Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyik kiváló államtitkár elődömtől tanultam egy tárgyalás folyamán egy nagyon okos mondást, ami erre a helyzetre szerintem kiválóan alkalmazható. Ez úgy szól, hogy az asztalt verni könnyű, megteríteni nehéz. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Burány Sándortól tanultad?) Úgy látom, hogy ellenzéki képviselőtársaim az oktatási normatívák kapcsán csak a feladat egyik részét szeretnék elvégezni, tudniillik fellépnek minden követelés, minden többletigény, minden támogatási igény támogatójaként. Hozzá kell tennem, nekem mint az oktatás iránt elkötelezett embernek, ezek a szavak jólesnek, mert valóban sok helyre lenne még szükség forrásra.

Pokorni Zoltán képviselő úr mondta el két héttel ezelőtt az általános vitában, hogy az oktatási kormányzat mindig nehéz helyzetben van, mert jóval több a jogos igény, jóval több a szükséges forrás, mint amennyi a rendelkezésre álló lehetőség. Azonban a költségvetési vita a parlamentben, különösen a részletes vita arra való, hogy a javaslatokat a maguk súlyán mérlegeljük, és ne csak az egyik oldalt, ne csak a kiadási oldalt, de mérlegeljük a bevételi oldalt is. Ha megnézzük ebből a szempontból a módosító indítványokat, akkor nagyon érdekes dolgokat tapasztalhatunk.

Kezdjük rögtön azzal, hogy a Fidesz itt nagyon lelkesen védi az oktatás érdekeit, még egyszer mondom, ez helyes - de mit mutatnak a módosító indítványok? Benyújtott az ellenzék összesen 60 darab olyan módosító indítványt, amelyik összességében 21 milliárd forinttal csökkenti az oktatás számára rendelkezésre álló forrásokat. Ha ezeket megszavazná az Országgyűlés, akkor ennyi pénz hiányozna az oktatás költségvetéséből. Hozzáteszem, erre szerencsére nincs esély, mert olyan gondosan készültek ezek a módosító indítványok, hogy egyes tételeket ötször, másokat tízszer, de van olyan tétel, amit huszonnyolcszor költöttek el képviselőtársaim. Nyilván hasonló módon lehet oktatási költségvetést növelő módosító indítványt is gyártani szakmánkban, kiválasztok egy tetszőleges tételt a költségvetésből, és ezt átcsoportosítom valamilyen nemes vagy jó célra. Csak hát egy költségvetési vita kapcsán mindig azt is meg kell nézni, hogy az a hely reális-e, ahonnan elvettük a forrást.

Azért támogatható, azért kínál megoldást a kormánypártok által kidolgozott költségvetési módosító javaslat, azért lehet támogatni azt, hogy ez a 7 milliárd forint még bekerüljön az oktatás normatív költségvetésébe, és ezzel javuljon a művészeti iskolák, a nemzetiségi iskolák, a kistelepülési iskolák vagy a kollégiumok helyzete, merthogy olyan forrást és olyan megoldást találtak, amelyik reális, amelyik vállalható. Hiszen hogyha közös célunk az, hogy a költségvetés egyensúlyban maradjon, akkor az is hozzátartozik, hogy a forrásokat megfelelő helyekről kell elvenni.

(12.30)

Én biztatnám képviselőtársaimat, hogy keressünk tovább, hiszen van még mód kapcsolódó módosító indítványok benyújtására, van még mód bizottsági módosító indítványok benyújtására, és aztán majd következik a költségvetés tárgyalásának második köre. Nézzük meg azt, hogy hol vannak ilyen források, de ezek reális források legyenek, valós források, ne ugyanazt a tételt osszák el tízszer, húszszor, harmincszor, és ne megszüntessenek egyébként fontos feladatokat úgy, hogy elveszem az egyik tárcától, odaadom a másiknak; keressünk reális forrásokat!

Érdemes még nagyon röviden két dologról szólni. Hiszen nyilván föl fogják vetni azt, hogy miért nem csökkentjük az igazgatás, a bürokrácia költségeit. Képviselőtársaim, önökkel szemben egyébként mi csökkentjük a bürokrácia költségeit. Az Oktatási Minisztérium esetében ez például azt jelenti, hogy az igazgatási költségek 8 százalékkal csökkennek, ezen belül 42 millió forinttal a személyi költségek. Vagy éppen azt jelenti, hogy amikor a minisztériumnak, amikor átvettük önöktől, akkor 570 munkatársa volt, ma a munkatársak száma 380; jelentős mértékben csökkentettük tehát az itt dolgozó emberek számát. Hozzáteszem, ez nagyon gyakran személyesen nagy nehézségeket okoz, és sajnálom azokat a kollégáinkat, akiknek nem jutott már hely, de hát ha karcsúsítjuk az államigazgatást, akkor ennek ilyen következményei is vannak.

A másik kérdés az, hogy sokat beszélünk a kistelepüléseken élő diákokról, és egyáltalán arról, hogy milyen források vannak az oktatásra. Nagyon keveset hallom, hogy önök például arról is beszélnének, hogy a többcélú kistérségi társulás keretében milyen források vannak, amelyeket szabadon használhatnak föl a társulások, és milyen normatív források vannak, amelyekből mondjuk, 60 ezer forint jut minden olyan diáknak, aki bejáró egy társulás által fenntartott iskolába, és újabb 60 ezer forint akkor is, ha megszervezik az iskolabusz-szolgálatot, ami, félreértés ne essék, nem cél, hanem ha már olyan helyzet alakult ki, hogy a gyereknek utaznia kell, akkor számára egy kedvezőbb lehetőség, hogy ne kelljen hajnalban kelnie, és viszonylag kényelmes körülmények között utazhasson.

Azt mondom tehát, képviselőtársaim, hogy térjünk vissza a költségvetéshez, a realitásokhoz, várjuk a jó javaslatokat, de akkor ezekhez valós források legyenek, és egészében vizsgáljuk a költségvetést, ne egy-egy elemet ragadjanak ki.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)