Felszólalás adatai

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Úgy látszik, most a kétperceseknek jött el az ideje. Én is ugyanezt csinálom, kedves képviselő úr. Sokszor mondjuk, hogy a '97-es törvény konszenzuson alapult. Igen, de a konszenzusban az is benne volt, hogy jó néhány témát, pontosan a közmegegyezés érdekében egy kicsit elkentünk, és ez a mai napig is hat. Ilyen elkenésnek tekintem azt is, hogy belevették a kiemelten fejlesztendőt, amivel mai napig is egyetértenék, csak éppen kérdezem én a mostani ellenzék képviselőit, hogy történt-e kiemelt fejlesztés, amióta a '97-es törvény megszületett.

Könnyű beszélni egyébként csak agráriusként, de mint ahogy Horváth János professzor úr mondta, mi nemcsak agráriusok vagyunk, itt törvényhozók, politikusok vagyunk, és nekünk egy nagy rendszerben kell gondolkodnunk, amit úgy hívnak, hogy nemzetgazdaság. Ebbe a rendszerbe és ezekhez a lehetőségekhez kell mérni az agrárium kiemelt fejlesztéséhez a hozzárendelt pénzeszközöket is. Könnyű hivatkozni nyugat-európai példákra, de azért ne felejtsük el, hogy amikor a XIX. században, mondjuk, Grundtvig püspök megálmodta a dán szövetkezést, és mi viszonylag gyorsan folytattuk, hova jutottak el a dánok, és mi miért nem jutottunk még a harmincas években se el oda, ahova ők már akkor eljutottak. Vagy ne feledkezzünk meg arról, amikor beszélünk a holland vagy osztrák vagy bármilyen példáról, hogy ott azért a megelőző 30-40-50 évben egyéb területekről mennyi pénzt csoportosítottak át. Rotterdam kikötője egymaga annyi pénzt hozott ezelőtt már harminc évvel, mint az akkori magyar egész nemzetgazdasági produktum volt, és abból nagyon sokat kapott a holland gazda is.

Nekünk így kellene egy kicsit rendszerbe vennünk a dolgokat.