Készült: 2024.03.29.12:00:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

239. ülésnap (2001.11.09.), 122. felszólalás
Felszólaló Dr. Mikola István
Beosztás egészségügyi miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 16:50


Felszólalások:  Előző  122  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nem válaszolni szeretnék tételesen, erre nincs is most lehetőségem, hanem néhány megjegyzést szeretnék tenni az elhangzott hozzászólásokra.

A kormányt nem lenyúlási törekvések vezetik ezzel a törvénytervezettel, a lenyúlási törekvések ma vannak meg az ágazatban. Miközben kijelöljük az ágazat piaci mozgástereit, éppen hogy a ma meglévő vadhajtásokat szeretnénk nem is visszaszorítani, hanem mederbe terelni. Elmondtam az expozéban, hogy ugyanazt a helyzetet látom az egészségügyben, mint tíz-tizenegy évvel ezelőtt a rendszerváltáskor a nemzetgazdaságban, amikor az volt a kérdés, hogy a hatalmas egyéni ambíciók, a napról napra képződő generációs vagyonok, a privatizáció során fölhalmozott értékek hasznosulnak-e a nemzetgazdaságban, vagy pedig anarchiát szülnek és szétverik azt. A korábbi szocialista típusú gazdálkodásból piacgazdaság lett, ez már egy sikertörténet.

Az egészségügy évtizedes lemaradásban van, nem tudja kezelni azokat a szándékokat, ambíciókat, amelyek ma szétfeszítik az egészségügy kereteit, szétfeszítik a mai költségvetési gazdálkodás maradványérdekeltségű szemléletét, nem tudjuk hasznosítani azokat az egyébként jó ambíciókat, amelyek működni akarnak az egészségügyben, hanem inkább a nagy kaszálás, a kimazsolázás - meg különböző szavakkal jeleztük ezt az irányultságot, tevékenységet - dominál. Mi éppen azt szeretnénk, hogy ezeket az ambíciókat befogjuk, és egy szabályozott, a piaci mozgásokat az ágazat számára lehetővé tevő, átlátható, közgazdaságilag újraalapozott rendszert teremtsünk.

Nem úgy áll a helyzet a támogatottsággal, mint ahogy az itt elhangzott. Szó sincs arról, hogy a Magyar Orvosi Kamara teljesen szembefeszülne ennek a törvénynek, hiszen 80 százalékban elfogadtuk a módosító javaslatokat. Bár kétségtelen, hogy vannak nyugtalanságok, fenntartások, de módosító javaslatokat indítványozott a Magyar Orvosi Kamara, amelyek túlnyomó többsége meg fog jelenni a törvényben, mert jók és javítanak a szabályozáson.

Nem beszélt senki a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségéről, a Nemzeti Egészségügyi Tanácsról, amelyik az egészségügy legmagasabb szintű demokratikus társadalmi fóruma, és amely 18:3 arányban szavazta meg a törvénytervezet támogatását. Ebben ül a betegszervezetek képviselete is, amelyik egyértelműen kiállt a törvénytervezet mellett, és azért a betegekkel foglalkozni kell, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy pozitív irányú változást várnak, és támogatják ezt az újkori szabályozást. De nem beszélt senki az önkormányzatok szövetségeinek a támogatásáról, és egyáltalán, nagyon fals módon van beállítva úgy, hogy két szervezetet jelölnek meg, amelyek ellenzik ezt a törvényt. Szó sincs erről, ennek a törvényjavaslatnak a támogatása messze nagyobb, mint ahogy e Ház falai között ebből a vitából kitűnt.

A szakdolgozók helyzetbe hozása alapvető része ennek a törvénytervezetnek. Nem szólok erről, hiszen Csáky András úr szólt, egészen odáig, hogy a dolgozói tulajdonosi szerepvállalás lehetősége is benne van ebben a törvényjavaslatban.

Nincs semmiféle hátsó szándék, Schvarcz Tibor képviselő úr, nincsenek mögöttes hátsó szándékok. Épp az a szándék, hogy átlátható, tiszta helyzetet teremtsünk, mert ami ma van az egészségügyben, az elfogadhatatlan. Nem akarok néven nevezni, mert nem a Ház soraiba tartozik, de közgazdaságilag megalapozatlan a rendszer, és mindenféle irracionális folyamatok élnek benne, amelyek alkalmatlanná tették arra az egészségügyet, hogy jelentős konszolidációs forrást értelmezni lehetne benne úgy, hogy a konszolidáció valóban tartós működőképességet, jó minőségű ellátásokat, a rendszer tartós működését biztosítsák.

Mazochista befektetők nem kellenek, nekünk befektetők kellenek, akik most is ott vannak az egészségügyben, de egy olyan furcsa helyzet van számukra, ahol az invesztíciónak megtérülési esélye sincs, hiszen az egészségügy működtetése tőkehányad nélkül folyik, egy ilyen megalapozatlan rendszerbe pedig értelmes befektetéseket nem lehet tenni. Kalandortőke jöhet az egészségügybe, van is benne, működik is, ez azonban hosszú távon a rendszer számára nem hasznosul. Mára eljutottunk oda, hogy a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatásait nyújtó rendszer elszegényedett, a körülötte lévő beszállítói és vállalkozói körök pedig hellyel-közzel hihetetlen profitot képeztek és gazdagodtak meg. Ez az egyensúlyzavar a továbbiakban nem folytatható. Ismét mondom, hogy nem kizárni akarjuk az egyéni ambíciókat, hanem úgy, ahogy a rendszerváltáskor a nemzetgazdaságban történt, értelmezni szeretnénk és hatékonyan használni az egészségügyi ellátórendszerben.

A szabad szellemi foglalkozású szakorvosi létrendszer mint új orvosi jogállás európai megoldás, Európában mindenhol működik, mi is a legjobb európai modelleket képeztük le egy lehetőségként ebben a törvénytervezetben. Ismétlem, lehetőségként, senkinek nem kell szabadfoglalkozású orvossá válnia, mégis meggyőződésem, hogy nagyon sok követője lesz ennek az új orvosi jogállásnak.

Nem kell átalakulniuk az egyetemi klinikáknak sem, szó sincs arról, hogy közhasznú társasággá kellene alakulniuk, hogy ehhez szükséges konstrukciókat kellene létrehozni. Ez egy opcionális lehetőség, de mivel ma már tudom, hogy három egyetem már a programot is készíti az átalakulásra, azt gondolom, hogy ezt a lehetőséget mindenképpen meg kell adni. Az egyetemi autonómiába mi nem akarunk beleszólni, a hármas feladat - az oktatás, a tudományos kutatás és a gyógyítás - egységét nem akarjuk megbontani, de a lehetőséget nekik is felkínáljuk, hogy korszerű menedzsmentben, gazdaságilag racionális körülmények között tudjanak a mainál jobb hatékonysággal dolgozni, és a beteg számára jobb minőségű szolgáltatást nyújtani.

A célvagyon kérdése számunkra evidencia, egyszerű kérdés, hiszen célvagyonná csak akkor lehet az ingatlant bejegyezni, ha az önkormányzat értékesítette. Ha nem értékesítette, nem lehet bejegyezni. Jogilag ez teljesen egyértelmű, előbb el kell adni, utána válhat csak célvagyonná. Ilyen értelemben nem érinti a kétharmados törvényrészt.

A konszolidációs program nem píárfogás, ezt hamarosan bizonyítani fogjuk, hanem feltétele e törvény végrehajtásának, hiszen akkor, amikor az átalakulások megtörténnek, a tőkehányadot és sok minden mást értelmezni kell a rendszerben. Ennek a forrásául szánjuk a konszolidációs programot, illetve az annak keretében megfogalmazott forrásigényeket. Több nagy szabályozás fut le erre a nagy nyitó kerettörvényre. Úgy gondoljuk, hogy ez csak így kezelhető, de a konszolidáció szerves része ennek - és nem píárfogás.

Hátrafelé pedig nem rohamozunk. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az 1991-es cselekvési programban le volt írva, hogy az ágazat piacspecifikus mozgástereit ki kell jelölni, és az akkori miniszter, Surján László úr - aki ma többször hozzászólt - ennek a megvalósítását meg is kezdte, csak sajnos 1993-94 után megrekedt az egészségügyi reform, és 1994-98 között az akkori miniszterelnök nem az egészségügyi minisztert védte és dicsérte, hanem Bokros Lajos urat, ennek pedig tragikus következményei lettek, hiszen az ágazatból a forráskivonások, az ágylábtörvény, a fogmegtartó kezelések - és folytathatnám tovább - mára tragikus helyzetet szültek, és ennek a megszüntetése az első három évben nagyon nagy erőfeszítéseket kívánt, nem elsősorban tőlem, hanem az elődömtől. A jelenlegi reform szerves folytatása az 1991-ben nemzetközi szinten is elindult reformfolyamatnak, és azt gondolom, a betetőzése lesz ez a nagy nyitás és az ehhez csatlakozó szabályozások a rendszer közgazdasági újraalapozásában.

Újra elhangzott, hogy a szakdolgozókkal nem foglalkozik a törvényjavaslat. Ez demagógia, mert foglalkozik a szakdolgozókkal, sőt koncentrál a szakdolgozókra mint az egészségügyi ellátórendszer legfontosabb elemére, ismétlem, egész odáig, hogy tulajdonosi szerepvállalást is lehetővé tesz számukra.

Újra elhangzott, hogy a költségvetési törvény módosításával kellene inkább foglalkozni, vonja vissza a miniszter ezt a rendeletet. Én úgy tudom - bár nem vagyok parlamenti képviselő -, hogy egy költségvetési törvénytervezet, adott esetben a zárszámadási törvénytervezet itt van önök előtt, s abban benne van az az 50 milliárdos forrás (Dr. Kökény Mihály: De nem 2002-re!), aminek a jövő évi kihatása 100 milliárd, s ez összesen 150 milliárd. Teljesen egyetértünk Medgyessy Péter miniszterelnök úrral (Dr. Surján László: Nana!), jelölt úrral, aki folyamatosan járja a kórházakat, tanulja az egészségügyet, és már majdnem ott tart, mint mi, bár az ajánlatokkal még nem érte el azt a mértéket, de teljesen egyetértünk vele, és ezért reméljük, hogy az 50 milliárd megszavaztatik az egészségügynek, mert sok-sok szakdolgozó és egészségügyben foglalkoztatott ember, akinek valóban nyomorúságos a bére, nagyon rosszul fog járni, ha az ellenzék képviselői az egészségügynek az 50 milliárdos pluszforrást nem szavazzák meg hétfőn.

Azt pedig csak megjegyezni szeretném, hogy elővettem a január-februári újságokat, amikor Kökény Mihály úr többször elmondta, Keller László képviselő úrral együtt, hogy legalább 25-30 milliárd kellene még az egészségügy működőképességéhez.

 

 

(13.50)

 

Ettől már messze tartunk, szeretném jelezni, hogy ez a kormány ezt az alábecsült pluszforrásigényt most már messze túlhaladta.

Nem tudom, hogy a kisgazdapárti hozzászólás, Hegedűs képviselő úr hozzászólása miért volt negatív; én is itt ültem, lehet, hogy én rózsaszínebb színben látom a világot, de ez egy egyértelműen támogató hozzászólás volt; az pedig, hogy a végén megjegyezte, hogy ragaszkodnak néhány módosításhoz, azt hiszem, az nekünk jó. Azóta tudom is, hogy mik ezek a módosító indítványok, és azt is tudom, hogy el fogjuk fogadni a magunk részéről legalábbis, mert ezek építő jellegűek és jók.

Nem vagyok biztos abban sem, hogy a MIÉP nem fogja támogatni a törvénytervezetet, hiszen ha sikerül beláttatni vele, hogy megfékezzük azokat a vadprivatizációs és a kalandor tőke keltette akciókat az egészségügyben, amelyek sokszor sajnos nemzetellenesek, akkor azt mondom, hogy még azt is el tudom képzelni, hogy a MIÉP is, ha mondjuk, fenntartásokkal is, de bizonyos helyeken támogatni fogja ezt az új szabályozást. (Dr. Csáky András: A végén még az MSZP is!)

Az egészségügyben nagyon bonyolultak az érdekviszonyok, nagyon nehéz változtatni, ezt szeretném jelezni, és akik előttem miniszterek voltak, ezt pontosan tudják. Az a rengeteg támadás és csetepaté, ami övezi ezt az új szabályozást, mind ennek a jele. Végül is ez a változtatás sok mindenkinek nem tetszik, ezen nem csodálkozunk; a bonyolult érdekviszonyok miatt a lépést megtenni az egészségügyben nagyon nehéz, évek óta nem sikerül, mindenki visszariadt vagy belebukott ebbe. Most van egy sansz arra, hogy ez az egyébként jól sikerült szabályozás törvényerőre emelkedik.

Nem működésképtelen törvényt csinálunk, nagyon jól végiggondoltuk sok okos szakértő bevonásával, hogy mit csinálunk, és azt gondolom, hogy semmi okunk nincs arra, hogy visszavonjuk ezt a törvénytervezetet. Azt is kell tudni, hogy megállítottuk azokat a nagy törekvéseket, amelyek Kiskunhalason - említette a képviselő úr - vagy éppen Szegeden indultak. Éppen azért állítottuk meg, hogy már egy új, közgazdaságilag értelmezhető működési formába tudjuk ezeket az ambíciókat bevezetni. És béke van az olajfák tövénél, mert mindenki belátta, hogy ezek az igazi ambíciók csak egy szabályozott környezetben tudnak valóban az egészségügy számára is hasznosulni.

Az ágylábtörvényt pedig nem kell visszasírni, szakmailag sokkal szabályozottabban fog a kapacitások kezelése és szabályozása történni, ehhez éppen ez a szabályozás szükséges. De ennek a részleteibe nem megyek bele, mert ez egy kicsit bonyolult most, és azt gondolom, hogy talán ezt nem érdemes megtenni.

Ha szabad, teszek még néhány megjegyzést. Egyetértek a felszólaló képviselővel, a regionális gondolatot és együttműködést fontosnak tartom. Itt nem ez esett kútba, hanem itt egy Világbank által támogatott akkori konstrukciót nem sikerült továbbvinni, ennek az okait én nem akarom elemezni, hogy miért nem. A regionális együttműködés nagyon fontos, és dolgozunk is azon, hogy ebben valamiféle új fejezetet fogunk nyitni, tehát itt teljesen egyetértek a felszólalóval.

Béki Gabriella képviselő asszonynak szeretném mondani, egyetértünk azzal, hogy finanszírozási reformot is kell csinálni. De addig, amíg együtt visszük a költségvetési típusú gazdálkodást, maradványérdekelt gazdálkodást, addig, ameddig a szektorsemlegesség feltételeit nem tudjuk kialakítani, addig, amíg nincs tőkehányad a működtetési forrásban, és folytathatom tovább, vagyis addig, ameddig ez a szabályozás nem születik meg, nem látunk igazán lehetőséget a biztosítási reform elvégzésére. Ez egy interaktív folyamat, most megteremtjük a lehetőséget erre; nyilván már utánam, a következő ciklus elején bele kell kezdeni a biztosítási reformba is, de ez egy szerves része lesz ennek a folyamatnak a mi elképzeléseink szerint.

Nincs a lovak között a gyeplő - most van inkább a lovak között a gyeplő, mi éppen kézbe akarjuk újra fogni ezt a gyeplőt, és ne tessék attól félni, hogy átmenetileg bizonyos tekintetben és helyeken a központi irányítás erősödik. A tárcának nagyon nagy felelőssége van az egészségügyben, ezt a felelősséget felvállalja, és ez együtt jár azzal, hogy nem engedi a lovak közé a gyeplőt, hanem igenis megpróbál irányítani.

Örülök annak, amit Kökény Mihály úr mondott, hogy közös célmodellhez felcsatlakoznának, csak hát rossz ez a szabályozás. Nem azzal értek egyet, hogy rossz a szabályozás, hanem azzal, hogy van egy közös célmodell, hiszen felfedeztem az MSZP programjában is az ilyen irányultságot, és azt gondolom, ez talán azt jelenti, hogy valahol előbb-utóbb közös nevezőre tudunk majd jutni, főleg akkor, ha a dolgot ügyként kezeljük, és nem engedjük a nagy politikai egymásnak feszülést olyan helyzetbe, hogy a szakmai értékek felett dongjon és végül is hozzon döntéseket.

A fogászatról hangzott el egy-két dehonesztáló megjegyzés. Szeretném mindenki számára jelezni, hogy a fogorvosok a program indulásakor, most, novemberben, decemberben és januárban 590 millió és januárban még 190 millió pluszforrást élveznek, tehát itt szó sincs arról, hogy erre nincs pénz, inkább a kondíciókat a szokottnál jobban, plusz száz százalékkal javítva, ennek a hosszú depressziónak, ami a fogmegtartó-kezeléseknek a kimaradását jelentette több éven keresztül, a várható felfutását próbáljuk finanszírozni, segíteni ezzel a pluszforrással.

Elhangzott a hálapénzre, paraszolvenciára való megjegyzés is. Nincsenek illúzióim, és nem is akarunk adminisztratív lépéseket tenni ezzel szemben. Magam nem azért oszlattam fel január 3-án, első munkanapomon a paraszolvencia bizottságot, mert haragudtam rájuk, hanem azért, mert nem akartam ügyvédi irodáknak hosszú évtizedes muníciókat szolgáltatni a tevékenységükkel. De pontosan ismerem ezt a kontramotivációs rendszert, és a szellemi szabadfoglalkozású orvosi jogállástól is várjuk azt a másféle motivációt, ami végül is a paraszolvenciának, ha hosszú évek alatt is, de olyan irányú csökkenését jelenti, hogy nem eltűnnek ezek a pénzek a rendszerből, hanem visszaforognak, láthatóvá válnak és hasznosulnak.

Végül - és ezzel köszönöm is a szót, befejeztem - nem gondoljuk azt, hogy a törvénytervezettel Kánaánt teremtünk; messze van még a Kánaán, de úton kell lenni. A nagy írás is azt mondja, hogy ha jő az Úr, nem azt kérdi, hogy elvégezted-e a dolgodat, hanem úton vagy-e vele. Nekünk még nagyon hosszú az út ahhoz, hogy az egészségügyben Kánaán legyen, de azt gondolom, hogy ez a valóban korszakos jelentőségű nyitány, a lehetőségeket megadó nagy szabályozás megteremti annak a sanszát, hogy valamikor az egészségügyben a beteg számára jobb ellátást és a benne dolgozók számára tisztességesebb megélhetést tudjunk kialakítani és létrehozni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

 

(14.00)

 




Felszólalások:  Előző  122  Következő    Ülésnap adatai