egyértelmű, hogy bár eddig is a vallásszabadság jogát mindenki számára biztosította a törvény, hiszen 98,5 százaléka a lakosságnak azokhoz a felekezetekhez tartozott, amelyek a törvény első változatában a 14-es mellékletben szerepeltek, de most már szinte mindenki, aki nagyobb közösséghez tartozik, az állammal való kapcsolatát rendezettnek tudhatja be; és mindenki más is, aki vallási tevékenységet folytat, 10 fővel vallásos egyesületet létrehozhat, vagy pár fővel alapítványi formában folytathatja a tevékenységét, mint ahogy ezt Németországban is tehetik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)