Készült: 2020.07.07.02:11:25 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 137 1999.03.23. 2:52  136-142

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar kormány 1998 tavaszán megállapodást írt alá a Világbankkal a felsőoktatás fejlesztését szolgáló programról. A Világbank 150 millió USA-dollár hitelt nyújt, amit a kormány további 100 millió USA-dollár forrással egészít ki, így a kormány összességében mintegy 58 milliárd forintot kíván fordítani a felsőoktatás fejlesztésére, a hatéves fejlesztési program keretében. Azt gondolom, egyetértünk abban, hogy ennek a hatalmas összegű közpénznek a hatékony, takarékos és ellenőrzött elköltése mindnyájunk érdeke és felelőssége.

Az ilyen típusú hiteleknél létre kell hozni egy olyan szervezetet, amely a program lebonyolításáért felelős. Ez a szervezeti egység vagy a programért felelős szervezet a minisztériumon belül alakulna meg, és a munkatársai köztisztviselők lennének, vagy a minisztériumon kívüli költségvetési szerv lenne, ahol közalkalmazottak dolgoznak. Az egykori Művelődési és Közoktatási Minisztérium is létrehozott egy szervezeti egységet, a Felsőoktatási Világbanki Programirodát, amely részben önálló költségvetési szerv.

Ennél az irodánál az alkalmazottak közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkeznek. Ez alól azonban információim szerint akad egy kivétel: az iroda vezetője. Kérdezem ezért az államtitkár urat.

1. Igaz-e, hogy Magyar Bálint miniszterként olyan megbízási szerződést írt alá, ahol a Világbanki Programiroda vezetésével megbízott személy jelenlegi forintárfolyamon számolva havi bruttó 2,5 millió forinthoz közeli összeget kap egy olyan állásért, ahol közalkalmazottnak kéne dolgozni?

2. Igaz-e, hogy a szerződés időtartama alatt, a munkáltatót terhelő járulékokat is hozzászámolva közel 1 millió dollárról, vagyis több mint 230 millió forintról szóló szerződést kötött a volt miniszter egyetlen magánszeméllyel?

3. Igaz-e, hogy ez az összeg a program közvetlen menedzsmentjére szánt összeg körülbelül egyharmadát teszi ki, vagyis a teljes, közvetlen menedzsmentköltségek több mint egyharmadát egyetlen személy kapná meg?

4. Igaz-e, hogy ha ennek a személynek ma felbontanánk a szerződését, akkor 600 ezer dollárnak megfelelő összeget, vagyis 142 millió forintot kellene kifizetni egy összegben?

5. Igaz-e, hogy még akkor is 6,5 millió forint végkielégítés jár ennek a személynek, ha alkalmatlanságát a Világbank és az Oktatási Minisztérium is kimondaná?

Végezetül: igaz-e, hogy Magyar Bálint úgy írta alá ezt a szerződést, hogy ez ellen gazdasági helyettes államtitkára tiltakozott, és nem volt hajlandó aláírni azt? Várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 141 1999.03.23. 0:14  136-142

TÓTH FERENC (Fidesz): Tisztelt Ház! Mivel az általam feltett hat kérdés mindegyikére kielégítő választ kaptam - mondjam azt, hogy sajnálatosan megerősítettek? -, az államtitkár úr válaszát elfogadom. (Taps a kormánypárti oldalon és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 184 1999.06.15. 3:14  183-193

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A magyar kormány 1998 tavaszán megállapodást írt alá a Világbankkal a felsőoktatás fejlesztését szolgáló programról.

 

(15.10)

 

A Világbank 150 millió USA-dollár hitelt nyújt, amelyet a kormány további 100 millió USA-dollár forrással egészít ki, így összességében a kormány mintegy 58 milliárd forintot kíván fordítani a felsőoktatás fejlesztésére a hatéves fejlesztési program keretében. Azt gondolom, egyetértünk abban, hogy ennek a hatalmas összegű közpénznek a hatékony, takarékos és ellenőrzött elköltése mindnyájunk érdeke és felelőssége.

Márciusi interpellációnk kapcsán is világossá vált, hogy a Magyar Bálint vezette Művelődési és Közoktatási Minisztérium a közpénzek nem takarékos és ellenőrzött módon történő felhasználását valósította meg a minisztériumban, hiszen először: a világbanki programiroda vezetésével megbízott személy jelenlegi forintárfolyamon számolva havi bruttó 2,5 millió forinthoz közeli összeget kapott egy olyan állásért, ahol közalkalmazottként kellene dolgoznia.

A szerződés időtartama alatt, a munkáltatót terhelő járulékokat is hozzászámolva, közel 1 millió dollárról, vagyis több mint 230 millió forintról szóló szerződést kötött a volt miniszter egyetlen magánszeméllyel.

Harmadszor: ez az összeg a program közvetlen menedzsmentjére szánt összeg körülbelül egyharmadát teszi ki, vagyis a teljes, közvetlen menedzsmentköltségek több mint egyharmadát egyetlen személy kapta volna meg.

Negyedszer: ennek a személynek végkielégítésként 600 ezer dollárnak megfelelő összeget, vagyis 142 millió forintot kellett volna kifizetni egy összegben.

Ötödször: még akkor is 6,5 millió forintos végkielégítés jár ennek a személynek, ha alkalmatlanságát a Világbank és az Oktatási Minisztérium is kimondaná.

Hatodszor: Magyar Bálint úgy írta alá ezt a szerződést, hogy ez ellen gazdasági helyettes államtitkára tiltakozott, és nem volt hajlandó aláírni az aktát. Az államtitkár úr akkor megígérte, hogy tájékoztatást ad később a tisztelt Háznak arról, hogy miként sikerült ezt az ügyet megoldani.

Az ügy kapcsán Magyar Bálint többször is nyilatkozatot tett. Azt állította - idézem -, hogy "a korábban az amerikai kormányszervek alkalmazásában álló szakembert a Világbank javaslatára nevezte ki, miután a kölcsönt ő hozta össze. Jövedelme, amit a világbanki előhitelből fizettek, az ottani mércével mérve nem magas. Hangsúlyozta, nem a barátját nevezte ki." Idézet a Magyar Hírlap március 24-i számából. Horn Gábor pedig május 18-án azt nyilatkozta a Magyar Hírlapban, hogy a Világbank határozott kérésére lett a programmenedzser felvéve.

Miniszter Úr! A Világbank, illetve az Amerikai Nagykövetség valóban ilyen mértékben avatkozott volna bele a program hazai lebonyolításárt felelős személy kiválasztásába és javadalmazásába? Megfelelnek-e ezek a nyilatkozatok a valóságnak?

Várom a miniszter úr válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 190-192 1999.06.15. 0:46  183-193

TÓTH FERENC (Fidesz): Azokra a kérdésekre, amelyekre választ kaphattam, hiszen a végét nem hallhattam a dolgoknak... (Derültség. - Közbeszólások.)

ELNÖK: Kérném szépen, hogy őrizze meg mindenki a nyugalmát a teremben, folytatjuk az interpellációkat. (Közbeszólások.) Kérdezem ismét a képviselő urat, elfogadja-e a miniszteri választ. Be fogom számolni önnek, képviselő úr, a 20 másodpercet. (Tóth Ferenc: Köszönöm szépen!) Öné a szó.

TÓTH FERENC (Fidesz): Azokra a kérdésekre, amelyekre választ kaptam, mindenféleképpen elfogadom, és engem megnyugtatott az a munka, amit a minisztérium ilyen gyorsan és hatékonyan végzett ennek az ügynek a tisztázásában, bár istenigazából akkor tudtam volna az egészet gond nélkül elfogadni, ha végig hallom a miniszter úr válaszát, ennek ellenére a választ én elfogadom.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 32 1999.11.08. 2:44  23-45

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót az általános vitára való alkalmasság szempontjából. Ez a kisebbségi törvény megszületése óta a második ilyen jellegű beszámoló, melynek elkészítésére a kormányt épp ez a törvény kötelezi. A napirendi pontként szereplő anyag az 1997 februárja és 1999 februárja közötti évek időszakára vonatkozik, így az előző ciklus utolsó harmada mellett az új kormány működésének első félévét is érinti.

 

(15.30)

 

A folytonosság és a változások gyorsasága egyaránt jellemző a helyzetre, a mai állapotból tehát több fontos tény már nem kerülhetett be a tájékoztatóba.

A bizottság ülésén például szóba került, hogy a Magyarországi Románok Országos Kisebbségi Önkormányzatának megalakulása az utóbbi hónapok fejleménye, miután a parlament nagyarányú többséggel lehetővé tette a törvény módosítását, és ezáltal az önkormányzat megválasztását a sajátos helyzetben lévő hazai románság számára is. Vagy másik pozitív folyamatként említhető a Szlovákia és Magyarország közötti ekvivalenciaegyezmény előkészítése ezekben a novemberi napokban, hiszen ha megszületik az egyezmény, az a hazánkban élő szlovákok és a Szlovákiában élő magyarok számára előrelépést jelent majd a diplomák kölcsönös elfogadása révén.

Az oktatási és tudományos bizottság természetesen a beszámoló oktatási vonatkozásait kísérte megkülönböztetett figyelemmel, ezen belül a kistelepüléseken folyó vagy indítható kisebbségi oktatás törvényi garanciáit és gyakorlati problémáit, de szó esett a sajtó és a médián belüli szereplés tényeiről, a kisebbségek saját médiumai létrehozásának esélyeiről is. A bizottság tehát máris vitaalapként kezelte az előterjesztést, és eközben nem választotta el a közelmúlt ügyeit a folyamatban lévőktől, valamint a távlatoktól. A beszámoló által nyújtott komplex áttekintés kellő alapossággal és szépítgetés nélkül tér ki a meghatározó fontosságú részletek mindegyikére.

A bizottság ennek megfelelően egyhangú szavazással találta általános vitára alkalmasnak a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről készült soros beszámolót.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 87 2000.02.08. 1:51  86-93

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban a parlamenti ellenzék az európai uniós normákra hivatkozva bírálta a kormányt. Az ellenzéknek elsősorban a saját háza táján kellene az európai normák betartására odafigyelnie. Az SZDSZ-szel szoros kapcsolatban álló Hit Gyülekezet vezető lelkésze, Németh Sándor rendszeresen az európai normákkal összeegyeztethetetlen állításokat fogalmaz meg. Hack Péter az első sorban bólogatott azon az előadáson, amikor a vezető lelkész lefasisztázza Portugáliát, Spanyolországot, Franciaországot, és Mitterrand volt francia elnököt a náci hitlerjugendekhez hasonlítja. De elhangzott az is: az arab előbb terrorista, aztán ember; a feketék az aktus után képtelenek felfogni, hogy gyerekük született.

Ennek ellenére Szent-Iványi István és Eörsi Mátyás közös zarándokúton vett részt a Hit Gyülekezetével. Az SZDSZ - a szoros kapcsolat ellenére - nem határolódott el a Hit Gyülekezetétől. Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselő Bauer Miklóssal tart fenn közösen ügyvédi irodát. Bauer Miklós az ÁVH hírhedt századosa volt, és személyesen részt vett a foglyok vallatásában, az ÁVH-ról pedig tudni lehet, hogy nem az európai normák szellemében foglalkozott a politikai foglyokkal.

Tavasszal az MSZP számára még nem volt fontos az együttműködés az Európai Unió országaival, hiszen a NATO-hadműveletek vége felé korlátozni akarta a légtér- és reptérhasználatot. És mit látunk most? Az MSZP az európai normák szellemében közös képviselőjelöltet állít a Munkáspárttal Fehérgyarmaton. Azzal a Munkáspárttal, amely nyíltan kiáll a szélsőséges, antidemokratikus Milosevics és Szaddám Huszein mellett.

Kérdem ezért: milyen fényt vet Magyarországra, ha egyes ellenzéki pártok szélsőséges, antidemokratikus, európai normákkal ellentétes nézetektől nem határolódnak el? (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 91 2000.02.08. 0:33  86-93

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a választ. Tisztelt Ház! Az osztrák kormány megalakulása kapcsán a magyar kormány világos és egyértelmű álláspontja egybeesik a többi uniós tagjelölt ország véleményével. (Bauer Tamás: Ez most a kérdés vagy a válasz?) Döbbenetes, hogy olyan pártok bírálják a kormány álláspontját, amelyek ajánlószelvényeiket egy szélsőséges szektával gyűjtetik össze, vagy akik közös jelöltet állítanak egy, az Európai Unió értékrendjét nyíltan tagadó szélsőséges párttal. Régi magyar népi bölcsesség szerint: bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 28 2000.11.07. 3:37  23-55

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság a maga szempontjai szerint foglalkozott a sportról szóló törvényjavaslattal, amellyel a hatályos sporttörvényt készülünk felváltani. Az élénk, de tárgyilagos vita során mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők a napi gyakorlatból vett, valós problémákra összpontosítottak, és a megoldás módjait keresték.

Mindenki elismerte, hogy a kornak megfelelő, új törvényi szabályozásra van szükség, hiszen a tanulóifjúság és a szülők érezhető és érthető változó igényei, a nemzetközi, s kivált az európai minták változásai, a sportszakma érdekeinek tagoltsága és a korábbi finanszírozás tarthatatlansága egyaránt megkövetelik ezt. Mindezen túlmenően azonban a törvényjavaslat nemcsak szervezeti, eljárási és a kormányprogramban szereplő más újdonságokat tartalmaz, hanem a társadalmi átalakulással, az értékrendek pozitívumaival összhangban lévő szemléleti többletet is. A szabadidősport és a versenysport egyenrangú félként jelenik meg a sportstruktúrában, a fogyatékosok sportja végre kiemelt szerephez jut, méltó és folyamatosan növekvő hangsúlyt kap az iskolai testnevelés. Az utóbbiról mint saját témáról, régóta folytat belső vitát az oktatási bizottság, tagjai számos kérdésben kezdeményezőleg léptek fel.

Talán ennek is a következménye, hogy a kerettantervben szereplő órákhoz képest a testnevelési óráknál átléphető a meghatározott órakeret. Az erre vonatkozó rendelet tartalma még nem elég közismert a tantestületek előtt, az előttünk lévő törvényjavaslat mindenesetre már nem tér ki ezekre a részletekre.

A bizottság ülésén kritikai észrevételek elsősorban az esetleges túlszabályozottság vonatkozásában merültek fel, miután a sportélet alulról építkező jellege aligha igényli a felesleges korlátokat. A törvényjavaslat azonban alapvetően keret jellegű, amelynek vannak ideiglenes előírásai is, a struktúra megszilárdulásának, a felhalmozott adósságok törlesztésének, a szakmai, az önkormányzati és a civil szféra megerősödésének idejére. Az angliai példát idézve, az atlantai olimpia viszonylagos sikertelenségét Sydneyben már átütő siker követte az angol sporttörvény nyomán, s az ott régebb óta működő sportminisztérium hosszabb távra szóló sportstratégia kifejlesztésén fáradozik, a mienkhez képest jóval kedvezőbb anyagi és civil feltételekkel.

Voltak az oktatási bizottságban olyanok, akik kérdésesnek látták a törvényjavaslat megfelelő előkészítettségét, bár nem vitatták a minisztérium sokirányú tájékozódása és a hatpárti egyeztetések tényét. Mások, a részletszabályok sokasága ellenére, hiányolták az úgynevezett kiemelt sportágak meghatározásának és kezelésének módját a szövegből, az olimpiai műhelyek támogatásának jövőjét, vagy a tornatermek építésének befejezéséről szóló rendelkezéseket. Felvetődött a nagy hagyományú sakkolimpián bajnoki címet szerző sportolóinknak a nyári olimpiai játékok, valamint a paralimpiák bajnokaihoz hasonló elismerésének igénye is, mint benyújtandó módosító javaslat. Oktatási bizottságról lévén szó, megfontolandó az élsportolók valamiféle intézményesített támogatási lehetősége is a tanulmányaik folytatásában, felvételi vizsgakedvezménnyel, vagy például ösztöndíjjal, ám ennek megformálása nem feltétlenül a sporttörvény feladata.

Összességében tehát az oktatási és tudományos bizottság többsége a sportról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja; javasoljuk még az ez évi megtárgyalását és elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 36 2001.02.13. 2:48  25-51

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság 2000. szeptember 20-án vitatta meg a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az azzal összefüggő kormányzati intézkedésekről készült jelentést. A bizottság általános vizsgálati és módszertani szempontok mellett az oktatási ügyek aspektusából közelítette meg a dokumentum tartalmát. Összehasonlítva az 1996-os és 1997-es jelentésekkel, azokhoz képest mind terjedelmében, mind elmélyültségében lényeges előrehaladás értékelhető.

A mégoly átfogó helyzetkép sem lehet azonban teljes, tematikus skálája könnyen bővíthető, ebben tehát a mindig szűk idő horizontja és a feldolgozhatóság szabja meg a természetes határt. Inkább az a kérdés, mennyire a valós arányokat és a tényleges problémákat adja vissza az adatok sokasága és az elemzés, mennyire alkalmas diagnózisra az összkép és az eljárás, a remélhetően mindezek alapján előremutató cselekvési program.

A bizottság többsége e tekintetben bizakodó. A jelentés az időeltolódás ellenére is jól koordinált szakmai teljesítményt tükröz, különösen épp az oktatási, az iskolázottságot feltáró és a diákjogok érvényesülését bemutató fejezetek kidolgozottak. Ez annál értékesebb, mert az ifjúság valamennyi meghatározó makrotársadalmi gondja együtt szerepel az anyagban, amely ezáltal igen sokoldalú összefoglalását nyújtja társadalmi életünk egyik legfontosabb kérdésének.

3,5 millió fiatal életének perspektívája mindenképpen ennek számít. Ezért is üdvözlendő, hogy a jelentés önkényes kiemelésekkel nem próbálkozik, másrészt azonban éppen az elmúlt hónapokban került a plénum elé a sportügyek törvényi szabályozása vagy a drogok visszaszorítását célzó nemzeti stratégia is. E témák tehát érthetően kevésbé részletezettek a jelentésben.

Egyes kritikai észrevételekkel az oktatási bizottság többsége is egyetért, például szükségesnek lát egyes adatokat tovább aktualizálni. Az sem szerencsés, hogy a jelentést az első negyedév végére kell benyújtani a kormány részéről a parlamentnek, mert ez gyakorlati okokból valóban nehezen tartható és szintén az adatok frissességének a rovására megy. Ezen azonban a tisztelt Háznak kell és lehet változtatnia. Az oktatási bizottság egyhangúlag támogatja azt a kezdeményezést, hogy a jövőben az imént említett határidő az őszi időszak kezdetéhez igazodjék.

A bizottság többsége addig is alkalmasnak tartja a mostani jelentést általános vitára, bár valamennyien még az előző ülésszakra terveztük a napirendnek ezt a pontját. Egyben kérjük a plénumot, hogy a felvetett szempontok figyelembevételével tárgyalja meg az anyagot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 122 2001.02.16. 2:14  115-153

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az atomenergia 1999. évi hazai alkalmazásának biztonságáról készült beszámolót 2000. november 22-ei ülésén tárgyalta meg az oktatási és tudományos bizottság az általános vitára való alkalmasság szempontjából.

A dokumentumot az Országos Atomenergia Bizottság jegyzi, melynek elnökét az atomenergiáról szóló törvény kötelezi országgyűlési jelentéstételre. Ezt a parlamenti kontrollt mind a közvélemény, mind a politika szükségesnek érzi.

Napjaink legtisztábbnak tartott energiafajtája kiemelkedő szerepet játszik az országos igények kielégítésében, és ehhez a tényhez a biztonságos és veszélytelen működés szakmai, jogi és társadalmi feltételeinek rendkívüli bonyolultsága társul. Tegyük hozzá, hogy európai csatlakozásunk küszöbén e tekintetben is szigorúbbak velünk szemben a követelmények, mint korábban.

Ennek megfelelően a beszámoló egyaránt szól a biztonsággal kapcsolatos jogi szabályozás és hatósági rendszer kérdéseiről, a nukleáris biztonságról, a baleset-megelőzéstől a nukleáris hulladék elhelyezéséig. Az anyag részletezi a sugárbiztonság és sugárvédelem problémakörét, ismerteti a nemzetközi biztonsági rendszer elemeit, kitér az együttműködésre az Európai Unióval, és végül a tájékoztatási tevékenység különböző formáit taglalja.

Az oktatási és tudományos bizottság rövid vitát folytatott a jelentés egyes részleteiről. Volt, aki a szervezeti rendszer felügyeleti ellenőrzési viszonyaiban meglévő tényeket abból a szempontból vizsgálta, vajon nem okoznak-e bizonyos szervezeti, személyi és tartalmi átfedések összeférhetetlenségeket, nemzetközi kritikáknak is tápot adva. Mások észrevételezték, hogy a jelentés 1999-es állapotokat tükröz, és ehhez képest 2001 elején került az Országgyűlés plenáris ülése elé.

Nyilván ehhez hasonló kérdések a most kezdődő vitában is elhangzanak majd. A beszámoló értékeire, alaposságára való tekintettel a bizottság mindenesetre csaknem egyhangúlag, összesen egy tartózkodással az általános vitára alkalmasság mellett szavazott.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

(12.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 24 2001.05.09. 3:06  1-41

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága ez év április 11-én, a költészet napján tartotta meg a kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitáját. Már 122 évvel ezelőtt szerepelt a tisztelt Ház napirendjén hasonló tematikájú törvényjavaslat, s nyilván már akkor is, több halasztást és hosszú érvelést követően, nem véletlenül. Az akkori részeredmények a műemlékvédelemre korlátozódtak - mint a legsürgetőbb feladatok megoldására. Érhető, hogy ma többre van lehetőség, a követelményekhez azokban az európai normák is csatolhatók. Senkinek nem lehet közömbös, milyen kulturális hozománnyal lépünk be az európai népek és a kultúrák közösségébe. Zárójelben: létezik olyan vélemény, hogy Magyarországra jut az egy négyzetkilométerre eső legnagyobb kulturális örökség alatt álló terület.

Ebben a kihívásban a hazai kultúra jövőnek szóló nagy lehetőségét kell meglátnunk. Mert miközben végre tematikusan együtt van és egyensúlyosan van együtt régészet, műemlékvédelem és általában a kulturális javak megőrzése, az egységes áttekintés szándéka korszerű szervezeti informatikai és finanszírozási megoldásokkal társul a törvényjavaslatban.

A muzeális intézményekben, levéltárakban és könyvtárakban muzeális dokumentumként őrzött kulturális javak védetté minősítése nagy jelentőségű, közvetlenül az oktatás és a kutatás szempontjából is. Javaink egységes áttekintése, kezelése - vagy fogalmazzunk gyakorlatiasabban: hasznosítása - a hazai, európai és globális közegben elsőrendű érdek, és nem is csak a miénk.

Az identitás távlatos megőrzése, az integrálódás nem képzelhető el ezen intézményes háttér, ha úgy tetszik, szakmai megalapozás nélkül. Az e feladatokat vállaló és teljesíteni képes hivatal hatósági és szakhatósági ügyekben is eljár, és ennek végső értelme a megóvás evidenciáján túlmenően a kulturális örökségi javak hozzáférhetővé tétele. Igen, itt a felelős felhasználókra, a legtágabb körre, és ha nem veszik túl patetikusnak, a hálás utókorra egyaránt gondolnunk kell.

A megóvás és hozzáférés szabályozása a törvényalkotó vitán felül tisztességes szándéka, melynek szakmai garanciáit igyekszik megteremteni az előttünk fekvő törvényjavaslat, és most saját képviselői aktivitásunkon a sor. Ezért, bár a végrehajtási rendeletek még csupán címszavakban léteznek, az oktatási és tudományos bizottság előlegezte a bizalmat, 11 igen szavazattal, 2 nem és 4 tartózkodás ellenében általános vitára alkalmasnak minősítette a törvényjavaslatot. A bizottság többsége tehát nem osztja a kisebbségi véleményben megfogalmazott aggodalmakat a tulajdonosi jogok gyakorlásába való beavatkozás, a hatósági nyilvántartás esetleges törvénysértő jellege vagy például a financiális források elégtelen volta tekintetében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 195 2001.09.04. 1:12  190-195

TÓTH FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nem vitatjuk, hogy a műtétek alatt alkalmazott transzfúzió során a betegek döntő többsége teljes vért, vérplazmát, illetve a vér alakos elemeinek koncentrátumát kapja, melyek labilis vérkészítménynek minősülnek.

 

(15.30)

 

Elfogadjuk azt is, hogy a labilis vérkészítmények azonos összetételben nem reprodukálhatók. A transzfúzión átesett betegek hepatitis C vírussal történő fertőződése döntően 1992. július 1-jét megelőzően következett be, amikor a transzfúzióra levett vérek HCV-szűrését még nem vezették be. A fertőződés időpontjában hatályos, az egészségügyről szóló törvény ugyanakkor ebben az esetben is kötelezővé tette az állami helytállást, illetve az egészségügyi törvény 58. § (4) bekezdése a kártalanítást egyértelműen kiterjesztette gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyag alkalmazásával bekövetkező károsodásokra is.

Az egészségügyről szóló, jelenleg hatályos törvény gyakorlatilag megismétli az állam ezen kártalanítási kötelezettségét. Az e tárgyban indított kártalanítási perekben a Legfelsőbb Bíróság szinte minden esetben hasonló álláspontot foglalt el.

A miniszter úr válaszát elfogadom. (Taps a kormánypárti oldalon.)